Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

0
367
európaiak

Azért fura dolog ez a kávé, amit minden délben iszunk. Egész Európa issza, mégis a törököktől, araboktól tanultuk meg a főzését, ráadásul mikor Budán az első feketelevest felszolgálták, az alaposan megégette Török Bálint nyelvét, évekig kúrálta a Héttoronyban – mégis megszerettük ezt az italt. Ahogy Európában mindenhol megszerették, ami azt mutatja: európaiak vagyunk mi mégis.

És egyre inkább érezzük is ennek a súlyát. Abszurd, hogy ebben a helyzetben, amikor sokan azt hiszik, kifelé áll a szekerünk rúdja az Unióból, sőt, olyanok is akadnak, akik örülnének a kilépésünknek – nem tudom, mit várnak ettől, nyomoron és a középkorba visszacsúszáson kívül – szóval épp most kezd fontos lenni nem csak az ellenzék, de a kormány számára is az uniós helyzetünk. Ilyen komoly uniós választási kampányt még nem láttunk, de hiszen tétje is van: most valóban kockán forog Európa sorsa.

Azt a legkevésbé sem nevezném meglepőnek, hogy Áder János tegnap kiírta az uniós választásokat, mégpedig május 26-ára, ami egy vasárnapi nap lesz. Mondom, nem meglepetés, viszont meg kell említsük, nehogy valamiképpen megfeledkezzünk róla, sőt, Áder külön ki is hangsúlyozta:

„A választás valamennyi választójoggal rendelkező honfitársunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásolja az Európai Unió jövőjét.

Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson.”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Az már érdekesebb fejlemény, hogy az Unió elkezdett komolyabban reagálni az eddig érdeklődési körén kívül eső magyarországi kampány iránt. Ehhez azért kellett a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert válogatott hazugságok társaságában ábrázoló ominózus plakát, ami annyira sértő volt, hogy tegnap Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője azt nyilatkozta a Spiegelnek: elvárja Orbán Viktor bocsánatkérését.

„Megjegyzéseivel és plakátkampányaival Orbán Viktor súlyos károkat okozott az EPP-nek. Azt várom tőle, hogy kérjen bocsánatot és vessen véget a kampánynak.”

Akkora a felzúdulás német földön a Fidesz kampánya miatt, hogy mértékadó források szerint kedden Gulyás Gergely és Balog Zoltán titokban Berlinbe utazott békeküldetéssel: forrásaink úgy tudják, azt is felajánlhatták, hogy március 15. után leszedik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Ez a mi fogalmaink szerint engedmény, csak hát európai fogalmak szerint nem is lenne szabad ilyen hazug plakátoknak létezniük.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

A felzúdulás tehát hatalmas, elannyira, hogy komolyan szóba került, miszerint a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból. Ma délelőttre az ezt javasló pártok száma kilencre emelkedett, és mivel a Néppárt csoportja összesen ötven pártot tömörít, elmondhatjuk, hogy a tagpártok majd’ húsz százaléka nem vállalja a közösséget a magyar kormánypárttal. A kizárás veszélye tehát reális, akkor is, ha a javaslatot tévő pártok képviselői egyelőre csak a néppárti frakció nyolcadát adják: ne feledjük, nem a pártok, hanem a képviselők száma a döntő, hiszen ők szavaznak végső soron. Ámde a Néppárt fő erejét a legtöbb mandátummal rendelkező német CDU, a francia Republikánusok, a spanyol Néppárt és az olasz Forza Italia adják – ők még nem nyilatkoztak az ügyben, de már nagyon csúnyán néznek.

Folyik a vita az esetleges kizárás időpontjáról is: ha ugyanis a kampány alatt, gyorsított eljárással zárnák ki a pártot, az más helyzetet teremtene, mint ha a választások utánra halasztanák ezt (és ha mégis maradhatnak, az egy teljesen új, harmadik helyzet, aminek semmi köze a korábbihoz, még ha látszólag nem is változik semmi a mostanihoz képest). Kockázatos lenne a kampány alatt reszkírozni a néppárti frakció egységét egy távolról sem egyhangú eredménnyel kecsegtető szavazással – ha fogadni lehetne ebben az ügyben, erre tenném a legkevesebb pénzt, a későbbi kizárásra többet dobnék be, arra pedig a legtöbbet, hogy maradni fognak egyelőre, ám bizonyos, nagyon szigorú feltételek mellett.

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mielőtt bárki félreérti: ahogy Magyarország nem a Fidesz, úgy a párt kizárása sem jelenti az ország kizárását az Unióból, ez csak egy parlamenti aktus. Miben befolyásolná ez a mi hétköznapi életünket?

Minden nagy remény dacára, mely az ellenzéki érzelmekből és indulatokból fakad, azt kell mondanom: alig valamiben.

Itt arról van szó, hogy ha ki is zárnák a Fideszt, attól még az országra nem fognak más szabályok vonatkozni, mint eddig, legfeljebb a magyar kormánypárt brüsszeli képviselőinek lenne kevesebb beleszólása a dolgokba, kisebb befolyása az ügyekre, és elveszítenék a most igen erős Néppárt támogatását is saját javaslataik esetében. Az külön kérdés, hogy a választások után létrejön-e az Európai Parlamentben az a szélsőjobboldali frakció, ami a „nemzetek Európája” elvét képviselné, ugyanis egy kizárt Fidesz képviselői csak ebbe ülhetnének át és az is kérdéses, hogy egy ilyen frakciónak lehetne-e akár csak komolyan vehető tagsága, szavazattömege, ereje – a hétköznapi élet szempontjából azonban ez csak annyiban számítana, hogy a Fidesz kevesebb javaslatot tehetne majd és még kevesebbet fogadnának el tőlük. Valóban a perifériára kerülne, de a magyar választók életét ez nagyban nem befolyásolná, ennek csak az Európai Parlamentben van fontossága, ott azonban nem kicsi.

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

És nem csak a kizárás réme fenyegeti a magyar kormánypártot, hanem, izé, a lelepleződésé is. Pénteken nyilatkozatban szólította fel az ország vezetését az Európa Tanács korrupcióellenes testülete, hogy

„Magyarország hozza nyilvánosságra az Európa Tanács országjelentését és hajtsa végre annak ajánlásait!”

A testület azt vizsgálta korábban, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A vizsgálat megállapította, hogy Magyarország mellett még nyolc tagállam nem hajtotta végre a korábban megfogalmazott, a visszaélések és a megvesztegetések megelőzésére vonatkozó javaslatokat.

Maga az országjelentés ugyanakkor nem kerülhetett nyilvánosságra, Magyarország ugyanis nem engedélyezte, hogy az Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye a dokumentumot. (Rajtunk kívül csak Fehéroroszország tiltotta le a jelentést.) Most a testület újra Magyarországon járt, és magas rangú hivatalnokokkal találkoztak, ennek során hangzott el a nem kérés, hanem követelés.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

Hanem arról, hogy mindenki közzétette a korrupcióval kapcsolatos eredményeiket, csak Fehéroroszország és mi nem. Nem ők lógnak ki a sorból, hanem mi, nem mindenki közlekedik ellentétes sávban az autópályán, hanem mi…

Nagyjából elmondható, hogy mióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ennyi figyelmet talán összesen sem szenteltek nekünk (kivéve talán a Tavares- és Sargentini-jelentések vitáit). Most kéne nagyon meggondoltan, taktikusan viselkednie minden magyar politikai vezetőnek, az ellenzékieket is ideértve, ugyanis a mostani cselekedetek, döntések meghatározhatják akár évtizedekre is a jövőjüket, az ország jövőjéről már nem is szólva.

Orbán Viktor hagymázas álmairól kevés szót érdemes ejteni, az már most látszik, hogy a brüsszeli Európa Parlament nagyon nem a budapesti Országház, az ottani képviselők nem engedik, ha valaki mindenféle trükkökkel és cselekkel a nyakukra akar ülni, lerázzák magukról, mint kutya a vizet, bika a cowboyt a rodeón, nincsenek olyan nyomorúságos helyzetben sem ők, sem országaik, hogy rá lehessen őket kényszeríteni akár ígérettel, akár zsarolással rossz döntésekre.

A magyar kormánypárt jövője – legalábbis Brüsszelben – egyre kevésbé tűnik fényesnek. Már csak az a baj, hogy nem Brüsszelben élünk, hanem Budapesten…

Egyet tudok mondani – igen ritka alkalom ez az én életemben, mármint, hogy bármiben is egyetértsek Áderrel – de azt mindenképpen javaslom, amit a köztársasági elnök címét viselő úr is javasolt.

Nevezetesen, hogy mindenki menjen el május 26-án szavazni.

Aztán majd meglátjuk, mire megyünk együtt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .