Kezdőlap Címkék Soros

Címke: Soros

Sározás

Azt írja Orbán Balázs András magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, a miniszterelnök politikai igazgatója, egyben Magyarország 33. legbefolyásosabb embere a Mandiner idézte Facebook-on, hogy: „Karácsony Gergely volt tanácsadója egy svéd lapban sározza Magyarországot!”

A Magyar Nemzet szerint ugyanazt írja, „uszít Magyarország ellen”, de ez nem ellentmondás, mert Orbán Balázs szövegében ez is benne van. Sároznak minket, és uszítanak ellenünk. Az EU-t uszítják természetesen.

Hogy ki? Jelen esetünkben Karácsony volt tanácsadója (2019 október – 2022 szeptember között), mégpedig az a Korányi Dávid, aki ráadásul a Soroshoz (ki máshoz?) köthető Action for Democracy elnöke. Sokszor megírták róla a NER lapok, hogy 2021-ben kiköltözött New Yorkba, ahol luxuskörülmények között él a 900 000 forintos tanácsadói fizetéséből, mert csak a luxuslakás havi bérleti díja 2 000 000 forintnak megfelelő dollár, így aztán dicsérheti Karácsony, hogy Budapest ma egy széles körű nemzetközi nagyvárosi koalíció motorja, és ebben Korányi Dávid munkája vastagon benne van, tudjuk mi már nagyon jól, hogy ez az alak kicsoda! És ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Gyurcsány-fióka, akkor tisztán látható, hogy ki áll előttünk: egy tipikus áruló.

Csak a hecc kedvéért megemlíthető még, hogy Orbán Balázs a Matthias Corvinus Collegium alapítvány élén 1 millió 900 ezer forintot keres, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanácsadó testületében havi 541 ezer forint a juttatása, politikai igazgatóként pedig Orbán Viktor állapíthatja meg a fizetését, amely így titkos, de a rossznyelvek szerint 1,5 – 2 millióra tehető. Visszafogottan számolva szumma 3 941 000 HUF/hó. Két New York-i luxuslakás.

A témára térve a svéd lap az europaportalen, melyben az áruló a következőket írja:

Orbán Viktor magyar miniszterelnök régóta tesztelte az EU és a NATO tűréshatárait. Az Európai Tanács különböző ülésein tanúsított pávatánca, és végül az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós segélycsomag szándékos késleltetése frusztrálta az EU vezetőit, egyben elszigetelte a miniszterelnököt.

Az EU-ra jellemző, hogy több mint egy évtizedig halogatta az Orbán egyre autokratikusabb magatartása elleni fellépést. Az EU-nak abba kellene hagynia, hogy engedjen Orbán zsarolásának. Ennek megvannak az eszközei.

A múlt heti újabb erődemonstráció során Orbán végül feladta az ellenkezést, és jóváhagyta az Ukrajnának szánt pénzügyi csomagot. A trükkök ellenére jóformán minden igényét illetően engednie kellett.

Nagy kérdés, hogy megvalósulnak-e az igazságszolgáltatási reformok, amelyeket Orbán vonakodva fogadott el a befagyott uniós források felszabadítása érdekében.

Javasolható, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a magyar emberekhez, vállalkozásokhoz és önkormányzatokhoz kell juttatni. Kormányának megkerülése megfoszthatja Orbánt attól a lehetőségtől, hogy önmagát és a magyar nemzetet áldozatként ábrázolja.

Végezetül pedig egyértelműen le kell tenni az asztalra a 7. cikkely beidézését, amely megfosztaná Orbánt szavazati jogától. Orbán zsarolására határozott válaszra van szükség, olyan jogi mechanizmusokon keresztül, amelyek támogatják az uniós értékeket és támogatják az Orbán-rezsim alatt szenvedőket. Ez mind az EU, mind pedig Magyarország nemzeti érdeke. 

A fentieket elolvasva megállapítható, hogy csak egy helyen van szó Magyarországról, mégpedig a svéd NATO csatlakozás ratifikálásának témájában: „Orbán Magyarországa lett az utolsó tagállam, amely még nem ratifikálta Svédország kérelmét…”, a többi helyeken csak Orbán Viktor szerepel. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ez a mondat most Magyarország sározása, vagy uszítás Magyarország ellen, de nagyon úgy tűnik, hogy Magyarország címszó alatt itt sem az ország, hanem az államapparátus értendő, még tovább szűkítve a kormány, végeredményben pedig szegény miniszterelnök úr, akit valóban sároz, és aki ellen valóban uszít ez a pernahajder. Mégpedig az írás elejétől a végéig. Magyarország szerencsétlensége az, hogy, mint tudjuk, „A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (népszavazás) gyakorolja”, azaz Orbán Viktor tényleg maga Magyarország. Egy személyben (ezt már ő intézte el). Ha tehát valami hülyeséget csinál, akkor azt mi csináljuk, ha elbarmol valamit, akkor azt mi barmoltuk el, és ha megsérti a fél világot, akkor a fél világ ránk fog haragudni. Úgy kell nekünk, miért nem olyat választottunk, aki ódzkodik az efféléktől.

A teljes cikket tekintve rendkívül nagy probléma Orbán Balázs úr számára, hogy Korányi leginkább tényeket fogalmaz meg, amelyeket egy politikai igazgatónak minimum konkrétan cáfolni kéne, ahelyett, hogy minősítgeti, de ezt sajnos vagy feledékenységből, vagy érvhiány miatt nem tette meg. Persze azért mondott valamit konkrét cáfolat helyett, mégpedig a következőket:

„A hazánk elleni baloldali uszítás már nem újdonság számunkra, de Korányi svéd lapban megjelent írása ez alkalommal is felfedi, hogy valójában korántsem Magyarország érdekeit tartják szem előtt. Az írás arra hivatkozik, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés nemzeti érdeke az EU-nak (sic!) és Magyarországnak. Nos, számunkra is fontos a nemzeti érdek, de nem az EU-é, hanem Magyarországé.”

Négyszer Magyarország, egyszer sem Orbán Viktor. Nos, ebből is az következik, hogy Orbán Viktor abszolút egyenlő Magyarországgal, aki őt bántja, az Magyarországot bántja. El a kezekkel Orbán Viktortól… illetve Magyarországtól! Szemét baloldali uszítók, akiknek az EU a láncos kutyája, azt szabadítják ránk állandóan. Orbán Balázs szövegéből következően, amit Korányi írt az igaz, hiszen nem tudja cáfolni. De rossz. Orbán Viktornak… illetve Magyarországnak. Is. És mi, választók tehetünk róla, hogy ő a miniszterelnök. Hát nem röhej?

Szijjártó is megnyilatkozott a minap, mégpedig Amerikában a Harvard Egyetem panelbeszélgetésén. Megismételte azt, amit idehaza is harsognak potentátjaink: a múltkori Európa Tanács csúcson az Ukrajna 50 milliárd eurójáról tartott szavazáson úgy vesztettünk, hogy győztünk, továbbá közölte, hogy meg vagyunk sértődve, mert a svéd miniszterelnök nem jön ide pitizni, hogy írjuk már alá a csatlakozását, pedig az Orbánnak… illetve Magyarországnak fontos (attól hízik a máj), és mondott még több akármi között két érdekeset is:

  • „Gyakran előfordul, hogy a kormány felvet egy fontos ügyet, és a többiek úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, ami jól mutatja, hogy az utóbbi években már nincs valódi tere az ésszerű párbeszédnek a stratégiai kérdésekről, és a helyzet folyamatosan romlik. Ha előterjesztünk egy ilyen igényt, akkor nem az a válasz, hogy vitassuk meg, tanulmányozzuk, hogyan találhatunk megoldást, hanem Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek bélyegeznek bennünket.”

Sajnos Szijjártó nem veszi észre, hogy a 2*2 = 4-ről hülyeség közölni Magyarország elképzelését arról, hogy az szerintünk öt, és kérjük a többi 26 tagállamot, hogy vitassuk már meg, hogy mennyi, mert tényekről nem célszerű vitatkozni, ugyanis csak az idő megy vele. Pláne, ha Magyarországnak nincsenek valós érvei. Mert nincsenek. Általában ostobaságok, légből kapott dolgok meg homályos elképzelések, melyek sajnos gyakran egyeznek Putyin elképzeléseivel. Ne csodálkozzunk hát, ha Putyin barátainak, a Kreml propagandistáinak, esetleg orosz kémeknek „bélyegeznek bennünket”, bármennyire nehezményezi is a derék külügyér.

  • „A kormány mindig is őszinte volt a stratégiájával és céljaival kapcsolatban, ami az országban uralkodó egyedülálló politikai stabilitás révén lehetséges. Így megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, amit teszünk, és azt tegyük, amit mondunk.

Megengedhetjük. De meg ám! Ennek az utóbbi mondatnak ellentmondanak ugyan a „Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” (Orbán V.), a „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok (Orbán V.) és a „Nem mi leszünk az utolsók, akik megszavazzák Svédország NATO csatlakozását (Orbán V.) kijelentések, sőt erősen ellentmondanak, de Szijjártó biztos zavarban volt, ezért hazudott.

Na, kérem, hát ilyen Orbán meg Szijjártó félék vezetnek minket. Hogy minknél fogva, azt mindenki döntse el maga.

Ennél még ez az ellenzék is jobb!

Miért szakított  Orbán a Soros alapítvánnyal?

Vásárhelyi Mária érdekes visszaemlékezést közölt a Fidesz elnökének és a Soros alapítvány akkori elnökének  utolsó találkozójáról, mely 1994-ben történt. Akkoriban a Fidesz leszerepelt a választásokon, és ebből Orbán Viktor azt a tanulságot vonta le, hogy új stratégiára van szükség. Ezt az új stratégiát adta elő Vásárhelyi Miklósnak, aki a Soros alapítvány elnöke volt, és az SZDSZ egyik politikusa.

1994-ben az SZDSZ koalíciós kormányt alakított a szocialistákkal. Érdekes, hogy Semjén Zsolt, a kereszténydemokrata párt vezetője épp mostanában érezte szükségét a visszaemlékezésnek: 1994-ben miután megnyerte a választást, Horn Gyula nem az
SZDSZ-t kereste meg először hanem a kereszténydemokrata pártot annak érdekében, hogy koalíciót alkossanak. Csak miután ott kikosarazták, fordult a szocialista párt vezetője az SZDSZ-hez, akiktől tartott épp azért, mert Soros György őket támogatta.

Vásárhelyi Miklós ilyen körülmények között hallgatta meg Orbán Viktor fejtegetését az új stratégiáról. Eszerint a Fidesz a teljes jobboldalt integrálni akarja.

“Aki tőlünk jobbra van, az leesik” – fogalmazott ekkor Orbán. Ezt úgy értette – magyarázza Vásárhelyi Mária, hogy a szélsőjobboldalt kiszorítják a politikai palettáról. Ehhez kérte a Soros alapítvány segítségét: ki akarta küldeni a Fidesz vezetőit, hogy az Egyesült Államokban konzervatív politikusokkal találkozhassanak. Ezt a kérést Vásárhelyi Miklós elutasította mondván: az amerikai törvények ezt nem teszik lehetővé. Valójában persze képmutató ajánlatról volt szó hiszen Orbán Viktor tudhatta, hogy Soros György a demokraták egyik szponzora az Egyesült Államokban, és az SZDSZ támogatója Magyarországon, ezért nyilván esze ágában sincs támogatni Orbán Viktor jobboldali fordulatát.

Miért fordult jobbra Orbán?

Bence György filozófus, aki ekkoriban Orbán főtanácsadója volt, később úgy emlékezett vissza, hogy ő javasolta a fordulatot a Fidesz vezetőjének. Ezt azzal indokolta meg, hogy míg a baloldal és a liberális pártok, melyek közé ekkor még a Fidesz is tartozott, jól szervezettek addig a jobboldali pártok és mozgalmak politikai amatőrök vagyis ott van keresnivalója egy ambiciózus fiatal csapat vezérének. Orbán szakított a liberalizmussal pedig a Liberális Internacionálé egyik alelnöke is volt. Miért? Valószínűleg nemcsak a liberalizmussal szakított, de azzal az elképzeléssel is, hogy az ideológia fontos szerepet játszik a politikában. Számára

az ideológia pusztán reklámkampány lett, amely a választópolgárok befolyásolására szolgál, de politikai jelentősége valójában nem sok van.

A kezemet figyeljék, ne a számat! – intette bírálóit. Talán nem tudta, de ezzel Vlagyimir Iljics Lenint idézte, aki mindig arra intette a bolsevik vezetőket, hogy azt figyeljék: mit csinál egy politikus, ne pedig azt, hogy milyen szöveggel fedi el valós céljait. Talleyrand annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy

“a szavak arra szolgálnak, hogy elrejtsék a gondolatainkat.”

Orbán Viktor nemcsak politikai pragmatizmusból döntött a jobboldali fordulat mellett hanem azért is, mert kiábrándult a liberális rendszerváltásból. Rájött arra, hogy sem az USA sem az Európai Unió nem ad pénzt arra, hogy a kommunista diktatúra alól felszabaduló országok életszínvonala emelkedjen. Márpedig a választók döntő többsége ezt várta a rendszerváltástól. Orbán Viktor épp a rendszerváltásból kiábrándult milliókra alapozta politikai számítását. Akiknek a liberális demokrácia nem hozta meg az életszínvonal emelkedését, a jóléti államot. Akik emiatt államfüggőek maradtak hiszen olyan alacsony a jövedelmük, hogy piaci körülmények között nyomorognának. Az ő szavazataikat lehet megvenni szánalmas könyöradományokkal mint a rezsicsökkentés, a tizenharmadik havi nyugdíj, az Erzsébet utalványok stb.

Az ellenzék pedig csak hápog, mert ezzel a stratégiával szemben semmiféle ellenszere sincs.

PLAKÁTOK

Tele az ország az Orbán-kormány nemzeti konzultációs plakátjaival. Látom ezeket minden nap az utcán, és feltűnt valami. Mit is mondanak, mi van rájuk írva? (Emlékezetből idézem az utcán látott szövegeket, ezért lehet, hogy valamelyikre pontatlanul emlékszem.) „Dühíti Önt Brüsszel?” „Tart attól, hogy visszatér a Gyurcsány-korszak?” „Soros György újra támadásba lendül?” „Felháborítja az illegális bevándorlás?” „Félti a gyermekét a szexuális propagandától?”

Öt olyan plakátszöveg, amely semmilyen pozitív állítást nem tartalmaz, nem tesz mást, mint hogy különféle veszedelmekkel riogatja a közönséget. Egyedül a hatodik plakátszöveg mond valami vonzót, amelyik így szól:

„Emelné a minimálbért?”

Orbánéknak ma már szinte nincs pozitív mondanivalójuk, csak az emberek félelmeire építenek, amely félelmeket maguk gerjesztik. Eltekintve a minálbérek, és általában a bérek emelésétől, nem valami jót kínálnak az embereknek, akiktől támogatást kérnek, hanem valaminek a megakadályozásához kérik a támogatásukat.

Nem egy jobb világot ajánlanak az embereknek, hanem a szembenállást a nyugati világ értékrendjével.

Hasonlóképpen feltűnő, hogy míg a négy igenes népszavazás óta minden korábbi népszavazási kezdeményezést úgy fogalmaztak meg, hogy a támogatóknak a kérdésekre igennel kellett válaszolniuk, Orbán már kormányának 2016-os népszavazási kezdeményezését úgy fogalmazta meg, hogy híveinek nemmel kelljen válaszolni, és a mostanira is öt nemmel kell válaszolniuk azoknak, akik a Fideszt támogatják.

Kamunépszavazásnak hívják az ellenzékiek Orbánnak ezt a kezdeményezését, de ez szerintem tévedés: Orbán mind az előző, mind a mostani kezdeményezéssel az Európai Unió közös értékeire mondat híveivel nemet, előkészítve egy majdani kilépést.

A plakátok közül is négy – a Brüsszelre irányuló, a Sorosra, az „illegális bevándorlásra” és a „szexuális propagandára” irányuló kérdés – az Unióval kialakult konfliktusokban kéri híveinek támogatását. Komolyan kell vennünk a népszavazási kezdeményezést is, a nemzeti konzultációs plakátokat is.

Nem mellékes ügyekről, nem látszatokról, hanem alapkérdésről van szó: a nyugati világhoz, az Európai Unióhoz tartozó, az euroatlanti világ értékeit magáénak tekintő Magyarországot szeretnénk-e, vagy egy keleties, tekintélyelvű, önkényuralomban élő Magyarországot.

Ki fizette a Fekete Kockát  Magyarországon?

Ki emlékszik még arra, hogy a választást megelőző évben még a kampány idején 2017 őszétől igen aktív volt a Black Cube izraeli magánhírszerző szolgálat Magyarországon.

Feladata az volt, hogy diszkreditálja Soros Györgyöt és azokat a nemkormányzati szervezeteket, melyek az Egyesült Államokban élő milliárdoshoz köthetőek.

Akkoriban a brüsszeli Politico megtalálta az izraeli cég két emberét, akik sok érdekes dolgot elmeséltek a Fekete Kocka működéséről. Természetesen nevük említése nélkül hiszen a Black Cube szigorú szabályok szerint működik. A Politico interjút kért a hírszerző szolgálattól, de ott azzal utasították el, hogy sohasem tárgyalnak harmadik féllel azokról a megbízásokról, melyeket teljesítenek.

A Fekete Kocka akkor került be a világlapokba amikor Harvey Weinstein, Hollywood bukott producer királya megbízta őket: szerezzenek terhelő bizonyítékokokat azokkal a színésznőkkel szemben, akik nemi erőszakkal illetve zaklatással vádolják őt. Rose McGowan volt az egyik célszemély, mert ő nemcsak zaklatással, de nemi erőszakkal is megvádolta Harvey Weinsteint. Hollywood bukott producer királya ellen vádat emeltek  New Yorkban.

De mi is az a Fekete Kocka?

A Moszadból kikerült fiatalok hozták létre Tel Avivban, ahol a legkorszerűbb magán hírszerző szolgáltatásokat kínálják – természetesen nem ingyen.

A Politico-nak nem sikerült kiderítenie: a magyar kormány közvetlenül fizetett-e a Black Cube-nak a Soros elleni akciókért?

Ha pedig nem a magyar kormány fizetett, akkor kicsoda?

Ami tény: a Fekete Kocka számtalan megtévesztő akciót hajtott végre azokkal a nemkormányzati szervezetekkel kapcsolatban, melyek kapcsolatban állnak vagy kapcsolatba hozhatóak Soros Györggyel. Ezek a megtévesztő akciók is hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar törvényhozás megszavazta a Lex Sorost a választások után.

Tel Avivban a Black Cubenak van egy magyar elemzője, aki specializálta magát a magyarországi eseményekre – mondták el a Politico-nak a Black Cube munkatársai, akik szintén nem siettek megnevezni magukat.

Vajon ki lehet ez a személy?

A Politico nem tér ki rá, de nem egészen egyértelmű a Black Cube viszonya a Moszadhoz, ahonnan a munkatársak döntő többsége érkezett. Pedig ez nagyonis érdekes lehet, mert Benjamin Netanjahu jó kapcsolatban áll Orbán Viktorral és pokolian rossz a viszonya Soros Györggyel. Izrael kormánya csaknem annyira ellenséges a Magyarországon született és az egyesült Államokban élő zsidó származású milliárdossal szemben mint Orbán Viktor miniszterelnök. A közös érdekek lehet, hogy közös akciókat eredményeztek, de a Politiconak nem sikerült tényekkel alátámasztani állításainak többségét, mert a hírszerző szervezetek – legyenek azok államiak vagy magánjellegűek – abban is profik, hogy nemigen hagynak nyomokat maguk után…

2022 választási év, az ellenségek kijelölése már megtörtént és a választás megnyeréséhez ma méginkább szükség van a lejárató dezinformációs akciókra

Igen ám, de mára Netanjahu nem miniszterelnök és számára nem éppen pozitív végkimenetellel kecsegtető bírósági eljárás folyik ellene, ezért valószínűleg kisebb gondja is nagyobb annál, mint Orbán Viktor választási esélyeit dezinformációs akciókkal erősíteni, úgyhogy ha ő nem, akkor ki foglya fizetni a „révészt”?

Maga a kormány, vagy a Fidesz, netán valamelyik oligarchának jut erre pénze? Mert azt ugye tudjuk, hogy a bérből és fizetésből élő Orbán Viktor miniszterelnöknek erre nem futja.

Andy Landy mosolyalbuma – Orbán és a szeretet hatalma

A Fühü bemutatja két külföldi karikatúrista magyar vonatkozású rajzait, vajon milyen büntetés járna ezekért?

AL
AL

A rossz konzenzustól az ördögi csapdáig

Amit a témáról írni terveztem, azt sokkal jobban, mint én arra képes lettem volna, megírta Révész Sándor a hvg360-on: Azzal nincs gondom, hogy a Fidesz benyújtotta a pedofiliával szembeni hatékonyabb(nak vélt) fellépésről szóló törvényjavaslatot, hiszen a Fidesztől már csak embertelenségre lehet számítani, legyen szó büntetőpolitikáról, hajléktalanságról, melegekről, szegénységről, menekültügyről vagy most éppen pedofiliáról.

Engem nem a Fidesz, hanem – szokás szerint – a parlamenti ellenzék döbbentett meg, amikor a plenáris ülésen folytatott vitában minden felszólalója megígérte, hogy meg fogja szavazni Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella törvényjavaslatát. Az ellenzéki bírálat – mert persze volt bírálat – főleg arra irányult, hogy miért nem nyújtották be és fogadták el már évekkel ezelőtt a törvényjavaslatot. Szemernyi kétség sem merült fel az ellenzékiekben azzal kapcsolatban, hogy ezúttal is a büntetési tételek szigorításától várják az előterjesztők az egyébként valóban szörnyű és üldözendő pedofil bűncselekmények visszaszorítását, holott ennek a várakozásnak semmi alapja.

  A cél csak a közvéleményben megjelenő igény kielégítése volt az előterjesztőnél is, és az ellenzékieknél is.

A Fidesz már első kormányzása idején, 1998 és 2002 között represszív, megtorláscentrikus büntetőpolitikába kezdett, e téren is hátat fordítva annak, amit a felvilágosult Európa a huszadik század második felében elkezdett és töretlenül folytat előbb a halálbüntetés, majd az életfogytiglani szabadságvesztés eltörlésével, a szabadságvesztés alternatíváinak keresésével és a büntetési tételek enyhítésével, a börtönkörülmények emberibbé tételével.

A Fidesz ezzel szemben bevezette a „három csapást”, a teljes életfogytiglant, a kötelező középmértéket, aminek következtében a börtönnépesség jelentősen növekedett, az új büntetésvégrehajtási intézményeket viszont csak megígérte, de nem építette meg. Minden problémára a büntetési tételek szigorításával válaszol, és ezt teszi most büszkén a pedofil bűncselekmények tekintetében is.

Az első Orbán-kormány idején az ellenzék még nem értett egyet a represszív büntetőpolitikával, 2010 óta viszont nem szól ellene.

Ebben az ügyben sem teszi, még a „legeurópaibb párt” vezérszónoka sem, aki szerint a Btk-szigorítás „rendben van”, a Jobbik pedig, a baloldali pártok új szövetségese retorikailag még rá is licitál az előterjesztőre. Holott az a közismert igazság, hogy a bűnelkövetéstől sokkal inkább a lebukás kockázata tart vissza, mint a büntetési tétel súlyossága, a pedofil bűnözőkre is igaz. A szigorítást tehát nem kellene támogatni.

A büntető szankciók szigorítása mellett a törvényjavaslat másik innovációja a pedofil bűnözők listája, amely ugyan nem nyilvános, de bárki rákérdezhet,

hogy valaki, akit például valamilyen, gyerekekkel való érintkezéssel járó munkakörben készülnek alkalmazni, szerepel-e a jegyzékben. Csak a fideszes előterjesztő beszélt arról, hogy az ilyesmivel kapcsolatban felmerülhetnek személyiségi jogi aggályok, de mindjárt megnyugtatott mindenkit, hogy az e törvényjavaslatban szereplő megoldással kapcsolatban nem. Ellenzéki felszólaló nem volt, akit ilyesmi foglalkoztatna. Pedig tudhatnák, hogy az ilyen listába óhatatlanul csak a pedofil bűnözők töredéke kerül bele, többségüktől nem védi meg a potenciális áldozatokat.

Révész cikkének szerintem legfontosabb állítása ugyanis, hogy az ilyen cselekmények túlnyomó többsége rejtve marad, jogi szakkifejezéssel

nagy a látencia, és a törvényjavaslatban foglalt változtatások ezen nem segítenek, sőt akár fokozhatják is az érdekeltséget a cselekmények eltitkolásában.

Ez a szempont sem jelent meg a parlamenti vitában, ez sem tartott vissza senkit a parlamenti ellenzékben a javaslat támogatásától. Az sem, hogy a törvényjavaslatban foglaltak – mint a Fidesz büntetőpolitikai lépései általában – csak nehezíteni fogják, hogy akit egyszer rajtakaptak és el is marasztalták emiatt, a továbbiakban inkább tudjon uralkodni e hajlamán és ne kövessen el újra ilyen cselekményt.

A plenáris vita után úgy tűnt, hogy a szavazáskor is a sokak által olyannyira vágyott konszenzus lengi majd be az üléstermet. A Törvényalkotási Bizottságban azonban a Fidesz bizottsági módosítókkal állt elő, amelyek kínos helyzetbe hozhatják a baloldali pártokat.

Ezek többek között a homoszexualitás „népszerűsítésének” tilalmát illesztik be az elfogadandó törvényszövegbe.

A gyermekvédelmi törvénybe így beteszik, hogy tizennyolc éven aluliak számára nemcsak pornográf és „a szexualitást öncélúan ábrázoló” tartalmat tilos hozzáférhetővé tenni, de olyat sem, amely „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Beillesztik ezt a tilalmat a reklámtörvénybe, a családvédelmi, a köznevelési és a médiatörvénybe is. A homoszexualitást és a nem megváltoztatását az így átalakuló normaszöveg a pedofiliával és a pornográfiával, tehát bűnös magatartásokkal kezeli együtt.

Nem csoda, hogy a törvény így kiegészített változata ellen máris tüntetés szerveződik a Kossuth Lajos térre.

Igazuk van azoknak, akik tüntetni készülnek. A baloldali képviselők számára pedig a Fidesz azt a dilemmát állította, hogy vagy megszavazzák a homofób rendelkezéssel feldúsított pedofília-törvényt, és akkor maguk is részesévé válnak a melegek megbélyegzésének, és nyugodtan szemen köphetik magukat, vagy a homofób rendelkezések miatt a pedofília-törvényt is elutasítják (melyet szerintem a korábban elmondottak miatt egyébként sem kellene támogatniuk), és akkor a Fidesz a választásokig egyfolytában a pedofil bűnözők védelmezőiként támadja majd őket. Ez is hozzájön majd az oltásellenesség és a Soros-bérencség vádjához.

Az USA külföldön is üldözi a korrupciót

Elsősorban az Egyesült Államok szövetségeseinek, de mindenkinek fontos figyelembe venni Tony Blinken külügyminiszter üzenetét, aki a washingtoni képviselőház külügyi bizottsága előtt vázolta fel a Biden adminisztráció elképzeléseit.

Az USA diplomáciájának vezetője kijelentette, hogy mindenütt erős demokráciákat szeretne látni, amelyek nem korruptak. Az amerikai diplomácia kész arra, hogy aktívan cselekedjen ennek érdekében. Tony Blinken beszélt arról is, hogy

a jövőben gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett Magnyitszkij törvényt, amely bünteti azokat a rendszereket, melyek korrupció segítségével tartják fenn magukat.

Magnyitszkij a korrupció ellen küzdött Oroszországban, és emiatt a börtönben megölték.

Trump bukása után Putyin újra az amerikaiak célkeresztjébe került. Biden elnök Navalnij szabadonbocsátását követelte az orosz elnöktől, aki ehelyett súlyos börtönbüntetést varrt a nyakába az első számú ellenzékinek Oroszországban.

Navalnij elsősorban Putyin korrupciós ügyeit vizsgálja: hívei közzétették annak a sokmilliárdos luxus palotának a videóját, amely ország-világ előtt hirdeti azt a pazarlást, melyet az orosz elit megengedhet magának miközben a nép többségének az életszínvonala stagnál vagy csökken. A videó elkészítése aligha ment volna a német titkosszolgálat és a CIA nélkül – hangsúlyozták Putyin emberei.

Orbán a célkeresztben?

A korrupció a nemzeti együttműködés rendszerének is könnyen támadható pontja. Az amerikai nagykövetség eddig is rendelkezett adatokkal a magyar korrupció méreteiről, de Trump idején ezt nem használták ki nyomás gyakorlásra hiszen az Orbán kormány jó kapcsolatokat ápolt az USA elnökével és az általa kinevezett nagykövettel.

Most azonban változhat a helyzet. Annál is inkább, mert a Blinken család Soros György baráti köréhez tartozik. A külügyminiszter apja és nevelőanyja a CEU könyvtár fő védnöke. A CEU-t Orbán Viktor miniszterelnök üldözte el Magyarországról.

Most viszont az USA nagykövetségén összegyűjtött korrupciós információk támadás alapját képezhetik, mellyel megingathatják a kormányfő politikai pozícióját a 2022-es választások előtt.

Soros miért nem hallgat?

Orbán Viktor megvétózza az Unió költségvetését és az Új Generáció újraindítási programot. Azért azt, mert az uniós támogatást jogállamisági feltételekhez kötő határozatot nem tudja, mert ahhoz elég a minősített többség, és az bőven megvan, hiszen a lengyel és a magyar kormányt kivéve minden kormány elfogadja. Soros György erre ír egy cikket, és abban arra szólítja fel az Unió vezetőit, hogy ne engedjenek Orbánnak.

Az ATV Nap híre című műsorában meg is róják ezért Sorost. A műsorvezető, Simon András azzal indít, hogy „Soros megint orbánozott”.

Idézi is Sorost:

„Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt.”

Majd így folytatja, a beszélgetés egyik részvevőjét idézve: „Balázs említette, hogy az a narratíva, hogy Soros szövögeti a hálóját. Ez most nem olaj a tűzre? Orbán Viktor évek óta mondogatja, hogy Soros befolyásolja, ő mozgatja a szálakat az Unióban, és tessék.”

Mire Pulai András, a Publicus Intézet vezetője egyet is ért: „Ezt akartam mondani, csak nem kérdő mondatban. Ha valaki adhat kommunikációs tanácsokat Soros Györgynek, az biztos nem én vagyok, de hogyha valaki adhat, érdemes azt megfontolnia, hogy nem biztos, hogy ilyen cikkekkel érdemes támadnia Orbán Viktort, mert míg ő ír egy cikket, és azután hátradől a székében, addig Orbán Viktor tizenötmillió plakátot kinyomtat és kiteszi a falra…”
Simon: „Merthogy tökéletesen alátámasztja Orbán Viktort.”
Pulai: „Egyébként visszaigazolja azt a percepciót, amit kialakított. Itt nyilvánvalóan alternatív valóságok harcolnak, csak jelen pillanatban az a helyzet, hogy a Soros György által relatíve pontosan leírt valóság, az megütközik a Fidesz-szavazók és a bizonytalan szavazók jó részének a perceptált, felfogott, érzékelt valóságával, ezt a Fidesz már totálisan eltorzította, és Soros György nem tudja felvenni ezzel a versenyt, az a helyzet, itthon legalábbis nem.”

Szóval, e két derék közéleti szereplő szerint Soros jobban teszi, ha befogja a száját.

Elvégre, ha kimondja az igazságot, és ezzel orientálja azokat, akik szerte a világon odafigyelnek rá, csak „olajat önt a tűzre”, és igazolja Orbán és propagandahadserege gyalázatos hazugságát, miszerint mindazok, akik akár a külvilágban, akár itthon bírálni merészelik az Orbán-rezsimet, sőt tevőlegesen fel is lépnek ellene Európában, nem saját demokratikus értékrendjükből következően teszik ezt, hanem Soros intenciójára, Soros által pénzelve.

Az, hogy mi mindent tett Soros György a demokratikus Magyarországért, mi mindent tett a szabadságért, a nyílt társadalomért az egykori szocialista országokban, amivel kiváltotta az új önkényurak haragját, e derék közéleti szereplőknek eszébe sem jut, sosem beszélnek róla. Az Országgyűlésben ülő, állítólag a demokrácia mellett elkötelezett közéleti szereplőknek sem jut ez eszébe, legalábbis egyetlen esetről sem lehet tudni, amikor a Fidesz által folyamatosan szidalmazott Soros kimagasló szerepét szóba hozták volna ott.

Nem, ők mindannyian csak azt tudják, hogy Soros egy kilencvenéves bácsi, és értetlenkednek, hogy miért támadja és rágalmazza őt Magyarország önkényura, hasonlóan a régió többi önkényurához.

Mert gyávák ahhoz, hogy kiálljanak mellette a rágalmakkal szemben.

Az ATV műsorvezetője és szereplője pedig azt várná el Sorostól, hogy maga is alkalmazkodjon a nálunk uralkodó gyávasághoz.
Nem szégyellik magukat?

Búcsút mond-e Orbán 7 milliárd eurónak?

A magyar miniszterelnök és csapata lenyúlja az európai pénzeket, ezért ezzel meg lehet fogni Orbán Viktort – állítja az Európai Parlament alelnöke. A német szociáldemokrata politikus korábban úgy nyilatkozott, hogy ki kell éheztetni Magyarország korrupt vezetőit.

Orbán vétó fenyegetése blöff hiszen ebben az esetben 7 milliárd eurónak inthetne búcsút – hangsúlyozza Katarina Barley.  A baj sokkal inkább az, hogy az európai pénzeket a miniszterelnök oligarchái nyúlják le – sokszor pedig épp a saját veje, Tiborcz István. Egyáltalán nem véletlen, hogy Magyarország nem lépett be az Európai Ügyészség tagjainak sorába hiszen az ellenőrizhetné az uniós pénzek elköltését.

A szociáldemokrata politikus ugyanakkor bírálja az Európai Néppártot, mely megtűri tagjai sorában a Fideszt, és nem tesz semmit a jogállami normák megvédése érdekében Magyarországon.

Katarina Barley tisztában van azzal, hogy a hatalom bírálja őt Magyarországon hiszen épp a korrupcióra és a jogállami normák be nem tartására figyelmeztet.

Ez utóbbit jól illusztrálja az Európai Bíróság keddi döntése, amely teljes mértékben elutasítja a CEU-val kapcsolatos magyar törvényt.

A brüsszeli bizottság azonnal lépett

Amint a magyar parlament sürgősséggel megszavazta a CEU törvényt, amely megpróbálta ellehetetleníteni az amerikai egyetemet, mely Soros György támogatásával Budapesten működik, az Európai Bizottság a Luxemburgban működő Európai Bírósághoz fordult. A bíróság megállapította: mind az uniós mind pedig a nemzetközi jogszabályokkal ellenkezik a CEU törvény, melynek egyetlenegy célja volt: megalapozni a Soros György elleni kampányt.

A magyar miniszterelnök maga is jogász, és jól ismeri az európai joggyakorlatot. Pontosan tudta, hogy az Európai Bíróság elveti majd a magyar CEU törvényt , de ő viszont bezsebelheti a gyors politikai hasznot a 2018-as választáson. Orbán számítása bevált, a CEU kénytelen volt részben Bécsbe költözni, a Fidesz pedig megszerezte a kétharmadot, amellyel tetszése szerint fogadtathat el új törvényeket a magyar parlamentben.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!