Kezdőlap Szerzők Írta Kenderessy Milán

Kenderessy Milán

Kenderessy Milán
332 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Magányvélemény I.

Komoly polémia alakult ki a Demokratikus Koalíció négy EP képviselőjének minapi elutasító szavazata körül, mellyel megakadályozták az Európai Parlament jogi bizottságának (LIBE) a Földközi-tengeren menekülők megmentéséről szóló állásfoglalás-tervezetének megszavazását.

Ismételten csak oda lyukadtunk ki, hogy

“…az erkölcs és politika nincsen mindig szimbiózisban egymással.”

Ez a DK EP képviselői szerint kimondatlanul, mondhatni kellő mellébeszélés mellett pontosan az a döntés, ahol igyekezve eljelentékteleníteni a lépés erkölcsi súlyát elsőbbséget kapott a politikai haszonszerzés.

Ez idáig mérlegelés és döntés kérdése. Lehet egyetérteni és kategorikusan elutasítani is. Kérdés azonban az mi késztette erre a lépésre a négy képviselőt? Szerintem belegondoltak abba, hogy ez a hazai politikai porondon micsoda  magas labda lenne a Fidesz számára – 460 orgánum harsogná -: íme a bizonyíték a DK migránsokkal árasztaná el az országot, jelentsen bármit is az a kötelező kvóta szétosztás. Na ezt nem akarták felvállalni egy egyszerű politikai nyilatkozat szintjén, hiszen ez sem pro, sem kontra nem dönt az Uniót igencsak megosztó kérdésről.

Idáig talán politikai szempontból még megmagyarázható, erkölcsi szempontból semmiképp sem. Sőt hatalmas hibának tartom, hogy Ara-Kovács Attila a Klubrádióban, Dobrev Klára az ATV Egyenes beszéd című műsorában magyarázta a… hogy is mondjam finoman… bizonyítványt… (a magyarázattól nem lesz jobb a bizonyítvány)

Hogy is mondta Gyurcsány?

Nincsen nagy lopás vagy kis lopás, lopás van, amivel szemben csak a zéró tolerancia a megengedhető mérték. Ebből kiindulva nincsen kicsit erkölcstelen és nagyon erkölcstelen szavazat, kizárólag simán, jelzők nélkül: erkölcsös vagy erkölcstelen döntés van…

“A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogyan lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalomtechnikai sikerek oltárán.”

Ez az elutasítás erkölcstelen volt, leginkább a Demokratikus Koalíció erkölcsi alapvetése ellen. Ez akkor is így van, ha a politikai haszna kétségtelen. Ebből kiindulva leginkább “megmagyarázni” nem kellett volna!

Viszont nem késő azt mondani, tévedtünk, sajnáljuk. Gyurcsány egyes szám első személyben alkalmazta ezt. Neki bejött.

Hírek az elefántcsonttoronyból

Néhány napja motoszkál bennem a gondolat, ha a miniszterelnökről lehúztam a keresztvizet etikátlan döntései miatt – mondjuk például a Borkai ügyben -, akkor illene megjegyezni, hogy a másik oldal sem szeplőtelen. Sőt, az önünneplésén túl egyenesen beteríti a mocsok, ha a kormányon lévőkkel nem is veheti fel a versenyt.

Már hallom az ellenzéki olvasók hangját: miért foglalkozik a FüHü ezzel, amikor találhat a kormánynál százszorta több és nagyobb volumenű korrupciót, csalást, lopást; vagy ne bontsuk meg a kialakult összefogás amúgy sem igazán erős összekötő szálait. Annyiban tökéletesen egyetértek, hogy ne bontsuk meg, annyiban viszont nagyon nem, hogy ha eltűrjük és nem beszéljük ki, ezek a szálak nagyon hamar szétszakadnak, mert senki sem óhajtja az összefogásban magára venni a másik sarát.

Azt is írtam korábban, hogy az ellenzéknek önkormányzati hatalomhoz jutva nem csak arra kell figyelni, milyen csontvázak lapulnak meg a Fidesz vezette városvezetők jól zárható szekrényeiben, hanem arra is, hogy sem maguk, sem összefogásbeli társaik ne zárhassanak el újabbakat.

Jobb, ha mindenki megjegyzi: nincsen kis vagy nagy korrupció, és a csalást és lopást sem aszerint kell megítélni, kisebb vagy nagyobb mértékű-e, pláne nem aszerint, hogy az ellenzék követi el vagy a Fidesz.

Egyszerűen jelzők nélkül korrupció, csalás és lopás létezik, amelyet jogállamban elkövetni bűn, és büntetést kell, hogy maga után vonjon. Ahol ezt bármilyen megfontolásból nem így ítélik meg, ott nincsen, de legalábbis nem működik jól a jogállam.

TGM HVG-ben megjelent cikke az erkölcs oldaláról világította meg az utóbbi hetek kétségtelenül legnagyobb botrányait: fideszes a Borkai-ügyet, az MSZP-s Lackner ügyét. Teljesen igaza van.

TGM okfejtése, mint egy világítótorony, pontos útmutatást ad a tévelygő közerkölcsnek.

Egyetlen baj van vele. A mai közerkölcsök felől ez nem világítótorony, hanem elefántcsonttorony. A világ már régen bezárta az erkölcsösséget egy elefántcsonttorony megközelíthetetlen magányába.

Őrzi, időnként mutogat rá, de nem használja. Szerintem a kulcsát sem tudják, hová tették. Így jó a legtöbbeknek, lehet rá hivatkozni, de a kulcsot senki sem keresi, nehogy a végén még kiszabaduljon.

Így az erkölcs annyit ér, mint a kereszt sokak szobája falán, ha nem ismerik, vagy talán az még rosszabb, ha nem tartják meg a tízparancsolat egyetlen törvényét sem.

Magyarázat I.

Tollam hegyére azért az MSZP-t tűztem, mert a médiában elhangzó szkeptikus megnyilatkozásokat olyan dühvel utasítják vissza (lásd Klubrádió, Megbeszéljük c. műsora), mintha éppenséggel tagtoborzóikon előre kellene időpontot kérni, mert csak így tudják garantálni a három óránál kevesebb várakozást a regisztrációnál. (Ha létezik ilyen párt, azt momentán Momentumnak hívják.)

Pedig az igazság az:

a kutya se kíván belépni az MSZP-be,

sőt, jelentősnek nevezhető az elvándorlás. Belegondoltak az MSZP vezetői, hogy mit jelent számukra elveszíteni egy Botkát, vagy éppen miért csak tőlük léptek ki azok az önmagukat jelölt-várományosnak tartó tagok, akiket végül mégsem választottak az összefogás jelöltjének? Olyan „elvhű szocdemek” voltak, akik azonnal mindent elárultak, amint nem kaptak legalább szűkebb pátriájukban vezető szerepet. Sokan nemcsak kiléptek, hanem el is indultak az összefogás jelöltjével szemben. Volt, aki átpártolt a Fideszhez, volt olyan is, aki függetlenként világosodott meg, és néhányan hajlandóak voltak a MSZP berkein belül maradni úgy, hogy a párt saját maga indította jelöltként az összefogás jelöltje ellen. Igaz, sok vizet nem zavartak, mindegyikük a futottak még kategória aljára kerültek. Legutóbb már olyan is elpártolt tőlük, aki MSZP tagként lett összefogás-jelölt és még nyert is.

Magyarázat II.

Ha Borkai polgármesterségéről joggal azt kérdezi az ellenzék, hogyan fog odaállni a város lakói elé, akkor ugyanez a kispesti polgármesterre is igaz.

Még akkor is az, ha nem ő személyesen szárítja a zacskónyi port, ha nem ő beszél, hanem róla is beszélnek munkatársai, bizalmasai.

Magánbeszélgetés? Igen. De hát az orgia is „magánügy”, mint tudjuk.

Mennyivel különb megítélés alá esik, ha Gajda Péter egészen megválasztásának éjszakájáig nem ismeri fel egyik legbizalmasabb munkatársának hangját és arcát, de utána nem sokkal a fel nem ismert munkatársat kizárják pártjából?

Azon nincsen mit meglepődni, hogy a kizárt Lackner Csaba az ártatlanság vélelmének védőbástyája alatt megőrzi képviselői mandátumát, de árulja el nekem valaki, hogyan fog tudni együtt dolgozni munkatársaival? Milyen erkölcsi alapon fog az őt megválasztók érdekei ügyében eljárni, ha minden lépésének árnyékában ott lesz az inkriminált mondat: „aki jól csinálja, az igazából nem a büdzséből veszi el, hanem olyan emberekkel köt szerződést, meg olyan eladások vannak, ahonnan a külső vállalkozóktól jön vissza.” Minden jegyzőkönyvben szerepelni fog az ellenzékben lévők (Fidesz) jogos kérdése: Lackner úr, Ön mennyit kap ebből vissza és mennyit kell osztania polgármesterének? Ez a mondat akkor is jogos és ül, ha Gajdos soha nem fogadott el egyetlen vasat sem.

Lackner sarát nem lehet egykönnyen lemosni.

Itt jegyezném meg, hogy mindkét szereplő az összefogás jelöltjeként nyert mandátumot. Lacknert kizárta pártja, de nem hallottam a többieket elhatárolódni se tőle, se Gajdostól. Itt utalnék Gyurcsány napirend előtti felszólalására, amit ugyan a fideszes képviselőkhöz és a miniszterelnökhöz címzett, de nagyon is jó lenne, ha mindenki magára venné, akinek a választások azt a szerencsétlen helyzetet eredményezték, hogy mandátumot szerzett. Akár az országgyűlésben, akár az önkormányzatokban.

Ugyanakkor nem hallottam, hogy a szintén hangos botrányt okozó XIV. kerületi rendeletek ügyében, vagy pláne a XX. kerületi fizetésemelési botrányban nyilvánosan legalább tiszta helyzetet teremtett volna az összefogás és benne az MSZP. Nem magyarázkodásra gondolok, attól csak abbéli rosszindulatom élesedik, hogy

azért kell rögvest megemelni a képviselői  fizetéseket, hogy Lackner oktató jellegű szavait megfogadva magasabbról indulhasson a havi bér három-négyszeresére rúgó egyéb bevételek végösszege.

Control-copyval bemásolhatnám az erkölcsről és politikáról írt korábbi, de ide is vonatkozó eszmefuttatásomat:

az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt,

melyet bővebben a miniszterelnöknek írt nyílt levelemben taglaltam. A dilemma ugyanaz, csak és remélni tudom, hogy a megoldás nem ugyanaz lesz.

Szólhatna valaki az MSZP-ért aggódók közül a vezetésnek, hogy az összefogás ege fölött talán még most is kék az ég, de az MSZP fölött sűrű viharfelhők gyülekeznek! Ehhez olyan vezető kellene – a jelenlegi biztosan nem az -, aki ismeri Illyés Gyulát, ne adj isten, karizmával és önálló gondolatokkal is rendelkezik, aki képes felfogni, hogy “…növeli, ki elfödi a bajt.”

Orbán-Putyin: teljes összhang

Nem voltak vitás kérdések a nyilvánosság előtt Orbán és Putyin találkozóján. Magyarország valószínűleg részt vesz a Török Áramlat gázvezetékben. Orbán energetikai függetlenségről beszélt, de folytatódik Paks II építése.

Magyarország abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés minél inkább javuljon – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök, miután Budapesten tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Orbán a közös sajtótájékoztatón azt mondta: ha Európa nyugati és keleti fele, ha a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok jók, akkor azzal Magyarország nyer.

A miniszterelnök megvédte az évenkénti, néha kétszeri kétoldalú találkozókat Putyinnal. Szerinte hosszú évekre visszanyúlik ez a gyakorlat, voltak sikeresebb és kevésbé sikeres évek, volt, amikor „tyúklépésnyit”, volt, amikor „hétmérföldes csizmával” haladtak előre – mondta, hangsúlyozva, hogy az előző év az utóbbi kategóriába tartozik.

Valószínű a csatlakozás a Török Áramlathoz

A gazdasági együttműködésről szólva kiemelte: az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetése óta 2018 volt az első év, amikor a magyar-orosz kereskedelmi forgalom ismét nőtt, meghaladta a 6 milliárd dollárt. Magyarország szándéka, hogy próbáljon megegyezni oroszországi beruházásokról, tőkebefektetésekről, valamint hogy legyenek olyan exportképes termékei, amelyeket az orosz piac befogad. Magyarországnak már vannak húsipari, állategészségügyi, gyógyászati és gyógyszeripari beruházásai Oroszországban.

Putyin is arról is beszélt, hogy tavaly például 30 százalékkal növekedett a kereskedelmi forgalom a két ország között, ami 7 milliárd dollár. Arra törekszünk, hogy ezt még változatosabbá tegyük, de természetesen az energetika van az első helyen, ezt segíti a MOL és a Lukoil megállapodása is arról, hogy emeljék a Barátság kőolajvezeték hozamát.

Magyarország csatlakozásáról a Török Áramlathoz Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy

ez Magyarország érdeke.

Ha ez megtörténik, csak üdvözölni fogjuk – mondta az orosz elnök. A Fekete-tenger alatt már befejezték a munkálatokat, magyar területen összesen 15 kilométernyi vezetéket kell létesíteni.

Energetikai függetlenség

Orbán Viktor hozzátette, hogy a magyarokat nem olyan nehéz megérteni, mert

„bizonyos tekintetben fixáltak a szuverenitásra”.

Ez az energiára is igaz, szeretünk függetlenek lenni abban, honnan szerezzük az energiát: az az érdekünk, hogy minél több helyről. Nem akarunk függeni egyetlen tranzitországtól sem, ha csak Ukrajnán keresztül jön az energia, az nekünk nem jó, abban vagyunk érdekeltek, hogy más irányból is jöjjön az orosz gáz. Ezért örülnénk a Török Áramlatnak – mondta a magyar miniszterelnök.

Paksi bővítés, metrók, hajók és a hatalmi háromszög

Szóba került a paksi bővítés is, az új létesítmény megduplázza az atomerőmű kapacitását – hangsúlyozta Putyin. A két ország metrószerelvényekről és folyami hajók építéséről is írt alá megállapodásokat.

A magyar-orosz politikai együttműködésről Orbán azt mondta, hogy egyetlen ország sem tudja megváltoztatni „házszámát”, minden ország ott van, ahová a Jóisten teremtette, márpedig

Magyarország egy Moszkva-Berlin-Isztambul háromszögben éli az életét,

a magyar politika célja pedig az, hogy minden nagyhatalom érdekelt legyen a sikerében, de különösen azok, amelyek regionális szempontból döntő befolyást gyakorolnak az életére. Ebbe illeszkedik a magyar-orosz együttműködés is, mert noha Magyarország természetesen

a NATO-nak és az EU-nak is tagja, és az is marad,

ez nem zárja ki bizonyos kérdésekben a politikai együttműködést Oroszországgal – közölte.

A Közel-Keleten is együttműködés

Ennek kiemelt területei között említette a keresztény közösségek védelmét szerte a világban, valamint a migrációt, ugyanis – mondta – mindkét ország ismeri az abban rejlő veszedelmeket. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a balkáni útvonalon, Törökország és Magyarország között ma is 96 ezer migráns tartózkodik, akik észak felé mozognak, ez pedig aggodalommal tölti el és határvédelemre kényszeríti Magyarországot.

A kormányfő hozzátette: a Közel-Kelet stabilitása ügyében is van politikai együttműködés Magyarország és Oroszország között. Ha a közel-keleti térség destabilizálódik, akkor onnan növekvő számban érkeznek migránsok Európa felé, ezért Magyarország abban érdekelt, hogy a Közel-Keleten, Szíriában minél inkább katonai és politikai stabilitás legyen – mondta.

Ukrajnában nem az orosz érdek számít

Arra a felvetésre, hogy Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát, Orbán Viktor azt felelte: a vita arról szól, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, miszerint a kárpátaljai magyar kisebbség diszkriminációt szenved el és fenyegetettségben él. A magyar fél javaslata az volt, hogy ha már elfogadnak egy ilyen dokumentumot, legalább annyit érjenek el, hogy abban az ukránok vállalják a Velencei Bizottság indítványainak elfogadását – közölte, kijelentve: ha ez nincs benne a dokumentumban,

Magyarország nem tudja aláírni, mert az olyan lenne, mintha feladná a kárpátaljai magyarokat megillető európai jogokat.

Reményét fejezte ki egyúttal, hogy a kárpátaljai magyarok helyzete javulni fog az új ukrán vezetéssel, amellyel törekszik egy mielőbbi érdemi tárgyalásra. Amikor Magyarország megfogalmazza az Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, nem Oroszország miatt vagy Oroszországra tekintettel teszi ezt, hanem a magyar nemzeti érdekekből kiindulva – tette hozzá.

A sajtótájékoztató előtt Orbán és Putyin jelenlétében 8 megállapodást kötött a két fél. Ezek között volt magyar-orosz régióközi együttműködésről szóló komplex program, társadalombiztosításról szóló egyezmény, továbbá onkológiai, sport- és testnevelési, valamint vasúti együttműködési szándéknyilatkozat, az Eximbank és az orosz Exiar közötti viszontbiztosítási szerződés, együttműködési megállapodás Szamara megye és Győr-Moson-Sopron megye között, végül egy együttműködési megállapodás a Mol, a Lukoil és a Transznyefty között a kőolajszállítás jövőjéről.

Az Átlátszó lejárató vagy a javaslat átláthatatlan?

Zugló eddig is az átláthatóság trójai falova volt. A megvesztegethetetlen polgármester és a kétes értékű alkukra hajlandó mögötte álló képviselőcsoport, élén a kerület Mszp-s országgyűlési képviselőjével úgy tűnik továbbra is az maradna aki eddig volt.

Tegnap délután közleményt adott ki az újonnan beiktatott polgármester.

“Vasárnap az alatszo.blog.hu-n megjelent egy írás, amely a legalapvetőbb sajtóetikai követelménynek sem felel meg: úgy állít valamit rólam, hogy a cikk szerzője még csak kísérletet sem tett arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot, és megkérdezzen azokról a súlyos állításokról, amelyeket velem szemben megfogalmazott.” – írja közleményében Horváth Csaba, Zugló frissen megválasztott polgármestere.

Szemenszedett hazugságnak tartja a cikk állításait, ugyanakkor ügyesen kikerüli az egyértelmű tagadást a neki felrótt javaslattal kapcsolatban. Ugyanis senki nem kifogásolta, hogy az SZMSZ szerint legyen polgármesteri jogköre bizonyos döntések egyszemélyi meghozatalára.

“Horváth egyrészt úgy módosítaná a képviselőtestület szervezeti és működési szabályait (SZMSZ), hogy a polgármester – vagyis ő maga – döntést hozhatna a képviselőtestület hatáskörébe tartozó szinte bármely ügyben, ha a kérdést halaszthatatlannak minősíti.

Itt van a kutya elásva. Ha pontosan megnevezte volna Horváth mely halaszthatatlan ügyekben kapott volna egyszemélyi döntési jogot, bizony meg sem született volna ez a “szemenszedett hazugság.” Akkor valóban átláthatóvá vált volna a működés.

“Szemenszedett hazugság az is,  – folytatja Horváth -, hogy a polgármester százmilliós ügyekben dönthetne önállóan, erre eddig sem adott, és a jövőben sem ad lehetőséget az SZMSZ. A polgármesteri jogkörben hozott döntések elsősorban (és másodsorban? *szerk.) kötelezettség-vállalással nem járó döntések.

Ami az értékhatárnövelést illeti, érdemes az elmúlt évek drasztikus ingatlanáremelkedéseit figyelembe venni, ennek ismeretében készült a javaslat.” Majd felsorolja az átláthatóság legfontosabb négylépcsős garanciáját. Az indoklás minden szempontból elfogadható.

Csakhogy, amíg nem teszik ki az asztalra mondjuk az előző öt évben elfogadott és hírhedtté vált mutyik anyagát, addig nem várhatja el senki, hogy a sajtó ne vethesse fel minden kicsit is képlékenyen értelmezhető rendeletükben a visszaélés lehetőségét!

Unalomig ismételt közhely, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Ahol meg nem zörög a haraszt, ott kitartanak az igazuk mellett még az Mszp-ben is! Talán az

Összefogás sokféle pártja nem csak arra volt jó, hogy összeadódjanak a szavazatok, hanem arra is, hogy a Fidesz féken tartásán túl egymást is a vörös vonalon belül tartsák.

Erre az első példa lehet Horváth Csaba rendelet módosító javaslatának visszavonása még mielőtt valójában a képviselő-testület elé került volna.

Fájhat az igazság még Zugló vonatkozásában is, de kifizetődő.

Tisztelt Miniszterelnök úr! II. rész

Kilenc éve kezében volt a korlátlan lehetőség. Bármit megtehetett. A maguk képére formálhatták az alkotmányt és a jogszabályokat, megteremtve annak feltételeit, hogy az ország javaihoz csak azok férhessenek hozzá, akiket Ön arra méltónak talál.

Így lett az Ön Mészárosa nem csak a gázszerelés kimagasló tudású mestere, hanem minden anyagi hasznot hozó tulajdonnak birtokosa is. És mészárosok vannak még néhányan. Mindannyian igazán tisztes, a keresztény szabadságban hívő emberek. Lehet, vasárnap nem mindig misére járnak – csak mert sok a dolog. Ám azt azért nem ártott volna a keresztény szabadság piedesztáljára emelésük előtt megtudni, hogy ismerik-e a tízparancsolatot. Vagy legalább néhányat a tízből. Mind a tízet biztosan nem ismeri egyikük sem. Pedig az kőbe van vésve, át nem írható és ilyenek vannak benne: ne törj házasságot; meg olyan is, hogy ne lopj. Ez utóbbit egyikük sem ismeri, vagy ha mégis, akkor a Hofi-féle változatot „ne lopj, majd mi ellopjuk”.

El tudja képzelni, milyen amoralizáló hatása van annak, ha a teljesítményt nem     objektív mércével mérve jutalmazzák, hanem az Ön kormányához mért lojalitáshoz? Ez amolyan Rákosi-, ha egy kissé finomabb akarok lenni, Kádár-vircsaft.

Emlékszik arra az inkriminált mondatára, amit a tokaji szőlőbirtokok elnyerése kapcsán mondott?

„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”

Ezt nevezhetjük az ősbűnnek. Tudom, finoman szólva sincsen különösebben oda Gyurcsányért, de most mégiscsak idecitálom. Már csak azért is, mert főbűne neki is van. Hazudott reggel, éjjel, meg este – szokták idézni bűnbánatát. Most nem akarom ezt boncolgatni, de neki legalább van “őszödi beszéde” – nem tudom Ön olvasta-e -, viszont az öné azóta is várat magára.

Az Ön politikai fejlődéstörténete az ősbűne óta csak annyiban módosult, hogy a cél ma már nyíltan szentesíti az eszközt, nincsen arról szó, hogy a látszat kedvéért „ne mi kapjuk a legtöbbet” mára csak egy a szempont: „mindent mi kapjunk”!

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Minden újraválasztásánál azt mondtam: most aztán mindent elért, jöhet a megtisztulás és a közös béke meghozhatja a jólétet is. Hát nem jött. Sem a béke, sem a jólét.

Pedig tulajdonképpen sok figyelmeztető jelet kaphatott az irányváltás elmaradása miatt. A keresztény konzervatív értelmiség szépen lassan lemorzsolódott holdudvarából, csak azok maradtak, akik feláldozták értelmiségi mivoltukat a dagadó pénztárcáért, no és azok a másod-, harmadrangú talpnyalók, akikre sok szót nem érdemes vesztegetni.

Ne feledkezzen meg az unió jóindulatú pofonjairól sem. Most bánhatja igazán, hogy egy Juncker nevű öregember hóbortjának vette azt a taslit, amit Európa szeme láttára kapott, pedig az figyelmeztetés volt a javából: „ezen most kényszeredetten mosolyogsz fiam, de ne adja neked az úristen, hogy egyszer ne tudj arra hivatkozni: a magyarok nagy fölénnyel, demokratikusan megválasztott vezetője vagy!”

Eddig Önnel volt a jóisten! Sőt, a tenyerén hordozta.

De ez már múlt idő. Nem jöttek be számításai. Az összeurópai szintű politikusi ambíciói nem hogy kiemelték volna a kis ország szemétdombján kaparászó kiskakas pozíciójából, hanem lassan tényleg abba a megítélésű kategóriába sorolják, amibe a kisegeret az oroszlán hátán. Ismeri azt a viccet, hogy az elefánt hátára veszi a kisegeret és battyognak át egy hídon? Szóval battyognak, battyognak, az elefánt súlya alatt minden lépésnél rezdül a híd, mire a kisegér megszólal. –  Csak finoman, mert kettőnket nem biztos, hogy elbír ez a tákolmány.

Csakhogy, a tákolmányról kiderült akár három elefántot is elbírna, de a kisegeret már senki nem akarja átvinni a túlsó partra.

Nem értem, miből gondolta, hogy a jól kiválasztott migránsozás, pláne a hozzá párosuló sorosozás után Európa hasra fog esni a keresztény védőbástya szerepének eljátszásától, vagy éppen a kimenekített keresztény menekültek elködösítik szemüket és nem veszik észre, hogy ez ugyanolyan pozőrség önnél, mint korábban a liberalizmus hazai bástyáján Dugovics Titusz szerepe. Utólag belegondolva nagyon is illik önhöz a szerep, mert ugye kiderült, Dugovics Titusz sosem létezett, ahogy ön sem volt soha védőbástyája semmilyen elvnek, ideológiának. Az Ön istenét hatalomnak hívják, minden más csak eszköz a kezében.

Vezérfonala egy olyan ember útmutatása, aki nem sokkal a halála előtt a következőt mondta magáról:

„Meg akartam változtatni a világot, és ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”

Elismerem én, hogy az erkölcs és politika nincsen mindig szimbiózisban egymással. Minden egyén politikáról kialakított képét saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogyan lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalomtechnikai sikerek oltárán. E mellett fontos még az a kérdés, hogy az erkölcsösség miként mutatkozik meg a politikai döntésekben és a hatalommal való bánásmódban.

Ön jól tudja politikát csinálni erkölcs nélkül csak diktatórikusan lehet. Ha ráadásul még meg is akarja magyarázni, sőt erkölcsi magaslatra is szeretné emelni cselekedeteit, ehhez csak tirannusi koszorúval a fején képes valaki. Bár hosszabb távon még így sem lehetséges.

Miniszterelnök úr!  Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.

Ha tetszik, ha nem, az emberek sokféleképpen gondolkodnak és cselekednek bizonyos szituációkban, ez pedig megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Ön a legnagyobb hibát akkor követi el, amikor politikai, erkölcsi, morális meggyőződéseit – ha van ilyen Önnek (sokan kétségbe vonják) – általános igazságnak képzeli és szeretné azt mindenkire rákényszeríteni.  Általános igazság egyszerűen nem létezik. Ezért csak ellenségként képes tekinteni azokra, akik nem érzik magukénak gondolatait.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra épülnek a társadalom életét szabályzó törvények is.

A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek.

Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással. Ön legnagyobb bűne, hogy törvényei a megágyaztak az intézményesített korrupciónak, csalásnak, lopásnak.

Magasztos szólamok mellett az ország erkölcsi szintjét olyan alacsonyra süllyesztette, hogy  látszólag érzéketlenné vált mindenféle frusztrációra. Látszólag. Jobb lett volna tudnia, hogy attól, mert kényszerből – ez lehet anyagi érdek vagy egyszerűen a retorziótól való félelem – elhallgattatja ezt a képességet, megszüntetni nem tudja: az ítélet megszületik csak egy adott pillanatban hirdetik ki.

A Borkai-ügy komoly dilemmát okozhatott Önnek. El kellett dönteni, hogy ebben a politikailag kényes időpontban és kérdésben

az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt.

Ha azonnal eltávolítja a botrányba keveredett polgármestert, nemcsak az ellenzéki jelölt győzelmének ágyazott volna meg – igaz, csak időlegesen –, hanem az időközi választás megtartásáig olyan mennyiségű csontváz hullott volna ki az iratszekrényekből, ami után lehetetlen lett volna bármilyen nyerésre esélyes jelöltet találni.

Így látszatmegoldásként Borkai selyemzsinórral a nyakán “önként” kilépett a Fideszből, de csak azután, hogy megvették a négy jobbikos képviselő-jelöltet, biztosítva ezzel a választási győzelmet, és teljes fideszes mozgósítás mellett be is jött a számítása, ha csak néhány szavazattal is, de megnyerték a választást.

Bárki támadhatja a Borkait, szabad préda, viszont nem kell beengedni a polgármesteri hivatal iratszekrényébe a csontvázvadászokat.

Ügyes, és hatalomtechnikai szempontból hibátlan gondolatmenet lehetne, ha… Ha el tudták volna bárkivel hitetni, hogy Borkai, a bűnét belátó és megvilágosodó halandó, nem akarva rossz hírbe hozni az amúgy makulátlan közösségét, krokodilkönnyek között elhagyja szeretett pártját.

Az Ön által választott megoldás etikai szempontból maga a teljes csőd. Nem a botrány okozta feltálalt magas labdát tartom a fontosnak – a látható ellenzéke még ezt a magas labdát is majdnem elhibázta -, hanem elsősorban saját táborára gondolok. Azokra, akik tisztességes és ne adj, isten még őszinte hitből és meggyőződésből tartoznak szavazótáborukba – akik nincsenek kevesen -, azokra, akiknek az erkölcs nem eszköz, hanem hétköznapjaik útmutatója, azok Ön szerint mit szólnak a „botrány” ilyetén megoldásához?

Szokás szerint látszatmegoldáshoz folyamodott. Olyan ez, mint ha úgy válik el tőlem a feleségem, hogy kimondják a válást, van róla papírja, visszaveszi leánykori nevét, de egy lakásban lakunk, minden este együtt fekszünk, egymással szeretkezünk, egymás mellett ébredünk, közös a pénztárcánk és közös az örömünk-bánatunk is.

Viszont a papírra nem kell ráírni, hogy házas, hivatalos státusza: független.

Ezzel a megoldással Ön már nem hányhat semmit Borkai szemére. Ezzel a lépéssel önmagát sározta be, Borkai megítélésén ez nem változtatott. Hagyta, hogy a keresztény szabadság felkent apostolai, a KDNP-s színekben versenyzők, de még az egyházi vezetők is semmitmondó, mellékes megjegyzésekkel menjenek el a történtek mellett. A legnagyobb irgum-burgum szerint ez “már nem fér bele”. Pedig ha jól láttam bőven belefért…

Valójában a szexparti csak elfedi az igazi botrányt, azt a 18 milliárd forintos síbolást, amit az Ön jóváhagyása mellett Borkai és bűntársai elkövettek ellenünk. Az Ön mindent látó szeme pontosan tudott minden visszaélésről, és nem állítom, hogy engedélyezte, netán jóvá is hagyta, azt meg pláne nem, hogy anyagilag is érdekelt volt benne, de hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az állami vagyon jelentős része elveszítette „közpénz jellegét”.

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy pártszövetség, ameddig a választók bizalmát élvezi. Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Ezen a ponton a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat.

Azzal, hogy a hatalom megtartása előfeltétele a döntéshozatal lehetőségének megtartásához az erkölcs alárendelt szerepbe kerül a politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

Egy tisztességes ember – még ha miniszterelnök is – előbb elhatárolódik Borkaitól, megfosztja közösségéhez tartozó összes korábbi tisztségétől, támogatásától, majd elkönyveli a politikai vereséget a tisztesség oltárán, és közösségén belül erényt kovácsol a vereségből.

Ha ezt tette volna, Ön nem csak tisztességesnek látszik, hanem valóban tisztességes polgárként járt volna el.

Így marad az az egyetlen, de, megsúgom, hosszú távon semmit nem érő szócska: ügyes.

Mit is írtam korábban a hosszú távról? „Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.”

Egy ideje sajátjaival is leszámol. Számuk egyre csak nő. Finkelstein halálával egyértelműen leszálló ágba került. Mára már ott tart tévedhetetlenségének kényszerképzetében, hogy az Ön nagy mágusa is hiába beszél, nem hallgat rá. Pedig a piros popsifoltokon kívül valamit ért is ahhoz, amit csinál. Hazardőr, és jó kollégákkal veszi körül magát.

Az a fránya unió is nagyon unja Önt. Ha tényleg harminc százalékkal kevesebb pénz jut hazánknak az unió közös pénzéből, ha nem lesz egyszerű a túlárazott másfél méter magasságú kilátók építése, akkor miből fogja a sarzsit fizetni vazallusainak? Ha pedig ők nem kapnak, akkor az alattuk levő szint is rögvest elégedetlenné válik és nem lesz annyi folt, amivel eltakarhatná zsákján az egyre szaporodó lyukakat.

Belülről fogják szétfeszíteni a gondok, s ha ez eléri a szakítószilárdság határát, hát nem sok jövőt jósolok Önnek.

Levelem első részében a szocik kilátástalanságát legfőként abban láttam, hogy elfordult tőlük az ifjúság. Meg tudná nekem mondani az idén hányan léptek be a Fidelitasba? És a Momentumba?

A lázadás mindig azzal kezdődik, hogy a türelem elfogy, a lázadó szembeszegül a számára elviselhetetlenné vált akaratnak. És, hogy mikor fogy el, azt még Ön sem tudhatja.

Szerintem, ne várja meg mindezt.

A levél első részét itt olvashatják.

Dr. Simon, a nemzetbiztonsági kockázat

A kérdés egyszerű: nagyobb bűn-e kikotyogni egy egyébként téves és a nemzetbiztonság szempontjából lényegtelen információt vagy betölteni a nemzetbiztonság szempontjából fontos és felettébb kényes alelnöki posztot annak a személynek, akit az ügyészség súlyos bűncselekménnyel vádolt meg? Akinek megbízhatósága emiatt kérdéses, ráadásul ezáltal zsarolhatóvá is vált.

Tegnapi, Varjú László mentelmi jogának felfüggesztése kapcsán került látókörünkbe dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő. Róla tudni lehet, 2002-ben elkövetett bűncselekményei ügyében az ügyészség megvádolta volna, és bűntársait mind bűnösnek találta a bíróság. Közülük egy személyt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, a többiek felfüggesztett börtönbüntetést vagy pénzbüntetést kaptak. Az már csak hab Simon tortáján, hogy azóta is jó néhány finoman szólva kétes ügy szereplőjeként írtak róla. Sosem mellékszereplőként. Csakhogy Simon doktort védi a mentelmi joga, az országgyűlés azóta sem járult hozzá ezen jogának felfüggesztéséhez. Szóval doktor Simont az isten is védi, mármint a Fidesz istene.

Demeter Márta (LMP), a korábban MSZP-s színekben versenyző képviselőnő a honvédelmi és rendészeti bizottság alelnökeként tavaly közösségi oldalán azzal vádolta meg Orbán Viktort, hogy egyik lányát a honvédség repülőgépével utaztatta. Gyorsan kiderült, hogy Demeter összekeverte a miniszterelnök lányát egy Cipruson szolgáló honvéd százados Flóra nevű gyermekével. Ráadásul az, hogy ki utazott a katonai járművön, az ügyészség szerint védett adatnak minősül, ezért Demeter nemcsak az alelnöki székből és a bizottságból repült, hanem – pántlikázott ajándékként – Polt Péter legfőbb ügyész kérésére a mentelmi bizottság védettségét felfüggesztette, így aztán bíróság elé citálható ahol akár három év börtönbüntetéssel büntethető.

Nálunk a demokrácia európai fellegvárában, ahol a jognak asztalánál mind egyaránt foglalunk helyet (talán megbocsát nekem Petőfi), mindenkire egyformán vonatkoznak a törvények, és egyformán óv bennünket a keresztény szabadság mindenható istene… de talán egy kicsit még egyenlőbben, ha ez a Mindenható a Fidesz (menny)országából néz le ránk.

Szerencse gyermeke ez a Simon

Nem is akármilyen szerencse, ha valakire nem vonatkoznak a jogszabályok. A dr. Simonhoz közelállók szerint sérthetetlenségével még dicsekszik is néhanapján.

Tudniillik Fortuna kegyeltje nem csak egyszerű képviselő a Házban, de a nagy hatalmú és kiemelt fontosságú Honvédelmi és rendészeti bizottság alelnökeként  feladatkörébe tartozik a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását, valamint a deregulációs folyamatokat figyelemmel kísérő albizottság vezetése is. Fontos, sokszor nem nyilvános ügyeket tárgyal a bizottság.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Mint az ilyen fontos és a nemzetbiztonság szempontjából kényes döntéseket hozó bizottsági tagoknak, főleg, ha alelnöke is ennek a bizottságnak messzemenően megbízható, csak minden gyanún felül álló tagjai lehetnek.

Erről a hatályos törvény a következőképpen rendelkezik:

17. §  (2) A Honvédelmi Bizottság tagjának csak az az országgyűlési képviselő választható meg, aki tekintetében elvégezték a 19. §-ban meghatározott eljárás szerinti nemzetbiztonsági ellenőrzést.

Kockázati tényező felmerülése esetén további biztonsági lépések válnak szükségessé.

Tehát elvileg és gyakorlatilag dr. Simon Miklós bizottsági tagságához nemzetbiztonsági ellenőrzés elvégzése kötelező volt.

Továbbmenve az egyik melléklet taxatíve felsorolja azon bűncselekményi kategóriákat, amelyek súlyos bűncselekménynek minősülnek. Ez a melléklet nevesíti a költségvetési csalást mint súlyos bűncselekményt. (Ezt a bűncselekményi kategóriát korábban jogosulatlan gazdasági előnyként nevezte a korábbi Büntető Törvénykönyv.)

Az NBT. 2. számú melléklete határozza meg azon biztonsági kérdőív szerkezetét, amelyet a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vont személynek büntetőjogi felelőssége teljes tudatában ki kell kitöltenie és amelyben az alábbi kérdés szerepel:

3. Jelenleg Önnek vagy házastársának (élettársának) van-e függőben lévő büntető-, szabálysértési, fegyelmi, illetve kártérítési ügye („igen” válasz esetén – a közlekedési szabálysértések kivételével – részletezze, miért, eljáró bíróság, hatóság):

Az előzményben szereplő adatok alapján dr. Simon Miklósnak a kérdőív ezen pontjához be kellett volna írnia, hogy vele szemben függőben van büntetőeljárás.

Miért is?

  • Simon Miklós bizottsági tagságához mindenképpen szükség volt a nemzetbiztonsági ellenőrzésre.
  • Simon Miklós olyan büntetőeljárásban érintett, ahol minden vádlottat elítéltek jogerősen jogosulatlan gazdasági előny miatt.
  • Simon Miklós vonatkozásában a mentelmi joga megszűnését követően le kell folytatni a büntetőeljárást, vagyis esetében felfüggesztett büntetőeljárásról van szó.
  • Ha beírta a kérdőívbe ezen információt, akkor a nemzetbiztonsági ellenőrzés volt felületes, hiszen a bűncselekményi kategória mindenképpen a törvényben nevesített súlyos bűncselekményként értékelhető.
  • Ha nem írta be ezen információt a kérdőívbe, akkor megtévesztette a nemzetbiztonsági ellenőrzést végzőket.
  • De ha nem is írta be, a nemzetbiztonsági ellenőrzést végző személyeknek erről az eljárás megszüntetéséről, illetve a jövőben – a mentelmi jog megszűnését követő – eljárás megindításáról tudniuk kell és ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat. Ugyanis a zsarolhatóságot fel kell ismerni akkor, amikor egy személy büntetőjogi sorsa több más tanú vallomásától függ.
  • Zsarolhatósága szempontjából több, mint figyelemre méltó tény, hogy dr. Simon személyesen járt el az elsőrendű vádlott érdekében, sőt, az elsőrendű vádlott lánya lett Simon úr feleségének asszisztense az uniós források odaítélésénél Nyírbogáton.

Azaz zsarolhatósága miatt tagja sem lehetne a bizottságnak, nemhogy alelnöke.

Azt azért gyorsan hozzá kell tenni ehhez, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés eredményét annak megrendelője nem köteles figyelembe venni. Ahogyan a Questor-botrány oldalvizén a moszkvai vízumos ügyekben derékig elmerült Kiss Szilárdot is annak ellenére nevezték ki mezőgazdasági attasénak Moszkvába, hogy kétszer is megbukott a C-típusú átvilágításon orosz titkosszolgálati kapcsolatok miatt. Ilyenkor a kinevezőé a politikai felelősség.

Ha Demeter Márta téves információja veszélyt jelenthet a nemzetbiztonságra, akkor egy bűncselekménnyel megvádol és zsarolhatóvá vált személy – ha ellene az eljárás jelenleg fel is van függesztve – sokszorosan több kockázatot és veszélyforrást jelent nemzetbiztonságunk számára, mint egy fontoskodó nőszemély.

Csakhogy nálunk a demokrácia európai fellegvárában, ahol a jognak asztalánál mind egyaránt foglalunk helyet (talán megbocsát nekem Petőfi), mindenkire egyformán vonatkoznak a törvények, és egyformán óv bennünket a keresztény szabadság mindenható istene… de talán egy kicsit még egyenlőbben, ha ez az Mindenható a Fidesz (menny)országából néz le ránk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! I. rész

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Miért pont Önnek írom ezt?

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk, hogy egy erős vár is könnyedén megroskadhat, ha megfelelő ponton éri támadás.

A helyzetet nézve semmi más nem történt, mint ami a szocikkal. Csupán a szereplők változtak, az esemény ugyanaz. Tudjuk, hogy a Hagyó-ügy, a Hunvald-ügy, a sukorói telekcsere és sok más esemény a 2006-os előzményekre jócskán rápakoltak. A jól adagolt és közszájon tartott médiás híradások megtették hatásukat. Ahogyan önök előre megígérték: ott lihegtek mögöttük, tarkójukon mindvégig érezhették hideg leheletüket. Ráadásul akkoriban az ellenzék se nélkülözött közmédiás megszólalási lehetőséget, ráadásul önök tudatosan kiépítették saját helyi médiahálózatukat is. A közmédiumok, ha nem is jártak el a a tőlük elvárható objektivitással de a mostaninál sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. Hiába a baloldali médiatúlsúly, ezeknek a piszkos ügyeknek napi tálalása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elveszítették a választásokat, sőt önök mindenhez a kétharmad nélkül is elég hatalommal rendelkeztek.

A szocik hátország nélkül maradtak. Ráadásul a 2010-es kormányváltáskor 15 százalékos ellenzékként veszítették el hatalmukat, pénzügyi hátországukat tekintve szegényebben, mint ahogyan a 2002-ben megnyert választáskor hatalomra kerültek.

A 2006-os események sulykolása, de a kialakult közhangulat is azt sugározta feléjük, hogy korruptak, csalnak, lopnak. Meg is lett az eredménye, a felnövekvő középiskolás és főleg az egyetemi ifjúság egyértelműen ellenük fordult. A jobbérzésűekből kiépült a Fidelitas tagsága, más részük a kétségtelenül politikai tényezővé váló Jobbikhoz csatlakozott. A megmaradt utánpótlás szemlélete semmiben nem különbözött a korábbi korosztályokétól, átvették a dohos ideológiai, politikai normákat és viselkedési mintákat.

Így lett a 2006-os választáson még 48 százalék körüli eredményt elérő pártból mára az 5 százalék körüli bejutási küszöböt remélő párt.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Térjünk vissza az elmúlt hetekre

A stratégák jól bevált útmutatásának megfelelően a kampányt megelőzően is nyomást gyakoroltak minden ellenzéki pártra. A kampányhoz érve pedig össztüzet zúdítottak rájuk. Némileg már az is szokatlan volt, hogy az Ön pártját is rengeteg támadás érte és nem csak amolyan szokásos frázispuffogtatás, hanem célzott és sok helyen célt is érő támadás.

Az összpontosított nyomás ellenére sem sikerült megakadályozniuk, hogy az ellenzék  – most először – ne csak  a szavak szintjén váljon összefogás pártivá.

Lassan, de felfogták, hogy nyakig a szarban nem a bűz ellen kell harcot folytatni, hanem előbb minden áron ki kell kecmeregni a pöcegödörből, aztán ha már nem a teljes megsemmisülés veszélye fenyeget, el lehet kezdeni lemosni magukról a fekáliát. 

A matematika szabályai szerint előre várható volt, hogy bizonyos helyeken pozíciókat veszít a Fidesz, mivel az eddig tagoltan semmit nem érő  ellenzéki pártok összefogtak, így a külön-külön elért korábbi eredményeik száma nem csak összeadódott, de még némiképpen növekedett is azokkal a szavazókkal, akik korábban kizárólag az ellenzéki összefogás elmaradása miatt maradtak távol az urnáktól.

A korábban bevált receptekkel igyekeztek rést ütni az összefogásban érdekelt pártok közé, de érzékelték, hogy ez most nem elég hatékony ezért elkezdték az ellenzéki indulókat egyénileg, a helyi viszonyokhoz igazítva levadászni. Meglepődhettek, amikor látták, ez egyenesen kontraproduktív hatást váltott ki a helyi közösségekben. Egyszerű:  a kisvárosokban, de még a nagyobbakban is az emberek ismerik egymást.

Csak olyan vádakkal kellett volna támadni, amiről előzőleg már suttogtak az emberek, de hangosan kimondani nem merték vagy nem akarták. Az utolsó hetekben magabiztos nyilatkozataik mögött érzékelhető volt a pánik. Sok helyen valójában fel is adták hadállásaikat s azokra a helyekre a koncentráltak, ahol többségük biztosítható volt. A billegőnek ítélt városokban Ön is bevetette magát. Ezt, az eddig tuti receptet is egyértelmű sikertelenség kísérte. Páston maradt az ellenfél. Ki hallott már olyat, hogy sem a keresztény szabadság ígérete, de még a három kiló krumpli vagy a gyulai kolbász osztogatása sem hatott.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Szerintem az igazi pánikot jelezte, hogy a keresztény szabadság nevében eddig soha nem alkalmazott politikai lejárató játszmába kezdtek. Wittinghoff Tamásról, Budaörs köztiszteletben álló polgármesteréről kompromittáló videót tettek közre (ami négy éve készült, azóta volt betárazva). Azon túl, hogy ez erkölcsi felháborodást okozhatott, a budaörsiek sokszor újraválasztott polgármesterén más fogást nemigen lehetett találni. Magánéleti feddhetetlensége sérült, de korrupcióval, csalással, lopással, hazugsággal vádolni nem lehetett, így politikailag makulátlan maradt.

Manapság azért olyan jólét már van ebben az Ön által vezetett országban, hogy egy vezető pozícióban lévő családos ember meg tudjon fizetni egy teljes testi masszázst, főleg ha a masszőr föld feletti lebegést is ígér.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Tudnia kellett arról, hogy ilyen felvételt akár az Önök táborában lévőkről is készíthettek. Tudott is. Nem véletlenül mondta a következőket szeptember végi kongresszusukon:

“Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te tévedsz, s akkor is számíthatok rád, amikor én tévedtem. És, barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során?”

2018-ban Simicska nem dobott le bombát. Lehet, csak a rosszmájúság beszél belőlem, amikor azt mondom, az Ördög ügyvédje kevesebbet iszik, mert neki Borkai botrányával sikerült robbantani. Nem kicsit. Hiába számíthattak a borkai anyag leadására, nem voltak felkészülve a net erejére, mert ugyanez a bomba Budaörsön ez nem robbant. A leleplezés Budaörsön hatástalan maradt. Ebben bíztak a Borkai videó ügyében is. Elaltatták veszélyérzetüket. Nagy hiba volt.

Nem gondoltak arra, hogy milyen fontos a tartalom mellé a forma is. Minden szempontból.

Nem az az érdekes, hogy a Borkai-féle lányok domborulatai formásabbak, arra meg végképpen nem, hogy Borkai segge női szemmel vonzóbb látvány lehet Wittinghoffénál. Arra viszont igen, hogy belülről bemutatva, szereplőként elmesélve az egész történetet, nem az aktus, hanem az azt körüllengő korrupció, csalás, lopás és hazugság erkölcstelensége kapott kiemelt hangsúlyt, az erkölcsileg kevésbé elítélhető orgiával szemben.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Wittinghoff családja szempontjából morálisan kisebbet vétett, mint Borkai. Nem, de ezt intézzék el mindketten otthon. Viszont

Wittinghoff a saját pénzéből hetyegett, míg Borkai az állítólag tőlünk ellopott pénzből érezte jól magát, tehát az országnak tartozik elszámolással.

Ajvé, mecsoda különbség, mondják a nem oly mély magyarok!

Nem kívánok semmiféle büntetőjogi számonkérést felemlegetni. Nem. Hosszú felvezetőmnek egyetlen célja van, hogy felhívjam az Ön figyelmét arra, nem véletlenül említem ennek az országnak a baloldalban való csalódottságát, s a baloldal kilátástalanságát. Jövőjükért kétezertízben egy lyukast garast nem adtam volna, pontosan azért, mert nem csak anyagi forrásuk volt elapadóban, hanem politikai hitelük is a nullához konvergált. Megérdemelték, mert korruptak voltak, csaltak és loptak. El is fordult tőlük minden jóérzésű ember, főleg a túlélés esélyét biztosító ifjúság.

Dr. Gémesi orvosi táskája

Gödöllőn sokadszor is Dr. Gémesi György nyerte a polgármester választást. Öt százalékot vert a Fidesz jelöltjére, negyvenkettőt az ellenzéki összefogáséra. Imponáló fölény. Mégsem boldog.

Az eddigi kényelmes többséget biztosító képviselő-testület mára maximum paritásos alapon, tehát kompromisszumos kényszerben fogja végezni munkáját, már ha a Fidesz képviselő-testületi tagjaiban erre meglesz a készség. Ha az elmúlt kilenc év tapasztalataiból indul ki Gémesi, hát nem csodálkozhatunk azon, hogy a testületbeli fölény semmissé válásával kapcsolatban homlokát ráncolja és időt kért, viszont figyelmünkbe ajánlotta Facebook bejegyzését.

“Ez nyáron készült kép, egy közel száz éves orvosi táskával a bolhapiacon. Nem azért tettem fel, mert készülnék vissza a hivatásomhoz. Nem is tehetném, mert tegnap újra bizalmat kaptam Önöktől a város vezetésére, ami ebben a helyzetben mérhetetlenül jólesett, megtisztelő és amit nagyon szépen köszönök Mindenkinek.” – kezdi a polgármester bejegyzését.

“Az eredeti hivatásom a gyógyítás, arra esküdtem fel és most szükség lesz rá, ezt is jelképezi a táska. Rajtam nem fog múlni.” – majd így folytatja: “…nem vesztettünk, igaz nem is nyertük meg a választást.”

Dr. Gémesi úgy gondolja együttműködési kényszer van amit szakmai alapon bárkivel el tud képzelni. Mindezt annak ellenére mondja, hogy a kampány során “sok a seb, a sérülés, de minden begyógyítható. Még akkor is, ha a sebek heggel gyógyulnak, de hogy gyorsabban gyógyuljanak, segít ennek a táskának a 100 éves “tapasztalata, gyógyító bölcsessége ”

A sebeket gyógyító bölcsesség ügyében kerestük a polgármester választás vesztesét, aki ugyanakkor a képviselő-testületben sikerre vezette jelöltjeit, akiket sajnos jelen pillanatig nem sikerült elérnünk.

Titkosszolgálati provokáció volt 2015-ben Röszkén?

Egy magát leszerelt rendőrnek nevező blogíró a TEK előre eltervezett provokációjának írja le a röszkei határon 2015. szeptemberében lezajlott eseménysort és az ezt megelőző történteket a Keleti pályaudvartól a határig. Minden kommentár nélkül.

Röszkei ostrom és titkosszolgálati manipuláció címmel írta meg – állítása szerint – saját helyszíni élményeit egy – mint írja – volt rendőr a röszkei határon történ áttörésről. A magyar oldalra átdobott kisgyerekről és a többiről, ami annak idején eluralta a nyilvánosságot.

A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy a TEK előre eltervezte az akciót, tagjai provokátorként bujtogatták a menekülteket. (A Budapest Beacon már akkor firtatta a TEK felelősségét, a Mérce – akkor még Kettős mérce – pedig két év elteltével vette sorra az események visszásságait, a magyarázat nélküli epizódokat.) A blogger sorra veszi a Keleti pályaudvari eseményeket és néhány akkoriban ismert eseményt – más megvilágításba helyezve. Mi nem foglalunk állást az alább következőkről.

Néhány apróság, amit elsőre biztosan nem hiszel el és a legtöbben talán tizedik olvasatra sem…

Bevezetőben csak annyit, hogy kiugrott egyenruhás vagyok, már évek óta külföldön élek boldogan, a családommal, teljesen más munkát végezve. Gyerekkori álmomat dobtam félre, amikor szembesültem azzal, hogy közeli kollégáim, akikre felnéztem és akikkel együtt vezényeltek a határra hogyan kivetkőztek magukból és hogyan kegyetlenkedtek a menekültekkel. De ez a történet nem erről szól. Most, hogy a választások előtt megint megindultak a migránsok Magyarország felé a propagandasajtóban, így szeretnék elmondani néhány dolgot.

A 2015. szeptember 16-i esemény Röszkei Ostrom néven bevonult a magyar történelembe, a TV-nézők a mai napig úgy tudják, hogy brutális menekültek megostromolták a magyar határt és erről képeket is láttak.

De hogy mi történt valójában, azt soha nem fogják megtudni.

Viszont ehhez nyújtok egy kis muníciót azoknak, akik szeretnék használni az agyukat és megpróbálnak elgondolkodni a történteken. Igyekszem csak a lényegre szorítkozni.

Az ostrom napja fontos, még egyszer: 2015. szeptember 16. Előző napon lépett életbe az a törvény, ami alapján a műszaki határzár átlépése, vagy megrongálása bűncselekménynek minősült. Ekkor csupán néhány száz migráns tartózkodott szerb területen, de este felgyorsult az áramlásuk Röszke felé, sokan csapot-papot elhagyva igyekeztek Röszke felé, ugyanis azt a hírt kapták, hogy szeptember 16-án délben a magyarok kinyitják a kaput és bejöhetnek az országba.

Szeptember 15-én a kora esti órákban egy karaván érkezett a szegedi Novotel hotelhez, a város egyik legelegánsabb négycsillagos szállodájához. A TEK cspatai érkeztek, akik komótosan, cigarettázva, viccelődve pakolták ki a málhájukat. Több emeletet is elfoglaltak a szállodában, egymás melletti szobákat kaptak, a szállást ugyanis jóval korábban lefoglalták a részükre.

De vajon ki lehetett olyan előrelátó, hogy hetekkel korábban lefoglalta a szállást pont a zavargás ideje előtt és előre látta azt is, meddig kell maradniuk a TEK-eseknek?

Aki nem vágta rá azonnal, hogy a titkosszolgálat, az véssen be egy fekete pontot magának. De hogyan lehettek ilyen jól értesültek? Nos, nekik nem azt kellett kitalálniuk, hogy mikor rohamoznak a migránsok, hanem azt kellett megtervezniük, hogy mikor rohamozzanak. Mármint a migránsok. És ezt meg is tették.

2015. szeptember 16-án a TEK emberei 8.30-körül kezdtek szállingózni a NOVO étterembe, svédasztalos reggelire, ami valahogy nem adatott meg a határon szolgáló rendőröknek, tiszteknek. Kötetlen beszélgetés, nyugodt tempójú eszegetés zajlott, semmi zavargás előtti hangulat. 9:45-kor öt titkosszolga hagyta el a szállodát laza felszerelésben, farmerben, pólóban, hastáskával és elsétáltak az egyik sugárút felé. Az egyik kopasz, dús, fekete szakállal, simán elmehetett volna migránsnak. Az ötöket nem sokkal később felvette egy szerb rendszámú kisbusz.

Az ő feladatuk volt előkészíteni a terepet a TEK dél előtti érkezésére, hogy ne tűnjön úgy, hogy feleslegesen vonul fel a Fekete Sereg.

A szerb rendőrök erre már eltűntek, mutatóba hagytak hátra egy-két inges, fegyvertelen rendőrt. De Szerbiának nem is volt érdeke visszatartani a migránsokat.

Az időközben összepiszkolódott ruhájú és arcú “Ötök” közben szerb területen több száz méterre bementek a migránsok sátrai közé, majd arabul és oroszul izgatottan elmondták a “testvéreknek”, hogy a magyarok megnyitják a kerítést, akik ott lesznek, azokat beengedik. Az elgyötört menekülteknek ez hatalmas erőt adott, köszönték a fontos információt, amit azonnal adtak is tovább telefonon a társaiknak. A hír villámgyorsan terjedt és a migránsok sátraikat hátrahagyva igyekeztek a megjelölt helyhez, hogy biztosan átjussanak. És ez a hely véletlenül pont az a hely, ahol időközben felsorakozott a TEK…

Az “Ötök” egyikének egy feladata volt, figyelni, hogy ne legyen kamera a közelben, a dezinformációt négyen terjesztették. Ők azonban nem szerepelhettek egyetlen fotón, videón sem. A biztonság kedvéért végig ügyeltek arra, hogy az átkelőnek háttal álljanak, hiába voltak messze, így teleobjektívvel fotózva is egyek voltak a migránsok közül. A figyelő fején kendő, szemén napszemüveg volt, őt nem lehetett volna felismerni, közeli fotóról sem.

Az “Ötök” még az ostrom előtt eltűntek, visszatértek Magyarországra, egy furgonban átöltöztek és beálltak a kerítésnél gyülekező nézők mellé, viszonylag közel a sajtóhoz, a kamerák ugyanis nem a közvetlen közeli embereket mutatják, hanem a távolabbi eseményeket.

Az ostrom a terv szerint alakult, valójában megvezetett emberek indultak meg a kapu felé, egyáltalán nem ártó szándékkal,

majd a nyomás egyre fokozódott hátulról, mielőtt a TEK vízágyút vetett be.

A Röszkei Ostrom egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beállították, de ha a néző a fotelből fél tucat kődobáló embert lát közelről, akiknek az arcát kendő takarja, közben elhangzik az Allahu Akbar!, akkor képes az agya még több ezer embert odaképzelni a hátuk mögé. A TEK-nek nem volt nehezebb dolga, mint ha focihuligánokat kellett volna megállítaniuk. Sőt.

Az “Ötök” közben a nézelődők között kommentálták az eseményeket. “Odanézz! Látod??? Átdobta a gyerekét a kerítésen! A marha! Ezt nem hiszem el!” – ebből ugyan semmi nem volt igaz, de a mellettük állók már adták is tovább, hogy a migránsok áthajigálják a gyerekeiket a kerítésen. A valóságban valóban voltak olyanok, akik a gyerekeiket tartották, de nem azért, hogy pajzsként tartsák őket előre és főleg nem dobálták, hanem azzal a céllal mutatták meg, hogy bizonyítsák, ők gyerekkel vannak, engedjék át őket.

Az “ostrom” néhány óráig tartott, a végére a szerb rendőrök is előbújtak rejtekükből, a TEK pedig már a szegedi Novotel éttermében költhette el a vacsoráját és a következő napon távoztak is.

De vajon nem tartottak attól, hogy újabb, a korábbinál hevesebb ostrom következik? Nos, ha te szervezed a támadást, akkor nyugodt lehetsz az időpontok tekintetében, nem kell ott várakoznod tétlenül a kapunál, hátha lesz újabb támadás, pontosan tudták, hogy nem lesz.

A magyarok emlékezetébe azonban sikerült bevésni a Röszkei Ostromot, az első pipa megvolt.

A propaganda csúcsra járatódott, a magyarokba ültetett félelemaknák aktiválódtak. Migráns = TERRORISTA! Ezt nagyon sokan elhitték.

Érdekes módon azonban az emberek még mindig nem gondoltak bele abba, hogy ha a fenti egyenlet igaz, akkor a magyar kormány és a rendőrség miért kényszerített több ezer “terroristát” arra, hogy letáborozzon a Keleti Pályaudvaron egy hónappal korábban és miért tartották ott őket, Budapest belvárosában? Erre vajon tud valaki értelmes választ adni? A kormánynak számos helyszínen lett volna lehetősége, lakott területeken kívül elhelyezni a menekülteket, de ők ragaszkodtak a belvároshoz. Ez sem volt véletlen és már itt szerepe lett volna az “Ötöknek”, de olyasmivel találkoztak, amire a magyar titkosszolgálat nem volt felkészülve.

Amikor már kellő számú menekült táborozott a Keleti Pályaudvar aluljárójában és már több napja tartották őket bizonytalanságban, akkor kezdődött az akció. Az Ötök

gyerekes anyákba kötöttek bele, mondvacsinált indokkal, lökdösték, leköpték őket és közelről belefényképeztek az arcukba, tudván, hogy a férfiak nem hagyják megtorlatlanul az ilyen eseteket.

De mielőtt a helyzet elfajulhatott volna magyar önkéntesek léptek közbe és felelősségre vonták a kötekedőket, illetve fényképeket készítettek róluk. Ez a titkosszolgáknak olyan, mint a vámpírnak a fokhagymával ékesített kereszt, így inkább visszavonulót fújtak.

Néhány kezdetleges próbálkozás volt még televízióstáboktól is, akik provokálták a menekülteket, de nem igazán jártak sikerrel. Így olyasmiket adtak el brutális támadásként, ahol a családfő mérgesen kikéri magának arabul, hogy a feleségét videózták közelről. A háttérhangnak meg olyan izgatott morajlást vágtak be, amiben jól hallható volt az Allahu Akbar. Az nem számított, hogy a háttérhangot nem ott vették fel.

A rendőrök rendszeresen ellenőrizték a menekülteknek segítő önkénteseket, ezek az adatok pedig valahogyan a propagandasajtónál kötöttek ki, néhány kiegészítő információval arról, ki volt már büntetve és miért, aztán ezek alapján, vagy hozzáköltött sztorikkal jó kis lejárató cikkek születtek az önkéntesekről.

A cél az volt, hogy minél kevesebben vállalják a segítéssel járó tortúrát. A leghatásosabbnak azok a cikkek bizonyultak, ahol a segítőkről azt állították, hogy maguknak harácsolják a pénzt.

Ezt nem volt nehéz megírniuk a propagandistáknak, hiszen csak saját élettapasztalatukat kellett betűkbe önteni, de azoknak, akik tényleg segítettek ezzel rengeteget ártottak.

Remek tervnek ígérkezett a román szurkolók bevonatoztatása a Keletibe, akik majd összecsapnak a fogadásukra érkező ultrákkal, a migránsok meg majd két tűz közé szorulva belekeverednek a konfliktusba (természetesen az “Ötökhöz” hasonló provokátorok hathatós segítségével), de ezt is le kellett fújni, mert a sajtó előre cikkezett a lehetőségről, a rendőrség pedig tökön lőtte volna magát, ha úgy tűnik, hogy nekik ez nem jutott eszükbe. Így a titkosszolgálatnak le kellett nyelni, hogy a rendőri vezetők érvei nyertek.

Az aljas húzásokból azonban továbbra sem volt hiány, de ezt megtehették, mert a közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége minden módszert megengedhetőnek talált a migránsokkal szemben. És a minden módszert szó szerint kell érteni. Sokan, ha tehették volna gondolkodás nélkül fejbelövik a gyerekeket és öreg menekülteket is, hiszen terroristák és egy céljuk van, megerőszakolni a magyar nőket és elvenni a munkájukat. (Pedig magyarul figyelmeztették őket, hogy nem tehetik, ugye emlékszünk még a sok milliárd forintos plakátkampányra, ami kizárólag a magyarok megvezetését és félelmének táplálását szolgálta?)

A magyar kormány kéjjel fosztotta meg a migránsokat pénzük nagy részétől, amikor elterjesztették köztük, hogy mikor indulnak a vonatok Németországba.

A pénztárakban közölték, hogy már csak első osztályra vannak jegyek és ezeket úgy adták ki a pénztárosok, hogy ők már tudták, a rendőrök nem fogják felengedni a menekülteket a vonatokra. A pénzt pedig soha nem fizették vissza, az a MÁV júdáspénze lett.

Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra is, amiben megmutatta a magyar propagandasajtó, micsoda állatok ezek a migránsok, mert “összeszarták”, mocskolták a segítségükre küldött buszokat. Nos, csak egy kis kiegészítés. A buszokra gyakran annyi embert zsúfoltak, hogy állóhely sem maradt, majd rendőri kísérettel vitték el őket a menekülttáborokig, vagy vasútállomásig. Egy 60 kilométeres út akár 8-10 (!) órát is tartott a melegben, a migránsokat pedig a félreállt buszokból nem engedték leszállni. A végeredmény viszont jól mutatott a tévében, el lehetett mondani fintorogva, mennyire civilizálatlan barmok “ezek”. Tessék megcsinálni ugyanezt mondjuk 80 fradistával egy 60 személyes buszon és hasonlítsuk össze a végeredményt. Vajon ők kulturáltabbak lennének?

A migránsokról egyébként elképesztő történetek születtek.

Volt, hogy állítólag tízen letaroltak több hektár salátát, a gazda sírva mesélte, hogy az élete munkája ment tönkre, miközben mutattak a földön szétszórt salátaleveleket, amivel csak az volt a baj, hogy ha órákkal, vagy egy nappal korábban történt a dúlás, akkor azoknak a leszaggatott leveleknek nem szabadott volna üdezöldnek lenniük, de egy fővárosi riportertől nem várható el ilyen mértékű mezőgazdasági ismeret. Valamiért a letarolt földet sem mutatták meg.

Vagy ott volt a szentgotthárdi ablaktörés, ahol a migránsok nézés útján próbálták megerőszakolni a tornacsarnokban edző lányokat, akik a nézéstől nagyon megijedtek és lelki sérülést szenvedtek. Egyikőjüknek még a bokája is kificamodott menekülés közben! A valóságban a rendőrségi udvarra terelt menekültek unalmukban az ablakon keresztül nézték az edzést, ahogyan azt magyarok is megteszik és azt senki nem nevezi nemi erőszakolásnak. De itt kitört egy ablak is, ami kb. 30 centi magasságban volt a talajtól, na ez a kettő már elég bizonyíték volt, hogy ezek az emberek erőszakolni akartak.

Még tüntetést is szerveztek oda politikai erők, amiről természetesen beszámolt a sajtó, a helyiek viszont nem igazán nyilatkoztak felháborítót a tévéknek, mert maximum annyi bajuk volt a menekültekkel, hogy a bicikliúton is sétáltak. Viszont a kisvárosban soha nem látott biztonság köszöntött be. A cirkáló rendőrök és katonák miatt egyetlen helyi rosszfiú sem mert betörni, vagy garázdálkodni.

A saját körülményeimről most nem számolok be, de mi nem TEK-es szintű ellátást kaptunk a határon. Az ellenzéki sajtóban megjelent képek a tákolmányokról, sátrakról szélfogókról, eleinte moslékszerű ételekről valósak voltak, azokat bajtársaim készítették és osztották meg családtagjaikkal, haverokkal. Az áldatlan állapotokért cserébe elnézőbbek voltak a tisztek az alkoholfogyasztással, cigarettával kapcsolatban, de

ahogy múltak a hetek, sokakból előtört az állat és az évek alatt felgyűlt frusztrációt a menekülteken vezették le.

Én ettől sokalltam be és otthagytam az állományt, ami életem második legjobb döntése volt.

Nem érdekel, ha a nagyon nagy többség azt mondja, hogy ez csak mese és kitaláció. Legyen nekik igazuk. Viszont vannak, akik pontosabban tudják, hogy mi az igazság és ők már csak hivatalból is cáfolni fognak, különböző neveken, amik nem valós személyeket takarnak. De a popszakma már csak ilyen.

Az sem érdekel senkit Magyarországon, hogyan szereztek vagyonokat, miből építettek családi házakat azok, akik a határtól fuvarozták Ausztriáig a menekülteket. Ők “véletlenül” elkerülték az ellenőrzést és nem állíthatom, hogy ezért tettek is anyagi áldozatot. Néhány embercsempész bíróság elé állt, nagyon komoly büntetést kaptak, jellemzően 200 ezer forintot kellett befizetniük az államnak, meg egy kis ejnye-bejnye papíron. Eközben egyetlen migráns elcipelése az osztrák zöldhatárig akár 1000 euro, akkori árfolyamon közel 280 ezer forint hasznot hozott a csempészeknek, egy kisbuszban pedig akár 8-9, vagy több menekült is ült. Ezért mentek megállás nélkül ezek a járművek.

Jó lenne, ha ez az egész csak egy lázálom lenne, de sajnos nem az.

Csak ne felejtsétek, bárki kerülhet olyan helyzetbe, mint a menekültek, ha a hatalomnak megtetszik az egzisztenciájuk. Onnan lentről viszont már hiába kiabálnak, a kutyát nem érdekli majd, mert mindenki félti a saját kis életét, egzisztenciáját, amíg rá nem kerül a sor. De a gerinceteket ne adjátok, nem kell lemenni kutyába, mindig van más megoldás!

Ennek a bejegyzésnek nem lesz folytatása. Nem ígérek neveket, beosztásokat, nem közlök kompromittáló képeket. Csak azt szeretném, ha belegondolnátok, hogy amit láttok, amit elétek tesznek, az nem feltétlenül a teljes igazság. És készüljetek, a kurdok török bombázása újabb menekülthullámot indíthat el. Csak ne dőljetek be a propagandának, ők nem divat-menekültek és nem terroristák, hanem emberek, akiknek veszélyben az élete a hazájukban. A kurdok küzdöttek a legkeményebben az ISIS terroristái ellen. Rengeteg férfi és nő adta az életét értünk is. Cserébe a magyar kormány blokkolta a törökök figyelmeztetését, akik aztán meg is támadták a kurdokat. Így keveredik bele hazánk szándékosan a nemzetközi konfliktusba, természetesen a farok rossz oldalán. De szerencsére kiderült, hogy Szijjártó Péter külügyminisztert fél évre fél milliárd (500 millió) forintért védi a TEK… Talán nem tiszta a lelkiismerete?

A nagy Manipulátor

Elégedett lehet az Ördög ügyvédje. Vagy inkább nevezzük a Nagy Manipulátornak. A 24.hu, a hvg.hu, az index.hu, a G7.hu portálok egymást licitálva tárják fel az egyre szélesedő üzleti kör panamáit amiben Borkai csak kispályás piti gazembernek tűnik.

Újabb és újabb nevek kerülnek elő és szinte mindegyik név ismerősen cseng valamelyik korábbi kétes ügylettel kapcsolatosan is. Mondhatnánk azt, hogy kiborult a bili, de hát uraim, egyrészt mindezt hosszú évekkel ezelőtt több portál is megírta, másrészt ez itt Magyarország, ahol a Fidesz kilenc éves szabadrablásának maximum annyi következménye lehet, hogy néhány  városban ellenzéki polgármester és optimális esetben ellenzéki többségű képviselő-testület veszi át az irányítást az addigra kiürített kassza fölött.

Egyre világosabban látszik, hogy egy jól felépített médiahack lázában él az ország.

Adva volt Borkaiék orgiája. Valaki felvette és jó pénzért továbbadta. Ebben az országban túl nagy port ezzel nem lehet kavarni. Ahogy azzal sem, hogy  egyesek degeszre tömik a közpénzek különböző machinációi által saját és gazdáik párnaciháját. Mindennapos esetek ezek, igazából szót sem érdemelnének ha… és ebben van az Ördög ügyvédjének, a nagy Manipulátornak elévülhetetlen szerepe: személyében egy olyan kommunikációs szakembert ismerhettünk meg, aki a már ismert tényeket és a megszerzett pikáns felvételt képes volt egyetlen jól adagolt és jól megszervezett médiakampánnyá felfűzni.

Továbbra is kitartok amellett a korábbi véleményem mellett, hogy a Kóté ikrek és a harmadik lány arcát kár volt anélkül kitakarni, hogy legalább a kábszerezést ne bizonyítaná néhány fotó, mert enélkül a lányok jó eséllyel kártérítésért perelhetnek, mivel sem orgián részt venni – még másfél milláért sem – sem pályázati pénzhez jutni nem bűncselekmény, viszont ha bizonyíték nélkül megvádolnak valakiket az személyiségi joguk sérülését jelenti.

Borkai sorsa megpecsételődött. A Fidesz visszahívni, lemondatni nem tudja – Győr nem Mohács -, ezt a várost elveszíteni nem csak érzékeny seb a NER testén, de félő, hogy példája futótűzként  végigfuthat minden városon ahol a kiskirályok kilenc év alatt nemcsak városukat gyarapították hanem saját és udvartartásuk javait is.

A fideszes éceszgéberek már javában készülnek a választások utáni napokra. Gyors forgatókönyvet készítettek a tűzoltáshoz: nemzetünk családvédő nagyasszonya szemét szemünkbe fúrva nem tartja példaértékűnek Borkai orgiáját, de a keresztény szabadság kiteljesedése nevében továbbra is alelnöki kebeléhez szorítva tartja  pártjának védőszárnya alatt. A keresztény szabadság  elsőszámú hírvivője szintén kiállt megtévedt báránya mellett,  már csak azért is mivel semmit sem szeretne jobban elkerülni mint saját szemétdombjának Borkaiéhoz hasonló kapargatását.

Szakértőik pontosan kiszámolták mennyi szavazó veszett el botrány folyományaként. Osztottak szoroztak és konstatálták, hogy milyen mértékben inoghat a mérleg nyelve. Jócskán kilengett. Mentőötletként adta magát, hogy aprópénzért meg lehet venni néhány korpa közé keveredett nemzethű atyafit, akik ugyebár már “régóta” az Összefogás béklyóinak láncaiból szerettek volna szabadulni, de nem volt meg hozzá a kellő muníció. Megkapták. És helyre is állt a NER világ rendje. Előfordulhat, hogy Borkai így sem nyer, de földcsuszamlás nem várható Győrben. Elégedetten csettinthetnek a Fidesz boszorkánykonyháján szorgoskodó tanácsadó, ötletgyártók.

Mit mond erre a panamákhoz hozzászoktatott magyar polgár? Önmagában nem is az a baj, hogy ezek csalnak lopnak, de hogy nekem csak két kiló krumpli jutott, na látja ezt már nem tűrhetem!

Ha tényleg nem, vasárnap menjen el szavazni.

FRISS HÍREK

Biztos: Várh...

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

Élő adás Hon...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK