Ukrajna nem akar orosz gyarmat lenni. Amilyen hülye. Pedig mennyivel jobb az mindenkinek! Lenne orosz gáz meg olaj bőven, vígan pöfékelnének a kazánok kéményei, onthatnák a finom széndioxidot, kellene a francnak a gyilkos atom, ráadásul nem szükséges takarékoskodni a benzinnel senkinek, így aztán megugrana a fogyasztás meg a termelés. Szolgáltatás? Termék? Mindegy. Mindenből megugrana. Akkor lenne itt a szép, új világ! Halleluja!
Igaz ugyan, hogy az időjárás egyre melegebb meg aszályosabb, de semmi gond, a világ legnagyobb rizstermelője legfeljebb nem Kína lesz, hanem Kanada, és nem a magyar Alföldön hajladoznának az aranyló búzamezők, hanem Szibériában, mely még a szóló szőlőjéről meg a csengő barackjáról híres.
De nem. Ez a tébolyult Zelenszkij meg az EU-s haverjai azt az abszurdumot vették a fejükbe, hogy ellenállnak, holott ott van példának Belarusz, igazán odanézhetnének már. Azok gyönyörűszépen élnek, rombolás semmi, halottak nincsenek, és Putyin elvtárs gondos keze által védve a NATO sem háborgatja őket. A derék Lukasenka áldott, 32 éves uralma alatt, amely uralomban rejtélyes módon egy darab ellenzéki képviselő sem tud választást nyerni sohasem, gazdaságilag is sokra vitték, jelenleg már Bulgáriával küzdenek a gazdasági téren, és az egy főre jutó GDP-t tekintve immár Bulgária kétharmadát érik el. Ám ez az aranykor Zelenszkijéknek smafu! Inkább EU tagok akarnak lenni orosz gyarmat helyett, így aztán a szörnyű veszteségek ellenére tovább állnak ellen az ellenállhatatlan orosz túlerőnek.
Az orosz túlerő azért ellenállhatatlan, mert Putyin a harcot haláláig nem fogja abbahagyni.
Sőt, ha bármikor abbahagyná, akkor is haláláig harcol, mert a béke első napjának reggelén, vagy akár már az éjjel kiesik majd egy magasházi ablakon. Hogy hogy, hogy nem, egyszer csak kiesik. És nem a földszinten ám! Az orosz néplélek nem bírja a veszteseket, de főleg nem a veszteséget, például Ukrajnát. A halottakat igen, azokkal nincs gondja még tömeges elhalálozás esetén sem, a hiánygazdasághoz is jól hozzászokott (csak vodka legyen), de Oroszország Anyácska dicsősége sérthetetlen, illetve hogy ha sérül, azért valakinek fizetni kell.
Így hát Putyin teljes erővel harcol Ukrajna ellen, ha kedves az élete! Igaz, nem annyira csapatai élén, ő kissé hátrábbról követi az eseményeket, néhány kilométernyire a frontvonaltól apró dácsájában teázva, mely paramétereket a rossznyelvek most is nehezményeznek. Ez persze természetes, hiszen a nyomorultak pont azért azok. Szerintük ugyanis a „néhány” az sok, az „apró” az 400 szobás, és azt is mondják, van ugyan tea is, de kaviár meg pezsgő, az aztán dögivel. Az elnök innen ad parancsot: „Előre fiaim!” Ő nem fél semmitől, neki nem drága az élet, százezrek halálát megvetve vezényel támadást a gaz ukránok ellen, akik nem átallnak védekezni, miközben azt a hülyeséget skandálják, hogy Ukrajna az övék. Holott nem. Ahogy Grönland sem a dánoké. És ezt mindenki tudja.
Mint azt már (például ebben a lapban is) sokszor megírtuk, az erőszak nagyon hamar beszüntethető lenne a Földön, ha az erőszakkal föllépő ellen az összes többi ország azonnal összefog. Sajnos az összefogásból a Hszi Csin-ping vezette Kína kimarad, egyrészt mert inkább a hasznot lesi, ugyanis a küzdők kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ezért a kimaradóknak mindig csurran-cseppen valami, másrészt mert az erőszakra Tajvan esetében neki is szüksége lesz, és akkor nehogy már összefogjanak ellene! Kimarad a Trump vezette Egyesült Államok, mert az elnök mindig egyedül akarja learatni a dicsőséget, ezért sohasem fog össze senkivel, és akivel az elődei összefogtak, azokat is igyekszik messzire elrugdosni magától, ráadásul, mint szatócs, csak a bevételt szereti, a kiadásokat nem. Nyilván kimarad továbbá a Putyin vezette Oroszország, mert jelen esetben ő maga az erőszaktevő. A legnagyobbakra tehát az agresszor megfékezését tekintve esetünkben nem számíthatunk, ami sajnos az összes jövőbeli erőszakos megmozdulás bekövetkezte esetében is valószínűleg így lesz. A haszonlesés, a hullarablás, a pillanatnyi és egyéni előnyök, mindig háttérbe tolják a jövőbeli közös célokért való erőfeszítéseket.
A félreértések elkerülése végett: a szörnyű tettek elkövetésekor gyakori patriotizmusra való hivatkozás sohasem a haza érdekében, hanem mindig egyéni érdekből történik. A Főnök patriotizmusa a haza legtöbb lakójának szinte minden szempontból rossz, egyedül az azt hirdető Főnöknek és sleppjének hasznos, mert (jól átverve a népet) így tud hatalomhoz jutni plusz hatalmon maradni.
És Európa? Európa esetében az a szomorú helyzet, hogy támogatja ugyan Ukrajnát, de nem egységes (az ebből eredő lassú és a sok kompromisszum miatt nem elég hatásos döntési mechanizmus okozza azt, hogy nem tartozik a legnagyobbak közé), így aztán egyedül kevés a győzelemhez. Persze a legfőbb lényeg, hogy egyáltalán segít, a tényleges és a potenciális tömeggyilkosoknak ezzel mutatja be, hogy nem érezhetik magukat száz százalékig nyeregben, vagy száz százalékos biztonságban, mert van valaki, aki a megtámadottak segítségére lesz.
Megjegyzendő, hogy ha az ember a szovjet gerontokráciára gondol (Brezsynev 75; Andropov 71; Csernyenko 74; átlag: 73,3), azt az Emberiség mára már meg is haladta (Putyin 74; Hszi 73; Trump 80; átlag 75,7), de sajnos sehol sem tűnt fel egy 54 éves Gorbacsov szerű államférfi, akiben lenne elég erő és lendület, hogy ezt a rendkívül önző, az életkor miatt már csak máról holnapra gondolkodó, az emberiség érdekeit figyelembe vevő jövőtervezésre képtelen bandát helyére tenné. Azaz az elfekvőbe.
Ukrajnát illetően kies hazánkban a vélemények megoszlanak. Például Gyuri bácsi szerint Putyin patrióta, aki honfitársait védi a háborúval (rendkívül sikeresen, eddig 240 000 orosz halott), és mindenről a Zelenszkij tehet, mert nem adja meg magát a rohadék. Gyuri bácsi az, aki nagyon mérges Orbánra, mert az nem szólt Putyinnak, rendeztessen népszavazást a 80 százalékban ukránok lakta Kárpátalján, hogy így az ősi föld visszatérhessen Nagy-Magyarországhoz. Bizony.
Vannak csoportok, és nem is kevés taggal, akik nagyon szurkolnak az orosz győzelemnek (ez az általuk írt és olvasott médiumokból erősen látszik). Ők a békepártiak. Azt hangsúlyozzák, hogy ha Ukrajna megadná magát, azonnal béke lenne, azaz a háborúért kizárólag Zelenszkij és Brüsszel felelős. A békepártiak két dolgot sajnos nem vesznek figyelembe, illetve hát eszükbe sem jut: az egyik, hogy akkor is azonnal béke lenne, ha az oroszok vonulnának ki Ukrajnából, a másik, hogy nem sokáig lenne ám béke, ha Putyin simán megkapná Ukrajnát! Abból sem lett igazán béke, hogy Putyin simán megkapta a Krím félszigetet. A fenti vélemények alapján ők azt szeretnék, ha Ukrajna nem az EU tagja lenne, hanem Oroszország fennhatósága alá kerülne, lásd a szovjet éra éveit.
Vannak olyanok, akik kevéssé jártasak a nagypolitikában, ezért racionálisan bizonytalanok benne, hová is tartozzon Ukrajna. Egyben biztosak, a háború nem jó dolog, pláne nem, ha fiainkat viszik a vágóhídra. Nekik volt köszönhető, hogy 2022-ben a közvélemény kutatóknál a FIDESZ : Összefogás meccs körülbelül egyenlő állása Márki-Zay egyetlen rossz mondatára a még a Holdról is látszó, kétharmados Orbán győzelembe csapott át. Ők ma is pontosan ezt érzik, így aztán az orbáni „béketábort” erősítik, és fogják erősíteni továbbra is.
Vagyunk aztán egy páran, akik szerint Ukrajnának az EU-ban a helye. Persze nem csak Ukrajnának, hanem Oroszországnak is, akkor ugyanis egy Putyin szerű istencsapása nem lehetne ott hatalmon, nem fenyegetne senki senkit, pláne nem háborúzna senki senkivel, hiszen határok nélkül semmi értelme sincs. Korlátlan, vámmentes kereskedelem, szabad tőke, munkaerő és áru áramlás, nem zárnának el se gáz, se olajcsapot, nem robbantanának vezetéket, maximum a terroristák, de annál az egyre bővülő EU elhárítása sokkal jobban működne, hogysem ezt megtehetnék. Nem lennének szankciók, nem lennének háborús kiadások, egy ilyen békés és korlátokkal nem nehezített korszak hatalmas fejlődést hozhatna, amellyel Európa visszanyerhetné a régi fénykorát.
Mindenki eltöprenghet rajta, hogy ha Anglia nincs 1801 óta unióban Skóciával meg Írországgal, vagy ha 1871-ben Bismarck nem egyesíti a vesztfáliai béke után közel 300 szuverén államra szakadt németséget Német Császárság név alatt, mire vitték volna egyedül az angolok vagy a poroszok, de az USA államainak szoros összefogása sem sikertelen, azt aztán lehet mondani. Az eltöprengés után már egyszerű a döntés, és az eredmény kétségtelen.
Gondolná az ember. De nem.
Az igazi szuverének nem így gondolkodnak. Csak az „én” névmást ismerik, a „mi” már idegen nekik, és az is marad. Hogy akkor miért ezeket választja meg a nép, az rejtély, bár nekünk, magyaroknak vannak tapasztalataink a folyamatról. 16 év az nem kevés. Ugye?
