Kezdőlap Itthon Vélemény

Vélemény

BALOLDALI

Tordai Bencét, a Párbeszéd tehetséges és bátor képviselőjét, a párt néhány hónapja megválasztott társelnökét és átmeneti frakcióvezetőjét, tehát ez idő szerint a Párbeszéd első számú arcát láthattuk-hallhattuk ma reggel az ATV-ben.

Hősiesen küzdött az úgynevezett házépítkezési ügyével a beszélgetést indító Pindroch Tamás fideszes újságíró támadásával szemben, ahogy kell, jólesett. A beszélgetés vége már kevésbé. A műsorvezető arról a tegnap nyilvánosságra került tranzakcióról kérdezte a véleményét, mely szerint a 4IG nevű Fidesz-közeli informatikai „magáncég” és az állam megvásárolja a Vodafone magyarországi vállalatát. Tordai így válaszolt:

„Szerintem minden józan ember azt gondolja, hogy egy ilyen válságos helyzetben a kormánynak nem arra kéne százmilliárdokat fordítania, hogy egy olyan tulajdont szerezzen, amely semmilyen döntésre nem jogosítja fel. 49 százalékos tulajdonrészt vásárol egy NER-es céggel közösen, tehát gyakorlatilag megint az történik, hogy az államkasszából finanszírozzák meg, támogatják, megsegítik a Mészáros-birodalomnak a további gazdasági térhódítását,

és én nem látom, hogy ez a magyar adófizetőknek, a magyar polgároknak hogyan lenne jó biznisz. De hogyha van bármilyen szakmai, vagy akár politikai természetű érv, akkor én nyitottan, kíváncsian hallgatom.’

Pindroch erre azt kérdezi: „az állam, úgy látszik, ilyen stratégiai területeken tulajdont szerez. Ezzel sem értenek egyet. Önök a privatizáció oldalán állnának még más stratégiai területeken is, például gáztározók, ahogy a Gyurcsány-kormány csinálta, vagy mi az álláspontjuk ezzel kapcsolatban?”

Tordai újabb válasza az, amiért mindezt leírom a képernyőről:

„A Párbeszéd zöld, tehát baloldali pártként nyilvánvalóan a szélesebb körű közösségi tulajdon, adott esetben állami, önkormányzati, szövetkezeti és így tovább tulajdon pártján áll, de ha már egy területet a piaci működésre bízunk, akkor viszont nem kéne piactorzító működésre átállni. Tehát nyilvánvaló, innentől kezdve az állam, amely egyszerre tulajdonos és szabályozó az adott területen, most már a három nagy mobilszolgáltatóból Magyarországon kettőben állami tulajdon van, illetve NER-es tulajdon van. Innentől kezdve elég érdekes az a piac, ahol az állam résztulajdonosként egy NER-es céggel közösen százszázalékos tulajdonosként, illetve nem tulajdonosként ezt a három egymással versengő, ugye ez az oligopol piac a közgazdászok szerint, egy ilyen oligopol piacon szabályozóként is fellép, ez legalább aggályos. De nem nekem kell nyilvánvalóan mondjuk a Magyar Telekom helyett aggódnom, én a magyar adófizetők pénze miatt aggódom.”

Tordai Bencének természetesen igaza van, amikor az adófizetők pénzét félti. Nemcsak azt a több mint háromszázötven milliárdot, amit az állami részesedésért fizetnek majd, hanem azt is, amivel a kivásárlás másik felét, a NER-es cég részesedését finanszírozzák majd, hiszen azt is, mint ilyen ügyleteknél máskor, az így vagy úgy közpénzt költő állami illetve NER-es bankok hitele finanszírozza majd. Igaza van abban is, amikor azt

kifogásolja, hogy az állam egyszerre lesz tulajdonos és szabályozó egy egyébként is oligopol piacon.

Csakhogy második válaszának kezdetén fontosnak tartja leszögezni: a Párbeszéd mint zöld, mint baloldali párt a „közösségi” tulajdon híve, amely lehet állami, önkormányzatii vagy szövetkezeti. Mivel szemben? Természetesen a magántulajdonnal szemben. A baloldaliság Tordai számára antikapitalizmust jelent: idegenkedik a magántulajdontól, és a „közösségi” tulajdon híve.

Régi hagyomány ez. „Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, Miolta a miénk nevezet elűle. Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált, Per és lárma nélkűl annyi embert táplált, S többet: mert még akkor a had és veszettség Mérgétől nem veszett annyi sok nemzetség. Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek, Nem született senki gazdagnak, szegénynek.” Csokonai filozofikus versében olvashattuk, tanulhattuk ezt annak idején az iskolában, s az ő korában, s az azóta eltelt időben is elterjedt a magántulajdon-ellenes, szocialista gondolkodás. A huszadik század tapasztalata azonban arra tanít, hogy az embertársainkkal való szolidaritás, a francia forradalom hármas jelszavából a harmadik, a testvériség érvényre juttatásában nem a tulajdon közösségisége az alkalmas eszköz. A modern baloldali politika évtizedek óta túljutott ezen az évszázados hiedelmen, s ez mind a szociáldemokráciára, mind a zöldekre igaz Nyugat-Európában. Egyaránt

tisztában vannak azzal, hogy a jólét növeléséhez a gazdasági növekedés, ahhoz pedig a verseny és magántulajdon hajtóereje nélkülözhetetlen.

Amikor Orbánék az elmúlt tizenkét évben tíz- és százmilliárdokat költöttek az állami tulajdon körének kiterjesztésére, hogy maguk igazgathassák a magyar tőkeállomány mind nagyobb részét, s maguk sokszor politikai szempontjait érvényesíthessék abban, jó lenne, ha az orbáni hatalomgyakorlással szemben álló magyar baloldaliak nemcsak az államosítás konkrét körülményeit helytelenítenék, mint azt ebben az interjúban Tordai tette, hanem elvileg is elutasítanák a termelő és szolgáltató tőke állami kivásárlását, „nemzeti” kézbe vételét.

Jó lenne, ha a magyar politikáiban modern, és nem archaikus baloldalt láthatnánk.

Lézeres szemműtét – jó megoldás a rossz szemre

Természetesen nincs verseny az emberi szervek között – furcsa is lenne mondjuk egy agy, szív, tüdő dobogót felállítani –, de az nem is kérdés, hogy a szemünk az egyik legfontosabb. Szóval ezt a „világot” érdemes minden eszközzel védenünk. Márpedig ez nagyon sokakat érintő probléma, hiszen a rövid- és a távollátás valóságos civilizációs betegség, sokaknak a látását pedig cilinderes lencsével lehet csak korrigálni.

Ezer és egy oka lehet annak, ha elromlik a látásunk, sőt az is előfordulhat, hogy valakinek nem elromlik látása, hanem már eleve rossz látással születik.

Mik lehetnek az látásromlás okai?

Az igazán balszerencsések már kiskorukban sem ússzák meg a szemüveget, a szülőktől „kapott” genetika, vagy valami örökölt betegség állhat a gyerekkori látásproblémák mögött.

Persze sokkal gyakoribb, amikor a látás a kor előrehaladtával romlik, sokan már az iskolapadban kapják megkapják az első szemüvegüket.  Azonban különösen negyven fölött kezdenek a szemizmok gyengülni, s alakul ki az úgynevezett öregszeműség (presbyopia). Az idős korban aztán jelentkez(het)nek még sokkal komolyabb bajok: a szürke- és a zöldhályog, a makuladegeneráció, no meg a cukorbetegség egyik gyakori tüneteként jelentkező látásromlás.

Hogyan előzhető meg látásromlás?

Teljes mértékben sehogy, de a látásromlás folyamata kellő odafigyeléssel lassítható. A modern korban leginkább a monitorok „gyilkolják” a szemünket. A számítógépé, a tévéé, a mobiltelefoné. Olyanok is naphosszat bámulják, akiket erre nem kényszerít semmi, nekik elég lenne önmérsékletet gyakorolniuk. Azok problémásabbak, akiknek a munkájuk miatt kell egész nap monitorozniuk. Nekik azt javasoljuk, hogy időnként pihentessék a szemüket, illetve még jobb, ha meg is tornáztatják oly módon, hogy a közeli monitornézés után távolabbi célpontokra fókuszálnak.

No meg persze ajánlott egy minőségi szemüveg a számítógépezéshez, a megfelelő táplálkozás, s talán meglepő: de a szabadban eltöltött órák is segíthetnek az idő előtti látásromlás megelőzésében. Végül, de nem utolsósorban: ha bármi gond van a szemünkkel, a látásunkkal, azonnal forduljunk szemész szakorvoshoz!

Miért vállaljuk a kellemetlenségeket?

Ahogy egyre romlik a szemünk, egyre homályosabban látunk, s ez egy idő után már vállalhatatlan. lyenkor veszünk szemüveget, kontaktlencsét, hogy újra élesen lássuk magunk körül a világot. A jó látás megfizethetetlen! Na jó, csak átvitt értelemben. A valóságban megfizethető. Csak sokba kerül. De nem ez az egyetlen probléma a szemüveggel, kontaktlencsével. Otthon felejtjük, elhagyjuk, ráülünk, kiesik, bepárásodik, megkarcolódik, és még sok minden történhet vele, felsorolni is hosszú lenne…

Mi a jó megoldás?

Nyilván az, ha sem a rossz látást, sem a bajlódást nem kell vállalnunk a szemüveggel, kontaktlencsével. Erre pedig csak egy jó tippünk van: a lézeres szemműtét! Ehhez első lépésben valamelyik klinikán jelentkezni kell egy műtétet megelőző vizsgálatra. Ha alkalmas a műtétre, akkor már csak időpontot kell egyeztetni. A korszerű lézeres látásjavító műtétek abszolút biztonságosak, fájdalommentesek és hatékonyak. A legtapasztaltabb hazai klinikán a mindenre kiterjedő vizsgálat után írásos garanciát vállalnak az eredményre. Ha az előre meghatározott látásjavulás mértéke elmaradna a megígérttől (ez ritka, mint a fehér holló), akkor a korrekciós beavatkozást ingyen megismétlik. További előnye ennek az eljárásnak, hogy rendkívül gyors – a lézeres szemműtét pár percig tart csupán – és például a az érintésmentes kezeléstípusok esetén a szemet sem emberi kéz, se orvosi műszer nem érinti.

Megengedhetem magamnak a lézeres szemműtétet?

Bár az eredmény, a visszakapott éles látás – mint már mondtuk – megfizethetetlen, maga a műtét egy jó befektetés. Akinek problémát jelent az egyösszegű fizetés, az bizonyos klinikákon részletfizetési kedvezményt kérhet: a műtétbe 29 ezer forint befizetésével, és havi 19 ezer forintos törlesztőrésszel belevághat. De ami ennél is fontosabb: a lézeres szemműtét árának emelkedése messze elmarad a szemüveg- és kontaktlencse-viselés költségeinek emelkedésétől, így ez a befektetés alig három-négy év alatt megtérül.

De mi lesz másnap?

Sokan amiatt aggódnak, hogy egy ilyesfajta beavatkozás miatt jó időre kiesnek a munkából, hosszú hetekig, hónapokig nem élhetik megszokott mindennapjaikat. Nos, ezt az aggodalmat is eloszlathatjuk, ugyanis gyakorlatilag már 24 órával a beavatkozás után (szinte) mindent csinálhat a műtött: dolgozhat, autót vezethet, tévézhet, olvashat.

Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy látja is, ami vele, körülötte történik.

“Káros és kockázatos, hogy Orbán Trumpra fogad”

Az Antall kormány egykori külügyminisztere Orbán Viktor dallasi beszédét károsnak és kockázatosnak értékelte. Jeszenszky Géza Washingtonban volt nagykövet épp az első Orbán kormány idején, ezért jól ismeri az amerikai belpolitikát.

A HVG-nek adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy káros és kockázatos egy kis országnak ennyire elköteleznie magát Donald Trump mellett. Jeszenszky Géza megítélése szerint az ex elnöknek egyre kevesebb az esélye arra, hogy vissza kerüljön a Fehér Házba. Jelenleg is vizsgálat folyik ellene, mert nem fogadta el választási vereségét, és nem ortodox módszerekkel próbálta meg elérni, hogy megváltoztassák a választás eredményét, és ő a Fehér Házban maradhasson. Nemrég az FBI házkutatást tartott Trump egyik birtokán, és rengeteg dokumentumot elvittek. Bizonyítékot keresnek arra, hogy Trump a törvény határait átlépve bíztatta híveit a Capitolium ostromára 2021-ben.

Orbán kontra demokraták

Miért játszik ennyire Trumpra a magyar miniszterelnök? Orbán Viktor azt gyanítja, hogy a jelenleg is hatalmon levő demokraták mindent megtesznek az ő megbuktatására. Szijjártó Péter azzal dicsekedett a Matthias Corvinus Collegium rendezvényén, hogy megfenyegette azokat a diplomatákat, akik megpróbáltak beavatkozni a magyar belügyekbe.

Az új amerikai nagykövetet a pokolba küldte Bayer Zsolt, pártunk és kormányunk hű publicistája.

Orbánnak azért volt fontos a dallasi beszéd, mert nevét megismerték az Egyesült Államokban is. Abban reménykedhet, hogy a republikánusok érdeklődnének utána, ha a CIA megpróbálna valamilyen módon megszabadulni tőle. A választások idején Márki-Zay Péterben bíztak, de ő nem váltotta be a reményeket.

Az USA budapesti nagykövetsége évekkel ezelőtt már megkereste Lázár Jánost, hogy vállalná-e Orbán Viktor utódának szerepét. Az akkori kancellária miniszter elrohant Orbánhoz az amerikai ajánlat után, de hiába. A miniszterelnök kirúgta őt a kormányból. Sem Orbán Viktor sem pedig az USA budapesti nagykövetsége nem mondott le Lázár Jánosról, aki tagja lett az új kormánynak, de nem kapott kulcspozíciót, amelyikre pályázott.

Ha viszont kiderül, hogy Brüsszel addíg nem utalja ki az eurómilliárdokat amíg a magyar miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják, akkor talán szükség lehet Lázár Jánosra.

Orbán abban bízik, hogy a Trump visszatéréséig hátralevő időt guggolva is kibírja. Kérdés, hogy erre időt ad-e neki a gazdasági válság? Arra pedig Orbán gondolni sem akar, hogy mi lesz, ha nem Trump vagy valamelyik híve nyer 2024-ben az Egyesült Államokban ?!…

RENDKÍVÜLI  ÜLÉS

Élve a névleg a fideszes jogrendben is biztosított jogukkal, az ellenzéki képviselők – nevezetesen a tavaszi parlamenti választásokra szövetkezett hat párt frakcióinak tagjai – rendkívüli ülést kezdeményeztek az Országgyűlésben az Orbán-kormány megszorító intézkedéseinek megvitatására.

Olyan jog ez, amelyet 1994 őszén, a szocialista-szabaddemokrata többségű Országgyűlés vezetett be az ellenzéki jogok megerősítéseként. Akkor vezették be az azonnali kérdéseket, amelyekre – az interpellációktól eltérően – a miniszter illetve a miniszterelnök általában maga köteles válaszolni, és akkor vezették be, hogy parlamenti vizsgálóbizottságot a képviselők egyötödének kezdeményezésére is fel kell állítani, rendkívüli ülést a kezdeményezők által meghatározott napirendi előterjesztésről a képviselők egyötödének kezdeményezésére is kell tartani.

Ez utóbbi lehetőséggel próbáltak élni az ellenzéki képviselők, szokás szerint eredménytelenül. Ez a joguk ma már csak névleges (akárcsak a vizsgáló bizottságok kezdeményezésére vonatkozó joguk), mert a fideszes képviselők nem jönnek be az ülésre, azzal határozatképtelenné teszik azt, a jelenlevők így a napirendet sem tudják elfogadni, és így csak a napirend előtti felszólalásokat lehet elmondani. Több, a napirend előtt felszólaló ellenzéki képviselő is szóvá tette a fideszes képviselők távollétét, de rosszul tették szóvá.

Nem az a baj a fideszesek távollétével, hogy így nem dolgoznak meg a fizetésükért, ahogy a momentumos Gelencsér Ferenc mondta, hanem az, hogy ezzel az ellenzék alkotmányos jogát veszik el.

Erre a napirend előtt felszólalók közül senki sem beszélt.

A napirend előtti felszólalásokban az egyes frakciók képviselői az Orbán-kormány megszorító intézkedéseiről beszéltek, ami érthető, hiszen azért kezdeményezték a nyári szünetben a rendkívüli ülést, hogy azokról beszélhessenek. Szépen megírták határozati javaslatként, hogy az Orbán-kormány intézkedései a kata szűkítésétől a „rezsicsökkentés” szűkítéséig rontják az emberek megélhetését, és ez persze igaz, ennek elmondása csak helyeselhető.  Ugyanakkor a határozati javaslatokkal és a napirend előtti felszólalásokkal is végig

azt a benyomást keltették azokban, akik figyelemmel kísérték az ülést, hogy a kormány intézkedéseire nem lett volna szükség.

Elmulasztottak rámutatni arra, hogy az úgynevezett „rezsicsökkentés”, vagyis a közműdíjak teljes elszakítása a szolgáltatás költségeitől eleve helytelen volt, amikor egy évtizeddel ezelőtt bevezették, mára pedig tarthatatlanná vált. A kata talán – méreteinél fogva – nem vált még tarthatatlanná, de arra is igaz, hogy bevezetésekor is egyfajta méltánytalanságot jelentett a többi adózóval szemben, és módosításának szükségességét nem lehet vitatni.

A DK-s Arató Gergely azt mondta felszólalásában, hogy

az országnak nincs felelős kormánya, de van felelős ellenzéke.

Az állítás első részével egyet lehet érteni, de a másodikkal kevésbé. Felelős ellenzéknek ugyanis ilyenkor el kellene mondania a választóknak, hogy a „rezsicsökkentés” valóban nem volt fenntartható, eleve be sem lett volna szabad vezetni, és a támadást az átalakítás azonnali voltára és mikéntjére kellett volna irányítania. Sokszor hallottuk Gyurcsány Ferenctől, hogy felelőtlen ellenzékből csak felelőtlen kormány lehet. Ő ezt valamikor az ellenzékben levő Fideszre mondta, teljes joggal, de a mai ellenzékre is tudom érteni.

A legnagyobb baj az ülést kezdeményező ellenzéki frakciók szereplésével mégsem ez volt. Azért kezdeményezték a nyári rendkívüli ülést, mert az utolsó parlamenti ülés óta kell az embereknek szembesülniük a háztartási energiadíjak hirtelen emelésével, miközben a választási kampányban a Fidesz ennek ellenkezőjét hirdette. Ez így jogos kezdeményezés volt, és természetes, hogy a napirend előtti felszólalásokban jórészt erről beszéltek az ellenzéki képviselők.

Csakhogy az utolsó parlamenti ülés óta más is történt a magyar politikában. Orbán Viktor megtartotta szokásos tusványfürdői előadását, és az ezúttal – nem túlzás így mondani – világbotránnyá vált.

A tusványfürdői előadás botrányos kitételeiről az ellenzéki felszólalóknak egyetlen szava nem volt az Országgyűlésben. A hat kezdeményező frakció felszólalói közül senkinek.

De hát nem ez volt a téma, vetheti ellen valaki. Csakhogy a napirend előtti felszólalásban nemcsak a napirendre venni javasolt kérdésekről lehet, sőt illik beszélni. A napirend előtti – szó szerint napirenden kívüli – felszólalás tárgya bármilyen időszerű, az országot foglalkoztató kérdés lehet. Az eredeti szabály kifejezetten tiltotta, hogy a napirenden szereplő ügyről beszéljenek a képviselők a napirend előtti felszólalásban. Ezt a korlátozást már feloldották, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna szóbahozni a tusványfürdői előadás botrányos kitételeit.

Nem, ellenzéki pártjainknak az a véleménye, hogy az embereket igazából csak és kizárólag a megélhetésük érdekli, az pedig nem foglalkoztatja őket, hogy az ország miniszterelnöke náci beszédbe való mondatokat, sőt odavaló komplett gondolatmeneteket enged meg magának az egész év legfontosabbnak tekintett politikai eseményén. Feltételezésük szerint annyira nem foglalkoztatja ez választóikat, hogy napirend előtti felszólalásaikban meg sem említik.

A DK-sok nyilván úgy gondolták, hogy az ilyesmi – Orbán tusnádfürdői szövegének minősítése – Gyurcsány Ferenc facebook-oldalára való, és nem a frakció nevében elmondott parlamenti felszólalásba.

Erről szemlátomást nem ugyanazt gondoljuk. Szerintem van összefüggés aközött, hogy egyfelől mit mond Orbán Tusnádfürdőn, és másfelől tíz éven át „rezsicsökkentéssel” szédíti az embereket, majd egyik napról a másikra szűkíti azt, ha már nem tartható. Ennek az összefüggésnek a megvilágítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valamikor megszabadulhassunk az Orbán-rendszertől. Az összefüggést az Országgyűlés plenáris ülésén kellene megvilágítani, ha már ott ülünk az Országgyűlésben. Ha készülünk valamire, talán erre kellene felkészülni.

UGYANAZOK?

„Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a progresszív liberálisok és a kommunisták ugyanazok, csak kérdezzenek bennünket, magyarokat, mi mindkettővel harcoltunk már, és ők igenis ugyanazok.” Orbán Viktor ismételte el ezt a gyakran elmondott véleményét Dallasban, az amerikai szélsőjobb konferenciáján tartott előadásában.

A székesfehérvári gimnázium egykori KISZ-titkára, a Liberális Internacionálé egykori alelnöke Pontosan tudja, hogy ez nem igaz, ha csak egyfajta értelemben nem, de erről később.

Hogy miért és miképpen volt Orbán a gimnáziumban KISZ-vezető, annak tényleg nincs már jelentősége. Amikor megismertem, úgy tűnt, hogy meggyőződésből liberális. Ahogy az SZDSZ közgazdászaival amiatt voltak elégedetlenek a fideszesek, hogy nem voltunk eléggé liberálisok, ahogy az 1990-es kampányban azzal különböztette meg magát tőlünk, hogy nem állunk következetesen szemben a budapesti világkiállítás ötletével (azután később a világkiállítás lemondása miatt támadta az MSZP–SZDSZ kormányt), ahogy azzal a jelszóval rendezte meg 1994 februárjában, a választási kampány részeként a Liberális Internacionálé kongresszusát Budapesten, hogy „Miénk a sor”, azt mutatta: ahogy 1989-90-ben liberálisnak lenni kommunistaellenességet jelentett a számára, 1992-93-ban liberálisnak lenni az MDF nacionalizmusával és konzervativizmusával való szembenállást jelentette.

Kommunista az, aki elutasítja a piacgazdaságot, a kapitalizmust, mint kizsákmányoló berendezkedést, és azt hiszi, hogy a társadalmi tulajdon talaján a kizsákmányolás felszámolható, elérhető az emberek egyenlősége és szabadsága.

Ennek eléréséhez megengedhetőnek tartja az állam diktatórikus működését, az egypártrendszert. Liberális az, aki híve a magántulajdonon alapuló piacgazdaságnak, a versenynek, a politikai szabadságjogoknak, a többpártrendszernek, a parlamenti váltógazdaságnak. Tudom, hiszen kommunista világnézetre nevelt a család és az iskola, el is fogadtam, az egyetemen meggyőződésből kértem felvételemet a pártba. Az egyetemi évek alatt nagyjából már reformkommunista lettem, majd az ezt követő években eljutottam a liberalizmusig. Tanulmányaim és kutatásaim vezettek el ehhez a fordulathoz. Ahhoz, hogy az örökölt kommunista világnézettől eljussak a liberalizmusig, világnézeti fordulatot kellett tennem: amit korábban helyesnek gondoltam, azt el kellett utasítanom, és el kellett fogadnom azt, amit korábban helytelennek, károsnak, veszedelmesnek hittem. Azt az állítást tehát, hogy a kommunisták és a progresszív liberálisok ugyanazok, hamisnak kell tartanom.

De akkor miért mondogatja ezt Orbán?

Azokhoz szól, akik ismerik a demokráciát, abban élnek vagy egy ideig abban éltek, és ahhoz vannak szokva, hogy a demokráciákban különböző politikai programokat képviselő, de egyaránt a demokratikus kereteken belül mozgó pártok, koalíciók versengenek a hatalomért. Ilyenek a konzervatívok, a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták, a liberálisok, a zöldek. Az Egyesült Államokban a demokraták és a republikánusok. Orbán azonban hazai és külföldi, adott estben amerikai híveinek azt üzeni ezzel az azonosítással (mármint, hogy kommunisták és liberálisok ugyanazok), hogy a liberálisok ugyanúgy alapjaiban veszélyeztetik a nemzetet és annak szabadságát, mint a demokratikus rendszer megdöntését hirdető és végrehajtó kommunisták. Tudjuk, ha máshonnan nem, hát a Facebook-kommentekből, hogy törekvése Magyarországon eredményes, hívei valóban úgy gondolkoznak a Fidesz politikai vetélytársairól, ahogy ő diktálja nekik. Hasonló sikerről beszélhetünk Donald Trump esetében, ő is elhitetett híveivel, köztük a Capitolium elleni ostrom részvevőivel valami hasonlót.

Mi mégis az igazságelem Orbán állításában, amikor a kommunistákkal azonosítja a progresszív liberálisokat? Egy dolog: a kommunisták is szemben állnak a fasizmussal, és a liberálisok is. (Mellesleg természetesen a kereszténydemokraták és a zöldek is, de hát Orbán az Európai Parlament valamennyi, a Fidesszel szemben kritikus frakcióját „baloldalinak” szokta nevezni.) Ahogy egyre több Orbán retorikájában a fasisztákra emlékeztető elem, és egyre több elemében emlékeztet Orbán rendszere a fasiszta rendszerekre, annál inkább tekinti egyaránt ellenfelének és azonosítja egymással Orbán a kommunistákat és a liberálisokat. Így tudja az egységesen baloldalinak minősített hazai ellenzékkel a hatalmi monopólium megtartásáért vívott harcát az egykor a kommunista állampárttal szemben a hatalom megszerzéséért vívott harc egyenes folytatásaként beállítani. És ugyanígy lesz a nemzetközi szinten az Európai Parlament demokratikus többségével, világméretekben az ENSZ tagországainak többségével szemben az autokráciákkal szövetségben vívott harc is az egykori antikommunista szabadságharc folytatása.

Valójában a helyzet fordított: Orbán mai harcai a demokratikus nyugati világgal szemben, a keleti autokráciákkal szövetségben szöges ellentétben állnak azzal, amit harminchárom évvel ezelőtt képviselt, de akár még tizenhárom évvel ezelőtt is mondott.

És a belpolitikában is fordított a helyzet: mai hatalomgyakorlása, az önkényuralmi rendszer kiépítése és az ahhoz való ragaszkodás szöges ellentétben áll azzal, ahogy három évtizeddel ezelőtt a demokratikus jogállam építésének

Mai kérdés – Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?

Ujhelyi István EP képviselő törvénybe foglalná Magyarország uniós tagságát. Erre kíván kíván választ kapni az országgyűlési képviselőktől. Mi Önöket kérdezzük mi a véleményük az alábbi kérdésről.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” 

This poll is no longer accepting votes

Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?

Orbán politikai megdicsőülése a gazdasági válság kellős közepén

Miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszere épp összeomlik gazdaságilag Magyarországon, Orbán Viktor miniszterelnök a nyitó szónoka lesz a radikális republikánusok konferenciájának Dallasban. A magyar miniszterelnök ezt megelőzően találkozott Trump ex elnökkel, aki szintén felszólal a republikánusok konferenciáján hiszen az ő támogatásukkal szeretne visszajutni a Fehér Házba.

“A háborús infláció és a háborús gazdasági válság egyetlen ellenszere a béke”

– nyilatkozta Orbán Viktor azt követően, hogy találkozott Donald Trumppal.

Washington hidegháborús vonalával szemben, melynek legutóbbi provokatív lépése Nancy Pelosi demokrata képviselő házelnök tajvani villámlátogatása volt, a republikánusok óvatosabb állásponton vannak. A 99 éves Kissinger ex külügyminiszter szerint Washingtonnak tárgyalásokra kellene törekednie Moszkvával és Pekinggel nem pedig keresni a konfrontációt “a demokrácia és az autokrácia között”.

Gazdasági világválság

Az USA gazdasága recesszióba süllyed és ugyanez várhat Európára is. Kínában az elmúlt negyedévben mindössze 0,4%-os növekedést mutattak ki a statisztikusok, akik mindig alkalmazkodnak a pekingi kormányzat elvárásaihoz. Az energiaválság már Putyin Ukrajna elleni agressziója előtt megkezdődött. Az USA kezdetben azt remélte, hogy mint energia exportőr profitál is belőle. Kiderült, hogy tévedtek Washingtonban, mert olyan világméretű infláció indult meg, melyet a Federal Reserve Board – az USA jegybankja – csak úgy tud megállítani, hogy a magas kamatlábbal recessziót idéz elő. Ennek hatása az egész világban megmutatkozik.

Magyarországon összeomlóban a Nemzeti Együttműködés Rendszere, melynek gazdasági alapját a rezsicsökkentés és az olcsó hitelek jelentették. Az infláció – különösen az energia és élelmiszer árak drasztikus növekedése – megoldhatatlan feladata elé állítja a magyar családok döntő többségét – Orbán Viktor szavazótáborát. A kormánynak nincs receptje a válság kezelésére sőt enyhítésére sem.

Orbán 12 év után nem hivatkozhat arra, hogy mindez az ellenzék műve Magyarországon. Arra viszont igen, hogy a válság előidézésében és fokozásában nagy szerepe volt a hidegháborús washingtoni diplomáciának. Minthogy Orbán kedvenc ellensége Soros György, az amerikai demokraták egyik legfőbb támogatója, ezért a magyar miniszterelnök számára nem nehéz kijelölni a bűnbakot. Csakhogy ettől még nem oldódik meg a válság. Trump hivatkozhat arra, hogy sok amerikai családnak megoldhatatlan gondot jelent a számlák kifizetése a magas infláció miatt. Az ex elnök ellenzékben van az Egyesült Államokban míg Orbán Viktor 12 éve hatalmon Magyarországon, ahol

“a politikai siker recept” épp most válik a gazdasági válság áldozatává.

A magyar miniszterelnök hét szűk esztendőt jósolt. Ezt a perspektívát picit nehéz megetetni a választókkal, akiknek még áprilisban is azt ígérte Orbán Viktor, hogy megvédi a rezsi csökkentést. Ehelyett jön a rezsifrász és a politikai kijózanodás ideje. A vezér nem tesz csodát. De akkor mi szükség van rá?!

BŰNLAJSTROM

Márki-Zay Péter mozgalma, a Mindenki Magyarországa közleményben szakított a Demokratikus Koalícióval. Tizenöt pontban sorolta fel a DK állítólagos bűneit, ami miatt ők erre jutottak.

Az állítólagos bűnök egy része abban áll, hogy az elmúlt másfél év kudarcot vallott ellenzéki együttműködéséért a DK volna a felelős, és ebből, azt a képtelen következtetést is levonva, hogy a DK valójában a Fideszt akarta hatalomban tartani. A bűnlajstrom másik része az egykori Gyurcsány-kormány olyan kiválasztott politikai döntéseit támadja, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Gyurcsány valójában nem akar tiszta közéletet, nem akarja felszámolni a korrupciót. Gyurcsánynak és DK-s társainak tulajdonítja a Fidesszel való állítólagos 70:30 arányú osztozkodást, amely állítással annak idején Dávid Ibolya vádolta a Fideszt és az MSZP-t. Vádolja Gyurcsányt, amiért lehetővé tette Polt pozícióban maradását az ügyészségnél, felelőssé teszi az „elszámoltatás” elmaradásáért 2002 után, s a 2010 utáni elszámoltatás elmaradásának haszonélvezőjeként állítja be a DK-t.

Az utóbbi években nagyon távol vagyok az ellenzéki pártok politikai döntéseitől, ezért nem tudom megítélni, hogy van-e alapja Márki-Zay ama vádjainak, amelyek a 2022-es választási kampányra és az azóta eltelt hónapokra vonatkoznak.

Azokat a vádakat azonban, melyeket Gyurcsány miniszterelnöki periódusával kapcsolatban ad elő, alapjaiban hamisnak és méltánytalannak tartom.

Nem ismerek senkit az egykori MSZP-ben, aki olyan erővel lépett volna fel a korrupció, a különféle, demokratikus jogállamban elfogadhatatlan összefonódások ellen, mint miniszterelnökként Gyurcsány.

De Gyurcsánynak nem volt korlátlan hatalma az akkori MSZP-ben, sokszor más történt, mint amit ő akart. Kifejezetten vele szemben döntött a párt – illetve frakcióvezetés például Szili Katalin köztársasági elnöki jelölése mellett. Gyurcsánynak elsőre nem sikerült 2004 végén elfogadtatni az MSZP-frakcióval, hogy a családi adókedvezményt a családi pótlék emelésével váltsák ki, amivel az alacsony jövedelmű családok jártak volna jól, csak második nekifutásra, 2005 végén. (A Fidesz azóta is a családtámogatás megszüntetésével vádolja a Gyurcsány-kormányt, holott az átalakítást úgy szerkesztették, hogy egyetlen család se veszítsen a korábbi támogatáshoz képest. De hát miért éppen ebben mondanának igazat.)

Amikor korrupciós ügyek kerültek napvilágra az MSZP–SZDSZ kormánykoalícióban, az alkalmat Gyurcsány szigorú összeférhetetlenségi szabályok bevezetésére próbálta kihasználni. Azzal próbálkozott, amivel képviselőként korábban én is: a parlamenti képviselőség és az önkormányzati szerep, illetve a politikai és az üzleti tevékenység elválasztásával. Nekem egyszerű képviselőként még a Horn-kormány idején annyit sikerült az akkori koalícióban SZDSZ-es párttársaimmal együtt elérnem, hogy állami vállalatoknál ne lehessenek gazdasági vezetők az országgyűlési képviselők, Gyurcsánynak azonban az MSZP-frakcióban miniszterelnökként még ennyit sem. Az általa kidolgoztatott törvénytervezetből a gazdasági összeférhetetlenség már a benyújtás előtt kimaradt, mert az MSZP-frakcióban nem volt ehhez többségi támogatása, majd ami benne maradt a törvényjavaslatban, azt szavazás előtt vonta vissza az MSZP-frakció.

Valóban volt korrupció az MSZP–SZDSZ koalíció idején, de az nem a kormány által vezérelt átfogó rendszer volt, mint az Orbán-kormányok alatt. Puch László, az MSZP pártpénztárnoka, aki köztudottan tartós kapcsolatban volt a fideszes Simicska Lajossal, Gyurcsány pártbéli ellenlábasa volt, nem véletlenül. Annak, hogy Gyurcsány és hívei 2011-ben kiváltak az MSZP-ből, a közélet tisztaságával kapcsolatos álláspontok különbsége volt az egyik fő oka.

Gyurcsányt és a DK-t tenni felelőssé az egykori MSZP korrupciójáért, a Fidesszel való együttműködésért megalapozatlan és méltánytalan vád.

Hasonlóképpen megalapozatlan és méltánytalan azt állítani, hogy Gyurcsány és a DK-sok lennének az „elszámoltatás” elmaradásának haszonélvetői 2010 után, és azt sejtetni, hogy ez annak ellentételezéseként történt, hogy 2002 után is elmaradt az „elszámoltatás”. 2010 után a Gyurcsány-kormány számos tisztségviselőjét meghurcolták, évekig folyt ellenük a vádak megalapozatlansága miatt végül kudarcot vallott eljárás. Magát Gyurcsányt is perbe szerették volna fogni, de ez nem sikerült, és helyette a privatizációs szervezet két vezető munkatársát, Császy Zsoltot és Tátrai Miklóst vetették börtönbe nyilvánvalóan koncepciós perben. A Márki-Zay által sugallt alku egyszerűen nem létezett: a Fidesz meghurcolt mindenkit, akit csak tudott. Ami Polt Péter ügyészségen maradását illeti, az MSZP–SZDSZ-es parlamenti többség kényszerhelyzetben kötött kompromisszumot.

Nincs az a fideszes vád Gyurcsánnyal szemben, amit ne venne át Márki-Zay. Emlékszünk még a Gyurcsány szakdolgozata körüli kampányra, vagy arra, hogy hazudott az EU-nak, amire magyar miniszterelnöknek lehetősége sincs, hiszen minden magyar adat ott van az uniós szervek kezében.

Felsorolja a 2006-os rendőri fellépéssel kapcsolatos vádakat, annak említése nélkül, hogy a rendbontók támadtak a rendőrökre.

A 2006-os választási kampányt magam is sokszor helytelenítettem már az áfa-csökkentést (nemcsak utólag, de akkor is), de a hatpárti szövetség idén tavaszi fedezetlen választási ígéreteit nem kevésbé helytelenítettem. Ezek az ígéretek sem lettek volna tarthatók, ha netán nyert volna a hatpárti szövetség. Tudom, a választási program kialakításakor Márki-Zay engedményekre kényszerült saját álláspontjához képest, miközben az ellenzéki pártok még többet ígértek volna. Nemcsak neki kellett azonban kompromisszumokat kötnie a kampányban, hanem annak idején Gyurcsánynak is a kormányzás során. Négy és fél év alatt alighanem többet, mint Márki-Zaynak féléves miniszterelnök-jelöltsége alatt.

Az képviselhető álláspont, hogy Gyurcsány ne álljon az ellenzék élén, mert a Fidesz sikeresen járatta le. Márki-Zay azonban túllép ezen, és azonosul a Gyurcsánnyal szembeni összes, fideszes és nem fideszes váddal. Valamiféle erkölcsi magaslatról, mint a „tiszták” képviselője utasítja el a DK-val való együttműködést. Rosszul teszi.

Végre?

A címben szereplő szóval méltatta a hat parlamenti ellenzéki párt közös fellépését az MSZP egykori frakcióvezetője majd elnöke. Értem őt, bizonyára ő is azok közé tartozik, akik elégedetlenek a választásokon súlyos vereséget szenvedett hat ellenzéki pártnak a vereség óta folytatott politizálásával, s alighanem azzal is, hogy nem voltak képesek közösen adni erőteljes választ Orbán tusványfürdői uszítására.

Most viszont együtt álltak ki a Kossuth Lajos térre, hogy megfogalmazzanak egy-egy követelést, amelyek parlamenti megvitatására közösen kezdeményeznek rendkívüli parlamenti ülést a nyári szünetben. Ugyanabban az adásban a kiváló alkotmányjogász, aki gyakran adja a fejét politikai elemzésre, egyenesen szánalmasnak nevezte az ellenzéki produkciót, elsősorban azért, mert nem sikerült tisztázni még csak azt sem, hogy közösen vagy külön-külön kívánnak a jövőben fellépni a politikában.

Igaza lehet, de nekem más bajom van a Kossuth téri akcióval.

Az egykori pártelnök és mások is nyilván azért örülnek a közös fellépésnek, mert valóban látványos volt, hogy az orbáni uszítással szemben nem történt semmi hasonló. Ez azonban nem volt véletlen. Tusványfürdői előadásában Orbán a maga stratégiai elképzeléseit világnézeti keretben adta elő, ez késztette a nyugati demokráciákkal való elvi szembeszegülésének újbóli kifejtésére mind a menekültügy, mind a melegek emancipációja, mind pedig az orosz-ukrán háború kérdésében. Márpedig ezekben a kérdésekben az áprilisi választásokra szövetkezett hat párt álláspontja különböző, mint ahogy különbözőképpen viszonyulnak magához a tusnádfürdői rendezvényhez is, ahogy a Fidesz uralmához is.

MSZP-s és LMP-s politikus volt már a rendezvény vendége, DK-s, Momentumos vagy Párbeszédes politikus nem. Az LMP és az MSZP vezetői a választási kudarcot jórészt arra vezetik vissza, hogy az ellenzék túl sokat foglalkozott „szimbolikus” kérdésekkel, és nem eleget „az emberek” megélhetési problémáival, és helytelenítették a „putyinozást”, a háború kérdésében való állásfoglalást a kampányban. Természetesnek és örvendetesnek tartom, hogy az Orbán-előadásról külön-külön mondtak véleményt, hiszen ha közös szöveget próbáltak volna szerkeszteni, az óhatatlanul színtelen-szagtalan lett volna. Így viszont Gyurcsány Ferenc elmondhatta, hogy náci beszédnek tartja Orbán szövegét, és fontos, hogy időnként ne csak értelmiségiek és újságírók, de politikusok is kimondják az igazat Orbánról és rendszeréről.

Más a helyzet az Orbán-kormány megszorító intézkedéseivel: erről nagyjából ugyanazt gondolják és mondják a hat párt politikusai. Amit az egyik mond, azt a többiek is fel tudják vállalni, ahogy az egyik párt társelnöke a sajtótájékoztatót követően hangsúlyozta. Ők igen, felelős közgazdász azonban többnyire nem. Amivel a Momentum állt elő a közös sajtótájékoztatón, hogy vonják vissza a kata-törvényt és az év végéig dolgozzanak ki új megoldást, illetve az MSZP kezdeményezésével az országos lakóház-szigetelési programról egyet lehet érteni.

A rezsinövelés eltörlésére irányuló DK-s követeléssel azonban komoly gazdaságpolitikus nem érthet egyet.

Lehet és kell bírálni az intézkedés végrehajtásának módját és azt, hogy tíz éven keresztül áltatták a magyarokat azzal, hogy lehet önkényesen megszabni a háztartási energiatarifákat, s emellett a választásokig kitartottak, majd a választás után intézkedtek másként. Azt azonban már a választások előtt elmondták a szakemberek, hogy a „rezsicsökkentés” nem lesz fenntartható.

Nem a „rezsicsökkentés” „megvédése” lehet egy komolyan vehető párt követelése, hanem olyan kompenzációs rendszer kialakítása, amely enyhíti a reális energiatarifák terheit a rászorulók számára, miközben az arra képesektől elvárja a reális árak megfizetését.

Nem érthet egyet komoly gazdaságpolitikus a Kossuth téren elhangzott, de már a választási kampányból is ismert áfa-csökkentési javaslatokkal sem. Az Orbán-kormány alacsony egyenes adókat és ugyanakkor magas közvetett adókat és különadókat vet ki, és így biztosítja a jövedelemközpontosítás viszonylag magas szintjét, és finanszíroz kiterjedt állami költekezést. Önmagában az áfa-terhek kiterjedt, de szelektív csökkentését nem lehet meghirdetni ellentételezés nélkül, viszont az egyenes adók emelését és a költségvetési költekezés szűkítését az ellenzéki pártok a választási kampányban és azt megelőzően illetve követően sem vállalták. Ráadásul

az áfa csökkentése olyan tehercsökkentést jelent, amelyből óhatatlanul több jut a többet és kevesebb a kevesebbet fogyasztónak.

Így van ez a gyermeknevelési cikkek áfájának a Jobbik által hosszú ideje követelt csökkentésével, netán – ahogy most mondják – eltörlésével is: a tehetősebbek babaápolási termékekre, bébiételre, gyerekruhára, gyerekbútorra is jóval többet költenek, mint a szegények. Nem áfacsökkentéssel vagy éppen eltörlésével, hanem a családi pótlék emelésével kell a gyerekes háztartások jövedelmi helyzetén javítani. Ugyanez vonatkozik a közműdíjak áfájának szintén a Jobbik által meghirdetett eltörlésére is. A sajtótájékoztatón a Párbeszéd politikusa adta elő az „alapvető élelmiszerek” áfájának csökkentését, amit a kampányban mind a hat párt képviselt. Az iménti ellenérv az élelmiszerek áfájának csökkentésére vagy netán – mert ilyen is elhangzik ellenzéki politikusoktól – eltörlésére fokozottan vonatkozik. Hozzá kell tenni, hogy nincs megalapozott módszer az „alapvetőnek” tekintett élelmiszerek körének elhatárolására, ezért is vonatkozik az alacsonyabb áfa-kulcs Európa-szerte az élelmiszerek összességére. Jól hangzó követelés az „alapvető” élelmiszerek áfájának csökkentése, de én sem költségvetési, sem társadalompolitikai szempontból nem tartom támogathatónak. Legalább a politikusoknak tudniuk kellene: a fogyasztás megadóztatása nem valamiféle „büntetés”, hanem a közkiadások finanszírozásának nélkülözhetetlen forrása, ami alól a fogyasztás semmilyen tételét nem helyes kivonni. (Ahogy a jövedelemadózás alól sem helyes semmiféle jövedelmet kivonni.)

Az LMP a Kossuth téren is a „klímabérlet” ötletével állt elő, a német 9 eurós bérletjegy példájára. Németországban csak három hónapra nyitották meg ezt a lehetőséget, s tartós finanszírozására ott sem látnak lehetőséget. Nálunk sem látok ilyet, s az LMP sem jelöl meg tartós forrást.

Én sem vagyok lelkes az ellenzéki pártok közös fellépésétől, ahogy a kitűnő alkotmányjogász sem, de én azért, mert a populista követelésekkel lépnek fel egységesen.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK