Kezdőlap Címkék Miniszterelnök

Címke: miniszterelnök

Orbán és a svéd Gripenek

A magyar miniszterelnök diplomáciai sikert ért el azzal, hogy végül is Magyarországra jött a svéd miniszterelnök, aki mindeddig meglehetősen morcos volt, mert a magyar parlament nem támogatta Svédország NATO tagságát.

Hétfőn ratifikálja Svédország NATO tagságát a magyar parlament – mondta Orbán Viktor, és aligha kételkedhetünk benne, hogy ez valóban így is lesz, de miért kellett eddig erre várni?

Valószínűleg a Gripen üzlet miatt. Már az első Orbán kormány idején is nagy feltűnést keltett, hogy a magyar légierő nem Lockheed vadászgépeket vásárol. Az Egyesült Államok meg is orrolt érte. Orbán valószínűleg ma is úgy gondolja, hogy ez az egyik oka lehetett a 2002-es választások elvesztésének.

Miért kockáztatta meg Orbán Viktor az amerikaiak jóindulatának elvesztését, miért vásárolt svéd vadászgépeket, és miért ismétli ezt meg most? A válasz kézenfekvően egyszerű: pénzért! Az ilyen nagy üzletek esetében az eladók bekalkulálják a vevők “jutalékát”, amely csak pár százalék, de tekintettel az üzlet nagyságára, hatalmas összegekről van szó.

Orbán azért hátráltathatta a svéd NATO csatlakozást, mert a Gripen nem ígért eleget.

A magyar miniszterelnök végül is megkaphatta a pénzét, a svéd miniszterelnök személyesen jött el, hogy megmutassa: szent a béke. Mindkettőjük elve ugyanis az, hogy pénz beszél, kutya ugat.

Orbán azzal számol, hogy a magyar hadsereget sohasem kell bevetni

Katonai szempontból a magyar hadseregnek nincsen jelentősége a NATO-ban. Az Egyesült Államok terveiben Magyarország nem szerepel mint stratégiai tényező. Ezért engedhette meg magának Orbán azt a luxust, hogy nem fogadta a Budapestre érkezett amerikai szenátorokat, akik mindkét nagy pártot képviselték. Akkor már Orbán zsebében lehetett a svéd megállapodás és pénz, nem volt kíváncsi az amerikai konkurenciára. Katonai szempontból mindenképp jobb lenne az amerikai vásárlás hiszen az sokkal inkább kompatibilis a NATO-val, de Orbán tisztában van vele, hogy a magyar légierő nem más mint költséges fikció, melyet soha sehol nem vetnek be igazán.

Horthy István halála jól megmutatta a magyar légierő korlátait. A NATO 2%-os előírását azonban Magyarország követi nemcsak azért, mert ez az elvárás hanem, mert ebben nagy üzlet van a mindenkori magyar döntéshozók számára. A fiktív hadsereg felfegyverzése nagyon is valóságos eurómilliókat hozhat a döntéshozóknak Magyarországon. Ráadásul ezután nem érdeklődik sem az USA sem pedig az Európai Unió hiszen a megvesztegetési pénzeket ők adják. A média pedig sehol nem kérdez rá az ilyen megvesztegetési pénzekre hiszen a business as usual elve érvényesül.

Ferenc pápa: a fegyvergyárak profitálnak a háborúból

Erre a nyilvánvaló tényre mutatott rá a katolikus egyház vezetője, aki azt sürgette, hogy a fegyverkezésre szánt hatalmas összegeket inkább jóléti célokra fordítsák. Ferenc pápa nemcsak a saját nevében beszél: sok országban ugyanezt követelik a tüntetők is. A döntéshozóknak pedig mind nehezebb megindokolni a fegyverkezés horribilis költségeit. Azzal, hogy az USA hidegháborús diplomáciája 2021-ben megindította az offenzívát Kína és Oroszország ellen, melyet Putyin 2022-es Ukrajna elleni agressziója követett, a fegyvergyárak óriási lehetőséghez jutottak, és erről nem is akarnak lemondani. A kérdés csak az, hogy a NATO tagállamok miből finanszírozzák a horribilis katonai kiadásokat és az Ukrajnának nyújtott segélyt. Brüsszel már talált egy kiskaput: a nagy közös programokra szánt összegek nem számítanak bele a költségvetési hiányba, melynek felső határa a GDP 3%-a. Csakhogy ezt a pénzt akkor is ki kell fizetni a költségvetésből, amely sehol sem áll jól. Franciaország például 10 milliárd eurós megszorító csomagot jelentett be. Németország kénytelen volt újra tervezni a költségvetést az adósságplafon miatt. Ha a kormányok sokat költenek fegyverkezésre, akkor nem marad pénzük a választópolgárok megvásárlására. Orbán 2022-ben több mint 1500 milliárd forintot költött erre, idén viszont egy vasat sem kíván költeni. Így is bízik a június választások megnyerésében, és az ellenzék állapotát elnézve, ez nem megalapozatlan várakozás.

2,9%-kal csökkentek a reálbérek Magyarországon

A KSH közlése szerint a magas infláció nemcsak elvitte a bérnövekedést, de csökkentette a reálbéreket méghozzá jelentős mértékben.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a KSH az inflációs adatait mindig is a hatalom szándékaihoz igazította, akkor ez azt jelenti, hogy a szánalmasan alacsony magyar életszínvonal az Európai Unió legmélyére süllyedt. Ezt igazolja különben az Eurostat jelentése is, mely szerint egy főre jutó fogyasztás tekintetében immár Bulgária is megelőz bennünket. Ez a nemzeti együttműködés tizennégyéves mérlege. Ami annál is drámaibb hiszen átlagról van szó, melyet a hatalomhű elit magas keresetei felfelé húznak. Mészáros Lőrinc tavaly 150 milliárd forinttal lett gazdagabb, és dagadhat a nemzeti kebel: immár újra ő a leggazdagabb magyar!

Orbán: ezt a választást is megnyerjük!

A miniszterelnök a frakció ülésén jelentette ki, hogy júniusban is a Fidesz lesz messze az első, és a közvélemény-kutatási adatok megerősítik Orbán optimizmusát. Hogy lehet úgy választást nyerni, ha az életszínvonal a döntő többség számára csökken miközben a hatalom emberei vígan tovább gazdagodnak? Úgy, hogy nem erről beszélünk hanem az LMBTQ ügyekről és arról, hogy ki lesz a köztársasági elnök. Az agyhalott ellenzék is erre koncentrál mintha nem lenne mindegy a nemzeti együttműködés rendszerében, hogy ki az államfő? Orbán Viktor csakis lojális embert választ, akinek dekorációs szerepet szán. Novák Katalin ezt sokáig jól betöltötte, de a pedofil botrányba belebukott. Ki helyezte el lába alatt a banánhéjat? Ez sohasem fog kiderülni. Orbán mindenesetre beáldozta, és ezzel szépen elvonta a figyelmet a nemzeti együttműködés rendszerének gyenge gazdaságpolitikájáról, mely az Európai Unió legszegényebb államává tette Magyarországot. És egyben a legkorruptabbá. Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei jól elvannak: a legutóbbi uniós periódus 30 milliárd eurójából ők nyúltak le 10 milliárdot. A nemzeti együttműködés rendszere politikai siker és gazdasági kudarc. A kettő összefügg : Orbán Viktor rendszere a szegény és kiszolgáltatott rétegek szavazatain alapul. Az ő szegénységük hosszútávra stabilizálja Orbán rendszerét, mely ellen csak egy kisebbség tiltakozik: a városi középosztály, amely nincs teljesen kiszolgáltatva az állam jóindulatának. Nekik Orbán ajtót mutat megismételve Gyurcsány Ferencet:” el is lehet menni…”

Csönd és néma hallgatás

Áldás, békesség. Felállították a Betlehemeket, gyújtják a gyertyákat, vásárol a nép. Mint most már tudjuk, nem sokat. A bolgároknál fejenként ugyan még többet, de onnan nincs tovább, utolsó előttiek vagyunk, Románia ugyanis messze előttünk jár, azaz ott van pénzük az embereknek.

