Kezdőlap Címkék Korrupció

Címke: korrupció

Korrupcióért három évre lecsukják az ex házelnököt

2012 és 2016 között volt a parlament elnöke Bukarestben Valeriu Zgonea, aki korruptságával párttársai közül is kitűnt. A szociáldemokraták ex vezére, Liviu Dragnea is korrupció miatt börtönben ül.

Valeriu Zgonea sok korrupciós ügye közül egy piti dolgon bukott meg: egyik párttársa lányát segítette minisztériumi pozícióba. Cserébe pénzt és bécsi utazást kapott. A kisstílű ügy természetesen csak a jéghegy csúcsa, de Romániában a korrupció ellenes ügyészség évek óta nagy tisztogatást hajt végre. Vezetője Laura Codreanu-Kövesi az Európai Unió korrupció kivizsgáló főügyésze lett.

Hazájában megbuktatták, de az EU rábízza a korrupciós ügyek kivizsgálását

Romániában a szociáldemokraták – Ceausescu utódpártja működtette a nemzeti együttműködés rendszerét, melyet szisztematikusan próbált lebontani Laura Codreanu-Kövesi. Az amerikai nagykövetség és az Európai Unió támogatásával sorra juttatta rács mögé a korrupt nagyságokat, akik végül őt buktatták meg. De nem sokáig örülhettek, mert Laura Codreanu-Kövesi az EU nevében folytatja majd vizsgálatait Romániában is. Románia ugyanis elfogadja az európai ügyészség fennhatóságát ellentétben Magyarországgal – az EU másik korrupt államával. A mostani liberális kormány Bukarestben célul tűzte ki a korrupció ellenes harcot, de kérdés, hogy a saját sorait is meg akarja-e tisztítani vagy csak mások korrupciós ügyeinek leleplezésével akarja meggyengíteni politikai ellenfeleit Romániában.

Navalnijt, az ellenzék vezérét újra letartóztatták

A rendőrség lerohanta Alekszej Navanij korrupcióellenes szervezetének központját és magával vitte az ellenzéki politikust – írta Twitteren a szervezet szóvivője.

Kira Jarmus közölte: a rendőrök felforgatták az egész központot mintha keresnének valamit, de az is lehet, hogy a céljuk nem más mint a megfélemlítés. Navalnij egyik politikai szövetségesét nemrég behívták a hadseregbe, és egy istenhátamögötti kaszárnyába küldték túl az északi sarkkörön.

Putyin lejtmenetben

Az orosz elnök nemrég tudatta népével, hogy még nem döntött az utódlás kérdésében. A 67 éves államfő jó fizikai formában van, de politikai támogatottsága egyre gyengül , mert az életszínvonal stagnál és sok helyen csökken is. Putyin mindinkább elszigetelődik és egyre jobban támaszkodik a titkosszolgálatra, ahol fiatalabb éveit töltötte. Nemrég furcsa támadás történt az FSZB székháza ellen. A Ljubjanka elleni akció kifejezte a belső bizonytalanságot, amely a karácsonyi vásár idején is jellemzi Oroszországot. A titkosszolgálat érzi, hogy Putyin mind jobban támaszkodik rá, és ezért a tábornokok egyre nagyobb önállóságra tesz szert. Az elnök igyekszik stabilizálni hatalmát: átszervezte a GRU vezérkarát. A katonai hírszerzés súlyos hibákat vétett külföldön – például a Szkripal ügyben – emiatt parancsnokát Putyin kirúgta. A tábornok annyira szívére vette a dolgot, hogy hamarosan meghalt …

Putyin az ellenzéket a külföld ügynökének tekinti

A szovjet időkhöz hasonlóan az ellenzéki politikusokat és újságírókat a hatalom külföldi ügynököknek nyilváníthatja. Ez azt jelenti, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat legfőbb feladata az ellenük folytatott küzdelem. A demokráciának ez a nem ortodox értelmezése Putyin gyengeségét mutatja hiszen egyre kevésbé képes a látszat felmutatására. A választásokat viszont meg kell nyernie, mert ez adja a rendszer legitimitását. A korrupció pedig a rendszer Achilles sarka. Putyinról az a hír járja, hogy a világ egyik leggazdagabb embere, aki vagyonát adóparadicsomokban rejtette el. Alvezérei sem szűkölködnek. Mindezt mogorván veszi tudomásul a közvélemény, amely Putyin uralkodásának első éveiben az életszínvonal emelkedéséhez szokott hozzá. Ezért is nevezte el mozgalmát korrupcióellenes szervezetnek Alekszej Navalnij, akit most Putyin parancsára újra letartóztattak.

Mai kérdés – A korábbi MSZP-s kormány korruptsága felmenti a Fidesz kormányt saját kilencévi korrupciójának bűnössége alól?

 

A korábbi MSZP-s kormány korruptsága felmenti a Fidesz kormányt saját kilencévi korrupciójának bűnössége alól?

Microsoft-gate: nem marad következmény nélkül

Több tucat olyan korrupciós ügyet, visszaélést és nyílt törvénytelenséget fel lehet sorolni az elmúlt időszakból, amelynek következményeként egy demokratikus jogállamban simán elkergetnék a hatalomból a kormányzati maffiózókat és börtönbe vetnék a közvagyon gerinctelen lerablóit. De a miénk már nem demokratikus és végképp nem jogállam, a vádhatóság pedig régóta önmaga paródiája. – Ezzel nyitja szokásos nyílt levelét Brüsszelből Ujhelyi István

Számtalan korrupciós ügy van, amelyet – egyelőre azt hiszik sikerrel – elsikáltak, közpénzből kiegyenesítettek, szőnyeg alá söpörtek. A Fidesz legfelsőbb köreihez is elérő Microsoft-botrány azonban ennél jóval több. Próbálják gumicsontokkal elterelni róla a figyelmet, de ez most tényleg nagyon forró. Tökéletes működési példája a NER gerinctelen tolvajokkal kisámfázott rendszerének és világos bizonyítéka annak, hogy miért fogják az Unióban csökkenteni, de legalábbis szigorú feltételekhez kötni a Magyarországnak járó forrásokat.

A jogállami kitétel vagy épp az Európai Ügyészséghez való csatlakozás feltétele nem holmi „bevándorláspárti-sorosista” összeesküvés, hanem annak kimondása: nem hagyják, hogy sziauramozó bugrisok ellopják a közvagyonba adott uniós pénzeket. A Microsoft-gate egy normális jogállamban máris a kormány bukását és jelentős szereplők rabláncolását hozná, a mi illiberális államunkban azonban a narancsügyészség még megpróbálja húzni az időt. De nem tudja sokáig. Az ügy ugyanis a napnál világosabb, ráadásul az amerikai hatóságok elvégezték a szükséges nyomozást és az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) is folyamatban van az eljárás, csináljon bármit Polt Péter bábszínháza.

Tényszerűen kiderült, hogy 2013 és 2015 között –

több esetben magyar kormánytisztviselőkkel egyeztetve – a Microsoft indokolatlanul nagy kedvezménnyel adott el licenszeket és szerviz szerződéseket olyan közvetítő cégeknek, amelyek ezután már piaci áron értékesítették azokat a kormányzati intézmények felé; nyilván milliárdos haszonnal.

Az uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzésekben a nyilvánosságra került adatok szerint még a rendőrség és az adóhatóság is érintett, utóbbit ebben az időszakban épp az amerikai kitiltási botrányból ismert Vida Ildikó vezette, a NAV informatikai beszerzéseiért pedig – micsoda meglepetés – Tiborcz Péter felelt, aki egészen véletlenül Orbán Viktor nemüzletember-kormányfő üzletember-vejének a testvére.

Az amerikai vizsgálat konkrét üzenetváltásokat is feltárt, az egyikben a Microsoft magyar leányvállalatának egyik dolgozója arról biztosítja az amerikai cég központját, hogy

minden kormányzati jóváhagyást beszereztek az üzlethez, még a miniszterelnökét is.

Az újabb apróság csak, hogy az ORFK-nak beszállító közvetítőcég később abba a részvénytársaságba olvadt be, amely ma már – micsoda meglepetés – Mészáros Lőrinc érdekeltségében van. És ha még ez sem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy miután az amerikai nyomozás megállapította a korrupciót, a magyarországi anyacégtől számos vezetőt hirtelen eltávolítottak. Néhányan azonban mégis puhára estek: a Microsoft Magyarország korábbi kormányzati üzletágvezetője például hosszú ideig a Miniszterelnökség miniszteri biztosa volt, a magyarországi leányvállalat szintén a botrány idején kitett vezetője pedig előbb a Nemzeti Befektetési Ügynökség üzletfejlesztési elnökhelyettesi székét kapta, most pedig a digitális nagyberuházásokat vezénylő Est Média igazgatósági tagja. Hiába, kicsi a világ, kevés a jó szakember. És a végére még egy apróság: 2012-ben az amerikai Microsoft egyik vezetőjét Kevin Turnert személyesen Orbán Viktor fogadta, a találkozó eredményeként pedig az akkor még hangosan multiellenes Fidesz-kormány gyors haptákban aláírt egy stratégiai megállapodást a céggel.

A puzzle minden darabja a helyén van: a korrupció ordít, a vizsgálatok tényszerűek, csak a konkrét felelősök és a tisztességes felelősségre vonás hiányzik.

Senki ne higgye, hogy azért, mert az illiberális Disneylandben mindent el lehet sikálni, annak közép- és hosszútávú következményei sem lesznek. Mindannyian kárvallottjai leszünk annak, ha csorbítják a nekünk járó támogatásokat.

Most fogjuk tárgyalni és formálni a következő hétéves uniós költségvetést, a források mértéke és hozzáférhetősége pedig nagyban azon múlik, hogy milyen képet mutatunk magunkról. Orbán Viktor és a Fidesz pedig ezt mutatja. Egy piti maffia arcképcsarnokát, amely már arra is lusta, hogy legalább takargatni próbálja romlottságát.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Hívd fel egy barátod

Az rendben van, ha egy interaktív tévés játékban valaki elakad és lehetőséget kap arra, hogy felhívja egy barátját, aki kisegítheti a fogas kérdés megválaszolásában, de nagyon nincs rendben, ha egy állam valamely hatósága próbál ezzel a módszerrel menedzselni egy tragikus helyzetet.

Történt ugyanis, hogy az Olt megyei rendőrkapitány-helyettes (főnöke, jól megérdemelt szabadságát töltötte), mintegy rutinszerűen, vagy reflexből hívta két barátait, amikor egy elrabolt lány ügyében riasztották. Először a Caracalban és a megyében nagy befolyással rendelkező alvilági barátját hívta segítségért, információkat kiszivárogtatva az üggyel kapcsolatban, azután a megyeszékhely csendőrségét, szintén barátján keresztül „közelítette meg” (csakhogy az már nem főnök az egységnél, ezért a szabályos útra irányította bajban levő „barátját”). Ennél egyértelműbb bizonyíték az állam foglyul ejtéséről (state capturing) talán nem is kell, ahhoz, hogy világosan lássuk: sok esetben (még a nagy visszhangot, sőt társadalmi léptékű sokkhatást kiváltó jelen esetben sem), nincs is procedúra, törvényesen és hivatalosan járható út az ügyintézésre (vagy legalábbis maga a rendőrfőnök sem bízik abban). A korrupciós hálózatok, a klienteláris, „családias” összefonódások fontosabbak a hivatalos eljárások rendjénél, melyek ha léteznek is, kevésbé megbízhatóak a láthatatlan hálózatoknál. Ezért tűnhetett úgy – legalábbis a nyomozás első, a „helyiek” által vezetett szakaszában –, hogy az eljárást a gyanúsított, illetve a mögötte álló láthatatlan alvilágiak „vezetik”, az ők zenéjére táncolnak a helyi belügyesek.

Döbbenet és brutális inkompetencia: a politikai mátrix

Tíz napja van az újságok címlapján és a mindenféle média leadjében a caracali leány-gyermek elrablásának és egyre valószínűbb meggyilkolásának, illetve egy régebbi hasonló eseménynek (ha ugyan további áldozatokra nem derül fény), az alig átlátható tragikus története. Kevés biztosat tudunk a gyilkosság(ok)ról, sem azt nem, hogy hogyan és milyen motivációból történtek, sem azt, hogy magányos sorozat-gyilkosról, vagy „hálózati” ember által elkövetettről van szó, emberkereskedelemmel kapcsolatos, balesetből elkövetettekről, vagy egy őrült magánakcióiról beszélhetünk? Az egymásnak ellentmondó hírek, bulvárjelentések és közönség-, valamint rating vadász, breaking news-ös szalagcímek, bizonytalan hírek és álhírek tömkelege foglalkozik Alexandra szomorú esetével, de eligazodni egyre kevésbé lehet, és ez bizonyára érdekében áll a korrupt rendszernek, melynek szövete ismételten felfeslett. Viszont nehéz elmaszatolni, eltussolni az esetet, mert az elrabolt, megerőszakolt és minden bizonnyal meggyilkolt lány megmenthető lett volna, hiszen többször is sikerült hívnia a 112-es segélyszámot és beszélt is egy operatőrrel, illetve ismételten egy szolgálatos rendőrrel, de a megmentők elkéstek, illetve nem tudták mit kellene tenniük.
Rendőrök és nyomozók, mint mérgezett egerek szaladgáltak a tett vélhető helyszínén, de sem bizonyítékok nem kerültek elő, sem szálak, melyek valahova kapcsolnák a vélhető elkövetőt, az ügy a helyi politika, az alvilág és belügy, valamint rendőrség összefonódását világosan mutatta. Az ügy és nyomozás előbbre nem haladt, egészen addig, amíg a központi szervezett bűnözéssel foglalkozó hivatalt (DIICOT) és nyomozókat meg nem bízták az ügy átvételével és ezzel kivonták a helyi hálózatok befolyása alól.

A helyi politikai-adminisztratív és alvilági maffia összezárását tanúsítja az ügy első szakaszának kezelése, de maga a segélynyújtás megkésése is.

A helyi politikum – élén azzal a Iordache ex-igazságügy miniszterrel és képviselővel, aki egyébként egy rendkívüli bizottság élén lassan két éve igyekszik a bűnözők és volt főnöke javára módosítani a BTk-t és ellehetetleníteni a bűnüldözést, mint az ÁB legutóbbi döntése kimondja, akár alkotmányba ütköző szabályozással is. De a máskor oly vokális Olguta Vasilescu ex-miniszter és craiovai ex-polgármester asszony is – mélyen hallgat. Vajon mindent rendben találnak Caracalban és az egész megyében, vagy még nem hívták fel barátaikat, így nem tudják mivel altassanak? Viszont, mint lenni szokott, jött a politikai felvilág politikai kommunikációja, a miniszterelnök-asszony elsőként igyekezett a félig-meddig az elnök fennhatósága alá tartozó különleges kommunikációs fennhatóságot (STS) azon melegében megvádolni, a hárítás egyben az elnök elleni támadás, alig álcázott formában. Történt ugyanis, hogy a segélyhívást fogadó rendőr hazugságai szerint, azért nem lehetett idejében beazonosítani a megerőszakolt és megkötözve, fogva tartott kislány tartózkodási helyét, mert a kommunikációs hivatal másik két helyszínt jelölt volna meg. A valóságban, mint kiderült, a rendőrfőnök alvilági spanja adott meg két téves címet, mely alvilági vetélytársához vezetett volna, és nem a hivatal.
A hatnapos belügyminiszter szinte azonnal beadta lemondását, amint az ügyre fény derült (az őt megelőző és a rendőrség átpolitizálásában fontos szerepet játszó „iskolai titkárnőből” avanzsált ex-belügyminiszter-asszony még nem szólalt meg az ügy kapcsán), mondandója sem volt a dolgokról. Azután meg

azzal magyarázta a hallatlan, de lelepleződött korrupciót és inkompetenciát a miniszterelnök-asszony, hogy az elmúlt időben (nem téma most, de a bűnözők felmentésének, már börtönben levő pártfőnökének megmentése érdekében folyik két éve a törvénymódosítási kísérletek jórésze, ha nem egyenesen sürgősségi kormányrendeletekkel igyekeztek könnyíteni a bűnözők helyzetét), „túl sokat foglalkoztak a korrupcióval, ahelyett, hogy a bűnözéssel foglalkoztak volna” (sic!).

Semmi meglepő nincs abban, hogy a kormányfő nem érti, amit mond(atnak vele), számára a román nyelvtani és nyelvhelyességi szabályok is nagy kihívásnak bizonyultak nem egyszer, de az igen, hogy szó nélkül tűri még a kritikus nyilvánosság is a hülyítésnek ilyen magas szintjét. Mintha ugyan nem a közéleti, a rendszerszintű korrupcióból, az állam foglyul ejtéséből következne az inkompetencia, valamint az államapparátus, az adminisztráció és a bűnöző alvilág összejátszása, és így az ügyben megnyilvánuló bűnözés. Új ideiglenes belügyminiszter van, aki másik kommunikációs stratégiát hozott, nem nyilatkozik a folyamatban levő vizsgálatokról, és megígér mindenféle vizsgálatot a belügyben, amivel a tévedéseket ki lehetne deríteni és megbüntetni az elkövetőket, a rendszer reformjáról is esik félszó, csakhogy semmi konkrétum.

Kormányozható-e még Románia?

Naiv lenne aki azt gondolná, hogy az állam más területein a korrupció nem ugyanúgy működik, mint a belügynél és az adminisztrációban, legfentebb hatásai ritkábban mutatkoznak olyan egyértelmű reflektorfényben, mint most a borzasztó és sokkoló bűneset(ek) nyomán. Ugyanez folyik az egészségügyben (ez nemcsak a Colectiv tűzeset kapcsán, hanem többek között a giulesti újszülött osztályon történt gyilkos tűzesetben is, stb.) és tanügyben is, még ha ez utóbbi csak később mutatja meg áldatlan hatásait. A közélet minden területén a baráti telefonok hatékonyabbak és célravezetőbbek, azoknak is hatékonyabb lehet, akik nem a rendszer részei, csak szeretnének elboldogulni a rendszerben, mint a hivatalos, a legális út. Lényegében és általában arról van szó, hogy az állam egyre inkább képtelen ellátni alapvető feladatait (a védelmit szerencsénkre nem tesztelik), azokat a funkciókat, melyek a törvényhozástól és alkalmazástól kezdve a tervezés, a szociális és egészségbiztosítás, az oktatás, stb., terén rá hárulnak, mert a korrupciós hálózatok fölülírják a hivatalos procedúrákat. Mert, és ez a dolog esszenciája, a politikai pártrendszer lényegéből fakad az állami/közéleti korrupció, mely – demokratikusnak tűnő választások ide vagy oda – újratermeli a közéleti korrupciót, annak minden vonatkozásával.

Amíg a zsákmányvadász pártok az elérhető, átpolitizálható, adminisztratív funkciókat – félreértés ne essék, úgy a hivatalosan politikai kinevezettekkel működőeket, mind a választottakat, mind pedig az informálisan megszállhatókat –, jövedelem és befolyásszerző eszközöknek tekintik, addig esély sincs a korrupt rendszer lebontására.

(A Romániára is jellemző „patronális politikai rendszer” lényege – ahogyan az Henry E. Hale megfogalmazza, abban ragadható meg, hogy „az egyének, mind a gazdasági, mind a politikai céljaikat, konkrét egyéni jutalmak és büntetések körül, ismereti körük láncolataiban mozogva tervezik meg és nem elsősorban elvont és személytelen elvekés kategóriákban, mint az ideológia hitekben és gazdasági fogalmakban”. A pártok pedig nem a közjó érdekében és valamely program vagy politikai filozófia alapján ígérnek elégtételt tagjaiknak/támogatóiknak, hanem stallumokat és /akár pénzbeli/ jutalmakat lebegtegnek, melyeket a közvagyonból hívnak le, azokon az adminisztratív pozíciókon keresztül, melyeket a választások eredményeként megszereznek).
Kormányzatról, még inkább jó kormányzatról, csak ott beszélhetünk, ahol a közérdek meghatározásában, artikulálásában, azután a megfogalmazott/megvitatott programok menedzselésében elkötelezett pártok és politikai vezetők munkálkodnak. Romániában erről szó sincs és ezért maga a kormányozhatóság (Foucault-i értelemben) került veszélybe, az állami intézményrendszer beomlása, az adminisztráció megbénulása, a politikai/adminisztratív káosz van kialakulóban. Ennek jele, hogy az ország, szinte megyénként esik szét, kerül kiskirályok hatalma, befolyása alá, miközben azok, ahol van valamelyes kompetencia és „legalább jó érzés”, mértékletesség a közjavak magáncélokra való használatában, elszakadnak az előbbiektől. Az óriási regionális és kistérségi fejlődésbeli különbségeket legtöbbször csak a helyi hagyományok vonatkozásában „történelmi tényezőkkel” magyarázzák, pedig a korrupciós hálózatok erősségét, a korrupció mértékét rávetítve az adminisztratív térképre, reálisabb képet kapnánk.

Száz év román magány

Hogy most aztán radikális átalakítások és a rendszer minden részletére kiterjedő reformok jönnének, az teszi valószerűtlenné, hogy a barátokat riasztó rendőr főkapitány-helyettest villámgyorsan nyugdíjba “engedték”, több, mint 11.480 lejes havi apanázzsal (átlagnyugdíj, úgy 1230 Ron. „Kedves vezetőink”, míg funkcióban vannak az állami költségvetést rabolják le, azután meg a nyugdíjpénztárt fosztják ki, „speciális juttatásaikkal”, t.i. az öregségi nyugdíjasok uszkve 98%-a aktív korában eszközölt befizetései alapján kap – alacsony – havi nyugdíjat, a felső tízezer pedig „érdemei alapján” jut átlagban tízszeres, de akár százszoros átlag nyugdíjnak megfelelő apanázshoz), hát itt tartunk.
Az, hogy „A korrupció öl” (ez volt a Colectiv tűzesetet követő országos tüntetések és tiltakozások központi jelszava), nemcsak civil-társadalmi kitaláció, a polgári önvédelem hangja, rögvalóság. Úgyhogy SOS Alexandrák és mindenki, aki a rendszer áldozata, illetve áldozatává válhat, egyedül vagytok/vagyunk és nem látszik a változás esélye sem.

Előbbre jutunk-e a tenyésztett „nemzeti tőkésekkel”?

Sokan figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz jó vége a versenyképesség szempontjából (se) annak, hogy irányítottan, valódi verseny nélkül nyerik a megbízásokat a politikai kedvencek. Korrupciókutatók után itt egy újabb elemzése az uram-bátyám világ árának.

Nincs nap, hogy ne érkezzen hír arról, éppen hol és milyen állami megbízást nyer el a felcsúti zseni, a nemzeti vej vagy a kötélbarát (és a körülöttük csoportosuló kör). Ezek piactorzító hatásáról, például a törvényszerű drágulásról szól a 20 ezer építőipari közbeszerzést vizsgáló elemzés a Korrupciókutató Központ Budapest részéről, amely arra lyukad ki, hogy átlagosan 21 százalékkal voltak olcsóbbak a valódi versenyben elnyert megbízások.

A sima korrupciótól a jövővásárlásig

Mostanában pedig azt láthatjuk, hogy ezek az érdekeltségek egyre másra veszik be magukat stratégiai ágazatokba úgy, hogy magántulajdonú (esetleg külföldi) cégeket vásárolnak fel. Olykor súlyos kétségeket ébresztve aziránt, hogy egy multinacionális cég valóban üzleti megfontolás miatt válik meg a jelen és főleg a jövő ágazatában ténykedő leányától, amikor a teljes informatikai profilt átengedi Mészárosnak.

Ezzel a kérdéssel foglalkozik, igaz, nem magyar indíttatásból, hanem Olaszország példáján egy amerikai tudóspáros tanulmánya, amelyet a Defacto blog foglalt össze (és tett közérthetővé).

Haverok vagy érdemek?

A munka azt a kérdést járta körbe, hogy melyek a sikeres országok. Azok, amelyekben az előre jutásban a kapcsolatoknak van inkább nagy szerepük, mint a tudásnak és szorgalomnak, vagy amelyekben ez a rátermettségtől, hozzáértéstől és szorgalomtól függ. Más szóval a meritokratikus, az érdemeken alapuló vagy az uram-bátyám társadalmak (a haveri kapitalizmus – crony capitalism) jutnak-e messzebbre.

A szerzőket tehát Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a világháború után nagyon gyorsan növekedett. Az olasz egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 80-as évek végére elérte Németországét. A 90-es években, és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országai mellől.

Az ábra a termelékenységet hasonlítja össze. Azt, hogy egy óra alatt mekkora értéket (GDP-t) állít elő egy ország.

Forrás: De facto

Az látható, hogy 2017-re minden ledolgozott munkaóra több, mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb, mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség megmutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően (is).

Magyarország, valamint a maradék visegrádiak (Szlovákia, Lengyelország és Csehország) átlagos termelékenységének változása is látható. Ahogyan Olaszország Németországhoz képest, úgy

Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióban

az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.

Úgy, tegyük hozzá, hogy 2010-ig relatív leszakadást szenvedtünk el, a trendvonal emelkedő volt, csak a többieké meredekebb, 2010 után viszont a magyar érték stagnált, a V3-ak elhúztak. (A De facto nem vizsgálja az ábrán a Magyarország esetében látható kis mértékű felfelé ívelést a görbe végén. Mi csak sejtjük, hogy a versenyképességi felmérésekben 2010 után megállapított folyamatos lecsúszást némileg ellensúlyozták a felpörgő nagy értékű nyugati beruházások, amelyek összeszerelő-üzem jellegükkel együtt is felfelé húzták a gazdaság hatékonyságát.)

A folyamatos lecsúszás

Az amerikai szerzők rámutattak arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ-technológiai (it) forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek, és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?

Ennek eldöntésére egy nagy mintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, mennyire voltak fontosak a képességek az előre jutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt 20 év alatt.

A grafika azt szemlélteti, hogyan alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtizedben.

Forrás: De facto

Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszakban Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban (is), és egyre közelebb kerül az olasz szinthez.

Az it-szektor a lakmuszpapír

A szerzők statisztikai módszerekkel azt is összehasonlították, hogy a vizsgált 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az it-forradalomnak 1995 és 2006 között. Az eredmények azt mutatják, hogy

a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség éppen azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legfontosabb a szerepe.

Úgy tűnik tehát, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak. (És akkor ismételjük meg, hogy Magyarországon a Mészáros-féle 4iG nem csak a nem mellesleg német távközlési óriás informatikai cégét veszi meg, hanem azóta már több, egyenként is milliárdos közpénzes megbízásokat kapott.)

Igazságtalan és demoralizáló, de kit érdekel?

Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló – vonja le a következtetés a De facto. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nem csak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének, és így a gazdasági növekedésnek is árt.

Tehát a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az uram-bátyám világ helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon. Azt mi tesszük hozzá: ennek realitása jelenleg igen csekélynek látszik. Különösen annak fényében, hogy az érdemeken alapuló felfogást otthon előre helyező országok politikai és gazdasági döntéshozói másutt inkább az üzleti lehetőséget látják a haveri kapitalizmusban.

Az OLAF vizsgálja a Microsoft itteni korrupcióját

Az EU Csalás Elleni Hivatala is vizsgálja a Microsoft magyarországi korrupcióját. Azt, hogy az uniós forrásból fizetett szoftverek túlárazásakor történt-e csalás.

Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) megerősítette: vizsgálja, történt-e csalás az Európai Regionális Fejlesztési Alapok és az Európai Szociális Alapok által társfinanszírozott szoftverlicencek értékesítésekor – írta a Népszava. Az OLAF sajtóirodája közölte, hogy jelenleg ennél több információt nem adhat, mert folyamatban lévő vizsgálatról van szó.
Az a múlt héten került napvilágra, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium és a Microsoft megállapodása értelmében a cég 25,7 millió dollár bírságot fizet az amerikai államnak, hogy ne kerüljön bíróság elé a korrupciós ügy. Az amerikai külügy közleményéből kiderül: a bírság korrupcióért kirótt büntetőjogi részét, 8,7 millió dollárt teljes egészében a Microsoft magyar leányvállalatának kell kifizetnie.
Az amerikai vizsgálat feltárta, hogy a hamis indokokkal elért – de nem érvényesített – árengedmény és az eredeti vételár közti különbségből magyar kormányzati személyeket kentek meg. Több alkalommal már a tender előtt ismert volt a magyarországi Microsoft előtt a jellemzően uniós pénzből fedezett beszerzésre rendelkezésre álló keret.
Az amerikai iratban felmerült Orbán Viktor miniszterelnök neve is, mint akinek hozzájárulását is beszerezték az egyik ügylethez. A csaknem két éve kipattant ügyben a Microsoft kirúgta itteni vezetőit, és szerződést bontott a kormánnyal szerződő viszonteladóinak. Ezek egyike a Humansoft, amely időközben Mészáros Lőrinc körüli érdekeltségek része lett: a vele szoros üzleti kapcsolatot ápoló Jászai Gellért tulajdonában lévő 4iG leányvállalata.

EU-pénzlenyúlás: V4, négy szimptóma

Magyarország dobogós az EU korrupciós ügyeiben, s messze a legkoncentráltabb a pénz „elirányításának” rendszere. Az egyszereplős tenderekben a lengyelek vezetnek, Szlovákiában hagyományos oligarcha ejtette foglyul az államot, a szlovákoknál nagy szisztematikus ügyek mentén lopják a pénzt.

A visegrádi országok az uniós támogatások legfőbb kedvezményezettje, és az EU-s pénz nem megfelelő felhasználása továbbra is a régió egyik legégetőbb rendszerszintű problémája, de a V4 korántsem tekinthető homogénnek – írja a négy országban végzett tanulmányok összefoglalójaként a Political Capital (PC). Az ilyen ügyekben vizsgálódó Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) korlátozottak a lehetőségei, mert a tagállami hatóságoknak kell(ene) kivizsgálniuk az uniós forrásokat érintő korrupciós eseteket.

A hatóságok gyakran tétlenek

Az EU 2002 és 2017 között

több, mint kilencmilliárd eurótól esett el csalások miatt

úgy, hogy a tagállamok gyakran szinte semmit sem tesznek a szóban forgó korrupciós ügyek megelőzésére, illetve felderítésére – idézi a PC az Európai Számvevőszék év elején közzétett jelentését.

Ez különösen komoly probléma a visegrádi államokban, ahol a korrupciós kockázatok általában is magasak.

A leginkább rendszerszintű korrupciós ügyekben meglehetősen aggasztó esetekkel találkozhatunk. Ide tartoznak az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető cég közbeszerzési győzelmei, az olasz maffia állítólagos megjelenése a szlovák mezőgazdasági támogatások környékén (amely aztán összefüggött az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya megölésével), és az Andrej Babis cseh miniszterelnök cégéhez köthető hotelkomplexumnak megítélt támogatások.

Ezekben az esetekben az a közös, hogy mind jelentős mennyiségű uniós pénzt emésztettek fel. Ennek tükrében nem meglepő, hogy az OLAF sok időt szentelt ezen visszaélések feltárásának.

Másodikok a fekete rangsorban

A legfrissebb OLAF-jelentés szerint a tavaly lezárt 197 ügyből Románia után a második helyen Magyarország és Lengyelország osztozik 10-10 üggyel. Románia esetében nyolc, Magyarország és Lengyelország esetében hét-hét vizsgálat zárult az OLAF által a tagállami hatóságoknak készített igazságügyi ajánlással.

Gyenge igazságszolgáltatás

A V4 korrupcióval kapcsolatos sérülékenységének egyik legfőbb eredője az igazságszolgáltatás gyengesége és hatékonytalansága.

Nagyon kevés nyomozás vezet eredményre a régióban

olyan ügyekben, amelyekben az OLAF visszaéléseket tárt fel.

Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az ilyen esetek mindössze 22-33 százaléka végződött vádemeléssel 2016-ban, és a legérzékenyebb ügyeket érdemi nyomozás nélkül zárták le. Noha az OLAF jelentése „meggyőző bizonyítékokat” tartalmazott az Orbán Viktor vejének cégénél feltárt súlyos szabálytalanságokra nézve, a magyar nyomozóhatóságok bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást.

Hasonló problémákkal néz szembe Szlovákia is, ahol annak ellenére, hogy relatíve sok visszaélést követnek el az uniós forrásokkal, ritkán minősítik ezeket az eseteket csalásnak és keveseket ítélték el a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaélések miatt – írja az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány. Jan Kuciak és menyasszonya, Martina Kusnírova meggyilkolása óta az egyik legfontosabb közéleti témává váltak a közvetlen mezőgazdasági kifizetések körüli csalások. Ezen visszaélések mértékét és szisztematikusságát a meggyilkolt újságíró hozta nyilvánosságra. A mezőgazdasági minisztérium, amely a támogatásokat kezeli, nem vállalt felelősséget semmilyen visszaélésért.

Találva érzik magukat a kormányok

A PC szerint a magyar kormány gyakran politikailag elfogult „kampányjelentésként” hivatkozott az OLAF munkáira, de Andrej Babis cseh miniszterelnök is hasonlóan közelítette meg a korrupciót. Ő az Európai Bizottságot vádolta Csehország „destabilizálásával”, amikor az ország a kommunizmus bukása óta a legnagyobb tüntetéshullámmal szembesült. (Csehországgal ellentétben Magyarországon ennek nincsen mobilizációs ereje, nem látni korrupció-ellenes tömegtüntetéseket, amely részben az erős politikai apátiára, részben pedig a társadalom értékszerkezetére vezethető vissza, amely megengedő a rendszerszintű korrupcióval szemben.) A PC-elemzés elkészülte óta vált ismertté, hogy a magyar kormány tavaly után idén se engedi nyilvánosságra hozni az Európai Tanácsnak a magyarországi korrupcióról szóló jelentés-fejezetet.

A lélegeztető gép

Az elemzők idézik a jól ismert tényt, hogy a V4-ek az uniós támogatások 11 fő kedvezményezettjei közé tartoznak, legfőképp Lengyelország és Magyarország. Az uniós forrásból finanszírozott közbeszerzések kulcsfontosságú szerepet játszanak e régióban az állami beruházásokban. 2014 és 2020 között az EU a szlovák állami beruházások 90 százalékáért felelősek, ami a legmagasabb arány Európában. Ez az arány Magyarországon is igen magas, a közbeszerzések 60 százalékát finanszírozzák uniós pénzből.

Az uniós támogatások átlagosan évente a magyar GDP 4-5 százalékát teszik ki,

ezek nélkül nem, vagy alig lenne növekedés a magyar gazdaságban,

és jelentősen kevesebb lenne az állami beruházás, és a reálkeresetek sem tudtak volna emelkedni az elmúlt három évben – vonja meg a szintén ismert mérleget a PC.

