Kezdőlap Címkék Ukrajna

Címke: Ukrajna

Putyin szóvivője béketárgyalásokat javasol

Dmitrij Peszkov szerint “jó alap lenne az orosz – ukrán béketárgyalásokra a 2022-es tárgyalás, mely majdnem sikerrel járt.” Oroszország agresszióját követően tárgyalások folytak semleges területen, és végül megszületett a tűzszüneti megállapodás, melyből máig tisztázatlan okok miatt nem lett semmi.

Schröder, ex német kancellár, aki Putyin pénzen él amióta nyugdíjba ment, és fontos szerepet játszott a német – orosz kapcsolatok alakításában, azt nyilatkozta, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök ultimátuma akadályozta meg a fegyverszünetet. Az egykori német szociáldemokrata kancellár szerint a Nyugat közölte Zelenszkij elnökkel: amennyiben elfogadja a fegyverszünetet, akkor a jövőben nem számíthat pénzügyi és katonai támogatásra. Ukrajna már akkor is lélegeztető gépen élt hiszen az orosz háromnapos villámháborút is csak az USA segítségével tudta megállítani, kapitulált. Zelenszkij elnök közölte: a béke tárgyalások előfeltétele az, hogy az oroszok vonuljanak ki Ukrajna egész területéről – beleértve a Krím félszigetet is, melyet Oroszország 2014-ben foglalt el.

A Krím félszigetet Hruscsov 60 évvel korábban adta Ukrajnának, mert a párt harcokban Ukrajna Kommunista Pártja őt támogatta vetélytársaival szemben.

A Krímben az ukránok mindig kisebbségben voltak, a kezdeti tatár többséget, később a betelepítések orosz többséggé változtatták. Oroszország ünnepélyesen bekebelezte a Krímet. Ennek feladását a tárgyalások előfeltételének megtenni nyilvánvalóan azt jelenti: Ukrajna és a mögötte álló Nyugat nem hajlandó tárgyalni. Most is ezt mondta Dmitrij Peszkov: Ukrajna nem áll készen a béketárgyalásokra.

Zelenszkij elnök válaszul kijelentette:

”ha akkor megállapodást kötöttünk volna, azzal nem lett volna vége a háborúnak”

– vagyis 2022 áprilisában egyáltalán nem bíztak abban, hogy Putyin betartja ígéreteit. A bizalmatlanság egyáltalán nem alaptalan hiszen Putyin az agresszió kezdete előtt hónapokig azt állította: Washington hazudik amikor azt állítja, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát! Majd 2022 február 24-én az oroszok mégiscsak megtámadták Ukrajnát. Azóta tart a háború, amelyik megnyerhetetlen hiszen az ukrán hadseregnek nincsen meg az ereje ahhoz, hogy kiszorítsa az oroszokat az ország területéről.

Stoltenberg NATO főtitkár le is vonta a tanulságot: 5 éves finanszírozási tervet dolgozott ki Ukrajna támogatására. Ezalatt az idő alatt a NATO tagállamok 100 milliárd dollárt fizetnének be egy közös kasszába, melyből Ukrajnát támogatnák.

Trump mint békeangyal?

Ferenc pápa látva a háborús helyzet reménytelenségét felszólította Ukrajnát, hogy mutassa fel a fehér zászlót, és kezdjen béketárgyalásokat Oroszországgal.

Ezt Zelenszkij elnök és a NATO elutasította, de alternatívát képtelenek felmutatni. A háború támogatottsága egyre csökken Ukrajnában és Oroszországban. A NATO megosztott: Lengyelország és a három balti állam támogatja Macron elnöknek azt a javaslatát, hogy csapatokat küldjön Ukrajnába a gyengélkedő ukrán hadsereg támogatására. Az USA, Nagy Britannia és Németország ezt elutasítja. Magyarország és Törökország a béke pártján áll. Erdogan elnök többször is felajánlotta közvetítő szerepét annál is inkább, mert 2022 áprilisában ott folytak az orosz- ukrán tárgyalások.

Putyin egyik kezével békejobbot nyújt, a másikkal fenyegetőzik: közzétett egy videót az új orosz csodafegyverről.

A náci Németországban Goebbels propagandája terjesztette a csodafegyver mítoszt akkor amikor már az angolszász hatalmak és a Szovjetunió harapófogóba fogta a náci Németországot. Werner von Braun ki is fejlesztette a V1 és V2 rakétákat, de ezek már nem tudtak változtatni a háború menetén: Hitler öngyilkos lett amikor a szovjet csapatok már közel jártak bunkeréhez.

Putyin orosz elnök most Donald Trumpban bízik, aki fogadkozik: napok alatt rendezné az ukrajnai válságot. Hogyan? Ezt senki sem tudja, talán maga Donald Trump sem.

Azt viszont tudja az ex elnök, aki vissza akar kerülni a Fehér Házba: az amerikai közvéleményt nemigen érdekli a külvilág, de semmiképp sem akar háborút. Trump ezért békeangyalként akar bevonulni újra a Fehér Házba, ha megnyeri a választásokat. Trump támogatói azt hangsúlyozzák: hiba volt, hogy Biden stratégiai ellenfélnek jelölte Kínát és Oroszországot. Trump tárgyalna mind Hszi Csin-ping kínai mind pedig Putyin orosz elnökkel. Persze novemberig még sok idő van, Biden elnök is ráveheti Zelenszkij ukrán államfőt a tárgyalásokra. Ezzel tisztában van Ukrajna elnöke is, aki legutóbb úgy nyilatkozott Washingtonban:

”Biden elnök öt perc alatt megállapodhat a fejünk fölött Putyinnal, csakhogy mi ezt nem fogadnánk el.”

Proxy háborúban a Wagnerrel

Ukrajna katona hiánnyal küszködik, ezért meglepő a hír, hogy a titkosszolgálat fegyveres alakulata szabályos háborút folytat az orosz Wagner hadsereggel Szudánban. Mit keresnek ott az ukránok? Milyen ukrán érdekeket védelmeznek?

Szudánban a hadsereg két része hadakozik: a polgárháborúban a Nyugat az egyik felet támogatja, a Kelet a másikat. Vagyis proxy háborúról van szó amikor a felek másokért hadakoznak, és halnak hősi halált. Mi a tét? Szudán ásványi kincsei mindenekelőtt az aranybányák, melyek többsége jelenleg kínai kézen van. A Wagner zsoldosok küzdenek a kínai érdekekért. A Wagner hadsereg fellázadt Putyin ellen, és akkor szóba került, hogy fel is oszlatják a zsoldos sereget, melynek főnökét az FSZB felrobbantotta. A Wagner hadsereget ujjászervezték, a parancsnok ma már az FSZB egyik altábornagya. Putyin ma már nyíltan felvállalja a Wagner hadsereget, amely nem is nagyon titkolja, hogy csodálja a nácikat. Eredetileg Hitler lett volna a nevük, de Putyin még a békeidőkben úgy döntött, hogy a náci vezér túlzás. Így aztán a náci érzelmű zsoldosok Hitler kedvenc zeneszerzőjét, Richard Wagnert választották névadónak.

Miért harcolnak az ukránok Szudánban? Mert óriási szükségük van az USA pénzügyi támogatására és fegyverszállításaira.

“Ukrajna vereséget szenved, ha nem kapja meg az USA támogatást”

Kínos igazságról beszélt vasárnap Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, aki azt fejtegette, hogy a több mint két éve harcoló Ukrajna vereséget szenvedhet a nála sokkal erősebb Oroszországtól amennyiben hamarosan nem kapja meg azt a 60 milliárd dolláros amerikai támogatást, melyet Biden elnök szívesen átutalna a kijevi kormánynak, de Trump republikánus barátai ezt megakadályozzák.

Mire hivatkoznak a republikánusok?

Arra, hogy a háború megnyerhetetlen Ukrajnában.

“Miért finanszírozzunk egy megnyerhetetlen háborút?”

– kérdi Donald Trump, aki rámutat arra, hogy a demokraták már jóval Putyin ukrajnai agressziója előtt – 2022 február 24 – az Egyesült Államok stratégiai ellenfelének nyilvánították Oroszországot Kínával együtt. Felrúgták ezzel a republikánusok kedvenc külpolitikai gondolatát: ne kerüljünk szembe egyszerre Oroszországgal és Kínával! A republikánus Kissinger ezért hozta össze Nixon elnököt Mao Ce-tunggal 1972-ben Pekingben. A 100 éves Kissinger még tavaly is elrepült Pekingbe, hogy megpróbálja helyreállítani a mélypontra jutott amerikai-kínai kapcsolatot.

Jelenleg Pekingben tárgyal Yellen amerikai pénzügyminiszter, hogy valamiféle modus vivendit teremtsen a világ két legnagyobb gazdasági hatalma között.

Lavrov orosz külügyminiszter is Pekingbe készül miután többször is úgy nyilatkozott, hogy a kínai béketerv alkalmas kezdet lehet az ukrajnai helyzet rendezésére.

Miért nem lehet Putyinnal tárgyalni?

Donald Trump azt ígéri, hogy vígan megállapodna Putyin elnökkel Ukrajna feje fölött hogyha újra a Fehér Ház lakója lenne. Zelenszkij elnök épp Washingtonban jelentette ki, hogy “Biden elnök öt perc alatt megállapodhatna Putyinnal a fejünk felett, de ezzel mi nem értenénk egyet.”

A NATO főtitkára 100 milliárd eurós ukrajnai támogatási alapot szeretne létrehozni, de kevés tagállam szeretne ebbe befizetni. A tartózkodást látva Stoltenberg NATO főtitkár úgy fogalmazott, hogy

“Ukrajnát erős tárgyalási pozícióba kell hozni Oroszországgal szemben. Azután az ukrán kormányzaton múlik, hogy a tárgyalások során mit fogad el és mit nem.”

Ez finom figyelmeztetés arra, hogy nem lehet fenntartani azt az elvet, melyet Zelenszkij elnök és a NATO jelenleg hangsúlyoz:

”Csakis akkor tárgyalunk, ha minden orosz katona elhagyta Ukrajna 1991-es határait!”

Az ukrán hadsereg ugyanis nem képes az oroszok teljes kiszorítására még akkor sem, ha megkapja a nyugati támogatásokat. Ha pedig nem kapja meg, akkor el is veszítheti a háborút – ahogy erre Zelenszkij elnök vasárnap rámutatott.

Martonyi 80

A pragmatikus diplomata 1998 és 2002 majd pedig 2010 és 2014 között állt a külügyminisztérium élén. Ő volt Orbán Viktor mentora a külpolitikában amikor a fiatal Fidesz vezér felkészült a miniszterelnöki szereplésre 1994 és 1998 között.

Martonyi János írta alá az okmányt a NATO tagságról 1999-ben. A legendás diplomata az USA legnagyobb ügyvédi közösségének egyik partnere, aki tegező viszonyban áll Christine Lagarde-dal, akinek karrierje onnan indult. Aztán Christine Lagarde az IMF vezérigazgatója lett, most pedig az Európai Központi Bank elnökasszonya. Franciaország is nagyra értékeli Martonyi Jánost, 2000-ben Hubert Védrine külügyminiszter a becsületrenddel tüntette ki az akkori magyar külügyminisztert. Hubert Védrine most Budapestre is ellátogatott, hogy részt vegyen a nyolcvanadik születésnap ünnepségein. Egyúttal bemutatta nálunk is új könyvét, mely a Diplomaták címet viseli. Védrine jól ismeri Emmanuel Macron francia elnököt, aki nemrég azzal keltett feltűnést, hogy nem zárta ki NATO csapatok küldését Ukrajnába. Komolyan gondolja ezt Macron elnök?

Közvetítéssel befagyaszthatják az ukrajnai konfliktust

London Speaker Bureau

“Macron elnök elektrosokkot akart, mert úgy véli, hogy sokan alábecsülik a helyzet súlyosságát. Az államfő érzékeli az ukrán hadsereg gyengülését és jelezni akarta: ha az európaiak nem szedik össze jobban magukat, és nem segítik hatékonyabban  Ukrajnát, akkor Oroszország győzhet. Ezért tett erős, provokatív állítást, és részben el is érte a célját” – mondta Védrine ex külügyminiszter a valasz.hu portálnak.

Miért nem lehet tárgyalással lezárni az ukrajnai háborút?

“Ukrajna túlságosan is sokat szenvedett. Olyan sok polgára halt meg, az oroszok olyan nagy károkat okoztak, hogy a kijevi vezetés nem vállalhatja a tárgyalásokat”

– állítja Hubert Védrine.

Mannerheim marsall, Finnország vezetője vállalta a tárgyalást, és megmentette hazáját miután Finnország hősies harc után elveszítette a háborút az orosz túlerővel szemben. Finnország jelentős területeket veszített 1940-ben, de ma a világ legboldogabb országának számít a globális vetélkedésben.

Mi lehet a megoldás?

“A konfliktus befagyása a legreálisabb. Ez olyan közvetítőkkel jöhet létre mint például Törökország, India, Kína vagy Brazília”

– jelentette ki Védrine ex külügyminiszter.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter jelenleg épp Pekingben tárgyal. Ő is szerepel a Diplomaták című könyvben. Miért?

“Nem azokat válogattam be a könyvbe, akiket szeretünk hanem, akik számítanak. Szergej Lavrov húsz éve Oroszország külügyminisztere. Képviseli a putyini hatalmat, melyet muszáj megértenünk. Mi Nyugaton gyakran manicheusok vagyunk: csak fekete – fehérben gondolkodunk. Persze mindig mi vagyunk a fehérek.

Hasznosabb az ítélkezés előtt megismerni tárgyaló partnereinket, a barátokat éppúgy mint ellenségeinket”

– hangsúlyozta Hubert Védrine egykori francia külügyminiszter, aki a valasz.hu portálnak nyilatkozott.

Ukrajna vereséget szenved, ha nem kapja meg az USA támogatást

Kínos igazságról beszélt vasárnap Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, aki azt fejtegette, hogy a több mint két éve harcoló Ukrajna vereséget szenvedhet a nála sokkal erősebb Oroszországtól amennyiben hamarosan nem kapja meg azt a 60 milliárd dolláros amerikai támogatást, melyet Biden elnök szívesen átutalna a kijevi kormánynak, de Trump republikánus barátai ezt megakadályozzák. Mire hivatkoznak a republikánusok?

A háború megnyerhetetlen Ukrajnában. “Miért finanszírozzunk egy megnyerhetetlen háborút?” – kérdi Donald Trump, aki rámutat arra, hogy a demokraták már jóval Putyin ukrajnai agressziója előtt – 2022 február 24 – az Egyesült Államok stratégiai ellenfelének nyilvánították Oroszországot Kínával együtt. Felrúgták ezzel a republikánusok kedvenc külpolitikai gondolatát: ne kerüljünk szembe egyszerre Oroszországgal és Kínával! A republikánus Kissinger ezért hozta össze Nixon elnököt Mao Ce-tunggal 1972-ben Pekingben. A 100 éves Kissinger még tavaly is elrepült Pekingbe, hogy megpróbálja helyreállítani a mélypontra jutott amerikai-kínai kapcsolatot.

Jelenleg Pekingben tárgyal Yellen amerikai pénzügyminiszter, hogy valamiféle modus vivendit teremtsen a világ két legnagyobb gazdasági hatalma között.

Lavrov orosz külügyminiszter is Pekingbe készül miután többször is úgy nyilatkozott, hogy a kínai béketerv alkalmas kezdet lehet az ukrajnai helyzet rendezésére.

Miért nem lehet Putyinnal tárgyalni?

Donald Trump azt ígéri, hogy vígan megállapodna Putyin elnökkel Ukrajna feje fölött hogyha újra a Fehér Ház lakója lenne. Zelenszkij elnök épp Washingtonban jelentette ki, hogy “Biden elnök öt perc alatt megállapodhatna Putyinnal a fejünk felett, de ezzel mi nem értenénk egyet.”

A NATO főtitkára 100 milliárd eurós ukrajnai támogatási alapot szeretne létrehozni, de kevés tagállam szeretne ebbe befizetni. A tartózkodást látva Stoltenberg NATO főtitkár úgy fogalmazott, hogy

“Ukrajnát erős tárgyalási pozícióba kell hozni Oroszországgal szemben. Azután az ukrán kormányzaton múlik , hogy a tárgyalások során mit fogad el és mit nem.”

Ez finom figyelmeztetés arra, hogy nem lehet fenntartani azt az elvet, melyet Zelenszkij elnök és a NATO jelenleg hangsúlyoz:

”Csakis akkor tárgyalunk, ha minden orosz katona elhagyta Ukrajna 1991-es határait!”

Az ukrán hadsereg ugyanis nem képes az oroszok teljes kiszorítására még akkor sem, ha megkapja a nyugati támogatásokat. Ha pedig nem kapja meg, akkor el is veszítheti a háborút – ahogy erre Zelenszkij elnök vasárnap rámutatott.

Az ukránoknak kevesebb mint fele hisz abban, hogy visszaállítják a régi határokat

A Kiiv Independent ismerteti a közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezettek csak 45%-a hisz abban, hogy a háború után Ukrajna visszaállítja 1991-es határait.

Ukrajna határait annak idején még Sztálin elvtárs rajzolta meg mint a Szovjetunió nemzetiségi népbiztosa. Minthogy azonban egyidejűleg már a kommunista párt főtitkára is volt, ügyelt arra, hogy minden szovjet tagállam vegyes nemzetiségű legyen, és ezért ne legyen képes egységesen fellépni Moszkvával szemben. Így a holodomor idején amikor több millióan haltak éhen Ukrajnában, a zsidó Kaganovics állt Ukrajna élén. Kaganovics indította el Hruscsov karrierjét, aki Sztálin utóda lett a kommunista párt élén. A hatalmi harc során kiderült: Ukrajna kommunista pártszervezetének komoly súlya van. Innen került ki Hruscsov utódai közül Leonyid Brezsnyev és Konsztantyin Csernyenko. Minthogy a hatalmi harcban Ukrajna kommunista pártszervezete Hruscsovot támogatta, ezért jutalmul a Szovjetunió akkori vezetője nekik ajándékozta a Krím félszigetet. Ezt foglalta el Putyin 2014-ben. A Krím félszigeten sohasem volt ukrán többség: Dzsingisz kán utódainak kezén maradt sokáig a stratégiai fontosságú félsziget, ezért a többség tatár volt hosszú időn keresztül. Az orosz cárok azután oroszokat telepítettek be, így alakult ki az orosz többség. Sztálin azzal gyanúsította a krími tatárokat, hogy együttműködtek a nácikkal , ezért brutálisan kitelepített mindenkit. Sztálin halála után lassan visszaengedték a tatárok egy részét őseik szülőföldjére.

Putyin 2024 február 24-én támadta meg Ukrajnát abban a reményben, hogy egy háromnapos villámháborúval oroszbarát rendszert hozhat létre Kijevben. Tévedett. A kudarc láttán az oroszok diplomáciai tárgyalásokba kezdtek az ukránokkal Törökországban. Schröder német ex kancellár felügyelte az alkut. Szerinte létre is jött a megállapodás egy tűzszünetről a 2014-es határon vagyis a Krím kivételével minden ukrán kézen maradt volna miközben Kijev jelentős autonómiát ígért az orosz többségű tartományoknak.

A megállapodásból semmi sem lett, mert a NATO közölte Zelenszkij elnökkel, hogy csak akkor számíthat támogatásra, ha tovább folytatja a háborút.

Zelenszkij elnök akkor kijelentette, és mindmáig az a hivatalos ukrán álláspont, hogy

“nem tárgyalunk Putyinnal csak azt követően, hogy kivonta összes csapatait az 1991-es Ukrajna egész területéről!”

Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan Oroszország számára, ezért folyik tovább a háború immár több mint két éve, és senki sem látja a végét miközben mind Moszkvában mind pedig Kijevben sejtik:  a háború megnyerhetetlen.

Miért lehet a Hamász-szal tárgyalni és Putyinnal nem?

Erre a kérdésre az amerikai diplomáciának nincsen válasza. Biden elnök legutóbbi telefonbeszélgetése során felszólította Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt arra, hogy kössön fegyverszünetet a Hamász-szal, mert ily módon megkímélheti a polgári lakosság életét a gázai övezetben. A CIA és a Moszad vezetői rendszeresen tárgyalnak Katarban a Hamász politikai vezetőivel.

Miért nem lehet tárgyalni Putyinnal? Zelenszkij és a NATO válasza az, hogy nem fogadják el a területért békét elvet, melyhez Putyin ragaszkodik. Így viszont sosem ér véget a háború hiszen Ukrajna hadserege képtelen arra, hogy az oroszokat kiszorítsa Ukrajnából. Ferenc pápa ezért is szólította fel Ukrajnát a fehér zászló felmutatására, és a tárgyalások megkezdésére. A józan javaslat visszatetszést keltett: Zelenszkij elnök tiltakozott. Az amerikai, a francia és a lengyel külügyminiszter közös nyilatkozatban szögezte le: Oroszország nem győzhet. Szerintük a jelenlegi frontvonalon megkötött tűzszünet Putyin győzelmét jelentené. A NATO főtitkára 100 milliárd eurós alapot akar létrehozni Ukrajna találgatására. Sok tagállam szívja a fogát ugyanis nem akar és nem is tud fizetni. A német hadiipar felfuttatására évente legkevesebb 50 milliárd eurót kellene költeni, de Németországnak, melynek gazdasága stagnál nincsen ehhez elegendő pénze. A legerősebb kormánypárt, a szociáldemokraták közölték: nem hajlandók csökkenteni a jóléti kiadásokat a fegyverkezés kedvéért.

Az Európai Unió előbb vagy utóbb újabb kollektív hitelfelvételre kényszerül, ha finanszírozni akarja az ukrajnai háborút.

Macron – Napóleon hadsereg nélkül

A francia elnök már arra készülődik, hogy Trump visszamegy a Fehér Házba, és megállapodik Európa és Ukrajna feje fölött Putyinnal. Ebben a helyzetben Macron európai nagyhatalmat álmodik, amelynek Franciaország a vezetője hiszen csakis neki van atomfegyvere. Igaz, hogy nevetségesen kevés Oroszországhoz és az USA-hoz képest, de mégiscsak lehetővé teszi a vezető szerepet Macron számára az Európai Unióban. Csakhogy nemcsak a háborúhoz, de a fegyverkezéshez is pénz kell. Sok történész szerint Napóleon azért veszítette el az oroszországi hadjáratot 1812-ben, mert a párizsi tőzsde megtagadta a pénzügyi támogatást. Ezért a francia csapatok féléves késéssel indultak útnak, nagyon hideg lett mire Moszkvába értek, ahol elfogyott az utánpótlás. A Grande Armée megfagyott az orosz hómezőkön, Napóleon birodalmi álmai pedig szertefoszlottak.

Macron egységes európai hadsereget szeretne, és ebben olyan támogatóra akadt mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Csakhogy Európa népei nem akarnak nagy háborút, nem akarnak fegyverkezni, és főként azt nem akarják, hogy a nagyhatalmi álmok miatt csökkenjen az életszínvonal. Az Európai Unió gazdasága stagnál, az olcsó orosz nyersanyagok nélkül egyre kevésbé versenyképes a világpiacon. A stagnáló életszínvonal szinte mindenütt politikai válsággal fenyeget. A háború felé masírozó Európai Unió nem más mint dead man walking. Napóleon még hihetett európai világbirodalomban, Macron esetében ez már szánalmas paródia. A francia elnök érzi ezt, de előre menekül hiszen a hazai fronton mind erősebb a szélsőjobboldal, melyet sokáig Putyin finanszírozott.

Orosz olajból finomított MOL üzemanyaggal mennek az ukrán tankok harcba

Orosz vezetékes olajat Magyarország, Szlovákia és Csehország vásárol Moszkvától. Magyarország és Szlovákia olaj vásárlását akár össze is adhatjuk hiszen mindkét esetben a MOL a vevő és az olajfinomító.

Februárban a MOL Magyarországon 225 millió euróért, Szlovákiában 195 millió euróért vásárolt orosz olajat, Csehország 115 millió euróért. A csehek eredetileg azt tervezték, hogy idén már nem vesznek orosz olajat, de egy évvel elhalasztották a döntést technikai problémákra hivatkozva.

Az ukránok tavaly háromszor is felemelték a szállítási díjakat a Barátság olajvezetéken, de egyáltalán nem akadályozták meg a forgalmat. Miért nem? Mert a Magyarországon és Szlovákiában finomított orosz dízel jelentős része Ukrajnába kerül, ahol a hadsereg a legfőbb vásárló.

A Testvériség földgáza

Putyin és Zelenszkij egyetlenegyszer találkozott személyesen: Párizsban vitatatták meg a Gazprom földgáz szállításának ügyét a Testvériség vezetéken át Ukrajnán keresztül. 2019 legvégén állapodtak meg a tranzitról, amely szép hasznot hoz mind Oroszországnak mind pedig Ukrajnának. 2022 február 24-én indította meg csapatait Putyin Ukrajna ellene, ezután következtek a szankciók, melyek kiterjedtek az energia ágazatra is. Az olajszállítás szankciókat erőteljesen ellenzi Magyarország és Ukrajna, a földgáz esetében még bonyolultabb a helyzet bár egyre több uniós tagállam állt le végképp az orosz földgáz felhasználásával.

A legtöbb orosz földgáz az Északi Áramlat 1 és 2 vezetéken érkezett volna Németországba, de ezeket a vezetékeket 2022 szeptemberében felrobbantották. Vizsgálat indult ugyan, de eredmény sehol. A Der Spiegel szerint ukrán különleges alakulatok hajtották végre az akciót. Seymour Hersh amerikai titkosszolgálati szakértő szerint a CIA áll a háttérben. A szakértő ezt azzal indokolta, hogy ilyen tengeralatti földgázvezeték felrobbantása nagyon komoly technikai hátteret feltételez, és ezzel az USA-n kívül kevés ország rendelkezik. Oroszország igen, de Putyinnak semmiképp sem állhatott érdekében a földgáz vezeték felrobbantása hiszen ily módon biztosíthatta volna Európa földgáz függését Oroszországtól. Ha az oroszok csinálták volna, akkor azt az időközben lezárult dán és svéd vizsgálat már réges-régen a nyilvánosság elé tárta volna.

Mindezzel együtt tavaly majdnem 15 milliárd orosz földgáz érkezett Oroszországból az Európai Unióba. Ez messze kevesebb mint az a 40 milliárd köbméter, amely a Putyin – Zelenszkij egyezményben szerepel. Ukrajna ennek ellenére legkevesebb 800 millió dollár tranzitdíjat inkasszált tavaly, és ez hatalmas összeg a pénzügyi összeomlás szélén táncoló országban. A Gazpromnak sem jött rosszul az a 6 milliárd dollár, melyet az Ukrajnán keresztül Európába irányuló orosz földgázszállításokért kapott. Putyin a Gazpromon keresztül finanszírozza európai barátait, akik szorgosan vásárolják is az orosz földgázt: Magyarország, Ausztria, Szlovákia.

Ha Ukrajna leállítja a tranzitot az nagy csapás lenne Ausztriára és Szlovákiára nézve, de Magyarországra nem mivel délről is tudunk orosz földgázt importálni a Török Áramlat vezetéken keresztül.

Robert Fico szlovák miniszterelnök és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Ungváron tárgyalt ukrán vezetőkkel annak érdekében, hogy ne állítsák le a tranzitot.

Az ÖMV, amelynek hosszútávú szerződése van a Gazprommal szintén elszántan lobbizik azért, hogy ne álljon le az orosz földgáz szállítása Ukrajnán keresztül.

Hogy válik az orosz földgáz unióssá?

Balog József energetikai szakértő írt arról elsőként a magyar sajtóban, hogy új konstrukciót találtak ki a Gazprom földgázszállítmányaira. Eszerint a földgáz már az orosz – ukrán határon az uniós tagállamok tulajdonába kerülne, és így vígan keresztül mehetne Ukrajnán. Amely így csinos tranzitdíjhoz juthatna, amely nyilvánvalóan magasabb lenne az eddiginél.

Putyin is elégedett lenne az új konstrukcióval:

”ha az európaiak így akarják megvenni az orosz földgázt, akkor vegyék meg így jövőre”

– mondta az orosz elnök, akinek az engedékenysége mögött az áll, hogy Oroszország sokat veszített azzal, hogy sok uniós állam már nem tőle vásárol földgázt. Kína vevő lenne a többletre, de ehhez új vezeték kell, mely legkorábban 2030-ra készül el.

Az ATACMS Ukrajnának adása már nem olyan kockázatos

Ukrajna 2021 óta kér nagy hatótávolságú ATACMS rakétákat az Egyesült Államoktól, és a Fehér Ház következetesen ellenállt, legalábbis nyilvánosan. De lehet, hogy fordul a kocka.

Csütörtökön C.Q. Brown tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke újságíróknak azt mondta, hogy „az eszkaláció kockázata nem olyan magas, mint talán az elején volt”.

Az orosz nyilatkozatok 2022 szeptemberében jelezték, hogy az ilyen fegyverek Ukrajnának történő szállítása átlépne egy „vörös vonalat„, mivel hatótávolságuk lehetővé tenné Ukrajna számára, hogy Moszkvát vegye célba. Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának akkori elnöke akkor azt mondta a Defense One-nak: „Az akadémiai vagy agytrösztökben vagy az elemzés más formáiban dolgozó emberek ezt »deklaratív politikának« nevezik, amikor a magas rangú tisztviselők… nyilatkozatokat, prediktív nyilatkozatokat adnak ki arról, hogy mit tennének és mit nem, ha bizonyos cselekedetekre sor kerülne.”

Magas rangú katonai tisztviselők, akik a háttérben beszéltek, rámutattak az orosz katonai doktrínára, különösen az úgynevezett egzisztenciális kockázatra vonatkozóan, mondván, hogy ha Ukrajnának ilyen fegyvereket adnak, az nukleáris választ kényszeríthet ki Oroszországtól, vagy arra ösztönözheti, hogy megtámadja egy NATO-partnerét.

Ősz óta a jelentések azt sugallják, hogy az Egyesült Államok megváltoztathatja számításait, és titokban kis számban küldhet nagy hatótávolságú rakétákat – annak ellenére, hogy a Fehér Ház korábban azt mondta, hogy nincs elég ilyen rakétája.

A Biden-adminisztráció azonban mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje e jelentések megerősítését vagy cáfolatát. Március 20-án a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan kijelentette: „Nincs mit ma nyilvánosan bejelentenem ebben a kérdésben. Ha van mit megosztanunk, biztosan meg fogjuk osztani.”

Brown hivatalosan sem erősítette meg vagy cáfolta a jelentést, de azt mondta, hogy

Oroszország visszafogott válasza a közelmúltbeli ukrán dróntámadásokra jóval Oroszország területén belül lehetővé tette a Pentagon számára, hogy módosítsa elemzését az ATACMS küldésének kockázatáról.

„Ezek azok a dolgok, amelyek… Figyeljen. Tudja, mi a valószínűsége az eszkalációnak… különböző képességek és különböző akciók” – mondta.

Megfigyelők és még néhány republikánus törvényhozó is nyomást gyakorol az Egyesült Államokra, hogy küldje el a rakétákat, mivel ezek lehetővé tennék az ukránok számára, hogy veszélyben tartsák az orosz pozíciókat Ukrajnában, beleértve a Krímet is, távol a frontvonaltól, beleértve Nyugat-Ukrajnát is. Ez megnehezítené Oroszország előrenyomulását, mivel Ukrajna továbbra is csapást mérhet még a legjobban megerősített orosz állásokra is az ország keleti részén gyakorlatilag bárhonnan az országban. Ez viszont megnehezítené a csapatok megerősítését, még akkor is, ha Oroszország nagyobb területet szerezne.

Ukrajna az utóbbi időben területeket veszít, és egyes szakértők szerint ha a kongresszus nem fogadja el az Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros kiegészítő segélycsomagot, Oroszország tavasszal többet vehet igénybe.

Brown ismét a kiegészítő gyors áthaladására buzdított, és azt mondta, hogy Ukrajnának a belátható jövőben folyamatos tüzérségi ágyúzással kell szembenéznie. De azt is mondta, hogy a hatalmas tavaszi orosz offenzívától való félelem túlzó lehet.

„Nem tudom, hogy az oroszok képesek-e nagy offenzívát generálni. Úgy értem, ha megnézed… Mi történt a… az elmúlt évben az oroszok valójában rengeteg képességet, személyzetet, fegyverrendszert és járművet vetettek be, hogy megszerezzék, amit nyertek. És ahogy mondanám, ez majdnem egy húsdaráló.”

Melyik út vezet békéhez

Az orosz-ukrán háború külföldi megfigyelői egyöntetűen egyetértenek abban, hogy annak mielőbb véget kell vetni.  Az ukránok többsége nem ért egyet ezzel. Ma valószínűleg sok orosz nem bánná, ha leállítaná a mészárlást. 

Miért nincs még mindig, és nagy valószínűséggel nem is lesz tárgyalásos vége a háborúnak a közeljövőben?

Legalább hat ok akadályozza meg Kijev és Moszkva közötti kompromisszumot. Ezek a jelenlegi ukrán és orosz alkotmányok, Ukrajna és Oroszország belpolitikai tájképe, a Krím szükségletei és a félsziget Oroszország számára betöltött szerepe, valamint Kelet-Közép-Európa népeinek történelmi emlékezete.

A gyors fegyverszünetet megakadályozó hat tényező mindegyike önmagában is jelentős. Kombinált befolyásuk a Moszkvában és Kijevben döntéshozókra jelentős. Ezért felesleges ragaszkodni ahhoz, hogy Ukrajna és Oroszország tárgyalásokon alapuló tűzszünetet kössön, nem beszélve az állandó békemegállapodásról, ahogy azt egyes nem ukrán politológusok teszik.  Ennek a stratégiának a követése nemcsak kudarcot vall. Elterelheti azt a figyelmet, energiát és erőfeszítéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ígéretesebb módszereket találjanak Európa második világháború óta fennálló legnagyobb államközi katonai konfliktusának megoldására.

Ukrajna és Oroszország alkotmánya

A nemzetközi jog alapvető normáit – vagyis a határok sérthetetlenségét és az államok területi integritását – gyakran emlegetik a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum akadályaként. Bár ez kétségtelenül helyes, nem a világrend alapvető jogi elvei jelentik
a legfőbb jogi akadályokat a sikeres orosz-ukrán tárgyalásoknak és kompromisszumnak.

A posztszovjet Oroszország korábban szeparatista mozgalmak elindításával vagy támogatásával, (ál)polgárháborúk szításával, valamint a szomszédos államok területén úgynevezett „köztársaságok” létrehozásával foglalkozott. Tíz évvel ezelőtt azonban Moszkva túllépett ezen az informális stratégián, amely az egykori birodalmából kivált független államok aláásását célozta.

2014 márciusában Oroszország formálisan – a Kreml szempontjából – annektálta a Krímet, és álföderációjának hivatalos részévé tette. 2022 szeptemberében Moszkva megismételte ezt a rendkívüli lépést, és Ukrajna négy délkeleti szárazföldi régióját az Orosz Föderáció
részévé nyilvánította. A belső jogszabályokat megváltoztatták annak érdekében, hogy Oroszországban teljes körűen bekerüljenek.

Ennek eredményeként jelenleg Ukrajnának öt közigazgatási egysége van, amelyekre az orosz alkotmány és több tucat alacsonyabb szintű orosz jogi aktus – törvények, rendeletek, határozatok stb.

Nyilvánvaló, hogy Moszkva követeléseinek az ukrán és a nemzetközi jog szerint nincs jogi ereje.

Ellentétben az oroszországi közhiedelemmel és néhány félrevezetett külső megfigyelővel, Oroszország önjelölt joga az öt megszállt ukrán régióhoz történelmileg is kétséges.

Ezeket a területeket a modern cári és szovjet birodalom gyarmatosította, és nem tartoztak valamelyik ősi moszkovita államhoz.  Moszkva öt ukrán régióba irányuló illegális és történelemellenes beavatkozásait azonban mára teljes mértékben rögzíti a fő törvény, a „szövetségi” jogszabályok és az Orosz Föderáció államrendszere. Főleg a Krím-félszigeten ennek már komoly anyagi és pszichológiai következményei vannak az elfogott helyi lakosság mindennapi gazdasági, társadalmi, kulturális és magánéletére nézve.

Sem az ukrán, sem az orosz alkotmányt nem lehet könnyen megváltoztatni. Elméletileg az ukrán alkotmány gyorsan megváltoztatható Ukrajna egykamarás parlamentjének – a Verhovna Radának – kétharmados többségével. Ilyen alkotmányos reform azonban
nem történni meg.

Berlin és Párizs nyomására Petro Porosenko volt elnök 2015 augusztusában megpróbálta kismértékben és átmenetileg megváltoztatni Ukrajna alkotmányát, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Az erről a jelentéktelen alkotmányos reformról szóló parlamenti szavazás kijelölése azonban heves összecsapásokhoz vezetett a Verhovna Rada épülete előtt. Többen meghaltak, több tucatnyian megsérültek Kijev központjában. Nem ment át a parlamenten Donbász Oroszország által megszállt régióinak ideigleneskülönleges státuszáról szóló javaslat sem.

Ennek fényében és más tényezőket is figyelembe véve

Ukrajna soha nem adja fel legális államterületét.

Ellenkezőleg, az a kilátás, hogy Oroszország visszavonja a 2014-es és 2022-es, az annektálás miatt végrehajtott alkotmányos reformokat, politikai szempontból kevésbé fantasztikus, mint az, hogy Ukrajna lemond az ideiglenesen megszállt területekről.

Oroszországnak azonban nem lesz könnyű eleget tennie a nemzetközi jogi kötelezettségeinek – ha és amikor ilyen szándék megjelenik. Nemcsak politikailag könnyebb a területek annektálása, mint átengedése.

Az alkotmány felülvizsgálatának eljárása Oroszországban bonyolultabb, mint Ukrajnában. Az orosz parlament hipotetikus szavazása az annektálás kérdéséről csak az első lépés lesz az új alkotmányos reform végrehajtásában.

Ráadásul ahhoz, hogy egy ilyen felülvizsgálat valósággá váljon, mind a moszkvai rezsimnek, mind az ukrajnai front helyzetének alapvetően meg kell változnia. Más szóval, Putyin terjeszkedési kalandjának orosz formális és jogi megfordítása csak azután és nem az anyagi befejezése előtt fog megtörténni. Irreális az a remény, hogy a diplomáciai folyamat eredményeként Ukrajna és/vagy Oroszország el tudja érni jelenlegi alkotmányának legalább ideiglenes hatályon kívül helyezését.

Két sólyomtábor

Mind Ukrajnában, mind Oroszországban jelentős társadalmi és politikai csoportok működnek, amelyek kategorikusan elleneznek minden területi és politikai kompromisszumot az ellenséggel. A háború mindkét országot érintő súlyos következményei miatt a másik félnek tett szimbolikus engedmények is belpolitikai kihívásokat jelentenek kormányaiknak. A hipotetikus tárgyalások eredményeként a másik oldal felé tett kisebb békítő lépések is nemzetárulásnak minősülnek. Az állampolgárok többé-kevésbé jelentős csoportjai és egész pártok fognak szembeszállni velük. Kijelentik magukat, politikailag aktívak lesznek. Természetesen Ukrajna és Oroszország „sólyom” táborát sem normatívan, sem politikailag nem lehet összehasonlítani. A két alkotmány területi követeléseihez hasonlóan számos paraméterben alapvetően különböznek egymástól: erkölcsileg, történelmileg, kulturálisan stb.

Egyrészt az ukrán „sólyom” tábor egyszerűen a jog, a rend és az igazság helyreállítását követeli. Ukrajna lakosságának nagy része ebbe a polgári csoportba tartozik, bár 2023 folyamán az ukrán sólymok aránya valamelyest csökkent. A másik oldalon különböző típusú orosz sólymok állnak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az Ukrajna elleni 2014 óta tartó katonai támadásból származó területi és politikai előnyök legalább egy része örökre megmaradjon. Így az orosz „sólyom” tábor radikális szárnya, köztük maga Putyin is úgy véli, hogy az eddig elért területi bővítés nem elégséges. Egyes Oroszország által még nem illegálisan annektált régiók, mint például Odessza és Mikolajiv, állítólag szintén oroszok. Sőt, Ukrajna jelenlegi EU- és NATO-tagságának hiánya ebből a szempontból állandósuljon. Ukrajna szuverenitását számos más vonatkozásban is korlátozni kell, a nyelvtől a védelmi politikáig. A kibékíthetetlen érzelmek mélysége és szélessége az orosz lakosság körében kisebb, mint az ukrán állampolgárok körében. Az, hogy a jövőben az orosz lakosság elfogadja az orosz hódítások háború miatti elvesztését, valószínűbb és gyakoribbá válhat, mint az, hogy az ukrán lakosság hipotetikusan elfogadja a terület és/vagy szuverenitás
elvesztését. Másrészt a Krím Moszkva általi 2014-es annektálása továbbra is az orosz lakosság túlnyomó többségének támogatását élvezi. Ezek az érzelmek messze túlmutatnak az orosz sólyomtábor nyíltan imperialista részén.

Ez a perspektíva egyfajta stratégiai rejtvényt hoz létre a Kreml, az orosz lakosság és a külső szereplők számára. Igen, földrajzi okokból a Krím a legsebezhetőbb Oroszország számára a 2014 óta annektált öt ukrán régió közül. A Fekete-tengeri félsziget, mint az Oroszország által megszállt legtávolabbi és legelérhetetlenebb terület, háborús zsákmány, amely rövid ideig Oroszország kezében marad. Márpedig a Krím, mint korábban, most is és valószínűleg az is marad Putyin háborús területi vívmányai közül a legnépszerűbb. Kétségtelen, hogy a közvélemény-kutatások szerint az egyszerű ukránok és oroszok háborúval kapcsolatos céljai, hangulatai és elképzelései tartalmilag és intenzitásukban változtak 2014 óta.  Az elmúlt két évben ezek az egyik vagy másik irányú eltolódások mindkét országban hangsúlyosabbak voltak. Ukrajnában azonban egyértelmű többség van a területi integritás teljes helyreállítása mellett, Oroszországban pedig a Krím annektálásának visszafordíthatatlansága mellett.

Ráadásul mindkét országban vannak lelkes maximalista sólymok, akik kategorikusan ellenzik a kisebb engedményeket is. A társadalom e hajthatatlan rétegei között, mind Oroszországban, mind Ukrajnában vannak olyan emberek, akiknek van tapasztalatuk a fegyverekkel kapcsolatban, és hozzáférhetnek azokhoz. Még ha hipotetikusan módosítják is Oroszország vagy Ukrajna, vagy mindkét ország alkotmányát, kettős belpolitikai probléma maradna a sikeres tárgyalások szempontjából. Az orosz és/vagy ukrán kormány elméletileg hajlamos lehet a háború tárgyalásos lezárására. Továbbra sem világos azonban, hogy milyen kompromisszumot tudnak majd kínálni hazai közönségük kevésbé dögös részének.

Tekintettel a kibékíthetetlen érzelmek többé-kevésbé széles körben elterjedtére az ukrán és orosz lakosság körében, Moszkva és Kijev is polgárháborúnak fenyeget otthon. Valójában 2014 óta Moszkva szándékosan próbálja Oroszország első delegált, majd nyílt államközi háborúját Ukrajna ellen polgárháborúvá változtatni az ukrán politikai nemzeten belül. A Nyugat furcsa módon nyolc éven át támogatta a Kreml e stratégiáját, mert nyomást gyakorolt ​​Kijevre, hogy teljesítse a hírhedt minszki megállapodásokat. Berlin és Párizs e szégyenletes politikája csak 2022 februárjában ért véget. Amint Prigozhin 2023 nyarán történt lázadása megmutatta, a belső polgári zavargások kilátása mára valódi problémává vált az orosz vezetés számára. Emlékeztetni kell arra, hogy Prigozhin fegyveres felkelését Moszkva elégtelen harciasságának bírálata motiválta, nem pedig pacifista célok.

Mivel mind az orosz, mind az ukrán hátországban fenyeget a belső destabilizáció, nem valószínű, hogy Kijev vagy Moszkva elegendő engedményt tudna tenni a stabil tűzszünet, nemhogy a békemegállapodás eléréséhez.

Krími rejtvény

A háború tárgyalásos befejezésének ötödik akadálya a Krímnek az orosz nemzettudatban és a katonai terjeszkedésben 2014 óta betöltött különleges szerepe.

A Krím volt és az a legnépszerűbb területi zsákmány, amelyet Putyin a háború kezdete óta ajándékozott az orosz nemzetnek. A félsziget sokkal értékesebb vagyon az oroszok számára, mint Transznisztria, Abházia, Dél-Oszétia, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsija vagy Herszon. És mindez annak ellenére, hogy a 2014-es annektálás mélyen elhibázott történelmi narratívákon alapult az állítólagos orosz Krímről.

A Krím egész korábbi történelme során mindössze 32 évig – 1922-től 1954-ig – állt közvetlenül adminisztratív kapcsolatban a jelenlegi Orosz Föderáció területével.

Ezt megelőzően a Krími Kánságon (1783-ig) és a Romanov Birodalom Tauria Tartományán (1802–1917) keresztül kapcsolódott a mai Dél-Ukrajna területéhez. Az RSFSR részeként való rövid tartózkodás után a félsziget az Ukrán Tanácsköztársaság (1954–1991) és a független Ukrajna (1991 óta) révén a jelenlegi ukrán állam területéhez tartozott.

A Krím orosz természete részben történelmi fikció, részben pedig az egykori birodalom szovjet időszak előtti, szovjet és posztszovjet kormányainak könyörtelen demográfiai tervezésének eredménye.

Az elmúlt 240 év során Szentpétervár/Moszkva a hivatalos orosz statisztikák szerint az 1785-ös több mint 84%-ról mára 12%-ra csökkentette az őslakos krími tatárok arányát a Krím lakosságában. A cárok, a főtitkárok és Putyin brutális elnyomást, deportálást és kiutasítást hajtottak végre, hogy több százezer krími tatárt elűzzenek szülőföldjükről örökre. Szentpétervár/Moszkva gyarmati politikája a Fekete-tengeri félszigeten egyben az őslakos lakosság keleti szlávokkal való felváltását is jelentette. Ez 1991-ig az ukránokra is vonatkozott, akik akkoriban a Krím lakosságának mintegy negyedét tették ki. Az 1940-es évek óta a Krím lakosságának többsége orosz nemzetiségű. Az oroszok aránya csak azt követően haladta meg az 50%-ot, hogy Sztálin 1944-ben a Krím-félsziget szinte teljes őslakos lakosságát tömegesen deportálta a Szovjetunió ázsiai részébe. Közülük sokan meghaltak útközben a kényszerű száműzetésben. Nem egészen 80 éves a Krím-félszigeten az orosz etnikai demográfiai dominancia, amelyet egy szörnyű tömegbűnözés eredményeként értek el. Ennek ellenére ma az oroszok többsége és néhány külső megfigyelő úgy véli, hogy a Krím eredetileg orosz. Ennek a mitológiának az alapja az oroszok körében inkább a félsziget szépségében, hosszú fekete-tengeri strandjaiban és részben szubtrópusi éghajlatában rejlik, mint a Krím nagyrészt nem oroszországi történelmében. Amikor Putyin 2014-ben annektálta a Krímet, sok orosz annyira lenyűgözött, hogy a Transparency International által mért orosz korrupciós észlelési index átmenetileg lecsökkent. A 2014-es annektálás évében a legtöbb orosz számára kékebb volt az ég és zöldebb a fű.

Ez nemcsak a Krím visszaadását teszi Ukrajnának valószínűtlenné ez egyfajta stratégiai dilemmát is teremt a Kreml számára. Egy ponton Moszkva érdekelt lehet a háború befejezésében. Egy új orosz vezetés akár a 2022-ben annektált szárazföldi orosz területek „feláldozására” is kész lehetett volna.

A Krímnek azonban mindig szüksége volt ezekre a szárazföldi ukrán területekre északon a fejlődéséhez. A Krím és a szárazföldi Ukrajna közötti szoros földrajzi és történelmi kapcsolat volt a fő oka annak, hogy 1954-ben a szovjet kormány együttesen (és nem személyesen Nyikita Hruscsov, ahogy az orosz propaganda állítja) úgy döntött, hogy a Krímet az RSFSR-től az Ukrán Tanácsköztársasághoz adja át. 2022-ben hasonló megfontolások kényszerítették Putyint, hogy teljes körű támadást indítson Ukrajna ellen.

Miután 2014-ben elfoglalta a félszigetet, rájött, hogy a Fekete-tengeri gyöngyszem fenntartható gazdasági fejlődéséhez Oroszországnak el kell foglalnia Ukrajna szárazföldi területeit is a Krímtől északra. A 2014-től 2021-ig tartó időszakban az annektált Krím nem csak az Orosz Föderáció legillegálisabb, de leginkább támogatott régiója is volt.

A Krím egy nagy geogazdasági övezet szerves része, amely Ukrajna szárazföldi részének jelentős részét is lefedi. A megszállt területek jövőjéről folyó hipotetikus orosz-ukrán tárgyalásokon a „mindent vagy semmit” nemcsak Kijev, hanem Moszkva számára is kérdés. Ez különösen akkor válik aktuálissá, miután 2019-ben az ukrán fegyveres erők lerombolják a Kercsi hidat, ami valószínűleg előbb-utóbb ismét megtörténik.

Egyes külföldi elemzők körében népszerű az az elképzelés, hogy Oroszország részlegesen beleegyezik, hogy visszaadja szárazföldi területeit Ukrajnának, de vigaszdíjként Moszkvának hagyja a Krímet. Ez azonban nem csak Kijev számára elfogadhatatlan. Egy ilyen döntés a Kreml számára sem lenne kielégítő.

Moszkva számára sem gazdasági, sem stratégiai értelmetlen lenne, ha a Krím egy elszigetelt exklávé maradna Oroszországtól.

Sok nem ukrán megfigyelő azonban a Krím-félszigetet a tárgyalások tárgyának és a kompromisszum lehetséges eszközének tekinti. Valójában a félsziget egyik sem.

Egy egyszerű pillantás a térképre és a Krím történetének megismerése a Wikipédián világossá teszi, hogy

a jövőbeni tárgyalások során a félsziget a probléma része lesz, nem pedig megoldása.

A Krím és Ukrajna északi része közötti szoros kapcsolat szükségessége csökkenti a Kijev és Moszkva közötti kompromisszum valószínűségét.

Közép-európai szkepticizmus Moszkvával szemben

  • Talán a legfontosabb tényező, amely megakadályozza Kijevet a Moszkvával való korai tárgyalásoktól, az Oroszországgal kapcsolatos történelmi tapasztalata, valamint a jelenlegi dilemma összehasonlító értelmezése.
  • Az ukrán nemzeti történelem és más kelet-közép-európai országok múltja azt jelzi, hogy Oroszország nem fogja betartani a diplomáciai kompromisszum, nem pedig a katonai győzelem útján létrejött megállapodást. Az elmúlt 30 évben a független Ukrajna több száz megállapodást írt alá Oroszországgal, amelyek többsége ma már érvénytelen.

Ezek közé tartoztak mind a politikai memorandumok vagy megállapodások, mint az 1994-es budapesti memorandum vagy a 2014–2015-ös minszki megállapodások, mind pedig a teljesen ratifikált szerződések, mint például a Borisz Jelcin által aláírt 1991-es háromoldalú białowieżai megállapodás vagy a kétoldalú orosz-ukrán szerződés. 2003 határán, Vlagyimir Putyin aláírta. E dokumentumok némelyike ​​közvetlenül elismeri Ukrajna határait, integritását és szuverenitását. 2014-ben és 2022-ben azonban még azokat is érvénytelenítették, amelyeket az orosz parlament ratifikált.

Moszkva korábbi gyarmataival szembeni magatartásának egyik korai posztszovjet példája a moldovai beavatkozás volt a kilencvenes évek elejétől, amikor Putyin még kisebb bürokrata volt Szentpéterváron. 1992-ben a 14. orosz hadsereg parancsnoka, a már elhunyt Olekszandr Lebed azzal indokolta csapatai beavatkozását a moldovai belső konfliktusba, hogy az új moldovai kormány 50 évvel korábban rosszabbul viselkedett, mint az SS.

Így Lebed magyarázatot adott arra, hogy Putyin később újra jelentkezni fog 2014-ben és 2022-ben Ukrajna inváziójára. A moldovai oroszbarát szakadároknak nyújtott orosz katonai támogatás egy pszeudo-műhold állam, az úgynevezett Dnyeszteren túli Moldáv Köztársaság megerősödéséhez vezetett. Ez a képződmény különös alakban több száz kilométeren át húzódik a Dnyeszter keleti partja és Moldova ukrajnai határa között.

A probléma megoldása érdekében az 1990-es években Moldova és a Nyugat megtette azt, amit sok nem ukrán megfigyelő ma Kijevnek, Washingtonnak és Brüsszelnek tanácsol. Chisinau tárgyalásokat kezdett Moszkvával, és bevonta a konfliktus megoldásába olyan nemzetközi szervezeteket, mint az EBESZ. A Nyugat nem alkalmazott gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben, és nem támogatta Moldovát fegyverekkel. 1994-ben Kisinyov megállapodást írt alá Moszkvával az orosz csapatok Moldovából való kivonásáról.

Ráadásul az 1994-ben ugyanabban az évben elfogadott új, továbbra is érvényes alkotmányában Moldova el nem kötelezett országként határozta meg magát. Így lehetetlenné vált az ország jövőbeni NATO-csatlakozása.

A következő három évtizedben számos tárgyalás folyt Kisinyov és Tiraszpol között, a Nyugat részvételével és anélkül is. Tankönyvszerűen alkalmazták a gazdasági cserét, az emberek közötti kapcsolatokat és egyéb bizalomépítő intézkedéseket, a nemzetközi szervezeteket és a közvetítés és a konfliktusmegoldás egyéb eszközeit.

Lebed 14. hadseregének, ma orosz munkacsoportnak nevezett hadseregének maradványai azonban még mindig Dnyeszteren túl vannak. Továbbra is támogatják a szeparatista kvázi rezsimet.

Három évtizeddel később a Moszkva által támogatott álállam él és virágzik Moldova nemzetközileg elismert területén. A Dnyeszteren túli „köztársaság” 2014 óta további funkciót tölt be a Kreml számára, mivel nyugatról fenyegeti Ukrajna biztonságát.

Moldova harminc éve Európa egyik legszegényebb országa és egy bukott állam. Moldova sorsa, Moszkva Dnyeszteren túli kísérletének sikere és a Nyugat magatartása tanulságos tapasztalattá vált a Kreml számára. Ezek képezték Oroszország magatartásának és stratégiájának alapját 2008-ban Grúziában, 2014-ben Ukrajnában.

A Dnyeszteren túli modell mintafunkciója odáig fajult, hogy 2014 tavaszán a Moszkva által Tiraszpolban megvalósított kvázi kormányzat egyes funkcionáriusa Donbászba került. Ott segítettek létrehozni az úgynevezett „népköztársaságot”, Donyecket és Luhanszkot, amelyeket 2022 szeptemberében Oroszország annektált.

Moszkvának ez és hasonló kalandjai a posztszovjet térben ukrán szemszögből nem sok jót ígérnek a Kreml-lel folytatott tárgyalásoknak. Az ukránok az egykori cári és szovjet birodalom más népeihez hasonlóan az évszázadok során sok keserű tapasztalatot halmoztak fel az orosz imperializmussal való konfliktusokról, amely ma ismét Moszkva alig álcázott ideológiája.

Ezek a történelmi tanulságok nemcsak Kijevnek, hanem Helsinkinek, Tallinnnak, Rigának, Vilniusznak, Varsónak, Prágának vagy Bukarestnek is azt sugallják, hogy Ukrajnának – legalább részleges – győzelmet kell elérnie, mielőtt konstruktív tárgyalásokat kezdene Oroszországgal.

Csak amikor katonai katasztrófával szembesül, Moszkva akkor majd kezd valódi kompromisszumot keresni, amely elfogadható Kijev számára is.

Következtetések

A tárgyalások valamikor életbe lépnek. Meg kell azonban várniuk, amíg a helyszínen és Moszkvában annyira megváltozik a helyzet, hogy Kijev számára értelmet nyerjenek.

Egy Ukrajna által idő előtt aláírt megállapodásnak legjobb esetben a fegyveres konfliktus elhalasztásához vezethetne, nem pedig a végéhez vezet.

A mai gyors tűzszüneti megállapodás megnövelné a nagy intenzitású háború teljes időtartamát. Ez ellentétes lenne azokkal a biztonsági megfontolásokkal, amelyek a tárgyalásokat kezdettől fogva vezették.

Összehasonlításképpen: a minszki megállapodások valóban elcsendesítették a 2014-ben és 2015-ben folyó fegyveres konfliktust. A 2022-es nagyszabású eszkalációt azonban nem akadályozták meg, hanem inkább előkészítették.

Miután Moszkvával aláírták a Kijev számára elfogadható megállapodást, biztosítani kell annak működését. Figyelembe véve Oroszországnak a posztszovjet térben az elmúlt 30 évben tanúsított magatartását, csak akkor lehet megőrizni a jövőbeli békét, ha megbízható katonai elrettentés áll rendelkezésre az ismételt eszkalációval szemben.

Így Kijev jelentős katonai támogatása három szempontból is helyes stratégia. Először is, ez segít az értelmes tárgyalások előkészítésében; másodsorban – a minszki megállapodásokkal ellentétben – egy fenntartható megállapodást biztosít majd Kijev és Moszkva között valamikor a jövőben; harmadszor pedig támogatni fogja a békét a jövőben.

2014 tavaszán Kijev megpróbálta alkalmazni a népszerű pacifista formulákat a Krím-félszigeten: „Képzeld el, hogy háború van, de nem jön senki” (németül: „Stell Dir vor, es ist Krieg und keiner geht hin”) vagy „Mi fegyverek nélkül építik a békét” (németül: „Frieden schaffen ohne Waffen”). Ukrajnának ez a magatartása tíz évvel ezelőtt a Nyugat egyértelmű jóváhagyásával, ha nem is aktív bátorításával és nyomásával történt. Az eredmény a legnagyobb európai vérengzés volt a második világháború óta.

Ebből a stratégiai katasztrófából triviális következtetés vonható le: a Nyugat magatartásának a valós helyzet empirikus elemzésén kell alapulnia, nem pedig a jó, de reflektálatlan szándékokon és a nem megfelelő történelmi hivatkozásokon.

Andreas Umland a Svéd Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (UI) Stockholm Center for East European Studies (SCEEUS) elemzője. A cikk a 2023-ban négy SCEEUS-jelentés keretében megvalósult projekt eredményeit foglalja össze – olvasható .

Financial Times: Trump elárulná Ukrajnát

A londoni lap egyik vezető újságírója, Martin Wolf arról ír, hogy Trump republikánus barátai akadályozzák Washingtonban az ukrán segélyt – 60 milliárd dollár – noha az eltörpül a koreai, a vietnami, az afganisztáni háború kiadásai mellett.

Oroszország hatalmas összeget költ az ukrajnai háborúra, a költségvetése 40%-át! Ukrajna, amely hősiesen ellenáll Putyinnak miközben csekély összegbe kerül a Nyugatnak – hangsúlyozza a Financial Times publicistája, aki azt is megírja, hogy az Európai Unió sokkal többet költ az ukrajnai háborúra mint az Egyesült Államok. Az ukrajnai háború következménye az is, hogy a NATO tagállamok egyre többet költenek katonai célokra, és mind többen teljesítik a 2%-os normát. Magyarország is ide tartozik, amely korábban csak a GDP 0,9%-át költötte katonai célokra, most viszont már túljutott a 2,4%-on annak ellenére, hogy 2023-ban a GDP csökkent.

Hosszú háborúra számíthatunk

Ebben a Nyugatnak támogatnia kell Ukrajnát – hangsúlyozza a Financial Times, amely siet hozzátenni, hogy a támogatás csak fegyverre és pénzre vonatkozik, emberekre nem. Ez azért érdekes, mert Macron francia elnök már arról beszél, hogy 10 ezer NATO katonát kell küldeni Ukrajnába különben összeomolhat a front. Lloyd Austin amerikai hadügyminiszter, aki nemrég Kijevben járt, arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg Ukrajnában mindenből hiány van: katonából, fegyverből és pénzből is.

Ha most az USA abbahagyná Ukrajna támogatását, akkor sokan arra gondolnának, hogy megkezdődött az Egyesült Államok hanyatlása – írja a Financial Times.

Donald Trump, ha hatalomra kerül, tárgyalna Putyinnal és gyorsan véget vetne az ukrajnai háborúnak. Orbán Viktor miniszterelnök, aki nemrég találkozott Trumppal Floridában, közölte: az USA ex elnöke, ha visszakerülne a Fehér Házba, akkor egy centet sem adna Ukrajnának, mely ily módon kénytelen lenne feladni a háborút. Trump pedig Kijev feje fölött tárgyalna Putyinnal.

Megér-e Ukrajna egy harmadik világháborút?

Ferenc pápa elsőként hívta fel arra a figyelmet, hogy mindenképp el kell kerülni a közvetlen konfliktust a NATO és Oroszország között. Nem szégyen a fehér zászló felmutatása – hangsúlyozta a szentatya, aki mindenképp a béke fontosságát tekinti prioritásnak. A pápa korábban arról beszélt, hogy az ukrajnai háborúból elsősorban az amerikai fegyvergyárak húznak hasznot. Jefferson elnök az alapító atyák egyike már a XIX-ik század eleji török – orosz háború idején arról írt Adamsnek:

“csak öljék egymást Európában a tehén szarváért és farkáért, mi pedig eközben fejjük a tehenet.”

A Biden kormányzat már 2021-ben stratégiai ellenfélnek jelölte meg Oroszországot amikor még szó sem volt Putyin Ukrajna elleni agressziójáról. Most viszont az orosz elnök már arról beszél Macron elnök szavai kapcsán, hogy

“A NATO katonák küldése Ukrajnába közelebb hozhatja a háborút Oroszország és a NATO között.”

Zelenszkij ukrán elnök Ferenc pápa békejavaslatát bírálva már nyíltan a harmadik világháborúról beszélt. Ki akar meghalni Európában Ukrajnáért? Jóformán senki.

Trump meg akar állapodni Putyinnal Ukrajna feje fölött, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a fegyverszüneti vonal nagyjából a jelenlegi fronton húzódna vagyis Putyin megtarthatná Ukrajna egy részét, ahol a lakosság többsége orosz anyanyelvű.

A világháborúhoz képest egy fegyverszünet mindenképp jó megoldásnak tűnik. Különösen, hogy senki sem hiheti ezentúl, hogy Putyin hadserege egész Európát fenyegeti hiszen Ukrajnát sem tudja legyőzni.

Épül a NATO legnagyobb támaszpontja Romániában

A NATO bővítésével  az egyes tagállamok biztonsága jelentősen megnőtt, ezzel egyidejűleg a tagállamok egysége határozottabbá vált, ezért került válaszút elé Orbán Viktor, aki teljesen egyedül maradt kétkulacsos politikájával.

Konstanca mellett a Mihai Kogalniceanu repülőtér környékén már most is működik egy NATO támaszpont, de ezt olyan nagyra bővítik, hogy be tudjon fogadni 10 ezer NATO katonát valamint a családtagokat is. Vagyis egész kis város épül Románia legfontosabb tengeri kikötője mellett, ahol régen a római birodalom határa húzódott. Ide száműzte Augustus császár Ovidiust, aki gúny verseket írt róla Rómában.

Románia Lengyelország mellett az USA számára legfontosabb állam ebben a térségben. Az ukrajnai háború miatt Románia jelentősége fel is értékelődött. A román elit – ellentétben a magyar kormány politikájával – elítélte Putyin Ukrajna elleni agresszióját. A román államfő a NATO főtitkára szeretne lenni, de erre vajmi kevés esélye van, mert fiatalabb korában a Securitate tisztje volt.

A NATO figyelmeztette Orbánt

A Reuters beszámolt arról, hogy a magyar miniszterelnök figyelmét felhívták arra, hogy egy NATO szövetséges számára az ukrajnai háború idején veszélyes az a jó viszony, melyet Orbán Viktor Putyinnal ápol. A Reuters idézi ezzel kapcsolatban David Pressman amerikai nagykövetet, aki szerint :

”Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a veszélyeket, melyek a magyar kormány viselkedése miatt kialakultak.”

A budapesti NATO nagykövetek már figyelmeztették Orbán Viktort azt követően, hogy a magyar miniszterelnök vígan parolázott Putyin orosz elnökkel Pekingben az ukrajnai háború kellős közepén.

Mit akar elérni Putyin Ukrajnában?

Az újjáválasztott elnök azt hangsúlyozta:

“A győzelem” után, hogy a következő hatéves periódusának fő célja az ukrajnai “különleges hadművelet” céljainak elérése.

Kezdetben Putyin háromnapos villámháborúval el akarta foglalni egész Ukrajnát, de ez a próbálkozása szánalmasan megbukott. Kiderült, hogy sem az orosz hírszerzés sem a hadsereg nem képes ilyen akcióra. Azóta Putyin rögtönöz, és a NATO tagállamok szintúgy. Oroszország átállította gazdaságát, már a GDP több mint 7%-át fordítják katonai célokra. A NATO-ban 2% a norma, de sok tagállam például Németország és Franciaország ezt sem tartják be. Ettől függetlenül Macron elnök azt javasolja, hogy a NATO küldjön csapatokat Ukrajnába. Ezt Moszkva világháborús fenyegetésnek tekinthetné, ezért Németország és az Egyesült Államok is elutasítja.

Mi a NATO álláspontja Ukrajnával kapcsolatban?

Mindaddig támogatni Ukrajnát amíg az ki nem űzi az orosz csapatokat a saját területéről. Ukrajna erre képtelen: sem elég katonája sem elég fegyvere sincs ehhez, ráadásul akadozik a nyugati pénzügyi támogatás is. Donald Trump hívei – köztük Orbán Viktor – mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy Ukrajna ne jusson kellő támogatáshoz. Ugyanakkor a két éve tartó háború bebizonyította, hogy Ukrajna nyugati támogatással sem képes legyőzni Oroszországot. Csakis diplomáciai megoldás lehetséges, de erre jelenleg egyik fél sem áll készen.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!