Kezdőlap Szerzők Írta Bódis Gábor

Bódis Gábor

Bódis Gábor
187 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Hogyan fest Ukrajna a Krím és a Donbász nélkül?

Ötödik éve húzódik a kelet-ukrajnai konfliktus, hol nagyobb, hol mérsékeltebb intenzitással. És ott van még az Euromajdanos fordulatot követően az oroszok által önkényesen, de harc nélkül elfoglalt Krím félsziget. A hivatalos kijevi kommunikációban ideiglenesen megszállt területként emlegetik a szóban forgó régiókat. Az alábbi összeállításban azt vizsgáljuk, mit és mennyit vesztett el Ukrajna a Donbász és a Krím által. Dunda György (Kárpáti Igaz Szó):

Az 1991-es függetlenné váláskor Ukrajna területe 603,7 ezer négyzetkilométer volt. Jelenleg 557,5 ezer négyzetkilométer, azaz több mint 46 ezerrel kevesebb, ami nagyobb terület, mint mondjuk Hollandia vagy éppen Svájc.

Ukrajna pillanatnyilag területeinek 7 százalékát képtelen ellenőrizni, lakosságának pedig 13 százalékát veszítette el.

A felkelők által kontrollált kelet-ukrajnai régióban 4 millió ukrán állampolgár él, ebből 2,43 millióan a „Donecki Népköztársaság”, míg 1,57 millióan a „Luhanszki Népköztársaság” területén. Ehhez vegyük még hozzá a Krímen élő 2 millió lakost, így együttvéve 6 millió főről van szó. Az állami statisztikai hatóság 42,76 millió ukrán lakossal számol, de ők csak a krími népességszámot vonták ki, ám a valóságban mínuszolni kell a donbászi 4 milliót is, azaz reálisan csak 38,76 millió lakosról beszélhetünk. És akkor arra még ki sem tértünk, hogy becslések szerint 5 és 8 millió közé tehető azok száma, akik megélhetési kényszerből vendégmunkásnak szegődtek, s jobbára csak a nyári szabadságolásra és a téli újévi-karácsonyi ünnepekre térnek haza kis időre. A „hivatalos” népességszámmal Ukrajna pillanatnyilag a hetedik Európában (Oroszország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország mögött), de a valóságban vélhetően a 38,5 milliós Lengyelország is megelőzi.

A népességszámnál maradva az ENSZ által nyilvántartott szomorú veszteséglistára is ki kell térnünk, ugyanis a hivatalos adatok szerint a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus 2014-es kirobbanása óta csaknem 34 ezren haltak oda vagy sebesültek meg a szűnni nem akaró harcokban. Ez a statisztika ráadásul az év eleji adatokat összegzi, azóta csak romlott a helyzet, s biztosak lehetünk abban is, hogy nem minden emberélet kioltását rögzítik a számok.

Érdekes adatsorokkal találkozhatunk a gazdasági helyzet kapcsán is. Utoljára még 2013-ban töltött el teljes évet Ukrajna kötelékében a Krím és a Donbász, ezért összehasonlításképpen az 5 évvel ezelőtti számokkal operálunk. Eszerint a félsziget annektálásakor az 3,6 százalékát adta az ukrán GDP-nek. A külkereskedelmi mérlegben 1,5 százalékos volt a Krím aránya. Ellenben az ország gáz- és kőolajtartalékainak 80 százaléka összpontosult ott, ami, mondani sem kell, hatalmas érvágást jelentett.

Ukrajna elveszített 645 kilométer vasúti pályát, 7 ezer kilométer autóutat, 5 tengeri kikötőt.

Ráadásul az ukrán teherszállító vízi járművek nem használhatják a Kercsi-szorost sem. Ukrajna elbukta halászatának több mint kétharmadát, két legnagyobb halászati flottáját Szevasztopolban és Kercsben. Évente 4-4,5 millió belföldi turista pihent a Fekete-tenger krími partjainál. Kijevben mindent összegezve 950 milliárd hrivnyára (több mint 35 milliárd dollár) becsülik a félsziget annektálása által okozott veszteséget.

A donbászi területek elvesztése okán még nagyobb a veszteséglista. Doneck és Luhanszk megye nagy részével az ország gazdasági teljesítményének 15 százaléka is odalett. A jelenleg felkelők uralta térségben összpontosult Ukrajna ipari termelésének 24 százaléka, az áruexport 23 százaléka-, mindenekelőtt a fémipar és a gépgyártás-, ami évi 12 milliárd dollár profitot termelt az állami büdzsének. A donbászi kivitel mindig is jócskán meghaladta az oda irányuló behozatalt, éves vetületben a külkereskedelmi szaldó plusz 6,49 milliárd dollárt tett ki. Ezzel együtt a szóban forgó vidékek mégis jelentős központi dotációra szorultak: 2013-ban Luhanszk megyének 9,42 milliárd hrivnyát, Donecknek pedig 9,2 milliárd hrivnyát juttattak a központi költségvetésből, ami USA-dollárban mérve 348, valamint 340 millió a mostani árfolyamon, de jól emlékezhetünk, akkor az még háromszor ennyi volt.

Az Ukrajnában megtalálható 150 szénbányából 82 az önkényesen kikiáltott népköztársaságok területén van.

A 2014-es Euromajdan előtti esztendőben még 64,4 millió tonna szenet termeltek ki, 2016-ban már csak 40,9 millió tonnát. Az ukrajnai hőerőművek majd fele szénnel működik, ezért – miután a kereskedelmi blokád miatt elapadtak az onnan érkező szállítmányok – az elmúlt években a tengerentúlról, Dél-Afrikából és az Egyesült Államokból importáltak fűtőanyagot a donbászi árnak a többszöröséért.

Hernádi kontra Wembley

Horvátországban eddig még nem váltott ki nagyobb érdeklődést, hogy Zágráb javára döntött az Interpol végrehajtó bizottsága Dubajban. Azaz: újra kiadják a nemzetközi elfogatóparancsot Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója ellen. A hír egyébként a horvát belügyminisztérium honlapján jelent meg. Ez a kétségtelen nemzetközi siker azonban semmi ahhoz képest, hogy a világbajnokság második helyezettje ma délután a Wembley-ben lép fel Anglia ellen.

Aggodalmaskodó hangnemet megütő cikkek sorozata jelent meg arról, hogy Rakitić (a vébé egyik horvát hőse) könnyebb sérülést szenvedett és talán be sem kerülhet a kezdő tizenegybe. És hogy mit mond Dalić, a szövetségi kapitány („Nem félünk senkitől sem!”).

A fociláz árnyékában alig jut hely Hernádinak és a mélypontra igyekvő horvát-magyar kapcsolatoknak.

A dubaji közlemény szerint az ügyben Horvátország és Magyarország írásban alátámaszthatta indokait, miután az Interpol Horvátországgal és Magyarországgal konzultációkat is folytatott. Végezetül mindkét állam részéről lehetőség volt arra, hogy bizonyítékul felhozza állításait az Interpol végrehajtó bizottságának dubaji ülésén, amely után a szervezet Horvátország javára döntött, és megszüntette az összes korábban kiszabott tilalmat.

Korábban Hernádi Zsolt egyszer már lekerült a szervezet körözési listájáról, de Horvátország augusztusban kérte az Interpoltól, hogy újítsa meg a Mol elnök-vezérigazgatója ellen korábban kiadott körözést.

Az ügy kiinduló pontja, mint ismeretes az, hogy a korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) 2013-ban vádat emelt Hernádi Zsolt ellen. Az USKOK szerint a Mol vezetője 2008 és 2009 között tízmillió euró kenőpénzt adott át Ivo Sanader akkori horvát kormányfőnek azért, hogy a Mol megszerezhesse az INA horvát olajipari vállalat irányítási jogait. A Mol Nyrt. és Hernádi Zsolt visszautasította a vádakat, állítva: soha nem korrumpáltak egyetlen politikust sem, nem adtak kenőpénzt az INA irányítási jogainak megszerzéséért. A per egyik bizonyítéka egy videó volt, amelyen az látszik, hogy Hernádi és Sanader egy zágrábi étteremben ül és egy cédula gazdát cserél.

Zágráb azóta többször is bíróság elé akarta állítani a Mol-vezért (tanúként, vádlottként),

de a magyar hatóságok nem tettek eleget sem a horvát, sem a nemzetközi követelésnek. Szintén nemzetközi fórumokon egyszer Magyarországnak, máskor Horvátországnak adtak igazat. Tény, hogy Hernádi nem nagyon utazgat külföldre.

Az eset károsan hat a két ország kapcsolatára és állítólag a két miniszterelnök, Orbán és Plenković nyári magántalálkozóján is erről esett a legtöbb szó. Olyannyira kulcskérdés lehet a Mol-ügy, hogy Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) minapi ülésén még meg is fenyegette a horvátokat:

„Igyekeztem elmagyarázni nekik, hogy ha a Mol-problémát felemeljük horvát-magyar államközi kapcsolatok szintjére, az a

magyar állam részéről erőteljesebb fellépést fog indokolni és az mérhetetlenül le fogja rontani a horvát-magyar kapcsolatokat.”

Ennél világosabban aligha lehet fogalmazni. Pedig néhány napja még úgy tűnt, hogy enyhül a feszültség Zágráb és Budapest között. A horvát külügyminiszter bejelentette: Magyarország mégis támogatja országuk csatlakozását az OECD-hez. Eddig éppen a Hernádi iránt tanúsított bánásmód miatt akadályozta.

Továbbá Orbán december elsején és másodikán részt vesz Zágrábban a Közép-Európai Kezdeményezés elnevezésű regionális együttműködési tömörülés tagállamainak kormányfői találkozóján. Magyar miniszterelnök hivatalosan utoljára 2011 járt Horvátországban. Az más, hogy rendszeresen ott nyaral és a horvátoknak szurkolt a foci vébén.

Az Interpol legújabb döntése ismét egy fordulatot hoz az ügyben és Gruevszki mellett Magyarországnak immár még egy nemzetközileg körözött híressége van.

Gruevszki a Seychelle-szigeteken

A macedón Nova TV most találta elérkezettnek az időt, hogy egy 2012-ben készült pár perces filmet tegyen fel a világ legnagyobb videómegosztójára. A Nova honlapján azt írja, hogy annak idején azt a kormánypropagandát akarták megcáfolni a többezer dolláros nyaralás képeivel, hogy Nikola Gruevszki miniszterelnök szerény életmódot folytat és egész idejét a macedón nép felvirágzásának szenteli.

Európa egyik legszegényebb országában ugyanis egy ilyen üdülés valóban szemet szúr és csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak. Később sokkal több turpisság is kiderült a magyar miniszterelnök és az orosz elnök barátjáról. Például a 600 ezres Mercedes, a családi vagyon hatalmas méretű gyarapodása, választási csalások sorozata, több tízezer ember törvénytelen lehallgatása.

Ha nem is a Seychelle-szigetekre, de a Magyarországra szökését a magyar hatóságok tevőlegesen segítették, az ország diplomáciai tevékenységét közönséges gépkocsi használatra silányították. Egyik balkáni országból a másikba szállították a bukott és jogerősen elítélt volt macedón miniszterelnököt. Magyar diplomaták egy bűnöző szöktetését szervezték meg. Ez még akkor is színtiszta igazság, ha a magyarországi hatóságok görcsösön ragaszkodnak ahhoz, hogy Macedóniából való kijutásához semmi közük. Viszont miután (valószínűleg a zöld határon, tehát illegálisan) bejutott a szomszédos Albániába a magyar külügy (meg a többiek) átvették a mentőangyal szerepét.

Egy silány „kémtörténet” dilettáns szereplőkkel.

Magyar diplomaták közreműködésével szállították Gruevszkit Montenegróba, onnan Szerbiába

A montenegrói sajtó is rászállt arra az eseménysorozatra, amelynek során a kétéves börtönbüntetésre elítélt volt macedón miniszterelnököt Szkopjeből a szomszédos Albániába, onnan magyar diplomata gépkocsival Montenegróba majd tovább Szerbiába szállították.

A Dan nevű lap részletesen leírja, hogy a tiranai magyar nagykövetség két diplomatája utaztatta Nikola Gruevszkit Montenegróban. A fővárosban, Podgoricában a szökött bűnözőt két, Montenegróban szolgáló

magyar diplomata vette át, az egyikük az ottani nagykövetség nagykövet helyettese (Császár Zoltán).

Prijepoljenál két, Szerbiában diplomáciai feladatot ellátó magyar képviselő vette át és vitte Szerbiába. A montenegrói média úgy tudja, hogy Gruevszki, akitől korábban a macedón hatóságok elvették az útleveleit (privát és diplomáciai) személyi igazolvánnyal kelt át a határokon. A montenegrói rendőrség szerint akkor még nem volt érvényben levő nemzetközi elfogató parancs ellene.

A Vijesti nevű újság úgy tudja, hogy Gruevszki és magyar kísérete november 11-én 19 óra 19 perckor lépett be Montenegró területére Albániából, a Božaj nevű határátkelőhelyen, személyi igazolványt használt. A gépkocsinak diplomáciai rendszámtáblája volt, a márkája pedig Volkswagen Jetta (CD1026). Az újság közölte a diplomaták neveit is, de a magyar nevek montenegrói fordítása nem a legpontosabb és a félreértések elkerülése végett nem közöljük. Magyar nevekről van szó. Az ország területét 22 óra 16 perckor hagyták el a dobrakovoi montenegrói-szerb határátkelőn.

Szerbiába már az 55A05 rendszámtáblájú szintén diplomáciai kocsival lépett be,

a már említett Császár Zoltán és még egy magyar diplomata kíséretében.

A montenegrói rendőrség közleményben erősítette meg Gruevszki utazásának tényét az országban, kiemelve, hogy minden az eljárási szabályok szerint történt, mert abban az időpontban Gruevszki ellen nem volt érvényben levő nemzetközi elfogatási parancs.

Putyin és csapata

A korrupcióba belebukott volt macedón miniszterelnök Magyarországon való felbukkanása, ahol állítólag menekült státuszt kér, csak egy epizódja annak a balkáni összképnek, amelynek lényege: a magyar kormány olyan erőket támogat a jugoszláv utódállamokban, amelyek egytől-egyik Putyinnak is kedvesek.

Nikola Gruevszki az amúgy is színes balkáni cirkuszban egy kiemelkedően parádés szereplő. Egy etnikailag megosztott (a lakosság legalább egynegyede albán), nemzetközileg agyon gyötört (Athén tragikomikus makacssággal nem engedte nevén neveztetni Macedóniát, nem sokáig, csak negyedszázadig), mélyszegénységben tengődő 2 milliós országocska fővárosának, Szkopjénak a központját grandiózus épületekkel aggatta tele és ezek között is kiemelkedő helyen áll a történelemhamisítás aranyszobra. Nagy Sándorral amint éppen a lovát ugratja.

A 300 euró körüli átlagbér és a birodalmi ambíciókkal alaposan felhizlalt macedón nemzeti öntudat még jól megfért volna egymás mellett, ha Gruevszkit nem kapták volna rajta sorozatos visszaélésen, amelyekről a rendőrség néhány nem lojális tisztje értesítette az akkori ellenzéket, hangszalagok formájában. Ezek alapján derült fény (több mint 10 ezer embert hallgattak le) a kormánytagok és a miniszterelnök különböző piszkos ügyeire. Gruevszki jobboldali kormánya (a párt rövidítése VMRO-DPMNE) megingott, de nem adta fel, sőt még kopaszokkal meg is verette a szobrányeban az ellenzék vezérét, Zoran Zaevet. De a választásokon már nem tudott győzni, Zaev szocialistái két albán párttal összefogva összehoztak egy kormányzásképes koalíciót.

Jöhetett a felelősségre vonás. Végül is Gruevszkire egy 600 ezer eurós Mercedes közpénzből való megvásárlását bizonyítottak rá és emiatt kellett volna a múlt héten börtönbe vonulnia. Csodák csodájára önként nem jelentkezett, erre a rendőrség keresni kezdte, majd miután nem találta, az ügyészség elfogatóparancsot adott ki ellene. Ez egy nappal ezelőtt történt és ni csak másnap egy twitter formájában a bukott, börtönkerülő miniszterelnök Magyarországon bukkant fel.

A választása logikus hiszen a magyar miniszterelnök többször is a támogatásáról biztosította Gruevszkit, még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a volt öklöző nem az igazság bajnoka. Orbán Viktornak nem csak ő a barátja a Balkánon, hanem minden olyan politikus, aki Putyin orosz elnök balkáni stratégiájában is szerepet kap. Mint például, Janez Janša szlovén szélsőjobboldali politikus, akinek sajtóbirodalmát (több portál, napilap, sőt egy tévé is) magyar közpénzekből is építették. A választásokon aztán itt sem jött be a számítás – Janšáék ugyan a legerősebb pártnak bizonyultak, de a liberális demokráciát jobban tisztelő többi párt kizárta az egyezkedést velük.

A Nyugat-Balkán talán legrakoncátlanabb országával, Szerbiával történelmi magasságokba szökött Budapest viszonya. Nem véletlen ez sem és főleg nem a vajdasági magyarok szavazata játszik ebben különösebb szerepet. Belgrád továbbra is Moszkva legfontosabb ütőkártyája a Balkánon. Ezért nem fogják megoldani egyhamar a „koszovói válságot”, mert ezzel sakkban lehet tartani a mindenkori szerb vezetést. Más lapra tartozik, hogy ez a helyzet Orbán Viktor kebelbarátjának Aleksandar Vučićnak is megfelel.

A tét azonban nem a zavarkeltés, hanem annak megakadályozása, hogy Szlovénia és Horvátország után a többi utódállam a Nyugathoz csatlakozzon. Gruevszki bukása után Macedónia kiegyezett Görögországgal (Észak Macedónia Köztársaság – így fogják hivatalosan is nevezni a szláv macedónok államát), megnyílt előtte az út a NATO és az EU előtt. Más kérdés milyen hosszú lesz ez az út.

A Nyugatnak is fontos lehet az ügy, hiszen még a félresikeredett macedón népszavazást is nagy sikerként könyvelték el.

Előtte Putyinék elveszítették Montenegrót, amelynek „örökös” vezetője ellen (Milo Đukanović) annak idején még merényletet is kíséreltek meg. Belgrádban abban az időben két magasrangú orosz titkosszolga lófrált.

Gruevszki esetében eljött a végjáték ideje. A magyar kormánynak már voltak hajmeresztő külpolitikai húzásai (baltás gyilkos), úgyhogy nem lenne meglepő, hogy menedéket nyújt egy köztörvényes bűnözőnek, aki ellen otthonában újabb eljárás indul választási csalás miatt.

Talán ezek után az sem elképzelhetetlen, hogy Slobodan Milošević özvegye (Mirjana Marković) és fia Marko is felbukkannak Magyarországon. A rokonokkal és ismerősökkel így könnyebben összefuthatnak a Váci utcában.

A CEU rektora: szó sincs diktatúráról!

Michael Ingatieff, a CEU rektora az amerikai köztelevízióban (ilyen is van: PBS vagyis Public Broadcasting Service) többször is méltatta a magyar miniszterelnök politikai adottságait. Emiatt, szerinte, az Egyesült Államoknak oda kell figyelnie Magyarországra. A riportra S. Balogh Éva a Hungarian Spectrum szerzője hívta fel a figyelmet.

A PBS riportere egy korrekt összeállítással rukkolt elő, amelyben annak rendje és módja szerint megszólalt az elmaradhatatlan Kovács Zoltán (a kormányszóvivő) és Pardavi Márta a Helsinki Bizottságból. A majd tíz perces riport felénél érünk el a CEU-hoz és Michael Ignatieffhez, aki először a december elsejei határidővel kapcsolatban megállapította: „Ha nem kapok beleegyezést a magyar kormánytól, nem várhatok új hallgatókat. Puskacső irányul a fejemre. Orbán úr azt hiszi, hogy valamilyen kampányt akarunk indítani ellene. Ez nevetséges, megnyerte a választásokat. Ő egy demokratikusan megválasztott vezető. Ezt nem kérdőjelezem meg. Az én ügyem az akadémiai szabadság: itt maradni és azt tanítani, amit akarunk.”

A CEU rektora a Magyar Tudományos Akadémia elleni lépéseket is kommentálta érthető leegyszerűsítéssel az amerikai nézők számára: „… arról van szó, hogy ki kapja a pénzt a tudományos kutatásokra, nem az Akadémia. Leállították a gender tanulmányokat… tehát nemcsak mi vagyunk nyomás alatt”.

Amikor a sajtószabadságról volt szól, amelyről Kovács Zoltánnak és Pardavi Mártának, mi sem természetesebb, teljesen eltérő véleménye van, Michael Ignatieff sokak számára talán meglepő megállapításra ragadtatta el magát:

„Legyünk elővigyázatosak: ez nem egy totalitárius rendszer, egy fasiszta rendszer. Szó sincs róla! Ez egy demokrácia, habár egy sérült demokrácia.”

Az összeállítás utolsó részében tért rá a volt kanadai liberális politikus a magyar miniszterelnök politikusi mivoltának az elemzésére:

„Egy modern politikus, fölényes előadói képességgel. Fantasztikus érzéke van népének félelmei, haragja iránt. Használja a közösségi médiát, a kormány ellenőrzése alatt álló médiát és alapjában véve dominálja a közvéleményt éjjel-nappal (24/7). Trump úr ezt teszi az Egyesült Államokban, Orbán úr meg itt, Magyarországon. Mások is kezdik követni a példáját, például Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Törökország. Ezekben az országokban erős egypártrendszer van. Arra a használják a demokratikus intézményeket, hogy konszolidálják saját hatalmukat. Magyarország a lehetséges szimbóluma annak, hogy a világ egy ideig merre fog tartani. Tehát Amerikának talán kifizetődne, hogy figyelemmel kísérje mi is történik Budapesten.”

Helsinkiben is lehet folytatni a pávatáncot

Az Európai Néppárt ma kezdődő kongresszusának a finn fővárosban az enyhülés elérése lenne az eredeti feladata, mint egykor a hidegháború hőskorában, 1975-ben. Csakhogy akkor a két szemben álló tömb igyekezett egymással szemben „enyhülni”, míg manapság a keresztény/konzervatív pártcsaládnak a saját sorait kellene rendezni. Azaz: kizárni a Fideszt (magyar neve Orbán Viktor) vagy belülről fogva, legalább májusig, az EU választásokig megszelídíteni.

Helsinki szelleme a d’etante jelképévé vált és az akkor elfogadott három „csomag” közül a legjelentősebb a harmadik volt, amely az emberi jogok tiszteletben tartását tartalmazta. A Szovjetuniónak és csatlósainak ezt a békát kellett lenyelniük. Persze eszük ágában sem volt betartani az emberi jogokat 1975 után sem és ezt a nemes hagyományukat a mai napig is ápolják.

Hasonló elgondolással indult neki a Néppárt a ma kezdődött kongresszusának is, amelynek két feladata van. Az egyik, a fontosabbnak feltüntetett, hogy megválasszák a pártcsalád csúcsjelöltjét az EU bizottság (kormány) élére. Akit (valószínűleg holnap) Helsinkiben kijelölnek, az nagy eséllyel, a Magyarországon csak diktárorozóként ismert Juncker utóda lesz. Mert a néppártiak azzal számolnak, ismét ők szerzik a legtöbb szavazatot az európai parlamenti választásokon, tehát ők adják a bizottsági elnököt. Van két jelölt: a bajor Manfred Weber, aki ugyan megszavazta a Sargentini-jelentést és ezáltal automatikusan Orbán ellenségévé vált és Alexander Stubb finn néppárti politikus, aki már többször is kerek-perec kimondta, hogy a Fidesznek bizony távoznia kell. Az előjelölésen a magyar miniszterelnök éppen emiatt inkább Weber mellett tette le a voksát és előreláthatóan így tesz majd Helsinkiben is.

Weber is igyekszik Orbán kottája szerint játszani és feledtetni a kellemetlen Sargentini-ügyet: „nincs napirenden a Fidesz kizárása”. Kell az a tízegynéhány fideszes képviselő, meg aztán Angela Merkel politikai gyengélkedése is csökkentheti Weber esélyeit. Szóval nem lesz nagy gond: megkapja a magyar támogatást.

A körmönfont néppárti korifeusok azonban kiötlöttek egy helsinkis harmadik kosarat is. Előkészítettek egy sürgősségi határozattervezetet, amellyel nem az emberi jogok tiszteletben tartását kérnék a magyar kormánytól (is), azzal már elkéstek, hanem az EU értékeinek a tiszteletét.

“Az EU értékeinek védelme és a demokrácia biztosítása” címet viselő dokumentum azzal a feltételezett szándékkal készült el, hogy színvallásra késztesse a magyar kormányfőt: vagy jóváhagyja az állásfoglalást, vagy veszélybe sodorja a Fidesz tagságát az Európai Néppártban.

Ez szinte felhívás egy újabb pávatáncra:

Orbán Viktor minden valószínűség szerint aláírja ezt a dokumentumot, volt ennél már rázósabb ígérete is. Egyébként is a Fidesz kommunikációjában szó sincs az EU értékeinek megsértéséről. Sőt, éppen Orbánék harcolnak a legkövetkezetesebben ezekért. Csak hát Brüsszel, meg Soros.

És a saját forgatókönyvük szerint fognak továbbra is viselkedni, akárhány okmányt írnak is alá a finn fővárosban.

Viszont a néppártiak is hátra dőlhetnek: ők mindent megtettek, mossák kezeiket.

Válaszút előtt Amerika és a világ

A liberális demokrácia szempontjából történelmi választások lesznek az Amerikai Egyesült Államokban: arról döntenek a szavazók, hogy Donald Trump szinte biztosan ismételhet-e 2020-ban és lesz-e még hat éve felszámolni a tényleg sziklaszilárdnak hitt amerikai demokráciát. Ez a maga kis zárt, illiberális világában élő Magyarország szempontjából sem mellékes.

A két elnökválasztás félidejében történő megmérettetés elsősorban a Képviselőház és részben a Szenátus új összetételéről szól, de minden esetben népszavazás is a hivatalban lévő elnökről (sitting president). 1789 óta csak kétszer történt meg, hogy az első mandátumának félidejében az elnök pártja elveszítse a képviselőházi többséget: utoljára Bill Clinton járt így (1994). Előtte James Buchanan demokratáit verték tönkre az újonnan, Abraham Lincoln által létrehozott republikánusok. Akkor, 1858-ban ezzel megnyílt az út az amerikai polgárháború előtt.

Arról megoszlanak a vélemények – írja például a Guardian -, hogy Trump alatt érlelődik-e a következő polgárháború a végsőkig megosztott amerikai társadalomban. Annál valószínűbb, de egyáltalán nem biztos, hogy az elnököt teljesen kiszolgáló republikánusok vereséget szenvednek.

A CNN legújabb kimutatása szerint 55:42 arányban a demokraták vezetnek

és ebből könnyen meglehet az abszolút többség. Másrészt, Trump szavazói bizalmi indexe alacsonyabb, mint ilyenkor általában a mindenkori elnöknek, csak 41 százalék, az átlagos 52 helyett. Sőt csupán minden harmadik amerikai véli úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak az országban.

A világos jelek ellenére Trump két évvel ezelőtti sokkszerű győzelme óta mindenkit elővigyázatosságra int. Nem utolsósorban azért mert nem tipikus politikusról van szó, aki minden pillanatban a szavazók legprimitívebb ösztöneire, elsősorban a félelemre hajt. És nem lehet tudni, hogy erre a szavazók hogyan reagálnak. A keddi választások arra is választ adnak, hogy

2016 egy szerencsétlen véletlen volt, vagy igenis, az amerikaiak nagy számban Trumpot akarják.

Ha az előrejelzések ellenére mégis a republikánusok győznek, akkor szinte lehetetlen lesz meggátolni, hogy Donald Trump még hat évet üljön a Fehér Házban. Tegyük hozzá: egy hozzá igazodó törvényhozással. A másik perspektíva sem túl kecsegtető: a demokraták győznek, átveszik a Kongresszust, megkötik az elnök kezét, befejeződik a különleges ügyész, Robert Mueller vizsgálata a Trump-csapat orosz kapcsolatairól.

Mire lesz képes a kelepcébe jutó elnök, hogy mentse a menthetőt?

És ez Magyarország szempontjából sem mellékes. A magyar miniszterelnök, akinek pártja, főleg a német kancellár jóvoltából még mindig egy demokratikus pártokat tömörítő (Néppárt) család tagja, a nemcsak európai szélsőjobb emblematikus figurájává vált. A dolgok a világban odáig fajultak, hogy az első számú nagyhatalom, az USA elnöke Orbán receptjét veti be a jelenlegi választási kampányba. A többezres dél-amerikai menekült karaván megállítására fegyvereseket vezérelt a mexikói határra, hogy megvédje a világ legnagyobb katonai hatalmát az éhező „migránsok” tömegétől.

Trump választási megerősítése esetén, a populizmus még az eddiginél is nagyobb bátorítást kap. Az európai parlamenti választások is többesélyessé válhatnak és a szélsőségesek előre törését a még mindig vezető erőként számon tartott néppártiak aligha tudják megállítani. Hiszen még abban sem tudnak dönteni, hogy Orbánt belülről fékezzék vagy egyszerűen szabaduljanak meg tőle. A magyaroknak még ez a választása sincs.

A vajdasági Fidesz vereséggel felérő győzelme

Nem volt kétséges, hogy a 200 ezres szerbiai kisebbség állampártja, a Fidesz délvidéki fiókszervezeteként működő Vajdasági Magyar Szövetség megnyeri a vasárnapi választásokat a 35 tagú kisebbségi „parlament” mandátumaiért. Az egyetlen érdemi kérdés az volt, hogy hányan mennek el szavazni: itt megbuktak.

A véglegesnek vehető adatok szerint a regisztrált majdnem 130 ezer vajdasági magyar szavazó mindössze 36 százaléka járult az urnák elé. Ez a valaha legrosszabb részvételi arány. Amióta ugyanis Szerbiában törvényi szintre emelték a kisebbségi önkormányzatiságot vagy perszonális/kulturális autonómiát immár harmadszor tartottak választásokat a magukat valamilyen kisebbséghez tartozónak vallók körében. A több mint húsz szerbiai nemszerb nemzetiség közül a magyar a messze a legnépesebb (a tömeges elvándorlás ellenére még mindig 200 ezer körül lehet). A megválasztott önkormányzati testület a nemzeti tanács, a mi esetünkben a Magyar Nemzeti Tanács. Ennek a testületnek beleszólási vagy véleményezési joga van oktatási, kulturális és médiaügyekben.

A gyakorlatban például ez úgy néz ki, hogy az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott napilapnak, a Magyar Szónak már régen nem a tartományi (Vajdaság) törvényhozás az alapítója, hanem a nemzeti tanács. Ennek az lett a következménye, hogy a jobb időket is látott és a hatalommal egykor nyíltan szembeszálló (Milošević idején) Magyar Szó az MNT-ben négyötödös többséggel rendelkező VMSZ propaganda szócsövévé vált. Mivel a párt vezetése (Pásztor István és fia Bálint) a Fidesz feltétel nélküli kiszolgálója, ez a napilap is pontosan olyan témákról (migránsok, Soros) és olyan hangnemben ír, mint mondjuk a Magyar Idők vagy a Magyar Hírlap.

De ennek fejében folyamatosan jön a magyarországi adófizetők pénze, stadionokat, fociakadémiákat avatnak. És szállítják a szavazatokat a Fidesznek bárminemű választásokra. Legutóbb április nyolcadikán, de, úgy tűnik, a jövő májusi európai parlamenti megmérettetésre is. Még csak a magyarországi önkormányzati választásokra kell találni valamilyen formulát, hogy lakcímkártya nélküli állampolgárok hogyan választhatják meg a helyi polgármestereket.

Nos, a nemzeti tanácsi rendszer bevezetése óta ez a vasárnapi volt a harmadik megmérettetés. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor 138 660 személy szerepelt a magyar választói névjegyzékben. A választások alkalmával 76 900-an mentek el szavazni, ami 55,46 százalékos részvételt jelentett.

A 2014-es Magyar Nemzeti Tanács választásakor 137 111-en iratkoztak fel a választói névjegyzékre, s ebből 55 671-en adták le a voksukat, ami nem egész 15 százalékkal volt kevesebb, mint négy évvel korábban (40,6 százalék).

Amikor kiírták a 2018-as nemzeti tanácsi választásokat, a magyar választói névjegyzéken 129 328 név volt. És közülük mindössze 45 ezren szavaztak (a 36 százalékos részvételi arány ennyit jelent).

Ez a 200 ezres vajdasági magyarságnak még a negyede sem. De még ez a torta sem egészében a VMSZ-é, mert a párt egykori disszidensei és néhány liberális értelmiségi által alapított Magyar Mozgalom ebből lecsípett néhány szeletet.

A választások estéjén Pásztor István pártelnök és Hajnal Jenő, a VMSZ listavezetője és az eddigi MNT elnök azt nyilatkozta, hogy a 35 helyből a VMSZ 30-at, a MM ötöt szerzett.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Fidesz vajdasági fiókpártja mindössze 35-37 ezer vajdasági magyar bizalmát élvezi vagy azt a magyarországi adófizetők pénzén megvette.

A szavazók megállíthatatlan és folyamatos fogyásának a trendje fog elvezetni Orbán Viktor és Pásztor István eddig megbonthatatlan és örök barátságának a végéhez.

Esetem a joghurttal

Vajdaság történelmében október 5-e olyan gyászos nap, mint október 6-a az egész magyarság számára. Ezen a napon történt meg a joghurt-forradalom, amely végérvényesen pontot tett a tartomány autonómiájára. Hiába van történelmi csúcson a magyar-szerb barátság, ebbe az etnikai vonzalom keretbe nem fér bele egy többnemzetiségű entitás. Így már soha nem lesz a Vajdaságból Svájc, de még Isztria sem. Újvidék, az egykori főváros már elveszítette büszke központi jellegét és a második legnagyobb szerb várossá züllött. A háborúk okozta betelepítésekkel a lakosság nagyobbik része értetlenül bámul az autonómia kifejezésre: Itt, Szerbia közepén, miféle k….ott autonómia. Az utolsó napok következnek.

Pontosan 30 évvel ezelőtt a szerb titkos meg kevésbé titkosrendőrség fizetett megbízásából egy csoport koszovói szerb (meg montenegrói) Újvidékre érkezett, hogy tüntessen a „bürokratikus” vajdasági pártvezetés ellen, amely nem vállal szolidaritást a Koszovóban, az albánok „terrorja” által sínylődő szerbekkel. Évekkel később a Napló szerkesztőségében az egyik főkolompos részletesen és büszkén elmesélte, hogyan szervezték a zendülést.

Néhány hónappal az októberi események előtt, pontosabban július 9-én ugyanez a csapat már megpróbálta meghódítani a tartományi fővárost. Akkor is a pályaudvar előtt gyülekeztek és végig vonultak egy bögyös, a turbófolk előtti idők énekesnőjével az élükön (Olivera Katarina) az Október 23. sugárúton. A második világháború után született újvidékiek borzongással figyelték a felvonulást. A többieknek már volt ilyenben része. Ők már tudták, hogy mi lesz ebből.

A tartományi pártbizottság, a báni palota (kormány) és egy albán cukrászda behatárolta háromszögben gyülekeztek és mikrofonjukhoz áramot követeltek. Szerencsétlen albán cukrász óriási dilemma elé került: ha áramot ad, az akkori hatalom fog bosszút állni. Ha nem, akkor ez a csőcselék azonnal. A zűrzavar és a lárma azonban felülkerekedett. Mivel a hivatalos „autonomista” hatalomból senki sem volt hajlandó szóba állni velük, a tüntetők, dolgavégezetlenül lassan visszaindultak az állomás felé.

Az akkori miloševići belgrádi sajtó harsogni kezdett: még egy szendvicset sem kaptak a sínylődő koszovói nemzettársak! Szégyen és gyalázat! Így viselkednek a hazaáruló autonomista bürokraták. Tudniillik antibürokratikus forradalom is zajlott. Ma ezt populizmusnak neveznénk.

Itt jött a képbe a joghurt. A részben megriadt, de részben már a jövőjükre gondoló újvidékiek a tüntetők következő látogatására (1988. október 5.) alaposan felkészültek és bőkezűen osztogatták a „látogatók” között a szendvicseket és a joghurtos dobozokat. És nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk. A tömeg ellepte Újvidék központját.

Abban az időben már néhány éve az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének a főszerkesztője voltam, de ezekben a napokban még megbízott műsorigazgatóként is cselekedtem (volna). Kovács Laci volt ugyanis a tévé műsorokért felelős főembere, de betegszabadságon volt.

A stábok forgattak az utcákon, de műsorváltozás nem történt. Estefelé a tömeg a tartományi pártbizottság épülete elé vonult. A halálra vált pártbizottság viszont az emeleten tanácskozott. Miről ugyan? Mi, újságírók a földszinten várakoztunk. Néhányszor kiléptem az ajtón és a lelkes joghurt-hívek azonnal megdobáltak. Egy bődzseki volt rajtam, amely a sok fehér folttól már igazi tehénbőrre hasonlított.

Dragiša Stankovićtyal a szerb főszerkesztővel tanakodtunk a tennivalón és arra az elhatározásra jutottam, hogy felhívom a közvetlen felettesemet. M. Andrást, a tévé igazgatóját, akinek volt felhatalmazása a műsorváltozásra.

„Andris, itt nagy baj van, hatalmas a tömeg. Kapcsoljuk be a kamerákat és közvetítsünk.

M. egy ideig nem szólt bele a telefonba. Majd kisvártatva:

„Figyelj ide, én most nem vagyok olyan állapotban, hogy döntsek. Várjuk meg a reggelt.”

A sors iróniája, hogy talán még reggel sem lett volna késő szakmailag korrekten reagálni. De a dolog reggel sem ment.

A rendkívüli műsorbizottsági ülésen simán leszavaztak, csak Mita Boarov barátom volt mellettem. Így aztán az Újvidéki Televízió műsoraiból ítélve aligha történt valami harminc évvel ezelőtt, október 5-én. Pedig minden megtörtént. Ment a lecsóba az egész tartományi vezetőség, Major Nándorral az élén. Miloševićnek pedig megvolt a negyedik szavazata (a nyolcból) a Tito utáni kollektív államelnökségben. És ez volt Jugoszlávia széthullásának a kezdete is.

Később jöttek a megtorlások. Belgrádból érkeztek a komiszárok (három tagú büntetőbrigád) és mindenkit kihallgattak. Az első számú (nem alaptalan) vádpont az volt, hogy az Újvidéki Televízió miért nem közvetítette a „népfelkelést”. Hát azért.

Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó levelet. Nem kellett sokáig várni. De közben a már említett Kovács Lacival Pestre utaztunk a Magyar Televízió vendégeként. Már évek óta egymáshoz látogattunk, hol mi vendégszerepeltünk műsorokkal az MTV-n, hol ők jöttek hozzánk. Kovács meg én pedig most éppen díszvendégként az MTV elnöki szobájából néztük a műsort. Hozzátenném, hogy volt egy valódi csemege is, hiszen az MTV először a történelem folyamán élőben átvett egy másik ország híradóját, mégpedig a mi magyar nyelvű híradónkat. Németh Árpád szerkesztette és Kovács, aki vájtfűlűbb volt politikai ügyekben mindannyiunknál a híradó előtt hozzám fordult:

„Mondd már meg az Árpádnak, hogy ha megjön a hír, hogy leváltottak bennünket, ne adja be.”

Ezt a cenzúrát bevállaltam, hiszen ez egy elég kényelmetlen fejlemény lehetett volna ott, az elnöki szobában.

De a hír csak másnap, december 13-án jött meg és akkor mi már kocsiban ültünk valahol Kecskemét környékén.

FRISS HÍREK

Az oroszok m...

BKV-finanszí...

Elhatárolódo...

Magányvélemé...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK