Kezdőlap Címkék Rezsicsökkentés

Címke: rezsicsökkentés

Orbán politikai megdicsőülése a gazdasági válság kellős közepén

Miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszere épp összeomlik gazdaságilag Magyarországon, Orbán Viktor miniszterelnök a nyitó szónoka lesz a radikális republikánusok konferenciájának Dallasban. A magyar miniszterelnök ezt megelőzően találkozott Trump ex elnökkel, aki szintén felszólal a republikánusok konferenciáján hiszen az ő támogatásukkal szeretne visszajutni a Fehér Házba.

“A háborús infláció és a háborús gazdasági válság egyetlen ellenszere a béke”

– nyilatkozta Orbán Viktor azt követően, hogy találkozott Donald Trumppal.

Washington hidegháborús vonalával szemben, melynek legutóbbi provokatív lépése Nancy Pelosi demokrata képviselő házelnök tajvani villámlátogatása volt, a republikánusok óvatosabb állásponton vannak. A 99 éves Kissinger ex külügyminiszter szerint Washingtonnak tárgyalásokra kellene törekednie Moszkvával és Pekinggel nem pedig keresni a konfrontációt “a demokrácia és az autokrácia között”.

Gazdasági világválság

Az USA gazdasága recesszióba süllyed és ugyanez várhat Európára is. Kínában az elmúlt negyedévben mindössze 0,4%-os növekedést mutattak ki a statisztikusok, akik mindig alkalmazkodnak a pekingi kormányzat elvárásaihoz. Az energiaválság már Putyin Ukrajna elleni agressziója előtt megkezdődött. Az USA kezdetben azt remélte, hogy mint energia exportőr profitál is belőle. Kiderült, hogy tévedtek Washingtonban, mert olyan világméretű infláció indult meg, melyet a Federal Reserve Board – az USA jegybankja – csak úgy tud megállítani, hogy a magas kamatlábbal recessziót idéz elő. Ennek hatása az egész világban megmutatkozik.

Magyarországon összeomlóban a Nemzeti Együttműködés Rendszere, melynek gazdasági alapját a rezsicsökkentés és az olcsó hitelek jelentették. Az infláció – különösen az energia és élelmiszer árak drasztikus növekedése – megoldhatatlan feladata elé állítja a magyar családok döntő többségét – Orbán Viktor szavazótáborát. A kormánynak nincs receptje a válság kezelésére sőt enyhítésére sem.

Orbán 12 év után nem hivatkozhat arra, hogy mindez az ellenzék műve Magyarországon. Arra viszont igen, hogy a válság előidézésében és fokozásában nagy szerepe volt a hidegháborús washingtoni diplomáciának. Minthogy Orbán kedvenc ellensége Soros György, az amerikai demokraták egyik legfőbb támogatója, ezért a magyar miniszterelnök számára nem nehéz kijelölni a bűnbakot. Csakhogy ettől még nem oldódik meg a válság. Trump hivatkozhat arra, hogy sok amerikai családnak megoldhatatlan gondot jelent a számlák kifizetése a magas infláció miatt. Az ex elnök ellenzékben van az Egyesült Államokban míg Orbán Viktor 12 éve hatalmon Magyarországon, ahol

“a politikai siker recept” épp most válik a gazdasági válság áldozatává.

A magyar miniszterelnök hét szűk esztendőt jósolt. Ezt a perspektívát picit nehéz megetetni a választókkal, akiknek még áprilisban is azt ígérte Orbán Viktor, hogy megvédi a rezsi csökkentést. Ehelyett jön a rezsifrász és a politikai kijózanodás ideje. A vezér nem tesz csodát. De akkor mi szükség van rá?!

Végre?

A címben szereplő szóval méltatta a hat parlamenti ellenzéki párt közös fellépését az MSZP egykori frakcióvezetője majd elnöke. Értem őt, bizonyára ő is azok közé tartozik, akik elégedetlenek a választásokon súlyos vereséget szenvedett hat ellenzéki pártnak a vereség óta folytatott politizálásával, s alighanem azzal is, hogy nem voltak képesek közösen adni erőteljes választ Orbán tusványfürdői uszítására.

Most viszont együtt álltak ki a Kossuth Lajos térre, hogy megfogalmazzanak egy-egy követelést, amelyek parlamenti megvitatására közösen kezdeményeznek rendkívüli parlamenti ülést a nyári szünetben. Ugyanabban az adásban a kiváló alkotmányjogász, aki gyakran adja a fejét politikai elemzésre, egyenesen szánalmasnak nevezte az ellenzéki produkciót, elsősorban azért, mert nem sikerült tisztázni még csak azt sem, hogy közösen vagy külön-külön kívánnak a jövőben fellépni a politikában.

Igaza lehet, de nekem más bajom van a Kossuth téri akcióval.

Az egykori pártelnök és mások is nyilván azért örülnek a közös fellépésnek, mert valóban látványos volt, hogy az orbáni uszítással szemben nem történt semmi hasonló. Ez azonban nem volt véletlen. Tusványfürdői előadásában Orbán a maga stratégiai elképzeléseit világnézeti keretben adta elő, ez késztette a nyugati demokráciákkal való elvi szembeszegülésének újbóli kifejtésére mind a menekültügy, mind a melegek emancipációja, mind pedig az orosz-ukrán háború kérdésében. Márpedig ezekben a kérdésekben az áprilisi választásokra szövetkezett hat párt álláspontja különböző, mint ahogy különbözőképpen viszonyulnak magához a tusnádfürdői rendezvényhez is, ahogy a Fidesz uralmához is.

MSZP-s és LMP-s politikus volt már a rendezvény vendége, DK-s, Momentumos vagy Párbeszédes politikus nem. Az LMP és az MSZP vezetői a választási kudarcot jórészt arra vezetik vissza, hogy az ellenzék túl sokat foglalkozott „szimbolikus” kérdésekkel, és nem eleget „az emberek” megélhetési problémáival, és helytelenítették a „putyinozást”, a háború kérdésében való állásfoglalást a kampányban. Természetesnek és örvendetesnek tartom, hogy az Orbán-előadásról külön-külön mondtak véleményt, hiszen ha közös szöveget próbáltak volna szerkeszteni, az óhatatlanul színtelen-szagtalan lett volna. Így viszont Gyurcsány Ferenc elmondhatta, hogy náci beszédnek tartja Orbán szövegét, és fontos, hogy időnként ne csak értelmiségiek és újságírók, de politikusok is kimondják az igazat Orbánról és rendszeréről.

Más a helyzet az Orbán-kormány megszorító intézkedéseivel: erről nagyjából ugyanazt gondolják és mondják a hat párt politikusai. Amit az egyik mond, azt a többiek is fel tudják vállalni, ahogy az egyik párt társelnöke a sajtótájékoztatót követően hangsúlyozta. Ők igen, felelős közgazdász azonban többnyire nem. Amivel a Momentum állt elő a közös sajtótájékoztatón, hogy vonják vissza a kata-törvényt és az év végéig dolgozzanak ki új megoldást, illetve az MSZP kezdeményezésével az országos lakóház-szigetelési programról egyet lehet érteni.

A rezsinövelés eltörlésére irányuló DK-s követeléssel azonban komoly gazdaságpolitikus nem érthet egyet.

Lehet és kell bírálni az intézkedés végrehajtásának módját és azt, hogy tíz éven keresztül áltatták a magyarokat azzal, hogy lehet önkényesen megszabni a háztartási energiatarifákat, s emellett a választásokig kitartottak, majd a választás után intézkedtek másként. Azt azonban már a választások előtt elmondták a szakemberek, hogy a „rezsicsökkentés” nem lesz fenntartható.

Nem a „rezsicsökkentés” „megvédése” lehet egy komolyan vehető párt követelése, hanem olyan kompenzációs rendszer kialakítása, amely enyhíti a reális energiatarifák terheit a rászorulók számára, miközben az arra képesektől elvárja a reális árak megfizetését.

Nem érthet egyet komoly gazdaságpolitikus a Kossuth téren elhangzott, de már a választási kampányból is ismert áfa-csökkentési javaslatokkal sem. Az Orbán-kormány alacsony egyenes adókat és ugyanakkor magas közvetett adókat és különadókat vet ki, és így biztosítja a jövedelemközpontosítás viszonylag magas szintjét, és finanszíroz kiterjedt állami költekezést. Önmagában az áfa-terhek kiterjedt, de szelektív csökkentését nem lehet meghirdetni ellentételezés nélkül, viszont az egyenes adók emelését és a költségvetési költekezés szűkítését az ellenzéki pártok a választási kampányban és azt megelőzően illetve követően sem vállalták. Ráadásul

az áfa csökkentése olyan tehercsökkentést jelent, amelyből óhatatlanul több jut a többet és kevesebb a kevesebbet fogyasztónak.

Így van ez a gyermeknevelési cikkek áfájának a Jobbik által hosszú ideje követelt csökkentésével, netán – ahogy most mondják – eltörlésével is: a tehetősebbek babaápolási termékekre, bébiételre, gyerekruhára, gyerekbútorra is jóval többet költenek, mint a szegények. Nem áfacsökkentéssel vagy éppen eltörlésével, hanem a családi pótlék emelésével kell a gyerekes háztartások jövedelmi helyzetén javítani. Ugyanez vonatkozik a közműdíjak áfájának szintén a Jobbik által meghirdetett eltörlésére is. A sajtótájékoztatón a Párbeszéd politikusa adta elő az „alapvető élelmiszerek” áfájának csökkentését, amit a kampányban mind a hat párt képviselt. Az iménti ellenérv az élelmiszerek áfájának csökkentésére vagy netán – mert ilyen is elhangzik ellenzéki politikusoktól – eltörlésére fokozottan vonatkozik. Hozzá kell tenni, hogy nincs megalapozott módszer az „alapvetőnek” tekintett élelmiszerek körének elhatárolására, ezért is vonatkozik az alacsonyabb áfa-kulcs Európa-szerte az élelmiszerek összességére. Jól hangzó követelés az „alapvető” élelmiszerek áfájának csökkentése, de én sem költségvetési, sem társadalompolitikai szempontból nem tartom támogathatónak. Legalább a politikusoknak tudniuk kellene: a fogyasztás megadóztatása nem valamiféle „büntetés”, hanem a közkiadások finanszírozásának nélkülözhetetlen forrása, ami alól a fogyasztás semmilyen tételét nem helyes kivonni. (Ahogy a jövedelemadózás alól sem helyes semmiféle jövedelmet kivonni.)

Az LMP a Kossuth téren is a „klímabérlet” ötletével állt elő, a német 9 eurós bérletjegy példájára. Németországban csak három hónapra nyitották meg ezt a lehetőséget, s tartós finanszírozására ott sem látnak lehetőséget. Nálunk sem látok ilyet, s az LMP sem jelöl meg tartós forrást.

Én sem vagyok lelkes az ellenzéki pártok közös fellépésétől, ahogy a kitűnő alkotmányjogász sem, de én azért, mert a populista követelésekkel lépnek fel egységesen.

Gáz van(?) babám – avagy kevés lehet Orbán 2000 milliárdos megszorító csomagja

Zsiday Viktor szerint – aki a 24.hu-nak nyilatkozott – Orbán által belengetett megszorító csomagját kevésnek ítéli. A szakértő szerint, ha a magyar kormány nem tud megállapodni az Európai Unióval az eurómilliárdok átutalásáról, akkor a magyar gazdaság tartós és mély recesszióba zuhanhat. Ennek következménye pedig Orbán Viktor politikai uralmának meggyengülése lehet.

A szakértő helyesli a gázár felemelését, amely hatalmas terhet ró a családok egy jelentős részére. Magyarországnak egészen egyszerűen nincsen annyi devizája, hogy olyan sok földgázt fogyasszon az ország mint jelenleg – állapítja meg Zsiday Viktor.

Ebből az is kiderül, hogy üres blöff volt, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter mesélt az olcsó orosz földgázról. Ráadásul amikor a magyar külügyminiszter kiutazott Moszkvába, hogy megszerezze a téli fűtési szezon biztonságához szükséges 700 millió köbméter földgázt, akkor Lavrov külügyminiszter csak annyit mondott neki, hogy “tanulmányozzuk a kérdést”. Vagyis a blama megvolt, de a haszon sehol.

Hibás gazdaságpolitika

A leértékelt deviza, az alacsony kamatszint, a fegyelmezetlen fiskális és monetáris politika, az úgynevezett “túlnyomásos gazdaságpolitika” nem tarthat örökké pedig a kormány ezt alkalmazta a választások megnyerésére.

Csakhogy amint Warren Buffett, a világ egyik leghíresebb befektetője mondta: ha elmúlik a dagály, akkor derül ki, hogy ki ment fürdőnadrág nélkül a tengerbe.

A magyar gazdaságpolitika most kapkod, mert egyszerre sok problémát kellene megoldania, és egyikre sincsen terve. Ráadásul az infláció tíz százalék fölött van, és akkor sokminden elképzelhető.

Mi lesz az uniós pénzekkel?

Korábban az volt a konszenzus a szakértők között Magyarországon, hogy előbb vagy utóbb megjönnek az eurómilliárdok. Most a konszenzus az, hogy ez necces – válaszolta Zsiday Viktor.

Miért nem tiltakozik az ellenzék hangosabban a gazdasági válság kellős közepén? Mert Rogán Antal megkérte őket erre!

A Szabad Európa érdeklődött több ellenzéki pártnál, hogy miért nem kampányolnak a kormány ellen a rezsicsökkentés csökkentése ellen? Egyelőre nemigen kapott választ.

A Szabad Európa azonban beszámol arról, hogy egy magát megnevezni nem kívánó MSZP politikus kijelentette: üzenetet kaptak Rogán Antaltól.

Miről szól a baráti figyelmeztetés az ellenzéknek?

Kuss! Persze nem ilyen durván, de a lényeg ez. Rogán Antalnak megvannak a kapcsolattartói minden ellenzéki szervezetben. Ők tudatják az érintettekkel, hogy mi a hatalom kívánsága, és mit kapnak cserébe, ha azt teljesítik. Nem ez az első eset, hogy Rogán Antal üzent, de most azt jelzi: a kormány pánikban van. Fél a csekk frásztól, amely az első gáz és villany számlák postázása után bontakozhat ki hiszen az áremelés sokkal több családot érint mint amennyit a kormány bevall. Az ellenzék fülsiketítő hallgatása persze nemcsak ezzel magyarázható hanem azzal is, hogy évekig támadták a rezsicsökkenést.

Orbán most azt tette, amit sok közgazdász már régóta javasolt: közelítette az energia árakat a piacihoz. Csakhogy ez a nagyon alacsony magyar jövedelmek mellett életveszélyes.

Németországban az átlag család egy éves gázszámlaja tavaly mintegy 1000 euró volt. Most ez több mint a háromszorosára, több mint 3000 euróra emelkedett. Ez kb. annyi mint egyhavi munkabér Németországban. Nálunk kinek van havi 1,2 millió forintos munkabére Orbán Viktoron és a parlamentben üldögélő ellenzéki képviselőkön kívül?

ELLENZÉK AKKOR, ELLENZÉK MOST

Akkor is le voltak zárva a hidak, nem egy-két órára, hanem napokra. Nemcsak a hidak, a városok körüli utak is. Harminckét éve, az emlékezetes taxisblokád idején.

Az ellenzéki politikusok akkor is a tiltakozók oldalán álltak, leginkább az akkori legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ. A taxisblokád kirobbanásához nem volt közünk, ugyanúgy meglepett bennünket – tudom, ott ültem az ügyvivői testület ülésén –, mint mindenki mást. A tiltakozást jogosnak tartottuk, ahogy a mai ellenzék is jogosnak tartja a kata korlátozása miatti tiltakozást, és az úgynevezett „rezsicsökkentés” részbeni visszavétele miatti felháborodást.

Van azonban egy különbség. Azok a szabad demokrata politikusok, akik odamentek a taxisblokád résztvevőihez, mindig elmondták: a benzinárat bizony emelni kellett, nem helyes a korábbi benzinár visszaállítását követelni. Az Antall-kormány politikai hazugságát és a meglepetésszerű áremelést élesen elítélték, de figyelemmel voltak a közgazdasági realitásokra.

A mai ellenzéki pártok úgy tiltakoznak az Orbán-kormány hazugságai, szószegése ellen, hogy nem teszik hozzá:

a kata eleve helytelen, a közteherviselést sértő adókonstrukció volt, amelyet be sem kellett volna vezetni, és amelyen változtatni kellett. És ami még fontosabb: az úgynevezett „rezsicsökkentést” be sem lett volna szabad vezetni, nem lett volna szabad a közműdíjakkal effajta politikai játszmát játszani, mert az gazdaságilag ésszerűtlen, szociálisan igazságtalan.

Tíz éve egy pillanatra Gyurcsány Ferenc még gúnyolódott az Orbán által éppen bejelentett „rezsicsökkentésen”: „legyen olcsóbb a madártej, de legalább a habja”. Ennek azután a DK-nál sem volt folytatása, a többi ellenzéki párt pedig már akkor helyeselte a „rezsicsökkentést”, még jobb, még több „rezsicsökkentést” szorgalmazott. Most pedig egytől-egyig tiltakoznak a „rezsicsökkentés” szűkítése ellen, a DK-s Varju Lászlóval az élen, és nem teszik hozzá, hogy a „rezsicsökkentés” nem fenntartható. A szakértők erre mára választások előtt figyelmeztettek, az ellenzéki politikusok viszont esküdöztek, hogy ha nyernek, fenntartják a „rezsicsökkentést”. Most, ellenzékben maradva is ezt folytatják. Ma nemcsak a Fidesz igazítja politikáját a közvélemény elvárásaihoz, hanem a legtöbb ellenzéki politikus is.

Az ellenzékben ülő populisták egyike-másika azt mondaná erre az összehasonlításra: nézd meg, hova jutott az SZDSZ. Az SZDSZ az 1990-es igazmondás után a következő választáson újra 20 százalékos párt lett, és háromszor is kormánykoalícióban vett részt. Nem amiatt tűnt el, hogy 1990-ben és jó ideig utána is igazat mondott, hanem amiatt, hogy később már más normákat követett. Hogy a mai ellenzéki pártok – saját politikusaik ismerik el – nem tűntek kormányképes alternatívának, alighanem populista retorikájuknak is betudható.

VAN-E ELLENZÉKI AJÁNLAT?

Az Orbán-rendszer az elmúlt napokban kétségtelenül önmagával került szembe. A kata igénybevételének szűkítése még csak népszerűtlen intézkedés, tüntetéseket vált ki, de nem érinti a rendszer lényegét.

A kata széles körben igénybe vett kedvezményes adózási konstrukció, amelynek korábbi változatát, az evát még az MSZP-SZDSZ kormány vezette be, miután Medgyessy Péter a maga 2002-es választási kampányában megígérte. A kata sem sajátos fideszes rendszerelem, szóba sem került a Fidesz kampányaiban, Orbán beszédeiben. Néhány százezer ember életvezetésének eddigi módját tette kérdésessé, ők és a velük szolidárisak tüntettek Budapest utcáin.

Valljuk be: igazi ereje nem volt ezeknek a tüntetéseknek.

Az úgynevezett „rezsicsökkentés” szűkítését nemcsak az különbözteti meg a kata szűkítésétől, hogy több embert érint, hanem az, hogy a Fidesz emblematikus lépéséről, egyik választási csodafegyveréről van szó.

A másik különbség, hogy míg a kata ugyan vitatható, a közteherviselés elvét némiképp sértő intézmény, a „rezsicsökkentés” nyilvánvalóan ésszerűtlen, valójában az elnyomás rendszeréhez tartozó árképzési eszköz. A hatósági árak átfogó rendszere a szocializmus sajátja volt, amelyről a szocialista országok tudósai annak idején nemcsak azt bizonyították be, hogy társadalmilag igazságtalan, de azt is, hogy az emberek szolgaságban tartásának eszköze. A Fidesz most a hatósági árak mindkét tulajdonságát újra megmutatta. A hatósági árakat, az árstabilitást tekintették a szocialista rendszerekben a tervgazdaság egyik nagy előnyének (a teljes foglakoztatás volt a másik), az Orbán-rendszer pedig azzal büszkélkedik, hogy mindkettőt megvalósította, az árstabilitást legalább a közműdíjak tekintetében. Hogy miért büszkélkedik ezzel egy magát jobboldalinak mondó rendszer, azt nehéz kitalálni.

Az Orbán-kormány most megpróbálja „megszüntetve megőrizni” a „rezsicsökkentést”

Az átlagon felüli fogyasztásra kell piaci árat fizetni, az átlagfogyasztásig marad a hatósági ár.

Mit mondjon ilyenkor az Orbán-kormány ellenzéke? Zajosan szidalmazzák a kormányt a szószegésért, hiszen a választások előtt nem említette, hogy korlátozni készül a katát, és különösen azt nem, hogy korlátozni készül a „rezsicsökkentést”. Ez rendben van, ez a legtermészetesebb ellenzéki reakció. Az 1990-es Orbán Viktort idézve: „a kormány hazudott”.

Ha azonban az ellenzék – annak a Fidesszel elvi alapon szemben álló része – az Orbán-kormány alternatívájaként akar mutatkozni, akkor azt is meg kellene mondania: ő mit tenne ebben a két ügyben. Az, hogy a katáról nem mondja meg, hogy fenntartaná-e, vagy részletekben módosítaná, nem nagy baj, hiszen a kata nem stratégiai jelentőségű ügy. Az ún. „rezsicsökkentéssel”, a háztartási energiának a bekerülési költségektől, a külpiaci áraktól tartósan és erősen eltérített hatósági áraival már más a helyzet.

Ha az ellenzéknek a Fidesszel elvi alapon szemben álló része a nyugati világ gazdasági és politikai szabadságához hasonló állapotokat szeretne Magyarországon, akkor kell erről valamit mondania.

A közműdíjakat ugyan sok nyugati országban is szabályozzák, de többnyire némi késéssel együtt mozognak a nemzetközi árakkal, a bekerülési költségekkel. Fokozottan érvényes ez az üzemanyagárakra. A magyar ellenzéki pártok ezzel szemben – a gazdasági szakemberektől eltérően – egy évtizede nem kifogásolják a „rezsicsökkentést”, a közműdíjak elszakítását a bekerülési költségektől, az üzemanyagárak alacsony szinten tartását pedig egyenesen követelték, még mielőtt a kormány rászánta volna magát.

Vállalva annak kockázatát, hogy egyes ellenzéki felebarátaim azzal vádolnak, hogy kritikátlanul elfogadnám azt, amit Nyugaton látunk, abból indulnék ki, hogy a közműtarifákra és az üzemanyagokra is igaz az alapvető szabály: a háztartások számára is annyiba kell kerülniük, mint az ország számára.

Az ettől jelentősen eltérített, alacsony árral becsapják az embereket: valójában valakinek ki kell fizetnie a különbözetet, és ez az adófizetők összessége. Ez viszont sokszor igazságtalan, és nem érvényesül az ár takarékosságra ösztönző funkciója. Ettől az elvtől átmenetileg el lehet térni úgy, hogy a közműdíjak csak követik a nemzetközi árakat, az üzemanyagokra pedig költségvetéspolitikai megfontolásokból ráteszik a jövedéki adót. Ha pedig hirtelen, a háztartások terveit felborító módon emelkednek, akkor az alacsony és közepes jövedelműek számára átmeneti kompenzációt nyújthat az állam.

Ezt a megoldást alkalmazzák a legtöbb nyugat-európai országban. A jövedéki adó illetve az áfa csökkentése – bár ezt is többfelé alkalmazzák – nem szerencsés megoldás, nem érdemes ahhoz nyúlni.

Ez az a ritka est, amikor – bármennyire kellemetlen – Orbánnak kell igazat adnom: kiszámíthatatlan, hogy az áfa illetve jövedéki adó csökkentésének mekkora része jut el a fogyasztókhoz.

(Különösen alkalmatlan eszköz az áfa-csökkentés az élelmiszereknél: míg a közműdíjak és üzemanyagok piaca jól áttekinthető és viszonylag könnyen megállapítható, hogy átengedték-e az adócsökkentés hatását a fogyasztóknak, az élelmiszerek piacán, ahol termékek ezrei közül választhatnak a fogyasztók, ez sosem sikerült.) Emellett

az adócsökkentés minden fogyasztót kedvezményez, mégpedig minél többet fogyaszt valaki, annál nagyobb mértékben, és túlzott teher a költségvetésnek.

Németországban is belátták, hogy az üzemanyagárból az adótartalom terhére nyújtott kedvezmény (Tankrabatt) nem volt szerencsés megoldás.

Az a költségvetési szempontból, az erőforrásokkal való takarékosság szempontjából és a társadalmi méltányosság szempontjából egyaránt előnyös megoldás, ha az árakat illetve közműdíjakat nem kötik meg, hanem a hirtelen áremelkedés ellensúlyozására vagy azonos összegű támogatást nyújtanak a háztartásoknak, vagy kifejezetten a rászoruló háztartásoknak illetve az autósoknak nyújtanak támogatást.

A „rezsicsökkentést” bevezetni sem volt helyes.

Kár, hogy annak idején nem merték ezt kimondani az ellenzéki pártok. Ugyanígy nem volt helyes a hatósági árak bevezetése az üzemanyagokra. (Hét kiválasztott élelmiszerféleség hatósági árának bevezetése nyilvánvaló politikai trükk csupán, hiszen azt más termékek árában kompenzálják a kereskedők, ettől az élelmiszerek árszintje még háborítatlanul emelkedik.)

Ha lenne bátorság az ellenzéki politikusokban, akkor a közműdíjaknak és üzemanyagáraknak a bekerülési költségekhez igazodó megállapítását és átgondolt, szociális és környezeti megfontolásokat követő kompenzációt kellene javasolniuk.

Most van itt ennek az ideje, amikor a „magyar embereket megvédő” orbáni állam hazugsága lelepleződött, és a kormány képtelen a költségvetési probléma kezelésére.

Ez lehetne a hiteles ellenzéki ajánlat. A háztartási energia áremelkedését háztartásonként, a háztartás létszámához igazodva kellene kompenzálni, az üzemanyagárakat a gépjárművek üzembentartói számára.

Miért adta fel Orbán a rezsicsökkentést?

Mindeddig az ellenzéket vádolta a kormány azzal, hogy fel akarja adni a rezsicsökkentés szent elvét, mely oly sok szavazatot szerzett a hatalomnak még a legutóbbi választáson is. Bokros Lajos már a választások előtt javasolta ezt, Surányi György pedig napjainkban azért bírálta Orbán Viktort, mert nem merte feladni a rezsi csökkentést. Most a miniszterelnök ezt meglépte, kockáztatva a népszerűségvesztést.

Ésszerűség kontra népszerűség

A rezsi csökkentés ellenfelei joggal hivatkozhattak arra, hogy amennyiben Magyarország jóval drágábban vásárolja meg az energia hordozókat, akkor azokat nem adhatja sokáig sokkal olcsóbban a lakosságnak. Csakhogy Orbán Viktor azzal is tisztában volt, hogy a magyar háztartások többségének a jövedelme olyan alacsony, hogy a megemelt rezsi azzal a dilemmával járna, hogy el kellene dönteni: eszünk vagy fűtünk? Orbán Viktor szavazói a szegények, a nyugdíjasok és az alsó középosztály. A gazdag választó körzetek ellene szavaztak, a szegények mellette. Minthogy Magyarország népességének 80%-a uniós mércével mérve szegénynek számít, ezért a választás eredménye borítékolható volt. Most viszont eljött az igazság pillanata. Az új szabályok – lehetőség szerint – megkímélik Orbán Viktor választóit. A nagy családosok többlet fogyasztását is figyelembe veszi az új rendszer. Igazában a városok viszonylag gazdag polgárai fáznak rá a változásra. Közülük sokan amúgyis a nemzeti együttműködés rendszere ellen szavaztak.

Miért döntött így Orbán Viktor?

A politikai veszteség mérsékelt lehet. Választások még messze vannak. A pénzbevétel viszont jelentős.

A paksi atomerőmű képes arra, hogy a lakosság teljes áram ellátását fedezze. Ez tehát nem indokolná az áramár brutális felemelését.

A mostani döntés viszont feltölti az államkasszát, amelyet a választások előtti osztogatás igencsak kimerített.

Ha a lakosság spórolni kezd az árammal, akkor azt el is lehet adni a piacon. A paksi atomerőmű jóval a piaci ár alatt termeli meg az áramot. A különbözet ezután nem a lakosság hanem az állam zsebében landol. Az MVM, amely eddig lenyelte a rezsicsökkentés horribilis többlet költségét, így lélegzethez juthat.

Más oldalról viszont sok családnál beköszönhet a megélhetési válság. Erről Nagy Márton miniszter beszélt a Matthias Corvinus Collegiumban. A pénzügyi válság megoldásáért felelős miniszter nem jelezte előre a rezsi csökkentés végét, de utalt arra, hogy a válságnak lesznek áldozatai. Aminthogy  a Bokros csomagnak is megvoltak. Igaz, hogy a következő választást a Bokros csomagot bevezető kormány elveszítette …

EURÓPA MEGHÁTRÁLT, ORBÁN TRIUMFÁL

Lássunk tisztán: Orbán elérte, amit akart, igazából kiütéssel győzött. Az olajembargó ügyében az Európai Unió vezetése meghátrált, Orbán minden kívánsága teljesült.

Az olajszállításokon Oroszország jóval többet keres, mint a gázszállításokon. Miközben az Európai Unió olajimportjának meghatározó része származik Oroszországból, a Bizottság fokozatosan meg akarja szüntetni Európa függőségét az orosz szénhidrogén-szállításoktól, mindenekelőtt az olajszállításoktól, nagyobb részben már az év végére.

Tekintettel az egykori szocialista országok örökölt függőségére az orosz olajszállításoktól, a Bizottság számukra hosszabb átállási időt ajánlott fel 2023-ig, sőt 2024-ig. Szlovákia, Csehország, Bulgária kész lett volna ezt elfogadni, az Orbán-kormány azonban nem. Így merült fel az a „kompromisszum”, hogy a vezetékes szállításokra – vagyis Magyarország, Szlovákia, Csehország orosz kőolajimportjára és talán az egykori NDK Schwedtben levő finomítójára – az embargó nem vonatkozik, „egyelőre”. Elfogadták még Orbánnak azt a külön követelését is, hogy ha a Barátság-kőolajvezetéken történő szállítás valamilyen okból megszakadna, és mi is tankhajón és az Adria olajvezetéken kényszerülnénk orosz kőolajat behozni, arra se vonatkozzék az embargó.

Orbán tehát mindent elért, amit el akart érni. Határidőt sem kellett vállalnia, nem kell átállítania a MOL finomítóját más importált kőolajra, fenntarthatja a putyini Oroszországhoz fűződő különleges gazdasági kapcsolatát (ahogy Paks II. Roszatom általi megépítése mellett is kitart).

Bármilyen szép mondatokat is mond Orbán megbízásából Novák Katalin Varsóban vagy az ukrán televízióban, ez csak bohóckodás, a lényeg az, hogy Orbán kihúzza magát a hatodik szankciós csomagból, tovább finanszírozza Putyin háborúját.

Az Európai Tanács elnöke szerint a vezetékes szállítások kivétele az embargótól „átmeneti”, de erről egyelőre nem döntöttek, és ha most nem döntöttek, akkor nem is fognak.

Az alternatíva az lett volna, hogy nem az EU közös döntésével, hanem Magyarország nélkül, huszonhat ország megállapodásával vezetik be az olajembargót. Többen is felvetették ezt a lehetőséget, köztük Katarina Barley, az Európai Parlament német szociáldemokrata alelnöke, vagy legutóbb Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakciójának frakcióvezetője. Ez újabb, minden korábbinál élesebb, nyilvánvalóbb konfliktust jelentett volna az Orbán-kormánnyal, és ezt az Unió vezetői nem vállalták.

Orbán viszont triumfál: megvédte a „rezsicsökkentést”, megvédte a „magyar családokat”. Nem Putyin Oroszországával szemben, amelynek háborúja ehhez a helyzethez, az energiaárak további emelkedéséhez vezetett, hanem az Európai Bizottsággal szemben, amely az Oroszországgal szembeni szankciókat kitalálta, melyeket Orbán kezdettől fogva helytelenít.

De vajon nem joggal triumfál-e Orbán, ha sikerült „megvédenie” a „rezsicsökkentést”? Nem nagyszerű dolog-e a „rezsicsökkentés”?

Nem, nem nagyszerű, hanem kifejezetten helytelen, káros, de erről majd a következő alkalommal. Most csak annyit: az EU vezetőinek meghátrálása tovább erősíti Orbánt nemzetközileg is és itthon, Magyarországon is.

Azok az ellenzékiek, mint Ujhelyi István, akik üdvözölik ezt a megállapodást, vajon nem látják ezt?

Paks 2 megy tovább, de miért?

Bár a magyar kormánypártok is megszavazták az Európai Parlamentben a szankciót a Roszatom ellen, de minthogy ez nem kötelező érvényű, ezért továbbra is fennáll: az oroszok építik Paks 2-őt. Ez akkor derült ki amikor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Isztanbulban találkozott a Roszatom főnökével Alekszej Lihacsovval.

“A XXI-ik században elképesztő kihívásokkal kerülnek szembe az energiaimportőrök – köztük Magyarország. Minél inkább önállónak szeretné a kormány Magyarországot, és ennek az a legjobb lehetősége, ha saját atomerőművünk van.”

Arról nem tett említést Szijjártó Péter, hogy a finnek lemondták a hasonló atomerőmű építést a Roszatommal.

“Magyarországnak nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági érdeke a paksi erőmű két új blokkjának megépítése, a Roszatom pedig képes a beruházás végrehajtására” – mondta Szijjártó Péter az MTI-nek.

Azt nem fejtette ki, hogy ez mennyiben erősíti Magyarország szuverenitását hiszen olajban és földgázban már akkor függés alakult ki, amelyet a nukleáris elkötelezettség tovább fokozna.

Orbán Viktor miniszterelnök nem sokkal a háború előtt írta alá a hosszútávú földgáz szállítási szerződést. Melyhez még plusz egymilliárd köbmétert ígért Putyin “kedvező áron”. A magyar kormány a rezsicsökkentés védelmével indokolja az elkötelezettséget az orosz energia mellett. Az oroszok is piaci áron szállítják a földgázt, de ez csak két hónapos csúszással derül ki.

Magyarország jelenleg hatszor annyit fizet az orosz földgázért mint amennyit a magyar fogyasztók. A különbözet kigazdálkodása az új Orbán kormány egyik nagy próbatétele lesz.

“Nem jó az alacsony rezsi”

Csányi Sándor fogalmazta meg így a véleményét. A leggazdagabb magyar, az OTP elnök – vezérigazgatója azzal érvelt, hogy az alacsony ár nem ösztönöz spórolásra. Ez mellébeszélés.

Csányi Sándort az aggasztja, hogy Orbán Viktor esetleg újra bevezeti a bankadót, hogy abból finanszírozza az alacsony rezsi és a magas orosz földgáz ár közötti különbséget.

Csányi Sándor lelkesedése ebben az irányban ugyancsak mérsékelt. Ez már csak azért is érthető, mert az OTP számára súlyos veszteséget jelent a háború Ukrajnában.

A számlát azonban végül valakinek ki kell fizetnie. Csinos összegről: 1200 milliárd forintról van szó.

Méregdrágán adja a földgázt Putyin Magyarországnak

0

Majdnem 400 forintot fizetett egy köbméter földgázért a magyar állam, amely azután hatszor olcsóbban adta ezt tovább a fogyasztóknak. A rezsicsökkentés fenntartása Orbán egyik fontos választási ígérete volt, de kérdés, hogy fenn lehet-e ezt tartani?! Képes-e a magyar állam tartósan lenyelni ilyen nagy veszteséget?

A magyar kormány nem közli az orosz földgáz árát, de a G7 portál kikutatta. Ebből egyertelműen kiderül az is, hogy hazugság az a kormányzati állítás, mely szerint azért kell jóban lenni Putyinnal, mert akkor olcsóbban kapunk földgázt. Erről szó sincs.

A magyar-orosz gázszerződés is piaci alapon számolja el a földgázt.

A különbség csak az, hogy nem az azonnali árat veszik alapul hanem egy korábbit vagyis két hónapos csúszás van, de ez olykor előnyös olykor viszont hátrányos. Februárban például hátrányos volt, mert a piaci árnál is magasabb összeget kellett fizetni az oroszoknak.

Orbán dilemmája

Az alacsony rezsi a hatalom népszerűségének alapja. Fenntartása méregdrága. Hogy lehet ezen változatni? Az új Orbán kormánynak ezzel a kérdéssel azonnal foglalkoznia kell, mert különben elúszik a magyar költségvetés. A gáztárolók nagyon lemerültek. A nagy feltöltés nyáron, a fűtési szezon előtt történik. Ennek ára csillagászati. Ki fizeti ezt meg? Komoly rezsi áremelést a szegényebb néprétegek, amelyek szinte egységesen szavaztak Orbán Viktorra, nem tudnának megfizetni. Szét lehetne választani a szegényebb és gazdagabb fogyasztókat, de kérdés, hogy Mészáros Lőrinc ég-e a vágytól, hogy lényegesen többet fizessen rezsi címen az államkasszába. Ha viszont nem változtatnak a rezsin, akkor találni kell sürgősen néhány százmilliárd forintot a költségvetés lyukainak befoltozására. Ez nem lesz épp könnyű hiszen közben nem jönnek az euró milliárdok Brüsszelből.

Orbán tehát lépéskényszerben van. A miniszterelnök szereti magát kiváló válság menedzsernek láttatni. Ez most pompás alkalom arra, hogy megmutassa ezt a talentumát. Megpróbálhatja megadóztatni újra a bankokat és a multikat ahogy ezt 2010-ben tette. Csakhogy most folyamatban van ellene egy uniós jogállamisági vizsgálat. Ennek aligha tenne jót egy hasonló akció.

A fociban ilyenkor mondják: innen szép győzni.

REZSICSÖKKENTÉS A KUTAKNÁL

Hetek óta követelték az ellenzéki politikusok, hogy tegyen valamit a kormány az elszaladó üzemanyagárakkal. A Jobbik az árak befagyasztását követelte, mások csak arra célozgattak, hogy engednie kellene a kormánynak az üzemanyagárakban foglalt adókból. Még azt is felelevenítették, hogy hogyan támadta a Fidesz annak idején az MSZP–SZDSZ kormányt, amiért a benzinár elérte a 300 forintot. Most meg 500 forint fölé nőtt.

Bátor dolog volt az LMP-s Kanász Nagy Mátétól, hogy elmondta: zöld politikusként ő nem kifogásolja a magas benzinárat, hiszen az a fogyasztás és ezzel a környezetszennyezés csökkentésére ösztönöz. Holott tudhatja, hogy ezzel nem lesz népszerű. Azt mondja a benzinár ügyében, amit a német zöldek is mondanak, akik az üzemanyagárak további emelésével kampányoltak, és alighanem ennek is köszönhették, hogy a reméltnél jóval gyengébb, alig 15 százalékos eredményt értek el, nem nyerték meg a szeptemberi választást, csak harmadikak lettek (bár ez is történelmük legjobb eredménye). Hozzáteszem,

a zöldek az üzemanyagár további emelését egységesen kompenzálták volna a háztartások számára, ami a sokat és drágán autózó tehetőseknek nem, de a naponta ingázóknak kompenzálta volna a zöldek által szorgalmazott áremelkedést.

Azt az áremelkedést, ami az elmúlt hetekben következett be, Nyugat-Európában senki sem akarja árbefagyasztással megállítani, vagy adócsökkentéssel mérsékelni. Nem tudok olyanról Európa régi demokráciájában, ahol állami intézkedést hoztak az üzemanyagárak emelkedése miatt. Pedig ott már nem az 500, hanem – átszámítva – 600 forint fölött vannak az árak, sőt megközelítik a 2 eurót, vagyis 700 forintot. Lengyelországban vagy Csehországban sem született ilyen intézkedés. Európa nyugati részében az növekvő üzemanyagárat egyfajta természeti csapásnak tekintik, ami miatt aggódnak, akárcsak a háztartási energia áremelkedése miatt, ami ott az üzemanyagárakhoz hasonlóan követi az importár emelkedését. Ezért is

harsogja az orbáni propaganda, hogy Nyugat-Európa energiaválsággal küzd, míg nálunk az állam megvédi ettől az embereket, ragaszkodik a rezsicsökkentéshez, az állam által előírt áram- és gázárakhoz.

Ami engem illet, én kezdettől fogva helytelenítettem az Orbán-féle rezsicsökkentést. Liberális közgazdászként általában azt tartom helyesnek, ha a termékekért annyit kell a vállalatoknak is és a fogyasztóknak is fizetni, amennyibe az kerül. Ha drágul az energia a világpiacon, azt helyes a belföldi fogyasztói árakban is érvényesíteni, és a fogyasztóknak a maguk döntéseiben figyelembe kell venniük, hogy az üzemanyagért többet kell fizetniük, mint korábban, tehát fokozottan meg kell gondolniuk, hogy mennyit autóznak.

Azt a szokásos ellenvetést, hogy a nyugati jövedelmek mellett a magasabb benzinárak is megfizethetők, a magyarországi jövedelmek mellett azonban nem, vitatom, hiszen a magyarországi jövedelmek mellett a cipő is, a hús is és az építőanyag is sokkal drágább, mint Nyugat-Európában.

Ebből a megfontolásból kezdettől fogva helytelenítettem, hogy az ellenzéki pártok állami beavatkozást követelnek a benzinár-emelkedéssel szemben. Csütörtökön Gulyás Gergely bejelentette, hogy az Orbán-kormány is az áremelkedés megfékezése, a 95-ös benzin és a gázolaj árának 480 forinton történő befagyasztása mellett döntött. Más szóval, kiterjesztette a „rezsicsökkentést” az üzemanyagárakra. Nem úgy, ahogy az ellenzékiek szorgalmazták, vagyis az ÁFA vagy a jövedéki adó csökkentésével, hanem az üzemanyagot forgalmazó cégek nyereségének terhére. Ezért is nevezhetjük ezt is „rezsicsökkentésnek”: ahogy annak idején a háztartási energiatarifákat (és vízdíjakat) csökkentették a szolgáltatók nyereségének terhére (melyek akkor még többnyire külföldi tulajdonban voltak), most ezt teszik az üzemanyagárakkal is.

Ez az Orbán-kormány általános gyakorlata: ajándékot ad „az embereknek” mások terhére.

(Ugyanezt teszi, amikor az önkormányzatok terhére ad kedvezményt a vállalkozásoknak az iparűzési adó megfelezésével.)

El is érte annak idején, amit akart: a közszolgáltató cégek külföldi tulajdonosai többnyire eladták közműcégeiket az államnak, és „mellesleg” újabb kétharmados többséget szerzett a 2014-es választáson.

Most, nem egészen félévvel a következő választás előtt nem engedte át az üzemanyagárak emelkedése miatti háborgást az ellenzéknek, hanem maga javára használja ki azt.

Szerencsétlen egyetértés alakult ki az ellenzék és a kormány között, már megint, mint annyiszor. Én ezt – mint más esetekben is – sajnálatosnak tartom.

Szerintem az a helyes, ha – miként az európai piacgazdaságokban szokásos – adottságnak tekintjük, hogy az állam költségvetési kiadásainak fedezetére a dohányárukhoz és a szeszesitalokhoz hasonlóan az üzemanyagok forgalmazására is vet ki különadót, amit a fogyasztók az árban megfizetnek. Ezekről a költségvetési bevételekről nem mondhat le az állam akkor sem, ha az üzemanyagok importára és az ezt követő hazai ár hirtelen emelkedik. Hogy Orbán ezt is – mint a piacgazdaság és a demokrácia minden elvét – folyamatosan lábbal tiporja, az engem nem szomorít el, Orbán hatalomgyakorlása ilyen volt és ilyen lesz.

Azt, hogy a magát nyugatosnak, európainak, sőt legeurópaibbnak mondó ellenzékiek fordítanak hátat a piacgazdaság normáinak, az már nagyon zavar.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK