Kezdőlap Címkék Fidesz

Címke: fidesz

Andy Landy mosolyalbuma – Back In The U.S.S.R.

Már a Fidesz saját sajtója is kritizálja Orbán Viktor bejelentéseit!
Ezek között szerepel az orosz mintára indított a „a szólásszabadságot és a gyermekjogokat is súlyosan korlátozó” homofób kampány, amely betiltaná az iskolai LMBTQ témájú oktatási programokat és társadalmi célú reklámokat.

AL

A rossz konzenzustól az ördögi csapdáig

Amit a témáról írni terveztem, azt sokkal jobban, mint én arra képes lettem volna, megírta Révész Sándor a hvg360-on: Azzal nincs gondom, hogy a Fidesz benyújtotta a pedofiliával szembeni hatékonyabb(nak vélt) fellépésről szóló törvényjavaslatot, hiszen a Fidesztől már csak embertelenségre lehet számítani, legyen szó büntetőpolitikáról, hajléktalanságról, melegekről, szegénységről, menekültügyről vagy most éppen pedofiliáról.

Engem nem a Fidesz, hanem – szokás szerint – a parlamenti ellenzék döbbentett meg, amikor a plenáris ülésen folytatott vitában minden felszólalója megígérte, hogy meg fogja szavazni Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella törvényjavaslatát. Az ellenzéki bírálat – mert persze volt bírálat – főleg arra irányult, hogy miért nem nyújtották be és fogadták el már évekkel ezelőtt a törvényjavaslatot. Szemernyi kétség sem merült fel az ellenzékiekben azzal kapcsolatban, hogy ezúttal is a büntetési tételek szigorításától várják az előterjesztők az egyébként valóban szörnyű és üldözendő pedofil bűncselekmények visszaszorítását, holott ennek a várakozásnak semmi alapja.

  A cél csak a közvéleményben megjelenő igény kielégítése volt az előterjesztőnél is, és az ellenzékieknél is.

A Fidesz már első kormányzása idején, 1998 és 2002 között represszív, megtorláscentrikus büntetőpolitikába kezdett, e téren is hátat fordítva annak, amit a felvilágosult Európa a huszadik század második felében elkezdett és töretlenül folytat előbb a halálbüntetés, majd az életfogytiglani szabadságvesztés eltörlésével, a szabadságvesztés alternatíváinak keresésével és a büntetési tételek enyhítésével, a börtönkörülmények emberibbé tételével.

A Fidesz ezzel szemben bevezette a „három csapást”, a teljes életfogytiglant, a kötelező középmértéket, aminek következtében a börtönnépesség jelentősen növekedett, az új büntetésvégrehajtási intézményeket viszont csak megígérte, de nem építette meg. Minden problémára a büntetési tételek szigorításával válaszol, és ezt teszi most büszkén a pedofil bűncselekmények tekintetében is.

Az első Orbán-kormány idején az ellenzék még nem értett egyet a represszív büntetőpolitikával, 2010 óta viszont nem szól ellene.

Ebben az ügyben sem teszi, még a „legeurópaibb párt” vezérszónoka sem, aki szerint a Btk-szigorítás „rendben van”, a Jobbik pedig, a baloldali pártok új szövetségese retorikailag még rá is licitál az előterjesztőre. Holott az a közismert igazság, hogy a bűnelkövetéstől sokkal inkább a lebukás kockázata tart vissza, mint a büntetési tétel súlyossága, a pedofil bűnözőkre is igaz. A szigorítást tehát nem kellene támogatni.

A büntető szankciók szigorítása mellett a törvényjavaslat másik innovációja a pedofil bűnözők listája, amely ugyan nem nyilvános, de bárki rákérdezhet,

hogy valaki, akit például valamilyen, gyerekekkel való érintkezéssel járó munkakörben készülnek alkalmazni, szerepel-e a jegyzékben. Csak a fideszes előterjesztő beszélt arról, hogy az ilyesmivel kapcsolatban felmerülhetnek személyiségi jogi aggályok, de mindjárt megnyugtatott mindenkit, hogy az e törvényjavaslatban szereplő megoldással kapcsolatban nem. Ellenzéki felszólaló nem volt, akit ilyesmi foglalkoztatna. Pedig tudhatnák, hogy az ilyen listába óhatatlanul csak a pedofil bűnözők töredéke kerül bele, többségüktől nem védi meg a potenciális áldozatokat.

Révész cikkének szerintem legfontosabb állítása ugyanis, hogy az ilyen cselekmények túlnyomó többsége rejtve marad, jogi szakkifejezéssel

nagy a látencia, és a törvényjavaslatban foglalt változtatások ezen nem segítenek, sőt akár fokozhatják is az érdekeltséget a cselekmények eltitkolásában.

Ez a szempont sem jelent meg a parlamenti vitában, ez sem tartott vissza senkit a parlamenti ellenzékben a javaslat támogatásától. Az sem, hogy a törvényjavaslatban foglaltak – mint a Fidesz büntetőpolitikai lépései általában – csak nehezíteni fogják, hogy akit egyszer rajtakaptak és el is marasztalták emiatt, a továbbiakban inkább tudjon uralkodni e hajlamán és ne kövessen el újra ilyen cselekményt.

A plenáris vita után úgy tűnt, hogy a szavazáskor is a sokak által olyannyira vágyott konszenzus lengi majd be az üléstermet. A Törvényalkotási Bizottságban azonban a Fidesz bizottsági módosítókkal állt elő, amelyek kínos helyzetbe hozhatják a baloldali pártokat.

Ezek többek között a homoszexualitás „népszerűsítésének” tilalmát illesztik be az elfogadandó törvényszövegbe.

A gyermekvédelmi törvénybe így beteszik, hogy tizennyolc éven aluliak számára nemcsak pornográf és „a szexualitást öncélúan ábrázoló” tartalmat tilos hozzáférhetővé tenni, de olyat sem, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Beillesztik ezt a tilalmat a reklámtörvénybe, a családvédelmi, a köznevelési és a médiatörvénybe is. A homoszexualitást és a nem megváltoztatását az így átalakuló normaszöveg a pedofiliával és a pornográfiával, tehát bűnös magatartásokkal kezeli együtt.

Nem csoda, hogy a törvény így kiegészített változata ellen máris tüntetés szerveződik a Kossuth Lajos térre.

Igazuk van azoknak, akik tüntetni készülnek. A baloldali képviselők számára pedig a Fidesz azt a dilemmát állította, hogy vagy megszavazzák a homofób rendelkezéssel feldúsított pedofília-törvényt, és akkor maguk is részesévé válnak a melegek megbélyegzésének, és nyugodtan szemen köphetik magukat, vagy a homofób rendelkezések miatt a pedofília-törvényt is elutasítják (melyet szerintem a korábban elmondottak miatt egyébként sem kellene támogatniuk), és akkor a Fidesz a választásokig egyfolytában a pedofil bűnözők védelmezőiként támadja majd őket. Ez is hozzájön majd az oltásellenesség és a Soros-bérencség vádjához.

Andy Landy mosolyalbuma – A megbonthatatlan, de reméljük nem örök barátság

ÚJ JELKÉP TÜNT FEL A FUDÁN EGYETEM ELLENI TÜNTETÉSEN! Nem véletlenül. A FüHü megtalálta a jelkép eredetét! A közös kínai-magyar politika szövetség a: FIDAN

AL

Antall József nem bízta Orbánra az ország jövőjét

Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, aki közeli családi kapcsolatban állt a rendszerváltás első miniszterelnökével nyilatkozott a Blikknek. Jeszenszky Géza, aki az utolsó napokban bent volt a kórházban Antall József mellett arról számolt be, hogy az akkori miniszterelnök halálos ágyáról felhívta az SZDSZ és a Fidesz akkori vezetőjét, Tölgyesi Pétert és Orbán Viktort.

Antall József arra bíztatta Orbán Viktort, hogy az 1994-es választások után lépjen be egy polgári koalícióba, melyet elképzelése szerint az MDF vezetett volna. Antall József 1993-ban meghalt, a kormánypártok elveszítették a választást 1994-ben. A Fidesz ellenzékben maradt, hogy azután 1998-ban megnyerje a választást. Orbán Viktor 35 éves korában miniszterelnök lett, az MDF is tagja lett a kormánykoalíciónak, de csak kisebb szerepet kapott gyenge választási szereplése miatt. Jeszenszky Géza Washingtonban lett nagykövet, ahol a korábbi külpolitikát folytatta: erősítette Magyarország atlanti kapcsolatait.

Merre tart Orbán Viktor?

Jeszenszky Gézát Oslóba küldte nagykövetnek Orbán Viktor a második miniszterelnöksége idején. Tisztségéről Jeszenszky Géza lemondani kényszerült, mert nem értett egyet Orbán Viktorral abban, ahogy a miniszterelnök bírálta Norvégiát Magyarországon működő nem kormányzati szervezetek támogatása miatt. Orbán Viktor ezt oly fontosnak tartotta, hogy még Trump elnöknek is felvetette a Fehér Házban, de az USA elnöke elütötte a kérdést mondván: I like Norway – kedvelem Norvégiát!

Jeszenszky Géza most veszélyben érzi azt a külpolitikát, melyet Antall József bízott rá. Ennek lényege az, hogy Magyarország a Nyugat része, az EU és a NATO tagja. Orbán Viktor viszont rendszeresen bírálja az Európai Uniót, ahol rendszeresen fellép az orosz és a kínai érdekek védelmében. Épp ezért mind több NATO és EU tagállam a magyar diplomáciát a kínaiak és az oroszok trójai falovának tekinti.

Mit akar Biden?

Az amerikai elnök épp akkorra időzítette első európai látogatását amikor a normandiai partraszállás 77-ik évfordulóját ünneplik. Ez szimbólum, de figyelmeztetés is: az amerikai katonák a demokrácia helyreállítására érkeztek Európába 1944-ben. A Szovjetunió megakadályozta, hogy ez a demokratizálási folyamat elérje Európa keleti felét. Itt csak 1990 után indulhatott meg ez a folyamat. Orbán Viktor kezdetben a maximális híve volt ennek, és élvezte az USA támogatását is. Ez azonban megváltozott. 2010 után a magyar miniszterelnök autokrata rendszert épített ki, és jó kapcsolatokra törekedett olyan államokkal, melyek szembenállnak a nyugati értékrenddel: Oroszország, Kína, Törökország. Orbán Viktor még Minszkbe is ellátogatott, ahol lelkesen rázogatta Lukasenka elnök kezét.

Orbán Viktor a kint is vagyok bent is vagyok diplomáciai játékot játssza el a NATO-ban és az Európai Unióban.

Kérdés, hogy Washingtonban és Brüsszelben meddig tolerálják ezt.

Magyarország sem gazdaságilag sem katonailag nem igazán fontos állam, de mind az EU mind pedig a NATO szempontjából problémát jelenthet egy olyan tagállam, melynek lojalitását joggal lehet megkérdőjelezni.

A Szakács majd megmondja

Zavarban vagyok, csak kapkodom a fejem. Szakács Árpád kétségtelenül elgondolkodtató írásban rántja le a leplet a regnáló hatalom nagy gonddal megrostált, választékos kulturális preferenciájáról, amely Fekete Péter cirkuszigazgató-kulturális államtitkártól a Szijjártónak oly kedves Kis Grofón és Majkán, valamint a Fekete Pákóra orgiázó egykori győri polgármesteren, Borkai Zsolton át Fásy Ádám mulatóskirályig ível, akinek maga Orbán Viktor kívánt fejléccel ellátott és miniszterelnöki kerekpecséttel nyomatékosított episztolájában mielőbbi felépülést. Mi tagadás, eléggé elrettentő összkép.

Eközben Szakács Árpád is lajstromba veszi a saját kulturális preferenciáit, Prohászka Ottokártól Mindszenty Józsefen át Csurka Istvánig vagy Molnár Tamás filozófusig, ami szintúgy markáns ízlésvilágról tesz tanúbizonyságot. Az, hogy közben L. Simon Lászlót, ezt a „milliárdos földesurat” Szakács nem tartja sem elegánsnak, sem úriembernek, aligha vitatható.

Én például sosem fogom elfelejteni azt a kulturális bizottsági ülést, ahol L. Simon elnöklete alatt alázták meg és nyírták ki Lovász László matematikust, az MTA akkori elnökét.

S hogy a kulturális seregszemle még teljesebb legyen, olvasom, hogy az EMMI-nek ad milliókért tanácsokat Takaró Mihály és Raffay Ernő. Mindkét tanácsadó zsidó-ügyekben kétségtelenül igen otthonosan mozog és imponáló magabiztossággal van jelen. Raffay Ernő például most majd biztos eligazítja Kásler Miklóst, hogy a kiegyezést követően hazánkba beérkezett migráns csapat miként „túrta ki a pozíciójából a magyarságot”, meg arról is ad tanácsot, hogy „egy idő után a zsidó migránsok, miután letelepednek, házat szereznek és állást szereznek”, milyen furfangos módon kezdik el magyarnak vallani magukat, s talán még arra is kitér, hogy hány százalék zsidó tevékenykedik a hazai sajtóban, ennélfogva nem véletlen, hogy

„a Fidesz most megcsinálta a maga nagyon kemény sajtóbirodalmát.

És gyalázzák az egész világon. Hát persze, mert tőlük vette el. Csak ezt soha senki semmikor nem mondja ki.” Ezek korszakos tanácsok lesznek a hasznos és pontos információkra éhes Kásler és apparátusa számára, mint ahogy Takaró jóvoltából hamarosan nyugvópontra kerülhet a magyarok millióit izgató metafizikai alapkérdés, hogy végül is Kertész Imre magyar volt-e, vagy sem, Spiró György embernek nevezhető-e a továbbiakban, vagy sem, Petri György a pokolra került-e, vagy sem, s sajtótörténetileg végre megnyugtatóan rendeződik a súlyos dilemma, hogy a Nyugat kis zsidó lapocska volt-e, avagy nagynak nevezhető migráns lap e hon makulátlanul tiszta nemzeti ritmusra ziháló kebelén.

Ám ha a fenti kérdésekre mégsem találnák meg a végső megoldást, biztos vagyok abban, hogy Szakács Árpád a megnyugtató válasz érdekében készségesen besegít majd.

Gábor György

Csak a szokásos fideszes valósághajlítási kísérlet

Azt követően, hogy a tagállamok többsége már leadta az uniós helyreállítási alapból származó források felhasználásához szükséges nemzeti reformterveket, tizenkét nappal a határidő lejárta után a magyar kormány is nagy nehezen eleget tett ezen kötelezettségének. Pedig büszkén hirdették, hogy az elsők között lesznek majd „ebben is”. Hát, nem. És nem véletlenül. A kései teljesítésénél azonban jóval nagyobb problémák is vannak a szakmailag megkérdőjelezhető, a prioritások tekintetében arányt és célt tévesztett, széleskörű társadalmi konzultáció nélkül elkészített tervvel.

Számos alkalommal felhívta rá a figyelmet – többek között az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek küldött, Karácsony Gergellyel közösen jegyzett levélben is -, hogy gyakorlatilag valós és érdemi egyeztetés nélkül valósult meg a magyar nemzeti reformterv kidolgozása – írja Ujhelyi István EP képviselő bejegyzésében.

Annak ellenére nem kérték ki érdemben senkinek sem a véleményét, hogy a helyreállítási alapról szóló uniós jogszabály minden kormánynak előírja, hogy széleskörű társadalmi egyeztetést folytasson le a pénzek tervezett elköltéséről, beleértve az önkormányzatokat, civil- és szakmai szervezeteket.

Tökéletesen mutatja, hogy a Karmelitában trónoló egyszázalék miként gondolkodik a másik kilencvenkilencről: magasról tesznek a véleményükre.

Sem a nemzeti terv első verziójáról nem folytattak széleskörű párbeszédet, sem arról a módosított, immár csak a pénz felére igényt tartó tervről, amit most adtak be. A Fidesz olyannyira pofátlan, hogy az Európai Bizottságnak leadott papírban a kötelezően előírt

konzultáció központi elemeként hivatkoznak például arra az országgyűlési vitanapra, amelyet az ellenzéki pártok kezdeményezésére hívtak csak össze. Azért ehhez kell egy bőrvastagság arctájékon.

Pontosan tudjuk, hogy a legutóbbi Orbán-VonDerLeyen találkozón a Fidesz miniszterelnöke kapott pár kokit és sallert. Hiába utazott ki nagy mellénnyel és zsebre dugott kézzel, csendben kullogott haza nyalinger fanfárok nélkül.

Az Európai Bizottság elnöke ugyanis világossá tette Orbánnak: elég volt a lopásból, az elsőre benyújtani szándékozott pénzköltési terv formailag és tartalmilag is elfogadhatatlan.

A Fidesz ezért volt kénytelen új tervet csinálni és nem azért nem kérik a teljes támogatási összeget, mert nem akarnak hitelt felvenni – hiszen nyakra-főre veszik fel máshonnan, rosszabb kondíciókkal -, hanem mert így nem, vagy csak kevésbé tudnak beleszólni a pénz felhasználásába.

Ennyit a „nekünk Magyarország az első” szlogenről, ami valójában: „nekünk a zsebünk az első”.

A kormány készíthetett volna egy olyan, széleskörű társadalmi és szakmai párbeszéd eredményére alapuló tervet, amely évtizedekre meghatározza hazánk sorsát és társadalmi konszenzuson alapulva lett volna egy zöld, digitális, szociális, innovatív és modern, a 21. század kihívásaira reagálni képes Magyarország alapja. De, a Fidesznek – mint ahogy az elmúlt években ennek világosan tanúbizonyságát adta – megint nem az ország, hanem csak a fideszes műanyag-arisztokrácia érdekei számítottak.

Az újonnan, kapkodva összerakott és módosított tervnek számos „áldozata” van. Vesztesei viszont, mi magyarok vagyunk, mindannyian. A 3400 milliárd eurós kedvezményes uniós hitelkeretről való lemondás eredményeként egészen biztos, hogy számos kiemelt beruházás és reform nem az uniós Helyreállítási Alap forrásaiból valósul meg.

Az új nemzeti reformterv lemond a háromszáz legszegényebb magyar település átfogó fejlesztéséről, mintegy 400 milliárd forinttal kevesebb uniós forrást szán az egészségügy fejlesztésére, az egyetemek megújítását célzó 1200 milliárd forintnyi forrás teljes mértékben kikerült a tervből, de megközelítőleg 800 milliárd forinttal kevesebb jut a zöld és fenntartható közlekedésre is.

Tehát Magyarország azért esik el 3400 milliárd forint kiemelkedően kedvező kamatozású hiteltől, mert a kormány mintegy fél év alatt nem tudott egy olyan szakmailag megalapozott és az uniós jogszabályban rögzített elvárásoknak megfelelő nemzeti reformtervet elkészíteni, amely az Európai Bizottság számára is elfogadható lett volna.

Nem volt magasan a léc, ellenben ezt sem sikerült megugrania a plakátkormánynak.

A kormányzati elemző-ficsúrok központi hazugságairól pedig csak annyit, hogy a visszautasított uniós keret hitelkamata várhatóan 1 százalék alatt lesz, míg a Budapest-Belgrád vasútvonalra felvett kínai hitel mutatója 2,5 százalék, a Paks2-re kötött orosz megállapodás kamata pedig 3,9-4,9 százalék között mozog. Igazi olcsó hazugság az eladósodás elleni küzdelemnek bemutatni az uniós hitel visszautasítását, ez mindössze a már jól ismert Fideszes valósághajlítási kísérlet. Ezzel szemben mi nemcsak kormányt, de korszakot is váltunk majd jövőre és az olcsó emberek drága luxusélete helyett egy gyarapodó, zöld, digitális és szociális Magyarország megteremtésére fordítjuk majd a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Már nem kell sokáig várni.

Magyarország nem használ ki minden brüsszeli lehetőséget

Komoly anyagi forrásokhoz juthatna Magyarország, ha a Fidesz-kormány minden rendelkezésre álló európai lehetőséget kihasználna. De valamiért nem teszi. 

Az Európai Unió ugyanis számos hozzáférést biztosít különböző szociális-, bérkiegészítő-, a munkahelymegőrzést és átalakítást segítő támogatásokhoz, a magyar kormánynak csak kérnie kellene ezeket.

Jó példa erre az Európai Unió Szolidaritási Alapja, amelyből a magyar kormány mintegy 14 milliárd forintnyi támogatást kért és kapott, a második részlet folyósításáról (körülbelül 4,7 milliárd forintról) épp ezekben a napokban dönt az Európai Parlament plenáris ülése.

Fontos kiemelni, hogy ezt az alapot már tavaly tavasszal megnyitottuk az európai válságkezelés részeként a járványhelyzet káros hatásainak enyhítése érdekében – mondja Ujhelyi István EP képviselő.

Az Orbán-kormány ezeket a lehetőségeket, ezeket az EU által nyújtott segítségeket jó esetben csak letagadja a nyilvánosság előtt, rosszabb esetben azonban ki sem használja.

Így történt ez az úgynevezett SURE-programmal, amelyre számtalan alkalommal felhívta a kormány figyelmét és kérte, hogy hívjon le belőle minél több forrást a koronavírus miatt válságba került szektorok megsegítésére. A Fidesz-kormány sokáig húzódozott tőle, végül mégis felhasznált 504 millió eurót ebből a közel 100 milliárd eurós keretből – ez egyébként töredéke annak, amekkora összeget a szomszédos országok kaptak ugyanebből a programból – derül ki az MSZP EP képviselőjének elmondásából.

A büdzsében eredetileg 9 milliárd eurónyi összeg maradt, amelyre – többek között a képviselő közbenjárására – a tagállamok újra pályázhatnak, a Fidesz azonban egyelőre „még gondolkodik” és nem tesz semmit.

Hat másik tagállam viszont máris élt a lehetőséggel, így a fennmaradó és még lehívható összeg jelenleg csupán 5,7 milliárd euró.

Hasonlóan érthetetlen, hogy 2010 óta az Orbán-kormány miért nem hívott le egyetlen eurócentet sem az EU úgynevezett Globalizációs Alapjából, holott az ebből elérhető, átképzésre és átmeneti időszakra nyújtott anyagi támogatással érdemi segítséget tudnának nyújtani azoknak, akik csoportos leépítés miatt veszítették el munkájukat. Fontos tudni, hogy az Európai Parlament épp tegnap tárgyalta azt a kérelmet, amelyet az észtországi kormány nyújtott be, elsősorban a turisztikai ágazattal összefüggő szektorok munkavállalóinak megsegítésére.

Több mint ötezer elbocsátott munkavállaló és önfoglalkoztató közvetlen támogatására kért – saját intézkedési tervének kiegészítő részeként – több mint négymillió eurónyi támogatást az észt kabinet. A megítélt forrásból többek között a szállásadókat, a vendéglátásban dolgozókat, az alkotói-, művészeti-, szórakoztató szektor munkavállalóit, vagy épp az utazásszervezőket segítik meg, akiket kényszerből bocsátottak el az elmúlt időszakban.

Orbán Viktor kormánya legtöbbször elhallgatja vagy letagadja, amikor az Európai Uniótól támogatást vesz fel; számos, a magyar emberek érdekét szolgáló forrásokat pedig leginkább pökhendi dacból vagy egyszerű nemtörődömségből ki sem használja.

A 2022-es kormányváltás után ezen a magatartáson is változtatni fogunk és nem a NER felsővezetőinek személyes-, hanem a magyar polgárok általános érdekei mentén fogunk kormányozni – ígéri Ujhelyi István, az MSZP EP képviselője.

Pozsgay-e- Lázár

Ezúttal is megnéztem az ATV Öt című műsorát. Az adás első felében Lázár Jánosról, a Telexen megjelent nagy interjújáról volt szó. A beszélgetés egy pontján az a meglepő állítás hangzott el, hogy Lázár a Fidesz Pozsgayja. Szerintem ez totális félreértés, félreértése mind az egykori MSZMP-nek, mind a mai Fidesznek. Miért is?

Az egykori MSZMP-vezetésében különböző politikai karakterű emberek voltak együtt Kádár vezetése alatt. Voltak köztük olyanok, akik a hatvanas évek eleje-közepe óta reformokat kezdeményeztek és részben irányították is a Kádár vezette MSZMP-n belüli keretek között, mint például Nyers Rezső vagy Fehér Lajos, és voltak az effajta reformokkal szembenálló, ortodoxabbnak tekintettek, mint egy időben Komócsin Zoltán, később Biszku Béla vagy Gáspár Sándor. Amikor Nyers Rezső vagy Aczél György miniszterből vagy miniszterhelyettesből a Központi Bizottság titkára lett és ilyen pozícióban reformokat irányíthatott, az a rendszer egyfajta lazulását, puhulását jelezte, amikor pedig ők kikerültek KB Titkárságából, az ellenkező irányú elmozdulást jelentett.

A fiatalabb generációból Pozsgay Imre vitathatatlanul a reformerek közé tartozott, akik a rendszer egyfajta „demokratizálását” képviselte a pártvezetésen belül,

a Népfront főtitkári pozícióját arra használta, hogy az MSZMP-n kívüli reformer értelmiségiekkel építsen kapcsolatokat, 1989-re az MSZMP reformköreinek egyfajta vezéralakja lett, és így lett az MSZP köztársasági elnökjelöltje.

Belátta, hogy nem tartható fenn az MSZMP hatalmi monopóliuma, és az MDF lakiteleki konferenciáján való fellépésével már az

MSZMP és az alakuló MDF közötti együttműködés útját egyengette, az elképzelt köztársasági elnöki pozícióban is egy MSZP–MDF koalíciós kormány létrejöttére törekedett volna.

(Ezt személyesen elmondta nekem is.) Miután az 1989. novemberi népszavazás keresztülhúzta köztársasági elnöki ambícióit, pályája éles fordulatot vett: elhagyta az MSZP-t, amelynek pedig frakcióvezetője volt, új pártot kísérelt meg létrehozni, majd élete utolsó éveiben a hatalmon levő Fidesszel működött együtt. Ez sem változtat azonban azon, hogy

a Kádár-rendszer keretei között az akkori MSZMP határozottan progresszív reformer profilú egyik vezetője volt, világosan elkülönülve a Kádár mögötti centrumtól.

Lázár János esetében semmi ehhez hasonlóról nem beszélhetünk. A Fideszen belül nem tudunk olyan irányzatokról, mint az egykori MSZMP-ben. 1993-ig voltak a Fideszben irányzatok, de azóta, hogy Fodor Gábor, Molnár Péter, Ungár Klára, majd őket követően Szelényi Zsuzsa és Hegedüs István és sok országosan nem ismert társuk elhagyta az Orbán és Kövér vezette pártot, nem tudunk a Fideszben eltérő politikai arculatú politikusokról.

A nem a Fideszt szolgaian követő sajtóban, médiában, internetes portálokon előszeretettel tulajdonítanak ilyen szerepet az olyanoknak, akik elvesztettek valamilyen pozíciót, mint Navracsics Tibornak, Pokorni Zoltánnak, Stumpf Istvánnak, Lázár Jánosnak.

Végignéztem néhány hónappal ezelőtt az interneten Orbán Balázs államtitkár új könyvének bemutatóját a Matthias Corvinus Collegium szervezésében, ahol Lázár, Navracsics és Stumpf Orbán egykori kormányzati kulcsembereiként méltatták az államtitkár könyvét,

illetve a kormány korábbi időszakait. Mindhárman teljes mértékben azonosultak az orbáni politikával, Lázár pedig kiváltképp.

Lázár minden nyilatkozatában, minden gesztusában világossá teszi, mennyire követi az orbáni „szuverenizmust”.

Emlékezetes, hogyan lépett fel a civil szervezetekkel szemben, hogyan volt aktív szereplője az európai normák kijátszásának a legkülönbözőbb ügyekben.

Lázár Jánosnak semmiféle Orbánétól eltérő politikai profilja a Fideszen belül nincs. Őt állítani párhuzamba Pozsgayval totális tévedés.

Aki még emlékszik a több mint harminc évvel ezelőtti világra, az beláthatja: ha volt valaki, akinek Kádár mögötti pozíciója Lázár mai pozíciójához hasonlítható, az sokkal inkább Grósz Károly lehet, akinek nem volt világosan elkülöníthető politikai arculata az akkori MSZMP-n belül, csak azt lehetett tudni róla, hogy utódjelöltnek tekintette magát, mint ahogy annak is bizonyult.

Kisebbségek, EU, Országgyűlés

A Fidesz nagy előszeretettel használja az Országgyűlést az Európai Unióval, azon belül is az Európai Bizottsággal – Orbán nyelvén a „brüsszeli bürokratákkal” szembeni indulatok gerjesztésére.

Ezt teszi most is azzal a határozattal, amelyet a Minority SafePack európai népi kezdeményezéssel kapcsolatban kíván ezekben a napokban az Országgyűlésben megszavaztatni. A H/15586 számú határozati javaslatot még márciusban a Nemzeti Összetartozás Bizottsága nyújtotta be, április elején lefolytatták a plenáris ülésen a javaslat vitáját, s ezen a héten minden bizonnyal szavaznak is róla.

A Minority SafePack európai népi kezdeményezés hosszú, több fordulós politikai harc eredményeképpen jutott el az Európai Parlamentig és a Bizottságig. Fura fogalmazás ez, de mégis helytálló.

A Bizottság eredetileg nem is járult hozzá, hogy a kezdeményezéshez elkezdődhessen az aláírásgyűjtés.

A kezdeményezőknek az Európai Unió Bíróságán sikerült kiperelniük az aláírásgyűjtés lehetőségét. Az uniós szabály szerint egymillió aláírást kellett összegyűjteni legalább hét tagállamból, de úgy, hogy az aláírások számának mind a hét országban el kell érnie egy, az adott ország népességéhez mért minimumot.

A nehézséget az okozta, hogy Magyarország és a magyar kisebbséggel rendelkező EU-tagországok (Horvátország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) mellett legalább még két tagállamban össze kellett gyűjteni a szükséges számú aláírást, és ez az eredeti egy éves határidőre nem sikerült. A járványra hivatkozva a szervezők hosszabbítást kértek, és az új határidőre sikerült 11 tagországban összegyűjteni a szükséges számú aláírást, miközben az aláírások zöme természetesen Magyarországról, Romániából és Szlovákiából származott. (El kell ismernem, hogy nem hittem, hogy meglesz elegendő országban a szükséges számú aláírás, de nem lett igazam.)

Az európai népi kezdeményezésekkel az aláírók azt próbálják elérni, hogy a kezdeményezést tárgyalja meg az Európai Parlament, majd az Európai Bizottság kezdeményezzen európai jogszabályokat a kezdeményezésben foglalt törekvések érvényesítésére, amely azonban nem köteles erre.

Le kell szögezni: a kezdeményezés szövegében megfogalmazott kisebbségpolitikai törekvések helyesek, támogathatók.

Ami azokban le van írva, azt a szomszéd országok kisebbségi jogokra vonatkozó szabályozása és mindennapos gyakorlata sok tekintetben ma is tartalmazza, néhány fontos kérdésben azonban nem, és kifejezetten a kezdeményezésben leírtakkal ellentétes törvények születtek korábban például Szlovákiában, a közelmúltban pedig az EU-n kívüli Ukrajnában. Amiben Ukrajna ellentétes irányba megy, az a kisebbségek anyanyelvű oktatása. Amiben a népi kezdeményezés többet szorgalmaz annál, amit a magyar kisebbségek számára ma is valóság, az elsősorban az anyanyelv használata hivatalokban és különféle szolgáltatásokban, kiváltképp az egészségügyi ellátásban. Ott az emberek rendszerint a többségi nyelv használatára kényszerülnek ahelyett, hogy az állam gondoskodna a kisebbségi nyelvet beszélő személyzetről.

A kezdeményezést az Európai Parlament megvitatta és nagy többséggel támogatta.

Ugyanakkor az Európai Bizottság, elismerve a benne foglalt törekvések létjogosultságát, nemet mondott arra, hogy új európai jogszabályt kezdeményezzen. Arra hivatkozott, hogy e törekvések a létező jogszabályi környezetben is megvalósíthatók.

Az országgyűlési határozati javaslat 5. pontjában ezt a bizottsági döntést támadja meg élesen:

„Az Országgyűlés mély megdöbbenéssel fogadja, hogy az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott, a Minority SafePack célkitűzéseit támogató állásfoglalásával ellentétben az Európai Bizottság a kezdeményezést teljes egészében elutasította, így nem csak az Európai Parlament támogató véleményét hagyta figyelmen kívül, hanem az európai polgárok akaratát is semmibe vette.”

Majd a 6. pontban hozzáteszi: „Az Országgyűlés meggyőződése, hogy az Európai Bizottság döntésével elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy konkrét intézkedésekkel tegyen tanúbizonyságot az európai őshonos nemzeti kisebbségek iránti elkötelezettségéről, kultúrájuk támogatásáról és védelméről.”

Mit gondoljunk erről a határozati javaslatról?

Ismétlem: az európai népi kezdeményezésben foglalt kisebbségi jogvédelmi törekvések szerintem rendben vannak. Az, hogy az Országgyűlés hozott korábban egy határozatot a kezdeményezés támogatásáról, szintén rendben van. A határozat idézett pontjai azonban nincsenek rendben. Hogy miért, annak megértéséhez figyelembe kell vennünk az Unió, az ottani döntéshozatal sajátos voltát.

Magyarországon és más parlamentáris államokban a formális főhatalom a parlamenté. A kormány nem dönthet másképp, mint amit a parlament elfogad. Az Unióban nem ez a helyzet. Az Unióban a főhatalom általában nem a parlamenté, nem is a Bizottságé, hanem a tagállamok állam- illetve kormányfőiből álló Tanácsé.

A Bizottság nem hozhat olyan határozatot, amelyet a Tanácsban nem lehet elfogadtatni.

Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben gyakran élt is ezzel: mondhatott bármit az Európai Parlament, a Tanácsban Orbán ellenállt, és elég volt ehhez néhány – legutóbb egy – szövetségest találnia, máris meg kellett vele a Bizottságnak és a Parlamentnek valahogy alkudnia.

Van az Uniónak néhány olyan tagállama, amelyek a maguk kisebbségeit erőszakosan asszimilálták, illetve asszimilálják: elsősorban Franciaország (az elzásziakat) és Görögország (a macedónokat). Mások ugyan biztosítanak sokféle jogot a kisebbségeknek, de kétségtelenül nem annyit, amennyit ez a kezdeményezés szorgalmaz, és ezek kormányai sem fogadták volna el, hogy uniós jogszabály kötelezze őket erre.

Van persze néhány olyan ország is, ahol ezek a követelmények maradéktalanul teljesülnek, elsősorban Finnország (a svédekkel, amelyek nyelve második hivatalos nyelv és ekként is használják), Belgium, amely kettős föderatív rendszert működtet, és a három nyelvi közösségnek (vallon, flamand, német) önkormányzata van a maga területén, és ilyen Olaszországon belül Dél-Tirol vagy Spanyolországon belül Katalónia, Galícia és a Baszkföld is.

Anélkül, hogy ezt tudnám, azt feltételezem, hogy a Bizottságot, illetve az illetékes biztost, az Országgyűlés plenáris ülésén lefolyt vitában személyében is élesen támadott Věra Jourovát az vezethette, amikor – a bizottsági apparátus véleményére támaszkodva – nem tartotta indokoltnak az új jogalkotást, hogy azt számos tagállam kormánya elutasítaná.

Attól tartok, hogy ebben igaza volt.

Az Unió jogalkotása nem szakadhat el attól, amit a tagállamok hajlandók elfogadni.

Emiatt az országgyűlési határozatot az idézett pontokkal méltánytalannak és károsnak gondolom. Én biztosan nemmel szavaznék róla.

A plenáris vitában felszólaló ellenzéki képviselők – a Jobbik, az MSZP és az LMP képviselői, valamint a Jobbikból kivált függetlenek – lelkesen támogatták a határozati javaslatot. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezek a pártok az elmúlt tizenegy évben fenntartás nélkül támogatták a Fidesz politikáját a nemzeti kisebbségi kérdésben.

A DK és a Párbeszéd képviselői nem szólaltak meg a plenáris vitában. Kérdés, hogy miként fognak szavazni: megszavazzák-e a javaslatot, benne a Bizottság elleni támadással, másképpen szavaznak, vagy nem vesznek részt a szavazásban.

Nem volna helyes ebben az ügyben egyetérteni a Fidesszel, de nem volna helyes az sem, ha nem nyomva gombot keltenének olyan benyomást, hogy nincs a dologban véleményük. Az ilyen hallgatásokra épül az a hiedelem, hogy „a baloldalnak”, „a liberálisoknak” nincs mondanivalójuk a határon túli magyarok sorsáról. Holott természetesen van, csak nagyon más, mint a Fideszé és a Jobbiké.

Gulyás bizalmat épít

Azt halljuk, olvassuk a nemzetközi médiában, hogy előbb az AstraZeneca, majd a Janssen vakcinák felhasználását függesztik fel, vagy éppen a gyártó vonja azt vissza, mert néhány esetben az oltást követően vérrögök jelentkeztek a beoltottaknál.

Arról is értesülünk, hogy a Sinopharm vakcinával beoltottaknak egyes országokban (Szerbia, Egyesült Arab Emirátusok) harmadik oltást is adnak, mert kétszeri oltás után nem mutatkozik elegendő antitest-termelés, és egy vezető kínai tisztségviselő is elismeri egy konferencián, hogy „lehetne magasabb” a kínai vakcina hatásfoka.

Muszáj hosszabban idézni, hogy miképpen kezeli a problémát szokásos csütörtöki tájékoztatóján Gulyás Gergely miniszter:

„Kilencvenkilenc százaléka védett azoknak, akik eddig az oltást megkapták, és az egy százalék is, ha megbetegszik, a kockázatok lényegesen csekélyebbek. Azt is elmondhatjuk, hogy az oltóanyagok között nincs lényegi különbség a hatékonyságban. […] Ebben a helyzetben a világ egyik legnagyobb üzlete a vakcinaszerzés és a vakcináknak az értékesítése, ezért elsősorban üzleti érdekek állnak a mögött, amikor az egyik vagy másik vakcináról megpróbálják elterjeszteni, hogy kevésbé hatékony. Magyarországon mi minden vakcinával oltunk, ami biztonságos, megvizsgált és elérhető, és azt tudjuk mondani, hogy érdemi különbség a hatékonyságban nincsen. Mindegyik vakcina hatásos és védelmet biztosít a betegséggel és különösen a súlyos megbetegedéssel szemben, tehát a járvány legyőzésének nincs és nem is lesz más eszköze, mint az oltás.

[…]Azt, amit a baloldal felelőtlenségéről mondtam, azt természetesen általánosságban is fontosnak tartom, és szeretném hangsúlyozni, a sajtónak is van felelőssége.

Tehát azt tudom mondani, hogy néhány újságírónak talán fel sem tűnik, hogy esetleg piszkos üzleti érdekek kiszolgálójává válik akkor, amikor az egyik vakcina ellen próbál írni, vagy pedig ezzel kapcsolatosan vagy bármelyik vakcinával kapcsolatosan bizonytalanságot próbál kelteni.

Azt tudom mondani, hogy a magyar egészségügyi hatóságok pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit, miért és hogyan engedélyeznek. Csak átvizsgált, megbízható és hatékony oltóanyagokat engedélyeztünk. Ráadásul azt is figyelemmel kísérjük, hogy az oltást követően bármilyen mellékhatás fellép-e, és azt tudjuk mondani, hogy ilyen nem volt.

Magyarországon valamennyi oltóanyag, ami rendelkezésre áll, megbízható, és védelmet jelent.

A Sinopharm és az AstraZeneca semmivel nem rosszabb, sőt, bizonyos adatokban lényegesen jobb eredményeket is mutat, mint például a Pfizer. Tehát mindenkit arra szeretnék kérni, hogy közös felelősséget viselünk azért, hogy a nyilvánosság a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapjon, és az,

amit néhány vakcinával kapcsolatosan Európában és világszerte is tesznek, az önmagában nem indok arra, hogy Magyarország a saját hatóságaiban, a saját orvosaiban, a saját virológusaiban és a saját egészségügyi intézményeiben ne bízzon meg. Ők sokkal jobban teljesítenek, mint ahogy az Európai Bizottság, az európai intézmények teljesítettek, akik több bajt okoztak és több gondot, mint amennyi hasznot hoztak.

Örülünk neki, hogy ha az Európai Unió is szerez be vakcinákat, de látjuk, hogy most például félmillió vakcinát vagyunk kénytelenek pótolni, mert a korábbi, Európai Unió által megkötött szerződés értelmében nem fog érkezni hozzánk vakcina.”

Miért is kényszerül Gulyás erre? Tudjuk, az Orbán-rendszer most mindent egy lapra tett fel. Ha már az oltási időszakot megelőző védekezésben végig elmulasztották a megfelelő tesztelést és a fertőzés fékezését, a második hullámban késve korlátozták az emberek közötti találkozásokat, és ezért már a télen felgyorsult a járvány terjedése és megnövekedett a halálozások száma, a harmadik hullám megfékezését kizárólag az oltásoktól várják.

Orbán meghirdette, hogy korlátozásokkal nem lehet legyőzni a vírust, csak oltásokkal, és büszkék arra, hogy az Európai Gyógyszerhatóság által jóváhagyott oltóanyagok mellett a hatóság által nem vizsgált orosz és kínai oltóanyagot is beszereztek és alkalmaznak.

A Szputnyik vizsgálatát a magyar gyógyszerhatósággal végeztették el, a kínai esetében azonban kormányrendelettel kötelezték a magyar hatóságot annak engedélyezésére arra hivatkozva, hogy azzal másutt már beoltottak egymillió embert, és ezek közül egyik az EU-tagságra jelentkezett Szerbia.

Másutt, ahol már alkalmazták, harmadik oltást is adnak be, mert két oltás után nem tűnik elég hatásosnak. A sokfelől érkező hírek bizony a Fidesz választási kampánystratégiájának aduászát, az orosz és kínai vakcinával felgyorsított járvánnyal szembeni fellépést teszik kérdésessé, és ezért utasít el Gulyás minden kételyt.

A demokratikus világban, ha kételyek merülnek fel akár az AstraZenecával, akár a Janssennel szemben, felfüggesztik azok alkalmazását, újabb vizsgálatokat végeznek, és a kormánytól független szakhatóságok mérlegelik, hogy alkalmazzák-e azokat tovább, illetve a népesség mely csoportjaira alkalmazzák, amelyekkel kapcsolatban nem látnak kockázatot. Ott úgy gondolják, hogy így lehet megőrizni az oltások iránti bizalmat.

Úgy tűnik, jól gondolják. Az Orbán-rendszer vezetői másképpen gondolkodnak: el kell hallgattatni a kétségeket, a kormánynak tévedhetetlennek kell mutatkoznia, így kell megakadályozni a bizalomvesztést, az oltási kampány pedig nem lassulhat le.

Az lenne a korrekt eljárás, ha az állam mindenkinek, akit a Sinopharmmal oltottak be, felkínálna egy antigén-tesztet, amely megmutatja, hogy nála eredményes volt-e az oltás. Az ellenzéknek ezt kellene követelnie.

Mindenesetre mesteri kampányfogás, hogy a kilátásba helyezett lazítást az oltások számához kötik, fittyet hányva a fertőzöttség alakulására az országban.

Olyan mutatót, mint a vírus terjedését mérő R-érték, még csak nem is közölnek (nem tudni, hogy egyáltalán mérik-e),

a százezer lakosra eső új fertőzések száma, amely nálunk többszöröse annak az értéknek, amely mellett Németországban vagy Ausztriában korlátozásokat léptetnek életbe, szóba sem kerül.

Az újságírók – nemcsak a kormánypártiak – szemlátomást elfogadták az oltások számához kötést, és ők sem kérdeznek rá a fertőzések alakulására. Két hónapja figyelmeztettem, hogy az oltás lesz a Fidesz választási kampányfegyvere, és lám, működik. Hiába látszanak igazolódni az európai hatóság által nem jóváhagyott vakcinákkal kapcsolatban előadott ellenzéki aggályok, melyektől a legtöbb ellenzéki politikus visszakozott (csak a DK tart ki mellette), ebben a politikai csatában is a Fidesz áll nyerésre.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK