Péntek este, néhány órával a phjongcshangi téli olimpia ünnepélyes megnyitója előtt Szöulba érkezett az észak-koreai küldöttség. Szombaton pedig Mun Dzse In csaknem három órán át tárgyalt az észak-koreai politikai küldöttség négy vezetőjével, és meghívást is kapott a kommunista országba.
A 22 fős phenjani delegációt, amely három napig tartózkodik Dél-Koreában, Kim Jong Nam, Észak-Korea hivatalos államfője vezeti, de vele utazott Kim Dzsong Un húga, Kim Jo Dzsong, aki a Koreai Munkapárt agitációs- és propaganda osztályának helyettes vezetője, illetve Ri Szon Kvon, a Korea-közi hivatal vezetője.
A megérkezésük után elutaztak Phjongcshangba, ahol megnézték az olimpia megnyitóját, de előtte még részt vettek egy fogadáson, amelyet Mun Dzse In dél-koreai elnök adott. A rendezvényen az amerikai alelnök is részt vett, de Mike Pence, aki Mun Dzse In társaságában egy asztalnál ült volna a névleges észak-koreai államfővel, a külföldi hírodalak tudósítása szerint még a vacsora előtt távozott. Mike Pence, aki a megnyitót is Kim Jong Nam és Kim Jo Dzsong közvetlen közeléből nézte, ülve maradt, amikor bevonult a két Korea közös olimpiai csapata.
A dél-koreai elnök és az északi politikai küldöttség szombat reggel tért vissza a fővárosba, 11-kor pedig újabb találkozó, majd ebéd következett. Három órán át tárgyaltak, Kim Jo Dzsong pedig a várakozásoknak megfelelően testvére nevében
meghívta Mun Dzse In dél-koreai elnököt Phenjanba.
Közölte, hogy a meghívás „a lehető leghamarabbi időpontra” szól. Ez azért különösen fontos, mert több mint tíz éve nem volt csúcstalálkozó a két Korea között.
Az északi delegáció látogatása pedig már önmagában is nagy jelentőségű, hiszen a koreai háború óta nem járt ilyen fontos állami pozíciókat betöltő küldöttség délen.
A koreai háború befejezése /1953/ óta most először látogat Észak-Korea államfője Délre: Kim Jong Nam – más vezetőkhöz hasonlóan – megtekinti a téli olimpiát, melyet február 9. és 25. között rendeznek meg Dél-Koreában. Kim Jong Nam megnézte az előző téli olimpiát is, melyet Szocsiban /Oroszország/tartottak illetve a nyári olimpiát, melyet 2008-ban Pekingben rendeztek meg.
Kim Jong Nam tagja a legfelső vezetésnek Észak-Koreában, de a döntések meghozatalában valószínűleg nincs nagy szava. A világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert a Kim dinasztia irányítja vaskézzel azóta, úgy Kim Ir Szen – szovjet századosi egyenruhában – visszaérkezett Koreába 1945-ben. Hetven éve – 1948-ban – kiáltották ki a népi demokratikus köztársaságot. Jelenleg a Kim dinasztia harmadik tagja: Kim Dzsongun uralkodik a 24 milliós ország fölött. Észak-Korea nemzeti jövedelmének legnagyobb részét katonai célokra fordítja. Nukleáris és rakéta programja miatt számos szankció sújtja a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államot, mely Kína és Oroszország segítségével próbálja meg kijátszani a szankciókat.
Az ifjú diktátor mosoly offenzívát indított Dél-Korea irányában miközben továbbra is fenyegeti az Egyesült Államokat. Annyit sikerült elérnie, hogy az olimpia miatt elhalasztották a közös amerikai – dél-koreai hadgyakorlatot. Most Dél-Koreában ott lesz Mike Pence amerikai alelnök is, de gyakorlatilag kizártnak tekinthető, hogy találkozzon Kim Yong Nam észak-koreai államfővel. A két Korea vezetői között viszont kialakulhat párbeszéd: Kim Yong Nam 22 főnyi küldöttség élén érkezik Dél-Koreába. Észak-Korea tavaly megválasztott elnöke többször utalt arra, hogy a béke érdekében kész ellátogatni Phenjanba, de csak akkor, ha ennek meglesznek a feltételei…
A 2018-as Australian Open női páros döntőjét Babos Tímea a francia Kristina Mladenovic oldalán a második helyen kiemelt Jekatyerina Makarova és Jelena Vesznyina ellen vívta. Két szettben, 6-4, 6-3-ra nyerték meg a meccset. Babos Tímea most tudott először Grand Slam-tornát nyerni.
Egy egész óvodát rettegésben tart vaskezű vezetője
Pszichológusnak kellett az óvodásokkal foglalkozni egy IX. kerületi intézményben, a szülők szerint annyira megviselte őket az óvoda. Az óvonők is menekültek az intézményből annak nyugdíjasként visszafoglalkoztatott vezetője miatt. Az önkormányzat szerint generációs szembenállásról van szó. (hvg.hu)
Sokan bennégtek egy dél-koreai kórházban
Legkevesebb 41 ember meghalt, és több mint hetvenen megsérültek abban a tűzben, amely pénteken egy kórház sürgősségi osztályán ütött ki Dél-Koreában, Mirjang városában. A tűzoltók szerint valószínű, hogy a halálos áldozatok száma tovább emelkedik. (MTI)
Megszakadt a kapcsolat egy Ariane-5-ös rakétával
Megszakadt a kapcsolat magyar idő szerint péntek hajnalban azzal az Ariane-5 típusú rakétával, melyet a Francia Guyanán található kouroui űrközpontból lőttek fel. Később kiderült, hogy a műholdak pályára álltak, de nem a tervezett helyen. (MTI)
Mi értelme van az olyan tanácskozásoknak, amelyeken a leginkább érintettek egy része nincs jelen? – tette fel a kérdést a kínai külügyi szóvivő Pekingben, ahol arról faggatták: Kína miért nem képviselteti magát a kanadai Vancouverben, a részben a washingtoni külügy által szervezett találkozón, amelyen az észak-koreai nukleáris ambíciók lehűtésének lehetőségeiről tárgyalnak.
Lényegében azok az államok vesznek részt a fórumon, amelyek az USA oldalán álltak a koreai háború idején (1950-1953). Minthogy Kína és Oroszország Észak-Koreát támogatta, most sem látták célszerűnek a részvételt. Pedig most másról van szó: Észak-Korea időközben nukleáris hatalommá vált, és atomháborúval fenyegeti a világot.
Hogy lehet megfékezni Észak Koreát és annak ifjú diktátorát?
Erre a kérdésre kellene valamilyen frappáns választ találnia a több mint húsz állam külügyminiszterének Vancouverben.
Csakhogy mindenki tudja:
ez Kína és Oroszország nélkül nem megy.
A szankciók ellenére is Kína Észak-Korea legfőbb kereskedelmi partnere. Phenjan olajszállításait egyre inkább Oroszországból fedezi, ahol Putyin utasítására még növelték is az Észak-Koreába exportált olaj mennyiségét.
A washingtoni külügy ázsiai osztályának főnöke mégis derűlátóan nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek. Szerinte Észak-Korea „érzi már a szankciók hatását”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az elmúlt év során számtalan szankciót szavazott meg Észak-Korea megfékezésére, de az eredmény egyelőre nemigen látszik.
A világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer továbbra is folytatja fegyverkezési programját, miközben a lakosság jelentős része nyomorog.
Sőt, Kim Dzsongun ügyes diplomatának is bizonyult: miközben kampányt folytat az Egyesült Államokkal és személyesen Donald Trump amerikai elnökkel szemben, tárgyalásokat kezdeményezett Dél Koreával, s
újrakezdődött az észak-déli párbeszéd a Koreai-Félszigeten anélkül, hogy Kim Dzsongun megígérte volna: leállítja fegyverkezési programját.
Februárban Dél-Koreában rendezik meg a téli olimpiát, amelyen Észak-Korea is részt vesz. Emiatt az USA és Dél-Korea elhalasztott egy hadgyakorlatot, amelyet Észak-Korea ifjú diktátora provokációnak tekint.
Ezt a játszmát Kim Dzsongun megnyerte
– summázta Putyin orosz elnök.
Vancouverben most azok a külügyminiszterek találkoznak, akik nem így látják a dolgot. Kérdés, hogy kijön-e valami egy olyan koreai tanácskozásból, melyen sem Észak-Korea, sem Kína, sem pedig Oroszország nem vesz részt.
„Készen állok egy csúcstalálkozóra. Természetesen akkor, ha annak meglesznek a feltételei”- mondta sajtóértekezletén Mun Dzse In dél-koreai elnök. Kedden bejelentették, hogy a két Korea katonai tárgyalásokat kezd egymással a feszültség csökkentéséről, és szerdán a két ország közti „forródrótot” is kipróbálták.
A 2017-ben megválasztott Mun már a választási kampánya során emlékeztetett arra, hogy ő már járt Phenjanban, és hajlandó oda újra elrepülni. Aztán jöttek Észak-Korea nukleáris és rakétakísérletei, és a látogatás lekerült a napirendről. Az elnök most is hangsúlyozta : „a cél az, hogy ne legyen nukleáris fegyver a Koreai-félszigeten”. Ehhez képest Kim Dzsongun újévi üzenetében is azzal dicsekedett, hogy ott van az íróasztalán a gomb, melyet ha megnyom, akkor megkezdődik a nukleáris háború.
Mindenesetre a tárgyalások elindultak a Észak- és Dél-Korea között, és ezeket a washingtoni külügy szóvivő, és az EU is üdvözölte.
Minden jel arra mutat, hogy az enyhülés felé haladnak a dolgok a Koreai-félszigeten.
Kedden bejelentették, hogy visszaállítják a két Korea közti forródrótot, amelyet szerdán már ki is próbáltak, miután az északi fél elvégezte a két hadsereg közötti közvetlen kommunikációs kapcsolat helyreállításához szükséges műszaki munkákat. Az is kiderült, hogy Észak-Korea is képviselteti magát Phjongcshangban február 9 és 25. között megrendezésre kerülő téli olimpián, amelyre magas rangú tisztségviselőket, szurkolókat, előadóművészeket és újságírókat is küldenek a sportolók mellett.
A nukleáris fegyverkezésről viszont nem tárgyalt a két ország, mert Észak-Korea szerint ez kizárólag az Egyesült Államok ellen irányul. „Minden fegyverünk, beleértve az atombombákat, a hidrogénbombákat és a ballisztikus rakétákat, kizárólag az Egyesült Államok ellen, nem pedig testvéreink vagy Kína vagy Oroszország ellen irányul” – jelentette ki Ri Szon Gvon észak-koreai főtárgyaló az MTI beszámolója szerint.
„Robotpilóta üzemmód” – röviden így jellemzik Donald Trump Ázsia-politikáját, amelyet sokak szerint tökéletesen szimbolizált az amerikai elnök november elején tett kelet-ázsiai körútja. Csakhogy egy valamit kifelejtenek: Obama 2014-es „kelet-ázsiai turnéját” sem lehetett egyértelmű sikerként elkönyvelni, sőt, egyes esetekben még jelentős visszalépés történt.
Donald Trump kelet-ázsiai útjának fő állomásai. A kép forrása: Link
Kihagyott ziccer
Ugyanakkor, ha a Trump 2017-es kelet-ázsiai útja összehasonlítjuk Barack Obama 2014-es április látogatásaival, akkor már lényegesebb különbségeket lehet felfedezni. Különösen azon a téren, hogy az egykori demokrata elnök mekkora elvárásokkal vágott neki a „turnéjának”: gyakorlatilag mindenhol jelentős változásokra számítottak. Csakhogy Obama-útja sok regionális szövetséges számára inkább csalódást okozott, mintsem elégedettséget.
Különösen Malajziában várták az elnököt. Forrás: Link.
Az első lényeges különbség Kína kapcsán vehető észre. Természetesen Trump esetében itt sem volt zökkenőmentes a dolog, de elmaradt a „nagy kereskedelmi háború” kirobbanása, nem kerültek szóba sem az emberi jogok, sem pedig a kínai külpolitika egyes vitás területei sem, mint például a Dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések. Trump Észak-Korea kapcsán pedig Kína segítségét kérte, amit úgy tűnik, hogy meg is kapott, hiszen a rakétakísérletek leálltak és egyre kevesebb kínai árut, illetve nyersanyagot kap Phenjan.
A megfigyelők szerint az amerikai elnök egészen „baráti hangnemet” ütött meg Hszi Csin-ping kínai elnökkel szemben, aki cserébe nem győzte hangsúlyozni, hogy
„mindkét ország számára van hely a térségben”.
Ezzel szemben Obama 2014 áprilisában kihagyta Kínát és csupán novemberben látogatott el a kelet-ázsiai országba, de akkor is csak azért, mert az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) találkozóján vett részt. Ugyanúgy szembetűnő, hogy Obama régióban való utazásait a kínai média és politika sokkal hevesebben fogadta és negatívnak ítélte, mint most Trumpét.
Hagel egy alkalommal ujját felemelve – ami rendkívül barátságtalan gesztust jelent a diplomáciában – szólt be a kínai partnerének. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ez korántsem volt véletlen: 2014 elején a dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések, a kiterjesztett kínai azonosító övezet miatt rendkívül feszültté vált Peking és Washington viszonya. Ezzel párhuzamosan egy igencsak kemény diplomáciai incidens bontakozott ki a két fél között. Áprilisban Chuck Hagel akkori amerikai védelmi miniszter Kínában járt, ahol szokatlanul “harcias” szóváltásba keveredett a kínai kollégájával a Tajvannak eladott Perry osztályú fregattok és Japánnak nyújtott támogatás miatt. A kínai védelmi miniszter erre úgy reagált:
a kínai hadsereg azonnal mozgósítható, és képes bármely csatát megnyerni, ami ergo felért egy háborús fenyegetéssel
Lényegében egészen a novemberi Obama-Hszi találkozóig a két ország között rossz volt a viszony és akkoriban mindennaposnak számítottak a diplomáciai adok-kapok, valamint egymás politikájának folyamatos bírálata.
Vonakodó szövetségesek
Az Egyesült Államok kelet-ázsiai szövetségeseinek meglátogatása során szintén felfedezhetőek érdekes különbségek. Trump Japánban és Dél-Koreában nem győzte hangsúlyozni, hogy Washington nem fordít hátat nekik, jobban elköteleződött az együttműködés iránt, nyíltan támogatta mindkét ország ballisztikus programját, újabb vadászégepéket és légvédelmi rendszerek leszállítását ígérte meg.
Abe Shinzó japán miniszterelnök hanyagolta azokat a kereskedelmi kérdéseket, amelyek komoly ellentétet jelentenek a két ország viszonyában. (Ezzel szemben az amerikai elnök nem finomkodott). A Csendes-óceáni térségben kialakított szabadkereskedelmi övezet (Trans-Pacific Partnership-TPP), pedig szintén nem volt a fő témák között. Ez volt Obama idejének egyik legfontosabb és legnagyobb külpolitikai projektje, ami úgy tűnt, hogy sikerrel végződött, de 2017 elején Trump látványosan hátat fordított az egésznek.
Kavagoe, 2017. november 5. Donald Trump amerikai elnök (b) és Abe Sindzó japán miniszterelnök mutatja az együttmûködésük jelképeként aláírásukkal ellátott sapkákat a Kaszumigaszeki golfpályán, a Tokiótól északnyugatra levõ Kavagoe városnál. MTI/EPA pool/Franck Robich
Amikor azonban Obama 2014-ben Japánban járt, akkor pont Shinzóék voltak a legjobban a TPP ellen és számos gazdasági vita árnyékolta be a találkozót. Tokió a protekcionista törekvései miatt nem írta alá a szerződést, mert a japán vezetés féltette az agrártermék (búza, rizs, tejtermékek, és cukor) importvám-szintjeit, miközben az amerikai autóipar nem volt hajlandó csökkenteni a vámokat, mivel tartott a japán riválistól. Az ellentéteket nem sikerült feloldani, ami miatt a szabadkereskedelmi övezet szóló szerződés aláírásáig 2016 februárjáig kellett várni. Shinzó ezután is csak a belpolitikai helyzet miatt volt hajlandó megváltoztatni a korábbi álláspontját
Tokió más téren sem volt elégedett Obama 2014-es útjával, mivel az is csalódást keltett, hogy habár az elnök szerint a vitatott Szenkaku-szigetek (kínaiul Tiaojü-szigetek) “amerikai védelmet” élveznek, egyben leszögezte, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem foglal állást a japán-kínai szigetviták ügyében, s Japán „önállóan nem dönthet” a kérdésben.
Obama és Trump dél-koreai útjának legfőbb témája az északi szomszédban uralkodó állapotok, rakétakísérletek és Kim Dzsongun diktátor „megregulázása” voltak. Csakhogy az előző amerikai elnök látogatása után látványosan megromlottak kapcsolatok Szöul és Washington között, és az akkori miniszterelnök-asszony – azóta a „szektás” és korrupció ügyek miatt megbukott – Pak Kunhje a Fehér Ház számára nem éppen kedvező diplomáciai manővereket hajtott végre.
Kibékíthetetlen ellentétek. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Az amerikai külpolitikának nem sikerült meggyőznie Dél-Koreát a TTP-hez való csatlakozásról, amelynek okai nemcsak gazdaságiak voltak: a dél-koreaiak a „történelmi előzmények” és akkoriban a Japánnal kapcsolatos szigetviták – alig 0,3 négyzetkilométer nagyságú Takesima (koreaiul Tokdó) szigetek miatt – hallani sem akart olyan szervezetről, amelyben Tokió lenne az egyik vezető szereplő.
Ráadásul Pak Kunhje elégedetlen volt Obama észak-koreai politikájával is, amelynek következtében Dél-Korea látványosan elkezdett közeledni Kína felé. A két ország Július elején a kínai elnök Hszi Csin-ping Szöulban járt, ahol találkozott Pak Gun Hje dél-koreai államfővel. Megállapodtak arról, hogy fokozzák a stratégiai és a kereskedelmi együttműködést, s 2015-re 300 milliárd dollárra növelik a kétoldalú kereskedelem nagyságát.
Pak Kunhje találkozója Hszi Csin-pinggel. Olyanra korábban még nem volt példa, hogy egy kínai elnök előbb utazzon Dél-Koreába, mint Észak-Koreába.
A legnagyobb nyertes
A többi ország esetében már ilyen lényeges különbségek nem fedezhetőek fel. Trump nem volt Malajziában, helyette az amerikai külpolitikában egyre fontosabb szerepet betöltő Vietnamot választotta, amit viszont Obama még 2014-ben kihagyott. Ám, ami mindkét elnök turnéjának „fénypontja”: a Fülöp-szigetek.
Obama látogatása során egy tíz évre szóló védelmi megállapodást írt alá a Fülöp-szigetekkel: a paktum értelmében az amerikai hadsereg ideiglenesen szárazföldi csapatokat, repülőgépeket és haditengerészeti egységeket állomásoztathat a délkelet-ázsiai ország bizonyos támaszpontjain. Május elején pedig nagyszabású közös hadgyakorlatot tartottak a Dél-kínai-tengeren, Luzon térségében és azóta sem csökkent a katonai együttműködés intenzitása. Washington Manila szinte minden kezdeményezését támogatta és a nemzetközi térben is kiállt az ország mellett.
Csakhogy 2016. június 30-án hivatalba lépett Rodrigo Duterte elnök után, aki látványosan tett az emberi jogokra, rendkívül feszültté vált a viszony a demokráciára érzékeny Obamával. Ezért Manila erőteljesen Kína és Oroszország felé orientálódott: a szigetvitákat nem a nemzetközi bíróságon oldják meg, Duterte Pekingben 24 milliárd dollár összefüggő befektetésről állapodott meg, Moszkvától pedig 6000 kézifegyvert vásárolt.
Csak saját felelősségre: Duterte azt énekli Trumpnak, hogy „az én világomban te vagy a fény”.
Ezért a filippínói elnök számára nagyon kedvező volt az amerikai elnök látogatása, hiszen ismét folytathatja az egyensúlyozást az Egyesült Államok és Kína között. Dutertének nagyon tetszett, hogy Donald Trumpnak a mai napig kiáll az igencsak vitatott drogellenes hadjárata mellett, többször kedvezően nyilatkoztak egymásról, és Washington állandóan hangsúlyozta Fülöp-szigetek geopolitikai fontosságát, amit nem írhatnak felül „holmi értékrendbeli különbségek”. A találkozón együtt bírálták Obama-politikáját és kerülték az emberi jogok kérdését is és a közeljövőben valószínűleg tovább mélyül ez a barátság.
Önmagát felülmúlva
Kétségtelen, hogy van igazság abban, miszerint Trump kelet-ázsiai útja esetében nem lehet átütő sikerről beszélni. Ezzel párhuzamosan viszont túl nagy csalódást sem keltett, mivel Obamával ellentétben nem támasztottak vele szemben nagy elvárásokat. Sőt, bizonyos mértékben a jelenlegi elnök kijelentései inkább megnyugvást hoztak a régió egyes államfői számára.
Ugyanis Donald Trumpnak sikerült úgy „végigturnéznia” Kelet-Ázsiát, hogy egyrészt megnyugtatta a szövetségeseit azzal, miszerint a korábbi ígéreteivel ellentétben nem fogja cserbenhagyni őket, de egyben elkerülte azt is, hogy Kínával komolyabban konfrontálódjon, sőt, rávegye Pekinget egy bizonyos fokú együttműködésre Észak-Korea kapcsán.
Ez pedig már önmagában siker, hiszen jóval több annál, mint amennyit az út előtt el lehetett volna várni tőle.
Dél-Korea és Kína vezetői egyetértenek abban, hogy az Észak-Korea szította válság rendezésének békésnek kell lennie.
Mun Dzse In dél-koreai és Hszi Csin-ping kínai elnök Vietnamban, az APEC-országok csúcstalálkozójának szünetében tárgyalt. Hszi arra kérte Munt, hogy
újítsa fel a tárgyalásokat Észak-Koreával a megbékélésről és az atomfegyverekről.
Azt is kérte, hogy Dél-Korea „olyan felelősen viszonyuljon az amerikai THAAD-rakétarendszerhez, hogy kiállja a történelem próbáját.” Kína hevesen ellenzi az észak-koreai katonai fenyegetés elleni rakétarendszer Dél-Koreába telepítését, mert saját biztonságára is fenyegetőnek tekinti.
A két államfő megállapodott abban, hogy Mun decemberben Kínába látogat, Mun pedig meghívta Hszit az téli olimpiára, amelyet Dél-Korea rendez. A kínai elnök elfogadta a meghívást.
Hszi Japán kormányfőjével, Abe Sindzóval is tárgyalt. Utána mindketten azt mondták: új fejezet nyílik a kétoldalú kapcsolatokban. Észak-Koreáról arra jutottak, hogy
elmélyítik együttműködésüket a válság rendezésében,
és amilyen hamar csak lehet, háromoldalú tárgyalást tartanak Dél-Korea bevonásával.
Abban is megállapodtak, hogy felgyorsítják a kínai és a japán hadsereg közti kommunikációs rendszer kialakításáról folyó tárgyalásokat.
Habár Dél-Koreában észlelték a radioaktív xenon gáz nyomait, nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy Észak-Korea igazat mondott-e, amikor azt állította, hogy hidrogénbomba-kísérletet hajtott végre a múlt hónapban.
Észak-Korea szeptember 3.-án hajtotta végre sorrendben már a hatodik nukleáris robbantását, amelynek nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb szankciókat léptetett életbe az országgal szemben, egyebek között megtiltva az onnan származó textilimportot, illetve korlátozva az kőolajkereskedelmet.
„Nehéz megállapítani a nukleáris kísérlet erejét abból a xenon mennyiségből, amennyit kimutattak, de az állítható, hogy Észak-Koreából származik”
– idézte a Reuters egy szöuli hivatalos sajtótájékoztatón elhangzottakat. A nukleáris robbantás fajtáját sem lehet bizonyossággal megállapítani
Mi is az a Xenon?
A Xenon színtelen, szagtalan, nehéz nemesgáz, előfordul kis mennyiségben a Föld atmoszférájában is. Ugyanakkor a xenon-133, amelynek a nyomaira bukkantak Dél-Koreában egy olyan radioaktív izotóp, amely nem fordul elő a természetben, s amelyet a múltban észak-koreai nukleáris kísérletekhez kötöttek.
Li Dzse Jong, az alapító unokája alelnöki rangban volt, de valójában ő irányította Dél-Korea legfontosabb vállalkozását miután édesapja, az elnök egy súlyos szívroham után visszavonult. Korrupció miatt ítélték el.
Li Dzse Jong a bíróságon Fotó: MTI/EPA pool/Csung Szung Dzsun
Az alelnök mindenáron biztosítani akarta, hogy a család kezében maradjon a Samsung, amely egymaga Dél-Korea GDP-jének a 23%-át állítja elő. Ezért
lefizette az elnökasszonyt, hogy a hatalom hunyja be a szemét bizonyos részvénymanipulációk fölött.
43 milliárd wont (32,3 millió eurót) utaltak át az elnökasszony bizalmasának, aki el is intézte az ügyet.
A sikeres ügyintézés eredményeképp a bizalmas, akit a dél-koreai sajtó csak sámánasszonyként emleget, egymilliárd won értékben vett versenylovat a lányának. A lányka sikeres lovas versenyző volt, az olimpiákon is eredményesen képviselte Dél Koreát.
A Samsung-trónörökös ezt a vádat elismerte, mert nem tudta letagadni, de a többi ügyben azt állította: a Samsung vezérkara eltitkolta előle az ügyet. Ezt senki sem hitte el, de
néhány lojális főnök a helyi szokásoknak megfelelően feláldozta magát a trónörökösért.
Aki már előzetesben volt és most öt évig börtönben is marad.
Édesapját is elítélték korábban korrupciós ügyben, de egy napot sem töltött börtönben. Miért? Mert elnöki kegyelemben részesült. Most erre csekély az esély. Ugyanis maga az elnökasszony is előzetesben csücsül számtalan korrupciós vád miatt. A mostani elnök épp azzal nyert választást, hogy megígérte: komolyan fellép a korrupció ellen.
Mi lesz a Samsung élén? A trónörökösnek van egy nővére. Ő a Samsung szállodahálózatát irányítja. Menedzseri tapasztalata tehát van. Csak épp nem ott, ahol az igazán fontos a Samsungnak. Az elektronika adja az erejét a vállalat birodalomnak, és persze a családi vagyonnak.
A trónörökös személyes vagyonát a Forbes 7 milliárd dollárra becsüli.
De a papának minden bizonnyal több van, csak senki nem tudja, hogy hol. A Samsung ettől függetlenül kiváló eladási eredményeket produkált, a profit több mint 80%-al nőtt. Persze volt honnan, hiszen a Note 7 néha kigyulladt, és ez nem tett jót a Samsung presztízsének. A nemrég piacra dobott Note 8 viszont ígéretesnek mutatkozik. Vagyis a Samsung jól megy, de új főnököt kell találnia.
Elkezdődött a szokásos éves amerikai-dél-koreai hadgyakorlat a Koreai félszigeten – ám ezúttal talán az átlagosnál is feszültebb helyzetben. Az USA és Észak-Korea vezetői még a szokásosnál is élesebb hangú hangú retorikával „készítették elő”.
Donald Trump és Kim Dzsongun ugyanis az elmúlt hetekben kölcsönösen atomcsapással fenyegetőzött azt követően, hogy Észak-Korea júliusban két interkontinentális ballisztikus rakétával hajtott végre kísérletet.
Észak-Korea hagyományosan az országa elleni fenyegetésként állítja be a hadgyakorlatot, amely nagyrészt egyébként számítógépes szimulációval zajlik – emlékeztet az AP. Idézi a phenjani sajtót, amely – a szokásos módon ismét –
azzal fenyegetőzött, hogy kontrolálhatatlan nukleáris csapáshoz vezethet.
A 11 naposra tervezett hadgyakorlat azonban a tervezett időpontban, hétfőn megkezdődött. 17 500 amerikai és 50 000 dél-koreai katona vesz részt rajta.
A tavalyi éves hadgyakorlat alatt Észak-Korea kísérleti kilövést hajtott végre egy tengeralattjáróról indítható, az addigi legnagyobb, 500 kilométer hatósugarú ballisztikus rakétával, majd pár nappal a gyakorlat vége után végrehajtotta a legnagyobb – s sorrendben az ötödik – nukleáris kísérletét.
Júliusban Phenjan olyan nagy hatósugarú rakétával hajtott végre kísérletet, amely – egyesek szerint – elérheti az USA egyes részeit, Alaszkát, Los Angelest vagy Chicagot. Szakértők úgy vélik, hogy csak idő kérdése, s Észak-Korea birtokába kerülhet az USA bármely területére válaszcsapást mérni képes nukleáris rakéta. Donald Trump sem marad adós a retorikai válasszal,
augusztus elején fogadkozott, hogy éles választ ad.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
