A kötcsei piknik idén nem pusztán egy újabb Fidesz-összejövetel, hanem a bukott miniszterelnök első nyilvános iránykijelölése a választási vereség után. Orbán Viktor eddig minden bukásból felállt, de most egy nála jóval fiatalabb, hozzá hasonló politikai karakter készül őt a panoptikumba száműzni. A huszonötödik kötcsei találkozó így nemcsak a Fidesz jövőjéről, hanem Orbán túlélési stratégiájáról is szól, még ha egyes régi szövetségesei szerint már nem is olyan fontos.
Radnóti Sándor irodalomtudós nevezte Orbánt „feltápászkodékony” politikusnak, utalva arra, hogy bár többször kiütötték, mindig felállt. Csakhogy akkor fiatalabb volt, és a politikai tér is másképp nézett ki. Most viszont egy nála jóval fiatalabb rivális, Magyar Péter, készül őt „exportálni a panoptikumba”, és a kötcsei találkozó azt is megmutathatja, Orbán merre próbál továbbmenni. Horn Gábor, a Republikon Intézet igazgatója szerint azonban nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani a pikniknek: szerinte Orbán nem gyakorol önkritikát, hanem valamiféle útkeresés eredményét osztja majd meg, ahogy azt régi ismeretségük alapján várható tőle.
A Fidesz jövője egyre bizonytalanabb, és Orbán legutóbbi gesztusai sem a konszolidáció irányába mutatnak.
Amikor a Vadhajtásokat „igeforrásnak” nevezte, sokak számára világossá vált, hogy a volt miniszterelnök továbbra is a szélsőjobboldali radikalizmus felé kacsingat, egy olyan formáció felé, amelynél szélsőségesebb, rasszistább és kirekesztőbb aligha van ma Magyarországon. Orbán lelkesen ünnepelte a német szélsőjobb tartományi győzelmét is, de Horn Gábor szerint mindez már nem sokat számít: a magyar politika szempontjából a kötcsei piknik sem különösebben jelentős.
A kontraszt különösen éles, ha Orbánt Giorgia Melonival vetjük össze, Európa jelenleg legsikeresebb jobboldali politikusával. Meloni, az olasz miniszterelnök, egy kis újfasiszta párt éléről jutott el odáig, hogy kitöltött egy teljes ötéves ciklust, ami Olaszországban korábban még senkinek sem sikerült. Meloni pragmatikus, Európa-barát politikát épített: jó kapcsolatot alakított ki Ursula von der Leyennel, gazdasági tanácsadónak választotta Mario Draghit, akit a magyar kormánymédia korábban a „liberális világuralom ügynökének” nevezett, és Olaszország 200 milliárd eurót kapott az uniós helyreállítási alapból. Orbán ezzel szemben semmit nem kapott, a befagyasztott uniós milliárdokhoz Magyar Péter jutott hozzá, akit Meloni a választási győzelme után azonnal fogadott Rómában.
Meloni felismerte, hogy Európa és Oroszország kapcsolatát az USA robbantotta fel, ezért háttérbe szorította Putyin és Orbán barátját, Matteo Salvinit. Kiváló kapcsolatot épített ki Trumppal és Elon Muskkal, miközben nem kacérkodott sem Putyinnal, sem Hszi Csin-pinggel. Sikere nem maradt visszhang nélkül: Jordan Bardella, a francia szélsőjobb fiatal csillaga kijelentette, hogy számára Meloni az eszménykép. Orbán szövetségesei – Babiš, Fico, Janša – nem mondják ki ilyen nyíltan, de ők is Meloni pragmatikus jobboldali modelljét követnék. George Simion AUR-pártja sem a Patrióta frakció tagja, hanem Meloni mérsékeltebb európai csoportjáé.
Orbán jelenleg két politikai támpontot keres: Donald Trumpot és a német Alternative für Deutschland mozgalmat.
Trump ugyan gratulált a német szélsőjobbnak, de saját politikája annyira népszerűtlen, hogy a republikánusok a novemberi kongresszusi választást is elveszíthetik, és a párt küldöttei már a közgyűlésen is Trump utódát keresték. Az AfD még Trumpra figyel, de Alice Weidel társelnök tisztában van Európa jelentőségével, éppúgy, mint Meloni. Németország túl kicsi ahhoz, hogy egyedül szálljon szembe az USA és Kína versenyével.
Orbán Európa-ellenes és oroszbarát politikája így egyre inkább a panoptikumba kerül.
Ha ezen nem tud változtatni, akkor 63 évesen könnyen Gyurcsány sorsára juthat, mert – ahogy Auden írta – „oly világ fia, melynek napja letűnt”.
