Berend T. Iván 96 évesen hunyt el. A holokauszt túlélője, a magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt, aki élete során többször kezdte újra – előbb a dachaui haláltáborból visszatérve, majd a szocialista Magyarország értelmiségi korlátai között, végül hatvanévesen, amikor professzorként új pályát nyitott Los Angelesben. Munkássága és életútja egyszerre tanúsítja a magyar történelem tragédiáit és azt a ritka képességet, hogy valaki mindig képes legyen újrakezdeni.
Berend T. Iván 96 éves volt, és életét többször is újra tudta kezdeni – pedig a 20. századi Magyarországon ez korántsem volt könnyű. Tizenöt éves korában majdnem megölték a dachaui láger fiatal zsidó rabjaként: Hitler parancsára a táborokat el akarták tüntetni, hogy ne maradjon bizonyíték a tömeggyilkosságokra. Berend T. Ivánnak szerencséje volt: az SS‑osztag, amely már a kivégzésre készült, hírt kapott a Führer öngyilkosságáról, és elmenekült – életben hagyva a foglyokat.
Hazatérve a történelem tanulmányozásába vetette magát. Elsősorban a gazdaságtörténet érdekelte, mert úgy vélte: a modern embert már nem a vallás vagy a politika vezérli, hanem a gazdasági érdek.
Bírálta az ötvenes évek ésszerűtlen gazdaságpolitikáját, amelyet Sztálin jóslata határozott meg: „küszöbön a harmadik világháború, erre kell felkészülni”. Berend T. Iván hozzájárult az 1968-ban megindult új gazdasági mechanizmus kialakításához, amely növekedési pályára állította Magyarországot és emelte az életszínvonalat.
Minisztere volt az utolsó kommunista kormánynak, majd hatvanévesen merész döntést hozott: új életet kezdett Amerikában.
Mások nyugdíjba mentek, ő professzor lett Los Angelesben
A jeles tudós még évtizedekig tanította az európai történelmet a világ minden tájáról érkező diákoknak Los Angelesben. Élettörténetét angolul írta meg History in My Life: A Memoir in Three Eras címmel.
Ebből kiderül, hogy 1988 és 1990 között a Soros Alapítvány társelnöke volt – abban az időszakban, amikor többek között a fiatal Orbán Viktor is angliai ösztöndíjat kapott Soros Györgytől, akit később brutális politikai támadások célpontjává tettek.
Miért nem fog a magyar macska egeret?
Berend T. Iván szerint Magyarország akkor állt a legközelebb a világszínvonalhoz, amikor az Osztrák–Magyar Monarchiában a közös pénz és a közös piac modernizálta a régiót. 1918-ban vált függetlenné az ország, és a magyar elit azóta sem találja a sikeres fejlődési modellt.
Csehország és Szlovénia sokkal sikeresebb, Lengyelország és Románia is jobb eredményt produkált a rendszerváltás után, mint Magyarország. Miért? Erre a kérdésre Berend T. Iván is csak kereste a választ. A magyar elit sokkal inkább a múlt foglya, mint a sikeresebb vetélytársak – Finnország vagy a balti államok –, amelyek a cári birodalomból startoltak, mégis messzebbre jutottak.
Berend T. Iván azért is mehetett Amerikába, mert nem bízott a magyar elit problémamegoldó képességében. Neki lett igaza.
„Nem az a fontos, hogy a macska fehér-e vagy fekete, hanem az, hogy megfogja az egeret”
– idézte gyakran Teng Hsziao‑ping paraszti bölcsességét. A magyar macska egyelőre nem tud egeret fogni – de talán április 12. után megtáltosodik.
A 96 éves korában elhunyt Berend T. Iván ebben bizakodhatott.
