Vámháború: talonba téve?

0
70
Fotó: MTI/EPA/UPI pool/Kevin Dietsch

Aki úgy gondolta, hogy valamelyik amerikai honlapról szeretne vásárolni, azt tapasztalta, hogy a magyarországi szállítást nem vállalják a cégek. Ha megadott egy nyugat-európai „alternatív” címet, a filléres árut is kivitte a postás, de meglepődve tapasztalhatta, hogy a hatóságok száz százalékos vámot terheltek a csomagra. Ez volna az európai-amerikai vámháború eredménye? – kérdeztük Szanyi Tibort, az MSZP alelnökét, uniós parlamenti képviselőjét.

  • Jöhet a szója, a cseppfolyós gáz?
  • És ha Trump meggondolja magát?
  • “Kétfenekű” ígéret
  • Csattanós pofon a briteknek
  • El a kezekkel a szociális jogoktól!

Egy közleményében azt állítja, Jean-Claude Juncker Washingtonban tűzszünetet és leszerelési ígéreteket ért el Trump amerikai elnöknél a kereskedelmi háborúban. 

Trump amerikai elnök korábban szó szerint „ellenségnek” kijáró hadüzenetet küldött az európai ipar számára, védővámok bevezetésével fenyegetődzött. A Junckerrel való tárgyalások nyomán ettől elállt, s belegyezett, hogy az EU és az USA, amelyek együttesen a világ GDP-jének több, mint felét állítják elő, közösen végiggondolják a világkereskedelmi szervezet (WTO) halaszthatatlannak látszó reformját. A megbeszélések további eredménye, hogy a felek haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek az eddig bevezetett vámügyi intézkedések és ellenintézkedések felfüggesztéséről, illetve tartózkodnak minden további kereskedelemtorzító lépéstől. Ennek fejében az EU sem támaszt semmilyen akadályt az eddig is kvóta- és vámmentesen zajló amerikai szójaimport elé, illetve kész az USA-ból jövő folyékony földgáz (LNG) fogadására, amennyiben az USA kiépíti az ehhez szükséges európai kikötői infrastruktúrát.

Akkor talán a bevezetőben említett filléres holmikról is lekerülnek a „büntetővámok”?

Nagy esélyt látok erre.

Gondolja, hogy a meglehetősen szeszélyes amerikai elnök egyik pillanatról a másikra nem fordít hátat a Junckerrel kötött megállapodásának?

Lehetséges, hogy akár 24 órán belül száznyolcvan fokot fordul a véleményével. Trumpot nem szokta sokkolni, hogy már egyszer valakivel megállapodott valamiben. Most azonban másról van szó,

amióta bejelentette, hogy szembe száll a világon minden gazdasági hatalommal, voltak, akik az orrára koppintottak.

Kína nem vette át az amerikai szóját, emiatt már hatalmas készletek halmozódnak fel az amerikai termelőknél. Ez máris 10 milliárd dollárjába került a kormánynak, ennyivel kell kártalanítani a belső, nagy mezőgazdasági területeken működő farmereket. Mellesleg ők jelentik az egyik legfontosabb szavazói bázisát. Ha minden ostoba lépése után dollár milliárdokkal kell csitítania a belpolitikai vihar hullámait, akkor előbb-utóbb belátja, hogy ez nem tartható.

Szanyi Tibor
MTI Fotó: Kovács Attila

Európa nem támaszt akadályokat a szója behozatala elé, jelentették be. Ez volt az Unió aduja?

Úgy kódolom a tárgyalásokról kiadott közleményt, hogy megígérhette az Unió elnöke a tárgyalások során, Európa nem tervez olyan drasztikus válaszlépéseket, mint Kína.

A másik engedmény: az amerikai cseppfolyós gáz fogadása.

Igen. Ez az ígéret „kétfenekű”, ugyanis

benne van egyrészt az orosz gáz fogadásának esetleges háttérbe szorítása, másrészt egy ígéret, hogy Amerika új piacot talál a gázexportjának.

Feltéve persze, ha saját költségén kiépíti azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyekre Európának szüksége van a szállítmányok fogadásához. Olajat, gázt, oda lehet eladni, ahol fogadni tudják azt, a folyékony gáz esetében is erről van szó.

Folyékony gázt a közel-keleti országok is szívesen exportáltak volna, az ő esetükben is a fogadó országok hiányzó infrastruktúrája volt az akadály. Ha ezt kiépítik az amerikaiak…

Majd megvívják egymással a maguk árháborúját. Ilyen a piac. A beszerzési források bővülése mindig lefelé nyomja az árakat, amin mi, európaiak, talán majd nyerhetünk is.

Bizonyos kommentárok úgy vélik, a Brexit bátorította fel Trumpot az Európának küldött hadüzenetre. Ön Brüsszelből hogyan látja ezt?

Ez visszavezet az elején feltett kérdésre: mennyire várható el az amerikai elnöktől, hogy egyik napról a másikra meggondolja a döntéseit? Európa és Amerikai között bizonyos geopolitikai ütközések miatt zavar keletkezett a gazdasági partnerségi megállapodásban. Angol nevén TTIP-nek rövidített transzatlanti szabad-kereskedelmi egyezmények végrehajtása akadozni kezdett. A kegyelemdöfést Trump adta meg az egyezménynek, de nem indult helyette új tárgyalás egy másik megállapodásról. Ezt az űrt használta ki az angol kormány, amely lecsapott a helyzetre, és úgy gondolta, kiválva az Unióból majd külön megállapodik az Egyesült Államokkal. Ehhez tudni kell, hogy

a kereskedelempolitika azon kevés témakörök közé tartozik, amelyben a tagországoknak legfeljebb konzultációs jogai vannak, külön nem tárgyalhatnak és nem is vétózhatják meg az Európai Bizottság pozícióit.

Az angolok úgy gondolták, ha ez alól a kötelezettség alól megszabadulnak, majd önálló tárgyaló partnerként léphetnek fel. Ebbe tenyerelt bele két hete az amerikai elnök, amikor londoni látogatása során azt mondta:

bocsi’, de Amerika inkább az Unióval kötne megállapodást, mint Angliával.

A Juncker-Trump tárgyalás azt igazolta, hogy az Unió és Amerika – ha nem is azonnal – képes egymással megállapodásra jutni. Ebből fognak úgy kilépni a britek, hogy kevés esélyük lesz a bent maradóknál kedvezőbb megállapodást kötni.

Milyen visszhangja van Brüsszelben annak, hogy a kilépési tárgyalások vezetését  May saját hatáskörébe vonta?

Nagy bajban lehetnek, mert ugyan

a magyar sajtóban még nem olvastam, de a brüsszeli lapok megírják,

nem csak az a britek legnagyobb problémája, hogy két miniszter kilépett a kormányból, az igazi belső válságnak az a jele, hogy már hat úgynevezett kabinet-miniszter is távozott a kormányból. Ott más a „mezei” miniszterek és a kabinetminiszterek súlya, az előbbiek csak végrehajtók, az utóbbiak mind a végrehajtásban, mind a politikai döntések előkészítésében részt vehetnek.

Az MSZP alelnökeként a Göteborgban tavaly ősszel lefektetett Szociális Jogok Európai Pillérének csorbítatlansága mellett is szót emelt. Úgy látja, a kereskedelmi háború esetleg ezt is veszélyezteti?

Ragaszkodunk ahhoz, hogy a TTIP – a nemzetközi kereskedelemben tapasztalható megannyi konfliktus ellenére is – garantálja az európai munkavállalókat védő szociális normák betartását. Minden nemzetközi egyezménynek vannak bizonyos záradékai, a szerződéshez csatolt függelékei, további rendelkezései, amelyek például környezetvédelmi elvárásokat, vagy a gyerekmunka kizárását rögzítik. Az egyik ilyen a szociális jogok ügye, az európai szocialistákkal mi azért emeltünk szót, hogy a TTIP garantálja továbbra is a munkavállalók jogait, a termelés olcsóbbá tétele érdekében ne lehessen hozzányúlni mondjuk a nyolc órás munkaidőhöz, vagy ne lehessen megszüntetni a dolgozók kötelező társadalombiztosítását.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..