Van abban némi arcpirító, hogy egy ilyen antiszociális kormány papol Budapestnek szolidaritásról. Mert Budapest Európa talán legszolidárisabb városa. Minden Budapesten megtermelt 100 forintból 97 a központi költségvetésbe kerül. Nem ismerünk még egy olyan európai nagyvárost, amelyet ilyen mértékben sújt az adóelvonás. A budapesti autótulajdonosok által befizetett gépjármű- és a jövedéki adóból immár egy fillér sem marad a városban az utak felújítására. Budapest működteti az ország legnagyobb közösségi közlekedési rendszerét – amin sokkal többen utaznak, mint a MÁV és a Volánbusz járatain együttvéve -, és bár az európai nagyvárosok szinte mindegyikében az állam és a város fele-fele arányban fizeti a közlekedés költségeit, Budapest tízszer többet tesz a bele, mint a magyar kormány. Sorolhatnám még. Budapest és a budapestiek szolidárisak, itt az ideje, hogy Budapesttel és a budapestiekkel is szolidárisak legyünk.
Ha a kormány valóban azt gondolja, hogy fizessenek a gazdagok, akkor ne a válság által legjobban sújtott Budapestet sarcolja, hanem javaslom, kezdje az adóztatást Mészáros Lőrinccel és a többi NER-lovaggal – ahelyett, hogy őket tömné tovább többek között az önkormányzatoktól elvont pénzekből.
Karácsonynapló – 2020. június. 11.
Urbi et orbi
Megnéztem és meghallgattam Ferenc pápa húsvéti üzenetét a világnak, valamint urbi et orbi áldását.
A pápa ezúttal nem csupán Krisztus földi helytartójaként, az egyetemes keresztény egyház elöljárójaként, hanem hiteles humanistaként, felelős és bölcs államférfiként, a világ bajait jól ismerő gondolkodóként, minden embert szerető és tisztelő EMBERKÉNT szólt a világhoz – nemcsak a hívő, katolikus keresztényekhez, hanem minden jó szándékú emberhez!
Kétségtelen, hogy az egész világot fenyegető példátlan méretű és ismeretlen kimenetelű egészségügyi, gazdasági és humanitárius krízis már több felelős vezetőt sarkallt példamutató megszólalásra. (Gondoljunk csak Angela Merkel két parlamenti beszédére, II. Erzsébet királynő üzenetére, Conti olasz miniszterelnök drámai szavaira, vagy most a német szövetségi elnök húsvéti beszédére.)
Ferenc pápa egész világnak szóló üzenete több volt ezeknél: egyetemes érvényű, mindenki számára érthető, követhető útmutatás volt.
Megpróbálom röviden összefoglalni a beszéd legfontosabb világi elemeit.
1./ A világ méretű krízis a kiszolgáltatott, szegény, eladósodott országokat sújtja legjobban. Itt az ideje, hogy a gazdag hitelezők felfüggesszék, vagy akár el is engedjék ezen országok fojtogató tartozásait
2./ Európának a válság hatására minél előbb vissza kell térnie a II. világháborút követő, tartós békét eredményező összefogáshoz, szolidaritáshoz, a kölcsönös támogatás politikájához. Ma nincs helye az elzárkózó nacionalizmusnak, a másik felet legyőző, mindent uraló versenynek, a széthúzásnak, a gyanakvásnak és a békétlenségnek.
3./ Eljött az ideje a hatalmas erőforrásokat felemésztő fegyverkezési verseny befejezésének, de legalább is felfüggesztésének. A fegyverkezésre fordított gigantikus eszközöket a járvány és pusztító következményeinek leküzdésére, az egyetemes közjóra kellene fordítani.
4./ A humanitárius katasztrófa sújtotta térségekből menekülőket be kell fogadni, támogatni és nem megbélyegezni, tovább üldözni a háborúk, az éhínség és az üldözés elől menekülőket. Külön is kiemelte Görögországot, Törökországot és a Földközi tenger térségét.
5./ A ma is dúló háborúknak, fegyveres konfliktusoknak véget kell vetni. Kiemelte Szíriát, Líbiát, az izraeli-palesztin konfliktust, Irán, délkelet Ukrajnát és Venezuelát. A terrorizmusnak nemzetközi összefogással kellene megálljt parancsolni.
6./ Úgyszólván tételesen felsorolta a járvány leküzdésében és az élet fenntartásában legnagyobb terheket vállaló, sokszor saját életüket is veszélyeztető orvosokat, ápolókat, kamionsofőröket, bolti eladókat, az alapvető szolgáltatásokat biztosító munkásokat, a rendet fenntartó katonákat és rendőröket – megköszönve áldozatos munkájukat és hangsúlyozva kiemelt megbecsülésüket.
Bizonyára sokan naiv álmodozásnak minősítik a pápa intelmeit, javaslatait. Az u.n. reálpolitika szemüvegén keresztül nézve néhány gondolata talán illuzórikusnak tűnik. Közgazdászként magam is sok ellenérvet tudnék felsorakoztatni – akár a hasznosság elvét, akár az erőforrások optimális elosztását szem előtt tartva, netán a gazdaság mozgatórugóinak tiszteletben tartását igényelve – több gondolata ellen.
Most még sem ezek a racionális megfontolások fontosak: a világ már soha sem lesz olyan, mint a járvány előtt volt. Itt az ideje, hogy felismerjük ezt és változtassunk világunkon, mindenek előtt saját eddigi felfogásunkon és gyakorlatunkon.
A pápa üzenete ezt ismerte fel, erre biztat mindannyiunkat, ezért egyetemes és progresszív!
Csendesen eltöprengtem azon, hogy vajon hallották és főképp megértették e a pápai üzenetet kis hazánk magabiztos, magukat csalhatatlannak hitt vezetői?!
Békesi László
A sánta kutyát utolérték
Tegnap az euró forint árfolyama megközelítette a 370, a dolláré a 340, a svájci franké a 350 forintot. A forint árfolyama egy év alatt az euróhoz képest 13, a dollárhoz képest 16, a svájci frankhoz képest 20 %-kal romlott – miközben a kormány propaganda szerint száguld, a régióban, sőt az EU-ban éllovas és éltanuló a magyar gazdaság na és annak irányítói. – írja Békesi László bejegyzésében.
Fél évvel ezelőtt a magyar kormány 2020 évi gazdasági programját, államháztartását és valamennyi makro mutatóját 320 forintos euró, 280 Ft-os dollár és 290 Ft-os frank árfolyamon tervezte – többek között az inflációs pályát is.
A forint árfolyam vesztesége 6 hónap alatt az euróhoz képest 50, a dollárhoz és a frankhoz képest 60 Ft!
Mi történt?
A drasztikus árfolyamromlás mögött három markáns tényező húzódik meg:
1./ A gyorsan terjedő, súlyos és bizonytalan átfutási idejű világjárvány gazdasági következményei miatt a pénzpiacok szereplői a biztonságot és likviditást jelentő kulcs valutákba – euróba, dollárba és svájci frankba menekülnek.
A növekvő kockázatok miatt eszközeiket kivonják a sérülékeny piacokról, vállalva az esetenként jelentős hozam veszteségeket is. Ezzel növelik a sérülékeny valuták kínálatát, így rontják árfolyamukat. Ennyiben a magyar tendencia a nemzetközi trendbe illeszkedik.
Azonos előjelű változás mellett azonban az árfolyamromlás mértéke egy nagyságrenddel nagyobb a forint, mint más régiós valuták esetében. (Egy év alatt a forint 5-7%-kal nagyobb mértékben romlott mint a lengyel zloty, vagy a cseh korona. Az árfolyamromlás mértéke megközelíti az összeomlás határán táncoló török líráét!)
2./ Az elmúlt évek elhibázott magyar gazdaságpolitikája – a jelenlegi és részben a jövőbeni erőforrások maximális és alacsony hatékonyságú, sokszor pazarló felhasználása, a növekedést erőltető, szélsőségesen prociklikus gazdaságpolitika, a rekord alacsonyságú reálkamathoz vezető monetáris politika, az általános korrupció, a piac hatásainak kikapcsolása ill. eltorzítása, a protekcionista állami beavatkozás elterjedése, stb. – a magyar gazdaságot az átlagosnál sokkal sérülékenyebbé tették egy külső sokkal szemben – amilyen a koronavírus járvány is -, mint a régió többi gazdaságát.
Lényegében tartalékok nélkül, szerény eszköztár birtokában kell felvenni a küzdelmet a világjárvány gazdasági következményeivel, ráadásul a késlekedés és az eddigi elégtelen, vagy hibás döntések is fokozzák a bizalmatlanságot.
A felelőtlen hazardírozást, a közgazdaság tudomány törvényeit, a piacok értékítéletét nem lehet hosszú távon büntetlenül negligálni, a speciális viszonyok között alkalmazható nem konvencionális eszközök nem azonosak a szélhámossággal, a szabad rablással, vagy a nagyképű, fellengzős propagandával!
3./ A magyar kormány a járvány miatti válságot hatalmának korlátlan mértékű és idejű kiterjesztésére, az ellenvélemények elhallgattatására, nyílt erőszak bevezetésére akarja felhasználni.
Az u.n. koronavírus törvény a piacok számára is elrettentő példa, ami hatalmas gazdasági veszteségeket okoz az országnak!
Hazug és hamis tehát minden olyan állítás, amely a forint drámai árfolyamromlását kizárólag a járvány miatti gazdasági válság következményének próbálja beállítani, vagy pláne valamelyen ellenséges, spekulációs összeesküvésnek tekinti.
Durva hazugság az is, hogy az árfolyam összeomlását az átlagemberek meg sem érzik, hisz a kereslet csökkenése miatt az infláció nem gyorsul, külföldre utazni mostanában meg úgysem lehet.
Az import drágulásán keresztül a romló árfolyam beépül az árakba, leértékeli a forint jövedelmeket, megtakarításokat, vagyonokat – s a járvány elmúltával normalizálódó piaci viszonyok között romboló inflációhoz vezet!
Mindezt sokan és sokszor elmondtuk már – hasztalanul.
A járványon túl is hatalmas árat fogunk fizetni mindannyian az Orbán rezsim bűneiért.
Ha a gazdaság köhögni kezd… II. rész
A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.
Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.
2./ A járvány gazdasági következményeinek menedzselése, negatív hatásainak mérséklése.
A feladat nemcsak bonyolult, hanem eddig ismeretlen eszközöket, megoldásokat követel, azok mellékhatásainak, hátrányos következményeinek tudatában, bizonytalanságaival együtt. Nagy valószínűséggel a kisebbik rossz filozófiáját kell követnünk. Hogy a ma szokásos harcászati fogalmakat használjam: új, még ki nem próbált fegyvereket kell élesben bevetni ismeretlen harci terepen és ellenséggel szemben.
Az igazi kihívást az jelenti, hogy egyszerre kellene oldani a kínálati sokkot, pótolni a tovagyűrűző keresletkiesést és kezelni a járvány humanitárius kockázatait, társadalmi, politikai következményeit.
A kínálat csökkenését részben állami beavatkozásokkal, részben vállalati alkalmazkodással lehet mérsékelni.
Az állam feladata, hogy ahol ez lehetséges, segítse megőrizni a termelési, szolgáltatási kapacitásokat, az infrastruktúra működőképességét, biztosítsa az ellátást szolgáló intézmények, szervezetek működőképességét.
A feladat monetáris, fiskális és jövedelempolitikai eszközök kombinált alkalmazását teszi szükségessé. (Kitűnő elemzések és javaslatok születtek már eddig is a gazdasági krízis kezelésére. Surányi György, Király Júlia és Ricke Werner tanulmányait mindenki figyelmébe ajánlom.)
Lényegében korlátlan hitelezési kapacitással kellene biztosítani a működőképes cégek likviditását, átmenetileg csökkenteni közterheiket, bérkiegészítő támogatásokkal segíteni a foglalkoztatottak megtartását, direkt, vagy közvetett tőkejuttatással segíteni a vállalkozások alkalmazkodását az új piaci helyzethez, technológiai követelményekhez.
Ebben a jegybankoknak és a kereskedelmi bankoknak, valamint a költségvetésnek egyaránt halaszthatatlan feladatai vannak.
A feladat nehezebb része hárul a vállalatokra. A kieső kereslet miatt bekövetkező kibocsátás csökkenéssel egyidejűleg kell alkalmazkodniuk az új körülményekhez. Új beszállítók, szolgáltatók beépítése a termelési, értékesítési láncba, a hiányzó alkatrészek, részegységek, anyagok kiváltása más technikai megoldásokkal, műszaki fejlesztéssel, innovációval úgy, hogy képesek legyenek minimalizálni a visszaesést, illetve felkészülni a krízis utáni igények kielégítésére.
A kieső kereslet pótlásának eszköztára már ma is széleskörű, kipróbált, ismert. Bátor, kombinált alkalmazásukra van szükség.
Az igazi kockázatot az jelenti, hogy átmenetileg vállalni kell a gigantikus méretű kereslet növelés összes negatív hatását: az eladósodást, az egyensúlyi mutatók romlását, a később kibontakozó inflációs nyomást, a termelékenység növekedéstől elszakított jövedelem pótlást, a teljesítmény ösztönzők átmeneti háttérbe szorítását.
A fiskális, monetáris, jövedelem- és szociálpolitikai eszközrendszert összehangoltan és kiterjesztve kell alkalmazni.
A direkt jegybanki finanszírozás tilalmát átmenetileg fel kell függeszteni akár vállalatokról, akár az államról van szó. (A növekvő deficit monetizálása is megengedhető!)
Közvetlenül, célzottan kell pénzt adni az embereknek: bérkiegészítés, munkanélküli segély, szociális segélyek, család támogatások formájában.
Fel kell függeszteni átmenetileg a köztartozások és hiteltartozások fizetését azoknál, akik ezt kérik, mert elveszítették állásukat, vagy megbetegedtek.
Az egészségügyi dolgozók bérét a járvány idejére azonnal meg kell duplázni, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókét megháromszorozni!
Hasonlóan kellene eljárni a mindennapi ellátást biztosító munkakörökben is – vállalatok esetében állami támogatással. (Mire vár még a magyar kormány?!)
A tönkrement és kiszolgáltatott egészségügyi intézményhálózat azonnali, lényegében korlátlan és sok oldalú támogatásra szorul. (Berendezések, gyógyszerek, szakemberek, stb.)
Az aggregált kereslet növelésének el kellene érnie a GDP 3%-át, az ehhez tartozó deficit és államadósság növekedésével együtt.
Az államháztartás terheinek csökkentése érdekében egyszeri szolidaritási hozzájárulást kellene kiróni a magas jövedelemmel és vagyonnal rendelkező állampolgárokra. (Ez akár progresszív is lehetne!)
Az állami és politikai vezetők bérét a krízis időszakban 50%-kal kellene mérsékelni. (Ezek szolidaritási típusú, bizalom erősítő lépések lennének, gazdasági súlyuk nem jelentős.)
A felesleges, presztizs jellegű, vagy halasztható beruházásokat, kötelezettségeket – pl. sportpályák építése, nagy rendezvények lebonyolítása, vállalása, határon túli szervezetek támogatása, stb – le kell állítani, fel kell mondani.
A kereslet növelő intézkedések hátterét biztosítják a szupranacionális intézmények döntései, új szabályai és gigantikus támogatásai és forrásai. (IMF, Világbank, EKB, EIB, EU,stb.)
Az eddigi magyar intézkedések szükségesek, jó irányúak, de messze elégtelenek!
Az elmúlt évek durván prociklikus, valamennyi erőforrást felélő – nagyrészt elpazarló -, csúcsra járatott gazdaságpolitikája most kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot, csökkenti az aktív válságmenedzselés lehetőségét, illetve növeli annak jövőbeni terheit. Ennek ellenére vállalni kell a kockázatot, mert csak így csökkenthetők a még nagyobb vesztességek.
Ha a gazdaság köhögni kezd… I. rész.
A járvány terjedésének napi gondjai és feladatai mellett egyre több elemzés foglalkozik a járvány gazdasági, társadalmi, politikai következményeivel, lefutásának lehetséges forgatókönyveivel, kezelésének eszközeivel, a járvány utáni időszak feladataival, esélyeivel, buktatóival.
Valamennyi aspektus figyelmet érdemel, gondos, elmélyült elemzést kíván.
A következő napokban megkísérelem összegezni saját véleményemet, dilemmáimat – egy közgazdász és egykori gyakorló gazdaságpolitikus szemével.
1./ A koronavírus járvány hatása a világgazdaság működésére, a napi gazdasági folyamatokra.
A járvány rohamos, világméretű terjedése három egymással szorosan összefüggő, egymásra épülő hatást fejt ki a világgazdaságra és a napi gazdasági folyamatokra:
– a szerteágazó és bonyolult, többnyire globális termelési, szolgáltatási és értékesítési láncok felbomlásával, megszakadásával erős kínálati sokk éri a gazdaságot;
– a fogyasztás, termelés, beruházások csökkenésével, halasztásával gyorsan terjedő és növekvő kereslet hiány lép fel a gazdaságban;
– a járvány egészségügyi, társadalmi, veszélyei és romboló hatása humanitárius katasztrófával fenyeget a világ számos országában.
A kínálati sokk a termelés, szolgáltatás és beruházások gyors, helyenként drámai csökkenésével jár. A hatékony, tartalékokat is felhasználó és mozgósító globális lánc nehezen állítható helyre. A kieső alkatrészek, részegységek, anyagok pótlása időigényes, többnyire drága, kezdetben megbízhatósága és minősége is kérdéses. Azzal, hogy Kína a világ második legnagyobb gazdaságaként úgyszólván valamennyi korszerű termék és szolgáltatás közvetlen, vagy közvetett beszállítója és felhasználója, az onnan származó eszközök hiánya rövid távon pótolhatatlan.
(Ha a kínai gazdaság köhögni kezd, az megfertőzi az egész világgazdaságot.)
De hasonló a helyzet a mélyen integrált gazdaságok esetében is, mint amilyen pl. az EU.
Ez a kínálati sokk ma még kiszámíthatatlan mértékű visszaesést okoz a világgazdaságban és az egyes országok gazdaságában. A recesszió elkerülhetetlen, csak mértéke és tartóssága kérdéses.
A csökkenő kibocsátás egyfelől valószínűleg drasztikus munkanélküliséget, életszínvonal csökkenést, fokozódó szociális és társadalmi feszültségeket okoz, másfelől vállalatok, vállalkozások tömeges csődjével, megszűnésével, de legalább is kezelhetetlen eladósodásával jár együtt.
A kínálati sokk következményei tovagyűrűznek és csökkentik az aggregált keresletet. A munkanélküliség, ill. a csökkenő bérek mérséklik a vásárlóerőt, az emberek többsége elhalasztja nélkülözhető kiadásait, takarékoskodik, a halasztható beruházások leállnak, a fejlesztések lelassulnak – néhány, járvánnyal kapcsolatos kutatás kivételével – , az időszerű pótlás, karbantartás sok helyen elmarad, de legalább is késik.
Mindez keresleti sokkot idéz elő a gazdaságban és mélyíti a recessziót.
A bizonytalan jövő és a fenyegető jelen hatására terjed a pánik a tőkepiacokon, gyors és brutális vagyonvesztés megy végbe.
A pusztító járvány a legfontosabbat, az emberi életet fenyegeti, rettegést szül, pánikot kelt, kétségbeesést okoz. Tömegek érzik reménytelennek helyzetüket, kilátástalannak jövőjüket. Ez a tömegpszichózis bénítja a racionális cselekvést, dühödt haragot vált ki, erőszakos megmozdulások forrása lehet , veszélyezteti a krízis hatékony kezelését és a kibontakozást, talpra állást.
A reménytelen helyzetbe kerülő tömegek – betegek, szegények, munkanélküliek – mozgása és az azokra adott erőszakos válaszok – akár hatósági intézkedések is! – humanitárius katasztrófával fenyegetnek.
A három, egymásra épülő sokk miatt a jelenlegi gazdasági helyzet nem hasonlítható – főleg nem azonosítható – egyik nagy világgazdasági válsággal sem. A világháborúk az emberéletek mellett termelőkapacitások és infrastruktúra fizikai megsemmisülését is okozták, így azok pótlása a háborúk befejezése után viszonylag gyors kilábalást tett lehetővé.
A 29-33-as válság a kereslet gigantikus növelésével (Keynes!) kezelhető volt. A 2008-as hitelválság következményeit enyhítették a monetáris intézkedés csomagok és az állami beavatkozások.
Momentán ezek egyike sem elég a gazdasági krízis kezelésére. Ez nem azt jelenti, hogy a már egyszer kipróbált és hatékony eszközöket ne lehetne ismét alkalmazni – ellenkezőleg: azokat is fel kell használni a válság enyhítésére. Csupán arról van szó, hogy mindez jelenleg kevés, többre és másra van szükség!
Békesi László
(Folyt.köv.)
Biopolitikai fordulat
Régebb foglalkoztat az a – megítélésem szerint – legfontosabb politikai kihívás és elméleti probléma, hogy hogyan ér véget és mi következik a populista kurzus után?
Két hónapja először fejtegettem egy “magán-workshop” keretében a poszt-populizmus lehetséges forgatókönyveit, viszont akkor eszembe sem jutott – valahogy nem is volt a “levegőben” legalábbis úgy nem , ahogy a mostani pandémia azt fölveti, hanem esetleg a menekültválság kapcsán került előtérbe, ott viszont szigorúan a populista-illiberális politikai kurzus keretei között –, hogy a fordulat BIOPOLITIKAI jellegű lehet. (A fogalmat, mint a hatalom gyakorlásának technikáját, Foucault már ezelőtt 4O évvel leírta, illetve definiálta: végső soron a hatalom azon képességére érti, hogy az képes dönteni élet és halál fölött, de ettől közelebb arra vonatkozik, hogy a hatalom megteremtve a maga szubjektumait, akik fölött uralkodva azután megszervezheti hatalmi rendszerét – Foucaultnál “governmentality” – többek között úgy, hogy betegségeket definiál és bejelenti igényét azok kezelésére).
Esetünkben, a pandémia következtében, egyre világosabbá válik, hogy a hatalmat biológiai eszközökkel, azaz medikációval gyakorolják a szubjektumok fölött, akiket társadalmi csoportokra különítenek el és ítélnek érdemesnek a “gyógyításra” vagy éppen ellenkezőleg, marginalizálnak és megvonják tőlük a gyógyulás lehetőségét.
Másfelől a biopolitikai fordulat világjelenséggé válik nap, mint nap állnak le az élet egyéb területei, a kormányok és állami intézmények az egészségügyi ellátás és a szükségállapottal járó néhány más területére koncentrálják a politika, az adminisztrálás teendőit. Márpedig ezt a populista politika talaján (alternatív tényekre és poszt-igazságokra, az illiberális demokrácia manipulatív eszköztárával, “néphülyítéssel”), gyakorlati képtelenség véghezvinni.
Korántsem azért, mert a még mindig hatalmon levő populista vagy főként alt-right vezérkarokban ne lenne meg a szándék hatalmi rendszerük fenntartására, a lopakodó diktatúrák bevezetésére, egyáltalán nem. Hanem, mert a rendkívüli helyzet leleplezi eddigi politikájuk elhibázott voltát, a tömeges megbetegedés és magas elhalálozási számok “észre téríthetik” az emberek tömegeit, miközben a populista politika ellentmondásai, inkonzisztenciája egyre nyilvánvalóbb lesz.
A világméretű járvány nemcsak átalakítja a politikai prioritások rendszerét, hanem eldönt, olyan kérdéseket, amelyeket szinte minden más eszközzel elgondolni is nehéz volt sikerre vinni. Azok az álkérdések, hogy “stadion vagy kórház” építése az elsődleges, minden valószínűség szerint eldőlt, de az egyház szerepe is újraértékelődik, amikor kénytelen fejet hajtani a világi, a tudományos eljárások előtt: nincsenek csodagyógyulások, punktum.
És ezek a jelenségek csak a kezdet, a kibontakozó BIOPOLITIKAI FORDULAT első jelei, hosszabb távon viszont, át fogja írni az érdekek és konfliktusok egész piramisát, új prioritások jönnek, olyan területeken, melyeket a populista-illiberális kurzus még csak artikulálni sem tud, nincsenek hozzá eszközei.
A Facebookról átemelve
Egy kis reggeli frissítő olvasmány egy pedagóguscsoportban egy kollégától, aki összeírta, mit kell tudnia egy 8 osztályt végzett gyereknek irodalomból. Csemegézzetek, és közben az SNI -s gyerekek felzárkózásáról is elmélkedjünk… A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Ady Endre egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Áprily Lajos egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Arany János egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Babits Mihály egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Balassi Bálint egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Berzsenyi Dániel egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Choli Daróczy József egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Agatha Christie egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Csokonai Vitéz Mihály egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Csukás István egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Daniel Defoe egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Tonke Dragt egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Dsida Jenő egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Fazekas Mihály egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Fekete István egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Gárdonyi Géza egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Herczeg Ferenc egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Illyés Gyula egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Janus Pannonius egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Jókai Mór egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta József Attila egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Juhász Gyula egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Kányádi Sándor egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Karinthy Frigyes egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Kittenberger Kálmán egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Kós Károly egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Kosztolányi Dezső egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Kölcsey Ferenc egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Lázár Ervin egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Mándy Iván egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Márai Sándor egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Mikes Kelemen egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Mikszáth Kálmán egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Molière egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Molnár Ferenc egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Móra Ferenc egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Móricz Zsigmond egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Nagy László egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Nyirő József egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta George Orwell egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Örkény István egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Petőfi Sándor egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Pilinszky János egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Radnóti Miklós egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Reményik Sándor egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Antoine Saint-Exupéry egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta William Shakespeare egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Sütő András egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Szabó Lőrinc egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Szabó Magda egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Széchenyi Zsigmond egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Tamási Áron egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Tóth Árpád egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Jules Verne egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Vörösmarty Mihály egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Wass Albert egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Weöres Sándor egyes műveit.
A tanuló 8. évfolyam végére elolvasta és feldolgozta Zrínyi Miklós egyes műveit.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Ady Endre: Őrizem a szemed c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Arany János: Rege a csodaszarvasról (részletek) c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Arany János: Családi kör (részletek) c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Arany János: A walesi bárdok (részletek) c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Arany János: Toldi részletek c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi József Attila: Születésnapomra c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi József Attila: Mama c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Kányádi Sándor: Két nyárfa c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Kölcsey Ferenc: Himnusz — teljes szöveg c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Kölcsey Ferenc: Huszt c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Kölcsey Ferenc: Emléklapra c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Petőfi Sándor: János vitéz (részletek) c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Petőfi Sándor: Nemzeti dal c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Petőfi Sándor: Szeptember végén c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Reményik Sándor: Templom és iskola (részletek) c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Vörösmarty Mihály: Szózat c. művét.
Memoriterként 8. évfolyam végére felidézi Weöres Sándor: Ó ha cinke volnék c. művét.
Elvolvasta Arany János: Toldi c. művét.
Elvolvasta Gárdonyi Géza: Egri csillagok c. művét.
Elvolvasta Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa c. művét.
Elvolvasta Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője vagy A két koldusdiák c. művét.
Elvolvasta Mikszáth Kálmán: A néhai bárány c. művét.
Elvolvasta Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. művét.
Elvolvasta Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig vagy Pillangó c. művét.
Elvolvasta Móricz Zsigmond: Hét krajcár c. művét.
Elvolvasta Petőfi Sándor: János vitéz c. művét.
Elvolvasta Shakespeare, William: Szentivánéji álom vagy Molière: A képzelt beteg c. művét.
Elvolvasta Szabó Magda: Abigél c. művét.
Elolvasott egy szabadon választható magyar ifjúsági vagy meseregényt.
Elolvasott egy szabadon választható világirodalmi ifjúsági regényt.
A tanuló ismeri Ady Endre életművét.
A tanuló ismeri Arany János életművét.
A tanuló ismeri Babits Mihály életművét.
A tanuló ismeri Herczeg Ferenc életművét.
A tanuló ismeri Jókai Mór életművét.
A tanuló ismeri József Attila életművét.
A tanuló ismeri Kosztolányi Dezső életművét.
A tanuló ismeri Mikszáth Kálmán életművét.
A tanuló ismeri Petőfi Sándor életművét.
A tanuló ismeri Vörösmarty Mihály életművét.
A tanuló ismeri Balassi Bálint szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Berzsenyi Dániel szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Csokonai Vitéz Mihály szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Janus Pannonius szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Kányádi Sándor szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Kölcsey Ferenc szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Móricz Zsigmond szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Örkény István szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Szabó Magda szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Wass Albert szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
A tanuló ismeri Zrínyi Miklós szerzők néhány rövidebb (lírai, kisprózai) alkotását vagy hosszabb művéből választott részletet, valamint azok történeti, etikai, lélektani vagy társadalmi vonatkozását.
Áprily Lajos szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Dsida Jenő szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Juhász Gyula szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Karinthy Frigyes szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Krúdy Gyula szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Mikes Kelemen szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Nagy László szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Pilinszky János szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Radnóti Miklós szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Reményik Sándor szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Szabó Dezső szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Szabó Lőrinc szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Tóth Árpád szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
Weöres Sándor szerző szövegét olvasta és értelmezte, és ezek alapján készített róla irodalmi metszetet.
A megismerte Anonymus szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Apáczai Csere János szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Arany László szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Bessenyei György szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Gárdonyi Géza szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Gyergyai (Gergei) Albert szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Gyóni Géza szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Hajnóczy Péter szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Halotti beszéd és könyörgés szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Heltai Gáspár szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Kassák Lajos szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Károli Gáspár szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Kazinczy Ferenc szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Kecskeméti Vég Mihály szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Kisfaludy Károly szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Kuruc-kori költészet szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Márai Sándor szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte II. Rákóczi Ferenc szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Nagy Gáspár szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Ómagyar Mária-siralom szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Örkény István szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Pázmány Péter szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Romhányi József szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Sylvester János szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Szenczi Molnár Albert szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Szent István király legendája Hartvik püspöktől szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Margit-legenda szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Szép Ernő szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Sztárai Mihály szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Tompa Mihály szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
A megismerte Vajda János szemelvényt/alkotót/művet, és ennek segítségével irodalomtörténeti, művelődéstörténeti korokat mutatott be.
Zombik itt is, zombik ott is, zombik mindenhol – 2019. február
Itthon a csapból is folyik a migránsozás. Forog a gyomrom a néphülyítéstől. A politikai szándékot megértem, meg kell indokolni egy megmentő intézkedéseit, pénzköltéseit, stb. csupán az agyak tömegeit nem értem, akik ezt beveszik.
Eszembe jut, hogy minket, magyarokat is sokszor elkerülnek nyugaton a ránkrakódott előítéletek miatt, melyeket lehet, hogy pár bűnöző honfitársunk váltott ki, mégis tömegek hordozzák ennek keresztjét. A menekültekkel is ez a helyzet. Érdekes, hogy keleten nincs magyarokkal szembeni rossz érzés. Nyugaton van. A keleti befogad, madzsarnak mond, a nyugati egy birodalmi szemléletet és érdeket kiszolgáló középkáderéként alkalmaz, de saját magasságába sose emel. Ez a középkáder kell a multik vezérkara és a tömegesen beáramló zombik tömege közé, akikkel tősgyökeres osztrákként, németként stb. snassz foglalkozni. Mégis e középkáderi lét sokkal nagyobb anyagi biztonságot nyújt, mint a hazai bizonytalan jövőtlenség, ahol mindent átitat a politika. Politikával osztják meg a családokat, teremtenek gyűlöletet, értetlenséget és hoznak létre a valós világi trendektől való eltávolodást. Így saját hazánkban jutunk el kulturális leépülésünk után oda, ahova egy menekült nyugaton automatikusan eljut: a zombi létig. Az emberek tudatáig nem ér fel, hogy tömegesen nincs szükség szakképzettségre, szisztematikus gondolkodásra. Sőt, ennek ellenkezőjére van szükség: agyatlanságra, a rendszerek át nem látására. A multik által működtetett világban zombik tömege kell, akik a pirosat piroshoz, zöldet zöldhöz tudják illeszteni, okoskodókra, akik a rendszert átlátják és belekotornak, nem kellenek. Arra ott vannak azok a kiváltságos rendek, akiknek ez osztályrésze lehet, de ezek nem mi vagyunk.
Szóval mi is migránsok vagyunk, de mi a saját hazánkban lettünk azok.
És fel sem fogtuk! Ahhoz, hogy felfogjuk, nem a kommunikáció igazságtartalmát kellene ész nélkül követni, hanem körbenézni és saját helyzetünkön elgondolkodni. Csak zombi kap állást. Ebben semmi politika nincs. Egyszerűen csak zombi állások vannak. És a jövő még ennél is rosszabb lesz. A robotok, digitalizált applikációk jobbak nálunk. Százszor gyorsabbak és pontosabbak. Akkor miért kellenénk? Lassan kiváltanak minket az élet sok területén. Innen pedig irracionális egymásban, egymás vallásában, politikai felfogásában keresni a hibát!
Lássuk, mi van az idegennek kommunikált kultúrával, iszlámmal?
Alkalmam van rengeteg beszélgetést lefolytatni menekültekkel. Kérdezem őket ideérkezésük okairól. Igen, vannak szélsőséges szemléletűek közöttük, de a tömeg nem ez. Általánosságban két okra hivatkoznak. Az egyik a hazájukban dúló háború, éhínség, ökológiai viszonyok, stb. A másik ok sokkal érdekesebb és itt csak iszlám országokból érkezőket említek meg: a sok agyatlan, balfasz sejk, imám, vallásvezető, akikkel tele van a tökük. Igen, léteznek mecsetbe járó, radikalizálható fiatalok, de én a tömegekről beszélek, akik nem ők. Egyébként ez a radikalizált réteg is zombi, csak nem a technikai fejlődés szintje tette őket azzá, hanem a tudatlanság és beilleszkedésre való képtelenség. A mérsékelt tömegek azonban, nem fogadják el sem az otthoni helyzetet, sem a kőkorszaki vallási gondolkodást, ami nem tudott megújulni 1924, azaz a kalifátus intézményének bukása óta. A muszlim gondolkodás (tehát nem az Iszlám!!!) válságban van és a jelenlegi vallási vezetéssel képtelen lesz megújulásra. Sőt, Iszlámon kívüli politikai érdekek is vannak e helyzet konzerválására, ebből adódó konfliktusok élesztésére. Ha pedig a nyugati társadalomba integrálódni kívánó muszlim tömegek előtt nem nyílik lehetőség, akkor számukra is opció a radikalizálódás, ami tárt karokkal várja őket. Ha a kommunikáció bármely oldalon hibát követ el és nyomatja a zombik számára az ellenségképet, akkor minket, akik középen állnak hamar le fognak nyomni és sokkal kellemetlenebb hangok fognak megszólalni. A zombik pedig teljesen mindegy, hogy melyik oldalon zombik, ha begurulnak, kiszámíthatatlanok.
Mihálffy Balázs
A rossz zsidó – Basler Zeitung – 2019. január
A lap nagyon hosszú cikket közölt arról, hogyan tette Arthur J. Finkelstein Soros Györgyöt éppen a magyarországi aljas kampány közellenség-figurájává. Most legközelebbi munkatársa, Eli Birnbaum beszélt erről.
Soros nemrég még pénzember volt, akit elvei miatt (is) mindenhol tiszteltek, és aki jobbá akarta tenni a világot. Ma ő az Antikrisztus, a világ legveszélyesebb embere, spekuláns, aki összeomlasztotta a brit fontot 1992-ben, és aki az 1997-es ázsiai, valamint a 2008-as pénzügyi válságot okozta. Lerombolta a Szovjetuniót és Jugoszláviát, hogy szabaddá tegye az utat az afrikaiak és arabok előtt, meg akarja buktatni az amerikai elnököt, drogkereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él, emellett finanszírozza a szélsőbalt, az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust, és már gyerekkorában is zsidókat szolgáltatott ki a náciknak, holott maga is zsidó.
Mindenhol ez olvasható, de ebből csak egyetlen szó igaz: az, hogy Soros zsidó.
A szerző egy Birnbaummal 2018 nyarán lezajlott sajtóbeszélgetésről számol be cikkében, amelyben úgy véli: Finkelstein és Birnbaum – mindketten zsidók –, Soros pellengérre állításával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az új jobboldal világszerte megerősödött, és hogy az antiszemitizmus újra politikai fegyverré vált. A cikk szerint minden a Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök elleni halálos merénylettel, és az utána kiírt választásokkal kezdődött. Az jelölt a szociáldemokrata Simon Perez volt, aki Rabin békefolyamatát akarta folytatni, a másik egy Banjamin Netanjahu nevű gazdasági tanácsadó, akkor még új figura a politikában. Pereznek 20 százalék előnye volt, amikor Netanjahu pártja sötét jóslatokkal kezdte bombázni az országot. Arthur J. Finkelstein volt a kampánytanácsadója, akit Ronald Lauder ajánlott neki. Az izraeli esetben Finkelstein nem csak a kampányt dolgozta ki, hanem a jelöltet is megdolgozta.
Finkelstein a vörös vonal az amerikai republikánusok legújabb kori történetében Barry Goldwatertól és Nixonon át Trumpig, túlélte a Watergate-ügyet, dolgozott az idősebb Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak. Finkelstein formulája a negatív kampány: a saját program terjesztése helyett az ellenfél kampányának támadása és lejáratása. Könnyebb az embereket demotiválni, mint motiválni, és ezzel jelentős veszteségeket lehet okozni az ellenfélnek.
Célja a szavazók maximális megosztása volt, és ehhez az eszközt a félelem keltésében látta, abban, hogy mindent, ami rossz, át kell tolni az ellenfélre, hogy elbizonytalanodjanak a szavazói. Támadni kell, elsőként ütni, és főleg megszemélyesíteni az ellenfelet.
A csapda: bármit állítani az ellenfélről, aki majd a cáfolatokkal jól ellehetetleníti saját helyzetét. Amint reagál a vádakra, azonosul azokkal. Ha viszont ignorálja a vádakat, akkor a vádak ott maradnak a levegőben. Jobb esetben maga az állítás már eleve olyan sajátságos, vagy sokkoló, hogy a média felkapja és megsokszorozza azt.
Finkelstein az izraeli sikerek után Európa felé fordult, és ezzel kezdődött meg együttműködése Eli Birnbaummal: 2006-ban közös céget is alapítottak. Birnbaum keresett ügyfeleket Finkelsteinnek, és talált is: Romániában Călin Popescu-Tăriceanut, Bulgáriában Szergej Stanisevet segítették hatalomra.
2008-ban Magyarországon akart újra hatalomra kerülni Orbán Viktor: régi barátja, Benjamin Netanjahu összehozta Finkelsteinnel és Birnbaummal. Magyarországon először hivatalosan a Századvég szerződött velük. A 2010-es választáson Finkelstein receptjét alkalmazták: az ellenfél gyengéinek támadását. A szociáldemokratákat lehengerelték támadásokkal. Mivel pedig a pénzügyi válság és a hitelek nyomán a nemzetközi pénzügyi szervezetek megszorításokat írtak elő, a két amerikai azt javasolta Orbánnak, hogy forduljon a bürokraták és a külföldi nagytőke ellen. Masszív jobbratolódás következik, és a Fidesz kétharmados győzelme. De nem volt megfelelő ellenségkép. Orbán nekilátott az alkotmány átírásának, az amerikai tanácsadók pedig ellenséget kerestek, mert nem volt ellenzék: a szocialisták és a szélsőjobb nem voltak sehol, a többi kicsi csoportokból állt.
Márpedig a bázist „áram alatt kell tartani, hogy legközelebb is elmenjen szavazni” – véli Birnbaum. „Minden sikeres kampánynak ellenségre van szüksége, és nem pártok, vagy intézmények, hanem személyek képében, ez a legjobb eszköz a csapatok összetartásában”.
„Orbán nemzete történelmének drámaibb fordulatait helyzete a középpontba s tekinti mérvadónak, és az egyik hajtóerő ebben Schmidt Mária lett, egy agresszív nőszemély, aki sok pénzt örökölt. Ő a Hitlerrel paktáló Magyarországot ártatlan áldozatnak ábrázolja, amelyet körös-körül ellenség ostromol, de amely kitartóan és bátran őrzi saját ősi identitását. Számára Magyarország az örökös ostromállapotban lévő nemzet: előbb a törökök, aztán a nácik, majd a kommunisták. Magyarország missziója: a külső befolyások elhárítása és a kereszténység védelme”
– írta a cikk. Ekkor támadt Finkelsteinnek az az ötlete, amely olyan hatalmas és annyira ördögi, hogy túlélte őt magát is: Soros György. Soros a tökéletes ellenség: olyan hatalmas, hogy az egész országnak Orbán mögé kell állnia legyőzéséhez. Különös ötlet: Soros nem politikus, nem él Magyarországon. Öregember, akit az egész országban mecénásként és segítőként ismernek. Aki a fordulat előtt az ellenzéket támogatta a kommunistákkal szemben, aztán iskolai étkeztetést adott gyerekeknek, majd Budapest belvárosában felépítette Kelet-Európa egyik legjobb egyetemét, és aki még Orbánt is támogatta. Ők ketten csak egyszer találkoztak: amikor Soros György 2010-ben egy katasztrófa után Magyarországra érkezett, hogy egymillió dollár segélyt bocsásson rendelkezésre.
Magyarországon született meg Soros, a szörnyeteg képe, amelyet később oly sokan a magukévá tettek világszerte, és amely nem volt más, mint eszköz a cél eléréséhez.
Orbán számára a Soros elleni kampány kül- és belpolitikai szempontból észszerű volt. Külpolitikailag számíthatott az orosz szomszéd tetszésére, hiszen Putyin a színes forradalmaktól tartva már kezdett fellépni Soros ellen. És a közös ellenség, ugye összeköt. Belpolitikailag megfelelt Schmidt Máriának, akinek meggyőződése volt, hogy Soros áll az amerikai demokraták Schmidt revizionista meséjével szembeni bírálata mögött. „Ezt a Saturday Night Live című műsorban látta” – mondta Schmidt teljesen komolyan egy újságírónak. [A Saturday Night Live szatirikus műsor – a szerk.] 2008-ban látta, hogy fellépett a műsorban egy színész, aki Sorost testesítette meg, és akit „a Demokrata Párt tulajdonosának” neveztek, és ezt Soros soha nem cáfolta – mondta Schmidt, és ezzel számára egyszerre minden világossá vált.
Finkelstein és Birnbaum magyarországi befolyásáról keveset lehet tudni, viszont jól látható, hogy mi történt a következő években Magyarországon, és hogy mi következett ebből világszerte.
Csak össze kellett gyűjteni a Soros elleni érveket Keletről és Nyugatról: az újdonság mindössze annyi volt, hogy Soros Györgyöt megtették ellenségnek a kampányban.
Ezt követően a szerző részletesen ismertette a Soros elleni kampányt, amely 2013-ban kezdődött a Heti Válasz egy cikkével, amely a civil szervezeteket támadta. Végül a vizsgálódó szervek nem találtak semmit a nevezett szervezeteknél, de megszületett a veszélyes kapcsolatokkal rendelkező civil szervezetek rémképe. 2015-ben, a menekültválság kapcsán hozták először szóba Sorost egy nagy, nemzetközi összeesküvés részeként, amikor Orbánnak éppen fel kellett adnia a civil szervezetek elleni fellépést, mert az nem vezetett semmire.
A Soros elleni egyre gyakoribb támadások a feltűnést keltő „leleplező” cikkek és a hivatalos „reagálások” rafinált pingpongjaként zajlottak, és a mocsokdobáló kampány egyre gátlástalanabbá vált: megkezdődött a támadás a CEU ellen. A Soros elleni kampány eddigi csúcspontját 2017-ben érte el, amikor teleragasztották az országot Soros-elleni plakátokkal.
A Nyitott Társadalom Alapítvány 2016-ban Magyarországon összesen 3,6 millió dollárt költött, a 2017-es Soros elleni kampány ennek több mint tízszeresébe, 40 millió dollárba került, de hatásos volt: egy egész ország fordult ellene. Soros sakk-matt helyzetbe került. Birnbaum szerint, ha minél többször cáfol, annál jobban alátámasztotta volna az állítást, hogy beavatkozik a politikába, és az sem jöhetett szóba, hogy jelöltként induljon Orbán ellen. Sakk-matt. Birnbaum:
„Soros ideális ellenség volt. Olyan, akit újra és újra lehet ütni, és aki soha nem üt vissza. Személye kézenfekvő volt: kezdetben csak a csomagolás és a marketing hiányzott”.
Finkelstein terméke olyan jó volt, hogy magától hozta saját marketingjét és bejárta a világot. Amerikától kezdve Kolumbián, Izraelen, Kenyán, Ausztrálián, Lengyelországon át egészen Németországig és Oroszországig jöttek Soros elleni érvek.
„Magyarország hídfőállás a Trump és Putyin közötti retorikai csapatmunkában” – írta a szerző. De Birnbaum tagadja, hogy máshol is vezetett volna Magyarországon kívül Soros-ellenes kampányokat. Ez azonban talán nem is volt szükséges. Ő és Finkelstein Magyarországon megteremtette a jobboldali mozgalom legújabb-kori legerőteljesebb ellenségképét – tökéletes anyag az internet számára. Egyrészt az olyan jobboldali digitális orgánumok, mint a Breitbart, vagy a Russia Today felkarolták a magyar kampányt, lefordították idegen nyelvekre, és érvekkel táplálták. Másfelől a közösségi honlapokon önállósult a gonosz Soros mémje. A jobboldali mozgalmak ma már a világhálón is halászhatnak „Soros-anyagot” kampányaikhoz. A Soros-ellenesség globalizálódott, ingyen rendelkezésre álló, alkalmazkodóképes, nyitott forráskódú fegyver. Birnbaum szerint „a nacionalista mozgalom közös nevezője”.
És meg kell említeni a történet egy különös és jelentős aspektusát:
két zsidó politikai tanácsadó egy antiszemita vonásokkal bíró kampány célpontjává tett egy zsidót.
Amit Finkelstein és Birnbaum felépített, pontosan illeszkedik a nyugati történelem egyik legősibb antiszemita narratívájához: a gonosz, kapzsi zsidó, aki uralni akarja a világot. Ezzel kapcsolatban a szerző emlékeztetett arra, hogy Orbán soha nem használta a „zsidó” szót, de idegennek, hazátlannak nevezte az ellenségét, és logikus, hogy a szavazók ezek után azzal fejezték be a kampányt, hogy Dávid-csillagokkal mocskoltak be ellenzéki plakátokat. A vallásos zsidó Birnbaum szerint visszatekintve talán őrültség, amit csináltunk, de akkor helyes volt.
„Pusztán ideológiai projektről volt szó, Soros mindent képviselt, amit Orbán ellenzett. Amikor a kampányt tervezetük, egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy Soros zsidó”.
Azt mondja, az Orbánnal való együttműködés megkezdése előtt Izraelben érdeklődött jól tájékozott körökben Orbán zsidókhoz való viszonyáról.
Ezzel kapcsolatban a szerző szerint érdemes megjegyezni, hogy a két tanácsadó nem csak évtizedek óta ismerte Soros nevét, hanem Finkelstein már a nyolcvanas években botrányba keveredett, amikor egy jelölt szavazóinak antiszemitizmusát mérte, és használta fel. „Ezúttal azonban a következmények súlyosabbak. A kampány megváltoztatta a világot. A szavakból valóság lett” – írta a szerző, és felhozott több merényletet, amelyeknek elkövetői „a nemzetközi zsidó összeesküvés” ellen akartak fellépni. Birnbaum ma azt mondja a kampányról:
„Az antiszemitizmus örök és kiolthatatlan. A kampányunk nem tett antiszemitává senkit, aki előtte is nem volt az. Talán új áldozatot mutatott. Ennél több nem történt. Ma is így tennék”.
Azóta elköltözött Budapestről a Nyílt Társadalom Alapítvány, és bejelentették a CEU Bécsbe költözését is. Orbán bővíti sajtóbirodalmát, nem csak odahaza, hanem máshol is. Nagy tervei vannak. Májusban európai választások lesznek. Magyarország világszerte a jobboldal példaképe lett. És egy Fidesz-potentát szerint Orbán új kormányzási formát alkalmaz: minden lépését előzetes felmérésekre építi. A politikusoknak nem új víziókat kell megfogalmazni, hanem azt kell leképezni, ami éppen mozgatja a népet. Orbán ezt „illiberális államnak” nevezi.
Finkelstein 2017-ben elhunyt. Magyarország az utolsó projektje volt. Az egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta:
„Meg akartam változtatni a világot. Sikerült. Rosszabbá tettem”.
Ara-Kovács Attila
18. SZÁMÚ JELENTÉS HÁTASZTÁNBA – 2019. február
Most, hogy ismét vita van az ügyészségről, ide másolom egy 2010-ben a Klub Rádióban elhangzott jegyzetemet (1/2 X jelenti). Én időben szóltam….
18. SZÁMÚ JELENTÉS HÁTASZTÁNBA
Jelentem, őrizetbe vettek. Történt pedig, hogy hajnalban megjelent a lakásomon négy kommandós és közölték, hogy őrizetbe vesznek. Majd a kezemre és a lábamra is bilincset tettek, a kezemen lévő bilincsre vezetőszíjat, majd vártunk. Én kértem, hogy akkor essünk túl rajta, induljunk, mert nem szeretném a szomszédok nyugalmát megzavarni, de mondták, hogy nem lehet. Értesítették ugyanis a Hír Tv-t, ez ugyanolyan rutineljárás, mint a vezetőszíj alkalmazása, de még nem érkeztek meg, anélkül pedig nem lehet őrizetbevételt foganatosítani. Ezt megértettem, a protokoll az protokoll, ezt már megtanultam itt.
Nem írom le a teljes procedúrát, idemásolom viszont a kihallgatási jegyzőkönyv érdemi részeit, azok magukért beszélnek:
Ügyész: – Tudja, hogy miért vettük őrizetbe?
Én: – Nem tudom, de feltételezem, hogy alapos indoka lehet, mert önök indok nélkül senkit nem szoktak őrizetbe venni.
Ügyész: – Ne feltételezgessen itt semmit, maradjunk a tényeknél. Ön eltulajdonította szomszédja pénzét, egészen pontosan száznegyvenezer forintot. Beismeri?
Én: – Nem ismerem be, nincs mit beismerni, nem követtem el bűncselekményt. A szomszéd megkért, hogy az éves biztosítási díját adjam postára, a biztosító címére.
Ügyész: – A bejelentés szerint azonban a pénz nem érkezett meg a címzetthez, vagyis ön nem adta fel. Beismeri?
Én: – Ezt beismerem, de nem tudhattam, hogy ez bűncselekmény. Pénzzavarban voltam ugyanis, válságban volt az anyagi helyzetem, ennek a problémának az áthidalása érdekében megtartottam azt az összeget magamnak.
Ügyész: – Azt állítja tehát, hogy kölcsönvette, nem pedig ellopta? Akkor viszont mikor szándékozott visszaadni azt a pénzt?
Én: – Nem tudom, nem tudok ezzel kapcsolatban konkrétumot mondani, de a szomszéd akinek elvettem a pénzét, jobban fog járni, azt garantálom. Ugyanis, ha a pénz nálam van, ő semmiképpen nem fogja eltőzsdézni, vagy hülyeségekre költeni.
Ügyész: – Na, és ön sem fogja hülyeségekre költeni?
Én: – De, én igen, ebben bizos lehet, de a szomszéd megnyugodhat, ő a jövő érdekében gondosan járt el.
Ügyész: – Uram, ez így bűncselekmény, ezért bíróság előtt kell felelnie.
Én: – Már bocsánat, de hogy lenne bűncselekmény, amikor nem tettem mást, mint a kormány a magánnyugdíjasok pénzével. Megmondták, hogy tabukat döntenek, a magántulajdon szentsége is egy tabu volt eddig, most ledöntötték, én pedig ennek megfelelően jártam el. Akkor a kormány is bűncselekményt követett el?
Ügyész: – Ez viszont így már felségsértés is bűnlajstroma ezzel újabb cselekménnyel bővült.
Én: – Már bocsánat, de hogy lehet felségsértés, amikor köztársaságban élnek, nincs is királyi felség.
Ügyész: – Most még nincs, viszont tavasszal elfogadjuk az új Alkotmányt, akkor visszaállítjuk a királyságot, az Alkotmány pedig visszamenőleges hatályú lesz, így ez a vádpont is megáll.
Én: – Nem baj, ez itt jogállam, majd az Alkotmánybírósághoz fordulok. A mostani miniszterelnök is azt mondta 2007. júniusában, hogy: „Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye”. Majd ők megvédenek.
Ügyész: – Ezt kötve hiszem, egyrészt a miniszterelnök ezt akkor mondta, amikor még ellenzékben volt, most meg már nem gondolja, másrészt az Alkotmánybíróság jövőre Alkotmánnyal és más jogszabályokkal már nem fog foglalkozni.
Én: – Hát akkor mit fognak csinálni?
Ügyész: – Semmit, éppen ez a dolog lényege. Most tárgyalja a parlament a kormánypártok által benyújtott javaslatot, melynek címe: „Törvény az Alkotmánybíróság megerősítéséről”. Ennek lényege, hogy egy demokráciában szükség van egy erős Alkotmánybíróságra, mintegy a végrehajtó hatalom bírájaként. A miénk pedig nem elég erős még, ezért addig, amíg meg nem erősödik, felfüggesztik a tevékenységét.
Én: – Nos, akkor a köztársasági elnökhöz fordulok.
Ügyész: – Motorozni akar? Ő csak motor szerepet vállal. Meg egyébként is azt fogja mondani, hogy ő olimpiai bajnok.
Én: – Akkor majd a környezetvédelmi államtitkárhoz fordulok, ő nemrégiben az ürgék védelmében megparancsolta egy útépítésen dolgozó úthengernek, hogy azonnal álljon meg. A gépkezelő azóta is rémeket lát. Csak megvéd engem is, ha az ürgék olyan fontosak voltak.
Ügyész: – Ez nem az ő kompetenciája. Az ürge, az más, az fontos.
Én: – Egyáltalán, ilyen körülmények között miért van szükség új Alkotmányra?
Ügyész: – Megmondták, a régi elfáradt. Meg kommunista is volt. Meg fülkeforradalom is volt, annak pedig végképp nem felel meg. Meg aztán akadályozza, hogy a kormány boldoggá tegye az embereket. Ez pedig a legfontosabb.
Én: – Nem hiszem, hogy akit csak úgy őrizetbe vesznek, akinek elveszik a vállalkozását, akinek kevesebb lesz jövőre a jövedelme, akinek einstandolják a megtakarításait, azok nagyon boldogok lennének ettől.
Ügyész: – Azok nem is, de akiket ezek az intézkedések nem érintenek, azok boldogok, hogy másokkal történik ilyesmi. Ők pedig sokan vannak.
Én: – Akkor majd Navracsics miniszterelnök-helyetteshez fordulok, aki a Nemzeti Ügyek Politikája című választási programba a következőt írta: „Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.” Navracsics biztosan megvéd majd, hiszen megmondták, hogy ez az első kormány, amelynek a választási programja megegyezik a kormányprogramjával, akkor viszont itt jogállam van.
Ügyész: – Ember! Hol él maga?
Én: – Ami azt illeti, egyébként a Szíriuszon.
Ügyész: – A Szíriuszon? Azt állítja, hogy a Szíriuszról érkezett?
Én: – Igen, a magyarok onnan származnak, engem pedig azért küldtek, hogy számoljak be az otthon maradottaknak Hátasztánba az itteni történésekről.
Ügyész: – Értem. Beszámoló. Hátasztánba. A Szíriuszra. Akkor most egy kis türelmet kérek.
Eddig a jegyzőkönyv. Kiment a teremből, majd fehérköpenyesek jöttek és elszállítottak egy másik intézménybe. Itt jól érzem magam. Csupa egyenes, őszinte ember. Ha pofánvágnak, nem mondják azt, hogy éppen együttműködünk. Ha elveszik a köpenyemet, nem mondják, hogy rajtam akartak segíteni. Ha elzavarnak, nem kell hallgatnom az összetartozásunkkal kapcsolatos szövegeket. Tegnap beszélgettem egy Napóleon nevezetűvel, aki azt mondja, hogy a seregei a kapuk előtt állnak, hamarosan kiszabadítanak minket. Hiszek neki. Ha kijöttem, azonnal jelentkezem.
Hajrá Hátasztán, naésaztán!
Üdvözlettel: ½ X
Kuncze Gábor
