Nehézségek

Nehézségek, hát, azok vannak. Sőt lesznek is. Fogalmazzunk nyíltan és egyszerűen:

A nép nagy része a kampányban igen hatásosan meg lett győzve arról, hogy ellopták a pénzét. Ettől kegyetlen haragra gerjedt, és most fejeket akar, magyarán a bosszú motiválja. Erre a bosszúigényre a jelenlegi kormányzat a kampányban jól rá is játszott, így aztán nincs mese, azaz ha mást nem is, ezt az ígéretet teljesíteni kell. A népi várakozás ösztönös és zsigeri, tehát megfontolásnak (érvek, ellenérvek) nincs helye.

A nép többségének jellegzetes tulajdonsága, hogy a konkrétumokat sokkal jobban értékeli, mint az elvont dolgokat. Azt tehát azonnal érti, hogy Cartier, Louis Vuitton, zebra, jacht, szemben a magyarázatra szoruló, információdús, vagyis sok utánajárást igénylő, komplikáltabb esetekkel, melyeket a nép többsége nem tud hova tenni igazán.

Ahogyan ezt hajdan az ország hivatalból legokosabb embere, azaz volt miniszterelnök urunk megfogalmazta volt:

„az adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre”.

Ezen tételeket egyetemen sajnos nem tanítják, csak a hókuszpókuszt, ami rendkívül fárasztó gondolkodástechnikailag, ezért van szükség a hajdani miniszterelnök úr által említett tételekre, amelyek a hókuszpókusz felett állnak, vagyis a hierarchiát tekintve a józan paraszti ész lenéz, és a tudomány néz fölfele. Mégpedig az élet minden területén.

A nép tehát a történéseket nem ilyen-olyan tudományos nézetek, azaz hókuszpókuszok alapján értékeli, hanem a józan paraszti ész alapján, amely az ő sajátja, ennek használatával a dolgokat és eseményeket a megfelelő szintre egyszerűsíti le. Nem szokott semmit sem túlragozni. Lopás? Akkor => bilincs => tárgyalás => börtön, punktum, mivel pedig a józan paraszti ész mindent visz, ennél jobb és gyorsabb megoldás nem létezik.

Azt, hogy Orbánék loptak, mindenki tudja, bilincset nem kell keresni, ott lóg az minden rendőr oldalán, csak az ügyészségnek kell egy apró indító lökés a letartóztatáshoz, a tárgyalás megfelelő bíróválasztással fölgyorsítható, a börtön pedig már megépült (87,5 milliárd HUF), és Csengerben 2025 augusztusa óta várja kedves vendégeit. Ráadásul ez már egy okosbörtön, pont olyan okos, mint nálunk szokás, ha például egy rab a kijárati kaput feszegeti, nem fogja neki kinyitni, egyrészt mert nem tudja kinyitni, másrészt mert nem is tudja, hogy a rab ki akar menni (elnézést, Nagy úr).

Ez eddig oké, a gond a jogállammal van. A jogállam jellemzője ugyebár az, hogy a jogszabályok mindenkire vonatkoznak, de csak azon jogszabályok, melyek az elkövetés pillanatában érvényesek. Ha az ember például kétharmaddal hatalomra kerülve azt akarja, hogy az a maradék egy szem korlát se álljon az útjába, el kell távolítania a köztársasági elnököt. Ám ezt (és itt a baj) csak az érvényes jogszabályok betartásával teheti. Az elnök szabályosan lett megválasztva az akkori jogszabályok szerint, és az Alaptörvény tartalmazza azt is hogyan lehet eltávolítani.

12 cikk (3)

A köztársasági elnök megbízatása megszűnik

1. a) megbízatási idejének lejártával;
2. b) halálával;
3. c) ha kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatköreinek ellátására;
4. d) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn;
5. e) összeférhetetlenség kimondásával;
6. f) lemondásával;
7. g) a köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztással.

Mint tudjuk, Sulyok megbízatási ideje csak 2029. 03. 03.-án járt volna le, él, feladatainak ellátására képes, a megválasztási feltételek nem változtak, nincs semmilyen más állami, társadalmi, gazdasági vagy politikai tisztsége, megbízatása, amely miatt összeférhetetlenség állna fenn, nem mondott le, és nem követett el szándékosan törvénysértést, illetve szándékos bűncselekményt, ami miatt legálisan megfoszthatnák a köztársasági elnöki tisztségtől. A megválasztásakor érvényes törvények alapján tehát nincsen lehetőség az eltávolítására.

Persze, miután az országgyűlési többség kétharmados, azaz a regnálónak az Alaptörvény bármi fajta módosítása jogában áll, simán lehet írni egy plusz indokot a többihez. Például: „(h) ha a kormány úgy akarja”. Ebben az esetben csak úgy kell akarnia a kormánynak, és az épp regnáló köztársasági elnök máris menesztve van.

Sajnos ezzel az a baj, hogy az elnök úr mondhatja azt, ha a megválasztásomkor ezt tudtam volna, akkor nem vállalom, azaz a hatály ugyan nem visszamenőleges, de a hatás igen, amit azok, akik úgy gondolták, hogy az erőből való kormányzást és törvénykezést alkalmazó NER csapatot egy becsületes és kiszámítható kormány váltja, nehezen vesznek tudomásul.

A regnálók érdekes módon egy másik megoldást választottak, és beleírták az Alaptörvénybe, a záró és vegyes rendelkezések közé, hogy:

„34. Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik.”

Ennek nem csak az a baja, hogy visszamenőleges hatása van, azaz nem kizárólag az ezután megválasztandó köztársasági elnökökre vonatkozik, hanem a mostanira, aki úgy vállalta el, hogy a megválasztásakor még nem tudta, hogy milyen simán kirúghatják, hanem ráadásul ellentmondásban van a 12 cikk (3) rendelkezésben írtakkal, mert ez a megbízatás megszűnési mód a lehetséges megszűnési módok felsorolásában nincs benne. Ebből következően az Alaptörvény ellentmondásban van önmagával, amire valaki előbb-utóbb rá fog jönni, és az nem lesz kellemes.

A FIDESZ természetesen azonnal az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az a rendelkezést semmisítse meg, amivel akkora öngólt lőttek, hogy a háló kilyukadt, ugyanis pont ők írták bele az Alaptörvénybe, hogy:

„24. cikk (5) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.”

Ezzel gondolták kihúzni az Alkotmánybíróság méregfogát, hogy a kétharmados többségben lévők szabadon és korlátok nélkül úgy módosíthassák az Alaptörvényt, ahogy csak akarják. Sikerült is nekik, csak most nem ők vannak többségben, így az Alkotmánybíróság simán elzárkózott a kérésük elől, mondván, hogy az Alaptörvényhez nekik semmi közük, abban egy betűt sem kritizálhatnak , nemhogy komplett rendelkezést.

Szóval vannak gondok a bosszúval, és még lesznek is. Emlékszem a Tiborcz ügyre (lásd Elios), mikor az Orbán kormány visszafizette a 13 milliárdos EU támogatást, hogy ne legyen vizsgálat az ügyben. Nem is lett, így Tiborcz a pénzzel simán elsétálhatott. Jogilag minden tiszta, törvénysértés nem történt, azt, hogy hogyan lesz ebből bármifajta felelősségre vonás, egyelőre sűrű homály fedi.

Ott van aztán egy kisebb Mészáros ügy. A német RWE a privatizáció révén 1995-ben tulajdonába került Mátrai Erőművet 23 évvel később, azaz 2018-ban 5,9 milliárdért akarta eladni (veszteséges volt a CO₂ kvóta miatt). A magyar államnak akkor nem kellett, ezért az Erőművet 5,9 milliárdért Mészáros Lőrinc vette meg. Kellett viszont a magyar államnak a Mészáros Lőrinc tulajdonolta Mátrai Erőmű egy évvel később, azaz 2019-ben, de immár a háromszorosára duzzadt árért, azaz 17,4 milliárdért. Biztosan azért tetszett jobban Orbánéknak egy évvel később a csinos kis Erőmű, mert időközben Mészáros 11,2 milliárd jutalék kivételével pénzügyileg kissé „megkarcsúsította”. 11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros haszna az üzleten, amiért nem kellett semmit sem csinálnia, arról nem is beszélve, hogy mivel az Erőmű csak vitte a pénzt, direkt jól jött Magyarország legjobb gázszerelőjének, hogy az állam megvásárolta tőle. Jogilag minden tiszta, törvénysértés nem történt, megfogni vele bárkit gyakorlatilag lehetetlen.

Szóval nem kicsi a gond. A legnagyobb, hogy mindent az Alaptörvénybe írni nem lehet. Nyomatékosan javasolnám, hogy fogjuk vissza a börtönös vágyakat, inkább örüljünk neki, hogy az Orbán vezényelte, a lopásoknál sokkal, de sokkal nagyobb kárt okozó kontraszelekció mostantól megszűnik minálunk.

Legalábbis reménykedem benne.