Címke: Ursula von der Leyen

Mindössze egyetlen hónapja van már csak a magyar kormánynak arra, hogy hivatalosan is benyújtsa részletes igényét a hazai nyilvánosságban csak „helyreállítási alapnak” (RRF) nevezett uniós források hitelrészére.

A Fidesz-kormány eddig meglehetősen össze-vissza beszélt ezzel a támogatási kerettel kapcsolatban. Hogy világos legyen: a közös uniós hitelfelvétel alapján rendelkezésre álló, mintegy 723,8 milliárd eurós közös pénztömegből Magyarország 2300 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásra jogosult (ezek kiutalása a hónapok óta ismert jogállamisági feltételek teljesítéséhez kötött), valamint 3300 milliárd forintnyi rendkívül kedvezményes (a Fidesz-kormány által a piacról felvett hitelek kamatainak töredékéért felhasználható) uniós hitelkeretre. Ez utóbbit is pontos tervezet alapján kell azonban igényelni Brüsszeltől. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseit viszont a Fidesz-kormány továbbra is titkolja, pedig jogszabály kötelezi arra, hogy a terv leadása előtt érdemi konzultációt folytasson a pénz felhasználásának módjáról. Ha nem teszi, „bukhatjuk ezt a lóvét” (is).

Két évvel ezelőtt Orbán Viktor még a tőle megszokott zsebre dugott kézzel és meglehetős pökhendiséggel azt közölte Ursula von der Leyennel, hogy a magyar kormány nem kíván élni az RRF hitelrészével, csak a vissza nem térítendő keretre tart igényt. Egy évvel később a Fidesz miniszterelnöke egyfajta illiberális fordulattal mégiscsak levelet írt az Európai Bizottság elnökének, jelezve, hogy talán mégis kellene nekünk az a hitelkeret is. Idén januárban már meg is jelent a kormányhatározat, miszerint Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter feladata tárgyalni a hitelkeretről, Lantos Csaba energiaügyi miniszter dolga pedig kidolgozni a szakmai terveket; egyszersmind az RRF és az újonnan részévé tett, úgynevezett RePowerEU források felhasználásáról. De hogy pontosan mennyi pénzt kérünk a 3300 milliárdos keretből és azt pontosan mire akarjuk elkölteni, egyelőre azóta sem tudni. Szóltak ugyan arról hírek, hogy a hitelkeretnek csak a kétharmadát akarjuk lehívni, de látva a Fidesz-kormány költségvetési összeomlását és pénzszűkét, bizonyosra vehető, hogy a lehető legtöbb pénzt fel akarják használni ebből a kedvezményes büdzséből. Szokás szerint azonban Orbánék vagy töketlenkedésből, vagy tudatos machinációból, de megint kezdenek kifutni az időből. Az egyik legfontosabb feladatukat pedig, vagyis a hitelfelhasználás minél szélesebbkörű társadalmi konzultációját megint igyekeznek teljesen szabotálni.

Eddig hét uniós tagállam élt az RRF rájuk eső hitelkeretével, többek között Románia, Szlovénia és Lengyelország is. Fontos, hogy hat kiemelt prioritás mentén lehet ezeket a pénzeket elkölteni: zöld átállás előmozdítására, digitális átalakulásra, gazdasági kohézióra és versenyképesség-növelésre, társadalmi és területi együttműködések támogatására, a következő generációkat érintő politikák megvalósítására vagy gazdasági, társadalmi és intézményi ellenállóképesség növelésére, például az egészségügy területén. Utóbbit nem véletlenül hagytam a végére, erre közös hazánkban is komoly igény mutatkozna – nem véletlen, hogy a többi tagállam is jelentős összeget fordított az egészségügyi ellátórendszer megerősítésére ebből a hitelállományból. A magyar kormánynak jelentős mozgástere van az RRF hitelkeretének elköltésére, alapvetően a saját döntésén – és az ehhez kapcsolódó széleskörű konzultáció eredményén múlik -, hogy milyen területeket fejleszt ebből az olcsó hitelből.

Az RRF felhasználását – beleértve a már szintén említett RePowerEU forrásokat – konkrét jogszabályok rendezik, ennek értelmében a pontos és részletes hitelkérelmet a magyar kormánynak egészen pontosan egy hónap múlva, legkésőbb augusztus 31-ig kell benyújtani. Örülünk, hogy a Fidesz-kormány szerint a tárgyalások már zajlanak erről a pénzről, viszont az több mint problémás, hogy erről minimális részleteket sem közöl a kabinet. Ez utóbbi pedig nem az ellenzéki EP-képviselők önérzete, hanem éppen, hogy a folyamatos vita tárgyát képező, szabálykövető jogállami működés bizonyítása miatt fontos. Arról ugyanis, hogy ezt a bődületesen sok pénzt a Fidesz-kormány mire és hogyan akarja elkölteni, széleskörű és érdemi konzultációt kell folytatni, amit Orbánék eddig szokás szerint megint elfelejtettek. Jogszabály írja elő, hogy többszintű párbeszéd szükséges a helyi és regionális önkormányzatokkal, szociális partnerekkel, civilszervezetekkel, ifjúsági szervezetekkel és a társadalom lehető legszélesebb körével a hitelkeret elköltésének prioritásairól. Azt a hitelkérelmet, amelyet a kormánynak legkésőbb egy hónapon belül be kell nyújtania Brüsszelhez, a fentebb említett szervezetekkel „összhangban” kell beadnia, különben nincs pénz. Az Európai Bizottság nem először figyelmeztette már a Fidesz-kormányt, hogy ennek a fajta konzultációs kötelezettségének a legkevésbé sem tesz eleget, ami egyébként éppen, hogy igazolja a befagyasztott uniós források visszatartásának megalapozottságát.

A kormány által kötelezően és szükségesen elvégzendő társadalmi konzultációnak egyelőre tehát nyoma sincs az állami felületeken. Az erre hivatott online kormányzati oldalakon január óta semmilyen, ehhez kapcsolódó konzultációs aktivitás nem tapasztalható, ami ismét csak két dolgot jelenthet: ismét töketlenkednek vagy ismét tudatosan megszegik a szabályokat. A végeredmény azonban sajnos mindkét esetben ugyanaz lehet: egyszerűen bukjuk a pénzt. Magyar EP-képviselőként alapvető elvárásom a kormány felé, hogy mielőbb érdemben és részletesen közölje a nyilvánossággal: milyen prioritások és milyen célkitűzések mentén kívánja felhasználni az RRF keretében rendelkezésre álló hitelkeret forrásait, miként akarja még a határidő előtt érdemben lefolytatni a társadalmi konzultációt és milyen szakmai, illetve civilszervezeteket kíván bevonni a hiteligénylés előkészítésébe. De leginkább az az elvárásom a magyar emberek egyik megválasztott képviselőjeként, hogy legyen végre egyszer felelőse annak, amit a magyar kormány az uniós források kapcsán művel. Tudhatóan többféle döntési szinten kezelik a brüsszeli támogatások kérdését és láthatóan tizenhárom éve semmiért nem vállalják a felelősséget. Világos tájékoztatást, érdemi konzultációt és a hitelkeret jelentős részéből a közegészségügyi ellátás valós fejlesztését várom el a kormánytól. Ez a minimum.