Kezdőlap Fontos Interjúk Oldal 10

Interjúk

Űrállomást biztosan nem fog építeni

Lendvai Péter
-
0
Űrállomást biztosan nem fog építeni

Ma úgy tűnik: teljes egyetértés lesz az ellenzéki pártok között, hogy Németh Angélát jelöljék a XV. kerületi polgármesteri posztra, a szeptember 30-án esedékes időkőzi választáson. Németh Angéla a Független Hírügynökségnek elmondta: ha nyer, az egy év múlva esedékes választásokon is indulni szeretne.

  • Nem kedveli Fideszes ellenfelét
  • 2010-ben hagyta ott az MSZP-t
  • Az LMP még meg akarja hallgatni
  • A Fidesz rátelepedik az önkormányzatokra is
  • Konfrontatívabb személyiség, mint Hajdu László

Nem ült át a korábbi polgármester szobájába?

Nem.

Miért nem?

Mert én polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármester vagyok még.

És annak nem jár a polgármester szobája?

Szerintem nem. Tehát, amíg én alpolgármester vagyok, maradok a szobámban.

Szóval szerénységből nem tette.

Is. Meg úgy érzem, majd akkor dukál nekem az a helyiség, ha túl leszünk a választáson, és meg is nyerem azt. Akkor teljes joggal ülhetek át oda, abba az irodába.

Mennyi a bizonytalanság önben? Mármint arra nézve, hogy megnyerhető-e ez a választás?

Viszonylag szoros volt az országgyűlési választás is, bár azon elindult az LMP és a Jobbik is külön.  A baloldal ugyanakkor egységes volt.

De ott a választó kerületi határ túllógott Rákospalotán…

Igen, Újpest egy része is ide tartozott, és azt a részt meg is nyerte a Fideszes jelölt. De most még nem tudjuk, hogy hány induló lesz, ezért is nehezebb beszélni az esélyekről.

Amit egyelőre tudni lehet, az az, hogy a Fidesz jelöltje, László Tamás, ugyan vesztett korábban Hajdu Lászlóval szemben, de most kapott még egy lehetőséget.

Mi is így tudjuk.

Az ő indítása gyengíti, vagy erősíti az ön esélyeit?

Erre nem tudok válaszolni, csak azt tudom mondani, hogy ő egy megosztó személyiség, akikkel én beszélek, azok vagy nagyon szeretik, vagy elviselhetetlennek tartják.

Ön az utóbbi kategóriába tartozik.

Igen, én nem kedvelem őt, bevallom, nem vagyok a lelkes rajongója. Ő nem egy közvetlen személyiség, ellentétben Hajdu Lászlóval, aki többek között a közvetlenségének is köszönhette a népszerűségét.

László Tamás egy mérnökember, aki nagyon szeret tervezni, hogy tud-e azt a választópolgárokra kell bízni.

Nagyon finoman fogalmaz, mert amit én tudok, vagy olvastam a múltról, a konfliktusok nem annyira mérnöki mivoltából fakadtak…

Engedje meg, hogy ne foglalkozzak különösebben László Tamás jellemrajzával, de még azzal sem, hogy milyen ellentéteket generált ő a Fideszen belül.  Ez legyen az őr problémájuk, nem is szeretek más pártok belügyeibe beavatkozni. László Tamás 2006 óta van itt a kerületben, azóta egyszer fel is oszlatták a helyi pártot…

Ön emlékszik még a tizenkilenc éves önmagára?

Igen. Azt sem tudtam milyen bolygón vagyok.

Milyen ambíciókkal indult el ezen a pályán?

Úgy kezdődött, hogy az egyik jelölt visszalépett az indulástól. Akkoriban még MSZP-s voltam, és felajánlották a lehetőséget, hogy a fiatalítás jegyében én versenyezzek a képviselői helyért.  Hogy én mennyire gondoltam akkor azt, hogy még húsz év múlva is az önkormányzatban leszek, nem tudom, nem is gondoltam bele. Családi indíttatásból már eleve valamelyest politikailag fertőzött voltam, hiszen édesapám is politizált, még az előző rendszerben, és noha később, a rendszerváltás után rendőr lett, és ezért nem is politizálhatott, de azért otthon csak megbeszéltük a dolgokat.

Az megfordult a fejében, hogy egyszer itt még polgármester is lehet?

Akkor biztos nem. Legfeljebb az, hogy ezért a kerületért szeretnék tenni.  Kérdezték tőle, hogy nem akarok-e országgyűlési képviselő lenni, de nemet mondtam, mert engem tényleg a helyi ügyek, a helyi közösség érdekel. Itt akarok sikeres lenni, itt akarom, helyben segíteni az embereket.

Az, hogy polgármester lehet, változtat valamit az attitűdjén?

Szerintem nem. Sokan mondjak, hogy túlzottan engedékeny, vagy közvetlen vagyok, de nem szeretnék megváltozni.

Távol áll tőlem, hogy allűrjeim legyenek, hogy megköveteljen, hogy polgármester asszonynak szólítsanak. Maradok Angéla, aki eddig is.

Az előbb úgy fogalmazott, hogy amikor még MSZP-s voltam. Mióta nem az?

2010 óta.

És miért hagyta ott a szocialistákat?

Akkor volt egy pártszakadás. Hajdu László volt a polgármester és az országgyűlési képviselő is. Az országgyűlési választásnál vele kötöttek egy megállapodást, hogy noha képviselőnek nem őt fogják indítani, de polgármesternek igen, de nem tartották be a megállapodást, őszre elfelejtették, és valaki mást indított polgármesterként a helyi MSZP. Ezért  úgy döntöttünk többen is, meg hát persze azért is, mert ennek voltak előzményei is, hogy kilépünk a pártszervezetből. Illetve azzal, hogy egy helyi egyesület, a RÁTE színeiben elindultunk a választáson, automatikusan kizárattuk magunkat.

És ez azóta is így van?

Igen, nem lettem sem DK-s, sem más pártnak a tagja.

Ez tulajdonképpen Hajdu László melletti kiállás volt?

Igen, teljes mértékben.

Hűségesek voltak hozzá…

Igen.

De a hűség addig nem terjedt, hogy kövessék őt a Demokratikus Koalícióba…

Nem. És nem is tervezem, hogy átlépjek másik pártba.

Azt sem, hogy vissza az MSZP-be?

Azt sem.

Mert mi a baja a mai MSZP-vel?

Nem látom, hogy jelentős változás következett volna be 2010 óta a szocialista pártban.  Én tizennyolc évesen egy nagyon jó csapatba léptem be, mondhatni barátok közé, később azonban teljesen átalakult, megváltozott a helyi szervezet is, meg az országos vezetés is.

Ettől függetlenül az MSZP támogatja önt?

Igen. Meg a DK is, legalább is ez hangzott el a minap, a Párbeszéd is mellettem áll, mint ahogy a Liberálisok is.

Mi a helyzet az LMP-vel?

Az LMP azt kéri, hogy tegyek le eléjük egy programot, és azt vitassuk meg, annak mentén tudnak támogatni engem. Kaptam tőlük egy nyílt levelet, hogy zárt ülésen beszéljük meg a dolgot. Én egyébként elmondtam nekik, hogy nagyon mást,  mint, ami a költségvetésben szerepel, vagy az elfogadott gazdaság programban, egy évre nem tudok ígérni. Ehhez túl rövid az idő. Azt meg lehet ígérni, hogy ha egy év múlva is megválasztanak polgármesternek, akkor annak az előkészítése belefér ebbe az egy esztendőbe. Űrállomást nem tervezek az elkövetkezendő egy év alatt ide építeni.

Ön szerint az utóbbi években távolodott, vagy még jobban rátelepedett a pártpolitika az önkormányzatokra?

Sajnos erősödött a befolyás.

Ezt úgy kell érteni, hogy a pártközpontok még erőteljesebben avatkoznak bele a helyi ügyekbe?

Egy pártközpont. A Fidesz.

Számára nem a helyi ügyek a döntőek?

Szerintem nem. Ezt a pártközpontos utasítás hál istennek nem látom sem a DK-nál, sem az MSZP-nél.

A Fidesznél egyértelmű a pártutasításos rendszer.

Az LMP elképzelhető, hogy önálló jelöltet állít?

Elképzelhető.

Kik, akik biztosan elindulnak?

László Tamáson és rajtam kívül egyelőre nem tudok másról.  A múlt héten vált jogerőssé, hogy szeptember 30-án lesz a választás, addig még lehetnek változások.

Az, hogy ön független…

…Nem vagyok független. Én a RÁTE és a Szolidaritás mozgalom jelöltje vagyok.

A Szolidaritás kapcsolódik a DK-hoz. Akkor mégis csak benne van a pártpolitika?

Nem, csak egyszerűen nem akartam függetlenként indulni. A RÁTE az adott volt, a Szolidaritás mozgalommal meg nagyon jó a viszonyunk.

A RÁTE mit csinál?

Adományokat gyűjt és oszt. Rendszeresen osztunk ételt rászorulónak, hajléktalanoknak, valamint két hagyományos főzőversenye is van.

Önt nem éri olyan vád, mint a VIII. kerületi ellenzéki jelöltet, hogy – Kocsis Máté szerint -, ha Győri Péter nyeri ott a választásokat, akkor ellepik a kerületet a hajléktalanok?

Még nem ért ilyen vád.

Egy évről szól most a választás. Mit lehet erre az időre egyáltalán ígérni?

Ahogy már mondtam: űrállomást biztosan nem.  Tartom magam a költségvetéshez, abban vannak fejlesztési elképzelések, azokat szeretném tető alá hozni.

Megfogalmazott-e önmagának olyasmit, hogy amennyiben megválasztják, másként fogja csinálni, mint Hajdu László?

A politizálást, illetve a kerületért való cselekvést nem. De én egy kicsit más habitusú vagyok, mint Hajdu László. Egyrészt eleve ugye én nőből vagyok, ami persze nem azt jelenti, hogy én itt szüfrazsettként fogok harcolni, csak annyira akarok jelezni, hogy konfrontatívabb személyiség vagyok, mint Hajdu László.

Azt is hallottam önről, hogy makacs.

Igen. És minél inkább erőltetnek valamit, annál inkább ellenállok. Aztán lehet, hogy belátom: igaza volt a másiknak.

De képesnek tartja magát a belátásra?

Igen, képesnek.

Kire haragszik ilyenkor: önmagára, vagy arra, kinek igaza volt.

Inkább önmagamra.

Sokkal több konfliktust vállalna fel, mint az elődje?

Igen vállaltam, és vállalok már most is.

Ma hány százalék esélyt ad önmagának a győzelemre?

Optimistám azt mondom, hogy száz százalékot.

Szakács lett az államtitkárból

Lendvai Péter
-
0
Szakács lett az államtitkárból

Hosszú ideig csak választási szakértőként szólalt meg, aztán politikai pályára váltott Tóth Zoltán. A hajdani államtitkár elindult képviselőjelöltként a választásokon, a Demokratikus Koalíció színeiben, hogy aztán visszalépjen az ellenzék másik jelöltje javára. Most szakácskönyvet ír, és karitatív tevékenységet folytat – nyilatkozta Független Hírügynökségnek.

  • Példát akart mutatni a visszalépésével
  • Szakácsként tett európai vizsgát
  • Nem bánja, hogy elindult a választásokon
  • Az új választási törvény is a Fideszt segíti
  • A kormánypártnak már nincs szüksége újabb módosításokra   

Mondhatjuk azt, hogy ezt jól kifőzte?

Köszönöm, én ezt bóknak tekintem, bár kétségkívül akadnak olyanok, akik szerint ez megaláztatás, ami velem most történik, hiszen sokszor voltam már államtitkár is, de én elégedett vagyok a jelenlegi státuszommal.

Voltaképpen most, mi a státusza? Szakács, vagy receptíró ?

Amiből megélek, az elsődlegesen a nyugdíjam, a feleségem szintén nyugdíjas, nincs is más jövedelmünk. De, szerencsére, hozzászoktunk ahhoz az életünk során, – ez három alkalommal is előfordult -, hogy mintegy ötven százalékkal csökkentsük az életszínvonalunkat. Most is ez történt, gyakorlott módon megtettük. Higgye el, ez nem olyan nagy probléma. Ugyanakkor társadalmilag, úgy érzem, hasznos tevékenységet folytatok. Megcsináltam a szakács európai uniós vizsgát letettem, ennek birtokában pedig tudok főzni a Heti betevő egyesület budaörsi csapatában. Minden negyedik vasárnapon 140 adag ételt főzünk gyermekeknek, amelyet aztán az egyesület egy másik csapata oszt szét a rászoruló gyerekeknek. Ezen kívül egy mozgássérült alapítvány számára rendszeresen főzök. Május 30-án kétszáz mozgássérült gyereknek adtunk enni.

Azt a poént akartam megengedni magamnak, hogy a jelenlegi helyzetében ez egy nagyon találó név, mármint a heti betevő, de rájöttem, hogy ez egy rossz vicc, ezért el is engedem, kiváltképp, hogy ilyen jótékony célú egyesületről van szó.

Nem kell elengedni… Egyébként van más is, a budaörsi olvasókör például, amelyet négy éve alapítottam, amikor kirúgtak az utolsó állami állásomból is. Ezt teljesen önerőből működtetjük, minden hónap második szerdáján találkozunk, illusztris vendégeink vannak; csak az jelenlegi időszak meghívottjait említve, Bolgár Györgyöt, Beer Miklós nyugalmazott püspököt, vagy Ráday Mihályt.

A névsorban ott lehetne ön is, nem?

Hát nem. Igaz, hogy írtam több könyvet is, de én itt a közösség szervezője vagyok, nem pedig vendég. Szóval távol áll tőlem az öntömjénezés. Ugyanakkor persze annak örülök, ha vannak újságírók, akik érdeklődnek az én másirányú tevékenységem iránt.

És a választási szakértői tevékenysége?

Most például az EBESZ végső jelentésébe bevontak, illetve a Tiszta voks elnevezésű alapítvány tevékenyégébe is. Amúgy pedig az egyik amerikai egyetem professzor asszonya, Scheppele asszony is kikérte a véleményem a választások értékeléséhez. Tehát most nem, mint a választási rendszer alakítója, hanem – ahogy az előző könyvem címe is szól -, a hatalom kritikusaként jelenek meg.

Próbálom a beszélgetésünket abba az irányba terelni, hogy kimondassam önnel: hibázott akkor, amikor a szakértői státuszát egy rövid időre feladva politikai szerepet vállalt azzal, hogy képviselő jelöltje lett a Demokratikus Koalíciónak. Szóval mai fejjel is megtenné, hogy elindul ezen a politikai úton?

Igen, megtenném.

Azzal a feltétellel indultam el, hogy az a párt, amely jelöl engem, legyen hajlandó a szövetségre. A DK ilyen pártnak bizonyult.

Úgy gondoltam, hogy az én személyes példámmal, azzal, hogy visszalépek más javára azért, hogy ezzel elindítsak egy folyamatot a közös ellenzéki jelöltségek kialakítására. Az volt a célom, hogy bebizonyítsam: összefogás nélkül nem megy. És sajnos be is igazolódott: összefogás nélkül tényleg nem megy.

Szívesen fűznék ehhez egy megjegyzést, illetve egy kérdőjelet. Már tudniillik ahhoz, hogy itt bárki bármit lát, vagy valóban levont megfelelő tanulságokat az április 8-i eredményekből. Az azóta eltelt időszak ugyanis – még akkor is, ha az időközi polgármester választások esetében vannak pozitív jelenségek is – inkább azt mutatja, hogy itt senki nem tanult semmit… Nem akarok intimpistáskodni, de muszáj megemlítenem: mi összefutottunk a választások előtt, és akkor éppen arra panaszkodott, nem kis kétségbeeséssel, hogy mennyire nem mozdulnak a dolgok abba az irányba, amelyet szeretett volna elérni, és amiről az előbb beszélt is. Akkor még képviselő jelölt volt, és ahogy mondta nekem, készen állt a visszalépésre, de arról beszélt, hogy elképesztő az a töketlenkedés, ami itt az ellenzéki oldalon folyik.

A gyakorlat valóban ezt mutatta. Viszont mögötte mégiscsak megjelent a tanulság: a következő választásokon csak akkor sikerülhet nyerni, ha vagy kétpárt-rendszert sikerül kialakítani, vagyis olyat, amilyenről Gyurcsány Ferenc is beszélt. Azaz: egy a Fidesszel szemben megjelenő alternatívát nyújtó baloldali liberális párt, vagy a jelenleg meglévő tagoltság szerint egy olyan ernyőszervezetet létrehozni, amely, ily módon, mégis egy egységes ellenzéki pártot jelenít meg, anélkül persze, hogy szervezetileg és ideológiailag egységes lenne. Jelen pillanatban egyik feltételt sem látom megvalósíthatónak. Annyi talán megtörténhet, hogy a 2012-es javaslatomhoz, az előválasztáshoz visszatérnek a pártok, és minimum a főpolgármestert ezzel a módszerrel választják ki.

Ha most tippelni kellene, hogy ez az előválasztás megvalósul-e jövő szeptember-októberre, akkor ma mit mondana?

Egyelőre úgy látom, hogy nem.  Annak ellenére, hogy a választópolgárok döntő többsége már látja, hogy ez lenne a helyes út. A pártvezetőkkel sajnos ezt még nem sikerült megértetni. Tehát úgy állunk most, hogy néhány lúd legyőzi a választó polgárókat.

Lám, lám a szakács máris megszólalt önből… De azért ugye nevezhetem még önt választási szakértőnek?

Nyugodtan.

Akkor beszéljünk a választási törvényről, amelyhez máris hozzányúlt a Fidesz.

Igen, egy nyolcvan oldalas törvényjavaslatot készített, több, mint 120 paragrafussal. Nagyjából ennyi témát is próbál átölelni. Ebből én készítettem egy statisztikát, amely azt mutatja, hogy a szövegben körülbelül 120 olyan javaslat van, amely visz tovább bennünket a lenini úton… Bocsánat: azt akarom ezzel mondani, hogy

még lejtősebbé tette a pályát, könnyítette a Fidesz helyzetét. A törvénymódosítás lényegében egyfajta finomhangolás, a Fidesz előnyeit teszi egyértelműbbé.

Konkrétan?

Az egyéni választó kerületben például lehetővé teszi, hogy azok is szavazhassanak, akiknek sem magyarországi, sem külföldi lakóhelye nincsen. Ez egyértelműen a buszoztatást jelenti a környező országokból. A Fidesz ezt eddig is tette, de most legálissá változtatja. A másik ilyen nagyon fontos elem, hogy beengedi a kampányba, hogy amennyiben egy párt neve, vagy egy tagjának fényképe megjelenik az óriásplakáton, akkor ott ne kelljen feltüntetni az impresszumot, azaz ne lehessen tudni, ki helyezte ki az adott plakátot. Emlékszünk rá: a Fidesz az ellenzéki pártvezetőket kiplakatírozta, Soros-bérencekként tüntette fel őket. Ezt a módszert úgy akarja törvényessé tenni a Fidesz, hogy már nem kell a táblán feltüntetni a finanszírozó nevét.

Érdekes, amit mond, fel sem figyeltem ezekre változtatásokra…

Azért, mert

a törvény betűje mögé rejtik a szándékokat.

Ezek szerint minden egyes törvénynél betűről betűre kell haladni, hogy észrevegyük az esetleges trükköket. 

Így van. Mondok egy harmadik példát is. Eddig  volt az ellenzéknek lehetősége arra, hogy közösen delegáljanak választási közreműködőket, számláló bizottsági tagokat. Ez a jövőben megszűnik. A tizenegyezer szavazó körbe kizárólag a helyi lakosokat lehet delegálni. Politikailag és jogilag is ellehetetleníti a Fidesz-féle a törvény az együttműködést, a racionális összefogást. Ez azt jelenti, hogy az ellenzék, a jelenlegi helyzetében mintegy ötezer választó körbe nem fog tudni delegálni embert. Kivéve persze, hogy magukhoz térnek az ellenzéki pártok, de ennek ugyanúgy nem látom jelét, mint a Fidesz demokratizálódásának.

A határon túliak szavazásával kapcsolatos módosításokról mi a véleménye?

 Velük kapcsolatban öt olyan módosítás született, amely tovább egyszerűsíti számukra a szavazást. Ezek a szándékok korábban is érvényesültek, de a Nemzeti Választási Iroda törvénysértő határozatainak köszönhetően. Az egyik ilyen: a határon túliaknak nem kell tudni magyarul, még a saját nevük leírásában sem. A másik ilyen: bárki beadhat kérelmet egy határon túli magyarnak arra, hogy regisztrálják a választói névjegyzékben. Törvényessé tették tehát, hogy különböző pártocskák, alapítványok, fejkvóta ellenében, gyűjtsék az aláírásokat.

És a kamupártokkal kapcsolatos ú törvény?

Ezzel felmenti a Fidesz, utólag, őket a törvénysértés vádja alól. Ugye a szöveg azt mondja, hogy a jövőre nézve nem kaphatnak állami támogatást azok a pártok, amelyek nem fizették vissza az állami támogatást. A Fidesz által uralt államgépezet semmit nem tett korábban annak érdekében, hogy az egy százalékot el nem érő pártok visszafizessék a támogatást. Ez a módosítás visszamenőleg mentesíti őket a visszafizetés terhe alól.

Mit gondol: hozzányúl-e a Fidesz az önkormányzati választások előtt újra a választási törvényhez?

Ma még nem tudjuk megmondani. Ez a mostani csomag nem rendelkezik ilyen típusú változtatásokról. Szaknyelven úgy fogalmazhatnék: ebben nincsenek még anyagi jogi, csak eljárásjogi változtatások- Ezek tehát egyelőre csak egyszerűsítik a Fidesz szándékait. Érdemi lépésről ma még nem tudni, sem a főpolgármester választásról, sem a kistelepülések önkormányzatának a megszüntetéséről.

Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ezeken a területeken nem akarnak érdemi módosítást végrehajtani, de mint tudjuk: a Fidesz útjai kifürkészhetetlenek.

Mi az ön tippje?

Szerintem a Fidesznek már nincs szüksége az érdemi változtatásokra; olyan mértékben centralizált a polgármesterek személyét, és olyan mértékben tartják kezükben az önkormányzati képviselő testületeket a költségvetésen keresztül, hogy nincs szükségük arra, hogy fellázadjanak ezek az önkormányzatok. Legfeljebb majd tíz százalékkal megemelik a polgármesterek és a testületi tagok javadalmazását, és akkor már maximálisan hűségesek lesznek.

Mi szerepel most az ön névjegyén?

A facebook oldalamon az szerepel: jogász, közigazgatási szakértő, szakács, könyvmoly.

És most a szakács van aláhúzva?

A szakács és a könyvmoly.           

„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Németh Róbert
-
0
„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Egyetlen magyarként nyerte el a nemrég alapított Obama-ösztöndíjat Léderer Sándor, a korrupció ellen küzdő K-Monitor igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjúban a Barack Obamával való találkozóról és a munkájukról is beszélt.

  • Azért ült Barack Obama mellett egy találkozón, mert kicsit elkésett
  • Az ösztöndíj-program a civil szféra erősítéséről szól
  • 20 ezer jelentkezőből választottak ki 20 résztvevőt
  • Magyarországon borzasztó a civileket körülvevő légkör
  • Azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg
Léderer Sándor
Fotó: FüHü

Mit jelent pontosan ez az Obama-ösztöndíj?

Ez egy nemzetközi ösztöndíj-program, ami konkrét pénzzel nem jár. Az a célja, hogy olyan fiatal civileket támogasson, segítsen, akik a saját szakmájukban eljutottak valameddig, de nagyon hasznos lenne számukra, ha tovább tudnának fejlődni.

Azt nagyon fontos látni, hogy a civil szféra a világon sehol nem olyan, amit egyetemen tanítanak, vagy ha most már indultak is ilyen kurzusok, azért azok, akik a civil szférában dolgoznak, alapvetően lelkesedésből mennek oda. Van egy fontos ügy, amit képviselnek, van egy ötletük, egy kezdeményezés, amit elindítanak… Gyakran probléma, hogy

azoknak, akik ezt csinálják, mindent maguknak kell megtanulni.

Részben az én értelmezésen, hogy az ösztöndíjprogram résztvevőinek nagy része saját maga kezdett valamibe, és mindenki tud tanulni egymástól és a különböző szakértőktől, mentoroktól.

Az a célja a programnak, hogy mindenki abban, amivel foglalkozik, még jobb legyen, és hogy mindenki maradjon az országában, tehát nem az a lényeg, hogy onnan elhozzák az embereket.

Azt lehet tudni, hogy körülbelül hányan jelentkeztek? Hányan kerültek be közülük a programba?

Én úgy tudom, hogy az első körben 20 ezer jelentkező volt, és 20-an kerültünk be. Nagyjából a fele amerikai, a többiek a világ különböző pontjairól érkeztek.

Hogy kell elképzelni ezt a munkát?

Vannak rendszeres találkozók, volt egy Chicagóban és lesz valószínűleg ősszel is egy, azt még nem tudom, hogy hol. Tehát fizikailag is találkozunk, vannak műhelyfoglalkozások, előadások. Ezen túl év közben mindenkinek kell készítenie egy saját tervet, hogy mit szeretne elérni, és lényegében ezen dolgozik, ehhez kap segítséget. Emellett csoportokban is dolgoznak együtt azok, akik valamiért egy csoportban vannak.

A chicagói találkozón, amelyet említettél, készült egy kép, amelyen Barack Obama mellett ülsz. Hogy alakult ez így?

Forrás: Twitter / Obama Foundation

Lényegében ez egy véletlennek köszönhető. Előtte volt egy ebéd, amin részt vettünk, én ott még beszélgettem valakivel, és így utolsónak mentem be a terembe, és csak ott volt hely. Ekkor még nem volt Obama a teremben, leültünk, beszélgettünk, aztán bejött ő is. Tehát

azért ültem ott, mert más nem ült oda korábban.

Barack Obama mennyire volt tisztában a magyarországi helyzettel? Szóba került ez?

Nem, politikai dolgok nem kerültek szóba. Általában az egész beszélgetés a civilségről szólt, arról, hogy amikor ő fiatal volt, hogyan vett részt közösségszervezésben, emberi jogi ügyekben. Arról beszélgettünk, hogy milyen volt akkor és milyen most civilnek lenni, de abszolút nem napi politikai dolgokról.

És a többi résztvevő? Gondolom, szóba került a civilek magyarországi helyzete.

Mindenki érdeklődött, de ez egy kölcsönös érdeklődés volt. Voltak afrikaiak, délkelet-ázsiaiak, közép-amerikaiak, tehát a világ különböző izgalmas pontjairól jöttek emberek. Azt gondolom, hogy onnan nézve Magyarország nem kiemelkedő. Van, amiben különleges, de vannak, mondjuk úgy, durvább dolgok sok más helyen. És persze vannak olyan országok, ahol sokkal kellemesebb civilnek lenni.

Ezt a lehetőséget a munkád miatt kaptad. Az Obama Alapítvány a honlapján azt írja, hogy a K-Monitor célja olyan digitális eszközök létrehozása, amelyek segítik az embereket, hogy a kormányzat átlátható legyen. Mondanál erre példákat, hogy min dolgoztok?

Az egyik ilyen eszköz, amit néhány éve kezdtünk el a Transparency Internationallel közösen csinálni, az a Red Flags, a Piros Zászlók. Arról szól, hogy

algoritmusok segítségével ellenőrzünk közbeszerzési hirdetményeket.

Ennek a célcsoportja leginkább az újságírók, pont azért, hogy nekik ne kelljen naponta több száz dokumentumot kézzel végigböngészni, mert ez a program előszűri, hogy mik azok, amik problémásak lehetnek. Lehet témák szerint szűrni, cégekre szűrni, értesítéseket kérni.

Most azon dolgozunk, hogy hogy lehet az önkormányzatok költségvetését átláthatóbbá tenni. Azt gondolnánk, hogy alapvető dolog, hogy az állampolgárok tudják, mire költik az adóforintjaikat. Ehhez képest ezek a költségvetések, mint ahogy az állami is, törvényekbe, rendeletekbe vannak belekódolva, és

nagyon nehéz átlátni, hogy ez mennyi pénz,

főleg mondjuk, hogy az én saját vagyoni helyzetemhez mérve ez mennyi, mennyit költünk oktatásra, útfelújításra. Egy ingyenesen elérhető eszközt próbálunk az önkormányzatoknak készíteni, hogy ők ezeket az adatokat nagyon egyszerűen feltöltsék, az emberek pedig meg tudják nézni.

A célunk az, hogy Magyarországon is legyenek olyan példák, mint több más európai országban, hogy az emberek beleszólnak abba, hogy a költségvetés egy részét mire költik.

A Red Flagsnek volt már kézzelfogható eredménye, tehát készült ez alapján mondjuk cikksorozat?

Igen, több is. Ennek segítségével vettek észre ügyeket, de elemzések is épültek erre. Azért is érdekes, mert hosszabb távon is meg lehet nézni, hogy milyen cégeknél, intézményeknél milyen korrupciós kockázatok fordulnak rendszeresen elő. Összesen 40 indikátor dolgozik ebben a rendszerben.

Over the past few days, the first class of Obama Foundation Fellows gathered to get to know each other and share what…

Közzétette: Barack Obama – 2018. május 16., szerda

Ha jól tudom, akkor a K-Monitort még egyetemistaként alapítottátok. Mi vitt rá, hogy ilyen témával foglalkozzatok?

Egyesületként működünk,

egy konkrét történet volt, ami minket erre sarkallt, ez pedig a belvárosi ingatlanpanamák ügye volt 2006-2007 táján.

Ugye itt a 6. és a 7. kerületben rengeteg szép, műemlék épületet bontottak el, akik ott laktak, azoknak el kellett innen költözni, és elég igénytelen épületeket húztak fel a helyükre. Minket, környéken lakóként, ez nagyon zavart. Valószínűleg, ha építészetet tanultunk volna, akkor valamilyen örökségvédő szervezetet hoztunk volna létre.

Amikor a meglevő információk alapján elkezdtünk utánanézni ezeknek az ügyeknek, akkor láttuk, hogy emögött minden bizonnyal korrupció van, fillérekért adják el az önkormányzatok ezeket az épületeket, nem igazán tesznek kikötéseket, hogy mit lehet oda építeni. Azt gondoltuk, hogy mi meg újra és újra megválasztjuk ezeket a politikusokat, és ehhez jó eséllyel köze van annak, hogy nem tudunk ezekről a dolgokról, tehát jó lenne egy adatbázist építeni azokról az ügyekről, amelyekben vitatható módon költenek el közpénzeket.

Lényegében a K-Monitor első projektje ez az adatbázis volt, ami most is működik, több mint 40 ezer újságcikk van benne, amelyek közpénzes, korrupciós ügyekkel foglalkoznak. Utána, ahogy elkezdtünk ezzel foglalkozni, jött egy csomó ötlet, és szakmailag is beleástuk magunkat a területbe.

A civilek elleni támadások hogy érintenek titeket? Ti is célponttá váltatok?

Azt mondom, hogy nem mi vagyunk a frontvonalban, mert azokkal a szervezetekkel foglalkoznak a legtöbbet, amelyek valamilyen módon a menekültkérdéshez kapcsolódnak. Mi inkább a másodvonalban vagyunk, mint azok a civil szervezetek, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal.

Az egyik probléma, ami ezzel kapcsolatos, az a borzasztó légkör, amit teremtenek. Ennek következtében

lényegében lehetetlen állami intézményekkel együttműködni, mert meg vagyunk bélyegezve.

Ha kapnak egy levelet tőlünk, akkor arra nem válaszolnak, vagy csak nagyon lassan, barátságtalanul. Elkerülnek lehetőleg mindenféle interakciót, az állami, kormányközeli sajtóba nem kerülnek be azok az ügyek, amelyekkel foglalkozunk, ha bekerülünk, akkor mint külföldi ügynökök, akik Magyarország ellen dolgoznak.

Ezek a legközvetlenebb hatásai ennek. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy más civil szervezeteknek milyen kapcsolataik vannak, vagy hogy akár nekünk is 7-8 évvel ezelőtt, tehát már a Fidesz-kormány idején, volt együttműködésünk, volt, hogy részt vettünk a kormány antikorrupciós munkacsoportjában, készítettünk kutatáshoz interjút állami intézmények vezetőivel, munkatársaival, tehát ott volt a példa, hogy lehet ilyet. Látjuk külföldi partnereinknél, hogy van, ahol rendszeresen együttműködnek civilek és kormányzati szereplők.

Az, hogy ez a munka ellehetetlenült, a légkör tipikus következménye. Még egy fontos dolog, hogy ennek van egy erős kommunikációs célja is. Azt gondoljuk, hogy

a kormány azért beszél ennyit a civilekről, a különböző ellenségekről, hogy ne a valódi problémákról kelljen beszélnie:

a korrupcióról, az egészségügy helyzetéről, az oktatásról. Sokszor nem arról beszélünk, amiről kellene, tehát az adott területünkről, hanem ezt kell elmagyarázni, hogy milyen nevetségesek ezek a vádak. Addig is le van kötve a civilek kapacitása, és nem a valódi munkájukat végzik.

Olvastam olyat valamelyik kormányközeli portálon, hogy az egyesület teljesen átláthatatlanul működik. Miből finanszírozzátok a munkát?

Valóban írtak ilyet, ez egy szemenszedett hazugság volt, az összes beszámolónk fel van töltve a honlapunkra. De még ha ezt nem is tennénk meg, a magyar civilek nyilvántartása önmagában átlátható, a cégbíróság honlapján van egy nagy adatbázis, ahol ott van az összes civil szervezet beszámolója.

A bevételeink nagy része különböző külföldi forrásokból, magánalapítványoktól jön, ezek közé tartozik a Nyílt Társadalom Intézet, ilyen volt a Norvég Civil Alap, de ide tartozik a Visegrádi Alap is, amit a visegrádi országok kormányai adtak össze. Kapunk európai uniós forrásokat is.

Pályázatok útján?

Igen, ezek mind pályázatok, amelyeken mindenki el tud indulni, tehát

ezeket nem csak úgy utánunk dobják.

Ezen kívül kapunk adományokat magánemberektől, adó egy százalékot, és van olyan, mondjuk úgy, szolgáltató tevékenységünk, amikor megkérnek minket, hogy valamilyen területen mi végezzünk el egy kutatást, mondjuk egy tanácsadó cégnek, ebből is van bevételünk.

Magyarországon elég régóta azt látjuk, hogy a korrupciós ügyeknek nincsen semmilyen következménye. Miért lehet ez így?

Szerintem van következménye, csak nem az, amit szeretnénk, hogy legyen, történetesen, hogy a korrupt politikusokat zárják rács mögé, vagy legalább történjen végre valamilyen elszámoltatás. Nagyon felháborítja a lakosság nagy részét, hogy a rendszerváltás óta, miközben mindenki tudná sorolni a korrupciós ügyeket, alig láttunk olyat, hogy politikusok ellen tényleg eljárás folyik.

A következménye az ezeknek az ügyeknek, hogy

az emberek bizalma a politika felé folyamatosan csökken,

kiábrándultak. De az is, hogy miután, azt gondolom, az ügyészség nem igazán végzi a dolgát a korrupciós ügyek feltárásában, ezt az újságírók teszik meg. Pont emiatt viszont tudunk rengeteg ügyről, és az emberek azt várják, hogy legyen egy valódi alternatíva. Folyamatosan látjuk ezeket az ügyeket és mégis ugyanazok a politikusok jönnek újra és újra, hiszen nem igazán van választási lehetőség.

A kormánykommunikáció meg nagyon ügyes ebben, direkt más ügyekről próbálnak beszélni:

azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, hogy Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg, vagy Tiborcz István hogy tudott trükkösen lámpákat építeni.

Ezek mind olyan ügyek, amelyek más európai országokban simán egy kormány bukásához vezetnének.

Van realitása az Európai Ügyészséghez való csatlakozásnak?

A kormány nagyon nem szeretné, mert akkor más nyomozhatna Polt Péter helyett, és azok az ügyek, amiket ők megvizsgálnak, közvetlenül a magyar bíróságokhoz kerülhetnének. Ezért is látszik, hogy most a bírósági rendszernek is nekimegy a kormány, mert annak van valamennyi függetlensége.

Azt gondolom, hogy a mostani kormány alatt nem igazán valószínű a csatlakozás, de persze lehet, hogy valamilyen alku során rákényszerítik a kormányt. Szerintem a kormány akkor is mindent meg fog tenni, hogy ez az ügyészség ne tudja elvégezni a munkáját, hiszen lételemük, hogy ne vizsgálják ezeket az ügyeket, ugyanis az egész kormány működése a korrupción alapszik.

Nem véletlenül mondta azt Lánczi András egy korábbi interjúban, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Amit ők végeznek, az állami vagyon újraosztása, annak az eszköze pedig a korrupció Magyarországon.

„Óriási lecke volt és óriási csalódás”

Bódis Gábor
-
3
„Óriási lecke volt és óriási csalódás”

„Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni…” Szöllősi Györgyivel a HírTV, Duna TV, M1 majd ismét HírTV népszerű műsorvezetőjével már néhány héttel ezelőtt akart a Független Hírügynökség interjút készíteni. Amikor a HírTV-nél csoportos leépítést jelentettek be. Csak most nyilatkozhatott.

Elfogultan kezdem. Valamikor, amikor még együtt dolgoztunk a Duna TV-ben, a csatorna legfelkészültebb műsorvezetője voltál. Nem volt megoldhatatlan feladat, pedig, közelről láthattam, voltak lehetetlen helyzetek. Mi volt a Duna TV előtt?

Duna előtt a HírTV volt. Én 2004 végén a Hír-ből érkeztem a Dunához, ahol két évet dolgoztam. Előtte pedig 99-től 2002-ig a Satelit TV-nél. Az évszámokra már nem is emlékszem jól, olyan régen volt…Örülök, hogy úgy láttad, nem volt megoldhatatlan feladat. Két kis tv-nél kezdtem dolgozni, ráadásul mindkét helyen a nulladik naptól. Vagyis szerencsém volt végignézni és dolgozni egészen közelről azon, hogy hogyan épül fel egy televízió. Ez teljesen más, mint egy már meglévő struktúrába csatlakozni. Megvan a szépsége és megvannak az árnyoldalai is, de egy biztos, rengeteget lehet belőle tanulni, mert tényleg minden lehetetlennek tűnő feladatot meg kell oldani. Amikor még nincs archívum, amikor egyszerre szerkesztesz és vezetsz műsort és sorolhatnám. Ráadásul a feltételek sem arról szólnak ilyenkor, hogy na itt aztán minden megvan, pénz, paripa, fegyver. De ez a szépsége is. Szóval tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hogy az első 4 évem a televíziózásban így telt el, nagyon sokat tanultam ebből. Hízelgő, hogy azt mondod én voltam a legfelkészültebb. Ez sok mindenből adódik. Alapvetően túlkészülős vagyok. Ez valószínűleg az elején egy biztonsági játék, félsz attól, hogy olyat válaszolnak, amiről fogalmad sincs, vagy egyszerűen élő adásban elveszted a fonalat, őszintén tényleg ez van. Ráadásul még nő is vagy, tele bizonytalansággal, hú nem jó kombináció. Én pedig egyszerűen nem akartam ezt megengedni magamnak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tényleg nem engedheted meg magadnak, magaddal szemben sem, a vendéggel szemben sem. Ez az a munka, amit nem lehet, vagy én legalábbis nem tudok rutinból csinálni. Persze kialakul egyfajta rutin, meg lehet csinálni egy beszélgetést készülés nélkül, de szerintem ez azonnal meg is látszik. Szóval szerintem maximálisan koncentrálni kell minden egyes adásnál.

A közmédia 2010/2011-es átszervezése, téged is új feladatok elé állított. Új csapatban, új műsorokban szerepeltél. Itt hogy érezted magad?

Igazából az átszervezés már, vagy még nem érintett, mert akkor már az M1-nél dolgoztam, az Este című műsort vezettem. Aztán egyszer csak jöttek a régi kollégák, a dunások. Sajnos nem mindenki, de azért az elején még sokan voltak. A Duna Televízió egyébként mindig is előkelő helyet fog elfoglalni a szívemben, nagyon fájó szívvel jöttem el onnan. Nem csak azért, mert ott dolgoztam egyhuzamban a legtöbbet, 5 évet, hanem mert nagyon jó csapat volt. Egyszerűen jó volt ott dolgozni, mindennap kedvvel ment be az ember. Sok új kihívás volt, és folyamatos megújulás. Szerintem erről te is tudnál mesélni. Az M1 egy nagy váltás volt. Óriási szervezet, évek múlva is végig tudsz menni úgy a folyosón, hogy nem ismered, aki szembe jön. Itt Az Este című műsort vezettem és aztán a híradózáshoz is visszatértem. Azt kell mondjam, hogy az az „estés” csapat a mai napig együtt maradt.

Aztán vissza az „anyaegyesületbe”, a HírTV-be. Mivel várt vissza a régi „otthonod”?

Például egy régi M1-es kollégával, D. Bányász Gergővel. Aztán már mi vártuk Hajdú Gábort és Kovács Gábort. De nem szeretnék senkit kihagyni. Tényleg csak leg-ekben tudok beszélni arról a csapatról, ami itt kialakult. Igazi műhelymunka folyt, úgy dolgoztunk, ami minden újságíró álma, szóval nagyszerű két év volt. Indult a Magyarország Élőben-nel, aztán jött a NewsRoom és az Elmúlt8Év.  Egyébként tényleg úgy jöttem vissza, mint a régi „otthonom”-ba, bár, azért az évek alatt kicserélődött a társaság, a legtöbb kollégával dolgoztunk együtt a kezdetek kezdetén. Mégis nagyon nehéz döntés volt, kaptam is hideget-meleget, de sok minden közrejátszott, hogy a HírTV-be visszajöttem; például, hogy teljesen átalakult az M1. Közben megszületett második kislányom és nem láttam már magam az új rendszerben.

Már jóval a 2018-as választások előtt érezhetővé vált egy hangsúlyváltás a HírTV-ben. Az általad vezetett műsorok mintha háttérbe szorultak volna. Jól érzékeltem?

Teljesen jól érzékelted. Azt kell mondjam, hogy a kampány előtt egy kicsivel megszűnt a napi háttérműsorunk. Először a Magyarország Élőben alakult át Newsroom-má, aztán szépen egyre rövidebb lett, míg a választásokra meg is szűnt. Nyilván érzékeltük, hogy valami nincs rendben, a kampány előtt megszüntetni egy politikai műsort érdekes, hogy mást ne mondjak.

Voltak-e belső feszültségek egyes szerkesztőségek között?

Voltak. Egyébként mindenhol vannak. De itt a legrosszabb az volt, hogy a HírTV-ben korábban nem voltak, én nem érzékeltem. A főszerkesztőnk villámhárítóként működött, legalábbis valahogy így képzelem el, ezért szerintem hozzánk nem is sok minden jutott el és egyáltalán nem foglalkoztam vele. Elég sok kritikát kapott úgyis az ember, de újságíróként a legjobb, ha mindenhonnan ütnek. Erre azért rájöttem az évek alatt, így ez sem bántott. Végeztem a dolgom és többé-kevésbé megpróbáltunk alkalmazkodni. Úgy tűnik nem sikerült. Úgy tűnik be kell látnom, hogy ez nekem nem annyira megy. Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni….

Meglepett-e, hogy ilyen tapasztalattal a hátad mögött te is listára kerültél?

Egyáltalán nem lepett meg. Ha csak 2 nevet kellett volna megtippelnem, hogy kit küldenek el, beletrafáltam volna. Így aztán, hogy a 40-ben benne voltam én is egyáltalán nem lepett meg. Azt is be kell látnom, hogy egyelőre arra a fajta munkára amit én végzek, ahogyan dolgozom, ahogyan működöm, nincs szükség. Mindenesetre óriási lecke volt és óriási csalódás. De ez nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy hosszabb folyamat volt. Azt mondod nagy tapasztalat van a hátam mögött. Hát az évek számát tekintve lehet, de ez a fajta tapasztalat kimaradt. Nem gondoltam, hogy 20 év után látok még újat ezen a pályán. Láttam. Úgy tűnik 20 év kevés volt, hogy a hihetetlen naivitás kiégjen belőlem. Sajnos ez most valószínűleg megtörtént.

Merre tovább?

Van már 1-2 munkám, dolgozom, de nem médiában. Egyelőre rendezvényeket vezetek, moderálok és a cégemmel szeretném folytatni a kommunikációs tanácsadást és tréningeket a kollégáimmal. Vannak távolabbi tervek is, de ezekről még nem szeretnénk beszélni.

Egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élők számát a Józsefvárosban

Kardos Ernő
-
0
Egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élők számát a Józsefvárosban

Közvélemény-kutatás ugyan nem készült, de elemzők szerint az ellenzék jelöltje megnyerheti a józsefvárosi polgármester választást július 8-án. Ráadásul a jövő vasárnapi voksolásra minden baloldali párt felsorakozott a független jelölt, Győri Péter mögé. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Győri kitart korábbi ígérete mellett, s azt mondja, hogy ha megválasztják, akkor egy év alatt látványosan csökkenti a hajléktalanok számát a „nyóckerben”!

 Első győzelmét már megszerezte, hisz elérte, hogy a helyi választási bizottság ne az ellenzéki pártok jelöltjének tartsa, hanem függetlennek, ahogy ön szeretné.
Jól esett a diadal?

Igen, mert jogilag független jelölt vagyok, a szavazólapon is így szerepelek majd. A szuverenitásom ellenére az ellenzéki pártok döntő többsége engem támogat, ezért a logóikat fel is tüntettem a plakátokon. Ám ezt kifogásolta egy bejelentő, s azt kérte, hogy ha az ellenzék engem segít, akkor ne lehessek független, s ezt húzzam le a falragaszokról is. Meglepő módon ennek a javaslatnak a helyi választási bizottság helyt adott, de a fővárosi viszont elutasította. Egyben úgy döntött, hogy valójában engem ért jogsérelem, mert plakátjaimat az ellenfeleim fekete festékkel befújták, ami törvénysértő. Itt tartunk.

A hangsúlyozott civilsége miatt a támogatói nem sértődtek meg, nem érezték úgy, hogy megtagadta őket?

Dehogy! A támogatóim kifejezetten méltányolják, hogy minden párton kívül állok, szimpatizánsaim pedig üdvözlik a szuverenitásomat, mert elegük van a mai politikából. Díjazzák azt is, hogy értek az önkormányzati munkához, mondhatnám, szakértője vagyok.

A támogatók elvárják, hogy a pártok egymásnak is ellentmondó programját megvalósítsa?

Ez nem elvárás. A pártok azért támogatnak, mert több olyan ügyet képviselek, amely számukra is fontos. Ismerik az eddig tevékenységemet, s azt elfogadhatónak tartják.

Előny, vagy hátrány, hogy ön a Demszky-éra ismert és befolyásos szereplője volt?

Az ellenfeleim megpróbálják azt az időszakot sötét korszaknak beállítani, miközben annyit soha nem fejlődött Budapest, mint Demszky idejében. Tényleg világvárost építettünk, de azt nem pártkatonaként tettem, voltak nyilvános vitáim is az akkori városvezetéssel. Próbálna ma ellentmondani bárki a felettesének, azonnal repülne. Tehát a hibái ellenére vállalom azt a korszakot, mert olyan nagyarányú építkezés, fejlődés azóta sincs a fővárosban. A mai kormány és a főváros vezetése erről szinte teljes mértékben lemondott.

Amikor az országban minden hatalom a Fideszé, akkor Józsefvárosnak nem az az érdeke, hogy a kerületet a kormánypárt kijáró embere vezesse?

Ezt csak mítosz, amit az emberekkel igyekeznek elhitetni.

Mindenesetre logikusnak látszik, hogy ahol a hatalom, ott a pénz. Nem így van?

Szerintem nem. Nem minden a Fideszé, az emberek lelke és szavazata bizonyosan nem. A választók többsége nem szereti a kormánypártot, ezt bizonyította az áprilisi országgyűlési választás, a fővárosban különösen. Az ellenzék 40 százalék feletti eredményt ért el – akár összefogott, akár nem – s ennél kevesebbet a Fidesz, a különbséget a Jobbik vitte. A választó tehát semmiképp nem a Fideszé, a többség semmiképp. Egyébként akkor is vállalnám az emberek képviseletét, ha kisebbségbe kerülnénk. Én ugyanis valóban a többpártrendszer híve vagyok, akkor is, ha kisebbségből kell képviselnem az álláspontomat. Egyáltalán nem félelmetes, ha egy bizottságban többségi hátszél nélkül kell érvelni egy logikus álláspont mellett. Nekem ez a normális! Ne felejtse el, hogy Zugló, Budaörs – hogy csak két önkormányzatot említsek – azért fejlődik jobban, mint a Fidesz által vezetett kerületek, mert rátermett ellenzékiek irányítják. De ott van Szeged, Hómezővásárhely – az utóbbi polgármestere Márki Zay Péter a legnépszerűbb ellenzéki,– s ezen kívül is van még a központi kormányzat színétől eltérő kistelepülés, amely sikeres. Még olyan eset is adódik, amikor a polgármester a saját testületében kisebbségben van, de ettől még nem omlik össze a város.  Sőt, szép eredményeket értek el, mert a Fidesznél sikeresebb várospolitikát folytatnak, a választók érdekében.

Vagyis az ön véleménye, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ellenzéki önkormányzat sikeresebb lehet, mint a kormánypárti. 

Abszolút. Feltéve, ha a városvezetés ért a feladatához, s tudja, hogyan menedzselje a települést. Ezért választják meg őket, ellenkező esetben már megbuktak volna! A Fideszes városvezetők legtöbbje kontraszelektált, nem ért a feladatához, hiába „fekszik jól” a kormánynál, a pénz önmagában még kevés!

Ha megválasztanák Józsefváros polgármesterének, akkor Fidesz-többségű közgyűléssel kerülne szembe. Ez nem kedvetleníti el?

Semmiképp. Ha a közgyűlés is a kerület érdekeit képviseli, akkor természetes lenne az együttműködés. De még kisebbségben lévő polgármesterként is tudok olyan programot csinálni, amelynek megvalósításához nem kellene a többség támogatása. Például nyitott önkormányzatot szeretnék, amit kisebbségből is meg tudok valósítani. Ma az információt csak közérdekű adatigényléssel lehet kicsikarni az önkormányzattól, szerintem felesleges titkolózni, a döntéseket, s a gazdálkodási adatokat ki kell tenni az internetre, hisz az a választóra is tartozik.

Van olyan munka, amit ugyan a Fidesz kezdett, de ön is elismer?

Persze. A város rehabilitációs nagy projektjeit – melyek már elkezdődtek – ilyen a Corvin, vagy az Orczy program, azokat mindenképp magam is támogatom. Attól pedig nem félek, hogy csak azért, mert független vagyok, Orbán Viktor elvenné a pénzt a Józsefvárostól. Elsősorban azért nem tartok ettől, mert a beruházások nem csak közpénzből, hanem európai forrásokból is épülnek. Az elképzelések megvalósulása pedig mindenkinek érdeke. Olyan persze könnyen előfordulhatna, hogy én megváltoztatnám az eddig érvényes segélyrendeletet, mert a jelenlegi igazságtalan elosztással nem értek egyet. Kezdeményeznék egy korrektebb változatot, hogy vállalhassam önmagam, s még akkor is, ha a többség leszavaz. Ámbár tapasztalatom szerint a fideszes képviselők is tudják, hogy a szociális támogatásokra fordított pénz, a költségvetés fél százaléka nagyon kevés. Ezt mindenképp emelném.

Még be sem ült a polgármesteri székbe, máris azt írta a blogján, hogy a szekrényekből sorra dőlnek ki a csontvázak. Lesz ideje a következő másfél évben ezeket kipakolni?

Arra épp elég az idő, hogy a csontvázak láthatóvá váljanak. Ez a jövő előkészítése érdekében nélkülözhetetlen, mert úgy költenek el milliárdokat, hogy nem is ellenőrzik. Ez engem állampolgárként is zavar.

Ezt érzékelik az itt élők?

Persze, hisz az utakat nem gondozzák rendesen, ha felújítják, gyorsan tönkremegy. Ha uniós forrásokból építkeznek, elfelejtik karbantartani, s az is lepusztul. Ilyen módon nagyon sok pénz elfolyik, ezek olyan csontvázak, amire ha odafigyel a polgármester, akkor az egész kerület másként néz ki. S akkor még ott vannak a furcsa szerződések, engem ez ügyben is elég nehéz átverni!

Tehát a városrendezést folytatná?

Igen! Egyébként a város-rehabilitációt a fővárosban még én kezdeményeztem a ’90-es évek közepén, tehát „szülőatyaként” folytatnám. Szórakoztató, hogy a vetélytársam ezzel kampányol ellenem.

Sára Botondról van szó?

Igen, de vele ellentétben a város-rehabilitációt kiterjeszteném a kevésbé gazdag környékre is, mert azt is nagyon fontosnak tartom. Viszont a megvalósítást jobban ellenőrizném, mert már a lakók is panaszkodnak, hogy az építők drága és rossz munkát végeznek.

Ön már a Kádár rendszerben is foglalkozott a szegények támogatásával – pedig akkor állítólag még nem is voltak szegények – ma viszont nem beszél arról, hogy a hatalmon lévő kormány rendészeti eszközökkel küzd a hajléktalanok ellen. Kerüli a nagypolitikát?

Nem szeretem azt a vitát, amely el akarja dönteni, hogy a hajléktalanságot tisztán rendőri, rendészeti, vagy kizárólag szociális eszközökkel számolná fel. Ezek szélsőséges álláspontok. Ma a világban a két módszert egyesítik, vagyis a súlyos, tartós utcán élést úgy igyekeznek megszüntetni, hogy együttműködik a mentő, a polgárőr, a rendőr és a szociális munkás, valamint a befogadó intézmények képviselői. Ezt a módszert Budapesten is alkalmazzuk, nézze meg a Nyugati téri aluljárót, egyetlen ott alvó embert sem talál, mert az együttműködés sikeres. Az utcai szociális munkás segít a rendőrnek, s biztonságos lakhatást keresnek a hajléktalannak, ilyen módon felszámolható az utcán élés.  Önmagában egyetlen szervezet nem képes mindenütt megoldani ezt a helyzetet, tehát a közös munkára kéne koncentrálni. Teljesen értelmetlenül módosították 300–500 ember miatt az alkotmányt.

A kerület előző polgármestere, Kocsis Máté vélhetően ezt nem így látja…

Lehet, de az ő városvezetési politikája nem óhajtotta ezt a problémát megoldani, tíz év alatt egyetlen alkalommal sem találkozott az érintettekkel. Miközben más Fideszes kerületekben idősotthonba, kórházba, és a hajléktalanszállóra tudtuk juttatni a hajlék nélkülieket, a Józsefvárosban sajnos ez a probléma elmérgesedett. Ha én leszek a polgármester – ezt egyébként már korábban meghirdettem – akkor változtatok a helyzeten, s egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élő számát a Józsefvárosban. Ezt számon is kérhetik rajtam, mert engem is zavar, hogy utcán élnek emberek.

Erről biztosan kevesen hallottak, mert a helyi nyilvánosságban ön ritkán kap megszólalási lehetőséget. A kerületi újságban legutóbb Sára Botond neve 22 szer szerepelt, az öné egyszer sem. Változott a helyzet?

Nem, ezért pereljük is a szerkesztőséget. Azóta persze újabb lapszámok jelentek meg, abban már csak 16-szor szerepel a versenytársam neve. Állítólag engem azért mellőznek, mert az önkormányzati újság nem vesz részt a kampányban, amit röhögés nélkül közöltek velem.

Akkor önnek marad az utca. Arra nem gondolt, hogy vitára hívja vetélytársát, Sára Botondot?

Rajtam nem múlik, a választás előtt két nappal, 6-án, pénteken is lesz egy fórum, ahol vitázhatunk. Civil szervezetek mindkettőnket meghívtak július 6-ra, én biztos ott leszek, s remélem, az ellenfelem Sára Botond sem futamodik meg.

A zuglói koalíció köszöni jól van

Somfai Peter
-
0
A zuglói koalíció köszöni jól van

Vihart kavart, amikor Szabó Rebeka zuglói alpolgármesternél elszakadt a cérna, mert nem ment át egy előterjesztése. Indulatosan kifakadt az egyik közösségi portálon, aztán az egyik lap munkatársának is: szerinte azért szavazta le a képviselő testület a Baptista Integrációs Központ ajánlatát, akik saját költségen felújítottak volna három lakást a hajléktalanoknak, mert a szocialisták a fideszesek pártjára álltak, amikor dönteni kellett. A hír igaz, csak nem úgy, ahogyan a régi viccben: Zuglóban se nem „osztogatnak”, se nem „fosztogatnak”.

 

* Egy előterjesztés kudarca kavart politikai vihart

* Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok nyomában

* Lakhatásra alkalmatlan lakások nem kellenek

* A Nyugodt Szív a jó példa

* 3 milliárdot kérnek szociális bérlakásokra

 

Amikor a hír napvilágra került, a kormánysajtó azonnal a kerületi koalíció felbomlásáról cikkezett, mondván, olyan mély a szakadék a polgármester és a kerület szocialista országgyűlési képviselője között, hogy már szóba sem állnak egymással. A hír kacsa, egy asztal körül, hármasban igyekszünk tisztázni Karácsony Gergellyel és Tóth Csabával, mi is történt valójában azon a képviselőtestületi ülésen.

Egy előterjesztő, aki sokáig dolgozott a javaslatán, rossznéven vette, hogy leszavazták – summázta Karácsony Gergely. – Aki ismeri a kerületi intézkedéseinket, tudja, hogy Zuglóban nagyon sokat dolgozunk azon, hogy segítsünk a rászorulókon. Ebből a szempontból a fideszes képviselőnket is meg kell védenem: ő is erősen elkötelezett az elesettek megsegítése mellett.

Valami mégis történhetett?

A kormány stigmatizálja a hajléktalanokat. Ebben a helyzetben kell elfogadtatnunk a kerület lakóival, hogy ne féljenek ezeknek a családoknak a befogadásától. De olyan a közhangulat, amely hajlamos egyenlőség jelet tenni a démonizált migránsok és a hajléktalanok közé. Az önkormányzati képviselőknek a döntésük során ezt is mérlegelniük kell. Mi azoknak próbálunk segíteni, akik már-már képesek kivergődni ebből az állapotból, akik már rendelkeznek egy normális életvitelhez elegendő jövedelemmel, és szociálisan is képesek a beilleszkedésre.

Mindössze három lakásról lett volna szó?

Egy ingatlan esetében elfogadtunk a baptisták ajánlatát, azzal, hogy legyen ez egy mintaprojekt, és ha elkészült, elemezzük a tapasztalatokat, majd térjünk vissza a többire – indokolta a szocialisták „nem” szavazatát Tóth Csaba.

Óriási igény van a kerületben bérlakásokra – mondja a polgármester -, több mint 2500 ilyen lakásunk van, de ez sokkal kevesebb, mint amennyire igény volna. Szeretnénk bérlakásokat építeni, de központi támogatás nélkül, erre szinte semmi esélyünk. Furcsa, de igaz, azok a korábbi hajléktalanok, akik már az úgynevezett „kivezető” program résztvevői, sokszor kedvezőbb szociális helyzetben vannak, mint a szociális lakások átlagos bérlői.

Mi pedig ahhoz is ragaszkodnánk – tette hozzá Tóth Csaba -, hogy ha lehet, olyan hajléktalan családok sorsa oldódjon meg, akiknek valamilyen zuglói kötődése is van.

Tehát nem arról szólt a döntés, hogy a kerület lakói nem akarnak hajléktalanokat látni maguk körül?

„Szó sem volt erről” – véli Tóth is, Karácsony is. Szerintük az ügynek nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Egy átmenetileg megoldatlan konfliktust nagyított fel a sajtó,

mondják, de ennek persze ellentmondani látszanak azok a nyilatkozatok, amelyeket az érintett felek a különböző fórumokon tettek. A szociális alpolgármester azzal vádolta a szocialistákat, hogy

„fontosabbnak tartják a fideszes képviselő véleményét a saját (feltételezett) értékrendjüknél.”

A szocialisták első reflexiója erre az volt, hogy ők az „Utcáról Lakásba!” Egyesület konténerházas, korábban már visszavont javaslatáról tudtak és arra mondtak nemet.

Erre az érintett egyesület is közleményt adott ki, mondván: „Több, mint két éve kezdtünk el egyeztetni a kerületi képviselő-testület több szereplőjével, elsőként a mobilház-programunkról. A zuglói Szociális Bizottság azt akkor azzal utasította el, hogy először a szomszédos lakókkal kellett volna egyeztetnünk. Ezek után már nem lett volna értelme a testület elé engedni az előterjesztést, így azt valóban visszavontuk – egy évvel ezelőtt.” Később a Szociális Bizottság vezetőjének javaslatára az ismertebb „Kunyhóból Lakásba!” programjukat terjesztették elő, mert az „jobban beleillik Zugló szociális koncepciójába”. Ezt az előterjesztést – miután előzetesen a Szociális Bizottság tárgyalásra alkalmasnak nyilvánította – az MSZP és a FIDESZ képviselői együttesen nem szavazták meg.

Ez egy másik történet – reagált a nyilatkozatra Tóth Csaba. – Mi ezzel az előterjesztéssel azért nem értettünk egyet, mert a benne szereplő mind a két lakás alagsori. Az egyik már eladásra kijelölt ingatlan, a másik pedig gyakorlatilag lakásra alkalmatlan, dohos pince. Az előterjesztő hibája, hogy ez egyáltalán napirendre kerülhetett.

Ha életvitelre alkalmas lakások felújítására tett volna javaslatot az előterjesztő, mellé álltunk volna.

Minden olyan javaslatot megvizsgálunk, amivel akár csak néhány rászorulónak segíthetünk. Ilyenek a konténerházak is – mondta a polgármester. – Megfelelő területet kell keresni, és visszatérhetünk rá.  De igaza van Csabának is, nem minden áron kell megegyezni. Vannak jó példák is, együttműködünk a HABITAT-al, megállapodásunk van a Nyugodt Szív alapítvánnyal, akik a családok átmeneti otthonából keresnek kiléptető lakásokat. Minden ilyen együttműködésre nyitottak vagyunk, az ésszerűség határain belül, de nagyon nehéz ezt a helyzetet közmegelégedésre kezelni.

Tóth Csaba:

Önálló képviselői indítványként beadtam egy javaslatot, hogy Zuglónak adjon a kormányzat 3 milliárd forintot a szociális bérlakások építésére. A jövő héten kerül a bizottság elé, kíváncsian várom – a korábban elfogadott hajléktalanokat „rendszabályozó” törvények fényében -, hogyan fogadják majd.

Karácsony Gergely:

Mi nem az az önkormányzat vagyunk, amelyik a X. kerülethez hasonlóan lebontja az épületet, hogy megszabaduljon a hátrányos helyzetű bérlőktől. Mi építeni szeretnénk, hogy jobb körülmények között megtarthassuk a zuglói kötődésű fedél nélkül maradt embereket.

A zuglói szociális projektet a szakma kétségtelenül példaértékűnek tartja. De erről kevesebb szó esik a kelleténél.

Magyarországon a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere veszélybe került

Kardos Ernő
-
0
Magyarországon a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere veszélybe került

A hetes cikkely szerinti eljárás megindítását javasolja Magyarország ellen az Európai Parlament Jogi-, Bel és Igazságügyi Bizottsága. A döntés hátteréről Jávor Benedek zöldpárti politikust, Magyarország Európai Parlamenti képviselőjét kérdeztük.

  • Magyarországon fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és módszeres megsértésének
  • Rendszerszinten épül le a demokrácia
  • Az állásfoglalást hivatalosan is támogatta a Fidesz pártcsaládja, a Néppárt képviselőcsoportja is
  • A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni

Kemény döntés született, hisz külső szemlélőtől elég kellemetlen azt hallani, hogy Magyarországon veszélyben vannak az alapvető emberei jogok, de veszély fenyegeti a jogállamiságot és a demokráciát is. Ráadásul emiatt később felfüggeszthetik az ország uniós szavazati jogát is. De mi a legfontosabb kritika?

A jelentés nem egyetlen okot nevez meg, ami miatt sérül a jogállamiság, mert

rendszerszinten épül le a demokrácia és a jogállamiság Magyarországon.

Az utóbbi időben már veszélybe került az igazságszolgáltatás függetlensége, növekvőben a korrupció, támadás éri a civil szervezeteket és a gyülekezési jogot is. Az elfogadott Sargentini-jelentés tíz területet sorol fel, amelyben sérülni látja a teljes jogrendszert. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos területeken problémák vannak, hanem a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere került veszélybe Magyarországon. A beterjesztett jelentést a képviselők kétharmada elfogadta, tehát a Fidesz pártcsaládjához tartozó konzervatív, Néppárti képviselők is támogatták a javaslatot, amely megalapozhatja a hetes cikkely szerint eljárást. Tehát

Orbán Viktor aligha remélheti, hogy pártját kimentik ebből az eljárásból.

Vajon a szigorú döntésben közrejátszott az, hogy a Velencei Bizottság az elmúlt héten azt kérte, hogy a Stop Soros” törvénycsomag elfogadásával a magyar parlament várja meg a jogász bizottság kifogásait?

A Fidesz szándékosan fordult szembe ezzel a kívánsággal, hisz valójában csak annyit kértek a magyar kormánypárttól a CDU vezetői, illetve a Néppárt és az Európai Bizottság vezetői, hogy várják meg a Velencei Bizottság döntését, s az abban foglaltaknak tegyenek eleget. Viszont az Orbán kormány szándékosan elkerülte ezt, s a Stop Soros törvénycsomagot még a tekintélyes jogásztestület állásfoglalásának megismerése előtt elfogadta.

Úgy tűnik, fel akarják erősíteni a konfliktust,

szándékosan el akarják mérgesíteni a viszonyt az európai intézményekkel, közte az Európai Parlamenttel is. Minden erre utal, ami a választások óta történik Magyarországon, köztük a civil szervezetek vegzálása, a független igazságszolgáltatás megregulázásának kormányzati tervei. Valószínűleg ez győzte meg a Fidesz pártcsaládját, hogy Magyarországon nincs esély és remény arra, hogy a kormány önszántából felülvizsgálja a demokráciát aláásó intézkedéseit, egyáltalán, hogy békés módon szót lehessen érteni Magyarország kormányával. Ezért van szükség arra, hogy az unió a rendelkezésre álló eszközök teljes tárházát alkalmazza annak érdekében, hogy Magyarországot az európai értékek és jogok talaján tartsa, s a kormányt rávegye az alapvető értékek tiszteletben tartására.

A megállapításokat vitatja a Fidesz, a párt képviselői 263 módosító indítványt terjesztettek a parlament elé. Döntően mit kifogásoltak, s abból mit fogadott el a többség?

Gyakorlatilag semmit. A jelentéstevő minden valós adatot és tényt beépített a kompromisszumos javaslataiba, de Fidesz különvéleményét és az általa sugallt világnézetet nem, és azt a bizottság többsége is leszavazta. A magyar kormánypárt mindent kifogásolt, miközben meg sem vizsgálta, hogy a kritika valójában miről is szól. Pedig a bírálat nagy tekintélyű nemzetközi szervezeteknek,az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, a Velencei Bizottságnak és más független szervezeteknek a tényekre épülő értékelésére támaszkodott, nem pedig a jelentéstevő személyes véleményére.

A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni,

vagy azokkal szembenézni, gyakorlatilag minden kiszavaztattak volna a jelentésből. Orbán és kormánya konfliktust és harcot szít minden uniós intézménnyel, s a feltupírozott háborús konfliktustól belpolitikai hasznot remélnek. Közben persze abban reménykednek, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás tényleges szankcióit a tanácsban a lengyel kormány meg fogja majd vétózni. A Fideszt csak a politikai kommunikáció szintjén érdekli a magyarországi demokrácia állapota, némi politikai haszonért bármikor beáldozzák az európai jogok legelemibb normáit is.

Azt biztosan tudja, hisz a hazai sajtó döntően azt sulykolja, hogy a velünk szemben megfogalmazott kritika lényegében a hazugságok gyűjteménye. Ez nem merült fel a parlamenti bizottságban?

Az Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a LIBE nyilvánvalóan semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy a döntésének valós indokai eljussanak a magyar választókhoz. Egyébként a Fidesz képviselői a bizottsági ülésen is azt hajtogatták, hogy az előterjesztés a hazugságok gyűjteménye, de valójában

egyetlen kritikus állítást sem tudtak vagy akartak cáfolni.

Az sugallták, hogy a fake news világában teljesen mindegy, hogy mi a valóság, a realitással nem kell törődni. Hangsúlyozom, a magyar kormánypárti képviselők a jelentés egyetlen állítását sem tudták cáfolni!

Ma a magyar parlamentben azt ismételgették a kormánypárti képviselők, hogy azért ítélték el Magyarországot, mert nem akar menekülteket befogadni. Ez a tény is felmerült a szavazáskor?

Szó sincs arról, hogy Magyarországot ítélték volna el. A jelentés a magyar kormány tevékenységéről szóló kritika, melyet a baloldal és jobboldal képviselőinek kétharmada támogatta. Ennek oka pedig az, hogy a magyar kormány a magyar állampolgárok rovására alapjaiban építi le és teszi tönkre a demokratikus intézményeket. A jelentés ezt a folyamatot bírálja, mert bizonyítva látja, hogy ennek az egész európai közösség kárát látja. Tehát

nem az országot bírálták a képviselők, nem is a bevándorlás volt a kritika legfőbb tárgya,

hanem a demokrácia védelme miatt emeltek szót.

Van arról elképzelés, hogy mekkora kár érheti az országot, hogyha az „atombombának” is tartott hetes cikkely szerinti eljárásban leállítják az uniós támogatásokat?

Itt még nem tartunk. Az eljárást a Bizottság kezdeményezi, de arról csak, a Tanács dönthet, hogy milyen szankciókat léptet életbe a magyar kormány intézkedései miatt. Ebben az ügyben az uniós szerződések tág mozgásteret adnak a Tanácsnak. A büntetés sokrétű lehet, de valóban felvetődhet az uniós támogatás részleges, vagy teljes megvonása is.

A jogállam leépítést már évekkel ezelőtti is kifogásolta a Tavares-jelentés, de aztán semmi nem történt. Lehet, hogy az unió parlamentje legalább annyira felelős a kialakult és kritizált helyzetért, mint a magyar állampolgárok?

Az országban történtekért természetesen elsősorban a magyar kormánypártok felelősek, de felelősség terheli az ellenzéki pártokat és az állampolgárokat is. Az európai intézményeknek korlátozottak a hatáskörei és a felelőssége is. Európa legfeljebb az uniós normákat tudja kikényszeríteni, már ahol vannak ilyenek. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az európai intézmények, különösen a Európai Bizottság a rendelkezésre álló eszközökkel lehetettek volna aktívabbak is a magyarországi fejleményekkel szemben. Ami ugyanis Magyarországon történik az nem pusztán magyar történet, hisz láthatjuk, a példa ragadós,

a magyar kormány demokráciát leépítő tevékenysége egyfajta például szolgál más jobb és baloldali kormányok, valamint a szélsőjobboldali populista erők számára is.

A tehetetlen hozzáállás, mellyel az unió kísérte a magyar fejleményeket, más országokat is felbátorít az uniós alapértékek megtagadására. Miután hagyták szabadon garázdálkodni a magyar kormányt, sajnos ennek a következményeivel egész Európának szembe kell nézni.

Cinikusan kétszínű Magyarország kettős játéka

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Cinikusan kétszínű Magyarország kettős játéka

Simonyi András volt Magyarország NATO, majd washingtoni nagykövete. A Független Hírügynökségnek adott interjújában kifejti: Orbán nem tudja eldönteni, hogy a két énje közül melyik az erősebb. 

  • Orbánban van egyfajta skizofrénia a transzatlanti kapcsolatok és az orosz viszony kérdésköreiben
  • a semleges Ausztria a NATO védernyője mögül könnyen ajánlgatja a közeledést Putyinhoz
  • az oroszok az erőből értenek
  • a Magyar Honvédség NATO-elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, de civil kontroll alatt áll, és a politikai diktál neki
  • A kereskedelempolitika össze fog keveredni a védelempolitikával

 Mennyire szokványos az, hogy az amerikai elnök felhívja telefonon egy fogadó ország vezetőjét azelőtt, hogy új nagykövete elfoglalja az állomáshelyét? Kérdem ezt azért, mert Donald Trump felhívta OrbánViktort, s a magyar külügyminiszter tájékoztatása szerint ez volt az apropó.

Ez azért nem szokványos, azt hiszem ez inkább másnak szól, a beszélgetés részleteit nem ismerjük. Hozzáteszem, ez egyértelműsíti, hogy ezzel a nagykövettel nem lehet majd azt a szemtelen hozzáállást folytatni, amit számos amerikai nagykövettel Orbán gyakorolt. Itt nem lesz „szeretem, nem szeretem”. Orbán nagy kihívása az lesz, hogy ezt az újonnan megtalált szerelmet folyamatosan fenntartsa, mert elég egyetlen rossz húzás, amely  keresztezi Trump elképzeléseit, érdekeit vagy ambícióit és az elnök úgy dobja Orbánt, mint hómunkás a lapátot a műszak végén.

Ezt talán Orbán Viktor is tudja. Nincs helye hókusz-pókusznak, az itt a piros hol a piros politikának!

Úgy tudom, hogy Ön mint volt NATO-nagykövet, s védelempolitikai szakértő nagy szerepet tulajdonít a láthatóan javuló kétoldalú kapcsolatokon belül a NATO-hozzájárulásoknak. Budapest 2024-re a GDP 2 százalékára emeli a védelemre fordított kiadásait, s ezzel azon 9 ország közé tartozunk, amelyek lefektetett tervvel rendelkeznek arra, hogy a nevezett időpontra eléri a NATO által meg követelt hozzájárulási szintet – mondta a minap Áder János köztársasági elnök, aki egyelőre még – bár nem tudni, meddig – a Honvédség főparancsnoka. Ez mennyre számíthat egy találkozó létrejöttében?

Ez egy Trump-Orbán találkozó létrejöttének szükséges, de nem elégséges feltétele. Az biztos, hogy ha Magyarország ténylegesen felzárkózik azon országok közé, amelyek hajlandók a bruttó hazai termékük évi 2 százalékát védelmi célokra költeni, feljavítani a lepusztult Honvédséget, akkor ezzel demonstrálja, hogy komolyan gondolja a NATO-tagságát. Ez pedig az Egyesült Államok és persze az amerikai elnök számára fontos kérdés. De ezzel nem azt mondom, hogy csakis és kizárólag ezen múlik, múlna a dolog. Van egy sor olyan terület, ahol előrelépést várnak a találkozó feltételeként, beleértve az ukrajnai kérdés rendezését.

Hogy látja, lesz találkozó?

Ezt még nem lehet megmondani, de az tény, hogy

a védelmi kiadások felemelése nagyon fontos jelzés és egy lényeges elem az odáig elvezethető folyamatban.

Ön az előbb úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok és személyesen az amerikai elnök számára fontos kérdés a védelmi kiadások növelése – ez kiderült a G7 utáni Trump kirohanásban is, amikor Twitteren a németek példáját felhozva leszögezte: ők a GDP-jük 1 százalékával járulnak csak hozzá NATO költségvetéséhez, miközben a jóval nagyobb GDP-vel rendelkező USA 4 százalékkal. Ez ennyire központi kérdés az USA-ban?

Ez a kérdés az Egyesült Államokban belpolitikai kérdés is, ebben egyetértés van republikánusok és demokraták között. Általában van itt egy olyan hangulat, hogy az USA túlságosan sokat költ más országok védelmére. Elég gyakran elhangzott más összefüggésben is, hogy

Európában van egy sor potyautasnak tekintett ország.

Ezek részben tagjai is a NATO-nak, részben semlegesek, ám haszonélvezői az amerikai védernyőnek. Ilyen semleges ország Ausztria, amely ezen amerikai védernyő mögül nyomatja az Oroszországhoz, fűződő kapcsolatok javítását, ajánlja az Európai Uniónak a közeledést Putyinhoz. Ami pedig a németeket ért Trump-bírálatot illeti: ez jogos volt.

Ma a német hadsereg gyakorlatilag egy operett hadsereg.

Komolytalan, hogy Európa legbefolyásosabb országa, amely hihetetlenül teljesít gazdasági téren – többlete van nem csak a kereskedelemben, de az államháztartásban is –, s amely bőven megengedhetné magának, hogy többet áldozzon a hadseregre, ezt nem teszi meg, s hátul kullog a GDP-arányos védelmi kiadások mutatójában. Donald Trumpnak teljesen igaza van abban, hogy ezért bírálja Németországot. Lehet őt szeretni, vagy lehet nem – ez utóbbi van most divatban Európában –, de ettől még ebben igaza van.

De hát a németeknél ez érthető, nem? Hiszen ott ellentmondásos a katonai erő fejlesztésének a megítélése, az egész kérdés, ami történelmi okokra vezethető vissza, nem?

A németek persze tudathasadásos állapotban vannak. Van okuk szerénynek lenni ami a nagyhatalmi ambíciókat illeti, de álságos dolog állandóan a történelem mögé bújni, például a szövetségi tehervállalás kérdésében is attól tartok ez történik. Ez nem fogadható el, és az érvelés is hamis.

Az, hogy Trump a nyilvánosság előtt is elkezdte feszegetni az európai NATO-tagok védelmi kiadásainak a mértékét, azt vetíti előre, hogy a július 11-12-i brüsszeli NATO csúcson a tagállamok állam- és kormányfőinek a találkozóján nagyon komoly viták is várhatók?

Trump minden bizonnyal számon kéri, hogy hol tartanak a tagállamok a 2 százalékos GDP-arányos hozzájárulással, annak elérésével.

Pár éve, jóval Trump előtt, a NATO-tagok megígérték, hogy felhozzák a védelmi kiadásaikat erre az elvárt mértékre, ám valójában csak néhány tette meg. Ez komoly feszültség forrása. A magam részéről csak remélni tudom, hogy az európaiak komolyan veszik végre a 2 százalék elérését. Ami biztos, hogy a nagyobb európai tehervállalásról szóló amerikai követelés messze nem új: én is részt vettem a (gyakorlatilag a Békepartnerséghez való 1994-es csatlakozásával elkezdődött) magyar NATO-csatlakozási tárgyalásokon, s már akkor követelés volt ez. Ebben tehát semmi újdonság nincs – csak éppen most az oly divatos Trump-utálat mögé bújnak be a politikusok. És van mindennek egy hibás megközelítése is. Ugyanis hibás az a logika, amely azt hozza ki, hogy Európának nem érdemes többet költenie védelemre, mert hogy akkor az USA kivonul a kontinensről. Éppen ellenkezőleg:

minél többet költenek az európaiak a saját védelmükre, annál inkább kész lesz az USA Európában maradni, s annál erősebb lesz Washington szándéka garantálni Európa biztonságát.

Az nyilvánvaló, hogy komoly feszültség van Európa és az USA között, ami önmagában is baj, ám azt is nyilvánvaló, hogy nem az az egyedüli probléma. Ha kiszélesítjük  a perspektívát, melyek a jelenlegi komoly védelmi jellegű vagy azzal összefüggő globális kockázatok?

Tényleges biztonsági fenyegetés több területen van ma a világban, s az Európaiak bizony a homokba dugják a fejüket, amikor azt hiszik, hogy ezeket kibekkelve meg lehet úszni. Csak felsorolásszerűen: Oroszország, a terrorizmus, Irán, a délről – azaz a széthullóban lévő és egyre inkább káoszba fulladó, iszonyú migrációs nyomást okozó Észak-Afrika felől – jövő fenyegetés…Ezek jelentik ma a legkomolyabb biztonsági veszélyeket Európa számára. S ezekre fel kellene készülni.

Ön egyébként hogyan látja a migráció problémáját, annak kezelésének lehetséges módját?

Nem mondok azzal újat, hogy ez egy rendkívül összetett probléma és Európa ezt nagyon elrontotta. Van a menekültügyi, humanitárius ága, van biztonsági aspektusa és van az az iszonyú demográfiai nyomás, amely még előre jósolhatóan nőni is fog a következő években. Elég ha csak azt mondom, hogy Nigéria lakosainak a száma már ma 200 millió körül van, s az előrejelzések szerint 2050-re a világ harmadik-negyedik legnépesebb állama lesz. Ennek a migrációs nyomásnak komoly biztonsági elemei is vannak, amelyekre fel kellene készülni. Politikai és katonai téren egyaránt.

Milyen szcenáriókat lát?

A baj az, hogy Európa egy furcsa spirálba manőverezte magát; összekeveredett a menekült- és a migráns-problematika.

A háborúk, az üldöztetés elől menekülőkkel foglalkozni kell, a gazdasági menekültek kérdése azonban más. Nem szabad a két kategóriát egy kalap alá venni.

Említette, hogy Oroszország is katonai kockázatot jelent. Ezt hogy kell érteni?

Nem csupán hagyományos katonai fenyegetésről van szó, bár az oroszok ügyelnek arra, hogy Europa egy része ne aludhasson nyugodtan. De megtanulhattuk – Ukrajna óta kiváltképpen –, hogy Oroszország nagyon szofisztikált tárházát fejlesztette ki nem a hagyományos ezközöknek is.

A kibertámadásokra alkalmas eszközök, módszerek, technikák éppen úgy a rendelkezésére állnak ma már, mint a társadalom megzavarására, a belpolitikákba való beavatkozás módozatai, vagy éppen az oligarcháin keresztül történő destabilizáció, az energiával való zsarolás, stb. Ezzel együtt persze vannak az oroszországi fenyegetésnek katonai vetületei is.

Ezt az egész csomagot kell komolyan venni. Amikor azt mondom, hogy  Európának többet kell költenie védelemre, akkor ezzel az is mondom, hogy a hagyományos és  a nem hagyományos fenyegetést egyaránt a jelenleginél sokkal komolyabban kell venni. Megjegyzem: a semleges osztrákok könnyen ugrálnak, de akár még a NATO-tag Olaszország is, hiszen ők biztonságban érezhetik magukat. De kérdem én: mi a helyzet az északiakkal, a lengyelekkel a baltiakkal, vagy Ukrajnával, Romániával? Ők állandó fenyegetettségnek vannak kitéve. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az azonnali háború réme fenyegeti őket, de ezt a fenyegetést komolyan kell venni.

Van olyan vélemény, hogy ha a NATO katonailag erősit, azzal provokálja az oroszokat, s a kívánttal ellentétes hatást ér el.

Én nem osztom ezt a nézetet, sőt, pont az ellenkezőjét gondolom: azt, hogy a tétlenség, a csodavárás a nagyobb provokáció. Az oroszok az erőből értenek. Ezt az erőt fel kell tudni mutatni vele szemben.

De Európában láthatóan nincs szándék arra, hogy erőt mutasson fel, nem értik, vagy nem akarják elhinni az orosz fenyegetést.

Oroszország hihetetlen energiákat fordított arra, hogy ilyen irányban befolyásolja a politikai eliteket, beleértve a német szociáldemokratákat is. Az un. appeasement, a „megadó békülékenység” nem elfogadható.

És mi a helyzet Magyarországgal? Az egyik oldalon NATO-tag, s most deklarálja, hogy eleget téve az elvárásoknak végre felemeli a védelmi kiadásait a GDP 2 százalékára, a másik oldalon viszont egyre szorosabbra fűzi a politikai-gazdasági-energetikai kapcsolatait a Putyin-féle Oroszországgal. Kicsit talán skizofrén ez az állapot, vagy nem?

Magyarország nem folytathatja sokáig ezt a kettős játékot, amiben vastagon benne van egy cinikus kétszínűség.

Előbb-utóbb világosan állást kell foglalni, Magyarország nem járhat az osztrák úton.

Már csak azért sem, mert Ausztria geopolitikai helyzete eltér a mienktől, ám még ezzel együtt sem jó nekik az, hogy az oroszok szószólióvá válnak. Én a magam rézéről Wunder Kurzit nem tartom akkor wundernak. Az ország számára szerintem egyetlen  ésszerű járható út van, az, hogy az Egyesült Államok felé fordul, nem pedig a semlegesség.

Ez a skizofrénia Orbánból fakad?

Orbán furcsa, ezen a téren tényleg van benne egyfajta skizofrénia: én még azt az Orbán Viktort ismertem, aki annak idején szívvel-lélekkel transzatlantista volt, s hiszem, hogy van egy ilyen oldala, s talán most mintha egy kicsit erősödne is ez az irányultsága. Ugyanakkor nem tudja eldönteni, hogy az az énje erősebb, amely enged az orosz korrupciónak és normáknak vagy az, amely azt veszi figyelembe hogy Magyarország boldogulása az Egyesült Államokhoz kötődik.

SziJjártó Péter külügyminiszter nagy kűrjei, balettmozdulatai ezt a dilemmát mutatják.

Ha viszont végül az USA felé fordul Orbán, azt csak üdvözölni lehet.

Ez némiképpen cinikusan hangzott…

Nem vagyok cinikus, realista igen. De majd meglátjuk.

Visszatérve a júliusi NATO-csúcsra. Mik a várakozásai?

Ami fontos, komolyan kellene venni brüsszeli csúcsot, ami szerintem kritikus lesz. Mindenesetre várhatóan egy sor olyan találkozó és tárgyalás lesz ennek örvén – például az EU és az USA között –, amely egy sor dolgot helyre tesz majd. Európában sokan a trumpizmusra kennek egy jó pár dolgot, aminek semmi köze Trumphoz. Akár az európai belső viszonyokat, akár a migráció kérdését vesszük, ezekben az EU-n belül is megoldásokat, válaszokat kell találni. Mert hogy máig adós vele az unió. Koherens politikák kellenek.

A NATO-n belül kapcsolatrendszert illetően pedig nem jó dolog belekeverni a védelmi politikába a dacot és a haragot, amit kereskedelempolitikai kérdések miatt éreznek.

Trump egy rossz spirált kezdett el, az európaiaknak nem lenne szabad ezt tovább élezni. De tartok attól, hogy a kereskedelempolitika össze fog keveredni a védelempolitikával, aminek tragikus hatásai lehetnek. Nem bánnám, ha Magyarország vezető szerepet játszana ennek elkerülésében – de, sajnos, egyelőre ennek semmi jelét nem látom.

Ön azért – mint volt NATO-nagykövet – gondolom, kapcsolatban áll a védelempolitikai szakértőkkel idehaza is. Mi hallani arról az oldalról?

Valóban, egy viszonylag szűk család, amelynek a tagjai a NATO-val foglalkoznak. Így természetesen van egy kommunikáció a család „tagjai” között, még ha nem is a nyilvánosság előtt és annak szánva. Nem is szeretnék ezzel  visszaélni. Annyit azért szeretnék leszögezni, hogy a Magyar Honvédségnek nagyon jó katonái vannak, olyanok, akik elkötelezettek az ország érdekei mellett, s éppen ezért transzatlantisták. Az elmúlt húsz évbenén nem találkoztam olyannal, hogy egy katona síkra szállt volna az oroszokkal folytatott barátság mellett. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédség NATO-elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. De azt azért tudjuk, hogy a honvédség civil kontroll alatt áll, és a politikai diktál neki.

A magam részéről csak remélni tudom, hogy a katonák józansága át fog ragadni a politikusokra is.

Orbán Ráhel lendíthet a turizmuson

Lendvai Péter
-
0
Orbán Ráhel lendíthet a turizmuson
FH

Dr. Róna Iván négy évig vezette a Magyar Turizmus Rt.-t. A Független Hírügynökségnek adott interjújából kiderül: Orbán Viktor lányának élénk érdeklődése a turizmus iránt nagyot lendíthet az iparágon. 

  • A turizmus nem független a politikától
  • Korábban egyetlen kormány sem tartotta fontosnak
  • A családi érdekeltség csak segít a szakmának
  • Nyolcezer milliárd forint fejlesztésre
  • Rogán Antal kezében van a döntés

Hány évig volt a Magyar Turizmus Rt. vezetője?

Négy évig voltam a csúcson, de a turizmussal korábban is foglalkoztam, hiszen én voltam a varsói képviselő, amikor a nagy korszak kezdődött, a kilencvenes évek második felében. Akkoriban vagy húsz országban nyitottak képviseletet, így kerültem Varsóba. Gondolom azért oda, mert én ott végeztem az egyetemi tanulmányaimat. 2001-ig voltam ott, aztán pedig átmentem Berlinbe. 2006-ban jöttem haza, akkor ajánlották fel a Turizmus Rt. vezérigazgatói posztját. 

Szép ugrás…

Lehet, de én nem nagyon akartam elfogadni az ajánlatot, mert azt tapasztaltam, hogy másfél évnél tovább senki nem húzza ebben a pozícióban. Én szeretek szabadon dolgozni, így aztán nem akartam olyan munkahelyet, amely bár az legmagasabb turisztikai pozíció, vagyis nem politika poszt, de azt is tudtam, hogy nem teljesen független a politikától.

Mi az, amit ön, mint vezérigazgató hozzátett a turizmushoz. Aztán majd a politikáról még beszélgetünk…

 Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy azt a szervezettséget a turisztikai marketingnek külföldi és belföldi viszonylatban, amelyben a turizmus szereplői, vállalkozások, kis és nagyvállalatok nyugodtan tudtak csatlakozni a Turizmus Rt. programjához, akciótervéhez. Ha ugyanis ezt megtették, akkor azon a területen, amit főcsapás irányként kijelöltünk, akkor biztosan bevétel többlethez jutottak.

Említette, hogy az iparág valamelyest független, de teljesen soha nem független a politikától…

Igen, ez így van.

Gondolom ez elsősorban attól függ, hogy az adott kormány mennyire tartja fontosnak a turizmust, és azon belül is hova helyezi a hangsúlyt.

Igen, ez is igaz.

Nekem úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány, kiváltképp azóta, amióta a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel ilyen élénk érdeklődést tanúsít a turizmus iránt, sokkal kiemeltebben keresi ezt az iparágat, mint az elődök.

Ugyanezt mondom én is. Lehet az embernek eltérő politikai nézete, irányultsága, de ha a szakmájáról van szó, akkor abszolút függetlennek kell lenni, és így is kell nézni a folyamatokat.

Korábban a turizmust egyetlen kormány sem tartotta fontosnak;

sem az első Orbán-, sem a Horn-, sem a Medgyessy-, sem pedig a Gyurcsány-kormány. Szavak, lózungok voltak, de igazán nem tettek hozzá különösebben semmit. Annak ellenére nem, hogy már akkor is a GDP hozzávetőleg tíz százalékát termelte a turizmus, és a foglalkoztatottaknak is közel tizenhárom százalékát a turizmusban foglalkoztattak tettek ki. Ennek ellenére, mint említettem, a korábbi kormányok nem sokat foglalkoztak ezzel. Az iparág a futottak még kategóriába tartozott. Legfeljebb néhány szép mondatot fordítottak rá, ténylegesen pedig elhanyagolták. A változást 2010 után észlelhettük, személyes és családi érdekeltségek folytán, de ez számunkra mindegy, a fordulat a fontos. 2017-ben pedig már egy nagyon nagy ívű stratégia készült, és én biztos vagyok benne, hogy 2030-ig meg is fog valósulni.

Itt is 2030-ig tervez Orbán Viktor?

Igen, olvasható a terv, amelyben több mint nyolcezer milliárd forint értékű fejlesztéseket irányoztak elő, meghatározták a fő csapás irányát is.

Az mi?

Az, hogy a tíz, tíz és fél százaléknyi GDP arányról tizenhat százalékra felfejlesszék a turizmust.

Konkrétumot is tud mondani?

Hogyne. Például ÁFA- csökkentés a szállodáknál. Erről korábban is mindig beszéltek, de soha nem valósították meg; Európában csak három helyen magasabb, mint nálunk, mindenhol másutt sokkal alacsonyabb, mint nálunk. Azokban az országokban, ahol tényleg fontos a turizmus, ott jelentősen alacsonyabb a forgalmi adó, ráadásul folyamatosan tovább csökkentik, mint például most az osztrákok. Ez a versenyképesség szempontjából rendkívül fontos. Nem csak azért kell csökkenteni az ÁFA-t, és ezért kértük mi már 2006-ban, hogy ezt tegyék meg, mert akkor több pénz marad fejlesztésre, hanem azért, mert a versenyképességünk a béka feneke alatt volt a környező országokhoz képest. Most úgy látom, hogy végre nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is fontos lesz a versenyképesség növelése. Biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül akár öt százalékra is csökkenhet az ÁFA.

A szakemberek érzik azt, hogy a miniszterelnök lánya fontosnak tartja, hogy kellően eufemisztikusan fogalmazzak, a turizmust?

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Közvetlenül nem érezzük, de a szakmának ez nyilvánvalóan nem rossz. Lehet persze ezt erkölcsileg, vagy bármilyen oldalról bírálni, de én nem úgy tekintek erre, mint egy családi érdekre, hanem, mint a turizmus érdekére.  Vagyis, ha van egy befolyásos valaki, aki érdekeket tud érvényesíteni – korábban nem volt ilyen, most van -, akkor jobb irányba tudnak fejlődni az ügyeink. Hogy most ezt az embert Orbán Ráhelnek hívják, vagy egy elkötelezett miniszternek, az mindegy.

Nem tudom hallott-e arról az iparági pletykáról, hogy a turizmust – talán épp a miniszterelnök lánya miatt – még jobban be akarják a miniszterelnökség alá húzni?

Már most is így van.

A Magyar Turizmus Ügynökség most sem egy független szervezet, mellesleg sohasem volt az.

A harmadik Orbán-kormány idején a Fejlesztési Minisztériumhoz tartozott és Seszták miniszter felügyelte. Azzal, hogy most egy olyan vezérigazgató került az ügynökség élére, aki nagyon szoros kapcsolatokat ápol a politikával, miáltal nem közvetlenül a miniszterével egyeztet, hanem esetleg feljebb, az önmagában nem biztos, hogy rossz.

Kiről is beszélünk?

Dr. Guller Zoltánról, aki korábban a Nemzeti Üdülési Alapítványnak volt az elnöke, onnan került át a vezérigazgatói posztra.

De ez nincs becsatlakoztatva közvetlenül a kormányfő alá?

Rogán Antalhoz tartozik, de több helyre is be van csatlakoztatva. De

a döntéseket a Rogán-féle csapat hozza meg.

Ők határozzák meg tehát a fő csapásirányt.

Ez mit jelent? Hogy mit fejlesztenek, melyik régiót?

Igen, bár ők már nem régiónak nevezik, hanem desztinációnak.  2010 után mindent megváltoztattak, minden kifejezés új lett. Most három igazán kiemelt desztináció van: a Balaton és környéke, ebbe Hévíz is beletartozik, a  Fertő tó, tehát a nyugat-magyarországi desztináció, illetve Tokaj és környéke, amibe Nyíregyháza is beletartozik.

Budapest nincs benne?

Azért nincs benne, noha a turizmus bevételeinek több mint hatvan százaléka Budapesten keletkezik, mert a magyar főváros, a fejlettsége miatt, nem kaphat uniós támogatást. Ugyanakkor az előbb említett területek hozzá tudnak jutni jelentős uniós forráshoz, fejlesztési pénzekhez. Tokaj és környékének például, a halmozottan hátrányos helyzet miatt, kevesebb önrészt kell hozzátennie az uniós fejlesztési pénzekhez.

Ez a turizmus szempontjából jó koncepció, hogy Tokajt és környékét ilyen kiemelten kezelik?

Ezen lehet vitatkozni, nyilván volt benne szubjektivitás is, igazában nem tudom, hogy miért pont ezeket a desztinációkat emelték ki.  Nyilván volt is zúgolódás miatta; azok, akik nem kerültek be a kedvezményezettek közé, hangot is adtak ennek. De ez a döntés megszületett, ezekre a helyekre fognak komoly összegeket fordítani.

Arra van esély, hogy a Balatonból egy tizenkét hónapos desztinációt csináljanak?

Ezt én csak egy álomnak tartom, nem tudom elképzelni. Ehhez sokkal nagyobb összegeket kellene befektetni.

Hogy alakul át a turizmus, az igény, az érdeklődés?

Az emberek ma már az élményt keresik.

Most már kevés a jó szálloda, vagy a jó panoráma.

Ilyen sok helyen van. Élményt kell nyújtani a turistának, olyat, amely őt oda csábítja, és visszacsábítja. Mit jelentenek ezek? Fesztiválokat, kultúrát, sportot, gasztronómiát; nagyon sokat kell nyújtani ahhoz, hogy az adott desztináció tizenkét hónapon át vonzza az embereket. Olyan helyzetet kell teremteni, amikor már nem csak az államnak, hanem a magánszektornak is érdemes befektetnie pénzt.

Azt mesélték nekem a múltkoriban, méghozzá egy bécsi szálloda tulajdonos, hogy mostanság a Budapest-Bécs-Prága útvonal az egyik legnépszerűbb a turisták körében.

A tengerentúliknál igen, ez így van.  Sokan jönnek így Kínából, mostanság például rengetegen Dél-Amerikából. Az európaiak inkább csak egy-egy helyre mennek el.

Sokat beszélnek a guruló-bőröndös turistákról, azaz az Airbnb szállásra érkezőktől. Van, aki szidja őket, van, aki szereti. Kellenek ők nekünk?

Tudomásul kell venni, hogy van ilyen réteg, tehát akik a fapados légitársaságok olcsó  – law budget – jegyével, harminc euróért tudnak utazni, és akik hasonló árarányban tudnak hozzájutni – igen, az Airbnb-n keresztül – olcsó szálláshoz. Ők azok a guruló bőröndös turisták, akikre mindenképpen szükség van. Mégpedig két okból. Az egyik az, hogy előbb utóbb képes lesz arra, hogy többet költsön, és ezáltal olyan helyre jöjjön, ahol regisztrálják őt. Miért fontos ez? Mert ahol regisztráció van, ott adó is van. Ma ezek a turisták nagyon kevés adóval, kevés pénzzel járulnak hozzá a közösség bevételeihez. Az Airbnb nem adózik, vagy csak alig, noha van rá törekvés, szerintem a kocsmák se nagyon adóznak; még sem ítélem el őket, még sem mondom azt, hogy rossz, hogy itt vannak, mert ha jól érzik magukat Budapesten, elmesélik otthon, és hoznak újabb, talán már magasabb igényű turistákat is, és ők maguk is visszatérnek, talán már más kondíciókkal, mint azt ifjan teszik.

Ha most az ön kezében lenne újra a turizmus, mi az, amit azonnal meglépne?

Jelentősen növelném a marketing költségeket. Ma az ügynökség, az éves büdzséjéhez képest erre a tevékenységre igen keveset fordít. Ők, láthatóan, inkább a fejlesztésekkel foglalkoznak. Ahhoz ugyanis, hogy az a bumm, ami most jellemzi a turizmust, megmaradjon, nagyon komoly marketing munkára – és így pénzre – van szükség.  Most nincsenek külföldi képviseleteink, mert a Fidesz megszüntette őket, másfél éve, hogy az összes képviseletet bezárták, pedig, szebb időkben, húsz országban huszonkét képviseletünk volt, ma egy sincs. Ezeket a képviseleteket azonnal helyreállítanám, és

komoly forrásokat rendelnék melléjük.

Azokban a desztinációkban helyezném őket el, ahonnan a turisták kilencven százaléka érkezik.  Ez lenne tehát az első. A második a belföldi turizmus fejlesztése. A Szép kártya ezen nagyot lendített, nagyon jó ötlet volt. Már tizenhat éve, hogy elindult ez az üdülési csekk formula – nem mi találtuk ki, a svájciak, még a harmincas években, ezt adoptálta valaki a 2000-es évek elején -, kezdetben adómentes volt, aztán a Gyurcsány kormány huszonöt százalékkal megadóztatta, de most is, így is szívesen adják a cégek. Ma már sajnos lopják az ötletet a környező országok, így aztán onnan kevesebben jönnek hozzánk, mert náluk is fellendítette a belföldi turizmust. De ami a lényeg: a belföldi turizmus marketingje is nagyon fontos. Éppen ezért az ugyancsak megszüntetett regionális marketing igazgatóságokat újra helyreállítanám, és az ő kezükbe tenném le a régiós marketing-tevékenységet, mert ők tudják, hogy mi az, amit promotálni kell. Ez, hiszem, jelentősen növelné a belföldi turizmust, ami viszont szintén hozzájárul a GDP-hez.

A Gyárfás-ügyben nem érzi a politikát

Lendvai Péter
-
0
A Gyárfás-ügyben nem érzi a politikát

Tizenkét éve a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, előtte a Budapesti Kamarát vezette, tizennégy évig Dr.Bánáti János ügyvéd, aki a kamarai szerepvállalása mellett az egyik sztárügyvéd a büntető ügyekben; vele készített interjút a Független Hírügynökség.

  •  Százszoros jövedelmi különbségek is vannak
  •  Ellenáll a politikai megosztódásnak
  • A magyar közélet rosszabb lett
  • A listázást kikéri magának
  • Az emberek szerint a büntető-ügyvéd a rossz oldalon áll

 

Mikor kezdődött az ügyvédi pályája melletti kamarai karrierje?

1992-ben, a rendszerváltást követően lettem a Budapesti Kamara elnöke, de magát a rendszerváltást főtitkárként éltem át. 2006-ig voltam a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, 2006 óta pedig a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. 

Ez választott tisztség, ugye?.

Választott tisztség, igen.  Négyévenként választunk, tehát kiszámolhatja, hogy hányszor választottak újra. Persze nyilván vannak, akik szerint már elég hosszú időt töltöttem a szervezet élén, én magam is azt gondolom, hogy természetesen ez nagyon jelentős idő. Viszont a hozzám eljutó jelzések szerint a többség számára elfogadható az elnöki hitvallásom, különben nem szavaztak volna ennyiszer bizalmat számomra.

Mi ez a hitvallás?

Először is világosan kell látni, hogy az Ügyvédi Kamara elnöke, mindenkit kell, hogy képviseljen, aki annak a közösségnek a tagja. Ez azért is fontos, mert az ügyvédi kar kiemelkedően érdekes és heterogén összetételű. Mások a jövedelmi viszonyok; hihetetlen különbségek vannak. Akadnak szó szerint megélhetési gonddal küszködő ügyvédek, nem is kis számban és vannak nagyon jelentős, nagy megbízásokkal rendelkezők. Százszoros különbség is előfordul. Az is nyilvánvaló, hogy szakmailag is hihetetlen sokszínűség van, hiszen a jogági sokszínűség is leképeződik az ügyvédi karban, de mégis ezekben a szakmai kérdésekben is lényegében mindenkit képviselni kell. Végül, de nem utolsó sorban az ügyvéd, és ez történelmi hagyomány, kiemelkedő közéleti szerepet vállalt mindig és mindenhol. Én, mint elnök egy dolgot világossá tettem: a sokszínűséget, amennyire lehet, integrálni kell, de a politikai sokszínűséget nem a kamarán belül kell gyakorolni. Éppen azért, mert az ügyvédnek ezer féle lehetősége van, hogy ezt a politikai sokszínűséget megélje és vállaljon közéleti szerepet önkormányzatnál, adott esetben már magában a parlamentben. Vagyis van elég fórum a közéleti szerepre, viszont nincs szükség arra, hogy a politikai sokszínűség éket verjen a kollégák közé, végső soron akár szétrobbantsa a kamarát. Éppen ezért mindvégig ellenálltam – és talán sikerrel – annak, hogy a politikai megosztódás megjelenjen a kamarában.

Ez mostanság különösen nehéznek tűnik, amikor a politika részéről érkeznek támadások az ügyvédekkel szemben, hogy milyen ügyeket képviselnek, vagy képviselhetnek, vagy tart a politika elfogadhatónak.

Kamarai elnökként fölállítottam magamnak egy mércét, hogy miként kezeljem az ilyen helyzeteket, hogy milyen közéleti kérdésekben szólaljak meg. A vezérfonal az ügyvédi függetlenség védelme, mert az egyik legfontosabb, mondhatnám vívmányunk, hogy mi tényleg függetlenek vagyunk. Éppen ezért egyetlen egy forint költségvetési támogatás, vagy pályázati pénz nem érkezik a köztestülethez. Ez a függetlenségnek nagyon fontos része. Mindennek, az oktatástól, a kamarai apparátus fenntartásáig, a dologi kiadásokig a kamarai tagdíj a fedezete. Ennek az önkormányzatiságnak és a függetlenségnek a védelme az egyik fő motívum, és természetesen a bíróságokkal kapcsolatos alapkérdések, hiszen a bírói függetlenség nélkül és a bíróság működésébe vetett bizalom nélkül lényegében okafogyottá válna az ügyvédi működés. Természetesen akadnak olyan helyzetek, amikor a megszólalás szükségszerű.

Mondana arra példát, hogy mikor tartotta fontosnak, hogy megszólaljon?

Ilyen volt például az ügyvédi eskü kérdése. Az eskü szövegét egy jogalkotói – most már mondhatom – lázálom megváltoztatta, és nem arra kellett esküt tennünk, hogy titkot tartunk, hogy az  ügyfél érdekeit képviseljük, hanem lényegében a köztisztviselők esküjét emelték át, miszerint a jogszabályokat megtartjuk és megtartatjuk. Ez teljes abszurditás volt. Fölszólaltam, és viszonylag gyorsan a jogalkotó azt mondta, hogy igazunk van, és módosították. Ilyen fontos kérdés volt annak idején a bírák 62 éves korban való kényszer nyugdíjazása, ami ténylegesen a bírói függetlenséget veszélyeztette. Kiálltunk, kiálltam ilyen értelemben a kamara képviseletében a bírói függetlensége mellett. És megszólaltam akkor is, amikor Bárándy Pétert nagyon méltatlan támadás érte egy ügy vállalása miatt. Akkor teljesen egyértelműen világossá tettem, hogy ilyen nem létezhet. Nem vagyok köteles minden ügyet vállalni, de azért megróni valakit, hogy vállal egy védelmet, ami mindenkinek jár, az egyszerűen elfogadhatatlan.

Mint ahogy az is, ahogy nemrégiben megtámadták a Budapesti Ügyvédi Kamarát…

Ez a bizonyos csoport, amely listázott és megtámadta az önkormányzatiságot, az ügyvédi függetlenséget, támadta azt a szerepet, amit az ügyvédségnek be kell töltenie. A magyar történelem sok szomorú példáját ismeri a listázásoknak, gondoljunk csak a deportáláshoz vezető listákra, majd a „kulákok” listázására, de folytathatom a sort – az aktuális évforduló kapcsán – az ’56-os forradalom leverését követő megtorlások alapját képező listákig. De mondok egy példát az ügyvédség történelméből, melyhez személyes emlék is köt. 1958-ban az Ügyvédi Kamarába az állam bizottságokat hozott létre, hogy „kiszűrjék” a megbízhatatlanokat. Listák készültek, ahol több száz ügyvéd neve mellé a „nem alkalmas” megjelölés került. A Budapesti Kamara elnökeként találkoztam közülük számossal, akiket ’92-ben rehabilitáltak és megismertem, hogy a listázás milyen szívszorító élethelyzeteket okozott nekik, ezért is kellett az újabb próbálkozásnál megszólalnom. Kikérjük magunknak, hogy névtelenségbe burkolózó „szerzők” neki menjenek és elkezdjék lenyomozni, hogy az oktatók között például az egyik kolléganő 15, vagy 20 évvel ezelőtt egy olyan alapítványban vállalt tisztséget, amit ők most idekötnek, vagy odakötnek, ez egy olyan abszurditás volt, hogy azt mondtam, hogy kikérjük magunknak.

De mostanában egyre többet találkozunk ilyen abszurditásokkal. Tehát, hogy igenis az ügyvédeket, főként, ha politikai ügyeket vállalnak, akkor elkezdik őket stigmatizálni.

Ezért tartom fontosnak, hogy ha ilyet észlelek, akkor megszólaljak, mint ahogy fontosnak tartottam, hogy a 4 évvel ezelőtti Budapesti Kamarai választásnál megszólaljak annak okán, hogy kormány-közeliséggel „vádolt” ügyvédek listázása kezdődjön meg, felróva nekik az állami megbízásokat.

Nehezebb-e ma az ügyvédi kamarát vezetni, mint korábban? Éppen a politikai sokszínűség miatt.

Nehezebb, mert még többen vagyunk és még sokszínűbbek. Január 1-je óta az úgynevezett kamarai jogtanácsosok kamarai tagok lettek. Ez a jogtanácsosi karnak nem az egésze, de egy jelentős része. A munkaviszonyban, közszolgálatban dolgozók, közöttük nem is kevesen vannak, akik köztisztviselők, közalkalmazottak, NAV-nál dolgozó jogászok, miniszterelnökségen, minisztériumban dolgozók. Ők ugyanúgy kamarai tagok. Egy-egy ilyen megszólalásnál most már erre is figyelemmel kell lennem. Ez egy objektív nehézség. De nyilván vannak szubjektív nehézségek is. Hogy például a magyar közélet sajnos, hangszínében mennyivel rosszabb lett. Olyan kifejezések, olyan pocskondiázások hangzanak el, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, például épp a mai napon megjelent egy írás, amely néhány felmentő büntető ítélet kapcsán bírák listázásába fogott. Minden alap nélkül fenyegetőzve „komcsinak” minősít néhányukat. Szóval a válaszom az, hogy igen, nehezebb. De éppen a hihetetlen hosszú elnöki periódus, ami azt mutatja, hogy valahogy megbirkózom a feladattal, normális munkakapcsolatot tudok kialakítani a változó kormányokkal is.

Logikus lenne, hogy a különböző törvényhozásokban, amelyek az ügyvédséget érintik, az ügyvédi kamara elnökét meghallgassák. Meghallgatják?

A jogalkotásról szóló törvény előírja a közigazgatási egyeztetést. Tehát minden olyan törvényt, ami minisztériumi, tehát kormányzati előterjesztésre kerül a parlament elé, ott meghallgatnak. Az egyéni képviselői indítványnál nem, mert ott kikerülik az egyeztetést. Kifogásoltam is, hogy túl sok, túl fontos olyan törvény került így a parlament elé, amiről mindenki tudta, hogy a képviselő egyedül képtelen lett volna a jogszabály előkészítésére, és hogy csak az egyeztetés kivédése lehetett az igazi cél.

Már, hogy így kivédik a közigazgatási egyeztetés kényszerét?

Így van. Ahol viszont meg kell tenni, ott a Magyar Ügyvédi Kamarát megkeresik. A Polgári Törvénykönyv, a Büntető Törvénykönyv, a két nagy anyagi törvény, polgári eljárási törvény és a büntető eljárás: ezekben kodifikációs bizottságok alakulnak a minisztériumokban, mindig kamarai részvétellel. Van a következő szint, ami nem ilyen nagy kódex, de az Igazságügyi Minisztérium felügyelete mellett készülő szakmai törvények, azokat megkapjuk a közigazgatási egyeztetés során. Hozzáteszem, hogy néha nagyon rövid a határidő, tehát érdemben van olyan, amire néha azt kell válaszolnom, hogy négyszáz szakaszhoz nem tudunk hozzászólni ennyi idő alatt. De ez azért a kivétel.

És az alaptörvény módosításai, vagy a civiltörvény?

Ezek a törvényjavaslatok nem voltak a közigazgatási egyeztetés részei, az Ügyvédi Kamara véleményét nem kérték ki.

Amikor dönt arról hogy ügyvédként elvállal-e egy ügyet mérlegeli azt is, hogy az ügyvédi kamara elnöke?

Őszintén szólva nem.

Büntető védő vagyok, akinek szembe kell néznie a  a társadalmi előítéletekkel, azaz azzal, hogy a közvélemény jelentős hányada úgy tekint a büntető eljárásra, hogy „minek annyit vacakolni, minél gyorsabban, minél szigorúbban ítéljék el”. Egészen addig, amíg a családban nem történik valami, mert akkor bizony nagyon fontos a védő,  hogy segítsen.

 Azt is lehet mondani, hogy büntetőügyekkel foglalkozó ügyvéd a társadalom szemében mindig a rossz oldalon áll?

Pontosan. Voltak már ellenem tüntetések is, a Baumag  károsultjai például.

Ad abszurdum lehet, hogy egy kamarai tag, ügyvéd kollega bíztatta őket arra, hogy tüntessenek ön ellen?

Akár így is lehetett, hiszen, a sértetteket meg egy másik ügyvéd képviseli. A tárgyalóteremben számtalan ilyen van, hogy sértetti képviselőként ott ül egy kolléga.

Olyan előfordulhat – kollégáktól hallottam ilyet -, hogy kimondja egy ügy kapcsán, ez politikai koncepciós per?

Perbeszédben adott esetben kimondom. A tárgyalóteremben igen, ott ki lehet és ki kell mondani, ha az ember úgy gondolja, úgy érzi. A sajtóban, egyéb nyilatkozatokban azonban nem, mert ezzel a napi politikai csatákba bocsátkoznék bele, amit kamarai tisztségem folytán nem engedek meg magamnak.

A Gyárfás-ügyben viszont az ügyfelének nem engedte, hogy nyilatkozzon a sajtónak.

Én csak tanácsot adok. Azért, mert az ügy ura, az ügyfél. Azért, mert

az ügyeket, és ezt Gyárfás Tamás is elmondta, nem az újságban kell megnyerni.

Számomra az a megfelelő, ha egy ügyről a sajtóban nem jelenik meg semmi, nem ott számolunk be arról, hogy mi a mi védekezésünk lényege.  Még akkor sem, ha az ügyfél hozzájárul. Ezt abszurdnak tartom. Ha a sajtóban megjelenik valami, kiszivárgott, levélszekrénybe beesett jegyzőkönyv másolatok alapján, akkor persze, van egy védekezési reflexe az ügyfélnek. Az az érdeke, hogy egy másik variációt is ismerjen a nyilvánosság. Akkor megszólalok. A Gyárfás-ügyre térve, ott az volt az elképzelésem, hogy miután ismerjük az érintettet, aki a médiában nőtt föl, a kisujjában van a média, de most róla van szó. Ez ugyanolyan, mint amikor azt szoktuk mondani, hogy egy ügyvéd lehetőleg ne képviselje saját magát, még a közvetlen családtagját sem. Mert kívül kell állni az ügyön, különben elveszted. Ez ugyanúgy vonatkozna szerintem arra, aki egész életében média szereplő, médiát irányított, szervezett, alapított, kézbe tartott, az nagyon nehezen tud kettős szerepben is látni. A dolgot úgy látja, mintha másnak a helyzetét kéne neki most irányítani. Ezért gondoltam azt, hogy jobb, ha nem üzengetünk a sajtóban, meg nem megyünk elébe, hogy mi most kitaláljuk, hogy esetleg mi lehet a bizonyíték a nyomozóhatóság kezében. Az más dolog, hogy ha megjelenik egy valótlan rosszindulatú híradás, arra legyen reflektálás. Most itt tartunk.

A Gyárfás-ügy egyben politikai ügy is?

Én még mindig nem érzem benne a politikát. A politikának annyi köze van hozzá, amit abszolút abszurditásnak tartok, hogy van egy olyan vonulata, hogy 97-ben kb., tehát a Fenyő János tragikus halála előtti hónapokban politikai szereplők is úgymond közvetítgettek közöttük és ebben a szálban keresik állítólag néhányan a Fenyő gyilkosság politikai szálát, ami szerintem teljesen elképesztő. De abban én semmilyen politikai szálat nem vélek felfedezni, hogy Gyárfás Tamás ellen miért pont most indult eljárás.     

1...91011...2610. oldal a 26-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan