Kezdőlap Címkék Miniszterelnök

Címke: miniszterelnök

Orbán előre menekül

Ahol az ötven százalék tulajdonképpen kilencvenkilenc százalék, ott Fülig Jimmy pofonjai sem tudják elérni, hogy ne halottakból legyen sok, hanem megfelelő számú orvosból és szakápolóból. 

Alig egy hete, hogy Orbán száz család tragédiájára csak egy alternatív világ hazugságaival volt képes válaszolni. Sőt, médiájának mintegy négyszáz bértollnoka parancsra zengte, hogy Európában a helyzet kaotikus, ehhez képest nálunk viszont mindenki helyt áll a fedélzeten.

Elsősorban természetesen saját magára gondolt, de halvány ecsetvonás jutott az operatív törsz kiválóságainak is. Egyetlen gond volt ezzel, nevezetesen sem intézkedéseinek elmaradásával, sem intézkedéseivel nem sikerült elfedni az egyre közelgő tragédiát, az egészségügy összeroppanását. Ettől még

a maga részéről megfelelőnek ítélte a kormány az egészségügy  járvány terjedése ellen tett  lépéseit.

Aztán hirtelen valami történhetett, mert Orbán Viktor végső kétségbeesésében véletlenül igazat mondott.

„Ha így mennek tovább a dolgok, akkor ötven százalék esélye van annak, hogy a kórházakban el tudjuk látni a betegeket”

Sokan a szívükhöz kaptak, ha a Vezérlőtábornok ezt mondja akkor bizony valójában semmi esélyünk nem maradt.

Csakhogy Orbánt nem olyan fából faragták, emlékezzünk csak rá ő maga gumicsizmában kezében lapáttal végzett korábban a hóakadályokkal, éppúgy mint az árvízzel!

Nem először áll élére azoknak a hangoknak amelyeket előzőekben varjúkárogásnak, a vírusnak drukkoló nemzetidegen ellenzék riogatásának nevezett.

Fészbukszózatában jelentős szigorító intézkedéseket jelentett be, cseppet sem zavarva, hogy a bejelentés tartalma sok pontban összecsengett a korábbi ellenzéki követelésekkel csakúgy, mint a járványügyi szakemberek véleményével.

Az intézkedések túlnyomó részét a szakemberek és a közvélemény is helyeslően fogadta, csak halkan megjegyezve, hogy több közülük értelmetlen és hatástalan.

Viszont a kommunikáció szintjén nagyon is határozottságot és hatékonyságot mutató, ami Orbán számára elsődleges szempont. Jött is a kommunikáció bombája: Orbán Viktor miniszterelnök úr közbenjárására immáron 99 százalék az esélye annak, hogy az egészségügy ennyi szakemberrel – és kivezényelt segítséggel – is működőképes marad.

Magyarul ismét ott tartunk, hogy “Minden nagyon szépminden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” És, ha ez még nem lenne elegendő, akkor megspékeljük az online oktatásban résztvevő diákoknak az ingyenes internettel.

Probléma csupán azzal van, hogy sem az esti kijárási tilalommal, sem az ingyenes nettel nem lesz több orvos és megsúgom szakápoló sem!

Egyrészről megelégedéssel nyugtázhattuk az orvosok jelentős béremelését, a hálapénz büntetőjogi kategóriájává emelését, ugyanakkor egyszer végre nem varázsolni kellene a bűvészkalapból, hanem anélkül adni, hogy a kalap mélyén hókuszpókuszokkal ugyanezt a pluszt pénz vissza ne vegyék a kedvezményezettektől.

Azt nem tudom a kormány korábbi hívószavára hány orvos tért haza, de abban biztos vagyok, hogy töredéke csupán annak ahány orvos a legutóbbi intézkedéscsomag hatására otthagyja a közegészségügyet és a magánellátás területén keres boldogulást, vagy ami még valószínűbb sokszoros bérért, jobb munkafeltételek mellett külföldön talál állást.

Nem ágyszám bővítésre és nem is lélegeztetőgépek hiányára alapozva állították az egészségügyi szakemberek a közelgő összeomlás elérkeztét, hanem ahogy Fülig Jimmy nem állíthatott minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt, úgy a kórházakban dolgozó orvosok és ápolók sem képesek osztódással szaporodni (vagy legalább is nem abban a szükséges mértékben képesek rá), ahogy a fertőzéssel magukra hagyott polgárok száma növekszik! Mert hát míg Fülig Jimmy végtelen számú pofon kiosztására képes, addig az emberi teljesítőképességnek igenis van határa még akkor is, ha

az isten az egészségügyben dolgozókat a gyógyítás olthatatlan vágyának szerencsétlenségével ajándékozta meg.

Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy Orbán azért halasztotta a valós válságkezelést, mert más európai országok kormányaival szemben a felkészülés helyett azon mesterkedtek hogyan lapátolják ki a válságkezelés finanszírozására és az emberek valós megsegítésére felcímkézett százmilliárdokat.

Egy hete van csupán, hogy Orbánt ahhoz a Horn Gyulához hasonlítottam, aki ha az utolsó pillanatban is, de mindig rászánta magát  kényszerintézkedések megtételére, igaz csak ha már nagyon szorult a hurok.

Horn az utolsó pillanatban, Orbán csupán az utolsó utáni pillanatban.

Tudom, nehéz tudomásul venni, hogy a járvány nem politikai kategória, ebből kifolyólag nem lehetne pillanatnyi érdekek szerint működtetni.  Persze fideszéknél ezt már régóta tudniuk kellene, hiszen a Mester Lajos féle egészségügyi reformot, ami az elmúlt pár évtized egyetlen komplex és koherens reform-elképzelése volt politikai érdekei oltárán feláldozták. Ez még akkor is így volt, ha az MSZP is ellenségesen állt ehhez a  strukturálisan is megalapozott reformhoz.

Kivégzőosztag elé azonban nem a Gyurcsány vezette szocik, hanem a politikai hazárdjátékban érdekelt Fidesz, és annak vezetői állították.

Volt tíz év rá amiben bizonyíthatták volna ők sokkal jobbá képesek tenni az egészségügyet, mintsem azt Molnár Lajos elképzelte. Ehelyett csak mellébeszéltek. Ami fejlesztést végrehajtottak, azt az ezerszer megátkozott Európai Unió biztosította pénzekből tették, persze jócskán túlárazva az amúgy is megcsapolt forrásokat.

Sehol egyetlen előremutató strukturális lépést sem tettek, ami nélkül kilátástalan az egészségügy problémáinak megoldása.

Igaz, a strukturális reformok bevezetését nem választások előtt alig másfél évvel szokták bevezetni. A Fidesz most mégis valami effélét lebegtet, miközben pótcselekvésekbe menekül, bízva a kommunikációs lufik hatékonyságában, amit valljuk be – Mester terveinek megvalósítása helyett – mester fokon űznek.

„Ha jó szél fúj, jó szerencse van, és az Isten is megsegít, s megérkezik a vakcina, akkor sikerülhet kezelni a járványhelyzetet.”

Miniszterelnök úr, jó szél van: Biden nyert, a vakcina is jön jövő tavasszal, az Ön istenére kérem imádkozzon és hagyja a munkát a szakemberekre!     

Vészhelyzet fáziskéséssel

Miért vagyunk mi minden szükségintézkedéssel fáziskésésben nemcsak a gócpontokká vált országokkal szemben, de a környező államok is sokkal keményebb, és drasztikusabb lépésekkel igyekeznek MEGELŐZNI, hogy országuk  a vírusfertőzés egyik gócpontjává váljon.

Miniszterelnökünk valamelyik reggel felkelt, gyorsan közölte velünk, hogy az iskolák, óvodák, és bölcsődék márpedig nem lesznek bezárva! És ha, akkor a pedagógusoknak ez fizetetlen szabadságnak minősülne. Nekünk (mármint neki királyi többesben) Magyarország az első. Aztán estére – kis mértékben az ellenzék és nagyobb mértékben a Fidesz belső hangjaira tekintettel – vezérlőtábornokhoz méltó – aggodalommal közölte, hogy hétfőtől bezárják a tanintézetek mindegyikét, sőt az óvodákat és bölcsődéket is. A Nemzet Atyja meghallotta az idők szavát.

Az, hogy ez nem jelent mást, mint azt, hogy amit muszáj meglépni ha késleltetve is, de megteszik mit ne mondjak édeskevés!

Ha a miniszterelnökünk migráns ügyben olyan váteszi képességekről tett tanúbizonyságot, mint amit hívői állítanak róla, akkor talán ebbéli  jövőbelátó képességét kamatoztathatná most is, legalább annyiban, hogy idejében kiadja az utasításokat azokra a teendőkre, amik nem csak kezelik, de megpróbálják – már amit lehetséges – megelőzni a még nagyobb bajt.

Az operatív törzs felállításának egyik, ha nem is a legfontosabb oka, hogy a főnöki szerepet a miniszterelnök látja el, de az elmaradó vagy hibás döntésekért a törzs tartja a hátát, akik nem feltétlenül állnak a szakmai ranglétra magaslatán. Ha nem így lenne akkor a legjobb szakembereket válogatták volna össze tekintet nélkül arra, ki melyik oldalán áll a politikai palettának. De hát nem.

Akadnak is gyermeteg baklövések. Számtalan. Nem kívánom itt felsorolni. Aki kíváncsi rá csak olvasson egy kicsit a Facebook bejegyzésekből. Lehet legyinteni, hogy a Facebook mindent elbír, meg, hogy fake news, de nem lehet cáfolni a tényeket, nehéz lenne a telefonokkal készített amatőr kép- és hangfelvételekkel vitázni…

Amikor Wuhanban kiderült a vírusfertőzés egy ideig elhallgatták közszájon forgó tényt a tömeges megbetegedésekről és milliók menekültek el a városból elintézve ezzel, hogy a vírus kiszabaduljon Wuhan börtönéből. Az eredményt láthatjuk. Ebből kellett volna tanulni. Az okos a más kárán…

Miniszterelnökünk éppen hazalátogatott valamely fontos külhoni tárgyalásáról, a reptéren – számtalan kamera kereszttüzében – ártatlan képpel eljátszotta meglepetését amikor hőmérséklet ellenőrzésre szólították fel Anikó asszonnyal egyetemben. Még rá is tromfolt azzal az elejtett “ártatlan” kérdéssel, “mindenkivel ezt csinálják?” És a kedves olvasó meglepő választ hallhatott: “igen, mindenkivel”! Mindenkivel, kivéve azokkal az ezrekkel akik külföldről tértek haza és senki nem kérdezte tőlük a belépéskor honnan jöttek, senki nem mérte meg lázukat. Nem mintha a lázmérés hatékony szűrő lenne, de a közösségi médiában láthattuk, hogyan beszéli le a határőr a kamionos belépőt arról, hogy jelezze Milánóban járt, hiszen az neki plusz munka a kamionosnak meg karantén.

Talán nem kellene annyira lenézni minket, hogy egy ilyen színjáték pozitív üzenetet, mondhatnám bizalmi inspirációt ad nekünk és elhisszük, hogy “mi mindent kézben tartunk”  és különben is “boldogok a lelki szegények, mert…”

Csakhogy pontosan pontosan ezek miatt a finoman szólva is parasztvakításnak nevezhető, senkinek nem hiányzó műmosolyok miatt veszíti el a kormány az amúgy is csökkenőben lévő hitelességét. A bizalom hiánya meg szépen minden lépést a visszájára fordít. Ha elhinnénk, hogy hiteles amit kommunikálnak felénk akkor nem vásárolnánk fel a tartós élelmiszereket, ha hinnénk, hogy nem lesz gyógyszerhiány, akkor nem kezdtük volna megrohamozni a gyógyszertárakat és sorolhatnám…

Ha hiteles, őszinte lenne a kommunikáció, ha tervezett és szervezett lenne minden lépés – még akkor is, ha eddig ismeretlen és gyorsan változó dolgokra kell reagálni -, ha a különböző szakmák vezetőit nem párthűség alapján, hanem szakmai hozzáértés szerint válogatták volna, akkor minden illetékes a szakmai protokollt hozzá tudná igazítani a helyzethez, még akkor is ha a helyzet változó.

Attól, hogy a kommunikáció szintjén ki lettek helyezve a kézmosók minden mosdóban, csak éppen akkor nincsenek ott, ha mi használni akarjuk azokat, ha egy hét késéssel végre megérkezik az egészségügyben dolgozók biztonságát hatékonyan szolgáló szájmaszk, amiről máris kiderült, hogy az egészségügyben dolgozóknak csupán néhány napra elegendő mennyiséget rendeltek, akkor el tudnánk hinni, hogy a felülről nyitott kassza minden lehetséges módon rendelkezésre áll, és azt kizárólag a szükséges kiadásokra fogják elkölteni.

Azt már meg sem említem, hogy a kommunikációs szakemberek elfelejtettek szólni miniszterelnökünknek milyen visszás, ha azt mondja a képünkbe, hogy megteremtette a módját annak, hogy ő akármennyi pénzt felhasználhasson azon a pénzcsapon keresztül az ilyen előélet után csak kontraproduktív lehet, cseppet sem megnyugtató.

Ahogy azok a fránya kommunikátorok azt is elfeledték, hogy ilyen helyzetben csak olajat tesz a tűzre, ha a híradások az amúgy is tisztes apanázzsal ellátott egyházak további támogatásáról szólnak, s nem arról, hogy lélegeztető gépeket rendeltünk meg, vagy éppen gondoskodunk az egészségügyben dolgozók munkafeltételeinek biztosításáról!

Több, mint egy hete mondják a szakértők, hogy a Szent László kórház kevés lesz a fertőző vagy a fertőzés gyanús esetek elkülönítésére, de csak most, amikor már az illetékesek nyakukon érzik a kötelet, most igyekeznek országszerte infektológiai központokat aktivizálni, hogy az előre látható de halogatott lépéseket  rohamtempóban megtegyék.

Észre kéne venni végre, hogy ez az a helyzet, és ez az a pillanat, amikor a propagandisztikus kommunikáció nem pótolja a hiteles tájékoztatást!

Aljas gazember, aki egy ilyen helyzetben a politikai kommunikáció kihasználásával populista ígérgetéssel haszonszerzésre használja hatalmát ahelyett, hogy határozott és hatékony intézkedések sorával bizonyítaná önnön fontosságát, amivel növelnék a miniszterelnök sokszor maga által megtépázott hitelességét, sőt még odáig is elmennénk, hogy talán egy idő után azt is megbocsátanánk, hogy ő még sosem hazudott!

Lemond a máltai miniszterelnök

Ezt jelentette a Times of Malta arra az elhúzódó botrányra célozva, amely teljesen aláásta Joseph Muscat kormányfő tekintélyét. Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságírónő autóját 2017-ben felrobbantották. A család kezdettől fogva Joseph Muscat miniszterelnököt nevezte felelősnek a gyilkosság megszervezéséért.

Az oknyomozó újságírónő ugyanis elszántan bírálta a miniszterelnököt is, akinek gyanús kapcsolatai voltak a maffiával éppúgy mint olyan kétes hírű államokkal mint Azerbajdzsán. Amikor Alijev elnök elhatározta, hogy a kaviár diplomácia keretében politikusokat vásárol magának Európában, akkor az ehhez szükséges pénzt egy olyan azeri bank biztosította, mely Máltán működött.

Daphne Caruana Galizia arról is írt, hogy titokzatos azeri pénzek jelentek meg a kormányfő feleségének bankszámláin. Az oknyomozó újságírónő halála után az ügyet kivizsgálták, és a kormányfő neje visszafizette a kérdéses megvesztegetési pénzeket az államnak Máltán.

A kormányfő távozása várható volt miután egykori kabinetfőnökét a rendőrség letartóztatta. Az Európa Tanács is nagy figyelemmel kíséri a fejleményeket. Egy illusztris parlamenti képviselőjét a helyszínre küldte. A holland képviselő felkérte a miniszterelnököt, hogy maradjon ki az ügyből hiszen a jogi eljárás őt is érinti. Máltán a miniszterelnök joga az, hogy vádalkut kössön. A vallomásokból kiderült, hogy a szálak egyre inkább a kis állam miniszterelnökéhez vezetnek, aki ezért a lemondás mellett döntött a szigetországban.

Tisztelt Miniszterelnök úr! II. rész

Kilenc éve kezében volt a korlátlan lehetőség. Bármit megtehetett. A maguk képére formálhatták az alkotmányt és a jogszabályokat, megteremtve annak feltételeit, hogy az ország javaihoz csak azok férhessenek hozzá, akiket Ön arra méltónak talál.

Így lett az Ön Mészárosa nem csak a gázszerelés kimagasló tudású mestere, hanem minden anyagi hasznot hozó tulajdonnak birtokosa is. És mészárosok vannak még néhányan. Mindannyian igazán tisztes, a keresztény szabadságban hívő emberek. Lehet, vasárnap nem mindig misére járnak – csak mert sok a dolog. Ám azt azért nem ártott volna a keresztény szabadság piedesztáljára emelésük előtt megtudni, hogy ismerik-e a tízparancsolatot. Vagy legalább néhányat a tízből. Mind a tízet biztosan nem ismeri egyikük sem. Pedig az kőbe van vésve, át nem írható és ilyenek vannak benne: ne törj házasságot; meg olyan is, hogy ne lopj. Ez utóbbit egyikük sem ismeri, vagy ha mégis, akkor a Hofi-féle változatot „ne lopj, majd mi ellopjuk”.

El tudja képzelni, milyen amoralizáló hatása van annak, ha a teljesítményt nem     objektív mércével mérve jutalmazzák, hanem az Ön kormányához mért lojalitáshoz? Ez amolyan Rákosi-, ha egy kissé finomabb akarok lenni, Kádár-vircsaft.

Emlékszik arra az inkriminált mondatára, amit a tokaji szőlőbirtokok elnyerése kapcsán mondott?

„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”

Ezt nevezhetjük az ősbűnnek. Tudom, finoman szólva sincsen különösebben oda Gyurcsányért, de most mégiscsak idecitálom. Már csak azért is, mert főbűne neki is van. Hazudott reggel, éjjel, meg este – szokták idézni bűnbánatát. Most nem akarom ezt boncolgatni, de neki legalább van “őszödi beszéde” – nem tudom Ön olvasta-e -, viszont az öné azóta is várat magára.

Az Ön politikai fejlődéstörténete az ősbűne óta csak annyiban módosult, hogy a cél ma már nyíltan szentesíti az eszközt, nincsen arról szó, hogy a látszat kedvéért „ne mi kapjuk a legtöbbet” mára csak egy a szempont: „mindent mi kapjunk”!

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Minden újraválasztásánál azt mondtam: most aztán mindent elért, jöhet a megtisztulás és a közös béke meghozhatja a jólétet is. Hát nem jött. Sem a béke, sem a jólét.

Pedig tulajdonképpen sok figyelmeztető jelet kaphatott az irányváltás elmaradása miatt. A keresztény konzervatív értelmiség szépen lassan lemorzsolódott holdudvarából, csak azok maradtak, akik feláldozták értelmiségi mivoltukat a dagadó pénztárcáért, no és azok a másod-, harmadrangú talpnyalók, akikre sok szót nem érdemes vesztegetni.

Ne feledkezzen meg az unió jóindulatú pofonjairól sem. Most bánhatja igazán, hogy egy Juncker nevű öregember hóbortjának vette azt a taslit, amit Európa szeme láttára kapott, pedig az figyelmeztetés volt a javából: „ezen most kényszeredetten mosolyogsz fiam, de ne adja neked az úristen, hogy egyszer ne tudj arra hivatkozni: a magyarok nagy fölénnyel, demokratikusan megválasztott vezetője vagy!”

Eddig Önnel volt a jóisten! Sőt, a tenyerén hordozta.

De ez már múlt idő. Nem jöttek be számításai. Az összeurópai szintű politikusi ambíciói nem hogy kiemelték volna a kis ország szemétdombján kaparászó kiskakas pozíciójából, hanem lassan tényleg abba a megítélésű kategóriába sorolják, amibe a kisegeret az oroszlán hátán. Ismeri azt a viccet, hogy az elefánt hátára veszi a kisegeret és battyognak át egy hídon? Szóval battyognak, battyognak, az elefánt súlya alatt minden lépésnél rezdül a híd, mire a kisegér megszólal. –  Csak finoman, mert kettőnket nem biztos, hogy elbír ez a tákolmány.

Csakhogy, a tákolmányról kiderült akár három elefántot is elbírna, de a kisegeret már senki nem akarja átvinni a túlsó partra.

Nem értem, miből gondolta, hogy a jól kiválasztott migránsozás, pláne a hozzá párosuló sorosozás után Európa hasra fog esni a keresztény védőbástya szerepének eljátszásától, vagy éppen a kimenekített keresztény menekültek elködösítik szemüket és nem veszik észre, hogy ez ugyanolyan pozőrség önnél, mint korábban a liberalizmus hazai bástyáján Dugovics Titusz szerepe. Utólag belegondolva nagyon is illik önhöz a szerep, mert ugye kiderült, Dugovics Titusz sosem létezett, ahogy ön sem volt soha védőbástyája semmilyen elvnek, ideológiának. Az Ön istenét hatalomnak hívják, minden más csak eszköz a kezében.

Vezérfonala egy olyan ember útmutatása, aki nem sokkal a halála előtt a következőt mondta magáról:

„Meg akartam változtatni a világot, és ezt meg is csináltam. Rosszabbá tettem.”

Elismerem én, hogy az erkölcs és politika nincsen mindig szimbiózisban egymással. Minden egyén politikáról kialakított képét saját értékítéleti fokmérője határozza meg, ezért is gondolkodunk eltérően a jó és a rossz fogalmáról.

A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogyan lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalomtechnikai sikerek oltárán. E mellett fontos még az a kérdés, hogy az erkölcsösség miként mutatkozik meg a politikai döntésekben és a hatalommal való bánásmódban.

Ön jól tudja politikát csinálni erkölcs nélkül csak diktatórikusan lehet. Ha ráadásul még meg is akarja magyarázni, sőt erkölcsi magaslatra is szeretné emelni cselekedeteit, ehhez csak tirannusi koszorúval a fején képes valaki. Bár hosszabb távon még így sem lehetséges.

Miniszterelnök úr!  Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.

Ha tetszik, ha nem, az emberek sokféleképpen gondolkodnak és cselekednek bizonyos szituációkban, ez pedig megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi annak megítélését, hogy mi az igazán jó és mi a rossz. A politika világára ez hatványozottan igaz. Ön a legnagyobb hibát akkor követi el, amikor politikai, erkölcsi, morális meggyőződéseit – ha van ilyen Önnek (sokan kétségbe vonják) – általános igazságnak képzeli és szeretné azt mindenkire rákényszeríteni.  Általános igazság egyszerűen nem létezik. Ezért csak ellenségként képes tekinteni azokra, akik nem érzik magukénak gondolatait.

Magyarországon is, ahogyan minden más országban, létezik egyfajta közerkölcs. Általában ezekre az erkölcsi alapokra épülnek a társadalom életét szabályzó törvények is.

A törvények meghozataláért, kigondolásáért és végrehajtásáért a politikai vezetők felelnek.

Ennek következtében az erkölcs és a politika valamilyen mértékben mindenképpen találkozik egymással. Ön legnagyobb bűne, hogy törvényei a megágyaztak az intézményesített korrupciónak, csalásnak, lopásnak.

Magasztos szólamok mellett az ország erkölcsi szintjét olyan alacsonyra süllyesztette, hogy  látszólag érzéketlenné vált mindenféle frusztrációra. Látszólag. Jobb lett volna tudnia, hogy attól, mert kényszerből – ez lehet anyagi érdek vagy egyszerűen a retorziótól való félelem – elhallgattatja ezt a képességet, megszüntetni nem tudja: az ítélet megszületik csak egy adott pillanatban hirdetik ki.

A Borkai-ügy komoly dilemmát okozhatott Önnek. El kellett dönteni, hogy ebben a politikailag kényes időpontban és kérdésben

az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt.

Ha azonnal eltávolítja a botrányba keveredett polgármestert, nemcsak az ellenzéki jelölt győzelmének ágyazott volna meg – igaz, csak időlegesen –, hanem az időközi választás megtartásáig olyan mennyiségű csontváz hullott volna ki az iratszekrényekből, ami után lehetetlen lett volna bármilyen nyerésre esélyes jelöltet találni.

Így látszatmegoldásként Borkai selyemzsinórral a nyakán “önként” kilépett a Fideszből, de csak azután, hogy megvették a négy jobbikos képviselő-jelöltet, biztosítva ezzel a választási győzelmet, és teljes fideszes mozgósítás mellett be is jött a számítása, ha csak néhány szavazattal is, de megnyerték a választást.

Bárki támadhatja a Borkait, szabad préda, viszont nem kell beengedni a polgármesteri hivatal iratszekrényébe a csontvázvadászokat.

Ügyes, és hatalomtechnikai szempontból hibátlan gondolatmenet lehetne, ha… Ha el tudták volna bárkivel hitetni, hogy Borkai, a bűnét belátó és megvilágosodó halandó, nem akarva rossz hírbe hozni az amúgy makulátlan közösségét, krokodilkönnyek között elhagyja szeretett pártját.

Az Ön által választott megoldás etikai szempontból maga a teljes csőd. Nem a botrány okozta feltálalt magas labdát tartom a fontosnak – a látható ellenzéke még ezt a magas labdát is majdnem elhibázta -, hanem elsősorban saját táborára gondolok. Azokra, akik tisztességes és ne adj, isten még őszinte hitből és meggyőződésből tartoznak szavazótáborukba – akik nincsenek kevesen -, azokra, akiknek az erkölcs nem eszköz, hanem hétköznapjaik útmutatója, azok Ön szerint mit szólnak a „botrány” ilyetén megoldásához?

Szokás szerint látszatmegoldáshoz folyamodott. Olyan ez, mint ha úgy válik el tőlem a feleségem, hogy kimondják a válást, van róla papírja, visszaveszi leánykori nevét, de egy lakásban lakunk, minden este együtt fekszünk, egymással szeretkezünk, egymás mellett ébredünk, közös a pénztárcánk és közös az örömünk-bánatunk is.

Viszont a papírra nem kell ráírni, hogy házas, hivatalos státusza: független.

Ezzel a megoldással Ön már nem hányhat semmit Borkai szemére. Ezzel a lépéssel önmagát sározta be, Borkai megítélésén ez nem változtatott. Hagyta, hogy a keresztény szabadság felkent apostolai, a KDNP-s színekben versenyzők, de még az egyházi vezetők is semmitmondó, mellékes megjegyzésekkel menjenek el a történtek mellett. A legnagyobb irgum-burgum szerint ez “már nem fér bele”. Pedig ha jól láttam bőven belefért…

Valójában a szexparti csak elfedi az igazi botrányt, azt a 18 milliárd forintos síbolást, amit az Ön jóváhagyása mellett Borkai és bűntársai elkövettek ellenünk. Az Ön mindent látó szeme pontosan tudott minden visszaélésről, és nem állítom, hogy engedélyezte, netán jóvá is hagyta, azt meg pláne nem, hogy anyagilag is érdekelt volt benne, de hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az állami vagyon jelentős része elveszítette „közpénz jellegét”.

A hatalmat egy demokratikus rendszerben addig tudja birtokolni egy párt vagy pártszövetség, ameddig a választók bizalmát élvezi. Amint a bizalom elvész, úgy a hatalom is. Ezen a ponton a politika és az erkölcs élesen elválnak egymástól. A politikusok cselekedeteit a legtöbb esetben nem csupán a közjó elérésének álma befolyásolja, hanem hogy megszerezhessék és megtarthassák a hatalmat.

Azzal, hogy a hatalom megtartása előfeltétele a döntéshozatal lehetőségének megtartásához az erkölcs alárendelt szerepbe kerül a politika világán belül.

A hatalomtechnikai racionalitás képes felülírni az elvek és az erkölcsi szabályok betartásának fontosságát.

Egy tisztességes ember – még ha miniszterelnök is – előbb elhatárolódik Borkaitól, megfosztja közösségéhez tartozó összes korábbi tisztségétől, támogatásától, majd elkönyveli a politikai vereséget a tisztesség oltárán, és közösségén belül erényt kovácsol a vereségből.

Ha ezt tette volna, Ön nem csak tisztességesnek látszik, hanem valóban tisztességes polgárként járt volna el.

Így marad az az egyetlen, de, megsúgom, hosszú távon semmit nem érő szócska: ügyes.

Mit is írtam korábban a hosszú távról? „Úgy néz ki, a rövid távot már lefutotta, a hosszabb meg nem megy.”

Egy ideje sajátjaival is leszámol. Számuk egyre csak nő. Finkelstein halálával egyértelműen leszálló ágba került. Mára már ott tart tévedhetetlenségének kényszerképzetében, hogy az Ön nagy mágusa is hiába beszél, nem hallgat rá. Pedig a piros popsifoltokon kívül valamit ért is ahhoz, amit csinál. Hazardőr, és jó kollégákkal veszi körül magát.

Az a fránya unió is nagyon unja Önt. Ha tényleg harminc százalékkal kevesebb pénz jut hazánknak az unió közös pénzéből, ha nem lesz egyszerű a túlárazott másfél méter magasságú kilátók építése, akkor miből fogja a sarzsit fizetni vazallusainak? Ha pedig ők nem kapnak, akkor az alattuk levő szint is rögvest elégedetlenné válik és nem lesz annyi folt, amivel eltakarhatná zsákján az egyre szaporodó lyukakat.

Belülről fogják szétfeszíteni a gondok, s ha ez eléri a szakítószilárdság határát, hát nem sok jövőt jósolok Önnek.

Levelem első részében a szocik kilátástalanságát legfőként abban láttam, hogy elfordult tőlük az ifjúság. Meg tudná nekem mondani az idén hányan léptek be a Fidelitasba? És a Momentumba?

A lázadás mindig azzal kezdődik, hogy a türelem elfogy, a lázadó szembeszegül a számára elviselhetetlenné vált akaratnak. És, hogy mikor fogy el, azt még Ön sem tudhatja.

Szerintem, ne várja meg mindezt.

A levél első részét itt olvashatják.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! I. rész

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Miért pont Önnek írom ezt?

Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk, hogy egy erős vár is könnyedén megroskadhat, ha megfelelő ponton éri támadás.

A helyzetet nézve semmi más nem történt, mint ami a szocikkal. Csupán a szereplők változtak, az esemény ugyanaz. Tudjuk, hogy a Hagyó-ügy, a Hunvald-ügy, a sukorói telekcsere és sok más esemény a 2006-os előzményekre jócskán rápakoltak. A jól adagolt és közszájon tartott médiás híradások megtették hatásukat. Ahogyan önök előre megígérték: ott lihegtek mögöttük, tarkójukon mindvégig érezhették hideg leheletüket. Ráadásul akkoriban az ellenzék se nélkülözött közmédiás megszólalási lehetőséget, ráadásul önök tudatosan kiépítették saját helyi médiahálózatukat is. A közmédiumok, ha nem is jártak el a a tőlük elvárható objektivitással de a mostaninál sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. Hiába a baloldali médiatúlsúly, ezeknek a piszkos ügyeknek napi tálalása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elveszítették a választásokat, sőt önök mindenhez a kétharmad nélkül is elég hatalommal rendelkeztek.

A szocik hátország nélkül maradtak. Ráadásul a 2010-es kormányváltáskor 15 százalékos ellenzékként veszítették el hatalmukat, pénzügyi hátországukat tekintve szegényebben, mint ahogyan a 2002-ben megnyert választáskor hatalomra kerültek.

A 2006-os események sulykolása, de a kialakult közhangulat is azt sugározta feléjük, hogy korruptak, csalnak, lopnak. Meg is lett az eredménye, a felnövekvő középiskolás és főleg az egyetemi ifjúság egyértelműen ellenük fordult. A jobbérzésűekből kiépült a Fidelitas tagsága, más részük a kétségtelenül politikai tényezővé váló Jobbikhoz csatlakozott. A megmaradt utánpótlás szemlélete semmiben nem különbözött a korábbi korosztályokétól, átvették a dohos ideológiai, politikai normákat és viselkedési mintákat.

Így lett a 2006-os választáson még 48 százalék körüli eredményt elérő pártból mára az 5 százalék körüli bejutási küszöböt remélő párt.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Térjünk vissza az elmúlt hetekre

A stratégák jól bevált útmutatásának megfelelően a kampányt megelőzően is nyomást gyakoroltak minden ellenzéki pártra. A kampányhoz érve pedig össztüzet zúdítottak rájuk. Némileg már az is szokatlan volt, hogy az Ön pártját is rengeteg támadás érte és nem csak amolyan szokásos frázispuffogtatás, hanem célzott és sok helyen célt is érő támadás.

Az összpontosított nyomás ellenére sem sikerült megakadályozniuk, hogy az ellenzék  – most először – ne csak  a szavak szintjén váljon összefogás pártivá.

Lassan, de felfogták, hogy nyakig a szarban nem a bűz ellen kell harcot folytatni, hanem előbb minden áron ki kell kecmeregni a pöcegödörből, aztán ha már nem a teljes megsemmisülés veszélye fenyeget, el lehet kezdeni lemosni magukról a fekáliát. 

A matematika szabályai szerint előre várható volt, hogy bizonyos helyeken pozíciókat veszít a Fidesz, mivel az eddig tagoltan semmit nem érő  ellenzéki pártok összefogtak, így a külön-külön elért korábbi eredményeik száma nem csak összeadódott, de még némiképpen növekedett is azokkal a szavazókkal, akik korábban kizárólag az ellenzéki összefogás elmaradása miatt maradtak távol az urnáktól.

A korábban bevált receptekkel igyekeztek rést ütni az összefogásban érdekelt pártok közé, de érzékelték, hogy ez most nem elég hatékony ezért elkezdték az ellenzéki indulókat egyénileg, a helyi viszonyokhoz igazítva levadászni. Meglepődhettek, amikor látták, ez egyenesen kontraproduktív hatást váltott ki a helyi közösségekben. Egyszerű:  a kisvárosokban, de még a nagyobbakban is az emberek ismerik egymást.

Csak olyan vádakkal kellett volna támadni, amiről előzőleg már suttogtak az emberek, de hangosan kimondani nem merték vagy nem akarták. Az utolsó hetekben magabiztos nyilatkozataik mögött érzékelhető volt a pánik. Sok helyen valójában fel is adták hadállásaikat s azokra a helyekre a koncentráltak, ahol többségük biztosítható volt. A billegőnek ítélt városokban Ön is bevetette magát. Ezt, az eddig tuti receptet is egyértelmű sikertelenség kísérte. Páston maradt az ellenfél. Ki hallott már olyat, hogy sem a keresztény szabadság ígérete, de még a három kiló krumpli vagy a gyulai kolbász osztogatása sem hatott.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Szerintem az igazi pánikot jelezte, hogy a keresztény szabadság nevében eddig soha nem alkalmazott politikai lejárató játszmába kezdtek. Wittinghoff Tamásról, Budaörs köztiszteletben álló polgármesteréről kompromittáló videót tettek közre (ami négy éve készült, azóta volt betárazva). Azon túl, hogy ez erkölcsi felháborodást okozhatott, a budaörsiek sokszor újraválasztott polgármesterén más fogást nemigen lehetett találni. Magánéleti feddhetetlensége sérült, de korrupcióval, csalással, lopással, hazugsággal vádolni nem lehetett, így politikailag makulátlan maradt.

Manapság azért olyan jólét már van ebben az Ön által vezetett országban, hogy egy vezető pozícióban lévő családos ember meg tudjon fizetni egy teljes testi masszázst, főleg ha a masszőr föld feletti lebegést is ígér.

“Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”

Tudnia kellett arról, hogy ilyen felvételt akár az Önök táborában lévőkről is készíthettek. Tudott is. Nem véletlenül mondta a következőket szeptember végi kongresszusukon:

“Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te tévedsz, s akkor is számíthatok rád, amikor én tévedtem. És, barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során?”

2018-ban Simicska nem dobott le bombát. Lehet, csak a rosszmájúság beszél belőlem, amikor azt mondom, az Ördög ügyvédje kevesebbet iszik, mert neki Borkai botrányával sikerült robbantani. Nem kicsit. Hiába számíthattak a borkai anyag leadására, nem voltak felkészülve a net erejére, mert ugyanez a bomba Budaörsön ez nem robbant. A leleplezés Budaörsön hatástalan maradt. Ebben bíztak a Borkai videó ügyében is. Elaltatták veszélyérzetüket. Nagy hiba volt.

Nem gondoltak arra, hogy milyen fontos a tartalom mellé a forma is. Minden szempontból.

Nem az az érdekes, hogy a Borkai-féle lányok domborulatai formásabbak, arra meg végképpen nem, hogy Borkai segge női szemmel vonzóbb látvány lehet Wittinghoffénál. Arra viszont igen, hogy belülről bemutatva, szereplőként elmesélve az egész történetet, nem az aktus, hanem az azt körüllengő korrupció, csalás, lopás és hazugság erkölcstelensége kapott kiemelt hangsúlyt, az erkölcsileg kevésbé elítélhető orgiával szemben.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Wittinghoff családja szempontjából morálisan kisebbet vétett, mint Borkai. Nem, de ezt intézzék el mindketten otthon. Viszont

Wittinghoff a saját pénzéből hetyegett, míg Borkai az állítólag tőlünk ellopott pénzből érezte jól magát, tehát az országnak tartozik elszámolással.

Ajvé, mecsoda különbség, mondják a nem oly mély magyarok!

Nem kívánok semmiféle büntetőjogi számonkérést felemlegetni. Nem. Hosszú felvezetőmnek egyetlen célja van, hogy felhívjam az Ön figyelmét arra, nem véletlenül említem ennek az országnak a baloldalban való csalódottságát, s a baloldal kilátástalanságát. Jövőjükért kétezertízben egy lyukast garast nem adtam volna, pontosan azért, mert nem csak anyagi forrásuk volt elapadóban, hanem politikai hitelük is a nullához konvergált. Megérdemelték, mert korruptak voltak, csaltak és loptak. El is fordult tőlük minden jóérzésű ember, főleg a túlélés esélyét biztosító ifjúság.

10 + 1 tény Boris Johnsonról

1. New York-ban született, de London polgármestere volt.
2. Felmenői között van Ali Kemal török liberális muzulmán újságíró és politikus; egy litvániai orosz ortodox rabbi; valamint II. György brit király. (Ezt ő maga úgy fogalmazta meg: egyszemélyes olvasztótégely vagyok.)
3. Háromszor nősült és háromszor vált el. Nem tudni pontosan, hogy öt vagy hat gyereke van-e. (Közülük leglább egy házasságon kívül született.)
4. 2016-ig USA állampolgár is volt.
5. Oxfordban együtt járt az egyetemre többek között közvetlen elődjével, Theresa May-jel; a mostani választási riválisaival, Jeremy Hunttal és Michael Gove-val; valamint a később ugyancsak miniszterelnök David Cameronnal, az egész Brexit-história elindítójával, akinek közeli barátja és szövetségese volt, mindaddig, amíg a brexit-népszavazáson ellentétes oldalra nem kerültek (Camreon a remain, Johnson a leave támogatója volt), amit Cameron árulásnak élt meg.
6. Jól beszél franciául és olaszul, ért németül, spanyolul és latinul.
7. Első munkahelye a The Times volt, ahonnan egy idézet meghamisítása miatt kirúgták. Később a The Daily Telegraphnál folytatta, évekig volt brüsszeli tudósító.
8. Polgármesterként komoly érdemei voltak abban, hogy a hivatali ideje alatt rendezett londoni az elmúlt negyven év legmenőbb olimpiája volt. (Megnyitó feat. David Beckham, James Bond with QE II., Sex Pistols, Paul McCartney.)
9. Komoly könyvet írt Churchillről, A Churchill-tényező (The Churchill Factor) címmel. The Dream of Rome című műve a római birodalmat hasonlítja össze az EU-val.
10. Hobbija a modellezés, londoni buszok replikáit készíti; rugby-rajongó.
+1 Mától ő Nagy Britannia miniszterelnöke.

Kert Attila Facebook bejegyzése

Nyílt levél a miniszterelnökhöz

Egy teljes tudósnemzedék veszhet el – Lendületes kutatócsoport-vezetők nyílt levele a miniszterelnökhöz és a Kormányhoz.

Az Akadémia kutatóhálózatának leválasztását célzó jogszabálytervezet elfogadása esetén pótolhatatlan nemzeti értékek vesznek el, és már rövid távon is helyrehozhatatlan tudományos, kulturális és gazdasági károk keletkeznek. Az elmélyülő bizalmi válság többek között a nemzetközileg is versenyképes fiatal kutatók elvándorlásával és egy teljes tudósnemzedék elvesztésével fenyeget. Egyebek mellett ez olvasható abban a nyílt levélben, amelyet Orbán Viktor miniszterelnökhöz és a Kormányhoz írtak az MTA kiválósági programja, a Lendület kutatócsoport-vezetői. A dokumentumot szó szerint közöljük.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormánytagok!

A „Lendület” kutatási kiválósági program tudományos csoportvezetőiként teljes értetlenséggel olvastuk a Palkovics László (ITM) által beterjeszteni kívánt törvénytervezetet, amely a magyar tudományos kutatást – ezen belül a Magyar Tudományos Akadémiát és annak kutatóintézet-hálózatát – kívánja az érintettek egyetértése nélkül, kifejezett tiltakozásuk ellenére átalakítani.

Nyomatékosan kérjük Önöket, hogy ezt az átgondolatlan, szakmai indokokkal nem alátámasztható és ezért jelen formájában rendkívül káros törvénytervezetet ne támogassák! Nem szolgálhatja Magyarország érdekeit egy olyan átalakítás, amelyet a magyar tudományos közösség túlnyomó többsége szakmai alapon ellenez és elutasít. A törvénytervezet sutba dobja az utóbbi hónapok tárgyalásainak ITM által is konszenzussal elfogadott eredményeit, és élesen szembemegy az MTA Közgyűlése által elfogadott, a Kormány nyilvánosan kommunikált szakmai igényeit is figyelembe vevő átalakítási javaslatokkal.

A Palkovics-féle törvénytervezet legproblémásabb elemei a következők:

  • Az átfogó elemzés és hatástanulmány nélkül előirányzott, szakmai érvekkel szemben erőltetett egyoldalú átalakítás tovább mélyíti a bizalmi válságot, hátráltatja az innovációs célok elérését, és rombolja a tudományos versenyképességet, tetézve az elmúlt egy év károkozását.
  • A törvénytervezet kiveszi a kutatások feletti ellenőrzést a tudományos közösség kezéből. Közvetlen politikai kontroll alá helyezi a tudományos döntéshozást, szöges ellentétben a nemzetközi gyakorlatban sikeresnek bizonyult, a tudományos közösség önigazgatásán alapuló tudományirányítási elvekkel (mint a Haldane-elv) és a bevált nemzetközi modellekkel, mint például a német Max Planck Társaság, vagy a francia CNRS működési rendszere.
  • A törvénytervezet ellentétes az Alaptörvénynek a tudományos kutatás és az MTA szabadságát védő rendelkezéseivel, és figyelmen kívül hagyja a magyar tudományos közösség és az MTA testületi álláspontját.

Konkrétan:

a. az NKFIH új irányító testületének (Nemzeti Tudománypolitikai Tanács) csak egyharmadát, a létrehozandó új Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) irányító testületének pedig kevesebb, mint felét adják a tudomány Kormánytól független képviselői;

b. elveti a Közgyűlés által szakmai alapon elfogadott irányítási formát, ami a kormányzat, az MTA és a kutatóhálózat egyenlő arányú képviseletét írja elő;

c. elveti a konszenzussal elfogadott köztestületi formát;

d. az intézetigazgatók és gazdasági vezetők kinevezése, önálló intézetek és központok megszüntetése, alapítása, valamint újak felvétele a hálózatba nem minősített többségi döntéssel történik;

e. nem rendelkezik az igazgatók kiválasztásánál a nyílt pályázati eljárásról;

f. hiányzik az új intézetek alapításáról, megszüntetéséről és felvételéről elfogadott 1 éves moratórium;

g. az új struktúra részleteinek kidolgozásában elmulasztja a független nemzetközi partnerek (pl. Max Planck Társaság) bevonását;

h. a tervezet nem ad garanciát a direkt (nem pályázati) támogatás reálértékének megőrzésére és az elkövetkező 5 évben történő kiszámítható növekedésére.

A törvénytervezet egyoldalú állami jogi aktussal az MTA-t kötelezi (“feladatául írja elő”) vagyona használati jogának átengedésére, amivel veszélyes és a jogrendet súlyosan romboló precedenst teremt az államosításra.
A törvénytervezet az átlátható és stabil finanszírozási rendszer hiányával kiszámíthatatlan környezetet teremt. A kiszámítható feltételek és stabil intézményi környezet elengedhetetlenek a magas színvonalú kutatásokhoz és a kiváló kutatók megtartásához.
A törvénytervezet szerinti átalakítás hatalmas kárt fog okozni a magyar tudományos kutatás nemzetközi presztízsének, veszélyeztetve a nemzetközi, ezen belül EU pályázati sikerességet.

A Lendületes kutatók előző levelére írt válaszlevelében Miniszterelnök Úr egyértelműen kinyilvánította, hogy a tervezett átalakítás során érték nem veszhet el, és a tudományos kutatás szabadsága nem sérülhet. A törvénytervezet elfogadása esetén pótolhatatlan nemzeti értékek vesznek el, és már rövid távon is helyrehozhatatlan tudományos, kulturális és gazdasági károk keletkeznek. Az elmélyülő bizalmi válság többek között a nemzetközileg is versenyképes fiatal kutatók elvándorlásával és egy teljes tudósnemzedék elvesztésével fenyeget.

Budapest, 2019. május 29.

A nyílt levél és az aláírók folyamatosan bővülő listája a Lendületes kutatók oldalán olvasható. Május 30-án kora délutánig a nyílt levelet már több mint 100 kutatócsoport-vezető, azaz a nagy többség aláírta.

Orbán: a magyarok világosan kimondták, változást akarnak Brüsszelben

0

A vasárnapi európai parlamenti (EP-) választáson a magyarok világosan kimondták: Brüsszelben változást szeretnének – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn, napirend előtt az Országgyűlésben.

A magyarok kimondták, olyan európai vezetőket akarnak látni, akik nem szervezni, hanem megállítani akarják a bevándorlást, olyan vezetőket szeretnének az európai intézmények élén, akik tisztelik az európai nemzeteket, és meg akarják védeni a keresztény kultúrát. A magyarok olyan vezetőket akarnak, akiknek mindig az európai emberek érdekei az elsők – mondta az EP-választást értékelve a kormányfő.

Közölte, hogy Magyarország nevében tárgyalva csak ilyen vezetőket fog támogatni.

A Fidesz-KDNP választási eredményét kommentálva Orbán Viktor megismételte: a kormánypártok az EP-választáson rekordrészvétel mellett rekordgyőzelmet arattak.

2004 óta ez volt a legmagasabb részvételű EP-választás – jelezte, úgy fogalmazva: a magyarok bebizonyították, hogy Magyarország európai nemzet, európai ország, “Európa a mi hazánk is”.

Azt is mondta, úgy tekint a vasárnapi választásra, hogy a kormány az emberektől ismét erős felhatalmazást kapott.

“Megbíztak minket a magyar emberek azzal, hogy Brüsszelben a változást képviseljük. Munkát és feladatot kaptunk” – jelentette ki, azt ígérve, mindent megtesz, hogy az európai politikában eredményesen képviselje a magyar választók akaratát.

Úgy értékelt, hogy a magyarok ismét bizalmat szavaztak a Fidesz-KDNP-nek és a kormánynak az EP-választáson, nagyobb támogatást kaptak, mint egy éve. A magyar választók azt kérik, hogy az EP-képviselők a magyarok érdekeit képviseljék Brüsszelben, ne pedig Brüsszel érdekeit Magyarországon – hangsúlyozta.

A kormányfő közölte: a választás azt is világossá tette, a magyarok szerint érdemes folytatni az elkezdett munkát. Az országgyűlési választás óta eltelt egy évben a magyar gazdaság eredményei tovább javultak, a magyar gazdaság egyre jobban teljesít, az első negyedévben a nemzeti össztermék 5,2 százalékkal bővült – ismertette, jelezve, hogy az első negyedéves eredmények másfél évtizede nem látott bővülési ütemet mutatnak.

Orbán Viktor kiemelte, az első negyedéves adatok alapján a magyar gazdaság növekedett legerőteljesebben az Európai Unióban, “hazánk jelenleg a három legdinamikusabban fejlődő gazdaság Európában”.

Eközben azonban az EU teljesítménye “már kevésbé rózsás”, a régi tagállamok növekedése lassul – mutatott rá a miniszterelnök. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság eredményeit meg kell védeni, és minden évben meg is kell haladni az európai növekedést. Reális célnak nevezte az EU átlagát 2 százalékponttal meghaladó bővülés elérését.

Ennek megvalósítása érdekében rövidesen gazdaságvédelmi akciótervet terjeszt a Ház elé – közölte.

A miniszterelnök végül arról beszélt, hogy az EP-választás eredménye azt is megmutatta: a magyarok támogatják a kormány családpolitikai kezdeményezését. “A magyar emberek számára a gyermek az első” – hangoztatta -, ezért hirdette meg a kormány a családvédelmi akciótervet. Három év alatt 21 ezer új bölcsődei férőhelyet teremtenek, amelyből az idei év végéig 10 ezer meg is valósul. Július 1-jétől elérhető a gyermeket vállaló fiatal házasok 10 millió forintos életkezdési támogatása, a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása, továbbá a csok, valamint a jelzáloghitel-elengedés bővítése. 2020. január 1-jétől pedig bevezetik a nagyszülői gyedet és a legalább négygyermekes édesanyák szja-mentességét – ismertette az akcióterv elemeit.

MTI

Az ellenzék a hibás!

„Ahogy felkelek, tudom, hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni.” – mondta népünk nagy vezére néhány hónapja egy interjúban, és szinte szó szerint ezt ismételte meg a német Bild-nek adott terjedelmes interjújában: „Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban, mert most folyton ellenszélben haladok.”

Megnyugodtam, vagyis dehogy. A fenti idézetekből két következtetést levonhatunk:
“Ad1” miniszterelnökünk alig, hogy kinyitja éjjeli álmából szemeit máris falja az ellenzéki sajtó mézédes mannáját, “ad2” valamit nagyon elszúrhat az ellenzék sajtója, hogy miniszterelnökünk ezekből a cikkekből merítve gondolja ki kormánya következő lépéseit.

Miniszterelnök úr, ha a fenti két mondat igaz, akkor volna egy tiszteletteljes javaslatom: sokkal, de sokkal kevesebb ellenzéki sajtóterméket olvasson! Sőt, ha csak ezen múlik tiltsa is be azokat!

Habár ezen a téren igazán jó úton halad.

Gumidominó – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami fura kávét kérnék, magára bízom, legyen benne flitter, gumicukor, mustár és tórium, vagy ahhoz hasonló, világítson a sötétben és játssza el a Radetzky-marsot – én, kérem, megbolondultam. És még az a jó eset, ha én bolondultam meg, mert a másik lehetőségbe, miszerint a miniszterelnök járt így, bele sem merek gondolni.

Az lehetetlen, én kell legyek a hülye.

Vele különben is vigyázni kell, poroszlók lesik minden szavunkat, nem szerencsés az ő felkent nevét egy mondatban említeni még a „mákos bukta” kifejezéssel sem, mert azonnal ránk sütik, hogy gyűlöletet keltünk ellene, tehát itt szeretném leszögezni, hogy ő okos, én vagyok az elemhunyt és kívánok neki ez úton is hosszú, eredményes életet, valamint Ali baba és a negyven rabló összes kincsét.

Ja, bocsánat, az már megvan neki.

A negyven rabló is.

Tulajdonképpen az indított szívből jövő jókívánságaim kifejezésére emígy, sajtó útján, hogy beleolvastam a Kossuth rádiónak adott rendes heti interjújába. Mondom én, hogy okos ember ő, nagyon is, az elejéről például rögtön Joszif Visszárionovics Sztálin jutott eszembe, aki bokros teendői közepette kiváló eredményeket ért el a szovjet nyelvtudomány terén is. És főként a szovjet nyelvben – egy ideig nem volt nagyon egészséges nyelvésznek lenni a Nagy Földön, mert felért egy beutalóval a magadáni ólombánya-szanatóriumba, vagy egy személyes találkozó is lehetett belőle Lenin elvtárssal. De hát mit mondott ez a bölcs ember?

„A nagy európai országok, pestiesen fogalmazva, etetnek bennünket. Szoktam is nekik mondani, hogy nem tollas a hátunk.”

