A Gallup Intézet mérése szerint az amerikaiak 89 százaléka úgy véli, hogy a korrupció széles körben jelen van az Egyesült Államok kormányzatában. Ez önmagában nem bizonyítja Donald Trump személyes korrupcióját, de politikailag súlyos ítélet az általa vezetett rendszerről – különösen azért, mert második elnöki ciklusának egyik központi ígérete éppen Washington megtisztítása volt.
A Gallup 2026 májusában és júniusában végzett, ezerfős felmérésében az amerikai válaszadók 89 százaléka mondta azt, hogy a kormányzati korrupció széles körben elterjedt. Ez húszéves rekord, és tíz százalékpontos emelkedés az előző évhez képest. Az adat azért különösen figyelemre méltó, mert a korrupció érzékelése nem korlátozódik a Trumpot ellenző politikai táborra: a demokraták 91, a függetlenek 90, a republikánusok pedig 83 százaléka osztja ezt a véleményt.
A számok nem egyszerűen politikai megosztottságról, hanem rendszerszintű bizalomvesztésről tanúskodnak. Trump első beiktatásakor azt ígérte, hogy a hatalom Washingtonból visszakerül az amerikai néphez. Második ciklusának kezdetén ismét a korrupt elit felszámolását hirdette. Ehhez képest elnöksége alatt nem csökkent, hanem történelmi csúcsra emelkedett azok aránya, akik korruptnak látják a kormányzatot.
Ez komoly figyelmeztetés a republikánusok számára a 2026. november 3-i félidős választások előtt. Valamennyi képviselőházi mandátum és 33 szenátusi hely kerül terítékre, így a párt mindkét házban elveszítheti jelenlegi többségét. A választás természetesen nem kizárólag a korrupcióról szól majd, de Trump személye és kormányzásának megítélése elkerülhetetlenül ránehezedik a republikánus jelöltek kampányára.
A rendszer kritikájától az elnökség megítéléséig
A Massachusettsi Egyetem kutatása hasonló képet rajzol. A válaszadók 97 százaléka szerint legalább bizonyos mértékű korrupció jelen van a szövetségi kormányzatban, háromnegyedük pedig úgy gondolja, hogy annak mértéke jelentős. Ez azonban nem azonos azzal az állítással, hogy az amerikaiak 97 százaléka az egész rendszert mindenestül korruptnak tartja: a pontos megfogalmazás szerint ennyien érzékelnek legalább valamennyi korrupciót.
Még beszédesebb, hogy amikor a válaszadókat arra kérték, rangsorolják a szövetségi intézményeket korrupció szempontjából, 53 százalékuk az elnöki intézményt helyezte az első helyre. A Kongresszust 18, a szövetségi bürokráciát 23 százalék nevezte a legkorruptabbnak. A felmérés tehát nem személy szerint Trumpot állította egy politikusokból összeállított korrupciós lista élére, hanem az általa vezetett elnökséget minősítette a legkorruptabb szövetségi intézménynek. A politikai üzenet ettől még egyértelmű: az elnöki hatalom hitelessége súlyosan megrendült.
Trump számára különösen kellemetlen, hogy még saját politikai táborában sem tűnt el a korrupció érzete. Korábban rendszeresen megfigyelhető volt, hogy a hatalmon lévő elnök támogatói kedvezőbben ítélték meg a kormányzati tisztaságot. Most azonban a republikánusok 83 százaléka is széles körű korrupcióról beszél. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamennyien Trumpot hibáztatják: sok republikánus valószínűleg továbbra is a bürokráciát vagy az úgynevezett washingtoni mélyállamot tartja felelősnek. Politikailag azonban az eredmény így is kudarc, hiszen Trump éppen ennek a rendszernek a megtisztítására kapott felhatalmazást.
A leépített állam nem lett tisztább
Trump második kormányzata Elon Musk közreműködésével átfogó államigazgatási átalakításba kezdett. A DOGE néven ismert program létszámleépítéseket, intézményi összevonásokat és jelentős költségcsökkentéseket hajtott végre, különösen a civil közigazgatásban, a nemzetközi segélyezésben és a szociális programok területén.
A kormányzat azonban az állam karcsúsítását nem kapcsolta össze az összeférhetetlenségi szabályok megerősítésével vagy a politikai vezetők üzleti érdekeltségeinek átláthatóbbá tételével. Az állam leépítése önmagában nem korrupcióellenes politika. Ha a közintézmények ellenőrzési kapacitása gyengül, miközben a végrehajtó hatalom és a hozzá közel álló üzleti körök mozgástere bővül, akkor a kisebb állam nem feltétlenül tisztább, csak kevésbé ellenőrizhető.
Ezzel párhuzamosan Trump a 2027-es pénzügyi évre 1,5 billió dolláros védelmi költségvetést javasolt, ami több mint 50 százalékkal haladná meg a megelőző éves szintet. Fontos különbség, hogy ez elnöki költségvetési javaslat, nem pedig már végrehajtott, egyik évről a másikra bekövetkezett kiadásnövekedés.
A Pentagon pénzügyi ellenőrzésének hiányosságai régóta ismertek. A védelmi tárca egymást követő években nem tudott hibátlan auditot felmutatni, miközben hatalmas közpénzek sorsáról dönt. Ez nem bizonyítja automatikusan a korrupciót, de olyan átláthatósági és elszámoltathatósági problémát jelez, amely különösen veszélyessé válik gyorsan növekvő katonai kiadások mellett. Eisenhower elnök már 1961-es búcsúbeszédében figyelmeztetett a katonai-ipari komplexum túlzott politikai befolyására.
Az elnöki hatalom és a családi üzlet határán
Trump korrupciós megítélésének középpontjában nem csupán a hagyományos értelemben vett vesztegetés áll. A súlyosabb kérdés az, hogy hol húzódik a határ az elnöki döntéshozatal és a család üzleti érdekei között.
A Massachusettsi Egyetem felmérésében a válaszadók 77 százaléka mondta azt, hogy egy hivatalban lévő elnöknek nem volna szabad anyagi hasznot húznia üzleti vállalkozásaiból. Még Trump 2024-es szavazóinak 56 százaléka is elutasította ezt.
Ehhez képest a Trump család üzleti hálózata második elnöksége alatt sem vonult háttérbe. A Trump Media havi 100 ezer dolláros hozzáférést kínált vállalati ügyfeleknek Trump Truth Social-bejegyzéseinek leggyorsabb adatfolyamához. Ez nem az elnök titkos terveinek előzetes értékesítése, ahogyan az eredeti állítás sugallta, de ettől még súlyos összeférhetetlenségi kérdést vet fel: egy, az elnök jelentős tulajdonában álló vállalat közvetlenül pénzzé teszi az elnöki kommunikáció gyorsaságát és piaci értékét.
Hasonlóan problémás a World Liberty Financial helyzete. A kriptovállalkozásban Trump családtagjai és a Witkoff család tagjai egyaránt érdekeltek, miközben Steve Witkoff a kormányzat kiemelt diplomáciai megbízottjaként vesz részt közel-keleti és orosz-ukrán tárgyalásokon. Az üzleti és diplomáciai kapcsolatok ilyen sűrű összefonódása akkor is közérdekű vizsgálatot indokol, ha önmagában még nem bizonyít törvénysértést. Trump 2025-re legalább 1,4 milliárd dollárnyi kriptobevételt jelentett, ebből több mint 594 millió dollárt a World Liberty Financialhez kapcsolódóan.
A FIFA világbajnoksághoz kötődő üzleti átalakítási terve szintén azért váltott ki nemzetközi tiltakozást, mert a tervezett befektetői konstrukció Joshua Kushner érdekeltségének biztosított volna meghatározó szerepet. Joshua Kushner Jared Kushner testvére; Jared Trump veje, míg apjuk, Charles Kushner az Egyesült Államok franciaországi nagykövete. A történet lényege tehát nem egyszerűen a rokoni kapcsolat, hanem az, hogy a politikai hatalom közvetlen közelében álló család üzleti szerephez juthatott volna egy jelentős nemzetközi sportpiaci konstrukcióban.
A Trump Organization romániai, Kolozsvár környéki ingatlantervei ugyancsak azt mutatják, hogy az elnöki család globális üzleti terjeszkedése a politikai hatalomgyakorlással párhuzamosan folytatódik. A projektet azonban pontosabb a Trump Organization vállalkozásaként, nem pedig a Kushner család beruházásaként leírni.
A hadiipari érdekeltségek különösen érzékenyek
Donald Trump Jr. és Eric Trump több védelmi technológiai vállalkozásban rendelkezik pénzügyi érdekeltséggel. A kérdés nem az, hogy ezek az üzletek valamiféle megismerhetetlen, nemzetbiztonsági titkot képeznének, hanem az, hogy az elnök fiai olyan szektorban fektettek be, amelynek bevételeit közvetlenül befolyásolják apjuk katonai és költségvetési döntései.
A Powerus nevű, a Trump fiai által támogatott vállalkozás például drónelhárító rendszereket kíván értékesíteni a közel-keleti államoknak. Ez önmagában lehet törvényes üzlet, de az összeférhetetlenség látszata nyilvánvaló, ha a cég olyan háborús helyzetből és védelmi kiadásokból profitálhat, amelyek alakulására az elnöknek közvetlen befolyása van.
Hasonló kérdéseket vetnek fel Trump olaj- és gázipari részvényügyletei. Nyilvános pénzügyi adatok szerint az elnök befektetési számláin az iráni háború alatt is zajlottak energiarészvény-vásárlások és -eladások. Demokrata politikusok becslése szerint az érintett részvények értéknövekedése elérhette a 15,5 millió dollárt. Trump vagyonkezelői azt állítják, hogy sem az elnöknek, sem családjának nincs beleszólása az egyedi befektetési döntésekbe. Éppen ezért nem bizonyított, hogy Trump személyesen irányította volna ezeket az ügyleteket; az viszont vitathatatlan, hogy a konstrukció súlyos átláthatósági problémát teremt.
Kínos kérdések jöhetnek
Trump jelenleg azért képes hatékonyan elhárítani az üzleti érdekeltségeit érintő vizsgálatokat, mert a republikánusok mindkét kongresszusi házat ellenőrzik. Ha a félidős választások után valamelyik ház demokrata többségűvé válik, az alapvetően megváltoztathatja a politikai környezetet.
Egy ellenzéki többség vizsgálóbizottságokat hozhat létre, dokumentumokat kérhet be, tanúkat idézhet be, meghallgatásokat tarthat, és költségvetési nyomást gyakorolhat a Fehér Házra.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Trump automatikusan „béna kacsává” válna, vagy többé nem indíthatna katonai akciókat és kereskedelmi konfliktusokat. Az amerikai alkotmányos rendszerben a háborús és vámügyi hatáskörök megoszlanak az elnök és a Kongresszus között, miközben több törvény jelentős önálló mozgásteret biztosít a végrehajtó hatalomnak. Az ellenzéki Kongresszus korlátozhatná Trumpot, de nem kapcsolhatná ki egyszerűen az elnöki hatalmat.
A valódi veszély Trump számára ezért nem az azonnali cselekvőképtelenség, hanem az intézményes ellenőrzés visszatérése. Egy demokrata többség nyilvános vizsgálatok sorát indíthatná az elnöki család kriptoérdekeltségeiről, médiavállalkozásairól, hadiipari befektetéseiről, energiarészvény-ügyleteiről és külföldi ingatlanprojektjeiről.
A közvélemény-kutatásokból nem következik, hogy az amerikaiak 89 százaléka személyesen Donald Trumpot tartja korruptnak. Az azonban igen, hogy az általa vezetett kormányzattal szembeni bizalmatlanság történelmi méretű, és az elnöki intézményt többen tartják a szövetségi rendszer legkorruptabb elemének, mint bármely másik intézményt.
Ez politikailag talán még súlyosabb ítélet.
Trump a washingtoni elit megtisztítását ígérte, ám kormányzása alatt a közpénz, a politikai hatalom és a családi üzlet határai minden korábbinál nehezebben különíthetők el.
A korrupcióellenes lázadásból így a hatalom és a magánérdek összefonódásának rendszere lett.
