Kifizetési korlátozást rendelt el és felügyeleti biztost állított az NHB Bankhoz az MNB. A törpebank tulajdonosa, Szemerey Tamás Matolcsy György unokatestvére.
Azonnali intézkedéseket hozott az MNB a Növekedési Hitelbank (NHB Bank) Zrt. likviditási helyzetének orvoslása érdekében. Az intézkedések célja a likviditási helyzet romlásának megakadályozása és különösen a betétesek érdekeinek védelme – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) reggeli közleményében.
A kommünikéből kiderül, hogy
az NHB-nál megrendült a likviditás,
azaz a betéteseknek szükség esetén akár azonnal kifizethető pénzmennyiség rátája.
Az MNB ezért a mai naptól 30 napra elrendelte a 7 millió forint feletti betétek kifizetésének korlátozását, valamint megtiltotta a bank részére további kötelezettségek vállalását. Ezen kötelezések végrehajtásának biztosítására az MNB az NHB Bankhoz
felügyeleti biztost rendelt ki.
Az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.
Hogy nem éppen óriásbankról van szó, azt szemlélteti az MNB adata, amely szerint összesen 28 olyan magánszemély és 83 vállalati betétese van a banknak, akit a 7 millió forintos betétkivételi korlát az ennél magasabb összegű betét miatt érint, közülük 8 magánszemély és 39 vállalati ügyfél rendelkezik az OBA kártalanítás összegét (azaz 100 ezer eurót) is meghaladó betéttel. A likviditási helyzet rendezése esetén OBA kártalanításra esetükben sem lesz szükség.
Az előírt intézkedések végrehajtásának technikai lebonyolítása érdekében az MNB a felügyeleti biztos kérelmére
a mai napra bankszünnapot rendelt el.
A bank a holnapi naptól tovább folytatja működését.
Az NHB részesedése a magyar hitelintézeti szektor összesített mérleg-főösszegének csupán 0,2 százalékát teszi ki, likviditásának megrendülése a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását semmilyen módon nem fenyegeti.
Az NHB Matolcsy György MNB-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás tulajdonában áll. Az NHB-t az MNB rengeteg pénzzel látta el az elmúlt években a vállalati hitelfinanszírozás érdekében.
Tegnap összejöttek az EU parlamentben az uniós országok civiljei, azért, hogy javuljon a cégadatokhoz való hozzáférés. Sok itt még a tennivaló. A független, tényfeltáró újságírók sokszor nem jutnak el az offshore-láncok végéig, pedig az átlátható tulajdonosi struktúrát a pénzmosás elleni jogszabályok is előírják.
Meg tudják-e állapítani, hogy mi rejlik a liechtensteini Insula Management Establishment cég mögött, hogy valójában kikkel állnak kapcsolatban, és miért kellett közbenső tulajdonosként szerepeltetni ezt a céget a Quaestor birodalomban. Fel tudják-e deríteni, hogy a Veresegyházi Ingatlan Kft-nek mi köze van ehhez az egészhez, és meg tudják-e állapítani, a brit Virgin szigeteken, valamint a Panamában bejegyzett ugyancsak Quaestor cégek tulajdonosi körét és esetleges magyar kapcsolataikat? Kétlem.
Amikor egy likviditási gondokkal küzdő cég vezetője egyetlen termelő eszközét kivonva, bedönti adóssággal terhelt cégét, hogy felvirágoztasson egy másikat, vagy amikor tömegesen fiktív ruháznak át cégeket, vagyonkimentési céllal, akkor jelennek meg a cégtemetők sírásói, ügyvédek és strómanok. Az interneten még cégmester is hirdeti, hogy fő területe az adóssággal terhelt cégek átvétele, kiközvetítése (cégátvétel), problémás cégek adás-vételének lebonyolítása (cégadásvétel), cégeladás, cégalapítás, cégmódosítás, üzletrész átruházás, no meg ügyvezető kölcsönzés és adósságátvállalás, adósságrendezés, továbbá esetenként pályázati pénzek, hitelek intézése.
A nyilvántartásból gyakran nem derül ki a valódi tulajdonos neve
Egy-egy cég adatát jelenleg ingyenesen megtekinthetjük az állami e-cégjegyzék szolgáltatáson keresztül, de ha nagyobb mennyiségű adatra, strukturált és kereshető adatbázisra volna szüksége egy cégnek, vagy újságírónak, akkor komoly pénzeket kell fizetnie érte. A végső tulajdonosokról pedig egyelőre nem is létezik hozzáférhető állami nyilvántartás Magyarországon. Szépen vagyunk, nem mondom.
Például a letelepedési kötvényeket, a forgalmazó cégek közül a Kajmán-szigeteken bejegyzett Hungary State Special Debt Fund hozta be. Ez a vállalkozás kapta meg a kínai ügyfelekre is a kötvényforgalmazási engedélyt az Országgyűlés gazdasági bizottságától, de kik a tulajdonosok a sor végén? A cégről annyit lehet tudni, hogy a testülettől kapott engedélyt átadta a hasonló nevű, Hongkongban bejegyzett Hungary State Speciel Debt Managementnek. Hogy erre mi szükség volt, azt nem tudni, azt azonban igen, hogy a hongkongi vállalkozás tulajdonosa három, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cég. De kik állnak a tulajdonosi sor végén?
Azonban nem csak cégek, jogi személyek tűnnek el, mint szamár a ködben az érdeklődők szeme elől. Mint például olyanok, melyek tucatszám voltak bejelentve egy rózsadombi címre – szúrta ki a 444.hu. Természetes személyek is köddé váltak! Persze nem csak strómanok fordultak elő, miként ahvg.hu mutatta be Farkas Mihályt, egy milliárdos cég nincstelen zenész tulajdonosát. De hazánk elhíresült közmunkása, Orgován Béla is ide tartozik, akinek nevén négy társaság volt fellelhető az Opten adatbázisában – derítette ki a24.hu.Teljesség igénye nélkül említettem e két példát, csak tájékozódási pontokként. Van még belőlük bőven, sorolhatnánk napestig.
Azért akad valódi tulajdonos is a felszívódottak sorában
Pólusról nem csak az irodaházas center, cukrászda, vagy fittnes edzőterem jut az ember eszébe, hanem Pólus Péter, a kétezres évek közepének vendéglátó ipari sztárvállalkozója, aki nagy üzletet hozott össze: 2005-re luxusgolfszállót épített Göd határában. Ma a résztvevők – az önkormányzat, a CIB és a Magyar Fejlesztési Bank – a pénzük után futnak. A válság a hibás, vagy a semmivel alá nem támasztott üzleti és politikai ambíciók okozták a milliárdos buktát? Netán egyszerű szélhámosság, ami zajlott?
Pólus Péter Csaba, mint annyi más hasonszőrű társa ismeretlen helyen tartózkodik. Bizonyára oka van rá. Ha valaki mégis többet tudna róla és csalafintaságairól, az jelentkezzen!
Bő egy év múlva egy híján megszűnnek a takarékszövetkezetek, és 1100 fiókból álló egyetlen Takarékbank lesz az országban. Ez az iparági rangsorban a 4-5. legnagyobb lesz mérlegfőösszege alapján.
Univerzális nagybankban egyesítik a takarékszövetkezetekből már eddig – részben erővel – létrejött bankokat és a jelenlegi 12 takarékszövetkezetet, egy kivételével – jelentette be ma a Takarék csoport vezetése. Ezzel 2020 elejére egy hatalmas pénzügyi szolgáltató jön létre. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy lényegében megszűnik a tíz éve még nagyjából 130 darabból álló takarékszövetkezeti szektor.
A takarékok erőszakos átszervezését, egybeolvasztását öt éve kényszerítette ki a fideszes parlamenti többség – ami ellen az azóta elhunyt Demján Sándor, a takszövök szakmai szervezetének vezetője tiltakozott.
A cél már akkor is az volt, hogy csak hazai tulajdonú (és a kormányhoz közel álló vezetésű)
nagy bank legyen a konkurense az OTP-nek.
Ezt akkor a Spéder Zoltán vezette FHB Bankon keresztül indították el, de két éve Spéder kiesett a pikszisből, mert egy politikai jóváhagyás nélküli tőkeemeléssel kívánt nagyobb befolyást szerezni.
A mostani átalakítás előző lépése volt a Takarékbankba beolvasztott takszövök 12-re koncentrálása. Most bő egy év alatt ezeket is átalakítják a nagy univerzális bankká. Az egyetlen megmaradó takszöv, az Omega közösségi bankként fog tovább működni, profitjából közösségi célokat támogatnak), a részjegyesek megtartják tulajdonukat. Ugyancsak megtartja önállóságát a tőzsdére vitt Takarék Jelzálogbank.
Az egybegyúrt Takarékbank a vezetés reményei szerint 2023-ra 30 milliárdos nyereséget fog elérni, piaci részesedése eléri a 10 százalékot. Ezzel persze a nyomában se lesz az OTP-nek, amelynek idei félévi korrigált adózott nyeresége 170 milliárd volt, a 2017-esé 284 milliárd, amelyeknek valamivel kevesebb, mint egyharmada a külföldi leányoktól származik.
A banki piaci súlyt nemzetközileg leginkább mérő mérlegfőösszegben is komoly lemaradásban lesz a Takarékbank az OTP-től, amelynek adata 2017-ben 7,8 ezer milliárd forint. A K & H-é 3, az UniCredité 2,7, az Erstéé és a Raiffeisené 2,2 ezer milliárd volt. Ide ékelődne be a 4-5. hely környékére a Takarékbank. (A mérlegfőösszeg tartalmazza a bank teljes hitelállományát, a banknál elhelyezett összes betétet és a bank saját tőkéjét.)
Amiben piacvezető lesz, az a fiókhálózat.
Az OTP-nek tavaly 382 volt, az egyesített Takaréknak 1140 (évtizede még 1800). Ez az a hálózat, amely mintegy 1100 kistelepülésen az egyedüli pénzügyi szolgáltató, de amely már eddig is sok helyről kivonult, komoly problémákat okozva az ott élőknek. Ez magyarázza azt is, hogy vagyona (betétei), aktivitása lényegesen alatta marad a nagy kereskedelmi bankokénak. Ennek megfelelően nyereségessége is alacsony.
A német cégek és a kormány különalkujaként beterjesztett „rabszolgatörvény” oka a magyar gazdaság krónikusan gyenge versenyképessége. Fejlett technológia híján marad az összeszerelő-üzem és heti hat napon dolgoztatott munkaerő.
Demonstrációt hirdetett a Magyar Szakszervezeti Szövetség december 8-ra a „rabszolgatörvénynek” elkeresztelt törvénymódosítás miatt – nyilatkozta Kordás László, a szervezet elnöke az ATV Híradójának kedden.
Mára egyértelművé vált, hogy elsősorban a német cégek kérése volt a több évtizeddel ezelőtti állapotokat visszahozó jogszabályi változás. Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter pár napja még homályosan fogalmazva csak arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó német cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek „tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerő-piaci helyzeten javítanak”.
A rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni – mondta Düsseldorfban Szijjártó. A lényeges mondat azonban az, hogy a szabályozási javaslatokkal
a német cégek beruházási kedvét Magyarországon fenn lehet tartani.
A nagy vihart kavart módosítással évente 250-ről 400 órára nőhet a túlórák száma a munkáltatók számára, 12 hónapos átlagban heti 48 órára emelik a maximális, rendes munkaidőt. S ami igen súlyos, az az, hogy a túlórák elszámolása egy helyett három év alatt történhetne meg (vajon hány alkalmazott fogja kockás füzetben vezetni a túlmunka idejét?). Továbbá mód nyílna arra is, hogy a beosztás folyamatos módosításával pótlék nélkül lehetne túlórát elrendelni, vagyis nagy a veszélye annak, hogy a jövedelem is csökkenni fog.
A 400 órás plafon azzal járna, hogy
de facto visszahoznák a hat napos munkahetet.
A Liga szakszervezet elnöke, Mészáros Melinda azt mondta a Klubrádióban kedden, hogy a munkáltatói képviseletekkel találkozva nem hallott arról, hogy ők kérték volna ezt a módosítást. Ami rájuk is óriási adminisztrációs tehernövekedést róna.
Szíjjártó szavai arra vallanak, hogy a legnagyobb magyarországi beruházók, a német cégek (s ezen belül elsősorban az autógyártók) és a kormány közti különalkuról van szó. Ezt azóta egy államtitkár egyértelművé is tette az egyik kormánytévében.
S mivel képviselői önálló indítványról van szó, anélkül lehetett elkezdeni, sőt le is zárni az általános vitát, hogy előtte tárgyaltak volna a társadalmi partnerekkel.
Aligha véletlen, hogy erre a javaslatra éppen akkor került sor,
amikor lassan a megvalósítási fázisba lép a BMW debreceni gyárának építése. Amelyet már eddig is csak példátlan összegű támogatás ígéretével tudott idecsábítani a kormány: a 12 milliárdos közvetlen kifizetés mellett a költségvetés állja a teljes ipari park létrehozását, a körülötte lévő (s részben a határig húzódó) terület komplett infrastruktúrájának kiépítését. Ezzel már 137 milliárdnál jár a magyar számla. (Amely felett van még a földterület megszerzésének 44 milliárdos kiadása a debreceni önkormányzat részéről, hitelből.)
S noha ezt a területet nyilván mások is igénybe vehetik, ekkora méretű beruházó további megjelenése nem reális, mert már a BMW is alighanem külföldi (ukrán) munkaerőre fog szorulni.
S itt nyer értelmet a Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf (munkajogi kérdésekben eddig nem túlságosan jeleskedő) fideszes képviselők indítványa.
Röviden: a magyar gazdaság versenyképessége jottányit se javult, az elmúlt években a mind több munkaerő bevonása fedezte a keresleti igény fedezetét. Ez a tartalék lényegében elfogyott mára, a termelékenység legfeljebb stagnálása miatt
nincs más hátra, mint lehetővé tenni a meglévő munkaerőt több munkára kényszeríteni.
Megnéztem az 1992-es, a jobboldali Antall-kormány munka törvénykönyvi módosítását, amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadott és akkor a parlament elé került. Abban az időben 144 óra volt az éves túlórakeret, amelyet felemeltek 200 órára – nyilatkozta egy napja a Független Hírügynökségnek Dávid Ferenc. S szó szerint a következőt mondta:
„harminc évvel később elértük azt a ’technikai fejlettséget’, amikor az élőmunka felhasználhatósági keretét kell megduplázni a gazdaság működtetésének érdekében”.
Azért különösen aggasztó ez a romlás, mert az 50-es évek nyugati Marshall-segélyét meghaladó összegű uniós támogatások nagy részét már elköltötte a kormány, s ebből a temérdek pénzből se sikerült a termelékenységet (egy munkaórára jutó érték előállítását) növelni.
Erre világít rá plasztikusan Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a Piac és Profitnak adott interjúban: a kohéziós források elvileg a nemzetgazdasági termelékenység növelését szolgálják. Ez azonban szinte semennyit nem nőtt Magyarországon. A gazdasági növekedést valóban erősítették, de ez inkább csak keresleti hatás: munkát adott a cégeknek és embereknek a beáramló uniós támogatások okozta kereslet. Hosszú távú növekedést viszont csak azzal lehetne biztosítani,
ha a magas hozzáadott értékű termelésbe fektetnénk, technológiát, infrastruktúrát, humántőkét fejlesztenénk.
Ebből a szempontból rosszabbul állunk, mint a támogatási ciklus elején, mert a magyar kormány ezekre a kulcsfontosságú területekre mélyen az uniós átlag alatt költött és költ a GDP arányában is – mondta Pogátsa.
Ez tükröződik a Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi, ősszel nyilvánosságra hozott éves versenyképességi jelentésében. Ezen Magyarország a tavalyi 60.-ról a 48-ikra ugrott előre, de idén más módszerrel mérték az országokat, ezért a végeredmény megfelel a 2017-es 60-ik helynek. (Az elmúlt öt évben egyszer se sikerült ennél jobb helyezést elérni a WEF-nél.) Ebben a mérésben már megjelenik a negyedik ipari forradalom közelsége, s ennek alapján visszasorolták azokat az országokat, amelyekben a gazdaság nagyobb részben a természeti erőforrásokra és/vagy az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Hasonlót állít egy másik neves műhely, az ICEG IMD jelentése pár hónappal korábban: hazánkban a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává. Következésképpen strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
Az ország leértékelődését szemlélteti az ICEG IMD grafikonja.
Forrás: ICEG, IMD
Pontosan ugyanerre a következtetésre jutott a Debreceni Egyetem két kutatója egy évvel ezelőtti tanulmányában. Szerintük a magyar út eleddig nem mutatja egyértelmű jeleit egy jövőorientált és konzisztens versenyképességi stratégiának, sokkal inkább erősíti azt a benyomást, hogy
az ország egyre távolabb sodródik az úgynevezett versenyképes gazdaság alapelveitől
és gyakorlatától. Jelenlegi versenyképességi helyzetünket figyelembe véve elmondható, hogy a magyar gazdaság kulcsfontosságú vonzerejét képező egykori tényezők egyre inkább kezdenek elkopni. A megújulásra vonatkozóan pedig nem látszanak előremutató jelek.
A 21. században a fenntartható versenyképesség nem a természeti erőforrások meglétére, még csak nem is a munkaalapú társadalomra épül, hanem az emberi tényezőkre. Vagyis a tudásalapú társadalomra, amelynek három klasszikus eleme az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az egészségügy Ugyanarról beszélnek a kutatók, amit Pogátsa Zoltántól is idéztünk.
Magyarország tőkevonzó adottságainak változását mutatja az ábra.
Forrás: IMD, Debreceni Egyetem
S ha valaki netán nem hinne a kormánytól független szakembereknek, álljon itt egy idézet a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Banktól, amely a nyáron megjelent száz oldalas elemzésében a következőt írja:
„a munkatermelékenység terén még mindig a 2008-as válság előtti szint közelében vagyunk, valamint elmaradunk az unió és a régió átlagos értékétől”.
A kormány(-fő) és a körülötte lévő egyes gazdaságpolitikusok közti (egyre táguló) nézetkülönbségre utal az, hogy miközben Orbán Viktor (és Szijjártó Péter) folytonosan az ipari, elsősorban az autógyártó kapacitások növekedésének dicséretét zengi, a MNB szakértői viszont – ahogyan ezt akkori írásunkban idéztük – ennek bírálatát fogalmazták meg (ahogyan a jelentés a mostani „elmúlt nyolc év” szinte teljes sikertelenségéről árulkodik):
„A működőtőke az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.
Az uniós források elherdálása mutatkozik meg abban is, amit az orbáni „nemzeti tőkések” terén láthatunk. Pogátsa Zoltán erről azt mondja, hogy
valójában alig van exportképes, magas hozzáadott értékű terméket előállító magyar cég.
A legnagyobb, nem tőzsdei magyar vállalatok között van két ingatlanos cég, amelyek a hazai gazdaságban aktívak, van két építőipari vállalat, amelyek a magyar állami közbeszerzésektől függnek. Emellett van egy pornó- és egy kaszinócég, de az nem lehet, hogy ezek képezzék a magyar gazdaság alapját. Az összes, nem tőzsdei magyar cég összesített eszközértéke kisebb, mint egyedül a tőzsdén lévő Mol-é.
S hogy tovább árnyaljuk a képet, a közgazdász-szociológus idézi a világhírű francia közgazdászt, Thomas Pikettyt arra magyarázatul, miért éppen a német cégekkel kötött ilyen paktumot a kormány (és miért követi ezt a rövidlátó gazdaságpolitikát).
Eszerint
jóval több profitot eredményez a centrumországoknak az, hogy az iparukat kiszervezik a perifériaországokba,
mint amennyit befizetnek az uniós költségvetésbe, és amennyit a periféria országai támogatásként megkapnak. Akkor is megéri nekik ez, ha pontosan tudják, hogy a pénz jó részét a perifériaországok ellopják, vagy rosszul használják fel. Cserébe barátságos üzleti környezetet kérnek: alacsony béreket, gyenge szakszervezeteket, bőkezű állami támogatásokat, minimális tényleges társasági adót. Németországra ez különösen igaz, ott erősen érvényesül a politikában a Deutschland AG-szemlélet. Vagyis ami jó a nagyvállalatoknak, az jó Németországnak.
Csak nekünk lesz nagyon rossz, már néhány év múlva.
„ A kultúrára szánt adó-felajánlást ellopják, a sportét viszont nem!”- egyetlen mondatban így foglalható össze L Simon László ex-államtitkár bejelentése, amelyben jelezte, hogy a kormány meg kívánja változtatni az előadók, művészek, zenészek támogatásának tao-rendszerét. A Fideszes politikus szerint az épülő stadionok, futballpályák, uszodák, arénák azt bizonyítják, hogy a vállalkozók pénzét hasznos célokra fordítják. Írásunk azt elemzi, hogy a fejlődés kétségtelen, hisz ma is terjed a stadionépítési láz, jövőre átadják a 200 milliárdba kerülő Puskás Ferenc stadiont is, ámbár a mérkőzésekről elmaradnak a szurkolók. Ezen kívül számtalan visszaélésről lehet sejtésünk, ennek ellenére az állami ellenőrzés ezekre az esetekre nem terjed ki, a népnyelv szerint a „fociban nem lopnak, mert azt Orbán Viktor nem engedné”
A kultúra támogatására felajánlott adókedvezmény, vagyis tao támogatás harmadát ellopják, ezért kell megváltoztatni az egész rendszert – ezzel a mondattal turnézta végig a magyar sajtót L Simon László. Meglepő módon a Fidesz országgyűlési képviselője még az ellenzéki orgánumokban is meglengette a véres kardot. Nem szokványos eset. Elég súlyos a bejelentés, különösen, ha hozzátesszük, hogy legutóbb 37 milliárdnyi támogatás harmada tűnt el magánzsebekben. Tehát 12 milliárd forintot simán ellopnak. Ez annyi pénz, hogy egy magyar kisváros valamennyi lakóját, még a közellenségnek számító hajléktalanokat is milliomossá tehetné. És ez így megy évek óta.
Ezúttal mégsem az ellopott 12 ezer milliárd lenne a téma, még csak az sem, hogy a Fidesz politikusának szokatlan kirohanása a lopás ellen feltehetően azt hivatott előkészíteni, hogy a hatalmas summáról a jövőben ne a pénzt felajánló vállalkozók, még csak ne is a művészek döntsenek, hanem a magyar kormány minisztere. Így aztán a totális centralizáció jegyében a kultusztárca kézből etethetné a művészeket, aki pedig nem kíván kormányzati tenyérből zabálni, az bezárhat. Ennyi.
Egy ilyen döntés természetesen alkalmas arra, hogy a Fidesznek a kultúra területén is meglegyen e kétharmados befolyása, vagyis a pénzosztás felügyelete a szigorúan vett kultúrharc része. L Simon persze ezt tudja, s nyilván azt is, hogy amit a vállalkozói pénzekből színházra, komolyzenére, irodalomra költhetnek, az legfeljebb aprópénzt a sportra költött tao százmilliárdjaihoz képest. A sportközgazdászok egybehangzó véleménye szerint ezt a pénzt átláthatatlanul költik el, s egy részét el is lophatják. Le Simon mégis azt állítja, hogy a sportot támogató tao-rendszerben nincs szükség semmiféle szervezeti változásra. Az egykori kulturális államtitkár szerint ezen a területen a fejlődés látványos, sorra épülnek a stadionok, futballpályák, sportcsarnokok, s nem is beszélve a világversenyeket lebonyolító méregdrága uszodákról. Persze, L Simon elégedettsége származhat abból is, hogy ezeket a tíz- és százmilliárdokat leginkább Fideszes politikusok, vagy a holdudvar tagjai költik. Akik ha lopnak is, akkor legfeljebb – Lánczi András avatott magyarázata szerint – a hazai burzsoázia kiépítésén, tehát az Orbán kormány programjának megvalósításán fáradoznak.
S igaza lehet L Simonnak, valóban komoly eredmény, hogy 2011-től öt éven át 285 milliárd forint vándorolt sportszervezetekhez, amiből a kormány legalább 33 stadion építését vette programba. Ez kb. 350 milliárd forint, illetve 280 ezer 914 férőhely. Eközben a lelátók üresek a futball-, a kézilabda-, kosárlabda pályákon. A stadionépítési láz azonban mégis csillapíthatatlanak látszik. A sport lobbi által meg nem fertőzött Építészfórum című magazin szerint a hazai verseny-, utánpótlás- és szabadidősport fejlesztéséhez szükség van színvonalas sportlétesítményekre, de a jóból is megárt a sok. Az ország lakóinak igényét nem lehet figyelmen kívül hagyni, hisz ma a stadionok kapacitása a reális szükséglet három- négyszeresét is meghaladja. Már közhely-számba megy, hogy a felcsúti Pancho Aréna 3600 szurkolót tud leültetni, de valójában a nézőtér fele is elég lenne, hiszen rendszeresen csak maximum 1700 látogatója van. Igaz, köztük van Orbán Viktor, és cseppet sem népes udvartartása, ami nem mellékes körülmény. De ugyanez a helyzet Debrecenben is, ahol a városi stadion közel 20 ezer ember befogadására képes, miközben a nézőszám alig éri el a 2500-at. Sőt, az ürességtől kongó Fradi, a DVSC, az MTK és az UTE felújított stadionjaiban a szemérmes köztelevízió már nem is mutatja a lelátókat, ahol legfeljebb minden harmadik negyedik széken ül valaki. Ennek ellenére folyamatosan érkezik a társasági adókedvezmény, a legtöbb pénzt Felcsút, Mezőkövesd és Kisvárda kapja. Nyeli a költségvetési pénzt a Puskás Ferenc Stadion is, ami a mai tervek szerint eléri a 200 milliárdot, miközben a foci szurkolótábora folyamatosan zsugorodik, s ennyi pénz tulajdonképpen megmenthetné a főváros haldokló egészségügyét.
A szakértők szerint ma semmi köze nincs az elért teljesítménynek a tao támogatások megszerzéséhez, de – mint láttuk – a szükségleteket sem tükrözi. Sokkal inkább politika-függő, és ez olyan komoly esélyegyenlőtlenséget teremt, ami inkább árt a versenynek, árt a sportnak. Arról nem is beszélve, hogy a stadionok műszaki fenntartása nagyon drága, Muszbek Mihály sportközgazdász kiszámolta, hogy egy stadionra vetítve a beruházási költség 2-5 százaléka, ami a Fradi Stadion esetén tíz év alatt elérheti a százmillió forintot. A Puskás Ferenc stadion fenntartása ennek a sokszorosa lesz, de még senki nem tudja, hogy ezt a pénz ki fizeti. Terveztek stadiont Szigetszentmiklósra – amit nem fejeztek be, mert elfogyott a pénz –, de Kisvárda, Dorog, Budaörs is szóba került, s ha hozzátesszük a Nemzeti Korcsolyázó Központ tervezett építését is, akkor eddig 796 milliárdnál tartunk. Az építész szaklap szerint a költségvetés szinte mindenütt „elszáll”, részben az előkészítés hiánya, a tervezés hiányosságai, a pazarló menedzsment miatt. A szóbeszéd szerint a túlszámlázás is komoly.
Ezek a nagy sportépítkezések sokak szerint a pénzek lenyúlásának lehetőségét teremtik meg. Az egész ország dühöngött, amikor a vizes világbajnokság összköltsége 140 milliárd körül állt meg, ám a kiadások még azután is folyamatosan nőttek, hogy a világverseny már régen befejeződött. A szakértők szerint a legnagyobb baj, hogy a pénzek elköltését alig ellenőrzik. Bár a tao-pénzek körül elkövetett szabálytalanságok feltárására az állam, és annak ellenőrző szervei a legritkábban vállalkoznak, de megtette ezt a Transparency International Magyarország nevű civil szervezet. Megállapításaik szerint a közpénznek számító tao támogatásokat átláthatatlanul költik.
A Független Hírügynökség is beszámolt arról, 2015-ben a Transparency felfedezte: akadnak olyan társaságok, akik úgy játsszák ki a támogatási rendszert, hogy saját csapataikat támogatják. Vagyis saját maguknak adóznak. Ezen kívül a civilek hallottak úgynevezett „táskás” emberekről, aki tao-brókerként ügyködtek. Vagyis összehozták a vállalkozás és a sportág képviselőit, ám az adótámogatás egy részét – 30-50 százalékról hallottak – visszacsorgatták az adományozó cégnek.
Ha ez igaz, akkor komoly csalásnak számít, s érthetetlen, hogy ezeket a pénzmozgásokat az állam miért nem ellenőrzi kellő hatékonysággal. A legfrissebb adatok szerint 2011-2018 között 500-550 milliárd forint összegű adóbevétel nem folyt be az államkasszába, s ezeket az összegeket a szakértők szerint átláthatatlanul költötték el sportfejlesztésre.
Úgy tűnik azonban, hogy ez az átláthatatlan pénzköltés a Fideszes vezérkart nem zavarja, különben a sport tao rendszerét is igyekeznének átalakítani, vagy legalább az ellenőrzést szigorítanák. De megelégszenek azzal a magyarázattal, hogy a sportban nincs lopás, mert Orbán Viktor nem engedné. Így aztán a sport területén érvényes több százmilliárdos adótámogatás sorsával nem foglalkoznak.
Csak azzal a 12 milliárddal, amit szerintük a kultúrából ellopnak. Persze, ez is valami.
Áder János máris jóváhagyta a lakástakarékok lassú kivéreztetését. Mintegy 800 milliárdos állomány, másfélmillió szerződés, a kispénzűekre és az öngondoskodásra mért újabb csapás. Az ok többesélyes.
Nem sokat gondolkodott Áder János: hat-hét órával a megszavazás után már meg is jelent a Magyar Közlönyben a lakástakarék-pénztárak (ltp) lassú kivéreztetésének törvénye. A javaslatot kedden délelőtt nyújtotta be Bánki Erik (Fidesz), szerdán délelőtt már meg is tárgyalta, majd ugyanazzal a lendülettel megszavazta a kormánytöbbség.
Az okot mindenki kutatja, abban nincs vita, hogy a felhozott érvek gyenge lábakon állnak. Amit Bánki írt a javaslatban, azt kevesen veszik komolyan: a szaunákra-úszómedencékre elköltött megtakarítások,
a költségvetésnek esetleg nem előnyös feltételek módosítással orvosolhatók lettek volna,
a 22 éve létező rendszert ezzel szemben egy szemvillanás alatt de facto eltörölték a színről.
Pontosabban fokozatosan fog megszűnni a négy pénztár, a törvény értelmében a fennálló szerződésekre még igénybe vehető a befizetések 30 százalékos, de évente maximum 72 ezer forint állami támogatása. Se új szerződés, se a legfeljebb tíz év futamidő meghosszabbítása nem lehetséges. Enélkül a ltp-rendszer lényege vész el.
A terv bejelentésére pánikszerű sorok alakultak ki a fiókokban, az utolsó napon valószínűleg ezresével kötötték meg az új szerződéseket. Családtagok akár összefogva is igénybe vehették a ltp-szolgáltatást. A nagyjából másfélmillió szerződés mögött 800 milliárdos betét- és 385 milliárdos hitelállomány (utóbbi a KSH napokban kelt jelentése alapján a 3140 milliárdos lakáshitelösszeg 12 százaléka).
Azt is felrótta Bánki (?), hogy kevés új lakás épült a ltp-összegekből. Ez minden bizonnyal igaz, de a legfeljebb havi 20 ezres befizetésből nem is lehet akkora pénzt összehozni, ami számottevő tőkét eredményezne.
Ez a konstrukció a kispénzűek kedvenc megtakarításává vált,
elsősorban a lakásfelújítások révén (amellett, hogy vásárláskor az önrészbe is beforgathatóvá vált). A beszántás vezérgondolatával szembeni fontos érv, hogy ez a – folyamatosan kifutó pénz – felújítással
éppúgy növeli a bruttó hazai terméket,
mint az új lakások építése, amibe a kormány be akarja csatornázni a felszabaduló pénzt.
A bankszövetség arról ír, hogy a lakástakarék-pénztári rendszeren keresztül eddig több, mint 3,7 millió lakás előtakarékossági szerződést kötöttek, jelentősen hozzájárulva az új otthonok teremtéséhez, csakúgy, mint a hasonlóan alapvető szükségletet kielégítő lakásfelújításokhoz. A lakástakarékok által a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül 1 milló család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).
A Portfolio hívta fel a figyelmet arra, hogy a ltp jelentősen segített az elmúlt években Magyarország azon kötelezettségének teljesítésében, hogy 2020-ra
csökkentse a végső energiafelhasználást,
így a rendszer támogatásának azonnali megvonása még nehezebbé teszi az ország céljának teljesítését.
A szegények eme pénztől megvonása csak ráerősít arra a kormányzati szándékra, hogy a tehetősek részesüljenek az otthonszerzéshez adott segítségből. Az ltp-k beszántásának egyik lehetséges magyarázata az, hogy
színtisztán ideológiai szándék áll a háttérben,
a CSOK-kal gyerekvállalással „gyarapodik a nemzet”, az ltp-kkel viszont nem. Ezért az előbbibe szívlapáttal önti a pénzt a kormány, ahogyan az a Magyar Nemzeti Bank augusztusi jelentéséből is kiderül: a CSOK keretében 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások.
A másik magyarázat a viharos kivégzésre az, hogy
ezzel akarják a „lakáslottó” felé terelni a kisebb pénzűeket.
A tavaly (a letelepedési kötvényhez hasonlóan) Rogán Antal ötleteként feljegyzett Nemzeti Otthonteremtési Közösség (NOK) keretében a tagok közösségekbe szerveződve, közösségi megelőlegezéssel a maximum 180 havi futamidő vége előtt vásárolhatnak új építésű lakást a 3 havonta sorra kerülő kiválasztás (sorsolás és licit) alapján. A szerződések szabadon választható értéke 10 és 40 millió forint között lehet; 15 millió forintos szerződéses konstrukció esetén legfeljebb 4,5 millió forintos állami támogatást vehető fel.
A NOK eddig nem egyáltalán nem tudott rést ütni a takarékpénztári módozat falán,
idáig alig kéttucat család részesült lakásban a Central NOK ZRT. 180 fős csoportján belül. (Ez a forma nagyon emlékeztet a fogyasztói csoportokra, amelyeket sorozatos visszaélései miatt végül 2014-ben ugyanez a parlamenti többség betiltott. Ennek oka az volt, hogy az áruhoz jutás idejét a szerencse határozza meg a sorsolás folytán, továbbá a többi tag előtörlesztése, mely szintén nem számítható ki előre. Így előfordulhat, hogy egy szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező tag csak a futamidő végén, akár 5-15 év alatt sem jut hozzá a kívánt termékhez.)
Az ltp-vel több kedvezményezett megjelölésével akár többször is igénybe vehető a támogatás, akár havi 100 ezer forintot is megéri megtakarítani 10 év alatt. A lakástakarék több, mint 3,2 millió forintot rávert a NOK-ra: 16,4, millióval szemben 13,1 millió az előnye a Portfolio számítása szerint.
A mostani döntés alighanem legsúlyosabb következménye, hogy
újabb csapás az öngondoskodásra,
amelyre az első ütést a magánnyugdíj-pénztárak 2010 végi, ugyancsak rapid beszántása mérte. Akkor közel 3 ezermilliárd forintot „védett meg” a kormány.
Erre a szempontra hívta fel a figyelmet bankszövetség állásfoglalása, amelyben azt írják, hogy „a felelős gazdálkodás fontos sarokköve a megtakarítás. Senki által nem vitatott tény, hogy ha sikeres gazdaságot és fenntartható fejlődést akarunk, akkor erősítenünk kell a megtakarítási hajlandóságot és képességet”.
Egyre nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek, de változatlan a lakosság jövőbe vetett optimizmusa. A cégek folyamatosan versenyképességi nehézségekkel küzdenek. Jövőre lassulni fog a növekedés.
Idén eddig jóval 4 százalék feletti a magyar gazdaság növekedésének tempója, de ez jövőre lassulni fog, 3,8 százalék várható – írja elemzésében a Policy Agenda (PA). A cég egyébként ezzel jóval nagyobb indexet jósol 2019-re, nagy kutatóintézetek (GKI, Pénzügykutató) egyaránt 3,2 százalékkal számolnak.
A csökkenést a PA
a beruházások érezhető visszaesésében látja.
Adataik alátámasztják azt a megfigyelést, hogy az invesztíciókban komolyan szétvált a versenygazdaság és az állam részaránya: előbbié az idei első 6 hónapban csak 7 százalékkal nőtt, míg az állami szféra fejlesztései 50 százalékkal bővültek. A második félévben – a megelőző magas bázis (17 százalék) miatt is – látható lassulás várható, az év egészében 12 százalékos emelkedés valószínű, amely jövőre további fékezéssel 5 százalékra mérséklődhet.
Mindezek azt is ékesen bizonyítják, hogy az uniós támogatások nélkül alig lenne növekedés, ugyanis az állami beruházások
zöme közösségi pénzből valósul meg.
A leggyorsabban az építőipar bővül, de a magas bázist követően gyengébben, mint tavaly – írja a PA. S tegyük hozzá, ennek egy része, a lakásépítések jövőre várhatóan látványosan fognak visszaesni, mert 2019 végén lejár az öt évre beállított kedvezményes, 5 százalékos áfa határideje, aminek következtében – a várakozások szerint – komolyan megcsappan a már amúgy is rendkívül magas árak további növekedése miatt a kereslet.
A másik fontos alágazat, az autóipar egyelőre nem kecsegtet újabb nagy beruházással, jövőre elkezdődhet a BMW üzemének építése Debrecenben (és hozzá kapcsolódóan egyéb építkezések, ismét csak költségvetési pénzből), de járművek előállítása csupán évek múlva lesz.
A hitelfelvételi kedv egyelőre növekszik, de a PA idénre várja a tetőzést. A lakosság is még mindig nettó megtakarító, azaz több a félretett pénze, mint kölcsöne, az állammal szemben is nettó finanszírozói helyzetű, vagyis sokkal több állampírt birtokol, mint amennyi az összes felvett hitele.
A PA 2018-ban is gyors, 8 százalék körüli reálkereset-növekedést vetít előre, ami azonban jövőre, elsősorban
a minimálbér ütemének lassulása miatt
az ideinek a felére csökken. Az idei, 4,5 százalékra várt fogyasztás-bővülés pedig jövőre 3,5-4 százalékra lassul. (Ebben szerepet kap az is, hogy 2019-től lényegében kivégezték a cafeteriát.)
A kutatók szerint az összesített adatok a családok vagyoni helyzetének jelentős javulását jelzik, de ezen belül kritikusnak ítélhető az alacsonyabb jövedelmi rétegek felzárkózása. A jövedelmi rétegek szerinti becslések-számítások
az alsó tizedek és a legfelső tized fokozódó szétválását jelzik.
Amint arról a Független Hírügynökség is írt a közelmúltban, a statisztikai átlagérték elfedi azt a tényt, hogy a legmasszívabb lakossági réteg havi jövedelme jóval a 330 ezres átlag alatt van, mintegy 100 ezer forinttal kevesebbet kap a legtöbb alkalmazott.
A PA által képzett Gazdasági Fejlődési Indexben a vállalati gazdálkodás mutatói csökkentek. Míg a konjunktúra felvételekben is a fogyasztói bizalmi indexek változatlanul kedvezők maradtak az év közepére – bár idei mélypontjukra estek –, addig
az üzleti várakozások érezhetően visszaestek.
A termelés növelésének változatlanul a jelentős mértékű – minőségi és mennyiségi – munkaerőhiány az akadálya minden ágazatban. A termelő ágazatokban a szakképzett munkaerő hiánya komoly versenyképességi korlátot jelent. Az ipari, a szolgáltató cégek körében már nagyobb áremelési törekvések is megjelennek. Különösen érzékeny a kereskedelemben várható áremelést tervezők arányának emelkedése.
Bár a nagy minimálbér- és garantált bérminimum emelése – különösen a 2018-ban megvalósultak – már kisebb gondot okozhatnak a vállalkozások gazdálkodásában, a következő évekre tervezett folytatás valószínűleg további nehézséget okoz. A munkáltatókat terhelő adók mérséklése pedig nem igazán eredményezett javulást a cégek gazdálkodásban – összegzik a cégek körében tapasztalható olvadó optimizmus okait.
A tavalyinál másfélszer többet, 18 ezer forintot kapnak a nyugdíjasok prémiumpénzként. Egy éve 30 milliárdot szánt erre a kormány. Már a jövő évit is megígérte Orbán Viktor, de kérdések azért vannak ekörül.
Idén magasabb lesz a nyugdíjprémium, mint tavaly, várhatóan 18 ezer forint – mondta Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára az állami rádióban.
Novák a költségvetésben olvasható 4,4 százalékos gazdasági növekedést idézve nyilatkozott, ami 0,9 százalékkal haladja meg a prémium alapjául szolgáló 3,5 százalékos küszöbértéket. A különbséget megszorozva az egyheti nyugdíj összegével jön ki prémium.
Tavaly 30 milliárdot fizetett a 12 ezres nyugdíjprémiumra a költségvetés – mondta el szűk egy éve Lázár János akkori kancelláriaminiszter. Ennek alapján a mostani összeg – a fejenkénti 12 ezer helyett 18 ezer forint alapulvételével – 45 milliárd körüli lehet.
De lehet, hogy ennél is több lesz, mert a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az első féléves GDP-adatokat 0,1 százalékponttal fölfelé módosította keddi jelentése szerint. Vagyis 4,6-ről 4,7 százalékra emelte, ezen belül az első negyedévét 4,4-ről 4,5-re, a második negyedévest 4,8-ről 4,9 százalékra.
Sőt, azt is tudjuk, hogy jövőre is lesz prémium. Ezt májusban egy nyugdíjasklubban jelentette be Orbán Viktor. Azt mondta, hogy 2019-ben is négy százaléknál magasabb, 4,1-4,2 százalékos növekedésre számítanak, ez pedig azt jelenti, hogy a nyugdíjemelés és nyugdíjprémium garantált jövőre is, nemcsak 2018-ban.
Ekörül azonban vannak bizonytalanságok. Kormánytól független gazdaságkutatók szerint jövőre jelentősen lassulhat a gazdaság bővülése. A GKI és a Pénzügykutató Zrt. egyaránt 3,2 százalékot vár 2019-ben. Ennek alapján pedig nem jár nyugdíjprémium.
Többszörös csereügylet eredményeként kerül majd a BMW-hez az a földterület, amelyen egymilliárd forintos zöldmezős beruházással megvalósul Magyarország ötödik autógyára, ezúttal Debrecenben. Ami pedig az állami támogatást illeti – a kormány kénytelen lesz nyilvánosságra hozni, hogy mennyit kap egyedi kormánydöntéssel (EKD) a német autógyár, de azt már legfeljebb kiperelni lehet, hogy milyen adókedvezményekben részesíti a zöldmezős beruházást. Az idén volt már olyan autóipari beruházás, amelyhez csak EKD formájában munkahelyenként közel 39 millió forintot adtak.
A Független Hírügynökség információi szerint többszörös csereügyletre van/lesz szükség a BMW debreceni gyárához szükséges terület biztosítására. A németek nem akartak bajlódni a jelenleg mezőgazdasági terület ipari területté nyilvánításának hosszadalmas és bonyolult procedúrájával, ragaszkodtak a „kész” területhez, s ezért első lépésként a helyi önkormányzat vásárolja fel a szükséges 400 hektárnyi földet. A terület nagyját egy agrárvállalkozótól, a többit több kisebb tulajdonostól veszik meg – mondták debreceni forrásaink, hozzátéve: a föld korábban a még akkor különálló Debreceni Agrártudományi Egyetem tulajdona volt, majd privatizálták, s ma már a környéken a legdrágábbak közé tartozik, negyven aranykoronásként van nyilvántartva. Úgy tudjuk, hogy az egyetemnek (amely ma már a Debreceni Egyetem egyik kara) még mindig vannak földterületei, amelyet szintén átad, ám cserébe földet kap másutt. Ezért is állítják a forrásaink, hogy bonyolult, többszörös föld-adásvételek, -cserék zajlanak le addig, mire elkezdődik a BMW gyár építése.
Azt közölték, hogy 400 hektár területről van szó, de az árat – érthető módon – nem lehet tudni, bár támpontok azért akadnak a piaci árra: az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának tavalyi összesítése szerint (amelyet a Világgazdaság ismertetett) a Debrecen melletti Ebes határában volt a legdrágább a föld, egy hektárjáért átlagban 5,1 millió forintot adtak. Ebes pedig 14 kilométerre fekszik Kismacstól és 19 kilométerre Nagymacstól, azaz attól a területtől, amelyen – mint a dehir.hu írta – a gyárnak otthont adó ipari park létesül. Az új ipari park infrastruktúráját a város alakítja ki – a földvásárlásra és erre a fejlesztésre 44 milliárd forintos kormánygaranciával megerősített hitelt vesz fel. Amint kész lesz az infrastruktúra, a város beruházását megtéríti a BMW – írta portál, amely azonban nem tér ki arra, hogy a területet utóbb – legalábbis a FüHü debreceni forrásai szerint – a németek megvásárolják.
Többet lehet majd minderről persze tudni, miután megköttetnek az adás-vételi szerződések, hiszen azok elvben nyilvánosak.
A tűzhöz közelieknek már a bejelentés előtt lehetett információjuk a BMW tervéről, s akár akkori – még nem felhajtott – áron megvásárolhattak földterületeket
(és egyébként a kiszámíthatóan bekövetkező, szakértők által 30-40 százalékosra várt egyéb lakáspiaci és –bérbeadási fellendülésre tekintettel lakóingatlanokat is). Mint forrásaink ezzel kapcsolatban megjegyezték:
korábban is voltak befektetésekkel kapcsolatos svindlik Debrecenben.
A mintegy 1 milliárd eurós zöldmezős beruházással létesítendő gyár – miként az a bejelentésből és a máris működő honlapjáról is kiderül – évente 150 000 (hagyományos és elektromos hajtású járművet) gyárt fog gyártani, több mint 1000 új munkahelyet teremtve. Ennek fényében érthető, hogy – a Suzuki, az Opel, az Audi és a Mercedes után – az ötödik nagy autógyár létesítéséhez a BMW jelentős állami támogatást kap, a fentiek mellett is. Azt majd csak hetek-hónapok múlva, a kötelező nyilvánosságra hozatal után tudjuk meg, hogy pontosan mennyi és konkrétan milyen formájú támogatást kínált a magyar állam, legalábbis az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatási rendszeren (EKD) belül annak érdekében, hogy a BMW Magyarországot válassza. (A BMW idetelepülésének a története egyébként mintegy egy évtizedre nyúlik vissza, a Mercedes kecskeméti beruházását megelőzően is volt már BMW-gyárról szó szakmai és befektetésösztönzési berkekben, ám a projekt csak most válik valóra.)
Annyi kockázat nélkül megállapítható, hogy a támogatás jócskán meghaladja majd akár a Daimlernek nyújtott, akár a GM vagy az Audi számára a komoly fejlesztésekhez biztosított támogatást. Ez azért is nyilvánvaló, mert a kormány által rendszeresen (legutóbb egyébként egy hónapja) közzétett EKD-listából is látszik, hogy
az idő előre haladtával egyre többet kell költeni arra, hogy idejöjjenek a komoly befektetők.
Talán legobjektívabb mutató az összehasonlításra az egy munkahelyre jutó támogatás összege, amellyel kapcsolatban – mint a FüHü télen megírta – a GKI-nál az egyedi kormánydöntéssel születő állami támogatásokat vizsgálva is az derült ki, hogy míg 2006 és 2010 között egy munkahelyhez átlag 4, 2017-ben már 12 millió forintot adott az állam, illetve, hogy „a támogatott beruházások összegének 2008 és 2013 között mintegy az 5 százalékát finanszírozták támogatásból, ez 2015–16-ra 20 százalék körülire ugrott”.
A fent említett ennél frissebb adatokat tartalmazó listából sok érdekesség is kiderül.
Például az, hogy a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 200 munkahelyenként 8,86 millió forint EKD-t kapott, 2016-ban a fejlesztéséhez már 12,9 milliót; az Audi 2011-ben 8,3, az idén júniusban pedig közel 39 millió forintot kapott.
Ám mint korábban mi is megírtuk, nem csak EKD formában kapnak támogatást a befektetéseikhez a külföldi és a magyar cégek. Az LMP perelte ki, s kapta meg még tavaly az adatokat, amelyekből az derült ki, hogy
a Fidesz-kormány 2012 és 2014 között összesen 80 milliárd forint értékben biztosított adókedvezményt.
A legnagyobb kedvezményt ebben az időszakban az Audi kapta, 40 milliárd forintot, őt követte a Hankook több mint 1,7 milliárddal, majd a Hamburger Hungária erőmű 9, a Bridgestone pedig 6,6 milliárddal.
Mint a kormány befektetési ügynökségének, a HIPA-nak a külfödiek számára készített egyik kiadványában olvasható – „Az adókedvezmény Magyarország versenyelőnye a térség többi országához képest, amely mutatja a kormány elkötelezettségét az üzleti folyamatok akadálymentesítése és a Magyarországon működő kkv-k és nagy cégek versenyképességének a növelése mellett”. Ösztönzők széles skáláját használják – köztük vissza nem térítendő és visszatérítő fajtákat is. A leggyakoribbak a készpénz jellegű támogatások (akár magyar akár uniós forrásból), adóösztönzők, alacsony kamatozású hitelek és ingyen vagy áron alul kínált telkek. És tegyük hozzá: egyéb a befektetések számára fontos egyéb „ösztönzők”, mint bekötő utak építése a sztrádáról a gyárig, helyi rendeletek a befektető számára kedvező módosítása, stb.
Az Európai Bizottság napjai megszámláltattak, olyan, mint a béka, amelynek combja a kísérletben még rándul egyet-egyet – gúnyolódott Orbán Viktor. Nos, ez a tehetetlen testület egy napja pont megmentette a magyar gazdaságot az amerikai vámháborútól.
Az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, mandátuma jövő év májusában lejár – jelentette ki Orbán Viktor az állami rádióban péntek reggeli szózatában. A Magyarországgal szemben a Stop, Soros-törvény miatt indított kötelezettségszegési eljárás kapcsán beszélt erről. Azt mondta: nem tulajdonít jelentőséget a bizottság mostani döntéseinek, hiszen minden most kezdeményezett döntésük már kifutott az időből.
Azt a módszert kell megtalálni, „hogyan lavírozzunk, evickéljünk el” jövő év májusáig – fejtegette. Azt is elmondta, hogy – iskolai biológia órai tanulmányai alapján – a bizottság olyan, mint
„amikor a béka combja még egyet-egyet rándul”
a beléje vezetett áram hatására.
Nos, ez a működésképtelen testület, illetve annak elnöke, Jean-Claude Juncker (a „rossz, részeges, alkoholista pasi”) csütörtökön Washingtonban abban állapodott meg az amerikai elnökkel, hogy egyelőre elnapolják a világkereskedelmet romba döntő kereskedelmi háború eszkalációját.
Ha Donald Trump nem gondolja meg magát, akkor az Egyesült Államok
nem fogja 20 százalékos büntetővámmal sújtani az európai autóexportot.
Ezzel pedig Juncker éppenséggel megmenti a magyar gazdaságot. Az elmúlt két hónap számításai erősen szórnak arról, hogy mekkora lehet a magyar gazdaság vesztesége a vámháború kiteljesedése miatt. A német Ifo gazdaságkutató május végén a bruttó hazai termék (GDP) 0,19 százalékára tette a kieső jövedelmet, egy hete a JP Morgan ennek tízszeresére, 2 százalékra tette ezt mint lehetséges maximumot – az autók és az alkatrészek együttes termelését összeszámítva.
A két becslés abban közös, hogy
a térségben Magyarország van leginkább kitéve az autópiac alakulásának.
Az amerikai becslés adata az idei GDP alapján körülbelül 800 milliárd forint évente. A két százalékos GDP-mínusz pedig azt jelenti, hogy legott megfeleződik a jövőre várt négy százalék körüli növekedés.
Persze Orbán azt is mondta, hogy „erőim végén vagyok, rám fér, hogy feltöltsem az akkumulátorokat”.
Minapi esemény volt, hogy a győri Audi-gyárban elkezdték a villanymeghajtású autók motorjainak gyártását. Az egyik fontos piac az Egyesült Államok lenne.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
