Fontos

“Ez itt Lengyelország, nem Izrael!”

Szélsőjobboldali tüntetés Varsóban, melyen magyar és olasz neonácik is részt vettek. A lengyel köztársaság kikiáltásának évfordulóján rendezett tüntetésen idén jóval kevesebben voltak mint tavaly amikor a századik évfordulón a köztársasági elnök, Andrzej Duda is részt vett a felvonuláson.

Lengyelország az első világháború után nyerte vissza állami létét, mert korábban az orosz, a porosz és a Habsburg birodalom felosztotta egymás között a területét.

A tüntetés szervezője, Robert Bakiewicz lengyel intifádát hirdetett meg a világgal szemben. Az intifáda a palesztinok mozgalma Izrael állammal szemben. “Le az Európai Unióval !”, “Isten velünk van!”, “Lengyelország nem Izrael ” – ilyen feliratokat lehetett látni a menetben Varsóban, ahol minden évben megismétlődik ez a szélsőségesen nacionalista felvonulás.

A nemzeti radikális kormánypárt, a PiS nem azonosul a felvonulással, de nem is határolja magát el tőle. Arra számít ugyanis, hogy a szélsőjobboldali szavazók a döntő pillanatban őt támogatják majd. Ez be is jött a legutóbbi parlamenti választáson, ahol a PiS többséget szerzett. Így továbbra is egyedül kormányozhatja Lengyelországot – a szélsőjobboldal csendes támogatásával.

Fej fej mellett a brexit hívei és ellenfelei a brit választásokon

Nigel Farage, a brexit párt vezetője bejelentette, hogy nem indít jelölteket ott, ahol konzervatívok szereztek mandátumot az elmúlt választásokon. Nigel Farage, aki megnyerte a tavaszi európai választásokat a Munkáspártot és a brexit más ellenfeleit akarja legyőzni. A közvélemény-kutató intézetek szerint a brexit híveire és ellenfeleire körülbelül ugyanannyian szavaznának jelenleg Nagy Britanniában.

Ígéret cunami a választási kampányban

Mind a konzervatívok mind az ellenzéki Munkáspárt hatalmas összeget fordítana az infrastruktúra felújítására, hogy így dinamizálhassa Nagy Britannia gazdaságát a brexit utáni időkben.

Mindezt miből? – kérdik a szkeptikusok, akik persze tudják: Donald Trump is ilyen ígéretekkel nyerte meg a választást 2016-ban, de a nagy infrastruktúra beruházásokból nem lett szinte semmi.

Plusz 20 milliárd fontos beruházási programot ígér Sajid Javid pénzügyminiszter, akinek a szakértelmét sokan megkérdőjelezik a Cityben. A Munkáspárt plusz 55 milliárd fontot szándékozik az úthálózat és a vasúthálózat felújítására fordítani. Ebből a hatalmas összegből renoválnák az iskolákat és a kórházakat is Nagy Britanniában a következő öt évben. “Ez az igazi brit szocializmus!” – állítja a Munkáspárt árnyék pénzügyminisztere. John McDonnel elképzeléseit a fantázia világába tett kirándulásnak titulálta ellenfele.

Mindezzel Nagy Britannia bekerülne azoknak az államoknak a csoportjába, melyek a legtöbbet költik az infrastruktúrára. Vagyis a lista aljáról az elejére tornászná fel magát Nagy Britannia, amely évente 100 milliárd fontot költhetne infrastruktúrára, ha a Munkáspárt elképzelései megvalósulnak. A hetvenes évek elején voltak ilyen nagy összegek erre a célra a költségvetésben amikor Nagy Britannia a GDP 5%-át az infrastruktúra fejlesztésre fordíthatta. De azután jött az IMF és Thatcher asszony a maga szigorú pénzügyi politikájával. Ettől akar most szabadulni mindkét nagy párt, mert azt érzi, hogy

a választóknak elegük van a megszorító csomagokból.

A nagy költekezés viszont gyanakvást váltana ki a nemzetközi pénzpiacokon. Emelni kellene a kamatlábat, és ez korántsem tenne jót a konjunktúrának. Ehhez mit szól? – kérdezték Liverpoolban a Munkáspárt árnyék pénzügyminiszterét.

“Az infrastruktúra beruházás mértéke éppen olyan mint más vészhelyzetben levő ágazatoké: a környezetvédelemé a klímaváltozás miatt és a szociális szféra, amely gondokkal küzd.

A jövő generációi sosem bocsátják meg nekünk, ha nem lépünk!”

– mondta az árnyék pénzügyminiszter. Aki más fontos kiadásokkal indokolta meg a hatalmas mínuszt, melyet a nagy infrastruktúra fejlesztés jelentene a költségvetésnek.

Az Institute of Fiscal Studies nem tehet mást minthogy aggódik – számol be a londoni Guardian. Rámutat arra, hogy mindkét párt elképzelései rendkívüli mértékben növelnék az eladósodást. Thatcher asszony miniszterelnöksége óta csak rendkívüli időkben volt magasabb a beruházások aránya 3%-nál a GDP -hez viszonyítva. Ilyen rendkívüli idő volt például a 2008-9-es nemzetközi pénzügyi válság.

Javid pénzügyminiszter tragikomikus helyzetbe került, mert eladósodással vádolja a Munkáspárt programját miközben ő maga is hasonlót javasol.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy a brit elit nincsen ezzel egyedül. Macron francia elnök például úgy nyilatkozott a londoni Economistnak, hogy a 3%-os költségvetési deficit, melyet a GDP -hez képest számítanak ki, “elavult, múlt századi elképzelés!” Vagyis nyugodtan túl lehet lépni a deficit határon akkor, ha Franciaország adósság állománya a GDP 100%-a. A minta ebben is az USA, mely vígan fokozza a költségvetési deficitet annak ellenére, hogy az adósság állomány ott is meghaladta a GDP 100%-át.

Csakhogy amit a nemzetközi pénzpiacok megengednek az Egyesült Államoknak, a világ elsőszámú gazdasági nagyhatalmának, azt nem biztos, hogy elfogadják Nagy Britannia sokkal gyengébb gazdasági háttérrel rendelkező kormányától. Amely a brexitet sem tudja nagyon menedzselni. A Munkáspárt nagyon is tisztában van ezzel a dilemmával: az árnyék pénzügyminiszter ezért Liverpoolban azt mondta, hogy csökkenteni kell London szerepét, a gazdasági döntéseket egyre inkább az ország északi részén kell meghozni. Zene ez a munkáspárti szavazók fülének, akik elsősorban az északi régióban élnek és szívből utálják a londoni kormányt és a Cityt, melyet a globalizáció szimbólumának tekintenek.

Nemcsak pénzügyi problémát jelentenek az ambiciózus tervek

Az Institute for Fiscal Studies szakértője a Guardian-nek elmondta, hogy legalább olyan nehéz lesz megtalálni a megfelelő infrastrukturális beruházást mint megoldani a vele kapcsolatos finanszírozási gondokat. Ben Zaranko szerint nagy gondot jelent, hogy Nagy Britanniában is hiány van képzett munkaerőben ezen a téren. Ezt nem lehet az egyik percről a másikra pótolni. A másik probléma az, hogy nincsenek naprakész tervek vagyis csak hosszú idő alatt valósulhatnának meg a nagy infrastrukturális beruházások miközben a kormány nem lehet biztos benne, hogy kitölti a mandátumát!

A lényeg az, hogy mindkét nagy párt szakít a múlttal a gazdaságpolitikájában. Thatcher asszony szigorúan takarékos kis állama a múlté.

“Ma mind a konzervatívok mind pedig a Munkáspárt jóval nagyobb szerepet szán az államnak mint az elődei”

-mondta a Guardiannek Ben Zaranko, az Institute for Fiscal Studies szakértője.

Mit keresett egy orosz tengeralattjáró Izrael parti vizein

Az izraeli elhárítás észrevette, hogy egy orosz tengeralattjáró 8 tengeri mérföldre (mintegy 15 kilométer) megközelítette a partvidéket noha a nemzetközi egyezmények 12 tengeri mérföldben (körülbelül 22 kilométer)szabják meg egy állam parti vizeinek a határát.

Vajon súlyos sérelem érte-e Izrael biztonságát? – tudakolja az ynetnews portál, amely vezető helyen közli a hírt annak ellenére, hogy az eset három hónappal ezelőtt történt. De a katonai titkokat Izraelben különösen jól őrzik hiszen jelentős részben ezen múlik az ellenséges államok által körülvett zsidó állam biztonsága.

Izrael és Oroszország szembeáll Szíriában

Izrael Asszad ellenfeleit támogatja míg Putyin elnök a szír államfő legfőbb támogatói közé tartozik. Éppúgy mint Irán, mely esküdt ellensége Izraelnek, melynek a létjogosultságát sem hajlandó elismerni.

Amerikai-orosz-izraeli nemzetbiztonsági találkozó

Az izraeli lapok sokat foglalkoztak vele, de másutt nemigen keltett feltűnést, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadójának meghívására Izraelben tárgyalt egymással az USA, Oroszország és Izrael nemzetbiztonsági tanácsadója! Ezt megelőzően az oroszok megtagadták az irániaktól annak a korszerű légelhárító rakétarendszernek az eladását, mely oly sok gondot okozott az izraeli légierőnek Szíria fölött. Netanjahu miniszterelnök sietett is kifejezni háláját személyesen Putyin elnöknek.

Mire játszanak az oroszok?

Az orosz flottának régi sérelme, hogy egyetlenegy kikötőben állomásozhat a Földközi tengeren mégpedig Szíriában. Ezt keveslik az admirálisok, akik azt szeretnék, ha az orosz flotta esélyei megközelítenék az amerikaiakét. Putyin elnök nemrég Szaúd Arábiában járt. Ez már nem a Földközi tenger, de a Közel Kelet, mely módfelett érdekli Oroszországot. Amely felajánlotta legkorszerűbb rakéta elhárító rendszerét Szaúd Arábiának, mely az USA legelszántabb szövetségese. Roosewelt elnök Jaltából hazatérőben paktált le Szaúd királlyal, és azóta a sivatagi királyság Amerika sziklaszilárd szövetségese. De közbejött a Khashoggi gyilkosság amikor az ellenzéki újságírót – az amerikaiak jóváhagyásával – csapdába ejtették, megfojtották majd feldarabolták hazája isztambuli főkonzulátusán. Trump elnök is bírálni kezdte Szaúd Arábiát mire a tudtára adták: ha nem tetszik neki valami, akkor az oroszokkal paktálnak! Kikötőket és támaszpontokat adnának az oroszoknak! Trump értette a finom célzást és meghátrált. Közölte: fontosabb Szaúd Arábia szövetsége mint az emberi jogok védelme!

Amikor iráni drón támadás érte a világ legnagyobb kőolaj feldolgozó üzemét Szaúd Arábiában, akkor az oroszok siettek ajánlatot tenni. Trump közölte: ez kizárt! Azonnal amerikai katonákat és szakértőket küldött Szaúd Arábiába. Ez a szövetség a világ legnagyobb olaj exportőrével túlságosan is fontos az Egyesült Államoknak. Csakhogy az USA kivonulóban van a Közel Keletről. Párhuzamosan szinte mindenki Putyin barátságát keresi. Szaúd Arábia, mely a szovjet időkben hallani sem akart Moszkváról. Izrael, mely Amerika leghűbb szövetségeseként mindig tartotta a három lépés távolságot az oroszoktól. Ámde kiderült: az oroszok megkerülhetetlenek a Közel Keleten! Ezért nem izgatta magát annyira az izraeli vezérkar amikor jelentették: orosz tengeralattjárót észleltek a parti vizeken! Nem kizárt, hogy a jövőben rendszeres vendégek lesznek…

Elnökválasztás Romániában: Johannis elnök az esélyes

Megszerzi-e a szavazatok többségét Klaus Johannis elnök az első fordulóban? A közvélemény-kutatások szerint erre kicsi az esély, de Romániában közismerten megbízhatatlanok a felmérések, mert a múlt tapasztalatai miatt kevesen vállalják fel nyíltan politikai nézeteiket. Ha Johannis megszerzi a többséget most vasárnap, akkor nem lesz második forduló két hét múlva. Az igazi harc az ezüst éremért folyik Romániában.

Ki lesz a második az első fordulóban?

Románia első német elnökének presztízse nagyobb külföldön mint odahaza, de így is mindenki biztosra veszi, hogy ő végez az első helyen az elnökválasztási küzdelem első fordulójában vasárnap. A közvélemény-kutató intézetek 45%-ra becsülik a szavazó táborát. A vetélytársak messze elmaradnak ettől, de számukra is igen fontos az elnökválasztás. Különösen a szociáldemokraták számára: Viorica Dancila asszony, az egykori Európa parlamenti képviselő, aki nemrég még hazája miniszterelnöke volt, nem is tagadja, hogy nekik élet-halál kérdés bekerülni a második fordulóba. “Ha nem jutunk be a második fordulóba, akkor a szemétkosárba kerülünk!” – nyilatkozta Románia ex kormányfője.

“Klaus Johannisra szavaztam 2014-ben, és most is rá fogok! Megakadályozta azt, hogy az ország káoszba forduljon. Amikor az utcán tüntettünk a szociáldemokraták korrupciója ellen, akkor éreztük, hogy mellettünk áll!” – mondta egy 28 mezőgazdasági mérnök, Marta Constantinescu Kolozsváron az Emerging Europe című portál tudósítójának.

A szociáldemokraták szabadesésben

A Ceausescu rendszer kormányzó pártjának utóda nem is oly rég még Románia vezető ereje volt. Ügyes diplomáciával elérték, hogy Trump elnöki beiktatásán ők legyenek az egyetlen külföldi delegáció. Azután pedig hatalmas fegyver vásárlásokkal biztosították az USA jóindulatát. Washingtonban Lengyelország mellett Romániát tekintik a régió másik stratégiai fontosságú államának, melynek belső helyzete is fontos az Egyesült Államok számára. Épp ezért Laura Codreanu-Kövesi ügyész a bukaresti amerikai követség aktív támogatásával juttatott rács mögé sok korrupt politikust. A szociáldemokraták, akiknek különösen sok emberét csukatta le az ügyésznő elhatározták, hogy kitörik a nyakát. Csakhogy nem számoltak a külföldi támogatással. Az USA és az EU kiállt Laura Codreanu-Kövesi mellett. Hiába …

A hatalmon levő szociáldemokraták rákényszerítették Klaus Johannis elnököt, hogy váltsa le az ügyésznőt. Sőt, korrupciós pert is akasztottak a nyakába. Brüsszelben viszont alkalmasnak látták őt az új európai ügyészség élére, ahova végül is megválasztották. Románia kormánya mindent megtett, hogy ezt megakadályozza. Hiába …

A szociáldemokraták erős embere börtönbe ment miközben az őt lebuktató ügyésznő európai karriert csinált. Egy román televízió élőben közvetítette amint a szociáldemokraták erős embere bemasírozik a börtönbe …

Ez az Orban nem az az Orbán

Ludovic Orban kisebbségi kormánya bizalmat kapott a parlamentben, így fordulat következett be Bukarestben Európa irányában. Míg korábban a szociáldemokraták kormányzását gyakran érte kritika az Európai Unió oldaláról a jogállamiság leépítése és a korrupció miatt, addig az új kormányzat elkötelezett az európai irányvonal mellett. “Nem is tudom, hogy hány embert kell kirúgnom!” – nyilatkozta Ludovic Orban miniszterelnök  az előző rezsim furcsa káder politikájára célozva: kizárólag a lojalitás számított, a szakmai szempontok végképp háttérbe szorultak!

Európában az új bukaresti kormány jó fogadtatásra számíthat hiszen Macron francia elnök nem véletlenül választott egy román politikust a liberális frakció élére az Európai parlamentben. A francia elnök arra számít, hogy Románia – ellentétben Magyarországgal- maximálisan együttműködik majd az Európai Unióval, és ezen belül is Macron reform terveivel.

Az elnök és a miniszterelnök szinkronban van, de mi lesz az országgal?

Az Európa párti liberális mozgalmak dilemmája Romániában is hasonló a többi poszt szocialista országéhoz: a lakosság döntő többségének alacsony életszínvonala nemigen teszi elkerülhetővé a szociális demagógia alkalmazását, melynek viszont semmiféle reális gazdasági alapja sincsen. Épp ezért mind Ludovic Orbannak mind pedig Klaus Johannisnak nagyon óvatosan kell politizálnia, mert a szociáldemokraták most ugyan elbukni látszanak a szociális demagógiával, de a hasonló politikára a választók között az igény megmarad.

Az elnökválasztás első fordulóját vasárnap tartják meg Romániában, a másodikat pedig két héttel később. Ludovic Orban miniszterelnök úgy nyilatkozott: reméli, hogy Klaus Johannis az első fordulóban úgy nyer, hogy nem is lesz szükség másodikra. Ellenfelei szerint ez vágyálom csupán…

Európának meg kell tanulnia az erő nyelvén beszélni

Ursula von der Leyen, az új seprű nem csak jól, de másként is kíván seperni. Kihasználni a Brexit előnyét erőt felmutatva akar politizálni mind az Oroszországgal, mind Kínával szemben.

Ursula von der Leyen Berlinben beszélt erről abból az alkalomból, hogy a Fal leomlásának harmincadik évfordulóját ünnepelték. A brüsszeli bizottság leendő elnökasszonya, aki korábban hadügyminiszter volt Németországban, hangsúlyozta, hogy katonai erőt is fel kell mutatnia az Európai Uniónak! Ebben a tekintetben nem hagyatkozhat az Egyesült Államokra. Ebből a szempontból a brexit kedvező hatást gyakorolt az Európai Unióra, mert az angolok ellenezték a leginkább a közös hadsereget míg a megmaradt tagállamok egyetértenek abban, hogy erre egyre nagyobb szükség van.

A másik terület, ahol erőt kell mutatni, az a diplomácia: mindenekelőtt Oroszországgal és Kínával szemben kell határozottabban fellépni az európai érdekek védelmében. A harmadik fontos változást Ursula von der Leyen a gazdaság területén szeretné elérni: fokozott érdekérvényesítést az USA-val és Kínával szemben is.

Ursula von der Leyennek november elsején kellett volna átvenni hivatalát elődjétől, Jean-Claude Junckertől, de egyelőre nem állt össze a bizottság. Három biztos jóváhagyása még hátravan: a magyar, a román és a francia biztos az első körben nem kapta meg a szükséges támogatást, ezért a három országnak új biztost kellett kijelölnie. Ezeket az új biztosokat Ursula von der Leyen asszony elfogadta, de még hátravan az Európai parlament jóváhagyása. Ursula von der Leyen asszony abban bízik, hogy az új brüsszeli bizottság december elsején megkezdheti a munkáját.

Asszad: Európa utálja Erdogant, de szüksége van rá

Szíria államfője szerint az Európai Uniónak nem a menekültektől kell félnie hanem a dzsihád harcosoktól. Asszad elnök szerint azok a milíciák, melyek ellene küzdenek Szíriában és a Nyugat támogatását élvezik, sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek Európára nézve mint a menekültek.

A nyugatiak által támogatott milíciák ugyanis tele vannak fanatikus dzsihád harcosokkal míg a menekültek döntő többsége mérsékelt. Nagyon kevés közöttük a dzsihád harcos- hangsúlyozta Asszad elnök, aki az Rt.com orosz hírügynökségnek nyilatkozott.

Erdogan fenyegetése a migráns áradattal tehát nem valós a szír elnök szerint, aki a maga részéről szívesebben látná a törököket országa határán kívül. Csakhogy ezt nem mondhatja ki, mert Erdogan elnök megegyezett Putyinnal arról a zónáról, melyet eddig a kurd milícia tartott az ellenőrzése alatt. Erdogan ide szeretne vissza telepíteni egymillió szír menekültet – állítólag önkéntes alapon. Ennek a menekült központnak a kiépítését Erdogan szerint a Nyugatnak kellene finanszíroznia. Az Egyesült Államoknak azért, mert az arab tavasz idején kirobbantotta a polgárháborút Szíriában, az Európai Uniónak pedig azért, hogy elkerüljön egy újabb migráns hullámot. Erdogan legkevesebb 3 milliárd euróra számít Brüsszeltől. Orbán Viktor miniszterelnök szerint Magyarország is részt vállalhat ebben az építkezésben, mely valóságos városokat hozna létre abban a zónában, mely körül orosz-török őrjáratok cirkálnak Szíriában.

Orosz katonai helikopterek Szíriában a török zóna felett

“50-60 méter magasan repülünk, hogy ellenőrizzük az övezetet” – mondta egy helikopter pilóta az interfax orosz hírügynökségnek. A két államfő megállapodása szerint  közösen ellenőrzik a törökök által elfoglalt övezetet a két ország határa mentén.

Putyin és Erdogan korábban megállapodott arról, hogy a két állam katonái közösen járőröznek annak az övezetnek a határán, melyet a törökök a kurdoktól foglaltak el.

Erdogan török elnök Budapesten azzal vádolta Oroszországot, hogy nem tartotta be a megállapodást, mert nem kényszerítette visszavonulásra mindenütt a kurd milíciákat! A törökök egymillió szír menekültet akarnak letelepíteni ebben az övezetben.

Ebből a célból egész kis tábor város épülne ki- külföldi pénzekből. Erdogan elsősorban az Európai Uniótól várja a pénzeket. Budapesten arról panaszkodott, hogy az Európai Unió hatmilliárd eurót ígért, de csak hármat fizetett ki azért, hogy a törökök magukra vállalják a szír menekülteket. Nemrég Erdogan elnökkel tárgyalt Ursula von der Leyen valamint Németország és Franciaország belügyminisztere. Seehofer német belügyminiszter a tárgyalások után úgy nyilatkozott, hogy Törökországnak több pénzt kell kapnia a menekültek ellátására.

Orbán Viktor miniszterelnök abban reménykedik, hogy Magyarország is részt kaphat ebből az üzletből. Ezért is állt ki Erdogan mellett ebben az ügyben, melyet az Európai Unió elítélt.

Testőrök védik a holokauszt túlélő szenátort

13 éves volt Liliana Segre amikor a családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Édesapja és a család sok más tagja ott is halt meg. Liliana Segre, aki most Olaszország szenátora, azt javasolta, hogy a parlament hozzon létre bizottságot az antiszemitizmus és a fajgyűlölet ellen.

A többség meg is szavazta ezt, de mindhárom jobboldali párt tartózkodott. Arra hivatkoztak, hogy a parlamenti döntés nem hangsúlyozza az iszlamista fenyegetés jelentőségét.

Matteo Salvini, az olasz jobboldal vezére, a szavazás után jelezte, hogy találkozni kíván Liliana Segre szenátorral. “Miért ne találkoznék vele? Én a gyűlölet ellen harcolok!” – nyilatkozta a sajtónak a holokauszt túlélő szenátor.

Liliana Segre asszonyt ezentúl testőrök védelmezik, mert naponta több mint kétszáz gyűlölködő fenyegetést kap – főként az interneten. Olaszországban nem veszélyes még az antiszemitizmus, de a fasizmus időszaka óta most lehet tapasztalni a legtöbb ilyen megnyilvánulást – nyilatkozta ennek kapcsán egy olasz szociológus a ynetnews című izraeli portálnak.

Donald Trump a felforgató

Donald Trump amerikai elnök felforgatta Washington Ukrajna-politikáját – vélekedett George Kent, az amerikai külügyminisztérium munkatársa az elnök alkotmányos elmozdítását célzó eljárás (impeachment) előtti vizsgálatokat végző képviselőházi bizottság meghallgatásán októberben. A meghallgatás leiratát csütörtökön hozták nyilvánosságra.

Kent a három képviselőházi bizottság törvényhozói előtt arról beszélt, hogy úgy látta, Trump “politikailag motivált ügyészségi vizsgálatokat” kért Ukrajnától, és ez szerinte nem más, mint “korrupció”.

A külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára elmondta a törvényhozóknak: aggasztotta őt, hogy Trump kitartott az Ukrajnának közvetített kérése mellett. Ezzel szerinte az Egyesült Államok pontosan azt a taktikát követte, mint amelyet rendszeresen elítél a világ legkorruptabbnak tartott országaiban.

George Kent a törvényességre és az amerikai külpolitikára nézve rendkívül ártalmasnak tartotta Trump személyes ügyvédjének, Rudy Giulianinak a tevékenységét.

Az elnök Giulianit bízta meg azon üzenetek közvetítésével Ukrajnában, amelyek Joe Biden volt alelnök és jelenlegi demokrata párti elnökjelölt-aspiráns, valamint fia, Hunter Biden ukrajnai üzleti ügyeinek feltárását szorgalmazta az ukrán vezetésnél. “Azokban az országokban általában véve is szembetűnő, hogy a hivatalban lévők politikailag motivált perekkel fenyegetik ellenfeleiket” – fűzte hozzá Kent. Ezt a gyakorlatot rendkívül kártékonynak minősítette – mint fogalmazott – “függetlenül attól, hogy melyik országban élnek vele”.

A külügyi tisztségviselő elmondta még: aggodalmait feljegyzésben rögzítette még jóval azelőtt, hogy egy kiszivárogtatónak köszönhetően nyilvánosságra került Donald Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vitatott júliusi telefonbeszélgetése. Ebben a beszélgetésben vetette fel Trump az ukrán elnöknek, hogy kivizsgáltathatná Bidenék üzleti ügyeit. A beszélgetést a demokrata politikusok úgy értelmezték, hogy az Egyesült Államok elnöke külföldi hatalmat kér fel amerikai állampolgárok elleni nyomozásra, s erre alapozva indították meg az impeachment eljárás előtt szükséges vizsgálatokat, illetve képviselőházi meghallgatásokat.

A meghallgatásokat folytató három bizottság – a hírszerzési, a külügyi és az ellenőrzési – vezetői csütörtökön büntetés terhe melletti idézést küldtek Mick Mulvaney-nak, a Fehér Ház ügyvezető kabinetfőnökének, miután Mulvaney a “sima” idézésnek nem volt hajlandó eleget tenni. Nem jelent meg csütörtökön a bizottságok előtt John Bolton korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó sem.

Csütörtökön a bizottságok meghallgatták még Jennifer Williamst, Mike Pence alelnök munkatársát is. Williams az alelnök és Zelenszkij szeptemberi, varsói megbeszéléseiről számolt be a törvényhozóknak.

(MTI)

Orban és Victor

A politikai kötélhúzás – bár mindig van valamilyen mélyebb, átfogóbb értelme – személyek párharcát is hozza, egyesek “jó helyen vannak jókor”, mások meg nem, a politikusok, talán legfontosabb, erénye/művészete a lehetőség pillanatának a megragadása, az időzítés.

 

Érdekes, ha ebből a szempontból tekintjük a romániai politikai mezőny szereplőinek ténykedéseit, helyezkedésüket és párharcaikat, hogy ki kerül fentebb és ki lentebb, hogy hogyan és mennyiben rendeződik újra a mezőnyt benépesítő politikusok hada. Mert nincs olyan válság, mely valakiknek éppen ne kedvezne politikai tőkéjük megnövelésére, míg mások belebuknak rossz döntéseikbe, elhibázott taktikáikba, az aktorok része pedig végképp lekerül a palettáról, történelem lesz, a rossz fajtából. A 2019-es év sok politikus számára nem remélt fölemelkedést és sokak számára előre nem látott bukást hozott, és alig van olyan fontosabb szereplő, aki ne változtatotta volna meg helyét, ne kényszerült volna szerepváltásra, vagy legalábbis pályakorrekcióra ebben a harmincadik évben.

Dragnea-Johannis párharc

uralta az év első felét, nemcsak a politikában, hanem természetesen a mediatikus térben is, és sokáig nem volt egyértelmű, illetve nem csak rajtuk állt, hogy melyikük fog győzni. Johannis nyilvánvalóan jobb helyzetben volt, számára a bukás nem jelentette volna a végleges lelépést a politikai porondról, Dragnea számára igen és ez be is következett. A közönség nagyon gyorsan felejt, a szappanoperák meg gyorsan szaladnak, de azért hadd szögezzem le: Dragnea végleges bukása hajszálon múlt, Johannis mindent egybevetve csak makacs kitartásával (szinte folyton azt a néhány kritikus frázist ismételgette, hogy Dragnea korrupt és az (i)gazságszolgáltatás függetlenségére, politikai alárendelésére tör) és jobb pozicionálással győzött. Dragnea börtönbe zárását követően, nem kis meglepetésre, az addig – saját bevallása szerint is – teljesen alárendelt szerepet játszó

Viorica Dancila lépett porondra

folytatva Dragnea egyre radikálisabb jobboldali populista vonalát, azt viszont kissé „feminizálta”, elődje harciasan macsó diskurzusát konyha-nyelvre, háziasszonyosra formálta, de nacionalista élét megtartotta. Kormányfői pozíciója és beágyazott poszt-kommunista pártja biztosította Dancila számára, hogy elődje szerepét, nemcsak a párton belül, de a Johannis ellenes harcban is fölvehesse, igaz egy rövid félévre, de ez mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény. Ha nem jön a sikeres bizalmatlansági indítvány és azután, ha nem sikerül az új kormányt beiktatni, szinte biztosan elég lett volna a politikai tőkéje, hogy második fordulóba jusson és akár meg is szorongassa ott a jelenlegi elnököt. Így muníciója a kampányfinis előtt fogyott el, második fordulós esélyei kétesek, de még mindig nem nulla a lehetősége annak, hogy oda jusson.

Az őszre viszont két új szereplő került rivaldafénybe és vívta meg párharcát, részben a szemünk előtt, másrészt a kulisszák mögött,

az egyik győzött a másik a karmester-árokban törte ki a nyakát

persze politikai értelemben. A két szereplő Ludovic Orban, a PNL-elnöke, éppen beiktatott miniszter-elnök és Victor Ponta, volt kormányfő, volt PSD-elnök és egy kis mondjuk úgy baloldali populista párt (Pro Romania, amit a hiedelemmel ellentétben nem maga alapított, menet közben vett át és állt az élére) aktuális vezére. Kétségtelenül Orban nyert, még akkor is, ha ez a győzelem, a körülményeket tekintve felér egy veszteséggel, bukása, ha bekövetkezik, nem személyes bukása lesz, hanem a kormányozhatatlanság okozhatja. (Abban az értelemben, ahogy azt Foucault, a governmentalité fogalomba sűrítette az intézményeket és azok szellemét, az állam dolgainak az intézését és az ahhoz köthető tudást, végül a kormányzati technikákat érti alatta). Minden esetre nagyon rövid az ideje és nagyon kétesek az esélyei, hogy „jól kormányozzon”, hogy a Johannis által minduntalan emlegetett szlogen, a „normális Románia” az ő vezényletével jöjjön össze.

Most viszont nem ez a témám, hanem az, ahogyan ebben a párharcban az egyik győzött a másik (szinte) mindent elveszített. Érdemes leszögezni, hogy Ludovic Orban meglehetősen szürke és nem is nagyon karizmatikus vezető, legalábbis saját kezdeményezései alig ismertek, hanem a Johannis mögött fölsejlő, „végrehajtó” (bizonyos értelemben olyan mint Dancila volt Dragnea előterében, csak attól persze sokkal racionálisabb kiadásban), az aprómunkát elvégző és kitartó politikus. Miniszter is volt már mégsem tudunk semmiféle nevezetes dologról, amit véghezvitt volna, bár a reflektorfény és a szerep amiben most került még előhozhat eddig rejtett tulajdonságokat, azt hiszem megmarad Johannis árnyékában (ennyiben igaza van a máris ráragasztott „Johannis hadnagya” – jelzőt ráragasztóknak), ezzel együtt győzelemre vitt egy olyan harcot, mely alig egy hónapja szinte lehetetlennek látszott. Egybegyűjtötte, ha egy szavazás erejéig is az „ellenzéket”, átvitte a parlamenten a bizalmatlansági indítványt és azután sikerült többséget szereznie saját kormányának és megszavaztatni azt. És közben

Ponta – aki a bizalmatlansági indítványt megszavaztatta pártjával és ezért győztesnek gondolta magát, királycsinálónak, aki nélkül nem lesz új kormány beiktatva – saját pávatáncába bukott bele.

Ponta nemcsak azzal számolta el magát, hogy éppen legbefolyásosabb párttársai átállnak és megszavazzák az Orban kormányt – teszik ezt logikusan, miután a bizalmatlansági indítványra igent mondtak, és ezt a rációt Pontán kívül minden párt és politikus követte – hanem időközben eltévesztve saját pártépítési logikáját is. Így aztán a sok találgató közül, akik megpróbálják Ponta ön-kardjába dőlésének indokát meglelni, azoknak van igaza akik azt mondják, csupán személyes bosszúból szavazta(tta) meg Dancila bukását és az is csak pávatánc volt, hogy a disszidens PSD-seket szerette volna pártjába csábítani. Ti. ez utóbbi akkor sikerülhetett volna, ha megszavazza az Orban kormányt és ezért pozíciókat szerez saját embereinek, vagy legalábbis bizonyos védettséget tud nyújtani a PSD-ből potenciális átálló további politikusoknak. Ez helyett mindkét irányba túltolta a dolgokat, hiszen egyszerre alkudozott a megbuktatott miniszterelnök-asszonnyal (vagy szárnysegédjeivel) és támasztott elfogadhatatlanul magas árat Orban-Johannis fele, és persze az ideológiai maszlagot a baloldaliságról senki nem vette be.

Világos, hogy Orban nyert és Ponta politikai karrierje végéhez közelít, hajói elsüllyedtek, de azért senki se irigyelje a friss miniszterelnököt. Mások után takarítani, az elhibázott politikákat kijavítani, ráadásul olyan helyzetben, amikor a parlamenti támogatás késélen táncol, illetve a támogatók elvárásai és számításai nagyon is heterogének, amikor az árulás a levegőben lóg, stb., cseppet sem irigylésre méltó feladat.

Ezután, ha valaki azt kérdezné, hogy végül is

mi a Johannis és közvetve az Orban eddigi sikerének a titka?

– Johannis minden bizonnyal az év politikus-hőse lesz, hiszen új államelnöki mandátuma hetek kérdése – azt mondhatnám, hogy a kitartás, a következetesség, a populista-demagóg szólamok kerülése, illetve egyfajta politikusi habitus, ami erre épít (azt hiszem egyiküknek sincs más repertoárja, ez a stílusuk). Johannis és Orban is azt mondják, azokat a szerepeket játszák, amit tudnak, ami személyiségükhöz passzol, és ez – az ókori görög filozófusoktól is tudjuk – hitelességet szül, azt közvetít. Ez ellentmond a divatos spin doctor-ok (a kisebb nagyobb Finkelstein-ek) által kiagyalt „minden elmegy”, „csak az ökör következetes” elképzeléseknek, melyet ugyan a mediatikus tér, különösen az úgynevezett közösségi média (milyen megtévesztő a social media kifejezés a fb, twitter, stb.-in, folyó ripacskodások, a borzasztó kommentáriatus megnevezésére), nagyban támogat, viszont végső soron nem vezet győzelemre.

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az hogy kitartottak makacs, de racionális diskurzusaik mellett. Érdekes kontraszt ez nemcsak a PSD-s jobboldali populista fordulathoz képest, hanem ahhoz is, hogy Dan Barna és a viszonylag új USR-PLUS, Johannishoz hasonló diskurzusával, szinte semmire sem megy a kampányban, de ez már másik téma. Mint ahogy másik téma az is (a jövő héten lesz aktuális erről írnom), ahogyan a humortalan Kelemen Hunorral kedélyeskedő patriarchát próbálnak eljátszatni tanácsadói. Az infantilis kampány, (számomra világos, hogy egyfajta „ifjúságot”, rapper/manelista fiatalokat akar megcélozni, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezt valós választói csoportja felfogja) a lehajló és álságosan humorizáló politikust, személyiségével ellentétes szerepekre kényszerítik és ez minden bizonnyal kudarchoz vezet. Az infantilis kampány infantilizmust szül és ez nem szavazatokat hoz, hanem passzivitást előlegez meg, egy olyan pártnak, mely továbbra is a nyugdíjas korosztály kitartására számít.

De ne legyen igazam.

FRISS HÍREK

Az oroszok m...

BKV-finanszí...

Elhatárolódo...

Magányvélemé...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK