A magyar állam gépezete olyan lendülettel vetette rá magát az ukrán aranykonvojra, mintha minimum a világvége közeledett volna, vagy legalábbis valaki nagyon szeretett volna kampánytémát gyártani. Mostanra viszont a történet úgy néz ki, mint egy rosszul megírt politikai thriller: mindenki tagad, mindenki másra mutogat, és a végén a szálak — milyen meglepő — pont oda vezetnek, ahová senki sem szeretné: a miniszterelnöki dolgozószobához.
Horváth Lóránt ügyvéd szerint Nagy Gábor Bálint nem hirtelen felindulásból mondott le, hanem azért, mert így megőrizhette a havi 2,5 milliós fizetését az ügyészi testületben. Ha elindult volna ellene a hivatalvesztési eljárás, ez a kellemes életpályamodell hirtelen megszűnt volna.
Az ügyvéd szerint a lemondás másik oka az lehetett, hogy a vizsgálat előbb-utóbb elérte volna Orbán Viktort. Horváth Lóránt finoman fogalmaz, de a mondat így is olyan, mint egy politikai atombomba:
„A szálak elérnek Orbán Viktorig. Ha elér odáig, az büntetőjogilag értékelhető lesz.”
Magyarul: ha ez a történet egy kicsit tovább gurul, akkor már nem csak a konvoj lesz aranyból, hanem a baj is.
Terrorizmus? Pénzmosás? Mindegy, csak legyen valami, ami jól hangzik
A sztori elején még a terrorizmus gyanúja is felmerült. Hiszen a TEK intézkedett — márpedig ha a TEK megjelenik, akkor valaki biztosan terrorista, vagy legalábbis annak kell lennie, különben minek a fekete maszk?
A TEK volt parancsnokát, Hajdú János tábornokot meg is gyanúsították. Ő azonban nem vallott Orbánra, és azt állítja, hogy a rajtaütés napján ugyan ülésezett a terrorellenes koordinációs bizottság, ahol Orbán elnökölt, de a művelet „nem került szóba”.
Ez körülbelül olyan hihető, mint amikor valaki azt mondja: „Igen, ott voltam a bankrablásnál, de csak a parkolást intéztem.”
Aztán, amikor nem találtak fegyvert, a terrorizmus gyanúja hirtelen eltűnt, és előkerült a pénzmosás mint B-terv. Ezt már a NAV bűnügyi alelnöke, Demeter tábornok felügyelte — akinek esti buliján titokzatos módon meghalt egy pénzügyőr tábornok.
Demeter tábornokot később Magyar Péter leváltotta, ugyanúgy, ahogy Hajdú Jánost. A konvoj tehát nem csak aranyat szállított, hanem karriereket is.
Orbán Viktor előre megmondta: „erőből fogjuk rendezni”
A miniszterelnök az akció előtt nem sokkal nyíltan megfenyegette Ukrajnát:
„Erőből fogjuk rendezni ezt a problémát!”
Ez a „probléma” a Barátság kőolajvezeték volt, amelyet az orosz légierő talált el, és emiatt nem érkezett orosz olaj Magyarországra. Orbán ekkor Ukrajnát ellenségnek nyilvánította, és a kampányban Zelenszkijt használta céltáblának.
Aztán jött a politikai fizika egyik legszebb példája: például április 12-én Orbán elveszítette a választást, néhány nappal később megindult az orosz olaj a Barátság vezetéken, a magyar kormány meg láss csodát visszaadta Ukrajnának a lefoglalt aranyat és devizát.
A kampányban a Fidesz azt állította, hogy Ukrajna így finanszírozta a Tisza Pártot. Erre semmilyen bizonyíték nem volt, de kampányban ez nem is feltétel.
„Politikai célra megrendelt kampányakció volt”
Horváth Lóránt ügyvéd szerint a műveletet:
„valakik megrendelték, elosztották a szerepeket, mindent előre megbeszéltek.”
És ebből logikusan következik:
„Erről a miniszterelnöknek tudnia kellett.”
Az ügyvéd azt is állítja, hogy értesülései szerint Farkas Örs államtitkárt — Rogán Antal jobbkezét — hamarosan gyanúsítottként hallgatják ki. A sajtó szerint Farkas Örs irányította az egész műveletet. Ha ez igaz, akkor a titkosszolgálatoknál már csak a kávéfőző maradt beosztott.
A történet még messze nem ért véget
A szereplők sorra buknak, a szálak egyre magasabbra vezetnek, és a nyomozati iratokból kirajzolódó kép alapján az ügyvéd szerint a politikai felelősség kérdése elkerülhetetlenül felmerül.
Hogy a büntetőjogi felelősségig eljut-e a történet, azt csak a vizsgálatok dönthetik el — de az biztos, hogy az aranykonvoj ügye már rég nem arról szól, hogy ki vitte a pénzt.
Sokkal inkább arról, hogy
ki adott utasítást arra, hogy elvegyék.
