Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Helyzetjelentés – avagy a kilátástalanság lehetősége

Látva a legújabb közvélemény kutatást, igazából nincs mit jelenteni. A végeredmény a várt helyzettel azonos. Beérni látszik az a szívós, kemény, de főleg tengernyi munka, amely 2006-ban indult, és amelynek eredményeképpen húsz évvel később, azaz 2026-ban nem nagyon fog a Parlamentbe jutni se szocialista, se szociáldemokrata, se liberális, se zöld párti képviselő. Kevés vigasz, hogy viccpártos meg szélsőjobbos se. Lesz egy NER Orbánnal, és lesz még egy NER Orbán nélkül, oszt annyi.

Nekünk is.

Arról, hogy mindez kiknek köszönhető, már nagyon sokat írtam. Minden népet az értelmisége vezeti, tőlük kap iránymutatást, példát, ők azok, akikben megvan az érdeklődés a dolgok iránt, ezért utánamennek az információknak, amíg meg nem szerzik, sőt a megszerzett információkat fel is tudják dolgozni, ebből következően a kialakított helyzetértékelés alapján a politikai tennivalók meghatározhatók. A nép ezt nem tudja megcsinálni, szükséges az iránymutatás.

Ha a helyzetértékelés hibás, vagy ha egyénieskedő (én mondom meg a tutit, mindenki másnak kuss), vagy ha nem jut el a néphez (nálunk mindhárom érvényesül), akkor az országot a nép által megválasztott rossz politikusai zsákutcába, szakadékba, vagy akár egy imbolygó állvány tetejére is vezethetik, ahol még a talpon maradás is nehéz, nemhogy a visszatérés a vezéri lázálmokból a földre. Mindez azért, mert az értelmiség nem intézte el, hogy a rossz politikusokat a nép jobb politikusokkal váltsa le. És ez nem a nép hibája ám!

A kacagtató elem az egészben az, hogy a vallásos választók, a NER lapok által speciális információkkal etetett, politikailag hithű választók, valamint a nagyon kevés tudatosan konzervatív (ha egyáltalán van olyan) választók mind a FIDESZ-re szavaznak, az összes többi szavazó, akiknek egyike sem konzervatív, azok meg mind a TISZÁ-ra. Így valósul meg egy olyan „ellenzéki összefogás”, ahol „nincs vita a pártok között”, mivel csak egy ellenzéki párt van, ráadásul az a párt konzervatív eszméket vall, miközben a szavazóinak abszolút döntő többsége nem ért egyet ezekkel az eszmékkel. Nem írom le ötszázadszor, hogy miért szavaznak mégis a saját pártjaik helyett egy konzervatív pártra, amely ráadásul olyan, mint egy szakácsverseny indulója, aki még sohasem főzött. A versenyen akarja megtanulni.

A fenti folyamat eredményezi azt, hogy a magyar politikai palettán a speciálisan magyar  „konzervatív”, azaz a bigott-szuverén-mimagyarok irányzaton kívül nem marad semmi. Az óellenzék eltűnik a süllyesztőben, és ahogy valamelyik TV műsorban hallottam, az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, becsukja az ajtót, és kész. Bezárni nem kell, nincs már ottan semmi féltenivaló. A nép ítélkezett. Lefelé tartott hüvelykujjal. Punktum. Hogy esetleg helytelen információk alapján, amely zavaros elegyben sok volt az átverés, az a demokráciákban lényegtelen.

Persze, ha a TISZA győzne, még az is jobb lenne az országnak, mint a mostani szörnyűség. Az előny egyrész abban mutatkozna, hogy a saját magunk által a saját nyakunkba ültetett, önjáró kolonc nélkül sokkal népszerűbbek lennénk Európában. Ez minden szempontból kedvezőbb, hazahozhatnánk a nekünk megítélt EU-s pénzeket, és nem akarna velünk senki direkt kiszúrni, ahogy most. A másik előnye az, hogy kevesebb közösből való lopással kellene számolni. Ebben nem az ellopott összeg a lényeges, az a GDP-hez képest ma is elhanyagolható, hanem a vele kötelezően együtt járó urambátyám világ megszűnése, azaz eltűnne az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” állapot. Ez azért nagyon fontos, mert így az egyes pozíciókra szakembereket lehet kinevezni, ugyanis a kinevezéseknél nem lesz fontos a mi kutyánk kölyke jelző, vagy a haverság, esetleg még bizalmasabb viszony. Tengernyi tehetségtelen ostoba tűnhetne el a süllyesztőben, és jöhetne helyettük akár hozzáértő nemtolvaj is. Hosszú folyamat, de három-négy év alatt megvalósítható – ha van rá szándék. Mivel a TISZA legfontosabb jelszava a lopásmentesség, határozottan létezik esély, viszont csak akkor, ha a TISZA hatalomra jut. De nem jut.

A helyzet sajnos az, hogy a vadonatúj ellenzék nagy valószínűséggel veszít. Oka egyszerű: a FIDESZ-nek volt, van és lesz is 2,5 millió stabil szavazója, a TISZÁ-nak nyolc hónapja nulla volt, 2026-ban meg kábé 2 millió várható, esetleg ha nagyon jól ígérgetnek, legfeljebb 2,3 millió, azaz a 200.000 mindig hiányozni fog, amennyi még szükséges lenne a győzelemhez. A FIDESZ-től ugyanis, mint azt a közvéleménykutatások mutatják, a TISZA máig nem tudott átcsábítani magához egy darab tényleges FIDESZ szavazót sem. Néhány bizonytalan, virtuális fideszest igen, de az láthatóan kevés.

A fentiek szerint Orbánt nem győzi le soha senki, a NER majd egyszer, mikor már végképp tarthatatlan, nagy robajjal fog összedőlni. A politikai rendszer újbóli felépítése keserves meló lesz. A helyzet elkerüléséhez (ahogyan azt már „néhányszor” írtam), a nagy olvasottságú médiafelülettel bíróknak folyamatosan kellett volna cáfolni azt a nagyon sokak által hatalmas sziklákból 18 év óta összehordott, égig érő népi hitet, hogy a magyar politikai palettán NEM Orbán a legrosszabb, és el kellett volna terjeszteni, hogy DE, Orbán a legrosszabb (aminthogy így is van). Akkor már rég nem lenne sehol. De még itt van. És sokáig itt is lesz, hiszen a nép szerint NEM ő a legrosszabb, cáfolat meg nincs.

Ha Orbán belerobbantaná a Gellérthegyet a Dunába, mert nem lett kereszt az emlékművön, és ebből hatalmas árvíz keletkezne, óriási károkkal, hamar végigfutna az országon, hogy ez rossz, nagyon rossz, rettenetesen rossz, de ha nem ő regnálna, akkor még rosszabb lenne. Bizony, hogy úgy, ecsémuram!

Nagy Grat mindenkinek. Akiket illet, természetesen.

(zárójeles megjegyzés: Magyar Péter saját konteóm szerint egy Orbán megbuktatására irányuló fideszes összeesküvés főszereplője, akinek az Orbán nélküli NER-t kell(ene) összehozni, de ez a fentebb írtakon nem változtat semmit)

Átveréstechnika

Azt mondja Vitályos Eszter kormányszóvivő, mégpedig bele a képünkbe, hogy: „A nemzeti kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben.”

És ezt bizony komolyan kell venni, hiszen a derék jogászasszony egy NATO és EU tag, európai ország kormányának nevében beszél, azaz közlése nem sorolható a borközi állapotban elhangzó kocsmamonológok közé, és nem is használtautó kereskedő szöveg, amelyet a nepper a gyanútlan vevőhöz intéz, hátha nem veszi észre a mindentjavító permeten átütő sötétbarnaságot a metálszínű karosszérián.

Komolyan vétel? Hát, kérem, az ember a szöveget elolvasva erősen gyanakodni kezd. Két és félszer, az ugyebár 250 százalék. Ha ez igaz, annyira egészségesnek kellene lennünk, mégpedig a népség, katonaság egyaránt, hogy a nyugdíjasok délutáni programként szaladgálnának fel a Himalájára- Szép is lenne, de nem így van. Ahogy az utcákon látható, még menni sem könnyű nekik, azaz a szóvivői szöveg bosszantóan kövér hülyeség.

Vajon mi lehet a baj? Egy kormányszóvivő csak nem hazudhat! Legfeljebb téved. Például abban, hogy szerinte 2010-ben Gyurcsány kormány volt, Gyurcsány ugyanis 2009 márciusában lemondott, és áprilistól már a Bajnai kormány védte ki a világválság azon támadásait, amelyeket Gyurcsányéknak addig nem sikerült kivédeniük. Az ember ugyan elgondolkodik rajta, hátha nem is tévedés a Bajnai és a Gyurcsány kormány összemosása – hiszen Bajnai már 10 éve tárgytalan, míg ugyanakkor Gyurcsány bármifajta negatív színben való feltüntetése még legalább 500 évig hatásos a népre – de aztán legyint túllépve a kisebb átverésen, és inkább a tárgyra tér.

A szöveg bajait tekintve először is itt van az a fránya pénzromlás. 2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, az azóta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint.

Ha tehát a szóvivő asszony által emlegetett „két és félszer” értéket elosztjuk a pénzromlással (~2,5/2,2389), a tényleges többletköltés abszolút értékben már csak 1,12-szeres, azaz csak 12 %-kal több mint 2010-ben volt. 14 év alatt. Nagy eredmény, mi?

