Nyereg alatt puhított hős

0
683

Néhány évvel ezelőtt, a forradalom és a szabadságharc ünnepén, feszültnek látták királyukat a szolgálatába szegődött udvaroncok. Nem szerették, ha az uralkodó ideges, mert olyankor hamar méregbe gurult. Ha pedig megmérgesedett, akkor nem ismert se istent, se embert.
Olyankor meneküljön, ki merre lát!

Szerencsére, tudták, hogy mi lehet gyógyír a király bajára. Ellenség kell neki, mert semmi mást nem szeret jobban, mint harcolni.

Háborúzni, ha úgy tetszik.

Egyedül ahhoz ért, abban leli örömét.
A háborúhoz, tudjuk a régiektől, három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Csak hát a régiek is tévedhetnek olykor. Merthogy kell hozzá egy negyedik dolog is: ellenség.

Ellenséget kellett keresni a királynak, mert nem volt nyugodása. Voltak neki korábban ellenségei számosan, és amikor végzett valamelyikkel, egy darabig el volt magában. Legyőzte az oligarchákat például. Nem mindet, csak azokat, akik nem neki gyűjtögették a pénzt. Aztán elintézte a bankokat, háborúzott a filozófusokkal.

A kockás inges tanárokkal a fekete ruhás nővérekkel. Mindegyik csatát megnyerte a király, legalábbis, ezt mondták neki az udvari hírlapírók.

Nem akarták bosszantani fölöslegességekkel.

Lassanként ő maga is elhitte, hogy legyőzhetetlen. Lám, a migránsok ellen is, hogy megvédte Magyarországot! Hát még Európát! Egyedül a Világegyetemet nem védte meg, de azt is csak azért nem, mert nem jutott az eszébe.

Megint nyugi volt egy ideig, de aztán megint jöttek azok a csúnya elvonási tünetek. Ellenséget nekem azonnal, verte az asztalt a király! Harcolni akarok, győzni.

Lett nagy sürgés-forgás az udvarban! Ki tud gyorsan kéz alól egy alkalmas ellenséget? Megszerezték neki a Sorost a háttérhatalmával együtt, a brüsszeli bürokratákat, bónuszként a civileket.
Legyőzte azokat is, mind.

De azután megint elhatalmasodott rajta a kórság: ellenség kellett neki újra. Törték a fejüket az udvarban a Prosti Srácok csakúgy, mint az Origo, vagy a lebutított közmédiások.

A dolog már csak azért sem tűrt halasztást, mert egyre több gyógyszer fogyott az udvarban, már stadionra is alig futotta.

Ellenséget, de hamar!
Így jött a képbe az ENSZ! A király most megint harcol, öklét rázza, fenyeget, és boldog.

Ne zavarjátok köreit, ő így érzi jól magát, neki ez kegyelmi állapot.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..