Elolvastam, és megállt a kávésbögre a kezemben. Az egy dolog, hogy mivel kapcsolatban mondta (arra utalt, hogy elvileg Európa le akarná zárni Magyarország elől az orosz és kínai piacot, ami azért különös, mert fogalmam sincs, mit adhatnánk el Kínának – rizset vagy selymet talán?), de milyen nyelven szokta ő ezt mondani?

Azt most hagyjuk is, hogy az én apró kis életemben ritkán fordult eddig elő olyan alkalom, melynek során nagy európai országokkal beszélgessek, úgy általában. Lehet, nem is tudnám, miképpen fogjak neki. Biztos van annak módja, hogy az ember csak úgy odaszóljon mondjuk Németországnak vagy Britanniának, bár én ezt a módszert nem ismerem. Hanem mégis, milyen nyelven mondja, hogy „nem tollas a hátunk”?

Ugyanis ez egy nagyon speciális kifejezés, amit Budapesten kívül még magyar nyelvterületen sem mindenhol értenek feltétlenül. Meg merném kockáztatni, hogy ha mondjuk Hargita megyében ezt mondanám valakinek, az nézne és rám hagyná – persze, hogy nem tollas, természetesen, de miért volna az, mit ittál? Angolul, németül, olaszul és románul sincs semmi értelme a kifejezésnek, franciául és spanyolul nem tudok rendesen, de valószínűleg ezeken a nyelveken szintén nincs.

Hát ezért nem értenek minket.

Orbán Viktor felszólal Brüsszelben, azt mondja Junckernek, miszerint „Our back is not feathery”, és Juncker azt hiszi, hogy megőrült, mert ennek nincs semmi értelme. Holott egyszerűen azt jelenti: „ne nézz verébnek”, vagyis „don’t take us a sparrow”. Ja, bocsánat: ennek sincs semmi értelme.

Akkor menjünk tovább, mert a nyelvszépségekkel eleget foglalkoztunk. Következik a logika. Sőt: talán alkímia is.

„Létezik egy liberális hálózat, egy liberális maffia, amit jól kitömnek pénzzel és sok emberből áll. Politikusokat, újságírókat, elemzőket foglalkoztatnak, akik bizonyos képzetek kialakításán dolgoznak, amely egyfajta összefüggés-rendszert alkotva a politikusok számára is, mint valóság jelenik meg. Amikor elképzelik, hogy mit akarnak, akkor csak ebben az összefüggés-rendszerben tudnak gondolkozni. Létezik tehát egy ilyen szellemi hálózat Európában, ami fontos kérdésekben alapvetően szellemileg is meghatározott, de üzletileg is motivált kérdésekben megpróbál egy ilyen gondolkodási keretet ránk erőltetni.”

Hát bizony, bizony az öszefüggés-rendszerrel vigyázni kell. Az egy olyan dolog. Elkezdődik az elemi iskolában, ahol megtanítják az embernek, hogy kétszer kettő négy. Ez ártatlan tézisnek tűnik, de az éles elméjű elemistában gyanú kél, mikor másnap már azt hallja: háromszor három kilenc! És ez így megy végig a kisegyszeregyen át: a kilencszer kilenc már magától a Sátántól való, rendes ember el sem képes számolni nyolcvanegyig, meg minek is tenné? Nézzünk a dolgok mögé: kinek az érdeke, hogy kétszer kettő négy legyen? Kik foglalkoznak számokkal, mennyiségekkel?

A bankárok, közgazdászok.

Azok mételyeznek minket már zsenge ifjúságunk idején a szorzótáblával.

Mert az tagadhatatlan, hogy a szorzótábla (is) egy összefüggés-rendszer.

„Politikusokat, újságírókat, elemzőket foglalkoztatnak, akik bizonyos képzetek kialakításán dolgoznak, amely egyfajta összefüggés-rendszert alkotva a politikusok számára is, mint valóság jelenik meg.”

Mögöttem például most két vallon és három skót zsoldos áll, csőre töltött alabárddal, és ha nem azt írom le, hogy a víz felülről lefelé folyik – hogy ezáltal ez jelenjék meg valóságként, holott a víz köztudomásúan alulról felfelé csordogál, arról szoktam pipára gyújtani – akkor menten főbe lőnek egy mérgezett kötéllel a vár fokán.

Miniszterelnök úr, sajnos a helyzet rosszul áll. A világ Tízezer Dolga között – ahogy Lao-ce mondaná – oksági összefüggés vagyon, még ha ez roppant módon kellemetlen és igen randa is. Általában egyik dolog következik a másikból, legalábbis egy Arisztotelész nevű görög óta, és ritka az, hogy a másik következzék az egyikből. Ha az ember valós tényekkel foglalkozik, melyek, mint tudjuk, makacs dolgok, ezt a tulajdonságukat nem árt szem előtt tartani.

Nekem sem tetszik, hogy még mindig nem neveztek ki Luxemburg nagyhercegének és Közép-Indiában is jól jönne nekem egy kisebb ország, ahol maharadzsa lehetnék, sok elefánttal és némely pávatollakkal, esetleg kéne még egy repülő szőnyeg és egy csodalámpa is. De mindezek talán azért késnek oly fájóan, azért maradnak ki szegényes kis életemből, mert a Sors kifürkészhetetlen akaratából nem vagyok sem nagyherceg, sem maharadzsa. Megesik az emberrel az ilyesmi: ritkán, de előfordul.

Persze, azért nem vagyok maharadzsa – és maga azért nem Napóleon – mert nem születtem annak. Ámbrás cet sem vagyok, mert annak sem születtem.

Erről ki tehet?

Ön megmondta: a Valóság, melyet egy sok emberből álló, pénzzel jól kitömött liberális maffia alakít. Ha ők nem volnának, felfelé folyhatna a víz, kétszer kettő négyszáznyolcvanhárom is lehetne, és én is elfoglalhatnám végre szerény, gyémántokkal ékesített, húsz tonnás arany éjjeliedényemet Katapurtálában. Vagy felőlem akár Rádzsputanában is, velem lehet beszélni.

Miniszterelnök úr, ezek még azt is mondanák, hogy ne harcoljunk a szélmalmokkal, mert azok nem óriások.

Ezektől tényleg minden kitelik.

Azt tetszik mondani:

„Vagyunk néhányan a világban – Magyarország mellett például Izraelben, Indiában, Lengyelországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban -, akik a saját országuk ügyét teszik az első helyre, és nem egy világkormány felépítéséért dolgoznak, hanem kifejezetten ellenzik azt.”

Miniszterelnök uram, sötét gyanú kél bennem. Még, hogy Világkormány…

A helyzet rosszabb.

Ez a Csillagflotta.

Ez a Bolygók Egyesült Föderációja!

Picard parancsnok vezeti őket, és ránk akarják kényszeríteni, hogy egyenrangúnak fogadjuk el a mocskos klingonokat és az álnok vulkániakat. Romulán szövetségeseinknek ez ugyan nem tetszik, és tegye a szívére a kezét – maga elfogadná, ha egy ferengi udvarolna a lányának?

Ma még csak az embereket tekintik egyenrangúaknak, mindenfélére való tekintet nélkül, holnap jönnek a vulkániak, klingonok ferengiek.

Borzalmas ez a tendencia, miniszterelnök uram. Mentsük meg az Univerzumot Brüsszel zsarnokságától!

Első lépésnek azt javasolnám, hogy rázzuk le a Valóság és a Logika igáját, aztán verjük agyon két szalmaszállal az ápolókat. Le a kényszerzubbonnyal!

Bocsánat, most abba kell hagynunk, Miniszterelnök úr, jön a kontravizit, és a főorvos úr elég szigorú.

Quapla!                               

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK