Kezdőlap Címkék Manfred Weber

Címke: Manfred Weber

EPP – tájkép csata előtt és után – 2019. március

„Ha intézkedik – ezt ajánlotta Alexander Stubb, volt finn miniszterelnök, amikor megpályázta a csúcsjelölti pozíciót múlt év nyarán –, akkor rövidtávon, de később korrigálható mértékben csökken ereje és befolyása. Ha ismét csak halogat, ahogy tette azt Manfred Weber eddig – aki végül is elnyerte a csúcsjelölti tisztséget –, akkor viszont hosszú távon az EPP-ből csak egy tájkép marad, csata után.”

Sorozatban lépnek ki pártok az Európai Néppárt-családból arra hivatkozva: a vezetés sokáig nem volt hajlandó komolyan venni azt a veszélyt, amit a Fidesz jelent, s személyesen Orbán Viktort már rég el kellett volna távolítani abból az együttesből, amelyet befelé rongál, kifelé pedig nap mind nap kompromittál. A sort a Horvát Parasztpárt (HSS) kezdte, a legújabb pedig a belga Humanista Demokratikus Centrum (CHD), mely levelet küldött az EPP elnökének, Joseph Daul-nak arról, hogy nem kíván többé tagja lenni a pártcsaládnak. Ki tudja, mire ez a cikk megjelenik, hánnyal bővül majd a távozók sora.

Ugyanakkor, ha közelebbről megnézzük ezeket a pártokat, azt látjuk, hogy valójában valamennyi apróbb szervezet, ám igen határozott értékekkel és elképzelésekkel. Érdekérvényesítő erejük ugyan kicsi, ám politikai mozgásterük sokkal nagyobb, mint a nagy pártoké, nem is beszélve magáról az EPP-ről.

Az is szembeötlő, hogy csak nekünk, magyaroknak tűnik úgy: döntésük fókuszában a Fidesz néppárti jelenléte állna. Ez közel sincs így, viszont az igaz, hogy az eddigi problémáik, a néppárttal szembeni kritikáik summázataként most mégis egyedül Orbánt és a Fideszt jelenítik meg. Ez egyértelműen arra utal, hogy

Orbán azzal ártott magának a legtöbbet, amiért oly kitartóan és eltökélten küzdött az elmúlt években, vagyis, hogy számottevő figura legyen a nagy Európai sakktáblán – hogy Zbigniew Brzezinski metaforájával éljünk.

Ám az, hogy konstruktív módon járuljon hozzá a közös problémák megoldásához, eleve kudarcos vállalkozás lett volna – legalábbis fideszes logika szerint. Egy ilyen célhoz egy sokkal nagyobb ország miniszterelnöke kellene legyen. Ám még egy apró országgal a háta mögött is tud figyelemreméltót tenni, ha rombol. Hogy ennek az elképzelésnek vannak határai, azt épp most látjuk, de elég lett volna odafigyelni a közel 40 milliós, tényleg nagyon jelentős Lengyelországra, melynek sikerült egy excentrikus, egoista és ostoba politikával magát leküzdenie Orbán jelenlegi szintjére.

Tény persze, hogy Orbán felismerte: az EPP rendkívüli problémákkal küszködik. Ahhoz, hogy a pártcsalád a legnagyobb és legbefolyásosabb frakciót adhassa az Európai Parlamenten belül, tulajdonképpen számos rettenetes politikai formációt kell elviselnie házon beül. Ha valaki azt hiszi, Orbán olyannyira egyedi figura az EPP-ben, az téved;

Orbán mindössze elhitte magáról, hogy ordító egérként elefántnak látszik, s ezt a szerepet a végletekig vitte.

A hozzá hasonlóak megfontoltabbaknak bizonyultak, s most azt hiszem áldják a pillanatot, amikor úgy döntöttek: nem vállalják a kockázatot.

Annyi előnye mindenesetre van fellépésének, hogy megnyitott egy tisztulási folyamatot az EPP-n belül, melyet a pártcsalád vezetése vagy levezényel, vagy ismét szőnyeg alá söpri a gondot. Mindkét esetben veszíteni fog befolyásából. Ha intézkedik – ezt ajánlotta Alexander Stubb, volt finn miniszterelnök, amikor megpályázta a csúcsjelölti pozíciót múlt év nyarán –, akkor rövidtávon, de később korrigálható mértékben csökken ereje és befolyása. Ha ismét csak halogat, ahogy tette azt Manfred Weber eddig – aki végül is elnyerte a csúcsjelölti tisztséget –, akkor viszont hosszú távon az EPP-ből csak egy tájkép marad, csata után. Churchill szavával élve Weber a háború és a becstelenség közül a becstelenséget választotta és ezért most nem kerülheti el a háborút. De még van lehetőség a korrekcióra.

A jelek szerint ehhez biztosan számíthat Orbán Viktorra, aki a közeli napok minden percét kihasználja majd, hogy az EPP vezetésének megmaradt integritását is szétzilálja, terveit felborítsa. Elvégre megkezdődött az 2019-es esztendő európai választási kampánya, melyet Orbán az EPP-vel szemben vív, nem a jövő héten vagy a jövő hónapban, hanem már ma.

Ara-Kovács Attila

Weber: kifelé a Fidesszel!

Elutasítja a Fidesz visszafogadását az Európai Néppártba Manfed Weber frakcióvezető. Szerinte Orbán és pártja nem fogadta meg a tagsági felfüggesztéskor megfogalmazott kritikát. Döntés februárban lesz.

Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának vezetője a német Spiegel hetilapban arról beszélt, hogy elutasítja a Fidesz visszatérését az EPP-be. A Fidesz és annak elnöke, Orbán Viktor

eddig nem használta fel az időt annak a kritikának kezelésére, amely arra késztette az EPP-t, hogy felfüggessze a párt tagságát

– mondta Weber.

Az EPP márciusban felfüggesztette a Fidesz tagságát, részben azért, mert antiszemita motívumokkal plakátkampányt indított az EU és annak legfőbb képviselői ellen az EP választási kampányában – emlékeztet a német lap.

Szóba hozza a Spiegel a Herman Van Rompuy, az EU Tanács volt elnöke vezette szakértői csoport vizsgálatát, amely azt hivatott tisztázni, hogy a Fidesz eleget tesz-e a jogállami előírásoknak.

Az eddigi találkozókon Orbán kevés megértést mutatott a Van Rompuy és a többi szakértő iránt.

Ezen felül az új EPP-elnök, Donald Tusk is valószínűleg Orbán ellen van – derül ki Weber szavaiból. Tusk az EPP novemberi kongresszusán kemény szavakkal ment neki a populistáknak.

A német CSU politikusa, aki egyébként részben Orbánnak „köszönheti”, hogy csúcsjelöltsége ellenére se lett az Európai Bizottság elnöke (sőt, ezt az európai szélsőjobb akkori erős emberének tűnő Hans-Christian Strache budapesti fogadásán jelentette be május elején), további jelentős akadályokat is lát a Fidesz EPP-ben maradásának. A jelenlegi jogszabályok és a CEU ügye – ami annak idején az EPP egyik feltétele volt a Fidesszel szemben – nem bátorító. Orbán Viktornak mutatnia kell valamit – mondta.

Orbán és emberei már nem voltak jelen a november közepén Zágrábban tartott EPP pártkonferencián. A Rompuy-jelentés várhatóan a következő hetekben várható, és döntést lehet hozni az EPP februári eleji ülésén.

Előtte azonban Tusk beszélni akar Orbánnal

– írta a német lap.

Orbán régóta lebegteti, hogy maradni akar-e az EPP-ben. Egy nappal azutén, hogy Tusk név nélkül a Fidesznek is üzent a pártcsalád kongresszusán, arról beszélt az állami rádióban, hogy az Európai Néppárt új elnökének ténykedésétől függ, hogy „más politikai közösséget” kell-e keresnie a Fidesznek.

Orbán és a jobbhorog – Diplomáciai jegyzet

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra használja fel a biztosi jelölési procedúrát, hogy Orbán Viktort megalázza. Nem jókedvében teszi ezt, hanem azért, hogy a magyar miniszterelnöknek esélye se maradjon komoly tényezőként feltüntetnie magát a nemzetközi életben. Orbán politikai lejáratása pedig elsősorban a jobboldalnak fontos, hisz eddig őket és csakis őket blamálta a magyar miniszterelnök összes provokatív megnyilatkozása.”

Szemel láthatóan az új bizottsági elnök, Ursula von der Leyen számára legnagyobb gondot a magyar biztos személyének jelölése okozza. Nem mintha a magyar kormány olyan súllyal bírnak az unióban, hogy ez központi kérdéssé váljon, sokkal inkább azért, mert a Bizottság megszavazására nem kerülhet sor, ha valamennyi biztos meg nem kapja a parlamenttől a felhatalmazást.

Miután Trócsányi László elbukott, a bizottsági elnök új javaslatot kért Orbán Viktortól, s már a kérésben benne foglaltatott, hogy ha lehet, a személy legyen nő. Ez azonban alkalmat adott a magyar miniszterelnöknek, hogy újra erejét mutogassa, s csak azért is egy férfit, a brüsszeli állandó képviselet vezetőjét, Várhelyi Olivér nagykövetet jelölte. A dac, ami e döntésben kifejezésre jutott azonban inkább nehezíti Orbán helyzetét, semhogy sikerrel kecsegtetne a nap végén.

Várhelyi már az első pillanattól nem számított alkalmas jelöltnek. Nevének felmerülése utáni napokban a Politico jólértesült forrásokat idézve mutatta be a diplomata nem éppen makulátlan múltját a képviseleten, utalva arra: a civilizált elvárásokkal nem mindenben egyező módon viselkedik környezetével, ráadásul számára egyetlen igazodási pont létezik: az, aki pozíciójában meg tudja tartani.

Mellesleg Várhelyi nem is csinált titkot abból, hogy mi a véleménye az unióról. Jelölésének másnapján egyértelművé tette: kizárólag az őt jelölő Orbánnak óhajt megfelelni, pár nap múlva pedig minősíthetetlen hangnemben nyilatkozott az Európai Parlamentről is – ami mégiscsak a legfőbb törvényességi instancia az unióban. A jelek arra utaltak, hogy Várhelyi ugyanazt a logikát követi, amit Orbán: mindkettő egy olyan ellenállást akar legitimmé tenni az uniós struktúrákban, amely megkérdőjelez a demokratikus intézmények hitelét, s ezért képes megsemmisíteni azok legitimitását. Magyarországon nagyjából pont ez történt a rendszerváltás után megteremtett demokratikus intézményi struktúrával.

Erre Orbán rá is erősített a Türk Tanács nevű, keleti diktátoroknak létrehozott operett-találkozón, ahol a következőket mondta:

„…Ha sikerülne ezt a portfóliót megszerezni, akkor keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal, és a tagsági tárgyalások ügyében pedig Törökországgal. Ha sikerül ezt a portfóliót megszereznünk, akkor örömmel állunk az Önök rendelkezésére, hogy segítsük az Önök törekvéseit…”

Az ember ennek tükrében valahogy azt feltételezi: a miniszterelnök tényleg arra törekszik, hogy Várhelyi megválasztását megakadályozza. Ez is egy lehetséges fideszes opció. Ha ugyanis Várhelyi nem kapja meg a pozíciót, úgy a Bizottság megszavazására sem kerül sor még ebben az évben, s így lényegében von der Leyen sem kezdheti meg az érdemi munkát. Márpedig, ha az unió nem tud érdemben működni, ezzel Orbán megerősítheti saját táborában azt a benyomást, hogy egyedül ő dönt arról, milyen lesz az unió jövője, ráadásul örömteli perceket szerez azoknak is, akik hasonlókban reménykednek. Mint például Putyin.

Mindezek fényében aligha kétséges, hogy a magyar miniszterelnök csodálóinak tábora az uniós struktúrákban nem hogy gyarapodnak, de alaposan tovább csappant. Hogy a parlament baloldala miként vélekedik róla, az aligha lehet kétséges. Igaz, számosan beletörődnének Várhelyi megszavazásába, ha cserében az Európai Néppárttól (EPP) kapnának valamilyen kompenzációt. Erre viszont az EPP aligha fog vállalkozni, hisz ezzel teljesen magára rántaná a felelősséget az Orbán okozta káoszért s az annak nyomán az unóban kialakult válságért.

Ráadásul a pártcsalád már most azzal szembesül, hogy befolyásos vezetői pozícióiban – a frakcióvezetőtől, Manfred Webertől az új elnökig, Donald Tuskig – Orbán eltökélt ellenségei ülnek.

Hogy ez mennyire így van, jelzik az elmúlt hetek fejleményei. A Külügyi Bizottság elnöke, a német CDU embereként az EPP egyik befolyásos vezetője, David McAllister november 6-án kijelentette: nincs jelölt a szomszédságpolitikával és a bővítéssel foglalkozó biztosi pozícióra továbbra sem, így nincs tervezett időpont a meghallgatásra. Könnyen lehet – így McAllister –, hogy a Bizottság megszavazására csak valamikor január közepén kerül sor. Ugyanakkor még ugyanaz nap a titkárságokról az a hír jött, hogy Várhelyi meghallgatása november 18-án lesz. Egy napra rá, a leköszönő szomszédságpolitikai és bővítési biztos, Johannes Hahn meghallgatásán McAllister korábbi kijelentését megismételte, s erre azonnal jött a hír, hogy a meghallgatást előrehozták 14-re.

Az egymásnak ellentmondó hírek és McAllister nem is rejtegetett averziója Várhelyit illetően arra utal, hogy a legnagyobb ellenállás épp az EPP-ben bontakozik ki Orbánnal szemben. Ugyanezt támasztja alá egy – nevét mellőzni kérő – néppárti vezető, aki a Politico-nak tegnap azt nyilatkozta:

„Hatalmas küzdelem várható a Néppártban Várhelyi megszavazása miatt…”

Egy másik pedig ezt mondta:

„Szó sincs arról, hogy Várhelyi lenne a várományos a bővítési portfólióra. Hogy egy biztos kifejezetten saját országa céljait próbálja ráerőltetni a Bizottságra, az nélkülöz minden politikai realitást.”

Ursula von der Leyen viszont levelét megírta Várhelyi nagykövetnek, melyben összegezte elvárásait a „jövendő biztossal” szemben. Csak hogy von der Leyen írt már efféle levelet – például Trócsányi Lászlónak, aki aztán csúfosan elbukott, s támogató szavazatokat csak a szélsőjobbról kapott.

Hogy mi lesz mindennek a folytatása, az egy többismeretlenes egyenlet, de egy valami már most nyilvánvaló: az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már jó ideje sorozatosan arra használja fel a jelölési procedúrát, hogy Orbán Viktort megalázza. Nem jókedvében teszi ezt, hanem azért, hogy a magyar miniszterelnöknek esélye se maradjon komoly tényezőként feltüntetnie magát a nemzetközi életben.

Orbán politikai lejáratása pedig elsősorban a jobboldalnak fontos, hisz eddig őket és csakis őket blamálta a magyar miniszterelnök összes provokatív megnyilatkozása.

Ara-Kovács Attila

A pária blokkol

Eörsi Mátyás keresetlen egyszerűséggel bohócnak nevezte a Klubrádióban Orbánt, akit szerinte meg sem említettek Timmermans elnökjelöltségének bukása kapcsán, csak a visegrádiakról esett szó. Erről Molnár Csaba korábbi kampánya jut eszembe, aki az ATV-ben is, a Klubrádióban is, újságcikkben is azt adta elő jól tájékozott EP-képviselőként, hogy Orbánt Brüsszelben senki sem veszi komolyan, ő csak itthon erős, Brüsszelben az európai politika páriája, akinek nincs befolyása az ügyekre.

Az elmúlt napok ennek ellenkezőjéről szóltak. Manfred Webert, a Néppárt csúcsjelöltjét nemcsak Orbán és a többi visegrádi ország miniszterelnöke, de Macron francia elnök is elutasította, így került le a megválasztása a napirendről. Az Európai Parlament frakciói viszont mindenképpen ragaszkodtak a csúcsjelöltek elvéhez, akik a nyilvános kampányban ismertették az Európai Unióra vonatkozó elképzeléseiket az európai választókkal, és amelynek jegyében öt éve a Néppárt által jelölt Jean-Claude Juncker lett a Bizottság elnöke. Ezért állapodott meg az osakai csúcson Macron és Merkel Timmermans szocialista csúcsjelölt személyében, akit a kampány és korábbi biztosi tevékenysége alapján jól ismerhettek az európai polgárok. Ez a javaslat a visegrádi négyek és Olaszország ellenállásán bukott meg. Igaz, nélkülük is meglett volna a kettős többség (az országok számát és lakosságszámát tekintve), mégsem szavazták le a visegrádiakat és Olaszországot.

Merkel azt nyilatkozta: nem választhatunk elnököt százmillió európai polgár ellenében. Így jutottak el – alighanem Macron kezdeményezésére, Merkel egyetértésével – Ursula von der Leyen személyéhez.

A német kormány minisztere, a CDU alelnöke nagyszerű asszony, felvilágosult politikus, a nacionalizmus, mindenféle kirekesztés határozott ellenfele. Azzal tele van a magyar internet, hogy von der Leyen az Európai Egyesült Államok híve, aki a Bundestagban – Merkeltől eltérően – igent mondott a melegházasságra. Arról kevesebb szó esik, hogy mennyire kritikusan reagált Trump megválasztására, vagy, hogy amikor Wehrmacht-szimbólumok kerültek elő a Bundeswehr egyes laktanyáiban, von der Leyen minden ilyesmit megtiltott azzal, hogy a Bundeswehr a náci Németország hadseregével semmiféle kontinuitást nem vállal, csak a Hitlerrel szembeni ellenállók öröksége a kivétel. Nemigen van olyan politikusa a CDU–CSU-nak, akinek nézetei távolabb állnának Orbánétól, mint éppen ő. Vannak olyan politikusok a CDU-ban, akik bírálták Merkel menekültpolitikáját, de ő mindig kiállt mellette.

Az Orbán által megfogalmazott hármas kritériumnak, hogy az új vezető legyen bevándorlás-ellenes, akarja megőrizni Európa keresztény jellegét és legyen híve a „nemzetek Európájának”, a legkisebb mértékben sem felel meg.

Azok a Fidesz-támogatók azonban, akivel Orbán el akarja hitetni, hogy általa támogatott személy lesz az Európai Bizottság új elnöke, keveset tudnak erről.

Mégis: Ursula von der Leyen mint bizottsági elnök jobb lehet Orbánnak, mint Timmermans lett volna. Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként. Timmermanst korábbi állásfoglalásai elkötelezték a jogállam lengyelországi és magyarországi felszámolásával szemben, a menekültkérdés humánus kezelése mellett. Ebbéli elkötelezettségét európai tévénézők milliói előtt adta elő a csúcsjelöltek vitáiban az EP-választás előtt, és korábban EU-biztosként is egyértelművé tette. Von der Leyen nincs ilyen módon elkötelezve, tehet olyan engedményeket bizottsági elnökként, amilyeneket személyes politikai nézetei alapján nem tenne meg.

Be kell tehát látnunk: Orbánnak, akit Molnár Csaba rendszeresen az európai politika páriájának, Eörsi Mátyás legutóbb bohócnak nevezett, sikerült megakadályoznia Timmermansnak, Macron és Merkel közös jelöltjének bizottsági elnökké választását. Sok év kitartó munkájával hozta létre és erősítette meg a visegrádi kormányok szövetségét, és politikai szövetséget kötött Matteo Salvinival, az olasz kormány erős emberével. Az a reménye, hogy a szélsőjobbnak az Európai Parlamentben lesz blokkoló kisebbsége, nem valósult meg.

Az Európai Tanácsban, a huszonnyolc miniszterelnök döntéshozatalában viszont ezt, ha számszerűen nem is, politikai értelemben sikerült megteremtenie. Amikor az őt kiszolgáló „elemzők”, a kormánymédia kommentátorai arról beszélnek, hogy győzött Brüsszelben, nem minden alap nélkül mondják ezt.

(Miközben persze félrevezetik hallgatóságukat, amikor hallgatnak a jelöltek politikai karakteréről.)

Orbán már lerombolta a magyar jogállamot, a magyar demokráciát, és ezekben a hetekben is öles léptekkel halad tovább ebben az irányban. Átgondoltan épített fel az országban egy önkényuralmi rendszert. Joggal véli úgy, hogy egy erős, föderatív Európai Unióval, amelynek építésén az Unió nyugat-európai vezetői munkálkodnak, rendszere nem férne össze. El van szánva arra, hogy lerombolja a föderatív elemeit megtartó és bővítő Európai Uniót, és ebben is ért el eredményt, amikor blokkolta bármely, a föderatív Európa modelljét követő csúcsjelölt megválasztását. Megvolt ehhez Brüsszelben is az ereje. Súlyos konfliktust váltott ki a Bizottság és a Parlament között, sőt a német kormánykoalíció pártjai között is. Ez akkor is így van, ha az új tisztségviselők nézetei legalább olyan távol állnak Orbánétól, mint elődeikéi. Brüsszelben sem bohóc, nem pária, hanem elszánt , és szövetségeseket szerezni is képes ellenfele a föderatív Európai Uniónak.

Kevés nagyobb hibát követhetünk el a politikában, mint ha alábecsüljük politikai ellenfelünk erejét. Aki páriának, bohócnak nevezi Orbánt, ezt a hibát követi el. Rosszul teszi.

EU-csúcs: eddig minden képlékeny, Orbánnak nem biztos, hogy jó lesz

Túl kevés poszt, sok igény és szempont. Még mindig bizonytalan, hogy melyik pártcsoporté lehet az Európai Bizottság elnöke. Holnap folytatják, de az Európai Parlament nem annyira optimista, áttette szerdára az elnök és helyettesei megválasztását.

Nehéz kibogozni, mire mentek egymással az EU állam- és kormányfői Brüsszelben, amikor vasárnap nekiláttak a legfontosabb tisztségeket a következő hónapoktól betöltők kiválasztásának. Úgy tetszik, eddig nem jutottak dűlőre, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke dél körül holnap délelőttre halasztotta a folytatást. A terítéken lévő állások:

  • az Európai Bizottság elnöke,
  • az Európai Tanács (állam- és kormányfők gyülekezete) elnöke,
  • Európai Parlament elnöke (és ennek nyomán alelnökei, tisztségviselők),
  • Európai Központi Bank elnöke,
  • az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője.

Ez összekapcsolódó csomag, vagyis az alkuk bonyolult rendszeréről alighanem egyben kell dönteni. A dolgot bonyolítja, hogy az EP is holnap kezdi három napos alakuló ülését, amelyen a tisztségviselőket is meg kellene választani, de az apparátus látva a tegnapi-mai eseményeket legott egy nappal szerdára eltolta ezt (és egész napra nyitva tartja az időt több fordulós szavazásra).

Csomagról kellene megállapodni

A többi stallum viselőjének pajzsra emelése elvileg ráér szeptember-októberig, de például a most a fókuszban lévő európai bizottsági elnökség sem nagyon tűr halasztást. Az EU-nak ebben

az évben el lehetőleg döntenie kellene a következő költségvetési ciklus összegeiről.

Ráadásul az EB működéséhez az kell, hogy előbb megválasszák elnökét, aki azután kijelöli a tagországok jelöltjeit az egyes területekre, s őket előbb meghallgassák az EP bizottságai, hogy aztán a plenáris ülésen kineveztessenek.

Weber, Timmermans, vagy kik?

Az elmúlt egy nap alkudozásában – úgy tűnik – végleg leáldozott Manfred Weber (Európai Néppárt – EPP) csúcsjelölti csillaga. Nem kapta meg a többségi támogatást az EB élére. Ehhez a 21 ország, de a népesség 65 százalékát vivő tag támogatása kell.

Vasárnap Donald Tusk (EPP) azt terjesztette elő, hogy mivel Weber támogatottsága nem elégséges, ezért a szocialista Frans Timmermans legyen az EB elnöke. Ez felháborodást váltott ki az EPP-ben. Tíz-tizenegy tagállam ellenzi ezt a javaslatot – közölte Giuseppe Conte olasz kormányfő hétfőn. Mint mondta, az előző, június 20-ai csúcstalálkozón a résztvevők végül lényegében egyetértettek abban, hogy el kell vetni a csúcsjelölti rendszert, aztán a G20-as országcsoport oszakai ülését követően váratlanul

mégis előkerült ez a kompromisszumosnak szánt tervezet.

(A csúcsjelölti rendszer a legtöbb mandátumot szerzett frakció, ez esetben az EPP, jelöltjének automatikus megválasztását szolgálja mindenféle alku nélkül.)

Az elterjedt hírek alapján a kompromisszumos javaslat szerint Timmermans EB-elnöksége mellett a bolgár néppárti Krisztalina Georgijeva (a Világbank vezérigazgatója, az EB korábbi alelnöke) lenne az Európai Tanács elnöke (EPP), két és fél évi rotációval a német néppárti Manfred Weber és a belga liberális Guy Verhofstadt vezetné az Európai Parlamentet (eddig is ez a rendszer volt érvényben), a dán liberális Margrethe Vestager lenne a külügyi főmegbízott. Az EKB élére francia kerülhetne. Ehhez nem sikerült többséget szerezni, ami után Tusk elrendelte az elnapolást.

És még egyéb szempontok

Hogy még csavarjunk a történeten, a fenti névsorban teljesül az a kívánalom, hogy legyen két nő a posztok betöltői között. Nem kapnának viszont megfelelő képviseletet a déli államok, például a szocdemek közt egyedüliként jelentős erősödést elkönyvelt spanyolok. Az olaszok eddig két posztot vittek (EP-elnök, EKB-elnök), ezt aligha tudják megőrizni már csak azért se, mert náluk mostanában a harcos „szuverenista” Matteo Salvini viszi a prímet, akinek nem akarnak lapot osztani a fősodor pártjai.

Nem világos továbbá, hogyan kapnak szerepet a közép-európaiak.

A hivatalos megnyilatkozások szerint a V4-ek egységesen lépnek fel valamilyen fontos tisztség érdekében. Ebben a csoportban azonban (a románokkal kiegészülve) nem túl jó a reputációja a magyar, a lengyel és a cseh kormánynak. És egyáltalán nem biztos, hogy a szlovákok – akik eddig is igyekeztek közelebb kerülni az EU „kemény magjához” – kitartanak a nem jó hírű szomszédok mellett.

Átalakuló erőviszonyok a nagyok között

A néppárt alkuképességét nehezíti, hogy – a szocialista csoporttal együtt – a legnagyobb veszteséget szenvedte el a május végi EP-választáson, ellenben a liberálisok – elsősorban Emmanuell Macron En Marche mozgalmával – és a Zöldek nagy mértékben növelték reprezentációjukat (és egyúttal elmaradt a szélsőjobb áttörése). Ez is tükröződik abban, hogy a Tusk-féle javaslatban

csak két néppárti lehetőség rejlik az eddigi többséggel szemben.

Ha végül – bármilyen leosztásban – Weber súlyvesztésével, a szocialista-liberális pártcsoport térnyerésével végződik az osztozkodás, az nem túl jó hír lenne Orbánnak. Timmermans és Guy Verhofstadt a magyar berendezkedés legádázabb ellenfelei az EU-n belül. És komoly támogatói annak a javaslatnak, hogy a következő költség kifizetéseit kössék össze a jogállami normák betartásának követelményével. Amit a ma hatályba lépett finn uniós elnökség is zászlajára tűzött.

Iszapbírkózás Brüsszelben: újra nekifutnak – Friss: mára vége

Várhatóan ma folytatják az állam- és kormányfők az egyezkedést a legfontosabb EU-posztok betöltésére. Az éjszakai kísérlet teljes kudarccal végződött. Új nevek jöhetnek.

Voltaképpen el se kezdődött az Európai Tanács (ET) ülése vasárnap: a több órás késéssel indult tanácskozást késő este fel is függesztette Donald Tusk, hogy kétoldalú megbeszéléseken próbáljanak megoldást találni. Sikertelenül.

Az eddigi többség eltűnt

Az elsődleges feladat az EU néhány fontos tisztségének élére találni kompromisszumos jelöltet. Mindenekelőtt az Európai Bizottságéra. Az már korábban világossá vált, hogy nincs elegendő támogatása az Európai Néppárt (EPP) jelöltjének, Manfred Webernek. Az viszont az EPP-ben verte ki a biztosítékot, hogy

Tusk a második legnagyobb pártcsoport emberét, a holland Frans Timmermanst

terjesztette elő az állam- és kormányfők el.

Az alapszerződés értelmében az ET jelöl, az Európai Parlament (EP) pedig megszavazza a bizottsági elnököt. A jelöléshez a 28-ból 22 tagállam támogatása szükséges, melyek együtt az uniós lakosság legalább 60 százalékát képviselik. Az EPP szerepelt a legjobban az EP-választáson, de nem szerzett többséget, sőt, az eddig a Szocialisták és Demokraták frakcióval alkotott többsége is elveszett. Emiatt a rendkívül megerősödött liberális pártcsaláddal kell kompromisszumra jutni.

Csomagról kellene dönteni

A problémát növeli, hogy öt jelentős posztra kell megegyezéssel vezetőt találni. Az EB mellett az ET és az EP élére is, továbbá az ősszel megüresedő Európai Központi Bank elnöki tisztségére, valamint az EU külügyi főképviselői posztjára. Ezek közül a legszorítóbb a parlamenti elnöki hely sorsa, mert kedden összeül az új EP, amikor elnököt kellene választaniuk (és még egy sor tisztségviselőt, akiknek széke ugyancsak bekerülhet az alku kalapjába). A jelenlegi vezető, Antonio Tajani este azt nyilatkozta, hogy

szerdán mindenképpen megválasztják az EP-elnököt, akár lesz javaslata az ET-nek, akár nem.

Ehhez az EP-nek joga van, csakhogy itt egy ötös „csomagról” megy az alkudozás. Az egyes pártcsaládoknak jutó helyek és a személyek sorsa össze van kötve. Jelenleg úgy néz ki, hogy ha most is sikertelen lesz az egyezkedés, akkor két hét múlva újabb csúcstalálkozót tartanak.

Marad-e a csúcsjelölti rendszer?

Komplikálja a dolgot, hogy az EP-ben talán lenne többsége a csúcsjelölti rendszernek, amelynek alapján a választást nyerő EPP-s Weber lett volna a befutó a bizottsági elnökségre. Ez a 2014-ben többséggel megszavazott szisztéma azonban ellentétes az EU alapszerződésével. A liberális frakció, elsősorban Emmanuell Macron francia elnök elutasítja ezt a megoldást.

Formailag elegendő júliusig megtalálni a bizottsági elnök személyét, de – a csúcsjelölti rendszer elvetésével – ez aligha szakítható ki a teljes csomagból. Ráadásul a bizottság meg se tud alakulni az elnök beiktatása előtt, mert utóbbi joga elosztani a szakterületeket és összepárosítani ezeket a tagállamok jelöltjeivel, hogy aztán az EP-bizottságokbeli meghallgatások után a plenáris ülés szavazzon róluk.

Új nevek?

Egyelőre kiszámíthatatlan a helyzet. Lehet, hogy ismét előkerül a francia Michel Barnier, jelenlegi Brexit-ügyi főtárgyaló neve is mint néppárton belüli alternatív jelölté. A Timmermans személyét elutasító V4-ek őt valószínűleg elfogadnák. Elterjedt hírek szerint reggel Tusk újabb neveket is bedobott, egyik se teljesen új javaslat. Az egyik a bolgár Krisztalina Georgijeva, a Világbank vezérigazgatója (korábban bizottsági alelnök), a másik Leo Varadkar ír kormányfő és Michel Barnier.

FRISSÍTVE – Kora délután Donald Tusk felfüggesztette a csúcstalálkozót, a megbeszélések kedden 11 órakor folytatódnak – írta Preben Aamann, az Európai Tanács elnökének szóvivője Twitter-üzenetében hétfőn. A hírek szerint se Weber, se Timmermans nem kapott akkora támogatást, hogy szavazni legyen érdemes róluk.

Fidesz-Weber: zavar az erőben, mégis megszavazták őt?

Mégis megszavazta a Fidesz a néppártban két napja Manfred Weber bizottsági jelöltségét? Erre vall az EPP-szóvivő nyilatkozata. Holott maga Orbán utasította el a politikust, és a kormányszóvivő is ezt mondta tegnap.

A fideszes képviselők nem tiltakoztak Manfred Weber európai bizottsági elnöki jelöltsége ellen Brüsszelben, a bajor politikus ezért közölte az interneten, hogy a frakció egységesen támogatja őt a bizottsági elnökségért folyó versenyben – mondta az Európai Néppárt parlamenti frakciójának sajtósa a Euronews kérdésére pénteken.

Ki mit tud?

Két napja az EPP írta a Twitteren, hogy a pártcsoport európai parlamenti csoportjának alakuló ülésén „teljes támogatásban” részesítette Weber jelöltségét. Ugyanakkor az érintett is egységes támogatásról twittelt.

Másfél nappal később, csütörtök este Hollik István kormányszóvivő még az eredeti álláspont szellemében azt nyilatkozta az állami tévében, hogy

„Manfred Weberről múlt időben kell beszélni”.

Mármint az Európai Bizottság elnöki aspiránsáról, és magáról a csúcsjelölti rendszerről is.

Eddig fél-visszavonulót fújtak

Három hete a Fidesz megszavazta a néppárti EP-frakció élére az addigi vezető Webert, azzal, hogy bizottsági elnöknek nem támogatja. Ahogyan azt éppen egy hónappal korábban Orbán Viktor jelentette be, amikor fogadta Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárt, FPÖ-elnököt (aki azóta belebukott az „Ibiza-videóba).

A magyar kormány és vezetője nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy olyan embert támogat európai bizottsági elnöknek, aki bejelenti, hogy ő köszöni szépen, nem tart igényt „a magyarok szavazataira”. Manfred Weber azt találta mondani, hogy a magyarok szavazatával nem kíván európai bizottsági elnök lenni – közölte Orbán május elején. (Weber valójában azt mondta, hogy nem szeretne a Fidesz európai parlamenti képviselőinek szavazatával bizottsági elnök lenni. Az EP-választások eredménye miatt pedig erre már nincs szükség.)

Orbán azt is mondta akkor, hogy a brüsszeli bizottsági elnöki posztra jelölt összes politikus – az úgynevezett csúcsjelöltek – alkalmatlan a testület vezetésére.

Mindez azóta alakult így, hogy az EPP márciusban felfüggesztette a Fidesz tagságát, ami azonban az EPP-beli helyeket nem érintik. Azóta pedig például a közigazgatási bíróságok ügyével a kormány már tett apró hátralépést.

A mai nyilatkozat fényében felsejlő ellentmondásra a Fidesz brüsszeli pártcsoportja nem válaszolt a páneurópai tévének.

EU: nincs megállapodás, patthelyzet

Egyik jelöltnek sincs többsége az Európai Bizottság elnöki posztjára és a többi intézmény élére. Hivatalosan tehát Manfred Weber esélyes, de megválasztása kétséges. A megállapodást az utolsó pillanatra tolták ki.

Nem sikerült megállapodni az európai uniós intézmények elnöki tisztségeinek betöltéséről a tagállami vezetők brüsszeli csúcsértekezletén, ezért jövő vasárnap újabb találkozót tartanak – jelentette be az Európai Tanács elnöke csütörtök éjszaka. Donald Tusk arról számolt be, hogy az egyeztetésen nem sorakozott fel a többség az Európai Bizottság elnöki tisztségére jelöltek egyike mögött sem.

Több poszt van az asztalon

Mint közölte, a megüresedő uniós vezetői posztokról egyfajta „csomagban” kell megegyezni, amely tükrözi a közösség sokszínűségét. Hozzátette, a június 30-i rendkívüli EU-csúcsig folytatódnak a megbeszélések, nemcsak a tagállamok között, hanem az európai parlamenti frakciókkal is. Tusk hangsúlyozta, hogy

túl korai lenne találgatásokba bocsátkoznia a lehetséges nevekről.

Az Európai Bizottság mellett az Európai Parlament, az Európai Tanács elnökének személyéről kellene most megállapodni, utána pedig az Európai Központi Bank elnöki posztjára új személyt választani ősszel.

Hivatalosan még jelölt Weber is

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tréfálkozva kijelentette: meg van arról győződve, hogy még nem írható le az úgynevezett csúcsjelölti rendszer. Jüri Ratas észt kormányfő szerint egyetlen csúcsjelöltet sem vetettek el, hivatalosan egyelőre továbbra is mind versenyben vannak.

Hírek szerint Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia államfő és több más európai kollégájuk közvetlenül a G20-as országcsoport jövő hét végi oszakai csúcstalálkozójáról fog Brüsszelbe repülni.

Kétséges a megállapodás jövő vasárnap, sok a szempont

Mark Rutte holland miniszterelnök szerint az uniós tagországok vezetői „egyáltalán nem tettek előrelépést a hosszú órákon át tartó tárgyalás során”. Rutte kétségbe vonta, hogy a június 30-ra tervezett rendkívüli uniós csúcstalálkozó sokkal ígéretesebb lesz. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy Frans Timmermans jelenlegi uniós bizottsági alelnök, az Európai Szocialisták Pártjának (PES) holland „csúcsjelöltje”, továbbra is esélyes-e a bizottság elnöki posztjára, Rutte kijelentette: „úgy gondolom igen, de a dolog nagyon kiszámíthatatlan”.

Emmanuel Macron francia államfő arról beszélt, hogy a jelölteknek meg kell szerezniük az uniós testületek többségének szimpátiáját. Olyan megoldást kell találni, amely

biztosítja a megkívánt földrajzi, demográfiai, politikai, nemek közötti megoszlást figyelembe vevő egyensúlyt

– hangsúlyozta.

Jobb még néhány napot várni, és folytatni a tárgyalásokat, mintsem elhamarkodott döntéseket hozni – ezt már Angela Merkel német kancellár mondta. „Közös megoldást akarunk az Európai Parlamenttel, semmilyen körülmények között sem akarunk válsághelyzetet teremteni” – tette hozzá.

A néppárti Manfred Weber jelölésére vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, erre csak a folyamat végén tud végleges választ adni. Elmondta az is, hogy az uniós tagországok vezetői felkérték Donald Tusk tanácsi elnököt, hogy tárgyaljon az uniós parlamenttel és pártcsaládjainak vezetőivel, hogy minden fél számára elfogadható megoldás születhessen.

Könnyen káosz alakulhat ki

Az uniós vezetők tehát jövő vasárnap újra asztalhoz ülnek, de ezzel az utolsó pillanatra tolják ki a megállapodás. Az Európai Parlament július 2-án tartja alakuló ülését, addigra meg kellene állapodni az összes személyi ügyben. Máskülönben súlyos káosz alakulhat ki az EP-ben és a bizottság munkájában is. Az új testület nem alakulhat meg elnök nélkül. Ő jelöli ki a tagországok jelöltjeit az egyes területekre, akiket az EP választ meg.

Úgy néz ki, Manfred Webernek annyi

Valószínű, hogy nem Manfred Weber lesz az Európai Bizottság új elnöke. A néppárti politikust nem támogatja a szociáldemokrata és az Újítsuk meg Európát (RE) nevű centrista-liberális európai parlamenti frakció.

A két képviselőcsoport vezetői közölték Weberrel, nincs meg a parlamenti többség a parlamenti jóváhagyásához akkor se, ha az uniós tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanács esetleg őt jelölné. Ez a tanácskozás csütörtök este kezdődött.

Az új európai parlamenti erőviszonyok miatt az Európai Néppárt (EPP) már nem csak a szocialista és demokrata (S&D), hanem a nagyon megerősödött liberális RE szavazataira is rászorul a többséghez. Utóbbiak már magával a csúcsjelölti rendszerrel se értenek egyet; ebben a legtöbb képviselőt állító pártcsalád jelöltje lesz az Európai Bizottság (EB) elnöke.

Elfogyott a levegő Weber körül

A híreket megerősítette az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Cseh Katalin (Momentum), az RE tegnap megválasztott frakcióvezető-helyettese: a képviselőcsoport nem ért egyet Weber bizottsági elnökké választásával.

Egy névtelenséget kérő szociáldemokrata képviselő korábban azt mondta, rajtuk kívül még a zöldpárti frakció is egyetért abban, hogy nem Webernek kellene vezetnie az EB-t, de a Zöldek egyik társelnöke nemrég kijelentette, hogy még nem hoztak döntést az ügyben.

Az EPP még kitart

Az EPP, Európa vezető pártcsaládjának uniós bizottsági elnökjelöltje Manfred Weber, mert az európai polgárok legtöbbje őt támogatta szavazatával az európai parlamenti választások alakalmával – jelentette ki Antonio Tajani, az Európai Parlament (EP) néppárti elnöke. Tajani elmondta, a csúcsjelölti rendszer a lehető legdemokratikusabb módja az uniós bizottság vezetőjének kijelölésére. Ezért mint az EP elnöke támogatja és megvédi a csúcsjelölti rendszert az esetleg azt megtámadó, eltörölni akaró uniós tagállami vezetőkkel szemben.

A szocialisták Timmermanst szeretnék

Pedro Sánchez spanyol szocialista miniszterelnök támogatja a csúcsjelölti rendszert, de az uniós bizottság következő elnöke nem az, aki megnyeri a választásokat. Az Európai Bizottság vezetője az lehet, aki elegendő tényleges támogatót tud gyűjteni – mondta. Olyan személyt kell választani, akit támogat az Európai Tanács és az EP is: a legjobb jelölt természetesen Frans Timmermans, jelenlegi uniós bizottsági alelnök – fogalmazott a spanyol kormányfő.

Válaszút előtt az EPP

Elemzők szerint a fejlemények válaszút elé állítják az EPP-t: vagy minden áron kitartanak Weber mellett, és blokkolnak minden megállapodást mind az Európai Tanácsban, mind az EP-ben, vagy taktikai visszavonulót fújnak, és megpróbálják egy másik jelöltjüket elfogadtatni a brüsszeli testület élére. Ha utóbbi opciót választják, akkor még elképzelhető a kompromisszumos megoldás tető alá hozása a csütörtökön kezdődő EU-csúcson.

A helyzetet bonyolítja, hogy az EB mellett vezetőt kell találni az EP, az Európai Tanács, majd szeptemberben az Európai Központi Bank élére. Ha elvetik a csúcsjelölti rendszert, akkor alkuk egész sora lesz még komplikáltabb.

A Fidesz már korábban bejelentette, hogy nem szavazzák meg Webert, de ha az EPP a francia Michel Barnier Brexit-ügyi tárgyalót jelölné, őt támogatnák. És a jelek szerint a V4-ek is elvetik a bajor politikust, helyette Maros Sefcovic bizottsági tagot ajánlva.

Lehet, hogy most nem is döntenek

Elképzelhető, hogy nem születik döntés az európai uniós intézmények elnöki tisztségeinek betöltéséről a tagországok vezetőinek csütörtökön kezdődő brüsszeli csúcsértekezletén – jelentette ki a német kancellár a találkozóra érkezvén.

Angela Merkel hangsúlyozta, ez nem lenne tragédia, ugyanis van még némi idő az EP július 2-ai alakuló üléséig, a fő, hogy addig sikerüljön döntést hozni. Hozzátette, egyelőre meglehetősen nagy a szakadék a különböző felek álláspontjai között. Leszögezte, hogy a német kormánypártok továbbra is támogatják a csúcsjelölti rendszert, mindazonáltal elismerte, hogy nem minden uniós állam- és kormányfő osztja ezt a véleményt.

Mark Rutte holland kormányfő is úgy vélte, van arra esély arra, hogy elsőre nem sikerül rendezni a kérdést, az álláspontok ugyanis még nem közeledtek eleget. Bár liberálisként Margrethe Vestager uniós versenyjogi biztost támogatná az Európai Bizottság elnöki posztjáért folyó versenyben, meglátják, hogy ki körül látszik konszenzus kialakulni.

Bolgár kollégája, Bojko Boriszov az ülés előtt elárulta, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke három jelölt nevét fogja a testület elé terjeszteni, és ő már ismeri is ezeket, további részleteket azonban nem közölt.

Weber helyett Merkel

Emmanuel Macron francia elnök és Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök a brüsszeli bizottság élére Angela Merkelt javasolja. A brüsszeli Politico értesülése szerint a Néppárt és a liberálisok megállapodtak a két legfontosabb posztról: Guy Verhofstadt, egykori belga miniszterelnök lenne az Európai parlament új elnöke és a Néppárt megkapná a brüsszeli bizottság elnöki posztját, azzal a nem is nagyon titkolt kikötéssel: ne Manfred Weber legyen a jelölt!

A francia államfő már régóta kapacitálja Angela Merkelt: vállalja el az uniós bizottság elnöki posztját! Angela Merkel eddig mindig nemet mondott.

Németország és a 26 törpe

Angela Merkel eddig a háttérből irányította az uniós bizottságot, amelynek eddig még sohasem volt német elnöke. Ma viszont Németország súlya és jelentősége olyan nagy, hogy a vezető szerep nyílt vállalása immár elkerülhetetlennek látszik.  Ezért jelölte a Néppárt Manfred Webert, akit nemrég meg is választottak frakcióvezetőnek. Ez teljesen testre szabott szerep a bajor politikusnak, aki a politikai pályafutását az Európai parlamentben vitte sikerre.

Csakhogy a fontos döntéseket a Tanács hozza az Európai Unióban. A Tanács résztvevői a tagállamok első számú vezetői. Orbán Viktor többször is hangsúlyozta: nem fogadja el Manfred Webert! Ha Guy Verhofstadt lenne az Európai parlament elnöke, az mindenképp politikai vereség lenne a magyar miniszterelnöknek hiszen az egykori belga kormányfő a legelszántabb bírálói közé tartozik. Ha tehát igaz a liberálisok paktuma a Néppárttal, akkor az eredmény mindenképp vereség Orbán Viktor miniszterelnöknek. A kármentésre jövő csütörtökön kerülhet sor amikor a Tanács újra összeül, hogy döntsön a vezető tisztségekről. Az uniós bizottság elnökéről még nem olyan sürgős dönteni , de a parlamenti elnök személyéről igen: július elején ül össze a nemrég megválasztott parlament, melynek első aktusa épp a vezetők kiválasztása. Akárki is lesz az Európai parlament elnöke illetve a brüsszeli bizottság vezetője, nem lesz könnyű dolga. Európa ugyanis rendkívüli mértékben megosztott miközben fokozatosan egyre hátrébb szorul a globális versenyben Észak Amerikával és Ázsiával szemben.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!