Érdekesség, hogy az inflációról a mi kedves pénzügyminiszterünk, név szerint Varga Mihály is simán meg szokott feledkezni, ami egy jogásztól még csak-csak elfogadható, na de egy szakirányú végzettséggel bíró pénzügyminiszter? Lehet, hogy a mi kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányunk dilettánsokból van összeválogatva? Ha erről az jutna eszünkbe, hogy az igazi autokráciában mindig a Főnök a legokosabb (a többit ennek figyelembe vételével nevezik ki), olyan sokat a dilettánsozással nem tévedhetünk.

Jobb helyeken a különböző ágazatokra fordított állami költést természetesen nem abszolút értékben adják meg, hanem mindig az akkori GDP-hez viszonyítva, hogy a különböző korszakok összehasonlíthatók legyenek. Ez elvileg nálunk is így van, csak doktor Vitályos kormányszóvivő nem foglalkozott vele, mégpedig azért nem, hogy a kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányt jobb színben tüntethesse föl. A kormányszóvivői trükk hatását úgy lehet lenullázni, ha visszaállítjuk a GDP-t mint viszonyítási alapot, és ahhoz mérjük a „többlet” ráfordítást. 2010 és 2024 között a GDP növekedés 38,5 % (évente átlag 2,35 %, ami a rengeteg EU pénzt és a világgazdaság erősen emelkedő szakaszát figyelembe véve nem valami sok).

És akkor immár a GDP-hez viszonyítva az egészségügyre költött pénz „emelkedését”, a helyes érték, tovább csökken, mégpedig mínusz 19 százalékra (1,12/1,385 = 0,81). Ebből következően az egészségügyet érintő tényleges ráfordítási különbség a „két és félszer annyi” helyett a „majd húsz százalékkal kevesebb”. Elég kínos melléfogás egy kormányszóvivő esetében, aki a kormány szócsöve, és a sok okos miniszter meg a még sokkal okosabb miniszterelnök összegezett okosságú véleményét közvetíti.

Megjegyzendő, hogy ha valaki csak amiatt észrevételezi a szöveget, hogy a GDP-hez képest nem nőtt a ráfordítás, és a pénzromlást nem veszi figyelembe, több szempontból is téved:

  • egyrészt a szóvivő asszony nem a relatív, hanem az abszolút növekményről beszélt, vagyis ez a kijelentését nem cáfolja,
  • másrészt bárki mondhatja azt, hogy ugyan a GDP-hez képest tényleg nem nőtt, de abszolút értékben, ha nem is 2,5-szöröse a 2010-es értéknek, de mégiscsak az 1,8-szorosa, holott ez a kijelentés a 2010. óta bekövetkezett 239 %-os infláció miatt nem igaz. Sőt, messze nem.

Persze lehet a fenti adatokban kételkedni is. Mivel a hívők szinte biztosan ezt teszik, a számítás alátámasztása érdekében két írásból is idézek:

Economix; 2022. november 15.

„Magyarország GDP-arányos egészségügyi kiadásai a harmadik legalacsonyabbak az Európai Unióban, mindössze a bruttó hazai termék 6,4 százalékát költjük egészségügyre, 2010-ben 7,5 százalékot fordítottunk erre a szektorra – ez áll a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi jelentésében. Egészségügyre a többi visegrádi ország a GDP-je 7,1 százalékát költi, az uniós átlagköltés pedig 9,9 százalékon áll.”

„Az egészségügyi kiadások GDP-arányos átlagos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, azonban Magyarország esetében csökkenő trend figyelhető meg.”

index; 2023.november 28. (egy évvel később)

„A tavalyi évben uniós szinten a betegbiztosítási és egészségügyi kiadások 8,1 százalékot tettek ki a GDP százalékában mérve, ez 0,4 százalékpontos csökkenést jelent a megelőző évhez képest.”

„Magyarország (4,7 százalék) továbbra is sereghajtó, és az adatok szerint a tavalyinál is rosszabb a helyzet, mivel Észtország (4,8 százalék) és Litvánia (4,7 százalék) is megelőzte.”

Az utóbbiból látható, hogy az egészségügyre fordított pénz 2023-ra még a számított 19 %-nál is jobban csökkent, azaz a kormányszóvivő asszony… khm… nem a valóságot közli. Ami nem szép dolog, de a regnálóknak hasznos.

Mondott persze Vitályos még mást is. Például:

„Az állami felelősségvállalás mellett megindultak a fejlesztések…”

Állami felelősségvállalás. Aha. Az állam vállalja a felelősséget az állami egészségügy kiépítését, fejlesztését és működtetését illetően, hogy az emberek bizalommal, és a gyors gyógyulás reményében kereshessék fel az intézményeket.

Mint tudjuk, Magyarországon az egészségügyi kiadások 68 százaléka származik állami forrásból, ami 12 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió és 10 százalékponttal a többi visegrádi ország átlagánál, azaz a magyar emberek jól érzékelhető aránybeli különbséggel fordulnak (= kénytelenek fordulni) a magán egészségügyi ellátás intézményeihez, mint az EU szerencsésebb országaiban, ahol jobb az állami ellátás. A magyar állami egészségügy a „megindult fejlesztések” ellenére ezer sebből vérzik, és ha ebből párat rá is próbálnak kenni Orbán 14(!) évvel ezelőtti  elődjeire, még mindig marad kilencszáz-akárhány, amit most már végre be kellene kötözni, hogy el ne vérezzen a beteg. Klimatizált műtőben, ha kérhetem.

A fentiek alapján egyértelműen mondható, hogy a kormányszóvivői szöveg ismét csak a laikus választók akárhanyadszori, nagymértékű átverését célozza, hogy az egészségügyet érintő ellenzéki kritikákra ezek a választók csak legyintsenek: „Ugyan, kérem, nincs itt semmi baj! Csak a Gyurcsány veri a tamtamot.” És a ravasz átveréstechnika okán akkor sem változtat a véleményén, ha saját maga megbetegedve az operációra két évvel későbbre kap időpontot egy izzasztó műtőszobába, kimerült személyzet közé, hiányos betegellátási rekvizítumokkal:

„Ugyan, kérem! Ez is a Gyurcsány miatt van. Ahogy szokott.”

Megemlítendő még, hogy a kormányszóvivő sok mindent mondott még, amelynek értékelése a nagy olvasottságú lapok újságíróinak feladata. Volna.

Itt akár abba is hagyhatná az ember, ha nem bosszantaná kegyetlenül az a gyémántridegségű tény, hogy a NEM NER-es, független újságok MÁR MEGINT nem világosítják fel a népet, nem járnak utána a dolgoknak, és nem bizonyítják, hogy a kormányszóvivő mellébeszél. Csak ismertetik, hogy ki mit mondott, ezért a regnálók primitív átverési technikája (ahogy 14 év óta) most is hatásos, az ellenzék ezért nem tudja a FIDESZ választók tömbjét még csak megkarcolni se. Így aztán a „Viktor! Viktor!” kiáltások meg az érte mondott imák sokáig fognak velünk élni, és könnyen lehet, hogy az ükunokáim kötelező iskolai programként vesznek részt a szentté avatott miniszterelnök gellérthegyi szobrának leleplezésén. Jól fog mutatni a kereszt fölött, pálmaág tartás helyett egy jacht vezérlőállásában.

Lehet, hogy pont ezt akarják azok a valakik, akik pedig állítólag istenbizony mást akarnak?

A helyzet egyre rosszabb. Kösz. Azoknak, akiket illet.

A Gyurcsány meg a lemondás

Van egy ország valahol Európában, ha jól emlékszem, Magyarnak hívják. Több étteremlánc is működik ott, ám az egyikről, mikor éppen az volt a menő, és az ország több mint fele odajárt, elterjedt, hogy a főszakács nem tud főzni, és amit tud, azt is direkt elrontja, hogy az embereknek minél rosszabb legyen.

Állítólag a főszakács mindenféle ocsmányságot meg káros anyagokat is tesz bele az ételekbe. Ezek persze mind hazugságok voltak, de a főszakács saját személyzetének meg a szövetséges étteremláncnak az árulása folytán mindenki elhitte, hogy így van.

Hajh, meg is mérgedtek ám a népek, és elkezdtek egy másik étteremláncba járni, mégpedig olyan sokan, hogy attól kezdve ez a másik étteremlánc diktálta az árakat meg a fogásokat, és bár egyesek szerint pont hogy ők nem tudnak főzni, amit rengeteg gyomorrontás igazolt, a sok nép továbbra is hozzájuk ment enni. Azt mondták, ez egy pocsék kaja, rohadtul drága (hja, kérem, a személyzetet meg köll fizetni), nem is ízlik, beteg is leszel tőle, de az a hírhedt régi gonosz főszakács biztos még rosszabb lenne, ugye, ecsémuram?

A hírhedt régi főszakács úgy gondolta, jobb lesz, ha otthagyja régi cégét, ezért kilépett, és a semmiből csinált egy új étteremláncot, amelynek egyre inkább az lett a jellegzetessége, hogy minden nagyobb étteremlánc igyekezett keményen (durván) „elhatárolódni” tőle, hogy így nyerjen újabb vendégeket, és minden kisebb étteremlánc igyekezett szövetkezni vele, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben.

A hajdani MSZP-s főszakács legendája persze megmaradt, ugyanis a népek döntő része továbbra is a pocsékkajás étteremláncban étkezett, ahol egyre ehetetlenebb volt a leves, egyre gazdagabbak a tulajdonosok meg a személyzet, és ezt magyarázni kellett valamivel. Így aztán mindenki a szokott szöveget hangoztatta, hogy az a régi, gonosz főszakács még rosszabb lenne, nemde, ecsémuram? A kijelentés lassan axiómává* kezdett válni, és mindenki, akinek valami baja volt, azt mondogatta. Követték őket a független lapok, a politikusok, a celebek, ha valaki ütőset akart mondani, ezt mondta, és bár a nemfideszesek közül mindenki hozzátette, hogy neki ugyan semmi baja nincs a főszakáccsal, de végül mindig kiderült, hogy van.

A volt főszakács próbált tenni valamit, ezért egy idő után már nem is ő volt a főszakács abban a DK nevű étteremláncban, hanem a felesége, sőt egyszer más étteremláncokkal való szövetkezéskor még a feleséget is leváltották egy MZP nevű vadiúj főszakácsra, de a népek ettől nem jöttek zavarba, és azt mondták inkább legyünk rosszul, vagy akár haljunk meg a kajától, de mindig csak idejárunk a FIDESZ-be. A helyzet érdekessége, hogy nem csak a DK nevű étteremláncba nem jártak a népek, hanem a Momentum, LMP, Jobbik, MSZP, Párbeszéd meg egyéb ilyen étteremláncokba sem, holott az nem volt tilos, és aki azokhoz ment volna ebédelni, semmi baja sem lett volna belőle. Ezt a szakértők (politológusok, helyzetelemzők, egyéb celebek) azzal magyarázták, hogy a volt főszakács káros kisugárzása módosítja az emberek ízlését, így a DK-s főszakács puszta létezése miatt van az, hogy az emberek jobb szeretik a FIDESZ kaját, mint például a momentumost. Vagy a jobbikost. Az lett az egyöntetű álláspont, hogy ha a DK nem létezne, vissza lehetne csábítani a FIDESZ-től a népeket vacsorálni. Aki erről az állításról akárcsak egyszer is azt mondta, hogy hülyeség, az megnézhette magát!

Azt mindenki tudta, hogy a régi gonosz főszakács nélkül a DK étteremlánc megszűnik, ezért ismét elindult a monnyonle kórus. Ha lemond, gondolták a lemondást követelők, akkor a mindig a DK-nál ebédelő nép is kénytelen máshová menni, és mindenki abban reménykedett, hogy majd hozzá. A dolgot színesíti a legeslegújabb étteremlánc, amelyik tökugyanazt a menüt ígéri, mint a nemfideszes étteremláncok (tőlük csórta), csak még nem főztek eddig egy fél tányér kaját sem, a személyzetet meg majd az utcáról kell összeszedni, így aztán ha monopolhelyzetbe jutnának megelőzve a FIDESZ étteremláncot, egy dolog biztos nem érvényesülne, mégpedig a „Forduljon mindig szakemberhez” elv. Ahogy az utóbbi 14 évben a FIDESZ konyhán sem érvényesül, lásd például a Palkovics, Kásler, Szijjártó, Varga Judit, Novák Katalin, Megatöbbi tragikus (mármint a magyar népre nézvést tragikus) sorozatát, amely az ország szempontjából erőteljes lejtmenethez vezetett. Jó, persze, én is tudom, hogy a tragédia fő felelőse a FIDESZ főszakácsa, aki sohasem szakemberekhez fordul, hanem talpnyalókhoz, és akinek, mikor kiküldték a folyosóra, szégyenpírral az arcán minimum le kellett volna mondani. Viszont amíg itthon nincs egy népszerűbb étteremlánc, nem szólhatunk rá egy szót sem, mert mi tartjuk monopolhelyzetben, és ő ebből, azaz a mi hülyeségünk okán van arról meggyőződve, hogy tud főzni.

Na de majd ha az a régi, most már DK-s főszakács lemond, akkor az étteremlánca is megszűnik, és akkor minden jó lesz. Erről beszélt mostanában egy lovaglásairól és horvátországi nyaralójáról híres volt főpolgármester, aki most végleg itt hagy minket a pácban (ah, de szomorú), erről beszélt egy másik étteremlánc volt főszakácsa, aki a vendégek elpártolása után 2018-ban otthagyta a Jobbik nevű céget, így szerinte a gonosz főszakácsnak is ott kellene hagynia a cégét (ha egyszer egy az egy, akkor az analógia szabálya szerint kétszer kettő az kettő, nemde?), és ugyanerről beszél most a DK egy bajai alkalmazottja, aki szerint:

„Waterloo után Napóleonnak nem maradt választása, sorsa a szövetségesek (az angolok) kezében volt. Végállomás: Szent Ilona szigete.”

Hát bizony, ha a FIDESZ jól táplált főszakácsának kezében lenne most a régi, gonosz főszakács sorsa, pont úgy, ahogy Napóleoné az angolok kezében, az ő végállomása sem lenne vidámabb. De az ő sorsa nem ott van. Hanem a saját étteremlánca kezében. A lemondást a DK vezetés megtárgyalta, és úgy döntött, hogy a DK étteremláncnak az a legelőnyösebb, ha a főszakács marad. Így marad az étteremlánc stabil vendégköre is, akik a főszakács miatt járnak oda – az összes többi étteremlánc legnagyobb bánatára, mert nem tudja az odajárókat a megszűnés révén elhappolni. Így aztán folytatódik a monnyonle verkli végnélküli tekergetése.

Néhány megjegyzés:

  • Gyurcsányt először a saját pártja árulta el Őszödön. Másodszor a szövetséges párt, mikor kilépett a koalícióból, és otthagyta Gyurcsányt az elvesztett „szociális” népszavazás romjai alatt, holott az egészet az SZDSZ találta ki, és hajtotta végre, Gyurcsány „csak” az MSZP szükséges szavazatait hozta (hála az őszödi beszédnek).
  • A világválság közepén Gyurcsány lemondott, mert tudta, hogy a megszorító intézkedéseket a nép tőle, a nagyon utált miniszterelnökről nem fogja elfogadni.
  • 2011-ben sokak javaslatára kilépett az MSZP-ből, így a továbbiakban nem jelentett terhet nekik, és alapított egy új pártot tiszta lappal a semmiből, amely az européer szociáldemokráciát favorizálja, és mindenki úgy lépett be oda, hogy számolnia kellett Gyurcsány negatív megítélésével, azaz senki nem mondhatja, hogy váratlanul érte a dolog.
  • A politikának az a baja, hogy már rég nem az unatkozó gazdagok és arisztokraták hobbija (kivéve Gyurcsányt és egy ideje már Orbánt is), hanem szakma, amelyből a politikusok élnek. Így aztán egy leváltás, hátrébb sorolás, bércsökkentés ugyanolyan érzékenyen érinti az illetőt, mintha egy vállalatnál dolgozna, nem csoda, hogy ilyenkor páran begorombulnak, és a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt azt követelik, hogy vagy kapják vissza a pozíciójukat meg a pénzüket, vagy mondjon le a pártelnök.
  • *Az axióma különféle okok miatt megkérdőjelezhetetlen alaptény, alapigazság, amelyet bizonyítani nem szükséges, és amelyben kételkedni tilos.

Nem árt, ha az ember átgondolja a dolgokat, mielőtt döntene.

Alkalmazott

Ahogyan azt Orbán Viktortól tudjuk, Ursula von der Leyen, ahogyan a többi EU tisztviselő is, csak egy alkalmazott, aki ne politizáljon, mert az nem az ő dolga. Ahogy a bölcs meglátásairól híres miniszterelnök úr kifejtette.

„Azért nem támogatta a Fidesz az elnökasszony újraválasztását, mert harmatgyenge volt a Bizottság teljesítménye az elmúlt 5 évben, a zöld átmenetben kudarcot vallottunk, leromboljuk az európai ipart, ha ez így megy tovább. Béke helyett az ukránok melletti háborús részvételre összpontosítunk, a migránsok továbbra is jönnek befele.”

A fentiek szerint az alkalmazott rosszul csinálta a dolgokat, mert a főnökök, azaz a miniszterelnökök tanácsa (ET) „jó irányvonalat szabott meg”, de az eredmény gyenge, sőt harmatgyenge lett. Érdekes módon a miniszterelnök abban reménykedik, hogy az európai kormányfők összetétele is változni fog, mert így majd még jobb utasításokat tudnak kiadni az Európai Bizottságnak. Ezek szerint a korábbi jó irányvonal sem volt elég jó neki. Túl genderes, túl migránsos, túl háborús. Amilyen peches szegény.

Bizony így van ez, írta La Fontaine a meséi végén. A főnök (pl. a ház ura) megszabhatja az irányvonalat (mivelhogy ő fizet!), és közli az alkalmazottal (pl. takarítóné). Ebben az esetben a „Ragyogjon minden!” jó irányvonal, és ha nem ragyog, a főnök úr úgy lecseréli a takarítónét egy másikra, mint a sicc. Lehet, hogy Orbán ehhez szokott hozzá otthon, ám az EU-val az a baj, hogy ott nem egy takarítóné van, hanem a takarítókkal együtt rengeteg. Mint egy vállalat, amely viszont Orbánnak ismeretlen, hiszen olyan helyen sose dolgozott. Ha ez nem volna elég, a vállalat kifejezetten demokratikus irányítású is, amennyiben az EU parlamentben 705, a tagállamokban megválasztott képviselő szól bele a bizottságok által előkészített döntésekbe, azaz a döntések annyira az emberek, mármint az európai tagországok lakosainak akaratát tükrözik, hogy annál jobban már nem is lehet. Ezért rejtélyes a magyar kormányfő állandó siránkozása az emberek akaratát illetően, hacsak nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy itthon ahhoz szokott hozzá, az emberek döntése az, amit ő dönt egy személyben, punktum. Így aztán nem csoda, hogy elégedetlen. Az a von der nevű sohasem úgy dönt, ahogy Orbán akarja, mindig, ahogy az EU Parlament. Megengedhetetlen renitencia!

Rendkívül szomorúnak tartom, hogy a magyar miniszterelnök máig azt hiszi, a demokratikus EU Parlamentjének ugyanúgy kellene működnie, mint a magyar Parlamentnek, azaz Semjén éjjel beadja az Orbán által délután jóváhagyott salátatörvényt, másnap megszavazzák, oszt annyi. Legföljebb nem Semjénnel, hanem Deutsch-csal kéne az EP-nek úgy működnie. A mi miniszterelnökünk nem tudja, mi a különbség a demokrácia és az autokrácia között, ezért durcáskodik állandóan, hogy ezek a szemetek nem azt csinálják, amit ő akar… bár, mintha valami kezdene derengeni a buksi fejében hogy az itthoni, őt diktátornak kinevező kétharmad, meg az EU parlamenti 11 fideszes (1,58 %) kontra 694 egyéb (98,42 %) arány nem ugyanaz. Ezért szervezkedik, hogy valahogy szava legyen a Parlamentben, és  össze is hozott egy frakciót 84 képviselővel (persze Le Pen utasítására, valamint védőszárnyai alatt – másképp a történteket ismerve nem képzelhető el). Ez már több, mint a saját fideszes 1,58 %-a, mégpedig konkrétan 11,91 %, de hiába a sűrűn hangoztatott „harmadik legnagyobb”, akkora nagy erőt nem jelent, hogy a döntéseket komolyan befolyásolhatná.

Következő probléma, hogy a bizottsági elnököt nem az EU tagországok fizetik, hanem csak a nettó befizetők, ebből következően, ha Orbán igazat mond, akkor azok a tagországok, akik többet kapnak az EU-tól támogatás gyanánt, mint amennyit oda befizetnek, nem szavazhatnának az elnökre, hiszen UvdL ezek szerint nem is az ő alkalmazottjuk. Az természetesen igaz, hogy mi most nem kapunk az EU-tól egy vasat sem, viszont ugyanakkor nem is fizetünk egy vasat sem, azaz elvileg Orbánnak továbbra sincs joga beleütni az orrát olyasmibe, amihez semmi köze.

Az EU persze nagyvonalú, úri társaság, és hagyta, hogy a minden lében ellenkanál Orbán is beleszóljon a jelölésbe. A magyar miniszterelnök ellenezte is, mármint von der Leyen jelölését az Európa Tanácsban, mégpedig a szokott nagy sikerrel, amennyiben ő ellenezte, az olasz miniszterelnökasszony tartózkodott, a többiek meg igennel szavaztak. Az EU sztráda már csak ilyen. Mindenki mindig szembejön velünk – sok hülye! Még szerencse, hogy Meloni lerobbant kocsija a leállósávon állt.

Most persze sokan felkaphatják a fejüket, hogy de kérem! Az EU miniszterelnökei nem VELÜNK jönnek szembe mindig, hanem ORBÁNNAL, ám ezek tévedések, hiszen Magyarország adott neki kétharmadot (négyszer), és Magyarország mi mind vagyunk.

Mind a 9,689 millió ember. Orbán szerint ugyan nem, ahogy az „emberek” sem, de ettől a bornírt, a magyarságból sokakat kizáró miniszterelnöki szöveg ellenére mindannyian hozzátartozunk (Vigyázat! Nem összetartozunk, azaz nem egymáshoz, hanem a magyarsághoz). És bizony MI adtunk Orbánnak kétharmadot, azaz a maradék egyharmad is (amely a közömbösökkel együtt tulajdonképpen a nép kétharmada), hiszen ez az egyharmad az, amelyik nem intézte el, hogy a nép leváltsa Őautokrataságát. Ám ezt az egyharmad tagadja. Körömszakadtáig. És mintha mi sem történt volna, ahelyett, hogy a folyamatos kudarc hatására lemondanának (pl. a hősi népfelvilágosító posztról), folytatják munkájukat. Érdekes viszont, hogy másokat állandóan lemondásra szólítanak.

Szóval nem. Nem mi voltuk, tanító bácsi, kérem! Még csak véletlenül se nem! Helyette gyurcsányozunk, amiben végre teljesen egységes a nemzet, még a DK szavazók szerint is ő az akadály. Nem a nép, nem az értelmisége, nem is az írástudók vagy a lángoszlopok, hanem a Gyurcsány intézte el személyesen, hogy Orbán élete végéig uralkodó legyen, mégpedig bármifajta korláttól mentesen. Irtózatos hatalma lehet ennek az embernek, ha egy országot képes lebénítani. És nem két hónapra, hanem másfél évtizeden át! Nyilván ugyanazt csinálta, mint Orbán, a saját oldalán kinyírt minden egyéb pártot, hogy ne lehessen másra szavazni, csak rá, mert MÁSKÉPPEN NEM INTÉZHETŐ EL, hogy ő legyen az akadály. Ha ugyanis lehet szavazni Orbánon meg rajta kívül másra is, akkor ezt az akadályosdizást és az ezt mantrázgatókat inkább nem minősíteném. További érdekesség, hogy a nem fideszes értelmiségtől minden média és internet segítséget megkapó Tisza párt Orbánnal szemben júniusban csúnyán elbukott (közel kétharmaddal), pedig Gyurcsányhoz annyira nem volt köze, hogy tán még Orbánénál is kevesebb. Ebből következően két kérdés feltétlenül fölmerül: az egyik, hogy a választók miért nem rá szavaztak, hiszen így Gyurcsány kikerülhető, a másik, hogy Magyart hogyhogy még véletlenül sem szólította föl senki lemondásra a kudarc miatt?

Az alkalmazotti kérdéshez visszatérve föltételezhető, hogy ha von der Leyen az európai népek alkalmazottja, akkor Orbán a magyar nép alkalmazottja ugyebár (minister = szolga). A választások előtt minden párt megmondja, hogyan irányítaná az országot (az Összefogás például 2022-ben, ha nyer, vágóhídra küldte volna fiainkat), és a nép úgy döntött, mégpedig négyszer, hogy a FIDESZ programja tetszik neki a leginkább. Meg is bízta Orbán Viktort az ország irányításával, azaz alkalmazta miniszterelnökként. Ennek eredménye az eltelt 14(!) év alatt, hogy

  • mára már mindenki előttünk van az EU-ban gazdaságilag,
  • mi kezeltük a legrosszabbul a COVID-ot, meg az inflációt,
  • rettentő nagy szükségünk van az orosz gázra, mert Paks II. rengeteget csúszik, ráadásul az idecsábított akkugyárak nagy mennyiségű energiát igényelnek, így két nagy gázerőművet kell építenünk, ami azzal jár, hogy Putyinnak meg Erdogánnak gazsulálhatunk,
  • ha figyelembe vesszük, hogy a 2010-es kormányváltáskor volt egy 2700 milliárdos MANYUP kassza, amelyet Gyurcsány gyűjtött össze, és hagyott mintegy ajándékként Orbánra, és amellyel a tényleges nettó adósságállományunk csökkenthető, akkor a „nagy eladósítók” kisebb adósságállománnyal adták át 2010-ben az országot Orbánnak (~71 %), mint amennyi a GDP-re vetített adósságunk most (~74 %),
  • az adósbesorolásunk a rengeteg beáramló EU pénz és „Magyarország legjobb tíz éve” ellenére a S&P-nál ugyanaz most, mint 2010-ben volt (BBB-),
  • 2010-ben az MNB devizatartaléka 38 milliárd EUR volt, azzal adták át Bajnaiék, ez jelenleg 46,5 milliárd EUR, ám ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor csak 35,2 milliárd EUR, azaz ez se nőtt. A GDP-re vetítve a helyzet még rosszabb.

A többit inkább nem ragoznám. Szar ügyek azok is. Nagyon.

Tényleg csak ennyi eszünk van nekünk, a komplett magyar népnek, emberek?

A provokáció

Ha az ember végignézi az ún. független értelmiségnek a június 9-i választás óta létrejött és az általuk birtokolt sajtóban megjelentetett produktumait, egyre erőteljesebben sugárzik belőlük a „Gyurcsány takarodj!” felszólítás.

Ez teljesen logikus és érthető is, mert ugyan mi értelme lenne azt forszírozni, hogy „Ungár takarodj!”, hiszen az LMP már a korábbi választáson sem játszott jelentős szerepet. Igaz, hogy most még feleakkora sem sikerült neki (2,18 % >> 0,87 %), sokat függetlenék nem érnének azzal, ha Ungár eltakarodna. Ez pontosan ugyanígy van a Momentummal (9,93 % >> 3,70 %) meg a Jobbikkal (6,34 % >> 0,99 %) is, egyedül az Összefogás az, amelynek szavazóbázisa ugyan közel egyharmadára csökkent, de még mindig van 370 000 ember, aki rászavaz. A cél láthatóan az, hogy ezek a DK-sok is a TISZA párt szavazói legyenek, anélkül a FIDESZ ellen esélytelen.

Addig, amíg létezik a DK, és főleg amíg Gyurcsány a pártelnök, a most is a DK-ra szavazók nyilván nem váltanak pártot, ugyanis akik akarták, már megtehették, és az Összefogás (DK – MSZP – Párbeszéd) kb. 660 000 szavazatnyi csökkenéséből láthatóan meg is tették. A többi szavazójuk megmaradt, és várhatóan marad is addig, amíg a gyurcsányi DK létezik. A fenti okból kell valahogy elérni, hogy Gyurcsány távozzon, akkor a DK szétesik, és a párt még megmaradt szavazói, mást nem tehetnek, átvándorolnak a TISZÁ-hoz, azaz az egyetlen olyan párthoz, amely

  • nem a megszűnés határán ingadozik, mint a Momentum, az LMP, az MSZP, a Párbeszéd meg a Jobbik,
  • nem szélsőjobbos, mint a Mi Hazánk,
  • nem viccpárt, mint az MKKP,
  • és főleg nem Orbán, mint a FIDESZ.

A mai FIDESZ ugyanis = Orbán. A TISZA úgy tesz, mintha ő maga nemcsak nem Orbán lenne (ami tény, mert Orbánból csak egy van), de FIDESZ-hez sincs semmi köze. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy a FIDESZ-en kívül kinek van annyi pénze és akkora, a közösségi térben működő hálózata, amellyel Magyar ilyen mértékű felfuttatása pár hónap alatt megszervezhető.

A munka nagy valószínűséggel már vagy egy éve megkezdődhetett, mert egy efféle hadművelet nem csak nagy volumenű, de nagyon időigényes is – egy totálisan ismeretlen, ugyanakkor a baloldaliaknak túl fideszes egyénről van szó, akiről el kellett terjeszteni, hogy istenbizony áruló, és hogy van valamije Orbán ellen. A közreműködő influenszerek jó része nyilván nem tud róla, kinek a hackerei állnak a háttérben mikor lájkoltat és megoszt, de van akkora averziójuk Gyurcsánnyal szemben, hogy ha gyanakszik is egyik-másik, simán túllép rajta.

A szavazásból kiolvasható végkonklúzió: komolyabb eszközökhöz kell nyúlni, mert ez a szemét nem akar elmenni, és a szavazói nélkül a TISZÁ-nak nincs esélye Orbán ellen. Az első komolyabb eszköz a 444.hu-ban jelent meg „A paprikajancsi visszatér 3 – Feri nem megy a kutyák közé” címmel. A cikk határozott és egyértelmű provokáció, mégpedig hadüzenet nélkül, bemutatva a független értelmiség álláspontját, azaz hogy eddig sem voltunk úrifiúk veled szemben, te nyomorult, de amit most kapsz, az a korábbiak többszörös hatványa lesz! Felkapod majd a fejed, és hibázol, ha ezt elolvasod.

A sikerességet mutatja, hogy Gyurcsány visszaszólt, amit természetesen nem kellett volna, ugyanis erre várható módon egy emberként robbant a szakma, hogy hát itten a szabad újságírást támadják! A szabad újságírás tudvalévőleg az, hogy azt írok, amit akarok, és akkor nincs is korlátom semmi, mert nem tudnak rajtam kifogni.

Gyurcsány reakcióként azt írta, hogy az írást és a stílust megalázó szándékúnak, rosszindulatúnak, hatásvadásznak tartja. Az újságíróról az a vélemény a DK-ban, hogy “becstelen firkász, a lapja pedig szennylap”. Kijelenti azt is, hogy “magára valamit adó ember szerintünk undorral elfordul egy ilyen laptól.” Hozzátette, hogy a 444.hu kétségtelenül amellett kampányol, hogy Gyurcsány tűnjön el a közéletből, lehetőség szerint a DK-val együtt, a párt azonban nem gondolja ugyanezt a 444.hu-ról. Hogy ettől kezdve a DK Uj Péteréket ellenségének tartja, az viszont természetes.

Ha megnézzük, a gyurcsányi mű is tisztán vélemény, azaz a sajtó ellen semmiféle támadást nem tartalmaz, sőt külön kiemeli, hogy a 444.hu-nak is joga van a létezésre, ha finoman szólva nem is maga a The Times. A DK részéről így minden szabad sajtó ügyben elvárt követelménynek elég tétetik, nehéz vele bármit kezdeni. El is halt az ügy, csönd van a cikk körül, de azt hiszem, nem ez volt az utolsó támadás.

Kíváncsian várom a további fejleményeket. Esetleg Rogánék és/vagy Habonyék is beszállnak a közös ügybe (FIDESZ + ellenzék Gyurcsány ellen), hogy a 444.hu-nak az alpáriságát illetően kiváló, egyebekben viszont eléggé dilettáns, úri körökben tripla pihá-val jellemzendő akármicsodáját kissé feldobják. Ebben az egyben szakértők ugyanis. Ha már a többihez hülyék…

Persze ha a FIDESZ-nek a TISZÁ-hoz nincs köze, akkor nem teszik. Kénytelen lesz az ügyben érintett sajtó kizárólag saját erőre támaszkodni. Az meg sajnos nem sok.

Make Hungarians proud again!

Egyszerre rendkívül kiemelt és egyszerre rendkívül súlytalan időszakban kerül sor az uniós magyar elnökségre, amely hivatalosan épp holnap kezdődik és tart majd egészen az év végéig.

Egyszerre rendkívül kiemelt, hiszen épp egy európai választások után vagyunk, új időszak kezdődik az Unió életében, most alakul meg az új Európai Parlament és áll össze az új Európai Bizottság. De éppen ez utóbbiak miatt rendkívül súlytalan is lesz, illetve lehet a magyar elnökség, hiszen épp egy átmeneti időszak kellős közepén vesszük át a staféta botot: bár az új EP alakuló ülése hamarosan meglesz, de mire kialakulnak az érdemi erőviszonyok, a számtalan új képviselő pedig megtalálja az irodáit, addig szépen peregnek majd a hónapok. Hasonlóképp átmeneti lesz ez az időszak az Európai Bizottság lassú talpra állása miatt is, logikusan nem várható, hogy november előtt meglegyen az új uniós testület. Vagyis, egyszerre óriás figyelem lesz a következő hónapokban az európai politikán, illetve annak vezetőin és – szándékaitól függetlenül – egyszerre halkul majd el akaratlanul is a nagy zajban a magyar elnökség hangja.

 

Még mielőtt a felületes olvasók és a kormánypárti influenszer trollok arra hegyeznék ki a mondataimat, hogy nem drukkolok a magyar elnökség sikerének, gyorsan szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy én voltam az egyetlen ellenzéki EP-képviselő, aki néhány hónapja elmentem a Novák Katalin akkori államfő által az uniós elnökségre való felkészülés jegyében szervezett brüsszeli kerekasztalra. Nem mondom, hogy baráti és nyitott volt a hangulat az állami eseményen az engem rendszerint lehazaárulózó fideszes politikusok között, de akkor is kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek és elmondjam a saját, valamint választóim véleményét, illetve elvárásait a magyar elnökséggel kapcsolatban. Most is és akkor is azt mondtam, hogy a soros magyar elnökség féléve egy tökéletes alkalom arra, hogy Magyarország megmutassa a szebbik arcát is az európai közösségnek, hogy olyan témákat és ügyeket tegyünk a közös asztalra, ami számunkra nemzeti minimumot jelent. Nem voltak nagy reményeim annak idején sem azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz, illetve az állami gépezet bármennyire is nyitott lesz ellenzéki javaslatokra és témafelvetésekre (például az Európai Egészségügyi Unió és az egészségügyi minimum-szolgáltatás kapcsán), ahogyan végül be is bizonyosodott, hogy Orbánék ezt a hat hónapot sem elsősorban a nemzet és az európai közösség javára akarják felhasználni, hanem pusztán saját politikai céljaikra. Azt hagyjuk is, hogy nem volt semmilyen átfogó civil konzultáció vagy széleskörű egyeztetés a politikai oldalak között azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a magyar elnökség prioritásai között – mert ezt már megszoktuk. Az sem okozott meglepetést, hogy a legutóbbi EU-csúcson a Fidesz miniszterelnöke ismét csak különutas volt a tagállami vezetők által kialkudott kompromisszumos csomag kapcsán. Orbán továbbra is Európa ellenzékében akar maradni, ami a nagyobb baj, hogy ott akarja túszként tartani egész Magyarországot is. Azzal egyébként, hogy az elmúlt időszakban fokozatosan emelte a tétet és egyre jobban felkorbácsolta az indulatokat az Európai Unió ellen, valójában saját uniós elnökségét is túszul ejtette, hiszen épp az EU-ellenes „szabadságharc” miatt kerül majd így vagy úgy, de kényszerpályára a magyar elnökség is. Pedig nem feltétlenül kellett volna, hogy ez így legyen.

 

Nyilván kevesen olvassák el az uniós elnökségek munkaprogramját (nem is várok el ilyen fajta politikai perverziót mindenkitől), én ahogy korábban, most is megtettem a magyar dokumentum esetében. Azt kell, hogy mondjam Önöknek, a közéletben a Fidesztől megtapasztalt abszurd EU-ellenes hőzöngés helyett ez az anyag legalább megpróbál tényleg szakmai alapon viszonyulni a feladathoz és egyes pontokon még az is érződik, hogy a szakmaiság bizony felülírta a rogáni propagandagyárból kiömlő, uszító baromságfolyamot. Etekintetben hasonlít egyébként az általam sokat idézett, 2009-es, fideszes EP-választási programhoz, amely egy aranybánya, ha az ember vállalható és progresszív, EU-párti mondatokat keres. (Nem véletlen, hogy a fideszesek egy ideje igyekeznek ez utóbbi programot letagadni és kitörölni, ahonnan csak lehet.) Azonban mindez persze nem egyenlíti ki azt az adottságot, hogy az előttünk lévő belga elnökség ideje alatt több mint negyven érdemi dossziét zártak le – nem is függetlenül az érkező magyar elnökség miatt még gyorsütemben -, így például a menekültügyi stratégiát, az uniós költségvetés felülvizsgálatát, vagy az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdésének kérdését. Nem állítom, hogy nem maradt fontos és érdemi csomag a magyar elnökség asztalán, de a mi félévünkben alapvetően két típusú dossziéval fogunk tudni foglalkozni: egyfelől a megállapodás hiányában évek óta álló, úgynevezett „beragadt” anyagokkal, amelyek esetében nem ígérkezik könnyűnek az áttörés, és a kompromisszum kialakítása, másrészt pedig a spanyol, illetve a belga elnökség számára prioritást nem jelentő, az elnökségi időszakok alatt le nem zárt, és így megörökölt dossziékkal. Politikai szemtanúként azt is hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy épp a vaskos szakpolitikai anyagok hiánya teszi lehetővé a magyar elnökség számára, hogy szakpolitika helyett tisztán politikai kérdéseket tegyen az asztalra. Hogy ez utóbbiakat viszont épp Európa magányos ellenzékében miként lehet sikerre vinni, az Önök fantáziájára bízom.

 

A magyar kormány által megjelölt prioritások között van olyan, amely valóban égetően aktuális és van olyan, amely viszont egyértelműen Orbánék kapcsolódó, olcsó politikai haszonszerzése miatt kaphat gellert. Az „Új Európai Versenyképességi Megállapodás” tető alá hozása szerepel első helyen, ami valóban fontos lépés lenne az EU életében, azonban az persze kérdés, hogy épp az EU-ellenes, ál-szuverenista, ál-forradalmár magyar kormány tud-e a leghatékonyabban hozzájárulni a technológia-semleges ipari stratégia megalkotásához, az európai termelékenységet növelő keretek kialakításához, a nyitott gazdaság és a nemzetközi gazdasági együttműködések elősegítéséhez, emellett a növekedés és a versenyképesség szempontjából döntő tényezőnek számító, a biztos európai munkahelyeket teremtő, növekvő munkabéreket nyújtó rugalmas munkaerőpiac biztosításához. Azt pedig tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy az Európai Bizottság már hónapok óta dolgozik ezen a csomagon (European Competitiveness Deal), vagyis a Fidesz-kormány leginkább csak okosan meglovagolja az amúgy is biztosan érkező és jó magas hullámot. Tutira mennek, mert ebből biztos eredmény várható a végén. Orbánéknak tehát ezesetben a spanyolviaszt sikerül feltalálniuk; de rutinos politikai szemtanú vagyok, az vesse rájuk az első követ, aki politikai vezetőként még nem „szörfözött”. Hasonlóképp kiemelten fontos az európai védelempolitika megerősítésének kérdése, amelyet szintén prioritásként jelölt meg a hazai kormányzat. Abszolút támogatandó cél, hogy a védelempolitikai szövetségek és együttműködés mellett az Európai Uniónak nagyobb szerepet kelljen vállalnia saját biztonságának garantálásában, megerősítve ellenálló- és cselekvőképességét. Ez viszont ismét csak felveti a közös európai hadsereg kérdését, amely Orbán Viktortól korábban olyannyira nem állt távol, hogy egykoron – egy bálványosi beszédében – maga is a mielőbbi felállítását támogatta, (és bár ezügyben a Fidesz álláspontja úgy tűnik, érdemben nem változott, de) mostanában mindenből ál-szuverenitási kérdést csinálnak, hogy a NATO-bővítés folyamatos gáncsolásáról már ne is beszéljek. És nyilván erre az európai partnerek is emlékeznek, sőt, jobban, mint mi. Az elnökségi programban szerepel az illegális migráció megfékezésének kérdése is, amelyet – bár valóban fontos és szintén aktuális kérdés – nyilvánvalóan pártpolitikai célokra fog használni a Fidesz és nem például arra, hogy az illegális migrációt szervező embercsempészek botrányos szabadon engedésének (egyébként uniós szabályokkal ellenes) gyakorlatát tárgyalják ki. Az egyik nagy patron a magyar elnökség tárában a bővítéspolitika kérdésének napirenden tartása, azonban itt is vannak gubancok. Annak ellenére, hogy az elmúlt években ezt a portfóliót a magyar kormány által delegált uniós biztos vitte, vagyis naprakész és eredményes tárgyalópartnerek ebben a témában, azonban minimum sajátos lesz, ahogy az EU csődjéről, szétbomlásáról, esetleges felszántásáról elmélkedő Fidesz fogja sürgetni például a balkáni országok csatlakozásának felgyorsítását, ráadásul úgy, hogy amikor legutóbb Ukrajna ügye volt napirenden, a magyar kormányfő inkább kiment kávézni.

 

Arra mindig és mindenképpen büszkének kell legyünk, hogy ránk került a sor és mi adjuk az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Fontos feladat, szép feladat, a figyelem most félévig Magyarországon lesz. Sajnálatos, hogy Orbánék egyelőre úgy tűnik, ezt a lehetőséget is elszalasztják és piti politikai játékokra használják majd. A magyar elnökség szlogenje például („Make Europe Great Again! – Tegyük Európát újra naggyá!”) önmagában, alapüzenetében még nem lenne problémás, ha nem direkt és tudatosan a korábbi amerikai elnök, Donald Trump ortodox-protekcionista politikájának szlogenjét („Make America Great Again!”) venné alapul és provokálná ezzel a teljes európai közösséget. Ez nettó provokáció, ami ráadásul teljesen felesleges, mivel egy jó (?) poén elsütésén túl semmi, de semmi hasznot nem hajt Magyarországnak. Orbán kap esetleg majd egy buksi-simit Trumptól, de ennyit azért nekünk nem ér. Mennyivel jobb lenne, ha őszintén és magabiztosan mondhatnánk jóelőre, hogy a magyar elnökségre minden magyar büszke lehet majd. Meglátjuk.

Ujhelyi István
politikai szemtanú

A Fidesz és a szerencsejáték

Így alakította a magyar kormány szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja a választási platformokat. A választási platformok meghatározó szerepet játszanak a politikai programok alakításában és a választók megnyerésében.

A Fidesz szerencsejátékot államosító álláspontja az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott választási programjaikban, így jelentős hatással volt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra.

A https://casinorix-hu.com/ gyűjtése alapján az országban számos külföldi licenccel rendelkező online kaszinó is elérhető, de ezek gyakran alternatív linkeken működnek a szigorú szabályozások miatt. Ennek ellenére gyakorlatilag korlátlan számban elérhetők a nyerőgépek, asztali és élő játékok egyaránt.

Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan formálta a Fidesz szerencsejáték-államosító politikája a választási platformokat és milyen következményei vannak ennek a magyar közéletre.

A Fidesz szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja: a választási platformok áttekintése

A Fidesz politikája a szerencsejáték terén az elmúlt években jelentős figyelmet kapott. A párt 2010-től 2022-ig tartó választási platformjait elemezve világossá válik, hogy a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok módosítása és a szabályozási keret megváltoztatása fontos szerepet játszott a programjukban. A Fidesz következetesen támogatta a szerencsejáték szabályozásának államosítását, különösen a kaszinók és az online szerencsejátékok területén.

Ez a megközelítés nemcsak a választási kampányok során jelent meg, hanem a kormányzati tevékenységek során is, ahol a szabályozási keret állami keretek közé szorítása volt a fő irányvonal. A párt a többi között a koncessziós szerződések és az engedélyezési folyamatok szigorításával kívánta vonzóbbá tenni a magyar szerencsejáték-piacot a hazai befektetők számára, miközben egyértelműen a külföldiek kiszorítása volt a cél. Ezen túlmenően a Fidesz a szerencsejáték-ipart terhelő adók csökkentése mellett is elkötelezett volt, hogy ezek az állami vállalkozások könnyebben tudjanak működni és fejlődni.

A Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontjának motivációi

A Fidesz szerencsejáték-párti álláspontjának mögöttes motivációi több tényezőre vezethetők vissza. Egyrészt a szerencsejátékból származó bevételek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyar kormány költségvetéséhez, ami különösen fontos a gazdasági nehézségek (például világjárványok) idején. A szerencsejáték-ipar adóbevételei jelentős forrást jelentenek a kormány számára, amit infrastruktúra fejlesztésére, egészségügyi és oktatási kiadásokra fordíthatnak.

Másrészt a szerencsejáték-ipar munkahelyeket teremt, ami javítja a foglalkoztatási mutatókat és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Az új kaszinók és szerencsejáték-szolgáltatások létrehozása számos új munkahelyet teremt, nemcsak közvetlenül a kaszinókban, hanem az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokban is.

Emellett a szerencsejáték-államosító álláspont a választókra is pozitív hatással lehet, főleg azokra, akik élvezik a szerencsejáték nyújtotta szórakozást. A Fidesz emiatt szélesebb választói bázist érhet el és növelheti támogatottságát.

Az online kaszinóhirdetések morális vonatkozásai Magyarországon

A Fidesz politikája jelentős hatást gyakorolt az online szerencsejáték-iparra Magyarországon. Az engedélyezett szerencsejáték-szolgáltatók számának növekedése, valamint a szerencsejáték-hirdetések és -szponzorációk szabályozásának enyhítése mind hozzájárult az iparág növekedéséhez. Az online kaszinók és fogadóirodák száma az évek alatt csak nőtt, és ez egyaránt vonatkozik az állami és a külföldi szolgáltatókra.

A Fidesz kormányának politikája révén több új (kormányközeli körhöz köthető) kaszinó nyitotta meg kapuit Magyarországon, és a külföldi befektetők továbbra is nagy érdeklődést mutatnak a magyar szerencsejáték-piac iránt. 

A szerencsejáték-ipar fellendülése pozitív hatással volt az építőiparra is, hiszen az új kaszinók építése és a meglévők felújítása jelentős beruházásokat vonzott be az országba, ami még több munkahelyet teremtett és fokozta a gazdasági növekedést.

A Fidesz politikájának hatása a magyar társadalomra

A Fidesz szerencsejáték-párti politikájának társadalmi és morális vonatkozásairól is érdemes egy-két szót ejteni. Az egyik legnagyobb aggodalom a problémás szerencsejáték és a függőség kialakulása.

A szerencsejáték-ipar növekedése társadalmi problémákat is okozhat, például családok is széthullhatnak miatta, vagy pénzügyi problémákhoz vezethet. A szerencsejáték negatív hatásai a közegészségügyre vonatkozóan szintén jelentős aggályokat vetnek fel.

Ezen problémák kezelésére a Fidesz kormánya több intézkedést is bevezetett, mint például a szerencsejáték-függőséggel küzdők számára elérhető segélyvonalak és támogatási programok. Azonban ezek az intézkedések gyakran nem elegendőek, és további erőfeszítésekre van szükség a probléma kezelésére és a társadalom védelmére.

A szerencsejáték-ipar növekedése és az ezzel járó társadalmi problémák közötti egyensúly megtalálása komoly kihívást jelent a magyar kormány számára is, ezért hosszú távú stratégiákra van szükség a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.

Végszó

Az tehát világosan látható, hogy a Fidesz szerencsejáték-államosító álláspontja jelentős hatást gyakorolt a szerencsejáték-iparra és a magyar társadalomra. A politikai megközelítésük ugyan gazdasági előnyökkel is járhat, de ugyanakkor komoly társadalmi és morális kérdéseket is felvet. A jövőben fontos lenne további kutatások és intézkedések elvégzése annak érdekében, hogy a szerencsejáték-ipar átláthatóan és felelősségteljesen működjön, miközben védi a játékosok és a társadalom egészének érdekeit.

Mi áll a magyar-kínai nukleáris egyezményben?

Aziránt érdeklődik Hadházy Ákos parlamenti képviselő mi áll a magyar-kínai nukleáris egyezményben? Joggal hiszen Hszi Csin-ping elnök látogatása idején  aláírtak egy nukleáris egyezményt is, amely elsősorban Paks 2 miatt lehet érdekes.

Mind a NATO mind pedig az Európai Unió gyanakodva nézi Paks 2 építését hiszen Kínát és Oroszországot az USA stratégiai ellenfélnek nyilvánította már 2021-ben, Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt – 2022 február 24 – számtalan szankció sújtja Oroszországot. A polgári nukleáris ipar különösen érzékeny terület hiszen sok ponton érintkezhet a hadiiparral.

Májusban Orbán Viktor miniszterelnök így méltatta a magyar-kínai nukleáris egyezményt: “ez nagy lehetőségeket tartogat, mert Magyarország a nukleáris ipar tekintetében komoly nemzetközi tapasztalattal és presztízzsel rendelkezik (csakugyan?). Már több mint 50 éve benne vagyunk ebben az iparágban. Jelenleg Európa legnagyobb nukleáris fejlesztése Magyarországon történik. A terv az, hogy a következő évtized elejére már 60-70% között lesz a nukleáris energia aránya a magyar gazdaságban.”

Nagy kérdés, hogy mikor kezdheti meg az energia termelést Paks 2, ahol a komoly építkezés még meg sem kezdődött.

Aszódi Attila, Paks 2 korábbi kormánybiztosa úgy nyilatkozott, hogy

„a kínaiak már jobban tudnak orosz nukleáris erőművet építeni mint maguk az oroszok, és hamarosan ez lesz a helyzet az amerikai technológiával is.”

Valószínű tehát, hogy a kínaiak beszállhatnak Paks 2-be, de vajon milyen feltételekkel?

“Nem tekinthetsz bele a szerződésbe?”

Így kérdezett vissza Szijjártó Pétert külügyminiszter a parlamentben amikor Hadházy Ákos nála érdeklődött az ügyben.

“Nem tudom, megkérdezem, majd jelentkezem” – mondta Szijjártó Péter elviharzott hiszen manapság Orbán Viktor első janicsárjának igencsak sok dolga akad, mert mind a NATO-ban mind pedig az Európai Unióban kezdik megelégelni a különutas politikát, amely barátkozást jelent Oroszországgal és Kínával olyan időkben amikor mind Washington mind Brüsszel egyre határozottabban száll szembe Moszkvával és Pekinggel.

Szijjártó pofára esett

1,4 milliárd euró értékben újabb fegyverszállításról döntött Ukrajnának az Európai Unió külügyi tanácsa, amelynek Magyarország is tagja ugyan, de kihagyták a döntésből, hogy megelőzzék az akadékoskodást. Szijjártó tombol:

“korábban nem hagyták ilyen szégyentelenül figyelmen kívül az európai szabályokat.”

Majd ezt adta elő a magyar diplomácia vezetője:

“Hiába buktak hatalmasat az Európai Unió legháborúpártibb kormányai, továbbra is semmibe veszik a népakaratot” – harsogta Szijjártó. Aki arról az apróságról megfeledkezik, hogy Giorgia Meloni olasz miniszterelnök épp azért csukta be a kaput a Fidesz jelentkezése előtt a szélsőjobboldali koalícióba az Európai Parlamentben, mert ott sok párt közölte: amennyiben a Fidesz jön, akkor ők mennek! Az ok: a magyar kormány oroszbarát politikája.

Szijjártó műhisztije azért különösen nevetséges, mert Orbán Viktor megígérte Stoltenberg NATO főtitkárnak a Karmelita kolostorban, hogy a jövőben nem akadályozza az ukrajnai fegyver és segély szállítmányokat. Vagyis leszarják az ordító egeret, a magyar diplomáciát a NATO-ban és az Európai Unióban.

CEU és Fudan avagy a magyar elit intellektuális és morális csődje

0

A közép-európai egyetem, a CEU végképp bezár Budapesten – közölte az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Szimbolikus lépésről van szó hiszen magyar nyelvű képzés már régóta nem folyik hiszen az Orbán kormány szisztematikusan ellehetetlenítette azt a budapesti egyetemet, amely a világ legszínvonalasabb intézményei közé tartozott.

Az egyetemet Soros György hozta létre, hogy Magyarország és sok más egykori szocialista ország számára szakembereket neveljen a rendszerváltás után. Soros Györgyöt Orbán Viktor, aki korábban Soros ösztöndíjjal tanult Angliában, a nemzet ellenségének nyilvánította, és a CEU-t jogi eszközökkel távozásra késztette. Ma Bécsben működik teljes sikerrel. Budapest elveszített egy jó egyetemet, és Orbán Viktor rendszere bizonyította: retteg a szabad gondolattól! Az ifjú liberális forradalmárból immár illiberális autokrata lett. Magyarország pedig az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama.

CEU helyett Fudan

Matolcsy György, aki Orbán Viktorral együtt fedezte fel Kínát még akkor amikor a Fidesz vezér ellenzékben készülődött a hatalomátvételre méghozzá oly formában, hogy azt sose kelljen kiadni a kezéből. A kommunista Kínában modellre lelhetett az egykori antikommunista forradalmár hiszen Pekingben a diktatúra sikeres piacgazdaságot hozott létre, mely világhatalommá tette Kínát. Orbánnak az autokrata rendszer kiépítése sikerült, a versenyképes piacgazdaság sokkal kevésbé.

Matolcsy György a sanghaji Fudan egyetem kommunista párttitkárával állapodott meg arról, hogy Kína egyik legszínvonalasabb egyeteme európai oktatási központját Budapesten hozza létre. Kína három legjobb egyetemét, a Fudant, a Csinghuát – itt végzett Hszi Csin-ping elnök, és a Pejtat európai és amerikai keresztény egyházak alapították a huszadik század elején. A sanghaji Fudant a jezsuita atyák hozták létre. A kulturális forradalom idején – 1966-76 – az egyetemet szétverték, de azóta újjászervezték, és ma már a kínai elit egyetem világszínvonalú oktatási intézménynek számít.

A magyar ellenzék intellektuális és morális színvonalára jellemző, hogy ugyanolyan elánnal támadja a kínai Fudant mint Orbán Viktor a CEU-t. Mindezt egy olyan országban, melynek oktatási rendszere egyre inkább elmarad az európai normáktól. Manapság az oktatás a legjobb befektetésnek számít a világnak azokban az országaiban, ahol az elit nem kizárólag a hatalom megragadására és megtartására törekszik hanem megpróbál valamit tenni is a társadalom érdekében. Magyarországon a szellemi impotenciával küszködő elit retteg a konkurenciától hiszen akkor kiderülne: ő maga siralmas produkciót nyújt. Produkálni az elit vajmi keveset tud, de a vetélytársak megfúrásában igen leleményes. Az eredmény: a CEU eltűnt, a Fudan pedig nem jött meg. Ilyenek a magyar elit sikerei manapság…

Stratégiák

Szentkirályi Alexandra fideszes főpolgármester jelölt asszony már megint túltolta a biciklit.

Kezd erősen hasonlítani azon LMBTQ+ hívőkre, akik az okos, türelmes és visszafogott felvilágosító munka helyett pirosló arcú lelkesedéssel a ló másik oldalára való átzuhanások révén tudnak hatalmas károkat okozni a mozgalomnak, lehetővé téve a Bayer-féle meg egyéb bandák permanens hápogását és/vagy gúnyolódását.

A kétfajta túltolás és átzuhanás között egyetlen különbség van: a szivárványosok hithűi az ellentábort akarják, ha kell, akár erőszakkal is megtéríteni (az eredmény kb. az elefánt porcelánbolti eredményével azonos), a főpolgármester jelölt asszony viszont a FIDESZ mostanában el- elbizonytalanodó szavazóit szeretné megtartani. A mindent elsöprő lelkesedés ugyanaz.

A fideszes választók megtartásához először is tudni kell, kik ők. A FIDESZ-hez való kötődés a II. világháború befejezése óta eltelt 78 év során alakult ki. Többfajta csoport létezik.

Az egyik csoportban az egyén családját vagy őt magát a Rákosi féle rémuralom és az azt követő enyhébb, de mégiscsak államdiktatúra jellegű Kádár korszakban atrocitás, hátrány, családtag elvesztése, vagy valamilyen egyéb támadás érte, ezért zsigerből utálja a komcsikat. Ez az érzés vörös fonálként húzódik végig a családban nemzedékeken át, és aki nem is élte meg, személyesen, mert még fiatal, ha olyan családba született, biztosan része lesz a fenyegető veszély érzésében, azaz ő is csak nemkomcsikra lesz hajlandó szavazni, vagy legalábbis olyanokra, akikről úgy gondolja, hogy nem azok. A csoport tagjainak komolyabb elképzelése a baloldaliságról, azon kívül, hogy a baloldaliak mind komcsik, általában nincs. Igaz, a jobboldaliságról se sok.

A másik csoport tagjai a vallásos érzület okán azok. Orbán Viktor minden egyéb olyan pártot elpucolt az útból, amelyre a vallásos választópolgárok még szavazhattak volna (Kisgazdák, MDF, egyéb apróságok), így aztán ezen a szavazócsoportnak nincs más lehetősége, mint a FIDESZ-re szavazni, amely persze praktikus okokból támogatja is a vallást piszkosul (kléruskedvezmények, vagyonátadás, templomok, egyéb szent helyek felújítása, némelykor püspöki focicsapat). Na persze nem a saját pénzéből, sőt nem is a párt pénzéből támogat, hanem a miénkből. Spórolós egy társaság, azt meg kell hagyni – ha a sajátjukról van szó. A vallásos csoport tagjai természetes módon egyáltalán nem hívei a szekularizációnak, és örömmel látják azt, amit Orbán nálunk a vallás további, még további, valamint még további térnyerése érdekében tesz. Állítólag Kollonich Lipót prímás mondotta azt, hogy „Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végre katolikussá fogom tenni”, és ugyan az újabb kutatások szerint nem ő volt a tettes, a fenti mondat Orbán ténykedésével sok hasonlóságot mutat. Max. a katolikus jelzőt kell keresztényre kicserélni.

A harmadik fő fideszes csoportot azok képezik, akiknek kevés az információjuk, illetve hát az informálódásuk kissé egyoldalú, mert a digitális korszakból nekik csak az MTV1 és a Duna TV jutott. Magyarán az ott látottak és hallottak alapján gondolják azt, amit Panglos mester is: ez minden világok lehető legjobbika, és rettenetesen hülye az, aki meg akarja változtatni. Ebben a világban a bátor harcos Orbán értük küzd a száz Soros fejű, fegyverszállító sárkányokkal, ráadásul állandóan győz mindenki ellen, csak úgy mellékesen elfoglalja Brüsszelt, és néha kimegy a folyosóra, hogy igyon egy kávét. Érthető. A harc közben meg kell pihenni, különben tán még veszthetne is, ami mindenképpen kerülendő, sőt tilos. Itthon Orbán jóságos miniszterelnök, aki támogatja a családokat. A támogatásról sokan tudnak, arról viszont nem nagyon, hogy ebben a családtámogatási rangsorban Magyarország az EU sereghajtók között található, mert az évi 292 euróval (113 ezer forint) csak a huszonegyedik. Orbán ezen kívül megvédi a nyugdíjakat is (nem csökken a reálértékük, igaz, nem is emelkedik egy fillérrel sem, immár 14 év óta), és kegyesen visszaadta a 13. havit, amit Gyurcsány vett el (helyesen: Gyurcsány végig fizette, elvenni Bajnai vette el, Orbán pedig nem visszaadta, hanem 10 év nemfizetés után abbahagyta az ellopását). Ennyi jótétemény láttán nem csoda, hogy ez a csoport is rá szavaz, ha esik, ha fúj, tökmindegy nekik.

Van még egy negyedik, kisebb fideszes tömb is, ezek a NER kedvezményezett értelmiségiek, akik jó, sőt nagyon jó pénzért tolják Orbán szekerét. Ők nem annyira hívők, mint a többi, de az anyagi kötődés majdnem olyan erős, mint a hit, és miután tudják, hogy baloldali kormány esetén azonnak kiesnének a pixisből, ezért nem hitből ugyan, hanem tudatosan, de így is mindent beleadva (mondhatni, sőt!) támogatják a NER-t. Néha még jobban, mintha tényleges hívők lennének.

Ugyanezen csoportokban találhatók a szélsőjobb szavazói is. Az, hogy az ezekbe a csoportokba sorolt egyének a szélsőjobb vagy Orbán beikszelői lesznek, attól függ, hogy mennyire toleránsak. Aki egy adott mértéken felül, azaz gyakorlatilag szó szerint ragaszkodik a biblikus-trianonista előírásokhoz, az a Mi hazánk szavazója, aki a könyvledarálást ugyan helyesli, de az abban való személyes, aktív közreműködésig nem jut el, esetleg nincs darálója, és nem is akar venni, az a fideszes. A csoportok persze nem abszolút homogének, vannak fokozatok, átmenetek, közös metszetek, de a felosztási lényeg ez.

Orbán Viktor február elején bajba került. Azt, hogy egyáltalán bajba kerülhet, nem hitte senki, hiszen gátlástalan és pofátlan működésének hosszú időtartama alatt mindig kiderült arról, amit elvileg már nem csinálhatott meg, hogy de, megcsinálhatja, mégpedig anélkül, hogy bármi népszerűségvesztés lenne belőle, és arról, amit aztán már végképp nem csinálhatott meg, szintén kiderült, hogy de. Sőt nagyon is. Ez a sorozat ment tovább szinte a végtelenségig, ám idén február másodikán mégis megállt. A pedofil úgy az pedofil ügy, és hiába hozott a miniszterelnök kettős vezéráldozatot, a végtelen bizalom még a hívők közt is repedezni kezdett. Ráadásként felbukkant egy eddig politikamentes személy, aki hirtelen váratlanul (mondhatnók csodának is) nagy népszerűségre tett szert. További nehézség, hogy a választások is egyre közelednek. A miniszterelnök úrnak nem maradt más választása, lépnie kellett, és ő természetesen lépett is, mégpedig két irányban lépett.

  • Az egyik stratégia az EP választáshoz kapcsolódik. Legfontosabb eleme a háború szerepének felerősítése, amellyel ugyan már korábban is foglalkozott, de most ráerősített a témára. A témát személyesen karolta fel, hiszen tudja, ezt nem bízhatja senki másra, csak a legrutinosabb utcai harcosra, aki folyamatosan élet-halál harcot vív mindenkivel a békéért Hencidától egészen Bonchidáig. Itthon és külföldön, Brüsszel inkluzíve.
  • A másik stratégia a helyhatósági választások előtt Karácsony totális lejáratása, mely akcióban maga is részt vesz, de a fő feladat az őt képviselő Szentkirályi Alexandráé és ), aki állandóan rátesz egy lapáttal, most például azt sikerült kijelentenie, hogy:

Nevezzük nevén a dolgokat, ez nem alacsony kibocsátású zóna, hanem autókitiltási zóna. Karácsony autókitiltási botránya kiakasztja a kamumétert.

Igaz, Szijjártó társaságában jelentette ki, aki mellé lett adva segítségnek, ha ugyan ez az. Hogy a hülyeségmétert mi akasztja ki, azt most inkább nem is taglalnám, lényeg az, hogy a fideszes szavazókat mindenáron meg kell tartani, és ha ahhoz hülyeségek ragozása kell, mert azt hiszik leginkább, hát akkor úgy! Lényeg, hogy szavazóként megmaradjanak. A mai zűrzavaros helyzetben mindent meg kell tenni a fenti cél érdekében.

Egyértelmű természetesen, hogy a fentiek már mind rég ismert dolgok, szegény olvasónak a könyökén jönnek ki, a maradék „érdekesség” már csak annyi, hogy van egy harmadik stratégia. Úgy hívják, hogy Magyar Péter. Ez a stratégia elég trükkös módon a szimpatizánsait főleg az ellenzéki szavazótáborokból szerzi, de számít azon FIDESZ szavazókra, akik továbbra is jobboldali kormányt akarnak, viszont pedofília és lopás nélkül. Ez az a párt, melyről Orbán nagy valószínűséggel úgy gondolja, hogy valami újabb LMP lehet, pedig nem az. Korántsem az!

Ami most látszik, az az, hogy az Orbán-Gyurcsány-Magyar trióból mindegyik a másik kettőt állítja be szövetségesnek, és ha utána gondolunk egyrészt a cui prodest elv alapján, másrészt figyelembe véve azt, hogy Magyar hogyan nyilatkozik Gyurcsányékról, és hogy a FIDESZ-szel való szövetséget nem zárta ki, arra a megállapításra juthatunk, hogy leginkább Gyurcsánynak lehet igaza.

Azzal a nüánsznyi eltéréssel, hogy Magyar ugyan szövetségese valakinek a FIDESZ-ből, de nem Orbánnak. Hogy kinek, illetve kiknek, azt az olvasók saját fantáziájára bíznám.

Jó kis elmejáték lehet belőle. Úgy gondolom.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK