Az Európai Unió új iparpolitikai iránya világos: a kínai cégek csak akkor férhetnek hozzá az európai közpénzekhez és közbeszerzésekhez, ha valódi, mérhető értéket teremtenek Európában – ugyanúgy, ahogyan az európai vállalatoknak is szigorú feltételeknek kell megfelelniük Kínában. Séjourné uniós ipari biztos budapesti látogatásán egyértelművé tette: nem a kínai beruházások ellen lép fel Brüsszel, hanem az európai gazdasági érdekekért, a tisztességes versenyért és az ipari önállóság visszaszerzéséért. A cél: Európa újra legyen gazdasági nagyhatalom.
Az Európai Unió új iparpolitikai irányt jelölt ki, amelynek lényege, hogy a kínai vállalatok az európai közbeszerzésekben csak olyan feltételek mellett vehessenek részt, amelyek tükrözik azt a helyzetet, amellyel az európai cégek szembesülnek Kínában. Erről beszélt Séjourné, az Európai Bizottság alelnöke és ipari biztosa a Portfolio-nak adott interjújában. Mint hangsúlyozta, nem visszamenőleges szigorításról van szó, vagyis a már megvalósult magyarországi kínai beruházásokat nem érinti az új szabályozás. Séjourné szerint
a kérdés nem az, hogy jöhetnek-e kínai beruházások Európába, hanem az, hogy mekkora európai hozzáadott értéket teremtenek.
A brüsszeli becslések alapján a Magyarországon működő kínai projektek jelenleg mindössze 10 százalékos európai hozzáadott értéket produkálnak. Ez szerinte „fontos, de nem elég”. A cél az, hogy a kontinensen létrejövő munkahelyek, technológiai kapacitások és ipari fejlesztések aránya jelentősen nőjön.
Az új szabályozás középpontjában a közbeszerzések állnak. Séjourné világossá tette:
az európai közpénzekhez nem lehet automatikusan hozzáférni, különösen akkor nem, ha egy Európán kívüli vállalat jelentős állami támogatással érkezik, és ezzel tisztességtelen versenyelőnyt élvez.
Példaként a lisszaboni metró építését említette, ahol egy kínai céget kizártak a tenderből, mert olyan mértékű állami támogatást kapott, amely torzította volna a versenyt. A projektet végül egy lengyel vállalat nyerte el.
Séjourné hangsúlyozta: Európa nem bezárkózik, nem tiltja a kereskedelmet, és nem zárja ki a külföldi szereplőket. A cél a viszonosság, a tisztességes verseny és az európai ipari bázis megerősítése. Emlékeztetett arra is, hogy az Orbán-kormány a soros elnökség jelszavának a „Tegyük újra naggyá Európát!” szlogent javasolta, amely Donald Trump protekcionista politikáját idézte – és amely végül kereskedelmi háborúhoz és gazdasági visszaeséshez vezetett.
A biztos szerint a probléma nem a nyitottság, hanem az, hogy Európa sokáig feltételezte: a viszonosság magától működik. A valóság azonban más. Ezért van szükség arra, hogy
az EU gazdasági nagyhatalomként viselkedjen,
ahogy azt Friedrich Merz német kancellár is sürgette, amikor Münchenben az európai szuperhatalom koncepcióját vázolta fel.
A stratégiai célok eléréséhez Séjourné szerint elengedhetetlen a Draghi-jelentés ajánlásainak megvalósítása. Mario Draghi volt olasz miniszterelnök és jegybankelnök arra figyelmeztetett, hogy Európa nem tudja kizárólag közpénzekből finanszírozni ipari ambícióit. Ezért javasolta az Európai Bizottság egy 450 milliárd eurós versenyképességi alap létrehozását a következő hétéves költségvetésben, amely várhatóan 2028-tól léphet életbe.
Séjourné egy másik súlyos problémára is felhívta a figyelmet:
Európának nincs egységes tőkepiaca.
Ennek következménye, hogy évente mintegy 300 milliárd euró áramlik az Egyesült Államokba, ahol a fejlettebb tőkepiaci környezet miatt európai találmányokból amerikai cégek lesznek – majd ezek a vállalatok később amerikai forrásként térnek vissza Európába. Kilenc tagállam már vállalná a részvételt egy közös tőkepiaci unióban, de Séjourné szerint ennél több országra van szükség, különben nem lehet erős európai iparpolitikát építeni.
A biztos budapesti látogatása politikai szempontból is figyelemre méltó. Ursula von der Leyen helyettese a magyar parlamentben vázolta fel az uniós iparpolitika irányait – miközben Orbán Viktor kampányában a bizottsági elnököt ellenségként állította be.
Séjourné szerint azonban a Bizottság feladata nem csupán az, hogy javaslatokat tegyen, hanem az is, hogy meggyőzze a tagállamokat: az új iparpolitika számukra is előnyös.
A magyar kormány képviselőivel folytatott tárgyalások alapján Séjourné úgy érzi, hogy Magyarország is érdekelt négy kulcsterületen:
- új kereskedelmi egyezményekben,
- stratégiai beruházásokban,
- közös iparpolitikában,
- és az egységes belső piac megerősítésében.
Az európai belső piac 450 milliós mérete óriási lehetőséget jelent a magyar vállalatok számára is. Ugyanakkor Séjourné figyelmeztetett: Európa nem lehet egyszerre nyitott és gyenge. Az ipar részesedése az EU GDP-jében 21 százalékról 14 százalékra csökkent – ezt vissza kell emelni legalább 20 százalékra.
Séjourné üzenete világos:
Európa nem bezárkózik, hanem megerősödik.
A cél nem a kínai beruházások kiszorítása, hanem az európai érdekek védelme, a tisztességes verseny biztosítása és az ipari önállóság visszaszerzése. Magyarország számára pedig ez nem fenyegetés, hanem lehetőség – ha él vele.
