Orbán Ráhel lendíthet a turizmuson

0
580
FH

Dr. Róna Iván négy évig vezette a Magyar Turizmus Rt.-t. A Független Hírügynökségnek adott interjújából kiderül: Orbán Viktor lányának élénk érdeklődése a turizmus iránt nagyot lendíthet az iparágon. 

  • A turizmus nem független a politikától
  • Korábban egyetlen kormány sem tartotta fontosnak
  • A családi érdekeltség csak segít a szakmának
  • Nyolcezer milliárd forint fejlesztésre
  • Rogán Antal kezében van a döntés

Hány évig volt a Magyar Turizmus Rt. vezetője?

Négy évig voltam a csúcson, de a turizmussal korábban is foglalkoztam, hiszen én voltam a varsói képviselő, amikor a nagy korszak kezdődött, a kilencvenes évek második felében. Akkoriban vagy húsz országban nyitottak képviseletet, így kerültem Varsóba. Gondolom azért oda, mert én ott végeztem az egyetemi tanulmányaimat. 2001-ig voltam ott, aztán pedig átmentem Berlinbe. 2006-ban jöttem haza, akkor ajánlották fel a Turizmus Rt. vezérigazgatói posztját. 

Szép ugrás…

Lehet, de én nem nagyon akartam elfogadni az ajánlatot, mert azt tapasztaltam, hogy másfél évnél tovább senki nem húzza ebben a pozícióban. Én szeretek szabadon dolgozni, így aztán nem akartam olyan munkahelyet, amely bár az legmagasabb turisztikai pozíció, vagyis nem politika poszt, de azt is tudtam, hogy nem teljesen független a politikától.

Mi az, amit ön, mint vezérigazgató hozzátett a turizmushoz. Aztán majd a politikáról még beszélgetünk…

 Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy azt a szervezettséget a turisztikai marketingnek külföldi és belföldi viszonylatban, amelyben a turizmus szereplői, vállalkozások, kis és nagyvállalatok nyugodtan tudtak csatlakozni a Turizmus Rt. programjához, akciótervéhez. Ha ugyanis ezt megtették, akkor azon a területen, amit főcsapás irányként kijelöltünk, akkor biztosan bevétel többlethez jutottak.

Említette, hogy az iparág valamelyest független, de teljesen soha nem független a politikától…

Igen, ez így van.

Gondolom ez elsősorban attól függ, hogy az adott kormány mennyire tartja fontosnak a turizmust, és azon belül is hova helyezi a hangsúlyt.

Igen, ez is igaz.

Nekem úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány, kiváltképp azóta, amióta a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel ilyen élénk érdeklődést tanúsít a turizmus iránt, sokkal kiemeltebben keresi ezt az iparágat, mint az elődök.

Ugyanezt mondom én is. Lehet az embernek eltérő politikai nézete, irányultsága, de ha a szakmájáról van szó, akkor abszolút függetlennek kell lenni, és így is kell nézni a folyamatokat.

Korábban a turizmust egyetlen kormány sem tartotta fontosnak;

sem az első Orbán-, sem a Horn-, sem a Medgyessy-, sem pedig a Gyurcsány-kormány. Szavak, lózungok voltak, de igazán nem tettek hozzá különösebben semmit. Annak ellenére nem, hogy már akkor is a GDP hozzávetőleg tíz százalékát termelte a turizmus, és a foglalkoztatottaknak is közel tizenhárom százalékát a turizmusban foglalkoztattak tettek ki. Ennek ellenére, mint említettem, a korábbi kormányok nem sokat foglalkoztak ezzel. Az iparág a futottak még kategóriába tartozott. Legfeljebb néhány szép mondatot fordítottak rá, ténylegesen pedig elhanyagolták. A változást 2010 után észlelhettük, személyes és családi érdekeltségek folytán, de ez számunkra mindegy, a fordulat a fontos. 2017-ben pedig már egy nagyon nagy ívű stratégia készült, és én biztos vagyok benne, hogy 2030-ig meg is fog valósulni.

Itt is 2030-ig tervez Orbán Viktor?

Igen, olvasható a terv, amelyben több mint nyolcezer milliárd forint értékű fejlesztéseket irányoztak elő, meghatározták a fő csapás irányát is.

Az mi?

Az, hogy a tíz, tíz és fél százaléknyi GDP arányról tizenhat százalékra felfejlesszék a turizmust.

Konkrétumot is tud mondani?

Hogyne. Például ÁFA- csökkentés a szállodáknál. Erről korábban is mindig beszéltek, de soha nem valósították meg; Európában csak három helyen magasabb, mint nálunk, mindenhol másutt sokkal alacsonyabb, mint nálunk. Azokban az országokban, ahol tényleg fontos a turizmus, ott jelentősen alacsonyabb a forgalmi adó, ráadásul folyamatosan tovább csökkentik, mint például most az osztrákok. Ez a versenyképesség szempontjából rendkívül fontos. Nem csak azért kell csökkenteni az ÁFA-t, és ezért kértük mi már 2006-ban, hogy ezt tegyék meg, mert akkor több pénz marad fejlesztésre, hanem azért, mert a versenyképességünk a béka feneke alatt volt a környező országokhoz képest. Most úgy látom, hogy végre nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is fontos lesz a versenyképesség növelése. Biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül akár öt százalékra is csökkenhet az ÁFA.

A szakemberek érzik azt, hogy a miniszterelnök lánya fontosnak tartja, hogy kellően eufemisztikusan fogalmazzak, a turizmust?

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Közvetlenül nem érezzük, de a szakmának ez nyilvánvalóan nem rossz. Lehet persze ezt erkölcsileg, vagy bármilyen oldalról bírálni, de én nem úgy tekintek erre, mint egy családi érdekre, hanem, mint a turizmus érdekére.  Vagyis, ha van egy befolyásos valaki, aki érdekeket tud érvényesíteni – korábban nem volt ilyen, most van -, akkor jobb irányba tudnak fejlődni az ügyeink. Hogy most ezt az embert Orbán Ráhelnek hívják, vagy egy elkötelezett miniszternek, az mindegy.

Nem tudom hallott-e arról az iparági pletykáról, hogy a turizmust – talán épp a miniszterelnök lánya miatt – még jobban be akarják a miniszterelnökség alá húzni?

Már most is így van.

A Magyar Turizmus Ügynökség most sem egy független szervezet, mellesleg sohasem volt az.

A harmadik Orbán-kormány idején a Fejlesztési Minisztériumhoz tartozott és Seszták miniszter felügyelte. Azzal, hogy most egy olyan vezérigazgató került az ügynökség élére, aki nagyon szoros kapcsolatokat ápol a politikával, miáltal nem közvetlenül a miniszterével egyeztet, hanem esetleg feljebb, az önmagában nem biztos, hogy rossz.

Kiről is beszélünk?

Dr. Guller Zoltánról, aki korábban a Nemzeti Üdülési Alapítványnak volt az elnöke, onnan került át a vezérigazgatói posztra.

De ez nincs becsatlakoztatva közvetlenül a kormányfő alá?

Rogán Antalhoz tartozik, de több helyre is be van csatlakoztatva. De

a döntéseket a Rogán-féle csapat hozza meg.

Ők határozzák meg tehát a fő csapásirányt.

Ez mit jelent? Hogy mit fejlesztenek, melyik régiót?

Igen, bár ők már nem régiónak nevezik, hanem desztinációnak.  2010 után mindent megváltoztattak, minden kifejezés új lett. Most három igazán kiemelt desztináció van: a Balaton és környéke, ebbe Hévíz is beletartozik, a  Fertő tó, tehát a nyugat-magyarországi desztináció, illetve Tokaj és környéke, amibe Nyíregyháza is beletartozik.

Budapest nincs benne?

Azért nincs benne, noha a turizmus bevételeinek több mint hatvan százaléka Budapesten keletkezik, mert a magyar főváros, a fejlettsége miatt, nem kaphat uniós támogatást. Ugyanakkor az előbb említett területek hozzá tudnak jutni jelentős uniós forráshoz, fejlesztési pénzekhez. Tokaj és környékének például, a halmozottan hátrányos helyzet miatt, kevesebb önrészt kell hozzátennie az uniós fejlesztési pénzekhez.

Ez a turizmus szempontjából jó koncepció, hogy Tokajt és környékét ilyen kiemelten kezelik?

Ezen lehet vitatkozni, nyilván volt benne szubjektivitás is, igazában nem tudom, hogy miért pont ezeket a desztinációkat emelték ki.  Nyilván volt is zúgolódás miatta; azok, akik nem kerültek be a kedvezményezettek közé, hangot is adtak ennek. De ez a döntés megszületett, ezekre a helyekre fognak komoly összegeket fordítani.

Arra van esély, hogy a Balatonból egy tizenkét hónapos desztinációt csináljanak?

Ezt én csak egy álomnak tartom, nem tudom elképzelni. Ehhez sokkal nagyobb összegeket kellene befektetni.

Hogy alakul át a turizmus, az igény, az érdeklődés?

Az emberek ma már az élményt keresik.

Most már kevés a jó szálloda, vagy a jó panoráma.

Ilyen sok helyen van. Élményt kell nyújtani a turistának, olyat, amely őt oda csábítja, és visszacsábítja. Mit jelentenek ezek? Fesztiválokat, kultúrát, sportot, gasztronómiát; nagyon sokat kell nyújtani ahhoz, hogy az adott desztináció tizenkét hónapon át vonzza az embereket. Olyan helyzetet kell teremteni, amikor már nem csak az államnak, hanem a magánszektornak is érdemes befektetnie pénzt.

Azt mesélték nekem a múltkoriban, méghozzá egy bécsi szálloda tulajdonos, hogy mostanság a Budapest-Bécs-Prága útvonal az egyik legnépszerűbb a turisták körében.

A tengerentúliknál igen, ez így van.  Sokan jönnek így Kínából, mostanság például rengetegen Dél-Amerikából. Az európaiak inkább csak egy-egy helyre mennek el.

Sokat beszélnek a guruló-bőröndös turistákról, azaz az Airbnb szállásra érkezőktől. Van, aki szidja őket, van, aki szereti. Kellenek ők nekünk?

Tudomásul kell venni, hogy van ilyen réteg, tehát akik a fapados légitársaságok olcsó  – law budget – jegyével, harminc euróért tudnak utazni, és akik hasonló árarányban tudnak hozzájutni – igen, az Airbnb-n keresztül – olcsó szálláshoz. Ők azok a guruló bőröndös turisták, akikre mindenképpen szükség van. Mégpedig két okból. Az egyik az, hogy előbb utóbb képes lesz arra, hogy többet költsön, és ezáltal olyan helyre jöjjön, ahol regisztrálják őt. Miért fontos ez? Mert ahol regisztráció van, ott adó is van. Ma ezek a turisták nagyon kevés adóval, kevés pénzzel járulnak hozzá a közösség bevételeihez. Az Airbnb nem adózik, vagy csak alig, noha van rá törekvés, szerintem a kocsmák se nagyon adóznak; még sem ítélem el őket, még sem mondom azt, hogy rossz, hogy itt vannak, mert ha jól érzik magukat Budapesten, elmesélik otthon, és hoznak újabb, talán már magasabb igényű turistákat is, és ők maguk is visszatérnek, talán már más kondíciókkal, mint azt ifjan teszik.

Ha most az ön kezében lenne újra a turizmus, mi az, amit azonnal meglépne?

Jelentősen növelném a marketing költségeket. Ma az ügynökség, az éves büdzséjéhez képest erre a tevékenységre igen keveset fordít. Ők, láthatóan, inkább a fejlesztésekkel foglalkoznak. Ahhoz ugyanis, hogy az a bumm, ami most jellemzi a turizmust, megmaradjon, nagyon komoly marketing munkára – és így pénzre – van szükség.  Most nincsenek külföldi képviseleteink, mert a Fidesz megszüntette őket, másfél éve, hogy az összes képviseletet bezárták, pedig, szebb időkben, húsz országban huszonkét képviseletünk volt, ma egy sincs. Ezeket a képviseleteket azonnal helyreállítanám, és

komoly forrásokat rendelnék melléjük.

Azokban a desztinációkban helyezném őket el, ahonnan a turisták kilencven százaléka érkezik.  Ez lenne tehát az első. A második a belföldi turizmus fejlesztése. A Szép kártya ezen nagyot lendített, nagyon jó ötlet volt. Már tizenhat éve, hogy elindult ez az üdülési csekk formula – nem mi találtuk ki, a svájciak, még a harmincas években, ezt adoptálta valaki a 2000-es évek elején -, kezdetben adómentes volt, aztán a Gyurcsány kormány huszonöt százalékkal megadóztatta, de most is, így is szívesen adják a cégek. Ma már sajnos lopják az ötletet a környező országok, így aztán onnan kevesebben jönnek hozzánk, mert náluk is fellendítette a belföldi turizmust. De ami a lényeg: a belföldi turizmus marketingje is nagyon fontos. Éppen ezért az ugyancsak megszüntetett regionális marketing igazgatóságokat újra helyreállítanám, és az ő kezükbe tenném le a régiós marketing-tevékenységet, mert ők tudják, hogy mi az, amit promotálni kell. Ez, hiszem, jelentősen növelné a belföldi turizmust, ami viszont szintén hozzájárul a GDP-hez.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..