Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

Hazaárulás vagy hazafias tett

Hazaárulás vagy hazafias tett az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötni?  Ne siessenek a válasszal, mert messze nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik! Sőt, a jobboldali véleményhuszárokat és kormányzati kommunikációs inasokat is óvom attól, hogy zsigerből a hazaárulással tegyék egyenlővé a Magyarországnak járó források visszatartását, hiszen Orbán Viktor 2006-ban (akkor még ellenzéki pártvezetőként) maga követelte ugyanezt a néppárti frakció előtt szónokolva.

Lassan tehát a testtel és óvatosan a minősítésekkel, mert hamar saját vezérükre hullhat vissza. A kérdést pedig nem véletlenül teszem fel, hiszen jelenleg is zajlik a következő hétéves uniós költségvetés előkészítése. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács új elnöke, a belga Charles Michel a napokban egy olyan új javaslattal állt elő, amely ugyan egy fokkal előnyösebb Magyarország számára: a kohéziós források borítékja például vastagabb lehet a korábban javasoltnál, de így is komoly veszteségeket szenvedünk el a NER politikája miatt.

Orbán Viktor annak persze részben örülhet, hogy az uniós kifizetéseket az EiT elnöke úgy kötné a jogállamiság tiszteletben tartásához, hogy nem a források blokkolásának feloldásához, hanem eleve a kifizetések felfüggesztésének elrendeléséhez kellene minősített többség a Tanácsban. Az állam- és kormányfők most csütörtökön ülnek össze Brüsszelben, hogy többek között erről is tárgyaljanak.

Szeretném világossá tenni, hogy nem fogok megszavazni olyan hétéves költségvetést, amely kibúvót ad a renitens kormányoknak; amely megtűri és hagyja, hogy például a fideszes oligarcha-kormány szétlopja és saját céljaira fordítsa a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Egyelőre sikerrel megküzdöttünk azért, hogy az eredeti költségvetési javaslattól eltérő módon jóval több – bár személyes véleményem szerint még így sem elégséges – fejlesztési forrás jusson, például Magyarország számára. Ebben az Európai Parlament progresszív többsége – a szociáldemokraták, a néppártiak, a zöldek és a liberálisok – közösen léptek fel, világossá téve az Európai Tanács vezetője felé: abszolút többségünkkel meg fogjuk vétózni a büdzsét, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, így például a kohéziós források érdemi növelése.

A jogállamisági kritérium és az azzal kapcsolatos mechanizmus szintén elengedhetetlen, hiszen rendszerszintű az európai értékek fenyegetése és az uniós források ellopása.

Nekem a magyar emberek érdekeit kell képviselnem, ezért meg kell védenem minden egyes eurocentet, amely nem a magyar emberek életének javítását szolgálja, hanem a Fidesz családi maffiájának kasszájában köt ki. Olyan mechanizmusokat kell, hogy találjon az Unió, amely a korrupt kormányzatokat megkerülve, közvetlenül biztosít forrásokat. A Fidesz hiába vagdalkozik a jogállamisági kitétel ellen, nagyon egyszerű a probléma megoldása: tessék visszatérni a tisztesség talajára, betartani a jogállami normákat és beszüntetni a rendszerszintű állami korrupciót.

A Fidesz legjobban tenné, ha haladéktalanul csatlakozna az Európai Ügyészség intézményéhez, ezzel is bizonyítva elhivatottságát az átláthatóság és az uniós közpénzek tisztességes felhasználása iránt. Ilyen egyszerű.

Mi a Fidesz helyett is megküzdünk a Magyarországnak járó források növeléséért, az viszont egyedül a Fideszen múlik, hogy ezek lehívását blokkolni fogják-e a jövőben. Nekem nincs és nem is lehet más lehetőségem, mint a rendelkezésemre álló eszközökkel biztosítani, hogy a magyar embereknek járó fejlesztési források ne tűnjenek el útközben a kormányzati közpénzszivattyúban.

A címben szereplő kérdésre tehát a válasz csak egy lehet. Az uniós források kifizetésének esetleges felfüggesztése nem hazaárulás, sokkal inkább hazafias tett, hiszen ezzel megakadályozható, hogy a magyar embereknek járó közpénz egy korrupt állami maffiaszervezet kezébe kerüljön.

Egy tisztességes és józan világban épp az merítené ki a hazaárulás fogalmát, ha a haza javát szolgáló támogatásokat tudatosan ellopják. Óvatosan tehát a szavakkal! Főleg azoknak, akik visszaélve hatalmi pozíciójukkal évek óta könyékig túrnak a közösség vagyonában.

Újhelyi Isván

EU-Orbán külön úton

Az Európai Unió az ENSZ-ben egységesen lép fel általában, ezért a többi 26 tagállam diplomatáit módfelett idegesíti, hogy Magyarország kiénekel a kórusból! Megakadályozza az egységes álláspont kialakítását például az izraeli-palesztin vitában.

Trump elnök közel-keleti béketervét, mely igencsak kedvez Netanjahu miniszterelnöknek, az Európai Unió elveti mint nem reális megoldást, amely figyelmen kívül hagyja a palesztinok érdekeit. Orbán Viktor miniszterelnök viszont nagyon fontosnak tartja, hogy ne menjen szembe sem Trump elnökkel sem pedig Netanjahuval ebben az ügyben. Különösen azért nem, mert Benjamin Netanjahu kulcsszerepet játszott abban, hogy végül az Egyesült Államok elnöke fogadja Orbán Viktort, aki nagyon fontosnak tartotta ezt a találkozást.

A magyar külön út nagyon szúrja a többi uniós diplomata szemét, de az ENSZ-ben a magyar diplomaták hangsúlyozzák: egyértelmű utasítást kaptak arra, hogy blokkolják a közös európai álláspont kialakítását ebben az ügyben! – írja a francia közszolgálati portál, az RFI. Az eredmény? Az uniós nagykövet nem beszélhet New Yorkban. Helyette az egyik tagállam nagykövete adja elő az EU mínusz Magyarország álláspontot. Legutóbb ez a portugál nagykövet volt.

Mit szól ehhez Josep Borrell?

Az EU külügyi főképviselője csak decemberben vette át a hivatalát. Volt fontosabb dolga is mint ezzel foglalkozni. A 26 tagállam diplomatái viszont úgy vélik: Josep Borrellnek kellene nyomást gyakorolnia Orbán Viktor miniszterelnökre annak érdekében, hogy az EU végre egységes álláspontot képviselhessen. Addig a magyar kormányfő kedvenc szerepében tündöklik: messze fontosabb szerepet játszik mint amit Magyarország méretei sejtetnek a világpolitikában. Egyidejűleg pedig elmondja az amerikai és az izraeli diplomáciának , hogy értük harcol az európaiakkal szemben. A hazai közvéleményt pedig megörvendeztetheti a szuverenista álláspont újabb sikerével, amelynek értelme ugyan nincs, de szimbólumnak megteszi…

Macron: meg kell reformálni az Európai Uniót

Jól megmutatta a brexit kampány, hogy hova vezethet el hazugságokon és csúsztatásokon alapuló politikai folyamat a demokráciában – hangsúlyozta Emmanuel Macron, aki a brit kilépés kapcsán az uniós reformok fontosságáról beszélt.

Az Európai Uniónak versenyképesnek kell lennie az Egyesült Államokkal és Kínával, ezért nem kevesebb hanem több Európára van szükség – jelentette ki a liberális francia elnök.

Nem lehet egyszerre kint és bent is lenni

Erre figyelmeztette Nagy Britanniát és mindazokat, akik szeretnék élvezni az Európai Unió előnyeit anélkül, hogy részt vállalnának a problémák megoldásából. A britek ugyanis szeretnék megőrizni a nagy 500 milliós piac előnyeit, de nem akarnak befizetni a közös kasszába és nem kívánják betartani az uniós szabályokat. A britek kiléptek, tehát nem illetik meg őket az uniós jogok sem! – hangsúlyozta Macron elnök.

Ebben az évben tárgyalások folynak London és Brüsszel között arról, hogy miképp szabályozzák az Európai Unió és Nagy Britannia viszonyát. Macron kemény kijelentései azt mutatják, hogy az Európai Unió példát akar statuálni: meg akarja mutatni mindenkinek, hogy a kilépés nem jó üzlet. Boris Johnson azt ígérte választóinak, hogy előnyös egyezményt harcol ki Brüsszelben miközben szabadkereskedelmi szerződést köt az Egyesült Államokkal. Gazdasági fellendülést ígért a brit polgároknak, de ezt nehéz lesz betartania. Közben pedig Skóciában és Észak Írországban felerősödtek a hangok: inkább az Egyesült Királyságból lépjünk ki mint az Európai Unióból!…

Cameron ex miniszterelnöknek bejött a brexit

Legkevesebb 1,6 millió fontot – mintegy 640 millió forintot – keresett Őfelségének az a miniszterelnöke, aki megrendezte a brexit népszavazást 2016-ban. David Cameron híve volt Nagy Britannia uniós tagságának, de meg akarta zsarolni Brüsszelt. Túlságosan is jól sikerült.

A népszavazás Nagy Britannia kilépése mellett döntött. A legutóbbi választáson pedig Boris Johnson kormányfő arra kapott felhatalmazást, hogy hajtsa is végre a kilépést. Január 31-e volt Nagy Britannia tagságának utolsó napja. Idén még folynak a tárgyalások, de az év végén formálisan is befejeződik az Egyesült Királyság uniós kalandja – akár meg tudnak állapodni az együttműködés új formájáról Brüsszellel akár nem.

David Cameron egy óra alatt 120 ezer fontot keresett

A most közzétett adatok szerint Nagy Britannia ex miniszterelnöke 4,8 millió forintos órabért kapott New Yorkban amikor ott a pénzügyi világ vezetőit tájékoztatta. David Cameron pechére pont aznap tették közzé cégének adatait amikor Nagy Britannia elbúcsúzott az Európai Uniótól. A brit polgárok távolról sem jártak olyan jól mint David Cameron: életszínvonaluk stagnált és most úgy érzik, hogy a semmibe ugranak.

A skótok maradni szeretnének

Egy friss közvélemény-kutatás  szerint Skóciában a megkérdezettek 51%-a inkább az Egyesült Királyságból lépne ki mint az Európai Unióból. Nicola Sturgeon asszony, Skócia főminisztere új népszavazást sürget a függetlenségről mondván: amikor azt a skótok korábban leszavazták, akkor még szó sem volt brexitről. A skót parlament felszólította Boris Johnson miniszterelnököt, hogy jelöljön ki időpontot a népszavazásra. Boris Johnsonnak esze ágában sincs ilyesmit kockáztatni, de előbb vagy utóbb kezdeni kell valamit a skót problémával, mely azzal fenyeget, hogy az Egyesült Királyság éppúgy bomlásnak indulhat mint az Európai Unió.

Bye-bye London, Goodbye

Péntek este tizenegykor London elbúcsúzott az EU-tól. Ez még a maradni akarók közül is sokaknak fellélegzés, mert vége a kötélhúzásnak. A neheze azonban csak ezután jön, mert 11 hónap alatt kellene megállapodni olyan kétoldalú szerződésről, amelyet évek alatt szoktak tudni kidolgozni. A „kemény” Brexit tehát koránt sincs kizárva, ahogy „Kis”-Britannia se.

Negyvenhét év után este tizenegykor, itteni idő szerint éjfélkor Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból. Az ezt rögzítő határozatot csütörtökön írta alá a kormányokat képviselő Európai Tanács, azután, hogy az EU és az Egyesült Királyság január 24-én aláírta a megállapodást, az Európai Parlament pedig szerdán, brüsszeli kétnapos plenáris ülésén tartott szavazásán jóváhagyta.

Szívszorítóak azok a képek, amelyek a brit képviselők búcsújával járó EP-ülésen készültek a maradáspártiakról.

Forrás: EP, Thierry Roge

Sokak valószínűleg ekkor döbbentek rá arra, hogy vége. Lezárult egy korszak, ami után teljes a bizonytalanság.

Forrás: EP, Thierry Roge

Természetesen voltak olyanok is, aki örültek annak, hogy elvesztették munkájukat az EP-ben. Ők a brexiterek, akik arra tették fel karrierjüket, hogy kiviszik az országot Európából.

Forrás: EP

Akárhogyan történt is,

a kilépés három évi szenvedés végére tesz pontot.

A 2016 nyári népszavazáson szűk, 52 százalékos többségre tettek szert a Brexit hívei, elsősorban a vidéki, észak-nyugati Britannia lakossága. Azóta parlamenti szavazások sora élezte a helyzetet. Theresa May háromszor se tudta átvinni a parlamenten a 2018 novemberében az EU-val aláírt kilépési megállapodást, de

a többség azt is megtiltotta, hogy egyezség nélkül hagyják el a közösséget.

May végül belebukott ebbe, utódjának, Boris Johnsonnak pedig tavaly decemberben előre hozott választás kellett ahhoz, hogy a patthelyzet kimozduljon valamerre. Az elfáradt ország végül jelentős többséget szavazott meg a konzervatívoknak, akik új szerződést alkudtak ki az EU-val.

Átmeneti idő kezdődik, de meddig?

Éjféltől tehát az Egyesült Királyság nem része az EU tagállama, hanem unión kívüli országnak tekintendő. A megállapodás hivatalosan biztosítja az Egyesült Királyság rendezett kilépését az unióból. Kiterjed a polgárok jogaira, a pénzügyi elszámolásra, az átmeneti időszakra, az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvre, a Ciprusról, illetve a Gibraltárról szóló jegyzőkönyvre, valamint a kiválással kapcsolatos egyéb kérdésekre.

A megállapodás hatálybalépésével december 31-ig tartó átmeneti időszak kezdődik. Ennek célja az, hogy hosszabb idő álljon a polgárok és a vállalkozások rendelkezésére az alkalmazkodáshoz. Britannia képviselői elhagyják az Európai Parlamentet és az uniós intézményeket, és semmilyen hatásuk se lesz az EU döntéseire, és egyelőre kötelesek alávetni magukat a közös jogszabályoknak, ráadásul továbbra is fizetniük kell a közös költségvetésbe.

Az átmeneti időszak alatt

megállapodásra kell jutni a jövőbeni kapcsolatokról

olyan ügyekben, mint a kereskedelem szabályozása (a két fél közötti szabadkereskedelem), a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, az adatvédelem, a gyógyszerekkel kapcsolatos szabályozási kérdések, a repülésbiztonság, a közúti árufuvarozás, a védelem- és biztonságpolitika vagy egyes halászati kérdések.

Az átmeneti időszak egy alkalommal – egy vagy legfeljebb két évvel – meghosszabbítható, ha erről a két fél július 1. előtt megállapodik. Ám

a hosszabbítást Boris Johnson miniszterelnök kizárta.

Már a korábbi választási kampányban azzal érvelt, hogy ezt meg akarja tiltani a kormánynak és a parlamentnek egyaránt, amit aztán el is fogadtatott az alsóházzal.

Ez teljesen érthetetlen, mert nem csak az EU figyelmeztetett arra, hogy ilyen átfogó szerződést képtelenség 11 hónap alatt elfogadni, hanem a gyakorlat is azt mutatja, hogy az efféle megállapodások évekig tartanak. Ráadásul az előkészítő lépések miatt a tényleges egyeztetések március előtt aligha kezdődhetnek el az EU és Britannia között.

A lényeg csak ezután jön

Mint írtuk, hivatalosan rendezett kilépést tesz lehetővé Britannia számára a megállapodás. Az igazság azonban az, hogy a meccs csak ezután kezdődik. A Johnson által kialkudott

keretmegállapodás csak az alapokat tette le a későbbi szerződéshez.

És ennek egyik sarokpontjának életképessége is rendkívül kétséges.

Az egyezség alapja az, hogy nem állíthatják vissza a fizikai határt a korona részét alkotó Észak-Írország és az EU-tag Írország között; ez a 22 évvel ezelőtti nagypénteki megállapodás része, lezárandó a több évtizedes belháborút. A Johnson-féle megoldás

a határt a tengerre vinné Észak-Írország és Nagy-Britannia közé.

A harmadik országokból Észak-Írországba érkező termékekre a brit vámok vonatkoznak, az EU-ba, tehát Írországba menőkre viszont az uniós tarifa. Az árukra vonatkozó áfa-szabály pedig érvényben marad Észak-Írországban. Vannak még előírások állat- és közegészségügyi területeken is, valamint az északír parlament később szavazhat az uniós jog alkalmazásának fenntartásáról.

Jelenleg

„csak” azt nem tudjuk, mi lesz a majdani szabadkereskedelmi egyezményben.

Az egyik a kanadai modell lehetne, amelynek alapján mennyiségi kvótákat és vámokat állapítanának meg, illetve legalábbis az áruk esetében kölcsönös hozzáférést kapnának az EU-val egymás piacához (ezt egyébként hét évig tárgyalta az EU és Kanada, Japánnal és Dél-Koreával is 2-4 évig). A másik lehetőség a „norvég minta”, amelyben benne maradnának az egységes piacban. Ez azonban a brexiterek rémálma, mert lényegében kilúgozná a kilépést: fenn kell tartani a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások és az áruk szabad áramlását, befizetési kötelezettségük lenne a közösbe, és az EU jogát se hajíthatnák el. Vagyis úgy mennének, hogy ténylegesen maradnának az EU-ban.

A kanadai modell (vagy más megoldás) esetében azonban az EU számára fennáll a veszélye annak, hogy Britannia szabadon alakítja azon szabályait például adókban, támogatásokban, szabványokban, a szociális és a munkajogi előírásokban, amelyekkel egyoldalú előnyt szerezne a közösséggel szemben.

Ez utóbbira példa Johnsonék azon terve, amely szerint a jövőben az EU-ból érkező munkavállalókra az ausztrál típusú pontrendszert léptetnék életbe, bizonyos csoportokat kizárva a munkavállalásból. Erről az EU-ban máris közölték, hogy nem fogadják el.

Mégis a semmibe hullanak?

Ahogyan az az Európai Parlament honlapján is olvasható, olyan társulási megállapodást tart célravezetőnek, amely négy pillérre támaszkodna: kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, belső biztonság, külügyi és biztonsági együttműködés, tematikus együttműködés például a kutatásban vagy innovatív projektekben.

Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője, egyébként a kilépési megállapodás EP-beli ügygazdája az ősszel több nyilatkozatban plasztikusan fogalmazta meg álláspontjukat. Eszerint „nem vagyunk hülyék”, megvédjük vállalkozásainkat, gazdaságunkat és egységes piacunkat.

Más szóval, az EU számára az idézett négy alapelv egy csomagot alkot, amiből nem enged szemezgetni – ezt egyébként már korábban, a Theresa May-féle tárgyalásokon világossá tették. Vagyis ha Britannia vámok és kvóták nélküli együttműködést akar, annak ára van.

Ha ezekben a kérdésekben nem tudnak dűlőre jutni, akkor belátható időn belül

előáll az a helyzet, hogy Nagy-Britannia mégis csak megegyezés nélkül lép ki az EU-ból.

Jelenleg annyi biztos, hogy már az átmeneti időben is az Egyesült Királyságban lakó európaiak folytathatják tanulmányaikat, dolgozhatnak, ellátásokat kaphatnak és családjukat kivihetik maguk után. Ugyanez vonatkozik az Európában élő 1,2 millió britre. Az uniós polgárok tartós letelepedést kérelmezhetnek a következő időszakban.

Kis-Britannia veszélye

A brit kormány számára azonban nem csak, a jelenlegi ismeretek szerint, megoldhatatlannak látszó gazdasági-kereskedelmi megállapodás tűnik kemény diónak. Ennél sokkal rázósabb a belső viszonyok várható átrendeződése. Kezdetben csak a skótok kezdtek el (ismét) mozgolódni. Hat éve ugyan tartottak népszavazást a Britanniában maradásról, amit 55 százalékban a maradók vittek el. Csakhogy ekkor még legfeljebb ígéret volt David Cameron akkori tory miniszterelnök részéről, hogy esetleg referendumot tartanak az EU-tagságról.

Amit aztán 2016-ban írt ki, hogy kifogja a szelet a brit politikai élet legnagyobb szélhámosa, Nigel Farage UKIP-jának vitorlájából – hogy aztán általános meglepetésre (alighanem Farage számára is) a hazugságokkal teletűzdelt kampány végén a többség, ha szűkösen is, de a kilépésre szavazott. Skóciában azonban 62 százalék a maradásra voksolt.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök azóta sokszor hangoztatott érvelése szerint Skócia nem engedheti meg, hogy egyértelműen kinyilvánított bennmaradási szándékuk ellenére London „kirángassa” őket az EU-ból. Ennek megfelelően többször arról beszélt, hogy

nekilátnak a Britanniából kiválásról szóló népszavazás előkészítésének,

ami után visszavételüket kérik az EU-ba. Ehhez a londoni kormány hozzájárulása kell, amit Boris Johnson nemrég hivatalosan is elutasított. Arra hivatkozva, hogy a 2014-es referendum „egy teljes nemzedéknyi időre szólt”. Ami, az előzmények ismeretében, meglehetősen hamisan csengő érv, s kérdés, hogy meddig tud ellenállni London az esetleg még tovább erősödő skót közhangulatnak. (Azt most hagyjuk, hogy egy ilyen kiválás milyen próbatétel elé állítaná a nemzetközi közvéleményt az önálló Skócia elismeréséről.) Az utóbbi hónapokban pedig

egyre komolyabb az ír-északír egyesülés gondolata is,

amely szintén népszavazásba torkollhat. És a kicsiny Wales is mozgolódik, a közhangulat mintha ott is uniópártivá fordulna.

A meglehetősen előkészítetlennek látszó Brexit tehát könnyen elvezethet Nagy-Britannia széteséséhez. Ahhoz, hogy talán nem is túl sok idő elteltével Anglia egymaga marad.

Magyarország elveszett – 2019. április

Magyarország elveszett” – ezzel a címmel közölt szokatlanul terjedelmes esszét a német liberális lap, és szerzőként Beda Magyart tüntette fel, akiről a bevezetőben közölte: ez álnév, amelyet a szerző, aki korábban a CEU-n dolgozott, azért választott, hogy védje magát és környezetét, de valódi személyazonossága a szerkesztőség számára ismert.

A szerző megállapítja: Magyarország öngyilkosságot követett el az EU ügyetlen segítségével, és a többi tehetetlen uniós tagállam szeme láttára. A demokrácia haláltánca úgy kezdődött, mint ahogyan az már egyszer lejátszódott a 20. században: az emberi jogok, sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a tudomány és a művészet a politika játékává lett, a tényeket a nemzeti identitás elleni támadássá értelmezik át, a gyűlölet és a törvénysértés morális imperatívusz.

A szélsőjobb eszmék újraéledéséről az EU is tehet, mert az unió a be nem avatkozás jelszavával pénzt szivattyúz az országba, és ezzel biztosítja egy olyan politikai vezető uralmát, aki elvesztette a kapcsolatát a valósággal.

Ezzel egyben hagyja, hogy az illető lerombolja az egész országot. Hideg polgárháború folyik, és okoz egyre megbékíthetetlenebb megosztottságot. Magyarország mai állapotában jelöltként sem jöhetne számításba az uniós csatlakozásra – írta a szerző, és ecsetelte a sajtó, az emberi jogok, az igazságszolgáltatás helyzetét, a kormánypropaganda működését, valamint azt, hogy választások ugyan még vannak, és szabadok, de egészen nyilvánvalóan nem tisztességesek.

Szánalmasnak nevezi a szerző a gazdaság helyzetét:

az uniós pénzekből és befektetésekből 4-5 német konszern tartja mesterségesen életben, és a közzétett adatok aligha felelnek meg a valóságnak.

Orbánnak a lefölözésen kívül nincs, és nem is volt felismerhető gazdasági terve – írta a szerző, és ismertette a gazdasági és a szegénységi adatokat. Az EU által Orbánnak átutalt heti 87 millió euró egyenesen 4-5 oligarcha zsebébe vándorol. Szól a cikk a gyülekezési szabadságot korlátozó törvényről, az állami televíziónál a télen történtekről és a közigazgatási bírósági rendszer bevezetéséről, amelyben az igazságszolgáltatás függetlenségének legvégét látja. Az ország a sajtó és a lakosság brutalizálását tekintve a harmincas évek szintjén van, csakhogy nincs baloldali mozgósítás, és – egyelőre – nincsenek napirenden a politikai gyilkosságok és letartóztatások, hacsak nem mégiscsak a kormány keze van néhány igen gyanús halálesetben – írta a szerző, és ismertette ezeket.

Orbán tevékenységének fő célja a társadalmat megosztó témák keresése, és ennek érdekében beterítette az országot a második világháború óta példátlan, fasisztoid gyűlöletkampányokkal, amelyekkel hosszabb ideje az Európai Unióból való távozást készíti elő arra az esetre, ha már nem igazán fizetődik ki számára asz uniós tagság.

Részletezi a cikk azt is, hogyan tették meg Soros Györgyöt fő ellenségképnek, és hogy milyen történelmi gyökerekhez nyúl vissza Orbán, amikor Soros, az EU és a gonosz erői – azaz a zsidók – ellen uszít. Részletesen szól a cikk a megosztottságról, arról, hogy a Fidesz és ezzel a szélsőjobb ideológia hívei az országra leselkedő halálos veszélynek tekintik a baloldali liberális címke alatt összefoglalható, heterogén és szétforgácsolódott ellenzéket, amelyhez ma már a szélsőjobb gyökerű, de időközben centristább és békülékenyebb módon fellépő Jobbik is tartozik. A Jobbik időközben rájött, hogy a Fidesztől jobbra már nem maradt levegő számára, hisz azt a teret a Fidesz tölti ki.

A társadalmi táborok között a jobboldal minden egyes győzelmével mélyült a szakadék, amelynek eredete a messze múltba nyúlik vissza, amikor az idegen megszállás a „mi” és a többiek közötti megkülönböztetés mentalitását segítette elő.

A másik oldalon álló árulók és a többiek ellen védekező „lázadók” közötti polarizálódás általános meglepetésre 1989 után új köntösben jelent meg: nem a demokráciáért tüntetők és a volt kommunisták, hanem a liberális és konzervatív erők között. Az egyik oldalon állnak a Horthyra hivatkozó „igaz magyarok”, akik mindenkit magyarellenesnek tekintenek, aki más véleményen van, mint ők; és ez nem csak a politikai ellenzékre vonatkozik, hanem a „baloldali liberális erőkre”, az LGBTQ közösségre, zsidókra, romákra, külföldiekre és „külföldbarát erőkre” is. Ugyanakkor a baloldal egyes részei is mélyítik a megosztottságot. A szerző itt is a történelmi gyökereket elemzi, majd megállapítja: a törvények figyelmen kívül hagyása a rafináltság jele és széles körben elfogadott, az állam kijátszása nem becstelenség, mi több, társadalmi elismertséget ad, különösen, ha az személyes előnyöket szül. Orbán és a Fidesz arisztokratikus magatartása a felsőbbrendűség érzésén nyugszik, hogy született magyarként őket nem kötik a törvények, és megbecsültségüket nem munkából és érdemekből szerzik. Vagyis: huszároknak érzik magukat, de úgy élnek, mint a betyárok.

A szerző hosszan és részletesen elemezte a Fidesz nyelvezetét, jelképeit és értékeit, és megállapítja:

a 2010-es választás óta a konzervativizmust elnyelte az orbánizmus, amelyet sem szabályok, sem törvények, sem erkölcsi parancsolatok nem tarthatnak fel.

Orbán illiberális gyűlöletretorikája villámsebesen terjedhetett, és módot adott arra, hogy jobbra tolja az EU-t, mert nagyon sokáig sem az EU, sem az Egyesült Államok, sem a nemzetközi szervezetek nem mondták fel az együttműködést a magyar kormánnyal. Csak nemrég szánta el magát az EPP a Fidesz tagságának felfüggesztésére, amelyet hazafelé diadalként propagál a kormány. A lépéssel az EPP tökéletes lehetőséget teremtett Orbánnak arra, hogy elhalaszthassa döntését, és kivárja az európai választás eredményét. Amennyiben megerősödnek a jobboldali pártok, Orbán ki fog lépni az EPP-ből, és a jobboldali tábor élére áll, ha nem, akkor a konzervativizmus megmentőjeként, újra megerősödve marad a pártcsaládban, de addig is belülről bomlasztja azt. Az általa okozott egész felfordulás azonban csak a figyelemelterelést szolgálja arról, hogy továbbra is zavartalanul sikkassza el a közpénzeket és kiélje hatalomvágyát. Nem szabad esetlegesnek tekinteni Orbán lépéseit, mert van bennük rendszer – írta a szerző, és beszámolt a CEU, valamint az MTA ügyéről, és ezek, valamint a közigazgatási bíróságok megalakításának példáján mutatta be Orbán Viktor „pávatánc” módszerét.

Rámutatott:

2018-ban Orbán belpolitikailag nem csak a választást nyerte meg, és terjeszthette ki hatalmát, propagandagépezete hatékonyságát, hanem a félelem, a gyűlölet és a verbális agresszió zavarba ejtő mértékét hozta létre.

Például sem a Soros elleni kampányai, sem beszédei nem kimondottan antiszemita töltésűek, de a magyar társadalom kulturális kontextusában félreérthetetlenül megjelenik az antiszemitizmus, és a világ szemet huny efelett – írta a szerző, és az antiszemitizmus fokozódását mutató ismert adatokat hozott fel.

A „Kiút Európa számára” című fejezetben az esszé megállapította: a világra látszólag nyitott Budapest vonzó felszíne alatt egy elvérző demokrácia romjai rejlenek, és ha netán sikerülne is Orbánt holnap elzavarni, akkor is legalább két-három generációnyi idő kellene ahhoz, hogy új életre keljen az a Magyarország, amelyet a szerző és kortársai még ismertek. Talán a távoli jövőben helyrehozható lesz az a hatalmas kár, amelyet Orbán az állami intézményekben, az oktatási és egészségügyi rendszerben, a kulturális életben, színházakban, irodalomban, művészetekben, tudományokban és a kutatások terén okozott, de

a mai generációk életében már nem hozható helyre a gyűlölet, a rasszizmus, a szétrombolt társadalmi kohézió és az öntelt, pimasz gazemberség, amelyet elfogadott a társadalom.

„Ezért meg kell állapítani, hogy Magyarország elveszett. De az EU és a tagállamok még megmenekülhetnek” – írta a szerző.

Megállapítja: az EU-nak több alkalma is lett volna arra, hogy megvonja a támogatásokat, de arra hivatkozott, hogy nem avatkozik be a belügyekbe. Ha az EU kiközösítette volna Orbán Viktort, talán nagyon hamar Európa-baráttá lett volna. A gazdasági összeomlás kétségtelenül nagyon fájdalmas lett volna, de az állami intézmények legalább megmaradtak volna. A gazdaság egyelőre még botladozik, de Magyarországon mindent teljesen elölről kellene kezdeni, elölről fel kell építeni az intézményeket, a jogrendszert, a társadalmi, együttműködési és kommunikációs struktúrákat, amelyek ma mind romokban hevernek, miközben a szükséges tudást elűzték az országból, vagy nyugdíjazták. Ma már késő ahhoz, hogy az uniós pénzek megvonása hatással legyen, mert Orbán uralmi rendszerre kevesebb forrással is működőképes és fenn tudja tartani magát, különösen, ha a német iparral az EU-tól függetlenül is meg tudja kötni az alkuit.

Nem kell az ellenzék irányváltásától tartania, és attól sem, hogy az általa kialakított véleménymonopólium körülményei között tudatváltozás következne be.

„Így Magyarország a széthullás felé sodródik. Ennek ellenére azonban segítene, ha az EU legalább a pénzmegvonás forgatókönyvével szorítaná sarokba Orbánt. Ez lehetővé tenné az unió számára, hogy ellenőrzése alá vonja a pénzfolyamokat, és Magyarországon uniós hatóságot hozzon létre a pénzügyek, valamint a megrendelések kiadásának ellenőrzésére, továbbá, hogy kialakítson egy uniós bíróságot, amely gondoskodik arról, hogy az ország tartsa magát az uniós alapjoghoz.

És nem utolsó sorban indíthatna egy szabad tévé- és rádióadót, hogy ellássa a lakosságot független híradással. Még jobb lenne, ha az EU felhagyna azzal, hogy Magyarországot továbbra is demokráciának tekintse, és annak bizonygatásával, hogy ez nem diktatúra. Az EU intézményei és az egyes tagállamok kitartanak meggyőződésük mellett, hogy egy demokrácia meg tudja védeni önmagát. Pedig már régen nyilvánvaló, hogy nincs gyengébb államforma a demokráciánál, amelyben mindenki indulhat politikai tisztségért.

Tény, hogy a demokráciának ez a gyengéje egyben nagy ereje is, mert a rendszer viszonylag gyors korrekcióit teszi lehetővé. Ám csak a történelmi visszapillantás teszi lehetővé annak felismerését, hogy egy demokrácia elérkezett-e, és ha igen, mikor érkezett el ahhoz a ponthoz, ahol elkezdődik önrombolása.

Ideje a jó példaképekre hivatkozni, és megtanulni, hogyan működik az ellenállás, és hogyan kell harcolni a felvilágosodásért, az emberi jogokért, a parlamenti vitákért és a nemzetközi együttműködésért. Itt az ideje, hogy az emberi jogokról szóló diplomáciai tárgyalások helyett, amelyek úgy tesznek, mintha az ilyen értékek alku tárgyát képezhetik, mindenki komolyan vegye a hatalomsóvár, vérszomjas, tekintélyelvű politikusokat. Az Európai Unió egy jelentékeny részén a szélsőjobboldaliak már magukhoz ragadták a nyilvános diskurzust, de a többség még az egységes, toleráns és együttműködésre épülő Európa mellett van. Még – figyelmeztetett a szerző.

A Huawei és az ötödik generáció – 2019. január

Németországban a hírközlési hatóság nem alkalmaz politikai diszkriminációt, de az óceánon túlról épp ezt sürgetik. Trump azt szeretné, ha európai szövetségesei is kizárnák a Huawei-t, melynek az örökösnőjét, aki egyben a pénzügyi igazgatója is a kínai óriásnak, amerikai kérésre fogva tartják Kanadában.

Nicholas Eftimiades, a CIA egykori büszkesége, aki jelenleg a Penn egyetem tanára, így fogalmazta meg az amerikai intést: morálisan helyes-e együttműködni egy diktatúrával, mely a biztonságunkat is fenyegetheti, csak azért, mert ebből sok cégünk üzleti hasznot húz? Az egykori CIA ügynök érvelése meglehetősen képmutató, mivel eddig a technológiai versenyben az USA az élen állt. A 3 és a 4 G technológia esetében a kínaiak kénytelenek voltak átvenni az amerikai normákat. Most viszont önálló fejlesztéssel az élre álltak.

Németország 4G hálózatának 45%-a Huawei technológiával működik

Soha semmi baj nem volt ebből. Senki nem jelzett semmifajta kémkedést ezzel kapcsolatban – állítják azok a szakértők, akiket a közszolgálati Deutsche Welle portál megkérdezett. Az USA pedig épp a nemzetbiztonságra hivatkozva szeretné kiszorítani a Huawei-t a legnagyobb európai piacról, a németről. Csakhogy Németországban nemigen felejtik el, hogy az NSA vígan kémkedett a német vezetők után is. Még Merkel kancellár telefonját is lehallgatták. Snowden leleplezéseit nemigen cáfolták Washingtonban.

Jó ez nekünk?

Teszik fel a kérdést Berlinben amikor az amerikaiak arra akarják rábeszélni őket ne engedjék indulni a Huawei-t az ötödik generációs versenyen! Németországnak ugyanis fontos üzleti érdekei vannak Kínában. Nemcsak a Deutsche Telecom van igen jóban a Huawei-jel, de a Volkswagen már évtizedek óta jelen van Sanghajban és meghatározó szerepet játszik a világ legnagyobb autós piacán. Csakhogy Amerikának igen nagy a zsarolási potenciálja. Csak egyetlen példa: a T Mobile US tervezett egyesülése a Sprinttel. Csekély 26 milliárd dolláros ügyletről van szó. A felügyelet engedélye függhet attól is, hogy a németek hajlandók-e igent mondani az USA Huawei ellenes kampányára.

Fel van adva a lecke a német kémelhárításnak

Németországban nem becsülik alá a kínaiak nyomulásának a kockázatát. A német kémelhárítás öt pontban foglalta össze a kínai nyomulás veszélyeit:

1/ a kínaiak felvásárolják a német cégeket. Kis és közepes vállalatokat teljes egészében. Aztán áttelepítik őket Kínába, ahol már a német technológiával folyik a termelés. Ma már a Mercedes legnagyobb részvényesét Li Sufu elvtársnak hívják. Ő a Geely autó vállalat tulajdonosa és főnöke, aki 9 milliárd dollárért vett Mercedes részvényeket. A Kika robot céget a kínai Medeo vásárolta föl. A kínaiak nem vaktában vásárolnak. Az autóiparban például megállapították, hogy a németekkel nem bírják a versenyt, ezért átálltak az elektromos autókra és akkumulátorokra. Ezenkívül a repülőgép ipart célozták meg. Versenytársai akarnak lenni a Boeing-nek és az Airbus-nak.

2/ Kínának egymillió titkos ügynöke van, akiknek az egyik fő feladata az ipari kémkedés. Ez csak Németországnak évente 20-50 milliárd dolláros kárt okoz! A kínaiak minden eszközt felhasználnak erre. Például a társas oldalakat. A LinkedIn rendszerben 10 ezer hamis nevet fedeztek fel, melyek a pekingi titkosszolgálatokhoz voltak köthetőek.

3/ A Süddeutsche Zeitung írta meg, hogy szorgos kínai hackerek munkálkodnak a Felhőben, hogy minél több információhoz juthassanak a német gazdaságról.

4/ A megvesztegetés ősi módszerével is szívesen kísérleteznek a kínaiak. Egy német honatyának 30 ezer eurót kínált fel titkos információkért egy kínai kém.

5/ Végül pedig itt vannak a tudományos csere programok. A tudósok jelentős része igen hiú és naiv. A kínaiak szívesen csodálják őket miközben számtalan fontos kutatási eredményt szereznek meg ingyen.

A Deutsche Welle hangsúlyozza:

Távolról sem csak magáról Németországról van szó hanem az egész Európai Unióról. A kínaiak szinte mindegyik uniós országban hasonló módszereket alkalmaznak, de mindíg igyekeznek alkalmazkodni a helyi körülményekhez. Athénban Ven Csiapao akkori miniszterelnök a válság mélypontján ígért segítséget. Az athéni parlament felállva tapsolt…

Elsősorban Magyarország és Görögország aggasztja Berlint

A Deutsche Welle szerint ebben a két országban különösen nagy erőkkel nyomulnak a kínaiak, akik a Nyugat Balkánon is törnek előre. Az Új Selyemúton nyomuló kínaiakat Berlinben már többször figyelmeztették: a kapcsolatok rovására mehet, ha Peking megpróbálja kiszorítani a német cégeket Magyarországról, Görögországból és a Nyugat Balkánról.

A kínaiak csodálják Németországot, melynek neve náluk Tö kuó vagyis az Erény országa. Minthogy az Európai Unió legerősebb államáról van szó, ezért Peking nagyon figyel: mi lesz a Huawei-el Németországban. Meghajolnak-e az amerikai nyomás alatt vagy fontosabbnak tartják a virágzó kínai-német kapcsolatokat? Egész Európát érintheti a stratégiai döntés, mely az ötödik generációról születik Németországban …

Peking óva inti Európát a kínai cégek bojkottjától

  • Peking uniós nagykövete fenyeget

  • A szakértők a kritériumok szigorítását javasolják

  • Magyarország az elsők között szavazott a Huawei-re, hivatkozva azokra akik még nem döntöttek

  • Németország és Franciaország még nem döntött

Ha az Európai Unió akadályozza a Huawei ötödik generációs rendszerének bevezetését, akkor ennek “szörnyű” következményei lehetnek Európa számára! – Erről nyilatkozott Peking uniós nagykövete a londoni Financial Timesnak. Zsang Ming nagykövet kifejtette, hogy bízik benne: az európaiak kitartanak a szabadpiaci elvek és a multilaterális kereskedelem mellett.

De hogyha nem ezt teszik, akkor abból Kína levonja a következtetéseket. Ez elsősorban azt jelentheti, hogy Peking csökkenti a beruházásokat az uniós országokban illetve a saját piacán éppúgy diszkriminálja az európai cégeket ahogy azt az EU tenné a Huawei-jel és más kínai vállalkozásokkal. Mindezt nem véletlenül most közli Peking uniós nagykövete hiszen januárban teszi közzé álláspontját az a szakértői csoport, amely az ötödik generációs rendszerek bevezetésével foglalkozik az Európai Unióban. A szakértők a kritériumok szigorítását javasolják – értesült a brüsszeli Politico. Ez pedig azt jelentheti, hogy Németország és Franciaország nehéz döntés elé kerül: vagy szuverén módon dönt, és ezzel kivívja az USA rosszallását vagy pedig háttérbe szorítja a kínaiakat, akik viszont retorziókkal fenyegetnek.

Magyarország már megoldotta a problémát: a Huawei-re bízta az ötödik generáció rendszer bevezetését

annak ellenére, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter személyesen lobbizott ellene Budapesten. Orbán Viktor miniszterelnök akkor azt válaszolta neki, hogy Magyarországnak a két uniós nagyhatalom: Németország és Franciaország az irányadó ebben az ügyben. Csakhogy sem a németek sem a franciák nem döntöttek még miközben Magyarország elkötelezte magát a Huawei mellett.

Van-e nemzetbiztonsági kockázat ?

Washington azzal érvel, hogy az európai szövetségesek nagy nemzetbiztonsági kockázatot vállalnak akkor, ha a Huawei ötödik generációs technológiáját választják. Az európai szakértők megosztottak ebben a kérdésben, de a döntés elsősorban politikai. Trump rá akarja kényszeríteni európai szövetségeseit arra, hogy vegyék meg az amerikai technológiát akkor is, ha az még nincsen kész és minden bizonnyal drágább lesz mint a Huawei. Az európaiak többsége nem vállalja a többéves késlekedést ezen a kulcsfontosságú területen. Míg az Egyesült Államok stratégiai ellenfélnek tekinti Kínát addig az európaiak partnert látnak a kínaiakban, akik ellensúlyozhatják Trump brutális nyomulását. Ilyen feltételek mellett kell dönteniük a németeknek és a franciáknak az ötödik generációs technológiáról és egyben az USA-hoz és Kínához fűződő viszonyról. A hosszú időszakra szóló döntést hamarosan meg kell hozni Párizsban és Berlinben miközben senki sem sejti: marad-e Trump a Fehér Házban és vele a brutális önzésen alapuló amerikai politika? Vagy felváltja azt egy mérsékeltebb vonal, mely együttműködésre és nem konfrontációra törekszik Európával és Kínával ?

Erdogan újabb menekült hullámmal fenyegetőzik

Szíriában az orosz légierő folyamatosan bombázza az Asszad kormány ellenfeleinek állásait Idlib tartományban. A bombázás megijeszti a polgári lakosságot, mely ezer számra menekül el Törökországba. “Ezt a terhet már nem tudjuk elviselni !” – hangsúlyozta Erdogan török elnök. Aki 6 milliárd eurót kap azért, hogy török területen tartsa a szír és más menekülteket.

A törökök maguk szeretnének uralkodni Idlib tartományban, melyet az amerikaiak részben kiürítettek. A kurdokat, akik korábban az USA leghűbb szövetségesei voltak, Trump elnök magukra hagyta. Ennek következtében a kurd milícia lepaktált Asszad szír elnökkel, aki szintén maga szeretne uralkodni Idlib tartományban mondván ez Szíria része! Az oroszok támogatják Asszad elnököt, aki csak akkor indítja meg a csapatait, ha az orosz légierő már megtisztította ott a terepet.

Mi lesz az orosz-török szövetséggel?

Kezdetben Erdogan elnök Asszad megbuktatására törekedett Szíriában, ahol egy vele szövetséges vezetőt látott volna szívesen. Miután kiderült, hogy Asszad elnök megőrzi hatalmát Oroszország és Irán támogatásával, Erdogan is váltott és lepaktált az oroszokkal. Akiktől az amerikaiak ellenkezése ellenére megvette az Sz 400-as rakétavédelmi rendszert. Vagyis szemfordult Trump elnökkel, hogy megmutassa Törökország szuverén politikát folytat a Közel Keleten. Minthogy azonban az oroszok továbbra is kitartanak Asszad elnök mellett, ezért Erdogan kutyaszorítóba került. Ezért is látogatott nemrég Washingtonba, ahol úgy fogadták mint régi kedves barátot. De nem adtak neki semmit hanem európai “barátait” ajánlották a figyelmébe. Ezért fenyegetőzik új menekült hullámmal Erdogan elnök, aki Európával akarja megfizettetni nem épp sikeres politikájának az árát.

Románia elnöke egész másképp látja a világot

Az Európai Unió,  a NATO és az USA – ez a három fő igazodási pontja a román diplomáciának – hangsúlyozta Klaus Johannis, aki megkezdte második elnöki periódusát. Az erdélyi szász politikus, aki élvezi az Európai Unió és az Egyesült Államok támogatását.

Élvezi, méghozzá annak ellenére, hogy 1989 előtt szoros szálak fűzték a Securitate-hoz. Nemrég visszautasította Orbán Viktor javaslatát arra, hogy működjön együtt a visegrádi négyekkel. Míg a magyar miniszterelnök Berlint, Moszkvát és Ankarát jelölte meg a magyar diplomácia három fő igazodási pontjának addig a románok globálisan gondolkodnak. Mindenképp a nyugati világ részének tekintik magukat. Maximálisan együttműködnek az Európai Unióval, melynek bírálatával a magyar miniszterelnök nem fukarkodik.

Románia az USA legjobb szövetségese a térségben

A románok több milliárd dollár értékben vásárolnak fegyvereket az Egyesült Államoktól, mely stratégia szempontból igen fontosnak tartja Romániát. Ennek az az oka, hogy Törökország mindinkább renitens magatartást tanúsít a NATO-ban és jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A Romániába telepített amerikai rakéták és repülőgépek fokozatosan átvehetik azt a szerepet, melyet Törökország játszik jelenleg a NATO-ban. Legutóbb már Erdogan elnök azzal fenyegetőzött, hogy bezáratja a nagy amerikai légi támaszpontot Incirlikben. Az USA már felkészült arra, hogy a törökországi támaszpont szerepét Románia vegye át.

Románia kiváló kapcsolatot ápol Berlinnel és Párizzsal is

Klaus Johannis német származása kitűnő referencia Németországban, ahova többszázezer szász települt át Romániából Ceausescu bukása után. Macron elnök is kedveli a románokat: az ő támogatásával lett a liberálisok frakcióvezetője az Európai parlamentben Dacian Ciolos egykori román miniszterelnök. Aki különben a Securitate karhatalmi ezredében teljesítette katonai szolgálatát Ceausescu idején. Berlin és Párizs támogatásával lett az Európai Unió első korrupcióellenes főügyésze Laura Codreanu-Kövesi, aki a bukaresti amerikai nagykövetség támogatásával az elit számos tagját juttatta börtönbe Romániában.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK