A mesterséges intelligencia nem egyszerű technológiai újítás, hanem gazdasági korszakváltás: országok emelkedhetnek fel vagy süllyedhetnek el attól függően, hogy képesek-e időben alkalmazkodni. Franciaország már felismerte ezt, Magyarország viszont továbbra is a múltba kapaszkodik. Az AI forradalma nem vár: aki nem képez át, nem fejleszt, nem épít új típusú munkahelyeket, az lemarad. A kérdés az, hogy Magyarország képes-e kitörni az extenzív növekedés zsákutcájából, és belépni a mesterséges intelligencia korába — vagy végleg a perifériára szorul.
Kadocsai Fanni, a Hybridge Consulting szakértője a Portfolión arra figyelmeztet: az AI egyszerre szüntet meg és teremt munkahelyeket, de a két folyamat földrajzilag nem esik egybe.
Magyarországnak létérdeke, hogy az új típusú állások nálunk jöjjenek létre, különben a gazdaság tartósan leszakad.
Emmanuel Macron ezt már megértette: Franciaországban épül Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-adatközpontja, és a francia elnök azon dolgozik, hogy a Mistral legyen Európa vezető AI-platformja.
Ezzel szemben Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere ezen a téren is kudarcot vallott. A magyar gazdaság növekedését nem a termelékenység javulása, hanem az új munkaerő bevonása hajtotta — csakhogy ez a tartalék mára elfogyott. Az Európai Unió Magyarországról szóló jelentése egyértelmű: az elmúlt tizenöt évben a termelékenység stagnált. Az extenzív növekedési modell elérte a határait, az importmunkaerőt pedig a migránsellenes politika akadályozta. Orbán gazdasági modellje egyszerűen kifulladt. Mindezek ellenére
vannak területek, ahol látványos fejlődés történt.
Az üzleti szolgáltató központok száma 2019 óta megduplázódott: ma már 245 működik Magyarországon, több mint 118 ezer munkavállalóval. Csakhogy éppen ezeket a központokat fenyegeti leginkább a mesterséges intelligencia: az AI képes automatizálni a rutinfeladatok jelentős részét, így a jelenlegi munkahelyek tömege válhat feleslegessé.
A nagyvállalatok világszerte a „fire and hire” stratégiát követik: elbocsátják a régi munkaerőt, és olyan új dolgozókat vesznek fel, akik már AI-konform tudással rendelkeznek. Ugyanez a helyzet a robotikában is. A kérdés tehát az:
Magyarország rendelkezik-e olyan szakemberekkel, akik képesek aktívan használni a mesterséges intelligenciát a kulcsfontosságú területeken?
A válasz egyelőre nem megnyugtató. Ezért lehet iránymutató Szingapúr példája. A városállam 1965-ben alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezett, mint Magyarország, ma viszont az USA-val áll egy szinten. A siker egyik kulcsa a Job Redesign Reskilling program: a cégek, amelyek vállalják az átképzés költségeit, a dolgozó fizetésének 70 százalékát visszakapják az államtól. Ez ösztönzi a vállalatokat, hogy ne elbocsássanak, hanem fejlesszenek.
Magyarország az uniós források egy részét hasonló programra fordíthatná.
A magyar állam így részt vállalhatna abban, hogy a munkaerő átképzéssel versenyképesebb legyen a globális piacon. A mesterséges intelligencia forradalma ugyanis azt jelenti: egy ország vonzerejét nem az olcsó munkaerő adja, hanem az a szakmai tudás, amely képes együttműködni az AI-vel. Érdemes embert alkalmazni — de csak akkor, ha többet tud, mint a mesterséges intelligencia.
A Portfolió tanulmánya világosan fogalmaz: a jövő gazdasága nem a bérversenyen, hanem a tudásversenyen dől el. Magyarország pedig csak akkor maradhat talpon, ha időben felismeri: az AI nem fenyegetés, hanem esély — de csak azoknak, akik képesek alkalmazkodni.
