A helyhatósági választások révén Budapest városvezetése 2024-ben megváltozott. Az új városvezetés egy új párttal bővülő politikai környezetben és módosult politikai arányokkal kezdte meg működését.
Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget (A FIDESZ a DK-MSZP-Párbeszéddel és vicaverza), két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:
- Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
- DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17
(azt nem kell vizsgálni, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)
Ebből következően mindig Magyar Péter és a TISZA párt lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal engedményeket kell tegyen neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Stabil helyzet csak akkor jönne létre, ha a két lehetőség közül az egyik összefogás tartós szövetséggé válna, ami viszont nem valószínű.
Mivel a 2026-os országgyűlési választásokat hatalmas fölénnyel a Tisza Párt nyerte, a kormány és a főváros egy kézbe került, innentől kezdve tehát elvileg annak kell történnie, hogy Budapest többé nem juthat kellemetlen, pláne nem kínos helyzetbe, hiszen ez a regnálóknak nem érdeke.
A helyzet jellemzéséhez hozzátartozik, hogy a kormány pénzköltése az ország GDP-jének (86 000 milliárd HUF) kb. a fele (43 800 milliárd HUF), Budapest viszont csak ~530 milliárd HUF-ból gazdálkodhat. Ebből látható, hogy bár a főváros a magyar GDP 36 %-át termeli meg, de csak az 1,7 %-át kapja vissza a kiadásainak a fedezésére, ami nem tűnik valami igazságos elosztásnak a kormányzat részéről.
Jelenleg az ország a nagypolitikával van elfoglalva, mindenki erről ír és erről olvas, ki kit hová küldött el legutóbb a Parlamentben, így Budapest ott van ugyan valahol, de igencsak a háttérben. Néhány lényegtelen információ azért elérte a weblapok közlési határszintjét, és így nyilvánosságot kapott.
- A klímaváltozás sajnos működik, ám a világ jelenleg bosszúhadjáratokkal elfoglalva, ezért nem ér rá a klímával foglalkozni. A villongások közül néhány nem csak politikai szinten folyik, hanem komoly robbanásokkal kísérve katonai eszközökkel is, ami nem csak eltereli a figyelmet és elirányítja a pénzt a klímaváltozás hatásainak csökkentésétől, hanem tovább fokozza a káros anyagok levegőbe kerülésének mértékét. Nem nagymértékben ugyan, de emelkedő spirálban, a „Ha te többet, akkor én még többet!” alapon. Bumm.
A klímaváltozás eredménye a mostani kemény aszály, amelynek következtében a Duna tekintélyes hömpölygése már a múlté, amennyiben jelenleg rekordalacsony szinten csordogál száradó medrében.
Ez nem csak az energiatermelésben okoz nehézségeket, hanem a vízellátásban is, ráadásul azzal súlyosbítva, hogy a kormány rezsicsökkentési határozata miatt a budapesti vízdíj 2012. óta érdemben nem változott.
A rezsicsökkentés „áldásos”, és minden téren jelentkező hatásairól sokat lehetett olvasni, akár itt is, melynek eredményeképpen, azaz felújítás híján a kutakból kitermelt víz negyede felhasználatlanul elfolyik, mielőtt a fogyasztókhoz érne. A jellemző helyzet ráadásul az, hogy az olcsó víz (olaj, gáz, áram) nem ösztönöz takarékosságra. Ezért a kormány technikája, hogy nem a rászorulókat támogatja, hanem a fogyasztást, azt eredményezi, hogy a háztartások többet fogyasztanak, a legtöbbet fogyasztók járnak a legjobban, a szegények viszont, akik keveset fogyasztanak, és örülnek, hogy kaptak valamit, nem tudják, hogy Orbán Viktor jóságos ajándékát ők fizetik más adókon, például az ÁFÁ-n keresztül. Mindenkiét, a maguk rezsicsökkentését is beleértve.
Az, hogy az olcsó víz miatt a vízhálózat felújítására nem jut pénz, és egyre rosszabb a helyzet, már csak a korona a rezsicsökkentésen.
Miután a vízellátás Budapesten az önkormányzat nyakán maradt, a főpolgármester egy Facebook bejegyzésben azt kérte, ne a kormány állapítsa meg a vízdíjakat, hanem az üzemeltető főváros, mert ilyen kevés pénzből nem hogy fejleszteni, de még karbantartani sem lehet a hálózatot. Ugyanakkor, mint tudjuk, a rezsicsökkentés szent dolog, ezért kíváncsian várjuk, hogy a kormány – engedve a főváros kérésének – vállalja-e az emiatt bekövetkező népszerűségvesztést, vagy hagyja a rendszert teljesen lerohadni, utána a vízözön alapon, magyarázkodjon emiatt az üzemeltető, azaz a főváros. A kormánynak semmi köze hozzá, ő csak az árat állapítja meg. Punktum.
- A kormány ugyan némi halasztást engedett Budapestnek az ún. szolidaritási adóból, de azon határidők lejártával szorgalmasan inkasszálja apránként az idei 83 milliárdot, amely összeg a kormány költségvetésének a 2 ezreléke, a főváros költségvetésének viszont 15,7(!) százaléka. Ebből a két számból látszik, hogy mennyire ortopéd, igazságtalan és rosszindulatú a szolidaritási adó, amelyről a mostani kormány sem akar ám lemondani! Hogy miért, mikor ez neki jelentéktelen összeg a fővárosnak meg hatalmas érvágás amúgy is szorult helyzetében, az rejtély.
Budapest szerencséje, hogy immár a második bírósági határozat (ezúttal a Fővárosi Ítélőtábla; 2026.07.27.) mondta ki, hogy a szolidaritási adó kivetése törvénytelen. Most a kormánynak kell lépni, amely láthatóan mégsem annyira Budapest barát, mint az várható volt. Kellemetlen szituáció. Meglátjuk, mi lesz.
- Mint azt korábban olvashattuk, a mostani kormány hajlandó volt megtenni azon jogi és közigazgatási lépéseket, melyeket az Orbán kormány nem, és melyek biztosítják, hogy az EU nekünk szánt pénzét ne tudják ellopni, így aztán az új kormány első dolga volt mindent megígérni az EU-nak, ezért úgy 6000 milliárd HUF érkezése várható. Az öröm a fővárosban hatalmas kell legyen, hiszen Karácsonyék is kapnak fejlesztési pénzt, mégpedig a 3. metró északi, kétmegállós meghosszabbítására. Bizony.
Erről a lángelmés projektről állandóan a régi mondás, a „Nesze semmi, fogd meg jól!” juthat az emberek eszébe, ugyanis a trükkös lépés egyértelműen a népnek szól, lássák, hogy derék kormányunk a fővárosi lakosok jólétéért is keményen dolgozik. Ezen a tisztán politikai hasznon kívül a meghosszabbításnak más haszna nincs. Persze a teljes meghosszabbítás is csak vinné a pénzt a sokkal fontosabb fejlesztések elől, de erről a csak két megállónyi, kissé kacagtató „projekt”-ről szinte sugárzik, hogy a
„Szórjunk valami morzsát a fővárosiak közé, de ne kerüljön sokba!”
elv alapján határoztak mellette, mivel hálaisten ők is tudják, hogy egyelőre két megállónál többre műszakilag nincs remény.
Amely fejlesztésekhez sokkal inkább kellene a pénz, azok közül az első a 3. metró egyvágányos meghosszabbítása a Liszt Ferenc repülőtérig. A metró lényegesen kényelmesebb, az összes többi metróval közvetlen összeköttetésben van, és a most tervezett, 400 milliárdos(!!!) vasúti összeköttetés árának a töredékéből lenne megépíthető. Az itt megtakarított pénz nagyon jól jönne a másik szükséges fejlesztéshez, a 4. metró meghosszabbításához a Bosnyák téren és Újpalotán át a Szilas pihenőhelyig. Ez sokkal több budapestit ér el, mint a 3. metró tervezett meghosszabbítása Káposztásmegyerig, az érintett lakosoknak kötöttpályás összeköttetésük a várossal jelenleg nincs, és a Szilas pihenőhelynél kiépíthető P+R parkoló akár sokezer férőhelyes is lehet, mégpedig az M3 sztráda bevezető szakaszáról történő gyors megközelítési lehetőséggel. De nem.
Ötletből láthatóan van dögivel, egyik jobb, mint a másik, a döntés gyakorlatilag 100 százalékban a
„Nekem tetszik”, „Tőlem ezt várják el”, „Már beleéltem magam”, és az „Ez lesz, és kész! Nincs kedvem az összes egyeztetést újra lefolytatni”
nevű abszolút szakmai elvek alapján történik majd, azaz nem kérdés, hogy majd sokminden megépül, amelyek lényegesen fontosabb projektek elől viszik el a pénzt.
Persze, a kétmegállós szuperfejlesztés ismeretében olyan sok pénzt Budapest úgysem fog kapni.
Jelenleg nem úgy néz ki, hogy Karácsonyt irigyelni kellene.
