A Tisza nem tétlenkedik. Tudja, meri, teszi. Már az első ötven napon hatalmas lendülettel forgatta a kormányrudat, hogy az ország csónakját (Magyarország nem nagy) jó irányba állítsa át, mert a korábbi főkormányos által erőltetett, egyszemélyes Szkülla is plusz Kharübdisz is technika olyan helyzetbe lavírozott minket a népek viharos óceánján, hogy már Bulgáriával küzdünk, amit korábban sose hitt volna itt senki. Hiába eveztünk maximális erőbedobással, nem jutottunk szinte semmire.
A FIDESZ-nek a hosszas és hatalomtechnikailag korlátlan regnálása során sikerült mindent elrontania, a külpolitikán kezdve a gazdaságon át az oktatásig, az egészségügyig, a szolgáltatásokig és a szociális politikáig, mely utóbbit tekintve annyi embert hagyott az út szélén, hogy számlálni is tereh. Egyedül a belpolitikában volt sikeres, ahogyan ezt a négyszeres kétharmad bizonyítja.
Az elrontáshoz természetesen a leghatékonyabb fegyvert használta, a kontraszelekcióval kombinált népátverést, ahol a kontraszelektáltak listája rögtön a miniszterelnökkel kezdődött, és az államberendezkedésben a legalsó szintekig tartott, ami az álmoskönyvek szerint nem szerencsés állapot semelyik állami rendszerre nézve sem. A népátveréshez rendelkezésére állt a nép által fizetett(!) közmédia, a reklámok által a közösből támogatott(!) tisztán fideszes média, és a Rogán vezette, dettó közpénzből finanszírozott kormánypropaganda hivatal (összesen kb. 200 milliárd HUF/év), mely utóbbi plakátviharokkal és ravaszul fogalmazott nemzeti konzultációkkal hívta fel a nép figyelmét arra, hogy a FIDESZ kormány mennyire támogatja a magyarokat, és megvédi őket ezer veszéllyel szemben. Az ezer veszély mibenlétéről a választók naponta kaptak részletes tájékoztatást.
Ment is ez vagy tizenhat évig, de aztán a szabvány muníció hatástalanná vált, mert jött valaki, aki annyira nem volt Gyurcsány, de annyira nem, hogy még az erre nagyon kényes magyar nép is el tudta fogadni ellenzéknek. Ennek érdekében azt is elintézték, hogy a FIDESZ-ből jöjjön, így aztán könnyedén verte rommá az eddig regnálókat, hogy megszerezze a nálunk immár szokásos kétharmadot, amellyel korlátlan hatalomhoz jut. Ennek révén például akkor módosíthatja az Alaptörvényt, amikor úri kedve tartja, így intézve el azt, hogy akit meneszteni akar, azt simán meneszthesse, mert enélkül, azaz csak egyszerű többséggel a bebetonozottak kirúgása nem megy.
Ellentétben tehát a hajdani költő hitével, aki szerint nekünk Mohács kell, nekünk nem Mohács kell, hanem kétharmad, azaz abszolút teljhatalmú vezető, aki azt csinál akár az Alaptörvénnyel is, amit csak akar, mert így korlátja semmi, és ugyan ehhez a kétharmadhoz a teljes óellenzéket el kellett söpörni, de hálaisten sikerült! Csak azt kellett mondani a szavazóknak, aki hozzájuk teszi az ikszet, az Orbánra szavaz, így aztán a nem szélsőjobbos pártoknak már csak annyi szavazója maradt, hogy az egyik indulónak még épp ne kelljen visszafizetni az induláshoz kapott állami támogatást. A másiknak viszont még annyi sem, a többiek meg nagy szerencséjükre nem is indultak. Ők azt mondták, azért nem indulnak, hogy leváltsuk az Orbán rendszert, és bár sokak szerint nem azért, az ok teljesen mindegy, a lényeg annyi, az óellenzékből nem maradt még hírmondónak se senki. Ebből látható, hogy egyszerű lelkű a mi népünk, lehet vele beszélni. Néha Orbánék beszélnek vele, néha mások, és az eredmény mindig a beszélőt igazolja.
A nép a választás előtt annyit tudott, ha a Messiás győz, az akkori regnálók közül mindenkit lecsukat. Ez elég is volt neki, így aztán a győzelem után a kormány legfőbb feladatává a lecsukatások elintézése vált, melyek közül a volt miniszterelnöké a legimpozánsabb elképzelés. A nép rajong az ötletért, ahogyan az itt is látható. Egyesek szerint az ilyen módszernek sajnos megvannak a hátrányai, ugyanis el lehet velük intézni, hogy ha legközelebb a másik győz, ő is lecsukatásokkal fogja kezdeni, sőt, Orbánék már korábban el is kezdték, lásd pl. Budai Gyula szorgos ténykedését. Van hát affinitásuk hozzá, ahogy látható. Szép kis világ lehet az ilyen kormányváltásos-lecsukatásos sorozatból kies hazánkban, ha mi egyszer tényleg belelendülünk!
A dolog szomorú oldala, hogy az ilyen lecsukatásoktól a külpolitika, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a szolgáltatások, meg a szociális politika nem javul meg, nem jön egyenesbe, sőt tovább rohad, ezért az új kormánynak ezeken a területeken is lépni kell. Lépett is, mint azt a miniszterelnök úr hírül adta, és ő büszke erre, büszke csapatára. Az első ötven nap eredménye itt található.
Ha a pontok közül nem vesszük figyelembe azokat, melyek (finom megfogalmazásban) a volt regnálók viselt dolgainak „ellentételezésével” foglalkoznak, a maradékról a következők mondhatók:
- Az előző kormány esetében – hiába hazudta azt a FIDESZ, hogy az EU a migráns-gender-háború trió magyar elutasítása miatt nem ad pénzt – az EU nem látta biztosítottnak, hogy a regnálók nem lopják el ugyanúgy, ahogy korábban küldött összegek jó részét is ellopták, ezért 27 pontban fogalmazta meg, mit kell változtatnunk a pénz érkezése érdekében. Az előző kormány juszt sem változtatott, inkább a szokott vétós zsarolással próbálta meg a támogatást kikényszeríteni, de ez az EU-t nem hatotta meg.
Az új kormány feladata egyszerű: meg kell ígérni, hogy a makacskodásnak vége, az előírt pontokat teljesítik, valamint hogy csatlakoznak az Európai Ügyészséghez, és akkor az EU is megígéri, hogy küldi a pénzt.
Az ígéretek megtörténtek, a jószándék mindkét oldal esetében megvan. Itt tartunk most, a többit meg majd meglátjuk.
- Mint olvashattuk, a forint megerősödött, az infláció csökkent, és az adósságfinanszírozás kedvezőbb lett, de ezek mind az előző pont következményei, külön pontnak nem tekinthetők.
- Az üzemanyag árcsökkenéshez a kormánynak nincs sok köze.
- A képviselői fizetések csökkentése meg a juttatások megvonása inkább gesztus, mint komoly hatású intézkedés, de a populizmus nagyon fontos bizonyos választói rétegek esetében.
- A Visegrádi Négyek feltámasztása csak egy újabb frakciót jelent az EU-n belül, így aztán az értelme megkérdőjelezhető.
- Kíváncsian várjuk az önálló oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi és vidékfejlesztési minisztériumok első intézkedéseit.
- A kórházak klímáinak fejlesztése normál (= nem fideszes) ország esetében mindennapi rutinfeladat, ezt valami diadalnak beállítani sok értelme nincs.
- Az iskolakezdési támogatás szép dolog és látványos is, de inkább a családi pótlékkal kellene valamit kezdeni, hogy az tényleg a szegény családok támasza legyen, mert a fideszes adócsökkentések nekik szinte semmit sem jelentettek. Ehhez a változtatáshoz persze pénz kell, amelyből jelenleg nincs valami sok.
- A vagyonadó érdekes próbálkozás. Sajnos sok hátránya is lehet, ezért nagyon nagy óvatosság javasolható.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy ez még nem az az időszak, amelyből bármire következtetni tudnánk. A népi bölcsesség szerint a türelem rózsát terem, a reménykedő németek úgy mondják, Zeit lassen, a semlegesek meg, hogy Mal sehen.
Jobbat nálunk sem tud senki.