Utána gondolva a dolog abszolúte érthető, mert ha az egy főre jutó magyar GDP ugyan nagyobb, mint a román, de az abból kiszivattyúzható pénzt teljes egészében Mészáros kapja, a többiek meg semmit, akkor az lesz, hogy Mészáros ugyan több zsömlét fog vásárolni, mint Józsi bácsi, aki nullát, de mégsem tízmilliót ugyebár. Azaz nem annyival többet, mint amennyivel a Józsi bácsik tömege kevesebbet, és akkor a statisztikából látható, hogy Magyarországon az átlagembernek kevesebb pénze van, mint Bulgáriát kivéve mindenütt az EU-ban. Ezt úgy szokták mondani, hogy az ország döntő része az út szélén van hagyva. A Gyurcsány korszakban, melyről derék miniszterelnökünk megfogalmazása szerint „…szeretnénk azt mondani, hogy végre magunk mögött hagytuk”, nem volt olyan, hogy a bolgárokkal vetekedtünk volna az utolsó hely elkerüléséért. Egy fél percig sem. Lehet, hogy nem kellett volna magunk mögött hagyni azt a korszakot? Lehet, hogy csak Orbánnak jó a magunk mögött hagyás, az egyszerű állampolgároknak nem? Na ja, a gyevi bíró mindig kivétel a rossz dolgok alól. A személyzettel együtt, természetesen.

A miniszterelnök úr mondott még persze mást is. A mandineren megjelent interjújából tisztán látható, hogy

legfőbb célja Európa és a Világ megzabolázása, mert nagyon elkanászodtak már.

Hogy hülyék is, az nem kérdés, mert nyolc millió dollárral akarták megdönteni a világ „legigazibb demokráciáját” (miniszterelnök úr szíves közlése). Nyolc millióval! Ez a nyolc millió a FIDESZ kormány részére a saját fideszes(!) propaganda célra lenyúlt, 571 millió dollárnak megfelelő forintösszeghez képest nulla. Zérus. Semmi. Ezt az 571 milliónyi közpénzt (ami a dollárbaloldal 8 milliójának hetvenegyszerese) a kormány az államkasszából veszi ki könnyed, rutinos csuklómozdulattal, mégpedig nem egyszeri alkalommal, hanem évente ennyit, miközben az ÁSZ bambán bámul maga elé, hogy ne is lássa a zemberek pénzének szétosztását. Tisztára, mint a három majom.

A mai adatokkal: MTVA 148 milliárd HUF, Rogán féle propaganda 50 milliárd HUF, baráti lapok és egyéb fideszes orgánumok (állami vállalatok hirdetései és egyéb módszerek) pár milliárd HUF. Dollárban összesen 571 millió. Hát hol van ehhez képest a hülye Nyugat 8 millió dollárja, tessen mondani? Ezzel akarja befolyásolni a választásokat? Mekkora ostobaság lenne a CIÁ-tól, hiszen így biztos bukás… vagy csak a FIDESZ hazudja ezt, hogy nem Nyugaton élő magánemberek adakoznak a baloldalnak, hanem „velünk ellenséges államok”? És a hívő magyar nép ezt benyeli?

Az üggyel kapcsolatban megemlítendő, hogy nem csak az ÁSZ tűri a közpénzherdát, hanem az ország nem fideszes értelmisége is, különben naponta három írás (ha ugyan csak annyi) figyelmeztetné a lakosságot, hogy ez teljességgel tűrhetetlen, és nem mostantól figyelmeztetné, hanem már jóideje folyamatosan. Persze, ha ez így lett volna, nem is kellene a figyelmeztetés, mert már a „magunk mögött hagyott korszak” lenne hatalmon, ahol efféle közpénzlenyúlás nem volt soha.

De írás nincsen. Helyette nagy a csönd. Régebben is, meg mostanában is.

Bezzeg a kormány! Az aztán nem hagyja magát, és miközben a CIÁ-nak, meg von Leyennek balkézzel hátrafelé hányva fittyet, jól megvédi a szuverenitásunk védelmére kialakított törvénnyel az országot…. illetve, bocs, csak saját hatalmát. A miniszterelnök azt is elárulta, hogy kitől:

Mikor kitől. Vagyis mindenkitől. A szuverenitás abszolút érték. Minden bennünket elfoglaló birodalom temetésén ott voltunk, túléltünk mindenkit, megmaradtunk, és fontos küldetése a mindenkori magyar politikának és kormányzatnak, hogy ez a jövőben is így legyen.

Tehát mindenkitől kell megvédeni. Mert mindenki minket akar legyűrni. A magyarokat. Akik túléltünk. Szegény németeknek nem volt szerencséjük, ők kipusztultak, ahogy a franciák, a britek, meg a többi. Abban miniszterelnök úrnak igaza van, hogy részt vettünk néhány temetésen. Egy-két saját temetésen is, Augsburg, Merseburg, tatárjárás, ezeken főleg mint halottak szerepeltünk, és úgy beszélik, 1541. környékén, a Magyar Királyság temetésén rajtunk kívül még a törökök voltak ott. A Habsburg Birodalom temetésén is részt vettünk, persze, ott együtt temettek minket velük (őket érte a nagyobb területi veszteség). A Szovjetunió temetésén ugyan részt vettünk, sőt miniszterelnök úr személyesen intézte el a Birodalom bukását (ahogy azt egy másik temetésről tudjuk), csak egy probléma van, hogy az nem temetés volt, hanem átkeresztelés. Így aztán továbbra is gazsulálnunk kell az aktuális cárnak, csak most nem katonai, hanem gazdasági okokból, de a gazsula az gazsula.

A fene se hitte volna, hogy a fehérvári gimnáziumokban ilyen gyönge a történelemoktatás.

A mandiner persze nem hagyta abba, tovább keménykedett szegény miniszterelnökkel:

Ezek szerint amerikai sugalmazásra írhatták egyebek mellett azt, hogy a magyar miniszterelnök túszként tartotta fogva Brüsszelt a szakpolitikai ügyek megvétózásával, hogy pénzt szerezzen. Ezt a mondatot segítene értelmezni?”

Segített:

„Nem emlékszem ilyen esetre. Olyasmi sosem fordult elő, hogy bármilyen szakpolitikai kérdésben az álláspontunkat az határozta volna meg, hogy kapunk-e pénzügyi támogatást vagy nem. Büszke vagyok arra, hogy a magyar diplomácia ezt a két dolgot külön tudja választani.”

Szóval nem emlékszik. Tehát a memóriája is gyönge. Pedig csak júliusig kellene visszamenni a mostani vétózását meghatározó Ukrajna ügyre:

„… az EU tartozik nekünk: a határvédelem miatt, a pedagógusbér-emelés tekintetében, és a helyreállítási alap forrásainak ügyében – hangoztatta Orbán, majd feltette az erősen sugalmazó kérdést. – Vajon nem azért van ez, mert a nekünk járó pénzt valami másra, mondjuk Ukrajnára költötték?”

Az a pénz persze nem „jár” nekünk, azért kapjuk, mert adják (felzárkóztatásra, hogy ne legyünk már annyira lemaradva, például Romániától). Viszont ez a pénz nekünk nem jelent semmit, mert lévén nagyon büszke és kiváló nemzet, együtt mondhatjuk a miniszterelnök úrral:

„A baloldal abbahagyhatja az óbégatást. A pénzvisszatartás kapcsán az is kiderült: a magyar gazdaság uniós források nélkül is működik.”

Ja. Működik. Legfeljebb nem jut a tanárok fizetésemelésére, a nyugdíjak svájci indexálására, a nyakig eladósodott kórházaknak, a házszigetelésekre, meg az összes többi hülyeségre, amelyekről a baloldal óbégat. Arról, hogy mekkora a hiány, amelyet az unokáknak kell majd visszafizetni (az akkori nyugdíjasok eltartása mellett, mert már nincs MANYUP!), inkább ne is beszéljünk, mert akkor szegény fideszéknek megint hazudni kellene. Hogy ne tűnjön akkorának, mint három toronyépület, és a FIDESZ választói megnyugodjanak.

A végére már csak egy óbégatás maradt. Mégpedig az igazság pillanatának szétóbégatása:

Azt majd én eldöntöm, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából melyik a helyénvaló, ebben nem fog befolyásolni se Brüsszel, se Berlin véleménye.”

A magyaroké pláne nem. Már annyiszor leírtam, de tőle még nem hallottam soha:

„L’etat c’est moi!” (Az állam én vagyok!)

És ez a mi művünk. Hogy ő Magyarország. Csak csöndben nézzük a történteket. Nagy, süket csöndben.

Humor

Azt mondja a miniszterelnök úr a kamera felé közelegve, hogy „Az első hó leesett”. Utána rögtön vágás, nyilván elfelejtette a szöveget, majd az ismételt beállítás és egyeztetés után a videó újraindul, a versmondó immár közeliben látható, a szöveg pedig: „A budapesti közlekedés elesett”. (TikTok)

A mosoly a tervezett fölényes helyett inkább kárörvendő, a jól-megjártad-Karácsony-hahaha stílust idézi, és van benne valami az én-a-rossznak-is-tudok-örülni-ha-az-nekem-jó érzésből is. Egy miniszterelnök, aki az általa vezetett ország fővárosát érintő kellemetlen időjárást használja politikai haszonszerzésre. Ki hitte volna, emberek?

A szöveg nyers alakban, színészi munka nélkül:

Az első hó leesett, a budapesti közlekedés elesett”.

Mint arra a kicsiken kívül mindenki emlékezik, Magyarországon tényleg volt olyan, mikor a közlekedés elesett, éspedig nem csak a budapesti, hanem az országos is. A dátum 2013. március. Miniszterelnök: Orbán Viktor. Budapest főpolgármestere: Tarlós István. Az elesésről akkor azt írta az index (ma már nem merne ilyet írni):

A közösségi összefogást és a szolidaritást nem számítva az ország kudarca volt az elmúlt két és fél nap. Bár tudni lehetett, hogy csütörtök délutántól a Nyugat-Európában napok óta pusztító tél Magyarországra is megérkezik, annak várható hatásaira senki sem készült fel. Azok sem, akik autókba ültek az előzetes figyelmeztetések ellenére, és azok sem, akiknek feladatuk lett volna a hóválság kezelése. Aki amit elronthatott, el is rontotta… Két és fél nap alatt sem sikerült maradéktalanul megoldani azokat a problémákat, amelyek a szokatlan, ám előre jelzett, márciusi hóviharok miatt jelentkeztek az országban. A mentést irányító Papp Károly országos rendőrfőkapitány és Pintér Sándor belügyminiszter is sokszor késve reagált az eseményekre… A rendőrség, a Magyar Honvédség, a mentők, a katasztrófavédelmisek és az útkezelők péntek reggel óta minden erejükkel próbálták megfékezni a káoszt, a hóhelyzetet percről percre követő olvasóink szerint az állami szervek közötti kommunikáció enyhén szólva hiányos volt, a beavatkozásokat elképesztő mennyiségű bénázás és mulasztás kísérte… holott a meteorológiai szolgálat előre szólt, és már március 11-én hóvihart, fagyokat, és sarkvidéki eredetű szeleket jósolt a hosszú hétvégére.”

A mostani helyzet kábé annyira volt a fentitől, mint az ominózus spalatói kocsmában italozó Makó vitéz Jeruzsálemtől, azaz nem volt itt semmiféle elesés. A miniszterelnök úr téved. Vagy csúsztat. Azaz durvább szóval… na jó, inkább hagyjuk. Persze Orbán is érzi, hogy ez kevés, azért próbálkozik tovább a semmiből valamit csinálás érdekében. A cáfolhatatlan bizonyíték a vidám versike után látható a videón: egy havas úton keresztbe fordult autóbusz. Némi ellentmondás a miniszterelnöki érvelésben, hogy sok budapesti busz a hó ellenére egyenesben maradt, azt pedig, hogy a képen látható miért nem, könnyű megfejteni. Az emberek hibáznak néha. A sofőrök is.

Ezt a hibázási lehetőséget példával illusztrálva ugyanilyen kép látható a HVG 2015. március 23-án kelt írásának elején, a cikk címe pedig: „Teljesen lebénította a Margit hidat egy keresztbe fordult busz.” És még hó sem kellett hozzá. Érdekesség, hogy a miniszterelnök, aki ugyanaz volt, mint most, akkor nem tett közzé kacagtató videót például azzal a szöveggel, hogy „A csuklós busz ott a hídon nagyhírtelen befordult, emiatt a közlekedés önmagából kifordult”. Talán azért, mert nem egy közösségi oldalt akart használni az akkori főpolgármester (Tarlós) nép előtti lejáratására, hanem beparancsolta magához, és személyesen osztotta ki neki a kokit, esetleg a sallert, mihez mi jár. Vagy nem osztotta ki. A haver az haver, nemde? Lehet persze, hogy még másabb az ok, ezt nem tudni, de érdektelen is, a lényeg annyi, Orbán Tarlós idején még nem látta úgy, hogy eldicsekedjen vele, de most már, hogy Karácsony a főpolgármester, idejét látta megcsillantani. Mármint a humorát. Egyesek szerint ugyan nincs neki, de mi ne is törődjünk ezzel, mert az efféle rossznyelvek nem szeretik a miniszterelnök urat igazán, holott azt kéne. Ahogy mindenkinek.

Léteznek persze további gáncsoskodók. Például Esterházy Péter, aki azt írta egykor, hogy „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Mivel ő von Haus aus szakember, és értett az úri viselkedéshez, kijelenthetjük, hogy aki valamely tettével bizonyos szint alá süllyed, az a definíció szerint nem tartozhat a bizonyos szint fölötti, úri társasághoz.

Kellemetlen állítás. Jelen esetben azt kell megvizsgálni, hogy a politikai ellenfél bugyuta versikével való gúnyolása egy közösségi oldalon, pláne alap nélkül, hamis ténybe kapaszkodva, az már a bizonyos szint alá süllyedést jelenti, vagy még fölötte van valamennyivel? Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az első változat lényegesen valószínűbb, azaz a miniszterelnök úr az ilyen alásüllyedések miatt a beosztásához szükséges morális szintet még nem érte el. Sebaj, a nép jóvoltából van ideje bőven, így hát reménykedhetünk. Egyszer… talán… valamikor.

A vers irodalmi értékét ne feszegessük. A megítélés ízlés dolga, arról meg a mondás szerint nincs értelme vitatkozni, ám ha mégis belekezdenénk, a vita során Demeter Szilárd pillanatok alatt bizonyítja be azt, amit csak akar.

A videó láttán felmerül a kérdés: a Főnök híveihez szólt a verssel, vagy a teljes lakosságnak szánta információként, hogy vigyázzanak a hóesésben? A közlés stílusából látható, miniszterelnök úr nem gondolja úgy, hogy neki az általa (sokszor az orránál fogva) vezetett népet figyelmeztetnie kell, mert szerinte az nem az ő dolga. Ami az övé, az a főváros esetében egyrészt a pénzelvonás, másrészt a páholyból való szemlélődés által a visszásságok éles szemmel való észrevétele, hogy rámutathasson a szarvashibákra. Más nem, ugyanis ott van neki a Brüsszellel való permanens küzdelem, ami az idejének kilencvenkilenc százalékát igénybe veszi, így aztán nem csak hogy nem hibázik, de nem is ér rá hibát elkövetni. Ebből következően minden hiba a főpolgármester hibája, ha nem lenne hiba, akkor is.

A kérdésre tehát a válasz: Orbán a hívőkhöz beszélt. Nekik akarta valahogy bemutatni, hogy Karácsony alkalmatlan. A hívőknek különösebb igényeik nincsenek, egy célzás és egy kacsintás bőven elegendő, és ha a miniszterelnök úr azt mondta volna sejtelmes mosollyal, hogy öt, azt is azonnal értik, hiszen a házi orgánumok jóvoltából minden fideszes pontosan tudja, hogy a főpolgármesternek öt helyettese van. És hogy arrafelé mik történnek, kérem… tele van vele a fideszmédia.

Az egyéb, nemfideszes polgárokat fölösleges effélével untatni vagy idegesíteni, még tán súlyos kifogásaik is lennének a vers által sugallt állapotot, vagy magát a verset illetően, de velük, hálaisten, nem kell törődni, mert egyharmaduk ugyan ellenzéki szavazó, de a többi állandó jelleggel a bizonytalanok táborát erősíti, és nem szavaz, az meg pont olyan mintha a FIDESZ-re szavazna. Ha tudnak erről, ha nem (a legtöbbje persze nem tud). Orbánék kétharmada ezzel minden választáskor biztosítható.

Összefoglalás: az ellenfél állandó pocskondiázása (akár mondvacsinált ürüggyel is) a hívők megtartása érdekében szükséges, a módszer szabadon választott, mert azok bármit elfogadnak, különleges elvárásaik nincsenek, a kijelentés igazságtartalma nem érdekli őket, az irodalmi igényességi szintjük sem magas, és nekik, mint közismert, a karácsonyozás is gyurcsányozás. Hiszen minden olyan plakát azt sugallja, amelyeken nem von der Leyen meg Soros fütyül, mert azokon a háborúpárti Karácsony meg Gyurcsány látható. Ha pedig még sajátos humorát is bedobja a Főnök, az már a csúcs nekik.

Így a befejezés is parádés:

„Mindjárt itt a karácsony –
csak el ne akadjon a hóban.”

Kell ezt magyaráznunk?

Szuverénség

A magyar állam a legújabb kort tekintve 1989 óta szuverén. Ez azt jelenti, saját dolgainkban se a török, se az osztrák, de még az orosz sem illetékes. Egyedül csak magunk.

Vannak ugyan hangok, amelyek szerint manapság a nagyobb keleti országok befolyással bírnak a magyar politikára, mert például megépítik nekünk Paks II-t. Vagy megépítik nekünk a Budapest-Belgrád vasútvonalat. Jó, jó, mindenki tudja, hogy a kínaiak nem nekünk, hanem maguknak építik, és végső soron a mi pénzünkből, mert a hitelt mi fogjuk visszafizetni, de most hagyjuk ezt, a lényeg, hogy ezen hatalmas építkezések jóvoltából úgy lefizetik a jelenleg regnálók strómanjait az erőműépítésnél is, meg a vasútépítésnél is, hogy jobban se kell. Na de mi, igaz magyarok nem törődünk ezen hangokkal, mert tudjuk, hogy ezen hangok hazaáruló gazdái a magyarok ellen dolgoznak… illetve hát miniszterelnök úr ellen, de az ugyanaz. Keletről ezek szerint nincsen befolyásolás, egy fikarcnyi sem. És nem is beszél róla senki. Aki meg mégis beszélne, annak kuss!

Szóval a keletiek barátságos népek. Bezzeg a halódó Nyugat! Az utóbbi időben kiderült, hogy hiába halódik, mégis terveket sző, mert miután közvetlenül már nem tud beleszólni a dolgainkba, illetve hát miniszterelnök úr dolgaiba, ami ugyanaz, fogja magát, és megvesztegeti miniszterelnök urunk belső ellenségeit, azaz az ellenzéket. A technika egyszerű, pénzt ad nekik propagandára, és akkor a választásokon még az is előfordulhat, hogy az ellenzék győz, ami által a választások után majd az őket dróton rángató Soros/EB/CIA trió fogja irányítani az országot. A dolog érdekessége, hogy az ellenzék még nem is győzött, de már minden témában ugyanaz a véleménye, mint a sompolyogi Nyugatnak, ami felveti a gyanút piszkosul, hogy már meg is vannak vesztegetve. Ráadásul az ellenzék véleménye mind témánként, mind összességében a magyarok érdekeivel ellentétes, ami megbocsáthatatlan árulás.

A fenti érdekellentétet miniszterelnök úrtól tudjuk, mert azt, hogy melyek a magyarok érdekei, miniszterelnök úr határozza meg. Ilyen érdek például az orosz gáz. Vagy annak folyamatos biztosítása, hogy még véletlenül se kapjunk pénzt az EU-tól. Ahhoz, hogy miniszterelnök úrnak mindig a magyarok érdekei az elsők, a leghalványabb kétség sem fér, mely kétségmentességet fényesen igazolja egyre növekvő földgáz igényünk, és hogy az EU pénzek érkezése jövendő messzi évek homályába vész. Mindkettőt sikerült elintéznie.

Azt mondják páran, hogy dehogy akarja a Nyugat az országot irányítani, csak nagyon unja már, hogy van egy állandóan vétózó, kekeckedő, folyamatosan pávatáncoló, nemhogy a liberálisokat, hanem a szélsőjobbon kívüli komplett Nyugatot (szociális, konzervatív, zöld egyremegy) folytonosan vádoló és szidalmazó miniszterelnök, aki miatt a közös EU megállapodás és a közös EU cselekvés állandóan veszélyben van. Ráadásul ez a miniszterelnök az úgynevezett nyugati normákat nem tartja be, a szexuális irányultság vagy szexus jellegű másságokat törvényileg próbálja összemosni a pedofil bűnözőkkel, lenyúlta az összes féket és ellensúlyt, az ügyészséget kézi irányítása alá vonta, az EU pénzeket saját hatáskörben osztja el a csókosoknak, valamint politikailag és gazdaságilag Oroszország, csak gazdaságilag pedig Kína beépített embere az EU-ban. A közpénzből működtetett közmédiát és a kormány propagandaszervezetét közéleti informálás helyett pártpropagandára használja, a támogatások döntő részét a gazdagok kapják tőle, a szegények az út szélén vannak hagyva, az egészségügy és az oktatás egyre kevesebb pénzből működik, és hogy valahogy mégis működjenek, mindkettő rendőri felügyelet alatt áll. Ebből következően a Nyugat igencsak szeretné, ha más lenne a miniszterelnök nálunk. Irányítani persze a Nyugat nem akar, mert mit érne vele? A német autógyárakat, meg a többi üzemet, amelyek Magyarország GDP-jének nagy részét adják, a jelenlegi kormányzat jobban óvja és támogatja akár adócsökkentéssel is, mint azt Gyurcsány tenné bármily lázas állapotban. Igaz, a Mercedest ő hívta ide, és biztos ígért neki valamit, de erre a szuperpátyolgatásra valószínűleg ő sem gondolt.

Szóval ezt mondják páran. Borzasztó mondatok, de mi nem hiszünk nekik! Mi pontosan tudjuk (miniszterelnök úr iránymutatása alapján), hogy a Nyugat igenis fenyegeti a szuverenitásunkat, amely miniszterelnök úr szuverenitásával tökéletesen azonos, ugyanis az ország azt csinálja, amit ő akar, és ő is azt csinálja, amit ő akar. Múltkor is, kérem, mi történt a 2022-es választások előtt? A sunnyogó Nyugat ideküldött annyi pénzt, hogy miniszterelnök úrék közpénzből saját maguknak biztosított propagandafölénye az ellenzékkel szemben 400:1 arányról 50:1 arányra csökkent, ami megengedhetetlen befolyásolás! Miniszterelnök úrék kénytelenek voltak hát választás előtt egy csomó pénzt szétosztogatni a nép között, hogy valamennyire visszanöveljék az arányt. Ennek az osztogatásnak meglett ugyan a böjtje a vágtató infláció és a vágtató költségvetési hiány képiben, de hálaisten miniszterelnök úr megnyerte a választásokat, mert a nép az ily módon helyreállított propagandafölény miatt úgy tudta, hogy Márki-Zay:

1./ háborúba sodorná az országot,
2./ lebombáztatna minket Putyinnal,
3./ fiainkat vágóhídra küldené,
4./ elzárná a gázt, hogy fagyjunk meg mind,
5./ megszüntetné a rezsicsökkentést,
6./ bevezetné a fizetős egészségügyet,
7./ az összes gyermeket átoperáltatná a másik nemre, aztán meleggé nevelné, hogy az egyensúly helyreálljon,
8./ elvette a 13. havit, melyet Orbánnak kellett jóságosan visszaadni,
9./ állandóan lefeküdne a Nyugatnak, és nem lennénk már olyan büszke és szabad, de főleg szuverén ország, mint most.

Az természetesen nem kérdés, hogy aki mindezt így tudja, üvöltve rohan Orbánra leszavazni (még ha eredetileg ellenzéki érzelmű is!), és megfojtással fenyeget mindenkit, aki nem ezt teszi. Az előző mondat alapján csodaszámba vehető, hogy az ellenzékre egyáltalán szavaztak.

Na kérem, hát ezt a propagandafölényt, illetve mit is beszélek, szóval ezt a magyar szuverenitást fenyegeti a gátlástalan Nyugat. Nem csoda, hogy törvényt kell alkotni ellene, amely révén a szükséges propa… szuverenitás fölény mindig biztosított miniszterelnök úr számára. Miután Magyarországon az ellenzéknek már gyakorlatilag semmije sincs, mert mindent elvettek tőle, és most már külföldről sem támogatható, remélhetőleg örökre be tudjuk betonozni miniszterelnök úr szuverenitását.

A törvény egy nagyon klassz alkotás. Nem határozza meg, hogy konkrétan mi az, ami Magyarország szuverenitását veszélyezteti, hanem csak felállít egy Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára (ki hitte volna?) a köztársasági elnök nevezi ki. Szóval fideszes lesz, na. És ő fogja megmondani minden egyedi esetben, hogy mi az ábra, azaz azt csinál, és azt állapít meg, amit csak akar… illetve azt, amit a miniszterelnök úr akar. Így aztán a működése pont annyira lesz pártatlan, mint az ügyészségé. Tudnak a fiúk, nemde?

(7) A Hivatal (1) bekezdés és (3) bekezdés szerint nyilvánosságra hozott jelentésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

Mert az maga a Szentírás.

Orbán a mélymagyar

A magyar miniszterelnök pénteki rádiós fellépése során a két új magyar Nobel díjast: Karikó Katalint és Krausz Ferencet a Mély Magyarország képviselőjének titulálta. Orbán Viktor profi, nem játszik a szavakkal.

A mélymagyar a fajvédelem egyik hívószava volt az antiszemita időkben 1945 előtt amikor Németh László alkalmazni kezdte ezt a kifejezést. Orbán Viktor azt üzente ezzel a jobboldali híveknek, hogy ez a két új Nobel díj nem nagyvárosi zsidóknak jutott mint Kertész Imre és több elődje esetében hanem hanem a feltörekvő magyar vidéknek, amely olyan embereket adott a világnak mint Karikó Katalin, Krausz Ferenc és természetesen maga Orbán Viktor. Persze a miniszterelnök szóba hozhatta volna Szentgyörgyi Albertet is, de a nagy magyar biológus jelentős kormányzati támogatást kapott, és ezért jött haza Nagy Britanniából.

Orbán Viktornak esze ágában sincsen nagy pénzt adni a kutatásnak vagy a felsőoktatásnak. Miért nem? Egyrészt, mert nincsen benne gyors és közvetlen haszon. Másrészt pedig politikailag veszélyes lehet, ha a felsőoktatás nagy számban termel olyan tehetséges fiatalokat, akik nem látnak itthon jövőt maguk előtt. Orbán Viktor is ilyen fiatalember volt a Bibó kollégiumban, ahol szorgosan készült a hatalomváltásra a kommunista államvédelem két olyan mentorával mint Fellegi Tamás és Stumpf István.

A magyar jobboldal útja az antiszemitizmustól Izrael támogatásáig

Horthy Miklós és rendszere nyíltan antiszemita volt, a kormányzó dicsekedett is azzal, hogy Európa első zsidótörvényét a keresztény és nemzeti Magyarországon hozták meg. 2001 szeptember 11-én a magyar szélsőjobb nyíltan a merénylőkkel szimpatizált. 2002-ben amikor Kertész Imre Nobel díjat kapott Sorstalanság című holokauszt regényéért, sokan Imre Kertésznek nevezték őt a szélsőjobboldalon. Az író bírálta Orbán Viktor politikáját, és kiköltözött Berlinbe. Ám azután megbékéltek egymással, és az Orbán kormány Kertész Imre Intézetet hozott létre Budapesten. Orbán Viktor megértette, hogy az antiszemitizmus elfogadhatatlan a nemzetközi színtéren. Kollégiumi társát, Nagy Andort küldte ki Izraelbe nagykövetnek, aki jó kapcsolatot épített ki Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel. Netanjahu azután nemcsak, hogy ellátogatott Budapestre, de beajánlotta Orbán Viktort a Fehér Házban is. Így fogadta a magyar miniszterelnököt Donald Trump, az USA akkori elnöke.

Amikor eljött szeptember 11. Izrael számára a Hamász terrortámadásával, akkor Orbán villámgyorsan kiállt Izrael mellett, és betiltott mindenfajta tüntetést a Hamász mellett Magyarországon.

Az más kérdés, hogy a Karmelita kolostorban a magyar kereszténység legnagyobb ünnepén vígan parolázott Katar emírjével, aki a Hamász legfőbb szponzora.

Az elmúlt évtizedben több mint egymilliárd dollárt adott a Hamásznak. Katar fizette a közszolgálati dolgozókat a gázai övezetben. Az emír kikötése az volt, hogy nagyobb terrorakciót nem hajtanak végre Izrael ellen. A Hamász az emírt is becsapta amikor megindult a meglepetésszerű támadás Izrael ellen.

Orbán tehát politikai bravúrt hajtott végre azzal, hogy az antiszemita hagyományokkal rendelkező jobboldalt átállította Izrael oldalára. A baj az, hogy a pénzügyi válságot, mely Magyarországon erősen közelít, nem lehet politikai bravúrokkal kezelni. Arra pedig Orbán Viktor miniszterelnök nem számíthat, hogy Katar dúsgazdag emírje a Hamász után őt is szponzorálni fogja.

Nagyotmondás

Hungarikum: nálunk még a közelről jött ember is azt mond, amit akar! Ezt támasztja alá Miniszterelnökünk minapi parlamenti beszéde.

„Magyarország politikailag elég stabil, gazdasága elég erős, hogy letörje az inflációt, megvédje a munkahelyeket és a nyugdíjakat.”

Orbán nagyon óvatos. Mindig vigyáz rá, hogy nyílt hazugság a szövegében ne legyen. Ennek ellenére sikerült már párszor megbotlania, úgymint „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok  (= Hazudtam, és még fogok is)”, „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk a velünk egyet nem értőket”, „Minden háztartást havi 181.000 forinttal támogatok”, satöbbi, satöbbi. A fentieket tekintve meglepő, hogy mégis Gyurcsányt hazugozzák, pedig olyan Gyurcsány hazugságról nem tudunk, amit a fenti Orbán idézetekhez hasonlóan, nyíltan és közvetlenül mondott a népnek.

Érdekességként még megemlíthető, hogy Orbán hazugságait illetően egyikből sem lett 2006. ősze, de még csak a leghalványabb hasonló megmozdulás sem.

A fentiekből következően az „Orbán ugyan rossz, de legalább nem hazudik” felkiáltás a kiemelt ostobaságok kategóriájába sorolandó.

A fenti mondatot illetően:

  • Magyarország politikailag tényleg stabil (első kijelentés rendben). Minden más szempontból rendkívül kellemetlen a helyzet, se tisztelet irántunk, se pénz nekünk, de az ország népe csökönyösen ragaszkodik a megszokotthoz, és ha egyre jobban süllyed is az ország, az sem számít neki. Matematikai hungarikum, hogy minden választáson az ország egyharmadának lesz kétharmada.
  • Magyarország gazdasága jelenleg nem erős (második kijelentés: súlyos hamuka). Még mindig hatalmas az infláció, csökkennek a reálbérek, rengeteg beruházást kell elhalasztani, és már Bulgáriával meg Romániával küzdünk az utolsó hely elkerüléséért, ha ugyan nem csak Bulgáriával.
  • Az inflációt könnyű letörni, elég, ha jól választunk viszonyítási alapot.

Az infláció mértékét általában az egy évvel azelőtti árakhoz képest szokták megállapítani. A múlt év végi (2022. szeptember – december) inflációról elmondható, hogy hatalmas volt 2021-hez képest, és miután a most következő hónapokat év végéig a múlt év hasonló hónapjaihoz viszonyítják, azokhoz képest a már akkor is magas árak idén kevesebbet nőttek, így aztán az infláció automatikusan le lesz törve anélkül, hogy bármit tenni kellett volna érte. Ebből következően az infláció „letörése” valamint a letörés megjósolása nulla kockázattal jár, azt bárki gond nélkül megtehetné – ha tudna róla, hogy lehet.

Orbán ezt használja ki, hogy az egyszeri választónak nincs információja, nem is tudja megszerezni, de még ha meg is szerezné, nem tudna mit kezdeni vele. Ez a kihasználás nagyon csúnya dolog, de Orbán már csak ilyen. Úgy tesz, mintha ő épített volna erős gazdaságot (dehogy erős, az S&P hitelminősítő szerint ugyanabban a BBB- kategóriában vagyunk, mint 2009. márciusában, a világválság kellős közepén, Gyurcsány lemondása után két nappal), és az erős gazdaság aztán letöri az inflációt (dehogy töri, már egy éve mi vagyunk az Európa rekorderek, és mi is leszünk még a „letöréses” időszakban is).

Itt tartunk most. Az augusztusi infláció 16,4 %.

  • A munkahelyek megvédésének (helyesen: a munkahelyek mennyiségi megvédésének) első lépése, hogy idehozunk olyan munkaerő igényes gyárakat, ahol az általában munkát nem találó, alacsonyan képzett munkaerő is foglalkoztatható. Hatalmas adóengedmények kellenek hozzá, de azt Orbán csuklóból abszolválja, ahogy számtalanszor meg is tette már.

Hozzájárul a megvédéshez, a közmunka bevezetése, valamint a feltételrendszer átalakítása arra vonatkozóan, ki a munkanélküli. Így ma már nem számítanak munkanélkülinek olyanok, akik korábban még annak számítottak.

A statisztikákban az sincs benne, hogy 2010-hez képest 200.000-rel több, itt született magyar költözött el innen külföldre (igaz, az akkori számhoz képest 150.000-rel több külföldön született ember él Magyarországon, azaz az ebből adódó veszteség csak 50.000 fő), valamint az sem, hogy az itt élő, de külföldön dolgozók száma 100.000 fő. Ennek a 150.000 embernek már nincs szüksége hazai munkahelyre (a munkavállalók számát tekintve: 6,7 %)

Hát így kell a munkahelyeket megvédeni.

  • A magyar gazdaság valóban megvédi a nyugdíjakat (is). A kérdés persze megint csak az, hogy mitől, illetve kitől, és hogy hogyan. A 2010. óta történt eseményeket számba véve három megvédésről beszélhetünk.

Megvédés I. A szörnyű gyurcsányi vészkorszakban a svájci indexálás dívott hazánkban, mely a nyugdíjaknak nem csak a vásárlóértekét őrizte meg az inflációval szemben, hanem az ország gyarapodása esetén a nyugdíjak is nőttek, azaz nem maradtak le az ilyenkor szintén növekvő bérek mögött. Na, ezt a svájci indexálást törölte el az Orbán kormány a hatalomra jutásakor.

A megvédés így 2010-től szimpla inflációkompenzálássá degradálódott, azaz ha valaki 2010-ben már nyugdíjas volt, a nyugdíja ma is pont annyit ér, mint akkor. Egy forinttal se többet, hiába gyarapodott az ország a 10 éves világgazdasági fellendülésnek meg a nagy mennyiségben ömlő EU pénznek köszönhetően jókorát. A minimálnyugdíj persze még ennyire sem lett megvédve, az éhenhalást bárkinek biztosító 28.500 forint ma is változatlan.

Megvédés II. A Gyurcsány által a szörnyű gyurcsányi vészkorszakban 2700 milliárdra hizlalt MANYUP kasszát Orbán egy azonnali lenyúlással próbálta megvédeni. Emlékszem Selmeczi sikoltozására a pódiumról, ahogy ott állva teljes erőből védte szegény leendő nyugdíjasok pénzét a tudjukkiktől, de sajnos ma már sem Selmecziről sem a MANYUP milliárdjairól nem tudni, hogy merre járnak. A megvédés így nem lett túlságosan sikeres.

Megvédés III. A 13. havi nyugdíjat Medgyessy vezette be, és a FIDESZ nem szavazta meg. A szörnyű gyurcsányi vészkorszakban Gyurcsány végig fizette, majd a világgazdasági válság miatt Bajnai szüneteltetni rendelte el, mondván, ha jobb idők jönnek, újra fizethető.

Mint már többször hallottuk tőle, Orbán szerint 2010-től kezdődött Magyarország nagy korszaka, a legjobb 10 év, ami csak létezik. A korszak érdekessége, hogy a 13. havi nyugdíj szempontjából ezek rossz évek lehettek, mert Orbán úgy nem fizette, hogy csak na. Másra kellett a pénz. Nem a nagymama kap meleg papucsot, hanem a családfő egy focilabdát, ráadásul megdézsmálva a családi kasszát, maga veszi meg a boltban magának.

A miniszterelnök csak akkor hagyta abba a 13. havi nyugdíj 10 éven keresztül történt ellopását, mikor magára nézve veszélyesnek kezdte látni a közelgő választásokat. Ma már folyamatosan fizet (nagy bukfenc lenne, ha visszavonná), miközben azzal dicsekszik, hogy Gyurcsány vette el, és ő adta vissza, ami nagyjából igaz volta ellenére igencsak nagyméretű csúsztatás.

Na, így kell hallgatni Orbánt. Állandó gyanakvással, mivel a gátlás benne egyre csökken. Még ezt is mondhatom… sőt ezt is… és még ezt is… nincs határ!

Kötcse 2023.

Amikor Dobrev Klára családi nyaralójukból a kalocsai Paprikafesztiválra igyekezve elhajtott a kötcsei Kúria előtt, láthatta, sőt akár számba is vehette az ország színe-javát, ahogy érkeznek az Aktuális Kinyilatkoztatás helyszínére meghallgatni a Víziós Embert.

A Víziós Ember, aki majd megmondja nekik, hogy egyrészt mi lesz (jóslat), másrészt mi legyen (parancs). Ő ugyanis a hívők közfelfogása szerint ellát Krakkóig, ha lángol, ha nem, a többiek meg még az orrukig se. Utóbbi megállapítás igazságtartalmában nincs okunk kételkedni, előbbi meg kézenfekvő evidencia.

Ez az úgynevezett piknik a szokásos éves úrfelmutatások egyike, (ilyen például a tusványosi gyülekezde is), ahol az Úr felmutatja magát, learatja a tapsokat, aztán megnyugodva hazamegy. Újabb pár hónapig nem kell beszédet írni.

Az árnyékkormány miniszterelnöke, egyben az ördög felesége persze elhajtás közben nem vett számba senkit, ismeri őket, mint a rossz pénzt, és azt is tudja, hogy „az ország színe-java” kifejezés a besöpört jövedelmeikre jellemző, nem pedig az ország állapotára, melyet elvileg ők kormányoznak. Az állapot ugyanis eléggé lehangoló, ebből következően óriási baj, ha tényleg ez a tehetségtelen gárda lenne az ország színe-java. Hál’isten nem az, hiába hazudozzák sokan. Van jobb!

A Főnök beszéde nem nyilvános. Természetesen ez csak egy trükk, hogy egyrészt a közzététel helyetti, gondosan megtervezett kiszivárogtatás titokzatosabbá és fontosabbá tegye a mondottakat, mert az mindig használ a szövegnek, pláne benne rejtező ostobaságok esetén, másrészt, ha valaki rámutatna az ostobaságra, lehet mondani, hogy nem pontos az idézet. Ő nem is ezt mondta. De nem ám!

Az infó csepegtetés jelenleg teljes erővel folyik. Amit mostanáig sikerült kiszivárogtatni:

  • A miniszterelnök módosította nyugdíjba vonulásának évét, ami eddig 2030. volt, most 2034 lett. Indok: a COVID és a háború „négy évet elvett tőlük”.

Ebből a közlésből több dolog következik. Orbán egyrészt biztos benne, hogy mostantól örökké FIDESZ kétharmad lesz, azaz, ha akarja, haláláig miniszterelnök maradhat, másrészt a kudarcos évek miatt (mely kudarcossághoz neki természetesen semmi köze sincs) kárpótolni akarja magát négy szép, diadalmas évvel – illetve szerintem inkább hattal, mert a budapesti olimpiát 2036-ra tervezi. Ha a plusz négy év megvan, a még plusz kettő nem fog zavarni senkit. Nehogy már más nyissa meg!

  • A miniszterelnök a gazdasági nehézségeket jelölte meg a Fidesz népszerűségvesztésének fő okaiként, mint mondta, „a társadalom nem ehhez szokott hozzá, hanem a folyamatos növekedéshez”.

Ja. Hozzászokott. A Bajnai által rendbe tett országhoz, a Gyurcsány által összegyűjtött MANYUP 2700 milliárdjának lenyúlásához és szétosztásához, a 2010. utáni világgazdasági fellendüléshez, ami a magyar gazdaság multijait folyamatosan támogatta, az állandóan érkező EU pénzekhez, és a mindezekből következő „folyamatos növekedéshez”, amivel csak egy baj van: a többiek még jobban növekedtek, azaz mára a sereghajtó csoport (Románia, Bulgária, Magyarország) tagja lettünk, amiről persze a nagyközönség nem tud. Persze 2,7 millióan el se hinnék, még ha mondanák is nekik, de nem is mondja senki. A többieknek sem.

  • Orbán szerint vezető pozíciójukhoz az is hozzájárul, hogy gyenge az ellenzék, valamint állítása szerint nem voltak az embereket érintő megszorítások.

Ez így igaz. Legalábbis az első állítást illetően, mert a második a szokott füllentés, ami mellett lazán elsiklik a hallgatóság meg az olvasótábor is. Az ellenzék gyöngeségét illetően ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azon maga az ellenzék nem tud változtatni, mert a bizonytalanok nekik nem hisznek. Segíteni kellene nekik, elmondani/megírni, hogy ők jobbak lennének, és hogy hogyan lennének jobbak, de sajnos, mint az már sok éve látható, ilyen segítség nincs. Ennek fényében jogosnak tűnik Orbán hosszútávú tervezése.

  • A miniszterelnök ismét elmondta, hogy komoly veszélyt lát Európa iszlamizációjában, és úgy gondolja, hogy belátható időn belül Nyugatról keresztény közösségek fognak Magyarországra menekülni emiatt.

Volt egyszer egy ember, valami francia, aki a XVIII. században kiszámolta, hogy Párizs utcáit 100 év múlva két méter magasan fogja lótrágya borítani (ő is tovább húzta a görbét). Nincs ezzel a tovább húzott muzulmános görbével sem gond, szegény idemenekülők majd azokban a házakban fognak lakni, amelyeket a Nyugatra távozó magyarok hagynak itt üresen.

  • A miniszterelnök azt akarja, hogy Magyarország nagy, erős és gazdag legyen, és mindenki tiszteljen minket (azt akarja! Fantasztikus!).

Ehhez van neki egy 15 pontos terve, amelyik a következő hét pontból áll:

  • a demográfiai fordulat elérése

Jutalmazással nem lehet elérni, csak kemény büntetőintézkedésekkel. Börtönnel való fenyegetés 3 gyermek alatt, sokmilliós pénzbüntetések, satöbbi. Aztán, ha sikerül, Magyarország lakossága 2100-ban is 10 milliós lesz, a lepusztuló Németországé meg megfeleződve 40 milliós. És akkor mi van?

  • A munkaalapú gazdaság létrehozása

Szerintem már létrehoztuk. A tudásalapú jobb lett volna, mint a multik gyáraiban való gürizés, de ha ez a vízió…

  • Hitelfelvételek helyett hitelezővé és modern ipari nemzetté kell válni

Tényleg? Aszta! Hogy erre még nem gondolt senki…

  • A magyar vállalkozóknak külföldön is be kell fektetni, a profitot pedig haza kell hozni

Ahhoz magyar vállalkozó kéne. Na, pont azt nem sikerült kinevelni. Sőt, ellenkezőleg! Antivállalkozók gazdagodnak tömegesen.

  • A hadseregfejlesztés

Úgy gondolja a miniszterelnök, hogy ettől leszünk erősek? És akkor majd mindenki tisztel minket, mert különben odapörkölünk, mint Putyin?

  • A digitális állampolgárság bevezetése

„A digitális állampolgárság egy olyan – a digitális és online világban járatos, az abban megjelenő információkat kritikusan szemlélő, konstruktívan továbbgondoló, produktívan kezelő személy jellemzőire utal, aki képes eredményesen, és a közösség számára is értékteremtően végezni a mindennapi tevékenységét.”

Hát, az jó lenne, csak az a baj, hogy ha az ilyen magyar állampolgárok száma túllép egy adott (nem is nagyon magas) létszámot, akkor Orbánnak meg a FIDESZ-nek többé itt nincs esélye. Szerintem nem gondolja ő ezt komolyan.

  • Energetikai önellátás, ennek része, hogy Paks orosz helyett francia üzemanyaggal menjen.

Ezt nyilván mondta neki valaki. Jelenleg Magyarország nem képes önellátásra (nem csak gázból és olajból, hanem villamos energiából is importra szorul), és ha beindulnak az energiafaló akkugyárak, akkor még rosszabb lesz a helyzet, ezért Paks II. késése miatt két nagy erőművet (1000 + 1600 MW) kell építenünk, azok pedig mással nem működhetnek, csak a Déli Áramlat nevű csővezetéken jövő orosz gázzal (a kazah gáz is gyakorlatilag az). Ezért kell állandóan gazsulálnunk Putyinnak, aki a gázt, meg Erdogánnak aki a csővezetéket tulajdonolja. A többi energetikai kérdés kevésbé lényeges.

A fenti eszmefuttatásból azt, hogy erősek leszünk meg gazdagok, még csak-csak értem, de hogy hogyan leszünk nagyok, az igencsak kérdéses. A felfejlesztett hadsereggel visszafoglalunk a szomszédoktól valamit? Vagy mindent? Ezt takarja a nemzetegyesítés?

Ahogy a leírtakból látható nem egyszerű a helyzet. Mondhatni, rossz. Hogy ennek ellenére Orbánék népszerűsége nem csökken, azzal a hazáját féltő, médiabirtokos magyar értelmiségnek előbb-utóbb kell valamit kezdeni. Javasolnám, hogy minél hamarabb.

Egyelőre nem látszik jele.

Ursula von der Leyen Orbán támogatása nélkül is ismét a brüsszeli bizottság vezetője lehet

Orbán Viktor miniszterelnök immár nem bízik Ursula von der Leyenben, és ezért nem biztos, hogy támogatni fogja akkor, ha újra pályázik a brüsszeli bizottság elnökének posztjára – közölte a rászorulókkal Orbán Balázs politikai igazgató, aki ebben az esetben eljátszotta a His Master’s Voice szerepét.

Ursula von der Leyen is tudja nem is számít Orbán Viktor voksára, ha máshonnan nem, hát a brüsszeli Politico is részletesen beszámolt Orbán Balázs nyilatkozatáról. Ebben elsősorban arról esett szó, hogy a magyar miniszterelnök továbbra is bízik abban, hogy a jobboldali pártok a szélsőjobbal kötnek koalíciót az Európai Parlamentben, és ebben az esetben meghatározó erejű csoportosulás jöhetne létre. Az európai közvélemény jobboldali fordulata új brüsszeli bizottságot eredményezne, és ebben az esetben nemcsak Orbán Viktor nem támogatná Ursula von der Leyen újraválasztását, de mások sem. Ezenkívül pedig megindulhatnának az európai pénzek Magyarország irányában – erről nem beszélt Orbán Balázs, de a miniszterelnököt ez érdekli elsősorban hiszen a jelenlegi gazdasági válságban óriási szükség lenne az eurómilliárdokra. Jól mutatja a válsághelyzetet, hogy a magyar kormány az utolsó percben jelezte: nagyon is igényt tart az európai helyreállítási hitelekre, amelyek kamatlába jóval alacsonyabb mint amilyet Magyarország a nemzetközi pénzpiacokon el tudna érni.

Nincs vétó

Orbán Viktornak ezúttal peche van: a brüsszeli bizottság elnökének megválasztásához elég a minősített többség, nem kell teljes konszenzus. Vagyis

a magyar miniszterelnök nem gyakorolhatja kedvenc sportját, a vétózást.

Jelenleg a tagállamok többsége Ursula von der Leyen újraválasztását támogatja. Washington felajánlotta Ursula von der Leyennek a NATO főtitkári posztját, de nem valószínű, hogy a német politikus ezt elfogadná. Baráti körben állítólag úgy nyilatkozott, hogy a katonákból teljesen elege lett amikor hadügyminiszter volt Németországban.

Orbán Viktor másik elképzelése, a nagy jobboldali – szélsőjobboldali pártkoalíció sem úgy alakul, ahogy azt a magyar miniszterelnök elképzelte. Való igaz, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője tárgyal Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel valamiféle együttműködésről, de arról szó sincs, ami Orbán Viktor alapgondolata volt: együttműködés az Alternative für Deutschland mozgalommal, melyben neonáci csoportok is helyet kaptak. Annak idején ez vezetett a szakításhoz Orbán Viktor és Merkel kancellár között. Ezért lépett ki Orbán az Európai Néppártból mielőtt kirúgták volna. Most mind Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője mind pedig Merz, a CDU vezetője megerősítette:

nincs együttműködés az Alternative  für Deutschlanddal!

Nem véletlen ez az elszánt szembeszállás azzal a mozgalommal, mely nem utasítja el a náci örökséget. Németország ma éppúgy gazdasági válságban van mint a harmincas években bár ennek a krízisnek a társadalmi hatásait az állam még képes enyhíteni. A stagnáló gazdaság hozza föl az Alternative für Deutschland mozgalmat éppúgy mint Adolf Hitler mozgalmát a harmincas években. Az Alternative für Deutschland éppúgy nemzeti alapon áll mint Orbán Viktor miközben Giorgia Meloni Európa és USA-barát.

Orbán Viktorral egyetlen uniós tagállam sem kíván együttműködni.

Furcsa végeredmény ez egy olyan politikusnak, aki a magyar parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottságát vezette a kilencvenes években.

Orbán Viktor Európa és USA ellenessége sokba kerül Magyarországnak miközben Kína és Oroszország barátsága nem hoz túlságosan sokat a konyhára. Pekingből mindenesetre megüzenték Orbán Viktornak: pénzügyi válság esetén rájuk ne számítson! Adnak ők hitelt, de csak piaci áron vagyis méregdrágán.

Orbán a falon

Hogyan is írta a világ legokosabb embere? „Az élet célja a küzdés maga.” Más célt nem látott, akárhogy figyelt, és bizony van ebben valami. Hiába találta ki a vallás, hogy a földi élet célja a vizsga, az itteni siralomvölgy az élethosszig tartó vizsgahelye, és aki könnyűnek találtatik, annak irány a Pokol, egyébként meg a Menny, mert ennek nagy megmérettetési hercehurcának sok értelme nincs.

Ugyan minek válogatná szét a Jóisten ilyen bonyolultan az embereket, ha már a születésükkor tudja, hogy milyenek? Ráadásul az ember úgy gondolná, hogy ha már ilyen kiválasztás van, legalább a körülmények lennének mindenkinek azonosak, de nem: az egyik hülyének születik, a másik gazdagnak, a harmadik New York állam helyett Afrikába, a negyedik egy napig él csak és megkereszteletlenül hal meg, az ötödik pszichopata aggyal, érzelmek nélkül, valamint vicaverza, illetve összevissza, sokmilliárd féle ember, helyzet és környezet, akkor meg hogyan lehetne objektíven értékelni őket? A sárdagasztást még a Jóisten sem tudja a besurranással összemérni! Ebből következően Madách-nak van igaza. Nagyon igaza.

A költő legjobb magyar tanítványát Orbán Viktornak hívják. Lehet, hogy a sötét alvilág néhány tagja még nála is nagyobb híve a küzdelemnek, de ők nem vergődtek ilyen magas polcra, így aztán a közvetlen környezetüket kivéve se tanulságul, se figyelmeztetésül, se például nem szolgálnak senkinek. Viszont egy miniszterelnök magától értetődőn, ugyebár.

A küzdés jellemzője, hogy egyrészt csak valaki ellen, másrészt csak valamire hivatkozva, azaz valamiért tud az ember küzdeni. Ezeket előzetesen ki kell jelölni a küzdőnek, addig nem foghat bele, mert az elmondottak híján az nem küzdelem lenne, hanem ámokfutás. A küzdéshez kell még erő is, mert az, aki ellen küzdünk, az esetek nagy részében szintén rendelkezik erővel. Ha nem rendelkezne, simán einstandolnánk, ami kell nekünk, aztán az erőtlenek közül pár hullát hátrahagyva irány az édes otthon (Kalandozások kora, Kolostor fejezet).

A fentiek alapján és a kijelölési feltételeket teljesítve fogalmazta meg a miniszterelnök bölcs mondásait („Magyarország hét törvénye” – hát nem csodálatos?). A veretes mondatok alapján a küzdés a hazáért, a magyarságért, a nemzetért folyik, az pedig, hogy ma már nemhogy gyarmat nem vagyunk, de erős szövetségek tagjai, és ebből következően a szövetségeseink nem támadni, hanem megegyezni akarnak velünk, sőt megvédenek, ha kell, azaz se a hazát, se a magyarságot, se a nemzetet nem fenyegeti senki, érdektelen. A haza, a magyarság, a nemzet nagy többséggel Orbán Viktort bízta meg, hogy őt egy személyben képviselje, és ha ő azt mondja, küzdés, akkor úgy! Ellenfelek: Bizottság, Leyen, Soros, Biden. Remélem, mindenkinek érthető.

És most a törvények maguk:

Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!

Így igaz. A haza csak szeretve létezik. Attól haza. Az ország akkor is van, ha különösebben nem szereti senki, mert a polgárok viszonya hozzá nem érzelmi, hanem gyakorlatias (a nemzeti kultúra más, azt tényleg szeretjük, mégpedig mindentől függetlenül). Meglepő tény, hogy elég sok ország a polgárok vele való bármifajta érzelmi kapcsolata nélkül is működik, méghozzá kiválóan, viszont ezekben az országokban a kormány által önfeláldozást és/vagy lemondást kérni a polgároktól az ország „megvédése” érdekében, vagy a kormányzási hibákat a „megvédésre” fogni nem lehet. Azt csak kizárólag haza esetén.

Minden magyar gyermek újabb őrhely!

Ha valaki fél attól, hogy a magyar nép kihal, így a magyar nyelv és kultúra elvész, azt részben megnyugtathatom: a legpesszimistább becslések szerint 2100-ban még mindig ötmillióan leszünk, miközben a történelmi Magyarországon a török hódoltság előtt csak 3,3 milliónyian éltek, utána meg sokat romlott a helyzet, mégis itt vagyunk. A kihalás persze elkerülhetetlen (az emberiséggel együtt), de azt semmilyen mostani intézkedéssel nem lehet még csak késleltetni sem.

Az igazság erő nélkül keveset ér!

Ez is így igaz. Visszafele sajnos más a helyzet, az erő igazság nélkül is működik, és akinek ereje van (vagy azt hiszi), sokszor hajlamos rá, hogy az igazsággal ellentétes irányban vesse be (lásd például a kormány fővárossal szembeni viselkedését). Ezt elkerülendő legjobb, ha az emberek megegyeznek, hogy az igazság érvényesülését mindenki segíti, akkor erőre nincs szükség soha – kivéve a gyevi bírót, aki szerint erőre mindig szükség van. Ha nem támad senki, akkor is. A „megegyezés”-t, mint szót nem ismeri. Még „kompromisszum” alakban sem.

Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!

A miniszterelnöki erőkultusz megingathatatlan. Nem tisztel semmi mást. A röhej az, hogy mi, itt élő magyarok kicsik vagyunk, saját erőből semminket nem tudnánk megvédeni, még szerencse, hogy egyrészt a többi ország jóindulatú, és nem akar elvenni tőlünk semmit, másrészt, ha valaki el akarna is, a szövetségeseink megvédenek – hacsak nem lesz olyan magyar miniszterelnök, aki otthagyja a szövetségeket.

Az ilyen miniszterelnök IQ-járól nem nyilatkozom. Van elég bajom anélkül is.

Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!

Tipikus miniszterelnöki attitűd, ha mattot kaptam a sakktáblán, szétverem az ellenfél fején, és ha akkor sem adja fel, előveszem a pisztolyt, amelyet minden parti esetében magammal hordok, mert én a győzelemig szoktam játszani. Úri társaságban nem a legmagasabb pontszámot kapja az ilyen viselkedés, és ez sajnos az országra is kivetül, aminek a nemfideszes állampolgárok nagyon nem örülnek, ugyanis a negatív EU vélemények hátrányait a miniszterelnök helyett ők fogják elszenvedni (a fideszesek is elszenvedik, de ők örülnek).

Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!

Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a külföldön élő magyarok is a nemzethez tartoznak. Érdekes, hogy ezt soha nem vitatta senki. A magyarként való élést (nyelvhasználat, iskola) gátolták sokan, de hogy a magyarok magyar nemzetiségűek, az mindig elfogadott volt. Hogy ez minek került „Magyarország hét törvénye” közé, a nagy rejtélyek egyike. Hacsak nem szavazatszám növelési célból, mert akkor rejtélyről nem beszélhetünk.

Egyetlen magyar sincs egyedül!

„You’ll Never Walk Alone”, szól a Liverpool (meg még 18 egyesület) himnusza, és a régi musical dala felbukkan sok más helyen is. Sosem maradsz magadra, hangzik a bíztatás, ami jellemző a modern világban minden országra és minden közösségre is. Na, talán a magyaroknál akad némi gond az ígéretet illetően, mert ott van kivétel, mégpedig a faluvégi Mari néni, akihez nincs bevezetve a gáz, a kútra jár vízért, petróval világít (nulla rezsitámogatás), minimálnyugdíjból él, és az állam egyáltalán nem gondoskodik róla, mert van egy elvált lánya Nyíregyházán, aki rokkantnyugdíjasként nevel két gyermeket, ezért övé a teljes felelősség a családtagért. Az állam elegánsan kiszállt. Így aztán Mari nénit úgy hagyták ott az út szélén államék, hogy jobban se kell. Hatvanpusztán ez a gondatlanság persze elképzelhetetlen, a két esetből a magyar gondoskodási átlag kiszámítható.

A magvas gondolatok nemrég egy felújított iskola falára is fölkerültek. Vannak persze, akik túllihegésről fecsegnek, mag olyasmikről, hogy miért Orbán, miért nem Kossuth, Deák, Petőfi, de ezekre mi rá se rántsunk. Egy a fontos. Kupálódjanak a nebulók!

A Gyurcsány bezzeg nem tanított nekik semmit.

Pár nap múlva leszedték a törvényeket. Azt tudni, ki adott rá utasítást, az azonban ma is homályba vész: ki rakatta fel az ominózus bölcsességeket. Ahogy Karinthy írta: „Az élet olyan, mint a lavina. Egyszer föl, egyszer le”. Tudott az öreg, mi?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!