Zelenszkij és a menesztett, de népszerű volt védelmi miniszter, Mihail Fjodorov közötti konfliktus politikai patthelyzetbe merevítette Kijevet: miközben a tüntetések ideiglenes szüneten vannak, a közfelháborodás fókusza Fjodorov visszahelyezéséről egyre inkább a főparancsnok, Olekszandr Szírszkij felelősségére tolódik át, az elnök pedig kockázatminimalizáló személyi döntésekkel próbálja kezelni a válságot.
Ukrajna politikai játszmahelyzetbe került a háború árnyékában: Volodimir Zelenszkij elnök és a leváltott védelmi miniszter, Mihail Fjodorov között nem körvonalazódik kompromisszum, noha a tiltakozások háromnapos szünetet tartanak.
Az elnök egyértelművé tette, hogy nem kívánja visszahelyezni Fjodorovot a tárca élére, helyette a kormányzaton belüli, a technológiai és védelmi modernizációra fókuszáló „jelentős szerepet” ajánlott neki. Fjodorov ugyanakkor világossá tette: csak védelmi miniszterként térne vissza, mert szerinte a megkezdett reformokat – a toborzás átalakítását, a védelmi beszerzések rendbetételét és a drónképességek gyors bővítését – kizárólag ebből a pozícióból lehet végigvinni.
A személyi döntés hamar országos tiltakozáshullámot indított el. A közvélemény egy része nehezen fogadja el, hogy az egyik legnépszerűbb, kézzelfogható háborús eredményekhez kötött miniszter távozott. Zelenszkij nyilvánosan a Fjodorov és a főparancsnok, Olekszandr Szírszkij közötti konfliktusra utalt, ám ez nem csillapította az indulatokat. Sőt, a tüntetések második-harmadik napjára a követelések kétpólusúvá váltak:
Fjodorov visszahelyezése mellett egyre hangosabb a „Szírszkij mondjon le” követelés.
A fordulatot befolyásolta, hogy befolyásos aktivisták és veteránok – köztük Serhij Sternenko – nyilvánosan bírálták Szírszkij „szovjetes” parancsnoki kultúráját, a mikromenedzsmentet és a baráti tűzesetek állítólagos eltussolását. A vita mélyebb, mint puszta személyi ellentét: két hadvezetési paradigma csap össze. Fjodorov decentralizált, innovációvezérelt modernizációt képvisel, amely a gyors technológiai adaptációra – mindenekelőtt a drónhadviselésre –, a rugalmas beszerzési mechanizmusokra és a helyi kezdeményezésekre épít. Szírszkij ezzel szemben a központosított, hierarchikus, szovjet gyökerű doktrínában hisz, amelyet bírálói merevnek és a dinamikus fronthelyzethez rosszul illeszkedőnek tartanak. A helyzetet tovább élezte a Skelia-ezred körül kipattant botrány:
sajtóértesülések visszaélésekről és több tucat nem harci halálesetről számoltak be az alakulaton belül, miközben vitatott felvételek és incidensek is felszínre kerültek.
Ezek az ügyek felerősítették a főparancsnok működésével kapcsolatos ellenőrzési igényt, és hozzájárultak a menesztését követelő hangok terjedéséhez. Zelenszkij stábja érzékelte a közharag átrendeződését. A kulisszák mögött alternatívákat kerestek mind a védelmi miniszteri, mind a főparancsnoki posztra. Ihor Klymenko belügyminiszter neve gyors ellenállásba ütközött, később Yevhen Khmara, az SBU Alpha különleges műveleti központjának vezetője kapott ideiglenes megbízatást védelmi miniszterként, parlamenti megerősítés nélkül.
Közben az elnök továbbra is igyekezett Fjodorovot egy másik, magas rangú modernizációs szerepbe terelni, amit az érintett következetesen elutasított. A politikai kalkulus két tétre épül: az egyik, hogy Szírszkij cseréje elégséges lehet a tiltakozások lecsendesítéséhez; a másik, hogy a nyomás enyhülésével Fjodorov kénytelen lesz elfogadni egy alternatív, de érdemi felhatalmazással bíró pozíciót. Fjodorov köre ezzel szemben abból indul ki, hogy a következetes köznyomás további engedményekre kényszerítheti az elnököt, ahogyan korábban a korrupcióellenes intézmények meggyengítésére irányuló kormányzati törekvések visszavonásánál is történt.
A következő mérföldkő a bejelentett tüntetésszünet határideje: ha addig nem születik olyan, a nyilvánosság számára is hiteles és szakmailag alátámasztott döntés, amely a főparancsnoki felelősség rendezését és a védelmi modernizáció menetrendjét egyszerre teszi láthatóvá, a demonstrációk újjáéledhetnek.
A válság kimenetelét végső soron az dönti el, hogy a személycserék mögé sikerül-e világos, mérföldkövekhez kötött reformprogramot állítani, egyértelmű parancsnoki felelősségi renddel és átlátható elszámoltatással. A közbizalom ma nem pusztán a nevekben dől el: ha a hadvezetési filozófiák konfliktusát nem oldja fel egy koherens, végrehajtható modernizációs terv, akkor bármely döntés legfeljebb ideiglenes politikai tűzoltás marad.
