Kezdőlap Fontos Interjúk Oldal 9

Interjúk

Bűncselekmények a politikusi vagyonok mögött

Lendvai Péter
-
0
Bűncselekmények a politikusi vagyonok mögött

Korózs Lajos, a parlament népjóléti bizottságának vezetője, szocialista politikus a Független Hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: nem ért egyet a képviselői fizetésemeléssel. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a Fideszt csakis egy tömbbe tömörülve tudja legyőzni a baloldal.

 

  • Tetőtéri lakásban lakik
  • Minden szál Orbánhoz vezet
  • A Fidesz folyamatos csapdákat állít fel
  • Nagyvárosokból kell kiindulni
  • Már minden receptet kipróbáltak

 

 Ön gazdag ember?

Egyáltalán nem. A politikából nem lehet meggazdagodni.

Ezt a választ nem egészen értem, mivelhogy látok elegendő példát az ellenkezőjére…

Példa van rá persze. De szerintem, aki nem az üzleti szférában gazdagodott meg, vagy van egy olyan találmánya, amely az élete végéig biztosítja a megélhetését, hanem politikusként gazdagodott meg, ott minden ilyen mögött minimum egy bűncselekmény meghúzódik. Látom, mondom a Fideszesek gazdagodását, ott is ez van, tehát minimum egy bűncselekmény, de inkább több. Én huszonhat évvel ezelőtt léptem át a parlament küszöbét, meglehetősen fiatalemberként lettem képviselő, de én ma is ugyanott lakom, ahol akkor laktam: egy tetőtéri lakásban, kényelmes belvárosi lakás, Egerben.

És a családtagok is.

Ők is, mindenki ugyanott lakik. Körülbelül tízévente tudom lecserélni a kocsimat. Ezen felül van egy hétvégi házam a Tisza tónál, egy kis faluban. Ezt egyébként öt-hat év alatt tudtuk teljesen tető alá hozni. Félkészen vettük, és mindig annyit tudtunk rá költeni, amennyink éppen volt, ráadásul a nagy részét saját kezemmel építettem.

Ebből most azt a következtetést vonhatom le, hogy ön tehetségtelen, ügyetlen, olyasvalaki, akinek nincs érzéke az üzlethez, vagy más erkölcsök szerint él, mint képviselő társai nagy része?

Nekem egyszerűen más a dolgom. Nekem nem az a dolgom, hogy sefteljek, üzleteket vigyek a helyi vállalkozóknak, hogy lobbizzak az érdekükben. Nekem nem az a dolgom, hogy kijátsszak jogszabályokat, és projekteket – ellenszolgáltatásért – valakiknek odanyomjak.

Az én szociológus agyam egyébként sem így forog, noha látom, hogy mások egy szempillantás alatt pénzt csinálnak a kapcsolataikból, és egy szempillantás alatt vagyonokat szereznek; van erre példa a történelemben. Julius Caesar anyagilag középszerű ember volt, amikor császár lett, és mérhetetlenül gazdag emberként halt meg. Miközben, amúgy, sosem vádolták korrupcióval…

Napi példát nem tud? Nem tud arra példát mondani, hogy létezik Magyarországon olyan politikus, aki politikusi léte alatt mesésen gazdag?

Ilyen példát persze tudok hozni. Mondjuk hadd említsem Bánki Erik Fideszes képviselő nevét. Vidéki, kisvárosi focista, aki fiatalemberként bekerül a politikába, vagyis nincs olyan előélete, amely az ő vagyonosodását megalapozta volna. És mit látok? Szerencsére az újságíróknak is szemet szúrt. Szemet szúrt, mert olyan nem létezik, hogy a feleségednek utalnak ki milliós forrásokat… Miért nem tudok én évente öt hektár szőlőt vásárolni Egerben? Mások, ugyanakkor miért tudnak százhektáros földeket venni? Tisztességes pénzből ezt nem lehet megcsinálni. Azt mondom tehát, hogy egy falu utolsó házából, vagyontalan fiatalemberként, valaki bekerül a politikába, és a strómanjain keresztül egyszer csak százmilliárdjai lesznek, ott mögötte bűncselekménynek kell lenni. Itt tehát

nem az a kérdés, hogy Mészáros Lőrinc megvásárolta-e nálunk a Mátrai Erőművet, hanem az, hogy milyen pénzből tette ezt.

Miből, ha egyszer bő öt évvel ezelőtt egy vagyontalan gázszerelő volt egy dunántúli faluban. Lehet, hogy nem a politikának lenne a dolga, hanem mondjuk a tényfeltáró újságírásnak, de azt kellene tenni, hogy megfogni egy vagyonelemet, és csak a pénz útját követve eljutni a bűncselekményig. Ez az út ugyanis biztosan elvezetne odáig. Ferenczi Krisztinával, a kiváló tényfeltáró újságírónővel, még a halála előtt, nagyon sokat beszélgettem. Ő mesélte nekem, hogy a könyvében szereplő dokumentumokon kívül, hogy két páncélszekrénynyi dokumentumom van még róla. Két páncélszekrény. Nem tudom, hol van a kulcsa, de egyszer talán ki fog nyílni. Azt szerintem ugyanis nem lehet a végtelenségig csinálni, hogy az egyik nap semmije sincs valakinek, másnap pedig mondjuk Közép-Európa legnagyobb szállodalánc hálózatát birtokolja. Nem lehet büntetlenül csinálni, hogy milyen üzleteket kötött a Faraonnal, vagy más arab befektetőkkel…

Most ugye Orbán Viktorról beszél…

Persze, hogy róla. Itt minden szál hozzá vezet. Ha az egerszalóki sódombot és szállodát fogod meg vagyonelemeként, vagy a Mátrai Erőművet, vagy a montenegrói szállodát, vagy a murai pályaszállást, minden szál, egy idő után hozzá vezet. Ismétlem: ezt a végtelenségig nem lehet csinálni. Én, mint szociológus nem szeretek áskálódni, más vagyonát vizsgálgatni, kutakodni mások zsebeiben, de ha én ezekről a dolgokról tudok, akkor mások, nem csak politikusok is tudnak.

Biztosan így van. De visszatérnék a nyitókérdésre, amely nem pusztán egyes Fideszes politikusok meggazdagodására utalt, illetve arra éppen nem, hanem arra lettem volna kíváncsi, hogy ön nem egy gazdag ember, akkor miért nem szavazta meg a saját fizetésemelését?

Mert nem értek vele egyet.

De hát saját pártjában is vannak olyanok, akik megszavazták.

Igen. Sőt én azt is látom, hogy milyen aljas játékot űz a Fidesz évek óta. Most ez van a reflektorfényben. De tudok egy évvel ezelőttit, ocsmányabbat ennél. Csak éppen mindenki elsiklott felette. Egri ez a történet is. Egy régi kedves barátom megállított az utcán, felháborodottan kérdezte, hogy miként fordulhatott elő, ne is tagadjam, hogy így van, mert olvasta a Fidesz újságjában, hogy én nem szavaztam meg, hogy az Eszterházy Főiskola – a volt Ho Shi Min Tanárképző Főiskola – egyetemi rangot kapjon. Nyitrai Zsolt Fideszes képviselő kürtölte tele a várost és az újságjukat ezzel az állítással.

Úriember vagyok, soha nem mondanék róla olyat, hogy ő egy ócska senkiházi, ilyen szavakat nem használok…

És most nem a Ho Shi Minről beszélt.

Nem, nem róla… Szóval behoztak a parlamentbe egy olyan előterjesztést, amely alapján szinte minden autonómiáját elveszíti a felsőoktatási intézmény, a kutatási, a működési, a fejlesztési pénzek mind-mind a kormány által kinevezett kancellár fennhatósága alá kerül; a kancellár egy névtelen senki, egy Fideszes csinovnyik, a törvény lábjegyzetébe pedig beleírják, hogy az Eszterházy Főiskola holnaptól egyetem lesz. De ugye azt nem lehet megszavazni, hogy egy senkiházi embert odaültetnek a rektor nyakába, csupán csak azért, hogy a fejlesztési pénzek lenyúlásában segédkezzen, és a Fidesz helyi működését finanszírozza. Érti ezeket az árukapcsolásokat?

Ezt elég régóta tudatosan csinálja a Fidesz: úgy alkotja meg a törvényeket, hogy abban csapda is legyen az ellenzék számára, vagyis eleve felkészülnek arra, hogy – mint az ön által említett esetben -, miként lehet Korózs Lajost lejáratni és védekező pozícióba kényszeríteni. Itt ugye ön a saját szülővárosa ellen szavazott.

Igen, pedig már háromszáz éve kilincselünk, hogy Egerből egyetemi város legyen. Hiába hozta létre a város a négy fakultást, nem kapott egyetemi rangot. Senki nem akarja jobban, mint én, hogy Egerben legyen egyetem. De, ha ilyen módon kapcsolják össze a dolgokat, akkor azt nem szavazhatom meg.

Nem asszisztálhatok ahhoz, hogy egy gazembert odaültessenek a rektor nyakába. Sokmilliárd forinttal gazdálkodó, hatalmas intézményről van szó, közel húszezer hallgatóval. Ezt nem lehet megszavazni. És a Fidesz állandóan ilyen csapdákat állít. Számtalan ilyen előterjesztésük van.

Ügyesen elkerülte azt az énáltalam állított csapdát, amely a saját pártjáról szólt, illetve arról, hogy voltak, akik megszavazták a képviselői fizetésemelést. Akkor most lépjünk ezen túl…

…

Akkor beszéljünk arról, hogy vajon mit mond a szociológus énje arról, a Fideszről nagyjából tudták az emberek, hogy milyen, mennyire támogatja a szegényeket, hogy használja a kétharmados többségét, mégis, immár harmadszor kapott kétharmados bizalmat. Miért?

Azt érzékelem, hogy a Fidesz azon a pályán jól játszik, ahol a felelősséget szét kell teríteni. Ez a dolgok egyik fele. a Másik, hogy az emberek egy részét mindig kiszolgáltatott helyzetben tartják. Nagyon sok impulzus éri a társadalmat, egyik napról a másikra érik a változások, emiatt a többség nem is tud eligazodni, ezért egy támaszkodási pontot keres. Ez pedig nem is annyira a Fidesz, mint inkább az állam. És most az állam a Fidesz.

Meg is fordíthatjuk ezt az állítást: azért nem szavaznak a szocialistákra, mert nem látják, hogy onnan védelmet kaphatnának. Vagy, ahogy ön fogalmazott, hogy az MSZP támaszkodási pont lehetne…

Az emberek jelentős része azt mondja: Lajos, mi téged szeretünk, és ha megnyered a választást, támogatni fogunk. De előbb nyerd meg a választást. Sajnos nem akkor szeretnek, amikor kellene, vagyis akkor, amikor szavazatot kellene kapnom tőlük.

Ezzel mit lehet kezdeni?

Azt látom, hogy vannak olyan körzetek, települések, ahol az átszavazási hajlandóság elég erős ahhoz, hogy legyőzzük a Fideszt. Félreértés ne essék: szociológusként pontosan tudom, hogy nem lehet szolgaian összeadni az ellenzéki szavazatokat, itt kettő meg kettő az nem négy, hanem csak három. Ennek ellenére állítom, hogy vannak olyan, jellemzően nagyvárosok, ahol, ha a Fidesz negyven százalékost ért el, és bár az ellenzék nem kapna hatvanat, de lehet neki negyvenöt. Ilyen Szolnok, Szeged, Pécs, Nyíregyháza, Eger, Miskolc, be kell húzni Dunaújvárost, Tatabányát, Szombathelyet. Okos politikával már a legközelebbi választásokon elhozható a mandátum.

Mit jelent az okos politika? Mert eddig csak az ellenkezőjét láttuk.

Egy nagy erős tömböt kellene létrehozni, meghagyva bennük a kicsi autonómiákat. Azt ugyanis nem hiszem, hogy most bármelyik párt képes lenne annyira megerősödni, hogy legyőzze a kormánypártokat.

 Egy ernyőszervezetre gondol?

Igen, olyanra, amely képes felmutatni azt, hogy váltópárt tud lenni. Hiába volt népszerű Karácsony Gergely, vagy előtte Botka László, a váltópárti képesség felmutatása hiányzott. Hiába volt jó programunk, olyan, amely huszonnégy óra alatt kormányprogrammá konvertálható, ez kevésnek bizonyult, hidegen hagyta az embereket.

És az sem érdekelte az érintetteket, akik szegénységben, mélyszegénységben élnek, és láthatóan, érzékelhetően a Fidesz le is mondott róluk?

Igen, mindezek ellenére az államtól várják, hogy a sorsuk jobbra forduljon. És számukra Fidesz az állam, mint már mondtam. 

A Fidesz éppen ezért nem kampányolt, hanem a helyi polgármestereken keresztül gyakorolt nyomást a választókra. 

A kampányemberei is az önkormányzati dolgozók, a járási hivatalban dolgozók, a kormányablak mögött ülők voltak. Nem a Fidesz kampányolt. És, ráadásul, korlátlanul állt rendelkezésükre a pénz. Az orbáni politika lekopírozza a putyini politikát; csinál egy nagy, monumentális erőt a jobboldalon, és minden más erőt, mihelyst egy picit följebb kapaszkodna, lever, megsemmisít, elszívja előle a levegőt, ha kell megfenyeget, ha kell kisemmiz. Hagyja, hogy valamennyire működjön, de hogy erőt tudjon mutatni, azt soha. Mondok egy példát. Még a köztársaság elnökválasztást  megelőzően, terveztünk egy rendezvényt, Majtényi Lászlóval, az egri Hotel Flórába.  Meghirdettük a helyi lapban és a rádióban. Mire elérkeztünk a rendezvény napjához az újság Mészáros Lőrincé, a rádió Andy Vajnáé lett. Aztán maga a szálloda is Mészáros Lőrincé lett. Egyszerűen ezek ellen egyelőre nincs ellenszerünk.

 Akkor hagyjunk fel minden reménnyel?

Nem, szisztematikus építkezésre van szükség. Most kell eldönteni, hogy részt akarnak-e venni a pártok az előbb említett együttműködésben, vagy sem. Ősszel el kell kezdeni az Európa-parlamenti kampányt. És alighogy véget ér az EP-választás, máris ott a nyakunkon az önkormányzati választás. Beszéltem néhány nagyvárosról: azokból kiindulva kellene megszervezni a demokratikus ellenzéket. Budapestről pedig simán ki lehetne söpörni a Fideszt. Ha az LMP nem így politizál, összességében, tizenhét mandátummal többet szereztünk volna, és a főváros teljesen a mienk lett volna.

Miből táplálkozik az ön optimizmusa, Miért lenne ez másként szeptembertől, mint korábban?

Onnan, hogy a józan eszükre fognak hallgatni. Most már minden receptet kipróbáltunk. És mire jutottunk? Megint kétharmada lett a Fidesznek. Nem látok más lehetőséget, mint a demokratikus egy tömbbe való összeállást.

Józan észről beszél. Ezek alapján pontosan értem, hogy miért nem gazdagodott meg.  

„S mint egy makacs gyerek, ragaszkodik hozzá”

N. Vadász Zsuzsa
-
0
„S mint egy makacs gyerek, ragaszkodik hozzá”

Orbán Viktor áll a cafeteria ellehetetlenítése mögött, véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, aki emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök már korábban többször is próbálkozott a béren kívüli juttatások rendszerének eltörlésével, először az első kormánya idején. Interjúnk a pénteki szavazás előtt készült.

  • A MASzSZ nyílt levélben kéri Áder Jánost, hogy dobja vissza a cafeteria-törvényt
  • Hiába ígért Varga Mihály, ígérete nem valósult meg
  • Ősszel demonstráció lehet
  • Rövid- és hosszútávú negatív hatásai vannak a mostani döntésnek
  • Százezreket érint, hogy ellehetetlenül a szociális üdültetés
  • Van már példa arra, autógyárakban egyebek közt, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak

Pár napja nyílt levélben kérte az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a cafeteria adóztatásának a tervezett változtatását. Sikerült valami eredményt elérni? Mire számít a mai szavazáson?

Semmit sem sikerült elérni. Egyetlen módosító sem született, annak ellenére sem, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy mérlegelni fogják a munkaadói és munkavállalói szervezetek javaslatait. Ebből azonban semmi sem valósult meg, a tervezetről változatlan formában szavaznak a parlamentben. A kormányzat részéről tett ígéret a semmibe veszett.

Hogyan fogadták a nyílt levelet az ellenzéki képviselők?

Ők azt ígérték, hogy nem fogják megszavazni, s reményeink szerint ehhez tartják is magukat. Ugyanakkor persze az ellenzék ehhez kevés, a kormánytöbbség a frakciófegyelem miatt áldását fogja adni a cafeteria ellehetetlenítésére.

Mi az Önök következő lépése?

Két irányban tervezünk. Az első hosszabb távú terv: nem adjuk fel, hiszen a hatályba lépésig még van jó pár hónap, s ez alatt lehetőség arra, hogy meggyőzzük a kormányt, módosítsák az elfogadott szabályokat. Azt gondolom az őszi minimálbér-tárgyalásokon demonstrálni tudjuk majd a még eddiginél is szélesebb körű támogatottságunkat ebben a követelésünkben.

És rövidebb távon mire készülnek?

Nyílt levelet írok és juttatok el Áder János Köztársasági elnöknek, kérve őt arra, hogy adja vissza megfontolása a parlamentnek a törvényt. Így az őszi ülésszakon lehetőség nyílna a kérdésnek akár az újratárgyalására is.

Bízik ebben a forgatókönyvben?

Nagy elvárásaim nincsenek, de reménykedni azért reménykedem abban, hogy a Köztársasági elnök odaáll a kétmillió munkavállaló mellé. De őszintén szólva,

inkább az őszi minimálbér-tárgyalásokban bízom, már csak azért is, mert ezúttal a munkaadók és a munkavállalók egyazon álláspontot képviselnek.

Azért ez nem túlságosan gyakori, hiszen értelemszerűen érdekellentétben áll egymással a munkaadó és a munkavállaló, így óhatatlanul az azokat képviselők is. Mikor és miben volt hasonló egyetértés a két oldal között?

Utoljára szintén a cafeteria ügye hozta így össze a munkaadókat és munkavállalókat: két éve, amikor a kormány meg akarta változtatni a szabályait. Akkor sikerült megvédeni a korábbi rendszert, s bár adóemelés azért volt, de maga a rendszer fennmaradt. És most ismét ugyanez a kérdés hozott minket egységbe.

Látványos akciót, tüntetést nem terveznek?

Indítottunk egy felmérést, hogy lássuk egy őszi demonstráció megvalósításának a lehetőségét. Elképzeléseink szerint az őszi bértárgyalásokra időzítve tartanánk egy demonstrációt, látva, hogy

a munkavállalók egyre hajlandóbbak arra, hogy megmozduljanak ezért az ügyért.

Ha ez a hajlandóság eléri egy pontot, akkor mindenképpen lesz megmozdulás. Mi készülünk erre.

Mik a legnegatívabb hatásai Ön szerint a cafeteria kormány által tervezett idei módosításának?

A legfontosabb az, hogy a munkavállalók jövedelemvesztését eredményezi a cafeteria eltörlése.

Durván az átlagos cafeteriára vetítve havi nettó 8-9000 forintot vesz el az emberektől.

Minden külön juttatás – mint az albérleti támogatás, a diákhitel támogatása, a nyugdíj- és az egészségpénztári támogatás – zárójelbe kerül, hiszen lehet ugyan, hogy egy ideig a munkáltató továbbra is adja ezeket, vagy egy részüket, de óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb már nem fogja vállalni a plusz költséget. Inkább bérben fizet majd esetleg többet, mert ezzel meg tudja spórolni az adminisztrációs költségeket. Annak persze vannak a munkavállaló szempontjából előnyei, ha bérben kapja meg a pénzt – hiszen béren kívüli juttatásként nem számított be a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapba, ugyanakkor el fog maradni az iskolakezdési támogatás, stb.

Ez rövid távon hat. Hosszú távon mi következhet a béren kívüli juttatások ellehetetlenülésének?

A nyugdíjpénztári megtakarítás komolyan megsínyli. Hiszen a dolgozóknak a nettó jövedelmükből kell majd előtakarékoskodniuk nyugdíjas korukra, hogy biztosítani tudjanak egy normális életszínvonalat.

A munkáltató helyett tehát a munkavállalónak magának kell erről gondoskodni, és ez veszélyes terep, hiszen Magyarországon nem jutott még a kívánt szintre az öngondoskodás.

És ugyanez vonatozik az egészségpénztári befizetésekre is. Jó lenne, ha a kormány foglalkozna ezzel, és felvilágosító, véleményformáló kampányba kezdene, felhívva az emberek figyelmét ennek fontosságára.

Ezek közvetlenül a munkavállalókat érintő negatív hatások. Tart-e össztársadalmi szinten is nem kívánatos következményektől?

Súlyosbítani fogja a munkaerőhiány okozta problémákat.

Az persze már a munkaadókat érinti, hogy nem fognak tudni magukhoz csábítani olyan munkavállalókat, akiket eddig hozzájuk vonzott például az albérlet- vagy lakáshiteltámogatás, esetleg a diákhitel-visszafizetés átvállalása. Mondok egy egyszerű példát: egy kelet-magyarországi ambiciózus és motivált fiatal nem fog tudni munkát vállalni Nyugat-Magyarországon, ha nem kap támogatást a lakhatáshoz. Ezek mérhető hatást persze majd csak néhány év múlva eredményeznek. Mi mindenesetre tartunk attól, hogy a következő időszakban az ilyen jellegű munkaerőhiányhoz kötődő problémák súlyosbodni fognak az országban.

Vannak-e olyan hatások, amelyekre nem is gondolnánk?

Kevés szó esett a cafeteria módosulása kapcsán, pedig százezreket érint negatívan a szociális üdültetés ellehetetlenítés. Ugyanis az Erzsébet utalvány volt az a cafeteria elem, amelynek a jutaléka biztosította a szociális üdültetés költségvetését. Megvizsgáltuk, hogyan hatottak az adóemelések két évvel ezelőtt az Erzsébet utalvány forgalmára, kimutatható, hogy csökkentette azt.

Most azonban meg is szűnne az Erzsébet utalvány, azaz nem lesz jutalék, amiből eddig fedezték a szociális üdültetést. Az ebből befolyó évi 6-7 milliárd forint volt ugyanis az egyedüli forrása. Más szóval, nem lesz szociális üdültetés.

Ez annyit jelent, hogy több százezer család esik el ettől a lehetőségtől, mert hiába marad meg a Szép kártya, a szociális üdültetés pont azoknak kínált üdülési lehetőséget, akik sem Szép kártyával, sem másként nem tudtak pihenni menni. Mondhatja persze a kormány, hogy más forrásból fedezi ennek a költségét, de egyelőre legalábbis nem látszik, hogy honnan.

Miért gondolja, hogy bármi eredményt tudnának elérni, amikor az Önöknél nagyobb befolyással rendelkező munkaadói képviseletek sem tudnak?

Kétségtelen, hogy ez egy tőkepárti kormány, amely általában a munkavállalóknak szokott kedvezni. Azonban ezúttal talán az összefogás segíthet.

Arra kértem a nagyobb munkahelyi szervezeteinket, hogy próbáljanak meg a tulajdonosokkal, a menedzsmenttel közösen lobbizni annak érdekében, hogy ne változzon meg a jogszabály. Országos szinten mi már együtt mozgunk ebben a kérdésben, s van példa – egyebek között autógyárakban –, hogy a munkaadók és a munkavállalók összekacsintanak.

De hát nem lesz késő?

A végszavazás után is nyílhat még lehetőség. Mindaddig van remény, amíg januárban hatályba nem lép a változás.

Ön szerint miért makacsolta meg magát a kormány? Hiszen egyre többen mutatják és mondják ki, hogy a költségvetésnek nem származik haszna a cafeteria megszűntetéséből?

Valóban, már lassan mindenki azt mondja, hogy nincs értelme – legutóbb például a Magyar Nemzeti Bank –, s egyedül a kormány ragaszkodik már hozzá. Hogy miért? Ezt senki nem tudja. S ha még azt is hozzátesszük, hogy a béren kívüli juttatások megszűntetése zárójelbe teszi a kormány olyan társadalompolitikai céljait, mint például a határon belüli mobilitás előmozdítása, a gyerekvállalás, stb.! Akárhogyan is vizsgáljuk,

egyetlen pozitív hatását látjuk a kormány számára, azt, hogy javítani fogja a bérstatisztikákat, ha a béren kívüli juttatásokat béresítik – mindeközben azonban a munkavállalók nettó jövedelme csökkenni fog.

Ezzel szemben a költségvetés több ponton is ráfizet: hiszen például, ha a munkáltató egészségpénztári juttatásának a terhére gyógyíttatja magát a munkavállaló, akkor tehermentesíti – költségben és személyzetben egyaránt – az állami egészségügyet. S hasonló a szűrés, megelőzés pozitív hozadéka kedvez az államnak.

Akkor Ön szerint mégis miért ragaszkodnak ehhez a megoldáshoz?

Mert valaki kitalálta és mint egy makacs gyerek ragaszkodik hozzá:

Kiről beszélünk?

Orbán Viktorról.

Mire alapozza ezt?

Orbán már 1998 és 2002 között, első miniszterelnöksége idején is nekiment a cafeteriának. Két éve is próbálta ellehetetleníteni, de eddig nem sikerült neki. Most viszont az újabb kétharmad birtokában, a választások után nem sokkal leszámol a béren kívüli juttatások rendszerével.

Ami tökéletesen érthetetlen, bár nem az első ilyen lépése. Kérdem én: például kinek fájt vajon a korengedményes nyugdíj lehetősége?

Emlékszik talán, korábban, ha három évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt a munkavállaló elmehetett úgy nyugdíjba, hogy a munkaadó előre befizette utána a járulékokat. Ha valaki egészségügyi okból elveszítette a munkáját és nem tud elhelyezkedni – például egy sofőr cukros lett és emiatt nem folytathatta a hivatását –, akkor a munkaadóval megállapodva, korengedménnyel elmehetett nyugdíjba. Kár nem érte a költségvetést, mégis megszüntették. Sajnos az ilyen irracionális lépések nem példa nélküliek 2010 óta.

Dacból?

Ki tudja?

 

 

Feketepiac a lelkek piacán is van

Lendvai Péter
-
0
Feketepiac a lelkek piacán is van

A Felház is, mint sok-sok felekezet azért jött létre, mert a nagy egyházak már nem tudnak megfelelő választ adni az egyén kérdéseire – ezt nyilatkozza Gábor György vallásfilozófus a Független Hírügynökségnek. Azt is mondja: számára a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár azzal hitelteltelenné vált, hogy elment ő is Erdogan beiktatására.

  • A felekezetek a nagy egyházakkal szemben jönnek létre
  • Az állam rátelepedik az egyházakra
  • Orbán Gáspár mit keresett Erdogannál?
  • A Felháznak is olyannak kell lennie, mint a többi civil szervezetnek

 

Hosszú csend után, már, ami a nyilvánosságot illeti, újra hallani lehetett a Felházról, arról a felekezetről, amelynek a miniszterelnök fia is tagja, sőt egyik vezetője. Mit lehet ezekről a kisebb felekezetekről tudni?

Többszörös vallásszociológiai problémáról van szó. De mindenekelőtt szögezzük le azt, hogy egy demokratikusan gondolkodó ember számára a vallás- és lelkiismereti szabadság, a demokrácia egyik alappillére. Ebből pedig az következik, hogy mindaddig, amíg valaki emberi jogokat, alaptörvényt nem sért, a másik méltóságát nem sérti, addig abban hisz, amiben akar. Ezzel semmi gond nincs, még akkor sem, ha sokaknak esetleg nem tetszik. Ugyanakkor azt is mondjuk ki, hogy a modern demokráciákban, nagyon helyesen, a vallás és a lelkiismeret szabad gyakorlása van kimondva, az viszont nincs, hogy ne lehessen mindezt kritikával illetni. Mindenkit lehet kritikával illetni. Ez maga a sajtószabadság, annak az alappillére. Tulajdonképpen a vallás története sem más, mint az egymás kritizálásának története, és még akkor is fogalmazhatunk így, ha ez olykor a legvéresebb harcokat jelentette.

Érzem, hogy ezt csupán egy felvezetése a gondolatainak…

Igen, mert most jutok el a következő lépésig, vagyis a felismerés kimondásáig: vagyis addig, hogy kétségkívül van egy hiány a lelkek piacán. Ezt a hiányt abban látom, hogy a hagyományos, azaz a tradicionális nagy egyházak Európában, de az Egyesült Államokban is, a nagy, bürokratikus apparátusukkal, intézmény-rendszerükkel távolabb kerültek az egyes, hívő embertől. Nem tudnak, mert képtelenek rá, hiszen egy központi tanító hivatal határozza meg a ténykedésüket – mint például a római katolikus egyház -, ezért aztán nehezebben mozognak. Emiatt az egyes ember egy elidegenedett intézményben találja magát; nem kap választ a saját kérdéseire, például a modernitás kérdéseire, egy sor olyan problémára, ami az ő személyes gondja. Éppen ezért érzékelhető egyfajta átsruktúrálódás, egyre több ilyen, vagy ehhez hasonló kisegyház, felekezet jelentkezik, amelyek dinamikusak, amelyet fiatalok csinálnak, és amelyben az egyes ember megtalálja a kérdéseire a válaszokat. Ezáltal pedig individuumnak is érezheti magát, nem pusztán egy csavarnak a nagy gépezetben. Összefoglalva: a lelkek piacán adódott egy hiány, és ezt a hiányt a dinamikusan működő kisegyházak próbálják betölteni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ahol a piacon hiány mutatkozik, ott megjelenik a feketepiac. Azaz, megjelennek olyan árucikkek, amelyek legfeljebb arra jók, hogy a vevőket becsapják, félrevezessek, talmi kínálattal lássák el. Ez a dolgok egyik oldala. A másik, a modern demokráciákban kétségkívül meglévő válságjelenségek.

Milyen válságra gondol?

A legkülönfélbbekre. Érték, financiális, hitel válságok és még sok mindent fel lehetne sorolni, olyanokra, amelyek megrendítették a demokratikus hiteket, és ezekkel szemben megjelentek autokrata, önkényuralmi , esetleg diktatórikus berendezkedések, amelyek szemben a demokráciával, a politikát nem a diskurzus terepének, nem a politikai ellenféllel való párbeszéd, és ha kell a kompromisszumok megkötésének lehetőségeként használják, hanem az ellenfelet ellenségként tételezik. Ezek számára pedig nagyon is jól jönnek az ilyen kisegyházak, felekezetek, mert ezek nem a ráció terepén működnek, azaz nem racionális diskurzusok zajlanak, hanem a hit világában, a ráción túli világot fogalmazzák meg. Itt nincs racionális párbeszéd, és ezzel én nem akarom minősíteni őket, egyáltalán nem. Nem azt mondom, hogy jó vagy rossz, egyszerű tényként említem. A normális politikának viszont pont az lenne a lényege, a racionális megközelítések és viták. Ezért aztán az autokratikus berendezkedések ideológiai háttérként ragadják meg ezeket az egyházakat, többnyire kisegyházakat. A putyini állam például a pravoszláv egyházat tekinti ideológiai háttérnek, ahol a hiten kívüli, vagy a másként hívő az a hit ellenségeként jelenik meg. És miután a vallás a hitre alapozódik, mindegyikben benne rejlik a fundamentalizmus lehetősége. A baj az, hogy, ha a hit elképzelései így találkoznak a politikával, akkor a potenciális fundamentalizmusból realitás lesz. És ennek jegyében tudják immár a politikai ellenfelet, nem a párbeszéd, partnereként, hanem ellenségként említeni. Olyan ellenségként, amelyet meg kell szüntetni, akit likvidálni kell, el kell lehetetleníteni, betonba kell döngölni, s velük szemben minden törvény megengedett. Így alakul ki a mi a jók, ők a rosszak érzete. Ebből pedig következik, hogy aki a jóval, a transzcendens megalapozottságú jóval áll szemben, az nem lehet más, csak az ördög cimborája.

Amit most elmondott, mennyiben igaz, vagy miként igaz a Felház nevű szervezetre?

Konkrétan nem a Felházról beszéltem, inkább arról, miért is ennyire szaporák, és politikailag is támogatottak – gondoljunk az Egyesült Államokra, gondoljunk Trump, nem protestáns felekezetek általi támogatottságára. Felházzal az a helyzet, már amit tudunk róla, ennek esetélben is jelen van egy olyan társadalmi kiábrándultság, amely a rendszerváltást követően nagyon gyorsan kialakult. Akkoriban azt hittük, hogy hétfőn megtörténik a váltás és szerdán már úgy élünk, mint az osztrákok. Ez azonban nem történt meg, emberek elveszítették a munkahelyüket, a fiatalok jelentős része ott állt diplomával, de nem kapott munkát. Vagyis adódott egy nagy hiány, egyáltalán nem véletlen, hogy az Orbán Gáspár féle Felház, is tele van frissen végzett, vagy éppen a végzés felé haladó egyetemistával. Ez tehát egyfajta hit- és egzisztenciális pótlékként működik. De vállalom, hogy amikor a hiánypiac fekete piaci vonulatát említettem, ugyanis – anélkül, hogy a Felház fiatalajainak a hitét bírálnám, nincs is rá okom, és nem is teszem – , az elgondolkodtató, hogy egy olyan vallási vezető – és Orbán Gáspárt tekinthetjük annak – Jézus közvetlen kapcsolatáról beszél, hogy ő közvetlenül érzékeli Jézust, a Megváltót, nos egy ilyen ember istenességét, legalább is az én szememben nem hogy megkérdőjelezi, egyenesen lerombolja az a tény, hogy az „állami apuka” támogatásával elmegy iszlamista diktátor beiktatására. Egy olyan országba, ahol egyébként ezt a diktátort már Szultánnak nevezik, és ahol az emberi jogokat két lábbal tiporják, ahol börtönbe záratnak ártatlan embereket, tízezreket, százezreket egzisztenciálisan ellehetetlenítenek. Nekem ez nem fér össze; nem tudom elfogadni, hogy körbeudvarolnak egy ily „Szultánt”, számomra teljesen hiteltelenné, kínossá, egyszerűen tragikussá teszi az általa hirdetett igét.

Az ilyen autoriter hatalmak igyekeznek szolgálóvá tenni az egyházakat és felekezeteket?

Igen, erről van szó. Említettem már, hogy egy demokráciában a lelkiismereti és szólásszabadság alappillér. Megkérdőjelezhetetlen. Itt azonban az történt, hogy a hatalom ráterpeszkedett, kolonializálta, azaz gyarmatosította az emberi méltóságot, hitét, lelkiismeretét, mégpedig azzal, hogy politikától tette függővé, hogy kinek enged szabad utat, kit nevez kedves és szeretett egyháznak, és melyik egyház az, amelynek visszamenőleges hatállyal megszünteti az egyházi státuszát. Ez már azt jelenti, hogy az egyes ember hitbéli szabadságát az állam uralja. Ennek pedig súlyos következményei vannak, financiálisan is.

A magyarországi egyházak egyelőre, többségükben, nem álltak be teljesen Orbán mögé az idegenellenességben, igaz szembe sem mentek vele – kivéve Iványi Gáborékat -, s talán azért nem, mert Ferenc pápa a védelmébe vette a bevándorlókat…

Olyannyira, hogy a kereszténység alapügyének, szent ügyének tekinti azt a krisztusi alapvetést, amennyiben az elesetteket, a rászorulókat, a perifériára sodródottakat, az üldözötteket segíteni, menteni kell. Ez a kereszténységnek az egyik alap programja. És ennek megfelelően viselkedik a Magyar Evangéliumi Testvérközösség, vagy a Evangélikus Egyház, és biztos akadnak még más felekezetek is.

És ön szerint ezekkel szemben mire készül a hatalom?

Hogy rövid pórázon tartsa őket. Betiltani nem tudja, de anyagilag ellehetetleníteni igen. Hogy mire készül még a hatalom? Nem vagyok optimista. Világjelenséggel állunk szemben, amelyben Orbán avantgárdé szerepet tölt be. Még az Egyesült Államokban is ilyen jelenségeknek lehetünk tanúi, abban az országban, amely eddig a legélesebb választotta szét az egyházat az államtól. Még az amerikai elnökválasztást, vagy az elnök működését is alapvetően befolyásolhatják az ilyen kisegyházak működése, létezése.

Nem szívesen megyek bel ebbe a dologba, de muszáj megtennem: visszatérve a Felházra, beszéltek gyógyulási, gyógyítási csodákról. Ezekről mit gondol?

A hívő ember, ameddig más emberi jogait nem sérti, addig a hite alapján szabad. Ha tehát az Orbán Gáspár féle Felházban akadnak ilyen csodatevők, akkor csak tegyék. Mindaddig, amíg ez nem valamiféle visszaélést nem jelent.

Ha már visszaélés… A kormány – a parlament – új  törvénye szerint, azok a civil szervezetk, amelyek külföldről kapnak támogatást, kötelesek ezt feltüntetni, hivatalos formában jelenteni. A Felház esetélben, amelynél azt nyilatkozták, hogy sok pénzt kapnak az Egyesült Államokból, ezt nem kell közzétenni?

Én nem tudok, hogy rájuk vonatkozna ilyen szabály. Tudok viszont a Felháznál jóval nagyobb, nagyobb jelentőségű, sokkal több taggal rendelkező egyházakról, amelyek hallatlanul komoly támogatásokat kapnak külföldről. Valóban: ha az egyházak nem szimbiózisban élnének a hatalommal, hanem megtörtént volna tényleges elválasztása a hatalomnak és az egyháznak, akkor a törvények rájuk éppúgy vonatkoznának, mint a civil szervezetekre. De ugye nem ez történik, az egyházak helyzete privilegizált, miközben, mint intézmények pont úgy működnek, mint bármelyik más civil szervezet.

„Joghallgatóként elegem lett az Orbán-kormány jogtiprásaiból”

Kardos Ernő
-
0
„Joghallgatóként elegem lett az Orbán-kormány jogtiprásaiból”

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, koncepciós eljárásnak tartja a Czeglédy Csaba ellen indított hadjáratot Donáth Ferenc. A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke a közelmúltban felkereste a jogi végzettségű Czeglédy Csabát a börtönben, aki letartóztatása előtt ellenzéki közös képviselőjelölt is volt, de nagy értékű adócsalás miatt – vád nélkül – közel egy éve előzetesben tartják. Donáth a közelmúltban arról beszélt a Független Hírügynökségnek, hogy sok hasonlóság van az ’50-es évek eljárásai és a mai koncepciós perek között. A börtönlátogatáson és a Czeglédyvel készített interjún részt vett a 27 éves Veres Dávid, aki korábban jogot is tanult.

 

Ifjú jogászként, vagy a történelem iránt érdeklődő emberként ment be a szegedi börtönbe, hogy Donáth Ferenc társaságában interjút készítsen Czeglédy Csabával?

Inkább egykori joghallgatóként annyira elegem lett az Orbán-rendszer jogtiprásaiból, hogy értelmetlennek tartom a jogi egyetem elvégzését; ma a tágabb összefüggéseket kutatva szociológiát hallgatok. De érdekel a történelem, egyébként pedig független önkormányzati képviselő vagyok, ilyen módon szakmai kollegialitás miatt is szolidaritást vállalok Czeglédy Csabával.

Talán volt egy munkamegosztás is, hogy Donáth Ferenc a történelmi aspektusaira, ön pedig a jogi vonatkozásaira kérdez rá?

Mindketten profik, nekem ifjoncként elsősorban egyeztetnem kellett a büntetés- végrehajtással, utána pedig a szövegegyeztetés maradt a feladatom, de személyesen is ott voltam az interjún.

Joghallgatóként is úgy látja, hogy koncepciós per készül Czeglédy Csaba ellen?

Igen, úgy gondolom, hiszen láttuk a folyamatot, amelyben Gyurcsány Ferencet próbálták meg ellehetetleníteni a hozzá kötődő politikai- és közigazgatási garnitúra megzsarolásával. Hisz Szilvásy György, Laborc Sándor, Császy és Tátrai, sorolhatnám még a korábbi miniszterelnök munkatársait, akik egyértelműen azt nyilatkozták, hogy könnyebben elengedték volna őket, ha valami terhelőt mondtak volna az ex-kormányfőre. Ez azonban sikertelen maradt, s hiába tudja az ügyészséget közvetlenül befolyásolni a politika, a vádhatóság birtoklása önmagában nem elég, a bíróságok nem hozták meg azokat az ítéleteket, amelyeket a hatalom igényelt volna. Nem egy esetben felmentették a vádlottakat. Ezért hozza létre a Fidesz a közigazgatási bíróságot, amely talán jobban kiszolgálja majd a politikai igényeket.

Czeglédy esetében pedig nem hogy ítélet, de még vád sincs. Holott az évszázados jogelvek szerint ítélet nélkül semmiképp nem lehet valakit fogva tartani.

Viszont az érintett Czeglédy Csaba is elismeri, hogy ha egy bűnügyben súlyos ítélet várható, akkor az előzetes fogva tartás is hosszabb lehet.

Igen, de a vádat az ügyészség fogalmazza meg, s a hatóság az ügyet a ténylegesnél súlyosabbnak próbálja feltüntetni, csak azért, hogy Czeglédy korlátlan ideig börtönben maradjon. Kifogásolható továbbá, hogy Handó Tünde, a Fideszes Szájer József felesége a vizsgálatot Szombathelyről Szegedre helyezte át, ezzel a vádlottat megfosztotta saját bírájától. Ugyanis a szülőföldjén, ahol ismerik, egészen másként ítélték volna meg a cselekedeteit.

A vád viszont különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, biztos benne, hogy ezt nem követte el Czeglédy?

A kormány hosszú hónapokig felhívásban kereste a károsultakat, ehhez képest a kormányközeli sajtóban beharangozott több ezer helyett 11 embert találtak, aki érintettnek mondja magát. A több milliárdos kár helyett mára csupán néhány százezresről van szó. Tehát kormányzati segítséggel felfújták az ügyet, amit a helyreigazítási perek sokasága bizonyít. Úgy gondolom, hogy a már meglévő információ birtokában a bíróság már el tudná dönteni, hogy történt-e bűncselekmény, tehát hozhatna ítéletet, de ehhez vád kéne, ami nincs. Pedig ezzel véget vethetnének a spekulációnak, s a találgatásoknak, s persze az egész koncepciós ügynek, de ez valamiért mégsem történik meg.

Amikor a jogi karra beiratkozott, akkor gondolta, hogy Magyarországon ilyesmi előfordulhat?

Meg sem fordult bennem. Amikor joghallgató lettem, akkor szomorúan vettem tudomásul, hogy a kétszer 600 oldalas jogtörténet könyvünkben elég kevés szó esett az ’56-os kirakatperekről. Pedig azokra az ismeretekre ma szükség lenne. Emlékszem arra is, hogy az alkotmánytan egyértelműen rögzíti, hogy a jogelveknek egy országban mindenképp érvényesülni kell. Fel sem merülhet, hogy valaki kapja magát, és a jogelvek helyett az alkotmányba önkényesen beírja, hogy holnaptól mi a helyes. Ez legfeljebb a szovjet kommunista diktatúra idején lehetett gyakorlat.

Azt mondja, hogy kiábrándult a jogból. Nem lett volna jobb, ha inkább elvégzi az egyetemet, hisz jogászként felléphetett volna a jog védelme érdekében?

Czeglédy Csaba a bizonyíték arra, hogy egy jogász sokat segíthet a társadalomnak, hiszen ő harcolta ki a trafik-akták nyilvánosságát, neki köszönhető, hogy a TAO pénzekről kimondták, hogy közpénz, tehát átláthatóan kell kezelni. De ő képviselte az ellenzéket a választási irodánál kialakult „kopasz-botrányban” is. Viszont, ha nem a jog érvényesül, mert azt aljas módszerekkel ellehetetleníti a hatalom, akkor a legjobb jogászok szerepe, tudása is feleslegessé válik. Ez bizonytalanságot szül.

Fiatalemberként nem tart-e attól, hogy ha kiáll Czeglédy Csaba mellett, ha ügyét Donáth Ferenccel együtt koncepciós eljárásnak tartja, s ha a hatalommal szembemegy, akkor abból baja lehet?

De tartok tőle, mondhatnám azt is, hogy jogosan félhetnék is. Mégis úgy érzem, kötelességem a hatalom által meghurcolt ügyvéd mellé állni. Úgy gondolom, mindenkinek feladata a környezetében tapasztalt igazságtalanságokat, törvénytelenséget szóvá tenni. Ez elsősorban az ország érdeke, az pedig nem vezet sehova, ha az ember széttárja a karját, vagy elfordítja a fejét. Ha ezt tesszük, akkor holnap velünk is megeshet ugyanez.

A Nagy Imre Társaság vezetése némileg bírálta Donáth Ferencet, hogy a börtönben készített interjúval Czeglédy mellé állt, mert a történelmet is felhasználva a napi politikát szolgálta. Ön magára veszi a kritikát?

Lehet a történelmet a múltban megtörtént események sorozataként, muzeális jelleggel bemutatni, vagy ha jobban tetszik, lehet vitrinbe tenni. De lehet a múltbeli tanulságokat levonva figyelmeztetéseket megfogalmazni a jelen számára, hogy ugyanazokat a hibákat, bűnöket a jövőben ne ismételjük meg. Ez utóbbit én is nagyon fontosnak tartom.

Uram, Ön tudja, hogy mikor hazudik?

Lendvai Péter
-
1
Uram, Ön tudja, hogy mikor hazudik?

Legenda volt a maga idejében Szilágyi János, műfajt teremtett a Magyar Rádióban. Most, túl nyolcvanon azt mondja a Független Hírügynökségnek, hogy tudna még jó műsort csinálni.

 

  • A közönségnek az kell, amit adsz
  • Az izgalmas interjúkat kidobták az ablakon 
  • Arra kíváncsi, hogyan készülnek Orbán beszédei
  •  A vénülés fortélyait akarja megírni
  •  Kiborul a Sorosozáson

 

Mondhatom ugye azt, hogy műfajt teremtettél, de hol van ez az iskola most?

Az ember kinövi az iskolát, az iskola is kinövi őt. Azt pedig nem tudom, hogy ma van-e egyáltalán iskola. Én nem nosztalgiázok, attól igyekszem magam megóvni, tőlem nem hallasz olyasmit, hogy bezzeg a mi időnkben, jaj mi mennyivel jobban csináltuk, mennyivel minőségibb volt, nem én ilyeneket nem mondok. Más világ van. Arra, amit én és a kollegáim annak idején csináltunk, nyilván kevesebb az igény. Van persze igény, hiszen akadnak ilyen típusú műsorok, de nyilván sokkal kevesebb, mint a mi időnkben.  Ha nagyon cinikus akarok lenne, akkor azt mondanám, hogy ma a műsorvezetőket castingon választják ki. Két modell, egy táncdalénekes – ők adják a választékot. Ez számomra annyira fura, hogy ilyen létezik. De létezik, bár olyan is. Sebestyén Balázzsal csináltam egy interjút, és azzal kezdtem: két különbség van közöttünk, te fiatal vagy, én öreg, nekem van egy szakmai múltam, neked lesz. Ezt annak kapcsán is mondom, amire rákérdeztél, hogy hol van az az iskola, nos az az iskola megszűnt.

De újra nekifutok: te nőtted ki az iskolát, vagy az iskola nőtt ki téged?

Az iskola nőtt ki bennünket. Mert azt a tantárgyat, ahogy mi csináltuk, egyszerűen nem tanítják.

Mi változott a mi szakmánkban? A te interjúid nem rövid beszélgetések voltak, te arra törekedtél, hogy fölnyisd a partnered. Erre ma már nincs igény, vagy idő? Mi nincs?

Szerintem volna még rá igény, bár a szakmabeliek egy része azt mondja, hogy a közönségnek nem ez kell. Nekik Való világ kell, például. Pedig szerintem nem így van, a közönségnek ugyanis az kell, amit adsz. Amit nem adsz, azt a közönség nem tudja, hogy létezik. Ha csinálnának a tévék, rádiók komoly interjúkat, biztos vagyok benne, hogy másnap téma lenne az emberek között. De a tévék, rádiók nem kérnek ebből. Pedig a nyugati kereskedelmi tévékben ilyenek vannak. Színvonalas, izgalmas vitaműsorok, nagyon izgalmas interjúk, de ezeket, itthon kidobták az ablakon.

 Azért dobták ki, mert minden átpolitizálódott? Vagy mindenkiben és mindenütt a megfelelni vágyás működik?

Én ezt a kettőt nem keverném össze. Az, hogy a politika az egész életünket, akarva akaratlanul behálózza – a politika akarja, a befogadó részéről akaratlanul, társaságok verődtek szét emiatt -, de mi itt most szakmázunk, ennek semmi köze a politikához. Nem azért csinálsz velem interjút, mert én egy liberális gondolkodású ember vagyok, hanem azért, mert kíváncsi vagy rám. Ki lehet kerülni a politikát, figyelmen kívül lehet hagyni.

Te kikerülted?

Én ki. Abszolút érdeklődő, hírfogyasztó vagyok, de soha nem csináltam közvetlen politikai műsorokat. Azért nem, mert akkor valahova le kell tenned a voksod, a kérdéseidben ez benne van, és én ezt sose akartam. A rendszerváltás előtt a műsorainkban üzengettünk. Egy-egy mondattal, és ha az átment, akkor boldog voltál. Mondok egy példát: volt egy műsorom, Miért volt a címe, és egy alkalommal a Moszkvicsról beszélgettünk, hogy vajon miért csak négy személyre vizsgáztatták, tán kicsi, vagy mi? Szóval kekeckedtünk, egészen addig, míg a hivatalos embert meg nem szólaltattam. Őt komolyan kérdeztem és komolyan hallgattam, azt hazudta, amit csak akart, majd, amikor véget ért a beszélgetés, illetve az a műsorblokk, fütyürészéssel választottam el az új témától, mintegy jelezve, hogy mi volt a véleményem a nyilatkozó szavairól. Ettől ez a műsor egy fura gellert kapott, azt üzente, hogy én fütyülök rátok. Nos, az ilyeneknek tudtunk annak idején borzasztóan örülni.

Teljesnek érzed a szakmai pályafutásodat? Helyesen gondolom én azt, hogy még mindig ott kéne lenned a mikrofon előtt?

Bele kell nyugodni, hogy megvénültem. Az, hogy nyugaton, ha csak nem nyáladzik az ember, vagy hülyül meg, nos ott tudják, hogy a kor előrehaladtával az ember bölcsebb lesz. Ezzel együtt normálisnak tartom, hogy ebben a korban valaki ne akarjon mindenképpen szerepelni. Írni persze írok én is interjúkat, szeretem ezt a műfajt, de a lényeg az, hogy tudnék most is műsort vezetni, de már abszolút nem vágyom rá.

Ha megkeresnének? Jut is eszembe: megkeresnek?

Nem. Műsor ajánlattal nem. Ötletem van kétszáz is, közülük egyet megcsinálnék még, rádióban, vagy tévében, teljesen mindegy.

Mi lenne az?

Beszélgetés, mindig ugyanazzal a három emberrel, akiknek hasonlóan jár az agyuk. Megbeszélnénk a hét eseményeit, nem politikaiakat, lehet, hogy akadnak a témák között olyan is, de az érdekességekre koncentrálnék. Most például a thai gyerekek kimentésére. Annak a hátteréről beszélgetni; hogy érezhetik ott magukat a szülők, vajon a mentős büszke-e, vagy azt mondja magában, hogy a kurva anyját, legyen már vége. Vagy egy Orbán-beszéd: nálam nem a beszéd tartalmáról lenne szó, hanem arról, hogy egy ilyen beszéd hogyan készül. Úgy, hogy Orbán otthon ül és gépelget, vagy megbíz valakit, és instrukciókat ad, például azt, hogy erőteljesen legyen hangsúlyozva, hogy a Putyint imádja? Hogy miként készül el a beszéd? És, ha elkészült, átnézi? Szóval e hét eseményeinek hátterén kattogna a fejünk. Egy ilyet megcsinálnék.

És?

Ott nem tartok, és nem is fogok, hogy kopogtassak az illetékesnél…

Te rádiósnak tartod magad, vagy tévésnek?

Rádiósnak. Az a szerelem, azon nőttem fel, azt nagyon-nagyon szerettem. A televízió későn jött be nekem, korban is, meg az én elfogadottságom szintjén is. Mert az elején nagyon szar voltam.

Mert?

Mert rettentően viselkedni akartam. Arra figyeltem, hogy miként tartsam a kezemet, vagyis a külsőségekre adtam, amitől állandó feszültség volt bennem. Aztán jöttek műsorok, amelyekben már önálóbb lettem, főleg a Showbálvány, ami igazán sikeres volt, ahol jó csapattal dolgozva azt éreztem, hogy a tévében is elfogadottabb lettem. De az igazi a rádió volt, az egy individuális műfaj.

Most a nyugdíjas léted miből áll? Azért kérdezem, mert nem vagy egy nyugdíjas típus.

Nem vagyok nyugdíjas típus, de a nagy problémám az, hogy nincs munkám, nincs egy állandó elfoglaltságom. Engem egész életemben rugdosni kellett, hogy dolgozzak, most viszont nincs aki rugdosson, nincs határidő sem, ezért aztán leülök és bámulok magam elé. Természetesen teszek-veszek, olvasok, csinálok ezt, azt de ha reggel felkelek, nincs igazán kötelező programom.

És miért nem tanítasz?

Én szívesen tanítanék, tanítottam is és nagyon élveztem. Viszont az is igaz, hogy amikor meghívtak egy-egy órára, és ott ült velem szemben száz ember, közülük, ha tízet érdekelt, amit mondok. A többséget befizették a szülők, hátha lesz belőled valami kisfiam.

A fiatalok ismernek még téged? Tudják ki volt Szilágyi János?

Nem hiszem.

Ez fáj neked?

Egy cseppet sem. Ettől megóvott a sors, hogy egy pillanatig komolyan vegyem azt a tényt, hogy én belebeszélek egy fémtárgyba, és ezt hallják többszázezren, és ezért én magamt többre tartsam. Az, hogy egy technikai eszköz segítségével meg vagyok sokszorozva, az nem tett engem önteltté. Soha nem voltam attól megbántva, hogy valaki nem ismert meg, vagy nem tudta, hogy ki az a Szilágyi János. Szemben azokkal a kollégáimmal, akik emiatt kifejezetten meg voltak sértve. Mintha nekik járna, hogy őket fel kell ismerni. Hidd el, nem úgy csináltam, mint aki szerény, nekem ez tényleg nem hiányzott.

Szerinted milyen irányba megy a szakma?

A szakma mindig is változott. Elolvastam most a Rubikon összeállítását, futballról szólt, régi cikkeket emeltek be a lapba. Az ember ma el se tudja hinni, hogy olyan cikkek, amelyeket akkoriban írtak, megjelenhettek komoly lapban. Pedig akkor az volt a stílus. Aztán jött a Kádár-korszak, nagyjából mostanáig, aztán pedig ez a mai világ, amely sokkal gyorsabb, sokkal felületesebb, és sokkal többet megenged magának. Régen azt a szót, hogy fene talán ki lehetett mondai, de azt, hogy szarul érzem magam, az kizárt dolog volt. És ezt nem, mint illembajnok mondom, hanem a világ ebből a szempontból is teljesen más lett, és más is lesz majd, amikor én már nem leszek. De, amit most látok, az egy lejtmenet. Azt a példát szoktam mondani, és bemegyek egy tévéműsorba, közlöm a nézőkkel, hogy Szilágy János műsorát látják, leülök, letolom a gatyám, megpaskolom a fenekem, ezt nektek, és kimegyek a stúdióból. Az első nap ezer email, gyalázkodó kommentek, de a tv kitart mellettem. Másnap megint jövök, paskolok, ezt nektek, kimegyek, a huszadik adás után már csak olyan levelek érkezne k, hogy Szilágyi úr hol nyaralt, mert olyan szépen le van sülve a feneke. A másik tv pedig, látva, hogy ez a produkció itt sikeres, beindít egy másikat, ahol a műsorvezető csomót köt a farkára. Tehát mindig alámenni, és ezt én nem értem, számomra felfoghatatlan. Csak a lóvé számít. A világ most már sokkal inkább a pénzről, az anyagiakról szól, mint ezelőtt harminc-negyven évvel ezelőtt.

Barátaid megmaradtak?

Megmaradtak, de több energiát kellene belefektetnem a kapcsolataimba.

Többször felbukkant a beszélgetésünkben a korod. Mennyit foglalkozol vele?

Nem is a korommal foglalkozom, hanem azzal, hogy ennek az öregedésnek, vénülésnek a módja foglalkoztat. Azzal, hogy a testem elhagy. Most ez a lábam, de nem ez volt a lábam ezelőtt negyven évvel. Ezzel is magyarázható, hogy egy könyvön töröm a fejem, már legalább öt-hat éve, de még nem vágtam bele. A könyv arról szólna, hogy egész életünkben vénülünk. És ez mindig problémákat vet fel, már kiskamasz korodban is. Ezer olyan dolog van, ami az ember életében lelki és testi konfliktusokat okoz. Gondolj bele abba is, hogy amikor gyerekként elmentünk nyári szünetre, hol volt a szeptember: Olyan távol volt, és ahogy öregszel, az idő nagyon összezsugorodik.  Volt egy barátom, már meghalt szegény, megöregedvén azt mondta:

Jánoskám nekünk most már minden nap szombat van.

Így pattognak a hetek. És ez az öregedésnek egy érdekes élménye.  Ezt akarnám megírni a Vénülés fortélyai című könyvemben.  Tehát ez nem az öregségről, hanem az öregedésről szólna, mégpedig a gyerekkortól kezdve. De ezt a könyvet csak akkor lehet megírni, ha rólam szól, viszont egyelőre úgy érzem, hogy annyi minden nem történt meg velem, ami egy könyvhöz elegendő lenne.

De azért megírod?  Rácsodálkozol majd saját vénülésedre?

Igen, remélem. Megírom ezt a fura visszatekintő rácsodálkozást. Ez jó szó. A korunkkal mindig el vagyunk foglalva: vagy gondot okoz, olykor örömet.

Most te mennyi is vagy?

82 

És kinézel hatvannak.

Igen, szerencsés a küllemem, ez genetikailag így adatott meg.

Amúgy azonos vagy a koroddal?

 Természetesen nem.  Én vagyok a János.

És meg vagy sértődve, ha bácsiznak?

Senki nem bácsizik. Komolyan mondom, engem még senki nem bácsizott.  Az unokáim is Jánosnak hívnak. Én nagyon féltem attól, hogy bácsis leszek, de ezt megúsztam.

Sportolsz is valamit?

Rendszeresen gyalogolok, de nagyon tempósan, heti háromszor, négyszer, nagyjából ötven perceket. Van házi biciklim, ennyi.

Nem tudom feltűnt-e de alig beszéltünk politikáról, mintha el akartad volna kerülni…

Nem, kérdezhetsz engem politikáról. Elmondom én a véleményem, ha valamire kíváncsi vagy. De nem szoktak nekem politikai kérdéseket feltenni.  De, ha akarsz kérdezz… Van véleményem a mai politikai helyzetről… Ezt az egészet úgy nézem, ezt az orbánizmust, ami itt folyik, mint egy színházat. Ugyanis az én életemben semmi nem fog változni; akkor sem, ha szélsőjobb párt uralkodik, de akkor sem, ha bolsevikok. Én itt fogok ülni, ebben a karosszékben, 82 évesen, megkapom a nyugdíjam, és élek a megtakarításaimból. Magyarul az én életemre semmiféle hatással nincs , tehát a materiális életemre, hogy milyen kormány vezeti az országot. De. Mérhetetlenül fel tudom magam dúlni azon, ha ez a színház olyanokat csinál, amilyenekre egyszerűen nem számítok.  Mondjuk az első felvonásban egy csecsemőt felpofoznak. Azt mondom, Jézus Mária, nyilván majd oldódik a második rész. A második felvonásban azonban tűvel szurkálják és forró vasat nyomnak a kezéhez. Akkor már rosszul vagyok, de hiszek benne, hogy majd a folytatásban oldódik a dolog. A harmadik felvonásban azonban négyfelé tépik szét a gyereket. Ez számomra a mai politika. Olyan dolgokat kell néznem, amelyek ellen nem tudok semmit sem tenni, nem tudok felszólni a színpadra, hogy hagyjátok békén azt a gyereket.  Ki tudok borulni ezeken a dolgokon. Az értelmetlenségen, például az egész sorosozáson. Úgy gondolom, ha még újságíró lennék, és politikával foglalkoznék sokkal jobban törekednék arra, hogy a kollegákkal összefogjunk. Nem értem egyszerűen, hogy kollegák miért mennek el sajtótájékoztatókra, olyanokra, ahol fölényeskednek velük. Miért van az, hogy egy ember nem kérdezte meg az illetékesektől, hogy mit is jelent az, hogy ne a Soros nevessen a végén. Minek a végén ne nevessen? És egyáltalán: miért nem tesznek fel szokatlan kérdéseket a politikusoknak?  Mondok mást is. Ha meghallom Mészáros Lőrinc nevét, már rosszul vagyok. Leszarom Mészáros Lőrincet. Tudjuk, hogy rohadt mértékben lopnak, ezt nagyon profin csinálják, de senki meg nem kérdezte még, hogy a Mészáros Lőrinc meg tud-e egy gáztűzhelyet csinálni? Senki nem tudja, hogy miként lett ebből az emberből ilyen iszonyú nagy milliárdos. Ennek még senki nem nézett utána. Hogy ki ez az ember, milyen kapcsolatai vannak, és hogyan csinálja? Mindent az állam a segge alá nyom, és az ő nevén fut? Lehet, hogy így van, ki tudja. Százezer kérdés van. De valódi kérdés. Úgy gondolom, hogy visszatérjek a kollegákhoz, elfogadhatatlan amit a Kovács Zoltán kormányszóvivő cinizmusban elő tud adni. És mégis: ott van harminc újságíró, és egy nincs közülük, aki azt mondaná: gyerekek menjünk el, ezt ne hallgassuk. Ez nincs. Mert csak így lehetne ellehetetleníteni, vagy nehézzé tenni számukra ezt a magatartást. Amit előad, ez a Kovács Zoltán, meg mások is, az egészen elképesztő. Úgy hívom: Fidesz-duma. Mondd, hol van az a titkos iskola, ahol ezt a Fidesz-dumát tanítják? Akármit kérdezel, csak ezt a dumát kapod vissza. Van egy nagyon híres műsor a BBC-, Hard talk a neve. Azt én mindig felveszem. Szuper műsor. Kormányfők és híres emberek a vendégei. Kőkemény. Aki oda beül, az tudja, hogy mit fog kapni. Két magyar volt eddig. Kovács Zoltán és Martonyi János. Nem tudott velük mit kezdeni velük a műsorvezető, pedig mindenkivel tud. Olyan volt számára két magyar, pedig angolul beszéltek, mintha kínai szöveget hallgatna. Csak a Fidesz dumát nyomták, a kérdéseket mintha meg sem hallották volna.

Te tudnál vele mit kezdeni?

Megpróbálnám. Én azt hiszem, hogy az embereket váratlan helyzetek elé kell állítani. Illetve, úgy ha a kérdésedben van állítás. Uram, kérdezném tőle, ön tudja, hogy mikor hazudik, vagy nem tudja? Van lelkiismeret furdalása, ha tudja, vagy ez munkaköri kötelessége nem tudni. Így kezdeném a Kováccsal való beszélgetést. És megkérdezném tőle, hogy tapsolhatok-e , ha hazugságnak érzem azt, amit mond? Túlzottan félnek, ezektől a politikusoktól, vagy túlzott tisztelettel bánnak velük. Sokkal természetesebben kellene a politikusokkal bánni.

Szurkolok, hogy egyszer tapsolhass.    

Nincs gonosz kormány és jó nép

Lendvai Péter
-
0
Nincs gonosz kormány és jó nép

Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter ritkán szólal meg a magyar belpolitikai kérdések ügyében. A Független Hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondja, elsősorban azért, mert túlságosan provinciálisnak tartjuk, hogy mindent Orbán Viktorhoz mérünk, miközben az ő szerepe akkora Európában, mint a felcsúti futballcsapatnak a kontinens mezőnyében.

 

  • Orbán nincs Európa élvonalában
  • Közjogi ellenforradalom zajlott
  • Patyit jegyzőként sem érdekelte a bírósági ítélet
  • Tovább tolódunk a demokratikus államoktól
  • A populisták nem tudják szétverni Európát

 

 Az előzetes egyeztetésnél azt mondta nekem, hogy igyekszik távol tartani magát a magyar belpolitikától. Ennek mi a magyarázata, egyfajta önvédelem?

Nehéz röviden megválaszolni ezt a kérdést. Egyszerűen szánalmasnak tartom azt a helyzetet, ami az elmúlt nyolc évben kialakult, ugyanakkor aránytévesztőnek is, amit sajnos az ellenzéki média is erősít.

Ez mit jelent?

–          Hogy erősen eltúlozzák a magyar miniszterelnök nemzetközi szerepét és politikai jelentőségét. Ha valaki a magyar sajtót olvassa, – akár a kormánypártit, akár az ellenzékit -, és abból tájékozódik, akkor arra a következtetésre juthat, hogy Orbán Viktor világpolitikai tényező. Ezt én komolytalannak tartom. Egy olyan ország vezetőjéről beszélünk, amelynek a világkereskedelmi részesedése 0.6 százalék.

Tamás Gáspár Miklós a Független Hírügynökségnek nyilatkozva, azt mondta Orbánról, hogy az európai szélsőjobb vezetője…

Ha ezt mondta TGM, akkor ő is ennek az aránytévesztésnek az áldozata.

Miért, még csak a szélsőjobbnak sem vezető alakja?

Ez az értékelés is igen-igen eltúlzott. Focihasonlattal élve a magyar miniszterelnök helye a nemzetközi porondon körülbelül olyan, mint a felcsúti futballcsapaté az európai labdarúgás élvonalában.

Hát ezt a keménységet nem vártam öntől… De ha ilyen markáns véleményt fogalmaz meg, miért van csendben?

Nem vagyok csendben, csak fontosabbnak tartom, hogy a világban is zajló ügyekkel foglalkozzunk, és ne ragadjunk le itthon. Így pl. Orbán pávatáncánál sokkal lényegesebb közéleti kérdésnek gondolom az Európai Unió jövőjét, vagy a digitális forradalom társadalmi hatásait.

Megértem, hogy a hazai belpolitikát provinciálisnak tartja, de azért engedje meg, hogy még maradhassak egy picit ennél a témánál. Már csak azért is, mert érdekelne, mint hajdan volt igazságügyi és rendészeti miniszter, hogyan reagált volna a legfelsőbb közigazgatási bíróság létrehozásának ötletére?

Ez elég szűk szelete egy sokkal tágabb problémának, mégpedig az állam és ezen belül is a közigazgatás átalakulásának az elmúlt nyolc évben, amit én egy közjogi ellenforradalomnak tekintek. Ennek az volt a lényege, hogy bebetonozzák a Fidesz politikai hatalmát. A szó közigazgatási értelmében nem folyt kormányzás, hanem az állam kisajátítását hajtotta végre egy szűk politikai csoport. A közhatalom birtokában és eszközeivel ment végbe a közvagyon eltulajdonítása, miközben szégyenletes támadások indultak a hátrányos helyzetűek ellen, és ezeket is jogszabályok tömege támasztotta alá: a rokkantnyugdíjak megszüntetésétől kezdve a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlásáig, de a hajléktalanok elleni alaptörvény módosítás is ebbe a körbe tartozik. Közéleti állapotainkat mi sem mutatja jobban, mint hogy választást lehetett nyerni a rezsicsökkentéssel.

Egy olyan országban, ahol bevezették a 27 százalékos ÁFA-t, ami messze a legnagyobb adóbevétele a költségvetésnek, és amely legalább a százszorosát hozta be annak a pénznek, mint amit a rezsicsökkentéssel visszaadtak az embereknek. És az ellenzék sajnos képtelen volt egy ilyen elemi összefüggést elmagyarázni az embereknek.

A közigazgatási szervezet átalakítása is a teljes átpolitizálás jegyében zajlott. Abban az időben, amikor még közigazgatási hivatalvezető voltam, a hivatalvezetők nem pártpolitikusok, hanem közigazgatási szakemberek voltak. A Fidesz országgyűlési képviselőket helyezett ezekre a posztokra, vagyis a húsz hivatalvezetőből 16 pártpolitikus lett. És minden szervezetet ilyen szellemben alakítottak át. Megszüntették például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, az adóhivatalt bevitték a minisztériumba, ahol egy politikai államtitkár kapta meg a vezetői posztot. A politikai vezetőkön túl a teljes személycserét szolgálta a közigazgatásban az indoklás nélküli felmentés, majd a bizalomvesztés, mint felmondási ok bevezetése, a szolgálati nyugdíj megvonása, a nyugdíj melletti foglalkoztatás megszüntetése a közszférában, kivéve persze az alkotmánybírókat, az állami vezetőket, a minisztereket, az államtitkárokat, a helyettes államtitkárokat, meg a gyevi bírót… De beszélhetnénk az önkormányzati rendszer fokozatos kiüresítéséről is. De hogy a kérdésére válaszoljak: önmagában az önálló közigazgatási bíróság léte vagy nem léte nem értékelhető. A közigazgatás feletti bírói kontroll számos szervezeti formában megteremthető. A lényeg, hogy legyen ilyen intézmény, és ez valóban elfogulatlan jogorvoslatot jelentsen az ügyfélnek a közigazgatással szemben. Ez pedig a közigazgatás bírák személyén és valódi függetlenségén múlik. Ebből a szempontból a kilátások nem valami bíztatóak. A hírek szerint az új szervezet főbírója Patyi András lesz. Talán már kevesen emlékeznek rá, de 2005-ben ő volt a Hegyvidéki Önkormányzat jegyzője, vagyis pontosan akkor, amikor a XII. kerületben engedély nélkül állították fel a turul szobrot. Közigazgatási hivatalvezetőként jó másfél évig küzdöttem ezzel a jogsértő helyzettel. A jegyző, köztudottan éppen az önkormányzati működés törvényességéért felel. A turul szobor esetében legalább két jogerős közigazgatási bírósági ítélet született, amelyet a XII. kerületi önkormányzat egyszerűen nem hajtott végre. Mindenki megítélheti, hogy miért pont Patyi András a legalkalmasabb a kormány szerint az országos közigazgatási főbíró tisztére.

Túllépve a magyar belpolitikán, az európai történések sem szívderítőek. Az Európai Unió mintha teljesen tehetetlen lenne azokkal az országokkal szemben, amelyek lépésről lépésre számolják fel a demokráciát.

A Financial Timesban a napokban jelent meg egy elemzés, amely arra a szomorú következtetésre jut, hogy az EU kicsit a Weimari Köztársasághoz hasonlít. Ott is megvoltak a demokratikus játékszabályok, Hitler végül is legális módon jutott hatalomhoz. Az Unió jóhiszemű emberek nagyszerű találmánya, a magam számára úgy szoktam fogalmazni: az integrációt az Örömóda nemzedéke hozta létre. A II. világháború nyomán jutottak arra a következtetésre, hogy össze kell fognia Európának, hogy ne ismétlődhessen meg az a borzalom ami, a nácik idején volt.

Sajnos a történelmi emlékezet halványul. Kísértetiesen ugyanaz a helyzet: a nacionalizmus, a neonácizmus, a populisták előretörése, a bűnbakképzés, a régi nemzeti sérelmek felemlegetése, a szomszédok egymás ellen uszítása, mind-mind visszaköszönő jelenségek.

És az sem új, hogy egy demokratikus intézményrendszer a hatékony védekezésre nincs igazán felkészülve. Nincsenek igazán szabályok arra, hogy a jogsértőkkel mit lehet, vagy mit kellene tenni, mert az Európai Unió jogszabályai nem arra készültek, hogy valamely tagállamban állami szinten intézményesítik a korrupciót Látszanak persze erőfeszítések, amelyeket pozitívnak tartok. De mintha Brüsszelben még mindig nem akarnák elhinni, hogy mi az, ami Magyarországon történik. Ezt azért mondom, mert

lennének eszközök már most is arra, hogy korlátozzák a populista szélsőségeseket. Például el lehetne indítani Magyarország és Lengyelország ellen egyszerre a 7. cikkely szerinti eljárást, amivel kivédhetnék az elvtelen vétó-szövetséget.

A döntések lassan érlelődnek az Unióban, ez igaz, de mégis optimista vagyok, mert ez a fantasztikus kísérlet, hogy szuverén nemzetállamokat összefogjanak egy föderális rendszerbe, történelmileg egyedülálló. A gazdaság Európában is sok ezer szállal fonódik össze, a több évtizedes szerves gazdasági fejlődés szinte lehetetlené teszi a szakítási kísérleteket. Az integráció erejét jól mutatja a britek helyzete. Nem akarok erős szavakat használni, de Nagy-Britannia mintegy két éve hülyét csinál magából; a kilépésből csak ők jöhetnek ki vesztesen. Ez a helyzet talán kijózanító lehet a közvélemény számára. Kijózanító lehet az is, ami Olaszországban zajlik. A győztes populisták komolytalan gazdasági programot hirdettek, éppen csak az ingyen sört nem ígérték meg. Egy olyan országban, amely a világ egyik legnagyobb adósságállományát görgeti, a GDP 132 százaléka az államadósságuk. Persze, ha Olaszország bedől pénzügyileg, az az Európai Uniót is magával ránthatja. Ezért is tartom nagyon jelentősnek, amit Macron kezdeményezett, és most már úgy néz ki, hogy Merkel is felzárkózik mellé. Talán létrejöhet egy költségvetési stabilizációs alap, ami sajátos biztosítási rendszert hozna létre a valutaövezeti tagállamok között, és amivel pénzügyi válságok idején hatékonyan lehetne élni.

Ez azt jelenti, ha ez létrejön, Magyarország a háttérbe szorul, nem?

Az nem zárható ki, hogy minden tekintetben tovább távolodunk a demokratikus és gazdag uniós tagállamoktól. Ebben is némileg sarkos véleményt képviselek.

Ebben is?

Igen, mert egyetértek azzal, hogy például a jogállamisághoz kellene kötni az uniós támogatásokat. Azt szokták erre válaszolni, hogy nem a népet kell büntetni. A Spiegel publicistája azonban éppen a közelmúltban írta: kedves európaiak tessenek felébredni, Magyarországon harmadszor választották meg minősített többséggel azt a kormányt, amelyik nyíltan Európa-ellenes, és szembe megy minden – számunkra fontos –demokratikus értékkel. Felejtsük el tehát azt, hogy létezik a gonosz kormány és a jó nép. Ez Magyarország esetében egyszerűen nem így van. Ez nem büntetés, hanem üzenet: ha a magatok erejéből nem változtattok ezen a helyzeten, akkor ennek lesznek hátrányos következményei.

Csak azt mondják majd önre, hogy hazaáruló, vagy nemzetietlen…

Én már ezt a bélyeget is többször megkaptam, jól elvagyok vele.

Visszatérve az Unióhoz: ön azt állítja, hogy lehetünk optimisták a jövőt illetően?

Igen. Sokszorosan igen. Furcsa lehet egy baloldali ember szájából, de a nemzetközi tőke érdekei is ezt erősítik. Populistaként szép dolgokat lehet ígérni a könnyen manipulálhatót választóknak. Trump is hirdethet nagy nemzetközi vámháborút, de eljön majd a kijózanodás pillanata, amikor például a Harley Davidson inkább elköltözik Thaiföldre, mert nem akarja a világhírű termékét sokezer dollárral drágábban adni. És ugyanez a helyzet Nagy-Britanniában: szerintem a May kormány bukása csak idő kérdése. Ha ugyanis nem lesz megállapodás a Brexitről, akkor a londoni pénzügyi szféra összeomlik, és mindenki menekülni fog Londonból.

Azok a nemzetállamot hirdető szélsőjobbos vezetők nem tudják szétverni az Európai Uniót?

Nem. Hadd mondjam megint az olasz példát: amíg az államkötvényeket megveszik, addig lehet minden problémát a menekültekre fogni. De ha már nem lehet a hatalmas államadósságot menedzselni, vagy a régóta válságban lévő olasz bankrendszer összedől, akkor a populistákat egyszerűen el fogja söpörni a népharag.

Orbán Viktor azt állítja, hogy Magyarország pénzügyileg stabil, nem szorul rá mások segítségére.

Az kétségtelen, hogy a Fidesz-kormány az elmúlt tíz évben egy dolgot vett komolyan, hogy Magyarország pénzügyi önállóságát növeljék, csökkentsék a külföldi hitelezőktől való függőséget. Arra figyeltek, hogy a maastrichti normák közelében maradjanak, egyébként pedig teljes gőzzel folyik a közpénzek magánosítása. Ezt teszik a forint gyengítésével is.

Nem azért gyengítik a forintot, hogy a gazdaságot ösztönözzék, hanem mert így lehet kivenni a Magyar Nemzeti Bank devizatartalékait árfolyamnyereség címén.

Ez folyamatosan zajlik. Magyarország tehát a pénzügyi függőség szempontjából nincs veszélyben, de versenyképességi és egyéb gazdasági szempontból messze elmarad még a V4-ektől is. Pénzügyi összeomlási veszély nincs, de ennek ez volt az ára: az állami közszolgáltatások, ld. oktatás, egészségügy tönkretétele, óriási pénzösszegek kivonása, annak újraosztása stadionok, kisvasutak és a gyorsan növekvő magánvagyonok javára. Borzasztó tehát a helyzet, de abban az értelemben nem reménytelen, hogy az európai gazdaságnak még mindig hallatlan ereje van, és ezt néhány populista demagóg nem tudja szétverni. Nehéz lesz a csatát megvívni, de én azok közé tartozom, akik bíznak az EU – sokszor bizonyított – megújulási képességében. 

Kétfarkú Kutyapárt: Ha nyerünk, Felcsúton mindenki gazdag lesz!

Kardos Ernő
-
0
Kétfarkú Kutyapárt: Ha nyerünk, Felcsúton mindenki gazdag lesz!

Mészáros Lászlóval szemben Mészáros Lászlót indítja a felcsúti polgármester választáson a Kétfarkú Kutyapárt. Kovács Gergő, pártelnök a leghatározottabban állítja a Független Hírügynökségnek, hogy az augusztus 12-i választáson Mészáros László lesz az új polgármester.

A népszerű viccpárt Felcsúton a Fideszével megegyező nevű jelöltet támogat majd. Tudnak majd különbséget tenni a két Mészáros között?

Reménykedünk! Egyébként Mészáros Laci nekünk már régóta passzivistánk, és amikor Mészáros Lőrinc őt jelölte Felcsútra polgármesternek, nagyon megörültünk.  Ez egyébként is egy komoly, visszautasíthatatlan ajánlat az ország leggazdagabb emberétől. Ezért aztán el is fogadtuk. Viszont most meglepődve halljuk, hogy a Fidesz ugyancsak egy Mészáros László nevű jelöltet állít a mi Lacinkra. De végül is állunk elébe.

Máris elkezdtük keverni a Mészárosokat. Tehát ön azt mondja, hogy Mészáros Lőrinc nem az eddigi helyettesét, Mészáros Lászlót, hanem az önök passzivistáját, Mészáros Lászlót jelölte?

Igen, ez nagyon is rendben való, mert igen rátermett ember a mi Lacink. De tudnia kell, hogy mindkét Mészárosnak van még egy keresztneve; a mi emberünk János, a versenytársa pedig István is. Így aztán könnyűszerrel meg lehet majd különböztetni őket.

Azért az egyik támogatójuk felvetette, hogy a szavazatok leadásakor tudja-e majd a tábor, hogy ki a Kétfarkú Mészáros?

Nem lesz gond, készülnek már az arcképes plakátok, amire természetesen ráírjuk majd, hogy „az igazi Mészáros László”! Remélhetően ez is segít majd, de a szavazólapon a mi Mészárosunk van elől. Így aztán abban reménykedünk, hogy a mi Mészárosunk is az ország leggazdagabb embere lehet, hiszen nekünk is szükségünk van egy komoly oligarchára.

Azt hallom, hogy hihetetlen sebességgel sikerült összegyűjteni a szükséges jelölést. Ez igaz?

Abszolút, két-három délután páran elmentünk Felcsútra, és Kétfarkú pólóban játszi könnyedséggel összeszedtük az aláírásokat. Igaz, arra vigyázni kellett, hogy az utcán elkerüljük a térfigyelő kamerák vizslató tekintetét. Miután nem akartuk, hogy a főutcán az arcfelismerő rendszer számon tartsa majd a támogatóinkat, ezért a néptelen mellékutcákba húzódtunk, ahol már nem féltek annyira, így aztán szívesen támogattak bennünket.

Azt tudja, hogy Mészáros Lőrinc televíziójában azt mondták, hogy fel kell pofozni azokat a gazembereket, akik megtévesztéssel akarnak hatalomra jutni?

Mi passzivistáink természetesen kutya pártos pólókban gyűjtötték az aláírásokat, elképzelhető, hogy az alpolgármester úr is ezt tette, ez valóban nem szép tőle. De végül is az sem fair, hogy ugyanolyan névvel indul, mint a mi jelöltünk. Remélem, nem éri őt ezért semmiféle atrocitás.

Jó ötlet ez a két Mészáros, de nem akartak inkább egy Mészáros Lőrincet jelölni?

Sajnos ilyen nevű ismerősöm nincs. Kivéve talán Mészáros Lőrincet, akivel gyerekkorunk óta jó barátok vagyunk. De hát ő azt mondta, hogy már nem szeretne a polgármesterséggel tovább foglalkozni. Már nem kifizető foglalkozás. De ez érthető is, hiszen az ország leggazdagabb embere ne egy 1500 lelkes kis települést vezessen, majd elindítjuk őt a fővárosban, vagy New Yorkban. Már tárgyalásban vagyunk az amerikai kutyákkal.

Beszéljünk a Kétfarkú Mészáros polgármesteri programjáról, mondana valamit a fontosabb ígéretekről? 

Szívesen. Felméréseink szerint az országban a legmagasabb egy főre jutó jövedelem az Felcsúton van. Mégis nagyon sok a szegény ember a faluban, mi tehát azt találtuk ki, hogy az összes felcsúti polgár vagyonát beadjuk a közösbe, s aztán egyenlő arányban elosztjuk a helyben élők között. A falu azonnal tele lenne gazdag emberrel.

Ez kicsit populista programnak látszik, de ma ez az európai megoldás. Gondolja, hogy nyernek?

Biztosak vagyunk benne. Nem szabad izgulni, mindenképpen Mészáros László lesz Felcsúton a polgármester.

Mi lenne, ha tényleg megnyernék a polgármesteri széket, nagyon megijednének?

Az biztos, hogy a stadiont azonnal meghosszabbítanánk a kisvasútig. Elég komoly vadkender ültetvényeket is találtunk Felcsút határában, erre rá lehetne építeni olyan szórakoztató iparágat, amely révén gyorsan felvirágoztatnánk a falut. De további komoly terveink is vannak, szükség is lesz ezekre, mert ma nagyon elhanyagolt a település. Aki ismeri, tudja, hogy omlik a bezárt bolt fala, lukas a buszmegálló teteje, tehát azért lenne mit csinálni.

Egyébként jó ötlet Mészáros ellen egy Mészáros indítása, de ez a Fidesznek is eszébe jutott Miskolcon, ahol a baloldali Erdei Sándorral – vagyis Rocker Zsolttival – szemben elindul egy jobboldali Erdei Sándor is. Mit szól?

MKKP

Ezért is furcsa, hogy Felcsúton meg csak egy Mészárost indítanak. Nincs jobb ötletük, úgy tűnik, hogy a hasonló nevű embereké a jövő Magyarországon.

Lehet, hogy önök kereshetnének egy saját Orbán Viktor nevű jelöltet?

Már keressük, mindenütt őt indítjuk majd. Tuti nyerő.

Ma a szombathelyi Fidesz iroda ajtajára a Kétfarkúak azt írták ki, hogy „Kivándorlást segítő szervezet!”

Persze, mert a KDNP szóvivője, Hollik István remek erkölcsi érzékkel kezdeményezte a civilek elleni matricázást. Szép gondolat, mert gyűlöletkeltő, s lám, a Sorosozás is milyen körültekintően kirekeszti a magyarokat, és ettől olyan szépen fejlődik az ország. Mi erre a hasznos kezdeményezésre akarjuk felhívni az ország figyelmét, mert az jól sikerült gyűlöletkeltés miatt százezer számra mennek el az emberek az országból. A továbbiakban nem csak a kivándorlást támogató Fideszre, hanem a vándorlást segítő szerkezetekre is felhívjuk a figyelmet!

Látom a pártjuk honlapján, hogy közhasznú tevékenységgel is foglalkoznak. Működtetnek egy demagóg kalkulátort, amelynek segítségével könnyen kiszámítható, hogy a felcsúti stadion 10 milliárdjából hány inkubátor, lélegeztetőgép, illetve mennyi autópálya épülhetne. Sokan használják ezt a szolgáltatást?

Nagyon sokan! Amikor ugyanis már a nyolcadik nulla is megjelenik egy számsor végén, akkor már az emberek nem tudják az összeget hová rakni. Pár tízezer vagy millió elköltése időnként jobban felháborítja a közönséget, mint a sok tízmilliárd.  Ezért mi ezzel a  szolgáltatással pontosan megmutatjuk, hogy mennyire hasznos a stadionok állandó építése, ahelyett, hogy az iskolákra, egészségügyre vagy az öregek nyugdíjára fordítanák azt a rengeteg pénzt.

Az igazi „magyar beteg”: az egészségügy

Somfai Peter
-
0
Az igazi „magyar beteg”: az egészségügy

Néhány nappal ezelőtt dr. Kökény Mihály, korábbi egészségügyi miniszter, a közösségi oldalán az ágazat jövő évi büdzséjével kapcsolatos aggályainak adott hangot. A költségvetési vita kapcsán úgy tapasztalta, hogy az egészségügy működése pénzügyi szempontból egy jottányit sem javul, holott a tárca vezetésében bekövetkezett tavaszi változások korábban másra engedtek következtetni. Dr. Kökény Mihállyal beszélgettünk.

  • Megorrolt valamiért Kásler miniszterre Orbán Viktor?
  • Többet kap ugyan az ágazat, de valójában mégsem 
  • Lesöpörték az ellenzéki javaslatokat, a kormánypártiak hallgattak
  • Jönnek a „kancellárok” a kórházak élére is?  

A sajtóban megjelent számok egyértelműen ellentmondanak annak, amelyet a bejegyzésében ön kifogásol. Az egészségügy nominálisan jövőre több pénzből gazdálkodhat majd. Akkor hol a probléma?

Az egész tárca nadrágszíján srófolnak jövőre egyet. Valóban száz milliárdos forrásnövekedésről beszél a kormánypropaganda a gyógyító-megelőző ellátásban és többet szánnak a gyógyszerkasszára is. Ez mind igaz, de a kórházi adósságok továbbra sem kezelhetők, számos kötelezettség és elvárás van a különféle szakterületek bérkorrekciójára. Mindezt levonva ez a százmilliárd gyorsan elolvad. És még valami: a költségvetést 315 forintos euró áron számolták, ami napokban már a 330 forintot is átlépte. Ez önmagában is nagyon meg fogja drágítani az amúgy sem olcsó műszer- és alkatrész beszerzéseket.

Ön szerint honnan hiányzik majd a legjobban a pénz?

Nagyon nehéz akár egyetlen területet is megnevezni, de a művese szolgáltatásoktól kezdve a házi ápolásán át egészen a népegészségügyig szinte bármelyiket megemlíthetném. Ezekre a területekre nominálisan sem terveznek többet fordítani, az áremelkedések pedig ide is begyűrűznek majd.

Beszélhetünk az egészségügyben speciálisan mérhető inflációról?

Ezt nemzetközileg is mérik. Magyarország az egyike azoknak a térségbeli országoknak, ahol a legnagyobb mértékű inflációval kell az ágazat esetében számolni.

Ennek van valami speciális oka?

Nagyon jelentős tételt képeznek a kórházak esetében a dologi kiadások, a gyógyszerek, a műszerek és a bennük lévő alkatrészek importhányada igen jelentős. Én ide sorolnám a kórházak eladósodását is: év közben halmozódnak a kifizetetlen számlák, aztán az év végén – többnyire egy állami beavatkozás nyomán – egyszerre törlesztenek. Ezt a beszállítók eleve bekalkulálják az áraikba.

Megemlíti, hogy a költségvetési vita kapcsán az ellenzék módosító javaslatait anélkül söpörték le, hogy akár csak megnézték volna, mi a javaslat lényege.

Ez úgy történt, hogy a bizottság vezetői bemondták a módosító javaslat számát és a kormánypárti képviselők máris leszavazták azokat.

Több száz javaslat került így a „kukába” egyetlen óra alatt.

A házszabály szerint ezek már a plenáris ülésre sem kerülhetnek be. Ha Kásler professzornak voltak is elképzelései, hogy az ágazat majd több forráshoz jut az ő vezetése alatt, ez illúzió maradt.

Volt ezek között olyan javaslatok is, amelyek nagyobb figyelmet érdemeltek volna?

Az ellenzéki pártok komolyan készültek erre a vitára, és megpróbáltak olyan átcsoportosításokat javasolni az adott fejezeten belül, amelyek az ellátás javára válhattak volna.

Például?

A gyógyító ellátásra, a háziorvosi rendszer jobb finanszírozására, és az Országos Gyógyszerészeti Intézet javára is több pénzt javasoltak volna átcsoportosítani. Ez utóbbi azért lett volna nagyon fontos, mert ezzel meggyorsulgatott volna az új készítmények bevizsgálása, törzskönyvezése.

Nálunk az Unióban példátlanul lassú az a folyamat, amellyel az új, innovatív medicinák zöld utat kaphatnak a bevezetésre. Még a V4-ekkel összemérve is több hónappal, akár évekkel lassabb a kelleténél.

 A bejegyzésében kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter költségvetési felügyelői rendszert vezet be a kórházaknál. Ön is tarthatatlannak nevezi a szüntelen eladósodást.

E mögött a döntés mögött az a feltételezés áll, hogy a kórházak nem tisztességesen használják fel azokat a forrásokat, amelyeket kapnak.

Az uniós országokban napi gyakorlat, hogy a kórházak szakmai és gazdasági vezetése elkülönítve végzi a dolgát.

A gazdasági vezetők nálunk is függetlenek az orvos-szakmai irányítástól, de most arról van szó, hogy az Államkincstár, vagy a minisztérium külső emberei kerülnek be a rendszerbe. Az egyetemek kancellári rendszerének egy változata ez, szűkítik a gazdasági vezetők hatáskörét, ők rendelkeznek majd teljhatalommal minden fillér elköltése felett.

Dr. Nagy Anikó államtitkár a napokban arról beszélt, hogy a minisztérium nem támogatja ezt az elképzelést, feltehetően más javaslatuk lett volna.

Úgy látom, a pénzügyminiszter akarata az erősebb, és ez nyilván a miniszterelnök tudtával alakul így.

Ördögtől valónak tartja ezt a rendszert?

Nem feltétlenül, de a kérdés nem az, hogy ki dönt a pénzek felhasználásról, hanem az, hogy egyáltalán hogyan akarja a kormányzat finanszírozni a gyógyító- megelőző ellátás kiadásait. A nemzetközileg bevált, de idehaza alul árazott,

az úgynevezett homogén finanszírozási rendszer az „igazi beteg”, mert nem fedezi a tényleges kiadásokat, manipulációra kényszeríti az intézményeket.

E téren is átfogó reformokra kellene elszánnia magát a kormányzatnak.

A harmadik kifogása az, hogy az Egészséges Budapest Program Dél-budai Centrum beruházást megvalósító részvénytársaságban az egészségügyért felelős minisztertől elvették a tulajdonosi jogok gyakorlását. Miért baj az, hogy a miniszternek nem kell a kivitelezés napi gondjaival szembesülnie?

A beruházás állami felügyeletét külön választották a szakmai területtől, ez utóbbinak az egészségügyi miniszter lett volna a gazdája. Ezt most a kancellária miniszter alá vonták, a Tétényi úti kórház igazgatója lett a miniszterelnöki megbízott. Ezzel – az én olvasatomban – az egészségügyi ágazat szakmai vezetőit „lealázta”, gyámság alá helyezte a kormányzat. Ha a már fent említett egyéb intézkedéseket is számba vesszük, akkor úgy tűnik, mintha az ágazat és maga a miniszter is, veszített volna a kormány szemében az érdekérvényesítő képességéből.

*

Dr. Kökény Mihály észrevételeit, és szerkesztőségünk kérdéseit eljuttattuk dr. Nagy Anikó államtitkárnak is. Várjuk az észrevételeit, esetleg a fent említett interjúban elhangzott állítások cáfolatait is. Amint megkapjuk a válaszokat, folytatjuk a témát.

Ha a jelenlegi rezsim tényleg stabil lenne, akkor nem lennének koncepciós perek

Kardos Ernő
-
0
Ha a jelenlegi rezsim tényleg stabil lenne, akkor nem lennének koncepciós perek

A koncepciós perek mai, és ’50-es évekbeli gyakorlatát és elméletét akarta összehasonlítani a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke, Donáth Ferenc, aki a szegedi börtönben interjút készített Czeglédy Csabával. Azzal a szombathelyi ügyvéddel, aki az ellenzék közös jogi képviselője volt. Czeglédyt ugyan márciusban egy napra szabadlábra helyezték, később éjszaka azonban ismét letartóztatták.  Donáth Ferenc egyébként a legkisebb fia idősebb Donáth Ferencnek, aki az ’56-os forradalmat követő Nagy Imre per másodrendű vádlottja volt.

 

A szegedi fogház a legszigorúbb börtönök egyike, a büntetés-végrehajtás vezetői könnyen hozzájárultak, hogy ne csak látogassa, de interjút is készítsen Czeglédy Csabával?

Váratlanul könnyen. Kérelmemre azonnal válaszoltak, és még a jogszabályban előírt mérlegelési idő előtt engedélyezték a látogatást. Előtte rögzítették a feltételeket, vagyis meghatározták az időpontot, jelezték, hogy a fogolynak is vállalnia kellett a találkozót, saját ügyéről persze nem beszélhetett, illetve kikötötték, hogy az elkészült interjút be kellett mutatni az országos parancsnokságnak.

Lehet, hogy azért egyeztek bele gyorsan a látogatásba, mert ön ismert és tekintélyes ember, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke. Ha megakadályozzák a börtönlátogatásban, az mégiscsak botrány, nem?

Nem hiszem. Ahol az engedélyt kiadták, nyilván tudják, hogy édesapámat, Donáth Ferencet ebben az országban kétszer is hamis vádak alapján ítélték el. De szerintem botránytól senki nem tart, a balhé az Orbán rezsim számára inkább kívánatos dolog.

Gondolja, hogy a büntetés végrehajtás vezetői döntöttek a börtönlátogatásáról vagy még feljebb?

Én a kérvényt az országos büntetés-végrehajtási intézet vezetőinek címeztem.

Ettől még születhetett döntés a politikai szférában, nem gondolja?

Nem tudom. Aligha Orbán Viktor engedélyezte a börtönlátogatásomat.

Az interjút kérő lapra ráírta, hogy azért keresi a börtönbe került képviselőt – aki az ellenzék közös jelöltje volt – mert a koncepciós perek mechanizmusát tanulmányozza?

Igen, egyértelműen jeleztem, hogy a Nagy Imre per hatvanadik évfordulója alkalmából szeretném összehasonlítani az egykori mártír miniszterelnök, és a mai koncepciós perek természetrajzát.

A hatóság ebben nem érezhetett némi kritikus felhangot?

Felhangról szó sem lehet. Egyértelműen kritikusan fogalmaztam, amikor levelemben a kommunista diktatúra, és mai koncepciós perek összehasonlításának lehetőségét kérvényeztem.

Ön tehát Ceglédy Csaba ügyét egyértelműen politikainak tekinti?

Igen! Feltétlen! Mégpedig koncepciós pernek tartom Czeglédy ügyét, mert épp úgy koholt vádak alapján indítottak eljárást ellene, mint annak idején az 50-es években, amikor a rendszer a politikai ellenfeleit a szocialista államrend megdöntésének szándékával gyanúsította meg. A különbség csak annyi, hogy ma Czeglédy ellen nem államellenes tevékenység, hanem gazdasági bűncselekmény a vád. Vádemelés nélkül lassan már több, mint egy éve tartják fogva, ami az előzetes fogva tartás törvényes indokain túl van. Fel sem merülhet a szökés, a bűnismétlés, vagy az összebeszélés lehetősége, hisz a munkatársait 12 hónap alatt számtalanszor kihallgathatták, a bizonyítékokat begyűjthették. A vád adócsalás, a gyanúsnak nevezett vállalkozások pedig már régen nem is működnek, a vádhatóság mégis indítványozta a további előzetes fogva tartást.  Ez is igazolja, hogy az eljárás mögött politikai cél fogalmazódik meg.

Azt tudjuk, hogy ügyvédként Czeglédy sok borsot tört a regnáló kormány orra alá. Ő harcolta ki a trafik-akták nyilvánosságát, neki köszönhető, hogy a TAO pénzekről kimondták, hogy közpénz, tehát nyilvánosan kell kezelni. De Czeglédy képviselte az ellenzéket a választási irodánál kialakult „kopasz-botrányban”, ő védte a történelemhamísítónak tartott Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozókat, s persze vezető ellenzéki politikusokat is. Gondolja, hogy ez az igazi bűne?

A kormányzati propaganda nem egyszerűen a szocialistáknak, vagy a baloldalnak nyújtott jogi tevékenységről ír. Sokkal inkább a Gyurcsány Ferenccel kialakult személyes kapcsolatát emlegeti, ezért kell tehát bűnhődnie. Olyan vallomást akarnak Czegléditől kicsikarni, amely terhelő adatokat tartalmaz az egykori miniszterelnökről. Vagyis Czeglédy Csaba hasonló helyzetbe került, mint korábban a Sukoró-ügyben Császy Zsolt, vagy Tátrai Miklós, akik elutasították a vádalkut, mert nem kívánták a hatalom Gyurcsányra vonatkozó igényét teljesíteni.

Tudja ezt az állítást bizonyítani is, vagy csak a kormányzatot szolgáló sajtó találgatásai alapján állítja?

Ez akkor válik teljesen bizonyossá, ha majd fordul a kocka, és Polt Péter a bíróságon tett vallomása is megerősíti a perbefogottakat.  Addig csak azt tudjuk biztosan, hogy a három fogoly, tehát Czeglédy, Császy és Tátrai nyilvánosan kijelentették, hogy ajánlatot tettek nekik, s ha az egykori miniszterelnökre, Gyurcsány Ferencre terhelő vallomást tesznek, akkor az ő ügyüket a továbbiakban nem vizsgálják.

Mielőtt Czeglédy Csabát meglátogatta a szegedi börtönben, arra világosan felhívták a figyelmét, hogy a fogoly nem beszélhet saját ügyéről. Könnyű volt így összehasonlítani a mai koncepciós pereket az ’50-es években zajló kirakatperekkel?

Czeglédy ügyét a családomon belül megismert, illetve átélt büntetőperekkel hasonlítottam össze. Édesapám, Donáth Ferenc másodrendű vádlott volt a Kádár -, illetve a Nagy Imre perben is. Mind a kettőben az előzetes fogva tartás alaposan elhúzódott, a Kádár per előtt a vizsgálat ’50 decemberétől ’51 szeptemberéig tartott, a Nagy Imre per előtt 1957 április elejétől, 58 június közepéig húzódott. De még így sem mertek nyilvános tárgyalást tartani, mert féltek a blamázstól. Végül ezek zárt tárgyalások voltak, ugyanis többé már nem merték megismételni a Rajk per nyilvánosságát. Már ezekben a perekben is alkalmazták azt a módszert, hogy ha a vádlott nem ismerte el a bűnösségét, akkor bevitték a családját, Kádár- per előtt letartóztatták anyámat, és az ö szüleit, s fél éves gyereküket álnéven csecsemőotthonban eltüntették. Nagy Imre per előtt a határon túl tartott minket fogva a KGB; a feleséget, mind három gyereket, és apám anyját is.  Ez a vádhatósági fogás visszaköszön Czeglédy ügyében is.  Testvérét, és annak feleségét is előzetesbe zárták. A hozzátartozók jogtalan fogva tartásával nyilvánvalóan megtörni akarják a vádlottat, s ezzel akarnak tőle beismerő vallomást kicsikarni.

Nem érzi túlzásnak, hogy a rákosi rendszert, az 56-os kádári megtorlást próbálja hasonlítani Czeglédy ügyéhez, aminek talán vannak politikai felhangjai, de talán mégsem egy megtorló rendszer büntető akciója?

Azt nem állítom, hogy a mai koncepciós per ugyanaz, mint az ötvenes években volt, és az ügy kárvallottja, Czeglédy Csaba sem állítja ezt. A büntetés-végrehajtás például nem hozható közös nevezőre az ötvenes évekkel, amikor az elítéltet nemcsak őrizték, hanem gyűlölték is. Czeglédy szerint a jelenlegi őrzése rendkívül korrekt. Erre utal maga az is, hogy az interjú elkészülhetett.

Ugyanakkor az utóbbi években a demokráciából haladunk egy olyan autoriter – ha tetszik – illiberális társadalmi berendezkedés felé, amelyben a hatalmi ágak megosztása megszűnőben van. Egybefolyik a törvényhozó és a végrehajtó szerepe, s lassan a bírói szerep is. Ami lehetővé teszi, hogy egyes büntetőügyek a politika érdekeit szolgálják, független attól, hogy tudják-e bizonyítani a vádlott terhére rótt bűncselekményeket, vagy sem.

Az egyértelműen állítható, hogy az ügyészség mentalitása ma is hasonló, mint az ’50-es években. A vádhatóság személyi állománya évtizedekkel ezelőtt is vitatható színvonalon dolgozó, gyorstalpalón képzett, vagyis felkészületlen állomány volt. Akadtak régi, gyakorlott figurák is, akik a világháború alatt katonai eljárásokban vettek részt, később ügyészként mindent teljesítettek, amit elvártak tőlük. Az ügyészség állománya ma sem megfelelő, a bizonyítékok begyűjtése helyett igyekszik kikényszeríteni a vallomásokat. Mivel a testület hagyományosan parancsuralmi rendszerben működik, feltehető, hogy Polt Pétertől sem áll távol a vallomások kicsikarása.

Viszont rendkívül komoly a vád, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt nyomoznak. Biztos benne, hogy mindezt Czeglédy nem követte el?

A vád az egykori koncepciós perekben is egetverő volt. Ahogy az az ’50-es években, ma is változékony tartalommal. Ezért is gyanús az egész ügy! A Czeglédyvel szemben megfogalmazott, és publikált adócsalás olyan időszakra vonatkozik, amikor Czeglédy folyamatosan az adóhatóság ellenőrzése alatt állt. Viszont a nevezett időszakban az adóhivatalt nem jelzett semmilyen kivetnivalót.

De érdemes az ügy makói szálára is figyelni. A vádhatóság az ítélethozatali tárgyaláson – három év után! – ejtette a vádat a helyi iskolaszövetkezet vezetői ellen. Cserébe az egyikőjük Czeglédy ellen vallott! Nyilvánvaló vádalku jött létre. Sajnos a mai vádhatóság magatartása nagyon emlékeztet arra, ami az ’50-es évekbeli ügyészségen folyt.

Változtatgatott gyanúsítás alapján előzetes fogságba vétel, önkényesen elhúzódó vizsgálati fogság, a hozzátartozók letartóztatása, lakóhelytől távoli, önkényesen kijelölt ügyészséghez, illetve bírósághoz áthelyezés; a törvényes bírótól való ügy elvétel, a politikai érdekek kirajzolódása, utal az ügy koncepciós jellegére. Czeglédy Csaba eljárása nem az első eset. A Fidesz rezsim időszakában például a felmentéssel zárult a Hagyó, a tábornokok, a Szilvássy és a titkos szolgálati vezetők ügye, illetve Dávid Ibolya és Herényi Károly ügye, a moszkvai Kereskedelmi Kirendeltség ügy. De a Moszkva téri posta palota, tehát Szabó Pál és társai ügy; mind politikai igényre született eljárások voltak.  Ezekből az leszűrhető, hogy maga a vizsgálat a meghurcolás, a büntetés.

Az ügyészség kérésre a bíróság a héten hosszabbította meg Czeglédy előzetesét. A bírói hatalmi ágról pedig maga az érintett mondja, hogy még tartja magát, tehát függetlennek tekinthető. Ön szerint nem?

Ne felejtse el, hogy a jogi végzettségű Czeglédy Csaba az egész bírói hatalmi ágról nyilatkozott pozitívan. Aki azonban kiadta az engedélyt az ő előzetes fogva tartásának meghosszabbítására, az egyetlen bíró. Nevezetesen a szegedi nyomozati bíró, aki már egy éve folyamatosan notóriusan meghosszabbítja a fogva tartást, „mindent a vádnak, semmit a védelemnek” címmel.

Normális körülmények között a bírónak azt kéne mérlegelni és elérni, hogy a nyomozás haladjon, tehát a vádhatóság operativitása fennmaradjon, tehát képes legyen az ügy szálait kibogozni. Másrészt pedig azt – ami az igazságszolgáltatás alapelve – hogy az ártatlanság vélelmét fenn kell tartani addig, amíg a bíróság el nem ítéli a gyanúsítottat. A mérleg két serpenyőjét kéne egyensúlyba hozni, ehelyett érzésem szerint csak az egyik oldalt engedik szélsőségesen érvényesülni.

Én hiszek Czeglédy Csaba ártatlanságában. De függetlenül az én szimpátiámtól, alapvető jogelv, hogy elmarasztaló bírói ítéletig mindenkit, aki nem tesz beismerő vallomást, megillet, hogy feltételezzék róla az ártatlanságát. Az ártatlanság vélelme alapvető jogelv, amit teljesen kiüresít, ha az előzetes fogva tartás, aránytalanul kínzó, és büntetés jellegű.

Annyi tudható, hogy Czeglédy mindeddig nem tett önmagára terhelő vallomást.

Sem önmagára, sem Gyurcsány Ferencre…

Czeglédy hogyan viseli a helyzetet, a tartós fogvatartást?

Lassan több, mint egy éve börtönben van. Az állapotát, lelki egyensúlyát jónak találtam. Tiszta gondolkodás jellemzi, átlátja a helyzetet, a részleteket is követi, stabil, érzelmileg is egyensúlyban van. Olvas, gondolkodik.

Ugye az minden előtanulmány nélkül állítható, hogy a politikai pereket koholt vádak alapján indítják. Az édesapja esetében évtizedes börtön lett a következmény, de mi lehet a kifutása a Ceglédy pernek?

Az édesapámat az 50-es években összesen a két perben 26 évre ítélték, és 7,5 évet ült, többnyire magánzárkában. Manapság az igazi büntetés az előzetes fogva tartás, amikor az áldozatokra lehet engedni a kormányzat kezében lévő sajtót. Így százszor el lehet mondani, hogy hat- milliárdos bűncselekményről van szó. Sőt, ezt évekig lehet ismételni. Addig szolgálja egy koncepciós ügy a politikát, amíg a kormányzati propagandának hasznos. Aztán a többi már kevéssé érdekes a hatalom számára.  A büntetés pedig a lefolytatott eljárás. Így van ez Császy Zsolt, illetve Tátrai Miklós esetében is. Az ő ügyük 2010 táján kezdődött, évekig tartó eljárás után a másodfokú – tehát a jogerős bírói ítélet szerint – még felmentették őket, mert ártatlannak bizonyultak. A harmadfokú bírói eljárással sikerült két év körüli büntetést kiszabatni, de már mindketten otthon vannak. Tehát ma a hatalom nem nyugszik addig, amíg politikai célját el nem éri, s el nem jut a tárgyalásig. Maga az ítélet végrehajtás a rezsim számára már csak „ráadás.”

Czeglédy Csaba keserűen jegyzi meg az interjúban, hogy a történelmet a győztesek írják, vagyis ezzel mintha belenyugodott volna a sorsába, hisz a jelenlegi kurzus tartósnak látszik.

A jelenlegi rezsim egyáltalán nem annyira stabil, mint amennyire látszik, különben nem lennének koncepció perek. A politikai perekben az ítéletet végső soron nem a bíróság, hanem a történelem hozza meg.

Az ötvenes években is születtek ítéletek mindenféle vallomásokra alapozva, de Sztálin halála után a rezsim egy pillanat alatt meggyengült. A politikai perekre az jellemző, hogy a széljárás változtatásával a vádhatóság is megpróbálja a magatartását változtatni. A diktatúrák egyébként soha nem stabilak, csak annak látszanak. Ezt megtapasztaltuk az ötvenes években is, amikor a hatalmon lévők magatartása az egyik pillanatról a másikra megváltozott.

Ennyi barommal még nem volt dolgom

Bóta Gábor
-
3
Ennyi barommal még nem volt dolgom

Farkasházy Tivadar humorista szerint, az a legszörnyűbb a mostani helyzetben, hogy a szétesett, egymással marakodó ellenzék tagjai, akiket igen sokan képességhiányosnak tartanak, még mindig intellektuálisan felette vannak a hatalmon lévőknek.

  • Humorral a hatalom fölé lehet kerülni.
  • Sok helyről kitiltanak minket.
  • Bosszantja őket, amit csinálunk. 
  • Egy részüket megvásárolták, másik részük egymással marakodik. 
  • Ez a gittegylet.

Eldurvultattak címmel pár hónapja volt egy írásod Orbánról. Eldurvulva maradtál?

Igen.

Ez azt jelenti, hogy keményebben beszélsz, egyfolytában dühös vagy, könnyebben felhúzod magad?

Egyáltalán nem vagyok dühös, mert az árt az írásnak. Ezt Megyesi Gusztávtól tanultam. Régóta vallom azt, ha demagóg és populista módon támadnak minket, engem, akkor nem lehet disztingváltan reagálni. Az óriási média- és a gazdasági fölényben lévőknek nehéz mindig úri módon válaszolni. Most nézem, sokakkal együtt a világbajnokságot.

Óránként kell hazug híreket hallgatnom az M4-esen. A világon nincs egyetlen olyan sportcsatorna, amelyik ezt meg meri tenni, még Észak-Koreában sem.

Nemcsak, hogy állandóan migráns híreket tesznek a sportadások közé, hanem azok többször még hazugok is. Akkor miért gondolkodjam azon, hogy a mondatom 100%-ig megfelel-e a gentlemen’ s agreement szabályainak. Erre céloztam az általad említett kis írásban. Nem helyes, amit ajánlok, de, ha néha az ember átlépi azokat a korlátokat, amiket korábban még nem lépett volna át, akkor azt igencsak bocsánatos dolognak látom és egyáltalán nem bűnnek.

Milyen korlátokat léptél át?

Például a demagógiát felhasználom a Hócipőben. Azok az emberek, akik megtipornak, kisemmiznek minket, akik, hogy magamról beszéljek, kinéztek a rádióból, ahol 33 évet húztam le, nem engednek be a tévébe, ahol szintén tettem egyet s mást, elzárnak mindentől, nem érdemelnek mást. Futballistaként például nem mehetek be különböző városokba, mert a polgármester letiltja a csapatot. Akik ezt csinálják velem, azokkal miért legyek mindig udvarias?

Nem hívnak az úgynevezett közszolgálatba?

Az úgynevezett ellenzéki televíziókba sem hívnak, amiket szintén megvett a Fidesz. El akarom kerülni, hogy panaszkodjam, de a saját dolgaimat jobban ismerem. Vagy itt van Havas Henrik és Nagy Bandó András meghurcolása. Vagy ahogy Schilling Árpád elment az országból. De nem akarom hozzájuk hasonlítani magamat, mert a humorista másként gondolkozik. Mi mindent fordítva látunk, ezért szoktam azt mondani, hogy ez egy ritka betegség. Emiatt kevesek szakmája ez. Ha támadják, attól a humorista kedvet kap, és ha valami baja van, akkor elkezd gondolkodni, hogy ennek mi az előnye. Ez az embernek megsokszorozza, a korára való tekintettel, már elég kevés erejét.

Milyen előnyöket látsz?

Hát például életemben ennyi barommal még nem volt dolgom. Pedig azért a szocializmusban is akadt belőlük.

Most a Hócipő dúskál a témákban, amíg teheti.

De akkor te kiugorhatnál a bőrödből a boldogságtól.

Kiugorhatnék, csak 2010 óta egy hirdetés nem volt a Hócipőben, és elő sem merik venni az emberek, sokan azért nem fizetnek elő rá, és az újságosnál veszik, mert már attól is félnek, ha bedobják a postaládájukba, s azt meglátják a szomszédok. Akkor hogyan ugorjak ki a bőrömből a boldogságtól? Ettől inkább most ordítani kéne! Ez ilyen kettős dolog, hogy jó is meg rossz is.

Miközben azért azt nem lehet mondani, hogy tobzódik a humor az országban.

Szerintem tobzódik, amikor nekem azt mondja valaki, hogy nincsenek manapság viccek, azt javaslom az illetőnek, hogy menjen fel az internetre és ha valaki csinál valami baromságot, akkor egy óra múlva huszonöt mémet láthat róla. Virágzik a politikai vicc, csak most az interneten és mémnek hívják. Nem beszélve Bödőcsről meg KAP-ról, Kovács András Péterről. Igenis van humor és azért dolgozom szívesen együtt azzal a néhány emberrel, akik még erre adják a fejüket a Hócipőben, mondhatni éhbérért, mert nagyon örülnek neki az olvasók. Egy pillanatra szabadnak érzik magukat. Humorral a hatalom fölé lehet kerülni. Ha beülsz a moziba, Chaplinnek drukkolsz és nem a két méteres, 120 kilós rendőrnek, aki megpróbál elbánni vele. Chaplin el is esik, megüti magát, de nem őt nevetjük ki, hanem neki drukkolunk. A humornak van egy ilyen, több évezrede ismert felszabadító hatása.

Félig-meddig Chaplinnek érzed magad?

Ez most nagyképűségnek hangzik, mert az egyik legnagyobbat hoztam példaként, de dramaturgiai szempontból annak érzem magam, ugyanis ezek ősi szabályok, azzal, hogy sok helyről kitiltanak minket, hogy lehetetlenné teszik a működésünket, pedig nem akkora a példányszámunk, hogy erre okot adna, ez igenis azt jelenti, hogy bosszantja őket, amit csinálunk.

Csak egy friss példa, az a néhány másodperces videó jelenet, amiben Orbán Viktor leporolja az öltönyét, megigazítja a nyakkendőjét és megpróbál beszédbe elegyedni a nevetgélő Merkellel és Macronnal, akik ügyet sem vetnek rá, és amikor azt látják, hogy ő megpróbál harmadikként ott állni, hátha jön valami udvari fotós, és akkor láthatjuk Európa három mai nagyhatalmát, német, francia és magyar urát. De ekkor a másik kettő ellép tőle, de nem mennek a dolgukra, hanem három méterrel odébb megállnak és tovább folytatják a beszélgetést, hát ebben a rövid videóban minden benne van.

Nem abnormális az, hogy minden tele van Orbán Viktorral? Rögtön a mi beszélgetésünk is, pedig nem is ezzel kezdtem. Szokták mondani, hogy vannak olyan boldog országok, amelyekben az emberek egy része azt sem tudja, hogy ki a miniszterelnök.

Bocsánat, de ezt nem mi csináljuk, ő telepedett ennyire ránk, mi ennek a kárvallottjai vagyunk, mi csak megpróbálunk néhány vidám percet okozni azoknak, akiknek a kezébe kerül a Hócipő.

Egy rakat pártpolitikus érezhetően direkt mond valami baromságot azért, hogy figyeljenek rá. És ilyenkor rendesen ugrik is a média, holott normál körülmények között ezek a blőd kijelentések akár mínuszos hírek sem kellene, hogy legyenek.

Nem, nem, most tévedsz. Nem direkt mondanak baromságokat, hanem olyanok. Az a legszörnyűbb a mostani helyzetben, hogy a szétesett, egymással marakodó ellenzék tagjai, akiket igen sokan képességhiányosnak tartanak, még mindig intellektuálisan felette vannak a hatalmon lévőknek. Ha megnézed a sokat emlegetett Bibó kollégiumot, akkor Kövér gyakorlatilag félre van állítva, Áder ki lett küldve Brüsszelbe, Deutsch egy Twitter-huszár lett, Szájer is kint van Brüsszelben. Jóformán Handó Tündén kívül senki nincsen döntési helyzetben, Stumpf, Navracsics, Pokorni már otthagyta Orbánt, most Budai Gyulák, Németh Szilárdok, Tállai Andrások, Semjén Zsoltok, Szijjártó Péterek veszik körül. Bármelyik ellenzéki párt kiállít egy ilyen csapatot.

Ha igaz, amit mondasz, akkor miért nem tudja őket könnyedén lesöpörni az ellenzék?

Miért?! Hát egy részüket megvásárolták, másik részük egymással marakodik, és őrzi a kis szemétdombját. Balatonszárszó egyik állandó témája az volt, amit összefogásnak neveznek. Tulajdonképpen nem a Fidesz csukta be a nálam nyaranta Balatonszárszón megszervezett rendezvényt, hanem az ellenzék. Azok a fiatal titánok, akik sorra gúnyolták ki az erőfeszítéseimet. Nem az volt a baj, hogy nekik nem tetszett, hanem hogy nem csináltak helyette másokat. Öt embert tudok mondani, akiknek nagyon figyelem az erőfeszítéseit, Gulyás Márton, Juhász Péter, Hadházy Ákos, Mellár Tamás és Márki-Zay Péter személyében. Külön-külön-külön, egy-egy ember.

De miért képtelen összefogásra az ellenzék, amikor a másik oldalon összezárt sorokat látunk?

Azért, mert az ellenzék tagjai a másikban rendszeresen azt nézik, mit követett el, ami miatt alkalmatlanná vált – nem mondom az összefogást, mert az már szitokszóvá vált – az együttműködésre. Hát nézd meg, mit csinál az LMP! Visszaminősíti kis betűvel írt nemecseknek Hadházy Ákost, az utóbbi évek leghatásosabb ellenzéki politikusát, az uniós pénzek lenyúlásának rendszeres feltáróját?! Hát van ilyen? Hát ezt olvastuk már Molnár Ferencnél A Pál utcai fiúkban, ez a gittegylet. Nemecsek csupa kis betűvel, hadházy ákos csupa kis betűvel. Hát ez egy vicc!

Van egy olyan mondatod, hogy „ a jövő befejeződött, a múlt meg elkezdődött”. Ez azt jelenti, hogy nekünk annyi, kampec, húzhatjuk le a rolót?

Nekem valószínűleg már igen! Persze nem adom fel, a választás után 101 pontban megpróbáltam összegyűjteni azokat a hibákat, amelyek a kétharmados többséghez vezettek, és azt a 48 teendőt, amik esetleg Orbán bukását, de legalábbis alapos gyengülését okozhatják. Most a Hócipőben 13 pontos tanácsokat adunk az ellenzék különböző csoportjainak, hogyan tehetik magukat még jobban tönkre. Visszavonultam oda, ez egy végvár. Aminek az a baja, hogy nem követheti az ellenséget, ha az odébb áll. Megjegyzem,

annak is utánanéztem, hogy mi lett az egri hősökkel. Dobót lecsukták, mert nem tudott elszámolni a lőszerekkel, Bornemissza Gergelyt elfogták, bezárták a Jedikulába, ott halt meg, Mekcseyt meg egy kocsmai verekedésben agyonverték. Tehát ez sem olyan szép, mint ahol Gárdonyi abbahagyta.

A Hócipő is egy végvár. Aki nagyon felmászik, azt megpróbáljuk lelökni Para-Kovács Imrével, Váncsa Istvánnal, Smuzewitz Ilonával, Marabuval. Remek kis csapat. Amíg csinálhatjuk, csináljuk.

1...8910...269. oldal a 26-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan