Kezdőlap Címkék Európai Bizottság

Címke: Európai Bizottság

A Transparency félreérti

Bemutatták a Transparency International rendszeresen elkészülő korrupciós jelentését a világ országairól, és a magyar szervezet illetékeseinek arra kellett rámutatniuk, hogy a korrupciós fertőzöttség szempontjából Magyarország immár az Unió leginkább fertőzött tagországa.

Természetesen a média is felkapta a témát, az újságírók együtt szörnyülködtek az elszomorító eredményen. A szörnyülködés annyiban jogos, hogy a korrupció-érzékelési indexet az adott országgal, annak hatóságaival kapcsolatba kerülők véleményének összegzéséből számítják, s az most így alakult. Ugyanakkor szerintem az állítás az eredmény félreértett értékelésén alapul.

Kiderül ez tulajdonképpen a Transparency magyarországi ügyvezetőjének a Klubrádióban elhangzott interjújából is. Martin József Péter ugyanis elmondta: amellett, hogy az intézmény által számított korrupciós indexet illetően Magyarország immár Romániánál és Bulgáriánál is rosszabb eredményt produkál (miközben az előző jelentés szerint még holtversenyben volt velük), a „hétköznapi” korrupció Romániában vagy Bulgáriában még mindig kiterjedtebb, mint nálunk,

nálunk az államilag szervezett korrupció erősebb. Merthogy Magyarországon a Fidesz-közeli cégek megszállták az államot.

A Transparency magyarországi vezetője jó irányban indul el, de nem jut el a helyes megoldáshoz. Nálunk ugyanis nem a state capture, az állam megszállása nemzetközileg ismert esetéről van szó. Nem a politikát befolyásoló vállalkozásokról, hanem a fordítottjáról: a politikai hatalom által önkényesen kedvezményezett, közpénzből felfuttatott és ugyanakkor a politikai hatalmat szükség esetén kiszolgáló vállalkozásokról van szó.

Amikor Lánczi András filozófiaprofesszor, Orbán egyik házi ideológusa néhány éve azt nyilatkozta, hogy amit az ellenzék korrupciónak nevez, az nem az, hanem a Fidesz politikájának lényege, bizonyos értelemben igazat mondott.

(Már korábban is elismertem ezt.) Amit a büntetőjog korruciónak nevez, vagyis amikor valaki pénzt vagy ajándékot ad egy közigazgatási tisztviselőnek (vagy más esetekben akár egy vállalat ügyintézőjének, anyagbeszerzőnek vagy bolti eladónak), hogy a tisztviselő, ügyintéző, eladó neki kedvező döntést hozzon (például neki adjanak egy megrendelést, megkapjon egy építési engedélyt, hozzájusson hiánycikkhez stb.), az klasszikus vesztegetés, korrupció, amely mindig kölcsönös előnyökről szól.

Ilyen is előfordul a Fidesz államában, például a Schadl–Völner ügy jellegzetesen ilyen. Amikor azonban egy közbeszerzést az előre kiszemelt pályázó nyer, mert a pályázati feltételeket is testre szabják, hogy csak ő nyerhessen, az nem kétoldalú, hanem egyoldalú ügylet, nem vesztegetés, nem korrupció a szó büntetőjogi értelmében. Márpedig ez az, ami az Orbán-rendszerben a leginkább elterjedt. Az állami döntés kedvezményezettje nem ad semmit a kedvezményért cserébe. Ő egyszerűen a politikai hatalom kedvezményezettjeként jut előnyhöz. Lánczi professzor szerint ez az orbáni állam ama törekvésének megnyilvánulása, hogy állami eszközökkel támogassa a nemzeti tőkésosztály létrejöttét. A korrupció bűncselekmény, az ilyen állami politika nem az.

Nem így van. Az orbáni államnak ez a gyakorlata valóban nem korrupció ugyan – hiányzik belőle a korrupció alapvető eleme, az előnyök kölcsönössége –, de bűncselekmény, amelyet hivatali visszaélésként, hűtlen kezelésként nevez meg a büntetőjog.

A közbeszerzésnél az állami hatóság kötelessége a közpénzek leghatékonyabb, leginkább takarékos felhasználása. Ha viszont a pályáztatásnál nincs valódi, tisztességes verseny a pályázók között, ha a feltételeket a kiválasztott kivitelező javára alakítják ki, az megvalósítja a hivatali visszaélést, a hűtlen kezelést. Miután ez – mint Lánczi professzor elismerte – a Fidesz tudatosan követett politikája, itt bűnös kormányzás folyik.

A Transparencynél ezt rendszerszerű korrupciónak nevezik, és legtöbbször így beszélnek erről az ellenzéki politikusok. Ez nem pontos jellemzés: itt nem korrupcióról, hanem rendszerszerű hivatali visszaélésről van szó. A különbség a más országokban megfigyelt korrupcióhoz képest nem mennyiségi, hanem minőségi. Nem több, hanem más. Aki mennyiségi különbségként ábrázolja a helyzetet – mint a Transparency rangsora –, az szerintem félreérti a helyzetet, félrevezeti a közönséget.

Nem fölösleges kötözködésrő, öncélú fogalmi vitáról van szó. Ha csak arról lenne szó, hogy Magyarországon több, erősebb a korrupció, mint más országokban, akkor lenne értelme a kormánytól várni a megfékezését. Ahogy az Európai Bizottság teszi. Ha viszont a hatalmon levők által rendszerszerűen folytatott hivatali visszaélésről van szó, akkor ennek visszaszorítása nem várható az Orbán-kormánytól. Ez a kecskére a káposztát esete.

Elismerem: az Európai Bizottság nem tehet mást: partnere nem lehet más, mint a hivatalban levő kormány. A rendszerszerű hivatali visszaélés megszüntetése csak a rendszer megszüntetésétől remélhető. Ez pedig nem az Európai Bizottság dolga.

Orbán készülhet a kiskapuk bezárására

Tény, hogy az uniós támogatások járnak Magyarországnak, a jelenlegi válságos időszakban pedig különösen fontos lenne, hogy maradéktalanul és mielőbb lehívhatóak legyenek ezek a pénzek – Ujhelyi István európai parlamenti képviselő közzé tette a legsarkalatosabb pontjait a tervezetnek. 

A Fidesz-kormány folyamatosan azt hazudja, hogy valamiféle magyar-ellenes összeesküvés és a baloldali ellenzéki politikus áskálódása miatt nem jut hozzá Magyarország a neki járó pénzekhez. Világos és egyértelmű tény, hogy az egész eljárásra nem került volna sor, ha a Fidesz-kormány betartja a saját maga által is vállalt és olykor hivatkozott európai szabályokat, nem lopja el és költi saját személyes gazdagodására az európai – benne a tisztességes magyar – adófizetők pénzét és nem folytat teljesen felesleges és káros háborút az Európai Unió ellen. Mindazért tehát, ami kialakult kizárólag a Fidesz-kormány a felelős. Ha egyetlen eurócentet is veszít Magyarország a neki járó forrásokból, az csak és kizárólag a Fidesz-kormány felelőssége lesz. Ezzel nekik kell majd elszámolniuk Magyarország és a magyar emberek felé.

A pénzeket az Orbán-kormány bűnös tevékenysége, EU-ellenes harca, a jogállamiságot lebontó, az uniós pénzeket saját hasznára fordító gyakorlata miatt fagyasztotta be az Unió. Ezért nem jutottunk hozzá ezekhez a pénzekhez. Kizárólag az Orbán-kormányon múlik: mennyit, mikor és milyen formában kapunk majd meg ezekből a pénzekből; ez alapvetően a Fidesz kompromisszumkészségén, önreflexióján, változatási képességén és tisztességén múlik.

Az Európai Parlament legnagyobb frakcióinak kezdeményezésére jövő héten egy meglehetősen sarkos állásfoglalásról szavazhatnak. Az első – nem teljesen végleges – szövegváltozata már elkészült: többek között a következő tételek szerepelnek benne:

  • Az állásfoglalás kimondja, hogy a kormány által tett vállalások teljes körű végrehajtása sem szüntetné meg a jogállamiság megsértését hazánkban, ez pedig továbbra is súlyosan veszélyezteti az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodását Magyarországon.
  • Az állásfoglalás kritikus pontként kiemeli, hogy Magyarország kormánya úgy döntött: nem vesz részt az Európai Ügyészség létrehozására irányuló megerősített együttműködésben.
  • Az állásfoglalásban kiemelt pontként szerepel a “végső kedvezményezettek védelme”, amelyet az előző EP-ciklusban még Ujhelyi kezdeményezett a jogállamiságot érintő eljárás részévé tenni.

Ez garantálja ugyanis, hogy ha Magyarországgal szemben végül szankciókat alkalmaznak, úgy ebben az esetben sem eshetnek el a forrásoktól azok a végső kedvezményezettek, akiknek ezeket a támogatásokat (civil szervezetek, önkormányzatok, kisvállalkozások, stb.) alapvetően szánjuk. Az állásfoglalás jelenlegi tervezete arra is felhívja az Európai Bizottságot, hogy találjon módokat az uniós források helyi önkormányzatokon és nem kormányzati szervezeteken keresztül történő elosztására, ha a kormány nem működik együtt a jogállamisági intézkedések végrehajtásában.

Ez fontos garancia és védelem tehát a kormánnyal szemben, a magyar emberek érdekében.

Az Európai Parlament a tervezett állásfoglalásban felhívja az Európai Bizottságot további lépések megtételére, például az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban.

Az állásfoglalás tervezete tartalmaz egy olyan pontot is, amely rámutat a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalások átláthatatlanságára és az azzal kapcsolatos információk hiányára. Teljesen jogos elvárás mind a Bizottság, mind pedig a magyar kormány felé, hogy érdemben és rendszeresen tájékoztassák a nyilvánosságot – az Európai Parlamenten keresztül például az érintett magyar polgárokat is – arról, hogy miről és miként egyeztetnek a fejük felett ebben az ügyben.

Németország nem akadálya az olajembargónak

Az Európai Unió új Oroszország elleni szankciócsomagja a Sberbankot és az olajellátást célozza majd – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy német lapnak.

“Jelenleg az orosz bankszektort tanulmányozzuk, különösen a Sberbankot, amely ennek a szektornak a 37%-át teszi ki.” És persze az terítéken van az olajembargó kérdése is.”

Von der Leyen elmondta, hogy az Európai Unió “ésszerű mechanizmusokon” dolgozik annak biztosítására, hogy az olajembargó a későbbi szankciókba belekerülhessen.

A szankciók prioritása “Putyin bevételének csökkentése”.

Az EB elnöke közvetlenül megvédte a német kormányt azokkal a vádakkal szemben is, amelyek szerint az Oroszországgal szembeni korlátozások bevezetését késlelteti:

“Németország 48 órán belül elfogadta mind az öt általunk javasolt szankciócsomagot”.

Soha korábban az Európai Unió “olyan összetartóan, határozottan és lendületesen nem járt el, mint most”, ebben Berlinnek is nagy szerepe volt – mondta a politikus.

Von der Leyen felvetette, hogy a Moszkvával szemben bevezetett büntetőintézkedések már megtették a hatásukat:

“A szankciók hétről hétre egyre jobban behatolnak az orosz gazdaságba.” Az oroszországi export 70 százalékkal, az orosz bruttó hazai termék 11 százalékkal esett vissza

– mondta.

A szankciók hatására belatható időn belül az oroszországi gazdaság megoldhatatlan problémák elé néz – erről meg van győződve az EB elnöke.

“Ezzel a háborúval Putyin saját országát és népének jövőjét teszi tönkre”

– mondta von der Leyen.

Államkötvény több mint 4 milliárd dollárért

Négyszeresen túljegyezték a magyar államkötvényeket – büszkélkedett Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon. Az államkötvények 10 és 30 éves lejáratúak és alacsony a kamat – tette hozzá a pénzügyminiszter, aki arra az apróságra nem tért ki, hogy miért is volt szükség erre az 1200 milliárd forintos államkötvény kibocsátásra, ráadásul úgy, hogy szerdán óriási euró kötvény kibocsátás következik?

Az EU nem ad pénzt

Orbán Viktor kekeckedése ezúttal a nemvárt eredménnyel járt: Brüsszel megmakacsolta magát, és nemcsak fenyegetőzik a támogatás megvonásával, de effektíve nem is utal át pénzt! Ez máris nagy csapás a magyar gazdaságnak, perspektivikusan pedig igen komoly negatív következményekkel járhat.

Ha Scholz lesz a német kancellár, amire egyre nagyobb az esély, akkor mind Berlinben mind pedig Brüsszelben megerősödnek Orbán Viktor ellenefelei, akik példát akarnak statuálni. Méghozzá akkor amikor a magyar miniszterelnök sorsdöntő választás előtt áll.

Arra a kérdésre, hogy érdeke-e Berlinnek, Brüsszelnek vagy Washingtonnak, hogy Magyarország miniszterelnökét továbbra is Orbán Viktornak hívják a választások után is, egyértelműen nemleges a válasz.

Ha tehát a nemzeti együttműködés rendszere fennmarad a választások után is, akkor Orbán Viktornak ellenszélben kell hajóznia, és ezt a nemzetközi pénzpiacok is pontosan felmérik.

Orbán Viktor már a választások előtt csapdába került: ha meg akarja nyerni a választásokat, akkor növelnie kell az államadósságot, hogy megvásárolhassa a választópolgárok jóindulatát. Csakhogy a magas államadósság kiszolgáltatja őt a nemzetközi pénzpiacoknak, az IMF-nek. Vagyis növekvő mértékben rá lesz utalva Washington, Brüsszel és Berlin jóindulatára. Innen szép nyerni…

Kínos brüsszeli üzenet Orbán Viktornak

Orbán Viktor felkötheti a gatyáját, vesszőfutás lesz számára a következő időszak, hiszen az Európai Bizottság elnökének évértékelőjéből és az arra adott egyetértő reakciókból világossá vált, hogy az Európai Unió még egységesebbé, még együttműködőbbé válik a közeljövőben.

Az Európai Bizottság elnöke bevezetőjében Robert Schuman szavait idézte:

Európának szüksége van egy lélekre és egy eszményképre, valamint olyan politikai akaratra, amely ezt az eszményképet szolgálja.

Két uniós követelményt hangsúlyozott évértékelő beszédének vége felé Ursula von der Leyen asszony, aki a kelet-európai uniós tagállamoknak címezve szavait azt mondta, hogy ezek az államok vállalták a vasfüggöny lebontása után az európai normák betartását, és ezeket Brüsszel számon is kéri rajtuk.

Az egyik ilyen uniós követelmény, melyet Ursula von der Leyen asszony hangsúlyozott, az az, hogy “minden euró cent oda kerüljön ahova azt szánták”! Az uniós támogatások “nem tűnhetnek el sötét csatornákon keresztül”! Miért?

“Nagy pénzekkel kegyeket lehet vásárolni, és a demokratikus játékszabályokat a fejük tetejére lehet állítani. Ezért utána járunk minden korrupciós ügynek!”

Ezt a finom célzást nehéz félreérteni Orbán Viktor körében.

Meg kell védeni a média szabadságot

Ez a másik kínos célzása a brüsszeli bizottság elnök asszonyának, aki felhívta a figyelmet arra, hogy uniós tagállamokban olykor újságírókat ölnek (Hollandia, Málta, Szlovákia).

Az Európai Parlament ezért törvényjavaslatot készít elő a médiaszabadságról. “Meg kell állítani azokat, akik a sajtó szabadságát fenyegetik!” – hangsúlyozta Ursula von der Leyen. Ezt a célzást is nehéz lenne félreértenie Orbán Viktornak, aki újságíró gyilkosság nélkül is sikeresen formálta át a magyar médiát olyanná, amely döntő többségében a nemzeti együttműködés rendszerének sziklaszilárd támasza lett.

Az Orbán-rendszernek a következő években nem lesz lehetősége ugyanúgy, a hátsó kertkapukon át közlekedve folytatni a jelenlegi, EU-ellenes politikáját.

Egyértelműen új korszak kezdődik, az Európai Uniónak láthatóan megjött a bátorsága is ahhoz, hogy konkrét lépéseket tegyen, amikor a demokrácia leépítését látja egy tagállamban.

Lelepleződött hazugság

Orbán Viktor miniszterelnök a szerbiai látogatása során tartott sajtótájékoztatóján azzal vádolta meg az Európai Bizottságot, hogy LMBTQ-aktivistákat akarnak az óvodákba és iskolákba küldeni. A Bizottság cáfolta ezt a vádat.

Egy újságíró megkérdezte Gulyás Gergely minisztert, hogy mire alapozzák ezt az állítást, melyet egyébként ő is megismételt. Gulyás erre az alábbiakat olvasta fel az Európai Bizottság által 2020-ban elfogadott LMBTQ-stratégiából:

„A Bizottság támogatni fogja a gyermekek számára nyújtott befogadó oktatás biztosításával kapcsolatos oktatás bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzését. Foglalkozni fog az oktatásban megjelenő nemi sztereotípiákkal. A Bizottság támogatni fogja azokat a projekteket, amelyek a kulturális kifejezésmód használatával előmozdítják az LMPTQ személyek teljeskörű befogadását. A Bizottság növelni fogja az LMPTQ személyek egyelőségét azáltal, hogy beépíti azt a releváns oktatási kezdeményezésekbe.”

Ezt olvasta fel Gulyás mint „bizonyítékot”. Az RTL Klub újságírója joggal jegyezte meg:

„Ebben nincs szó arról, hogy LMBTQ-szervezeteket engednének be az iskolákba.”

Mire Gulyás:

„Hát, ha Önnek ez ebből nem következik, akkor kedélyes egyet nem értés áll fenn közöttünk.”

„Nem ez következik belőle. Nem ezt írták.” -ismételte meg az újságíró.
„Nehéz ennek a végrehajtását másként elképzelni”- így Gulyás.

Pedig nem így van: az idézett passzus arról szól, hogy valakik – mindenekelőtt az iskolai oktatás részvevői: tankönyvek szerzői, maguk a pedagógusok – ilyen tartalmú tananyagot, segédanyagokat juttassanak el a tanulókhoz.

Ahogy a határon túli magyarok helyzetéről, jogairól nem határon túli magyar szervezetek, a cigányok emancipációjáról nem cigány szervezetek nyújtanak ismereteket a magyar iskolásoknak, úgy a szexuális kisebbségekről sem az érintettek saját szervezeteinek kell eligazítaniuk a gyerekeket.

Elképzelhetetlen, hogy ezt Gulyás ne értené. Nem, itt arról van szó, hogy miként Orbán korábban migránsokkal riogatta a kevéssé tájékozott magyarokat, most LMBTQ-aktivistákkal riogatja őket.

Már megint hazudott egy jót. Gulyás szemlátomást felkészült arra, hogy ezt a hazugságot valamivel alátámassza, de nem sikerült, mert nem sikerülhetett neki.

Az Európai Bizottság terítette a lapjait, a magyar kormány továbbra is titkolózik

Még március elején fordult levélben Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az Európai Bizottság egészségügyért is felelős biztosához, amelyben azt kérte, hogy az uniós testület hozza nyilvánosságra a közös vakcinabeszerzések szerződéseit és a szállítási menetrendeket. Arról azonban, hogy a magyar kormány milyen választ kapott Brüsszeltől, azóta sem tudni – nyilván nem véletlenül.

Az Európai Bizottság ugyanis az elmúlt időszakban – a Fidesz kérésétől függetlenül – folyamatosan közzétette a közös uniós beszerzés dokumentumait, a vállalatokkal egyetértésben fokozatosan elérhetővé tették a szerződéseket. A Fidesz ezzel kapcsolatos kérése, illetve propaganda-akciója tehát nagyrészt okafogyottá vált. Nem véletlenül hallgat azonban ebben a kérdésben a kormány, saját felelősségéről és titkolózásáról igyekszik ugyanis elterelni a figyelmet.

Tény, hogy a közös uniós vakcinabeszerzés során a keretmegállapodásokat az Európai Bizottság kötötte, viszont mindezt a tagállami kormányok leadott igényei és a tagállami kormányok által delegált személyek felügyeletével tette. Ráadásul, mint

tudjuk, a keretmegállapodások megkötése után a szállítási megrendeléseket már a tagállami kormányok kötötték, így az ütemezésbe is érdemi beleszólásuk volt.

Mindez azért fontos, mert a Fidesz-kormány az elmúlt hónapokban hazug kampányt épített arra, hogy az uniós oltóanyagok nem a megfelelő időben érkeznek, azok leszállításához pedig a magyar kabinetnek semmi köze.

Az elmúlt napokban az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának tagjaként Ujhelyi István EP képviselő, aki az EP közegészségügyi bizottságának tagja írásbeli kérdéssel fordult Stella Kyriakides illetékes biztoshoz, hogy többek között arról érdeklődjön: ki volt az a személy, aki a magyar kormány képviseletében felügyelte és egyetértően jóváhagyta a közös beszerzés lépéseit, illetve ez az illető a magyar kormány nevében emelt-e bármikor is kifogást a folyamat során.

Az Európai Bizottság válasza egyértelmű volt: a hivatkozott irányítóbizottság tagjait a tagállami kormányok jelölték ki, kilétükről ezért az adott kormány hivatott nyilatkozni.

Vagyis, ha a Fidesz-kormány valóban olyan nagy bajnoka az átláthatóságnak, akkor nyilvánosságra hozza a kormánydelegált szakember nevét, ismerteti esetleges kifogásait (amelyek alátámasztanák a kormány mostani kritikáit), valamint azonnali hatállyal nyilvánosságra hozza az uniós vakcinák kormány által kötött megrendelési és szállítási dokumentumait. Ha nem így tesz, akkor

ismét csak azt bizonyítja, hogy a társadalmat megtéveszteni képes, átmeneti propaganda-győzelmekért bármilyen hazugságra képesek.

Apropó, a kormány által kért uniós szerződések az alábbi linkeken elérhetőek. A Johnson&Johnsonnal kötött dokumentumot az európai parlamenti képviselők – amennyiben ezt igényelték – személyesen megtekinthették, így többek között a Fidesz politikusai is.

  1. CureVac AG – https://bit.ly/3bRg9ni
  2. Sanofi Pasteur SA & GlaxoSmithKline Biologicals SA – https://bit.ly/3wxdnLL
  3. AstraZeneca – https://bit.ly/3uiOmm3
  4. Pfizer/BioNTech – https://bit.ly/2SrQ0nX / https://bit.ly/3yEl0Sk
  5. Moderna – https://bit.ly/34sJ3pP

Kisebbségek, EU, Országgyűlés

A Fidesz nagy előszeretettel használja az Országgyűlést az Európai Unióval, azon belül is az Európai Bizottsággal – Orbán nyelvén a „brüsszeli bürokratákkal” szembeni indulatok gerjesztésére.

Ezt teszi most is azzal a határozattal, amelyet a Minority SafePack európai népi kezdeményezéssel kapcsolatban kíván ezekben a napokban az Országgyűlésben megszavaztatni. A H/15586 számú határozati javaslatot még márciusban a Nemzeti Összetartozás Bizottsága nyújtotta be, április elején lefolytatták a plenáris ülésen a javaslat vitáját, s ezen a héten minden bizonnyal szavaznak is róla.

A Minority SafePack európai népi kezdeményezés hosszú, több fordulós politikai harc eredményeképpen jutott el az Európai Parlamentig és a Bizottságig. Fura fogalmazás ez, de mégis helytálló.

A Bizottság eredetileg nem is járult hozzá, hogy a kezdeményezéshez elkezdődhessen az aláírásgyűjtés.

A kezdeményezőknek az Európai Unió Bíróságán sikerült kiperelniük az aláírásgyűjtés lehetőségét. Az uniós szabály szerint egymillió aláírást kellett összegyűjteni legalább hét tagállamból, de úgy, hogy az aláírások számának mind a hét országban el kell érnie egy, az adott ország népességéhez mért minimumot.

A nehézséget az okozta, hogy Magyarország és a magyar kisebbséggel rendelkező EU-tagországok (Horvátország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) mellett legalább még két tagállamban össze kellett gyűjteni a szükséges számú aláírást, és ez az eredeti egy éves határidőre nem sikerült. A járványra hivatkozva a szervezők hosszabbítást kértek, és az új határidőre sikerült 11 tagországban összegyűjteni a szükséges számú aláírást, miközben az aláírások zöme természetesen Magyarországról, Romániából és Szlovákiából származott. (El kell ismernem, hogy nem hittem, hogy meglesz elegendő országban a szükséges számú aláírás, de nem lett igazam.)

Az európai népi kezdeményezésekkel az aláírók azt próbálják elérni, hogy a kezdeményezést tárgyalja meg az Európai Parlament, majd az Európai Bizottság kezdeményezzen európai jogszabályokat a kezdeményezésben foglalt törekvések érvényesítésére, amely azonban nem köteles erre.

Le kell szögezni: a kezdeményezés szövegében megfogalmazott kisebbségpolitikai törekvések helyesek, támogathatók.

Ami azokban le van írva, azt a szomszéd országok kisebbségi jogokra vonatkozó szabályozása és mindennapos gyakorlata sok tekintetben ma is tartalmazza, néhány fontos kérdésben azonban nem, és kifejezetten a kezdeményezésben leírtakkal ellentétes törvények születtek korábban például Szlovákiában, a közelmúltban pedig az EU-n kívüli Ukrajnában. Amiben Ukrajna ellentétes irányba megy, az a kisebbségek anyanyelvű oktatása. Amiben a népi kezdeményezés többet szorgalmaz annál, amit a magyar kisebbségek számára ma is valóság, az elsősorban az anyanyelv használata hivatalokban és különféle szolgáltatásokban, kiváltképp az egészségügyi ellátásban. Ott az emberek rendszerint a többségi nyelv használatára kényszerülnek ahelyett, hogy az állam gondoskodna a kisebbségi nyelvet beszélő személyzetről.

A kezdeményezést az Európai Parlament megvitatta és nagy többséggel támogatta.

Ugyanakkor az Európai Bizottság, elismerve a benne foglalt törekvések létjogosultságát, nemet mondott arra, hogy új európai jogszabályt kezdeményezzen. Arra hivatkozott, hogy e törekvések a létező jogszabályi környezetben is megvalósíthatók.

Az országgyűlési határozati javaslat 5. pontjában ezt a bizottsági döntést támadja meg élesen:

„Az Országgyűlés mély megdöbbenéssel fogadja, hogy az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott, a Minority SafePack célkitűzéseit támogató állásfoglalásával ellentétben az Európai Bizottság a kezdeményezést teljes egészében elutasította, így nem csak az Európai Parlament támogató véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az európai polgárok akaratát is semmibe vette.”

Majd a 6. pontban hozzáteszi: „Az Országgyűlés meggyőződése, hogy az Európai Bizottság döntésével elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy konkrét intézkedésekkel tegyen tanúbizonyságot az európai őshonos nemzeti kisebbségek iránti elkötelezettségéről, kultúrájuk támogatásáról és védelméről.”

Mit gondoljunk erről a határozati javaslatról?

Ismétlem: az európai népi kezdeményezésben foglalt kisebbségi jogvédelmi törekvések szerintem rendben vannak. Az, hogy az Országgyűlés hozott korábban egy határozatot a kezdeményezés támogatásáról, szintén rendben van. A határozat idézett pontjai azonban nincsenek rendben. Hogy miért, annak megértéséhez figyelembe kell vennünk az Unió, az ottani döntéshozatal sajátos voltát.

Magyarországon és más parlamentáris államokban a formális főhatalom a parlamenté. A kormány nem dönthet másképp, mint amit a parlament elfogad. Az Unióban nem ez a helyzet. Az Unióban a főhatalom általában nem a parlamenté, nem is a Bizottságé, hanem a tagállamok állam- illetve kormányfőiből álló Tanácsé.

A Bizottság nem hozhat olyan határozatot, amelyet a Tanácsban nem lehet elfogadtatni.

Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben gyakran élt is ezzel: mondhatott bármit az Európai Parlament, a Tanácsban Orbán ellenállt, és elég volt ehhez néhány – legutóbb egy – szövetségest találnia, máris meg kellett vele a Bizottságnak és a Parlamentnek valahogy alkudnia.

Van az Uniónak néhány olyan tagállama, amelyek a maguk kisebbségeit erőszakosan asszimilálták, illetve asszimilálják: elsősorban Franciaország (az elzásziakat) és Görögország (a macedónokat). Mások ugyan biztosítanak sokféle jogot a kisebbségeknek, de kétségtelenül nem annyit, amennyit ez a kezdeményezés szorgalmaz, és ezek kormányai sem fogadták volna el, hogy uniós jogszabály kötelezze őket erre.

Van persze néhány olyan ország is, ahol ezek a követelmények maradéktalanul teljesülnek, elsősorban Finnország (a svédekkel, amelyek nyelve második hivatalos nyelv és ekként is használják), Belgium, amely kettős föderatív rendszert működtet, és a három nyelvi közösségnek (vallon, flamand, német) önkormányzata van a maga területén, és ilyen Olaszországon belül Dél-Tirol vagy Spanyolországon belül Katalónia, Galícia és a Baszkföld is.

Anélkül, hogy ezt tudnám, azt feltételezem, hogy a Bizottságot, illetve az illetékes biztost, az Országgyűlés plenáris ülésén lefolyt vitában személyében is élesen támadott Věra Jourovát az vezethette, amikor – a bizottsági apparátus véleményére támaszkodva – nem tartotta indokoltnak az új jogalkotást, hogy azt számos tagállam kormánya elutasítaná.

Attól tartok, hogy ebben igaza volt.

Az Unió jogalkotása nem szakadhat el attól, amit a tagállamok hajlandók elfogadni.

Emiatt az országgyűlési határozatot az idézett pontokkal méltánytalannak és károsnak gondolom. Én biztosan nemmel szavaznék róla.

A plenáris vitában felszólaló ellenzéki képviselők – a Jobbik, az MSZP és az LMP képviselői, valamint a Jobbikból kivált függetlenek – lelkesen támogatták a határozati javaslatot. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezek a pártok az elmúlt tizenegy évben fenntartás nélkül támogatták a Fidesz politikáját a nemzeti kisebbségi kérdésben.

A DK és a Párbeszéd képviselői nem szólaltak meg a plenáris vitában. Kérdés, hogy miként fognak szavazni: megszavazzák-e a javaslatot, benne a Bizottság elleni támadással, másképpen szavaznak, vagy nem vesznek részt a szavazásban.

Nem volna helyes ebben az ügyben egyetérteni a Fidesszel, de nem volna helyes az sem, ha nem nyomva gombot keltenének olyan benyomást, hogy nincs a dologban véleményük. Az ilyen hallgatásokra épül az a hiedelem, hogy „a baloldalnak”, „a liberálisoknak” nincs mondanivalójuk a határon túli magyarok sorsáról. Holott természetesen van, csak nagyon más, mint a Fideszé és a Jobbiké.

Szavazni? Nem szavazni?

Az utolsó decemberi parlamenti üléseken – szokás szerint – rengeteg törvényjavaslatról és határozati javaslatról szavaztak a képviselők. A parlament nálunk egyértelműen a kormányé, míg demokratikus rendszerekben a parlament valamennyi, ott képviselt párté, melyek közül többnyire a kormánytöbbség határozza meg, hogy milyen döntések születnek, viszont az ellenzéknek is van joga, hogy beszéljen, vizsgálódjon, és egyes, a parlamenti játékszabályokra, a politikai rendszer működési kereteire vonatkozó szabályoknál a döntéseknek is részese legyen.

Ezek a jogok nálunk fölöttébb korlátozottan és esetlegesen érvényesülnek. A kérdés az, hogy ha már az ellenzéki képviselők ennek ellenére felvették mandátumukat és részt vesznek a parlament életében (amit én elfogadok), miképpen tegyék ezt. Ebből a szempontból érdemes vizsgálni, hogy hogyan helyes az ellenzéki képviselőknek élniük szavazási lehetőségükkel.

A parlamenti tevékenység legfontosabb eleme a beszéd (ebből származik a parlament megnevezése is), és a parlamenti szavazás. A mi körülményeink között, egy önkényuralmi rendszer parlamentje esetében a mandátum átvételének és a parlamenti életben való részvételnek csak az ad értelmet, ha az ellenzékiek messzemenően élnek a parlamenti beszéd és a parlamenti szavazás lehetőségével. Ezt olyan módon helyes tenniük, hogy félreérthetetlenül kifejezésre juttatják az önkényuralmi rendszerrel mint rendszerrel való szembenállásukat. Azzal is, ahogyan a parlamentben beszélnek, aminek világosan el kell térnie a demokratikus parlamentben való beszédmódtól (például kerülni kell a tisztelt ház, elnök úr és hasonló megszólításokat, ahogyan ezt következetesen teszi ritka felszólalásaiban Gyurcsány Ferenc) vagy a fideszes képviselőknek a „békebeli” képviselőtársam megnevezéssel történő emlegetését.

Ezúttal azonban nem azzal foglalkoznék, hogy hogyan helyes az önkényuralom parlamentben beszélni, hanem azzal, hogy hogyan helyes és hogyan nem helyes szavazni.

Egy korábbi jegyzetemben, a kilencedik alaptörvény-módosítás parlamenti tárgyalását megelőzően emlékeztettem arra, hogy 2011-ben az ellenzék demokratikus pártjai bojkottálták az alaptörvény tárgyalását és szavazását. Ezt Gyurcsány kezdeményezte, annak kifejezéseként, hogy ö maga és a vele egyetértők, majd az újonnan alakult DK képviselői nem tartják legitimnek, hogy a Fidesz ellenzéki egyetértés nélkül ír és fogad el a Köztársaság konszenzussal elfogadott alkotmánya helyett alaptörvényt.

Ugyanez volt a DK álláspontja a választásokra vonatkozó törvények egy párti elfogadtatásával szemben is, és annak idején azt is bojkottálta a DK. Ugyanezt tette az alaptörvény későbbi módosításai esetén is a korábbi ciklusokban. Most viszont – és már a 2018-as választást követően a hetedik módosítás esetében is – valamennyi ellenzéki frakció részt vett az alaptörvény-módosítások tárgyalásában és szavazásában, egyetlen kivétellel: a DK a szavazástól távol maradt, ezzel érzékeltetve tiltakozását az alaptörvény módosítása ellen.

Ez utóbbit helyesnek, a jelenlegi politikai állapotokhoz való viszony adekvát kifejezésének tartom, de már ez is következetlen volt, hiszen a parlamenti vitában sem lett volna szabad részt venni.

Ez ugyanis megtéveszti a választókat: óhatatlanul azt a benyomást kelti, mintha az alaptörvény megalkotásának és időnkénti módosításának tényét elfogadnánk, csak a tartalommal lenne bajunk.

Ugyanez vonatkozik a választójogi törvényre, annak módosítására is.

Megvetésünket és az egész rendszer elutasítását azzal fejezhetjük ki, ha a Fidesz uralta parlament efféle aktusait következetesen bojkottáljuk.

Az, hogy az ellenzékiek részt vettek a vitában és a DK kivételével a szavazásban is, annak jele – és ez más módokon is sokféleképpen megnyilvánul –, hogy nem tisztázták a maguk számára, hogy miként viszonyulnak az Orbán-rendszerhez.

Fordított a helyzet egy másik fontos szavazás esetében. Utolsóként egy fontos határozati javaslatról szavazott az Országgyűlés, amelynek tárgya „a Menekültügyi és Migrációs Paktumot alkotó öt európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet vonatkozásában az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról” szóló jelentés elfogadása volt.

Nem először fogadtat el az Orbán-kormány ilyen „indokolt véleményt” valamilyen európai uniós tervezettel kapcsolatban, és ezek a tervezetek a menekültkérdésre szoktak vonatkozni. Miről is van szó?

A tavaly létrejött új Európai Bizottság egyik fontos feladatának tekinti az Unió új közös menekültpolitikájának kialakítását. Az öt rendeletből álló Menekültügyi és Migrációs Paktum megpróbál rendet tenni a menekültügy és migráció kezelésében. Valahol az eddigi szabályok és az elmúlt években kialakult gyakorlat között keres olyan kompromisszumot, amikor az eddigihez képest gyakrabban állítják meg az Unió külső határán a menedékkérőket, és küldik már onnan vissza azokat, akiknek nincs esélyük a menedékjogra, de csak meghatározott ideig teszik lehetővé a határon tartásukat, és bizonyos csoportok esetében (gyerekes családok, szülő nélküli gyerekek) eleve kizárják ezt.

A javaslat szakít a menedékkérők kvóta szerinti elosztásával, viszont elengedhetetlennek tartja a többi tagállam szolidaritását a menedékkérők megjelenésével közvetlenül érintett tagállamokkal pénzzel, infrastruktúraépítéssel és bizonyos esetben átvétellel is.

A parlament elé került, az Országgyűlés Európai ügyek Bizottsága által jegyzett – feltehetően a kormány jogászai által kidolgozott – „jelentés” funkciója az Európai Bizottság által kezdeményezett Menekültügyi és Migrációs Paktum elutasítása. Az „indokolt vélemény” névleg abból a szempontból vizsgálja a javasolt paktum részét alkotó rendelettervezeteket, hogy összhangban vannak-e az EU által hangoztatott szubszidiaritási elvvel (melyet az Orbán-kormány az országon belül egyáltalán nem tart tiszteletben, de ez más kérdés), vagyis nem vonna-e el a tervezett Paktum nemzeti hatásköröket a tagállamoktól. Az Orbán-kormány álláspontja természetesen az, hogy igen, elvonna, mégpedig azzal, hogy kötelezettségeket róna Magyarországra a menekültekkel való bánásmódot illetően.

Arra hivatkoznak, hogy a magyar alaptörvény szerint Magyarországra nem szabad senkit csoportosan betelepíteni, a tervezet pedig tartalmazna ilyesmit. Az orbáni alaptörvénybe ugyanis a hetedik módosítással éppen azért tettek be egy ilyen mondatot, hogy most erre a rendelkezésre hivatkozva utasíthassanak el minden ilyen kezdeményezést, mint ami ellenkezik Magyarország „nemzeti sajátosságaival”, „önazonosságával”.

Azért kellett ezt tömören összefoglalnom, hogy megítélhessem az ellenzéki pártok viselkedését ezzel az „indokolt véleménnyel”, illetve magával a Bizottság által tervezett Menekültügyi és Migrációs Paktummal kapcsolatban. Az öt ellenzéki frakció közül kettő: a Jobbik és az LMP jelen levő képviselői igennel szavaztak a határozati javaslatra, és a vitában is kifejtették az azzal, illetve az Orbán-kormány menekültpolitikájával való egyetértésüket. Ez logikus, hiszen mindkét párt 2015 óta következetesen ilyen álláspontot képvisel. Igaz, a Jobbik élesen támadja a Fideszt azért, hogy a letelepedési kötvényekkel bebocsátott az országba sok ezer, többnyire ázsiai idegent, és az LMP is tesz kritikus észrevételeket, de feltétlenül egyetértenek a Fidesszel abban, hogy a menekültkérdés szabályozásának abszolút nemzeti hatáskörben kell maradnia, és a Jobbik abban is, hogy lehetőleg senkit sem kell az országba beengedni.

Tudnunk kellene azonban, hogy mit gondolnak ugyanerről a másik három ellenzéki frakció, a DK, az MSZP és a Párbeszéd képviselői. De nem tudjuk: nem voltak jelen a vitán, és nem vettek részt a szavazásban. A menekültválság korábbi szakaszában még azt mondták a szocialisták és a DK-sok, hogy a menekültkérdés csak közösen, az Unió együttes fellépésével kezelhető. A DK-sok kifejezetten helytelenítették a kerítés építését, képviselőik az Európai Parlamentben sokáig támogatták a Bizottság kezdeményezéseit a menekültek ügyében történő összefogásra. Azóta viszont sok minden megváltozott, a szocialisták a kötelező kvótát kezdettől ellenezték, a 2018-as választási kampányban pedig mindhárom párt politikusai határozottan a kerítés megmaradása mellett foglaltak állást. Amikor tavaly októberben az Európai Parlamentben egy, a menekülők tengerből történő kimentéséről és a kimentettek elosztásáról szóló állásfoglalásról kellett szavazni, a DK négy képviselője – szemben a baloldali pártcsaládokkal – nemmel szavazott, az egy-egy szocialista és jobbikos képviselő tartózkodott, és csak a Momentum támogatta az állásfoglalást.

Mindezek után ismétlem: tudnunk kellene, hogy mit gondol az „indokolt véleményről” illetve az abban elutasított Menekültügyi és Migrációs Paktumról a DK, az MSZP és a Párbeszéd. Hogy mit gondol arról a Jobbik és az LMP, azt tudjuk: ugyanazt, mint a Fidesz. És a DK, az MSZP és a Párbeszéd?

Képzeljük el, hogy 2022-ben új kormány alakul, és az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők tanácskozásán – mondjuk – Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter van jelen az új magyar kormány vezetőjeként. Márki-Zaytól, ha a menekültkérdés szóba került, többé-kevésbé a Jobbik álláspontját halljuk vissza. Dobrev Klára az Európai Parlamentben a „legeurópaibb párt” képviselőjeként szavazott nemmel a tengerből kimentett menekültek elosztására. Vajon új miniszterelnökként Orbán vonalát vinnék tovább a menekültügyben?

Nem elfogadható, hogy nem tudhattuk meg a parlamenti vitában és a szavazáskor, hogy mi ma a DK, az MSZP és a Párbeszéd álláspontja.

Legyen világos: a Fidesznek nincs joga egymagában alaptörvényt és választójogi törvényt alkotni, és ezért az erről szóló napirendi pontoknál a bojkott a helyes ellenzéki magatartás. Ahhoz viszont kormányzó pártként alkotmányosan joga van, hogy menekültpolitikája legyen, tehát ellenzékének azzal kapcsolatban a nyilvánosság előtt is és a parlamentben is kötelessége világosan állást foglalni.

A kormány elhallgatja az Európai Bizottság szociális konzultációját

November végéig várja az Európai Bizottság az önkormányzatok, szakszervezetek, civilszervezetek és egyszerű polgárok véleményét a szociális kérdésekkel kapcsolatban – jelentette be vasárnapi online sajtótájékoztatóján Ujhelyi István.

Az MSZP európai parlamenti képviselője szerint a kormány tudatosan elhallgatja ezt a fontos konzultációt, pedig most érdemi lehetőség nyílik arra, hogy a magyar emberek is befolyásolhassák a szociális programok alakulását. Ujhelyi emlékeztetett, hogy 2017-ben az Európai Unió egy „forradalmi programot” fogadott el a göteborgi szociális csúcstalálkozón:

a Szociális Jogok Európai Pillérjét, amely húsz pontban gyűjtötte össze a legfontosabb tennivalókat az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás vagy épp a gyermek- és ifjúságvédelem területén.

Orbán Viktor miniszterelnök annak idején tiltakozott a „szociális pillér” elfogadása ellen, mert azt „lopakodó hatáskör-elvonásnak” tartotta, de végül ő is aláírta Magyarország részéről a vonatkozó dokumentumot. Ujhelyi szerint ugyanakkor a Fidesz vezetői és képviselői azóta is mindent elkövetnek, hogy a szociális pillér céljai ne valósulhassanak meg, most is elhallgatják például az erről szóló széleskörű konzultációt.

„A magyar kormány érzéketlen az emberek mindennapi problémái iránt, helyette az eliteket, a multikat és az oligarcháikat szolgálja ki”

– fogalmazott a politikus, hozzátéve: éppen ezért fontos, hogy minél több önkormányzat, civil- és szakszervezet küldje el saját véleményét a szociális pillér megvalósításával kapcsolatban, hogy az része tudjon lenni a jövő tavaszra ígért európai cselekvési tervnek.

Ujhelyi István közölte azt is, hogy az MSZP szociáldemokrata pártként konkrét programmal rendelkezik a felmerülő kérdésekben, ezért a legutóbbi kongresszusokon elfogadott javaslatcsomagot el is küldik az Európai Bizottságnak a konzultáció részeként. Ujhelyi kiemelte, hogy az MSZP programja három átfogó pillérre épül: demokrácia és szabadság, esélyegyenlőség és igazságosság, valamint a környezettudatosság és természeti értékeink védelme. Hozzátette, hogy a párt támogatja az önkormányzatokhoz és civilszervezetekhez közvetlenül eljuttatható uniós források növelését, a tisztességes nyugdíjszint és az európai minimál-nyugdíj meghatározását, de ugyancsak a programjuk része az európai minimálbér megteremtésének támogatása és az Európai Egészségügyi Unió létrehozása, amelynek kidolgozásában és beterjesztésében a képviselő aktív kezdeményező szerepet vállalt.

„Orbán elszegényített, félelmében a demokráciáról lemondó alattvalókat akar, eközben az Európai Unió egészséges, kiegyensúlyozott és foglalkoztatott szabad polgárokat” – tette hozzá online sajtótájékoztatóján az MSZP EP-képviselője.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK