Donald Trump újabb vámokkal, sőt az Európával folytatott kereskedelem részleges leállításával fenyegetett arra az esetre, ha az Európai Unió Kanada „társult tagságát” Washingtonnal szembeni ellenséges lépésként valósítaná meg. Ursula von der Leyen kezdeményezése egyelőre nem kidolgozott jogi konstrukció, hanem politikai ajánlat. Mégis fontos fordulatot jelez: Kanada és az EU a kereskedelmet, a védelmi ipart, az energiát, a technológiát és az északi-sarkvidéki együttműködést összekapcsolva próbál nagyobb önállóságot teremteni az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal szemben.
Donald Trump „nevetségesnek” nevezte azt a javaslatot, hogy Kanada az Európai Unió első társult tagjává váljon. Az amerikai elnök azt mondta: ha a kezdeményezést ellenséges aktusnak ítéli, „nagyon súlyos vámokat” vethet ki Európára, vagy bizonyos területeken leállíthatja az EU-val folytatott kereskedelmet. Ugyanakkor hozzátette, hogy amennyiben a terv mögött „jó szándék” áll, azt elfogadhatónak tarthatja.
A feltételes megfogalmazás fontos. Trump egyelőre nem jelentett be konkrét intézkedést, hanem politikai és gazdasági fenyegetést fogalmazott meg. A kijelentés mégis jól mutatja, hogy Washington nem pusztán kereskedelmi kérdésként tekint az EU és Kanada közeledésére, hanem az amerikai befolyás lehetséges gyengülését látja benne.
Egyelőre nincs olyan jogi kategória, hogy társult EU-tag
Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben tett javaslatot arra, hogy Kanada legyen az Európai Unió első „társult tagja”. A fogalom azonban nem szerepel jelenlegi formájában az uniós szerződésekben, ezért még nem világos, milyen jogokkal, kötelezettségekkel és döntéshozatali részvétellel járna.
A kezdeményezés tehát nem Kanada küszöbönálló EU-csatlakozását jelenti. Sokkal inkább egy különleges partnerségi modell kialakításáról van szó, amely közelebb hozhatná Kanadát az uniós piachoz és egyes közös programokhoz anélkül, hogy teljes jogú tagállammá válna. A konstrukcióhoz az uniós tagállamok jóváhagyására és részletes intézményi szabályokra is szükség lenne.
Mark Carney kanadai miniszterelnök jelezte, hogy Ottawa nem teljes tagságra törekszik. Kanada nem kívánja feladni szuverenitásának azt a részét, amelyet a rendes EU-tagság feltételezne, de a lehető legszorosabb kapcsolatot szeretné kialakítani Európával. Carney ezt „mélyebb partnerségként” és a „kollektív ellenálló képesség” erősítéseként írta le.
Nem harmadik nagyhatalmi blokk, hanem középhatalmi önvédelem
Carney elképzelésének központi eleme a középhatalmak együttműködése. A kanadai kormányfő már davosi beszédében arra figyelmeztetett, hogy a nagyhatalmak a gazdasági függőséget nyomásgyakorlásra használhatják. Strasbourgban ennek ellensúlyaként mutatta be a Kanada és Európa között formálódó koalíciót.
Az elképzelés szerint egy ilyen együttműködésnek nem az Egyesült Államok szerepét kellene lemásolnia. Carney megfogalmazásában nem egy újabb, csupán „jobb modorú” nagyhatalmi pólus létrehozása a cél, hanem olyan ellenálló rendszer kiépítése, amelyben egyik külső szereplő sem képes diktálni Kanada és Európa döntéseit.
Ez lényeges különbség. Az EU-Kanada partnerség hivatalosan nem Amerika-ellenes szövetségként jelenik meg, hanem a függőségek csökkentésének eszközeként. Az Európai Bizottság Trump kijelentésére reagálva azt hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés „nem irányul senki ellen”, hanem a felek közös erejét szolgálja.
A politikai összefüggés ugyanakkor nyilvánvaló. Ha Kanada és az EU közösen fejleszti védelmi iparát, energiaellátását, mesterségesintelligencia-kapacitásait és fizetési infrastruktúráját, azzal szükségszerűen mérsékli az Egyesült Államoktól való függését.
Öt területre épülhet az új szövetség
A társult tagság tartalma még nincs kidolgozva, de a tervezett együttműködés fő irányai már láthatók.
| Terület | Kanada hozzájárulása | Európa hozzájárulása |
|---|---|---|
| Védelem | Ipari kapacitás, nyersanyagok, északi-sarkvidéki jelenlét | Közös beszerzés, hadiipari piac és fejlesztések |
| Energia | Olaj, földgáz, villamos energia és átmeneti energiahordozók | Technológia, beruházási tőke és szabályozási piac |
| Kritikus ásványok | Jelentős nyersanyagkészletek | Feldolgozóipar, akkumulátorgyártás és kereslet |
| Technológia | MI-, kvantum- és űripari kapacitások | Kutatási háttér, fejlett gyártás és globális szabványalkotás |
| Északi-sarkvidék | Földrajzi jelenlét és infrastruktúra | Befektetések, tudományos együttműködés és biztonságpolitikai súly |
Von der Leyen a közös védelmi ipari bázis, az intelligens gyártás, a technológiai szövetség és az Északi-sarkvidék fejlesztését nevezte meg kiemelt célként. Az energia, a kritikus ásványok, az akkumulátoripar, a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság és a gazdasági biztonság ugyancsak a napirenden szerepel.
Kanada olyan erőforrásokat adhat ehhez, amelyekből Európának hiánya van: energiát, kritikus ásványokat és stratégiai földrajzi jelenlétet. Az EU nagy piacot, fejlett ipart, kutatási kapacitást és szabványalkotó erőt kínálhat cserébe.
A védelmi együttműködés már nem puszta terv
Kanada már csatlakozott az EU 150 milliárd eurós SAFE védelmi finanszírozási és közös beszerzési programjához, első Európán kívüli országként. Ez lehetővé teszi, hogy a kanadai vállalatok bekapcsolódjanak az európai védelmi beszerzésekbe és ipari együttműködésekbe.
Ennek kettős jelentősége van. Egyrészt mindkét fél csökkentheti az amerikai fegyvergyártóktól való függését. Másrészt Kanada hídszerepet tölthet be az európai és az észak-amerikai hadiipar között.
Ez azonban nem jelenti a NATO vagy az Egyesült Államokkal fennálló biztonsági kapcsolatok feladását. Kanada és az európai országok továbbra is szorosan kötődnek az amerikai katonai infrastruktúrához, hírszerzéshez és technológiához. A stratégiai autonómia ezért rövid távon inkább kiegészítő képességek kiépítését, nem pedig teljes leválást jelent.
A CETA adja a gazdasági alapot
Kanada és az EU közeledése nem a semmiből indul. A két fél átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodása, a CETA 2017. szeptember 21. óta ideiglenesen alkalmazandó. A megállapodás a vámtételek 99%-át megszünteti, ezek 98%-át már az ideiglenes hatálybalépéskor eltörölték.
A teljes hatálybalépéshez valamennyi tagállami – egyes országokban regionális – parlament ratifikációjára szükség van. Ezt eddig 17 tagállam fejezte be; Belgium, Bulgária, Ciprus, Franciaország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lengyelország és Szlovénia még nem ratifikálta a megállapodást.
A társult partnerség a CETA-nál jóval többről szólna. Magában foglalhatná:
- a nem mezőgazdasági termékek digitális és egyszerűsített kereskedelmét;
- a szolgáltatási piac további megnyitását;
- a fiatalok tanulási és munkavállalási lehetőségeinek bővítését;
- a kutatási és technológiai programok összekapcsolását;
- a védelmi, energia- és kritikusnyersanyag-beruházások összehangolását.
A CETA tehát működő gazdasági alap, míg a társult tagság az erre épülő politikai, biztonsági és technológiai felépítményt jelentheti.
Az Északi-sarkvidék új stratégiai frontvonallá válik
Az északi-sarkvidéki együttműködés nem mellékes részlet. Az olvadó jégtakaró új hajózási útvonalakat, nyersanyag-kitermelési lehetőségeket és katonai mozgásteret nyit meg. Kanada számára ez közvetlen területi és szuverenitási kérdés, az EU számára pedig kereskedelmi, energia- és biztonságpolitikai kihívás.
Oroszország jelentős katonai infrastruktúrával rendelkezik a térségben, Kína pedig sarkvidéki gazdasági és közlekedési szerepre törekszik. Trump korábbi kijelentései Grönlandról és Kanadáról tovább növelték a térség geopolitikai jelentőségét.
Kanada az Atlanti- és a Csendes-óceánhoz egyaránt hozzáfér, miközben hatalmas északi területekkel rendelkezik. Európa technológiát, tőkét és piacot biztosíthat az infrastruktúra fejlesztéséhez. A közös programok ezért a hajózást, a műholdas megfigyelést, a nyersanyag-kitermelést, az energiát, a tudományos kutatást és a katonai jelenlétet egyaránt érinthetik.
Kanada nem tud gyorsan elszakadni az Egyesült Államoktól
A politikai szándék ellenére Kanada gazdasági földrajza nem változik meg egyik napról a másikra. Külkereskedelmének meghatározó része továbbra is az Egyesült Államokhoz kötődik, az ellátási láncok pedig különösen az autóiparban, az energiában és a mezőgazdaságban szorosan összefonódnak.
Az európai kapcsolat ezért belátható időn belül nem helyettesítheti az amerikai piacot. A reális cél a kitettség mérséklése: minél több kereskedelmi, technológiai és védelmi alternatívája van Kanadának, annál kisebb hatást gyakorolhat rá egy washingtoni vámfenyegetés.
Ugyanez igaz Európára is. Az EU nem tudja gyorsan nélkülözni az Egyesült Államok piacát, pénzügyi rendszerét, technológiai vállalatait és katonai képességeit. Kanada azonban értékes partner lehet a beszállítói láncok diverzifikálásában.
Trump fenyegetése politikai üzenet is
Trump reakciójának gazdasági és belpolitikai olvasata egyaránt van. A vámfenyegetés azt üzeni az amerikai partnereknek, hogy Washington ellenséges lépésként értékelheti, ha azok amerikai befolyást csökkentő alternatív szövetségeket építenek.
Ez egyúttal kampányüzenet is. Trump azt próbálja bemutatni választóinak, hogy keményen fellép azokkal az országokkal szemben, amelyeket tisztességtelen kereskedelmi partnernek tart. A vámok azonban az amerikai fogyasztóknak és vállalatoknak is költséget okozhatnak, különösen akkor, ha az EU vagy Kanada ellenintézkedésekkel válaszol.
Az eredeti szöveg azon állítása, hogy Trump gazdaságpolitikája „látványosan megbukott”, illetve hogy a republikánusok valószínűleg elveszítik a kongresszus mindkét házát, értelmezés, nem lezárt tény. Ugyancsak óvatosan kezelendő az a következtetés, hogy egy esetleges demokrata kongresszusi többség automatikusan „fogatlan oroszlánná” változtatná az elnököt. A kongresszusi erőviszonyok korlátozhatják Trump mozgásterét, de a kereskedelempolitikában az elnöki hatalom továbbra is jelentős lehet.
A jegybank kamatpolitikáját sem pontos pusztán Trump vereségeként bemutatni. A Federal Reserve intézményileg független, döntéseit pedig az infláció, a munkaerőpiac és a gazdasági kilátások alapján hozza meg, még akkor is, ha az elnök nyilvánosan más irányt szorgalmaz.
Kanada lehet egy szélesebb demokratikus koalíció mintája
A Kanada számára felajánlott társult státusz precedenst teremthet. Ha sikerül működőképes, jogilag rendezett modellt létrehozni, más, az EU-val szoros kapcsolatot kereső demokráciák számára is vonzóvá válhat.
Ennek azonban komoly akadályai vannak. Az uniós tagállamoknak meg kell állapodniuk abban, hogy egy társult partner:
- hozzáférhet-e az egységes piac meghatározott részeihez;
- részt vehet-e uniós programokban és intézményi egyeztetéseken;
- befizet-e az EU költségvetésébe;
- átvesz-e bizonyos uniós szabályokat;
- kap-e bármilyen beleszólást a közös döntésekbe;
- milyen feltételek mellett függeszthető fel vagy szüntethető meg a státusza.
A modell sikere azon múlik, sikerül-e egyensúlyt teremteni az előnyök és a kötelezettségek között. Ha Kanada széles piacra jutást kapna a közös szabályok átvétele nélkül, az ellenállást válthatna ki a tagállamokból. Ha viszont túl sok uniós kötöttséget kellene elfogadnia döntéshozatali jog nélkül, Ottawa számára veszíthetne vonzerejéből.
A vita valódi tétje a nyugati szövetségi rendszer átalakulása
Az EU-Kanada közeledés jelentősége túlmutat egy új kereskedelmi megállapodáson. Azt jelzi, hogy az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei már nem tekintik magától értetődőnek Washington kiszámíthatóságát. Ezért olyan kapcsolatokat próbálnak intézményesíteni, amelyek akkor is működnek, ha az amerikai politika protekcionistábbá vagy konfrontatívabbá válik.
A társult tagság egyelőre politikai kezdeményezés, nem kész megállapodás. A CETA működik, Kanada SAFE-részvétele már konkrét, a szélesebb stratégiai partnerség azonban még tárgyalásra és jogi kidolgozásra vár. A következő fontos állomás az október 29-30-ára tervezett montreali EU-Kanada-csúcstalálkozó lehet, ahol a felek várhatóan részletesebben meghatározzák az új kapcsolat tartalmát.
Trump fenyegetése paradox módon fel is gyorsíthatja ezt a folyamatot. Minél erősebben próbálja Washington vámokkal megakadályozni partnerei önállósodását, annál több okuk lehet arra, hogy alternatív piacokat, beszállítókat és politikai szövetségeket keressenek. Az EU és Kanada előtt álló kérdés ezért már nem az, szükségük van-e szorosabb együttműködésre, hanem az, hogy képesek-e a politikai látványból tartós, működő intézményeket építeni.
