Kezdőlap Címkék Populizmus

Címke: populizmus

Újabb üzenet Orbánnak Brüsszelből

0

Ezúttal Sophie In‘t Veld, az európai liberálisok alelnöke csatlakozott európai parlamenti kolléganőjéhez, a néppárti svéd Anna Maria Corazza Bildthez, aki a napokban, szintén a Politicóban írt arról, hogy Orbán Viktor ezúttal túl messzire ment. A holland politikus szerint fel kell rázni az európai politikát és a populista magyar miniszterelnök csak egy tünete egy nagyobb problémának.

Sophie In‘t Veld teljes mértékben egyetért Bildttel, amikor a svéd politikus arra szólította fel az Európai Néppártot, hogy zárja ki a Fideszt a soraiból. A Politicónak írt cikkében hozzáfűzi: számtalan esetben szólították fel a néppártiakat, hogy álljanak le Orbán védelmével, de a válasz mindig az volt, hogy belülről sikeresebben tudják mérsékelni a magyar politikust.

„Ez a hozzáállás nem működött. Hanem éppen az ellenkezője: a néppártiak magukévá tették Orbán nézeteit. Az eredmény: a Néppárt, akárcsak a többi hagyományos pártcsalád mélyen megosztott a migráció, az identitás és az értékrend területén.” Szerinte

„Nem Orbán a gond. Ő csupán a legkirívóbb tünet.

Amire Európának szüksége van, az a politikai térkép teljes megújítása.”

A holland politikus szerint a törésvonalak már nem a különböző politikai csoportosulások között vannak, hanem azokon belül. Az Európa-párti, haladó liberális-demokraták szétszóródtak, míg a nacionalisták és populisták ott vannak a mainstream pártokban és nemcsak azok szélein.

Trump, a Brexit és Putyin korában

az Európa-párti erők nem engedhetik meg maguknak, hogy ne együtt lépjenek fel

– érvel Sophie In‘t Veld, aki szerint a 2019-es választások alkalom lesz a politikai tájkép felrázására és új szövetségek megteremtésére. „Új, közös kínálattal kell a szavazók elé állni: a változások agendájával.”

Ez az agenda szerint az EU erősebb és jobban tud alkalmazkodni a világ kihívásaira. Egy olyan Európa, amely a szolidaritáson és a védtelenek támogatásán alapszik. Egy Európa, amely védi, sőt erősíti az egyenlőséget, a pluralizmust, a szabadságjogokat és amely mindenek felett az értékek és egy politikai unió közössége.

Európa és migráció: populista vakítás

0

A Die Press populista vakításnak nevezi azt az állítást, hogy Európát lerohanják a migránsok: az egész EU-ban kevesebb menekült, illetve menedékkérő van, mint Törökországban.

A harmadik világban talált oltalomra annak a csaknem 70 millió embernek a 85 százaléka, aki valamilyen okból menekülni kényszerült. Vagyis olyan helyen fogadták be, amely a szegénység és az éhség miatt maga is segítségre szorul. A téma azonban három éve uralja az uniót, noha látnivaló, hogy az öreg kontinensre csupán az érintettek töredéke jutott el. Az adatokat az ENSZ szakosított szervezete, az UNHCR hozta nyilvánosságra. A jelentésből kiderül, hogy egy év alatt hárommillióval nőtt a menekültek száma világszerte.

Európában ez alatt az idő alatt nem egészen 650 ezren adtak be menedékkérelmet. A kontinens mégis igen megosztott az ügyben, mitévő legyen az összesen 3,7 millió emberrel. Közülük 1,4 millió német földön él, míg Törökországban 3,8 millióan vannak, ami a lakosság 4,7 százalékának felel meg. De nem sokkal marad el tőle Jordánia (2,9 millió), illetve Libanon (1,5 millió) sem. Ehhez képest a főbb tavalyi európai számok: Görögország: 83 ezer, Olaszország: 355 ezer, Spanyolország: 54 ezer. A statisztika Ausztriában és Svédországban sem igazolja a közvéleményben élő képet. Magyarországon mindössze 6500 a menekültek és menedékkérők száma.

Die Presse/Szelestey Lajos

Tusványosi rutin populizmus

0

A pozitív bánásmódot vártuk és várjuk nemcsak Romániától (vagy a többi Magyarországot övező országtól), hanem a Minority SafePack-el Európához, azaz Brüsszelhez fordultunk elismerésünkért, jogvédelemért, Orbán meg Brüsszel-ellenes rigmusokat skandál. Mit kezdhetnénk ezzel? Mehetünk-e és ha igen, hát meddig, Orbán népének mítoszával? És ha fordul a kocka, mit érlel a sorsunk?

Azt hiszem, ha Ernesto Laclau élne, az orbáni rendszerben – NER, és/vagy illiberalizmus, az mindegy is – populizmus-modelljének tökéletes példáját fedezhetné föl: populizmus a la carte, mondhatná (lásd. Ernesto Laclau, A populista ész, Noran Libro, 2011). És ez Tusnádon derül ki rendre, amikor egyfajta programatikus beszédet mond Orbán, rituálisat, afféle papos filippikát (issue statement), értékes irányt mutat, és előrevetíti, amit jövő évben tenni szándékozik, vagy nem, és ehhez asszisztál a nagyérdemű, már, ha odafigyel és nem bulizással van elfoglalva. Minden esetre a populizmus minden rituális kelléke fölvonul, vannak előzenekarok, és mellékszálak, és azután a nagytotál, a főnök beszédet mond, zengzeteset, csupa kinyilatkoztatást, az sem baj, ha értelmetlen, vagy alig értelmezhető hitvallást.

A tartalom csak töltelék, a tábort összetartó gesztus a fontos, az új ellenség kihirdetése, hogy kit kell az eljövendő esztendőben gyűlölni és ki barát, szövetséges, vagy az éppen menő. Most az irodalmi-kulturális elit az ellenség, a kulturkampfot kell megnyerni (minden harc a végső!), de persze maradnak a liberálisok, a brüsszeliták és a migránsok is. Tusványos, olyan rituális gyakorlattá vált, melynek révén Orbán és a körülötte kialakított klientúra minden évben újratermeli a “népet”, nem akármilyent, hanem cifrát és magyart, és pökhendit, amolyan “köpcöset” és hegykét, odamondósat és alulértetten fenyegetőt, hárijánososan hazudóst és nagyotmondót, sok hagymázzal, kevés tartalommal. Ha nincs már gulyáskommunizmus (hol van már “Kádárnak népe”?), hát van orbángulyás, az aztán orrba-szájba: Európa-ellenesek Európája.

És a populizmus, mely látszólag mára már konszolidálódott, etnonacionalizmussal vegyes, azok a félmondatok és utalások, melyek önmagukban alig is értelmezhetők, jelzik ezt. Németh Zsolt mondja, de mondhatná akárki a sleppből: mi ugyan “zsigerileg” európaiak vagyunk … “de Trianon”, mások meg olyan értelmetlen mondatokat ismételgetnek, mely abban végződik, hogy …”de Soros”. Minden és mindenki fenyegeti az orbánista magyarságot, de jön a megmentő, apokalipszis van, vagy nincs, és jön a megváltó (talán éppen az ifjú Orbán és a Felház?), csakazért is, főként, ha veszély sincs Orbán megváltja kiváltságos népét. Mi, többiek meg magunkra vessünk, ha a szektába még be nem álltunk, hát így jártunk és/vagy fogunk járni, mert csak, mert Soros és Trianon, érthető? Mert Orbán-nemzete eddig még toleráns volt (még holmi jött-ment Esterházy Péterrel is, ugye?), de fogytán a türelem, a románokkal szemben is, ne is hívják a magyar követet, vagy diplomatákat december 1-re. Viszont a kormánypártokkal megegyezésre törekszünk.

Érthető, ugye?

És logikus és racionális, mármint a populista és etnonacionalista logika szerint az, csakhogy Orbán népe/nemzete nagyon is változékony, határai alakulnak (contingency), és üzenete számunkra nehezen értelmezhető.

Csakhogy az orbáni etnonacionalista populizmus egyáltalán nem alulról, az egyéni és csoportos “igények” irányából, hanem föntről, egy populista politikai vezér kezdeményezésére és kénye kedve szerint épül. Az építkezés lényege pedig, nem is az, amit ígér a NER, mint közpolitikát, vagy, mint gyakorlati (issue based) megvalósítást, vagy mint olyan ideológiát, mely előír bizonyos elveket és politikai álláspontokat, hanem a szimbolikus ellenségképzés (az erőteljes othering). Orbán, már 2010 előtt elkezdte megszállni, kisajátítani a szimbolikus politizálás terét, kezdte a “nemzet nem lehet ellenzékben” kijelentéssel, mely populista föllépését egyértelműen az etnonacionalista imagináriushoz kötötte, folytatta a “fülkeforradalommal”, majd jött az illiberalizmus, és végül a nacionalista (már-már rasszista) migránsozás (lásd. Emilia Palonen, Performing the nation: tha Janus-faced populist foundation of illiberalism in Hungary, Journal of Contemporary European Studies, 25 Jul 2018).

Számunkra nemcsak érdemes, de szinte kötelező fölfigyelni arra, hogy Orbán (és fölösleges is már Fideszt és pláné KDNP-t mondani, hiszen egyszemélyes “vezérelvű aligdemokrácia” van ma Magyarországon) nemzetét, a “népet” behatárolja, mert nyilvánvaló, hogy itt egy kizáró (exkluzív) és nem befogadó (inkluzív) kategóriáról van szó. Orbán nemzetének határai – legalábbis politikai, reprezentációs értelemben – szűkebbek az állampolgári nemzet határainál, miközben, paradox módon vagy sem, a határon túliakkal igyekszik kiszélesíteni azt. Magyarországon, bár sokan vitatják, még van pluralizmus és formai szempontból demokrácia, a rommagyarság számára ez nem adatik meg, az egypártrendszer pedig reprezentációs deficittel küzd. A rommagyar főáram populizmusa teszi, hogy úgy tűnhet: mindenki képviselve van, a Fidesz itteni fő fiókpártja már ott tart, hogy azt mondja magáról: akkor sem bír tévedni, ha éppen téved (ezt fejtegeti Székely István főideológus, éppen Tusnádon), csakhogy ez illúzió. Orbán számára csak az az igazi “hatuma”, aki kliens vagy rá szavaz, a többi érdektelen, a magyarországi állampolgári nemzeten belül húzott határ itt is érvényes – erre emlékeztetnek is nemcsak az Orbánnak elkötelezett hazai politikai elit, hanem az áttelepedettek is – aki nem Orbán-párti az semmiféle támogatásra nem érdemes, sőt, azt kiátkozzák, arra szakosodott félművelt “értelmiségiek”.

Most még beletartozunk Orbán-nemzetébe, sőt a kettős állampolgársággal jogi intézményes keretet nyert beletartozásunk, de a dolgok változhatnak, sőt már sokan kontesztálják is ezt az intézményes keretet, vagy legalábbis annak fontos hozományát az átszavazást. Pedig egy elkötelezett része a rommagyar kisebbségnek, és a politikai főáram, akik persze az egészet képviselni igyekeznek, rendre beszavaz mindannyiunkat a NER-be, és kiváltképpen büszke is erre a teljesítményre. Orbán új magyar nemzetet (népet) teremtett, a régi – elsősorban két világháború közötti – mintájára, csakhogy szimbolikusat, a legtöbb elemző szerint olyant, mely igencsak labilis (konszolidálhatatlan), mely egy személy karizmájára épít és rajta áll vagy bukik.

Az új politikai és szimbolikus NER-identitás kellékeinél fogva viszont ellentmond mindannak, amit eddig mi, határontúliak, politikai logikánk szerint követtünk. Csak egy példa a multikulturalizmus elleni mostani kirohanás, az egységes és oszthatatlan, etnikai-kulturális értelemben homogén nemzet képzete. Mit kezdhetnénk mi vele? Hiszen, ha Romániában következne be, beolvasztana, illetve, ami még valószínűbb, elüldözne bennünket. Eddig éppen a román-magyar szembenállás multikulturális elvek szerinti árnyalásával és lebontásával voltunk elfoglalva, belátva, hogy a konfrontáció – kisebbségi helyzetünknél fogva – nem lehet eredményes. Sőt, a pozitív bánásmódot (positive action) vártuk és várjuk nemcsak Romániától (vagy a többi Magyarországot övező országtól), hanem a Minority SafePack-el Európához, azaz Brüsszelhez fordultunk elismerésünkért, jogvédelemért, Orbán meg Brüsszel-ellenes rigmusokat skandál. Mit kezdhetnénk ezzel? Mehetünk-e és ha igen, hát meddig, Orbán népének mítoszával? És ha fordul a kocka, mit érlel a sorsunk?

Magyari Nándor László

Európa elrablása

Steve Bannon tárgyalásokat folytatott Nigel Farage-zsal és Marine le Pennel nyugaton, valamint Orbán Viktorral és a lengyel vezetéssel keleten. Olyan jobboldali „szupercsapatot” képzel el az Európai Parlamenten belül, amely akár a törvényhozók harmadát is magához vonzhatja az európai választások után.

Steve Bannon, az amerikai altright egyik vezető személyisége, Donald Trump elnök volt főtanácsadója „A mozgalom” elnevezéssel alapítványt hoz létre, amely reményei szerint jobboldali populista forradalmat robbant ki Európában már a jövő tavaszi európai választásokon.

Erről maga Bannon beszélt a The Daily Beast című független amerikai portálnak. A nonprofit szervezet célja, hogy a közvélemény-kutatások, továbbá a politikai üzenetek és az adatfelhasználás területén a tanácsadás központi forrása, és emellett agytröszt legyen a szélsőjobb számára, amely felemelkedőben van Európa-szerte, és amely gyakran nem rendelkezik megfelelő politikai struktúrákkal és/vagy pénzzel. Bannon arra törekszik, hogy szervezete végül versenyre keljen Soros György Nyílt Társadalom Alapítványának hatásával, amely eddig – vagyis 1984-es alapítása óta – több mint 32 milliárd dollárt költött többnyire liberális célokra.

Bannon tavaly tárgyalásokat folytatott Nigel Farage-zsal és Marine le Pennel nyugaton, valamint Orbán Viktorral és a lengyel vezetéssel keleten. Olyan jobboldali „szupercsapatot” képzel el az Európai Parlamenten belül, amely akár a törvényhozók harmadát is magához vonzhatja az európai választások után. Egy ekkora populista tömb komolyan obstruálni tudná a parlamenti folyamatokat, és potenciálisan nagyon nagy hatalmat biztosítana Bannonnak a populista mozgalmon belül.

Bannon úgy látja, hogy

a Fehér Házból történt eltávolítása után most itt az alkalom, hogy megteremtse európai birodalmát.

A főhadiszállás a tervek szerint Brüsszelben lesz, és már a tavaszi európai választások előtt létrejön egy szűkebb stáb, tíznél kevesebb főfoglalkozású munkatárssal, köztük közvélemény-kutatási szakemberrel, irodavezetővel és kutatóval. A választások után a létszámot a tervek szerint megnövelik mintegy 25 főre, és Bannon ideje mintegy felét Európában szándékozik tölteni, de főleg „a terepen” és nem a brüsszeli irodában.

Bannon szerint az európai választás rendkívül fontos momentum, az első nagy európai erőmérés a populizmus és „a davosi párt” között. A mostanában Európában felemelkedőben lévő populista csoportosulások gyakran hasonló problémáktól szenvednek: nincs elegendő szakértelem és pénz. Bannon esélyt lát arra, hogy előre vigye a nagyon is eltérő nacionalista pártokat azzal, hogy létrehoz egy jól finanszírozott központot, amely az adott pártok és szervezetek helyi munkáját segítik.

A mozgalom egyebek között kutatást végez majd, és részletes politikai javaslatokat ír, amelyeket az azonos gondolkodású pártok használhatnak majd, és megosztja a választási központok metodológiáját, mint amilyen az üzenetek terén szükséges fegyelem, a szavazók adatok alapján való megcélzása (big data), és terepmunka. Az egyes országok törvényi kereteinek figyelembe vételével az alapítvány esetleg közvetlenül is részt vehet egynémely kampányban, másutt közvetve támogathatja a populista csoportokat.

Bannon szerint a jobboldali fordulat kanócát tíz éve gyújtották meg, amikor Obama elnök a gazdasági válságban megmentette a bankokat.

Bannon úgy látja, hogy Angela Merkel és Emmanuel Macron az európai establishment sebezhető vezetői, az egyesült kontinensről szóló álmuk jövőre megmérettetik. Szerinte a következő években megtörik az európai integráció folyamata. „Jön a jobboldali populista nacionalizmus, és az fog kormányozni. Egyedi nemzetállamok lesznek saját identitással és saját határokkal. Az alulról jövő mozgalmak már a helyükön vannak, és arra várnak, hogy valaki maximálja a potenciáljukat. Ez egy pillanat alatt történik majd meg, mint amikor felkapcsoljuk a világítást” – mondta.

Beismerte, hogy jobboldali koalícióját korlátozhatja, hogy a potenciális partnerek közül némelyik szélsőséges álláspontokat vall. „Lesz, aki távol maradhat, mert úgy gondolhatja, hogy egyesek túlságosan is a bevándorlásra koncentrálnak. Ezért nem kívánunk befogadni etnonacionalista pártokat, noha némelyik tökéletesen megfelelne” – mondta.

Kijelentette:

„Soros briliáns. Gonosz, de briliáns”.

Bannon Soros szerepét akarja betölteni a jobboldalon, és nem szégyelli kimondani céljait: „A győzelemről beszélek, a hatalomról. Győzni akarok, és meg akarom valósítani a változást”. Egy közeli munkatársa kijelentette:

„Felejtsétek el a Merkeljeiteket.

A következő években Soros és Bannon lesz a két legnagyobb játékos az európai politikában”. Bannon terveiről a The Daily Beast nyomán számos más sajtóorgánum is beszámolt, így például az Independent és az EuroNews.

Populista szólamok helyett őszinte párbeszéd kellene

Nem populizmus a válasz a migránsválságra – mondta Ferenc pápa abban az interjúban, amely szerdán, a menekültek világnapján jelent meg. A szentatya szerint a populisták „pszichózist gerjesztenek” a bevándorlás kérdésében. Beer Miklós váci püspök a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy messzemenően egyetért a pápa szavaival, és Magyarországon is higgadt párbeszédre lenne szükség erről az egész világot érintő problémáról.

 

A pápát egyébként Donald Trump bevándorláspolitikájáról kérdezte a Reuters, és annak kapcsán került szóba a migráció globális problémája, amelyhez a szentatya hozzátette, hogy az olyan elöregedő társadalmaknak, mint például Európa is, szükségük van a bevándorlókra, különben elnéptelenedik a kontinens.

„Nem lehet elutasítani senkit, aki már megérkezett. Be kell fogadni őket, segíteni, ellátni őket, aztán eldönteni, hol lehet őket elhelyezni, de Európa egész területén. Néhány kormány dolgozik egy ilyen megoldáson. Az embereket a lehető legjobb módon kell elhelyezni, de

a hisztériakeltés nem fog segíteni, a populizmus nem hoz megoldást”

– mondta Ferenc pápa.

Beer Miklós váci püspök szerint a migráció olyan összetett probléma, amelyre a hosszú távú megoldást kellene keresni, és nem aktuálpolitikai szempontból közelíteni hozzá. Úgy véli, hogy a pápa által is emlegetett populista szólamok hangoztatása és az ebben rejlő politikai potenciál kihasználása csak elodázza a kérdés megoldását.

A püspök szerint az egész világnak szembe kell nézni azzal, hogy óriási egyenlőtlenségek vannak a jóléti államok és a háború és éhezés sújtotta térségek között. Beer Miklós hangsúlyozta, hogy higgadt vitában kell megtalálni a megoldást ezekre a globális problémákra. „Rossz oldalról közelítik meg a politikusok ezt a kérdést” – mondta, hozzátéve, hogy a legfontosabb az emberség, a sorsközösség vállalása, amit a pápa is hangsúlyozott szerdai Twitter-üzenetében. „Ezt hiányolom, hogy ez a kérdés fel sem merül,

mindig csak az aktuális politikai érdekek és az önző érdekek mentén kerül elő a probléma”

– mondta.

Beer Miklós reméli, hogy előbb-utóbb sikerül elérni azt, amit a pápa is szorgalmaz: nemzetközi megoldást találni, és „a populista szólamok után az őszinte párbeszéd ideje fog eljönni”.

Ferenc pápával ritkán jelenik meg ilyen hosszú interjú, a kormánypárti sajtóban mégsem idéztek semmit ebből, holott az MTI is szemlézte a beszélgetést szerdán. Ez nyilván annak tudható be, hogy a pápa megkülönböztetést tett a különböző országok és politikai erők bevándorlási politikája között, és nehéz nem úgy látni, hogy a magyar kormány migrációs veszélyre építő retorikája ne az általa bírált populista kategóriába esne a megoldáskeresés helyett.

Beer Miklós szerint is nagy ellentmondás van a valódi megoldás keresése és aközött, hogy úgy beszélnek egy problémáról, ahogy az emberek hallani szeretnének róla. „Ez fölvet bizonyos erkölcsi felelősséget” – mondta.

Beer Miklós. Forrás: Wikipédia

Arra a kérdésre, hogy a hazai keresztény közösséget mennyire osztja meg, hogy az egyházfő nézetei ellentétesek a magát kereszténydemokratának valló kormány politikájával, Beer Miklós azt válaszolta, hogy ez az egyik legnagyobb fájdalma. „Sajnos tapasztalom én is, hogy

nagyon nagy megosztottságnak vagyunk a tanúi, illetve szereplői”

– mondta. Szerinte az egész migránskérdéssel a társadalom „lelki állapota” sérül. Barátok, rokonok, munkatársak között is tapasztalja, hogy micsoda indulatokat gerjeszt a migráció, ahelyett, hogy az emberek meghallgatnák egymást, és normálisan, őszintén beszélnének a problémáról.

„Józan ésszel ki gondolhatja azt, hogy azzal, hogy mi kijelentjük, hogy nem vagyunk bevándorlóország, hozzájárulunk ennek a világméretű problémának a megoldásához?” – tette fel a kérdést Beer Miklós. Szerinte némileg leegyszerűsítve arról van szó, hogy Magyarországon sem szeretnének feladni a kényelmünket és a jobb életvitelünket, de ez nem emberséges hozzáállás.

A kormánypárti média egyébként máskor nem bojkottálja a pápa szavait, azt a pár nappal ezelőtti megszólalását például előszeretettel idézték, hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul. A katolikus egyházfő bevándorlással kapcsolatos nézetei már jóval kevésbé népszerűek: a 888 néhány korábban azzal a címmel jelentetett meg írást, hogy Globális migránssimogatásra invitál Ferenc pápa, amelyben azt írják, hogy „a migráció kapcsán a katolikus egyházfő néhol burkolt, néhol nyílt migránssimogatásba kezdett”.

Ennél is messzebbre ment a híres jobboldali publicista, Bayer Zsolt, aki tavaly nyáron több emlékezetes megszólalásában is kikelt a pápa ellen. Először a Magyar Hírlap vezércikkében írt arról, hogy a pápa saját hívei helyett a „fenyegetőző, öklét rázó, üvöltöző, erőszakoló, rabló és gyilkoló idegenség felé halad” és azt gyámolítja. Szerinte a pápa viselkedése, még jóindulattal is öntetszelgésnek, farizeusságnak, magamutogató és hamis „szentferenckedésnek” nevezhető.

Pár nappal később a tévében le is marházta a katolikus egyház vezetőjét. A miskolci televízió Helyzetkép című műsorában arról beszélt, hogy a pápa nem érti Európa gondjait, hiszen argentin származása miatt maga is migráns, és megnyilvánulásaival beállt „a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni az Európa lakosságára”. Szerinte, amit a pápa mond, az korántsem isteni kinyilatkoztatás, hanem egy hülye, ostoba politikai vélemény. Majd „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, genderben hívő marhának” titulálta Ferenc pápát.

Akkor nem csak Bayer kijelentései, hanem a katolikus egyház felől érkező reakció, illetve annak hiánya is nagy port vert fel. Néhány nappal később a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított hírportál, a Magyar Kurír főszerkesztője mégis reagált Bayer kijelentéseire.

Kuzmányi István azt írta, hogy sürgősen változtatni kell a közbeszéd állapotán. „Abban a mocsárban, ahonnan az említett, gondolatnak nem nevezhető szavak felbugyognak, nem kíváncsiak az érvek mentén következetesen megfogalmazott véleményekre” – írja, hozzátéve, hogy ezért cáfolni az ilyesmit nem is érdemes, hanem ki kell mondani, hogy eddig és ne tovább.

A publicista ellenek ellenére augusztusban is folytatta az egyházfő elleni kirohanását, saját, Bádog című blogján azt írta, hogy

„a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”.

Ferenc pápa a Reutersben által készített interjúban egészségi állapotáról is beszélt: elmondta, hogy lábfájdalmaitól eltekintve jól érzi magát, és meg sem fordul jelenleg a fejében, hogy lemondjon a posztjáról, mint elődje, XVI. Benedek.

Orbán örülhet? Mégis megalakult a bevándorlásellenes, oroszbarát olasz kormány

0

Ez az első alkalom, hogy az Európai Unióban két olyan populista párt kerül kormányra, amelyek nyíltan bírálják az EU-t: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Utóbbi vezetője, az Orbán Viktort korábban dicsérő Matteo Salvini kiutasítaná az illegális bevándorlókat. Az eurozóna elhagyásáról egyelőre letettek.

Giuseppe Conte, az új olasz miniszterelnök.
Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Meo

86 napig tartott, mire a választások után végre megalakulhatott az új olasz kormány. A két populista, euroszkeptikus párt, a szélsőbaloldali Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a szélsőjobboldali Liga már május 18-án megegyezett, és napokkal később az is kiderült, hogy egy ügyvéd, Giuseppe Conte lesz a miniszterelnök.

Csakhogy a kormánynévsor láttán közbeszólt Sergio Mattarella olasz elnök, és nem fogadta el a túlzottak EU-ellenes Paolo Savona pénzügyminiszteri jelölését. Így a folyamat megakadt, még az is felmerült, hogy új választások lesznek, de aztán az M5S vezetője, Luigi Di Maio újabb javaslatokat tett, amit a Liga elfogadott, és a miniszterek listájára már az államfő is rábólintott.

Pedig az euroszkeptikus Savona így pont EU-ügyi miniszter lesz.

A Ligát vezető Matteo Salvini, aki korábban többször is dicsérte Orbán Viktort, ki tudta használni, hogy a közvéleménykutatások szerint pártja növelte támogatottságát, így új pozíciókat szerzett a kormányban, amelyben a két párt most már egyenlő félként vesz részt.

Ő maga például belügyminiszter lesz, míg Luigi Di Maio a gazdasági fejlesztési, jóléti és munkaügyi tárcát kapja meg. Mindketten egyben miniszterelnök-helyettesek is lesznek. Di Maio kiemelt figyelmet akar szentelni a munkahelyteremtésnek és bevezetné a közmunkához kötött alapjövedelmet. Salvini pedig megfékezné a szervezett bűnözést, nem engedné a „nem apából és anyából álló családteremtést” és

kiutasítaná az illegális bevándorlókat.

A kormányalakítás utáni első beszédében máris erről beszélt: arra kérte Giuseppe Contét, hogy fordítson kiemelt figyelmet arra az ötmilliárd euróra, amelyet a költségvetésben az országban lévő migránsok támogatására különítettek el. Ő ugyanis jelentősen csökkentené ezt az összeget. A kampányban félmillió illegális bevándorló kiutasítását ígérte.

Most azt mondta: nem ígér csodákat, de szeretné, ha pár hónap múlva

“egy kicsit kevesebb adó, egy kicsit több biztonság, egy kicsit több munkahely és egy kicsit kevesebb illegális bevándorló”

lenne Olaszországban.

Beszélt arról is, hogy az országot ismét Európa főszereplőjévé akarják tenni. „Senki sem engedheti meg magának, hogy tolvajnak, hazugnak, ingyenélő semmirekellőknek, élősködőknek állítson be minket” – mondta.

Salvini egyébként korábban azzal is kampányolt, hogy ha hatalomra kerülnek, eltörlik a kötelező védőoltásokat. Hogy ezt valóban beváltják-e, arról egyelőre nincs hír.

Matteo Salvini és Luigi Di Maio
Fotók: MTI

A pénzügyminiszter egy római professzor, Giuseppe Tria lesz, a külügyminiszter pedig az az Enzo Moavero Milanesi, aki 2011-től 2013-ig az európai uniós ügyekért felelős miniszter volt. A titkosszolgálatokat is az M5S felügyeli, és külön tárca nélküli miniszter foglalkozik majd Dél-Olaszország felzárkóztatásával, valamint a fogyatékkal élők segítésével. A Liga kapta többek között a gazdasági, a regionális ügyekkel foglalkozó, az oktatási és családpolitikai minisztériumot.

A két kormánypárt egyébként kifejezetten oroszbarátnak is nevezhető, az egyik rendszeresen orosz propagandát terjesztett, a másik pedig intézményesítette is a kapcsolatait Putyin pártjával. Erről itt írtunk bővebben.

Fedezd fel Európát ingyen!

0

A nacionalizmus és a populizmus elleni harc keretében az Európai Unió vasúti programot hirdetett 18 éves fiatalok számára. 15 ezer fiatal ingyen utazgathat négy országban, egy hónapon át.

Az Európai Unió állja az Interrail számlát, a szállásról, étkezésről és minden egyébről a fiataloknak maguknak kell gondoskodniuk. Júniusban itt lehet jelentkezni. A tagállamok fiataljai előre meghatározott kvóta alapján vehetnek részt a programban.

Az Európai Néppárttól származik a 12 millió eurós program, amelynek az a célja, hogy segítsen az Európai Unióban felerősödött nacionalizmus és populizmus ellen küzdelmet. Az Európai Néppárt azt szeretné, ha a fiatalokban kialakulna valamiféle európai identitás.

A Fidesz is Európai Néppártnak, az Európai Parlament legerősebb frakciójának a tagja. Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök a frakció vezetőivel vitatta meg az európai helyzetet Brüsszelben. Több néppárti képviselő javasolta már ugyan, hogy a Fideszt zárják ki a parlamenti frakcióból, de ennek csekély esélye van.

Az informatikai háború fenyegeti a legjobban a világot

Erről Ed Royce, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke beszélt egy nemzetközi konferencián Kaliforniában. 

A Milken konferencián befolyásos politikusok és gazdasági vezetők mondják el a véleményüket a világ helyzetéről. Ed Royce többek között azt mondta:

az oroszok tudatosan fegyverként használják fel az informatikát,

és beavatkoznak más államok legfontosabb belügyeibe. Beszélt arról, hogy az oroszok beavatkoztak az amerikai elnökválasztásba, amit az FBI és Robert Mueller különleges ügyész is vizsgál.

A külügyi bizottság azt is mondta:

Oroszország a kelet-európai országokban informatikai eszközökkel támadja a demokráciát.

Szerinte ezt meg kell állítani és Oroszországgal meg kell fizettetni ennek az informatikai háborúnak az árát.

Más felszólalók elsősorban a populizmus növekvő befolyása miatt aggódtak. Peter Mandelson volt brit munkáspárti gazdasági miniszter, majd uniós biztos arról beszélt, hogy a politikai változások destabilizálják a globális rendszert, mert a populisták többnyire nacionalista alapon ellenzik a nemzetközi együttműködést.

A felszólalók a harmadik nagy problémának azt nevezték, hogy túlságosan nagy az optimizmus a globális gazdaságban. Ez is veszélyes lehet, mert a legutóbbi nagy pénzügyi válság előtt is majdnem mindenki azt jelezte: remekül mennek a dolgok. Aztán elég volt egy-két rossz hír, és megkezdődött az összeomlási folyamat, melyet csak hatalmas állami pénzekkel sikerült megállítani tíz évvel ezelőtt.

Néhány felszólaló látott némi párhuzamot a tíz évvel ezelőtti helyzet és a mai között.

Abban szinte mindenki egyetértett, hogy az emberi tényező a meghatározó a válságok esetében, és ezért nem túlságosan szerencsés, ha az amerikai elnök is egy olyan populista politikus, akinek a lépései kiszámíthatatlanok.

Miért olyan sikeres Orbán és Kaczynski?

0

Tulajdonképp azért, mert igény van az általuk képviselt populista politikára. Ez derült ki egy, a populista attitűdökről szóló kutatás eredményeit ismertető konferencián.

„Üdvözlök mindenkit a populizmus csodálatos európai fővárosában”

– ezzel köszöntötte a Populista attitűdök Magyarországon és Lengyelországban című konferencia résztvevőit Rodger Potocki, az amerikai National Endowment for Democracy európai programigazgatója, aki arról beszélt, hogy a populizmus erősödik Európában, és ebben a magyar és a lengyel kormánypárt, a Fidesz és a Jog és Igazságosság (PiS) vezető szerepet játszik. Szerinte Lenin óta nem volt olyan politikai erő Európa ezen részén, amely ilyen jelentős kihívást jelentett volna a liberális demokrácia számára.

A konferencián a magyar Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs közös kutatásának eredményeit mutatták be. Krekó Péter, a PC ügyvezető igazgatója azt mondta: ez volt az első reprezentatív kutatás a témában két olyan országban, amelyek közül mindkettőben populista kormány van hatalmon.

Fotó: MTI/EPA/Jacek Bedarczyk

A kutatásban a populista attitűd több fontos elemét vizsgálták: az emberközeliséget, az elitellenességet és a fekete-fehér világnézetet, de emellett két olyan elemet is, amelyek a populizmust gyengíthetik: a pluralizmust és az elitizmust.

Az emberközeliséggel kapcsolatban azt találták, hogy Magyarországon ez leginkább a Jobbik szavazóira, az ország nyugati részén lakókra, valamint azokra jellemző, akik nagyobb valószínűséggel szavaznak a választásokon és magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Lengyelországban ez a konzervatív-liberális Nowoczesna párt támogatóira, a férfiakra és az ország keleti részén élőkre jellemzőbb.

A politikai elitellenesség Magyarországon szintén inkább a Jobbik-szavazóira és az ország nyugati részén lakókra jellemző, míg Lengyelországban a PiS szavazóira.

A fekete-fehér világnézet Magyarországon leginkább a Fidesz és a DK szavazóit jellemzi,

de az átlagnál magasabb az ország keleti felében és Budapesten lakók között is. Lengyelországban ez a PiS és a Nowoczesna szavazóira, valamint az ország középső részén lakókra igaz a leginkább.

Az is kiderült, hogy a populizmus erősödése együtt jár az autoriter uralom könnyebb elfogadásával is.

Magyarországon a fekete-fehér világnézet ereje, valamint a pluralizmus gyengesége is hozzájárul, hogy nagy az igény egy erős vezetőre.

Ami szintén a kutatás egyik érdekessége: azt találták, hogy Magyarországon a leginkább a DK szavazói között jelenik meg ennek igénye, utána jönnek csak a Fidesz szavazói. Az is látható tehát, hogy ki lehet jelenteni: a populista attitűdök Magyarországon sok párt támogatóinál megtalálhatók

A kutatás szerint

Magyarországon a populizmus nem gazdasági eredetű, hanem inkább az identitással kapcsolatos félelmekre épít.

Keszthelyi András volt miniszterelnöki tanácsadó pedig azt mondta a kutatóknak, hogy a vita hiánya, a racionális érvelés eltűnése egy vákuumot okozott, amelyet a populista politikusok töltöttek be, érzelmekre alapozó retorikájukkal.

Az eredmények azt is megmutatták, hogy Lengyelországban a gazdasági átalakulással kapcsolatos nagyfokú csalódottság és a politikai elittel való elégedetlenség is hozzájárult a populista politikusok erősödéséhez, amelyhez a gyenge intézményrendszer is hozzájárult.

A kutatás fontos eredménye annak kimondása is, hogy

a kormánypropaganda súlyos sérüléseket okoz a magyar társadalomban.

Krekó Péter a populisták művészetének nevezte, hogy a Fidesz és a PiS a magyar és lengyel társadalomban is erőteljesen jelen lévő elitellenes érzelmeket sikeresen terelte más síkra: a nemzetközi elitek ellen, így lett Brüsszel, vagy épp Soros György az ellenség. Mint mondta, abban is nagyon hasonlít egymásra Magyarország és Lengyelország, hogy a pártpreferencia sok esetben felülírja a szociológiai, demográfiai jellemzőket ebben a kérdésben.

Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak

Jacek Kucharczyk, az Institute of Public Affairs elnöke azt mondta, hogy a PiS-nek a Fideszhez hasonlóan jó esélye van arra, hogy megnyerje a következő választást is. A két párt sikeréről egy amerikai (amúgy francia eredetű, először Alexandre Dumas által használt, de Orbán Viktor tavalyi értékelőjében is elhangzott) mondást idézett:

„Semmi nem olyan sikeres, mint a siker.”

Mint mondta, a PiS szavazói közül sokan azért támogatják a pártot, mert hatékonynak tartják: megcsinálják, amit mondanak, nem csak beszélnek róla, az esetleges erős ellenállás pedig csak megerősíti a híveiket, hogy különböző érdekcsoportok ellen küzdenek. Támogatóiknak az is szimpatikus, hogy erőt mutatnak, átviszik, amit akarnak, az elit (a korábbi elit) akarata ellenére.

Arról is beszélt, hogy

a populizmus nem csak reagál a társadalmi igényekre, hanem létre is hozza azokat.

Erre példaként a bevándorlást említette, amellyel kapcsolatban a lengyel kormány is erősen próbálta formálni a közvéleményt.

Judy Dempsey, a Carnegie Europe kutatója a populizmussal kapcsolatban a polarizáció veszélyeiről beszélt, mint mondta, ez növeli az erőszak esélyét, elveszi a párbeszéd lehetőségét és aláássa a demokratikus intézményrendszert. Ebben szerinte a médiának is fontos szerepe lehet.

Boda Zsolt, az MTA Politikatudományi Intézet kutatási igazgatója szerint az illiberális és autoritariánus tendenciák nagyobb problémát jelentenek, mint önmagában a populizmus. Szerinte

a populista pártok támogatottságának növekedése az elégedetlenség vagy az aggodalom jele.

Mint mondta, elmaradt a gazdasági csoda, nem történt meg az EU-hoz való teljes felzárkózás, továbbra is sokkal alacsonyabbak a fizetések, ez is elégedetlenséget okot. Jacek Kucharczyk erre úgy válaszolt: nem kérdés, hogy ezzel kapcsolatban vannak negatív érzések, még ha ezeket nem is mindig támasztják alá tények, mert folyamatos a felzárkózás a régióban, csökkennek a különbségek.

Boda Zsolt szerint a Fidesz sikeréhez az is hozzájárul, hogy az elégedetlenség és az aggodalom kihasználása mellett képes pozitív identitást is kínálni, és azt is ki tudja használni, hogy nagyon sokan úgy érzik: a régió sokszor áldozatszerepbe kényszerült a történelem folyamán.

A szélsőjobb hőse lett Orbán Viktor

0

Sorra dicsérik meg szélsőjobboldali pártok vezetői Orbán Viktort. Van köztük rasszista, vagy éppen erősen oroszbarát is.

Strache és Orbán.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Heinz-Christian Strachéval, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnökével is találkozott bécsi látogatása során Orbán Viktor a múlt héten. Strache utána azt mondta, a Magyarország és Ausztria közötti baráti viszonyt tovább kell építeni.

Strache alkancellári posztot tölt be az új osztrák kormányban, így az indokolható, hogy vele külön találkozott a magyar miniszterelnök. Az már kevésbé, hogy miért

fogadta a holland szélsőjobboldal Magyarországon turnézó vezérét, Geert Wilderst.

Igaz, ezt a találkozót itthon nem verték nagy dobra, Wilders viszont még egy fotót is feltett róla a Twitterre.

A holland Szabadságpárt iszlámellenes elnöke egyébként azért jött Magyarországra, mert az újabban a kormányhoz egyre közelebb kerülő Hit Gyülekezete kiadta a könyvét. Ezt bemutatva járt Győrben és Nyíregyházán is, adott interjúkat kormányközeli médiumoknak, sőt, még az ATV-be is beengedték, ahol többek között arról beszélt, hogy a zsidó és a keresztény kultúrát magasabb rendűnek tartja az iszlámnál.

A Magyar Időknek meg egyenesen azt mondta: „Nyugat-Európában nincsenek Orbán Viktoraink. (…) Orbán Viktor végzi a feladatát, és ismeri Magyarország identitását. Hajlandó megvédeni a nemzetet, és nem hagyja, hogy az Európai Unió megfélemlítse.”

Nem ő volt az egyetlen európai szélsőjobboldali politikus, aki az utóbbi időben Orbánt dicsérte, vagy állította egyenesen példaképnek – az ilyen megjegyzésekről természetesen a kormánymédia is szorgalmasan beszámolt. Csak épp azt felejtették el hozzátenni, hogy több esetben

rasszista, vagy épp erősen oroszbarát politikusok

tették ezeket a kijelentéseket.

Mint például, szintén pár napja, az olasz Északi Liga vezetője, Matteo Salvini, aki azt mondta egy tévéinterjúban: Orbán védi a határokat és a nemzeti valutát, valamint leállítja a migrációt. Ahogy fogalmazott:

„Ha egy jól kormányzott országot kell választanom, ezt választom.”

Salvini egyébként nem csak arról hírhedt, hogy el akarja törölni az eurót, vagy hogy minden menekültet a tengerbe dobott volna. Pártja gyűlésein előszeretettel hord fekete inget, az olasz fasisztákra utalva, de ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni. A párt egyébként Putyin pártjával írt alá együttműködési megállapodást.

Salvinihez hasonlóan rasszista kijelentéséről lett ismert az Alternatíva Németországnak EP-képviselője, Beatrix von Storch is. Ő ugyanis egyenesen azt mondta, hogy

a rendőröknek a menekültek közé kellene lőniük.

Amikor a Facebookon megkérdezték tőle, hogy a nőkre és a gyerekekre is, igennel válaszolt.

Ő is azok közé tartozik, aki büszke Orbánra, tavaly áprilisban közös fotót posztolt a Facebookon: Európa határai védőjének nevezte Orbánt, és szerinte ilyen kormányfőkre van szükség.

A négy eddig említett politikus pártját az is összeköti, hogy tavaly januárban mindegyikük képviseltette magát a populista szélsőjobboldaliak nagy találkozóján, Koblenzben, ahol

együtt szidták a globalista elitet, az Európai Uniót, a médiát, és persze a menekülteket.

Persze rajtuk kívül is lehetne sorolni más szélsőjobboldali politikusokat, akik Orbánt dicsérték. Ha a lengyelekkel most nem foglalkozunk (róluk itt olvashat bővebben), akkor is meg lehet még említeni például Nigel Farage-t, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának korábbi elnökét, a brexit-kampány egyik vezetőjét, aki a Facebookon írt dicsérően Orbánról.

De inkább még egy amerikai politikust emeljünk ki, Steve King iowai republikánus képviselőt. Ő a Twitteren Orbánról azt írta, hogy a „Nyugati Civilizáció Winston Churchilljének” fogja majd tartani a történelem, „ha a Nyugat túléli a kulturális öngyilkosságot”.

Steve King egyébként abszolút beleillik a fenti sorba. Ő is többször tett rasszista kijelentéseket bevándorlókról, vagy épp afroamerikaiakról, és arra is volt példa, hogy a fehérek felsőbbrendűségéről szóló nézeteit hangoztatta. És hogy a kör körbeérjen: King nyíltan kiállt már Geert Wilders mellett is, amiért még saját párttársai is keményen bírálták.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK