Kezdőlap Blogolda

Blogolda

Foszlányaim

0

Jé, felkelt a Nap! Süt is. Én, az örök optimista azért a tegnapi bukásban látok pozitívumot is. Zorba jutott az eszembe, amikor éppen minden álmuk összeomlott, széles mosollyal megszólalt:

 “Főnök, látott már ilyen csodálatos összeomlást?

“Táncolj, a zene majd megjön”

Parászka Boróka Facebook bejegyzése

Ennyit érnek a Magyarország határain kívül összegyűjtött szavazatok: Marosvásárhely és Jedd között félúton, a jeddi köztemetővel szemben hevert egy zsák szavazólap. Köztük, nyilván ellenzéki pártokra leadott szavazatok, félig elégve.

Ennyit arról, hogy milyen biztonsággal gyűjti, és kezeli az RMDSZ, az EMSZ a szavazólapokat, mennyire garantálja, hogy senki ne nyúljon bele a borítékokba, hogy az erdélyi ellenzéki szavazatok is eljussanak a szavazatszámláló központokba.
Ennyit arról a kampányról, amit az RMDSZ és az EMNSZ is hetek óta nyom: nem szabad a román portára bízni a szavazatokat, mert “nem biztonságos”. Pontosan ennyivel megbízhatóbb az úgynevezett erdélyi magyar érdekképviselet. Amikor majd azt veti fel mindenki, hogy kikre szavaztak az erdélyiek, akkor jusson eszetekbe ez a képsor. Pont ennyit ér az erdélyiek valós véleménye.
A helyszínről tudni kell, hogy ez egy forgalmas közút, erre halad el a Marosvásárhelyet Nyárádszeredával összekötő országút. Ráadásul a szavazólapokat annál a csomópontnál dobták el, ahol a rendőrség rendszeresen kint áll, esténként különösen, felügyelik a forgalmat. Ettől a helyszíntől egy kilométernyire épp építkezés folyik, egy multi épít bevásárlóközpontot. Kiemelten őrzik a területet a hozzáférhető építőanyagok miatt, minden éjjel kint van a biztonsági szolgálat, és éjjel is dolgoznak. Most ráadásul napok óta tarlótüzek vannak. Többször járt kint a tűzoltóság, fokozott a készültség.
Bátrak voltak, akik a zsákokat kivitték, meggyújtották és otthagyták: a hatóságok szeme láttára, a tarlótüzek évadján gyújtogattak, és még az sem volt fontos számukra, hogy tényleg eltüntessék a nyomokat. #erdélyválaszt

Lehallgatóberendezést találtak a Polgármesteri Hivatalban

Elképesztő és nagyon szomorú ügy miatt kell most a nyilvánossághoz fordulnom. Pár nappal ezelőtt a polgármesteri titkárságon az általános helyettesem irodájában az egyik plafonon lévő ledes spotlámpában a képen látható megfigyelő és lehallgató berendezést (kamerát és mikrofont) találtuk –  írja Csőzik László Érd polgármestere Facebook bejegyzésében.

Természetesen feljelentést tettem a rendőrségen. Ami első blikkre megállapítható: a kémkamera vette a szobában zajló eseményeket. Ami drámaibb: a kamera pont az asztalon lévő számítógép felett volt, tehát akár a begépelt jelszavakat is venni tudta.
Facebook
Remélem, a nyomozás kideríti, ki és miért szerelte fel, kinek továbbította a jeleket.
Borzalmasan szomorú ez az eset, mert 33 évvel a rendszerváltást követően ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie. De hogy őszinte legyek, az elmúlt évek megfigyelési botrányai – különösen a Pegasus-szoftver bevetése – után engem már semmi nem lep meg – írja a polgármester.

A neten olvastam 1.

Egy Facebook bejegyzést olvasva találtam ezt az írást. Nem derült ki kinek a tollából származik, de az biztos: jó, hogy megírta.

Az utolsó út:
“Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
– Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
– Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
– Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
– Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
– Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. – Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
– Nincs már családom. Mindenki meghalt. – Nagyon csendesen beszélt. – A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
– Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
– Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
– Semmivel – feleltem.
– Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
– Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
– Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el…”

“Ami történik, az rosszabb, mint a háború”

“Ami történik, az rosszabb, mint a háború. Putyin támad, gyilkol és úgy akarja előírni a szabályait, hogy nem üzen hadat Ukrajnának – mondta Franco Anjoini a NATO dél-európai erők parancsnoka.

A hadüzenet nem formális aktus, hanem konkrét katonai, jogi, közigazgatási és politikai tartalommal teli cselekmény.
Bármilyen furcsa is lehet sok embernek, de a háborúnak is vannak szabályai. Van kódex, nemzetközi normák, megállapodások, sőt szabályok is.
A szabályok között van – a civilekhez való hozzáállás – kiemelten a gyermekek, kórházak, iskolák, óvodák védelme. Külön szabály vonatkozik a Vöröskeresztre és a Zöld Félholdra.
A független szervezetekre és megfigyelőkre is vonatkoznak szabályok. Az újságíróknak is kivételezett szerep jut. És akkor még nem is beszéltem a menekültekrehez, foglyokhoz, halottakhoz!
Putyin viselkedése, néma támadás, tetteinek nemzetközi felvállalása nélkül hallatlan aljasság és embertelenség a részéről és országáról. Putyin hátat fordított ennek az egésznek, az atomfegyverek fenyegetése által támogatott állami banditizmusnak.
Viselkedése, és általában a Kreml viselkedése teljes mértékben megsért minden nemzetközi normát, egyezményt és megállapodást.
De mivel a világ nem az övé, nem fogunk megbocsátani neki semmit.
Nem szabad elfogadni, hogy mindez különösebb következmények nélkül érjen véget.”

Timothy Snider: „Népirtás” és Népirtás

Mit jelent az, hogy Vlagyimir Putyin “népirtással” vádolja az ukrán kormányt, és az ország meghódítása után “denacizálást” ígér? Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy Ukrajna politikai és civil vezetőinek letartóztatását, kirakatperek lefolytatását és ártatlan emberek kivégzését tervezi. 

Lehetséges kevésbé borzalmas értelmezés is, de nem meggyőző. Az biztos, hogy Putyin nyelvezetét a hazai orosz fogyasztás propagandájaként értelmezhetjük. A szovjet szóhasználatban a náci volt a legnagyobb ellenség, és szinte bárkit annak lehetett meghatározni. Talán Putyin arra gondol, hogy újraaktiválja a második világháború traumáját, és Oroszországot áldozatul állítja be. Ez azonban nem tűnik egészen helyesnek. Az invázió csekély propagandafelhalmozással indult. Úgy tűnik, hogy olyan gyors műveletnek képzelték el, hogy nem volt szükség valódi indoklásra.

Egy másik ésszerű reakció Putyin szavaira, hogy megjegyezzük, hogy ezek elvonják a figyelmünket saját számos fasiszta gyakorlatától. Putyin szélsőjobboldali diktátor, akit a fehér felsőbbrendűek csodálnak világszerte. Az ártatlanság ősi mítoszaira hivatkozik, mint az uralom igazolására. A szándékos erőszakot részesíti előnyben az ész és a jog helyett, az 1930-as évek fantáziáit idézi. A határon túli honfitársakról szóló atrocitások Hitler saját propagandafedeze volt, amikor elpusztította Csehszlovákiát és Lengyelországot. Putyin állításai, miszerint egy szomszédos ország a nemzetközi rend illegitim teremtménye, szintén plagizáltnak tűnnek Hitler 1938-ban és 1939-ben e két országról szóló beszédeiből. Ez azonban még nem juttat el bennünket a sötétség szívéhez.

Putyin nyelvezetének másik megközelítése az, hogy rámutassunk arra, hogy tényszerűen pontatlan az ukrán politika leírása. Az ukrán hatóságok természetesen nem követtek el népirtást az oroszul beszélők ellen, és semmi sem indokolná egy ilyen kifejezés használatát. Putyin nem kínált bizonyítékot üres állításának alátámasztására, és még csak világos elképzelést sem adott arról, hogy miről beszél. Ukrajna kétnyelvű ország, rendkívül ritka nyelvi toleranciával. Az oroszul beszélők Ukrajnában minden tekintetben szabadabbak, mint az oroszul beszélők Oroszországban. Fontos ezeknek a tényeknek a megállapítása. De ezek tisztázása még mindig nem elég.

twitter.com

Azt is fel kell ismernünk, hogy egy bizonyos fajta zsarnok számára valójában az a lényeg, hogy a perverzióig tévedjenek. Groteszk például, hogy Putyin nácival vádolja az ukrán kormányt. Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij mérsékelt politikai nézetekkel rendelkező zsidó. Nagyapja a Vörös Hadseregben harcolt a németekkel; nagyapja családját meggyilkolták a holokausztban. A szavazatok több mint hetven százalékával egy multikulturális társadalom tagjai választották meg, akik általában polgári értelemben határozzák meg nemzetüket. A szélsőjobb észrevehetetlen százalékokat kap az ukrán szavazatokból, és nem játszik szerepet a kormányban.

És Putyin pontosan ezért beszél Ukrajna “eldenacizálásáról”. Nem akar értelmet adni. Meg akarja fosztani ezeket a kulcsfontosságú fogalmakat – a nácik és a népirtás – minden értelmüktől, elkoptatni, lehetetlenné tenni ésszerű módon történő használatát. Lehetetlenné akarja tenni, hogy a második világháború vagy a holokauszt bármiféle általános erkölcsi tanulsággal szolgáljon. Az olyan szavak, mint a „népirtás” vagy a „náci”, a posztmodern diktátor játékszereivé válnak. Azt kell érteniük, amit csak akar, és meg kell engedniük, hogy azt csináljon, amit csak akar. Ez elég gonosz, de még mindig nem értük el a mélypontot.

Most már látjuk, hogy Putyin valóban tenni akar. Nem egyszerűen kiüresíti a “népirtás” és a “denacizálás” fogalmát. Nyilvánvalóan azt tervezi, hogy kigúnyolja az e fogalmak köré létrehozott igazságügyi intézményeket. Úgy tűnik, ez a legtalálóbb olvasata annak ígéretének, hogy “bíróság elé állítja azokat, akik számos véres bűncselekményt követtek el civilek ellen”. Ha az orosz erők elfogják az ukrán politikai és polgári vezetőket, a legvalószínűbbnek tűnik, hogy bíróság elé állítja őket a bíróság valamilyen perverziója előtt, és kivégzik, vagy hosszú távra egy különleges rezsim börtönébe küldi őket. Úgy tűnik, a háborús bűnök egész eszméjét akarja delegitimálni — azzal, hogy egy kitalált bűn megbüntetése nevében  valós bűncselekményt követ el.

FMT

Kijev külvárosa, tegnap, orosz ágyúzás után.

Indoklás nélkül megszállni egy országot, valóban bűncselekmény. És egy nemzet vezetőinek megcélzása valóban népirtás.

Az üres beszéd a szörnyűségről előkészíti az utat a teljes szörnyűséghez. Ez a Putyin-rezsim stílusa: lépjünk be a tisztességes közélethez szükséges fogalmakba és intézményekbe, tegyünk gúnyt belőlük, és ezzel megszabadítsuk az utat a gyilkos nihilizmus előtt.

Putyin és az ortodoxia

Azért most nem ártana az ellenzék szakértői vagy „beszélő fejei” közül valakinek arról is szólnia, hogy mit jelent a putyini politikában az ortodoxia, a rettenetesen megerősödött pravoszláv háttér. Vajon miért hivatkozik rendszeresen Putyin az orosz ortodox egyházra, s hatalomra jutását követően, 2000 után, a kommunista-ateista birodalom romjain miért építette fel újra az orosz ortodoxiát mint masszív politikai-geopolitikai tényezőt. S mindezzel párhuzamosan miért és hogyan lett az egykori KGB-s tisztből a hagyományos pravoszláv erkölcsök legnagyobb védelmezője, a homoszexualitás elleni harc marsallja, a válás büntetője, a hagyományos családmodell harcias támogatója.

Jó lenne, ha a hazai vallási szakértők és valláspolitikusok – kivált ebben a helyzetben, s nem mellesleg egy hónappal a választás előtt – rezonálnának végre a fenti kérdésekre is, s nem csak az egyházak leendő támogatásáról fejtenék ki sosem hallott és parádésan újszerű gondolataikat.
Üdvös lenne épp most rámutatni arra, hogy a tradicionális, ám a Szovjetunió szétesésével megrendült, majd Putyinnal újra megerősödő orosz nacionalizmus és birodalmi tudat milyen támaszt talál az orosz ortodox egyházban, s miként instrumentalizálja Putyin a pravoszláv egyházat.
Mert a Nyugat, amiként a XIX. századi szlavofilek szemében, ma is a dekadencia, a romlottság, a primitivizmus, az erkölcstelenség bűnös helye, az, amely letért a krisztusi útról. A kereszténységét megtagadó világgal szemben Oroszország üdvtörténeti kötelezettsége „harmadik Rómaként” (negyedik Róma már nem lesz!) visszavezetni a bűnös és elfajzott világot Krisztus igaz útjára, amelyről a Nyugat, a római katolicizmus, s nyomában minden más vallási elfajzottság és rút eretnekség végzetesen letért: az Orosz Anyácskának transzcendens feladata, célja, hivatása és küldetése van, amelynek megvalósításához minden világi eszköz megengedett és támogatott, hiszen a transzcendens cél felülír minden e világit.
Putyin rendszeresen ott virít Kirill orosz pátriárka társaságában, s ismert az az önmagáról kiadatott naptár, amelyben a mezítelen mellkasú vagy épp egy jeges tó vízébe merülő, célba lövő, jégkorongozó, lovagló és bicikliző, vadászó és halászó, leopárdkölyköt és bolgár juhászkutyát ölelgető, a férfiasságtól duzzadó és a lágy érzelmektől elolvadó Putyin mellett a liturgikus ünnepségek is helyet kapnak: mindez „visszafogottan” drasztikus jelzése a putyini kozmikus év szakrális és szekuláris teljességének.

A putyini kereszténység pont olyan „őszinte” és „tiszta”, amilyen a fideszes kereszténység:

puszta eszköz a legaljasabb és leggaládabb politikai célok igazolására és keresztülvitelére. Putyin a Krím bevételekor is jellemző módon a távoli múltba imaginált ködös ősi hagyományokra és vallási gyökerekre hivatkozott: „A Krímben minden a közös történelmünket és büszkeségünket zengi. Itt található az ősi Kherszonészosz, ahol I. Vlagyimir nagyfejedelem megkeresztelkedett. Az ortodoxia felvételének spirituális hőstette meghatározta az Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország népeit egységbe forrasztó kultúra, civilizáció és emberi értékek általános alapját.”
Az orosz ortodox egyház Putyin politikájának szolgálólánya. Noha 1686 óta az ukrán és az ortodox egyház a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá tartozott, ám 2018. októberében az ukrajnai ortodox egyház státuszáról folytatott vita következtében az orosz ortodox egyház megszakította kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal: a döntést kiváltó ok az volt, hogy a konstantinápolyi patriarkátus elismerte az ukrán ortodox egyház autókefáliáját (autokefalosz = „saját fejű”, vagyis önálló – tudniillik az ortodox kereszténység nem fogadja el a közös Tanítóhivatalt, élén a pápával). A szétválás a maga szimbolikájában tovább erősítette Ukrajna valóságos és spirituális leválásának tényét Oroszországról.

Az orosz ortodoxiát felhasználó geopolitikai ideológia üzenete egyértelmű: a vallási köntösbe burkolt politikai szándék, annak vallási-transzcendens irányultsága miatt nem időhöz kötött, hanem örök, s Oroszország mindenkori uralkodójának kötelessége, hogy a szent cél beteljesedéséig vegye fel a harcot a bűnös világgal.

A béke csak látszólagos, taktikai csupán, s legfeljebb újabb erőgyűjtésre szolgál. (Ilyen erőgyűjtés volt az, amikor a Nyugat kitörő lelkesedéssel köszöntötte Putyin cárt az elnöki trónon, benne látva a keleti demokrácia messiását. Ám míg a művelt világ vezetői tolongtak, hogy hódolatukat fejezzék ki Putyin cár előtt, minden galádságot elnézve neki, közben a ravasz KGB-s tiszt a régi rutinnal kihasználta a kedvező szélcsendet, hogy a legnagyobb titoktartás közepette kifejlessze és létrehozza a kiberháború teljes arzenálját, amelyben Oroszország ma az egyik legerősebb nagyhatalom.
Nincs új a nap alatt: a Fidesz is direkt politikai célokra használja a financiálisan teljesen kiszolgáltatott és ezért sok mindenre kapható egyházakat, csakhogy mindez emitt piti játékszer ahhoz képest, ami amott, Oroszországban történik.
Gábor György

Foszlányaim – Orbán és az emlékezet

1

Orbán Viktor: Nem fogjuk engedni, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebben a háborúba!

Soha többé nem szeretném hallani  azokat a nagyívű politikai elméket akik 1956-ra hivatkozva megbocsáthatatlan bűnnek nevezték, hogy a Nyugat magára hagyta ötvenhatos forradalmunkat. 

Valami megtört 2021. január 06-án

Wang Huning Kína elmúlt harminc éves történelmének legjelentősebb politikai gondolkodója. Álláspontja időnkét változik, ahogy az minden átfogó rendszert kialakító politikai személyiség esetében történni szokott. Ám az semmiképp sem mondható el róla, hogy a globális körülmények között nagy sebességgel változó világ fejleményeit ne látná át meglehetősen élesen.

A ’90-es évek elején hosszabb időt töltött az USA-ban, észlelte az ottani ellentmondásokat, de véleménye az volt: ameddig Amerikában példamutató módon – azaz demokratikus pedantériával és zökkenőmentesen – adja át egyik adminisztráció a másiknak a hatalmat, az ország ereje és globális pozíciója megingathatatlan.
Ez az álláspontja 2021. január 6-án, amikor Trump a Capitoliumra uszította a csőcseléket, megingott. Ha képes egy, a való világ által ennyire megvetett senki a Fehér Házig kapaszkodni, s ott példátlan cselekedeteket büntetlenül végrehajtani, akkor más megoldást kell találnia ahhoz, hogy életben tartható legyen egy jövőbeli stabil társadalom – gondolta.
Xi Jinping – és persze Putyin – régi vágású autokraták. Nekik is azt üzente ez a bizonyos januári nap, hogy Amerika már nem a régi; hogy Amerikát figyelmen kívül hagyva lehet olyan világot teremteni, ami felülírhatja a demokráciát és a liberalizmust. Hisz Trump alatt Amerika többé már nem volt hajlandó garantálni Európa biztonságát; ráadásul Washington 2019-ben kilépett a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződésből. A gyengeség és átgondolatlanság megannyi beszédes jele!
Joe Biden láthatóan igyekszik mindezt gyorsan visszacsinálni – meglátjuk, mennyi ideje és ereje marad ehhez. De a transzatlanti szövetségnek most nagy árat kell fizetnie azért, hogy Putyin és Xi ráébredjen saját politikai cselekedeteik korlátaira. Ezért fontos mindaz, ami ezekben a napokban Ukrajnában és Ukrajnával történik.
Ara-Kovács Attila

Foszlányaim – Ócsó diplomának híg a leve

A Mandiner lőtt, talált, Bangóné süllyedt. Így csinálják a profik.

Látod Miniszterelnök-jelölt úr, nem a levegőbe kell szúrkálni, mert azzal csak magad lövöd lábon, hanem éleslőszert tenni a tárba és egyetlen jól célzott lövéssel leteríteni a vadat. Ezt még tanulni kellene, de nincsen rá idő, és neked (én vagyok az öregebb) csak patronod van csupán, nem éleslőszered.

Ne aggódj, mivel a választást veled kell végig csinálni, szavazatomat megkapjátok. Nem Te, hanem az ellenzék.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK