Kiszáll a pártpolitikából Kátai István, az első erdélyi Tisza Sziget egyik alapítója, és nem folytatja a Romániai Magyar Egységpárt megszervezését. Döntését a személyét és családját érő fenyegetésekkel, valamint az erdélyi magyar közéletben tapasztalt megfélemlítéssel indokolta. Bár Magyarországon áprilisban megbukott az Orbán-rendszer, Kátai szerint ennek politikai hatásai Erdélyben egyelőre alig érzékelhetők.
Kátai István, aki a választási kampány idején Nagyváradon fogadta Magyar Pétert, bejelentette, hogy kiszáll a pártpolitikából. Nem folytatja a Romániai Magyar Egységpárt létrehozását, amelyet az RMDSZ alternatívájának szánt.
Kátai április végén jelentette be az új politikai formáció megszervezését. Akkor hangsúlyozta, hogy nem a Tisza Párt erdélyi szervezetét kívánja létrehozni, bár a kezdeményezés a Tisza környezetéből indult. A pártot végül nem jegyezték be.
Kátai a Klubrádióban azt mondta, hogy a politikai szerepvállalása miatt őt és családját is megfenyegették.
„Még a családi házamba is eljöttek, hogy megfenyegessenek.”
A fenyegetések részleteit és elkövetőit egyelőre nem ismerjük, ezért ezeket az állításokat Kátai beszámolójaként lehet közölni. A politikus azt is elmondta, hogy korábban abban bízott: az április 12-i magyarországi választás után megszűnik a rá nehezedő nyomás, de szerinte Erdélyben ennek nem látszanak a jelei.
Kátai a közéletből nem vonul ki teljesen. Civilként továbbra is fel akar lépni a korrupcióval, a klientelizmussal, a megfélemlítéssel és a politikai kiszolgáltatottsággal szemben, és folytatni kívánja Közösségi Párbeszéd nevű kezdeményezését.
Erdélyben sokan még mindig Orbán visszatérésében bíznak
Kátai szerint az erdélyi magyar közösség egy részében továbbra is él az a meggyőződés, hogy Orbán Viktor csak átmenetileg veszítette el a hatalmat, és hamarosan visszatérhet.
„Azt gondoltuk, hogy ez a fenyegetés április 12. után véget ér, de Erdélyben ennek semmi nyoma. Itt sokan hisznek abban, hogy Orbán hamarosan visszatér.”
Ez a várakozás részben azzal magyarázható, hogy az Orbán-kormány másfél évtizeden keresztül jelentős támogatásokat juttatott az erdélyi magyar intézményeknek, egyházaknak, médiavállalkozásoknak, sportegyesületeknek és gazdasági szereplőknek. A támogatások kézzelfogható fejlesztéseket is eredményeztek, ugyanakkor olyan politikai és gazdasági függőségi viszonyokat alakítottak ki, amelyek az erdélyi magyar közéletet is átrendezték.
Kátai szerint ebben a rendszerben nehezen lehetett nyílt vitát folytatni a magyarországi közpénzek felhasználásáról, valamint az RMDSZ és a Fidesz szoros kapcsolatáról. Úgy véli, az RMDSZ az elmúlt 16 évben túlságosan szorosan igazodott az Orbán-kormányhoz, miközben részt vett a Magyarországról érkező támogatások elosztásában.
Az RMDSZ ezt az értékelést vitatja. A szövetség saját álláspontja szerint a budapesti kormánnyal kialakított együttműködés az erdélyi magyar közösség intézményeinek és érdekérvényesítésének megerősítését szolgálta.
Orbán Viktor és George Simion vitatott közeledése
Az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatát különösen próbára tette a 2025-ös román elnökválasztás. Orbán Viktor a tihanyi apátságban elmondott beszédében idézte George Simiont, az AUR elnökjelöltjét, majd kijelentette:
„Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal.”
Orbán arról is beszélt, hogy Magyarország nem támogatná Románia vagy leendő vezetőinek elszigetelését, és a kereszténységért, valamint a nemzeti szuverenitásért vívott küzdelemben együttműködésre van szükség.
Ez nem volt közvetlen felszólítás arra, hogy az erdélyi magyarok Simionra szavazzanak. A beszédet azonban Simion támogatásként értelmezte, és Orbán arcképével, valamint szavaival kampányolt. Az RMDSZ ezzel párhuzamosan Simion ellen mozgósított, és Nicusor Dan támogatására kérte a magyar választókat. Orbán később Kelemen Hunorral egyeztetett, és közölte, hogy a magyar kormány számára az RMDSZ álláspontja a mérvadó.
Simion politikai múltját több magyarellenes konfliktus terheli. Országosan ismertté az úzvölgyi katonatemető körüli 2019-es események idején vált, amikor román nacionalisták betörtek a lezárt temetőbe. Pártja, az AUR elutasítja a székelyföldi autonómiát, és több vezetője rendszeresen nacionalista retorikát használ.
Nem igazolt viszont egyértelműen az az állítás, hogy Simion „Putyin embere” lett volna Moldovában. Moldovából és Ukrajnából is kitiltották, és moldovai, illetve ukrán tisztségviselők orosz hírszerzési kapcsolatokkal vádolták. Simion ezt tagadta, nyilvánosan ellenőrizhető bizonyíték pedig nem támasztja alá egyértelműen, hogy orosz ügynökként tevékenykedett volna.
Orbán Viktor és Simion politikai közeledését ezért pontosabb a közös szuverenista, EU-kritikus és kultúrharcos retorikával magyarázni, mint bizonyított közös orosz irányítással.
Az erdélyi oroszkép történelmi ellentmondásai
Az Oroszországhoz és a Szovjetunióhoz fűződő történelmi viszony Erdélyben összetettebb annál, mint hogy egyszerűen oroszbarátságról vagy oroszellenességről beszéljünk.
A második világháború után a szovjet katonai és politikai befolyás időnként valóban korlátozta a román nacionalista megtorlásokat, de a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra a romániai magyarokat is súlyosan érintette. Deportálások, államosítások, politikai üldözések és egyházellenes intézkedések kísérték a rendszer kiépítését.
A Magyar Autonóm Tartományt 1952-ben hozták létre a sztálini nemzetiségpolitika és az új román alkotmány keretében. Ez azonban nem jelentett valódi politikai önrendelkezést: a tartomány ugyanúgy a bukaresti kommunista pártállam irányítása alatt állt, mint Románia többi része.
Területét 1960-ban átalakították és Maros-Magyar Autonóm Tartományra nevezték át, majd 1968-ban, Nicolae Ceausescu közigazgatási reformjával végleg megszüntették. Pontosabb tehát úgy fogalmazni, hogy a szovjet típusú rendszer hozta létre a névleges autonómiát, nem pedig úgy, hogy Sztálin személyesen „megmentette” vagy autonómiával ajándékozta volna meg a székelyeket.
Az AUR veszélye nem múlt el
A román elnökválasztás második fordulójában Nicusor Dan legyőzte George Simiont. A magyar többségű településeken Dan kiugró támogatást kapott, így az erdélyi magyar választók érdemben hozzájárultak Simion vereségéhez.
Az AUR politikai ereje azonban nem tűnt el. A gazdasági megszorítások, a megélhetési nehézségek és a hagyományos pártokkal szembeni bizalmatlanság továbbra is kedvez a radikális jobboldalnak. Simion erre az elégedetlenségre, valamint a bevándorlásellenes, nacionalista és EU-kritikus üzenetekre építheti következő kampányát.
Románia stratégiai jelentőségű NATO-tagállam, ezért az ország külpolitikai irányultsága egész Kelet-Közép-Európa szempontjából fontos. AUR-kormányzás esetén várhatóan éles konfliktusok alakulnának ki az Európai Unióval, miközben Románia Ukrajnához és Moldovához fűződő politikája is változhatna.
Arra azonban nincs megbízható bizonyíték, hogy Donald Trump vagy Vlagyimir Putyin közvetlenül támogatná Simion hatalomra kerülését. Az ideológiai rokonság, a kölcsönös politikai gesztusok és a nemzetközi radikális jobboldal kapcsolatrendszere dokumentálható, de ez nem azonos az irányítással vagy a bizonyított külföldi támogatással.
A változás Erdélyben lassabb lehet, mint Budapesten
Buda Péter, a magyar elhárítás egykori alezredese a választási kampányban többször az orosz érdekeket szolgáló politikával vádolta Orbán Viktort. A választás után Tóth Péter nemzetbiztonsági főtanácsadó mellett kapott szakmai vezetői szerepet.
Az ilyen kijelentéseket azonban politikai és szakértői értékelésként kell közölni, nem bizonyított tényként. Ugyanez vonatkozik az állítólag nyilvánosságra került Orbán-Putyin és Szijjártó-Lavrov telefonbeszélgetésekre is: hiteles felvétel, hivatalos átirat vagy független megerősítés nélkül ezek tartalmára nem érdemes tényállításokat építeni.
Kátai István visszalépésének története elsősorban azt mutatja, hogy egy magyarországi kormányváltás önmagában nem alakítja át azonnal az erdélyi magyar közéletet. A másfél évtized alatt létrejött intézményi, pénzügyi és személyes függőségek tovább élhetnek, miközben az RMDSZ alternatívájának megteremtése változatlanul nehéz feladat.
A helyzet tehát valóban csak részben változott meg. Budapesten új politikai korszak kezdődött, Erdélyben azonban a régi rendszer kapcsolatai és konfliktusai még sokáig meghatározhatják a magyar közéletet.
