Kezdőlap Itthon Vélemény

Vélemény

Nemzeti konzultáció III.

Folytassuk tovább kérem, bölcs vezérünk mélyenszántó gondolatainak megismerését! A vezér ki egyben vátesz és street fighter mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. Azért emlékezzenek gondolatai fundamentumára: zátonyra futás esetében a zátony a hibás!

A Brüsszel által palesztin szervezeteknek nyújtott támogatások a Hamászhoz is eljutottak

Brüsszel az elmúlt években sok százezer euróval támogatott palesztin szervezeteket. A támogatás egy része a Hamász terrorszervezethez is eljutott. Európában bevándorlók tömegei ünneplik a közel-keleti terrortámadásokat, így a Brüsszel által ösztönzött bevándorlás révén a terrorizmus ma már Európát is fenyegeti.

Az, gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy ebben a pontban sem a Hamászról, sem Izraelről nincs szó, kizárólag a migráció a téma, amely már egyszer nagyon bejött a FIDESZ-nek, így aztán addig ragozza, amíg a propaganda agytröszt szerint használható.

És még láthatóan az. Pláne a terrorizmussal összekapcsolva. A levezetés egyszerű, az EU a palesztinok támogatásával tulajdonképpen egy terrorszervezetet támogat, amely példát tud mutatni az Európába az EU biztatására és segítségével bevándorolt hasonszőrűeknek, akik aztán ennek hatására nálunk terroristák lesznek. Magyarán az EU teremti meg mindkét feltételt ahhoz, hogy Európát elárassza a terror. A két dolog összemosása persze hazugság, de ez fideszéket sosem zavarta, mert a „Győzni kell, és ehhez sok ránk szavazó szükséges, akiket érzelmileg lehet megfogni” kényszer mindig elmosta az összes skrupulust.

A választók megfelelő irányba állítása után feltett kérdés és a felkínált válaszok abszolút lényegtelenek, mert csak a szöveggel sulykolt összefüggés fontos: az Unió a támogatási pénzzel plusz a migránsok befogadásával, sőt idecsábításával segíti az európai terrorizmust, és ezeket a potenciális gyilkológépeket még hozzánk is akarja küldeni. A közel keleti téma tényleg fontos kérdései Orbánékat nem érdeklik, nem is kérdeznek róla semmit.

Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnának

Brüsszel a kezdetektől fogva háborúpárti álláspontot képviselt, és fegyverszállítást sürgetett. Ennek megfelelően már eddig is több mint 5 milliárd eurót költött az ukrán hadsereg fejlesztésére. A legújabb javaslat szerint pedig további 20 milliárd eurót adnának Ukrajna felfegyverzésére.

Na, helyben is vagyunk. Brüsszel. A rosszaság. A csibész. De főleg a háborúpárti. Pont olyan, mint a Gyurcsány. Brrr.

Mint tudjuk, az EU a fegyverszállítást nem sürgette, hanem gyakorolta, mégpedig valóban több mint 5 milliárd EUR elköltésével, ugyanis maga az EU és tagállamai 25 milliárd EUR értékben nyújtottak katonai támogatást Ukrajnának. A támogatás nélkül Ukrajna veszített volna, és akkor Oroszország, Kína meg az egyéb harcos nemzetállamok számára nyilvánvalóvá válik, hogy szabad a pálya, ebből következően a kisebbektől akár területet, akár az önállóságukat elrabolni nem kockázatos, mert majd jön a kipcsák-magyar békegalamb, és elintézi, hogy a rablott holmit az agresszorok megtarthassák. Így aztán Föld-szerte elindulhatnak a területszerző háborúk, csak a megfelelő behatolási mélység elérése után kell kiabálni azt az agresszornak: béke, béke, béke, tűzszünet, hogy a békepártiak meghallhassák, és intézkedni tudjanak.

Vannak rossznyelvek, akik szerint azért olyan békepárti… illetve dehogy béke, jóval inkább oroszpárti Orbán, mert rettenetesen nagy szükségünk van a tőlük jövő földgázra, és az Putyin jóindulata nélkül olyan, mint a kutya vacsorája. Hja, kérem, amikor minden rendben lévőnek látszott, és még pénz is volt dögivel, intézkedni kellett volna a gázbeszerzés diverzifikálásáról és a magyarországi gázfogyasztás csökkentéséről, de az állandóan kétharmados diktátornak megválasztott magyar vátesz, akinek sok mindent előre kellett volna látnia és ennek megfelelően intézkedni, ehelyett éjjel-nappal a hobbijairól álmodott. Azokon kívül nem látott semmit. Pláne nem a gödröt. Benne is vagyunk, alig látszik az ég a szűk lyukon.

És hogy a rezsicsökkentés csak rontott az energiahelyzetünkön, az magától értetődik.

Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására

Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát. Mivel ez az összeg a jelenlegi uniós költségvetésben nem áll rendelkezésre, a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket. Magyarország már eddig is sok milliárd forintot költött az Ukrajnából menekülők megsegítésére.

A tények:

  • Az EB 50 milliárd euróval akarja segélyezni 4 év alatt Ukrajna újjáépítését (2024 – 2027). Az elképzelést az EP nagy többséggel megszavazta (512 : 45 : 63 >> 82,6 %), és most várja, hogy tagállamok dobjanak össze némi pluszpénzt, amelyből ez fizethető. A fideszes képviselők természetesen nem szavazták meg. Az Ukrajnának nyújtandó segély Magyarországnak a 4 évre összesen kb. 700 millió euróba, azaz évente 65,6 milliárd forintba kerülne, ami a magyar költségvetés 1,7 ezreléke.

A kérdésben ugyan nem szerepel, de már tudható, hogy ha Magyarország vezetése ezt a plusz segélyt megvétózza (és nagy eséllyel meg is fogja vétózni), akkor az EU „B” terve szerint a tagállamok egyenként hoznak létre és küldenek Ukrajnának segélycsomagot. Önként és dalolva, bármilyen kicsikarás nélkül. Mi persze nem küldünk nekik egy vasat sem, ami nem egy pozitív jellegű hozzájárulás a magyar jószívűség nimbuszához.

  • A magyar kormány két, a fenti EU tervtől teljesen független dologgal érvel a segély ellen. Az egyik, hogy mi nem kapjuk meg a nekünk „járó” pénzeket, miközben Ukrajna bezzeg! Köztudott, hogy az alap, amire hivatkozva a pénzeket megítélték nekünk, a felzárkóztatás (= ez a pénz nem kötelező kifizetés, azaz nem „jár”). Sajnos a fizetését egy ideje felfüggesztették, aminek semmi köze nincs Ukrajnához, annál több ahhoz a 28 jogi és egyéb feltételhez, melyeket az EU konkrétan írt elő nekünk, de ezeket mi mindenféle marhaságra hivatkozva nem vagy csak részben teljesítettük. Bizony, így van ez. Ha nagyon szuverénkodik az ember, előfordulhat, hogy nem jön a suska.

A másik Orbán féle érv, hogy már eddig is sok milliárddal segítettünk Ukrajnának, legyen elég a telhetetleneknek!

Az érv jogosságát illetően (mármint hogy sok milliárddal segítettünk már, és emiatt nem akarunk pénzt küldeni nekik), megnézhető például, hogy hány ukrán menekült él az EU országokban. Nálunk 32 260. Ahol ennél kevesebben vannak: Szlovénia (8750), Ciprus (17 275), Horvátország (22 005) és Görögország (25 335). Ugyanakkor Szlovákiában 105 690, Csehországban 357 540, Lengyelországban 971 080, és még a balti államokban is több az ukrán menekült, mint nálunk, hogy a nagy nyugati államokat ne is feszegessük. Olyan nagy szánk a segítségünket illetően tehát nem lehet.

A fentiek alapján mondható, hogy akaratos, egyben zsugori állam vagyunk. Mennyivel egyszerűbb lenne Dobrevék regnálásával, ők rövid időn belül teljesítenék az előírt pontokat, hazahoznák a nekünk fölzárkózási segítségként megítélt pénzcsomagot, aztán azok egy évi összegének 15 %-ából simán kifizetnénk az EU által Ukrajnának 4 évre kért segélyt… a tanárok jelentős fizetésemeléséről nem is beszélve!

De nem. Nekünk Orbán kell. Akkor viszont, kedves honfitársak, továbbra is no war, no migrants, no gender, és persze no money. Helyette van a rettenthetetlen szuvernitás pávatánca, amelyben nap mint nap gyönyörködhetünk. Hát nem csodálatos?

(folyt. köv.)

Nemzeti konzultáció II.

Folytassuk tovább kérem, bölcs vezérünk mélyenszántó gondolatainak megismerését! A vezér ki egyben vátesz és street fighter mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. Azért emlékezzenek gondolatai fundamentumára: zátonyra futás esetében a zátony a hibás!

Brüsszel el akarja törölni a kamatstopot

A banki kamatok az elmúlt időszakban nagyot emelkedtek. Ezért a kormány a családok védelme érdekében kamatstopot vezetett be, amely 300 ezer családot és közel 30 ezer vállalkozást véd. Brüsszel az úgynevezett országspecifikus ajánlásokban egyértelművé tette, hogy el akarja törölni ezt az intézkedést.

Szegény állampolgár ezzel szembesülve csak hápogni tud, mert sohasem hitte volna, hogy „Brüsszel” ennyire gonosz. A szövegből az is kiderül, hogy mennyien vettek föl nálunk változó kamatozású hitelt akkor, mikor még igencsak alacsonyak voltak a kamatok.

A változó kamatozású hitel hasonlít a változó árfolyamú (= deviza) hitelre, és a megszédülős embertípusokra van kitalálva, akiket könnyen hatalmába kerít a szerencsejáték ördöge, és abban a reményben vesz fel hitelt, hogy a kamat a törlesztés végéig alacsony marad. Nem jött be nekik. Az MNB az infláció meg a forint árfolyam miatt kénytelen volt nagymértékben kamatot emelni, ám akkor a kormány a jóságos Orbán Viktor vezetésével beavatkozott, mégpedig két fél által a jogszabályoknak megfelelően kötött polgári szerződésekbe avatkozott bele, és megint csak nem azt csinálta, hogy a leginkább rászorulókat segítette, hanem mindenkit. A kiszámíthatóságra törekvő hitelesek, akik a drágább, de biztosabb fix kamatozást választották, ilyen segítséget nem kaptak, pedig nekik is megnehezedett az életük.

Az EU ajánlás:

A… kamatplafon fokozatos megszüntetése a torzító hatások csökkentése és a monetáris politika zökkenőmentes transzmissziójának elősegítése érdekében. Célzott támogatási intézkedések a lakásszektorban az alacsony jövedelmű háztartások számára.

Szomorú módon ez az ajánlás is logikus. Sokkal logikusabb, mint a FIDESZ magyarázat. A kamatstopot azért kell megszüntetni, hogy a jegybank a kereskedelmi bankokon keresztül zavaró hatások nélkül érvényesíthesse célját a reálgazdaságban (monetáris transzmisszió, jelenlegi MNB célok: infláció elleni küzdelem, forint árfolyam stabilizálása), és „Brüsszel” természetesen most sem hagyta ki az ajánlásából a célzott támogatást a rászorulóknak, mivelhogy ő is jószívű, de nem mindenkivel. Orbánék viszont nem céloznak. Valószínűleg nem is tudnak, az túl bonyolult nekik, így aztán minálunk a legtöbb támogatást a gazdagok kapják, a maradékot meg a tehetősek.

A kamatstop nem maradhat örökké, egyszer majd „el kell törölni”, ahogy „Brüsszel” ajánlja (jelenlegi érvényességi ideje 2023. dec. 31.), mivel pedig a tartama alatt a törlesztés kisebb, mint a szükséges, a kiesést a hitelesnek később kell megfizetni: nagyobb összeg és hosszabb törlesztőidő.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy ez a kérdés is a nép Orbán iránti hálájának fokozása, és Brüsszel elleni tovább hergelése érdekében született, ugyanakkor jó hivatkozási alap lehet Orbánéknak, mikor majd a kamatstopot tényleg megszüntetik. „Ezt is Brüsszel erőltette ránk”, kiáltozzák majd mindenfelé Menczer, Gulyás, Hollik meg a többiek.

Brüsszel meg akarja szüntetni a magyarországi extraprofitadót

A kormány extraprofitadót vetett ki azokra a nagyvállalatokra, amelyek a járvány és a háborús válság idején jelentős extraprofitot halmoztak fel. Elvárjuk, hogy ők is vegyék ki a részüket a közös teherviselésből. Brüsszel azonban azt akarja, hogy Magyarország idén év végéig szüntesse meg az extraprofitadókat.

Csaba László közgazdász szerint extraprofit nincs, csak profit van, ezért extraprofit az, amit a kormány annak nevez ki. Érdekesség, hogy ezen adó alapja nem a profit ám, hanem a nettó árbevétel, azaz még a megnevezésben is hazudnak (már a Pszichiátriai Intézet egyesített erői sem tudnák őket leszoktatni róla). A bevétel alapján történő adóztatás ráadásul kifejezetten pofátlan dolog, nem csoda, hogy „Brüsszel” nehezményezi.

Vannak viszont bőven, akik efféle hangzatokkal átverhetők, és miután a kérdőív mindenkihez eljut, nincsen szükség kiválogatásra, az összes átverhető állampolgár biztos kap belőle. Az állampolgárok jó részének sajnos nincs elegendő információja, nem is jár utána, hogy legyen neki, de még ha lenne is, nem tud vele mit kezdeni. Ami a leginkább sajnálatos, övék a többség minden vonalon. Ezért döntő az érzelmi szál, lásd extraprofit, járvány, válság, közös teherviselés, Brüsszel, melyek emocionális hatásához nem kell konkrét információ.

Megemlítendő még, hogy a fenti adóval sújtott vállalatok bevétele nagyrészt az infláció miatt nőtt, emiatt lett több a profit is. Mégpedig nominálisan. Reálisan (= inflációval korrigálva) alig változott, azaz ez sem hatásos érv, de a kormánynak jó hivatkozási alap volt a handabandával körített „minden áron pénz kell” megszorításokhoz.

Brüsszel Magyarországon is migránsgettókat akar létrehozni

Brüsszelben helyettünk akarnak dönteni arról, hogy kivel éljünk együtt, és kiket engedjünk be az országunkba. Kötelezni akarnak minket, hogy már a menekültügyi kérelmek elbírálása előtt engedjük be a migránsokat az országba. Ezzel migránsgettókat hoznának létre Magyarországon is.

Hajjaj. Nehéz téma, fogós téma. Sőt, véletlenül még igaz is, Brüsszel tényleg migránsgettókat akar létrehozni nálunk, illetve hát létrehozatni velünk, ami a még rosszabb kategória, tekintve, hogy a költség is hozzánk tartozik.

A helyzet a következő: vannak európai uniós országok, amelyekbe aránytalanul sok migráns érkezik. Olaszország tengerpartja pl. 7.600 kilométer hosszú, nehezen képzelhető el, hogy a mindenféle vízijárművön érkezők jó része ne tudna partra szállni, és persze az úri etikett szerint a még vízen lévőket sem szabad visszalökdösni a partról, „Fulladjon meg ott ahol van mindahány!” felkiáltással, így aztán például az olaszoknak sokkal több dolguk van velük, mint nekünk. Táboroztatás, etetés, itatás, adminisztráció, sok-sok ezer ember, nem csoda, hogy az Unió, amely nem egy darab ország érdekeinek a folyamatos kiszolgálására jött létre, hanem egy együttműködő, kompromisszumok révén irányított szervezet (te is engedsz, én is engedek a win-win érdekében), úgy gondolta, segít a bajba jutott tagjainak, és az adott ország figyelembe vehető kapacitása szerint elosztja őket mindenkinek. Nekünk kb. 6000 ember jutna (a magyar börtönökben kb. 20.000 ember van fogva tartva). Az ideküldött migránsokat addig kell táboroztatnunk és ellátnunk a nekik épített gettóban, amíg a magyar hatóságok megvizsgálják a kérelmeiket. Negatív ítélet esetén kitoloncolás az EU-ból, pozitív esetén engedély az EU-ban való tartózkodásra, mely utóbbi esetben a szerencsések csak addig maradnak nálunk, amíg valamilyen közlekedési eszközzel el nem tudják hagyni az országot. Nyugat felé természetesen. A procedúra befejezése után egyetlenegy sem maradna itt.

Egyébként Brüsszel nem akar helyettünk dönteni, mert pénzzel mindez megváltható, amelyet mi fizetnénk, az EU pedig az olaszoknak utalna át. Ha fizetünk, nem kell még menekültkérelmük elbírálása előtt beengednünk senkit, befogadni meg pláne nem, aki itt maradhat, úgyis azonnal elmegy.

Nem tudom, hogy agyműködési zavar-e, vagy újabb (immár a sokadik) népátverés annak folyamatos szajkózása, hogy aki migránst itt bírálnak el, az itt fog letelepedni. Ugyanis ez nagyon nem igaz. Nincs az az isten, T. Migránsozók! Nem bolondult meg, hogy itt maradjon! Hogy uraságodék ezt akarják lenyomni a nép torkán, az érthető, hogy ehhez is hazudni kell, az természetes, hogy FIDESZ propagandát folytatnak vele (EU rossz, FIDESZ jó), az magától értetődik, de hogy mindezt közpénzből, és ehhez a nem NER sajtó csak asszisztál, az nem egészen tiszta. Nyilván csak nekem. Másoknak minden világos, és egyszer én is majd csak rájövök.

A pont végére a szokott emlékeztető: Soros írta azt, hogy

minden migráns oda kerüljön, ahol szívesen látják, és ahová maga is menne,

mert szerinte ez a migráció sine qua non-ja. Orbánék kihasználják azt, hogy a többség ma már nem tud latinul. Esetleg az a baj, hogy ők sem?

Kövér: “az USA nagykövete Andropov imitátor”

Az egyes számú Fidesz tagkönyv tulajdonosa, aki az MSZMP társadalomtudományi intézetében kezdte meg  pályafutását a nyolcvanas években, a Szovjetunió 1956-os nagykövetéhez hasonlította Pressman nagykövetet, aki az Egyesült Államokat képviseli Magyarországon.

A parlament elnökének a Fidesz kongresszuson elmondott beszéde jól kifejezi, hogy az USA és a magyar kormány viszonya a mélypontra jutott. Miért? Jurij Vlagyimirovics Andropov 1956-ban a Szovjetunió érdekeit képviselte igen markánsan Magyarországon: a magyar kommunista vezetés mozgástere minimális volt különösen miután az USA és a Szovjetunió megegyezett: Magyarország a jaltai megállapodás szerint Moszkva irányítása alá tartozik.

1989-90-ben a rendszerváltást Magyarországon a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása tette lehetővé. Jól tudta ezt Orbán Viktor, aki Palmer akkori amerikai nagykövet megbízásából megmutatta Budapestet Bush elnöknek. Az Egyesült Államok elnöke korábban a CIA igazgatója volt vagyis tökéletesen tisztán látta az erőviszonyokat Európa keleti felén. Az USA Orbán Viktornak és a többi rendszerváltó politikusnak azt a szerepet szánta, hogy vér nélkül hajtsák végre a rendszerváltást Magyarországon. Ez meg is történt, és ezt követően az USA elveszítette érdeklődését Magyarország iránt. Miért?

Mert a washingtoni stratégiai tervezők szerint két államnak van ebben a térségben jelentősége a NATO és az Egyesült Államok számára: Lengyelországnak és Romániának.

Magyarországot Washingtonban leírták. Míg Palmer profi diplomata volt addig utódai a nagyköveti poszton lelkes amatőrök, akik szponzorálták az aktuális elnök választási kampányát, és cserében megkapták a budapesti diplomáciai képviseletet. David Pressman, a mostani USA nagykövet, Palmer óta az első profi hiszen Goodfriend nem kapta meg ezt a címet. Miért küldte a Biden kormányzat Budapestre Pressmant? Mert megelégelte az Orbán kormány orosz és kínai barát politikáját. 2021-ben ugyanis az USA stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot.

Orbán és az orosz kapcsolat

Jurij Vlagyimirovics Andropov nem sokkal azután, hogy elkerült Magyarországról – Kádár János kívánságára – a KGB főnöke lett Moszkvában. Lavrentyij Pavlovics Berija után ő töltötte a legtöbb időt a szovjet politikai rendőrség élén.

A KGB felügyelte “a baráti szocialista országokat.”

Andropov irányította például a nagy antiszemita kampányt ezekben az országokban a 67-es izraeli-arab háború után. Lengyelországban is döntő szerepet játszott abban, hogy Jaruzelski tábornok katonai hatalomátvétellel akadályozta meg a Szolidaritás politikai győzelmét. Andropov ezekután a Szovjetunió első embere lett, és a KGB-t tette az ország igazi vezető erejévé a szenilis kommunista párt helyett. Andropov 1984-ben meghalt, de jelöltje a főtitkári posztra: Mihail Szergejevics Gorbacsov befutott, és átvette a hatalmat a Kremlben 1985-ben. A KGB élére hamarosan Krjucskov tábornok került, aki Andropov nagykövet beosztottja volt Budapesten 1956-ban. Ő találta Grósz Károlyt Kádár utódának, és szovjet oldalról ő vezényelte le a rendszerváltást Magyarországon 1989-90-ben amikor az USA és a Szovjetunió aktívan közreműködött abban, hogy vértelenül csatlakozzon Magyarország a Nyugathoz. A KGB az utolsó pillanatig “karbantartotta” a magyar elit dossziéit – beleértve Kövér Lászlót és Orbán Viktort is. Erre az apróságra Putyin, a KGB egykori alezredese felhívhatta Orbán Viktor figyelmét amikor 2009-ben “egyeztettek” Szentpéterváron.

A kínai kártya

Nemcsak az orosz kapcsolat zavarja Washingtont hanem a kínai is, ezért a budapesti nagykövetség egyik legfontosabb feladata ennek a kapcsolati hálónak a feltárása.

Orbán Viktor ugyanis semmit sem bízott a véletlenre hosszú sivatagi menetelése idején 2002 és 2010 között. Felkereste mind az Egyesült Államokat mind pedig Kínát, hogy a saját szemével lássa a két igazi világhatalmat. Az amerikai látogatás a nagy pénzügyi válság idejére esett – 2008 – ezért furcsa kép alakulhatott ki a magyar miniszterelnökben az Egyesült Államok vezető szerepéről a világban hiszen akkor egy pillanatra megingott az egész globális pénzügyi rendszer. Segítettek viszont a kínaiak, akik nemcsak pénzzel járultak hozzá a globális pénzügyi  egyensúlyhoz hanem gazdaságuk dinamizálásával is: Kína a világ legnagyobb kereskedőjévé vált. Ráadásul nem sokkal később Hank Paulson amerikai pénzügyminiszter kalapot cserélt, és Kína legfőbb lobbistája lett Washingtonban.

A hosszútávra tervező kínaiak magas szinten fogadták a magyar ellenzék hatalomra készülő vezetőjét, és felajanlhatták neki ugyanazt mint Medgyessy Péter miniszterelnöknek korábban: Magyarország legyen Kína hídfő állása az Európai Unióban!

Orbán rábólinthatott, mert tudta, hogy Merkel kancellár minden évben legalább egyszer ellátogat Kínába, hiszen tisztában van azzal, hogy Európa jövője szempontjából ez döntő fontosságú kapcsolat.

Az Új Selyemút konferencián, melyet a tízéves évfordulóra rendeztek meg nemrég Pekingben, Orbán Viktor volt az egyetlen magasrangú európai vezető, aki ellátogatott a kínai fővárosba. Ahol parolázott Putyinnal, aki 2022 február 24.-én megtámadta Ukrajnát.

Mi haszna van mindebből Magyarországnak? Putyin nem adja olcsóbban az orosz földgázt pedig megígérte.

“Ha nincsenek európai pénzek, majd adnak a kínaiak”

– harsogta Orbán Viktor amikor kiderült: nem jönnek az euromilliárdok Brüsszelből. Azután a magyar miniszterelnök elhalkult. Kiküldte ugyanis Matolcsy Györgyöt Kínába, hogy pénzt kérjen. A válasz Pekingben: új beruházások igen, de kormányzati támogatás nem!

Vagyis Orbán Viktor két szék közt a pad alá esett. Innen szép nyerni…

Nemzeti konzultáció I.

Ki van ez módolva, kérem! Elsőként rögtön a bölcs vezér, egyben vátesz és street fighter, aki mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. A mostani zátonyra futás esetében a zátony volt hibás, mert nem jött rá, hogy a jobbra föl azt jelenti, hátra, és nem ugrott el idejében. Sajnos a szövetségeseink se jobbak, ők sem értenek egy szót sem belőle, és a FIDESZ tagság sem vezéri szöveg alapján, hanem a központtól kapott papírokból dolgozik.

A fent említett vezér férfiasan kemény, mint a fagyott kutya lába, ezért, hogy a helyzet elfogadható legyen, itt van mellé a lágy, asszonyos, minden buksit megsimogató, még a börtönben sínylődő Budaházyékat is megsajnáló, igazán női lélek, akivel ketten minden nehézség nélkül prezentálják a Magyar Alaptörvény Bibliával mixelt előírását, miszerint az apa férfi, az anya nő. Úgy is néznek ki. Úgy értem, félig legalább. Apánk és anyánk ők kétszemélyben, akiknek gyermekeik boldogsága a legfontosabb, ezért néha megkérdezik a nyolc millió lurkót, mi a véleményük, nehogy már az akaratuk ellenére döntsenek.

Rossznyelvek szerint ugyan az ilyen konzultációk csak a szülők döntéseinek alátámasztásául szolgálnak, ezért áldoznak rá rengeteg pénzt, mert akkor már papírjuk van róla, hogy akármilyen hülyeséget állítanak is, a magyar nép egy emberként mögöttük áll, ám mi a magyar nép természetében bízva tudjuk, ez nem csak szolgai ikszelgetés, hanem saját egyéni vélemény! Egytől egyig! Úgy biza’! A szülők véleményével való állandó egyezés csak azt mutatja, hogy a szülő-gyermek kombónak egyként és közösen is igazsága van. Az a hétmillió, aki a kérdőívet nem küldi vissza, a regnálók szerint ezzel azt a véleményét nyilvánítja ki, hogy a beküldőkkel minden kérdésben egyetért. Holott dehogy. Nem mindegyik, sőt messze nem.

Igencsak meglepő lenne, ha a “nemfideszesek” a fenti tényt kihasználva, szintúgy visszaküldenék a kérdőívet a válaszokkal, mégpedig tömegesen, kábé úgy másfélmillióan, de az ellenzékhez tartozó, ezt megszervezni képes értelmiségi csoportnak sem az ilyen ravasz húzás kigondolása, sem a szorgos agitálás nem az erőssége, így aztán ily meglepetés soha nem is várható.

A konzultáció a lurkók nagy számát tekintve írásban történik, hogy mindenkinek alkalma legyen megfontolni a szülői kérdéseket és a rájuk adandó választ. A nyugati családokban ez úgy működik, hogy nem csak a szülők tehetnek föl kérdéseket, hanem a gyermekek is, de nálunk ez nem szokás, ebből következően a szülők a velük nembaráti újságnál dolgozó gyermekeiket nem engedik még a közelükbe se, ezért azok kénytelenek a szülőkkel baráti újságnál dolgozó gyermekek által kiszivárogtatott szövegekre hagyatkozni. Utóbbiak hivatalból jutnak hozzá, néha még előbb, minthogy az elhangzott volna. Aztán jön a terv szerinti szivárogtatás.

Ez az egyoldalú kommunikáció ugyan már nem beszélgetés, hanem kinyilatkoztatás, ám, ahogy közismert, a magyar virtus, azaz Orbán Viktor kizárólag ezt viseli el.

Az ilyen konzultáció alkalmával gondos szülő nem teheti meg azt, hogy csak úgy fölteszi a kérdést, mert alkalmazkodnia kell az összes gyermek IQ szintjéhez is. Könnyen lehet, hogy utóbbiak egy része nem érti pontosan (hajh, de még milyen könnyen lehet), ezért meg kell magyarázni, ki kell fejteni, adatokkal alá kell támasztani, miért az a válasz jó a gyermekeknek is, melyet a szülők jónak tartanak. Ellenesetben előfordulhatna, hogy néhány butuska gyermek rossz kockába írja az ikszet, ami a szülői célnak nem felelne meg.

A konzultációt a miniszterelnöki kabinetiroda végzi a polihisztor Rogán felügyeletével, aki az alábbiakért felel: általános politikai koordináció, kormányzati kommunikáció, országmárka, turizmus, vendéglátás, e-közigazgatás, informatika, a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosítása, mozgóképszakma, audiovizuális politika, elektronikus hírközlés, szerencsejáték szabályozás, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása, polgári hírszerzési tevékenység irányítása és a minősített adatok védelmének szakmai felügyelete. Ha tehát hideg a pörkölt a vendéglőben, nem tetszik a filmbéli naplemente lovasa, vagy idegen kémek randalíroznak a Keletinél, nála tessék reklamálni. A kabinetiroda kb. 500 milliárdos költségvetéséből tavaly 54 milliárd ment kormányzati kommunikációra (ez a FIDESZ propaganda titkos fedőneve), de hogy most mennyi lesz, még nem tudja senki. Várhatóan belefér. Van még közpénz bőven, amennyi kell, és ha ehhez az 54 milliárd/év-hez hozzácsapjuk a szintén FIDESZ propagandista MTVA 130 milliárdját (szintén per év), igazán nevetséges Karácsonyt piszkálni a nem is évenkénti, hanem csak egyszeri fél milliárd begyűjtése miatt, ami még csak nem is közpénz, hanem magánadomány, amelyet senkinek sem köteles „magyarázni”, és amelyről senkinek sem köteles „beszámolni”. Ahogy az köztudott. Illetve dehogy köztudott! A nagy függetlenek valahogy méltóságon alulinak érzik, hogy az ilyesmikről írjanak.

Áttérve a konkrét kérdésekre, az első kérdés rögtön elevenünkbe mar:

Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást!

Az Európai Bizottság arra akar minket kényszeríteni, hogy töröljük el a rezsitámogatást. Állásfoglalásukban azt írják, hogy „az energiatámogatási intézkedéseket fokozatosan meg kell szüntetni”. Egy olyan intézkedést akarnak eltörölni, amely havonta átlagosan 181 ezer forinttal csökkenti a magyar családok energiaszámláit.

Elsőre azon akad fönn az ember, hogy az EB szövegében szereplő „ajánlás”-ából (HEREBY RECOMMENDS that Hungary take action in 2023 and 2024 to🙂 hogyan lett állásfoglalás, abból hogyan lett akarás, de főleg hogyan lett végül kényszerítés. Az uniós jogi aktusok leírása szerint ugyanis:

Az ajánlás lehetővé teszi az EU-intézmények számára álláspontjuk közlését, és azt, hogy intézkedéseket javasoljanak – anélkül, hogy az ajánlás címzettjeire bármilyen jogi kötelezettséget rónának.”

Szóval már megint hazudnak, legyint az ember, mert kezdünk hozzászokni a vízfolyáshoz. Ez a FIDESZ hazugságok technikája. Egyébként a Bizottság a szöveg folytatásában arra utalt, hogy

  • a FIDESZ féle támogatásból a legtöbbet fogyasztók kapják a legnagyobb összeget,
  • az alacsony ár nem ösztönöz takarékosságra, és
  • sok pénzt visz el a költségvetésből, amelynek sokkal jobb helye lenne máshol.

Ha nem az energiahordozókat támogatnák, hanem a rászorulókat, akkor feleannyi pénzből több támogatást kaphatnának azok, akiknek tényleg szükségük lenne rá. Jobban járna az állam, és jobban járna az emberek nagy többsége is. Orbán, a családja meg a gazdag haverjai persze rosszabbul járnának, de ettől még telne nekik a mindennapira (kaviáros jachtozás).

Csak az szavazzon hát a „Továbbra is fenn kell tartani a rezsitámogatást” elképzelésre, aki rengeteg gázt, áramot, vizet fogyaszt, és így lényegesen rosszabbul járna az eltörlése miatt, ugyanis a többek vagy a célzott támogatásból kifolyólag, vagy az állami megtakarítások révén (abból sok más célra, például akár adócsökkentésre is telne) jobban járnának a megszüntetésével. Még azok a középrétegek is, akiknek elsőre úgy tűnik, nem jó ez így, mert többet kell fizetniük.

Érdekes lenne, ha ezt megírnák a lapok. De nem. Nyilván más a dolguk. Hogy mi, azt ők tudják egyedül.

A második hökkenet oka egy immár rengetegszer, főleg a jóságos Miniszterelnök úr által hangoztatott szám, mely szerint az ő emberbarát intézkedésük

„…havonta átlagosan 181.000 forinttal csökkenti a magyar családok energiaszámláit.

Hogy mennyi lenne a csökkentés nélkül, abba jobb, ha bele sem gondolunk.

Mivel a lakossági gáz- és az áramszolgáltatás gyakorlatilag teljes egészében az állam kezében van, a teljes támogatás az államtól érkezik, mégpedig személyesen Orbán Viktortól (végül is minden ügyben ő dönt, ezért így természetes), azaz a teljes összeget a költségvetés állja a mi adónkból.

Aki tudja, hogy Magyarország lakásállománya 4,6 millió, és ismeri a szorzást, az a lakások számából, a támogatás mértékéből és abból, hogy egy évben 12 hónap van, a következő eredményre juthat:

A rezsicsökkentés energiafogyasztására jutó támogatás Orbán Viktorék szerint 9.991 milliárd HUF/év, azaz az éves magyar költségvetés főösszegének (39.758 milliárd HUF/év) valamivel több, mint 25 %-a. Ekkora támogatási kiadás (a nyugdíjfizetésre fordított összeg négyszerese) esetén az államcsőd bekövetkeztének időtávja legfeljebb 1,5 hónap. De maximum! Az, hogy egy ekkora méretű ostobaságot sikerült a konzultációba csempészni, vagy azt jelenti, hogy a becsempésző nem normális, vagy azt, hogy a többieket hülyének nézi.

Lehet választani.

Nagy kár, hogy a lapok erről sem írnak semmit. Igaz, eddig sem írtak, akkor meg miért pont most kezdenék?

(folyt. köv.)

Veszély

Félelmetesen kezd a vátesz: itt vannak a kommunisták! Kívül is, belül is. Százszám. Akik liberális hegemóniát akarnak, azok valójában kommunisták, és hát mit akarhatna mást a sok Brüsszel- és Gyurcsányfióka, tessen mondani? Csakis liberális hegemóniát. Az nem hangzott el, hogy ők egyben Soros Györgyök, de akinek van füle, értett a szóból. Honnan tudhatjuk mindezt: Századvég. Szuverenitás konferencia.

A miniszterelnök tájékoztatta is gondosan megrostált közönségét, „minden szertartásban fontos, hogy az ördög neve elhangozzék”, mivel pedig az ördög és a kommunista oda-vissza ekvivalenciája nem vitatható, a levezetés immár perfekt: liberális hegemóniát akarók > kommunisták > ördögök > sok kis Soros György. A „szertartás” definícióból következően Orbán nem előadott, hanem celebrált, és hogy a misék növekvő számát tekintve Kirill egy senki hozzá képest, az már magától értetődik (Erdő Pétert és a pápát ilyen viszonylatban nem emlegetjük).

Ahogy a miniszterelnök tovább fogalmazta volt, „…a szovjetek helyett Soros akarja uralni Európát, ismerjük a Soros tervet, bedöntötte az angol fontot, és nyíltan vallja, hogy meg kell szüntetni a nemzeti határokat, vagyis meg kell fosztani az európai országokat a szuverenitásuktól.”

Mint az ténylegesen ismert:

  • Soros még soha nem érte el azt, hogy bármelyik javaslatát átvegye az EU, azaz uralásról nem beszélhetünk.
  • Aki maga szerint ismeri a Soros tervet, annak tisztában kéne azzal lennie, hogy a „nagy terv” szerint a migráció sine qua non-ja: mindenkit oda irányítsunk, ahol szívesen fogadják, és ahová szívesen menne maga is, vagyis S.Gy. ugyanazt vallja, mint Orbán Viktor: Magyarországra a letelepedési államkötvény tulajdonosokon, a befogadott politikus bűnözőkön, a kínai kereskedőkön, a távolkeleti étteremtulajdonosokon és az ide toborzott mindenféle vendégmunkásokon kívül senkit és soha!
  • Soros angol fontot illető fogadása egy másik spekulánssal annyira távol van a Bank of England nagyságrendjétől, hogy annak jellemzésére csak a Makó-Jeruzsálem viszonylat alkalmatos.

Aki a fenti tényekkel ellentétesen fogalmaz, vagy téved, vagy nem gondolta át a dolgokat (az „ótvar módon hazudik” és a „teljesen hülye” kifejezéseket bizonyos szint felett illő hanyagolni).

Tovább vizsgálva a kérdést: arról, hogy Soros szerint meg kell szüntetni a nemzeti határokat, a Google nem tud semmit.

Jó, persze, a Miniszterelnök úr sokkal okosabb és tájékozottabb a világhálónál, vagyis ez lehet a süket csönd oka. Lehetséges persze, hogy az internetet (is) birtokló háttérhatalom sötét urai szövetkeztek az ördöggel, ezért tiltják le az erről szóló cikkeket.

A fentieknek megfelelően a hazánkat fenyegető veszély óriási. Orbán és a 2,7 millió hazafi félelmetes kisebbségben vívja harcát a brüsszelita és hazai szoci tömegek ellen. Mint megtudtuk tőle, ma Magyarország az európai emberek hangja, mi vagyunk az egyetlen ország és kormány, ami úgy beszél, ahogy az emberek gondolkodnak, azaz Orbán szerint a legjobb lenne, ha ő venné át a hatalmat a többi EU országban is (Soros helyett), hogy végre szinkronban legyen a kormány és az emberek gondolkodása. Ezt a nyilvánvaló igazságot az elfajzott nyugati sorosbérencek képtelenek észrevenni, és juszt sem adják át a helyüket neki. Még a Néppártból is kirúgták… illetve kilépett, mielőtt kirúgták volna. A sok hülyéje! Valahogy nem bírják fölfogni a no migrant, no gender, no war nagytrió igazságát, melyet Orbán szerint saját polgáraik, vagyis az emberek is vallanak. Ráadásul a klasszikus demokrácia fölfogáshoz a mi politikai rendszerünk (NER) áll közelebb. Hogy milyen lehet az a demokrácia, amelyhez mi állunk közelebb, arról nem tudtunk meg konkrétumot.

A miniszterelnök szerint az ő nemzedékük már akkor sem bírt hazugságban élni, és estefelé úgy kimondták, hogy utálják a komcsikat, hogy csak na, a többi ellenzéki mozgolódástól pedig  két dolog különböztette meg őket, amely két dolog az, hogy ők voltak a legradikálisabbak. Akkor ugyanis van miből engedni. Mostani tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy ez a viselkedéstechnika sajnos megmaradt Orbán sajátjának, mivel minden szövetségi rendszerben, amelyhez tartozunk, ő a „legradikálisabb”, és ez a pofonláda feszegetésnek kinéző pávatánc sikeresen váltja ki a többiek negatív érzelmeit.

A baj az, hogy a miniszterelnök úr sajnálatos módon összekeveri a radikalizmust a pofátlansággal és a krakélerséggel, azt meg úri körökben nem díjazzák, de ettől nem Hatvanpuszta lesz kisebb, hanem a mi keresetünk. Főleg az oktatásban meg az egészségügyben.

A celebrálás révén megtudtuk még, hogy:

Mi benne maradtunk a politikában. Manapság divat az, hogy politikusok pendliznek a politika meg az üzlet között. Ez nyugaton is divat, a magyar szocik meg mást se csinálnak. Ezzel szemben mi, akik a szerkesztőbizottságban benne voltunk, mi a régivágásúak közé tartozunk, akik úgy döntöttünk, hogy ha már egyszer belevágtunk a politikába, ami nem más, mint a köz szolgálata, az egy életpálya, egy hivatás, és akkor maradunk is, nix ugribugri, hogy egyszer milliárdosok vagyunk, egyszer üzletemberek, aztán meg politikusok vagyunk, aztán már magunk se tudjuk pontosan, hogy mik vagyunk, csak az a fontos, hogy hatalmon maradhassunk.”

Hát igen. A régivágásúaknak a köz szolgálata mindennél fontosabb, és annak során nix ugribugri!

Nagy hátrány viszont, hogy a magyar szocik üzletemberként pénzt keresnek, Orbánék meg sosem voltak üzletemberek. Ezért lettek kénytelenek a politikával pénzt keresni. Kiderült, hogy a politika sokkal jövedelmezőbb, mint az üzletemberkedés.

Majd hülye lett volna Orbán elmenni üzletembernek (a gazdasági húzásait látva el is tanácsolnám tőle), így most azt csinálhatja, amihez a legkevésbé nem ért, és ugyan egy ország lerohasztása árán, de azért sikerült magát, a rokonokat, a barátokat és az üzletfeleket jóval magasabb anyagi nívóra hozni, mint az üzletembereskedő szocik. Mindezt a köz permanens szolgálatában, ami rendkívül dicséretes.

Szintén dicséretes, hogy a fenti szöveg utolsó mondata szerint neki nem fontos a hatalmon maradás, mert az csak a tudjukkiknek fontos, és ugyan fura, hogy mégis megtesz érte mindenféle hazug, na meg erkölcstelen dolgokat, de ha ő mondja, mi nem kételkedhetünk.

Ideje, hogy nyugaton is megtanulják, hogy nem lehet hazugságban élni

– mondta, majd hozzátette – A múlt század, az a nemzeti szuverenitás elvesztéséről szólt, a mostani évtized pedig a szuverenitás megtartásáról szól, és ebben a Századvégnek nagy feladata lesz, főleg a fiataloknak. Mi megszereztük a szuverenitást, rajtuk a sor, hogy meg is tartsák azt.

Tényleg itt az ideje már, hogy a hazugságban élő Nyugat átvegye az orbáni igazságokat. Ráadásul Orbánék megszerezték nekünk a szuverenitást, most már a fiatalok dolga, hogy megtartsák azt. Ez jól is hangzik, bár az ember információit rendezgetve kissé zavarba jön: ha nekünk Orbánék szerezték meg a szuverenitást, mi a fenét csinált közben Gorbacsov, Németh Miklós, Pozsgai meg Horn Gyula? Különös tekintettel arra, hogy ’89 áprilisában az első tízezer szovjet katona kivonult már Magyarországról, Nagy Imre temetése júniusban volt, és a hat sarkalatos törvényt sem az Ellenzéki Kerekasztal, hanem a Parlament szavazta meg. Németh Miklós miniszterelnöksége alatt. A helyes mondat tehát:

Én is ott voltam a tömegben, mikor Magyarország és a Szovjetunió akkori vezetői megszerezték nekünk a szuverenitást”.

Minden más az emberek átverése. Az őszinte beszéd szempontjából az őszödi beszéd azért ennél utcahosszal jobb volt.

Gondolkodni nem kötelező, nem gondolkodni felelőtlenség

Az ember igazából nem tudja Donáthot hová tenni. Mondja, és mondja, és mondja, mint a kereplő, és nyilván nem szól neki senki, hogy hagyd már abba, te szerencsétlen.

Van egy olyan érzésem, ő ezeket, amiket mond, őszintén hiszi, és fogalma sincs róla, hogy mit csinál. Teljesen olyan, mint elefánt a porcelánboltban, és még derűsen mosolyog is magában, hogy milyen jól elrendezte a dolgokat. Nemcsak jól de nagyon jól, hiszen mennyire hülyén mutatott a sok csicsás izé az üvegpolcokon, de most végre homogén a látvány, tíz centi magas szürkés por, mindenki jöhet egy vödörrel, hogy vigyen belőle kilót, másfél kilót, kinek hogy bírja a pénztárcája, meg hogy kinek mennyi kell.

Persze, lehet, hogy tévedek, és Donáth csupán úgy véli, Orbánt úgysem lehet legyőzni, akkor meg, gondolja magában, miért ne tegyük legalább a magunk személyes életét jobbá, azaz ne Orbán legyőzéséért küzdjünk, hanem a saját érdekeinkért.

Az általa sűrűn gyakorolt Gyurcsány rugdosással ugyanis növelhetjük a Momentum szavazók számát, minek révén még tán az is lehet, hogy eggyel több helyet kapunk Brüsszelben, na meg kinézhet akár öttel több alpolgármester is.

Általános síkra térve mondható, hogy hajh de sok magyar értelmiségi látja ezt az úgysem lehet legyőzniséget ugyanígy, melynek következtében hagyja a francba az ország számára fontos  ügyeket, nekik ugyan hiába mondja az ember, hogy a FIDESZ : Összefogás küzdelem az előválasztás idején 46 : 46-ra állt (Gyurcsányékkal!), és csak MZP politikai tehetségtelensége, és a nemfideszes lapok ódzkodása plusz távolságtartása vezetett a nagyarányú vereséghez, az nekik semmit sem jelent. Legfeljebb legyintenek. Úgysem lehet. Ami várható tőlük, hogy megint megírják, Orbán ilyen rossz, meg olyan rossz, amivel immár 13 éve nem megyünk semmire. Olyan felvilágosító munkával (és ez a magyar értelmiség feladata, hiába tiltakozik kézzel-lábbal ellene, miközben azt üvölti torka szakadtából, hogy semmi köze hozzá), amely bemutatná, hogy a FIDESZ hogyan hazudik az ellenzékről, és bemutatná, hogy az összefogott ellenzék minden téren jobban tenné a dolgát, sokkal előrébb tartanánk, ez ugyanis mindkét irányban egy önerősítő folyamat. Ha sokan nem hinnék el a szlogent, és a fenti módon ügyködnének Orbán megbuktatásán, akkor egyre többen látnák be, hogy Orbán legyőzhető, és ők is elkezdenének dolgozni rajta, de sajnos a fordítva a helyzet ugyanez.  Minél többen mondanak le a harcról, annál többen csatlakoznak a lemondókhoz. Jelenleg sajnos utóbbi trend a mérvadó.

Donáthra visszatérve az egyik az ostoba kisgyerek, a másik a gonosz kisgyerek viselkedése. Lehetséges még a megbántott kisgyerek szindróma, de ez kevéssé valószínű, ahogy a szerelmi csalódásból következő düh is, de ez most mindegy, a lényeg annyi, ezzel a donáthi „viselkedéssel” (ráadásul a Momentum kiállásával Donáth mellett) lényegesen tovább csökken a remény. Nem az ellenzék reménye, hanem az ország reménye (a NER lovagok és a főnök kivételével természetesen, az övék ugyanis nő). Azt csak a teljesen hülyék képtelenek fölfogni, hogy belátható időn belül kizárólag az ellenzék teljes összefogásával győzhető le az országnak rengeteg kárt okozó Orbán, és ha valaki az összefogás meghiúsítása érdekében küld el lehetséges partnereket a francba, arról kimondható, hogy vagy a boldog tudatlanság állapotában, vagy a saját pecsenye sütögetése érdekében, de az ország, sőt a „magyarok” ellen dolgozik. Lehet választani.

Amit Donáth konkrétan beszél, abból egyértelműen látható, hogy 2010. előtt még nem élt, vagy legalábbis nem itthon, ami a tudatlanságát indokolja. Ezért javasolható neki az alábbi írások olvasása: Az ősbűn; Lefelé a lejtőn; Végjáték. Remélhetőleg sikerül ezekből valamit megértenie, bár lázhatóan jóval inkább érzelmi alkat, mit a racionalitás ördöge, de a reményt nem szabad feladni sohasem.

A helyzet egyszerű. Nem kell szeretni Gyurcsányt. A feleségét sem. Az MSZP-t sem, sőt még a Momentumot sem, viszont utódainkat meg az általunk nekik hagyandó országot legalább praktikus okokból szeressük annyira, hogy most, mikor nagy bajban van, a kezünket nyújtjuk neki, hogy kihúzzuk a gödörból, és ne érdekeljen hogy közben megfájdul a karunk. Ez a magyarkodás ugyan Orbán sajátja, de azért van különbség: Petőfiék akkor voltak nagy hazafiak, mikor az ország, osztrák gyarmat lévén nagy bajban volt, Orbán meg akkor, mikor nemhogy semmiféle baj nem fenyegetett, de minden adott volt ahhoz, hogy elinduljunk komolyan felfelé, ám derék miniszterelnökünk ezzel az állandó magyarkodással, szuverénezéssel, és az összes szövetségesünk permanens rugdosásával sikerült elintéznie, hogy megint bajban legyünk. Ezért kell most megint a hazafiság, mégpedig Orbánék ellen, megmagyarázva a választóknak azt, hogy a legnagyobb magyarság napjainkban, ha a nagyvilágban újra összefogunk szövetségeseinkkel a közös célokért, valamint itthon is összefogunk az összes lehetséges szövetségessel Orbán leváltása érdekében, és ne higgyék azt, hogy Orbán a magyarokért küzd, mert egy nagy fenét! Neki csak a saját céljai a fontosak, ám ezeket akkor és csak ekkor tudja megvalósítani, ha az ország az övé, mégpedig kétharmaddal a korlátlanság érdekében, a magyarkodás tehát csak a választók átverése. Szavazatszerzés. És sokan hajlandók adni nemtudás miatt. Rendkívül sajnálatosan. Őket kell most felvilágosítani.

Aki viszont itthon akar ellenzéki pályán szuverént játszani, annak meg kell mutatnunk, hogy hol a homokozó. Ha durcás lesz tőle, ha nem. Ott addig játszhat bármit, amíg akar, de a nagyok dolgába ne szóljon bele.

Nincs más esély, mint az eltávolítás vagy az átnevelés. Az ugyanis nem járja, hogy egyesek az ország feláldozása árán villogjanak Brüsszelben, mégpedig jó pénzért, mert abból lesz a saját pecsenye. Mit érdekli őket a többi magyar élete, holott, ha már politikus valaki, az kellene, hogy érdekelje. Nem akad ott a Momentumnál senki, aki elmondaná neki?

Precedens

Dúlnak a háborúk. Emlékszem egy régebbiről tanultakra, mikor még az nem is volt, de a német Vezér és Kancellár több minden bekebelezése után épp a Szudéta vidékre tartott igényt.

Az angol miniszterelnök négyoldalú tárgyalást javasolt, ezt Münchenben meg is tartották, ahonnan, megegyezve a Szudéta vidék Németországhoz csatolásáról, megnyugodva ment haza, hogy még a repülőtérről közölhesse Nagy Britannia népével:

Hosszú időre szóló, becsületes békét hoztam.

Dúlnak a háborúk.

A békeangyal szerepében tetszelgő Chamberlain-nél azonban volt a Parlamentben egy okosabb ember, aki azt mondta neki: „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.” Elég hamar kiderült, hogy Churchill-nek van igaza.

A helyzet feltűnően hasonlít arra, mikor Putyin annektálta a Krím félszigetet, és ennek nem lett különösebb hatása a nagyvilágban. Ez az a helyzet, amelyben egy igazi agresszor vérszemet kap. „Ha ezt megtehetem következmények nélkül, akkor nyilván azt is”, gondolja magában, és lecsap. Churchill megmondta volna, hogy ez lesz, ha megéri a 148. születésnapját. De nem érte meg. Így aztán megkaptuk a háborút.

Meglepő módon van egy olyan miniszterelnök Európában, aki igazat ad Putyinnak. Sőt, nem csak igazat, hanem ha rajta múlna, területet is, pedig az agresszor etetése tilos, ahogy a fönti példákból látható. Jó, persze, az adott miniszterelnöknek pávatánc közben beszorult a lába a Kelet-Nyugat közötti résbe, és most próbál kiszabadulni. A nagyobb veszély keletről fenyegeti, az ottani vezérék ugyanis kőkemény egoisták (Orbán önmagával találkozott többszörös kiadásban), és mivel Magyarország energiaellátása nagyon nagy százalékban tőlük függ, a gazsulálási kötelezettségünk feléjük adott. Pénz nélkül ugyanis el lehet lenni (bank van dögivel, majd adnak hitelt), de fűtés és villany nélkül ma már nem. Sőt, más mód is van a pénzszerzésre: építtetünk a kínaiakkal kínai hitelből a kínaiak hasznára és használatára vasutat, akkor bejön egy nagy összeg a hazai vasútépítő  oligarcháknak, a felvett kínai hitelt az unokák majd visszafizetik, a GDP meg bármikor növelhető olyan gyárakkal, amelyeket szintén új haverjaink, a kínaiak hoznak az otthon kifejlesztett gyártmánnyal együtt, amely általában akkumulátor, és még munkás kezeket sem igényelnek, csak vizet, meg energiát. Igaz, abból sokat. Az építés befejezése után persze már nem sok hasznunk van belőle (addig is csak Mészároséknak), de az is valami. Más lehetőségünk az iparfejlesztésre nincs. Amikor azt kellett volna, az Orbán kormány zsíros megrendelésekkel a Mészárosokat fejlesztette, továbbá fenyegetéssel, törvényekkel (mikor hogy) állami tulajdonba vont dolgokat, amelyek egy részét aztán szétosztotta a haveroknak, akik nem annyira Fordok meg Edisonok, mint inkább Garancsik meg Szijj Lászlók. Ezért tartunk most ott, ahol.

Még szerencse, hogy Orbán, bár úgy néz ki, mintha Putyinnak kötelezte volna el magát, azért az EU szavazáskor az EU irányvonalát szokta követni. Az EU irányvonala a churchilli gondolatra épül: ha engedünk a pszichopata tömeggyilkosoknak, kivétel nélkül mindig megkapjuk a háborút. Ha sohasem engedünk, azaz nem teremtünk precedenst, és keményen visszavágunk egészen a győzelemig, a potenciális tömeggyilkosok a tapasztalatok alapján kockázatosnak látják majd a fegyveres kalandot, és nem fognak bele. Ez a győzelemig tartó visszavágás a feltétele annak, hogy a Földről eltűnjön a háború. Pszichopaták sajnos mindig lesznek, és a nemzetállamok is még sokáig fönnmaradnak, azaz az agresszoroknak lesz mire hivatkozniuk, hogy háborúba hívják, illetve küldjék az alattvalókat. Csak a végleges vereség állíthatja meg őket, azaz az eredmény nélküli befejezés. Amíg van a háborúnak számukra bármiféle dicsőséges vagy politikai haszna, addig folyton-folyvást háborúzni fognak – na persze nem ők, hanem a hangzatos szavakkal halálba hajszolt nemzettestvéreik. Az anyagi haszon nem érdekli őket, mert általában az egész ország az övék ott, ahol „miniszterelnökök” vagy „államelnökök”.

A normális világ tudja, hogy háborújuk célja egyrészt a területszerzés, másrészt ennek révén a dicsőség, amely az országgyarapítók jussa, és Putyinnak abból még semmi nem jutott. Hogy aztán azt hazudja, amit, az már természetes, mert az igazi indokot nem mondhatja ki! Abban lehet vita, hogy Putyin olvassa Nógrádit, vagy az hallgatja őt, de az egyértelmű, hogy a legfontosabb érvük szerint Ukrajna provokálta szegény oroszokat. Kihívóan viselkedett, villogtatta fogsorát, tán még hadonászó mozdulatokat is tett, és mindennek a tetejébe nem volt hajlandó oroszbarát, hajbókoló kormányt választani. Majd hülye lett volna – ismeri már a cárokat (Miklós, Sztálin, Putyin, satöbbi), mindent elvisznek, csak a halottakat meg a gondot hagyják itt a népnek. Ezért Ukrajna inkább a Nyugat felé orientálódott. Több sem kellett a Kreml fősivalkodóinak, akik jajjaj, itt a NATO, itt a NATO, jajjaj kiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy a fenyegetés immár elviselhetetlen, szegény oroszoknak valamit tenni kell, így aztán tisztán elővigyázatosságból megtámadtak egy semleges, nem NATO tag országot. Rögtön a fővárossal kezdték, de az nem volt valami jó ötlet.

A támadással Putyin a következőket érte el:

  • A világ elkönyvelte Oroszországot, mint agresszort, amely egy, a XXI. században szinte már elképzelhetetlen tömeggyilkosságot indított el (az összes háború az). Mostantól kezdve minden szempontból megbízhatatlannak fogják tartani, hiszen sokáig hatalmon tartotta a pszichopata Putyint.
  • Putyin csapatai harcban állnak. Folyamatos a veszteség mind emberben, mind technikában, ugyanakkor a háború a civil lakosságot sem kíméli. Telnek a kórházak meg a temetők.
  • Az elfoglalt rész semmiféle hasznot nem hajt Oroszországnak, létesítményei részben megsemmisültek, részben nem üzemelnek.
  • A hirtelen háborús területre került ukrajnai oroszok, akiket állítólag meg akart védeni, elvesztették normál életüket, sokan a javaikat is, és majd ha vége, Putyin ugyan aranykanállal eteti majd őket, hiszen „minden miattuk történt”, de a tragédia sokáig fogja az ottaniakat nyomasztani.
  • Félelmetes összegekbe kerül az újjáépítés. Sajnos Ukrajna részéről is.
  • A szankciók miatt Oroszország nem kap modern eszközöket ipari működéséhez, kénytelen alacsonyabb műszaki színvonalon gyártani, vagy nem gyártani.
  • Energetikai piaca Európában gyakorlatilag megszűnt, és mivel az orosz olaj és gáz kiváltása sikeres, a háború után sem fogja visszakapni.
  • A terület, amelyet egyáltalán nyerhet, talán gazdaságilag fontos, de Oroszország méreteihez és ipari teljesítményéhez képest csekély, ezért a háború az országgyarapítás dicsőségével csak nagyon halvány módon igazolható.
  • A NATO a határai mellett és közelében bővült, Finnország és Svédország belép.
  • Akárhogy végződik a háború, Ukrajna ezek után biztosan NATO tag lesz, mert a támadás bebizonyította, hogy Ukrajnának van félnivalója, nem Oroszországnak.
  • Oroszország gátlástalan, őrült vezetőjéről látszik, hogy még mindig a hidegháború korszakában él, amelynek mindenáron való, forszírozott szembenállását KGB-sként volt alkalma megtanulni.

Sokat használt az orosz népnek, az aztán mondható.

Terjednek arról szóbeszédek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke csak akkor fogja megszavazni az Ukrajnának szánt EU segélyt, ha az ország megkapja a neki ítélt EU-s pénz legalább egy részét. Zsarol, zsarol, hát istenem, egyrészt ilyen, másrészt csinál már itthon ennél különbeket is. Német szakértők ugyanakkor arról írnak, rendkívül kockázatos lenne, ha Brüsszel a külpolitikai cselekvőképességet a jogállam rovására állítaná helyre, mert, mint fentebb láttuk, precedenst teremteni mindig veszélyes. Más EU államokban is vannak Orbán Viktorok. Igaz, azok mind okosabb országok, mert egyiküknél sem miniszterelnök a helyi egóbajnok.

Ebből következően Magyarország csak abban reménykedhet, hogy Orbán, noha ez nem korrelál „A fekete lovag mindig győz” alapállásával, beadja a derekát, mert ha nem előbb-utóbb az EU megunja, és akkor hamar kívül találhatjuk magunkat.

Sajnos az EU-n kívüli élet egy elég mély gödör, amely a briteknél is látszik, de egy kicsi, nagymértékben export-import függő, az EU államokkal százezer kereskedelmi és ipari szállal fonódó állam esetében maga a katasztrófa. Na és, mormogja a fekete lovag, kit érdekel? Legfeljebb visszavonulok Hatvanpusztára, szerető családi körbe. Lehet győzni úgy is, a zsákmányt begyűjtve pihenni ki a fáradalmakat.

Hát ja. Már eddig is sokat használt a magyar népnek, az aztán mondható, de ez lesz rajt a korona.

Újságírás

Azt írja az újság (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Mandiner, Metropol, SZON, FEOL, BEOL, SZOLJON, VAOL, satöbbi), hogy „Karácsony elzárná a vizet a főváros környéki településeken élők előtt.

Levélben fenyegette meg a kormányt, hogy a Fővárosi Vízművek nem tesz eleget a szerződésben rögzített vízátadási kötelezettségének, ha az állam nem fizet magasabb díjat a vállalatnak. A főpolgármester tizenkét agglomerációs település vízellátását használná fel politikai zsarolásra, hogy pénzhez juttassa a csőd szélén egyensúlyozó fővárost. Pedig volt pénz Budapesten: Karácsonyék alig négy év alatt 214 milliárdos vagyont éltek fel.

Szenvedélyes szöveg, melyből megtudható, gyermekek, anyák, nagymamák élete forog veszélyben, mert a főpolgármester az életet adó vizet megtagadná tőlük. Karácsony tehát egy szörnyeteg. Minimum. Ráadásul a kormányt fenyegeti (nem lennék Orbán helyében!).

Az újságból sajnos nem derül ki, hogy ki írta a cikket, ugyanis Szerző neve a hírt elsőnek leközlő lapnál (MN) az, hogy „MUNKATÁRSUNKTÓL”. Nem adta a nevét. Meg tudom érteni.

A kissé szenvedélyes szöveg után következzenek a tények. Ezúttal csak a szikár tények, sunyi utalások és mellékvágányra terelések nélkül. Tehát:

  • Mint az ismeretes, a kormány 2012 decemberétől rezsicsökkentést vezetett be. Akkori forintárfolyam: 1 EUR = 293 HUF, jelenlegi árfolyam 1 EUR = 380 HUF. Infláció a bevezetés óta: 90,6 %. A vízdíj jelenleg a kormány jóvoltából ugyanakkora, mint 2012 decemberében volt. Mivel mind a forint árfolyamért, mind az inflációért a kormány a felelős, a víz drágulását döntő részben a 2012. óta folyamatosan regnáló Orbán kormány okozta.
  • A Budapest környéki települések egy részét a Fővárosi Vízművek látja el vízzel, a helyi vízszolgáltatás az ottani önkormányzat feladata. A főváros egy ideje erre a tevékenységére ráfizet, ugyanis a víz az önköltségi ára magasabb, mint az eladási ára. Az önkormányzatok viszont nem akarnak többet fizetni, mert akkor ők lesznek veszteségesek, és nagyon bíznak abban (lévén az önkormányzatok fideszes vezetésűek és többségűek), hogy majd a kormány elintézi, ne kelljen többet fizetniük.
  • A kormány az általa 2012-ben előírt vízdíjat nem akarja emelni, mondván, nem támogatja, hogy „a zemberek” többet fizessenek. Érdekesség, hogy a gázárnál nem voltak ilyen skrupulusai, azt ugyanis adott fogyasztáson felül jócskán megemelte, igaz a magyarországi gázszolgáltatás teljes egészében a kormány kezében van, és azt nem szeretné, ha a saját vállalata veszteséges lenne. Az ellenzéki önkormányzatok viszont – főleg Budapest – ott direkt jó, ha veszteségesek. A helyzet attól függően változik, hogy a miniszterelnök úr erős keze védőn borul a zemberek pénztárcájára, vagy nyúlkál benne. Hogy mikor melyik, azt a kristálytiszta önzés határozza meg, amelynél nem számít az állítólag nekik oly fontos haza, nemzet, humanitás, csak az „Én”.
  • A főpolgármester azzal érvel, hogy a zemberek alacsony vízdíja nyugodtan megmaradhatna, és még a szolgáltatónak is volna annyi haszna, hogy legalább a minimálisan szükséges karbantartásokat el tudja végezni, mégpedig veszteség nélkül, ha a vállalkozások, különösen a sok ivóvizet fogyasztó gyárak és üzemek megfizetnék a vízszolgáltatás tényleges díját, de erre az érvre a kormány nem mozgatta a füle botját sem.

Következtetés: a kormány véleménye szerint Budapestnek buknia kell! Ha magyarok lakják, ha nem! A Lánchíd hatmilliárdját sem adtuk oda, akkor meg mit akarnak?

A fentiekből a következő tulajdonságok láthatók tisztán és torzulásmentesen: a már korábban is említett önzés, a kicsinyesség, a pofátlanság, és a bosszúállási hajlam. Kellemetlen egyveleg.

És akkor most lássuk, hogy a cikkíró… illetve hát a Miniszterelnöki Kabinetiroda fogalmazványa mivel érvel, mivel próbálja mentegetni a kormány elképesztő viselkedését.

  • Ötletbörze

A cikk ezen alcím alatt azt sorolja fel, hogy melyek az általa „megszorításnak és pénzszerzési ötletnek” nevezett, a főváros pénzügyi egyensúlyát szolgáló intézkedések. Elsőnek itt van az „adófizetés megtagadása” (külön elemzést érdemelne), második a jelen írásban elemzett vízdíjemelési szándék, a harmadik pedig a megvalósult BKK jegyáremelés. Az elsőnek meg a harmadiknak nincs sok köze ahhoz, hogy a mai vízdíj már nem fedezi az önköltséget, Szerző sokkal inkább azt akarja az olvasó tudomására hozni, hogy ez a levél nem a vízdíjról szól, hanem csak egy kétségbeesett kapálózás, mert Karácsony, miután a kormány korlátlan hatalma birtokában pénzügyileg kétszer hátba, egyszer meg fejbe lőtte, már csak megszorításokkal és szegény kormány kizsebelésével próbálkozhat háromezer akadályon, ahol a kormány távja kétszáz, elektromos biciklivel, és hátbalövés nélkül.

  • Elillanó vagyon

„Érdemes felidézni – kezdi a derék cikkíró a főpolgármester újbóli lebuktatását –, hogy  Karácsonyék milyen anyagi helyzetben vették át a főváros irányítását 2019-ben. Akkor a hivatalos dokumentumok szerint Budapest 214 milliárd forinttal rendelkezett: rövid lejáratú államkötvényben 82 milliárd, hosszú lejáratúban 77 milliárd, pénzeszközállományban 48 milliárd, továbbá a főváros intézményeinél hétmilliárd forint volt.

Azt sajnos Szerző elfelejtette megemlíteni, hogy a kormány mostanáig 227 milliárdot vont el a fővárostól, amely „feledékenység” már az elhallgatással történő hazudozás minősített esete. Mivel pedig 227 nagyobb, mint 214, igazából nem érdemes felidézni semmit, ugyanis abból rögtön kiderül a kormány simliskedése.

  • Azért vannak a jó barátok…

Itt Szerzőnek azzal van baja, és ezt a borzalmas érzést igyekszik az olvasóba is betáplálni, hogy Karácsony jegyárat emel, szegény embereket sarcolva meg, miközben prémiumokat osztogat a haveroknak. Hogy ez mekkora hülyeség, az bővebben itt lett kifejtve, (https://fuhu.hu/kontraszt/). Többet nem érdemes foglalkozni vele, mivel a témához semmi köze sincs.

  • Az intelmek hatása

Szerző megállapítja, hogy a Karácsony levél Gyurcsány elvárásaiba simul bele, azaz a FIDESZ-szel való küzdelembe beleviszi a várost. A derék skribler úgy gondolja, nem azért kell a pénz az Orbán által a végletekig legatyásított városnak, hogy a kötelező feladatait teljesíteni tudja, hanem mert Gyurcsány elvárja tőle.

Szegény nem vette észre, hogy ez a levél pont, hogy nem támadás, hanem egyezkedés, és hogy Karácsony az, aki a békés rendezésre tesz kísérletet. Az ajánlatát az észbelileg nem valami magas szinten álló miniszterelnök persze úgysem fogja elfogadni, holott így fillérekért szerezhetne jópontokat magának Budapesten. Igaz, már annyiszor választotta a butábbik, egyben kártékonyabb megoldást, hogy ez a plusz egy nem fog feltűnni senkinek, de még ha több esze is lenne, a kicsinyes bosszú mindenáron való véghezvitele nála bármit fölülír.

Íme, kéremszépen, így sanyargatja a gonosz Karácsony az embereket. Hát még ha az ellenzék lenne hatalmon, amitól a Jóisten óvja kedves mindannyiunkat, mert annyira elszoktunk az ilyesmitől, hogy még a végén kárt tehetne bennünk! Az meg aztán a vég! A zavart elme mindenre képes!

Willkommenskultur

Mint az ismeretes, a német szó a vendég fogadásának kultúráját jelenti. A fogadás milyenségébe belejátszanak a fogadó szokásai, hagyományai, pillanatnyi helyzete és érzései, ezt módosítja az érkező viselkedése, valamint az ő már itt lévő rokonainak, nemzettársainak, egyéb hozzá hasonlóknak a korábbi és mostani magatartása is.

Illetve mégsem. A Willkommen ugyanis már eleve egy szívélyes üdvözlés, azaz a magam is azt akartam, hogy gyere kifejezése, hasonlít a welcome-hoz, azaz jól jöttél és jó, hogy jöttél, tehát a vendég biztos lehet benne, a Willkommenskultur-t valló egyedek, közösségek, országok, szívesen látják, mert az ő kultúrájuk szerves tartozéka a vendégek örömteli fogadása. Akár ők hívták, akár csak úgy, magától jött az illető.

Az örömteli fogadás kötelező folyománya a jóltartás. Szó se róla, a migrációt tekintve az érkezők abszolút döntő többsége ezért jön. Otthon ugyanis nem tartották jól, még az is lehet, hogy neki kellett volna jóltartani másokat, mely helyzetet hamar meg tud unni az ember. Ez így van a fogadó ország esetén is, a fene tartaná jól a migránsokat, ha nem lennének az eltartásukat indokoló más okok is. Ezek a más okok az Európai Uniót és környékét illetően két személyhez fűződnek: az egyik Angela Merkel, a nagyhatalmú Bundeskanzlerin, a másik Soros György, alias G.S., a pénzes filantróp. Utóbbi szerepe kissé becsapós, mert a migránssimogatást illetően csak nálunk fújták föl jelentősnek, ténylegesen sehol sem az.

Merkel egyszer, még valamikor 2015-ben részt vett egy iskolafórumon, ahol találkozott egy palesztin kislánnyal. A kislány jól tudott németül, a négy év alatt, amióta ott volt, kiválóan beilleszkedett osztálytársai közé, de elmondta, hogy családjával együtt nagyon fél a kitoloncolástól, mert itt vannak a barátai, az iskolája, mit csináljon ő otthon, ha hazaküldik. A kancellárasszony közölte vele, hogy sajnos nem lehet mindenkit befogadni, mert nagyon sok palesztin él menekülttáborokban, mire a kislány elsírta magát. Egy európai kultúrában nevelkedett nő esetében, még ha fizikus és kancellár is, ez a találkozás az érzelmeit tekintve döntő esemény lehetett. Attól kezdve Németország sokkal engedékenyebben viselkedett, ami Magyarországot kivéve nagy hatással volt az EU országaira is. A német gazdaság számára szükséges munkaerőnél jóval többet fogadtak be, és hogy a kislány családjára vonatkozó rendeletet (vagy törvényt) úgy módosították, hogy ne kelljen őket kiutasítani, magától értetődik. Attól kezdve a migrációt illetően a Mutti jelenség irányította Európát, és a „Ha így kicsivel rosszabb is nekünk, de legalább jót cselekszünk” elv lett mérvadó. Ehhez a sajtó nagymértékben járult hozzá, erősítve ezt a felfogást a nép között.

Soros a Nagy Terv-vel szinte kizárólag Magyarországon vált ismertté. Ez egy javaslat volt, több pontba szedve azt, hogy mit kell tenni a hirtelen megnövekedett migrációs nyomás levezetése érdekében Európának. Az első javaslatban (2015.) évi 1 millió migráns szervezett betelepítésével számol, a másodikban (2016.) ezt csökkenti évi 300.000 főre.

A két javaslattal kapcsolatban megemlítendő, hogy a pontjaikból semmi nem valósult meg, azaz aki még ma is azt szajkózza, hogy Soros hatással, pláne „nagy” hatással van az EP-re, sőt az EU-ra, ne induljon szellemi vetélkedőn, mert abból csak baja lesz.

Soros egyébként úgy gondolta, hogy a tervezett és szervezetten megvalósított, azaz legalizált betelepítés elveszi a kedvét az illegális migránsoknak, mert akkor azokból egyet sem engednek be, így teljesen fölösleges idejönniük. Evvel egyidőben felkopik az álluk az embercsempészeknek, megszűnnek a tragédiák, a küzdelmek a határokon meg a tengeri katasztrófák, és az EU a megfelelő szervezés révén pont olyan pótlólagos munkaerőt kap, amilyenre tényleg szüksége van. A szemét tőzsdecápa még hozzátette, hogy minden betelepülőt oda kell irányítani, ahol szívesen látják, és ahová maga is menni akar, mert ez a migráció sine qua non-ja. Ettől az ésszerű és végrehajtható javaslattól egy Igazi Nemzetállam azonnal agygörcsöt kap, mert nem fogja föl sem egészben, sem részleteiben, és miután ezek latinul sem tudnak, néhány ilyen állam makacskodása révén úgy lett a Soros terv az EU-ban elsöpörve, hogy jobban se kell.

Soros természetesen bőkezűen támogatja a segítő, a mentő és a jogsegélyt nyújtó szervezeteket, ami ugyan teljesen független a migránsoktól, ám mivel ők is részesülnek belőle, Európa egyik része nagyon utálja az öreget.

Ma ott tartunk, hogy miután az egész világ tudja, Európa szívesen fogadja az illegális határátlépőket (kivéve a gyevi bíró, aki nem szívesen), kontrollálatlan és tömeges emberáradat zúdul a kontinensre, melyben jól megférnek a potenciális terroristák éppúgy, mint az ingyenélést remélők és a bűnözők is. A már ideérkezettek értesítik barátaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, hogy itt jó, mire elindulnak azok is, és ha már itt vannak, miután minden pénzüket odaadták az embercsempészeknek, semmilyen más lehetőségük nincs, mint a mindenáron való bejutás – akár az életük árán is. Egy szerb vagy marokkói menekülttáborban nem élhetnek halálukig.

Rendkívül nehéz és hosszadalmas munka lesz, amíg ezt a helyzetet Európa meg tudja változtatni. Egy Európai Egyesült Államoknak persze könnyű lenne (szakértők kidolgozzák, EP megszavazza a szükséges pénzzel együtt, kész, már indulhatnak is a tárgyalások a potenciális migránskibocsátó államokkal), ám miután a virtigli nemzetállam nem hátrál egy tapodtat sem, vétózni fog, zsarolni fog, és semmilyen kompromisszumos javaslatba nem fog belemenni, hogy otthon verhesse a mellét, ő ugyan nem enged a nemzet érdekéből, ezért a jelenlegi EU esetében az egyeztetéshez szükséges időtartamot meg kell szorozni tízzel. Ha ugyan csak annyival. Ez nem lenne baj, ha a migráció egy jövőbeli esemény lenne, de sajnos nem, itt van a nyakunkon, és amíg a belső tárgyalások, egyeztetések, régi javaslat elvetések és új javaslat kidolgozások tartanak, addig is kezdeni kell vele valamit.

A legegyszerűbb és legértelmesebb az lenne, ha az EU vezetése önhatalmúlag megkezdené a tárgyalásokat a migránsokat kitermelő államokkal, és első lépésként mindegyik médiájában fizetett hirdetéseken tudatná, hogy mostantól csak azok kaphatnak bebocsátást, akik még hazájukban jelentkeztek valamelyik EU állam nagykövetségén, ott beadták az áttelepülési igényüket, és a pozitív elbírálásáról értesítést kaptak. Az EU nem enged be rajtuk kívül senki mást. Közben azokkal, akik valahogy már bejutottak, a szokásos eljárást folytatja le. Ez jó is lenne, de mi legyen azokkal, akik már ostromolják a határokat? Ráadásul a Willkommenskultur tudatában ostromolják, amely mintegy szóbeli ígéret nekik, azaz a helyzet nem egyszerű.

Optimális eset lenne, ha a tárgyalások után a minden állam megegyezésével született, így nyilván sok kompromisszumot tartalmazó javaslat mindenféle akadékoskodás nélkül megy át a szükséges fórumok rostáján, így hamar megszavaznák. Orbán most szorult helyzetben van, mert a konkrét pénz miatt jóban kell lennie az EU-val, a várt olcsó hitel miatt jóban kell lennie Kínával, és a gáz miatt jóban kell lennie Putyinnal, meg Erdogannal, ugyanakkor az itthoni, „A brüsszeli sárkánnyal küzdő Szent György” imázst is meg kell tartani, hogy a szavazók szemében a Nemzeti Hős jelleg nehogy töpörödjön bármennyit is. Viszont Orbánt az EU politikusok már ismerik, tudják, hogy amit mond, annak a döntő része handabanda (az itthon mondottaknak a száz százaléka az), remélhetjük hát, hogy a magyar miniszterelnök leszerelésével vagy sarokba szorításával valamilyen módon sikerül az EU-nak az ukrán és a migráns kérdést is megoldania (mindkettőhöz sok pluszpénz kell, amelyet a tagállamok fizetnek majd be, miután megszavazták).

Az a sokat hirdetett magyarországi kormányálláspont, hogy a kerítéssel tulajdonképpen nem is magunkat védjük, hanem az EU-t, ezért egyrészt tessenek hálásaknak lenni, másrészt fizessék ki nekünk, azért hülyeség (illetve inkább a hazai jónép átverése), mert ha tényleg az EU-t és nem magunkat akartuk volna védeni, akkor a kerítést az osztrák és a szlovák határokon kellett volna megépíteni, nem pedig a déli határok mentén. Azzal viszont, ahogy most van, ugyan magunkon kívül az EU-t is védjük, azaz a saját védelmünknek van egy mellékterméke is, ám ez egyrészt nem a mi érdemünk, hanem a földrajzé, másrészt nem került egy fillérünkbe sem. Ezért javasolható, hogy értelmesebb emberekből álló társaságban inkább ne dicsekedjünk vele, mert hasonló lenne ahhoz a dicsekedéshez, mely szerint mi védtük meg a töröktől Európát, holott nem mi védtük meg, hanem az akciórádiusz. Már ha valaki tudja, mi az. Perjés Géza tudta.

Érdekesség a témát illetően, hogy az osztrákok a tőlünk érkező migránsáradatra panaszkodnak, a szlovákok meg lezárják a migránsok elől a szlovák-magyar határt, mert ezek szerint kerítés ide vagy oda, a migránsok elleni védekezésünk kifejezetten bukás. És nem kicsi. Lásd még a szabadon engedett csempészeket.

További tény Magyarországot, illetve természetesen a magyar kormányt illetően, hogy a migránsok által legjobban elárasztott EU tagtársakon nem akarunk segíteni. Ahogy nézem, ez nem annyira rosszindulat, hanem egy tévedés eredménye, Orbán ugyanis már korábban is azt hitte, és most is azt hiszi, hogy ha az EU „elosztja” a migránsokat a tagállamok között, akkor azoknak nem csak a kérelmét kell elbírálni, és addig ellátni őket, amíg a határozat meg nem születik, hanem pozitív elbírálás esetén erőszakkal biztosítani, hogy itt, Magyarországon telepedjenek le. Nehezen elképzelhető, hogy egy miniszterelnök egy ilyen sületlenségben higgyen, de Orbán köztudottan vallásos ember, azaz az ő esetében még ez az abszurditás is elképzelhető. Hál’isten az elbírálás és az eljárás ideje alatti eltartás pénzzel megváltható, így szegény miniszterelnök úr, némi pénz feláldozással kimenekülhet az elképzelt veszélyből. A feláldozás nem nagy ügy, azt a pénzt úgyis mi adjuk neki.

Érdekes lenne még megtudni, hogy a letelepedési kötvényt vásárlók közül, akiket mi uszítottunk Európára, miközben fideszes potentátjaink közül néhányan elképesztő módon megszedték magukat, hányan maradtak itt.

Befejezésképpen egy kérdés: mi van Európa legnagyobb mecsetjével, melyet Orbán tervezett felépíteni? Természetesen Budapesten. 2015-ben. Egy mecsetet. Ki hitte volna, emberek?

Hajléktalanok – (a Budapest sorozatból)

A “hajléktalan” tulajdonképpen furcsa kifejezés. Azt jelenti, hogy XXI. század Európájában vannak még olyanok, akiknek nincs hol lakni.

Az persze nem tagadható, hogy egyrészt a bajt nagy százalékban önmaguk okozták, másrészt a közösség (állam) igyekszik segíteni azzal, hogy hajléktalan tömegszállásokat hoz létre, ahol ezek az emberek éjszakára meghúzhatják magukat (a lényeg a meghúzhatáson van, a szállás lakhelynek alkalmatlan, de még csak pihenőhelynek is az).

A hajléktalanság azzal jár, hogy az ember nem tud munkát vállalni, azaz véglegesen a társadalom peremére szorul, mert állandó bevétel nélkül csak valamilyen adományokból, azaz koldulásból tud egyáltalán megélni (ha ugyan). A hajléktalanok a társadalom legszerencsétlenebbjei.

A hajléktalanság döntően a városban található életforma, mert ott van egyáltalán lehetőség létfenntartásra, ezért a hajléktalanok a városok „színfoltjai”. Ilyen helyzetnek egy mai, viszonylag nagy tőkeerővel bíró közösségben elméletileg nem szabadna megtörténnie, mert nem csak a hajléktalanoknak rossz, hanem a város többi lakójának is. Aki pedig erőből akarja megoldani, hogy “ne legyenek hajléktalanok”, illetve nézzen ki úgy a város, mintha nem lennének, az a humanitást illetően nagyon csúnya képet fest magáról. Persze a jelenlegi vezetésnek a hajléktalanok kriminalizálása csak ujjgyakorlat, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy sikerült már kriminalizálni az oktatást a belügyhöz rendeléssel, az egészségügyet a belügyhöz rendeléssel, és ha így megy tovább a külügyön kívül minden a belügyhöz fog tartozni, mert minden szakág annyira lerohad, hogy már csak rendőri felügyelettel működik.

Mint olyan ember, aki állandó lakóhellyel bír, nem tudom, milyenek a hajléktalanszállások, csak azt tudom, hogy a hajléktalanok nem szeretnek oda bemenni (egymástól való lopás? Egyéb atrocitás? Szesztilalom?). Inkább alszanak az utcán, vállalva annak minden ódiumát. A karitatív szervezetek végeztek felméréseket, és ezeket a felméréseket, valamint a karitatív szervezetek tagjainak tanácsadását igénybe véve kellene elkezdeni gondolkodni a probléma megoldásán. Szerintem ugyanis szégyen, hogy itt Budapesten és ma, a XXI. században létezzen még az a meghatározás, hogy „hajléktalan”.

Úgy vélem, a hajléktalanok egy része visszahozható a társadalomba, de ennek elsőrendű feltétele, hogy otthonuk legyen, éspedig nem egy olyan szűk tömegszálláson (3 – 5 m2/fő), ahová este bemennek, reggel meg kizavarják őket, hogy aztán napközben „lakjanak” ott, ahol akarnak … illetve ahol tudnak.

Az emberek nagy részének van szerető családja, amelyik képes segíteni őket, ha bajba kerülnek, például befogadással, viszont ezeknek az embereknek nincsen segítségük, ráadásul a hajléktalanságukból következtetve, azaz hogy nekik kellett elhagyni az otthont, a legtöbbje valószínűleg gyámoltalan és/vagy a családjával rossz viszonyban lévő ember, akinek az utcán lakáson kívül elfogytak a lehetőségei.

Úgy gondolom, hogy Budapestet példának véve (valószínűleg a döntő részük itt él) lehetnek a fővárosban párezren. Mivel ez nem akkora szám, hogy kezelhetetlen legyen, érdemes elgondolkodni rajta, hogy lehetne részükre a tényleges lakhatást biztosítani.

A normál, állami vagy fővárosi tulajdonban lévő. egyedi lakások túl értékesek ahhoz, hogy azokat odaadják egy hajléktalannak, akinek a bevétele messze nem akkora, hogy fönn tudná tartani, ráadásul a hajléktalanok életvitele sem mindig olyan, hogy a ház többi lakója simán elfogadja a beköltöztetést. Valószínűleg még akkor se fogadja el, ha olyan. Ezért javasolható, hogy speciális házak épüljenek egy, de akár két személy (vannak köztük párok is) számára is alkalmas „hajléktalan lakásokkal”. Ha ezt szegregációnak minősíti valaki, azt vállalni kell.

Az ilyen lakásokból álló házak elosztva a külső kerületekben épülnének, de olyan helyen, ahonnan a városba való bejutás lehetséges. Egy lakás kb. 18 m2 alapterületű lenne vizesblokkal együtt, minimalista berendezéssel, természetesen fűthető és zárható kivitelben, ahová ténylegesen haza lehet menni, emeletenként egy-egy közös mosókonyhával. A rezsit, ha a hajléktalannak nincs állása, az állam fizetné, ha van neki, az állam csak segít. A házban megfelelően szakképzett személyzet (az állam által fizetett dolgozók és karitatív szervezetek tagjai) segítené egyrészt az egymást támogató, a környezetüket tisztán tartó és a békés együttélést preferáló lakóközösség kiépítését, másrészt a visszailleszkedést a normál polgári környezetbe, ha az adott hajléktalan alkalmas erre. A helyi foglalkoztatás is megszervezhető, mely elsősorban a ház megfelelően tiszta és működőképes állapotban tartását irányozná elő, és ezért szerény fizetést is kapnának az ezt elvégző ottlakók. A házban (pl. a pincében vagy célszerű melléképületben) valamilyen kisüzem is létrehozható, amelyben hasznos termelő tevékenységet lehet folytatni azoknak, akik a cégeknél normál munkaerőként már nem jöhetnek számításba, mert képtelenek lennének valahová naponta eljárni, és ott folyamatosan célirányos tevékenységet végezni. Hogy mit termeljenek vagy gyártsanak, annak kitalálásával fantáziadús és a gazdaságban jártas személyeket kellene megbízni, a megfelelő szakmai vitát lefolytatni, és a végeredményt figyelembe véve kialakítani a szükséges rendszert. Természetesen lennének olyanok is, akik, ha a lakhatásuk biztosított (és így már az), cégeknél vagy kisvállalkozóknál tudnának munkát vállalni.

Egy ilyen házban korlátozott számban kicsivel nagyobb lakások is kialakíthatók azok számára, akik még nem hajléktalanok, de valamilyen váratlan okból épp elvesztik az otthonukat. Így ahelyett, hogy megindítanánk őket a tényleges hajléktalansághoz vezető úton, az állam és a főváros együtt tud segíteni a nagy bajba került ember- és honfitársainkon (akik pl. kilakoltatással kell szembenézzenek), mert van hozzá eszköze. Ennek híján a televízióban ugyan be lehet mutatni közülük egy-kettőnek a szerencsétlen sorsát, így a bemutatottak (de csak ők!) a megsajnálás indukálta közadakozásból valami segítséghez hozzájutnak, ám ez nem általános és nem végleges megoldás.

A problémás (együttélésre alkalmatlan) hajléktalanok részére megmaradnának a jelenlegi szállások, melyeket valamilyen gondozóhellyé kell átalakítani.

Az erre az elképzelésre vonatkozó tanulmánytervek elkészítése nem túl költséges (egy tanulmányterv elkészítése az adott projekt megvalósításához képest mindig filléres holmi), ezért még ha jelenleg olyan is a helyzet, hogy nem lesz belőle semmi, a tanulmánytervet akkor is érdemes elkészíttetni, hogy bármikor elővehető legyen, ha kell.

Az ilyen házak kiépítése (Budapestet véve példának) összesen 5000 darab lakással és lakásonként 10 millióval számolva 50 milliárd HUF. A jelenleg regnálók által a hobbijuk (sportlétesítmények + TAO), a haszonszerzésük (pl. állami tender) és a propagandájuk (pl. állami média) céljára évente elszórt  „közkiadások” néha elképesztő mértékéhez hasonlítva, valamint tekintve, hogy az ilyen házak megépítése csak egyszeri kiadás 40 – 50 évre (a hajléktalanok “újratermelődésével” ugyan számolni kell, de elhalálozás révén fogynak is), ez nem valami nagy összeg. Igaz, a rendeletalkotás, vagy egy, a hajléktalanságot büntető törvény összehozása lényegesen olcsóbb (a képviselő úgyis bejár néha a munkahelyére, és nála egy gombnyomással több vagy kevesebb gyakorlatilag ingyenbe van a regnálóknak), de ennek a kérdésnek a végleges megoldása az egész társadalom számára lenne hasznos.

A lakók segítése (mentális karbantartás, életviteli tanácsadás) az állam által fizetett és a karitatív szervezetek által biztosított, vegyes személyzettel történne. Ennek és a házak rezsijének a költsége úgy évi pár milliárdra becsülhető, ami az éves állami költségvetés elhanyagolható része. Az nagyon fontos, hogy az állami erőszakot prezentáló „Hajléktalanház főnökség” vezérigazgatóval, csúcstitkársággal meg altitkárságokkal és kisfőnökök vezette osztályokkal nincs, és nem is szabad, hogy legyen. Az állam által fizetett segítők tényleg segítők és nem parancsnokok, a karitatív szervezetek tagjaival nem kell foglalkozni, mert ezt ők maguktól is tudják.

Sajnos meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a jelenleg regnálók erre a tervre nem vevők. Inkább megszavaztatják a Parlament sok kormánypárti harcosával hogy a hajléktalanság bűnözés, azaz a felszámolásához nem kell más, csak a rendőrség, és azt bevetve, mintegy varázsütésre megszűnik ez a „bűn”. Nyilván a keresztény kurzusnak ez a legjobban megfelelő intézkedés.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK