Hasznos

2019 a korrekció éve volt a belvárosi ingatlanpiacon

Közeledik az év vége, aktuálisak lesznek lassan az év végi elemzések. Ha pedig van olyan terület, amelyik igazán élénken pezsgett és sok változást hozott 2019-ben is, az minden bizonnyal az ingatlanpiac.

Erősebbé vált a vevők alkupozíciója

A legnagyobb változások és mozgások évek óta a Belvárosban voltak. A Central Home szakértője, Ben-Ezra Orran szerint a korábbi előrejelzéseik pontosak voltak, nem hozott meglepetést az idei év.

Számunkra nem hozott nagy meglepetéseket az idei év – mondja Ben-Ezra Orran  Budapest belvárosának legnagyobb és legerősebb ingatlanközvetítő hálózatának a Central Home Ingatlanközvetítő ügyvezetője – Az év elején azt prognosztizáltuk, hogy ebben az évben csökken az eddig látott hatalmas áremelkedések üteme, és 2019 inkább a korrekció éve lesz. A korrekció jelenlegi szintjéhez és mértékéhez nyilván hozzájárultak az állam által támogatott folyamatok, a GDP növekedése is. Pontosan úgy történt, ahogy előre lehetett látni: a külföldi befektetők számára kevésbé volt vonzó a magyar befektetési piac, új desztinációk léptek színre, így bizonyos külföldi vevőcsoportok száma megcsappant, így lehet mondani példaként, hogy az előző éveknél kevesebb kínai vevő érkezett, akik eddig dominánsak voltak a budapesti ingatlanpiacon. Erősödött viszont a vietnami vevőcsoport, a mi tapasztalataink szerint legalább háromszorosan nagyobb létszámban jelentek meg.

A Central Home szakértője úgy látja, hogy a magyar befektetők szerepe a vártnak megfelelően tovább nőtt a belvárosi területeken, tehát ahogy a külföldi vásárlói csoport aránya csökkent, egyre inkább előtérbe kerülnek a magyar vevők, viszont ők inkább várakozó álláspontra helyezkedtek, kicsit kivárnak a vásárlással, hiszen őket nem sürgeti az idő. Egy piaci korrekciónak mindig természetes, velejáró jellemzője, hogy a vásárlók a megfelelő ingatlanárakra várnak.

Ez a jelenség tökéletesen megmagyarázza azt is, hogy a piac dinamikáját 2019-ben már egyáltalán nem a hirdetett ingatlanok ára határozza meg. Amíg az elmúlt 3-4 évben inkább az eladók tudtak diktálni, jelenleg a vevők alkupozíciója lényegesen erősebbé vált, így tulajdonképpen egyre nehezebb az ingatlanok reális értékét megállapítani.

A befektetők felújítanak, a kiadó ingatlankínálat nőtt

A befektetőknek még mindig a felújítandó lakások a fő profiljuk, majd azok további, profitot termelő eladása. A külföldi vásárlókat tömörítő vevői és befektetőcsoportok inkább az Airbnb, szűk belvárosban levő ingatlanjait célozták.

A 2019-es év során a várakozások szerint a kiadó ingatlankínálat sokkal nagyobb lett, az előző évek felújításainak, befektetéseinek köszönhetően, így a bérlők számára is jóval kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Mivel a budapesti Airbnb-hullám egy kicsit apadni tűnik, sok befektető döntött úgy, hogy a kisebb hozam már nem éri meg ezen a piacon a több befektetendő munkát, így lakásaikkal inkább a hosszú távú kiadási piachoz csatlakoztak, amely ily módon a kínálat bővülését eredményezte.

Ha a bérbeadási piacot vesszük szemügyre, az első, amit tapasztalhatunk, hogy a lakások árának növekedésével a bérlők fizetőképessége nem emelkedett arányosan, viszont mivel a bérleti piacon az ingatlanok kínálata megnőtt, a bérleti díjakat sem tudták a lakástulajdonosok az elvárásaik szerint emelni. Sokan tapasztalhatták, hogy azokat a lakásokat, amelyeket tavaly és előtte könnyedén lehetett kiadni, azonos bérleti díjjal már jóval nehezebb volt idén.

2019-ben nagyon sok újépítésű projekt és lakás átadására került sor Budapesten, ennek a hatásai viszont kevésbé voltak érezhetőek a belvárosban – elemzi Ben-Ezra Orran. Nem tapasztaltunk az idei évben számottevő központtól való távozási folyamatot a belvárosban (például, hogy a belvárosi lakosok nagyobb számban értékesítik ingatlanjukat, hogy magasabb színvonalú lakásba költözhessenek), se azt a szándékot, hogy a belvárosban vásároljanak. A tranzakciószám csökkenését inkább a magas árak okozták.

2020-ban a Central Home elemzései szerint további korrekció várható, de a belvárosi ingatlan, mint befektetési forma, továbbra is kedvezőbb pozícióban lesz más alternatívákhoz képest.

A francba az euróval?

Tartalmában és időzítésében is elég különös történetnek tűnik Matolcsy György euró ellenes kritikája az FT-ben, így röviden reflexiót mindenképpen megér.

Az euró bevezetésétől nem azt várták, hogy már másnap a gazdaságok emiatt jobban teljesítsenek (ennek ellenére mégis így lett), teljesen világos volt, hogy kell egy átmeneti időszak, amíg az euró kezelése, a hozzá kapcsolódó intézményrendszer kiépül és gördülékeny lesz, amíg az európai egységes gazdaság teljes integrálódása befejeződik, stb.
Nem is volt gond, ezért nem is lehetett kizárólagos rövidtávú cél a GDP növelése, az EU GDP-je ugyanis az euró bevezetése előtt 2o évig végig magasabb volt az mint az USA-é, a termelékenységből fakadó hátrányt pedig jó 50 évvel korábbról örökölte meg Európa.
Az euró bevezetése után a gazdasági integráció mélyítése nem az euró bevezetése hanem a tagállamok egy részének, főleg a 2004 után, lehet, hogy idő előtt csatlakozottaknak a politikai fenntartásai miatt nem ment gyorsabban. Főleg ezért nem lett hamarább közös költségvetés, közös pénzügyminiszter stb.

Az senkit nem zavart, hogy az EU GDP 10-15%-át kitevő országokban nem lehetett még bevezetni az eurót, mert senki nem akart kötekedni vagy problémázni a három V4 ország meg egyéb, fenntartásokban élenjáró országokkal.

Türelmet tanúsított a mag, különös tekintettel arra, hogy az EU vezetése látta, az érintett országoknak a tényleges lemaradása min 70-90 év a maghoz képest.

Ez egyben magyarázat arra is, hogy a közös költségvetés aránya miért ilyen alacsony.

Nem ildomos de nem is tényszerű, hogy Matolcsy azt veti az Euró zóna országai szemére, hogy többségük jobb teljesítményt nyújtott az euró bevezetése előtt..

Először is az euró bevezetése után igenis azonnal megugrott hosszú évekre az EU növekedési üteme, magasan az USA felé került. Másodszor nehogy elfelejtsük már, hogy ezek az országok saját költségvetéseikből jelentős összegeket fordítottak már immár 16 éven keresztül a később csatlakozó és fejletlenebb kelet-európai és más országok felzárkóztatására.
Az olasz példája is tanúságos lehet, mert Olaszország az elmúlt 50 évben is már erősen ciklikus volt, minimum öt komoly válságot produkált a felívelő szakaszok között és évente volt átlagban kormányváltás. De mivel Olaszország szerves része a Európának, ezért sem hagyja magára az EU Olaszországot, amelyik az EU nélkül simán csődbe menne( lásd görögök esete).

Nem értelmezhető a cikk azon kitétele, hogy nem sikerült megakadályozni az erős Németország létrejöttét, ilyet senki nem is tervezhetett reálisan, mindegy ki kinek mit mondott a múltban, felejtsük el a városi legendákat meg a személyes villongásokat, nagyotmondásokat.

Tekintettel arra, kb. 1100 év óta fekvésük, nagyságuk, produktivitásuk miatt a germánok Európa összefogói, komoly ember arra nem is gondolhatott, hogy majd Németország nem őrzi meg ezt a vezető szerepét.

A franciáknak nagyon jól jön az erős Németország, mert hozzá kapcsolódóan, rá akaszkodva a francia gazdaságot is tudják menedzselni és közben a politikai akaratukat is keresztül tudják vinni német hátszéllel. Erős német gazdaság nélkül nincsen EU, egységes piaca pedig kell a globális verseny miatt, ez itt a lényeg.

Kohl kancellár maga is gyakran hangoztatta, amikor Európa jövője került szóba, hogy neki egy álma egy víziója van, amit majd még el kell érni, szóval tudta, hogy a jól működő EU odébb van még, de csinálni kell.

Ami tény és könnyen visszakereshető az az, hogy az Európai Unió megálmodói és építői már jóval korábbról kezdve végig egy teljes integráció elérését látták maguk előtt és céljaik nem attól függtek hogy időnként valamelyik európai ország vezetője beszólt valamit. Kohl és Mitterrand is cserkészfiú volt még akkor amikor az európai politikai és szellemi elit a 60-es években korszakos művekben (pld. Jean-Jacques Servan-Schreiber: Le défi américain, Az amerikai kihívás, 1967) kimutatta a teljes integráció szükségességét annak érdekében, hogy ne szakadjon le a világtól Európa.
Ezek a művek és a nyomukban kibontakozó viták (15 nyelvre fordították le azonnal a könyvet) tulajdonképpen már akkor visszavonhatatlanul megvetették az Európai Unió elméleti alapjait.

Tetszik vagy nem a közös valuta bevezetése szükséges, de rögös út ahhoz, hogy az egységes piac kialakuljon Európában.

Hogy az integráció és a felzárkózás útja mennyire rögös és szinte hihetetlen mély árkokkal szántott arra jó példa, hogy Nyugat-Németország 28 év alatt a magyar GDP 30 szorosát pumpálta bele pluszba a volt NDK-s keleti tartományokba és azok még mindig csak a nyugati szint 75%-án állnak, ráadásul le is lassult a felzárkózás az elmúlt 6-7 évben.
Ettől persze még fel sem merült senkiben, hogy ezt nem így kellene csinálni.

Erre gondolhatta azt Kohl, hogy minden nehézség ellenére neki igenis van víziója, hite a jövőre!

Ami az EU-nak az USA-val való versengését illeti, nos a két kontinens közötti hatékonyság különbség kb. 50 éve is ekkora volt, tehát erre nagyon nincs miért hivatkozni a közös pénzzel kapcsolatban.
Abszolút értékben pedig az EU által megtermelt GDP egészen a dollár 2017-es erősödéséig több volt mint az ​USA-é és majdnem a kínai GDP kétszerese volt. 2017 után már a dollárban számolt GDP az USA-ban magasabb volt a dollár erősödése miatt mint az EU-ban de nominálisan így is messze vezet Kína előtt.

Az euró káros hatása ellen szól az is, hogy az euró bevezetése óta háromszor annyi ideig volt magasabb az EU GDP fejlődési rátája mint az USA-é.

Gond a termelékenységgel van, hiszen azt USA ugyanazt a GDP-t fele akkora lakossággal éri el, azaz a termelékenysége az EU termelékenységének kétszerese.
Semmiképpen nem tekinthető hibának, hogy az EU az USA-t tekintette kihívásnak. Egyrészt, ahogy láttuk,az USA termelékenysége kétszerese az EU-nak és az USA gazdasága, szemben a megélhetési jósokkal és elemzőkkel még évtizedekig a világ legnagyobb gazdasága marad. Vagyis jó az irány azaz nincs azzal semmi gond ha az EU az USA-t akarja utolérni (bárcsak ott járnánk már).

Ehhez sok minden egyéb mellett elsősorban az egységes EU piac kell, ehhez pedig alapvető feltétel a közös pénz.

A fentebbi vitatkozó elmélkedés ellenére azonban nem zárnám ki eleve annak a lehetőségét, hogy az euró nem lesz sikertörtének, hogy a rövidlátás, a nacionalizmus, az emberi gyarlóság,a világpolitika alakulása stb. véget vet az integráció folytatásának stb.
Mindössze azt akartam csak érzékeltetni, hogy Matolcsy György cikke még önmagában nem győzött meg arról, hogy dolgok feltétlenül ilyen irányba fordulnának.

Ha nem mutatna az FT cikk különös időbeli egybeesést egy másik megnyilvánulással, akkor még azt is lehetne gondolni, hogy a cikk maga sem több, mint egy szerző előítélet mentes töprengése az euró életéről.

De az FT cikk euró elleni hangolása egybeesik azzal, hogy néhány nappal korábban Matolcsy maga olyan térség (Eurázsia) közös valutájának a lehetőségét villantotta fel, amelyben a fejlettségbeli és az integrációhoz szükséges egyéb elvárt kritériumok messze alatta maradnak az Európai adottságoknak. Arról nem is beszélve, hogy abban a szervezetben nem zavarná a szerzőt a Németországnál háromszor erősebb Kína csak az erős Németország a baj vagyis az EU-ban semmi sem jó, mint a nyuszi sapkás viccben. Az időzítés valószínűleg azért sem véletlen, mert a jelek szerint az eurót molesztáló cikk nem az FT felkérésére hanem Matolcsy kezdeményezésére íródott, azaz ő fontosnak tartotta, hogy az egybeessen az Eurázsia pénz ötletének bedobásával.

Ne kerteljünk, innentől kezdve számtalan spekulációra nyílik meg a lehetőség.

Ebbe a rövid reflexióba terjedelmileg nem fért bele annak konkrét részletekbe menő elemzése, hogy hogyan is lehetne összetákolni egy olyan Eurázsiai gazdasági övezetet és hozzá közös pénzt, amely tagjainak egy része nyílt diktatúra, ahol a tagállamokban nem ritkán ezreket csuknak le egy nap alatt, ahol van, hogy milliók élnek lágerekben és olyan is van ,ahol az európai reneszánsztól kissé eltérően az államok vezetői magukról csináltatnak arany szobrokat.

Roppant izgalmas elemzést lehetne készíteni erről.

A magyar Országgyűlés elé visszük az EP török állásfoglalását!

Elég a fideszesek gyermeteg magyarázkodásából és pávatáncából: a magyar választók megérdemlik, hogy tisztában legyenek a Fidesz valós értékrendjével. Az elmúlt héten a kormánypártiak megint megpróbáltak mindenkit hülyére venni, majd elkenni a saját felelősségüket. Ennek teszünk most pontot a végére.

Orbán Viktor az elmúlt hetekben csúcsra járatta az elmebajt, előbb kipcsak vérszerződést kötött a keleti diktátorokkal, majd bokáig hajolt a katonai agresszor török elnök előtt és támogatásáról biztosította a szíriai akcióit.

A magyar kormány ráadásul a hónap elején először még azt is megpróbálta megakadályozni, hogy az Európai Unió kiadjon egy nyilatkozatot a hadműveletek elítéléséről. A Fidesz vállalhatatlan mozgása miatt már az európai jobboldal legmagasabb vezetői szintjén is megszólaltak: eddig és ne tovább! Feltehetően a saját pártcsaládjukból érkező nyomás – vagy nevezhetjük politikai zsarolásnak is – miatt a fideszes EP-képviselők végül megszavazták az Európai Parlament eheti plenáris ülésén a török agressziót elítélő állásfoglalást.

Az ebben foglaltak a leghatározottabban szembemennek az elvtelen, törökbarát orbáni hozzáállással és kőkemény megállapításokat tesznek az ügyben. A Fidesz EP-delegációját vezető Deutsch Tamás ma már azzal magyarázza az orbáni törökbarát politikával való éles szembenállásukat, hogy a néppárti frakció egységes álláspontot kért az ügyben és végül a frakciófegyelem miatt szavazták meg a dokumentumot.

Az elvtelenséget kiválóan mutatja, hogy Orbán Viktor a fideszesek által elfogadott EP-határozat után alig 24 órával máris újra a török akció mellett érvelt az állami rádióban,

az Origo címet viselő állami propaganda-portál pedig olyan migránstömegekkel riogat, akiket a „képmutató brüsszeli vezetők” miatt ereszt majd rá Európára a török államfő. A Fidesz játéka egyszerre álságos és veszélyes: mint a profi szélhámosok próbálnak mindenki felé megfelelni és azt mondani, illetve mutatni, ami adott helyzetben elvárhatónak tűnik.

Ez a fajta elvtelenség azonban előbb kisebb pofonokhoz, majd hosszan tartó károkozáshoz vezet.

Különösen az európai és a nemzetközi politikában, ahol a kurucos finesz persze hatékony tud lenni, a csakis üzleti alapon működő, elvtelen illiberalizmus azonban egy egész nemzetnek okoz súlyos sérüléseket.

Éppen ezért, hogy véget vessünk ennek a pávatáncnak, a következő hetekben az MSZP parlamenti frakciójával benyújtjuk a magyar Országgyűlésnek az EP által ezekben a napokban – fideszes támogatással – elfogadott állásfoglalását a török-szíriai konfliktussal kapcsolatban. Váljon hát egyértelművé a magyar választók és az európai partnerek számára is, hogy mit is képvisel a Fidesz valójában. Ha valóban az európai és így a magyar értékek mellett állnak, akkor megszavazzák a parlamenti elfogadását. Ha napirendre sem veszik, vagy leszavazzák, akkor egyértelművé teszik, hogy nekik nem Magyarország, hanem kizárólag Orbán Viktor és a sötét családi üzelmek számítanak.

Ujhelyi István

Energetika: németek kavarnak Mészárossal és az állammal

Észak-Magyarország áramellátója lesz Mészáros Lőrinc. A gigaüzletben németek adnak-vesznek egymás közt, de ebbe bevonják az állami MVM-et is. Mészáros közpénzt is kap az üzlethez.

Mészáros Lőrinc az Opus Global nevű tőzsdei céggel újabb stratégiai érdekeltségben veti meg lábát. Megveszi a Tiszántúli Áramhálózati Zrt.-t a német E.ON-tól. Ez egy nagy európai energetikai felvásárlás része, de szerepet kap benne a kisebbségi állami érdekeltségű MVM is.

A Titász megvételével 100 milliárd forint eszközértékű céghez jut az Opus. Ezzel Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerül az áramhálózat. Ellátási területe 18 728 négyzetkilométer, amelyen 25 436 km hosszúságú hálózatot üzemeltet, és amelyen közel 400 településen több, mint 760 ezer fogyasztót lát el árammal.

Ez nagyjából az ország ötöde.

Az üzlet közvetlen előzménye, hogy az E.ON keretmegállapodást kötött az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-vel és az Opus Global Nyrt.-vel.

Európai óriások násza

Ami pedig egy uniós kötelezettséget teljesít. A két német energetikai óriás, az E.ON és az MVM-ben részes RWE megegyezett egymással, hogy az E.ON megveszi az RWE  elosztói és szolgáltatói üzletágát, az Innogyt. Ezt azonban az EU – az erőfölény megakadályozása érdekében – bizonyos eszközök eladásához kötötte. Ennek része a Titász eladása, amelyre

a legalkalmasabb vevőnek az Opus bizonyult.

A csoportos ügylet azonban felforgatja a hazai árampiacot. Amellett, hogy az Opus megvásárolja az E.ON-tól a Titászt, az E.onhoz kerülhet az MVM-től az Elmű és az Émász részesedése. Az MVM pedig az E.ON magyar leányvállalatában szerez 25 százalék részesedést. Az anyacégek ügyletében részes Innogy az ELMŰ-ÉMÁSZ többségi tulajdonosa.

Közpénzzel megtolva

Az Opus – némi saját pénz mozgósítása mellett – elsősorban a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Kötvényprogramjának pénzéből tervezi finanszírozni az ügyletet. A jegybank korábban 300 milliárdos keretet nyitott hazai cégek kötvényeinek megvásárlására. Ebből

mintegy 28 milliárdot az Opus számára nyílt meg a nyár végén.

Ugyanebből a forrásból várhatók tízmilliárdok a Mészáros holdudvarában tervezett ugyancsak német-magyar gigaüzlet finanszírozásához. Ahhoz, hogy a 4iG megvegye a Magyar Telekomtól a T-Systems informatikai üzletágat.

Éger

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke nyilatkozott a Kamara nagygyűlése előtt. Az orvosi bérek emelését követelte megint, hozzátéve, hogy ha ez megvalósul, akkor a Kamara felléphetne a hálapénz megszüntetéséért, szankcionálásáért.

Amit Éger mond, az arra a közkeletű hiedelemre épül, hogy az emberek azért adnak hálapénzt orvosoknak, mert tudatában vannak, hogy az orvosok aránytalanul keveset keresnek. Nem hinném, hogy ez manapság így lenne. Eléggé közismert, hogy ma a paraszolvencia milliárdjai néhány szakmára koncentrálódnak, elsősorban a nőgyógyászokra és sebészekre. Az orvosi szakmák többségében ma már nem vagy alig adnak pénzt a betegek. Vajon azért van ez így, mert mondjuk a szemészek, bőrgyógyászok vagy orr-fül-gégészek hivatalos keresetei magasabbak, mint a nőgyógyászoké vagy sebészeké, és ezért kevésbé szorulnak rá a hálapénzre?
Szó sincs róla. Másról van szó: a nőgyógyászok és sebészek betegei inkább érzik azt, hogy a szülés illetve a műtét sikere erősen függ attól, hogy mennyire lelkiismeretesen, mekkora erőfeszítést téve foglalkozik velük az orvos. Másképpen: ezeknél a szakmáknál érzik leginkább a betegek, hogy ki vannak szolgáltatva az orvos figyelmének, jóindulatának. Azt igyekeznek a hálapénzzel megvásárolni.
Szemben azokkal, akik általában beszélnek a magyar egészségügy „összeomlásáról”, gyenge teljesítményéről, én azt hallom okos egészségügyi szakértőktől, hogy nem ez a helyzet,

a magyar rendelőkben, kórházakban sokszor kapnak a betegek kitűnő ellátást. Csak éppen a magyar egészségügyi ellátás kiszámíthatatlan: sokszor jó minőségű, de az esetek egy részében baj van vele.

A kiszámíthatatlanság pedig éppen azt jelenti, hogy nem lehet tudni, mikor jó a minőség és mikor nem. A beteg pedig időnként a gyógyítás, a kezelés közben is érzékeli, ha baj van, amikor nincs kötszer vagy nem jön időben a nővér, de az igazi minőségi problémák – például a fertőzések – csak utólag derülnek ki. Ha pedig az ilyesmit akarja elkerülni a beteg, megpróbálja megvásárolni az orvos és a nővérek fokozott figyelmét, lelkiismeretességét.
Ezt teszik azok is, akik a jobb minőséget, a megbízhatóbb kezelést az állami helyett a magánegészségügyben remélik megtalálni.

Ebből pedig az következik, hogy a hálapénz kiküszöböléséhez nem az orvosi bérek általános emelésére van szükség (a nővérekére bizonyára igen), hanem az egész közfinanszírozott egészségügyi rendszer teljesítményének megbízhatóságát kell javítani.

A mai módon szervezett és működtetett állami egészségügyben erre nincs esély. Ez persze sokkal bonyolultabb feladat, mint a bérek emelése. Utoljára Molnár Lajos próbálkozott vele. Bele is írta egyik törvényébe a paraszolvencia tilalmát.

Újra nyílik a bérolló az állami cégek kárára

Idén megállhat a bérek valamelyesti felzárkózása az állami cégeknél a magánszektorhoz. A súlyos működési zavarok annak ellenére tapasztalhatók az állami körben működő cégeknél, hogy korábban százalékosan komoly béremelések voltak.

Az ország legnagyobb foglalkoztatója az állam, amely inkább csak szavakban emeli a fizetéseket nagy mértékben; az oktatásból és az egészségügyből érkező segélykiáltások mindennaposak. A költségvetés azonban egy másik körben, az állami vállalatoknál is nagy számú alkalmazott foglalkoztatója. A Policy Agenda (PA) csak a legnagyobb vállalatok mintegy 125 ezer dolgozójánál nézte meg az elmúlt kilenc évi béremeléseket.

Az állam kettős szerepben

A PA mindjárt meg is jegyzi, hogy az éves bértárgyalásoknak van egy különös elemük, ez pedig a kormány szerepe. A kormány egyszerre szabályozó és munkaadó. A vizsgálatba bevont cégekben 125 ezer fő dolgozott éves átlagban. A két legnagyobb foglalkoztató a MÁV-csoport (körülbelül 37 ezer dolgozó), és a Magyar Posta (30 ezer). Ezen kívül egységes tömbben vizsgálták a regionális vízi-közmű társaságokat (6 ezer dolgozó), a Volán-társaságokat (18 ezer), erdészeteket (8 ezer) és az egyéb kiemelt társaságokat (26 ezer) – ide tartoznak például a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt, és a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek.

Leállna a felzárkózással

Az állam ebben a körben 2010 óta összesen 61 százalékkal emelte meg a béreket. Ez 4 százalékponttal kevesebb, mint a versenyszférában lezajlott emelések. Vagyis, vonható le a következtetés, még a részleteket elfedő átlagadatok tanúsága szerint is a jelentős béremelkedés ellenére az elmúlt években is nőtt némileg a különbség a versenyszféra és az állam között.

Külön megvizsgálták a minimálbér emelését követő változásokat is. 2017-ben és 2018-ban jelentősebb minimálbér-emelésre került sor (24 százalék a két évre nézve, kumulált hatását tekintve). Ezt meghaladta az általános béremelés mértéke, amelynek nyilvánvaló mozgatórugója az egyre nagyobb munkaerőhiány volt. A versenyszférában a 2016 és 2018 közötti béremelkedés 23 százalék volt (a minimálbérével szinte teljesen megegyező), azaz

az állam megpróbálta bérversennyel megállítani a munkaerő elvándorlását.

Az idei béradatokból az látszik, hogy a versenyszférában magasabb a bruttó keresetek növekedése, mint a minimálbér-emelés mértéke. Annak ellenére is állítható ez, hogy az idei béradatok az állami cégeknél egyelőre nem ismertek, csak abból lehet kiindulni, milyen megállapodásokat kötöttek a szakszervezetekkel.

A MÁV esetében a hároméves megállapodás alapján idén 5 százalékos béremelésre került sor. Ez jelentősen alatta van a nemzetgazdasági átlag kétszámjegyű indexének. A Magyar Postánál a szakszervezetek a korábbi megállapodást újra tárgyalták, és 8-9 százalékos béremeléssel lehet számolni azon a területen.

Voltak ugyan arra próbálkozások, hogy a közszolgáltatások területén az idei átlagos 5-6 százalékos béremeléseket magasabbra tornásszák fel a szakszervezetek, de az állam eddig elzárkózott ettől.

Ha így marad a helyzet, akkor

ismét elkezd távolodni egymástól az állami cégek bérszínvonala és a versenyszféra több része.

Ez pedig növelni fogja a belső elvándorlást, a munkaerőhiányt, és a szolgáltatási színvonal romlását.

Hozzá kell tenni, hogy a fenti értékek százalékokat mutatnak,

a nominális bérek mára teljes alkalmazotti csoportokban súlyosan elszakadtak a versenyszféráétól.

Erről tanúskodnak például a tanárok körében indított demonstratív „fizetésfelmutatás” adatai.

Ezek láttán nem meglepő, hogy a legnagyobb szakszervezeti szövetség

szeretné elérni a tavalyi két éves bérmegállapodás újratárgyalását.

A Népszava írt arról, hogy

a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke, Kordás László kezdeményezte a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) összehívását a Pénzügyminisztériumnál.

A tavaly év végén elfogadott bérmegállapodás az idei és a jövő évre vonatkozóan is 8-8 százalék minimálbér- és garantált bérminimum-emelést rögzített, és szintén 8 százalékban határozták meg az általános béremelésre vonatkozó ajánlást is. Ennek megfelelően a minimálbér jelenleg bruttó 149 ezer, a garantált bérminimum pedig bruttó 195 ezer forint. Jövőre előbbi bruttó 161 ezer, utóbbi 210 600 forintra nő. Kordás László szerint azonban a gazdaság eddigi teljesítményére vonatkozó elemzések azt mutatják, hogy jóval nagyobb, 10 százalék feletti béremelésre is lehetőség lett volna már idén is.

Ezért jövőre kétszámjegyű emelést szeretnének.

Ennek sikere erősen kétséges. A kormány ugyanis árgus szemmel figyeli a költségvetés helyzetét, és ennek hiányát javarészt a szociális területekből kivont (a GDP-hez viszonyítva csökkentett arányú) kiadásokkal tudták mérsékelni. Általános nagy arányú béremelés az egész költségvetési szektorra kihatóan építene be olyan automatizmust, amelyet a kormány láthatóan szeretne elkerülni.

Új iskola Kiskunfélegyházán

0

Új iskola épült mintegy hétszázmillió forintból Kiskunfélegyházán a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek fenntartásában működő Constantinum Intézmény Móra Ferenc Katolikus Általános Iskola alsó tagozatos diákjai részére – tájékoztatta az intézmény vezetője az MTI-t.

Mindák József közölte: az új iskola építése már időszerű volt, hiszen a Constantinum Intézménybe – az óvodáskorúaktól a középiskolásokig – csaknem 760 gyermek jár. A folyamatosan emelkedő létszám miatt már az előző tanévben tanteremhiánnyal küzdöttek, amit átmenetileg megoldottak, de hosszú távon nem volt tartható a helyzet.

Továbbá a gyermekek korosztályi összetétele szempontjából is szerencsésebbnek tartották, ha

 az alsó tagozatosok külön épületben tanulhatnak és saját udvaron játszhatnak

– tette hozzá.

Hangsúlyozta: az intézmény – uszodát is magába foglaló – sportcentrumával szemben nagyjából egy év alatt felépült, nyolc tantermes iskolában a legmodernebb technikai eszközök, köztük digitális táblák segítik a tanítást. A háromszintes épületben a tantermeken, foglalkoztató csoportszobákon, tanári szobán kívül tornatermet és étkezőt, a több mint hétszáz négyzetméteres udvaron pedig modern, gumiborítású sportpályát és árnyékoló napvitorlával ellátott játszóteret alakítottak ki.

A korszerű iskolában a legmodernebb fűtésrendszert építették ki, amely a nyári melegben hűtésre is képes, az épület energiaellátását pedig részben napelemek biztosítják.

Mindák József elmondta: az új iskola helyén eredetileg egy huszadik század elején épült, jellegzetes téglahomlokzata miatt védetté nyilvánított polgári lakóház állt. Az építkezés során ezért különös figyelmet fordítottak arra, hogy a homlokzat eredeti állapotában megmaradjon.

A kiskunfélegyházi iskolát Schuhster Constantin váci püspök emlékére nevezték el Constantinumnak. A leánynevelés és -oktatás elkötelezett híve ugyanis adománnyal segítette az intézmény felépülését. Az 1908-ban megnyitott iskolában a püspök hívására érkező Kalocsai Iskolanővérek kezdték meg a tanítást.

A fogyasztás megy előre, mintha mi se történne

Csaknem hat és fél százalékkal nőtt a bolti forgalom júliusban. Iparcikkből tíz százalékkal, élelmiszerből 4,5-tel bővült a kereslet. A hét havi növekmény 5,8 százalék volt. A lakosság egyelőre nem látja a gazdaság tempójának lassulását.

Júliusban a kiskereskedelmi üzletek forgalma a nyers adat szerint 6,9 százalékkal, (a valóságot inkább tükröző) naptárhatástól megtisztítva 6,4 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét a júniusi 5,2 százalékos növekedést követően – jelentette szerdán a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Az infláció is tolja a forgalmat

Az élénkülést leginkább az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelmi üzletek forgalmának 4,5 százalékos növekedése okozta az előző havi 2,1 százalékos emelkedés után. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy

éppen ebben a termékkörben az átlagot jócskán meghaladó áremelkedés volt,

a több árunál két számjegyű drágulás nem feltétlenül takar több vásárlást, sőt. Az élelmiszer-kiskereskedelem 75 százalékát adó élelmiszer jellegű vegyes üzletekben az értékesítés tempója 5, az élelmiszer-, ital-, dohányáru-szaküzleteké 3 százalékkal emelkedett.

A nem élelmiszer kiskereskedelmi üzletekben 9 százalékkal nőttek a változatlan áron számolt eladások a júniusi 8,8 százalék után. Az iparcikk jellegű vegyesboltokban 10,8 százalékkal, a bútort és műszaki cikkeket árusító üzletekben az előző két hónapban tapasztalt visszaesés után 6,6 százalékkal nőtt a forgalom.

Átlag alatt a gyógyszerek, száguld a netes vásárlás

Az átlagosnál alacsonyabb, 4,3 százalékos volt a gyógyszerek, a gyógyászati termékek és az illatszerek forgalmának növekedése és 3,9 százalékos bővülés volt a használtcikk üzletek eladásaiban. Még alacsonyabb, 3 százalék volt az értékesített mennyiség emelkedése a könyv-, számítástechnika- és egyéb iparcikk-üzletekben, és a tavaly júliusi szinten stagnált a forgalom a textil-, ruházati és lábbeli üzletekben.

Az árucikkek széles körére kiterjedő, a kiskereskedelmi forgalomból 5,7 százalékkal részesedő

csomagküldő és internetes kiskereskedelem volumene az előző hónapokhoz hasonlóan 38,7 százalékkal emelkedett.

Az üzemanyag-kiskereskedelemben 5,3 százalékkal emelkedett az értékesítés a júniusi 7,4 százalékos növekedés után.

Rekord havi forgalom

Az országos kiskereskedelmi üzlethálózat, valamint a csomagküldő és internetes

kiskereskedelem forgalma folyó áron 1066 milliárd forint volt,

ami a legmagasabb havi összeg ebben az évben, és az ünnepi költekezést is magába foglaló tavaly decemberi érték után a második legnagyobb érték.

Az országos kiskereskedelmi forgalom 45 százaléka az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes üzletekben, 37 százaléka a nem élelmiszer-kiskereskedelemben, 18 százaléka az üzemanyagtöltő állomások üzemanyag-forgalmában teljesült.

Az év első hét hónapjában 5,8 százalékkal nőtt a forgalom az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 3,1 százalékkal, a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 8,6 százalékkal, az üzemanyag-kiskereskedelemben 7,5 százalékkal nőtt az értékesítés tavaly január-júliushoz mérve.

Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság növekedésének közelgő lassulását még egyáltalán nem érzékeli a lakosság. A még kitartó béremelkedések tolják a belső fogyasztást, ami egyre erőteljesebben (egy darabig) a gazdaság egyik hajtóereje. A fogyasztást növelik a bankokból kiáramló hitelek is, bár ezek egy része valószínűleg a ma legjobb megtakarításba megy.

Költekezünk, befektetünk: a szuperpapír a lakásokat is sújtja?

Jelentősen növekszik a háztartások hitelállománya, ezzel párhuzamosan százmilliárdok áramlanak ki betétekből, befektetési jegyekből, részben a MÁP Pluszba. Egy ingatlanos cég szerint megtorpanás tapasztalható az ingatlanpiacon, aminek oka a szuperállampapír.

A nyár közepe óta jelentős mozgások figyelhetők meg a lakossági pénzügyek terén. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikája azt mutatja, hogy júliusban 142,9 milliárd forinttal nőtt a háztartások hitelállománya, ami igen sok a megelőző hónapok 60 milliárdjaihoz képest

Százmilliárdok jönnek-mennek, cél a MÁP Plusz?

Vagyis két hónap alatt 204 milliárddal több kölcsönt vettek fel az emberek. Az nem derül ki az adatokból, milyen célokra fordítják a pénzt. Érdekes párhuzamosság azonban, hogy ugyanezen időben 262 milliárddal esett a bankbetétekben lévő pénz (júliusban 37,2, júniusban 225,1 milliárd). Emellett a befektetési jegyekben lévő pénzből is kivontak 206 milliárdot (júniusban 138,6, júliusban 67 milliárdot). (A befektetési jegyekből folyamatos a pénzkiáramlás, aminek egyik oka az ingatlanalapokat érintő változás: májustól már nem lehet pár nap alatt kivenni az újonnan betett pénzből, hanem fél évet kell várni rá, ami önmagában óriási összeget vitt ki ezekből az alapokból.)

Lehetséges, sőt, valószínű magyarázat, hogy

nem véletlenül éppen a június-júliusi hónapokban történt ez a hatalmas pénzmozgás.

Ekkor lépett színre az egyszerűen csak szuperállampapírnak nevezett 5 év futamidejű Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz), amelynek igen attraktív hozama (évente csaknem 5 százalék, 5 év alatt több, mint 27 százalék) lényegében költségmentes menet közbeni „feltöréssel” párosul. Ez minden más terméket megelőz a hozamban.

Arra már korábban rámutattunk, hogy a MÁP Plusz annyira „jó” konstrukció, hogy megéri a gyerekvállalást ösztönözni hivatott babakötvény (maximum 10 milliós) hitelt erre fordítani. Ha utóbb gyerek nélkül marad a pár (netán eleve így tervezi), az emiatt átárazódó, vagyis kamatossá váló kölcsön is kellemesen fial a kötvénnyel. (A múlt héten nagy port vert fel, hogy az eddigi családtámogatások ellenére se született több gyerek sokadik hónapja. Eközben a házasságkötések száma szignifikánsan nőtt. A későbbi statisztika fogja megmutatni, hogy lesz-e változás. Ha nem, lehetséges, hogy a babaváró kölcsön miatt köt házasságot sok pár, a pénzt pedig befektetésként kezeli.)

A most már 1800 milliárdhoz közelítő MÁP Plusz-állományba az első hetekben máshonnan – például egyéb államkötvényekből – áramlott át a pénz nagyjából fele. Azóta ez az arány csökkent, ahogyan a MÁP Plusz jegyzése is.

Ingatlan helyett szuperpapír?

Ezt a kapcsolatot véli felfedezni a Balla Ingatlan dunakeszi irodájának vezetője is. Balla Frigyes arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évben – a fővárosban elszabadult árak miatt – felértékelődött az agglomeráció ingatlanpiaca. Ennek egyik nyertese Dunakeszi.

Ugyanakkor nyár elején valamelyest visszaesett a vevői érdeklődés, és ezzel együtt az árak emelkedése is mintha megtorpant volna, és érdemleges változást a július 1-jei csok-változások sem eredményeztek. A szakértő véleménye szerint mindennek köze lehet MÁP Pluszhoz:

az állampapír érdeklődőket vont el az ingatlanpiacról.

(Ha így van, akkor ez minden bizonnyal a befektetési célú ingatlanvevőket érinti.) A gyengülő érdeklődés következtében ma már nem tudják olyan rövid határidővel értékesíteni az ingatlanokat, mint az elmúlt években. Balla Frigyes nem is számít változásra a jövőben, vagyis az árakban inkább stagnálást valószínűsít, de úgy véli, hogy ha az állampapírt még sokáig jegyzik, akkor akár árcsökkenés is kezdődhet.

Már fékeződik a gazdaság

Változatlanul magas, 4,3 százalék lesz az éves növekedés, ez azonban lassuló második félévi teljesítmény eredménye a GKI Gazdaságkutató Zrt. szerint. Nem kedveznek a külső folyamatok, ahogyan az EU-támogatások is enyhébben serkentik a beruházásokat. A munkaerő-tartalék pedig lényegében kimerült.

A magyar gazdaság a második negyedévben 4,9 százalékkal, a korábban vártnál is lendületesebben, az EU-ban a leggyorsabban bővült – írja a GKI (ehhez hozzá kell tenni, hogy a legfrissebb Eurostat-adatsorból hiányzik Írország értéke, amely minden bizonnyal magasabb a miénknél). A lassulás azonban, ha csak nagyon kis mértékben is, de elkezdődött.

Rossz hírek külföldről

A GKI által most előrejelzett, éves átlagban 4,3 százalék körüli növekedés megegyezik a kormány és az MNB friss várakozásával. A második félévben várható markáns lassulásban egyaránt szerepe van a külső környezet romlásának (Brexit, amerikai-kínai kereskedelmi háború, német recesszió félelem), az EU-támogatások bázishatás miatt csökkenő beruházás-serkentő hatásának, a hazai üzleti várakozások romló trendjének és a foglalkoztatási tartalék fokozatos kimerülésének.

Az első félévi adatok alapján is a magyar gazdaságot

a beruházási és a belső fogyasztói kereslet hajtja:

a belföldi kereslet 5,5 százalékkal, a GDP-nél (5,1) gyorsabban bővült. A második negyedévben tovább nyílt a külkereskedelmi olló, a szolgáltatások kissé növekvő többlete nem tudta ellensúlyozni az áruforgalom jelentősen romló egyenlegét.

Idén az első félévben magára talált a feldolgozóipari termelés 30 százalékát adó járműgyártás, mely három év stagnálás után közel 10 százalékkal, az átlag csaknem kétszeresével bővült. A júniusi, mindössze 1,5 százalékos növekedés azonban a járműipar nemzetközi gondjaival együtt az ipari termelés lassulását vetíti előre.

A fogyasztás is tetőpontra érhet

A belső fogyasztásban jelentős szerepet játszó építőipar az első félévben 35 százalékkal, de ezen belül a második negyedévben már „csak” 29-cel bővült. A túlpörgést jelzi, hogy az első félévben a sok folyamatban levő építkezés ellenére kissé kevesebb lakást adtak át, mint egy évvel korábban. Lassulásra utal az is, hogy az építőipar félév végi szerződésállománya már 11 százalékkal volt kisebb a tavalyinál.

Az első negyedévhez képest a kiskereskedelmi forgalom bővülése is kissé fékeződött a második negyedévben (6,8-ről 5 százalékra), éves átlagban 5 százalék körüli bővülés várható. A reálbérek az első félévben közel 7 százalékkal, a lakosság fogyasztása 4,5 százalékkal emelkedett.

A második félévben a bérdinamika átlagosan kissé lassulhat.

Idén is teljesülnek a nyugdíjprémium kifizetésnek feltételei, emellett a kormány által prognosztizáltnál (valójában szándékosan alultervezett) gyorsabb infláció miatt ősszel várhatóan 0,8 százalék körüli, visszamenőleges nyugdíjemelésre is sor kerül. Növeli a vásárlóerőt a közmunkásoknak és nyugdíjasoknak az önkormányzati választások előtt adott egyszeri juttatás is.

Május–július átlagában a foglalkoztatottak száma 0,8 százalékkal emelkedett, de a lassulást jelzi, hogy ez az érték az első negyedévben még 1,5 százalék volt. Kedvező, hogy ezen belül az egy évvel korábbihoz képest közel 50 ezer fővel csökkent a közmunkások száma, s a mérséklődés az év elejéhez képest is folytatódott. Némileg nőtt a külföldi telephelyeken dolgozók száma, vagyis nem enyhül a kifelé vándorlás. A 3,4 százalékos munkanélküliségi ráta a harmadik legalacsonyabb az EU-ban, de a már csak mintegy 110 ezer közmunkással együtt számított 5,8 százalék is kisebb az EU 6,3-es átlagánál.

Az inflációs is eszi a jövedelmeket

Az infláció már bő egy éve Románia mögött a második legmagasabb az EU-ban, több mint kétszerese az európai átlagnak. Az áremelkedés a tavaszi 3,9 százalékos csúcsról júliusra 3,3- re csökkent, a maginfláció (nem tartalmazza az energia és az idényjellegű termékek árát) azonban 3,7 százalék. A GKI éves átlagban az első félévivel megegyező, 3,5 százalék körüli áremelkedéssel számol. Az MNB laza monetáris politikája augusztusban – a Brexit körüli bizonytalanság, a kereskedelmi háborútól és a német recessziótól való félelem okozta kedvezőtlen nemzetközi hangulatban, továbbá az EKB várható kötvényvásárlási programja hatására – a forint új történelmi mélypontra való gyengüléséhez vezetett.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!