Magyar Péter miniszterelnök módosító javaslatot nyújtott be a Tisza Párt által beterjesztett Alaptörvény-módosításhoz, hogy abból egyértelműen csak a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése maradjon, a „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme” kezdetű passzus pedig az alkotmányban maradjon. Erről Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt politikusa számolt be az országgyűlés igazságügyi és alkotmányügyi bizottságának ülésén, miután a Fidesz arra utalt, hogy a Tisza a migrációs politikához akar hozzányúlni az eredeti megfogalmazással.”
De bizony ám, hogy úgy! A 2011-es keltezésű gránittömb szövegének átvésése az új miniszterelnökkel is folytatódik, ismét módosítják a módosíthatatlant (tizenhatodszor immár, ha jól tudom), és ha a módosítás valami miatt nem lenne perfekt, akkor a módosítást is módosítják. Na persze, érthető, annyi a módosítani való, mint csillag az égen, az elmúlt 16 év alatt felgyülemlettek ám piszkosul.
Jelen módosítás esetében célként a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről lenne szó. Mint ismeretes, hazánk féltett szuverénségét annyian fenyegették külföldről, hogy számlálni is tereh. Itt van például az Egyesült Államokban bejegyzett, Korányi Dávid által vezetett Action for Democracy alapítvány, amely a 2022-es választások előtt az ellenzéki miniszterelnök-jelölt Márki-Zay civil szervezetének kampánycélra mintegy 1,8 milliárd forintnyi adományt juttatott, ezzel beavatkozva hazánk szuverenitásába, ami rendkívül csúnya viselkedés. Igaz, az Orbán kormány ennek a százszorosát, azaz vagy 200 milliárdot szokott volt juttatni magának a közösből kampánycélra (évente!), melyben benne van a fideszes propagandagépezetté silányított MTVA 150 milliárdja, a Rogánnak juttatott 45 milliárd nemzeti konzultációkra meg plakátkampányra, valamint a baráti médiumok néhány milliárdos támogatása például a Szerencsjáték Zrt hirdetései által.
Ezzel a „támogatással” nincsen semmi baj, hiszen ez mind tiszta pénz, magyar adófizetők magyar pénze, a 200 milliárd tehát, melyet Orbánék a közösből évente a FIDESZ kampányra fordítottak, NEM külföldi beavatkozás. De nem ám! Féltett szuverenitásunkon az összeg karcolást sem ejt, ráadásul a derék magyar nép a sorozatos kétharmadokkal biztosította a regnálóknak, hogy bánjanak a magyar GDP-vel tetszésük szerint. Bántak is, azt aztán mondhatom, de közben vigyáztak rá, hogy az ellenzék nehogy kapjon valamit. Nem csak ebből ne, hanem sehonnan se!
Ezen külső segítség meggátlási okból hozták létre az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amely évi hatmilliárdért őrködik az ellenzék felett, nehogy valaki külföldről megpróbálja támogatni őket! Mert az beavatkozás. A Hivatal készíti az évi jelentést a szuverenitássértésekről, mely nyilvánosságra hozott jelentések esetében jogorvoslatnak nincs helye, aki tehát abban hazaárulónak minősíttetik, az az. Egyértelműen. A Hivatal vezetője Lánczi Tamás, akinek semlegességéről, és elfogulatlanságáról legendák fognak szólni… vagy esetleg mégse? Tudja a franc.
A fentiek ismeretében becsületes dolog nem azt tennie a győztes pártnak, hogy a fideszes vezetőt leváltva és egy Tisza-hű samesszal behelyettesítve mostantól ő bélyegzi majd meg a FIDESZ-t, mint korábban a FIDESZ az ellenzéket, hanem helyette megszünteti ezt a sóhivatalt, amely megszüntetésnek nagyon ideje már. Néhány egyéb sóhivatallal együtt.
A módosítás módosítása révén ugyanakkor, az eredeti módosítási tervtől eltérően, a
„Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének alapvető kötelessége.”
passzus végül mégis az Alaptörvényben marad.
Az alkotmányos önazonossággal nincsen semmi baj. Az Alaptörvény határozza meg, hogy Magyarország alkotmányjogilag micsoda, mégpedig részletesen, és leginkább az Alkotmánybíróság feladata azon őrködni, hogy az is maradjon, ami ott le van írva. Mivel az alkotmányos önazonosság egyértelműen definiált, a védelme semmi gondot nem okoz.
Kis üröm az örömben, hogy ez az önazonosság még akkor is védendő, ha az, ami bele van írva az Alaptörvénybe, a tudomány szerint egyrészt hülyeség, másrészt igazságtalan kiközösítés az emberek közül. A magyar Alaptörvény szerint ugyanis az ember férfi vagy nő, ezért a hermafroditák meg a hasonló csúnyaságok (a lakosság 1 – 2 %-a) ne követelőzzenek mindenféle emberi jogokra hivatkozva, mert Magyarországon nekik olyanjuk nincs. Vagy vándoroljanak ki, vagy kuss. Ennek alapján érdekes vitákat lehetne lefolytatni arról, hogy az MTA állami szerv-e, amely őrködik az Alaptörvény védelmén (ha igen, azt kell védenie, ami az Alaptörvényben írva van, ha hülyeség, ha nem!), ahogy arról is sokat lehet vitázni, hogy a politikusok átírhatják-e a biológiatudományt.
A kultúra kényesebb kérdés. Egy embercsoport (például a magukat magyarnak vallók, és magyarul beszélők) kultúrája mindazon helyi szokások és a csoport általi elvárások összessége, amelyek nincsenek jogszabályokba foglalva. Bonyolítja a helyzetet, hogy miután ezek jogilag nem kötelezők, szinte senki sem tartja be az összes helyi szokást, és szinte senki sem felel meg az összes helyi elvárásnak. Ki ebben tér el tőle, ki abban, néhány esetben sokan, más esetben kevesebben, azaz a kultúra egy általános és igencsak hozzávetőleges meghatározás, amelynek egyes részleteiről sokat vitáznak az adott embercsoporton belül. Politikusok bukása és felemelkedése múlik azon, miként nyilvánulnak meg egy-egy részletkérdésben. A kultúra tehát semmilyen embercsoport esetében sincs egyértelműen definiálva, mert nem is definiálható. Minden részletében lehet vitatni, általában vitatják is, mai, szabadabb korunkban egyre többen, egyre több előírását és egyre több elvárását, ebből következően egy adott kultúra védelmezése a pontos meghatározás hiányában gyakorlatilag megoldhatatlan feladat.
Arról, hogy a magyar kultúra mitől keresztény és mennyire az, valamint hogy mit jelent, és mire van hatással, hatalmas művek fognak szólni, ha egyszer valakik majd belevágnak a megírásukba. Erre, sajnos, kevés a remény, mondhatjuk azt is, hogy semmi, ám mivel a remény hal meg utoljára, legyen az esély némi jóindulattal 0,1 %. Csak lesz egyszer egy szerencsétlen…
A fentiek alapján kijelenthető, az Alaptörvényben mégis bent maradó mondat egy gumiszabály, amelyet mindenki úgy értelmez, ahogy csak akar, azokat a következtetéseket vonja le belőle, amelyeket csak akarja, és azt csinál erre hivatkozva, amit csak akar, azaz akár politikusok által átírt tudományos tételekre is hivatkozhat. A mondat bennmaradásának következményei ennek megfelelőek.
Fentiek alapján mondhatjuk ugyan, hogy jobb lenne, ha nem maradna benne, ám ez veszélyes, pláne így, a kormányzási ciklus elején, mert mint az ma már köztudott, a kifejezetten „keresztény” kultúra védelme azért került bele az Alaptörvénybe, hogy a migránsok, mégpedig a mohamedán vallású migránsok Magyarországtól való távoltartása igazolható legyen. Az új kormány nyilván azért visszakozott, mert biztos volt benne, ha törli a mondatot, félelmetes támadásnak lesz kitéve a rutinos néphülyítők által, akik szokás szerint a nacionalista érzelmeket fogják felpiszkálni, és az akár nagyarányú szavazatvesztéshez is vezethet, amelyet az új miniszterelnök nyilván nem akar.
Érdekességként megemlíthetjük, hogy a keresztény kultúra egyik fő szabálygyűjteménye a Tízparancsolat, azaz a keresztény kultúra védelmében annak betartatása kies hazánkban mindenki számára alaptörvényileg kötelező. Tekintsük például azt az esetet, melynek keretében a magyar államnak 2018-ban nem kellett az RWE tulajdonú Mátrai Erőmű 5,9 milliárdért, ezért azt Mészáros Lőrinc vette meg. Kellett viszont a magyar államnak a Mészáros Lőrinc tulajdonú Mátrai Erőmű egy évvel később, de immár 17,4 milliárdért. Biztosan azért tetszett jobban az államnak a csinos kis Erőmű, mert időközben Mészáros 11,2 milliárd jutalék kivételével pénzügyileg kissé megkarcsúsította. 11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros nyeresége az üzleten, amiért nem kellett semmit sem csinálnia, arról nem is beszélve, hogy mivel az Erőmű csak vitte a pénzt, direkt jól jött neki, hogy az állam megvásárolta tőle. Azóta is termeli a veszteséget, de most már nekünk.
A fenti üzlet jogilag perfekt módon alátámasztott, támadhatatlan eljárások sorozata, vagyis az alaptörvényi önazonosságnak tökéletesen megfelel. Kérdés viszont, hogy a helyi kultúrának, főleg keresztény kultúra esetében a 7. parancsolatnak mennyiben felel meg, és mennyire nevezhető „a keresztény kultúra állami szervek általi megvédésének” ez a viselkedés.
A választ mindenki találja meg maga.
