Mint azt már valahol említettem volt, a békepárti politikusok legnagyobb ellensége a béke. Mihelyt az kitör, a békepárti politikus kizuhan lételeméből, háború híján értelmét veszti minden törekvése, csak áll ott a placcon báván és értetlenül, miközben azon jár az esze, mindennek vége, leginkább meghalni lenne jó… elszunnyadni – és elaludni!
Talán álmodni: ez a bökkenő, mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt? Ez visszadöbbent… szóval csak semmi önemésztés, mormogja a várható álmoktól visszadöbbent Great Peace Fighter, és inkább azon kezd el gondolkodni, mi lehetne a következő téma, amelyet kihasználva a hazai választók körében továbbra is népszerű lehet. Azaz a háború tartaléka. A békeharc okafogyottá „válván” még két téma választható (lásd: „No migration, no gender, no war!”).
Ám itt még nem tartunk – sajnos. Békének se híre, se hamva, a háború vidáman rombol és gyilkol tovább, mintha a békepárti politikusok mind kivesztek volna, pedig vannak ám bőven, és egyre hangosabban zsinatolnak mindenfelé. Ezzel nem lenne baj, ha meg tudnák különböztetni az igazságos békét az igazságtalantól, bár – mint suttogják egyre többen – a béke nem is érdekli őket, annak igazságos vagy igazságtalan mivolta sem, sokkal inkább a maguk politikai haszna, amely haszon a békeharcból húzható. Pontosan tudják, a Nyugat nagyobb és becsületesebb része nem adja föl, ahogy Putyin sem hátrál, így az ő pofátlan haszonhúzásuk sokáig folytatódhat. Mehet a szavazatszerzés évekig, hiszen melyik választó ne szeretné, hogy fiait nem hurcolják vágóhídra, nem bombázzák le a házát, lesz villany meg élelem, és országuk pénzzel sem segíti a védekezőt, azaz több marad nekik. És mindez a békepárti politikusoknak köszönhető. De nekik ám! Aki nem hiszi, járjon utána!
A háborúpárti politikusnak bezzeg nehéz a dolga. Az EU meg a NATO is úgy gondolja, nem szabad Putyint győzni hagyni, mert akkor
- az eredmény azt fogja világgá kiabálni, hogy az oroszok az erősebbek, éspedig nem csak Ukrajnánál, hanem a teljes Nyugatnál is.
- Ebből következően Putyin egyre pofátlanabb, nagyképűbb és követelőzőbb stílust fog alkalmazni a Nyugattal folytatott bármiféle tárgyaláson.
- Putyin a „Nagy győzelem” révén igencsak népszerű lesz Oroszhonban, így haláláig elnök marad, és a Nyugat csak vele és bandájával tud majd tárgyalni a továbbiakban atomhatalmi kérdésekben is. Stabil és diadalmas helyzetéből adódón nem várható, hogy Putyin bármely kérdésben engedni fog. Sokkal inkább vigyorogni azon, hogy feszengenek a vesztes nyugati tárgyalópartnerek.
- A népszerűségéből adódón bármit tervezne is, azt a nép lelkesen helyeselni fogja, és ő meg akar majd tenni sok mindent, hiszen a győzelméből rengeteg önbizalmat meríthet. Ebből következően Oroszország környezetében újabb háborúkra számíthatunk, melyekben magától értetődőn Putyin lesz az agresszor.
- Putyin győzelmétől a világ diktátorai és szektavezetői közül a gyönge Nyugatot látva sokan kaphatnak vérszemet, ami egy sor további háborút jelent. Felkészül Tajvan, Dél-Korea, Izrael.
A gond az, hogy ha a Nyugat a fentieket elkerülendő tovább támogatja Ukrajnát, azaz csak az ukrán győzelmet fogadja el (= Putyin csapatai kitakarodnak Ukrajnából), akkor a háború valamelyik fél kimerüléséig biztosan tovább folytatódik. Most már Putyin sem teheti meg, és biztosan nem is teszi, hogy feladja, mert az neki, mint politikusnak a halált jelentené. Még az is lehet, hogy több mint képletesen, mert tényleg kiesik egy hetedik emeletnél följebb lévő ablakon. Csak egyetlen egy esetben fogja feladni: ha legyőzik katonailag. Másképpen béke nem lesz, az tuti.
Ez a háború a „róka fogta csuka” tipikus esete, azaz a békepárti politikusok dörzsölhetik a tenyerüket, mivel még sokáig békemissziózhatnak anélkül, hogy félniük kellene a saját sikerüktől, azaz a béke eljövetelétől, mert ha eljön, vége a békemissziónak. Ahhoz ugyanis háború kell. A trükk anélkül nem működik.
A NATO meg az EU háborús viselkedése jó ok a kormányzatnak arra is, hogy a NER szajkók még sokáig siránkozhatnak egyrészt éjt nappallá téve, másrészt minden hullámhosszon: Magyarország nem azért van rossz helyzetben, mert a kormányzás pocsék, hanem mert az EU bántja, az EU pedig azért bántja Magyarországot, mert mimagyarok békepártiak vagyunk. Az ember persze rögtön tiltakozna, de aztán hamar rájön, a szajkók most véletlenül igazat szajkóznak, ugyanis a négyszer kétharmaddal megválasztott Orbán ekkora fölény esetén egyszemélyes Magyarországnak tekintendő, így aztán ha ő hülyeséget csinál (saját szavaival: békemissziózik), akkor Magyarország csinál hülyeséget, és hogy ebből következően Magyarország kapja a büntetést, melyet Magyarország, azaz az adófizetői fizetnek ki Orbán helyett, innen már teljesen logikus.
Az adófizetői közreműködést illetően emlékezhetünk a Tiborcz esetre is, mikor a derék vő elsétálhatott a pénzzel, mert az eltűnt 13 milliárdos EU támogatást a magyar adófizetők visszafizették az EU-nak a vizsgálat elkerülése érdekében. A visszafizetést fenti logika szerint nem az após, hanem Magyarország intézte el, és hogy a vizsgálat elmaradásából következően Tiborcz továbbra is büntetlen előéletű, megbecsült tagja a mimagyaroknak, az csak természetes. Így jár egy ország, ha állandóan ugyanazt a személyt szavazza meg kétharmaddal, ezért hát semmi méltatlankodás! Remélem, érthető!
Most meg mi van? Hogy a Zuschlag? Hogy őt nem védte meg senki? Hogy azonnal kirúgták a pártból, hogy 8,5 évnyi börtönbüntetést kapott, amelyből hatot le is ült? Hogy rongyos húszmillióért kapta mindezt? Hja, kérem, ha ilyen eljárást szeretnénk a tolvajokkal szemben, akkor nem az Orbánt kellett volna megválasztani, hanem a Gyurcsány nevűt, aki akkor volt miniszterelnök, mikor a Zuschlag lebukott. Mit tetszik mondani? Hogy inkább vesszen a pénz, csak ne a Gyurcsány? Az is egy megoldás. Kár, hogy ajkkor nem csak tizenhárom milliárd vész oda, hanem annak a százötvenszerese… vagy több.
A fentiek alapján Orbán békemissziója érthető. Nagy haszon itthon a népszerűség növelése révén (>> kétharmad >> diktátorság >> egyszemélyes Magyarország), ha meg emiatt az EU büntet, a költségeket majd állják az adófizetők. Nem csak Hatvanpusztát fizetjük neki komplett, hanem még minden egyéb kiadást, ezért ha a gonosz, háborúpárti EU miatt büntetés a missziózás vége, akkor sem kell a családi ezüstöt eladni Orbánéknak (nemrég szerezték be azt is, hülyék lennének elkótyavetyélni), mert noha az ő hibája, majd kiveszi a közös kasszából, ha befizetni kell. Ha pedig a pocsék kormányzás… illetve bocs, a gonosz, háborúpárti EU miatt az ország végképp lecsúszó helyzetbe kerül gazdaságilag, és megszorításokra lenne szükség, az sem az okozó, hanem a vállalatok és a fogyasztók baja lesz.
Természetesen a miniszterelnök úr, mint rutinos falusi kovács egyszerre több vasat is tart a tűzben. Nem hagyhatja, hogy ha a háborúval bármi probléma lenne, népszerűséget hozó fegyver nélkül maradjon. Ezért már most élesíti. Tartaléknak muszáj lennie!
Az ugyebár nyilvánvaló, hogy a migráció pont olyan, mint a háború, azaz ha nincs, nem lehet ellene küzdeni. Pláne nem lehet learatni a küzdésért járó babérokat. Ebből következően, ha valaki a „Migráció ellen küzdő Oroszlán” címre áhítozik, el kell intéznie, hogy az illegális migráció valós veszély legyen. Ezen elintézési okból nyilván összeült az agytröszt, és törni kezdték a fejüket.
Nyilvánvaló, hogy azokra az országokra, ahonnan jön a migránsáradat, Orbánéknak semmiféle ráhatása nincs, azaz a migránsok rossz otthoni körülményei olyan adottság, amelyen mimagyarok változtatni nem tudunk (bár Csádban történt próbálkozás).
A migránsok lelkivilága sem módosítható, mert a Mutti Wilkommenskultur politikájának bevezetése óta minden otthon maradt rokon meg ismerős megkapta az üzenetet a már ott lévőktől, hogy csak jöjjenek nyugodtan. Van itt minden, kaja, pia, Kánaán! Hülyék lennének otthon maradni, nem?
Van azonban az illegális migránsvonulatnak egy nélkülözhetetlen kelléke, amelyre még mi is hatással lehetünk. Mégpedig az embercsempész. Ő az, aki a migráns háza, kocsija és mindenfajta egyéb ingóságának eladásából szerzett pénzét zsebreteszi, és cserébe eljuttatja a Kánaánba igyekvőt. Valahova. Ha még maradt a migránsnak valamennyije, akkor ott felkeres egy újabb embercsempészt, aki tovább szállítja őt a vágyott hely felé, így a jól gazdálkodó migránsok némi hajózás, autózás, lovasszekerezés és gyaloglás révén el is jutnak Európa fejlettebb felébe, ahol tényleg optimális körülmények várják őket – mármint ahhoz képest, ami otthon van. A téma ismeretében mondható, hogy a terepet és az egyéb helyi körülményeket ismerő, valamint szállító járművekkel is bíró embercsempészek nélkül a migránsok helyzete reménytelen lenne, ezért egyértelmű az is, ha nincs embercsempész, nincsen migráns sem.
Na, ezeket az korábban embercsempészeket engedjük mi szabadon. Rendszeresen és ezerszámra, nehogy már megszakadjon a folyamat, és elfogyjon a migráns, hiszen akkor miniszterelnök úrék mire hivatkozhatnának, tessen mondani? Mivel verhetnék át a népet, kérdem én? Így viszont minden rendben, az embercsempészek újból munkába állnak, jönnek az újabb és újabb migránscsoportok, lehet kiabálni Brüsszelt meg migrációt, hogy mi egyedül a vártán, hősies a harc, és sok a kiadás, így aztán emelkedik a honi népszerűség, pláne miniszterelnök úré ugyebár.
Tudnak ezek az agytrösztösök!
