Bodrogi Gyula 91 évesen is színpadon áll, bottal, de változatlan derűvel. A magyar történelem legsötétebb korszakain ment át, mégis úgy beszél az életéről, mintha ajándék lett volna: „túlságosan szép volt ahhoz, hogy egyszerűen vége legyen.” A színészlegenda szerint a színház titka az, hogy semmi sem igaz – de mindennek annak kell látszania. És ő ebben a játékban kilenc évtizeden át verhetetlen maradt.
A 91 éves színész elégedetten tekint vissza az életére – pedig Magyarország sorsa korántsem alakult békésen. Születésekor a Horthy‑rendszer hirdette magát örökkévalónak, majd a világháború után megérkezett a szovjet hadsereg, amely 1991‑ig itt maradt. 1944-ben a holokauszt több mint félmillió magyar zsidót pusztított el, 1956-ban a rövid forradalom után kialakult a Kádár‑rendszer, amelynek Bodrogi – első feleségével, Törőcsik Marival – ikonikus színésze lett.
Meseszerű kezdet: „Öcsi, téged választott a rendező”
Bodrogi karrierje szinte véletlenül indult: egy rendező bejött az iskolába Pápán, és kiválasztotta őt egy gyerekszerepre. „Öcsi, a rendező úr téged választott ki egy színházi szerepre” – mondta a tanárnő. Bodrogi Gyula azóta szinte folyamatosan színpadon áll – igaz, ma már bottal a kezében.
„A színház egy őrületesen nagy titok”
Az Origónak így fogalmazott:
„Amikor a közönség belép a nézőtérre, azt azzal a szándékkal teszi, hogy a következő órákban mindent el akar és el is fog hinni. El akarja hinni, hogy Rómeó belehal Júlia elvesztésébe, hogy Othello féltékenységből megöli Desdemonát. Ha a néző megkapja tőlünk ezt az érzést, akkor velünk együtt játszik. Ez a titok.”
Majd hozzátette:
„Ott semmi sem igaz, de mindennek annak kellene látszania.”
Ez a gondolat visszhangzik Szabó István Mephisto című filmjében is, amely a művészet felelősségét vizsgálja olyan korban, amikor a hatalom maga is színházat rendez – életveszélyes következményekkel. Kosztolányi Nero, a véres költő című regénye ugyanezt mutatja meg: mi történik, ha az uralkodó bábfiguraként kezeli alattvalóit.
Ebben a drámai korszakban élt Bodrogi Gyula, aki 91 évesen még mindig színpadon áll – ahonnan Shakespeare ötvenévesen visszavonult.
„Túlságosan szép életem volt”
„Nem tudom elfogadni az emberi mulandóságot, mert ahhoz túlságosan szép volt az életem. Minden aspektusára hálával gondolok vissza. Nem lehetséges, hogy ennek egyszer csak vége legyen.”
Persze ő is öregszik: „Most például sántítok, a színpadon is bottal járok.”
Mit mondjon róla az utókor?
Bodrogi Gyula így fogalmaz:
„Ez volt az a srác, aki mindig és mindenben a békét kereste, de belekeveredett a legnagyobb háborúkba…”
Svejk szelleme kíséri ezt a mondatot – és Bodrogi életét is: derű, bölcsesség, túlélés, játék.
