Milo Yiannopoulos éveken át tömeges kitoloncolást, utcai ellenőrző pontokat és széles jogi védelmet követelt az amerikai bevándorlási hatóság embereinek. Most a brit szélsőjobboldali provokátort ugyanaz az ICE vette őrizetbe, amelynek kemény fellépését lelkesen ünnepelte. Az ügy látványos példája annak, milyen könnyen fordulhat saját támogatói ellen is az a könyörtelen rendszer, amelyet addig helyeselnek, amíg másokat hurcol el.
Milo Yiannopoulost csütörtökön vették őrizetbe a New Orleans-i Louis Armstrong nemzetközi repülőtéren. Az amerikai belbiztonsági minisztérium szerint a brit állampolgár 2019-ben legálisan érkezett az Egyesült Államokba, később azonban megsértette a bevándorlási szabályokat. Egy idegenrendészeti bíró júliusban jogerős kiutasítási végzést adott ki ellene, miután nem jelent meg a meghallgatásán. A hatóság közlése szerint őrizetben marad a kitoloncolásáig.
A történet iróniáját nehéz volna eltúlozni. Yiannopoulos nem egyszerűen támogatta Donald Trump bevándorláspolitikáját: még keményebb fellépést sürgetett. Kaliforniai üzletekben, benzinkutaknál, útkereszteződésekben és kormányzati épületeknél felállított ICE-ellenőrző pontokat követelt, hogy helyben lehessen kitoloncolni azokat, akik nem tudják igazolni jogszerű tartózkodásukat. Máskor „milliók és milliók” deportálását és szolgálatban lévő ICE-ügynökök teljes jogi mentességét szorgalmazta.
Most neki kell igazolnia azt, amit másoktól követelt.
A kegyetlenség addig egyszerű, amíg másokat ér
Yiannopoulos esete nem bizonyítja, hogy minden bevándorlási ellenőrzés jogtalan volna. Az államnak joga van megvizsgálni, ki és milyen jogcímen tartózkodik a területén. A történet politikai tanulsága máshol keresendő: a jogállami eljárás helyett a megalázást ünneplő rendszer előbb-utóbb saját híveit sem kíméli.
Yiannopoulos korábban nem egy következetes, emberséges és ellenőrizhető bevándorláspolitika mellett érvelt. Látványos razziákat, tömeges deportálást és a hatósági fellépés korlátainak lebontását követelte. Nem az érdekelte, hogy minden érintett megfelelő jogi eljáráshoz jusson, hanem az, hogy a gépezet minél gyorsabban és minél nagyobb erővel működjön.
A gépezet most érte jött.
Az amerikai belbiztonsági minisztérium még ugyanazt a nyelvezetet is Yiannopoulos ellen fordította, amelyet a tömeges kitoloncolások igazolására használ: azt közölte, hogy az őrizetben maradás „választás”, mert az érintettek önként is elhagyhatják az országot. Ennél pontosabb összefoglalása aligha lehetne a politikai kegyetlenség természetének.
Trumpnak látványos ellenségekre van szüksége
A Trump-kormány számára a bevándorlók elleni hajtóvadászat nem csupán határvédelmi program, hanem politikai előadás. A razzia látványos, az őrizetbe vétel fényképezhető, a deportálás könnyen eladható győzelemként. Sokkal egyszerűbb egy külföldit megbilincselni, mint rendbe tenni az állami pénzügyeket, csökkenteni az adósságot vagy kezelni a gazdaság szerkezeti problémáit.
Ha valakinek daganata van, azon nem segít a plasztikai sebészet. Az amerikai gazdaság és politika mély problémáira sem ad választ, hogy az ICE hány embert állít meg egy repülőtéren vagy hány családot szakít szét egy razziával.
A kemény bevándorláspolitika ugyanakkor mozgósíthatja Trump konzervatív táborát egy olyan időszakban, amikor az iráni háború és annak gazdasági következményei egyre nagyobb politikai teherré válnak. Egy friss Reuters/Ipsos-felmérésben az amerikaiak mindössze 31 százaléka támogatta az Irán elleni katonai fellépést.
A november 3-i félidős választáson a teljes képviselőházról és a szenátusi helyek egy részéről döntenek. Ha a republikánusok elveszítik valamelyik kongresszusi kamarát, Trump mozgástere jelentősen beszűkülhet. Ez nem tenné automatikusan működésképtelenné az elnökségét, de megnehezítené a törvényhozást, és megsokszorozná a kongresszusi vizsgálatokat.
Ilyen helyzetben különösen hasznos a politikai ellenségkép: a bevándorló, akire rá lehet fogni a bizonytalanságot, a bűnözést, az alacsony béreket vagy a közszolgáltatások bajait. A razzia nem oldja meg ezeket a problémákat, de eltereli róluk a figyelmet.
A provokációból épített karrier
A brit származású Yiannopoulos a szélsőjobboldali médiavilág egyik legismertebb provokátoraként vált híressé. Támadta a feminizmust, az iszlámot, a bevándorlókat és az LMBTQ-közösséget, miközben korábban nyíltan melegként beszélt magáról, később pedig „ex-melegnek” nevezte magát.
Floridában konverziós terápiás központ létrehozásáról beszélt. Az ilyen kezdeményezések azt ígérik, hogy megváltoztatható az ember szexuális orientációja, noha ezt a szemléletet a meghatározó orvosi és pszichológiai szervezetek tudományosan megalapozatlannak és potenciálisan károsnak tartják.
Korábbi kijelentései miatt saját politikai oldalán is botrányba keveredett. Egy régebbi beszélgetésben olyan megjegyzéseket tett a felnőtt férfiak és fiatalkorú fiúk közötti szexuális kapcsolatokról, amelyeket sokan a visszaélés mentegetéseként értelmeztek. Yiannopoulos később azt állította, hogy mondatait kiforgatták, és maga is gyermekkori bántalmazás áldozata volt. A botrány következtében elveszítette kiadói szerződését, lemondott a Breitbartnál betöltött pozíciójáról, és meghívásait is visszavonták.
Mindez egy olyan közszereplő képét rajzolja ki, aki politikai identitását következetesség helyett a botrányra építette. Most azonban a provokáció helyére a bevándorlási jog nagyon is kézzelfogható következménye lépett.
A nem igazolt történeteket érdemes kihagyni
Az eredeti anyagban több olyan mellékszál szerepel, amely elvinné a figyelmet Yiannopoulos ügyéről, miközben bizonyítottsága is kétséges.
Nincs hitelesen alátámasztva, hogy Jeffrey Epstein mutatta volna be Melania Trumpot Donald Trumpnak. Melania Trump ezt kifejezetten tagadta. Az az állítás sem kezelhető tényként, hogy Trump közbenjárására Orbán Ráhel és Tiborcz István amerikai állampolgárságot kapott. Megbízható nyilvános bizonyíték nélkül ez nem közölhető kijelentő módban.
Ezek elhagyása nem puhítja, hanem erősíti a cikket. A valóban megtörtént eset önmagában is elég éles: Trump bevándorlásellenes brit híve tömeges kitoloncolást követelt, majd jogerős kiutasítási végzés alapján őt is őrizetbe vették.
A rendszer nem ismeri fel a saját szurkolóit
XIV. Leó pápa korábban bírálta a bevándorlókkal szembeni rendkívül tiszteletlen amerikai bánásmódot, és támogatta azokat az egyházi megszólalásokat, amelyek elítélték a tömeges razziákat és deportálásokat.
A figyelmeztetés lényege nem az, hogy ne legyenek határok vagy bevándorlási szabályok. Hanem az, hogy az emberi méltóság nem függhet attól, kinek van megfelelő papír a zsebében, és attól sem, hogy az illető melyik politikai tábornak drukkol.
Yiannopoulos azonban éppen egy olyan rendszert követelt, amely nem mérlegel együttérzést, politikai lojalitást vagy korábbi szolgálatokat. Papírokat kér, státuszt ellenőriz, őrizetbe vesz és kitoloncol. Most pontosan ezt kapta.
Amikor a hóhért akasztják, nem feltétlenül az igazság győz. Néha csak ugyanaz a könyörtelen gépezet fordul rá arra, aki addig tapsolt neki.