Példátlanul központosított magyar rendszer

Az uniós pénzből elsíbolt korrupciós járadékot ugyanakkor csak megbecsülni lehet: a Transparency International Magyarország becslése szerint

az uniós projektek átlagosan 25-30 százalékkal túlárazottak,

vagyis a korrupciós járadék egy uniós költségvetési periódusban meghaladja az ezermilliárd forintot is.

A modell fő nyertesei azok a cégek, vállalkozók és oligarchák, akik közel állnak a kormányhoz. Minden szempontból kirívó eset Mászáros Lőrinc meggazdagodása, aki öt év alatt a semmiből Magyarország legvagyonosabb embere lett, és már több mint 220 céget tulajdonol. Cégei 2017-ben a közbeszerzések 10 százalékát szerezték meg, és azok mintegy 80 százaléka uniós forrásból valósult meg.

Az erőforrás-újraelosztás ilyen mértékű koncentrációjára, illetve monopolizációjára nincs példa se az EU-ban, se az OECD-országokban

– áll a PC jelentésében.

A Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) 2013-as elemzése szerint az uniós források korrupciós kockázatot jelentenek Lengyelországban is. A problémák a nagy infrastrukturális beruházásokkal, digitalizációval és energetikával kapcsolatos állami tendereknél vannak leginkább. A közbeszerzésekben körülbelül 120 milliárd zlotyt (egy zloty 76 forint) nagyon szigorú szabályok szerint költenek el a közbeszerzési törvény alapján. A maradék 80 milliárd zlotyt azonban állami szereplők költik el, amelyek gyakran nem veszik figyelembe a törvényt.

Négy ország, négyféle modell, némi hasonlósággal

Lengyelország büszkélkedhet az EU-ban a legmagasabb egyjelentkezős közbeszerzési aránnyal, az esetek 46 százalékában (ez Magyarországon 30 százalékot meghaladó arány). Az OLAF szerint a lengyel közbeszerzések 19-23 százalékát érintheti korrupció.

Az egyes országokban végzett elemzések alapján a PC arra a következtetésre jut, hogy a korrupció természetét tekintve a régió nem egységes. Marek Zelenka cseh elemző szerint az egyik legfontosabb, a korrupcióhoz hozzájáruló tényező az alulfizetett és így alacsonyan képzett közszolgák, akik könnyen manipuláhatók és nem tudnak ellenállni a magánvállalatok nyomásának.

A magyar korrupció természetére leginkább a központosított jelző illik, hiszen Magyarország az unió legcentralizáltabb országa mind a politikai, mind pedig a gazdasági rendszer szempontjából. Ez

a magyar állam úgynevezett „fordított” foglyul ejtése:

nem a már korábban meggazdagodott oligarchák ejtik foglyul az államot, mint például Babis Csehországban, hanem egy olyan informális kör, amelyben politikusok, oligarchák és szürke eminenciások mozognak, és amelyben a végső döntéseket legtöbbször maga a miniszterelnök hozza meg.

Szlovákiában több szisztematikus korrupciós eset is ismert, az egyik legfontosabb az úgynevezett „Gorilla-ügy” 2011-ből. Az ezzel kapcsolatos felvételeket a kétes hírű üzletember, Marián Kocner széfjében találták meg, akit jelenleg Ján Kuciak meggyilkolásával kapcsolatban gyanúsítanak és épp a tárgyalását várja. Grigorij Meseznikov, az Institute of Public Affairs vezetője szerint

a szlovák állam elfoglalását segíti

példának okáért a „szelektív igazságszolgáltatás,” ami a pártpolitika, üzleti körök, valamint a hatékonytalan és korrupt igazságszolgáltatási szervek összefonódásának terméke.

Annak ellenére, hogy a Transparency International korrupciós rangsorában Varsó áll a legelőkelőbb helyen, a lengyel helyzet távolról sem rózsás. Gregorz Markowski, a Batory Alapítvány munkatársa szerint a lengyel rendszer egyik legnagyobb problémája az, hogy

a kormányzó Jog és Igazságosság párt (PiS) folyamatosan gyengíti a bíróságok és az állami szervek autonómiáját.

Ez az úgynevezett „proto-korrupció”.

Vannak „karmai”az EU-nak, használni kéne

A PC arra a következtetésre jut a korrupciókat vizsgálva, hogy az EU a jelenleginél mindenképpen tehetne többet, noha megoldani nem képes a problémákat. Ezt állapította meg az Európai Számvevőszék is, ami az OLAF jelentős reformját sürgeti, mert a szervezet „veleszületett gyengeségekkel küzd.” Az Európai Parlament (EP) elfogadott egy javaslatot az OLAF és az új uniós ügyészség együttműködésének javítására, ami szabályozza köztük az információcserét és biztosítja, hogy nem dolgoznak párhuzamosan ugyanazon ügyeken.

Csakhogy – Szlovákiával és Csehországgal ellentétben – Magyarország és Lengyelország nem tagja az Európai Ügyészségnek, mindketten elutasították a csatlakozást szuverenitásuk megsértésére hivatkozva. Az EP elfogadta azt a javaslatot, ami jogállamisági, korrupcióellenes követelményekhez kötné az uniós kifizetéseket, de a végső döntés az Európai Tanácsé (amelyben az állam- és kormányfők ülnek).

Az új ötletek mellett azonban itt az idő arra is, hogy a már létező szabályokat betartassák – szögezi le a PC elemzése. Ilyen például a közös rendelkezések 142-es cikkelye, ami engedélyezi az uniós források felfüggesztését, ha egy tagállamban rendszerszintűen megsértik a jogállamisági elveket.

Ismét eltiltja az országot a korrupciós jelentéstől a kormány

Nem engedi nyilvánosságra hozni az Európa Tanács korrupciós jelentésének magyar fejezetét az Orbán-kormány. Tavaly ugyanígy járt el, most Fehéroroszországgal kettesben titkolóznak.

Másodjára „marad ki” Magyarország abból, hogy nyilvánosan olvasható legyen az Európa Tanács (nem uniós szerv) éves korrupciós jelentéséből – közölte a Euronews. Az „Államok a Korrupció Ellen” (GRECO) nevű ügynökség évente teszi közzé jelentéseit, de a tagországi fejezetek nyilvánosságra kerülését mindegyik érintettnek jóvá kell hagynia.

Orbán Lukasenkóval kéz a kézben

Az Orbán-kormány már tavaly is megtiltotta a 2017-es jelentéssel. Idén a Lukasenko-féle diktatórikus vezetésű Fehéroroszország a másik, amelyik így járt el.

„Nagyon nehéz Magyarországról beszélni, mert nem akarják megjelentetni a jelentést. Ezért nem beszélhetünk a tényekről” – mondta a GRECO vezetője, Marin Mrčela. De annyit elmondott, hogy

„Magyarország ellen is eljárás indult a nem megfelelő értékek miatt.”

A 2018-as GRECO-jelentés kiemelten foglalkozik a korrupció megelőzésével a parlamenti képviselők, a bírák és az ügyészek esetében.

Magyarázat és jószándék nincs

A magyar kormány nem adott magyarázatot, és ez nagyon kiábrándító – mondta a GRECO vezetője. Fehéroroszország semmihez se járult hozzá, Magyarország két korábbi jelentés közzétételét jóváhagyta, de a 2017-est már nem.

Ez nem a jó szándék jele

– mondta Marin Mrčela.

Ennek ellenére a szervezet ajánlásokat tett a magyarországi parlamenti képviselők, bírák és ügyészek átláthatóságára vonatkozóan.

Jávor Benedek (még) EP-képviselő elmondta, hogy amit tudnak a GRECO-jelentésről, az alapján ez a dokumentum meglehetősen kritikus a magyarországi korrupciós viszonyokról, és vélhetőleg éppen ez a magyarázata annak, hogy a kormány nem járult hozzá a nyilvánosságra hozatalhoz.

Ez egyértelmű beismerése annak, hogy Magyarországon

súlyos rendszerszintű korrupció

veszélyezteti a közpénzt és ezen belül kiemelten az európai uniós támogatásokat. És a kormány ahelyett, hogy fellépne a korrupcióval szemben, megpróbálja a rossz híreket betiltani, vagy titokban tartani – mondta az EP-ben utolsó hetét töltő Jávor Benedek.

Vége az osztrák koalíciónak, Strache magával rántotta Kurzot

Felbomlott a koalíció Ausztriában, miután a szélsőjobboldali FPÖ-vezér benyújtotta lemondását. A korrupciós ügyről Sebastian Kurz kancellár azt mondta: ami sok, az sok.

Előrehozott választás lesz Ausztriában, miután szombat este Sebastian Kurz kancellár bejelentette a koalíció bukását.

Vége a kényszerházasságnak

„Ami sok, az sok” – ezzel jelentette be sajtónyilatkozatban Sebastian Kurz osztrák kancellár, hogy felbomlott pártja (Osztrák Néppárt, ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közti kolalíció.

Az FPÖ nem tud megváltozni, árt a kormány reformterveinek, és árt az ország tekintélyének is

– ezzel indokolta a válást szélsőjobboldali koalíciós partnerével a kancellár. Kurz a köztársasági elnökhöz fordult, hogy írjon ki előrehozott választásokat, mivel az ÖVP egyedül nem kormányképes.

Strache Orbánt követte volna, pénzt kért feketeszámlára

Ezt megelőzően Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke és alkancellár bejelentette lemondását a róla kikerült videófelvétel miatt. Ebben a 2017-es filmben az akkor ellenzéki pártvezér Strache egy ibizai villában egy magát orosz oligarcha rokonának kiadó nőnek arról beszél, hogy ha az segít neki megvenni a legnagyobb osztrák bulvárlapot, a Kronen Zeitungot, akkor

a választás után közbeszerzéssel honorálja a 250 millió eurós adományt.

Strache Orbán Viktor példáját idézve az osztrák média átalakításáról beszélt, és ennek kapcsán azt az osztrák üzletembert, Heinrich Pecinát említette, aki pár éve megvette, majd bezárta a Népszabadságot.

A sok órás, italozás közben zajlott beszélgetésben arról is beszél a szélsőjobboldali politikus, hogy a pénzt ne a hivatalos pártszámlára, hanem egy alapítvány címére fizesse be az orosz oligarcha.

Rés a „szuverenisták” falán

A botrány nyomán Strache lemondta részvételét az európai szélsőjobb Milánóba összehívott erődemonstrációjáról. Itt a népek és nemzetek Európáját hirdette meg Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke, miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter a „szuverenista erők” kampányzáróján az EU-t eddig uraló „elittel” szemben.

Salvini kijelentette, hogy ha a Liga és szövetségesei nyerik az európai parlamenti választást, „beveszik Európát, és tetőtől talpig megváltoztatják”. A hatalmi elitről beszélt, amely

eddig a pénzpolitika, a multinacionális cégek, az ellenőrzés nélküli migráció nevében elfoglalta Európát.

Szerinte a május 26-i választás a népek és a „pénzzel és arroganciával teli” elit harca lesz.

A milánói székesegyház előtt felállított színpadon az Elsők az olaszok, A józan ész Európája felé felirat volt olvasható. További transzparensek azt hirdették, hogy Olaszország felemelte fejét a bürokráciával, a bankokkal, a migránsokat szállító hajókkal szemben.

Az esős időben lerövidítették a demonstráció programját.

A téren mintegy 30 ezren voltak a korábban várt százezres tömeg helyett.

A nagygyűlés meghívottai között volt Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (Pvv), Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországnak (AfD), továbbá Gerolf Annemans, a Flamand Érdek párt (VB), Boris Kolla, a szlovákiai Család vagyunk (Sme Rodina) vezetője, Veszelin Mareski, a bolgár Akarat (Volja), Tomio Okamura, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt (SPD) elnöke. Jaak Madison, az Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) alelnöke, Anders Vistisen, a Dán Néppárt (DF) európai parlamenti képviselője, valamint Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja (FP) alelnöke is részt vett.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK