Kezdőlap Címkék Plakát

Címke: plakát

A Plakát

A helyzet végtelenül egyszerű. Valamint érthetetlen. Ezt az ellentmondást csak úgy lehet feloldani, hogy akinek egy egyszerű helyzet érthetetlen, az hülye.

Persze a helyzet mégsem annyira egyszerű, ugyanis érthetetlenségről szó sincs, az emberek döntő többsége meg van győződve róla, hogy ő aztán érti, sőt nagyon is érti, mégpedig mindent, és ennek megfelelően nyilatkozik is. Jó páran egészen meglepőket, amiből aztán látszik, hogy szegény flótás hite nem igaz, azaz nem érti, vagy félreérti.

Hawking mondotta volt, hogy általában nem a nemtudás a gond, hanem a tudás illúziója, mivel az ember hajlamos azt hinni, tud, aztán a valóságban mégsem, és ebből komoly kalamajkák szoktak kerekedni. Például Putyin is abba az illúzióba ringatta magát, hogy ha egyszer-egy-az-egy (lásd a Krím annektálását), akkor kétszer-kettő-az-kettő (különleges orosz hadművelet Ukrajnában, amit pár nap alatt lezavar), és igencsak meglepődött a nem várt eredményen (négy), mert a számára simának látszó ügybe még ketten, név szerint a NATO meg az EU is belepofátlankodtak. Korábban úgy gondolta, tudja, de nem tudta. Ez az apró tudatlansága egy apró tökfilkónak iszonyú károkba, hatalmas emberveszteségbe, valamint világfélelembe torkollt, utóbbit illetően ismerve azt, hogy a sarokba szorított patkány mikre képes. Ráadásul szegény Putyin a terveivel ellentétben diadalmas hódító helyett idiotikus pszichopataként fog bevonulni az emberiség történelmébe.

Erősen javasoltatik tehát a tudásunk folyamatos kontrollálása, hogy tényleg jól tudjuk-e amit tudunk, és nem csak félig vagy hibásan. A gond az, hogy az egyetlen egy helyes tudás mellett sokfajta rosszul tudás létezik. Ilyen másik rosszul tudás például a fenti kétszerkettő esetében az az érdekes eredmény, hogy kétszer-kettő-az-egy, mivel ha két kabátot kétszer veszek fel, akkor mindkettőt csak egyszer, így mindig egy kabát van rajtam. Ne tessenek csodálkozni, kérem! Ha azt hiszik, hogy nincs ilyen, akkor tévednek – illetve, pardon, rosszul tudják. Ahogy az mindenkinél megszokott.

Példaként idehozható, hogy a NER-en kívüli magyar értelmiség tíz körömmel kapaszkodva ebbe a „tudásába” makacsul meg van győződve arról, hogy neki semmi köze az országhoz, a politikához, az ellenzéki pártok programjához, annak terjesztéséhez és elfogadtatásához, mert az mind egy szálig az ellenzéki pártok dolga. A dolog elvégzésének minőségéről ők, mint elegáns kívülállók maximum véleményt mondanak.

A fentebb vázolt értelmiségi attitűd pont ilyen ortopéd magyarázatokkal zsúfolt katyvasz. Ez az értelmiség (elemzők, politológusok, valamiféle intézményvezetők, szaktanácsadók, egyéb korifeusok és bölcselkedők) leginkább azt használja ki, hogy a választópolgárok is dilettánsok a témát illetően. A fenti értelmiségi kívülállás eredménye az ország odadobása az ezt kihasználók kényének-kedvének, és ha azok nem értenek az országvezetéshez, márpedig nagyon nem értenek, akkor pont olyan lesz az ország helyzete, mint amilyen most. És még mindig lefelé megyünk.

Azt a kérdést, hogy ez egy rosszul tudás eredménye, vagy a magyar értelmiség szellemi restsége, mindenki döntse el maga. További jellemzője az attitűdnek, hogy egyrészt kényelmes (a külső szemlélődők nem végeznek agymunkát), másrész a kudarcélmény teljesen hiányzik belőle, ugyanis a fentiek szerint az értelmiségnek se programot, se elképzelést, se tervet, egyáltalán semmiféle produktumot sem kell előállítani, így aztán nem is hibázik, bátran szidhat mindenki mást, főleg azokat, akik csinálnak valamit. Az

„Úgy tudom, hogy jól tudom, közben meg nem tudom”

jelenség akkor a legveszélyesebb, ha fejlett kritikai érzékkel párosul, olyankor szoktak a legvadabb dolgok kikerülni a sajtóba. Megjegyzendő, hogy a „magyar értelmiség” fogalmába az újságírók és a politikusok jó része is beletartozik, azaz van itt minden, ami szem-szájnak ingere, egy svéd, ha tudna magyarul, és olvasná a magyar újságokat, halálra röhöghetné magát, bár… nyilván a svéd újságok sem mentesek az ilyesmitől, azaz még magyarul sem kell megtanulnia.

Egy magyar példával élve itt van mindjárt a DK plakátja, amelynek a mondandója (elvileg) egyszerű. A jelenleg regnálók szentháromsága az Isten, Haza, Család trió, amelyeket teljes erőből védenek mindenfajta rémes nyugati genderlobbista befolyástól. Különösen a Gyermek védelme fontos, aki a Család fogalom legfontosabb tagja. Neki 18 éves koráig még nem hogy Apához és Anyához hasonlóan Alaptörvényileg kötelező neme, de semmilyen neme sincsen (még csak az kéne!), azaz abszolúte semleges (hogy mit szólnak ehhez a kamaszok meg a bakfisok, azt most inkább hagyjuk). A Gyermek tehát most a legvédettebb, gondolná az ember, és erre tessék, a Kaleta meg a Kónya ügyből egyszer csak kiderül, hogy regnálóék nem is annyira a Családot védik benne a Gyermekkel, hanem egyrészt a 19 000 darab pedofil képet birtokló pedofilt, másrészt egy másik pedofil hosszas „működését” lehetővé tevő segítőt, azaz így együtt magát a pedofíliát. – Családvédelem? – kérdezi a plakát önmagától. – Egy fenét! Pedofília-védelem! – És akkor magától értetődőn megkérdőjeleződik az Isten és a Haza védelme is.

Nehéz ezt félreérteni, mégis sikerül. Mégpedig nem is keveseknek. Undorító, ízléstelen, hányinger, ezek a szokvány jelzők, és sokfelől árad a „rosszul értelmeztem, így rosszul tudom, de arról, hogy rosszul tudom, sajnos nem tudok” állapotból eredő, elemi erejű felháborodás. Rengeteg mindent mondanak, de a legnagyobb hülyeség az, hogy a felháborodó szerint ezzel a plakáttal a DK a FIDESZ-t pedofilozza le. Vajon honnan veszi? Még az sem stimmel, hogy egy plakáton van Orbán és a „Pedofilia” főnév, mert ahhoz, hogy legalább Orbánra értsük, a „pedofil” jelzőnek kellene ott lennie. Az viszont, hogy a plakát jelentése szerint Orbánék védik a pedofíliát, tény, így aztán teljesen érthetetlen a nagy felzúdulás.

Az egész cirkuszból látható, hogy az emberek nem érteni és tudni akarnak, hanem érzelmileg ragadnak meg mindent, és aki rühelli Gyurcsányt, annak tökmindegy, mi van a plakáton, mindenképpen habzani fog a szája. A felháborodottak névsorán végigmenve, nagyon úgy tűnik, hogy van ebben a megállapításban valami.

Ha már az érzelmi megközelítésről esett szó, és sokan vádolták ezzel is, nézzük meg a plakát ízléstelenségi faktorát. Mint ugyan tudjuk, az ízlés esetében vitának helye nincs, de elvileg a Pedofília csúnya szó, ezért nem szabad akármely más dolgokkal együtt használni, és ezt nevezhetjük akár ízléskritériumnak is, mégpedig abszolút értelemben, azaz a plakát ebből a szempontból logikusan értékelhető. Ebből kiindulva a következőket lehet megállapítani:

  • A képen nincsen sem gyerek, sem pedofil (nagyon helyesen), aki, ha lenne, sokat rontana a helyzeten.
  • A plakátra rá van írva, hogy Pedofília, amely szó együtt szerepel Istennel és a Hazával, utóbbi kettő után viszont nem felkiáltójel, hanem kérdőjel van írva, azaz így pont azt jelzi a szöveg, hogy előbbinek az utóbbi kettőhöz nincs köze.
  • Rajta van még Orbán Viktor is, mégpedig egy kifejezetten ízléses képet választott a plakátkészítő, aki ezek szerint úriember (össze lehet hasonlítani a FIDESZ plakátokon szereplő Gyurcsány, Soros és egyéb nem FIDESZ körbe tartozók képeivel, azaz arrafelé az úri viselkedés nem divat). Ez az Orbán féle egy plakáton szereplés a Pedofília szóval akkor lenne ízléstelen, ha Orbán teljesen ártatlanul került volna ki a történésekből. Mivel ez nem így van, Orbán szerepeltetése jogos, azaz aki szerint ez ízléstelen, annak valószínűleg fogalma sincs a történtekről. Vagy rosszul tudja. Vagy tudja, de nem akarja tudni. Vagy tudta, de kiradírozta az emlékezetéből (valószínűleg hithű fideszes). Nem kívánt törlendő.

Nem akarnám én itt senki agyi képességét megkérdőjelezni, hogy még ha akarná, se értené a mondanivalót, de akkor, ha már ilyen okosak vagyunk, nem válhatna megszokottá, hogy mielőtt bárki nyilatkozik, először utána néz, majd az immár helyes ismeretek birtokában átgondolja a dolgot, és csak aztán teszi közhírré a véleményét? Mindjárt jobb lenne a szereplőknek is, a közönségnek is, meg neki is.

(jó, jó, tudom én is, hogy szó sem lehet róla, és semmiképp sem, még véletlenül sem válhat megszokottá, de van, aki már csak ilyen, mint én – állandóan hülyéskedik)

PLAKÁTOK

Tele az ország az Orbán-kormány nemzeti konzultációs plakátjaival. Látom ezeket minden nap az utcán, és feltűnt valami. Mit is mondanak, mi van rájuk írva? (Emlékezetből idézem az utcán látott szövegeket, ezért lehet, hogy valamelyikre pontatlanul emlékszem.) „Dühíti Önt Brüsszel?” „Tart attól, hogy visszatér a Gyurcsány-korszak?” „Soros György újra támadásba lendül?” „Felháborítja az illegális bevándorlás?” „Félti a gyermekét a szexuális propagandától?”

Öt olyan plakátszöveg, amely semmilyen pozitív állítást nem tartalmaz, nem tesz mást, mint hogy különféle veszedelmekkel riogatja a közönséget. Egyedül a hatodik plakátszöveg mond valami vonzót, amelyik így szól:

„Emelné a minimálbért?”

Orbánéknak ma már szinte nincs pozitív mondanivalójuk, csak az emberek félelmeire építenek, amely félelmeket maguk gerjesztik. Eltekintve a minálbérek, és általában a bérek emelésétől, nem valami jót kínálnak az embereknek, akiktől támogatást kérnek, hanem valaminek a megakadályozásához kérik a támogatásukat.

Nem egy jobb világot ajánlanak az embereknek, hanem a szembenállást a nyugati világ értékrendjével.

Hasonlóképpen feltűnő, hogy míg a négy igenes népszavazás óta minden korábbi népszavazási kezdeményezést úgy fogalmaztak meg, hogy a támogatóknak a kérdésekre igennel kellett válaszolniuk, Orbán már kormányának 2016-os népszavazási kezdeményezését úgy fogalmazta meg, hogy híveinek nemmel kelljen válaszolni, és a mostanira is öt nemmel kell válaszolniuk azoknak, akik a Fideszt támogatják.

Kamunépszavazásnak hívják az ellenzékiek Orbánnak ezt a kezdeményezését, de ez szerintem tévedés: Orbán mind az előző, mind a mostani kezdeményezéssel az Európai Unió közös értékeire mondat híveivel nemet, előkészítve egy majdani kilépést.

A plakátok közül is négy – a Brüsszelre irányuló, a Sorosra, az „illegális bevándorlásra” és a „szexuális propagandára” irányuló kérdés – az Unióval kialakult konfliktusokban kéri híveinek támogatását. Komolyan kell vennünk a népszavazási kezdeményezést is, a nemzeti konzultációs plakátokat is.

Nem mellékes ügyekről, nem látszatokról, hanem alapkérdésről van szó: a nyugati világhoz, az Európai Unióhoz tartozó, az euroatlanti világ értékeit magáénak tekintő Magyarországot szeretnénk-e, vagy egy keleties, tekintélyelvű, önkényuralomban élő Magyarországot.

A Te országod, a Te pénzed!

Kedd éjszaka a Momentum aktivistái országszerte több helyen is kijavították a nemzeti konzultációs plakátokat. A “Te országod, a Te hangod” kampányszlogen helyett “A Te országod, a Te pénzed.” javítás került a plakátokra.

„Propaganda helyett valódi segítséget!” matricák kerültek számos plakátra országszerte. Budapest több pontján, de például Veszprémben, Szegeden, Gyulán és Szombathelyen is helyesbítették a propaganda üzeneteket…

” Miközben százezrek veszítették el munkájukat, a kormány az emberek megsegítése helyett a közpénzek lenyúlására, a saját emberei zsebének kitömésére és propagandára használja a járványt” – olvasható a párt Facebook-oldalán. A párt arra buzdítja a polgárokat, hogy a kihelyezett pultjaiknál adják le a konzultációs íveket.

A magyar állampolgárok pénzét ne propaganda konzultációkra, NER-oligarchákra és a kihasználatlan stadionokra és vasútra költsék, hanem például:

  • 100000 forintos minimumjövedelemre,
  • megduplázott családi pótlékra,
  • egészségügyi és szociális dolgozók fizetésének emelésére,
  • a digitális oktatás feltételeinek megteremtésére,
  • a hazai kis- és középvállalkozások támogatására.

Juncker nem, de Timmermans lehet?

0

Emma Dobigny Degas-nak volt az egyik kedvelt és keresett modellje: a fiatal, érzékeny és pajkos nőt Degas 1865-1869 között többször megfestette, s minden bizonnyal Emma több volt mint modell. A kihívóan szép Emma Degas-n kívül más korabeli festőt is megihletett, így Corot-t, Tissot-t és Chavannes-t.

Degas híres képét, a Női portrét 1876-1880 között festette: a képen egy fekete, fátyolszerű főkötőben egy idősebb nő látható. A Melbourne-i Nemzeti Galéria kutatói 2016-ban a legmodernebb technikával kimutatták, hogy Degas egy korábbi, Emma Dobignyről készített portréját festette át. Kiderült, hogy az eredeti képen Emmát koboldfülekkel ábrázolta a festő. Meglehet, nem is annyira esztétikai, mint inkább morális okok miatt festette át később Degas a képet, s próbálta eltüntetni örökre a koboldfülekkel ábrázolt és gúnyolt egykori modelljét és kedvesét.

Degas mindezt saját művészi és erkölcsi megfontolásából tette, maga döntött így, a saját költségéből, a saját belátása szerint, saját akaratából.

Mindezt azért hangsúlyozom, mert olvasom, hogy Orbán Viktor azt ígérte, hogy a Soros és Juncker arcképét megjelenítő plakátokat hamarosan „átfestik”, s Junckert Timmermans váltja a plakátokon.

Orbán szeret átfesteni: intézeteket hozott létre, hogy fessék át neki a múltat, a legfőbb ügyész szakmányban festi át a jelent, s most a szolgahad épp átfesteni-átszerkeszteni készül a Soros-Juncker-féle plakátokat.

Degas a saját költségéből, Orbán az én, te, ő, mi, ti, ők költségéből. Degas a saját belátása alapján, autonóm módon döntve, Orbán gyáva alakként, nyakig beszarva a Néppárttól.

Degas a morális érzékére támaszkodva, Orbán kizárólag önnön aljasságára, Degas őszintén, Orbán hazug módon.

És míg Degas eltüntette a koboldfüleket, Orbán a Néppárt minden egyes tagjának épp koboldfüleket pingál.

És persze tudom, hogy a Néppárt számára Timmermans politikai ellenfél és vitapartner. De a velejéig romlott Orbán nem vitatkozik vele, hanem kiszerkeszteti őt egy aljas és hazug plakátra, hogy a Fidesz hívei ujjal mutogassanak rá, szörnyülködjenek rajta vagy gúnyosan kiröhögjék. A plakátírózás területén ennek is szép hagyományai vannak.

Engem különösebben nem érdekel Timmermans, de ha a Néppárt vezetőiben maradt még valami az elemi tisztességből, a konzervatív morálból és abból, amit európai ethosznak szokás nevezni, akkor leginkább most kellene kirúgniuk a Néppártból a Fideszt, méghozzá úgy, hogy az egész züllött bandának a lába se érje a földet.

Ha mégsem, akkor Orbánnak tökéletesen igaza van, a Néppárton belül mindenki koboldfület érdemel, s ez az egész európai vircsaft lassan kezdheti leereszteni a redőnyt.

Gábor György

Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

Azért fura dolog ez a kávé, amit minden délben iszunk. Egész Európa issza, mégis a törököktől, araboktól tanultuk meg a főzését, ráadásul mikor Budán az első feketelevest felszolgálták, az alaposan megégette Török Bálint nyelvét, évekig kúrálta a Héttoronyban – mégis megszerettük ezt az italt. Ahogy Európában mindenhol megszerették, ami azt mutatja: európaiak vagyunk mi mégis.

És egyre inkább érezzük is ennek a súlyát. Abszurd, hogy ebben a helyzetben, amikor sokan azt hiszik, kifelé áll a szekerünk rúdja az Unióból, sőt, olyanok is akadnak, akik örülnének a kilépésünknek – nem tudom, mit várnak ettől, nyomoron és a középkorba visszacsúszáson kívül – szóval épp most kezd fontos lenni nem csak az ellenzék, de a kormány számára is az uniós helyzetünk. Ilyen komoly uniós választási kampányt még nem láttunk, de hiszen tétje is van: most valóban kockán forog Európa sorsa.

Azt a legkevésbé sem nevezném meglepőnek, hogy Áder János tegnap kiírta az uniós választásokat, mégpedig május 26-ára, ami egy vasárnapi nap lesz. Mondom, nem meglepetés, viszont meg kell említsük, nehogy valamiképpen megfeledkezzünk róla, sőt, Áder külön ki is hangsúlyozta:

„A választás valamennyi választójoggal rendelkező honfitársunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásolja az Európai Unió jövőjét.

Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson.”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Az már érdekesebb fejlemény, hogy az Unió elkezdett komolyabban reagálni az eddig érdeklődési körén kívül eső magyarországi kampány iránt. Ehhez azért kellett a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert válogatott hazugságok társaságában ábrázoló ominózus plakát, ami annyira sértő volt, hogy tegnap Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője azt nyilatkozta a Spiegelnek: elvárja Orbán Viktor bocsánatkérését.

„Megjegyzéseivel és plakátkampányaival Orbán Viktor súlyos károkat okozott az EPP-nek. Azt várom tőle, hogy kérjen bocsánatot és vessen véget a kampánynak.”

Akkora a felzúdulás német földön a Fidesz kampánya miatt, hogy mértékadó források szerint kedden Gulyás Gergely és Balog Zoltán titokban Berlinbe utazott békeküldetéssel: forrásaink úgy tudják, azt is felajánlhatták, hogy március 15. után leszedik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Ez a mi fogalmaink szerint engedmény, csak hát európai fogalmak szerint nem is lenne szabad ilyen hazug plakátoknak létezniük.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

A felzúdulás tehát hatalmas, elannyira, hogy komolyan szóba került, miszerint a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból. Ma délelőttre az ezt javasló pártok száma kilencre emelkedett, és mivel a Néppárt csoportja összesen ötven pártot tömörít, elmondhatjuk, hogy a tagpártok majd’ húsz százaléka nem vállalja a közösséget a magyar kormánypárttal. A kizárás veszélye tehát reális, akkor is, ha a javaslatot tévő pártok képviselői egyelőre csak a néppárti frakció nyolcadát adják: ne feledjük, nem a pártok, hanem a képviselők száma a döntő, hiszen ők szavaznak végső soron. Ámde a Néppárt fő erejét a legtöbb mandátummal rendelkező német CDU, a francia Republikánusok, a spanyol Néppárt és az olasz Forza Italia adják – ők még nem nyilatkoztak az ügyben, de már nagyon csúnyán néznek.

Folyik a vita az esetleges kizárás időpontjáról is: ha ugyanis a kampány alatt, gyorsított eljárással zárnák ki a pártot, az más helyzetet teremtene, mint ha a választások utánra halasztanák ezt (és ha mégis maradhatnak, az egy teljesen új, harmadik helyzet, aminek semmi köze a korábbihoz, még ha látszólag nem is változik semmi a mostanihoz képest). Kockázatos lenne a kampány alatt reszkírozni a néppárti frakció egységét egy távolról sem egyhangú eredménnyel kecsegtető szavazással – ha fogadni lehetne ebben az ügyben, erre tenném a legkevesebb pénzt, a későbbi kizárásra többet dobnék be, arra pedig a legtöbbet, hogy maradni fognak egyelőre, ám bizonyos, nagyon szigorú feltételek mellett.

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mielőtt bárki félreérti: ahogy Magyarország nem a Fidesz, úgy a párt kizárása sem jelenti az ország kizárását az Unióból, ez csak egy parlamenti aktus. Miben befolyásolná ez a mi hétköznapi életünket?

Minden nagy remény dacára, mely az ellenzéki érzelmekből és indulatokból fakad, azt kell mondanom: alig valamiben.

Itt arról van szó, hogy ha ki is zárnák a Fideszt, attól még az országra nem fognak más szabályok vonatkozni, mint eddig, legfeljebb a magyar kormánypárt brüsszeli képviselőinek lenne kevesebb beleszólása a dolgokba, kisebb befolyása az ügyekre, és elveszítenék a most igen erős Néppárt támogatását is saját javaslataik esetében. Az külön kérdés, hogy a választások után létrejön-e az Európai Parlamentben az a szélsőjobboldali frakció, ami a „nemzetek Európája” elvét képviselné, ugyanis egy kizárt Fidesz képviselői csak ebbe ülhetnének át és az is kérdéses, hogy egy ilyen frakciónak lehetne-e akár csak komolyan vehető tagsága, szavazattömege, ereje – a hétköznapi élet szempontjából azonban ez csak annyiban számítana, hogy a Fidesz kevesebb javaslatot tehetne majd és még kevesebbet fogadnának el tőlük. Valóban a perifériára kerülne, de a magyar választók életét ez nagyban nem befolyásolná, ennek csak az Európai Parlamentben van fontossága, ott azonban nem kicsi.

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

És nem csak a kizárás réme fenyegeti a magyar kormánypártot, hanem, izé, a lelepleződésé is. Pénteken nyilatkozatban szólította fel az ország vezetését az Európa Tanács korrupcióellenes testülete, hogy

„Magyarország hozza nyilvánosságra az Európa Tanács országjelentését és hajtsa végre annak ajánlásait!”

A testület azt vizsgálta korábban, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A vizsgálat megállapította, hogy Magyarország mellett még nyolc tagállam nem hajtotta végre a korábban megfogalmazott, a visszaélések és a megvesztegetések megelőzésére vonatkozó javaslatokat.

Maga az országjelentés ugyanakkor nem kerülhetett nyilvánosságra, Magyarország ugyanis nem engedélyezte, hogy az Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye a dokumentumot. (Rajtunk kívül csak Fehéroroszország tiltotta le a jelentést.) Most a testület újra Magyarországon járt, és magas rangú hivatalnokokkal találkoztak, ennek során hangzott el a nem kérés, hanem követelés.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

Hanem arról, hogy mindenki közzétette a korrupcióval kapcsolatos eredményeiket, csak Fehéroroszország és mi nem. Nem ők lógnak ki a sorból, hanem mi, nem mindenki közlekedik ellentétes sávban az autópályán, hanem mi…

Nagyjából elmondható, hogy mióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ennyi figyelmet talán összesen sem szenteltek nekünk (kivéve talán a Tavares- és Sargentini-jelentések vitáit). Most kéne nagyon meggondoltan, taktikusan viselkednie minden magyar politikai vezetőnek, az ellenzékieket is ideértve, ugyanis a mostani cselekedetek, döntések meghatározhatják akár évtizedekre is a jövőjüket, az ország jövőjéről már nem is szólva.

Orbán Viktor hagymázas álmairól kevés szót érdemes ejteni, az már most látszik, hogy a brüsszeli Európa Parlament nagyon nem a budapesti Országház, az ottani képviselők nem engedik, ha valaki mindenféle trükkökkel és cselekkel a nyakukra akar ülni, lerázzák magukról, mint kutya a vizet, bika a cowboyt a rodeón, nincsenek olyan nyomorúságos helyzetben sem ők, sem országaik, hogy rá lehessen őket kényszeríteni akár ígérettel, akár zsarolással rossz döntésekre.

A magyar kormánypárt jövője – legalábbis Brüsszelben – egyre kevésbé tűnik fényesnek. Már csak az a baj, hogy nem Brüsszelben élünk, hanem Budapesten…

Egyet tudok mondani – igen ritka alkalom ez az én életemben, mármint, hogy bármiben is egyetértsek Áderrel – de azt mindenképpen javaslom, amit a köztársasági elnök címét viselő úr is javasolt.

Nevezetesen, hogy mindenki menjen el május 26-án szavazni.

Aztán majd meglátjuk, mire megyünk együtt.

Mai kérdés – Hoz a Fidesznek új szavazókat az EU-t támadó plakátkampány?

0

This poll is no longer accepting votes

Hoz a Fidesznek új szavazókat az EU támadó plakátkampány?

„Minek nekünk az öreg zsidó akkor?”

Meg szoktam védeni Orbán Viktort. Ismerőseim, barátaim közül ugyanis sokan azt állítják, hogy Orbán antiszemita. Vitatkozom velük, mert szerintem ez nem igaz.

Úgy gondolom, és már hosszú évek óta ez a véleményem, hogy Orbán rosszabb annál, mintha antiszemita lenne. Orbán populista, ami ebben az esetben – pontosabban, az ő esetében – azt jelenti, hogy számára a hatalom mindennél fontosabb, ennek megszerzése és megtartása érdekében bárkivel képes alkalmi szövetségeket kötni.

Adott esetben szélsőségesekkel, kirekesztőkkel, antiszemitákkal is.

Mindennek csak látszólag mond ellent, hogy a miniszterelnök időnként „lenyilatkozza”, hogy Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, hogy nálunk él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, ráadásul minden más országnál nagyobb biztonságban.

Ez azonban csak az egyik oldal, a mérleg másik serpenyőjében ott a kormányzati hátszéllel erősített Horthy-kultusz, a Szabadság téri emlékmű és a Sorsok Háza körüli történelemhamisítás. Nem beszélve a milliárdokba kerülő és mindmáig tartó Soros elleni kampányról. Nemrég még a zsidó származású magyar-amerikai milliárdos fotójával volt tele az ország számos plakáthelye, s bár a hivatalos cél nem az volt, hogy Soros zsidó voltát hangoztassák, „mellékszálként” ez is jól funkcionált, mert mindenki tudta, hogy miről van szó.

Egy nyári Fidesz frakcióülésen Gulyás Gergely állítólag feltette a kérdést: ha nem ártott a Fidesznek, amikor a vizes világbajnokság idején eltűntek a Sorost ábrázoló és őt kritizáló plakátok az utcákról, akkor a vb után, amikor elmentek a külföldi sportolók és szurkolók, miért kell újrakezdeni a kampányt ellene? „Minek nekünk az öreg zsidó akkor?” – kérdezte Gulyás. Mire Orbán: „Mi is gondolkoztunk ezen elvtárs, de augusztus van és semmi nem jutott eszünkbe helyette, marad a Soros”.

Mindez alátámasztja, amit az elején írtunk: hogy Orbán és a Fidesz, valamint az általuk fémjelzett kormány nem utálja, csak használja Sorost, és az antiszemita kártyát. Ráadásul úgy, hogy közben mossák kezeiket: ők soha egyetlen szóval nem utaltak Soros zsidó származására, arról pedig, hogy ki mit gondol róla, ők tényleg nem tehetnek. Magyarországon szólásszabadság van, és mindenki azt, gondol, amit akar.

Sunyi és alattomos hozzáállás ez, nem kell különösebben okosnak lenni ennek belátásához.

De van ennek a történetnek egy másik olvasata is. Amíg a Fidesznek volt egy Simicskája, aki – stílszerűen szólva – Orbán pártjának éceszgébereként is funkcionált, addig csak úgy sorjáztak az ötletek. Nem mondanánk, hogy ezek tisztességes, korrekt ötletek voltak, épp ellenkezőleg – de a Fidesz szempontjából igen hasznosnak bizonyultak. Amióta nincs Simicska, az elvtársak nem tudnak újat kitalálni a gyűlölet fokozására. Maradnak a migránsok és mögöttük Soros, őt lehet felelőssé tenni minden gonoszságért, a magyarság elleni támadásokért. Ő akarja tönkre tenni a keresztény kultúrát, valamint egykori, őt és sorstársait megtagadó hazáját.

„Minek az öreg zsidó akkor?” A kérdés nem jó, mert így kellett volna föltenni: „Meddig használjuk még az öreg zsidót akkor?” Ebben az esetben a válasz is más lett volna: „Addig elvtárs, ameddig nem találunk helyette mást, akit gyűlölni lehet”.

Rogánt kérdeztük volna, a válaszra még várunk

Egy napig vártunk, hátha csak elfoglaltak. Más, a közvélemény tájékoztatásánál is fontosabb dolguk akadt, és ha ezzel végeztek, akkor ránk is bizonyára sort kerítenek.

Rogán Antal minisztert kérdeztük volna, vagy ha ő nem ér rá, akkor valamelyik helyettesétől is elfogadtuk volna a választ. Esetleg a helyettese helyettesétől.

Mindegy, nekünk már az is elég, ha embernek néznek bennünket. Vagy ha bennünket nem is, akkor azokat, akiket képviselünk. Jelesül, az olvasókat. Nem a mi magánkíváncsiságunk okán kérdeztük (volna) ugyanis a Miniszterelnöki kabinetiroda vezetőjét, hanem a közvélemény kívántuk tájékoztatni. Ez a dolgunk, erre szerződtünk.

A napokban elindult ENSZ és EU ellenes plakátkampánnyal kapcsolatban vártunk válaszokat Rogán Antaltól. Megkérdeztük (volna) például, hogy rendelkeznek-e engedéllyel a plakátokon és a videoüzenetekben szereplő személyektől arcképük kampány célú felhasználására? Kértek-e egyáltalán erre vonatkozó engedélyt? Kinek a fotói a szóban forgó képek, fizetnek-e szerzői jogdíjat értük? Ha igen, kinek és mekkora összeget? Hány példányban nyomtatják, illetve sokszorosítják a plakátokat és a videokat, ezzel arányos-e az értük fizetendő díj? Amennyiben ingyenes forrásból származnak a fotók, melyek ezek, kértük, nevezzék meg.

Vártuk a választ. Realisták vagyunk, ezért nem gondoltuk, hogy a kérdéseinkre minden igényt kielégítő választ kapunk, de abban azért reménykedtünk, hogy valamilyen válaszféle érkezik. Mellébeszélő, maszatoló, esetleg kioktató. A legjobban persze annak örültünk volna, ha valódi kérdéseinkre valódi válaszokat kapunk, de megvalljuk őszintén, miután Magyarországon élünk, kevesebbel is beértük volna.

De még ezt a keveset sem kaptuk meg. Rogán Antal hivatala szóra sem méltatta az érdeklődő újságírót. Aki, lásd, mint fenn, nem a magánérdeklődését próbálta ily módon kielégíteni, hanem a kormány által gyakran hivatkozott embereket szerette volna tájékoztatni.

Talán majd legközelebb. Addig is, várjuk Rogán úr válaszát. Határidő folyamatos.

A nap kérdése – Kampányol a kormány

0

Kampányt indít a kormány, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye: a Sargentini-jelentés egyértelműen hazugságokon alapul, az Európai Parlament pedig szabálytalanul szavazta meg.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint az embereket befolyásolják a kampányokban megfogalmazott állítások?
×

Mit gondol most a vezető rabbi Hollik úrról?

Sokan kiakadtak azon, amit Hollik István, a Fidesz-KDNP szóvivője nem sokkal a futball világbajnokság döntője előtt a Facebook oldalára írt: „A foci persze arról szól, hogyan küzd két csapat a pályán. De a foci ennél mindig sokkal többről szól. A világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország.”

Mindez persze nettó hülyeség, mert ahogyan a horvát csapatban horvátok, a francia válogatottban francia emberek futballoztak. Talán az keltette fel Hollik úr érdeklődését, és késztette őt kétes tisztességű bejegyzésének megírására, hogy a csapat több játékosa szabad szemmel is jól láthatóan fekete bőrű volt.

Hogy zsidók voltak-e a francia csapatban, azt – szerencsére – nem kell tudnunk. (Remélhetőleg Hollik úr sem tudja.) Ez utóbbi amúgy azért is érdekes, mert 2018 februárjában Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija Hollik István Fideszes képviselőjelölt választási szórólapján szerepelt. A szórólapon Köves arról ír, hogy Hollik István személyében lát garanciát arra, hogy zsidó hitéleti és kulturális élet kiteljesedéséhez minden szükséges segítséget megkapjanak.

Köves Slomó politikai szerepvállalását követően akkor többen is megütközésüket fejezték ki. Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke például az akkor még létező Magyar Nemzetben nyílt levélben kérte számon Kövestől, amiért beszállt a kampányba.

Köves a Zsidó.com portálnak adott interjúban elnézést kért, ahogy fogalmazott: „ha ez a kampányba való beszállásként értelmeződött, akkor lehet, hogy hiba volt, ezért elnézést.”

Miközben már akkor is értékeltük Köves Slomó gesztusát és bocsánatkérését, megjegyeztük, hogy a megfogalmazás lehetett volna egyértelműbb és szerencsésebb is. Egy pártszövetség képviselőjelöltjének szórólapján, ahol a pártszövetség, jelent esetben a Fidesz-KDNP logója is szerepel, nem a kampányba való beszállásként értelmezhető, hanem konkrétan a kampányba való beszállás.

Most, Hollik úr legújabb megnyilatkozása kapcsán csak annyit kérdezünk Köves Slomó vezető rabbi úrtól, hogy az ő szemében miként „értelmeződik” a zsidó hitéleti és kulturális élet kiteljesedéséhez minden szükséges segítséget megadó Hollik István mostani, rasszista és kirekesztő megnyilvánulása.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK