Kezdőlap Címkék Populizmus

Címke: populizmus

Populista szólamok helyett őszinte párbeszéd kellene

Nem populizmus a válasz a migránsválságra – mondta Ferenc pápa abban az interjúban, amely szerdán, a menekültek világnapján jelent meg. A szentatya szerint a populisták „pszichózist gerjesztenek” a bevándorlás kérdésében. Beer Miklós váci püspök a Független Hírügynökségnek azt mondta, hogy messzemenően egyetért a pápa szavaival, és Magyarországon is higgadt párbeszédre lenne szükség erről az egész világot érintő problémáról.

 

A pápát egyébként Donald Trump bevándorláspolitikájáról kérdezte a Reuters, és annak kapcsán került szóba a migráció globális problémája, amelyhez a szentatya hozzátette, hogy az olyan elöregedő társadalmaknak, mint például Európa is, szükségük van a bevándorlókra, különben elnéptelenedik a kontinens.

„Nem lehet elutasítani senkit, aki már megérkezett. Be kell fogadni őket, segíteni, ellátni őket, aztán eldönteni, hol lehet őket elhelyezni, de Európa egész területén. Néhány kormány dolgozik egy ilyen megoldáson. Az embereket a lehető legjobb módon kell elhelyezni, de

a hisztériakeltés nem fog segíteni, a populizmus nem hoz megoldást”

– mondta Ferenc pápa.

Beer Miklós váci püspök szerint a migráció olyan összetett probléma, amelyre a hosszú távú megoldást kellene keresni, és nem aktuálpolitikai szempontból közelíteni hozzá. Úgy véli, hogy a pápa által is emlegetett populista szólamok hangoztatása és az ebben rejlő politikai potenciál kihasználása csak elodázza a kérdés megoldását.

A püspök szerint az egész világnak szembe kell nézni azzal, hogy óriási egyenlőtlenségek vannak a jóléti államok és a háború és éhezés sújtotta térségek között. Beer Miklós hangsúlyozta, hogy higgadt vitában kell megtalálni a megoldást ezekre a globális problémákra. „Rossz oldalról közelítik meg a politikusok ezt a kérdést” – mondta, hozzátéve, hogy a legfontosabb az emberség, a sorsközösség vállalása, amit a pápa is hangsúlyozott szerdai Twitter-üzenetében. „Ezt hiányolom, hogy ez a kérdés fel sem merül,

mindig csak az aktuális politikai érdekek és az önző érdekek mentén kerül elő a probléma”

– mondta.

Beer Miklós reméli, hogy előbb-utóbb sikerül elérni azt, amit a pápa is szorgalmaz: nemzetközi megoldást találni, és „a populista szólamok után az őszinte párbeszéd ideje fog eljönni”.

Ferenc pápával ritkán jelenik meg ilyen hosszú interjú, a kormánypárti sajtóban mégsem idéztek semmit ebből, holott az MTI is szemlézte a beszélgetést szerdán. Ez nyilván annak tudható be, hogy a pápa megkülönböztetést tett a különböző országok és politikai erők bevándorlási politikája között, és nehéz nem úgy látni, hogy a magyar kormány migrációs veszélyre építő retorikája ne az általa bírált populista kategóriába esne a megoldáskeresés helyett.

Beer Miklós szerint is nagy ellentmondás van a valódi megoldás keresése és aközött, hogy úgy beszélnek egy problémáról, ahogy az emberek hallani szeretnének róla. „Ez fölvet bizonyos erkölcsi felelősséget” – mondta.

Beer Miklós. Forrás: Wikipédia

Arra a kérdésre, hogy a hazai keresztény közösséget mennyire osztja meg, hogy az egyházfő nézetei ellentétesek a magát kereszténydemokratának valló kormány politikájával, Beer Miklós azt válaszolta, hogy ez az egyik legnagyobb fájdalma. „Sajnos tapasztalom én is, hogy

nagyon nagy megosztottságnak vagyunk a tanúi, illetve szereplői”

– mondta. Szerinte az egész migránskérdéssel a társadalom „lelki állapota” sérül. Barátok, rokonok, munkatársak között is tapasztalja, hogy micsoda indulatokat gerjeszt a migráció, ahelyett, hogy az emberek meghallgatnák egymást, és normálisan, őszintén beszélnének a problémáról.

„Józan ésszel ki gondolhatja azt, hogy azzal, hogy mi kijelentjük, hogy nem vagyunk bevándorlóország, hozzájárulunk ennek a világméretű problémának a megoldásához?” – tette fel a kérdést Beer Miklós. Szerinte némileg leegyszerűsítve arról van szó, hogy Magyarországon sem szeretnének feladni a kényelmünket és a jobb életvitelünket, de ez nem emberséges hozzáállás.

A kormánypárti média egyébként máskor nem bojkottálja a pápa szavait, azt a pár nappal ezelőtti megszólalását például előszeretettel idézték, hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul. A katolikus egyházfő bevándorlással kapcsolatos nézetei már jóval kevésbé népszerűek: a 888 néhány korábban azzal a címmel jelentetett meg írást, hogy Globális migránssimogatásra invitál Ferenc pápa, amelyben azt írják, hogy „a migráció kapcsán a katolikus egyházfő néhol burkolt, néhol nyílt migránssimogatásba kezdett”.

Ennél is messzebbre ment a híres jobboldali publicista, Bayer Zsolt, aki tavaly nyáron több emlékezetes megszólalásában is kikelt a pápa ellen. Először a Magyar Hírlap vezércikkében írt arról, hogy a pápa saját hívei helyett a „fenyegetőző, öklét rázó, üvöltöző, erőszakoló, rabló és gyilkoló idegenség felé halad” és azt gyámolítja. Szerinte a pápa viselkedése, még jóindulattal is öntetszelgésnek, farizeusságnak, magamutogató és hamis „szentferenckedésnek” nevezhető.

Pár nappal később a tévében le is marházta a katolikus egyház vezetőjét. A miskolci televízió Helyzetkép című műsorában arról beszélt, hogy a pápa nem érti Európa gondjait, hiszen argentin származása miatt maga is migráns, és megnyilvánulásaival beállt „a jelenlegi EU-s vezetők sorába, akik szembe mennek az uniós állampolgárok érzéseivel, szándékaival, akaratával, egy semmibe menő politikát akarnak ráerőltetni az Európa lakosságára”. Szerinte, amit a pápa mond, az korántsem isteni kinyilatkoztatás, hanem egy hülye, ostoba politikai vélemény. Majd „argentin libsi”-nek, később pedig „derék liberális, genderben hívő marhának” titulálta Ferenc pápát.

Akkor nem csak Bayer kijelentései, hanem a katolikus egyház felől érkező reakció, illetve annak hiánya is nagy port vert fel. Néhány nappal később a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított hírportál, a Magyar Kurír főszerkesztője mégis reagált Bayer kijelentéseire.

Kuzmányi István azt írta, hogy sürgősen változtatni kell a közbeszéd állapotán. „Abban a mocsárban, ahonnan az említett, gondolatnak nem nevezhető szavak felbugyognak, nem kíváncsiak az érvek mentén következetesen megfogalmazott véleményekre” – írja, hozzátéve, hogy ezért cáfolni az ilyesmit nem is érdemes, hanem ki kell mondani, hogy eddig és ne tovább.

A publicista ellenek ellenére augusztusban is folytatta az egyházfő elleni kirohanását, saját, Bádog című blogján azt írta, hogy

„a pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember”.

Ferenc pápa a Reutersben által készített interjúban egészségi állapotáról is beszélt: elmondta, hogy lábfájdalmaitól eltekintve jól érzi magát, és meg sem fordul jelenleg a fejében, hogy lemondjon a posztjáról, mint elődje, XVI. Benedek.

Orbán örülhet? Mégis megalakult a bevándorlásellenes, oroszbarát olasz kormány

0

Ez az első alkalom, hogy az Európai Unióban két olyan populista párt kerül kormányra, amelyek nyíltan bírálják az EU-t: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Utóbbi vezetője, az Orbán Viktort korábban dicsérő Matteo Salvini kiutasítaná az illegális bevándorlókat. Az eurozóna elhagyásáról egyelőre letettek.

Giuseppe Conte, az új olasz miniszterelnök.
Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Meo

86 napig tartott, mire a választások után végre megalakulhatott az új olasz kormány. A két populista, euroszkeptikus párt, a szélsőbaloldali Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a szélsőjobboldali Liga már május 18-án megegyezett, és napokkal később az is kiderült, hogy egy ügyvéd, Giuseppe Conte lesz a miniszterelnök.

Csakhogy a kormánynévsor láttán közbeszólt Sergio Mattarella olasz elnök, és nem fogadta el a túlzottak EU-ellenes Paolo Savona pénzügyminiszteri jelölését. Így a folyamat megakadt, még az is felmerült, hogy új választások lesznek, de aztán az M5S vezetője, Luigi Di Maio újabb javaslatokat tett, amit a Liga elfogadott, és a miniszterek listájára már az államfő is rábólintott.

Pedig az euroszkeptikus Savona így pont EU-ügyi miniszter lesz.

A Ligát vezető Matteo Salvini, aki korábban többször is dicsérte Orbán Viktort, ki tudta használni, hogy a közvéleménykutatások szerint pártja növelte támogatottságát, így új pozíciókat szerzett a kormányban, amelyben a két párt most már egyenlő félként vesz részt.

Ő maga például belügyminiszter lesz, míg Luigi Di Maio a gazdasági fejlesztési, jóléti és munkaügyi tárcát kapja meg. Mindketten egyben miniszterelnök-helyettesek is lesznek. Di Maio kiemelt figyelmet akar szentelni a munkahelyteremtésnek és bevezetné a közmunkához kötött alapjövedelmet. Salvini pedig megfékezné a szervezett bűnözést, nem engedné a „nem apából és anyából álló családteremtést” és

kiutasítaná az illegális bevándorlókat.

A kormányalakítás utáni első beszédében máris erről beszélt: arra kérte Giuseppe Contét, hogy fordítson kiemelt figyelmet arra az ötmilliárd euróra, amelyet a költségvetésben az országban lévő migránsok támogatására különítettek el. Ő ugyanis jelentősen csökkentené ezt az összeget. A kampányban félmillió illegális bevándorló kiutasítását ígérte.

Most azt mondta: nem ígér csodákat, de szeretné, ha pár hónap múlva

„egy kicsit kevesebb adó, egy kicsit több biztonság, egy kicsit több munkahely és egy kicsit kevesebb illegális bevándorló”

lenne Olaszországban.

Beszélt arról is, hogy az országot ismét Európa főszereplőjévé akarják tenni. „Senki sem engedheti meg magának, hogy tolvajnak, hazugnak, ingyenélő semmirekellőknek, élősködőknek állítson be minket” – mondta.

Salvini egyébként korábban azzal is kampányolt, hogy ha hatalomra kerülnek, eltörlik a kötelező védőoltásokat. Hogy ezt valóban beváltják-e, arról egyelőre nincs hír.

Matteo Salvini és Luigi Di Maio
Fotók: MTI

A pénzügyminiszter egy római professzor, Giuseppe Tria lesz, a külügyminiszter pedig az az Enzo Moavero Milanesi, aki 2011-től 2013-ig az európai uniós ügyekért felelős miniszter volt. A titkosszolgálatokat is az M5S felügyeli, és külön tárca nélküli miniszter foglalkozik majd Dél-Olaszország felzárkóztatásával, valamint a fogyatékkal élők segítésével. A Liga kapta többek között a gazdasági, a regionális ügyekkel foglalkozó, az oktatási és családpolitikai minisztériumot.

A két kormánypárt egyébként kifejezetten oroszbarátnak is nevezhető, az egyik rendszeresen orosz propagandát terjesztett, a másik pedig intézményesítette is a kapcsolatait Putyin pártjával. Erről itt írtunk bővebben.

Fedezd fel Európát ingyen!

0

A nacionalizmus és a populizmus elleni harc keretében az Európai Unió vasúti programot hirdetett 18 éves fiatalok számára. 15 ezer fiatal ingyen utazgathat négy országban, egy hónapon át.

Az Európai Unió állja az Interrail számlát, a szállásról, étkezésről és minden egyébről a fiataloknak maguknak kell gondoskodniuk. Júniusban itt lehet jelentkezni. A tagállamok fiataljai előre meghatározott kvóta alapján vehetnek részt a programban.

Az Európai Néppárttól származik a 12 millió eurós program, amelynek az a célja, hogy segítsen az Európai Unióban felerősödött nacionalizmus és populizmus ellen küzdelmet. Az Európai Néppárt azt szeretné, ha a fiatalokban kialakulna valamiféle európai identitás.

A Fidesz is Európai Néppártnak, az Európai Parlament legerősebb frakciójának a tagja. Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök a frakció vezetőivel vitatta meg az európai helyzetet Brüsszelben. Több néppárti képviselő javasolta már ugyan, hogy a Fideszt zárják ki a parlamenti frakcióból, de ennek csekély esélye van.

Az informatikai háború fenyegeti a legjobban a világot

Erről Ed Royce, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke beszélt egy nemzetközi konferencián Kaliforniában. 

A Milken konferencián befolyásos politikusok és gazdasági vezetők mondják el a véleményüket a világ helyzetéről. Ed Royce többek között azt mondta:

az oroszok tudatosan fegyverként használják fel az informatikát,

és beavatkoznak más államok legfontosabb belügyeibe. Beszélt arról, hogy az oroszok beavatkoztak az amerikai elnökválasztásba, amit az FBI és Robert Mueller különleges ügyész is vizsgál.

A külügyi bizottság azt is mondta:

Oroszország a kelet-európai országokban informatikai eszközökkel támadja a demokráciát.

Szerinte ezt meg kell állítani és Oroszországgal meg kell fizettetni ennek az informatikai háborúnak az árát.

Más felszólalók elsősorban a populizmus növekvő befolyása miatt aggódtak. Peter Mandelson volt brit munkáspárti gazdasági miniszter, majd uniós biztos arról beszélt, hogy a politikai változások destabilizálják a globális rendszert, mert a populisták többnyire nacionalista alapon ellenzik a nemzetközi együttműködést.

A felszólalók a harmadik nagy problémának azt nevezték, hogy túlságosan nagy az optimizmus a globális gazdaságban. Ez is veszélyes lehet, mert a legutóbbi nagy pénzügyi válság előtt is majdnem mindenki azt jelezte: remekül mennek a dolgok. Aztán elég volt egy-két rossz hír, és megkezdődött az összeomlási folyamat, melyet csak hatalmas állami pénzekkel sikerült megállítani tíz évvel ezelőtt.

Néhány felszólaló látott némi párhuzamot a tíz évvel ezelőtti helyzet és a mai között.

Abban szinte mindenki egyetértett, hogy az emberi tényező a meghatározó a válságok esetében, és ezért nem túlságosan szerencsés, ha az amerikai elnök is egy olyan populista politikus, akinek a lépései kiszámíthatatlanok.

Miért olyan sikeres Orbán és Kaczynski?

0

Tulajdonképp azért, mert igény van az általuk képviselt populista politikára. Ez derült ki egy, a populista attitűdökről szóló kutatás eredményeit ismertető konferencián.

„Üdvözlök mindenkit a populizmus csodálatos európai fővárosában”

– ezzel köszöntötte a Populista attitűdök Magyarországon és Lengyelországban című konferencia résztvevőit Rodger Potocki, az amerikai National Endowment for Democracy európai programigazgatója, aki arról beszélt, hogy a populizmus erősödik Európában, és ebben a magyar és a lengyel kormánypárt, a Fidesz és a Jog és Igazságosság (PiS) vezető szerepet játszik. Szerinte Lenin óta nem volt olyan politikai erő Európa ezen részén, amely ilyen jelentős kihívást jelentett volna a liberális demokrácia számára.

A konferencián a magyar Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs közös kutatásának eredményeit mutatták be. Krekó Péter, a PC ügyvezető igazgatója azt mondta: ez volt az első reprezentatív kutatás a témában két olyan országban, amelyek közül mindkettőben populista kormány van hatalmon.

Fotó: MTI/EPA/Jacek Bedarczyk

A kutatásban a populista attitűd több fontos elemét vizsgálták: az emberközeliséget, az elitellenességet és a fekete-fehér világnézetet, de emellett két olyan elemet is, amelyek a populizmust gyengíthetik: a pluralizmust és az elitizmust.

Az emberközeliséggel kapcsolatban azt találták, hogy Magyarországon ez leginkább a Jobbik szavazóira, az ország nyugati részén lakókra, valamint azokra jellemző, akik nagyobb valószínűséggel szavaznak a választásokon és magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Lengyelországban ez a konzervatív-liberális Nowoczesna párt támogatóira, a férfiakra és az ország keleti részén élőkre jellemzőbb.

A politikai elitellenesség Magyarországon szintén inkább a Jobbik-szavazóira és az ország nyugati részén lakókra jellemző, míg Lengyelországban a PiS szavazóira.

A fekete-fehér világnézet Magyarországon leginkább a Fidesz és a DK szavazóit jellemzi,

de az átlagnál magasabb az ország keleti felében és Budapesten lakók között is. Lengyelországban ez a PiS és a Nowoczesna szavazóira, valamint az ország középső részén lakókra igaz a leginkább.

Az is kiderült, hogy a populizmus erősödése együtt jár az autoriter uralom könnyebb elfogadásával is.

Magyarországon a fekete-fehér világnézet ereje, valamint a pluralizmus gyengesége is hozzájárul, hogy nagy az igény egy erős vezetőre.

Ami szintén a kutatás egyik érdekessége: azt találták, hogy Magyarországon a leginkább a DK szavazói között jelenik meg ennek igénye, utána jönnek csak a Fidesz szavazói. Az is látható tehát, hogy ki lehet jelenteni: a populista attitűdök Magyarországon sok párt támogatóinál megtalálhatók

A kutatás szerint

Magyarországon a populizmus nem gazdasági eredetű, hanem inkább az identitással kapcsolatos félelmekre épít.

Keszthelyi András volt miniszterelnöki tanácsadó pedig azt mondta a kutatóknak, hogy a vita hiánya, a racionális érvelés eltűnése egy vákuumot okozott, amelyet a populista politikusok töltöttek be, érzelmekre alapozó retorikájukkal.

Az eredmények azt is megmutatták, hogy Lengyelországban a gazdasági átalakulással kapcsolatos nagyfokú csalódottság és a politikai elittel való elégedetlenség is hozzájárult a populista politikusok erősödéséhez, amelyhez a gyenge intézményrendszer is hozzájárult.

A kutatás fontos eredménye annak kimondása is, hogy

a kormánypropaganda súlyos sérüléseket okoz a magyar társadalomban.

Krekó Péter a populisták művészetének nevezte, hogy a Fidesz és a PiS a magyar és lengyel társadalomban is erőteljesen jelen lévő elitellenes érzelmeket sikeresen terelte más síkra: a nemzetközi elitek ellen, így lett Brüsszel, vagy épp Soros György az ellenség. Mint mondta, abban is nagyon hasonlít egymásra Magyarország és Lengyelország, hogy a pártpreferencia sok esetben felülírja a szociológiai, demográfiai jellemzőket ebben a kérdésben.

Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak

Jacek Kucharczyk, az Institute of Public Affairs elnöke azt mondta, hogy a PiS-nek a Fideszhez hasonlóan jó esélye van arra, hogy megnyerje a következő választást is. A két párt sikeréről egy amerikai (amúgy francia eredetű, először Alexandre Dumas által használt, de Orbán Viktor tavalyi értékelőjében is elhangzott) mondást idézett:

„Semmi nem olyan sikeres, mint a siker.”

Mint mondta, a PiS szavazói közül sokan azért támogatják a pártot, mert hatékonynak tartják: megcsinálják, amit mondanak, nem csak beszélnek róla, az esetleges erős ellenállás pedig csak megerősíti a híveiket, hogy különböző érdekcsoportok ellen küzdenek. Támogatóiknak az is szimpatikus, hogy erőt mutatnak, átviszik, amit akarnak, az elit (a korábbi elit) akarata ellenére.

Arról is beszélt, hogy

a populizmus nem csak reagál a társadalmi igényekre, hanem létre is hozza azokat.

Erre példaként a bevándorlást említette, amellyel kapcsolatban a lengyel kormány is erősen próbálta formálni a közvéleményt.

Judy Dempsey, a Carnegie Europe kutatója a populizmussal kapcsolatban a polarizáció veszélyeiről beszélt, mint mondta, ez növeli az erőszak esélyét, elveszi a párbeszéd lehetőségét és aláássa a demokratikus intézményrendszert. Ebben szerinte a médiának is fontos szerepe lehet.

Boda Zsolt, az MTA Politikatudományi Intézet kutatási igazgatója szerint az illiberális és autoritariánus tendenciák nagyobb problémát jelentenek, mint önmagában a populizmus. Szerinte

a populista pártok támogatottságának növekedése az elégedetlenség vagy az aggodalom jele.

Mint mondta, elmaradt a gazdasági csoda, nem történt meg az EU-hoz való teljes felzárkózás, továbbra is sokkal alacsonyabbak a fizetések, ez is elégedetlenséget okot. Jacek Kucharczyk erre úgy válaszolt: nem kérdés, hogy ezzel kapcsolatban vannak negatív érzések, még ha ezeket nem is mindig támasztják alá tények, mert folyamatos a felzárkózás a régióban, csökkennek a különbségek.

Boda Zsolt szerint a Fidesz sikeréhez az is hozzájárul, hogy az elégedetlenség és az aggodalom kihasználása mellett képes pozitív identitást is kínálni, és azt is ki tudja használni, hogy nagyon sokan úgy érzik: a régió sokszor áldozatszerepbe kényszerült a történelem folyamán.

A szélsőjobb hőse lett Orbán Viktor

0

Sorra dicsérik meg szélsőjobboldali pártok vezetői Orbán Viktort. Van köztük rasszista, vagy éppen erősen oroszbarát is.

Strache és Orbán.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Heinz-Christian Strachéval, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnökével is találkozott bécsi látogatása során Orbán Viktor a múlt héten. Strache utána azt mondta, a Magyarország és Ausztria közötti baráti viszonyt tovább kell építeni.

Strache alkancellári posztot tölt be az új osztrák kormányban, így az indokolható, hogy vele külön találkozott a magyar miniszterelnök. Az már kevésbé, hogy miért

fogadta a holland szélsőjobboldal Magyarországon turnézó vezérét, Geert Wilderst.

Igaz, ezt a találkozót itthon nem verték nagy dobra, Wilders viszont még egy fotót is feltett róla a Twitterre.

A holland Szabadságpárt iszlámellenes elnöke egyébként azért jött Magyarországra, mert az újabban a kormányhoz egyre közelebb kerülő Hit Gyülekezete kiadta a könyvét. Ezt bemutatva járt Győrben és Nyíregyházán is, adott interjúkat kormányközeli médiumoknak, sőt, még az ATV-be is beengedték, ahol többek között arról beszélt, hogy a zsidó és a keresztény kultúrát magasabb rendűnek tartja az iszlámnál.

A Magyar Időknek meg egyenesen azt mondta: „Nyugat-Európában nincsenek Orbán Viktoraink. (…) Orbán Viktor végzi a feladatát, és ismeri Magyarország identitását. Hajlandó megvédeni a nemzetet, és nem hagyja, hogy az Európai Unió megfélemlítse.”

Nem ő volt az egyetlen európai szélsőjobboldali politikus, aki az utóbbi időben Orbánt dicsérte, vagy állította egyenesen példaképnek – az ilyen megjegyzésekről természetesen a kormánymédia is szorgalmasan beszámolt. Csak épp azt felejtették el hozzátenni, hogy több esetben

rasszista, vagy épp erősen oroszbarát politikusok

tették ezeket a kijelentéseket.

Mint például, szintén pár napja, az olasz Északi Liga vezetője, Matteo Salvini, aki azt mondta egy tévéinterjúban: Orbán védi a határokat és a nemzeti valutát, valamint leállítja a migrációt. Ahogy fogalmazott:

„Ha egy jól kormányzott országot kell választanom, ezt választom.”

Salvini egyébként nem csak arról hírhedt, hogy el akarja törölni az eurót, vagy hogy minden menekültet a tengerbe dobott volna. Pártja gyűlésein előszeretettel hord fekete inget, az olasz fasisztákra utalva, de ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni. A párt egyébként Putyin pártjával írt alá együttműködési megállapodást.

Salvinihez hasonlóan rasszista kijelentéséről lett ismert az Alternatíva Németországnak EP-képviselője, Beatrix von Storch is. Ő ugyanis egyenesen azt mondta, hogy

a rendőröknek a menekültek közé kellene lőniük.

Amikor a Facebookon megkérdezték tőle, hogy a nőkre és a gyerekekre is, igennel válaszolt.

Ő is azok közé tartozik, aki büszke Orbánra, tavaly áprilisban közös fotót posztolt a Facebookon: Európa határai védőjének nevezte Orbánt, és szerinte ilyen kormányfőkre van szükség.

A négy eddig említett politikus pártját az is összeköti, hogy tavaly januárban mindegyikük képviseltette magát a populista szélsőjobboldaliak nagy találkozóján, Koblenzben, ahol

együtt szidták a globalista elitet, az Európai Uniót, a médiát, és persze a menekülteket.

Persze rajtuk kívül is lehetne sorolni más szélsőjobboldali politikusokat, akik Orbánt dicsérték. Ha a lengyelekkel most nem foglalkozunk (róluk itt olvashat bővebben), akkor is meg lehet még említeni például Nigel Farage-t, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának korábbi elnökét, a brexit-kampány egyik vezetőjét, aki a Facebookon írt dicsérően Orbánról.

De inkább még egy amerikai politikust emeljünk ki, Steve King iowai republikánus képviselőt. Ő a Twitteren Orbánról azt írta, hogy a „Nyugati Civilizáció Winston Churchilljének” fogja majd tartani a történelem, „ha a Nyugat túléli a kulturális öngyilkosságot”.

Steve King egyébként abszolút beleillik a fenti sorba. Ő is többször tett rasszista kijelentéseket bevándorlókról, vagy épp afroamerikaiakról, és arra is volt példa, hogy a fehérek felsőbbrendűségéről szóló nézeteit hangoztatta. És hogy a kör körbeérjen: King nyíltan kiállt már Geert Wilders mellett is, amiért még saját párttársai is keményen bírálták.

Az ellenállás tétje

0

Nem kétlem, hogy a ma parlamenti többséggel rendelkező politikai establishment, valamint a Fidesz itteni fiókpártjai, ha tehetnék, az orosz, a magyar, vagy a lengyel populista, fél-diktatúrák, illetve autokráciák (hogy Kornai János analitikus kifejezését használjuk) útjára lépnének.

A populizmus – melynek erősen agresszív válfaja éppen az (i)gazságügyi törvények módosításának keretében tör magának utat – minden esetben, a politikai pluralizmus és a liberális demokrácia, valamint a kiszámítható jogállam ellen hat. A populista (és demagóg, valamint klientelista, ergo korrupt) politika, ha hatalomra kerül, a pluralizmus, magyarán saját demokratikus úton való leválthatósága ellen kezd dolgozni, hatalma bebetonozása szinte egyetlen célja, már az elérhető források kisajátítása mellett. A pluralizmus és demokrácia értékei csak addig fontosak, amíg a „népnek tetsző” politikai programmal választást nyer, utána meg felszámolandó gönc, a populista minden lehető és lehetséges módon igyekszik ellehetetleníteni a demokrácia intézményeit. Mind pl. Magyarországon, ahol az új alkotmánytól kezdődően, Orbán minden politikai lépése ebbe az irányba hat, aki a keleti kisebb-nagyobb despoták nyomán, olyan rendszert épít, mely pusztán formális értelemben (de a választási szabályozások, a gerrymandering, a médiák kisajátítása stb., hatására, csupán formálisan) őrzi a demokrácia látszatát, miközben diktatúrát épít.

A populizmus minden definíciója három kapcsolódó, sőt mesterségesen összekapcsolt, fogalmat tartalmaz, illetve ezekre hivatkozik, egyiket vagy másikat részesítve előnyben, pillanatnyi érdekeinek megfelelően: a nép, az elitellenesség, és a köz-akarat (vagy legalábbis többségi) (Cas Muddle-Cristóbal Rivera Kaltwasser, eds., 2017). A „nép” olyan konstrukció, melyben mindig a köznép, a szuverén, a nemzet (vagy etnikum) szemben áll a sajátosan értelmezett elitekkel. Az elitek legfontosabb tulajdonsága a populista diskurzusban, a korruptság, és ezáltal a „tiszta” népivel való szembe helyezkedés. A közakaratnak egy erősen leegyszerűsítő és vitatható definícióját adja a populizmus, amikor azt mondja, a többségi szavazatok minden területen az abszolút és megváltoztathatatlan közakaratot tükrözik és ennyiben csak ők és csakis a többségi diktatúra követi a nép kifejezett akaratát, minden más alternatíva „elitista”. A populizmus paradoxonok sokaságával jellemezhető, ezért demagóg, és manipulatív diskurzusok kidolgozására és sulykolására kényszerül. Többek között azért, mert egy „valóban korrupt” populista elit próbál „népet játszani”, és ellehetetleníteni a politikai pluralizmus működését, egy olyan nép nevében, melynek akaratát csak ő ismerheti. A populista vezér, a diktátor, misztikus összefonódásban él az ilyen módon fölépített „néppel”, más szerinte erre képtelen stb. Nem a populista politikusok viselkedése a meglepő ebben a stílusban, az autoriter indulatokban stb., hanem azoké, akik vakon követik őket, és nem veszik észre a rendszer alapvetően hazug, képmutató és végső soron diktatúrába torkolló jellegét, hinni akarnak a vezérnek és ezért nem is fölvilágosíthatók. (A populista vezér képes mozgósítani egy kemény magot, mely vallásos hittel csüng minden megnyilvánulásán és a személyi kultusz mindenféle kellékével ellátja, olyan visszajelzésekkel, melyek megerősítik a vezért mindenhatóságában, sőt, egyre autoriterebb lépésekre sarkallja őt).

Nem kétlem, hogy a ma parlamenti többséggel rendelkező politikai establishment, valamint a Fidesz itteni fiókpártjai, ha tehetnék, az orosz, a magyar, vagy a lengyel populista, fél-diktatúrák, illetve autokráciák (hogy Kornai János analitikus kifejezését használjuk) útjára lépnének. Hogy ez nem sikerül, annak egyelőre hatalom-megosztási és technikai, valamint személyi akadályai vannak, és a nem elhanyagolható civil ellenállás futtatja zátonyra az ilyenszerű kísérleteket. Nem sorolhatom föl az egészet, de hadd utaljak arra, hogy a román politikai berendezkedés, a szabványos fékek és ellensúlyok rendszere mellett, a miniszterelnök és az államelnök intézményes szembenállását, kölcsönös kontrollját is statuálja. A populista vezér – Liviu Dragnea – korrupciós ügyei miatt, nem lehet(ett) miniszterelnök, ezért rendre gyenge kezű miniszterelnök szurrogátumokat próbál kineveztetni, akiket a háttérből kontrollál. De ez – nem kétlem csupán technikai és nem elvi okokból – működésképtelen fölállás. A civil társadalom ellenállása talán a legfontosabb összetevője a képletnek, (egyszer majd nagyon tanulságos lenne alaposan megvizsgálni, hogy a román diaszpórának és az ideiglenesen külföldön tartózkodóknak mekkora szerepe volt/van a civil kurázsi éberségének fönntartásában és a hatékony mozgósításban. Sejtésem szerint hatalmas érdemei vannak ebben, és az sem mellékes, hogy Johannist sajátjuknak tudják, ezért az elnök hatalmát erősítik a mostani agresszív-populista támadássorozatban), mely képes ellenállni Dragnea and Co. eddigi támadásainak, nem mellesleg azzal, hogy az államelnök pozícióját erősíti.

Mindezt azért vezettem be, hogy jelezzem, fordulóponthoz érkezett a populista rendszer, az autokrácia kiépítésének folyamata: ha sikerül átvinni a most erőltetett (i)gazságszolgáltatással kapcsolatos törvényeket és módosítókat, teljesül Dragnea and Co. akarata. Románia az orosz-magyar-lengyel útra lép, Keletre (még akkor is, ha ezt szemérmesen elhallgatják majd), az illiberális demokrácia, valójában az autokrácia, fele fordul. Ezért manipulatív, ha azt magyarázzák befolyásos rommagyar politikusok, hogy a mostani (valójában szinte egy éve tartó) törvényhozás, nem támadás a liberális demokrácia és jogállamiság ellen, ha arra ösztönöznek, hogy elvesszünk a részletekben (magyarán bevegyük a maszlagot, mint ők teszik, ők viszont érdekből, meg budapesti sugallatra. Több, mint meglepő, hogy a populista vezérek a kevésbé korrupt, szakmailag fölkészült, de naiv, vagy álnaiv(?) képviselőkkel képesek „megvédeni populista álláspontjukat”, akik nem látják át: miután átértek a pallón, ellenük fordul a populista vezér, de legalábbis „leelitezi” őket, akárcsak nagyon enyhe bírálataik, fenntartásaik miatt is. Ráadásul a jelenlegi helyzet, mely megosztja a rommagyar szavazókat is, fölszínre veti az „egységes képviselet”, a rommagyar politikai pluralizmus hiányának ódiumát, és napirendre hozza a „Not in my name” jelszót). Hogy szakmai vitát kezdjünk ott, ahol puszta populista-demagóg szándékok jogi formulájának megtalálását erőltetik, melyben a Fidesz itteni fiókpártjai partnerek, ha nem egyenesen kezdeményezők. És ez a keret, amelyben a korrupció-ellenes szabályozások és intézményes elrendezés ellehetetlenítését, a Btk. módosítását, az ANI kiherélését stb., értelmeznünk kell. Ez tipikusan az a helyzet, amikor a technikai részletekben való elvesztődés – melyre egyfelől a laikus közönség képtelen, másfelől pedig szemfényvesztés, ha kicsit is megkaparjuk a demagóg kísérőszövegeket ez rögtön kiderül – a tisztánlátás akadálya. A populisták mélyen lenézik az igazi szakértőket (is), ezért a manipuláció könnyen átlátható, az áljogi diskurzusok csak a manipulációt szolgálják. Ne hagyjuk magunkat megvezetni, nem lesz újabb esély az ország nyugati orientációjának, a liberális demokrácia értékeinek és intézményeinek megmentésére!

Magyari Nándor László

Ropogós friss populizmus eladó – csak tessék!

0

A nacionalista populizmus nemzeti szuvenír-bolt, folklorizált giccsek tárháza, termékei hazavihetők és még sokáig elállnak csipkés tévén, poros falipolcon és fényes vitrinben is, csak megenni nem lehet őket, csak meleget nem adnak, sőt bölcsebbé sem tesz a nemzetiszínre pingált, apró nippek társasága.

„Eltitkolni annyi, mint úgy tenni, mintha nem lenne az, amink van. Szimulálni annyi, mint úgy tenni, mintha lenne az, amink nincs.” Baudrillard

Amikor a fogyasztás kultúráját, mint a későmodern kapitalizmus globális jelenségét tettük minden lehetséges cél- és értékrendszer keretévé, egyszerűbben fogalmazva, olyan életmóddá, melyben mindenki megtalálhatja élete értelmét, mintegy bekódoltuk azt is, ami a tapasztalható politikai fejlemények lényegét adja. Azt hiszem a fogyasztás kultúrájára való rátérés a román rendszerváltás kezdeti sikerének, vonzerejének, és azután kudarcának központi fogalma lehetne. Az átmenet, a hiány, a visszafogott, sőt tiltott és elítélt fogyasztói társadalom értékeinek elutasításáról, egy hedonisztikusan és hisztérikusan fogyasztói logikát követő állapotba való gyors áttérést jelentette. Nem a demokrácia eszméi és nem is a pluralizmus és szabadságjogok vonzalma mozgatta az átmenet aktorait, hanem a fogyasztás ígérete. És hogy pontosan értsük, nem a jólét – hiszen az átfogóbb és nem csak fogyasztás alapú, hanem az élet szinte minden területére kiterjedő kategória, ugyanakkor közösségi is, hiszen másokkal együtt gyakorolható – hanem a végeláthatatlan és frenetikus fogyasztás. Az egyéni alapú konzumerizmus, magyarán a végre „egyszer jóllakni” – amolyan Móriczosan halálra zabálva magunkat – erkölcse uralta és uralja átmeneti társadalmunkat.  A régióban zajlott átalakulások így leginkább a „fogyasztói forradalom” fogalmával jellemezhetők, egy olyanfajta ethosszal, mely fogyasztható cikkekben, egyéni fogyasztók és legfennebb fogyasztói szubkultúrák vetélkedésében méri a haladást: az vagy, amit fogyasztasz, még inkább amit szemkidülledve felzabálsz, pillanatok alatt elnyűsz, és szemétre küldesz. Ráadásul a régió sajátossága, hogy sokan, túlságosan is sokan – a szegénységben és mélyszegénységben élők – valóban csak a fogyasztás illúzióját kapják, ahogy azt Baudrillard szellemesen/cinikusan jelzi. Ők nem is a reklámokban ígért árukat és szolgáltatásokat, csupán a reklámot fogyasztják, abban az illúzióban élve, hogy ezzel a gesztussal csatlakoznak a „gazdagok világához”, azokhoz, „akik bármit megengedhetnek maguknak” fölzabálni, elhasználni, hanyag gesztussal szemétre vetni.

Nem vagyok a fogyasztás ellensége, és ennyiben a mértékkel, de nem kizárólagos jelleggel való fogyasztási kultúrát (akár mint a valós- és szimbolikus tőke meglétét fölmutató jelt, presztízsfogyasztást) is elfogadom/gyakorolom, csakhogy. Azért e hosszúra nyúlt bevezetés, mert azt hiszem a demagóg szövegekre és összeesküvés-elméletekre alapozott populizmus a legmenőbb politikai kommunikációs termék, melyet e századelő kitermelt, elfogadása, sőt az igény rá, egyértelműen következik a fogyasztói kultúra, és ethosz sajátosságaiból. A populizmus ugyanis ugyanazokat a fogyasztási cikkeket, pontosabban illúziókat reklámozza, csomagolja fényes staniolba, helyezi fényes kirakatokba és árulja, mint a bármely területén eladó kereskedők teszik. Alig is tűnik föl, hogy az eladásra kínált lufik és kütyük között a polcról éppen a politikust tesszük bevásárlószekerünkbe és – bár sorsoláson résztvevő kasszablokkot és garancialevelet nem kapunk hozzá – azután jóízzel fogyasztjuk szövegeit, ha megkopnak szemétre velük, újat veszünk jövő karácsonyra belőlük, gondolhatjuk. A politikust és diskurzusát, nemcsak úgy árulják, mint mosóport teszik, hanem a politikus már maga a (fékezett habzású, vagy sem) mosópor, vagy legalábbis annak ígérete, egy választható, megvehető áru. A politikai mezőny, másképpen a mediatikus tér, melyben az áru-politikusok „vásárolhatók meg”, mégpedig mindenféle ízlésnek és bugyelárisnak megfelelően, a potenciális illúziók és hiúságok kicsiny boltjai.

Ha a populizmust, annak főként nacionalista változatát, mely egyre inkább eluralkodik nemcsak a széleken, hanem a liberális demokráciák magországaiban is egyre erősebb (az USA-ban már hatalmon van, de ott bábáskodott a brexitnél és erős pártokat mozgat a politikai nyugat szinte minden országában) tényező, áruként – a politikai kommunikáció sajátos termékeként – vizsgáljuk, megérthetjük sikerét. A populizmus, a populista politikus, mint beszélő doboz, olyan termék, mely a vásárlót dicséri, úgy tesz, mintha kiválasztásával a vásárló/szavazó folyton bölcsességéről tenne tanúbizonyságot. Mindegy is, hogy a nacionalista, populista, demagóg szövegek, vagy összeesküvés-elméletek, mely részét választja a polgár, a populista politikus úgy tesz, mint a jó pincér és mindenre azt mondja: nagyszerű választás (what a wonderful choice). A populizmus ígérete az instant „boldogság”, rögtön és minden erőfeszítés nélkül jól lakat, hozzákapcsol a virtuális – választásokkor valóban – többséghez (főként nemzetként meghatározott többséghez: „a nemzet nem lehet ellenzékben” – mondta híres-neves populistánk). A populista politika, olyan, mint egy nagyáruház, minden megtalálható benne cipőfűzőtől, lapostévén át, fűig és fáig, melynek nem tud ellenállni a mindenevő vásárló. Megférnek benne egymásnak homlokegyenest ellentmondó gondolatok és filozófiák, hiszen azok nem bántják egymást a polcon diszkrét kis dobozokban, fedeles tégelyekben, jól zárt üvegcsékben. Szépen kivilágított szupermarket a populizmus háza, csakhogy benne is mindennek ára van, és Black Friday sincs minden nap. Éber őrök állják el a bejáratot az egyébként lelkes pénztelenek előtt, akik így csak a vásárlás illúziójával távoznak. De sebaj, mert a karizmatikus üzletvezető (a sokat idealizált manager) imádata bódítja a kispénzűt is, miközben a gazdagok és kiváltságosak jól bevásárolnak közvagyonból, közpénzből. A populizmus az „egyszerűek” ópiuma, olyanoké, akik nem szemüknek és nem is eszüknek, csak érzelmeiknek, benyomásaiknak, besulykolt ősképeiknek hisznek, annak amit vezérük „megtestesít”. Kiváló fogyasztói az illúzióknak, reklámot esznek és azzal is álmodnak, mondjuk ki: ideális vevők, imádják, ha megvezetik őket, nem is várnak mást.

A nacionalista populizmus nemzeti szuvenír-bolt, folklorizált giccsek tárháza, termékei hazavihetők és még sokáig elállnak csipkés tévén, poros falipolcon és fényes vitrinben is, csak megenni nem lehet őket, csak meleget nem adnak, sőt bölcsebbé sem tesz a nemzetiszínre pingált, apró nippek társasága.

Magyari Nándor László

Mit keres még Orbán az Európai Néppártban?

0

A populista magyar miniszterelnök az Európai Unió csúcstalálkozói előtt az Európai Néppárt vezetőivel egyeztet, de miért áll fenn még mindig ez a helyzet? – tette fel a szónoki kérdést Mark Rutte holland miniszterelnök.

A politikus az Európai Parlament liberális pártcsoportosulása, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) tanácskozásán szólalt fel, ahol a téma Európa jövője volt. Mark Rutte, aki nehéz választási harcban győzte le szélsőjobboldali populista ellenfelét – akit egyébként Magyarországon a kormánypárti sajtó nagy rokonszenvvel kísért – elítélte Orbán Viktort, amiért szembenáll Brüsszelel, és ezt teszi meg politikai kampányának alapjává.

A holland miniszterelnök arról beszélt, hogy

félti a populizmustól Európa jövőjét,

hiszen az nemcsak Hollandiában vagy Magyarországon, de sok más tagállamban is megmutatkozik.

A tanácskozáson felszólalt Christian Lindner is, a német szabaddemokrata párt, az FDP vezetője is, és cáfolta, hogy pártja euroszkeptikus álláspontra helyezkedni. (Az FDP volt az a párt, amely megfúrta a Jamaica-koaliciót Németországban). Lindner, aki a német Macronnak is neveznek, hangsúlyozta, hogy nem euroszkeptikus, de ragaszkodik ahhoz, hogy minden tagállam tegye rendbe a pénzügyeit, és csak utána szóljon bele az Európai Unió ügyeibe.

Ez kevéssé leplezett bírálat volt Emmanuel Macron francia elnök reformterveivel szemben is, aki szorosabb integrációt akar az eurozónában, közös költségvetéssel és közös pénzügyminiszterrel. Németországban csak félszívvel támogatják a reformot, mert nem akarják felvállalni Franciaország és néhány más tagállam hatalmas államadósságát, és az ebből adódó problémákat.

Mark Rutte holland miniszterelnök is bírálta Macron elképzeléseit, szerinte a szorosabb integráció nem megoldás a problémákra. „Ne prédikáljunk, mert azzal csak rontunk a dolgon. Brüsszel arra való, hogy azokat a problémákat, melyeket a tagállamok maguk nem tudnak megoldani, azt közösen tegyék meg. Az EU nem helyettesítheti a nemzetállamokat”- mondta Mark Rutte holland kormányfő, aki a Liberálisok és Demokraták Európáért tanácskozáson szólalt fel Amszterdamban.

A populizmusról hallgatták Gyurcsányt Oxfordban

0

Az Oxford Unionban rendezett populizmus-vitafóromon vett részt csütörtök este Gyurcsány Ferenc. Néhány nap múlva korábbi brit és ausztrál miniszterelnök adnak majd elő.

Populizmus-vita (Populism Debate) címmel tartottak csütörtök este rendezvényt Oxfordban, az Oxford Union egyetemen, amelynek meghívott előadója volt Gyurcsány Ferenc volt. Az Oxford Uniont 1823-ban alapították, vitaelőadásairól híres intézmény.

A vitaest mottója az volt, hogy „a populista vezetők nem hoznak valós változást”. „Ha minden igaz, először beszélt magyar résztvevő brit alsóházra emlékeztető falak között” – írta Facebook-oldalán Gyurcsány Ferenc az eseményről.

Az Oxford Union a világ legjobb egyetemének vitafóruma. A lassan kétszáz éves társaság tegnap este a populizmusról…

Közzétette: Gyurcsány Ferenc – 2017. november 9.

A DK elnöke szerint a populizmus fő forrása az, hogy az elmúlt évtizedekben

egyre többen úgy érezték, hogy reményvesztett lett életük.

Ha a demokraták ezt nem hallják meg, ha nem nyújtanak tisztességes reményt jelentő megoldásokat, akkor a csalódott emberek a populistákhoz fordulnak – mondta Gyurcsány hozzátéve, hogy ezek a politikusok gátlás nélkül ajánlják a nemzeti bezárkózást, az ellenségkeresést megoldásnak. Pártja ezzel szemben azt gondolja, hogy ezek rossz és veszélyes válaszok.

A világhírű egyetemen működő vitafórumot 1823-ban alapították a szabad vita helyszíneként. Eddigi vendégei között található a Dalai Láma, Teréz anya, Winston Churchill, Margaret Thatcher, Richard Nixon, Jimmy Carter, Ronald Reagan, Bill Clinton és Albert Einstein is.

A következő napokban pedig a világhírű énekes, Emeli Sandé, a hollywoodi színésznő Anna Faris, majd Gordon Brown és Kevin Rudd, korábbi brit és ausztrál miniszterelnök érkezik a vitafórumra.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK