Jeszenszky Géza most először mondta ki nyíltan: az Egyesült Államok a terrortámadás napján szembesült Orbán Viktor váratlan fordulatával, amikor a Lockheed Martin vadászgépei helyett a svéd Gripeneket választotta. A döntés sokkolta Washingtont, és hosszú évekre meghatározta Orbán amerikai megítélését. A szeptember 11-i tragédia idején a magyar miniszterelnök még a NATO ötödik cikkelyére hivatkozva állt ki az USA mellett, ám a háttérben már olyan politikai játszmák zajlottak, amelyek később visszaütöttek: Washington levonta a tanulságot, és a 2002-es választáson a baloldali–liberális blokkot támogatta. Orbán pedig hosszú időre kegyvesztetté vált az amerikai fővárosban.
Jeszenszky Géza, a demokratikus Magyarország első külügyminisztere és Orbán washingtoni nagykövete 1998 és 2002 között, most először beszélt arról, hogyan értesült az amerikai adminisztráció Orbán váratlan döntéséről.
Mint mondta:
„Ez számomra is derült égből villámcsapás volt, ezt a döntést rossz néven vették az amerikaiak.”
A NATO-ba frissen belépett Magyarország ekkor még a szövetség mintatanulója volt, Martonyi János külügyminiszter az Egyesült Államokban írta alá a csatlakozási okmányt. Orbán Viktor szeptember 11-ét a NATO ötödik cikkelyébe ütköző támadásnak minősítette, és George W. Bush elnök ugyanezt tette. Magyar katonák részt vettek az afganisztáni hadműveletekben, a magyar kormány pedig a terror elleni háború első szakaszában egyértelműen Washington mellett állt.
Csakhogy a magyar belpolitika nem volt ennyire egyértelmű. Csurka István, a MIÉP vezére, antiszemita nézeteit a szeptember 11-i támadás kapcsán sem rejtette véka alá. Jeszenszky felidézte, hogy Csurka a „globalista politika felelősségét” emlegette a merénylettel kapcsolatban, és a szélsőjobboldali sajtó is hasonló hangokat ütött meg.
Ez az amerikai közvéleményben komoly visszhangot váltott ki, és a magyar nagykövet számára különösen kellemetlen volt, hogy Orbán Viktor nem határolódott el ezektől a megnyilvánulásoktól.
Jeszenszky később Oslóban is nagykövet lett, de a norvég civil támogatások körüli konfliktus miatt szembekerült a miniszterelnökkel és lemondott.
Washington mindenesetre levonta a tanulságot Orbán kétes szerepléséből. A 2002-es választáson az amerikai adminisztráció a baloldali–liberális blokkot támogatta, amely végül meg is buktatta a Fidesz első kormányát. Orbánt ezt követően hosszú ideig nem fogadták Washingtonban; csak Benjamin Netanjahu közbenjárására sikerült elérnie, hogy Trump első elnöksége idején újra beléphessen az amerikai politika előszobájába.
Orbán rengeteg pénzt költött arra, hogy jó kapcsolatot építsen ki Donald Trumppal, és ez működött is mindaddig, amíg a NER rendszere stabil volt. Ám amikor Trump értesült Orbán április 12-i, politikai értelemben katasztrofális választási vereségéről, az amerikai elnök villámgyorsan levonta a tanulságot:
„he was my friend” – a barátom volt.
A múlt idő mindent elárul.
Orbán diplomáciáját éveken át arra alapozta, hogy az amerikai és az orosz elnök kiegyezik egymással Európa és Ukrajna feje fölött. Az alaszkai csúcstalálkozó után felajánlotta, hogy a következő amerikai–orosz csúcsot Budapesten rendezzék meg. Csakhogy ilyen csúcstalálkozó sehol sem lett, mert kiderült: az USA stratégiai érdeke volt az európai–orosz együttműködés lerombolása. Orbán álma és az oroszbarát külpolitika egyaránt megbukott. A miniszterelnök a múlt árnyai között találta magát, és ha nem tud változtatni politikáján, akkor pontosan oda kerül, ahova utóda, Magyar Péter szánja: a panoptikumba.
