Kezdőlap Címkék Dél-Korea

Címke: Dél-Korea

Vallás és demokrácia

A Koreai-félsziget lakosai hagyományosan, túlnyomó többségükben buddhista vallásúak. Ez a buddhizmus a máhájána (széles út) ághoz tartozik többnyire, de Vietnam felől érkezett a hinajána (keskeny út) buddhizmus is. Az eredetileg India területén kialakult hitrendszer, Kínán keresztül jött a félszigetre, itt keveredett az ősi sámánizmussal, a szintén kínai taoizmussal, majd Konfuciusz is hozzá tette a magáét, következésképp, ma vannak hagyományőrző, szigorú rendekben élő hinajána buddhista közösségek, és többségében a keverék koreai buddhizmus, mely valamelyest hasonlít a Zenhez, amit sokan már nem is említenek buddhizmusként, annyira más.

Korea népe azonban mindig is igényt tartott a szertartásokra, a misztikumra, a lélekemelő kiegészítőkre, ezért itt nem hódít a zen, a buddhizmus színes, szép, alapvetéseiben a máhájána vonalat követi.

A csan buddhizmus koreai találmány, ez az a szigorított máhájána, amit a szerzetesi közösségek jelentős része gyakorol.

A hétköznapi buddhista, aki világi életet él, eljár meghajolni a kolostorokba, esetleg még részt vesz tanításokon is, de cseszát (cseszá – áldozati ceremónia) tart a család halottainak minden évben, ott elhelyez a szellemük számára ételt, italt, kimegy a sírhoz, azt meglocsolja rizspálinkával, és ott hagy az elhunyt szellemének ételt. Sámáncetliket tart az ajtó felett, melyek a jó szerencsét, egészséget, jómódot és minden egyéb emberi kívánságot hivatott teljesíteni. Házasodás előtt kikéri a jós vagy a sámán, esetleg a szádzsus ember (szádzsu – egy fajta asztrológia alapú tudomány) tanácsát, vajon összeillik-e a választottjával, vagy sem.

Ez természetesen nem színtiszta buddhizmus, ez annak az itteni, keveredett változata.

A katolicizmus a késő csoszan korban tette be a lábát az akkor még egy országba, Kínai közvetítéssel, Jezsuita szerzetesek által. 1866-ban azonban lemészároltak 8ooo katolikus vallású koreait, nem feltétlenül a vallási tolerancia jegyében. Vallási nyitottság a japán megszállás, azaz a II. Világháború után következett, a protestáns kereszténység is ekkor érkezett, amerikai hittérítők képében.

A katolikus, és a protestáns egyház, Dél-Koreában ma két teljesen különböző vallásként él, nincs átjárás köztük, ám a katolikusok magukba olvasztották a nép kultúráját, szokásait, elfogadták azt, míg a rideg, merev protestáns vallás ezeket tiltja, egy az egyben az amerikai modellt imitálja.

A sok babonával meghintett buddhizmus, és az ezt elfogadó katolicizmus lenézetté vált a városi értelmiség körében, egyre többen vették fel a protestáns kereszténység valamelyik ágát. Sok a metodista, az evangélikus, reformátusok is vannak, és más egyéb protestáns egyház is képviselteti magát az országban.

Mondhatni, divattá vált protestáns kereszténynek lenni, különösen a diplomás, városi középosztály köreiben.

Dél-Koreában abszolút vallásszabadság van, az állam a műemlék értékű buddhista kolostorokat és a szintén műemlék taoista komplexumokat támogatja, azon kívül, hihet bárki bármiben, létrehozhat bármilyen vallást, szektát, az állam nem tiltja meg, de nem is támogatja. A szekták esetében csak abban az esetben kerül sor rendőrségi vizsgálatra, és a szekta bezárására, amennyiben ott bűncselekményt követnek el.

Ez a nagy szabadság aztán persze meghozta a maga visszásságait, mint amilyen a Mun szekta, amely végül Amerikába menekült, és amelynek egyenes ágú leszármazottja Magyarországon a Hit gyülekezet, bár ők ezt valótlannak mondják, furcsa is lenne, ha elismernék, lévén hivatalos egyházi státuszt kaptak Orbán Viktortól, cserébe a tulajdonukban lévő ATV kissé kevésbé lett ellenzéki, mint azt megelőzően, mondhatni semennyire.

A másik hírhedt szekta Dél történelmében az, amelynek oszlopos tagja Pák Kün E, bukott elnök asszony. Úgy hírlik, hogy édesanyja tragikus halála után, akit egy merényletben véletlenül öltek meg, a valódi célpont Pák Dzsong Hi elnök volt, csatlakozott a fiatal lány a Cse Te Min által irányított keresztény eredetű szektához, mely aztán annyira elvadult, hogy sámánista szertartásokat tartottak, fohászkodtak még az ördöghöz is, és mint minden szekta, a befolyásuk alá vonták a tagjaikat. Pák Kün E beszervezője Cse Szun Sil lett, Cse Te Min lánya. Nem sokkal később megölték Pák Dzsong Hi elnököt, Pák Kün E család nélkül maradt, Cse Szun Sil befolyása felette teljesen elhatalmasodott. Évtizedekre eltűnt a politikából, holott édesanyja halála után ő játszotta el apja mellett a First Lady szerepét, és igen jól végezte ezt.

No Mu Jan elnök után I Mjang Bák került a hatalomba, aki szintén protestáns keresztény volt, és erősen konzervatív, régi vágású politikus, mint utóbb kiderült, egy egész jól fejlett maffiát üzemeltetett, igen korrupt volt, most előzetes letartóztatásban van, folyik ellene az ügyészségi vizsgálat, és már egy bírósági per is.

Rebesgetik, hogy Pák Kün E a háttérből anyagilag erősen támogatta a kampány során I Mjang Bák elnököt, aki ezt az öt hatalmon töltött év után honorálta, az elnöki székbe segítette Pák Kün E-t.

Akkor még senki sem tudta, hogy Pák szekta tag, azt végképp nem, hogy teljesen a szektavezér Cse Szun Sil hatása alatt áll, aki apja Cse Te Min halála után átvette a szekta irányítását.

Pák Kün E elnöklése alatt történt a Szevalhó komp tragédiája. Ez egy Incsan és Csedzsu között közlekedő komp volt, ami aznap épp egy egész évfolyamnyi gimnazistával a fedélzetén indult útnak Csedzsu felé. A gyerekek kirándulni mentek. Dzsindó szigetnél baleset érte a hajót, elsüllyedt, több, mint háromszáz, 16 éves gyermek életét követelve. Nemzeti tragédia volt ez, négy éve történt, azóta sem gyógyultak be a sebek, és konzervatív hatalom ide vagy oda, nem lehetett megállítani az újságírókat és a hétköznapi embereket, hogy kiderítsék az igazságot.

Hamarosan napvilágot látott a tény, hogy a komp valódi tulajdonosa egy keresztény szekta, név szerint Kuvanpá, melynek több tíz hektáros telepei voltak, a szektatagok azon belül éltek, nem találkoztak a külvilággal, bio termékeket gyártottak, abból finanszírozták az életüket, és vezetőjük földön túli gazdagságát is, ámbár ezt vélhetőleg tudtukon kívül.

A kompot szabálytalanul átépítették, de megkapták rá a hatósági pecsétet, A teherbírásához képest sokszorosan túlterhelték rakománnyal és utasokkal is, ezt is jóváhagyta az illetékes szerv. Induláskor a komp elromlott, a tanárok, és az iskola igazgatója gondolkodott is, hogy elnapolják a kirándulást, de mire döntöttek, megjavították a hajót, így kétségekkel ugyan, de maradtak.

A baleset után előkerült a szekta, és annak vezetője, a felelősségük, a kenőpénzek, amivel megszerezték a különböző engedélyeket. Letartóztatási parancsot adtak ki a vezető ellen, aki egy szektatagnál bujkálva azt üzente az egyik legnézettebb televíziós csatornán keresztül, hogy ha ő egyszer kinyitja a száját, nem marad szabad ember Jaidón. Jaidó egy kis sziget a Hán folyón Szöulban, ott áll a parlament, a Trump tornyok, ott a pénzügyi központja Dél-Koreának, és néhány csebal is ott lakik, továbbá ott található Korea leggazdagabb, és legnagyobb protestáns gyülekezetének fő temploma is.

Pár napra rá, az ország másik végében egy paraszt ember talált rá a kuvanpá szekta vezérének holttestére a rizsföldjén. Úgy tűnik, nem volt alkalma „kinyitni a száját”, ámbár a hivatalos vizsgálat szívrohamot állapított meg a halál okaként.

Ezt követően, egy névtelen feljelentés kapcsán kiderült Pák Kün E elnöknő szektás kötődése, és az a borzasztó tény, hogy 4 éven át, helyette, gyakorlatilag Cse szun Sil irányította Dél-Koreát.

S. Lee

Ez a rémálom épp egy éve tért véget.

Előtte persze a nép egy teljes évig, minden szombaton mécsesekkel vonult fel a szöuli hősök terén, követelve Pák hatalomból való távozását.

Meleg volt vagy hideg, esett a hó vagy tűzött a nap, ott voltak minden alkalommal másfél, két milliónyian, rendületlenül. Nem volt szervezés, összeadták a mécsesek, és a táblácskák árát, hol itt, hol ott állítottak fel hevenyészett színpadokat, zenéltek, beszélt aki akart, elszórakoztatták egymást különösebb szervezettség nélkül is.

Eszébe sem jutott senkinek, hogy ki ne menjen tüntetni, meg mit vihet magával és mit nem, milyen pártállású, vagy vallású a szomszéd tüntető.

Semmi más cél nem volt mint, hogy visszaállítsák a demokráciát, elkergessék a hatalomból a korrupt embereket, és leszámoljanak a szekták politikai befolyásával.

Azóta nagyot változott a világ, az emberek nem csupán a szektáktól fordultak el, de úgy általában igen nagy mértékben a protestáns egyházaktól is, amelyek politikai befolyása nyílt titok volt évtizedekig. Egyre másra zárnak be a templomok, egyre másra találkozni a buddhista hagyományok felelevenítésével, úgy tűnik a koreaiak kiábrándultak a protestáns kereszténységből, mivel az a hatalmat akarta felettük, ők pedig igen sok vért áldoztak a szabadságuk oltárán, nem lehet azt olyan egyszerűen elvenni tőlük.

A protestáns egyházak, és a hatalom korrupt egymásra találása olyan mértékű ellenérzést váltott ki a koreai társadalomból, ami azt eredményezte, hogy tömegesen hagyják ott azt a vallást, amely földi helytartóit látván csak undort érez az ember.

Koreai napló

Tegnap és ma, sok érdekes dolog történt a Koreai-félsziget békefolyamatának történetében.

Először is, Trump elnök, egy roppant sárga fotelban, körbevéve újságírókkal, tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy semmiféle John Bolton által emlegetett líbiai modellről nincs szó, ez Trump-féle egyezség lesz, illetve ígéretet tett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok megvédi és hatalmon tartja Kim Dzsong Unt, nem úgy, mint annak idején Kadhafit, akinek senki sem tett ilyen ígéretet szerinte.

Ez idő alatt az elnök társaságában, ám a sarokban igencsak duzzogva állt John Bolton, aki legalább akkora ellensége a Koreai-félszigeten kötendő teljes békének, mint amennyire a főnöke Béke Nobel díjának. A jogvédő szervezetek azonnal megtámadták Trumpot, hogy ígéretet tett egy diktátor hatalomban tartására, ámbár nem tudom, nekik vajon jobban megfelelne e egy háború a térségben, megspékelve némi atomfegyverrel, ami ha jól tudjuk, bizony képes elérni mainland Amerikát is akár.

Tegnap Dél-Korea jelezte, hogy akkor küldenék azt az öt újságírót Északra az atomfegyver kísérleti telep robbantására akiket Észak meghívott. Ehhez a hivatalos út az, hogy az újságíróknak vízumot kell kérniük a Kína területén található Észak-Koreai nagykövetségen, nem lévén ilyen intézmény Délen. A vízumkérelmüket beadták, de arra nem kaptak választ, se igent, se nemet. A többi ország képviselőinek kérelmét, akik hivatalosak az eseményre, már elbírálták, pozitívan.

Ennek okán Dél-Korea kezdeményezte, hogy függesszék fel a folyamatban lévő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, csökkentendő a Félszigeten lévő feszültséget. Kétségtelen ugyanis, hogy Mun elnök valóban aláírt egy béke szerződést Kim Dzsong Unnal a nagy találkozás napján Pánmundzsamban, amiben szerepel, hogy mindkét fél tartózkodik a jövőben a másik katonai provokációjától, azonban az is igaz, hogy Kim Dzsong Un akkor azt mondta, bizonyos mértékben megérti és elfogadja a hadgyakorlatok szükséges voltát. Csakhogy a folyamatban lévő attrakcióra az amerikaiak 8 darab Raptort és 2 darab B52-es bombázót hoztak, amivel durván két óra alatt porig lehetne bombázni Északot. A legfeszültebb helyzetben sem volt Délen több, mint 6 darab raptor, ez valóban nem egy visszafogott és védelmi jellegű hadgyakorlat, mint amilyen volt az előző, és amire Kim áldását adta. Tehát éjjel elrepültek a bombázók Japánba, a raptorokkal nem tudni mi lesz, de a hadgyakorlat erősen mérsékelt jelleget ölt, így a vége felé.

Kim Dzsong Un elsõszámú észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt elsõ titkára, a Nemzetvédelmi Bizottság elsõ elnöke a Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának kibõvített ülését vezeti Phenjanban 2018. május 18-án. (MTI/EPA/KCNA)

Eközben, koreai idő szerint ma hajnalban, egy északi hadihajóról levált egy kisebb hajó a Nyugat-tengeren, abban egy katonatiszt és egy civil tartózkodott, akik átlépték a két ország közti tengeri határt, és menedékjogot kértek Dél-Koreában. Katonatiszt ilyet utoljára 2008-ban tett, azóta ez az első eset. Erről az esetről semmi egyebet nem tudni, a két embert vizsgálati fogságba helyezték, ahogy azt ilyenkor szokásos. A katonatiszt máris jelezte, hogy Dél-Koreában szeretne élni. Nem tudni, vajon ez az eset milyen hatással lesz Észak és Dél viszonyára, de Dél-Korea az eddigi protokoll szerint jár el az északi menekültekkel, azaz ha a vizsgálat azt támasztja alá, hogy ők valóban azok, akkor déli állampolgárságot és letelepedési segítséget kapnak.

A marionett figurákat mozgató másik kéz, Si Dzsin Pin pedig ajánlatot tett Trump elnöknek a köztük folyó külkereskedelmi háborúban, miszerint elősegítené az amerikai befektetéseket az országában, ha Amerika cserébe eltekint a kínai befektetések bizonyos területeken történő megtiltásától. Trump szeret alkudozni, nem volt elutasító Sivel szemben, mi több, még az is lehet, hogy megegyeznek, pláne, hogy Trump is tisztában van azzal, hogy a Nobel díja azért mégiscsak Kína örökös párttitkárának kezében van.

Észak-Korea még nem békül velünk, de ma már olyasmit mondtak, hogy figyelemmel kísérik erőfeszítéseinket a hibáink helyrehozására.

Megkérdeztem ismerős koreait, aki tájékozott, művelt, középkorú férfi, vajon mi a véleménye a történtekről. Ő reprezentálja az átlag középosztálybéli férfiakat itt. Azt mondta, hogy Észak-Korea külpolitikája sok tekintetben sokkal sikeresebb és okosabb, mint Dél-Koreáé. Nem engedik senkinek, hogy alábecsüljék őket, lám kivívták azt a tárgyalási pozíciót, amit szerettek volna, déllel szemben pedig belföldnek mutatják, hogy erős a hatalmunk, velünk nem szórakozik senki.

Magát a békefolyamatot az illető nem érzi veszélyben, hiszen ez Észak-Korea és Kim Dzsong Un érdeke is, de egyértelműnek véli, hogy Észak-Korea függ Kínától, Kína semmilyen Marshall-tervben nem érdekelt, majd ad ő beruházást, Amerika csak pénzt adjon, de ne tegye be Északra a lábát, továbbá véleménye szerint abban a tempóban, amelyben közeledik Észak, Kína felé, ugyanúgy fog Dél is közeledni, ha valóban nyitott határokat és gazdasági beruházásokat szeretne véghezvinni Észak-Koreában.

A dél-koreai elemzők meglepően hasonló véleményen vannak, így most már egészen pontos értelmet nyert Mun Dzse In elnök korábbi kijelentése, miszerint úgy érzi, hogy tojásokon egyensúlyoz, egy törékeny kristály tállal a kezében.

Koreai napló 2.

0

Ez év februárjában költözött át Aachen környékéről, Németországból Maastrichtba, Hollandiába a két gyerekem, és anyám.

Annak rendje és módja szerint kijelentkeztünk mindannyian a német önkormányzatnál, a férjem és én bejelentkeztünk ide, és feltételes módban bejelentettük ide a két gyereket is, mert ők Koreai állampolgárok (is). Ez azt jelentette, hogy besétáltunk a kerületi önkormányzatba, durván öt perc alatt felvitték a számítógépes rendszerbe az új lakcímét mind a négyünknek. Nem kellett időpontot kérni, nem fizettünk illetéket, viszont kaptunk welcome ajándékot, és az ügyintéző nagy örömmel hivatalosan üdvözölt bennünket Csangdzsu város lakosai között.

Mikor a lányom belépett a repülőtéren az országba, automatikusan tudta a csangdzsui önkormányzat, hogy megérkezett. A betegbiztosítását egy telefonhívással függesztjük fel amikor kilép az országból, és tegnap ő maga, szintén egy telefonhívással élesítette azt. Tíz perc és egy óra között mozog hivatalosan, míg visszaállítják a biztosítást, praktikusan a telefonhívást követő tíz perc sem kell hozzá. Azért jó ez a felfüggeszthető rendszer, mert amikor nem tartózkodik az országban, feleslegesen nem kell fizetni a tb járulékot.

Ezzel szemben Hollandiában, két héttel a költözés utánra kaptak időpontot az önkormányzatnál, hogy be tudjanak jelentkezni. Vitték a bérleti szerződést, az útlevelüket, meg a születési anyakönyvi kivonatukat is, gondolván, hogy ennyi elég lesz. Hát nem.

A maastrichti önkormányzat kért új, EU konform anyakönyvi kivonatokat, plusz elhunyt édesapám halotti anyakönyvi kivonatát, és édesanyám és apám házassági anyakönyvi kivonatát, továbbá igazolást, hogy anyámra apám hagyott e vagyont. Nos, csak néztek, de Németország után már nehéz meglepni bennünket bürokrácia ügyben, nosza nekiláttak volna beszerezni a kért dokumentumokat.

Logikus lépésnek tűnt, hogy a hollandiai magyar nagykövetséget hívják fel, így is történt. Ott azt mondták, hogy néhány hónap alatt, egy kisebb vagyonért esetleg be tudják szerezni a barkódos kivonatokat, de nem tudnak rá külügyminisztériumi pecsétet rakatni, azt intézzük el ahogy tudjuk. Még nem hallottunk külügyminisztériumi pecsétről, igaz barkódos anyakönyvi kivonatról sem, de be kellett jelentkezni az új lakhelyre, anélkül ugyanis sem internet, sem bankszámla, sem TB nem lehetséges.

Kerestem információt a neten, sokra nem jutottam. Akkor úgy volt, hogy a fiamat elküldjük Magyarországra, hogy intézze el ezeket, továbbá azt, hogy anyámnak legyen Holland TB-je ugyanis nem úgy van, hogy itt a német kártyám, tessék szépen átírni hollandra, hanem elölről az egész. S1 jelű nyomtatványt letölteni, de az PDF formátumban van, azaz ki is kell printelni, kézzel kitölteni, majd vissza scennelni, és utána feltölteni. Magyarországon ez az online ügyintézés…
Viszont ehhez az egészhez kell a nyugdíjfolyósítótól egy igazolás, miszerint anyám nyugdíjas. Na de honnan, hiszen nincs magyarországi lakhelye. Hát akkor a legutolsó bejelentett magyarországi lakcím szerinti Államkincstártól vagy minek nevezik. Nagyszerű, ezt kideríteni két barátnőm két teljes napi szorgos telefonálgatásaival sikerült, akik Magyarországon élnek, és semmivel nem tartoznak nekem, én mégis kénytelen voltam őket ezzel zaklatni.

Innen írtam egy emailt a nyugdíjfolyósítónak, hogy akkor kérnénk szépen azt az igazolást, lehetőleg gyorsan, mert anyám krónikus beteg, méghozzá súlyos beteg, a gyógyszerei nélkül életveszélyes állapotba kerül. Egy automatikusan generált válasz érkezett, hogy csak abban az esetben kapunk érdemi választ emailben, amennyiben regisztrálva vagyunk az online ügyfélkapun vagy min, de mivel anyám tíz éve egyáltalán nem járt Magyarországon, alig hiszem, hogy lenne nekünk olyan. Az email még említette, hogy ha ilyen ügyfélkapunk nincs, akkor postai úton, saját kézzel írt levelet még esetleg hajlandóak elfogadni. Nosza, a 75 éves anyukámnak innen, Koreából whatsapp-on lediktáltam mit írjon, ő a sclerosisos kettős látásával, akkor már hosszú hetek óta gyógyszer nélkül leírta, a fiam pedig ott állt felette és szurkolt, hogy sikerüljön, majd elvitte a postára és feladta a középmagyarországi mittudoménhová, ahová kellett. Ez úgy két hónapja volt, beleírtuk a betegséget, az életveszélyt, mindazonáltal a mai napig nem érkezett rá válasz.

Eközben a barátnőm felajánlotta, hogy majd ő elintézi az anyakönyvi és egyéb kivonatokat, úgyis van ismerőse az önkormányzatban. Nagyon örültem, mert ha a fiamat oda kell küldeni, akkor hol alszik, mit eszik, honnan tudja, hogy hová kell menni, és mit kell csinálni, vajon mikor és kik fogják keresetlen szavakkal hazaküldeni Kínába etc.
Ugyanakkor így utólag azt hiszem, a barátnőm nem tudta mire vállalkozik, és vélhetőleg soha többet nem ajánl hasonlót. Ugyanis elment nagy bátran a hivatalba, közben minden egyes családtag írt neki meghatalmazást online, mert az kell hozzá, és mondta, hogy kiknek és milyen típusú anyakönyvi kivonatra van szüksége. Fejenként 8 oldalas nyomtatványt kapott, hogy töltse ki. Messengeren beszéltünk, írtunk, apám anyja nevét, születési helyét, a szüleim házasságkötésének idejét, helyét, és még millió mindent. Közben neki mennie kellett volna a kislányáért de nem, ő a mi családi adatainkat töltötte ki egy papírra, hogy kiadják a dokumentumokat. Amit én sem tudtam, azt küldtem anyámnak, ő is online volt, és adta az adatokat, ismétlem 75 évesen, nagybetegen, alig látva bármit is, gyógyszerek hiányában még rosszabb állapotban. A barátnőm meg egyre, hogy szegény mama, szegény mama. És piszkosul igaza volt, de mit tehettünk volna?
Másnapra meglettek a kivonatok, nagyon örültünk.

Innentől kezdve az volt a feladat, hogy rá kerüljön az a misztikus külügyminisztériumi (vagy belügyminisztériumi?) pecsét.
Van neki egy budapesti ismerőse, a közigazgatásban dolgozik, talán ő, mondta. Megkérte, a számomra teljesen ismeretlen hölgy elvállalta.
Elpostázta a kivonatokat neki, de másnap jött a válasz, hogy „nem mentek át a dokumentumok az UV teszten”. Na itt vesztettem el végleg a fonalat, és ő is. Csak annyit írt, hogy ne aggódjak, elintézi, én meg azt erre, hogy nem szeretném tudni, hogy ez a mondat mit jelent, ha el tudja intézni, azt megköszönöm. Másnap délután, munka után, gyerek előtt ismét a helyi hivatalban állt sorba, pedig erős protekciója van ott, és kicseréltette a kivonatokat olyanra, amelyek átmennek az UV teszten, amiről nem tudom mi és miért van, de egészen komolyan nem is szeretném tudni.

Nagyjából nonszensz, hogy az anyakönyvi hivatal által kiadott friss kivonatok nem felelnek meg egy szintén magyarországi másik hivatalnak, ennyit sikerült leszűrnöm a dologból, mint tanulság.

Újabb postázás a budapesti hölgynek, ő ismét be a minisztériumba pecsétért. Közben nekünk minden egyes nyomorult papírhoz ki kellett tölteni egy kérvényt, megadta a hölgy a linket, különben sosem találom meg, de az is kitölthetetlen PDF formátumban, tehát kiprintelték, kitöltötték kézzel, visszascennelték és elküldték emaillben a segítő ismeretlen hölgynek, ezt a fiam már sokadjára játszotta el, én innen Dél-Koreából koordináltam az attrakciót.

Megérkeztek az UV kompatibilis kivonatok és a kérvények Hollandiából, a hölgy elment a minisztériumba és lepecsételtette azokat, majd postára adta Maastrichtba. A költségek kivonatonként 55ooft a pecsétért, 25oo Ft postaköltség, és egy sor hála az ismeretlen jótevőnknek.
Az egész cirkusz kb. három hétig tartott.

Közben a maastrichti hivatalból megérkeztek az azonosító számok, így a fiam már tud bankszámlát nyitni és TB-t kötni, de anyám még mindig nem, mert a nyugdíjfolyosító nem válaszol, anélkül az S1 nyomtatványt a magyarországi hivatal nem fogadja el, anélkül viszont a hollandok előtt nem igazolt anyám társadalombiztosításra való jogosultsága, azaz nem adnak neki orvosi ellátást.

Most május vége van, februártól intézzük a fentieket három országból, online, telefonon, személyesen. Gyakorlatilag idegen emberek önzetlen segítségével jutottunk el eddig is, és anyám napról napra rosszabb állapotban van, a fiam már visszament a német háziorvoshoz, és legalább a hormon gyógyszert meg a vérnyomáscsökkentőt megszerezte, de csak azért, mert a doktornő őt kiváltképp szereti, és sutyiban valahogy odaadott pár heti adagot ezekből, hogy anyu ne kapja meg a második agyvérzését.

Innen Dél-Koreából kívánom minden illetékes ügyintézőnek, és az egész nyomorult rendszer kitalálóinak, hogy csak egy napra aggódjanak úgy az anyjukért, ahogy én most.

Az üzenetei lassan összefüggéstelenek, hiszen az idegrendszeri gyógyszereit senki nem tudja csak úgy odaadni neki.

Most a férjem elment Puszánba költöztetni az egyik barátját, és mivel ott van ismerős orvos, talán, esetleg, valahogy meg tudja szerezni anyu gyógyszereit egy hónapra.

Ez egyáltalán nem biztos, de megpróbálja. Ha sikerül is, hétfőn egy kisebb vagyonért gyorspostán feladjuk, általában 5 munkanap alatt ér oda, és imádkozhatunk, hogy ne legyen baj abból, hogy erős idegrendszerre ható gyógyszereket küldünk innen Hollandiába…

Eugenia S. Lee

Koreai napló 1.

0

Ma emlékeznek Dél-Koreában a kvángdzsui diáklázadásra, itt csak 5.18-ként emlegetik. Ro Te U elnök idején történt, a Csallá megyében lévő nagyváros, Kvángdzsu egyetemistái lázadtak fel a katonai diktatúra ellen, követelve a demokráciát. Több, mint harminc éve történt, és egy volt az akkori diákok által generált megmozdulások sorából. Amiért mégis bevonult a történelembe az az, hogy 66o diákot, és kvángdzsui polgárt öltek meg aznap, százakat nyomorítottak meg, sokan eltűntek, mások még ma is viselik a sebeket a testükön, és a lelkükben egyaránt.

A bűnösök ma már börtönben, vagy a sírban vannak, de Mun Dzse In elnök elkötelezett abban (is), hogy Korea ne csupán a szomszédjaitól, például Japántól várja el, hogy tegye rendbe a meghamisított történelmét, de a társadalom teljesen demokratává formálásához elengedhetetlennek véli, hogy Korea is cselekedje ezt meg.
Alig pár hónapja készült el a Taxisofőr című koreai film, amely egy akkor a lázadásokról tudósító német újságíró, és a taxisofőrje történetén keresztül mutatja be az eseményeket. Igen nyers, és megrázó alkotás, de remek film, a budapesti koreai filmfesztivál nyitó alkotása volt tavaly.

Több alkalommal megfordultam Csedzsu szigetén. Korea legnagyobb szigete, hajóval egy nap is beletelik, míg az ember odaér, délen van, közel Japánhoz, a Csendes Óceán kellős közepén. Óránként indul repülő innen Csangdzsuból is, de Szaulból is. Nyaralni, golfozni, gyönyörködni mennek oda az emberek a félszigetről. Feltűnt, hogy a helybeliek nem kedvelik a félszigetről érkezőket. Velem, teljesen idegennel nem volt semmi bajuk, de a félszigetről érkező koreaiakat nem szeretik, a jelenlétükben a saját nyelvüket beszélik, ami koreai, de annyira más, hogy a félszigetiek nem értik. Kérdeztem a férjem, de ő sem tudta az okát, csodálkozott, ahogy én. Kérdeztem egy odaköltözött félszigetit, ő csak annyit mondott, hogy sok évvel ezelőtt meggyilkoltak a félszigetiek sok csedzsuit és onnan ered az ellentét, de részleteket ő sem tud, mindenesetre a félszigetről oda költözők, külön kolóniákban élnek, nem keverednek a helyiekkel, akik elsősorban citrus félék termesztéséből élnek.

Túl tettem magam a dolgon, a sziget lenyűgöző, a turizmusban dolgozók innen mentek oda, helyiekkel ritkán találkoztunk, és velünk épp nem voltak elutasítóak.

Aztán pár hete láttam, hogy Mun elnök Csedzsura készül bocsánatot kérni. Felkaptam a fejem, hogy nocsak, vajon miért kell neki bocsánatot kérnie, nem hallottam semmi hírt Csedzsu felől mostanság. Aztán megmagyarázták, mert, hogy a férjem épp úgy nem tudta, ahogy az ő korosztályából szinte senki, ezt valahogy elfelejtették tanítani az iskolában nekik.

Hetven évvel ezelőtt, megvádoltak pár Csedzsu szigeti koreait, hogy „kommunista összeesküvést szít”, koncepciós pert indítottak ellenük, majd agyonlőttek közel háromszáz embert. Aztán azt megpróbálták meg nem történté tenni, de természetesen a szigetiek emlékezetéből nem tudták kivenni. Ez a seb, amely sosem kapott gyógyírt, elmérgesedett, és azóta is hatással van a szigeten és a félszigeten élők viszonyára. Ugyan No Mu jan elnöknek volt egy bátortalan bocsánatkérési kísérlete annak idején, de akkor még a koreai társadalom sem tartott ott, hogy ilyesmire igénye legyen, a hatalomban lévők pedig egyenesen féltek a következményektől.

Idén történt meg első alkalommal, hogy részletesen feltárták az akkori eseményeket, név szerint kiemelték a hősöket, emlékművet avattak, és Mun elnök bocsánatot kért az összes koreai elnök nevében az akkori eseményekért. Mivel olyan rég történt, hogy a résztvevők, a felelősök már nem élnek, ez természetesen szimbolikus cselekedet volt, ugyanakkor azonnal érezni lehetett a társadalom pozitív reakcióját, mondhatni Csedzsu sebei elkezdtek gyógyulni. Mostantól ezt is tanítani fogják az iskolába, és még sok egyebet, amit eddig nem.

Azt hiszem Mun elnök rendkívül jól vezeti a népét, jelenleg jó, hogy az elnöki hatáskörök még tágak, bár folyamatosan szűkíti őket az elnök maga.
Az is tény, hogy a koreai társadalom egy igen jelentős fejlődési folyamat fontos állomásához, a generációváltáshoz ért. A régi értékek bizonyos mértékű megtartása mellett a szemetet kidobják, eddig ismeretlen fogalmakat tesznek magukévá, ami a felnőtté válás jeleként értelmezhető.

A társadalmi elvárás ez esetben szerencsésen találkozik a hatalom kínálta lehetőséggel, túl ezen, azt hiszem, úgy általában elmondható, hogy még egyetlen népnek sem ártott, ha vette a fáradtságot, és szembenézett a saját történelmével.

Eugenia S. LEE

Történelmi találkozó: békekötést ígér a két koreai vezető

0

Kim Dzsong Un lépte át először a két Koreát elválasztó demarkációs vonalat Panmindzsonban, ahol megkezdte a tárgyalásokat Mun Dzse In dél-koreai elnökkel. 1953 óta ő az első észak-koreai vezető, aki Dél-Korea területére lépett. A kézfogás után áthívta Munt, hogy ő is tegyen pár lépést Észak-Koreában. A találkozót lezáró nyilatkozatban Kim Dzsong Un bejelentette, hogy kész felszámolni atomprogramját. Mindkét elnök megígérte, hogy beszüntetik az ellenségeskedés minden formáját.

A hosszú másodpercekig tartó, a demarkációs vonalon átnyúló történelmi kézfogás után Kim Dél-Korea területére lépett, majd az ő javaslatára Munnal együtt a demarkációs vonal túloldalán, vagyis Észak-Korea területén is tettek egy-két lépést. A szöuli elnöki hivatal illetékesei szerint

ez meglepő gesztus volt Kim részéről,

mert nem szerepelt a protokollban. Közben többször ismét kezet szorítottak, szívélyesen társalogtak egymással, majd elvonultak tárgyalni a demilitarizált övezet déli oldalán lévő Béke Házába. Az egyik kézfogásnál Kim két kézzel fogta meg Mun kezét, ami a hagyomány szerint a fiatalabbak, alárendeltebbek gesztusa.

Kim Dzsong Un és Mun Dzse In
Fotó: MTI/EPA/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool

A szöuli elnöki hivatal közlése szerint Kim a megbeszélésen szóba hozta a dél-koreai Jonpjong-sziget ellen 2010-ben végrehajtott északi tüzérségi támadást. Arról beszélt, hogy a folyton az újabb északi támadástól rettegő Jonpjong lakói, valamint az 1950-53 közötti koreai háború során egymástól elszakított családok és azok, akik megszöktek Észak-Koreából most nagy reményeket fűzhetnek a Korea-közi tárgyalásokhoz, amelyek begyógyíthatják a múltbéli sebeket.

“A határvonal nem olyan magas: végül egyszer el fog tűnni, ha már sok ember átkelt rajta”

– mondta szöuli beszámolók szerint.

Mun Dzse In szóvivője azt is elmondta, hogy a dél-koreai elnök javasolta: tartsanak további találkozókat. Mun jelezte, hogy szívesen ellátogatna az észak-koreai Pektu-hegyhez. Kim erre azt mondta: a jelenlegi körülmények között az utazás kényelmetlen lenne, de a látogatás előtt majd fejlesztik közlekedési hálózatukat. Szerinte a februári téli olimpia alkalmából Dél-Koreában járt északi delegációt lenyűgözték a déli nagysebességű vasutak. Mun erre azt felelte, hogy ha sikerül javítani országaik kapcsolatait és összekötni vasúti hálózataikat, akkor mindkét Korea élvezheti majd a nagysebességű vasút előnyeit.

Fotó: MTI/EPA/Korea-közi csúcs sajtószolgálata/pool

Kim Dzsong Un azzal is tréfálkozott, hogy megígérte:

nem fogja többet kora reggel álmából felzavarni a dél-koreai elnököt.

Ezzel tavaly a hajnali órákban végrehajtott északi rakétatesztekre utalt.

Kim Dzsong Un kilenctagú észak-koreai küldöttség élén érkezett a tárgyalásokra. Szemüvegben volt, a megszokott fekete Mao-zubbonyt viselte, miközben kíséretének tagjai katonai egyenruhában vagy öltönyben voltak.

Még mielőtt megkezdődtek volna a tárgyalások, Kim bejegyzést írt a Béke Házának vendégkönyvébe. Azt írta: “új történelem kezdődik most. A béke korszaka a történelem kezdőpontjától”.

A tárgyalások sajtó számára is nyilvános kezdetén Kim Dzsong Un arról beszélt, hogy reméli, a megbeszélések jelentős eredményeket hoznak.

“Azzal a reménnyel érkeztünk ide, hogy új lapot nyissunk a két Korea történelmében.

Biztos vagyok abban, hogy Mun Dzse In elnökkel konstruktív tárgyalásokat tudunk majd folytatni, amelyeknek nagyon jó és jelentős eredményei lesznek” – mondta. Nem szeretné a múlt megismétlődését, és eltökélt abban, hogy végrehajtja az észak-koreai fél által vállalt minden kötelezettséget.

Mun Dzse In arra szólította Kimet, hogy együtt teremtsenek békét és virágoztassák fel a Koreai-félszigetet. “Tudatában vagyok annak, hogy milyen felelősség nyomja a vállunkat. És én hálás vagyok azért a határozottságért és bátorságért, amelyet ön tanúsított a tárgyalásokra érkezve. Tanúsítsunk hát együtt bátorságot és határozottságot, és

teremtsünk békét a Koreai-félszigeten.

Ettől a naptól a demarkációs vonal többé nem a viszály, hanem a béke jele” – mondta.

A két elnök tárgyalásainak első fordulója másfél-két órán át tartott, utána nem nyilatkoztak. A dél-koreai elnöki hivatal közleménye szerint Kim elfogadta a meghívást Szöulba, tetszőleges időpontra. Egyes hírek szerint arról beszéltek, hogy az eddig mindkét oldalon 2-2 kilométeres demilitarizált övezet szélessége 700 méterre csökkenhet.

A megbeszélések után Kim kocsival a demilitarizált övezet észak-koreai részére hajtott, ahol egyedül ebédel. Tizenkét testőre futva tette meg az utat az autó mellett.

See Kim's security guards run alongside limo

As Kim Jong Un drove away from the early session of his summit with South Korean President Moon Jae-in, 12 bodyguards were seen running beside the vehicle https://cnn.it/2Kjaabq

Közzétette: CNN – 2018. április 26.

Hírügynökségek szerint a két koreai vezető ezután elültet egy, a békét és virágzást jelképező fenyőfát, majd rövid sétát tesznek, de csak kettesben, kíséret nélkül, és csak ezután tartják meg a megbeszélések második fordulóját.

Legutóbb tíz éve tartottak csúcstalálkozót a jogilag még mindig hadban álló két Korea vezetői, de még sosem fordult elő a háború óta, hogy phenjani vezető Dél-Korea területére lépett volna.

A találkozó lezárása után kiadott nyilatkozatban

Kim Dzsong Un bejelentette, hogy elkötelezett a Koreai-félsziget teljes atommentesítése

és Észak-Korea atomprogramjának felszámolása mellett. A két elnök megfogadta, hogy megpróbálják hivatalosan is lezárni az 1950-53-as koreai háborút, amely után csak fegyverszünetet kötöttek.

Mindketten megígérték, hogy május 1-jétől kezdve berekesztik az ellenségeskedés minden formáját földön, vízen és levegőben. Ebbe az is beletartozik, hogy leállítják a határra telepített hangosbemondók propagandaadását.

Megegyeztek abban is, hogy

szorosabbra fűzik a két ország diplomáciai kapcsolatait. 

A kommunikáció megkönnyítése érdekében közös és állandó összekötő irodát hoznak létre a határ észak-koreai oldalán fekvő Keszongban. Arról is megállapodtak, hogy az augusztus 15-én ünnepelt felszabadítás napja alkalmából kezdeményezik a koreai háború miatt szétszakadt családok újraegyesítését. Emellett

a határon átívelő vasút- és közútvonalakat építenek.

Mun Dzse In pedig beleegyezett, hogy ősszel újabb csúcstalálkozón vesz részt Kim Dzsong Unnal, ezúttal Phenjanban.

A találkozó egyes kommentárok szerint előrejelzésként szolgálhat a május végén vagy június elején esedékes, történelmi jelentőségű csúcstalálkozóhoz Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un között.

Békével jöttünk? Egy koreai békeszerződés kérdőjelei

Miközben tavaly a nemzetközi sajtó a küszöbön álló újabb koreai háborúról cikkezett, most azzal van tele, hogy a két ország egy „történelmi megállapodás” küszöbén áll. Ugyanis az április 27-én megrendezésre kerülő elnöki találkozó legjelentősebb eredménye egy békeszerződés aláírás lehet, habár ennek megvannak a maga buktatói. 

A dél-koreai Phjongcshangban tartott XXIII. téli olimpiai játékok óta látványosan enyhült a feszültség Kelet-Ázsiában: egy évvel korábban még úgy tűnt, hogy Donald Trump bármelyik percben elindíthatja az Észak-Korea elleni támadást, ami végső soron Kínával való közvetlen konfrontációval és egy atomháború kitörésével fenyegetett. Ezzel szemben a februári nyitóünnepségen Kim Dzsongun (Kim Yo-jong) észak-koreai diktátor húga és egyben különleges megbízottja Kim Jodzsong (Kim Yo-jong) személyesen vett részt. Találkozott Mun Dzseinnel (Moon Jae-in), átadta neki bátyja meghívóját, amelyre a dél-koreai elnök igennel válaszolt.

A február 9-i nyitóünnepség egyik legérdekesebb eseménye volt, amikor Mike Pence amerikai alelnök látványosan ignorálta Kim Jodzsongot. A kép forrása: MTI/EPA/Yonhap.

Ettől kezdve gyakorlatilag nem volt megállás, egymást követték a látványos gesztusok. Április elején bejárta a világsajtót, hogy dél-koreai popsztárok léptek fel a phenjani Nagyszínházban. Az előadásukat Kim Dzsongun szintén megtekintette, s utána többször hangot adott a tetszésének. Ezen a héten a dél-koreai vezetés leállította a propaganda híradásokat sugárzó hangszóróit az észak-koreai határon, illetve a két koreai elnök közötti közvetlen telefonvonal, az ún. “forró drót” (újbóli) létrehozásáról döntöttek.

A szimbolikus lépéseken kívül komoly bejelentésekre ugyanúgy sor került: Kim Dzsongun napokkal ezelőtt közölte azon döntését, miszerint

felfüggeszti a 2006 óta tartó nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, valamint bezárja az ország nukleáris kísérleti telepeit.

Sőt, egyenesen garanciát vállalt arra vonatkozóan, hogy nem fog alkalmazni atomfegyvert, csak akkor, ha ellene ilyet vetnek be. Ugyanúgy biztosított arról, hogy senkinek sem adja tovább az atomfegyverek előállításához szükséges műszaki és tudományos ismereteket, illetve eszközöket.

Észak-Korea visszatérése a nukleáris leszereléshez már önmagában komoly eredmény, de a péntekre szervezett csúcstalálkozó egy még nagyobb horderejű áttöréssel kecsegtet. Ugyanis felmerült annak lehetősége, hogy Phenjan és Szöul véget vet egy 65 éven át tartó állapotnak:

vagyis de jure vége lenne az Észak-Korea és Dél-Korea közötti háborúnak. 

Egy koreai  híradást néznek az emberek a szöuli főpályaudvar egyik kijelzőjén 2018. április 21-én. Kim Dzsongun ezen a napon bejelentette, hogy Phenjan felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. A kép forrása: MTI/EPA/Dzson Hon Kjun.

Kétségtelen, hogy ez történelmi jelentőségű esemény lenne, amely azonkívül, hogy lezárna egy évtizedek óta fennálló vitát, alapvetően hozzájárulna a kelet-ázsiai térség stabilizálódásához.

A 2017-ben megválasztott baloldali Mun Dzsein dél-koreai elnök mindent erre tett fel: kezdettől fogva elkötelezett híve az északi szomszéddal való viszony rendezésének. Több tucatszor kritizálta Trumpnak az Észak-Koreával alkalmazott agresszív politikáját, egyesülést és a megbékélést támogató miniszterek ültetett a tárcák élére, számtalan kölcsönös gazdasági és kulturális programot hirdetett. Ráadásul az Észak-Koreával “megértőbb” kormányzati propaganda azt is elérte, hogy a dél-koreai fiatalok a saját országuk biztonságára nézve nagyobb veszélynek lássák az Egyesült Államokat, mint Kínát, Japánt vagy Észak-Koreát.

Csakhogy minden előzetes remény ellenére korántsem egyszerű békét kötni, ebben az elemzésben a négy legjelentősebb akadály kerül terítékre.

A békekötés joga

Az első problémát mindjárt az jelenti, hogy nemzetközi jogi szempontból egyáltalán van-e joga Phenjannak és Szöulnak békét kötni egymással. Ugyanis hivatalosan még fegyverszünetet sem kötöttek: a koreai háborút lezáró 1953. július 27-i panmindzsoni fegyverszünetet lényegében két nagyhatalom – az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság – írta alá, mégpedig az ENSZ, a dél-koreai kormány és az észak-koreai kommunista vezetés nevében. Sőt, az akkori dél-koreai elnök, Li Szin Man (Syngman Rhee) kezdetben még a tűzszünetről sem akart hallani, mivel mindenképp ő akarta egyesíteni az Koreai-félszigetet. Idővel az amerikai pénzügyi és katonai támogatás meggyőzte őt a harcok befejezéséről, de a fegyverszünetről szóló egyezményt a dél-koreaiak a mai napig nem írták alá.

A Panmindzsonban lévő határátkelő és legfontosabb “érintkezési pont”. A kép forrása: Wikimedia Commons.

Ezért sem véletlen, hogy a pénteki csúcstalálkozó megszervezése rendkívül körülményes és mindkét fél különösen ügyel a hivatalos keretek betartására. A találkozó helyszínének a tűzszüneti egyezmény által a 38. északi szélességi foknál meghúzott határvonalat jelölték meg, amely a mai napig a világ egyik legismertebb és legveszélyesebb demilitarizált övezete (DMZ). Ezen a “senki földjén” fogják tartani az április 27-i Dzsein-Dzsongun-találkozót, mégpedig úgy, hogy

a vonal fölé emelnek egy asztalt, s mindenkét elnök lényegében a saját országa területén írna alá a szerződést. 

Szúrós szemmel

Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy Donald Trump, ha kell a szövetségesei nélkül indít katonai hadjáratot Észak-Korea ellen, ami miatt az ENSZ elmarasztalta Washingtont, mert egy nukleáris háborút kockáztatott. Ez (szerencsére) nem történt meg, de függetlenül az amerikai külügyminiszter személyétől, Észak-Korea még mindig központi szerepet tölt be Washington kelet-ázsiai politikában, s a katonai opció sem került le a Pentagon asztaláról. Egy koreai békeszerződéshez pedig mindenképp szükséges rendezni Phenjan és Washington közötti viszonyt, főleg mivel még csak el sem ismerik egymást.

Már a téli olimpia alatt – a dél-koreaiak közvetítésével – megindultak az óvatos egyeztetések az amerikai és az észak-koreai diplomácia között, amelynek megvoltak az eredményei. Az észak-koreai diktátor jelezte, hogy legszívesebben a Fehér Házban találkozna az amerikai elnökkel, ahol megegyeznének a kapcsolatok normalizálásáról, a feszültség csökkenéséről, illetve a szankciók enyhítéséről. Donald Trump elfogadta Kim Dzsongun meghívását (bár azt még egyelőre nem tudni, hogy erre esetleg Svédországban vagy valóban az Egyesült Államokban kerülne sor). Amikor az amerikai elnök a múlt héten Japánban járt, akkor lényegében „áldását adta” a békére.

A legfontosabb bázisok és létesítmények a Koreai-félszigeten. A kép forrása: BBC.

Viszont egyelőre még nem tudni, hogy mi lenne a koreai béke és az amerikai-észak-koreai kapcsolatok rendezésének az ára. Ugyanis Kim Dzsongun már 2016 óta követeli az amerikai csapatok kivonulását Dél-Koreából, és nem alaptalan feltételezés, hogy ehhez köti a leendő békemegállapodást is. Ha így történne, akkor több mint 28 ezer főt számláló amerikai kontingensnek a lehető leggyorsabban kellene elhagynia az országot és bezárnia a katonai bázisait. Még, ha ezt Trump elfogadná, az esetleges kivonulást megtorpedózhatja a Szenátus, vagy akár az elnök közvetlen környezete. A nemrég kinevezett John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó vagy a külügyminiszteri pozíció küszöbén álló Mike Pompeo még mindig nem mondtak le Észak-Korea megtámadásáról, valamint a republikánusok és a neokonzervatívok szintén a kommunista rendszer összeomlásában reménykednek, nem pedig a kiegyezésben.

Az utolsó “barát”

Miközben Dél-Korea szempontjából az Egyesült Államok hozzáállása az elsődleges, addig Észak-Koreának Kína reakciói a mértékadóak. Évtizedeken át Peking számított Phenjan egyetlen komoly külföldi támogatójának. Észak-Korea a kereskedelemének 90 százalékát Kínával folytatta, tőle vásárolta az energiahordozókat, élelmiszereket és gyógyszereket, miközben az ENSZ-ben megvétózta az ország elleni szankciókat.

Csakhogy miután 2011 decemberében Kim Dzsongun hatalomra került, Kína fokozatosan elvesztette az irányítást Észak-Korea felett. Az észak-koreai diktátor teljesen kiszámíthatatlanná vált, és sorban végezte ki a Kínához-közel álló politikusokat, tábornokokat, illetve még a saját rokonainak sem kegyelmezett. A kínai vezetés hiába gyakorolt nyomást Észak-Koreára, például leállította bizonyos áruk – főleg a luxustermékek és a elektrotechnikai eszközök – bevitelét, vagy zárta le ideiglenes a határátkelőket, nem tudta megakadályozni az észak-koreai műholdfellövéseket, a rakétateszteket vagy a kísérleti földalatti atomrobbantásokat. Sőt, már azt rebesgették, hogy Kína Kim Dzsongun mostohafivérét, Namot (Kim Jong-nam) akarta felhasználni egy puccs megszervezésére, ezért gyilkolták meg őt idegméreggel a malajziai nemzetközi repülőtéren.

Egyre nehezedett a nemzetközi nyomás Kínára, hogy “regulázza meg végre” a patronáltját. Kim Dzsongun kiszámíthatatlansága és lépései nem kevés vitát szültek a Kínai Kommunista Párton belül is.  Végül a tavaly októberben tartott XIX. KKP-kongresszuson megállapodtak abban, hogy mivel Kína egy felelős szuperhatalommá szeretne válni, ezért térség stabilitása érdekében meg kell oldaniuk a “koreai kérdést”. Akkor is, ha ez a gyakorlatban az Egyesült Államokkal való bizonyos fokú együttműködést jelenti. Trump a 2017-es novemberi kelet-ázsiai útja során szintén felvetette  a kooperáció ötletét. Miután távozott a kínai fővárosból, a kínaiak egy különleges elnöki megbízottat menesztettek Észak-Koreába. Végül együttes diplomáciai-gazdasági nyomással sikerült “észhez téríteni” az észak-koreai diktátort. Ennek legfőbb jele az volt, amikor Kim Dzsongun március végén három napig tartó nem hivatalos látogatáson vett részt Pekingben, s megbeszéléseket folytatott Hszi Csin-ping (Xi Jingping) kínai államfővel.

A KCNA észak-koreai hírügynökség által 2018. március 28-án közreadott dátummegjelölés nélküli képen Kim Dzsongun észak-koreai vezetőt és feleségét, Zsi Szol Dzút (b) fogadja Hszi Csin-ping kínai államfõ (j2) és felesége, Peng Li-jüan Pekingben. A kép forrása: MTI/EPA/KCNA.

Ugyanakkor az továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy Peking miképp reagálna egy koreai békeszerződésre. Ezzel ugyanis felborulna a kínai vezetés által évtizedek óta preferált status quo, és így a két Korea egy lépéssel közelebb kerülne az egyesüléshez (mégha magára az unifikációra  évtizedeket kellene várni). Valószínűleg az amerikai katonai jelenlét csökkentése (ha a teljes kivonulás nem is), Kim Dzsongun “maradék nukleáris ambíciójának” visszafogása, és a dél-koreai kormánnyal való viszony szorosabbá tétele lennének a kínai vezetés feltételei. Viszont a helyzetet rendkívül bonyolítja, hogy a koreai béke megkötése miatt Pekingek sűrűn és részletesen kellene egyeztetnie Washingtonnal. Csakhogy ezeket a tárgyalásokat beárnyékolhatja az idén januárban kitört amerikai-kínai kereskedelmi háború, amelynek egyelőre messze a vége.

A mosolyok mögött 

A Koreai-félsziget történelmét vizsgálva látható, hogy a felek 1953 óta nem egyszer próbálkoztak egy békeszerződést a tető alá hozásával. 1972-ben egy közös kommünikét adtak ki, amellyel szerintük “megteremtették a béketárgyalásokhoz szükséges pozitív légkört”, de a határmenti konfliktusok miatt hamar elhalt a kezdeményezés. A két ország diplomáciája 1992-ben megállapodott arról, hogy a „fegyverszünetet egy szolid államközi békévé” alakítják át, de a tárgyalások az észak-koreai rakétatesztek miatt félbeszakadtak.

A kettészakítás óta 2000-ben tartott először csúcstalálkozót a két ország elnöke, de itt sem tudtak átütő sikert elérni. Maga Kim Dzsongun még 2013-ban arról beszélt, hogy békülne a déli szomszédjával. Viszont pár héttel később önkényesen felmondta a fegyverszünetet, bezáratta a közösen működtetett Keszong ipari parkot, valamint megszüntette a Phenjan és Szöul közötti forró drótot. Azóta pedig az észak-koreai vezetés hol Dél-Koreát, hol Japánt, sőt, nem egyszer az Egyesült Államokat fenyegette meg. Mindezekből a történelmi előzményekből kifolyólag aa térségbeli országok (Japán) és a dél-koreai lakosság felől érezhető némi szkepticizmus Kim Dzsongun szándékait illetően. Szerintük ugyanis könnyen arról lehet szó, hogy Phenjan csak időt akar nyerni, pénzt szeretne kicsikarni a déli szomszédjától, vagy a nemzetközi szankciók enyhítését akarja elérni.

B-2 Spirit lopakodó bombázó Dél-Korea felett egy 2013-as hadgyakorlat során. A kép forrása: Youtube.

Egyik kezével ad, a másikkal… 

A koreai békét illetően egyelőre minden ütőkártya Kim Dzsongun kezében van. Ebbe, ha fogcsikorgatva is, de a nagyhatalmak kénytelenek beletörődni és türelemmel kell várniuk az észak-koreai diktátor következő lépésére.

Már csak pár nap és választ kapunk az elmúlt hetek legnagyobb nemzetközi talányára. Vajon ez az egész megbékélés nem más, mint Kim Dzsongun újabb, egyáltalán nem komolyan vehető “szeszélyének” megnyilvánulása? Vagy pont ellenkezőleg: kiderül, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben mégis több racionalitás és jobb manőverezési képesség szorult az észak-koreai diktátorba?

Trump találkozik az észak-koreai vezetővel

0

Kim Dzsongun meghívta Észak-Koreába Donald Trumpot, amelyet az amerikai elnök elfogadott. Májusban kerülhet sor a találkozóra.

A meglepő bejelentést Csung Jui-jong, a dél-koreai elnök, Mun Dzse In nemzetbiztonsági tanácsadója tette meg a Fehér Házban csütörtök este. Ha Trump elnök és az észak-koreai találkozik a két Korea közti csúcstalálkozót követően, az megfelelő vágányra állítja a Koreai-félsziget teljes nukleáris mentesítését – mondta.

Csung Jui-jong, aki a Phenjanban tárgyaló dél-koreai küldöttség vezetőjeként találkozott Kim Dzsongunnal azt is elmondta, hogy az észak-koreai vezető a lehető leggyorsabban szeretne találkozni az amerikai elnökkel. A tanácsadó továbbította Kim Dzsongun arra vonatkozó kijelentéseit, hogy Észak-Korea kész feladni nukleáris programját, elkötelezettek az atomfegyver-mentesítés mellett, és a jövőben tartózkodni fognak a további nukleáris és rakétakísérletektől.

Erről a szándékáról levelet küldött Donald Trumpnak, aki elfogadta a csúcstalálkozóra szóló meghívást. Csung Jui-jong egyúttal tájékoztatta észak-koreai tapasztalatairól Donald Trumpot.

Az amerikai elnök üdvözölte a meghívást, de arról beszélt, hogy a szankciók megmaradnak addig, amíg szilárd megállapodást nem kötnek Észak-Koreával.

Az amerikai elnök később a Twitteren reagált minderre: azt írta, az észak-koreai vezető nem egyszerűen csak felfüggeszti a nukleáris és rakétakísérleteket, hanem atomfegyver-mentesítésről is beszélt a dél-koreai küldöttségnek. A csúcstalálkozó szervezése már folyik – közölte Donald Trump.

Ez volt ma – 2018. február 27.

0

Visszatérhet a szexuális zaklatási botrányba keveredett rendező, Marton László, tudta meg a Független Hírügynökség. Egyre több beszámoló érkezik, hogy milyen a világítás, miután az Elios felújította. Az olasz maffia után nyomozott a meggyilkolt szlovák újságíró. Összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Újra rendezhet Marton László

MTI Fotó: Beliczay László

A Független Hírügynökség értesülései szerint négy hónappal a szexuális zaklatási botrányának kirobbanása után újra rendezhet Marton László, méghozzá

két helyen is: Veszprémben és a Rózsavölgyi Színpadon.

Utóbbi vezetője, Zimányi Zsófia meg is erősítette, hogy tárgyalnak a rendezővel. Később Oberfrank Pál veszprémi igazgató is azt mondta: megkezdték a közös munkát.

Sötétségről számolnak be az Elios-felújítások után

Alig bevilágított járdák, zebrák, megszaporodott gyalogosgázolások. Ezekről írtak az Átlátszó olvasói vidéki településekről, amelyeken kicserélték a régebbi, jó, nátriumos lámpákat az Elios új LED-világítására.

„Lassan megértik itt, hogy miről is szól a NER”

S. Balogh Éva Amerikában élő történész, a Yale Egyetem volt professzora, a Hungarian Spectrum angol nyelvű blog szerzője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy

az amerikai külügy valószínűleg nagyon nincs megelégedve

a magyar-ukrán viszonyban mutatott ellenséges magyar hozzáállással. Szerinte a Fehér Háznak fogalma sincs sem a külpolitikáról, sem a külgazdaságról.

Az olasz maffia után nyomozott a meggyilkolt szlovák újságíró

A múlt héten a barátnőjével együtt Nagymácsédon meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak az olasz maffia egy szlovákiai sejtje után nyomozott. Nyomozása szerint

a bűnözők az uniós alapokból sikkasztottak pénzeket kelet-szlovákiai cégeiken keresztül.

Az ügyben érintett lehet Robert Fico miniszterelnök asszisztense, a volt modell Mária Troškova is.

30 évre börtönbe kerülhet a volt dél-koreai elnök

Pak Gun Hje 2013 és 2017 között volt Dél-Korea elnöke, korrupciós botrány miatt kellett lemondania. Az ügyész most 30 év börtönt kér rá.

Brexit: bajban lehetnek a britek

Michel Barnier, az Európai Bizottság brexit-ügyi főtárgyalója azt mondta: nincsenek elég előrehaladott állapotban az Unió és a brit kormány közötti megbeszélések ahhoz, hogy garantálni lehessen az átmeneti egyezmény létrejöttét Nagy-Britannia kilépéséig.

Korrupció: 30 évre börtönbe mehet a volt dél-koreai elnök

0

Pak Gun Hje 2013 és 2017 között volt Dél-Korea elnöke, korrupciós botrány miatt kellett lemondania. Az ügyész most 30 év börtönt kér rá.

44,8 millió eurós korrupciót bizonyítottak rá, körülbelül egy éve van előzetesben. Pak Gun Hje, akit pont

azzal az ígérettel választottak meg elnöknek, hogy kiirtja a korrupciót,

Pak Csong Hi lánya, aki jobboldali diktátorként 1963 és 1979 között vezette az országot. Már ő is jó kapcsolatot ápolt a Samsunggal, amely vezetője szintén belekeveredett a botrányba.

Ő adott ugyanis pénzt az elnökkel közeli kapcsolatban álló Csoj Szun Szilnek, egy szektavezérnek, akit a dél-koreai sajtó sámánasszonynak nevezett el. Ebből a pénzből adott Csoj az elnöknek 44,8 millió a vád szerint, 58,6 milliót viszont megtartott magának.

Csoj Szun Szil egyébként kormányzati és személyi döntésekbe is beleszólhatott, holott semmilyen hivatalos tisztsége nem volt, a kormány pedig hatalmas összegeket sajtolt ki más nagyvállalatokból is, és a pénzek olyan alapítványoknál kötöttek ki, amelyeket Csoj ellenőrzött.

Őt egyébként emiatt már el is ítélték:

20 évet kapott.

Az elnök bukása után kiírt választást pedig a baloldali Mun Dzse In nyerte meg, aki szintén kérlelhetetlen harcot hirdetett meg a korrupció ellen. Más tekintetben is szakított elődje politikájával: békülni próbál Észak-Koreával.

Amerikának üzent a dél-koreai elnök

0

Mun Dzse In dél-koreai elnök szerint az Egyesült Államoknak enyhítenie kellene az Észak-Koreával folytatandó párbeszédének feltételein, Észak-Koreának pedig hajlandóságot kell mutatnia a nukleáris leszerelésre.

Mun Dzse In erről a kínai miniszterelnök-helyettessel tartott találkozóján beszélt. Azt is mondta, hogy hajlandó lenne közvetíteni az Egyesült Államok és Észak-Korea között.

Egy dél-koreai kormányzati forrás szerint a téli olimpia záróünnepségére érkezett észak-koreai delegáció vezetője, Kim Jong Csol tábornok ismét jelezte, hogy

Észak-Korea hajlandó lenne a párbeszédre az Egyesült Államokkal.

Erről a dél-koreai elnök legfőbb nemzetbiztonsági tanácsadójával tartott megbeszélésén beszélt.

A Fehér Ház erre azt válaszolta, hogy bármilyen párbeszédnek a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséhez kell elvezetnie, ezért

a nyomásnak folytatódnia kell, amíg Észak-Korea nem mond le az atomfegyverről.

Donald Trump is megszólalt az ügyben, egy kormányzókkal tartott tanácskozáson. Azt mondta: az Egyesült Államok szeretne tárgyalni Észak-Koreával, de csak megfelelő feltételekkel. Arról is beszélt, hogy Kína most sokkal többet tesz az észak-koreai válság ügyében, mint valaha, de Oroszország továbbra sem tartja be teljesen a szankciókat.

A Yonhap dél-koreai hírügynökség szerint az észak-koreai delegációval tartott találkozóján Mun javaslatot tett a nukleáris leszerelést előirányzó konkrét ütemterv kidolgozására, de erre nem kapott konkrét választ.

Közben

az Európai Unió tovább szigorította az Észak-Koreával szemben elrendelt szankcióit,

eleget téve az ENSZ Biztonsági Tanácsa decemberi határozatának. A korlátozások értelmében lényegesen csökkenteni kell a nyersolaj és a finomított kőolajtermékek Észak-Koreába irányuló exportját, valamint kiviteli tilalom alá kerültek a szállítójárművek és az ipari gépek is. Tilos lesz emellett élelmiszeripari, mezőgazdasági és elektronikai termékeket, valamint például fát importálni Észak-Koreából. Az észak-koreai vendégmunkásokat pedig két éven belül haza kell küldeni külföldről.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK