Szardínia Európa egyik hosszú életű „kék zónája”: a sziget bizonyos, főként hegyvidéki településein feltűnően sokan élik meg a századik életévüket jó egészségben. A helyiek szerint nincs ebben semmi különös: sok munka a földeken, egyszerű ételek, olívaolaj, egy kevés helyi bor és mindenekelőtt stresszmentes, közösségi élet. Csakhogy a modernizáció és a klímaváltozás éppen ezt az életformát veszélyezteti.
Európában Szardínia az egyik rekorder a hosszú, egészséges élet tekintetében. Ázsiában a japán Okinawa szigete számít a legismertebb hasonló példának, Európában azonban Szardínia bizonyos térségeiben különösen magas a százévesek aránya.
A jelenség egyik központja Nuoro megye, ahol a falvak lakói sokáig szinte elszigetelten éltek a külvilágtól. A rossz utak miatt nehéz volt megközelíteni a térséget – ami évtizedeken át bosszúságot okozott a helyieknek. Ma már sokan úgy gondolják: talán éppen ez az elszigeteltség volt hosszú életük egyik titka.
Sok munka, kevés étel, helyi bor
A falvak lakói sokáig önellátásra kényszerültek. Keményen dolgoztak a földeken, és igyekeztek maguk megtermelni mindazt, amire szükségük volt. Az étrend egyszerű volt, a mennyiség pedig nem túl sok.
Az étkezésekhez ugyanakkor gyakran társult egy pohár helyi bor. A szőlőművelés Szardínián már a Római Birodalom idején is fontos mezőgazdasági tevékenység volt, és a hagyomány azóta sem tűnt el. A helyiek közül sokan ma is vallják: a borivás a hosszú élet egyik titka.
Persze a szardíniai életmód ennél jóval összetettebb. A mindennapos fizikai munka, a sok gyaloglás, a természetközeli élet és az erős családi-közösségi kapcsolatok legalább ilyen fontosak lehetnek.
Az életet meghosszabbító olívaolaj
A sziget lakói szerint a bor mellett az olívaolaj is fontos szerepet játszik. A helyi konyha egyik alapja, gyakran chilivel ízesítik, és ezzel öntik le a paradicsomsalátát vagy más egyszerű zöldséges ételeket.
Az alapanyagok többnyire frissek és egyszerűek, a szardíniai étrendben pedig fontos helyet foglalnak el a növényi ételek és a helyi gabonafélék. A farro, vagyis egy ősi gabonaféle, szintén része a hagyományos étrendnek, és egyes falvakban a reggeli fontos alapanyaga.
A hosszú élet receptje így korántsem egyetlen csodaszerről szól. Inkább egy olyan életformáról, amelyben a mértékletes étkezés, a rendszeres fizikai aktivitás és a közösségi élet egyszerre van jelen.
A kontraszt: Costa Smeralda
Szardínia azonban nem mindenütt ezt az egyszerű, hagyományos életet jelenti. A sziget északi részén, a világhírű Costa Smeraldán luxusvillák és milliárdosok birtokai sorakoznak.
Itt volt Silvio Berlusconi egykori birtoka is, ahol az olasz exminiszterelnök hírhedt partikat rendezett. A „bunga-bunga” összejövetelek miatt Berlusconinak a törvénnyel is meggyűlt a baja, többek között a kiskorú Ruby-ügy miatt.
A sziget két arca aligha lehetne különbözőbb: az egyik oldalon a hegyvidéki falvak egyszerű, évszázadok óta alig változó életformája, a másikon a luxus, a milliárdosok világa és a mediterrán turizmus csillogása.
A modern világ tempója nem kedvez a hosszú életnek
Szardínia hosszú életű falvaiban körülbelül két évtizede indult meg igazán az úthálózat és az infrastruktúra fejlődése. A korábban elzárt települések sokkal könnyebben elérhetővé váltak, a külvilág pedig egyre közelebb került.
A változás kényelmesebbé tette az életet, ugyanakkor a hagyományos életforma lassan eltűnhet. A helyi százévesek közül többen úgy emlékeznek vissza, hogy korábban stresszmentesebb életet éltek. Kérdés, hogy gyerekeik és unokáik számára is megmarad-e ugyanez az életmód – és vele együtt a hosszú, egészséges élet esélye.
Már a klímaváltozás is fenyegeti a régi életformát
A hagyományos mezőgazdasági életet ráadásul a klímaváltozás is egyre nehezebbé teszi. Szardínián is emelkedik a hőmérséklet, ezért nyaranta egyre korábban kell elkezdeni a munkát a földeken. Mire délelőtt lesz, sokszor már olyan forró a levegő, hogy szinte lehetetlenné válik a fizikai munka.
A szieszta természetesen eddig is a mediterrán élet része volt, ám a hosszabb és gyakoribb hőhullámok miatt egyre több időt kell a nap legforróbb szakaszában pihenéssel tölteni.
A szomszédos Szicíliában már ennél is súlyosabb a helyzet: a rendkívüli hőség miatt egyes mezőgazdasági munkákat kénytelenek az éjszakai órákra áttenni. Szardínián attól tartanak, hogy a szigetet is elérheti ez a helyzet.
Ha eltűnik a munka, mi marad a hosszú élet receptjéből?
A mezőgazdaságban közben egyre több a vendégmunkás, mert az olaszok mind kevésbé vállalják a nehéz fizikai munkát. Ez különös ellentmondást teremt: a szardíniai százévesek éppen arra esküsznek, hogy a rendszeres munka, a földdel való kapcsolat és a mértékletes élet tartotta őket egészségben, miközben a fiatalabb generáció egyre kevésbé akar ilyen életet élni.
Ha a kemény fizikai munka eltűnik, a hagyományos étrend átalakul, a közösségek fellazulnak, a borivás viszont megmarad, akkor aligha lehet ugyanarra a receptre számítani.
Szardínia története ezért nemcsak a hosszú élet titkáról szól. Arról is, hogy mi történik egy olyan társadalommal, amelynek életformáját egyszerre alakítja át a modernizáció, a demográfiai változás és a klímaváltozás.
A kérdés végül az:
megőrizhető-e a százévesek életformája egy olyan világban, amely éppen azokat a körülményeket számolja fel, amelyek között ez a hosszú élet kialakult?
