Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Választás

Amint azt mindenki saját tapasztalatból is tudja, a választás mindig kellemetlen. Az lenne ideális, ha az abszolút jó és az abszolút rossz között választhatnánk, de még csak hasonlóról sem hallottam mostanáig sehol, vagyis valószínűleg nincs ilyen. Ebből következően a választás során az összes kívánságunk nem teljesül, mert eleve nem is teljesülhet, valamelyiket vagy akár többet is belőlük fel kell adni a választás során, mégpedig attól függően, melyik lehetőség mellett dönt az ember.

A fenti szerencsétlen helyzeten egyedül Buddha tudott segíteni, aki azt mondta, üljünk le egy fa alá, és addig koncentráljuk arra, hogy nekünk már egyetlenegy kívánságunk sincsen, amíg magunk is elhisszük. Amikor ez bekövetkezik, az összes kívánságunk azonnal teljesül, és így elérkezünk végre a végtelen és tökéletes boldogság honába, amelyet Nirvánának hívnak.

Ettől kezdve soha többé nem kell választani semmi közt, a tudat megleli a békét, az ide eljutottak együtt éreznek minden lénnyel, lemondanak a rögeszmékről és a berögzülésekről, a haragról és a szenvedélyről, valamint a mindenféle egyéb örömökről is. Hogy hogyan maradnak életben ott a fa alatt, az még kidolgozatlan, de a nagy elméleteket tekintve részletkérdésekkel nem foglalkozunk.

Mivel a buddhizmus kevéssé terjedt el minálunk, maradjunk azon választási lehetőségeknél, amelyekben számunkra mindkét választható változat tartalmaz jót is meg rosszat is. Ilyen például, mikor a bankból késő este hazafelé megyünk a sötét, néptelen utcán, táskánkban egy jelentős összeggel, mert a fürdőszoba felújítását végző vállalkozó csak készpénzt fogad el, mikor elénk toppan egy nagydarab, a bank kapujától minket követő álarcos alak, kezében a rugós késsel, akinek nem kell mondani, hogy pénzt vagy életet, mert tudjuk mi azt magunktól is. Ilyenkor az ember választ, aztán szomorúan ballag tovább erősen megfogadva, hogy legközelebb csak szikrázó napsütésben, hatalmas tömeg közepette és erős rendőri kísérettel. Másképp sehogy! Annak azért örülhetünk, hogy a derék rabló hagyott minket választani. A kisebbik rossznak köszönhetően épségben megúsztuk a dolgot, mert nem mi vesztünk oda, csak a pénzünk, így aztán holnap megint mehetünk a bankba, hogyha ugyan maradt még ott nekünk valami.

Az emberélet ilyen választások sora. Ennek tipikus példája a politikai választás, ugyanis a mai modern államokat leginkább választott képviselők vezetik. Ez nem demokrácia, a hatalmat a képviselők nem az egész néptől kapják, hanem a többségtől  Ha sokaknak nem tetszik a kormányzásuk, a szavazatarány eltolódik egy vagy több másik párt felé, és legközelebb már azoké lesz a többség, a kormányzó párt meg megbukik. Így működik a rendszer, amelyben senkinek sincs vétójoga, ennek révén biztosítja, hogy a többségnek nem tetsző kormányzat leváltható legyen. Az ellenzék feladata tehát, hogy a többséget megfelelő propagandával maga mellé állítsa, amihez egyensúlyban lévő társadalmak esetén van pénze, van médiája és eközben a regnálóknak tilos olyan törvényeket hozni, melyek révén az Adóhatóság, a Számvevőszék vagy hasonló testületek az ellenzékre ráuszíthatók.

Sajnos léteznek szerencsétlen államok, ahol a helyi Alkotmány olyan (volt, amíg volt), hogy megfelelően nagy többség, mondjuk, kétharmad esetén a választáson győztes párt bármifajta korláttól függetlenül száz százalékban szabad kezet kap, és ha annak a pártnak leválthatatlan/megdönthetetlen egyszemélyi vezetője van, akkor már el is érkeztünk a demokratikusan létrejövő autokráciához, amely hatalomra jutva gyorsan kiépíti a leválthatatlanságát garantáló rendszert. Ez a rendszer intézi el, hogy a többségnek állandóan tessen az autokrata vezetés minden tette és tevékenysége, amit általában a média, az elvileg semleges szervezetek, azaz a fékek és ellensúlyok, valamint az országban rendelkezésre álló összes pénz lenyúlásával könnyedén tud teljesíteni Örökre vasalva, mondhatnánk vigyorogva, ha nem lenne olyan szomorú.

Válasszunk talán egy példát az ilyen államok közül, legyen ez egy közép európai ország, mondjuk, Magyarország. A politikai előzmények itt, itt és itt elolvashatók.

Az előzmények ismeretében mindenkinek érthető lehet a 2010-től kezdődő új korszak. Mint azt Orbán mondotta volt (valószínűleg Simicskától hallotta egyszer, neki nincs annyi esze, hogy magától kitalálja),

csak egyszer kell győzniük, de akkor nagyon.

A győzelem megtörtént, és ezzel megkezdődött az ország zsebre rakása, ahol a zsebeket már jó előre kijelölték. Különös szerencséje Orbánnak, hogy a kormányváltáskor kezdtek érkezni az országba az EU pénzek, ugyanis Gyurcsány 2007-ben letárgyalta (többet ért el, mit az eredetileg tervezett összeg), a projektek 2008–2009-ben kezdődtek, és miután az EU a befejezés után fizet (nem hülye), a pénz nagy része már Orbánéké lett. Ajándékba kapott ezen kívül Orbán egy Bajnaiék által rendbe tett országot,  egy fellendülő világgazdaságot, egy zsebre tehető MANYUP kasszát, amelyet főleg Gyurcsány gyűjtögetett össze, valamint egy ördögnek maszkírozott figurát, akivel nagyszerűen lehetett az ország népét ijesztgetni, így aztán megkezdődött egy korszak, amelynek vezető hatalma 14 éve sikerrel eteti meg azt a néppel, hogy ő a jobb, ezért őt kell választani. A nép pedig engedelmeskedik a mindenhonnan áradó szlogennek: minden választáson Koppányt juttatja győzelemhez, ami mellé állandóan kétharmados diktátori hatalmat ad neki. – Mondd, te kit választanál? – éneklik az első királyunkról szóló darabban még mindig, miközben a kérdésnek immár 14 éve sem értelme, sem jelentősége nincs.

Hogy miért jobb a FIDESZ? Hát, például mert bevezette a rezsicsökkentést (a 2014-es választás csodafegyvere).

Igaz ugyan, hogy a népet a nép saját pénzéből, azaz a befizetett adójából támogatják (27 % ÁFA), igaz, hogy ez egy „szocialista árképzés” azaz beavatkozás a piaci folyamatokba, igaz, hogy igencsak igazságtalanul a nagyfogyasztókat nagyon támogatják, a kicsiket meg alig, igaz, hogy ez arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy olcsóbban működjenek, vagyis felejtsék el a karbantartást, és ott rohadjanak el a víz, gáz és elektromos a rendszerek, ahol vannak (rohadnak is – egyre jobban), igaz, hogy ez az olcsóságból kifolyólag nem ösztönöz takarékosságra, azaz a többletfogyasztás a földi klímának is egy nagy pofon, meg az energiaszegény Magyarországnak is az import növekedése miatt, viszont a kormány részéről gyönyörűszép gondoskodás az emberekről.

A szemét ellenzék bezzeg hagyná az árakat érvényesülni, és csak a rászorulókat támogatná, az Orbán családot nem. Hát értenek ezek a gondoskodáshoz? Ugye hogy semmit, emberek?

Ott van aztán a migráció (a 2018-as választás csodafegyvere). Az emberek nagy részének ezek szerint fogalma sincs az EU nyitott határairól (sohasem jártak Lobogányospuszta határain túl), így aztán senki nem tudja nálunk, hogy a migráns, ha itt is bíráljuk el a kérelmét, egy fél percet sem marad nálunk, és a migránsgettó is csak azért kell, hogy a bírálat befejeztéig ne szökjön át Nyugat-Európába. A FIDESZ tehát úgy védi az országot az „itt letelepedő” migránsoktól, hogy egyáltalán nem kell védeni, és nem akar segíteni a sok migránssal nehezített helyzetű EU tag országoknak.

A szemét ellenzék bezzeg segítene, és bár akkor pontosan ugyanaz lenne az itt letelepedő migránsok száma, mint most, ez a segítés (kvóta) valamiért csúnya dolog, ami ellen „Magyarországot meg kell védeni!” Hogy miért, annak megválaszolásán a fideszes propagandagépezet nagy erőkkel dolgozik, hátha a Soros plakát egyszer már nem lesz elég.

És akkor a békepártiság (a 2022-es választás csodafegyvere). A FIDESZ nagyon békepárti. Ez a háború nem az ő háborúja, ebből következően neki tökmindegy, hogy mi lesz belőle, illetve szerinte adjuk már oda Ukrajnát Putyinnak, és akkor beköszönt a béke. Ebből látható, hiába jár a teljes brancs állandóan Moszkvába, fogalmuk sincs az Einstand természetéről. Javasolható a „Pál utcai fiúk” c. könyv tanulmányozásra – ha ugyan használna az nekik valamit. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy Orbán nem küld katonákat Ukrajnába. Igaz, nem is kérte senki.

Az ellenzék meg küldene, ha a NATO kéri. Igaz akkor Orbán is. Hogy ebből az azonosságból hogy sikerült a nép tudatában háború- meg békepártiságot csinálni, az rejtély.

Sok mindent írhatnék még a két oldal közti különbségről akár a nyugdíj, akár a gyermekvédelmi kérdést illetően, akár a gazdaság visszacsúszásáról a környező államokhoz képest (nőttünk mi is, de sokkal kevesebbet), akár az inflációról, vagy bármiről, de ezekről már írtam eleget, a korábbi írásaimból elolvasható. Azok alapján kész csoda nemhogy a FIDESZ sokszoros kétharmada, de még az egyszeri győzelme is. Ezzel a félelmetes ellentmondással az értelmiségnek kellene foglalkoznia, és az ország érdekében sürgősen megoldania, de ezt nem ragoznám tovább, mert már annyiszor megtettem, hogy ha lenne macskám, neki is a könyökén jönne ki, pedig a macskák nem is tudnak olvasni.

Végül egy bíztató hír, hogy tragikus helyzetünkben legyen legalább egy korhadt uszadékfa, amibe még kapaszkodhatunk: „Kiderült, hogy mire készül Orbán Viktor és Trump!”, írja az újság lelkesen. MEGA plusz MAGA, azaz Make Europe Great Again & Make America Great Again.

Ez derült ki. Óriási! Nem? Nagyon ideje volt kiderülnie.

Garázdaság

Hát, kérem tisztelettel, nem lehet mindig ugyanarról írni. Az olvasónak már a könyökén jön ki, hogy 2010. előtt svájci indexálás volt, azaz a nyugdíjak akkoriban nem csak az infláció, hanem a bérek arányában is emelkedtek, és nem szakadtak le úgy a bérektől, ahogy már 14 éve teszik, hogy a 13. havit Medgyessy vezette be, Gyurcsány végig fizette, és Bajnai ugyan a válság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ha jobb idő jön, újra bevezethető.

Ámde 2010. után hiába jöttek jobb idők sok-sok EU pénzzel meg világgazdasági fellendüléssel, a derék Viktor akkor sem változtatott. 10 évig lopta a nyugdíjasoktól a 13. havit. Az a ravasz húzás, hogy a svájci indexálást hatalomra kerülésekor azonnal megszüntette, és a MANYUP kasszát is lenyúlta 2700 milliárddal, Orbánt ismerve magától értetődik.

A rezsicsökkentés is unalmas, mert már mindenki tudja, hogy a 2022-es választás kampányában nem ám csak egy egyszerű közgazdász, mint például Bokros, hanem maga az összefogott ellenzék miniszterelnök jelöltje, Márki-Zay Péter jelentette ki, hogy:

Micsoda ostobaság volt annak idején így rezsit csökkenteni. Lehet rezsit csökkenteni, hogyne lehetne: kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni. Át kell térni megújulókra.”

Erre aztán a teljes NER média azonnal rácsapott (pl. origo):

A Gyurcsány vezette baloldal győzelme esetén tehát eltörölnék azt a kedvezményt, amivel minden magyar család havonta átlagosan 32 ezer forintot tud megspórolni.”

Magyarázkodhatott hát szegény dilettáns Márki-Zay, mindenki csak röhögött rajta, és mikor végül a háború kitörése után fiainkat akarta vágóhídra küldeni, az összefogott ellenzék akkorát bukott vele, mint előtte még soha.

A bukásban vastagon benne vannak a nyugdíjasok, de ők rosszul tudják a dolgokat, hiába hiszik azt, hogy jól. Az ellenzék regnálása alatt sokkal nagyobb biztonságban lenne mind a nyugdíjuk, mind ők maguk, mivel az ellenzék visszahozná az Orbán által eltörölt svájci indexálást, megtartaná a 13. havit, és a rezsicsökkentést is sokkal igazságosabbá tenné, amennyiben a kevesebbet fogyasztó arányosan több támogatást kapna, így nem Hatvanpuszta meg a többi „nagyfogyasztó” szippantaná föl előlük a pénzt. A nyugdíjasok azért tudják rosszul, mert a NER sajtó hazudik nekik, a független sajtó nem teszi helyre a dolgokat (vajon miért?), a magyar értelmiséget meg láthatóan nem érdekli ez az egész hercehurca. Elvannak ők Orbán alatt is szépen, a Mari néni meg örüljön, hogy a rokonok jóvoltából él még egy ideig.

Ezek a nagy témák sajnos kezdenek kifogyni, mert akinek erről értelme lenne írni, azokhoz nem jut el, akikhez meg eljut, azok olvasnának már helyette mást. A fentiek miatt csak néhány apróságra fókuszálhatunk.

Ilyen például az elvetemült Varju László másodfokon való elítélése, akinek Németh Szilárd birkózóválogatottjában simán akadna hely, és még az olimpián sem volna esélytelen, bármely súlycsoportban indulna is. Hollik pont ezt akarja, hogyha már elítélték, vonuljon Varju vissza, mondjon le, tűnjön el, legyen akár birkózó, ha tetszik, de ne rontsa itt a levegőt nagystílű, de főleg büntetlen előéletű tolvajok között. Piha! Még egy jachtja sincs neki!

Az öldöklő küzdelmet tekintve az esetről készült videofelvételen látszik, hogy Varju nem egy emberrel vette fel a harcot, hanem hat, pont erre kiképzett, jól megtermett biztonsági őrrel. A garázdaságot a bíróság bizonyítottnak látta, mert az amatőr ketrecharcos megadás helyett akcióba lendült, és levert hat profit. Nagyon remélem, hogy ezek után az MTVA úgy rúgta ki mindegyiket, hogy a lábuk sem érte a földet! Ezekre a pancserokra, akik nem bírtak egyetlen vézna garázdával, még egy tyúkól védelmét sem szabad rábízni senkinek, nemhogy a magyar csúcsmédium székházát!

Az esetnek két előzménye van. Az egyik a 2006-os székház ostrom, amellyel össze lehet hasonlítani, a másik a közmédia 2010. utáni FIDESZ pártszolgálatba állítása, ami miatt Varjuék egyáltalán odamentek.

2006.09.19.

„A pár ezres tömeg ezután a térről felszedett utcakövekkel kezdte dobálni a székházat és rendőröket, majd hamarosan autókat gyújtottak fel. Miközben a bejáratot elérőket többször is könnygázzal illetve tűzoltóslaggal verték vissza a székházba vezényelt rendőrök, újabb és újabb rohamok indultak a kapuk ellen… A tüntetők fél kettőkor feltépték az addig kitartó vasrácsokat a főbejáratnál, és behatoltak a székházba. Miután hamar kiderült, hogy a még ott talált dolgozók nem tudják újraindítani az ostrom miatt negyed kettőkor beszüntetett adást, a székház egyfajta látványossággá változott: az ostrom nyomait viselő bejáraton át a tüntetők csoportosan vonultak be, a többség egyszerűen csak körülnézett, illetve az aulában kezdett pihenni, de többen kifosztották a büfét és ‘szuvenireket’ vettek magukhoz.”

Az ostromban több mint 100 rendőr sérült meg, többen súlyosan (a kockakő nehéz). Úgy tudom, a székházat ostromlók közül nem ítéltek el senkit, pláne nem garázdaságért, mint ahogy most Varjut meg Fekete-Győrt. A mi ’06-os hőseinket ez a kis büntetlenség bizton megilleti. Ahogy a büfé árukészlete.

2018.12.16.

A tömegből 11 ellenzéki politikus az igazolványa felmutatása után bejutott az épületbe, ahol egy öt pontból álló követeléslistát akartak beolvastatni. Vasárnap éjjel azonban a köztévé biztonsági szolgálatának vezetője nem engedte őket a stúdiókhoz, és tévés vezetőkkel sem sikerült beszélniük… A követeléseik: a rabszolgatörvény azonnali visszavonása; kevesebb rendőri túlóra; független bíróságok; Európai Ügyészség; független közmédia.”

A legutolsó a leglényegesebb: az Orbán kormány a kapott kétharmad birtokában a közmédiát fideszes pártmédiává „alakította át” (a „silányította” visszafogottabb, úri változata). Ezzel hatalmas előnyhöz jutott, figyelembe véve egyrészt az adás foghatóságát, amely az ország területén mindenütt adott, másrészt főleg a vidéki tévézési szokásokat, ahol a „magyar tévé” a messze a leginkább nézett csatorna, főleg az idősebbek körében. Nagyon fontos hát az ellenzéknek a független közmédia követelése, mert az MTVA fideszes mivolta miatt az ellenzék hangja sok helyre nem jut el. Mivel az ellenzéki képviselőknek pont azokban a stúdiókban kellett volna megszólalniuk, ahová sohasem hívják meg őket, ezért voltak kénytelenek a „behatolásos” módszert választani, hogy felhívják magukra a figyelmét azoknak, akik csak az MTVA-t nézik, vagy csak azt tudják nézni, mert más nincs nekik.

Az akció nem lett sikeres. Varjuékat kidobták. Az ellenzék azóta sem tudja a közmédián keresztül a lakosság jó részét megszólítani. Erről a kormány gondoskodik.

Ami meglepő: a nem NER-es magyarországi médiáknak az MTVA lenyúlási ügyhöz való hozzáállása. Állandó téma náluk a Megafon meg az egyéb fideszes törpe hírharangok közpénzből való, állami támogatásának elítélése, ugyanakkor az MTVA-ról, melyet évente majd 150 milliárd (nem millió!) közpénzből működtet a FIDESZ, nincs szó sehol. Még csak szembe sem állították a dollárbaloldal néhány milliárdjával, bemutatva a magyar emberek ellopott pénzéből fizetett MTVA pártkampányolását, azaz a magyar választásokba a külföldi magánpénzek elfogadásánál sokkal súlyosabb bűn révén való fideszes beavatkozást. Csak nem valami tabutéma ez? Az ÁSZ, amelynek elvileg a közpénz védelme a fő feladata, magától értetődőn kussol (őket is a FIDESZ fizeti, a főnöküket nagyon gavallérosan), de mi van a független médiákkal, tessen mondani?

A 2006-os székház ostromban fideszes képviselő nem vett részt, így a magyarok halált megvető bátorságú, No 1. street fightere sem (tőle magától tudjuk, hogy az). Ebből is látszik, hogy a 12 évvel később otromba agresszivitással támadó DK-s képviselő mennyivel veszélyesebb a mi szelíd és jólelkű miniszterelnökünknél, aki soha nem tenne olyat, hogy miközben négyen rángatják, egy meg rajta ül, a földön fekve kézzel gáncsolja el szegény hatodik őrt, aki belesérül az aljas támadásba. Kristálytiszta testi sértés, lehet mondani. Tessék elképzelni, kérem, milyen sötét korszak borulna ránk, ha egy ilyen ellenzék kaparintaná meg a hatalmat! Nagyon ideje volt már az elszabadult Varjut helyretenni: eddig, és ne tovább, gyurcsányfióka! Coki! Reméljük, ért a szóból, illetve hát a büntetésből.

– Istennél a kegyelem! – harsogta a bíró a széttört pálcát nézve kis mosollyal, amely ördögien hasonlított valakiére, akit most nem fogok megnevezni.

Tudja azt mindenki jól.

Varga Judit európai álom melót bukott – legkevesebb 300 millió forintot  veszített

Az ex igazságügyi miniszter a Fidesz listavezetője volt az európai választásokra vagyis biztosan bekerült volna az Európai Parlamentbe.

Az ötéves parlamenti képviselet Varga Judit esetében legkevesebb 304 millió forintot hozott volna a konyhára, de ehhez még jöhettek volna a pótlékok és a napidíjak. Azután pedig a csinos nyugdíj, amely egy parlamenti periódus után is jár. Ezért tartják álom melónak ezt a parlamenti állást Brüsszelben illetve Strasbourgban, ahol ráadásul nem kell túlságosan sok mindent tenni ezért hiszen az Európai Parlament határozatai nem kötelező érvényűek. Megbukni csak korrupció következtében lehet, ahogy ezt Eva Kaili görög szocialista képviselőnő esete is mutatja, illetve az olyan erkölcs botrányok jelenthetik a véget mint Szájer József esetében, aki egy meleg partiról próbált menekülni az ereszcsatornába kapaszkodva a pandémia kijárási tilalma idején. Lebukott és eltűnt. De hát ő jóval idősebb mint Varga Judit, akinek még kezdeni kell valamit magával, és Novák Katalinnal szemben a magyar államtól nem számíthat semmire sem. 9 millió forintos végkielégítést már felvett amikor távozott az igazságügyi minisztérium éléről.

“Ne legyen Majdan a Hősök terén!”

Ezt mondták fideszes vezetők Török Gábor politológusnak, aki elsőként jelezte Novák Katalin bukását. A politológus szerint a Fidesz vezérkarában az az összeesküvés elmélet uralkodik, hogy nyugati hatásra szervezték az influenszerek pénteki tüntetésüket a Hősök terén.

Kijevben a Majdanon tiltakoztak évekig a nyugatbarát erők az oroszbarát helyi vezetés uralma ellen, és végül sikerült is menekülésre késztetni Janukovics ukrán elnököt, aki azóta is Oroszországban várja a visszatérést. Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes Kijevben elárulta, hogy az USA 5 milliárd dollárt költött arra, hogy Ukrajna irányt váltson: a kijevi kormányzat nyugati irányt kövessen. A Fidesz ellenzékben még támogatta a Majdan lázadókat, de azután éles irányváltás következett: Orbán 2009-ben találkozott Putyinnal Szentpéterváron, és valamiféle paktumot köthettek, mert 2010 óta a magyar miniszterelnök oroszbarát politikát folytat.

A Fideszben azt gyanítják, hogy az USA nagykövetsége áll a tiltakozó kampány mögött.

Ez persze lehet fedőszöveg is, mert egyáltalán nem kizárt, hogy maga Orbán Viktor áldozta be Novák Katalint és Varga Juditot annak érdekében, hogy LMBTQ témák uralják a választási kampányt nem pedig az, ami a választópolgárokat igazán érdekli: a stagnáló illetve sokak számára csökkenő életszínvonal, mely éles kontrasztban áll azzal, hogy Mészáros Lőrinc tavaly 150 milliárd forinttal lett gazdagabb.

Kiléptetheti-e Orbán Magyarországot az Európai Unióból?

0

“Orbán Viktor kiutáltatta a Fideszt az Európai Néppártból, ez a szörnyű forgatókönyv megismétlődhet az Európai Unióval is. Ezután viszont Magyarország Európa Bantusztánja lenne” – hangsúlyozta Balázs Péter ex külügyminiszter, aki a Pénzügykutató intézet Andrássy körében fejtette ki a véleményét a magyar diplomáciáról, melynek egykor maga is jeles alakítója volt.

A magyar miniszterelnök a jobboldali lengyel kormány bukásával teljes mértékben elszigetelődött az Európai Unióban. Ez derült ki a legutóbbi rendkívüli csúcstalálkozón, melyet épp Orbán Viktor miatt hívtak össze, és amelyen a magyar miniszterelnök teljes mértékben kapitulált. Olaf Scholz kancellár fenyegette meg Orbán Viktort azzal, hogy végzetesen meggyengítik a magyar gazdaságot, ha a magyar miniszterelnök nem fogadja el Ukrajna pénzügyi támogatását. Orbán Viktor kapitulált, de a kérdés megmaradt: miért finanszíroz az Európai Unió egy megnyerhetetlen háborút Ukrajnában? Ezt a kérdést persze elsősorban Washingtonban kellene feltenni hiszen az ukrajnai háború befejezéséről az USA és Oroszország dönthet. És az Európai Unió? Fuck the EU! – kiáltotta Kijevben Victoria Nuland amerikai államtitkár-helyettes, aki a térséggel foglalkozik. A kijelentés évekkel ezelőtt hangzott el, de elég jól kifejezi az USA diplomácia és az Európai Unió viszonyát.

Miből finanszírozza a gazdasági válságban levő Európai Unió az ukrajnai háborút?

Ezt kérdeztem Balázs Péter egykori külügyminisztertől, aki meglepően optimista választ adott:

”Az Európai Unió tagállamai többnyire gazdagok tehát hogyha megvan a politikai akarat, akkor meglesz a szükséges pénz is a költségvetésből és a hitelből. Különben is az uniós költségvetés csak a GDP 1%-át jelenti. Ha felemelnék 2%-ra, akkor azt senki sem venné észre.”

Ez bizonyára így is volt Balázs Péter fénykorában, de ma már nem így van, mert minden uniós tagállam költségvetési gondokkal küzd. Lindner német pénzügyminiszter sietett közölni, hogy az Ursula von der Leyen által bejelentett 50 milliárd euró Ukrajnának nincsen benne a német költségvetésben. Ráadásul visszaállították a 3%-os költségvetési hiány plafont és a 60%-os államadósság határt. A legtöbb uniós tagállam nem teljesíti ezt viszont hatalmas összegekkel támogatja a rezsit, melyet az energia válság mindenütt megemelt.

Mi lesz, ha jön Trump?

“Ez nagy veszély mind az Európai unióra mind pedig a NATO-ra nézve. Épp ezért Brüsszel nem engedheti meg magának, hogy hónapokig húzza a hatalomváltást mint ahogy ez eddig megszokott volt a parlamenti választások után. Olaf Scholz német kancellár már egyeztetett is erről legutóbbi washingtoni útján Biden amerikai elnökkel. Ursula von der Leyen megmaradhat a brüsszeli bizottság élén – ebben az európai nagyhatalmak már korábban megállapodtak” – mondta Balázs Péter – Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország és Hollandia egyetért ebben.

“Az pedig, hogy Orbán Viktor ellene van, már senkit sem érdekel.”

Tegyük ehhez hozzá, hogy Magyarországot évtizedek óta kiírták a szereposztásból miután a régióban az USA csakis Lengyelországot és Romániát tekinti stratégiai szövetségesnek. Ennek megfelelően Blinken külügyminiszter terve szerint az ukrajnai háború lezárulása után két regionális központ alakulna ki: az erősebb északi, amely Lengyelországból, Ukrajnából és a három balti államból állna, a másik, a déli pedig Románia, Moldova és esetleg Bulgária szövetsége lenne. Orbán Viktor úgy érzi, hogy a nemzetközi diplomáciában leszarták, ez motiválhatja radikális fellépéseit, melyek semmilyen kézzelfogható eredményt sem hoznak Magyarországnak, amely az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb államává vált a nemzeti együttműködés 14 éve alatt.

A számla

Az ember nyugodtan ül otthonában, szép dolgokról ábrándozik, mikor egyszer csak riadalom és zaj lesz a postaládáknál, s ha kérdik, mitől van-e zaj: hát megjött a villanyszámla! A vérszínű számla, rajta betűk és számok… illetve hát inkább narancssárga színű, amely által jól kiemelve láthatja a kedves fogyasztó az összes fontos tudnivalót.

Az ember először rémülten ugrik fel a zajra, elönti a hideg veríték, de végül megnyugodva visszaül. Nincs semmi baj, mert itt a FIDESZ életmentő rezsicsökkentése!

A rezsicsökkentés egy fegyver (annak is lett kitalálva a Finkelstein-Habony propagandagyárban). Hatalmas fegyver, ugyanis a rezsit szinte mindenki fizeti, ezért az ország döntő hányadával tudja éreztetni a kormány jóindulatát, hiszen a kormány segít. Azoknak is segít, akiknek nem kell, sőt azoknak segít a legtöbbet, így tökéletesen megfelel a FIDESZ rigorózusan fórsriftos működésének, miszerint a támogatások zömét a gazdagok kapják, a többit meg a tehetősek. Természetesen a közép meg az alsó rétegeknek is leesik azért valami, viszont Mari néni esetében, akinek faluvégi kisházába se a víz, se a villany nincs bevezetve, és petróval világít, a leesés forintosított értéke nulla. Az ÁFÁ-t persze ő is fizeti a kisboltba, amivel hozzájárul a sok és nagyméretű ingatlant, többek között Hatvanpusztát is birtokló Orbán család rezsiköltségeihez. Elkel nekik a segítség, sok a kiadás.

A rezsicsökkentés hatalmas előnye, hogy ezt így nem gondolja át senki, ezért a jóságos, népét szerető Orbán folyamatos kétharmadait jelentős mértékben támogatja. Hajjaj, de még mennyire.

A rezsicsökkentés jellemzője még, hogy meglepő módon hátrányai is vannak. Igaz, nem a kormányzat érzi, hanem az ország, de az nem érdekes annyira, mert nem a kormányzat van az országért, hanem fordítva. Ha a kormányzat lenne az országért, akkor Orbán azt csinálná, ami az országnak jó, nem pedig azt, ami neki, miután viszont folyamatosan az utóbbival foglalkozik, láthatóan úgy tekinti, hogy az ország van érte. Mivel pedig a nép a hatalom megtartása érdekében tett, a demokráciákban igencsak szokatlan húzásokba részint beletörődött, részint nem veszi észre, részint meg nem érti, sokáig lesz még Magyarország Orbáné. Illetve Orbánért. Teljes lakosságával együtt.

A rezsicsökkentéssel az első gond, hogy olyasmit támogat, amit nem szabadna. Ami nekünk nincs. Józanul gondolkodók, pláne közgazdászok azonnal felhördülnek, hogy ez egy emeletes baromság, hiszen az összes tankönyv meg a józan ész szerint is olyasmiket kell támogatni (ha már támogatunk valamit), ami nekünk van, amit mi gyártunk, amiből magyar bevétel keletkezik. Ilyen például a Túró Rudi, ahol a hasznot nem talicskázzák ki az országból. Ehelyett sajnos a rezsicsökkentéssel a földgázt támogatjuk, amelynél a haszon be sem jön ide, rögtön ottmarad Putyinnál. Az olcsó áru jobban fogy, így hát az eredmény az lett, amit minden normálisan gondolkodó ember várt, az ország földgázfogyasztása a 2014-es 8,5 milliárd köbméterről 2021-re folyamatos emelkedéssel 11,3 milliárd köbméterre nőtt (33 %-os növekedés). A rezsicsökkentés eredményeképpen a korábbi szolgáltatók elmenekültek, a gázszolgáltatás gyakorlatilag állami monopólium lett (MVM CEEnergy Zrt.), mivel pedig a gázszállítási szerződéseket is az állam köti Oroszországgal, a gazdálkodási adatok azóta hozzáférhetetlenek. Néhány emberen kívül senkinek fogalma sincs, mennyibe kerül ez az izékavarás nekünk, adófizetőknek, de ezt nem is kell tudni, mert hogy Orbánnak plusz bevétel biztos, a többi meg kit érdekel?

Egy idő után sajnos, ahogy szokott, beütött a krach, Putyin vérgőzös terve testet öltött, és a gázár megugrott. Ezt a kormány nem hagyhatta (a választásokat azért még megvárta – naná), mert ez már akkora kiadás lett volna, ami gazdasági vészhelyzetet okoz. 2022 nyarán lépett is. A nagyfogyasztókat célzó, a gázár adott fogyasztás fölötti hétszeresére emelése azonnal éreztette hatását, az ország gázfogyasztása zuhanni kezdett, és két év alatt immár 33 százalékos eséssel visszatért a 8,5 milliárd köbméteres szintre. Tisztelt kormányzat, így kellett volna kezdeni! A nagyfogyasztókon múlik minden, ahogy látható.

Az egy más kérdés, hogy a józan ész szerint soha nem árukat és szolgáltatásokat kell támogatni, hanem a rászorulókat, mert egyrészt elképesztően igazságosabb lenne, másrészt az áruk és szolgáltatások támogatása a piaci folyamatokba való kormányzati beavatkozás, ami nem egy piackonform valami, viszont ahogy ezt a FIDESZ propagandaosztályon okosan megállapították, az messze nem hozna ennyi szavazatot, mint a mindenki érintő rezsicsökkentés. Ezért marad, és punktum.

A hátrányok között megemlítendő még, hogy az ilyen mesterséges árképzés esetén az áru nem biztos, hogy azon az áron kel el, amely biztosítja a folyamatos működést, azaz

előfordulhat, hogy vagy a karbantartásra meg a fejlesztésre nem marad elég pénz a szolgáltatónál, vagy alacsony világpiaci árak esetén túl sokat fizet a fogyasztó érte, de az állami monopóliumból adódón ez nem érdekel senkit (lásd: szocializmus). A nagy pénzkatyvaszba belesimul minden kiadás meg bevétel, egyedül a „rezsicsökkentés” bűvszó érdekes. Az pedig, hogy mind magát a módszert, mind a kivitelezést tekintve úgy hülyeség, ahogy van, hát istenem! Hozza a szavazatokat, az a lényeges.

Ha valaki veszi a fáradságot, és áttekinti a szolgáltatójától kapott villanyszámlát, akkor annak az MVM zöld logóján kívül még két színes, mégpedig narancssárga színű információtábla található. Az egyik, a kisebb, a lényegtelenebb tartalmazza az elszámolási időszakot, a fizetendő összeget és a fizetési határidőt. Ezek ugyan fontosabb információk, mint az, hogy az árszabás ESZ „A1” Lakosság, de a méretéből ítélve mégsem annyira, mint a lapszéltől lapszélig végigfutó, jóval nagyobb táblázat, amely a következőket tartalmazza:

Magyarország kormánya az átlagfogyasztásig rezsicsökkentett díj alkalmazását írta elő.

Rezsicsökkentett díj nélkül az Ön fizetési kötelezettsége

az elszámolt időszakban a következő összeg lett volna:                                       41 356 Ft

Így az elszámolt időszakban az ön megtakarítása:                                                36 207 Ft

(Ezen összeg az Ön számlájából előzetesen levonásra került)

Hát nem gyönyörű, tessék mondani?

A villanyszámlát tovább tanulmányozva a számlarészletezőben megtaláljuk, hogy a fizetendő bruttó 5649 forintból a rendszerhasználati díjak összesen 4253 forintot tesznek ki (ez az, amit az ember a szolgáltatónak azért fizet, hogy az áram eljusson hozzá), az energiadíj, azaz az áram ára pedig 895 forint. Azaz a teljes ár 17,4 százaléka.

Feltételezve, hogy a rendszerhasználati díj mindig ugyanannyi, ha van rezsicsökkentés, ha nincs, a megtakarítás teljes egészében az energiadíjból történik. Ebben az esetben rezsicsökkentés nélkül az energiadíj nem 895 Ft, hanem a megtakarítással növelt 895 + 36.207 = 37.102 Ft lett volna, azaz az elszámolt energiadíjnak a 41,5-szöröse. Mivel a számla szerint az áram ára így rezsicsökkentve 5,11 Ft/kWh, a rezsicsökkentés nélküli áramár a kapott számla alapján: 5,11 * 41,5 = 212,1 Ft/kWh. A számla szerint erről rezsicsökkentik 5,11 Ft/kWh értékre.

Az, hogy ezt a bődületes villamosenergia árat honnan a bánatból vette, aki az én rezsicsökkentésből adódó megtakarításomat kiszámolta, számomra abszolút rejtély. Ide tartozik még, hogy az MVM adatlap szerint a nem lakossági fogyasztóknak kiszámlázott legmagasabb, már a határérték feletti fogyasztásért fizetendő áramár is csak 30,2367 Ft/kWh, azaz a nálam figyelembe vett, rezsicsökkentés nélküli árnak csak a hetede.

A fentiek alapján két lehetőség van. Vagy az MVM számlázási osztályán főnöki beosztásban is szerencsétlen dilettánsok dolgoznak, vagy valakik engem, mint fogyasztót nagyon át akarnak verni ezzel az idehazudott, elképesztő „megtakarítással”. Rendkívüli módon csodálkozom azon, hogy az árnyékkormány energia- és rezsiügyi árnyékminisztere ezt még nem vette észre, és nem kérte keményen számon a kormányon, mivel ez az ő, az árnyékkormány, sőt az egész ellenzék elemi érdeke.

Igaz, abból sem lett semmi gond, mikor a miniszterelnök hosszú időn keresztül azzal a szöveggel hü… szédített minket, hogy ő a rezsicsökkentés révén minden háztartást havonta átlagosan 181.000 forinttal támogat. Az sem volt kisebb marhaság ennél a számlás „megtakarítás” számításnál, mégis sikerült Orbánnak megúsznia, pedig 3,8 millió háztartással számolva az 8 254 milliárd forint/év, azaz az ország gazdasági összeomlása ez esetben pár hónapon belüli.

Hogy igazságosak legyünk a számlát illetően, egy kisebb pozitívumról is be lehet számolni. A számla legvégén ugyan és apró betűkkel, de mégiscsak közli a villamosenergia előállítására szolgáló energiamixet, és az embert úgy is, mint a szakolyi biomassza tüzelésű erőmű technológus tervezőjét jó érzéssel tölti el, hogy az energiamixben a megújulók aránya már 7,7 %.

Foci

Mikor az ember felveti a következő témát, annak áttekintése a feladat, hogy korábban írt-e róla. Persze mindenki rájön, ez egy hülyeség, hiszen Szerző ugyan emlékszik a saját gondolataira (ma sem mások, mint akkor), meg aztán le is írta őket, ami rögzíti az ott szereplő dolgokat, ám az olvasója igencsak másként van vele. Tán még nem is látta azt az irományt, vagy ha olvasta volna, ezer dolga közt már nem emlékszik arra, mit is olvasott. Így aztán mindkettőnk érdekében ismételni kell. Ha ehhez hozzávesszük a fideszes szajkók heti 168 órás, ellenirányú működését, az ismétlési kényszer még nagyobb.

Ott van például a nyugdíj. A ténylegesen fennálló helyzet regnálóékat nem hatja meg, tovább szédítik a népet minden vonalon. Múlt év őszén kezdődött annak mantrázása, hogy januárban „emelt” nyugdíj érkezik, ezt a FIDESZ nevű párt szajkói az összes rendelkezésre álló fórumon állandóan ismételgetik, így aztán a mi részünkről nagyon kevés, ha egyszer halkan leírja valaki, hogy ez nem ám emelt nyugdíj, hanem csak az infláció kompenzációja, így a nyugdíjak vásárlóértéke a svájci indexálás Orbánék általi eltörlése óta (2010.) egy fillérrel sem emelkedett. Ha valamilyen konkrét hatást akarunk a választópolgárok tudatában, nekünk is nagyon sokszor és minden lehetséges helyen le kell írnunk, meg el kell mondanunk, hogy Orbánék megint csak átverésre játszanak, már csak azért is, mert a nyugdíjasok száma 2,5 millió. És mind választókorú.

Ugyanez van a 13. havi nyugdíjjal is, amelyet nem Gyurcsány vett el, hanem Bajnai (Gyurcsány a regnálása alatt végig fizette), ő sem „megszorítási” céljából, hanem mert válság volt, ráadásul nem örökre gondolta, hanem csak addig, amíg tart a válság. Orbánék azonban másképp gondolták, és hatalomra jutásuktól 10 éven keresztül (amely szerintük Magyarország legjobb 10 éve volt, válság sehol és semerre, a világpiac szárnyalt, az EU-ból dőlt a pénz) egyszerűen ellopták a nyugdíjasoktól, azaz, bár semmi oka sem volt már a visszatartásnak, nem fizették ki nekik. A fentiek ellenére a fideszes szajkók éjjel nappal azt hajtogatják, hogy szegény nyugdíjasoktól a 13. havit a gonosz Gyurcsány vette el, és Orbán volt az, aki jóságosan visszaadta (hát persze, hogy visszaadta, mivel igencsak megijedt a közelgő választástól, ahol tényleg volt esély az Összefogás győzelemre, ha MZP meg a független sajtó nem szúrta volna el). Nehéz észérvekkel egy ilyen kórus ellen, de nincs más fegyverünk. Mindent el kell a népnek magyarázni. Sokunknak, sokszor, sok helyen.

Az infláció már magától értetődik. Egyetlen leleplező írás nem fogja még csak kicsit sem megkarcolni annak a fideszes ráutalásnak a titánötvözetű felületét, hogy az infláció csökkenése az árak csökkenését jelenti, holott az árak kisebb inflációnál is tovább nőnek, kizárólag a növekedésük lassul. Négy év alatt az árszint 60 százalékkal lett magasabb, nincs hová drágulni már, az emberek pénze elfogyott. A vágyott akármi persze idén is drágább lesz, de már „csak” 6 százalékkal! Lehet örülni emberek! Az inflációról tudjuk még, hogy Magyarország kezelte a legrosszabbul, ebből egyértelmű, hogy a növekedés nagy részét maga a kormányzat okozta, a fentebb írtakból látható az is, hogy viszont a csökkenéséhez a kormánynak nincs köze (akármennyit csapdossa is Orbán fejszével a levegőt), ugyanis a kereslet az, ami megszűnt, mert a bérek nem követték az inflációt. Nincs már értelme tovább emelni a kereskedőknek, mert ha pénz híján úgysem veszik meg, tökmindegy az ára. Ezért csökken az infláció. Hiába hazudnak mást a szajkók. Na, ezt kell nekünk megírni, minél többször minden vonalon.

A további témákat illetően a szuverenitásról már szó esett (pl.: itt) a FIDESZ közpénzből folytatott propagandájáról szintén (itt), a tanári fizetésekről ne is beszéljünk (itt), de azért még van ilyen.

Például a foci. Ha megvizsgáljuk az ország mai helyzetének legfőbb jellemzőit, akkor a korlátlan hatalmú, nárcisztikus, állandó győzelmi kényszerben élő egyszemélyes vezetési jelleg után következő két legfontosabb: a keresztény ideológia meg a focizmus.

Egy olyan ember, aki már az ötvenes években azt kiabálta a boldogult emlékű Népstadionban, hogy „Hajrá magyarok!”, a hatvanas években meg BVSC ifistaként próbálta előbbre lökdösni a magyar labdarúgás szekerét (kevés sikerrel, pláne Törőhöz képest), nyilván elfogult kedvenc sportágával, ezért a tárgyilagos értékeléshez el kell távolodni önmagától. Szerencsére egyre hűvösebben és távolságtartóbban figyelem az ott történteket. Két ok miatt. Egyrészt a magyar foci teljes, már-már a múlt század ötvenes éveire jellemző átpolitizáltsága, másrészt a változás okán, mivel a hajdani játék egyre inkább küzdelemmé torzul.

Hogy miért ment el a foci az amerikai futball irányába, azt nem egészen értem, hiszen olyan már van. Ahogy rögbi is, a birkózásról nem is beszélve. A változás olyan, mintha egy asztaliteniszező a labdának a másik asztalfélre való átütése után rögtön átrohanna az ellenfélhez, és két kézzel ellökné, aki persze így nem tudná visszaadni, viszont a bíró jóváírná a pontot a lökdösőnek, mondván, az ellenfél nem állt elég határozottan ellent neki. Főleg az idegesít, mikor a levegőben lökik meg a fejelni felugró játékost, mert arra nagyon kíváncsi lennék, hogy a FIFA meg az UEFA vezérkara ott fent mibe kapaszkodva tudna ellenállni. A meccseken több már a handwork, mint a foot, az azonos testhelyzet hiánya semmit nem jelent, és a közelharcban nehéz a labdát még vezetni is, nemhogy trükközni vele.

Az én gyerekkoromban minden fiú kipróbálta a focit, tehetség nem veszett el egy sem, manapság viszont rengeteg az egyéb lehetőség, akár az okostelefonon és a videójátékon kívül is. Ráadásul megszűntek a grundok, a Mekiben nem lehet kapura lőni, a focipalánta-neveldék meg nem úgy működnek, hogy mindenkit  próbajátékra invitálnak, hanem úgy, hogy ha jön az apuka a gyerekkel, és nagyon erőlteti, akkor addig ott maradhat, amíg nem jön egy másik apuka egy másik gyerekkel, akinek az agitáló képessége jobb. Így aztán kevesebb tehetség nyer teret. Lényegesen kevesebb. A válogatottat tekintve nagy szerencsénk, hogy ez a tendencia az összes fejlett ország esetében érvényesül.

A másik baj az átpolitizáltság. A „mimagyarok” elv a fociban is dominál, a nemzeti tizenegy valamiféle szentséggé magasztosul, de a többi klubcsapat is nagyon magyar, és ha valaki nem szurkol nekik kellő intenzitással, árulóvá minősíttetik. A dolog érdekessége, hogy például kirakatcsapatunk, azaz a Ferencváros Abu Fani, Besic, Pesic, Zachariassen, Marquinhos középpályája (Szűcs Lajos be se férne) olyan sok „mimagyarsággal” nem rendelkezik, sem vérvonalilag, sem kulturálisan, mégis a tenyerünkön hordozzuk őket, lelkesen követjük nemzetközi szereplésüket, le egészen a Konferencia Ligáig. Kár, hogy nincs egy még lejjebbi szint, mert így a többi magyar nagycsapatnak kupameccsen nem szurkolhatunk. Például a Puskás Akadémiának sem, amelynek jelenlegi összeállítása: Markek, Ormond, Stronati, Szolnoki, Maceiras, Favorov, Corbu, Nagy, Soisalo, Levi, Colley. Ebből látható, hogy milyen jó ott az utánpótlás nevelés. Tisztára Ajax már, nem hiába dől oda a pénz.

Persze ezek még úgy, ahogy bírhatók. Az embernek igazából akkor megy el a kedve, mikor minden magyar focisiker egyszemélyi dicsőséggé kezd válni. Megjelenik a terepen a Gazda, ő adja a pénzt, ő építi a stadionokat meg a fűtött edzőpályákat, ő várja el az eredményeket, neki húzza a cigány… illetve neki játszik a csapat, olyan szövetségi kapitány lesz, amilyent ő akar, kerül, amibe kerül, nem érdekes, ebből nem enged, és nem sajnálja rá a pénzt. Igaz, hogy a miénket nem sajnálja. Ahogy másra sem.  Ott van a rokonság meg a baráti kör, sok éhes szájat kell etetnie, még szerencse, hogy telik, a magyar költségvetés főösszege 40 000 000 000 000 HUF.

A Gazda megbecsüli az érte fáradókat. A Szoboszlaik (jelenleg egy van belőle) Nobel díjas magasságokba emelkednek, újságok garmadája foglalkozik azzal naponta, hogy mit mondanak meg írnak róla, külföldön is, meg itthon is, és ahelyett mit kellett volna róla írni meg mondani. Hiába, no, a „mi fiunk”, általa egy kicsit mi is a Liverpoolban focizunk, még ha nem is tudunk egy egyeneset a labdába rúgni, és megvédjük bármitől, mert jaj annak, aki rosszat mer még csak gondolni is róla!

A többi magyart szintén nagy-nagy figyelemmel követi a sajtó, és bár sokszor túlzásba esnek, de egy rajongónak mindez mindennel együtt még elfogadható… lenne, ha nem sugározna nagy erővel mindenfelől, hogy MI szeretjük a focit, MI szeretjük a válogatottat, tehát MI szeretjük a hazánkat, TI meg nem, nyomorult árulók! A Mi meg a TI felismerése remélhetőleg nem okoz gondot senkinek.

Na, ezért hasonlik meg az ember, hiszen ha a magyar csapatoknak drukkol (márpedig nekik), azzal a Gazda hasznát növeli, mert ha siker lesz, ő aratja le. Népszerűség, fölény, többlet FIDESZ szavazat.

Ennek drukkoljunk, tessék mondani?

Árulás

„Hivatalossá vált 2023-ban, hogy a magyarországi baloldal hazát árul – mondta Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Mandiner honlapján szombaton közzétett évértékelő interjújában.”

Mint tudjuk, a hazaárulás nálunk úgy „válik hivatalossá”, hogy a jelenleg Magyarországon regnáló, FIDESZ nevű párt azzá nyilvánítja. Ez a gátlástalan társaság ráolvasásos technikát alkalmaz, mert erősen bízik abban, hogy szegény Mari néni, Józsi bácsi meg a röfik el is hiszik azt, amit először Habonyék kitalálnak, aztán az összes általuk kinevelt és megfizetett szajkó a jócskán kibővített baráti médiában éjt nappallá téve hajtogat. Sajnos van ebben a bizalomban valami, mert Mari néni meg Józsi bácsi a hozzá eljutó sajtóban semmi mást nem hall, olvas meg lát, mint ezeket a szajkókat, és miután így az összes kérdésben megkapták, megkapják, és meg fogják kapni „a szükséges információt”, ezt adják tovább a röfiknek ők is. Szegény röfik sem tehetnek mást: amit hallanak, azt elfogadják.

Szajkóból van bőven. „Pénzszagra gyűl az éji vad”, írja a költő, és bizony igaza van, még akkor is, ha a szajkó nappali vad, meg ha nem is pontosan ezt írta, ugyanis a pénzszag vonzó tulajdonsággal bír, és a forrás körül a tömegnyomor magától értetődik. „Pecunia non olet” (A pénznek nincs szaga), mondta hajdan egy másik potentát mintegy cáfolandó az előző mondatot, de nem volt igaza, ugyanis a pénzillat nagyon vonzó tud lenni, pláne azok számára, akik saját képességből nem vinnék ugyan sokra, viszont ha kapnak egy papírt, akkor azt simán felolvassák. Bárkinek. Bárhol és bármikor. Persze csak fizetés ellenében.

Szajkó úr… illetve Szánthó úr, mint az köztudott, az Alapjogokért Központ főigazgatója. Hogy mivel foglalkozik ezen nagybetűs Nonprofit? Hát nem az alapjogokkal. Hanem:

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette. Az intézet működésének emellett nem titkolt célja, hogy ellenpólust képezzen a napjainkban az élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.

Ebből kiderül, hogy ők ugyan még véletlenül sem korrektek politikailag, sőt ellenpólust képeznek, pont úgy, ahogy az emberi jogi fundamentalizmussal szemben is. Mint írják, a józan ész alapján igyekeznek megtalálni az egészséges egyensúlyt az egyéni szabadságjogok és a társadalom érdekei között.

Ebből következően a józan ész, mármint az ő józan eszük alapján korlátozhatók az emberi szabadságjogok a társadalom érdekében. Azt, hogy mi a társadalom érdeke, szintén ők mondják meg (ki hitte volna?). Tökéletes példa erre a fenti hazaárulás, mely esetben a társadalom érdeke az, hogy az ellenzék sehonnan se kapjon pénzt. Emberi joga ugyan pénzt kapni akárhonnan is, de Szánthóék szerint a társadalom érdeke sérülne, mert még a végén az ellenzék alakíthatna kormányt a FIDESZ, illetve hát Orbán Viktor helyett, amiről a józan ész azt mondja, hogy ha nem Orbán Viktor van hatalmon, az a társadalom érdekével rendkívül ellentétes valami. Egy ilyen ellenzéki hatalom esetében még tán jóban is lennénk az EU-val, megérkezne a támogatás, gazdasági téren nem a bolgárokkal harcolnánk az utolsó előtti helyért, több pénz jutna az oktatásra meg az egészségügyre, a támogatásokat a rászorulók kapnák, nem a gazdagok meg a tehetősek, nem lenne az összes fék és ellensúly pártszervezet, és még további efféle rettenetes dolgok esnének meg velünk, melyek a mai Magyarország társadalmi érdekével Szánthó szerint semmiképp sem egyeztethetők össze.

Ha elemezzük az Alapjogokért Központ álláspontját a főbb politikai kérdésekben, egyértelműen látható, hogy azok az álláspontok egy az egyben a FIDESZ álláspontjai is. Szánthóék józan esze a FIDESZ józan eszével tehát abszolúte egybevág, továbbá aminek alapján a Központban megítélik a dolgokat, ugyanazon az alapon ítéli meg a FIDESZ is, és hogy a végkövetkeztetéseik szintén megegyeznek, az a fenti azonosságok alapján magától értetődő. A fenti végkövetkeztetéseket végül ismertetik a néppel, illetve hát a nép azon részével, amely Orbánnak a kétharmadot biztosítja, nehogy a mostani keserves helyzet miatt elfelejtse, kire kell szavaznia.

Az Alapjogokért Központról a következőket írja az Átlátszó 2022-ben:

Akár 9 milliárd forintnyi támogatás kerülhetett tavaly az Alapjogokért Központhoz… Más szóval: a rövid lejáratú kötelezettségek és az aktív elhatárolásokat tartalmazó mérlegsorok összege is a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. által megkapott támogatásokat rejt. Így jön ki az akár 9 milliárdos támogatás: rövid lejáratú kötelezettségként 4,18 milliárd forintot, aktív elhatárolásként 3,66 milliárd forintot mutatott ki a társaság. Tegyük hozzá: azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ezek a támogatások kitől érkeztek, mire költötték, pontosan mekkora részét fedik le ennek a két mérlegsornak, és vajon átfedésben állnak-e a bevételezett 1,25 milliárddal.

Az adatokból erősen úgy tűnik, hogy ez a nonprofit társaság tényleg nem a profitra hajt (ahhoz csinálni kéne valamit – termék, szolgáltatás, melyeket megvesznek a piacon), hanem az állami támogatásra, és ha ismételten, immár akárhanyadszor megemlítjük a szintén fideszes szajkót játszó MTVA évi 148 milliárdját, a Rogán féle propaganda alakulat évi 50 milliárdját (plakátok, a néppel való konzultációk, fideszes szervezetek támogatása), a baráti sajtóban feladott állami hirdetések révén érkező  milliárdokat, meg a nonprofitok besöpört támogatásait, akkor kristálytisztán látható, hogyan veszti el a közpénz közpénz jellegét, és lesz belőle fideszes propaganda, azaz beavatkozás a magyar választásokba. Egyértelmű beavatkozás. Közpénzből. Hoppá! Kedves Szánthó úr, csak nem bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? és hol van ilyenkor az ÁSZ, tessen mondani?

A FIDESZ tehát a mi pénzünkből tudatja velünk, hogy ő jó, az ellenzék meg rossz. Az ellenzéknek ugyanezt még adományból sem engedélyezi. A saját pénzét persze sajnálja erre, abból inkább Hatvanpusztát meg egyéb szerény, kastélyszerű lakhelyeket épít magának.

Persze azért van annyira trükkös, hogy nem beavatkozásról, hanem külföldi beavatkozásról beszél. Ebben tényleg van valami, mert valóban, mind az EU (Tanács, Bizottság egyremegy), mind a Biden kormányzat szeretné, ha nem Orbán lenne a magyar miniszterelnök, de ezek, ha tényleg be akarnának avatkozni, nem pár millió dollárral tennék (ami ráadásul a FIDESZ által ellopott és propagandára fordított pénzhez képest semmi) hanem sokkal többel és sokkal hatékonyabban. Az, hogy nem ez történik, bizonyítja, ehhez a pénzhez országoknak és nemzetközi szervezeteknek az égadta világon semmi köze nincs, azaz a FIDESZ szöveg csak a nép átverésére szolgál. Ahogy a sorosozás dettó.

Érdekességként megemlítendő, hogy a derék Szánthó még derekabb nonprofitos szervezetének nem kell magát valami ócska albérletben meghúznia. Mint azt szintén az Átlátszó 2021-ben írja:

„Szauna is lesz az Alapjogokért Központ új irodaházában. A szervezetet működtető nonprofit cég ugyanis tavaly hatszintes ingatlant vásárolt az elegáns Budakeszi úton. A Türk Tanács és az MMA épülete között egy hatszintes épületet alakítanak át irodaházzá az Alapjogokért Központ részére. Az ingatlanban szauna és fitnesz-szoba is lesz, az átalakítás eddig ismert költségei közel 300 millió forintra rúgnak.”

Továbbá (HVG 2023. június):

Az Alapjogokért Központot működtető Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. 2022-es évre vonatkozó mérlegbeszámolója szerint a cégnél személyi jellegű ráfordításként 1182 millió forintot számoltak el tavaly, ami az átlagos statisztikai létszámként beírt 48 fő foglalkoztatottal számolva havi bruttó 2,05 milliós fizetés, vagyis több mint egy államtitkár 1,97 milliója. Az nem derült ki, hogy az ügyvezető-tulajdonos Szánthó Miklós mennyit keres, de az igen, hogy a fizetett alkalmazottak számánál nagyobb arányban nőtt a rájuk költött összeg.”

A fentiek szerint egyértelmű, hogy VAN az a pénz. El is gondolkodtam egy mindkét végén hegyesre pödrött bajuszon, hátha arrafelé ez kötelező. Szöveget bemagolni, aztán elmondani én is tudok, a bajusszal kombinálva esetleg leeshet nekem is valami… éljen Orbán Viktor! A szaunát az alagsorba kérem!

Misztérium

A misztérium egy olyan isteni titok, melyet definíciója szerint az emberek képtelenek fölérni ésszel, így aztán jobb, ha nem is próbálkozik senki. Ilyen misztérium például az, hogy a Nagy Francia Forradalom után 235 évvel még mindig lehet a vallásra építeni egy államot. Jó, persze, ez nem nagy kunszt, ha a Közel-Keletre, Afrikára vagy egyéb ilyen helyekre gondolunk, na de Európában? Hát hogy nézne az ki, kérem?

Az érdeklődőknek elárulom: pont úgy, ahogy Magyarország most kinéz. Vigyázat, ez az ország nem úgy épül a vallásra, hogy a klérusnak az országban bárhol bármiféle hatalma van (még csak az kéne!), hanem úgy, hogy gyakorlatilag csak egy párt létezik, amelyre a vallásosak szavazhatnak, a többi döntő többségében gyalázatos, istentagadó horda, akik ha tehetnék, és rajtuk múlna (azaz, ha hatalmon volnának), gyorsan elintéznék, hogy a magyarság ismét rút, sybarita vázakból álljon, akik elpuhultan és élvetegen fetrengenek az erkölcsi fertő mocsarában. Hát mi lenne akkor a ropogós rokolyájú leányok és a pörgekalapos legények felemelő látványából, tessen mondani? Sokkal jobb ez így vallásosan, ahogy most van. Nem is kerül a kormánynak sokba, némi üldözöttkeresztény támogatás világszerte, néhány templomfelújítás, pár iskola, épület, fociklub a klérusnak, az nem nagy veszteség, az oktatás úgysem a regnáló párt szívügye. Ezektől a papság majd  hálás lesz a regnálóknak, következésképpen úgy prédikál a templomban és nevel az iskoláiban, ahogy kell neki, azaz amelynek hatására a mai vallásos szemléletű, FIDESZ hívő népréteg simán újratermeli önmagát, és akkor a regnáló párt hatalma sokáig biztosítva van.

Ehhez szükséges még az aktív miniszterelnöki részvétel a főbb vallási ünnepek során, valamint a nép eltiltása bármiféle malackodástól és/vagy devianciától. Utóbbit úgy, hogy deviancia hivatalosan nincs is, illetve van, de tilos tudni róla. A fiatalkorúaknak különösen, azaz nekik törvényileg is tilos. Ami nem olyan, azt fóliázni kell. Természetesen minden párt, amelynek a legcsekélyebb vallásos alapja van, azonnal ledarálandó, illetve beolvasztandó a FIDESZ-be, mikor melyik látszik célszerűbbnek. Ahogy az MDF, meg a Kisgazdák (ledarálás), és a KDNP (beolvasztás). Ezeknek két lehetőségük van, vagy kussolnak a Nagygazda árnyékában, vagy a pártjuk eltapostatik. Lehet választani.

A jelenlegi regnálókhoz húz még a vallásosokon kívül néhány további választói réteg. Az egyik azon csoport, melynek tagjai a létező szocializmusban hátrányba kerültek, személyi és/vagy anyagi veszteséget szenvedtek el, náluk ez vörös fonálként húzódik végig a család történetén, komcsikra még véletlenül sem szavaznának soha, a másik a szigorúan rendpártiak (illiberálisok) csoportja, aki nem szeretik, ha mindenki csak úgy összevissza azt csinál, amit akar. Ezek a választópolgári halmazok persze jelentős mértékű átfedésben vannak, egymással nagy a metszetük, a fő ellenség tehát az ateista-libsi-bolsi, a cél azok hatalomra jutásának mindenképpeni meggátlása. Azt, hogy ennek sikeréhez kedvenc pártjuknak minden féket és ellensúlyt el kellett foglalnia, mégpedig közmédiástul, természetesnek tartják, hiszen az özönvíz sem volt kellemes Noén és családján kívül senkinek, ám az Úr nem habozott egyetlen pillanatra sem! Így aztán ők sem haboznak elfogadni az igencsak kevéssé demokratikus lépést, mivel minálunk ők a Noé és családja. Személyesen. Hogy az Úr kicsoda, azt mindenki találja ki maga.

Szép példája a vallás uralta Magyarországnak a Nagy-Szénás tetői fakereszt. A keresztet vagy öt éve ismeretlenek állították, felcipelve oda a két nagy fadarabot, a helyszínen össze is rakták, de alapot sajnos nem csináltak neki (betonkeverőnek odamenni tilos), így aztán párszor ki is dőlt. Gazdája vagy annak barátai minden kidőlés után újra felállítottak, hogy továbbra is hirdesse a… hirdesse a… de mit is? Hát, igazából nem tudom. A tetőn nincs sírja senkinek, pláne nem keresztény nagyjaink közül, csata itt nem zajlott, mint Muhinál, semmi emlékezetes, egyedül talán az lehet az ok, hogy valaki ott világosult meg túra közben, ennek akart emléket állítani.

A legvalószínűbb lehetőség mégiscsak az, hogy valaki a kereszttel a hite szerinti nagyigazságot hirdeti. Demokráciákban ezzel az a baj, hogy vannak kijelölt helyek, ahol az ilyen hit hirdethető (pl. a mindenféle templomok), és akkor az, akinek nem kell az ő nagyigazsága, nem megy oda, viszont ha egy közhasználatú helyről, esetünkben a turistaútról van szó, azon vagy amellett jóérzésű ember semmi olyat nem épít, ami más vagy semmilyen hitű embertársait zavarhatja. Amennyiben valakik mindenáron ragaszkodnak hozzá, ezt jelezni kell, és ha az állam a szándékot elfogadja, népszavazás rendezhető róla, így a többségé a döntés. Az adott eset keresztjét illetően viszont sem a jóérzés, sem a többségi döntés elve nem érvényesült. Odarakták, és kész.

Az már csak színesíti a sztorit, hogy a kereszt egy természetvédelmi területen állt, azaz egy olyan helyen, ahová még egy padot sem szabad engedély nélkül kihelyezni, ám hogyha vallásos keresztállító honfitársunkat a nem vallásos honfitársak érzései egyáltalán nem érdekelték, akkor hogy jogilag mit szabad és mit nem, valószínűleg szintén nem zavarta.

Lehetett volna persze ott egy félholdat, a próféta zöld zászlaját, egy tükröt (shintai), esetleg egy aranyozott Dávid csillagot is fölállítani, de ezeket a hatóság fél napon belül úgy bontotta volna le, mintha sose lett volna ott. A demokráciákban az összes vallás engedélyezett, mindegyik mindenki által szabadon választható, de az összes felett álló államban egyiknek sincs hatásköre. A fentiek szerint a demokratikus jog legerősebben azt a helyzetet védi, amelyben semmi sincs ott (az szekuláris állam által preferált helyzet), minden más kevésbé védett, azaz az illegálisan fölállított keresztet rég le kellett volna bontani.

A hatóságok viszont nem rendelték el a lebontását. A kereszttel sokkal elnézőbbek, mint a többi vallási jelképpel, sőt néha az állammal szemben is előnyben részesítik, hiszen Mária országában a keresztény vallás olyan, mint az aduász. Mindent visz, mégpedig a kormány által garantáltan. Az államot is ha konfliktusba kerül vele. Egyetlen kivétel, mikor miniszterelnök úr nem osztja a pápa álláspontját (például azonos nemű párok megáldása), mert ez esetben hiába vagyunk Mária országa, a pápa által képviselt kereszténység simán elsöpörtetik. Természetesen mindez a magyar klérus nagy-nagy egyetértésével, mely testület nem a vatikáni főnökét támogatja, hanem azt, aki fizet – és mégsem „seprűzetnek” ki a templomukból! Hogy ez hogyan lehetséges, arról a Megváltót kell megkérdezni. Ilyenkor vajon merre jár?

A kereszt ezért maradt. Szerencsés helyzet a derék híveknek, ám nemrég sajnos mégis megtörtént a baj. A keresztet ugyanis ledöntötték valakik. Ráadásul el is tüzelték, azt nem tudni, hogy melegedési, szalonnasütési vagy keresztény-, illetve keresztüldözési célból, mindenesetre helyreállították a nemzeti parkhoz és a demokráciákhoz illő kereszt nélküli, azaz a természetvédelmi terület világnézeti semlegességet tükröző állapotot.

Mária országa persze azonnal lépett: a KDNP helyi szervezete kérelmezte egy új, immár beton alappal bíró, immár 3 méter magas kereszt felállításának engedélyezését (immár kőből), és ezt a kormányhivatal meg is adta, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok szerint fokozottan védett területen nem lehetne felépíteni. A Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesülete (NATE) ezért bíróságon támadta meg a kormányhivatal határozatát. Ezt meghallva Menczer Tamás, a terület országgyűlési képviselője nagyon kiborult. Október végén a Nagy-Szénás csúcsáról jelentkezett be, és név szerint megnevezte a bűnösöket, akik majd pokolra jutnak: Vojczek Judit, a NATE vezetője és Füri András, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója. Menczer szerint amit Füri és Vojczek csinál, az „a modernkori keresztényüldözésnek egy fajtája”, és ő harcolni fog ellene.

Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó, és a tájékoztatásért valamint megjelenítésért felelős államtitkár be is tartotta ígéretét. Egyrészt a Nemzeti Park fura urának, másrészt alkalmatlannak titulálta Füri Andrást, akit az államtitkár úr szívós harca eredményeképpen úgy leváltottak, mint a sicc! Hiába írta azt szegény, hogy „Vallom, a természet Isten Temploma, melyben vannak Szentély területek. Szerencsére több ilyen Szentély is létezik Magyarországon, amelyek védelmét – a nemzeti örökségünk részeként – az Alaptörvény is megőrizni rendeli. Ilyen Szentély a fokozottan védett Kis-és Nagyszénás hegycsoport a Budai-hegyekben, ahol elsődleges cél a természet sokféleségének, a teremtett világnak védelme. Minden más csak ez után következhet!

Az RTL megkereste az Agrárminisztériumot, akik azt válaszolták: ugyan, dehogy! Füri András már több mint egy éve kérvényezte felmentését egészségügyi állapotára hivatkozva, tehát a nagy-szénási keresztes ügynek semmi köze a leváltásához.

De még mennyire, hogy semmi köze, tehetjük hozzá mi, Mária országának lakói. Füri alkalmatlan is, beteg is, a felmentését is maga kérte, meg aztán kisebb beosztásban van, illetve volt, mint Menczer, az olyan meg ne ugráljon. Értjük?

És hogy azóta valaki ismét fölállította a keresztet, aztán feljelentette önmagát, mint a keresztény vallás nagy harcosát, hogy ezzel tündökölni tudjon, az már tényleg a bohózatok világa.

Pesty: Philip, Kálmánka 6 milliárdból gyárt filmet, melyet 1,5 milliárdból is lehetne

Pesty László, aki még a rendszerváltás előtt lépett be a Fideszbe, nyáron Erdélyben a Tusványos találkozón kezdte meg a korrupció bírálatát a nemzeti együttműködés rendszerében.

“Nem jó, ha a nyilvánosság előtt lopnak vagy zsarolnak a hatalom emberei” hangsúlyozta az ősfideszes, aki persze Orbán Viktort nem merte bírálni mint a rendszer alapítóját és fenntartóját, de úgy véli, hogy “a korrupció rákos daganat a nemzeti együttműködés rendszerének testén.” Lánczi professzor, a Corvinus rektora ezt jobban látta amikor a korrupciót a rendszer alapjának tekintette, de szerinte “csak ily módon lehet megteremteni a nemzeti polgárságot.” Ez eufemizmus arra a jelenségre, hogy Orbán Viktor rokonai, barátai és üzletfelei lenyúlják a pénzek nagyrészét a nemzeti együttműködés rendszerében. A Transparency International magyar igazgatója szerint az elmúlt költségvetési időszakban Magyarország mintegy 30 milliárd eurót kapott Brüsszelből, ebből lányos zavarában Orbán Viktor és csapata mintegy 10 milliárd eurót nyúlt le. Ez forintban mintegy 3600 milliárdot jelent, amely már igen komoly költségvetési tétel lenne. Éppúgy mint az a 150 milliárd forint, amellyel Mészáros Lőrinc növelte vagyonát egyetlen évben, amelyben a magyarok többségének az életszínvonala csökkent. A 202-as év kiválóan sikerült a miniszterelnök vejének is: Tiborcz István bekerült a leggazdagabb 50 magyar közé a Forbes listán. Mit tett ezért a még mindig csak 38 éves Tiborcz István azonkívül, hogy három unokával ajándékozta meg Orbán Viktort?

Pesty a Klubrádióban panaszkodott

Bolgár Györgynek, az ellenzéki rádió legendás műsorvezetőjének arról panaszkodott Pesty László, hogy korrupciós leleplezéseiről, melyet saját oldalán tesz közzé, az ellenzéki sajtó sem számol be.

“Ez a négy sztori, amelyről írtam pusztító erejű lehetne, ha néhány szakember nekiállna, és kiszámolná a költségeket. Akkor kiderülne, hogy mennyi pénz tűnt el valójában. De hogyha mindenki lusta, és mindenki tőlem várja a megoldást, akkor lassan abba fogom ezt hagyni. Ezt elsősorban a balosoknak üzenem” – mondta Pesty László, aki leleplezéseiben gondosan kerüli a miniszterelnök rokonait, barátait és üzletfeleit, de ettől függetlenül hiányolja az oknyomozó újságírást a magyar sajtóból.

Miért hiányzik ez a tényfeltáró újságírás a magyar sajtóból már nagyon régóta, sőt tulajdonképp sohasem létezett az 1948-as rendszerváltás után?

Az ÁVH egyik legfőbb feladata épp annak megakadályozása volt, hogy a valós helyzet belekerüljön a sajtóba. Ezért is fogalmazta meg néhány író – újságíró 1956 őszén az önkritikus kiáltványt arról, hogy “hazudtunk, hazudtunk, hazudtunk!…”

A hazugság elsősorban nem abban volt, hogy elferdítették a tényeket, hanem, hogy azok bele se kerültek a médiába. Mensonge par omission – mondják a franciák arra az esetre, ha a sajtót megtöltik érdektelen ügyekkel miközben a legfontosabb dolgokról szót sem ejtenek. Ez az ávós gyakorlat vígan tovább folytatódik a nemzeti együttműködés rendszerében is, ahol “Nem ezt a szerencsétlen Kálmánkát akarom én bántani” – utal Rákay Philip Petőfi filmjére Pesty László a Klubrádióban, “de meg kellene vizsgálni, hogy miért készül 6 milliárd forintból egy film, melyet 1,5 milliárdból is ki lehetne hozni? Milyen eredményt fog hozni ez a film a streaming platformokon, a mozi pénztáraknál? Itt pénz tűnt el az én olvasatomban, de a szakma nem mozdul. Gyáva népnek nincs hazája” – hangsúlyozza a dokumentum filmes, akinek Rákay Philip valószínűleg a sikeres vetélytársa volt a kormányzati pénzek megszerzésében.

Nem látja mindezt Orbán Viktor? – érdeklődött Bolgár György.

“Orbán Viktor egy korszakos zseni, aki 15-20 évre előre látja Európa jövőjét. Megadatott neki a stratégiai előrelátás, de a személyzeti politikában nem csillog” – vélekedett Pesty László a Klubrádióban.

Vagyis, hogyha Orbán Viktor áll a kormánykeréknél, akkor az az apróság sem zavaró, hogy a hajó süllyed…

Lehetőség

Üresjárat van. Konkrétum semmi, mindenki beiglizik, legfeljebb általánosságokat lehet ilyenkor írni, például azt, hogy nehéz időket élünk. Ehhez egy sóhaj is tartozik, legalább sajnáljanak, ha már ennyire rossz a helyzetünk.

Mert az rossz. A legtöbbünk életét tekintve tényleg nehéz időket élünk. Kérdés persze, hogy mihez képest? Ha ezen elgondolkodik az ember, és végigtekint az elmúlt éveken, elsőnek rögtön arra gondol, voltak-e egyáltalán könnyű idők? Másodiknak arra, hogy nem. Nem voltak. A problémák eltűnnek ugyan (nem megoldódnak, hanem okafogyottá válnak), de jönnek helyettük újak, a nehézségek mázsás terhe nem változik, sőt nem csak egy ember, hanem még a különböző emberek esetében sem. Ahogy egy gondolkodó valamely könyvében olvashatni, a Sors ugyanakkora mértékben ver minden embert, azaz a csapást az összes egyforma nagynak érzi, csak az egyiknél éhség és súlyos betegség az ok, a másiknál meg a behűtött pezsgő kívánatostól eltérő hőfoka. Ezért nehéz objektíven megítélni, mi van, és mit kéne tennünk.

A megítélés nehézségeihez tartozik, hogy az emberek többségének nincsenek meg a helyzetértékeléshez szükséges információi, nem is akarják megszerezni, de még ha meg is szereznék, nem tudnának velük mit kezdeni. Churchill mondotta volt, hogy a demokrácia elleni legfőbb érv egy ötperces beszélgetés az átlagválasztóval, utána elmegy az ember kedve tőle, és bizony ebben igaza van. Azért ne feledjük, ő mondta azt is: a demokrácia rossz dolog, nagyon rossz, sőt borzasztóan rossz, de jobbat még nem találtak ki.

A helyzetértékelésnél további problémák is felmerülnek. Például az, hogy minden tény torzulásra hajlamos. Az információk terjesztésére és magyarázatára hivatott médiamunkások közül sem mindegyik egyetemi tanár (hajjaj), azaz a hírek átadásában nagyon sok az érzelmi szál, ami a durva elfogultság finom megfogalmazása, ráadásul jó részüket anyagi előnyök is motiválják (le vannak fizetve, na). A fontossági sorrendet tekintve a sport és a pletykák utáni híreket szolgáltató politikusok egyrészt terelnek, másrészt hazudnak (hol van már „az ország szolgálata”, ugyan kérem, lejárt lemez), ráadásul a média mindezt a saját szája íze szerint formálja, lögyböli, kavargatja, és tálalja, a lényeg annyi, nem magyarázzák el rendesen.

Az újságba író vagy maga sem érti a történteket, vagy elkötelezett érzelmileg, netán elkötelezett anyagilag (csúnya dolog, de van ilyen, szinte kizárólag a NER oldalon), esetleg úgy gondolja, hogy ez nem az ő feladata, és a tömegből kiválva könnyed libbenéssel ül át a zsűri páholyába. Jellegzetes értelmiségi attitűd, majd ő megmondja, mi van, részletében, meg egészében is, így aztán mindenki szájtátva nézi, mennyire okos és bátor ember, főleg, ha bugris módon küld el mindenkit a francba. Hogy az ilyen írás haszna semmi, más lapra tartozik.

Következzen a propaganda. A Harmadik Birodalom egyik prominense dolgozta ki a technikáját, nem is védett a rendszer, bárki által szabadon használható. Hajh, de tudta/tudja mindezt Finkelstein meg Habony:

  1. Kerüld az elvont gondolatokat, az érzelmeket vedd célba.
  2. Kevés üzenetet küldj, de azokat folyamatosan sulykold.
  3. Használj felszínes, általánosító véleményeket, sztereotípiákat.
  4. Az érvelés legyen egyoldalú – soha ne árnyalj.
  5. Folyamatosan kritizáld az ellenfeledet.
  6. Keress egy ellenségképet, és éjjel-nappal rágalmazd.

Itt van például a 2. pont, amelyet megfogadva és betartva a regnálók folyamatosan dollárbaloldaloznak. Hogy miért hülyeség, itt olvasható. A másik oldalnak is vannak sulykolásai, ilyen például Orbánék letolvajozása, amivel nincs is semmi gond, mert ezt egyértelműen bizonyítja a rokoni és a haveri kör igencsak gyors ütemű és mértékű meggazdagodása, mégpedig bármiféle ötlet, találmány, know-how nélkül, azaz nulla innovativitással, és nem ám a nemzetközi piacon, hanem kizárólag az állammal üzletelve, véletlenül pont azon időszak alatt, mikor kormányfő volt a Főnök.

Az ellenzék számára nem szerencsés, hogy minősítik őket a saját oldalukról is. Az egyik minősítés, a „Gyurcsánnyal nem lehet győzni”, a másik pedig, „Az ellenzék sem lenne jobb”. Ezek sajnos rögződnek az emberekben, és sokakat tarthatnak távol a szavazástól, mondván, hogy úgysem nyerhetünk, de még ha nyernénk is, az se lenne jó. Az ilyen minősítés (ha Orbánt le akarjuk váltani) mindenképpen ellenjavallt, mert itt az országról van szó, amelyet egy ostoba akarnok épp most tesz tönkre gazdaságilag, ás el mélyre külpolitikailag, és taszít gödörbe erkölcsileg, ugyanis semmihez nem ért, és mégis mindenben ő dönt, aminek rendkívül negatív hatása van. A Nagy Mimagyarok, akinek vezetésével most már hamarosan utolérjük Ausztriát, aki középhatalommá plusz nettó EU befizetővé teszi Magyarországot, aki fejszével küzdi le az inflációt, és nemsokára elfoglalja Brüsszelt von der Leyenestül. Ahogy tudjuk tőle, párezret kell aludnunk, és akkor majd minden magyarnak jó lesz. Név szerint: Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak, Orbán Győzőnek, Mészáros Lőrincznek, satöbbi. Vannak vagy ötezren (csökken a magyarok száma, na!). Nekik ugyan már most is jó, de akkor még jobban fognak menni dolgaik, hiszen a magyarságuk 150 % fölötti, a többiekkel ellentétben, akik sokkal kevésbé magyarok. Az olyanokkal törődjön a Soros, nem igaz?

A fentebb írtak eredménye, azaz a lassan hömpölygő éjsötét katyvasz mindent eláraszt köröttünk. Ilyen helyzetben még a racionális elmék is kapkodják a fejüket, és zavartan hápognak, hogy most már mi legyen.

Adjuk fel? Azt azért nem mondanám. A siker egyetlen esélye, ha a FIDESZ által sűrűn bevetett propagandisztikus elemeket alkalmazzuk mi is. Érveljünk kizárólag egyoldalúan és elfogultan, ha valami nem tetszene az ellenzékben, akkor is, hiába hörrennek föl a széplelkek erre, hogy de hát ők függetlenek meg minden, most nem róluk van szó, hanem az országról. Tovább megyek: Európáról. Még tovább menve: sőt.

Ha úgy döntünk, hogy harcba szállunk, néhány alapvetést el kell fogadnunk.

  • Gyurcsánymentes ellenzékünk nincs, és nem is lesz. Próbálkoztak már egy páran, nem jött be senkinek, értelme az ellenzék még további szabdalásán túlmenően nincs.
  • A DK szavazótáborára szükség van. Gyurcsány különben is háttérbe vonult, és maximum frakcióvezetőként fog üzemelni, ezért akármit hazudik róla a FIDESZ, csak legyintsünk, hogy hülyeség. Az elmúlt nyolc évről itt, itt és itt lehet olvasni információkat, hogy az érvkészlet az agitációhoz teljes legyen.
  • Az ellenzékről akkor is tudjuk, hogy mit fog csinálni, ha még nincs kész a program, ezért az itt következőket az írástudóknak kell vonzó ellenzéki alternatívaként ismertetni a lehető legtöbb választóval, akik az információkat remélhetőleg tovább viszik. Tehát:
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az oktatásra (tudás alapú társadalom).
    • Biztosan több pénzt fog fordítani az egészségügyre (baloldaliak).
    • Biztosan visszahozza az Orbánék által megszüntetett svájci indexálást, hogy a nyugdíjak is növekedjenek. Jelenleg csak az inflációt követik, azaz a tényleges növekedésük 2010. óta nulla, hiába beszél a fideszes propaganda róla.
    • Biztosan a rászorulókat fogja támogatni és nem a nagyfogyasztó gazdagokat.
    • Biztosan jóban lesz az EU-val.
    • Biztosan hazahozza a nekünk megítélt pénzeket.
    • Biztosan megteszi, amit a lengyelek: pártmentesíti a közmédiát.
    • Biztosan semlegessé teszi a fékeket és ellensúlyokat.
    • A végére maradt a legfontosabb: az ellenzék regnálása alatt biztosan lesznek tolvajok, de azokkal az történik majd, mint Zuschlaggal: a pártból való azonnali kizárás, 50 millió visszafizetése, ráadásként 6 év börtön (miniszterelnök Gyurcsány), nem pedig az, ami Tiborcczal, aki szabadon elsétálhatott a pénzzel, maradt a büntetlen előélete, és ma is párttag, ha jól tudom. Helyette mi, adófizetők fizettük vissza az EU-nak a 13 milliárdot (miniszterelnök Orbán). A két eset közti különbséget kell hangsúlyozni mindenütt.
  • A FIDESZ óriási médiafölénye kötelezővé teszi, hogy mindenki, aki az ellenzéket preferálja, az összes rendelkezésére álló módon terjessze „Az ellenzék sokkal jobb lenne” alternatívát. Aki tudja, írásokkal, a többiek személyes agitációval és „Add tovább!” biztatással a szűkebb/tágabb környezetben.

A magyarok kétharmaddal sokszorosan megszavazott, azaz kedvenc miniszterelnöke mondotta volt,

A meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

Az ellenzékieknek is így kell küzdeni, mindent bevetve az ország érdekében. Ha majd az ellenzék nyert, lehetünk újból függetlenek.

Ahogy a költő írta: „ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!