Kezdőlap Szerzők Írta Kardos Ernő

Kardos Ernő

Kardos Ernő
149 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Hitler bajusz és karlendítés a Vörös téren

Időnként szélsőjobboldali, fasiszta csoportok tüntetnek Moszkvában, és horogkereszttel valamint Heil Hitler köszönéssel masíroznak. Az hír azért is megdöbbentő, mert a második világháborúban az orosz főváros szenvedett leginkább a náci hadsereg rémtetteitől.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Krausz Tamás történész viszont azt mondja, hogy Oroszországban nem a nácik, hanem az új szélsőjobboldal a demokrácia legnagyobb ellenfele. Az egyetemi tanár szerint a populizmus számolta fel a demokráciát Magyarországon és Lengyelországban is. Ugyanakkor Krausz felhívja a figyelmet arra, hogy a civilizált világ által támogatott Ukrajna hadseregében az újfasiszták meghonosították a náci köszönést.

 

A világ elképedve hallja, hogy Moszkvában fasiszta csoportok, horogkereszttel és karlendítő Heil Hitler köszönéssel masíroznak. A náci vezér tényleg belopta magát az orosz lelkekbe?

Ezek hatásvadász hírek, amelyek legfeljebb néhány lökött különcről szólnak. A nácizmusnak valójában nincs tömegbázisa Oroszországban. Egy olyan országban, amely a legitimitását a Hitler elleni, 27 millió áldozatot követelő Nagy Honvédő Háborúból meríti, ott a nácizmusnak nem is lehet táptalaja. A hírekben szereplő figurák legfeljebb lázadásból, figyelemfelkeltésből öltik magukra az oroszok számára rendkívüli módon ellenszenves jelmezt, néhányan náci kollaboránsok leszármazottai. Ráadásul ezeket a figurákat bármely pillanatban elviheti a rendőrség, mert megnyilvánulásaikat a törvény is tiltja. Ha az orosz szélsőjobb csak ezekből a nácikból állna, akkor a szélsőjobboldal nem lenne veszélyes Oroszországban.

Mindez annyira közismert, hogy tényleg teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen országban mégis megjelenhet a Hitler kultusz. Mi a magyarázata?

Ez a jelenség Európa keleti felén szinte mindenütt feltűnik a rendszerváltás óta, de a térségünkben ma már nem a nácizmusnak van hagyománya. Az orosz nácik olyan mértékben perifériális jelenségnek számítanak, hogy ha csak ez a veszély létezne, akkor ennél a pontnál lényegében abba is hagyhatnánk az interjút.

Az előbb mégis azt mondta, hogy van szélsőjobboldali veszély az oroszoknál is.

Persze, mert az etno-nacionalista szélsőjobboldali felbuzdulás, amely kiindulópontként az orosz nemzet felsőbbrendűségét fogalmazza meg más nemzetiségekkel szemben, szociális mozgalom helyett kirekesztő, imperiális célokat tűznek napirendre visszafordulva a távoli múlthoz.  Egy ilyen típusú jobboldalnak kétség kívül van társadalmi felhajtóereje.

A hitlerista jelenségeknek sokkal erőteljesebb hatása van azokban az országokban, amelyek a két világháború között, illetve a világháború idején szövetségben álltak a náci Németországgal. Ide sorolható Magyarország is, ahol az elmúlt évtizedekben találkoztunk szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal, hivatalos rangra emelt Horthy-kultusszal.  De a többi Kelet-európai országban is érzékelhetőek ezek a náci hatások, ilyen szélsőségek még Lengyelországban is felbukkannak, a Baltikumban rég óta, Lettországban például a Waffen SS minden évben összejön, és legális gyűlést tarthat. Ez Oroszországban elő nem fordulhatna, viszont ez a jellemző a „Majdan” Ukrajnájában is, Bandera és az Ukrán Felkelő Hadsereg, amely részt vett lengyelek, szovjetek és speciálisan a zsidók kiirtásában, a nemzeti függetlenség kultikus elemévé váltak.

Ukrajnában több szélsőséges nacionalista szervezet is akad, köztük fegyveresek, melynek tagjai nem egyszer halálos áldozatokkal járó brutális akciót indítottak ukrán állampolgárok, romák ellen.  

Valóban sokféle szélsőjobboldali alakulat létezik, de elsősorban azt érdemes vizsgálni, hogy az ukrán nemzetállam, amely az egykori szovjet és a mai orosz hatalommal szemben fogalmazza meg magát, ebben talál magának gyökeret, mint pro-fasiszta, vagy pro-náci hagyomány. Ilyen két meghatározó súlyú formáció, az Ukrán Nacionalisták Szervezete és az Ukrán Felkelő Hadsereg, mindkét alakulat a fennálló hatalom része.  

 

Ezek harci különítmények, amelyek véres akciókat, leszámolásokat hajtanak végre. Mi a gyökere ezeknek a szervezeteknek?

Az fontos, hogy mindkét említett szervezet része a hatalomnak. Miközben az ukránok náci német támogatással a Vörös Hadsereg ellen harcoltak a második világháborúban. Az ukrán Andrijovics Bandera, és Roman Suhevics a Waffen SS és a Gestapó oldalán a Szovjetunió ellen harcolt. Ez a két embert 2014 után, a kijevi Majdani fordulat után létrejövő új hatalom nemzeti hősökké kiáltotta ki. Miközben lerombolták a Vörös Hadsereg számos emlékhelyét, s az addig becsben tartott szovjet szobrokat is ledöntötték.

Ezt a szélsőjobboldali szervezetet biztos nem Moszkvából finanszírozzák, de ma tartja magát az a vélemény, mely szerint az európai szélsőségeket viszont az oroszok pénzelik. Ön szerint is így van?

Feltehetően dotálnak olyan csoportosulásokat, amelyek fellépnek a ruszofób, oroszellenes erőkkel szemben. Akkor is támogatják ezeket, ha azok a politikai szélsőjobbot, vagy ha a szélsőbaloldalt képviselik.

Ezzel nem gyengítik az Európai Uniós országokat, illetve az Egyesült Államokat?

De igen, mert elsősorban az oroszok elszigetelődését, izolációját igyekeznek megakadályozni, gondolok itt mindenekelőtt az amerikai-európai szankciós politikára is. Ennél sokkal nagyobb veszélynek látom, hogy a nyugati polgári demokráciák, mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió az oroszokkal szemben pénzzel, fegyverrel, politikai eszközökkel támogat egy pro-náci rezsimet Ukrajnában azzal a céllal, hogy kiterjeszthessék a NATO ellenőrzését Oroszország határaiig.  Mindeközben az ukrán rezsim demokratikus zászló adja el szélsőségesen antidemokratikus portékáját. Ukrajnában a hatalom betiltja az európai nyelvek – így a magyar, a román, a lengyel, a bolgár, de persze mindenekelőtt az orosz – oktatását is az iskolákban. Tehát egynemzetiségű állam kialakítására törekednek az ukránok, ami botrány az Európai Unió által hirdetett értékek szempontjából, hiszen Ukrajna egy soknemzetiségű ország. Mégis az ukrán „etnikum” adja az oligarchikus állam legitimitását az etno-nacionalizmus szellemében.

Ez pontosan mit jelent?

Azt, hogy az ukrán nemzetet a többiek fölé helyezi. A többi nemzetiség pedig vagy megszokik, vagy megszökik…

Ez lehet az alapja annak is, hogy ukrán nacionalisták tüntettek Magyarország beregszászi konzulátusa előtt, követleve a képviselet kiutasítását, mert szerintük az az „ukrán ellenes politikai eszközévé vált”. Éleződik a helyzet?

Feltétlen, bár azt nem állítom, hogy a magyar kormány intézkedéseinek nincsenek nacionalista megfontolásai, de a magyar ott egy 150 ezres kisebbség, amely több generáció, tehát évszázadok óta él „Ukrajnában”. Emiatt aztán feltétlen joga, hogy az általános iskolában magyar nyelven tanulhasson. A nyelvi, kulturális korlátozás elfogadhatatlan, hisz ezzel minden érintett nemzet jogait sértik. A közelmúltban járt Magyarországon egy ukrán emberi jogi mozgalom, amelynek tagjai elmondták, hogy Ukrajnában hogyan korlátozzák az emberi jogokat. Úgy fogalmaztak, hogy ez a berendezkedés egy pro-náci rezsim, amely speciálisan az ukrán fasiszta hagyományokra épít. Parasenko elnök meghonosította a náci köszönést az ukrán hadseregben, továbbá: nemzeti hősökké avatták az ukrán fasiszta hagyomány két említett figuráját.

Az persze szintén igaz, hogy felvételek igyekeztek igazolni, hogy a magyar konzulátus megsértette az ukrán törvényeket. A helyben élő magyarokat próbálták eligazítani, hogy mikor érdemes elővenni a magyar, mikor az ukrán útlevelet. Miközben a kettős állampolgárságot az ukránok tiltják. 

Ha Ukrajna tényleg be akar lépni az Európai Unióba, el kell fogadja a kettős állampolgárság tényét, hiszen  a kettős állampolgárság legitim az Európai Unióban, de néhány helyen valóban tiltják. Ezt viszont illik figyelembe vennie az ukrán politikát bírálóknak. Persze, ne felejtsük el, hogy az ukrán parlamentben, a Radában sok kettős állampolgár ül.

Az igaz, hogy Ukrajnában a politikai szereplők időlegesen tudomásul veszik, hogy nincs demokrácia?

Ez nem kérdés, hisz Ukrajnában nincs demokrácia, betiltották a kommunista pártot, Kelet-Ukrajnában úgyszólván népirtás zajlott le, tízezer civilt gyilkoltak meg, ami csak diktatórikus rendszerben fordulhat elő. Van ugyan parlament, ellenzék és választás, tehát formai értelemben a demokrácia csaknem minden kelléke megvan, de egyik sem úgy működik, ahogy kellene.

A kommunista pártot nem az orosz-barátság miatt tiltották be?

De, részben ezért, mert az ukrán fasizmus attól félt, hogy a kommunisták nyitva hagyják a kapukat a szovjet és az orosz kulturális hagyományok és befolyás előtt. De a lényeg, hogy azzal az illúzióval feltétlen le kell számolni, hogy ebben a térségben nyugati típusú demokráciát lehet építeni. Ez ugyanis nem elhatározás kérdése, hiszen ahol felülről kinevezett oligarchikus tőkéscsoportok gyakorolják a hatalmat, s nincs demokratikus burzsoázia, ott csak oligarchikus rendszert lehet létrehozni. Polgári demokráciát csak demokratikus polgársággal lehet létrehozni, de ilyen nincs Ukrajnában, de nincs a balti államokban vagy Lengyelországban, sőt, Magyarországon sem. Az Orbán-rendszer is erre a két világháború közötti politikai, kulturális hagyományra épít, ezért nem tud másként cselekedni.

Nálunk azért már volt polgári demokrácia, csak mára sikerült felszámolni. Talán a hagyományai nem elég erősek, de vannak olyan vélemények, hogy az orosz politika is megpróbál befolyást szerezni, s destabilizálni a térségben. Mit szól ehhez?

Ez szamárság! Természetesen minden gazdasági együttműködésnek vannak politikai konzekvenciái; aki fizet, az petyegtet. Természetesen a gazdasági együttműködésnek van politikai jelentősége és hatása. Ez a befolyásszerzés minden nagyhatalom geostratégiájának része. De ha azt mondaná bárki, hogy ez ott végződik, hogy Magyarország kilép az Unióból, amit az oroszok megfinanszíroznak, akkor az vicces tévedés. Nincs erre elég pénze az oroszoknak, s azt sem hiszem, hogy destabilizálni tudják egész Európát. A Szovjetunió a világ termelésének 12 százalékát adta, Oroszország már csak a 2 százalékát! Így aztán teljesen felesleges monomániásan az orosz befolyásról beszélni, az oroszokkal ijesztgetni, beszéljenek inkább ennél fontosabb dolgokról: pl. a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségekről.

Ami pedig a náci szélsőségeket illeti: ez ma már pusztán rendőri ügy. A legtöbb helyen törvény tiltja a jelenlétüket. Az új szélsőjobboldal populista, tekintélyelvű, egyszerre antiszemita, iszlamofób idegengyűlölő, amely autoriter rendszerek szolgálatában áll. Ez van Magyarországon, Lengyelországban. Ez az új szélsőjobboldal, amely felszámolta a polgári demokráciát. Tehát ez az új szélsőjobboldal, nem pedig a nácik, a demokrácia legerősebb ellenfelei.  A nácikat csak pillanatnyi politikai célokra használják mindenütt. Ijesztgetnek velük, elterelik a figyelmet saját politikai tévútjaikról.

 

Bolgár: Hogy mi van?

„Az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban, senki nem szedte úgy össze, hogy a kormány hazugságai hogyan viszonyulnak a tényekhez. A 168 órától történt kirúgásomnak tehát nincs szakmai indoka, a tulajdonosnak más szempontjai lehetnek” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Bolgár György. A műsorvezetőt közvetlenül azután távolították el a hetilaptól, hogy a holokauszt emlékhely, a Sorsok Háza működéséről a Klubrádióban előbb készített interjút annak bírálójával, Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökével, s csak azután a kormánnyal rendre együttműködő Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Hitközség rabbijával.  Bolgár György úgy tudja, hogy a Klubrádióban – ahol a Köves Slomó egyházához köthető cég ugyancsak tulajdonos – még megmaradt az állása.

 

Alaposan felkavarta a facebook népét a 168 órától történt eltávolításod, ami egy Klubrádiós beszélgetés mellékmondatából derült ki. Ma már tudod pontosan, hogy miért szüntették meg a rovatodat annál az újságnál, ahová évtizedek óta dolgozol?

Pontosan csak azt tudom, amit a főszerkesztő nyilatkozott az Indexnek – nekem még ennyit sem mondott –, hogy kifáradt a rovatom. Mindezt korábban soha egy szóval nem érzékeltette, tehát végül a pontos okát nem tudom. A döntést pedig egy szűkszavú emailben közölték.

Vagyis 30 év után kollegiálisan kaptál egy rövid elbocsájtó üzenetet?

Igen, ami azért is fáj, mert én ott voltam a 168 óra születésénél is, amikor Tóth Ákos és kollégái még messze nem voltak a lap környékén.

Kétségtelen, a lap főszerkesztője, Tóth Ákos azzal magyarázta a népszerűnek számító rovatod megszüntetését, hogy az bizony elfáradt. Ha maradunk annál a formátumnál, amit kitaláltál, „ezzel szemben mi a tény?”

Ezzel szemben a tény az, hogy a formátum nem fáradt el, ez csak egy ócska kifogás. Ennek a kormánynak a politikája – bár korábban is így volt – egyre inkább a hazugságokra épül. Az általuk irányított média is a folyamatos hazugsággal operál, így aztán a téma állandóan az utcán hevert.

Persze, mások is foglalkoznak a valótlanságok cáfolatával, de az általam kitalált műfaj abszolút egyedinek számít a magyar sajtóban. Senki más nem szedte úgy össze, hogy milyen maszlagot kennek a pofánkba, s azok mennyire nem felelnek meg a valóságnak. Szakmai okai a megszűntetésnek tehát aligha lehetnek, de talán a tulajdonosnak lehetnek egyéb szempontjai.

A tulajdonos pedig a Köves Slomó-féle zsidó szervezethez köthető cég, amelyet ezek szerint zavarhatott, hogy van a tulajdonukban egy lap, a 168 óra, amely rendszeresen szóvá teszi a mindenkori politikusok, közte Orbán Viktor napi tévedéseit és hazugságait, s ezekkel szemben közli a valós tényeket. Talán ez lehetett a zavaró momentum?

Ezt nem tudom, de kétség kívül nehéz más magyarázatot találni.

Ajánlottak számodra más feladatot a 168 óránál? Ha ugyanis nem, akkor az elegánsabban hangzó „rovatmegszüntetés” helyett inkább a kirúgás szót kéne használni, nem gondolod?

Nem ajánlottak más feladatot, s ebből eredően úgy gondolom, hogy valóban kirúgás-jellege van az eltávolításomnak.

Felmerülhet még, hogy esetleg mégis spórolásból mondtak fel neked, mert a hétvégi botrány után a facebookon tömegesen jelzik, hogy lemondják a lapot, miközben a Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség szerint egyébként is folyamatosan csökken a lap példányszáma; s már végrehajtás is van a 168 óra kiadója ellen. Mit szólsz a takarékosság verzióhoz?

Ez se szerepel az indoklásban, de egyetlen oldal szerzői honoráriumának megspórolása semmit nem segít egy ilyen hetilapon. Ha valóban takarékoskodni kényszerülnének, akkor már bejelentettek volna egy létszámleépítést, vagy egy terjedelem-csökkentést. De erre tudomásom szerint – szerencsére – nincs szükségük. Tehát a takarékosság indoka sem állja meg a helyét.

Akkor valóban nem látszik más ok, csak a politikai, illetve a hazugságok leleplezése. A 168 óra főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az általa irányított lap megőrizte korábbi ellenzéki jellegét. Néhány éve magam is dolgoztam az újságnál, s azt tapasztaltam, hogy kritikus részeken kihúztak a cikkekből, s egyszer azért nem közölték egy írásomat, mert tartottak attól, hogy elesnek az úszó-világbajnokság hirdetésétől. Te tapasztaltál ilyet?

Az én rovatomban soha. Ha ma olvasóként nézek a 168 órára, akkor azt mondom, hogy nem vesztette el kemény kritikus jellegét. De ha te mást tapasztaltál, akkor talán előfordulhatnak olyan esetek, amelyeket az olvasó nem biztos, hogy érzékel. Egy állami hirdetés ürügy lehet arra, hogy visszafogják magukat, s nem tudható az sem, hogy ez még mire terjedhetett ki.

Azt semmiképp nem állítom, hogy a 168 óra kormánypártivá válna, vagy ennek jeleit mutatná. Talán nem mindenben olyan kritikus, amilyen lehetne, de változatlanul ellenzéki hetilap.

Bár nehezen olvasható, a formátuma miatt talán nem annyira szerethető.

Ezek után nincs más lehetőség, valóban lehet szerepe annak a két interjúnak, amelyet a múlt héten készítettél a Sorsok házáról. A témáról vitázó felek Heisler András, a Mazsihisz elnöke, és Köves Slomó az EMIH vezető rabbija. Heisler ellenzi, és történelem-hamisításnak tartja a Sorsok háza emlékhelyet, ugyanis létrehozója, Schmidt Mária a magyarságot felmenti a holokauszt felelőssége alól. Köves pedig mintha elfogadná ezt a felmentő álláspontot.

Olyannyira, hogy megkapta működtetésre, lényegében tulajdonosa lett a Sorsok házának.

És a 168 órának is tulajdonosa az egyházához köthető cégen már évek óta. Végül ezért rúgtak ki a laptól?

Azért nem mondom, hogy igen, mert biztosan nem tudom. A lap valóban az EMIH nevű zsidószervezethez köthető, tehát a vezető rabbinak valamilyen beleszólása lehet a lap szerkesztésébe. De nem tudom, hogy ez valóban megtörtént-e, vagy csak érzékeltetett valamit.

Az események sorrendje az volt, hogy váratlanul bejelentették a Sorsok háza megnyitását, aznap a működtetésre felkért Köves Slomó nem válaszolt az interjú kérelmemre, ezért a rádióműsoromban Heisler Andrást kérdeztem, aki az ügy egyik főszereplője volt az elmúlt években, tehát az ő megszólalása abszolút indokolt. Később Köves Slomó is nyilatkozott a műsoromnak, de nem említette, hogy érzékenyen érintette, hogy Heisler András előbb szólalt meg. Ezek után néhány nappal kaptam a 168 óra főszerkesztőjének felmondó levelét.

A téma megosztó, ugyanis Karsai László történész a Fühünek nyilatkozva ugyancsak bírálta Köves Slomót, aki szerinte a kritikátlanul elfogadott emlékhely vezetésével bemocskolja a holokausztot. Emellett persze a Yad Vasem intézet vezetője is bírálta koncepciót.

A Yad Vashem igazgatója valóban azt mondta, hogy a koncepció elfogadhatatlan, s emiatt nem volna szabad az emlékhelyet megnyitni. A hozzáértésen kívül azért is megfontolandó egy nemzetközileg ismert tekintély kritikája, mert az álláspontját semmilyen módon nem szövi át a hazai belpolitika. Csak a dolgot magát bírálja, s az érvei elég súlyos dolgokat feltételeznek.

Ennek tisztázására nem gondoltál arra, hogy a két hazai zsidó szervezet vezetőjét egy asztalhoz ültesd, vagy az ilyen típusú vita végleg kihalt?

Bármikor, ha erre hajlandóak. Örömmel tenném, ez egy érdekes rádióműsor lenne. Bár

Köves Slomót megkérdeztem, hogy a Mazsihiszt bevonja-e az intézmény működtetésébe, s ő erre igennel válaszolt. Félek azonban, hogy ez az együttműködés nem jön létre.

A bennfentesek biztosan tudják, hogy a Köves Slomóhoz köthető cég nemcsak a 168 óra, hanem a Klubrádió tulajdonosi körében is jelen van. Érdeklődtél, hogy a Klubrádióban megvan még a munkahelyed, van még a műsorod?

Nem mondták, hogy nincs. De a helyzet nem ugyanaz, mint a lapnál. A 168 órának 100 százalékos tulajdonosa az EMIH, a Klubrádióban pedig csak 14 százalék az övék. A befektetett pénzük néhány éve még fontos segítség volt, hisz az éhenhalás és a kimúlás szélén voltunk. Később emelték a tőkéjüket a rádióban, de a műsorokba semmi beleszólásuk.

Akkor még lehet állásod.

Ez eddig így volt. De az, hogy holnap mi lesz, azt nem tudom.

Sokan azt gondolták, hogy ha a kormány többséget szerez a magyar médiában – még az ellenzéki orgánumok többségében is nagy a befolyása – akkor azért a maradékot élni hagyja. Most viszont úgy tűnik, mintha a teljes magyar sajtó kormánypártivá tétele lenne a cél. Ahhoz viszont nem kell olyan ember, mint Bolgár György és a többiek…

Könnyen előfordulhat. Az utóbbi időben rendre olyan dolgok történnek, amire korábban azt mondtam, hogy ezt azért már nem hiszem el, ezt már elképzelni sem tudtam. De aztán minden megvalósult. Pedig Orbán Viktor érdekeinek is az felelne meg, hogy a sajtó ellenzéki részéből legalább mutatóba maradna néhány független média. A kormányfőnek azonban mintha már a saját érdekei sem számítanának: enged a hatalom kísértésének és mindent maga alá gyűr. Közvetlenül, vagy közvetve, valakiken keresztül megpróbálja megszerezni a formálisan ellenzéki médiumokat is, amelyeket aztán a hatalma szolgálatára kényszerít. Ez ugyan még nem sikerült teljesen, hiszen – bár ki tudja meddig – van még RTL Klub és Index is, és létezik még egy-két hetilap, illetve van a kis Klubrádió, amit a világ viszont jól ismer. Viszont Orbán Viktor mintha elhatározta volna, hogy övé lesz minden hatalom, és ebben eddig mintha senki nem tudná őt megakadályozni…

Orbánnak van félnivalója…

Mától országos aláírásgyűjtési akciót indít Hadházy Ákos, hogy egymillió ember támogatását megszerezve politikai nyomást gyakoroljon Orbán Viktor kormányára annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Hadházy ugyanis úgy látja, hogy csak az uniós ellenőrzés képes megakadályozni, hogy a Fidesz ellopja a brüsszeli euro-milliárdokat. Ugyanis a magyar ügyészség vezetője, Polt Péter rendre blokkolja a hatalmi szférát érintő bűncselekményeket. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Hadházy Ákos azért tartja fontosnak, hogy ne a Fideszes nagyurak lopják el az ország pénzét – ami duplája a II. világháborút követő Marshall segélynek -, mert annak racionális felhasználása révén érezhetően javulhatna az ország életszínvonala.

 

Hogyan kell elképzelni az aláírásgyűjtést, kiáll majd az utcára, s leszólítja az embereket? Hogy lesz ebből egymillió támogató?

Rajtra készen állunk, ma a fővárosban a Blaha Lujza téren, majd néhány napon belül a teljes Magyarország területén elkezdődik az aláírásgyűjtés annak érdekében, hogy a kormány ne bújhasson el, hanem csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. A tét rendkívül nagy, a siker évtizedekre meghatározhatja a haza sorsát! Ezek nem nagy szavak, hiszen ha nem csatlakozunk, elapadhat az uniós pénz, ha pedig nem jön a pénz, a kormánynak nem lesz érdeke az EU-ban maradás. Rendkívül nagy káoszt tud rövid távon is okozni, ha felfüggesztik a kifizetéseket, ahogy azt ma is érzékeljük. Épp az ügy komolysága követeli meg, hogy ne csak egyedül gyűjtsem az aláírásokat. Az interneten már hetekkel ezelőtt elkezdtük szervezni a stábot, személyesen is bejártam az országot, és mindenhol, a fővárosban is találkoztam már az aláírásgyűjtő aktivistákkal. Akciónk politikai nyomásgyakorlás, amelyet a sztrájkok és a tüntetések mellett eddig nem alkalmazott az ellenzék, legfeljebb „kommunikált”. Jó esélyünk van a sikerre, de csak akkor, ha senki nem a másikra vár!

Ha sikerül az akció, és összegyűlik a várt egymillió támogató aláírás, annak van közjogi következménye, kényszerítheti-e a kormányt arra, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez?

Az akciónak pontosan akkora sikere lesz, ahány aláírás összegyűlik. Ahogy a tüntetések ereje a megjelenő tömeg nagyságán múlik. Ha csak pár százan jelennek meg, annak nincs olyan politikai súlya, mintha több százezer dühös ember vonul az utcára. Tehát ha a magyarok komolyan szeretnék ellenőrizni a mindenkori hatalmat, akkor sokan adják majd a kézjegyüket.

Helytelennek tartom, ha valaki azt mondja, hogy a mai kormánnyal szemben kevés az emberek ereje. Ez nem igaz. Igaz, csak négy olyan eset volt, amikor a polgárok elégedetlensége meghátrálására kényszerítette a kormányt. Nemcsak az olimpia megrendezése elleni tiltakozás, hanem az internetadó bevezetése, illetve a tanárok tüntetése, és a CEU melletti kiállás is eredményes volt. Tehát akad arra precedens, hogy a nép a kormányt meghátrálásra tudja kényszeríteni, és egyetlen olyan eset sem akadt, amikor az ellenzék, vagy a civil társadalom valóságos nyomást gyakorolt a kormányra, de nem ért el eredményt. Ma tehát nincs más lehetőségünk, mint folyamatos politikai nyomás alatt kell tartani őket. Ha ugyanis az ellenzék csupán felsorolja a követeléseit, törvényjavaslatokat ad be, tüzesen szónokol, abból semmi nem lesz, viszont a politikai cselekvéssel a helyes irányba kényszeríthető a kormány.

Képviselő úr, gondolja, hogy ha összejön az egymillió aláírás, de a kormány mégsem csatlakozik az Uniós Ügyészséghez, akkor a javaslatot támogató tömegek az utcára vonulnak?

Az aláírásgyűjtés önmagában is egy nagy akció! Persze, ha a kormány meg meri tenni, hogy egymillió ember kinyilvánított akaratát semmibe veszi, akkor természetesen ezt a tömeg léphet tovább is. De annak is drámai következményei lehetnek, ha leállnak az uniós kifizetések, mert annak a következménye a káosz. Már most is baj van, mert eddig ezer milliárddal kevesebb pénz jött Brüsszelből, s ez az összeg tovább nőhet.

Azt tudjuk, hogy az elmúlt nyolc év alatt 12 ezer milliárd forint – még kimondani is sok – támogatást kapott az ország. Van információja, hogy ebből mennyit tesznek zsebre a kormánytagok és csókosaik?

Nehéz megmondani, hogy a 12 ezer milliárdnak mekkora részét lopták el. Ugye az említett összeg jórészt állami beruházásokra megy, ezek közül sokat megvizsgáltam, de olyat nem találtam, ahol nem lett volna 20-30 százalékos túlárazás; tehát a harmada vándorolt magánzsebekbe. Viszont olyat is láttam, ahol a teljes összeget ellopták, ilyen volt pl a „roma államreform” program, ahol egymilliárd forintot kifizettek valakinek, de mögötte semmilyen teljesítés nem állt.

A második világháborúban megsemmisített Ausztria felemelkedését szolgáló amerikai Marshall-segély mai árakon számolva csak 6 ezer milliárd volt. Ebből egy egész ország eljutott a jólétbe.  Mi ennek a duplájából csak egy szűk réteg, elsősorban a miniszterelnök környezetének, továbbá a Fidesz környezetének gazdagodását tapasztaljuk!

Az aláírásgyűjtésnek azért is van fontos szerepe, mert az uniós pénzekből még 7-8 ezer milliárdot nem költöttek el, s ha félni kell az Uniós Ügyészségtől, akkor ezek a pénzek még megmenthetőek a korrupt kormányzattól.

Ha jól tudom, akkor az unió belső ellenőrző szerve az Olaf elvileg ma is utánanézhet, hogy a kormány mire költi a pénzeket. Így bukott ki a metróügy, vagy miniszterelnök vejének néhány piszkos ügye. Van fogalma arról, hogy miért nem teszik hatásosabban?

Ez tévedés, mert az Olaf hatásosan teszi, amit tehet. Az Európai Csalás Elleni Hivatal elsősorban az adott ország nyomozati szerveinek papírjaiból dolgozhat, ráadásul ez egy kis szervezet. A legnagyobb korlátja azonban az, hogy miután a hivatal leteszi a bizonyítékait pl. a szervezett csalások esetén – ahogy a kormányfő veje, Tiborcz István esetében is megtörtént, akkor az adott ország ügyészsége dönti el, hogy lesz-e vádemelés. A magyar ügyészség pedig elhúzza az időt, majd ejti a vádat. Ezért van szükség Európai Ügyészségre.

A magyar ügyészség tényleg büntetlenül falazhat az uniós pénzeket zsebre vágó magyar hatalmi elitnek?

Igen, Polt Péter legfőbb ügyész maga szokott büszkélkedni azzal, hogy az ő szervezete a legfüggetlenebb Európában. Ez szép is lenne, ha Polt személye független lenne a miniszterelnöktől, de tudjuk: ő maga is volt Fideszes képviselőjelölt. Polt felesége pedig 5 milliós állásban van a Matolcsy György vezette jegybanknál. Polt Péter tehát lényegében egy prostituálódott értelmiségi. Nagy baj, hogy rövidesen a közigazgatási bíróságok élén is ilyen ember, Patyi András áll majd.

Sajnos az ügyészi korrupciót Magyarországon egyetlen szervezet sem vizsgálhatja.

Tehát azért is szükséges az Európai Ügyészséghez csatlakozni, mert nincs egyéb jogi megoldás, amely Polt Pétert rákényszeríthetné, hogy esküjének megfelelően lássa el feladatát, s szükség esetén a politikai bűnözőket is a vádlottak padjára ültesse?

Így van. Sajnos, sokan nem tudják, hogy Polt Péter a politikai szférát érintő bűnügyeket ma totálisan blokkolja. Ezt azért tehetik meg, mert az emberek közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ügyészi intézmény mire való.

Romániában sem tudták, de megalakult a román korrupciós ügyészség, s nem ritka, hogy miniszterelnök, vagy miniszter kerül börtönbe.

Nálunk viszont amióta Polt Péter van hivatalban, azóta egyetlen kormánypárti politikus ellen sem emeltek vádat. Ebből az következne, hogy az ügyészség szerint a politikus lenne az ország legtisztességesebb szakmája.

A magyar állampolgárok véleménye szerint viszont a leghiteltelenebb szakma a politikusé. A bizalmi listán ők az utolsók!

Az állatorvosok viszont első helyen vannak az említett listán, tehát én az átlagban jó vagyok!

Ön egyébként minden korrupciós ügyet jól ismer, a túlárazott orvosi műszerek, Farkas Flórián, vagy Tiborcz történetét is. Melyik döbbentette meg legjobban?

Szinte mindegyiknél azt mondtam, hogy ez már nem hiszem el. A legszörnyűbb mégis az volt, amikor a koraszülött gyerekek betegségét használták fel ürügynek; ilyen volt a Lázár János felesége által felügyelt alapítvány, amelyik pont kétszer annyi pénzt kapott teljesen ugyanarra a feladatra, mint két másik alapítvány. Csak remélni tudom, hogy a botrány hatására korrigálnak a költségvetésükön. Persze az is bűn, ha pl egy útépítésből lopnak, mert a rossz utak halálos balesetet is okozhatnak és annyival kevesebb út épül. De ennél is jóval nagyobb bűn, ha az emberek egészségére, vagy az oktatásra fordítandó pénzt sikkasztják el. Számtalan ilyen esetet mutattam be és ezzel a jövőt lopják el!

Az ön számára világos, hogy a hatalmon lévők hogyan tudták a lopást rendszerszintre emelni, s ezt a rendszert nagyobb botrányok nélkül működtetni?

Ez a hatalom előremenekül, a lopott pénzből – orosz mintára – a sajtó jelentős részét felvásárolták. Tehát

fenntartanak egy rendszert, amely alkalmas a botrányok elhallgatására, másrészt az ellenfelek, illetve politikai vetélytársak tökéletes lejáratására.

Végül pedig képesek az éppen aktuális hazugság szajkózására; jelen esetben az sulykolják, hogy az ellenzék csak azért beszél a kormányzat bűneiről, mert migránsokat akar külföldről behozni. Ami nyilvánvaló hazugság!

Egyébként

a legfelsőbb körök ma már nem azért lopnak, hogy még egy új kastélyt, vagy 12 milliós órát, esetleg újabb jachtot vegyenek, hanem a már kialakult rendszer fenntartására kell a lopott közpénz.

A választások idején sok olyan jelzést kaptam, hogy megzsarolták a kistelepülések polgármestereit, hogy csak akkor kapnak pénzt, ha minden áron megszerzik a győzelmet. Ez volt a győzelem kulcsa.

Az igazságügyi miniszter Trócsányi László, aki ismert ügyvéd és jogtudós, nem szégyellte azt nyilatkozni, hogy az ország szuverenitását sérti, ha az ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. De nincs ebben azért valami?

Ez egy nagyon gyenge érv, hisz az unió 28 állama közül 22 már csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Legutóbb Hollandia és Málta, pedig korábban ők is ellenezték a belépést. Kimarattak a brittek, illetve az a néhány állam, amely már belépésekor jelezte, hogy jogi együttműködésben nem vesznek részt. Mi azért sem veszítjük el a szuverenitást, hiszen az ügyeinkben magyar ügyészek nyomoznának – igaz, a nyomozást európai ügyészek felügyelnék – a és magyar bíróság hozná meg a döntést. Ha a kormány nem bízik a magyar bíróságban, az mondjon le, mert akkor pont ő nem ismeri el a szuverenitást.

Ön az aláírásgyűjtésre buzdító felhívásában azt írja, hogy Orbán Viktor félelemből nem csatlakozik az uniós ügyészséghez, mert a kormányfő retteg a felelősségre vonástól, illetve attól, hogy emberei az uniós pénz fejében tartják a szájukat. Nem lehet, hogy ha csak a szájzár fenntartásáról van szó, akkor arra lenne a kormánynak saját pénze is?

Orbán Viktornak van félnivalója. Elég, ha csak a Tiborcz ügyet nézzük, ha azt valóban független ügyész vizsgálná, akkor elég gyorsan eljutna a miniszterelnökhöz. Először Lázár János bűnössége merülne fel, aztán persze kérdés, hogy Lázár magát védené, vagy a kormányfőt. Orbánnak tehát minden oka megvan a félelemre.

A kérdésére pedig az a válaszom, hogy ilyen hatalmas összegeket a magyar költségvetésből nehéz lenne kiszakítani. Ma ebben az országban igazán csak az uniós pénzt lehet ellopni, mert hatalmas összegek csak onnan érkeznek. Ha a többiből ilyen mértékben lopnának, akkor már összeomlott volna az ország. Persze lehet lopni a paksi bővítéséből is, hisz csak ezért épül. Mégis azt kell mondani: a bukás veszélye nélkül csak a korlátlanul lopható EU pénzekkel lehet a sleppet kifizetni. Gondoljon csak pl a vendégház projektekre: ott a második vonalban lévő politikusok leginkább vendégházakra kapnak pénzt, amit azonban legtöbbször csak saját célra használnak.

Ugyancsak a felhívásban fogalmazza azt, hogy ha a kormány korrupciós éhsége csökkenne, akkor a magyarok életszínvonala növekedhetne. Feltételezem, erre a gondolatra építi az aláírásgyűjtési kampányt.

Ma a támogatásokból nagyon kevés ember nagyon jól él. Pedig úgy is el lehetet volna osztani, hogy sok ember életminőségét lehetett volna javítani. A korrupció nem csak azért bűnös dolog, mert erkölcstelen, hanem mert az ellopott pénz máshonnan nagyon hiányzik. Ha a kórházi beszerzéseknek a felét ellopják – márpedig ellopják –, akkor csak fele annyi beteget tudnak gyógyítani. Illetve ha nem lopnák el az oktatásra fordított pénzeket, akkor megduplázódhatna a hátrányos helyzetű gyerekek ösztöndíja. Ma egyébként az ösztöndíjaknak csak a tizedét kapják meg a fiatalok, a 90 százalékát elképesztő módon ellopják! Az ellopott pénzt olyan emberek is kaphatnák, akik valóban rászorulnak. Ezért is remélem, hogy valamennyien aláírják majd a kezdeményezésünket.

Ön a választás óta távozott pártjából, az LMP tagságából, de nyilván tudja, hogy a hazai politikában nem sokat érhet el, ha nincs párttámogatása. Az aláírásgyűjtés azt a célt is szolgálja, hogy új pártot gründoljon?

Ez az aláírásgyűjtés mindenekelőtt az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szól, ehhez szeretnék minél nagyobb társadalmi támogatást szerezni. Nyilvánvaló, hogy ennek szervezeti háttere erősebb, ha egy egész mozgalom áll mögé és örülök majd, ha az létre is jön. Pártalapításra egyelőre nem gondoltam.

Képviselő úr, mit ígér egyetlen aláírásért cserébe?

Az ígérem, hogy ha sok aláírás összegyűlik, annak lesz következménye. Hogy milyen komoly változás következik majd be a magyarországi korrupció megfékezésében, az attól is függ, hogy milyen sok aláírás gyűlik majd össze.

Ha sokan támogatnak bennünket, és csatlakozni fogunk az Európai Ügyészséghez, akkor a hatalom többé nem tudja ellenőrizetlenül elcsalni az uniós forrásokat. Ez pedig elvágja a Fidesz rendszer pénzügyi utánpótlását.

A vég kezdete… avagy Orbán az övéi között

Orbán Viktor és az az Európai Néppárt (EPP) bonyolult kapcsolata menthetetlenül közelít a szakítás felé, de várhatóan csak a jövő évi európai parlamenti (EP) választás után jön el az ideje – nyilatkozza az uniós kampány előtt a Független Hírügynökségnek László Róbert választási szakértő. A szakember nem látja, mi sarkallná komolyabb együttműködésre az ellenzéki erőket, és minden korábbinál nagyobb arányú Fidesz-győzelemre számít májusban. A Political Capital kutatója szerint, ahogy eddig sem, a jövő évi kampányban sem az uniós ügyek lesznek a döntőek.

 

A Sargentini-jelentés elfogadása lehet-e mérföldkő a közelgő európai választási kampányban itthon, illetve az unió többi államában?

Mindenképp, hisz ez az Európai Néppárt és a Fidesz kapcsolatában alapvető változásokat hozhat; ez lehet a vég kezdete. Miután a Sargentini-jelentést a konzervatív pártcsalád többsége is megszavazta, világossá vált, hogy Orbán Viktor nem tudja a maga képére formálni az EPP-t. Ez a konfliktus feltehetően szakítással végződik.

Ez már a következő napok, vagy hetek forgatókönyve lenne?

A közeli jövőben nem számítok kenyértörésre, a végleges szakítás inkább a májusi választási eredmények ismeretében várható. Az eredeti tervet, az EPP áthangolását, nem sikerült véghez vinni, most a B-terv lép életbe. A magyar miniszterelnök a következő hónapokban így valószínűleg egy új, a jelenlegieknél erősebb EU-szkeptikus formáció szervezésébe fog energiát fektetni.

Ha viszont az európai politikában tovább folytatódik az átrendeződés – ahogy ezt az önök elemzései is jelzik – erősödnek a populista, szélsőjobb irányába csúszó pártok, akkor létrejöhet egy unió-ellenes parlament?

Az átrendeződés, a jobbra tolódás és a populizmus terjedése valóban szembetűnő az egész kontinensen, tehát ez nem magyar jelenség. Az EP-ben azonban egyelőre nem sikerült hatékonyan megszervezni az EU-szkeptikus erőket. A feladat most sem egyszerű, de Orbán Viktor érezheti magában az erőt, hogy ennek nekibuzduljon – nem is nagyon maradt más választása. A Matteo Salvinival való találkozója is már ezt készíthette elő. Nyolc hónappal a választás előtt persze nem láthatók a majdani erőviszonyok, de különböző felmérések szerint az sem lehetetlen, hogy a következő EP-ben egy 15-20%-os frakcióba tömörülhetnek az Orbánnal (is) fémjelezhető politika támogatói. Ez már nemcsak a liberális frakcióval, az ALDE-vel, hanem az EPP-vel, illetve a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével (S&D) is versenyképes erőt képviselhet, és megeshet, hogy fontos döntéseket blokkolni tudnak majd. Más kérdés, hogy az így letisztuló palettán a régi formációk jóval közelebb kerülhetnek egymáshoz, amivel az „újgenerációs” erőket marginalizálhatják. És ne feledkezzünk meg Emmanuel Macron mozgásáról sem, akinek ha sikerül összehoznia egy új Európa-párti csoportot, az is átszínezheti a már jól megszokott palettát.

Van olyan prognózis, amelyből pontosan kiderül, hogy a hazai és az európai választók milyen politikát szeretnének a májusban esedékes európai uniós választásokon?

Azt már évtizedek óta tudjuk, hogy nem az uniós ügyek mentén döntenek az uniós választópolgárok. Eddig a belpolitikai folyamatok határozták meg a választási eredményeket, és továbbra is az várható, hogy a helyi pártszimpátia dönti el a választás kimenetelét. Ugyanakkor új jelenség, hogy a pártok belpolitikai támogatottságára már érzékelhető befolyása van az európai, sőt, a globális folyamatoknak is. Élén természetesen a migrációval, amely a legtöbb populista erő kedvenc témája.

Kiszámítható, hogy a migráció mennyi ideig lehet az európai választás központi témája?

Semmiképp. 2015-ben még sokan azt mondták, hogy pár hónap, és ez a téma kifullad. Ehhez képest már majdnem négy éve ez határozza meg a közbeszédet, és a májusi választásnak is vezető témája lesz. Magyarországon egészen biztosan, nem függetlenül attól, hogy a médiát egyre durvábban uraló Fidesz napirenden tudja tartani a migránsveszélyt. A migráció persze más országokban is fontos téma, és nem kizárólag azokban az országokban, ahol ez ténylegesen égető probléma.

Valószínű, hogy Orbán Viktor konfrontatív strasbourgi beszéde sem az európai parlamentnek, vagy a képviselőknek szólt, hanem kizárólag a hazai híveknek?

A kormányfő strasbourgi felszólalásai már régóta belpolitikai célokat szolgálnak elsősorban, nem pedig az európai parlamenti képviselők meggyőzését. Orbán Viktor ezúttal is hazabeszélt, ezúttal is a magyar nép védelmezőjeként fellépve. Nem sokkal a beszéd elhangzása után már kész is volt a másfél percesre vágott videó (itt tekinthető meg) azzal a szöveggel, hogy „NÉZD MEG: Így állt ki Orbán Viktor Magyarországért az EP-ben”. Azonnal rá is tették a hirdetést, vélhetően a saját és a potenciális szavazóknak gondolt felhasználókra targetálva, és néhány óra alatt több százezres nézettséget produkált. Ez így volt már a korábbi strasbourgi megnyilvánulásaival is, de a parlamenti felszólalásai is ellenérvek nélkül jutnak el a saját választóihoz.

Viszont a magyarok többsége uniópárti. Lehet, hogy ha más nem, de a Sargentini-jelentés elfogadása ráébreszti az országot arra, hogy a Fidesz uralma alatt a demokrácia leépül, a sajtó Mészáros Lőrinc gázszerelő kezében, s közben a civileket is lerohanta a hatalom, de az akadémia önállóságát felszámolják?

A mai médiafogyasztási és tájékozódási szokások mellett nem lehet ilyen hatása a jelentésnek. A legtöbben a saját szájízük szerinti médiát fogyasztják, a Facebookon csak a számukra szimpatikus politikusok, véleményvezérek postjai jelennek meg. A „buborékok” falai egyre keményebbek, áttörhetetlenek. Aki tehát őszinte elkötelezettje a Fidesznek, annak kétsége sincs afelől, hogy a jelentés hazugságokon, konspiráción alapul, s az elfogadásakor csaltak. Aki ellenfele Orbánnak, az pedig az ellenkezőjét gondolja; a két interpretáció még csak nem is találkozik. Nem hallják egymást a táborok, nem véletlenül mondta Orbán Viktor korábban, hogy a „viták ideje lejárt”. Ő az egyoldalú meggyőzésben, a világ fekete-fehérre egyszerűsítésében hisz.

A Sargentini-jelentésnek tehát aligha lesz bármilyen véleményformáló hatása, hisz aki érzékeli a jogállam leépítését, a sajtószabadság korlátozását stb., annak nincs sok újdonság az irományban, sőt, talán még túl szoftnak is találja. A jelentés elfogadásának azért van mégis óriási jelentősége – a Fidesz és az EPP említett viszonyának átalakulásán túl –, mert Orbán először vesztett komolyabb csatát az EU-val szemben, illetve azért, mert az ügy újra és újra napirendre fog kerülni a következő egy-két évben.

Ismerve az uniós választási rendszert a szétforgácsolódott hazai ellenzék papíron képes olyan stratégiát kialakítani, amely a legtöbb szavazatot, s ezzel a legtöbb képviselői hely megszerzését eredményezi?

A választási rendszer végtelenül egyszerű, az egész ország egyetlen választókerületet alkot, van egy ötszázalékos bejutási küszöb, még a pártszövetségeknek is csak ennyit kell elérniük. Nincs tehát az, ami az országgyűlési választásokon, hogy két pártnak tíz, háromnak vagy többnek pedig tizenöt százalékot kell produkálnia.

Mivel ez nem olyan választás, amelynek eredménye alapján kormányt kellene alakítani, a bejutási küszöbön kívül nem igazán van olyan ok, ami komolyabb együttműködésre sarkallná az ellenzéki erőket. Egy európai parlamenti választáson a pártoknak a saját uniós képviselet megszerzése, az identitás megőrzése és a belpolitikai súlyuk lemérése a tét.

Arra lenne mód, hogy az ellenzék egy választási pártot hoz létre, aminek talán azért lenne értelme, mert a tavaszi országgyűlési választáson a Fidesz úgy tudta a kétharmadot megszerezni, hogy az ellenzéknél kevesebb szavazatot kapott?

Ha lenne Magyarországon kormányzásra esélyes ellenzék, akkor lenne értelme egy ilyen erődemonstrációnak, de jövőre, három évvel a soron következő országgyűlési választás előtt aligha. Idén egyébként tömegesen elmentek szavazni azok is, akik Orbán Viktort hatalomban akarták tartani, és azok is, akik el akarták zavarni. Emiatt szokatlanul magas volt a részvétel, hasonló nagyságú tömegre 2019-ben biztosan nem lehet számítani. Az EP-választásra való részvételre aligha fognak olyan elánnal civil kezdeményezések buzdítani, mint idén az országgyűlésire. Az ellenzék ráadásul rosszabb állapotban van, mint fél éve, mobilizációban pedig a Fidesznek nincs vetélytársa; nincs kétségem afelől, hogy a kormánypárt elsöprő többséget fog szerezni. Ha egyik ellenzéki erő sem kapja össze magát, és csak a kormányoldal mozgósít, a Fidesz most először valódi kétharmados többséget is szerezhet. Ez persze nem valószínű, de közelebb van hozzá, mint eddig bármikor.

Előfordulhat, hogy ha az ellenzék nem fog össze, akkor egyetlen képviselőt sem küld az Európai Parlamentbe?

Ez a horror forgatókönyv, amelyben egyetlen ellenzéki párt sem éri el az öt százalékot, de ez azért nem valószínű. Viszont a be nem jutott pártok által megszerzett szavazatok elvesznek, ami a legerősebb pártot erősíti, tehát a Fidesz az országos támogatottságán felüli erővel jelenhet meg az új Európai Parlamentben.

Az LMP és a Jobbik nem támogatja a Sargentini-jelentést, miközben az abban foglalt kritikus állításokkal, így a jogállam leépítésével, a korrupció növekedésével rendre egyetért a két párt. Ez a Fidesznek vagy az említett két pártnak hoz szavazót?

Valószínűleg az említett két párt vezérkara – átvéve a kormányoldal interpretációját – attól tartott, hogy ha megszavaznák a jelentést, akkor azt a választóik egy része úgy értékelné, hogy Magyarországot támadták, nem a kormányt. Ez a Jobbik táborában talán tényleges kockázat, az LMP-ében aligha.

A magyar szavazónak teljesen mindegy, hogy a választás esélyese a Fidesz a legerősebb frakcióba, a Néppáriba ül vagy valamiféle periférikus, a döntésekre kevés befolyással rendelkező csoport tagja lesz?

A legtöbb szavazót ez nem érdekli, de azokat, akiket igen, azok is gondban lesznek, mert aligha tisztázódik a választás előtt a Fidesz EP-üléspontja. Sokkal inkább az befolyásolja a magyar szavazót, hogy támogatja-e a kormány politikáját, vagy elutasítja azt. Egyébként pedig már legalább húsz éve minden egyes választáson a legfőbb orientáló attitűd, hogy a választó hogyan viszonyul Orbán Viktor személyéhez.

A Zsolnay-örökösöket tényleg kizárják a Zsolnay Részvénytársaságból?

A Zsolnay-örökösöket rendkívüli közgyűlésen akarják kizárni a Zsolnay Manufaktúra Részvénytársaságból.  A vád szerint a név viselői rosszhiszeműen visszaéltek a Zsolnay névvel, és a védjegyekkel. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Mattyasovszky-Zsolnay Viktor nevetségesnek tartja a vádakat, s úgy gondolja, hogy a gyár jelenlegi vezetésének inkább a termelés visszaesésével, a részvények értéktelenné válásával kéne foglalkozni. A Zsolnay család tagja már 30 forintért eladná a korábban 200 forintra becsült értékpapírt. A védjegy vita közben kiderült, hogy a Zsolnay Gyár tulajdonosát, Bachar Najarit a védjegy-vitában a Fideszes körökben jól ismert SBGK ügyvédi iroda képviseli, amely egyébként az Orbán család ügyeit is intézi.

 

Lehet, hogy már a héten kizárják önöket a részvényesek közül, mert állítólag rosszhiszeműen visszaélnek a védjeggyel. Ez egészen pontosan mit jelent?

Végtelenül szomorú és megdöbbentő ez a történet. Mielőtt cáfolnám a nevetséges állítást, érdemes a védjegy lényegéről beszélni. Ahogy más portékák, úgy a Zsolnay porcelán elkészítéséhez szükséges tudást és az ehhez tartozó nevet, márkát is védi a jog; ettől válik valami ismertté, megkülönböztethetővé, illetve értékessé. Magyarországon a rendszerváltáskor elmaradt a reprivatizáció, tehát a régi tulajdonosok nem kapták vissza az egykor államosított gyáraikat. Ezért a korábbi tulajdonosok illetve örököseik legalább azt szerették volna elérni, hogy a családok immár márkává vált neveit a jogutód üzemek tovább már ne használhassák az engedélyük nélkül. Így az élelmiszeriparból ismert Pick, vagy a Herz, illetve a porcelánról jegyzett Zsolnay-család is szerette volna, ha a nevük engedély nélküli használatát a továbbiakban megszűntetik. Erre az egyetlen jogi lehetőségük az volt, hogy személyiségi jogi alapon indítottak pereket a jogutód vállalatok ellen.

Sajnos, egy ilyen un. „névhasználati perben” 1994-ben született egy szerencsétlen ítélet – amely teljesen ellentétes az európai joggal – kimondta, hogy az évtizedek során a márka jelzésére használt név, és a családi név gyakorlatilag elvált egymástól, vagyis a név már „tárgyiasult”. Olyan régóta használta már a gyár a hagyományos termékeire a Zsolnay nevet, hogy az már árujelzővé vált. A legfőbb bírói testület azonban nagyon-nagyon óvatosan fogalmazott, mert ítéletét kizárólag a hagyományos termékekre vonatkoztatta. Ez alapján a jogutód cégek ugyan továbbra is használhatták a családneveket, de azok további értékesítését, hasznosítását már nem engedte.

Korábban Ön is azzal vádolta a jelenlegi tulajdonos Bachar Najarit, hogy visszaél a védjeggyel, mert a gyár szellemi értékének számító oltalmat, védjegyet egy Swiss Art Kft-be mentette.

Úgy látom, hogy a Zsolnay kálváriája abból fakad, hogy Bachar Najari egy kereskedő. Mielőtt megvette a gyárat tisztán látta, hogy lényegében fillérekért hatalmas értéket vásárol. Persze az épület már romos, a technológia is elavult, de létezett egy több mint egy milliárd forintra becsült árukészlet – a gyárat 180 millióért vette meg – s ezen kívül van egy rosszul kezelt márkanév, pontosabban védjegyportfólió, aminek azért van egy viszonylag magas értéke. Ezzel lehet ügyeskedni, kereskedni, mert ez hatalmas profittal kecsegtethet!

Bachar Najari tehát megvette a gyárat és 2013-ban szinte azonnal kezdeményezte, hogy az élettársa, Cséplő Petra cégébe, a Swiss Art Kft. tulajdonába jegyeztessék be a Zsolnay legfőbb értékét, a porcelántermékekre vonatkozó védjegyet, tehát az úgynevezett Zsolnay márka nevet. Az akció akkor sikerrel zárult, senkinek nem szúrt szemet.

Illetve ön felfedezte, igyekezett is megakadályozni, s egy nyílt levélben hívta fel a tényre a figyelmet.

Soha senkinek nem írtam nyílt levelet, szigorúan magánlevelet írtam Pécs város polgármesterének, amit valakik kiszivárogtattak. Felhívtam a figyelmét, hogy érvényben lévő kormányhatározat tiltja meg, hogy bárki legálisan eladja, elidegenítse, vagy titokban saját cégébe mentse a Zsolnay Manufaktúra tulajdonát képező oltalmakat, védjegyeket.  De ez az aláírt szindikátusi szerződésben is benne volt, tehát Bachar Najari illetve az élettársa jogsértést követett el, amikor a Swiss Art kft-be próbálta az értékeket kimenteni. Botrány is lett belőle, az MSZP mai elnöke Tóth Bertalan feljelentést is tett az ügyben hűtlen kezelés miatt. Mindenesetre a rendőrségi nyomozás, házkutatás után a szír tulajdonos – akinek akkor még nem volt tulajdonában az összes részvény – kénytelen volt a kiszervezett jogokat visszaruházni a manufaktúrára, különben a város azonnal felmondta volna a vele kötött szindikátusi szerződést. Hozzáteszem, hogy mindezt a tudomásom szerint a manufaktúra költségén volt csak hajlandó megtenni.

Viszont a Zsolnay Gyár jelenlegi tulajdonosa Bachar Najari szerint épp önök, tehát Mattyasovszky – Zsolnay Viktor és Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia az, aki visszaél a névhasználattal, nem pedig a gyár. Ezért kell kizárni a részvényesek közül. Elismeri?

Szó sincs róla! Bachar Najari, pontosabban a jogásza mindenhol arra hivatkozik, hogy a „Zsolnay márkanév” kizárólag a manufaktúrát illeti. De pont itt van a legnagyobb zavar a fejekben. A márkanév ugyanis egy absztrakt, leginkább a marketing világában használt kifejezés. A jog inkább védjegyekkel, oltalmakkal, szabadalmakkal foglalkozik. A Zsolnay esetében kétféle árut: a porcelánt, illetve az épületkerámiát védi a törvény, ami ezen kívül esik, ahhoz a Zsolnay Manufaktúrának semmi köze, azaz erre a két un. áruosztályra illeti meg a manufaktúrát a védjegyoltalom. Ezt mi mindig is messzemenően tiszteletben tartottuk és a leghatározottabban tartózkodtunk attól, hogy bármilyen sérelmet okozzunk a manufaktúra törvényes gazdasági működésében.

Akkor talán eljutottunk oda, hogy az első kérdésre választ kapjunk. Ön milyen módon sértette a névhasználatot, amely miatt ki akarják zárni a Zsolnay részvénytársaságból?

A mi fellépésünk közvetlen előzménye 2015-ben kezdődött, amikor a Pécsi Egyetem megtisztelő megkeresése alapján fel akartunk támasztani egy régi hagyományt, és az egyetemmel közösen újra akartuk alapítani a nagy múltú Zsolnay Vilmos fúvószenekart. A családunk képviselői már épp alá akarták írni a megállapodást, amikor az egyetem jogászai felfedezték, hogy a Zsolnay Manufaktúrának 2012-ben lett egy titokzatos új védjegye kulturális tevékenységre. Felmerült, hogy ezek után nem csak tőlünk, hanem a gyártól is engedélyt kellene kérniük a zenekar névhasználatára.

Leforrázva állt a családunk a történtek előtt, hisz az említett ’94-es névhasználati per döntését, vagyis a családnevünk gyár általi használatát zokon vettük ugyan, de belenyugodtunk; tudomásul vettük, hogy a porcelántermékek esetén a manufaktúra használhatja a nevünket. Minden más esetben viszont úgy gondoltuk, hogy csak a mi engedélyünkkel használhatja valaki a családunk nevét. Azért ne üljünk már fordítva a lovon! Végeredményben nem mi viseljük a gyár nevét, hanem a gyár viseli a miénket! Csak később derült ki, hogy korábban – még mielőtt Bachar Najari megvette volna a gyárat – néhány tevékenységre bejegyeztek egy új védjegyet, tehát a Zsolnay név használatát levédték például vendéglátásra, biztosítási tevékenységre, süteményekre, pékárukra, és kulturális tevékenységre is. Miután az említett zenekar ez utóbbi kategóriába tartozik, ezért az egyetem joggal aggódott, hisz a manufaktúra a legnagyobb titokban, a tudtunk nélkül szerzett egy új, a zenekar tevékenységére is vonatkozó védjegyet.

Vagyis, ha megalakítják a Zsolnay Vilmos fúvószenekart, akkor Önök bitorolják a védjegyet?

Kétségtelen, rá kellett döbbennünk, ha meg akarjuk védeni a jogainkat, akkor nem tehetünk mást, mint hogy őrült pénzekért ugyan, de nekünk is védjegyeket kell bejegyeztetni, ellenkező esetben gyakorlatilag elveszik tőlünk a saját nevünket. A családunkból sokan belefáradtak már a korábbi méltatlan helyzetekbe, de Zsófia nagynénémmel úgy döntöttünk, hogy nekünk ez az ügy van olyan fontos, hogy feláldozzuk rá szinte minden szabadidőnk és kevéske is megtakarításunk, ezért közösen bejegyeztünk egy védjegyet kulturális tevékenységre, majd a zenekar ügyében már teljesen jogszerűen meg is állapodtunk az egyetemmel.

Miután ez megtörtént, többen azt mondták, hogy a Zsolnay nevek örökösei, tehát ön és Zsófia a védjegy használatáért több millió forintot is kértek pécsi vállalkozóktól. Ez igaz?

Ez egy brutális hazugság, ámbár egy normális világban az lenne a természetes, hogy ha valaki haszonszerzés céljából használja a nevünket, akkor fizessen érte, de sajnos a kutya nem fizetett nekünk. Egyedül a Zsolnay Örökségkezelővel kötöttünk megállapodást, akik az azóta már bezárt „Zsolnay étterem” névhasználatért fizettek egy teljesen jelképes összeget. Tehát minden ellenkező híresztelés csak hazugság. Emellett persze több rendkívül megtisztelő megállapodást kötöttünk többek közt Pécs városával, a Szakképzési Centrummal, és a Pécsi Egyetemmel vagy épp a Baranya Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamarával, de ezekért senki nem fizetett nekünk egy fillért sem, csak arra törekedtünk, hogy a Zsolnay hagyatékot, a szellemiséget és az értékeket megőrizzük a városban. Ebből persze még nem volt háborúskodás, az csak akkor kezdődött, amikor mi bátorkodtunk elkezdeni saját nevük alatt egy aprócska gazdasági vállalkozást. Bejegyeztettünk ugyanis még két védjegyet olyan tevékenységre, amivel a Zsolnay Gyár soha nem foglalkozott, mi viszont szerettünk volna.  Ez lenne a bűnünk. Ebben az országban ugyanis bárki folytathat gazdasági tevékenységet a saját neve alatt, kivéve a Zsolnay család.

Nagy botrányt robbantott ki a Ledina nevű porcelángyár megalakulása is, mely elszívta a dolgozókat a Zsolnay Gyártól.  Nem tarthatott attól Bachar Najari, hogy Önök ebbe az ellenséges porcelángyárba akarnak beszállni a nevükkel, hogy ellehetetlenítsék az ősi családi manufaktúrát?

Erről akár meg is kérdezhettek volna, s botránykeltés nélkül tudhatnák a választ. Amúgy, ha bármi ilyen szándékuk lett volna, akkor ezt nyugodtan megtehettük volna, mégpedig védjegyek nélkül is, lett volna rá a jogi lehetőség.

Arról sejt valamit, hogy miként lett azonos jogi képviselete az eddig egymással ellenségesen működő Zsolnay és Ledina nevű cégnek. A Fideszes körökben jól ismert SBGK nevű ügyvédi iroda állítólag dolgozik az Orbán családnak, illetve korábban a kormánynak.

Ez mindenesetre rejtélyes történet, mert valóban az SBGK képviseli mostanában mindkét céget, miközben azok állítólag élet-halál küzdelmet folytatnak egymással. Ráadásul Bachar Najari két éve folyamatosan azzal a rémtörténettel kiabálja tele a világot, hogy állítólag Fideszes nagyurak és oligarchák ki akarták csinálni, el akarták venni tőle a gyárat. Most pedig ez az ügyvédi iroda képviseli a szír-svájci tulajdonost is szinte minden egyes ügyben. Számunkra mindenesetre nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan az SBGK irodának ez a szerepvállalása és alapjaiban kérdőjelezi meg a valóságtartalmát Bachar Najari eddigi állításainak.

Gondolja, hogy van egy politikai kiegyezés, esetleg a háttérben találtak valami hosszú távú megoldást a Zsolnay gazdaságos működtetésére?

Kiegyezésről nem tudok, ismereteim szerint annyi történt, hogy a Zsolnay legfőbb ellenségének kikiáltott Ledina cég – ma már Pannon Porcelán – fővárosban élő tulajdonosa, és Bachar Najari igyekezett egymással megállapodni. Talán már meg is tették, nem tudhatom.

Visszatérve az ön védjegybitorlásához elárulná végre, hogy ön Zsolnayként hogyan követ, vagy követtek el rosszhiszeműen névjegybitorlást?

Szerintem nincs épeszű ember, aki ezt értené. Persze a mesterkélt jogi csűrés csavarását látom és értem. Jogász vagyok, természetesen minden törvényt és vonatkozó jogszabályt messzemenően betartottuk. Azért akarnak a részvényesek közül bennünket kizárni, mert azt állítják: azzal, hogy nekünk is vannak védjegyeink, ezzel mi megakadályozzuk a manufaktúrát, hogy fellépjen a jogosulatlan védjegybitorlók ellen. Ami egy marhaság, hiszen ilyen jogosulatlan névhasználók ellen eddig csak mi, az örökösök léptünk fel. Borzasztóan unjuk már, hogy tömegesen engedély nélkül használják a nevünket és a gyár pedig soha nem védte a nevet; megszámlálhatatlan mennyiségű cég és vállalkozás jogsértően viseli a Zsolnay nevet, kávézók sorától kezdve egészen autómosóig. A gyár soha senki ellen nem lépett fel, csak ellenünk. Azt hányják a szemünkre, hogy miattunk a manufaktúra a Zsolnay névhasználatért nem tud pénzt kérni. Nevetséges. Ezt nem mi, hanem egy 2005 évi kormányhatározat tiltja meg rendkívül szigorúan a manufaktúra számára. A manufaktúrának tilos a Zsolnay nevet árulni, annak használatát pénzért vagy ingyen átengedni. Esetleges kizárásunkkal törvényt sértenek, ugyanis fel sem merült, hogy mi más porcelángyár megteremtésén mesterkednénk, vagy bármi más módon kárt okoznánk a cégnek. Egészen más területen kezdeményeztünk vállalkozást, az a hatalmas bűnünk, hogy bőrtáskákat készítünk, amire amúgy van egy teljesen jogszerűen megszerzett és érvényes védjegyjogosultságunk is.

Ha ennyire jogszerű minden, akkor miért van botrány önök körül?

Konfliktusba kerültünk egy fővárosi, leginkább celeb körökben ismert ruhaipari céggel, amely olyan terméket, táskákat is gyártani kezdett, amelyre bennünket jogosított fel a védjegyünk. Tárgyalást ajánlottunk, ami elől arrogánsan elzárkóztak. Emiatt ellenük pert kényszerültünk indítani, amelynek során kiderült: a manufaktúra adta jogosulatlanul a ruhaipari cégnek a névhasználati engedélyt. Amit természetesen kormányhatározat tilt! Ráadásul a manufaktúra nem rendelkezik és soha nem is rendelkezett ruházati termékekre vonatkozó védjegyjogosultsággal.

Minden esetre az általunk perbe fogott ruhaipari cég – érthetően – azonnal perbe hívta a manufaktúrát, egyébként ekkor lett a gyár jogi képviselője az SBGK ügyvédi iroda. Legnagyobb elképedésünkre azonban a történtek után épp ellenünk hoztak júniusban egy első fokú ítéletet, azt állítva, hogy mivel mi részvényesek is vagyunk, ezért rosszhiszeműen ki akarjuk szorítani a manufaktúrát ruhaipari és egyéb piacokról. Mindezt természetesen nem hagytuk annyiban, fellebbeztünk, hisz ez egy első fokú, tehát nem jogerős ítélet.

Tehát emiatt az első fokú, nem jogerős ítéletre hivatkozva akarják önöket kizárni a részvénytársaságból?

Igen, ez történik. Vélhetően azért sietnek, mert a fellebbezést olvasva gondolom, nem nagyon bíznak egy számukra kedvező másodfokú ítéletben.

Ma még önök is tulajdonosok, bár a részvényeknek csak 0, 2 százalékával rendelkeznek. Ez pár száz, vagy pár millió forint lehet?

Viccel velem? A gyárnak van több, mint 2 millió részvénye, nekem ebből egyetlen darab van, ami 200 forint névértékű. A nagynénémnek meg 7 ilyen értékpapírja van.

Ez darabonként ma már legfeljebb 150 forintot ér, hisz miután a cég tőkét vesztett, csökkenteni kell a részvény árát.

Igen, erre jogszabály kötelezte a Zsolnayt, hisz olyan brutális volt a vagyonvesztése az elmúlt évek során. Az előző közgyűlést ezért hívták össze alig egy hónapja. Amúgy a részvény valós értéke szerintem legfeljebb 15-20 forint körül lehet. Az egész kizárási műbalhét sem értem. Ha felajánlották volna, hogy megveszik, akkor odaadtam volna már 30 forintért is.

A következő közgyűlés – ha jól tudom – akkor az önök kizárásáról dönthet. Hallotta?

Persze, tudjuk, per lesz ebből is. Kénytelenek vagyunk asszisztálni ehhez az abszurd színjátékhoz. Szemünkre hányták, hogy kihasználjuk a gyár által Zsolnay név reklámjára költött hatalmas összeget a saját Zsolnay bőrtermékeink eladásakor. Meg kell nézni a mérlegadatokat, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra 2017-ben 265 ezer, 2016-ban pedig kemény 100.000 magyar forintot költött marketingre. Nonszensz.

Azt tudja, hogy Najari úr ügyvédje közben azt firtatta, hogy ön tulajdonképp nem is igazi Zsolnay, hanem Hódosiból lett azzá. Mi a véleménye?

Ez már az a gyomorforgató a személyeskedő része ennek a harcnak, ami minden nívón alul van és elsősorban az „ügyvéd úrat” minősíti.  Egyébként éppen Bodnár ügyvéd úr a legnagyobb felelőse annak, hogy ez az ügy ilyen mélységig jutott.

Miközben az igazgatótanács az önök ügyével foglalkozik, azt olvashatjuk, hogy a gyár teljesítménye csökken, korábban 600 millió volt a forgalom, most a fele, zuhanásszerűen csökken az export. Önök részvényesként tudják, hogy ennek mi az oka?

Természetesen, mi a rendszerváltás óta figyelemmel kísérjük a történéseket. Hajdan szerettük volna visszavásárolni a gyárat, a családunk is jelentkezett a nyílt privatizációra. 2000-ben mi nem nevetséges 180 milliót, hanem 2 milliárdot ajánlottunk a legnevesebb magyarországi bankkal a hátunk mögött. Akkor sajnos született egy olyan döntés, hogy bárkinek eladó ez a gyár, de a családnak nem. Mai napig nem tudjuk az okát. Ezek után már csak azt láttuk, hogy a Zsolnay Gyár talpra állítására nincs politikai szándék. Miközben a herendi minta porcelángyárrá fejlődött, amihez minden politikai segítséget megadtak, a pécsi gyár lezüllött. Szinektől függetlenül minden kormány sorsára hagyta a céget, ezért ma már a Zsolnay gyár a végóráit éli. Szomorú történet, aminek a betetőzése volt, amikor eladták a kereskedő, Bachar Najarinak. Onnantól kezdve rémálom az egész. Erről egy komplett Kékfény riport készülhetne az elmúlt 5 év történetéből.

Az önkormányzat eladta a céget a szír kereskedőnek, de 2016-ban vissza akarta szerezni. Néha törvénysértő, erőszakos módon.

A pécsi önkormányzat már képtelen volt a Zsolnay veszteségeit fizetni, ezért is adta el fillérekért a „mesebeli hercegnek” Bachar Najarinak.

Akiről ma azt mondják, hogy ő csak bizonyos tőkéscsoport nevében, szinte strómanként vette meg a gyárat. Ez igaz?

Erről nem szeretnék nyilatkozni. Bár név szerint tudom, hogy kik akarták megvenni a manufaktúrát, de nekik nem akarta eladni az önkormányzat. Ismerem őket, találkoztam velük. Ezek után került színre Bachar Najari, aki a hírek szerint egykori üzlettársait átverte, meglátva a lehetőséget, hogy ő ezt egyedül is működtetni tudja. Ez „véres” üzleti háborúval járt a szír tulajdonos és az egykori üzlettársak között, az egész harcnak a Zsolnay Gyár lett az áldozata. Elvesztette vevőit, mára szinte teljesen ismeretlenné vált, elavult, haldoklik. Ugyanis a cég körüli állandó botrány nemcsak a befektetőket, de ma már vevőket is távol tartja.

Bachar Najari szerintem tudja, hogy ennek a cégnek vége, ezért árulja nyíltan a márkanevet, nyilván ezért sem szeret bennünket, mert időnként felvetjük, hogy a Zsolnay védjegyek körül másnak is van jogosultsága.

A pletyka szerint a tulajdonos eladná a 180 millióért vásárolt gyárat, van, aki szerint egy milliárdért, mások 9 milliárdról beszélnek. Igaz ez?

Ezt nem tudom, de reálisan legfeljebb ha 500 milliót érhet. Igazából már csak a névnek van még értéke, pedig a gyár még ma is csodákra lenne képes, ha végre újra megfelelő kezekbe kerülne.

Ha majd Európa leveszi a kezét Orbán Viktorról…

„Ha a Sargentini jelentést megszavazza az Európai Parlament, az azt jelenti, hogy az Európai Unió levette a kézét Orbán Viktorról, mostantól megszűnik felette a védőernyő „ – értékeli a vitát Molnár Csaba, a DK európai képviselője, aki szerint ha megindul a 7-es cikkely szerinti eljárás Magyarország ellen, annak az egész ország issza meg a levét.

 

Képviselő úr, ön a helyszínen, a parlamenti padsorokból hogyan látta ezt a vitát, illetve Orbán Viktor szereplését, merre billent a mérleg nyelve?

Én a helyszínen azt érzékeltem, hogy a magyar miniszterelnök iszonyúan leszerepelt ebben az európai parlamenti vitában. Nyilvánvaló hazugságaival, csúsztatásaival szégyent hozott egész Magyarországra. Ennek a vége az lesz, hogy az Európai Néppárt kidobja soraiból Orbánt, hogy a képviselők nagy többséggel meg fogják szavazni a Sargentini jelentést, amely – tévedés ne essék – nem csak a migrációról, hanem a demokrácia leépítéséről, a választójogi törvény egyoldalú átalakításáról, a sajtószabadság leépítéséről, a tüntetések korlátozásáról, a civilek jogainak korlátozásáról szólt. Szóval mindarról, amitől Magyarország szenved.

Orbán azt csinálta, amit szokott, megpróbálta saját magát, és tetteit összemosni Magyarországgal, az sugallva, hogy itt az országot, a magyar embereket éri támadás, közben a jelentés nagyon világosan a magyar kormányról, nem pedig az ország polgárairól szól. Különösen felháborító volt a miniszterelnöknek az a visszatámadása, melyben a jogos kritikára reagált. Azt mondta, hogy ez a jelentés sértés ’56 szellemiségével, a magyar szabadságharccal szemben. Az a miniszterelnök meri ezt mondani, amelyik most távolíttatja el Nagy Imre szobrát a magyar parlament mellől.

A magyar nyilvánosság ismerői alaposan elhűltek, amikor a miniszterelnök a hazai sajtószabadság állapotáról beszélt. A teremben ülő nem magyar képviselők érzékeltek ebből valamit?

Természetesen, hisz a hazai sajtó állapotáról rendszeresen beszámol a világsajtó. Az én „kedvenc” miniszterelnöki hazugságom az volt, hogy Orbán soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattasson valakit, aki nem ért vele egyet. Mondja ezt az ember, aki bezáratta a Népszabadságot, vagy aki kopasz verőlegényekkel akadályozta meg a népszavazást Magyarországon.

Ilyen, és ehhez hasonló hazugságokkal, csúsztatásokkal volt tele a miniszterelnök beszéde. Emiatt a gyalázatos teljesítmény miatt még nagyobb többsége lesz az európai parlamentben a Sargentini jelentésnek, mint hittük, s elindítják a 7 cikkely szerinti eljárást, aminek az egész ország issza majd a levét. Egy vesztes ember, egy bukott bűnöző beszédét hallottuk, aki utolsó erejével kapaszkodik a legképtelenebb hazugságokba, csak azért, hogy az ellopott euró- milliárdokról ne kelljen nyíltan beszélni.

Önök megszavazzák azt a jelentést, aminek a vége az ország szavazati jogának felfüggesztése lehet?

Igen megszavazzuk, mert ez a szavazás Orbán ellen, a magyar emberek védelmében, Magyarország mellett szól. Nekünk meg az a dolgunk, hogy az országot megvédjük, ha kell, akkor Orbán Viktortól is.

Gondolja, hogy azok, akik itthonról nézték a strasbourgi vitát, ugyanazt látták, mint akik a parlamentből figyelték a szóváltást?

Azt már tudjuk, hogy Orbán Viktor mindig kettős beszédet folytat. Ezúttal is azt tette. Az első felszólalásában a saját törzsszavazóinak, a leginkább Fideszes szavazóknak beszélt, akik probléma nélkül elhiszik azt a hazugságot, hogy Orbán Viktor meg akarja védeni a magyar embereket Strasbourgban. A két perces rövid válaszában már a néppárti képviselőknek beszélt, már-már könyörgőre fogva, hogy a jelentésben foglaltaktól eltér a véleménye. Tehát a szokásos kettős beszédet hallattuk, az egyik hazafelé a híveknek szólt, tele hazugságokkal, kifejezetten a Fidesz szavazók szája íze szerint, a végén pedig az európai törpe beszéde szólt, amelyben könyörög az uniós képviselőknek, mert azt már nem közvetítik otthon.

Véleménye szerint a Sargentini jelentés elfogadásától változik-e Magyarországon valami, a 7 cikkelyben foglaltak belengetésének lehet-e bármiféle következménye?

Szerintem azért változhat, mert ha ennek a jelentésnek meglesz a kétharmados támogatottsága az európai parlamentben, akkor Orbán Viktor nyolc éves kormányzásának első hatalmas vereségét szenvedheti el. Az orbáni diktatúra nem vereségre van kitalálva, neki mindig nyernie kell. Ez az orbáni rendszer diktálni akarja azt is, hogy mi legyen az Operaház műsorán, ezen túl a rendszer diktálni akarja azt is, hogy Magyarországon ki lehet a kultúrában szószóló. A legkisebb részletekig mindent központilag akarnak meghatározni, és mindig győzni akarnak. Ezúttal azonban egy nagy ügyben fognak veszíteni, ami igazi mélyütés lesz a rendszernek. Ha ezt a jelentést megszavazzák, akkor az azt jelenti, hogy az Európai Unió levette a kézét Orbán Viktorról, mostantól megszűnik felette a védőernyő. Az a védelem, ami miatt például a veje korrupciós ügyeiben nem lehetett eljárni. Ha a jelentést megszavazzák, akkor Orbán oda kerül, ahová való, a többi tolvaj közé.

Csak az anya biztos?

Egy ma is érvényben lévő kormányrendelet szerint a diákhitelek szüneteltetése és elengedése a nők számára lehetséges, miközben a férfiaknak nincs joguk erre.  Arról a kedvezményről van szó, amely lehetővé teszi, hogy a második és a harmadik gyerek születésekor az anya részlegesen, illetve teljesen mentesüljön a diákhitel hátralékának visszafizetésétől, miközben az apák nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. Ezt a kormányzati szabályozást vizsgálta és kritizálta a közelmúltban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Az intézmény főosztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy a kifogásolt gyakorlat elsősorban azért sért alkotmányos elveket, mert nemcsak személyek, hanem családok között is indokolatlan módon tesz különbséget.

Az alapvető jogok biztosa szerint még az állam sem tehet különbséget az anyák és apák között. Ha megteszi, akkor maga az állam diszkriminál?

Nem feltétlenül. Ugyanis még az Alaptörvény is módot ad arra, hogy az állam a nőket előnyben részesítse, ahogyan előnyben részesítésre alkotmányos lehetőség van a családok védelme érdekében is. Mindössze arra kell figyelni, hogy a különbségtétel ne önkényes legyen, tehát ha az állam bárkit előnyben részesít, annak legyen ésszerű oka.

Ésszerű oknak számít az, hogy januártól bizonyos feltételek esetén a nők diákhitel tartozását elengedheti az állam, a férfiakét viszont nem? Ez tényleg nem diszkrimináció?

Jogos kérdés, több édesapa fordult hozzánk hasonlóval. Előfordul ugyanis, hogy bizonyos családokban az édesanyáknak nem volt diákhitele, vagy azt már törlesztette, a férfiaknak viszont még van visszafizetni valója. A januártól életbe lépett törvény azonban csak a nők diákhitelét engedi el, a férfiakét nem. Ez felveti a családok közötti különbségtétel lehetőségét is, mert a harmadik gyermek megszületése esetén, ha a nő volt az adós, akkor elengedték a tartozást, ha viszont a férj, abban az esetben továbbra is fizetni kell, annak ellenére, hogy semmilyen más különbség nincs e családok helyzetében.

Vagyis a különbségtétel úgy jelentkezik, hogy van olyan család, amely tényleg viseli a diákhitel korábbi terheit, a másik viszont nem? Ez lenne a különbségtétel? 

A gyakorlatban azt látjuk, hogy megvalósul az édesapák és az édesanyák között a különbségtétel, aminek ez esetben nincs ésszerű oka. Ha ugyanis a szülők együtt nevelik a gyerekeket, akkor a hitel törlesztése az egész család költségvetésében jelentkezik. A hitel elengedése tehát az egész család számára előnyös, fennmaradása pedig az egész család számára hátrányos. Ebben az összefüggésben nem lehet ésszerűnek tekinteni a különbségtételt, tehát az egyenlő bánásmód szempontjából visszás helyzet alakul ki.  Emellett, habár alkotmányjogi értelemben csak személyek között lehetne különbséget tenni, családok között viszont nem, lényegében erről is van szó. Egy hasonló intézkedést példaként hozva: a családi adókedvezménnyel a család egészének terhein könnyít az állam, gazdasági egységként kezeli a családot, ezért azt bármelyik szülő igénybe veheti.

Vagyis azt mondja, hogy az intézkedés ugyan nem alaptörvény-ellenes, de ütközik az alkotmányos jogelvekkel.  Tehát legyen érvényes a férfiakra is? 

Konkrét javaslatot erre nézve nem fogalmazunk meg, a jelentésben részletesen kifejtett elvek figyelembe vételére kérte a jogalkotót az ombudsman. Azt tudni kell, hogy az állami juttatások odaítélésénél széles a jogalkotó mérlegelési lehetősége, s ugye – mint említettem – a nők előnyben részesítése elvi szinten alkotmányjogilag is elfogadható. De a biztos azt is elfogadhatónak tartaná, ha egy családban, ahol az édesanyának nincs diákhitel tartozása, de az édesapának viszont igen, akkor neki ne kelljen a hiteleket visszafizetni.

Emellett fontos, hogy a szabályozás a várandósság harmadik hónapjától kezdve már az első gyermek esetén is lehetővé teszi az édesanya számára a törlesztés szünetelését három évre, és fontos lenne, hogy – amennyiben a családban az apának van diákhitel-tartozása – az apa vehesse igénybe ezt a kedvezményt, hiszen a fizetési kötelezettség átmeneti megszűnése is nagy segítség a családoknak.

A közös kassza szempontjából mindegy, hogy a nő, vagy a férfi nem fizeti a tartozást. Van adat arról, hogy ez hány férfit érint? 

Nincs, eddig hozzánk több ilyen panasz érkezett, de mi már egyetlen felvetés esetén is megvizsgáljuk az ügyet, hisz itt elsősorban a jogelvek érvényesüléséről van szó. Ugyanakkor vélhetően ma közel annyi férfinak lehet diákhitele, mint nőnek, s ha a jelenlegi jogi helyzet fennmarad, az az érintett családok számára jelent relatív hátrányt.

Mi történik válás esetén? Akkor a gyerekeit egyedül nevelő férfi komoly hátrányba kerül? 

Az nem valószínű, hogy épp gyerekszülés után – a hitel elengedése két, illetve három gyermek után jár – válnának el a felek, olyan módon, hogy a gyermekek az édesapánál maradnak, de ha mégis erre kerülne sor, vagy abban az esetben, ha bármilyen okból az édesanya kiesik a családból, az édesapa akkor sem részesülhet a kedvezményben. Erre semmiféle ésszerű ok nincs! Ha ugyanis gyermekeiket egyedül nevelő szülőket hasonlítunk össze, akkor az édesanya miért, az édesapa miért nem részesülhet kedvezményben? Ugyanez vonatkozik a szünetelés lehetőségére is.

Azt pedig kifejezetten diszkriminatív, hogy örökbefogadás esetén – férfiak és nők egyaránt fogadatnak egyedülállóként örökbe – csak a nők részesülhetnek hitel-visszafizetési kedvezményben, illetve a gyermekvállalásra tekintettel a törlesztés három éves szünetelésének a lehetőségében.

Miután az állam figyelmét az ombudsman felhívta a problémákra, lehet, hogy a nőktől is megvonják a szóban forgó kedvezményt?

A mi célunk inkább a segítő szándék volt, az, hogy az ellentmondásokra felhívjuk a figyelmet.

Elképzelhető, hogy az alkotmánysértő helyzet miatt ezek után a férfiak is megkapják a kedvezményes lehetőséget? 

A jogalkotó még nem válaszolt a felvetéseinkre.

Ha jól értettem, a minisztérium eddigi reakciója leegyszerűsítve úgy szól, hogy csak az anya biztos, tehát ezt a családi kedvezményt az édesanyákhoz kell kötni. Ez jó megközelítés?

Ez válasz akkor született, amikor a vizsgálat során először felvetettük a problémát. A szakminisztérium mindenekelőtt az anyák terheit akarta csökkenteni, a család anyagi helyzetének javítása csak másodlagos cél volt. vizsgálatunk során a tárca valóban azt mondta, hogy az adminisztráció, az anyaság tényének megállapítása az anyák esetében egyszerűbb.

Az interjú itt nem ért véget. Ugyanis szerettünk volna arra is választ kérni az Alapvető Jogok Biztosának alkotmányjogászától – amit egyébként az interjú előtt jeleztünk is -, hogy mi a magyarázata annak a megkülönböztetésnek, amely szerint a nők negyven év munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba, a férfiak viszont nem. Korábban ugyan olvashattunk arról, hogy a nők számára a sokszoros túlterhelés miatt tették lehetővé – igaz, nem kötelezővé – a korai nyugdíjazást, miközben persze statisztikai tény, hogy a férfiak átlagéletkora alacsonyabb, mint a nőké. Kíváncsiak voltunk, hogy ha apák és anyák között nem lehet különbséget tenni, lehet-e férfiak és nők között ugyanezt megtenni.

A hivatal osztályvezető-helyettese, Szajbély Katalin először precíz jogi magyarázatot adott a kérdésre, de az interjú megjelenése előtt  azt kérte, hogy a választ ne közöljük, mert az ügyben az Ombudsmani Hivatalnak nincs még kiérlelt álláspontja. Annyit ígérhetünk, hogy ha majd megszületik a hivatal ma még hiányzó álláspontja, akkor szerkesztőségünk azt is szívesen közli. Ugyanis a tisztánlátás nyugdíjak esetén legalább annyira fontos, mint a diákhitel visszafizetésének ügyében.   

Megszűnnek az SOS gyerekfalvak Magyarországon?

Az első SOS falu 35 éve alakult Battonyán, majd újabb gyermekfalvak jöttek létre azzal a céllal, hogy az szülők nélkül maradt, veszélyeztetett sorsú, bántalmazott gyerekek emberhez méltó, családias környezetben nevelkedhessenek. A magyarországi gyermekjóléti hálózat az osztrák SOS Kinderdorf alapítvány támogatásával jött létre. Ilyen gyermekfalvak 135 országban működnek, de a hazai szervezet támogatása fokozatosan megszűnik, a külföldi alapítvány megszünteti támogatásukat. A hazai SOS falvak jelenleg évente másfél milliárd forintból gazdálkodnak, ezen összeg harmadát a nemzetközi alapítványok adják.  A Független Hírügynökségnek az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója Romet-Balla Ágnes azt nyilatkozta, hogy a támogatás megvonásának nincs köze a civil szervezetekkel kapcsolatos hangulatkeltésnek.

 

A hazai SOS Gyermekfalvakra is rávetült a gyanú árnyéka, mert kötelező feltüntetni, hogy a gyermekintézményt külföldiek is támogatják. A megbélyegzésnek volt következménye?  

Előfordul, hogy támogatóink olykor rákérdeznek, külföldről támogatott szervezet vagyunk-e, de eddig se nem vesztettünk, se nem nyertünk támogatót azért, mert a külföldről is kapunk pénzt, illetve amiért viseljük ezt a megkülönböztetést. Legtöbb segítőnk eddig is tudta, hogy az SOS egy nemzetközi szervezet.

Talán mert önöket nem Soros György pénzeli, ami Magyarországon ma nem lenne előnyös. Érzi ön is?

Csak azt érzem, hogy eddig sem pozitív, sem negatív elbírálás nem ért bennünket amiatt, hogy a külföldről támogatott alapítványok körébe tartozunk.  A külföldi támogatások jelentős többsége kezdetektől az osztrák SOS Kinderdorf, vagyis a pénz az osztrák anyavállalaton keresztül kerül az országba.

Ha jól tudom, akkor a külföldi alapítvány a falvak működéséhez szükséges költségek közel felé adja, s ezt egészítik ki hazai forrásokból. 

Valóban, az állam a fenntartási költségeink huszonegy százalékát fedezte 2017-ben, a többit pedig a hazai cégek és magánadományozók tették ki. A falvakban közel 400 gyerek ellátásáról gondoskodunk. Az állami és egyházi hálózatokkal együtt összesen 23 ezer gyermek szorul ellátásra.

Azt hallotta, hogy még az osztrák kancellár is méltatlankodott egy kicsit, amikor Orbán Viktorral tárgyalt, ugyanis az osztrák adományok miatt megbélyegzik az SOS Gyermekfalvakat Magyarországon?

A kormányfők tárgyalásán nem vettem részt, csak az osztrák államelnök facebook bejegyzéséből értesültem én is, hogy a két politikus között szóba került a hazai SOS Gyermekfalvak finanszírozása.

De azt nem értem, hogy ha a gyermekek gondozása, nevelése állami feladat, akkor önökre – akik a munkát átvállalják – miért terjesztik ki a civilekre érvényes megbélyegző törvényeket?

Ezt a jogalkotótól kell megkérdezni. Miután a hazai törvények természetesen az SOS magyar alapítványára is érvényesek, ezért jogtisztelő szervezetként a honlapunkon is megjelenítettük, hogy külföldi támogatásban részesülünk. Eddig sem állami pályázatot, sem céges adományokat nem vesztettünk emiatt.  Tény, hogy bevételeink többsége a nemzetközi SOS hálózatból jön, ami azonban a 2020-as évek elejére teljes mértékben megszűnik majd!

Azért szüntetik meg a külföldi adományokat, mert az osztrák alapítvány kezelői a megkülönböztetés, és az előítéletek miatt berágtak a magyarokra?

Szó sincs erről. Azt, hogy a támogatásunkat a nemzetközi szervezet be fogja szüntetni, illetve radikálisan csökkenti fogja, már évekkel korábban  közölték velünk. Ezért is kellett új stratégiát kidolgoznunk, amely segíti, hogy a saját lábunkra álljunk. Azon vagyunk, hogy költségeinket ésszerűen csökkentsük, ugyanakkor bevételeinket jelentősen növeljük, hiszen az osztrák alapítvány már csak két évig vállalja a támogatásunkat.

Viszont az alapító okiratban egyáltalán nem szerepel, hogy csak 2020-ig támogatják az SOS Gyermekfalvakat, s az sem, hogy saját lábra kell állni. Történt valami?

Az SOS hálózat 135 országban működik, vannak nagyon elmaradott térségek, igaz fejlett országok is akadnak, vagyis az SOS a szegény Dél-Afrikában épp úgy jelen van, mint a gazdag Norvégiában. Nemzetközi alapítványként azt szeretnénk, ha egyetlen gyerek sem nőne fel egyedül, valamint, hogy a magukra maradt gyerekeknek összegyűjtött pénzt a leghatékonyabban költenénk el. A nemzetközi támogatónk szerint Magyarország gazdasági szempontból áll olyan fejlett szinten, hogy meg tudja oldani az önálló működést. Az anyavállalat olyan országba csoportosítja energiáit, ahol jóval nagyobb szükség van a segítségre.

A magyar állam képes-e, illetve hajlandó-e a kiesett százmilliókat pótolni, vagy máshonnan kell a pénzt előállítani?

Folyamatosan próbálunk tárgyalni az állammal, hogy elnyerjük ugyanazt a támogatást, amihez a többi, gyermekvédelemmel foglalkozó egyházi szervezet is hozzájut. De biztosan továbbra is csak annyi pénzt kapunk, amennyit eddig. Igaz, előfordult egyedi, célzott állami támogatás is, de ez nem tekinthető automatizmusnak. Amikor csak tudunk, indulunk pályázatokon is, ezzel igyekezve extra forrásokat találni.

Önök éveken keresztül ellátták a menekült gyerekeket is. De egy idő óta ezt a tevékenységüket megszüntették, talán azért, mert az állami szervek inkább éheztetik a menekülteket a határon?

Mi elsősorban a 400 magyar SOS-ben nevelkedő gyerek ellátását végezzük, ők élnek az említett három faluban. Nekik ugyan sok esetben vannak szüleik, de legtöbbjüket elhagyták, elhanyagolták, vagy épp mélyszegénység miatt szorulnak gondozásra. 2015-ben nemzetközi alapítványi forrásból nyertünk pénzt, amelyből elsősorban kísérő nélkül érkezett gyerekeket segítettünk. A három éves program idén június 30-án ért véget.

Miért kellett lezárni a menekültprogramot, s mi történt azokkal a gyerekekkel, akiket korábban elláttak?

A menekültprogramra fordítandó összeghez pályázat útján jutottunk, a pénz külföldről, a nemzetközi SOS alapítványtól érkezett. A programunk elsősorban a kísérő nélkül érkező gyerekek támogatásával foglalkozott, de a tranzitzónában és a befogadó állomásokon nyújtottunk gyermekorvosi segítséget szülőkkel érkező gyerekeknek is. Adtunk nekik enni-inni, szállást és ruhaneműt, ezen kívül pszichés-, orvosi-vagy jogi  segítségre is szükségük volt. A hazai gyermekvédelemben a menekült gyerekek ellátása állami feladat, mi legfeljebb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtottunk. Ez a program néhány hete lezárult, a program folytatása a kísérő nélküli kiskorúak számának csökkenése miatt sem indokolt.

Ha véletlenül mégis kísérő nélkül érkezne ma egy kiskorú, vele mi történne?

A hazánkba érkező menekült gyerekekkel, ahogy eddig, továbbra is az állami fenntartású fóti gyermekotthon foglalkozik.

A gazdálkodási adataikból az derül ki, hogy pályázati pénzből, vállalati támogatásokból növekszik ugyan az adományok összege, de ez sem pótolja a külföldi támogatás kiesését.

Valóban, ezek a források nem pótolják azt a pénzt, amit a nemzetközi SOS megvont tőlünk, s más célra fordít. Ezért át kell alakítani az egész eddigi hálózatunkat. Mindez szakmai szempontból is fontos, mert a tapasztalatok szerint a gyerekek fejlődését jobban segíti, ha úgynevezett integrált környezetben nőnek fel. Ilyen feltételeket tudtunk teremteni Orosházán, ahol az elhagyott gyerekek épp olyan légkörben nevelkednek, mint azok, akiknek édes szülei vannak.  Ezeket a feltételeket a jövőben sokkal kevesebb pénzből kell megteremteni, hisz bevételünk több száz millióval csökken.

Ez azt is jelenti, hogy meg kell majd szüntetni az SOS falvak némelyikét?

Nem. Mind a három falunál különböző koncepciót követünk. Alapvető célunk, hogy a három településen ezek után is jelen legyünk, de át akarjuk alakítani a gyermekfalvakat. Például több olyan nevelőszülőt keresünk, akik saját ingatlanjukban – vagyis immár nem a gyermekfalvak valamelyikében – vállalják a gyermekek nevelését. Az alaptevékenységünk megmarad, továbbra is közel 400 gyereket szeretnénk ellátni, de egy „családban” kevesebb gyereket szeretnénk. Ez azt is jelenti, hogy növelni kell a nevelőszülők számát.

Ha jól értem az lenne a koncepció, hogy ne a korábbi zárt faluban legyenek a gyerekek, hanem az eddigi lakhelytől távol, a nevelőszülők lakásaiban?

Valóban ez lenne a cél, Kecskeméten már ma is olyan nevelőszülőknél helyezzük el a legtöbb gyereket, akik nem az SOS faluban, hanem saját ingatlanjukban nevelik a gyerekeket. Ugyanez igaz az orosházi területen dolgozó nevelőszülők harmadára.

Ebből nem az következik, hogy az eddig népszerű SOS falvakat felszámolják?

A falvakat nem felszámoljuk, hanem átalakítjuk, mert a ránk bízott gyermekek érdeke az, hogy ne a világtól elszigetelten nőjenek fel. Kőszegen például 5 hektáron van a falu. A hatalmas terület fele kihasználatlan, ezért szükségtelen. Terveink szerint az üres területeket parcellázzuk, s eladjuk. S persze minden faluban igyekszünk értékesíteni a kihasználatlan épületeket is.

A falvakat nem akarják eladni?

Falvakat nem, de épületeket és területeket el fogunk adni. Jelenlétünket azonban megőrizzük Kecskeméten, Kőszegen és Orosházán is. Egyébként én a falvak alatt azt az emberi és szakmai közösséget értem, amit az SOS jelent, ezt a közösséget továbbra is fenn akarjuk tartani.

Igaz, hogy máris tucatszám küldik el a dolgozókat a falvak hálózatából, azt hallottam, hogy tíz emberből nyolcat?

Nem igaz. Nem küldtünk el még senkit sem. Bizonyos pozíciókat átgondolunk és adott esetben megszüntetünk, de erre még nem került sor. De azt is meg kell jegyezni, hogy a jövőben jóval több nevelőszülőt alkalmazunk, mint korábban.

Ha jól tudom, már 2012-ben is felmerült, hogy az SOS gyermekfalu hálózat önfenntartó legyen. Ez az alapító szervezet előírása?

Igen, 2012 óta dolgozunk azon, hogy két év múlva már önfenntartóak legyünk.

Előfordulhat, hogy ennek érdekében eddig létező „családokat” kell felrobbantani, szétszedni?

A változás biztosan hatással lesz a gyerekekre és a családokra is, de azon vagyunk, hogy hosszú távon ez csak jó legyen. Igyekszünk gondosan megtervezni az egész átalakítási folyamatot, minden családdal alaposan megbeszéljük a változás lényegét.

Tehát ha szükség lenne rá, valószínű, hogy nem tudják majd növelni a befogadott gyermekek létszámát. Ellátni csak azt a 400 gyereket tudják, akikről az SOS falvakban gondoskodnak?

Nem is akarjuk növelni. Ma az országban 23 ezer gyerek van állami gondoskodásban, a hozzánk hasonló fejlettségű országokban máshol is közel ennyien vannak. Kétségtelen, a veszélyeztetett fiatalkorúak száma folyamatosan nő, de a költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy a jelenleginél több gyerekről gondoskodjunk.

Az viszont már nem lesz az évtizedek óta ismert, elismert SOS gyerekfalu?

Mint hagyományos gyermekfalu, ahol egy körbezárt területen, egymás mellett él az SOS fenntartásában lévő ingatlanokban 8-10 család, feltehetően szép lassan megszűnik. Ennek viszont nem gazdasági, hanem szakmai okai vannak. De továbbra is gondoskodunk 400 gyerekről, s továbbra is jelen maradunk a három településen.

A Zsolnay manufaktúra titkai

Valóságos állóháború alakult ki a Zsolnay gyár birtoklásáért folytatott harcban Pécs önkormányzata – tehát az egykori többségi tulajdonos – és a manufaktúra jelenlegi gazdája, Bachar Najari között. A kölcsönös vádaskodások miatt a felek bírósági perek garmadáját indították egymás ellen. A viszály veszélybe sodorja a város kulturális örökségét jelentő Zsolnay további működését, ezért helyette inkább a megegyezést ajánlja a Független Hírügynökségnek nyilatkozó címzetes egyetemi tanár Madár Péter. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karának tanára kollégáival korábban tanulmányt készített a Zsolnay Porcelánmanufaktúra pénzügyi konszolidációjának lehetőségeiről, de a Manufaktúra részleges privatizációja végül más forgatókönyv szerint valósult meg.

 

A rendszerváltás után a Zsolnay gyár veszteségesen működött. Az állam szinte ellenőrizetlenül öntötte a pénzt a termelésbe addig, amíg az ön koncepciója alapján elindulhattak volna a gazdaságosság irányába?

LinkedIn

Elég hányatott élete volt a gyárnak a rendszerváltás után. Tulajdonolta az állam, majd megszerezte az önkormányzat, mondván: a város kulturális öröksége így kerülhet a legjobb kezekbe. A legitim ötletet az Magyar Fejlesztési Bank konszolidációs hitele is segítette. A gyár ugyanis pénzügyi szempontból fenntarthatatlan állapotba került. Részben piaci okokból, mert a rendszerváltás környékén a termelés gerincét adó ipari porcelángyártás gyakorlatilag megszűnt. Három divízió maradt, a hagyományos eozin gyártás, némileg a porcelán, illetve a pirogránit. Emlékeim szerint szerint ez a gyár fénykorában 2 milliárdos árbevételt produkált, ami pár éve már harmadára, tehát 600 millió alá zuhant, s lényegében minden produktum veszteséget eredményezett. Ez azonban nem lett volna törvényszerű, hiszen a Herendi porcelángyárnak csak az export árbevétele elérte a 6 milliárd forintot.

Vagyis nem arról van szó, hogy a porcelán kiment volna a divatból, hanem kifejezetten a Zsolnay menedzselésével volt probléma. Ha jól tudom, a Pécs Holding, mint kisebbségi tulajdonos megbízásából ön megpróbálta feltárni a veszteség okait. Mire jutott?

Már elődeim is feltárták, s magam is úgy látom, hogy teljesen instabil a gyár piaci pozíciója. A külföldön eladott Zsolnay termék mindössze néhány tízmilliós, jobb években száz-, kétszáz millióig ment fel, ráadásul teljesen esetlegesen változott. Nem létezett egy kialakult kereskedelmi struktúra, véletlenszerűen változtak az üzleti partnerek, a gyár termelése nem tudott bekerülni a világkereskedelmi hálózatokba.

A Zsolnay piaci jelenléte teljesen ad- hoc jellegű az eozin, illetve a porcelángyártás területén.

A kurrens épületkerámiát pedig hiába keresi a piac, pedig az uniós támogatásoknak köszönhetően felfutott a hazai épületrekonstrukció, ami igényelné. Személyes élmény: cégemmel részt vettünk a Gellért fürdő felújításának előkészítésében, hol Zsolnay épületkerámiára lett volna szükség. Mint elkötelezett pécsi, kapcsolatba is léptem a gyárral, de mint kiderült: pályázati határidők szorításában a Zsolnay nem képes az épületkerámiát a megrendelt időpontra legyártani. Tudtam volna megrendelést szerezni a marosvásárhelyi kultúrpalota felújításánál is, de a gyár végtelenül elavult technológiája miatt csak igen lassan és horrorisztikus áron tudta volna a Zsolnay a pirogránitot legyártani.

Tehát már jó ideje tudják, hogy a rossz piaci pozíció, és az elavult technológia miatt gyenge a gyár teljesítménye?

Azt is mondhatnám, hogy a piaci pozíciói esetlegesek voltak, pedig egész Közép-Európa, Horvátország és Erdély is komoly mennyiséget vásárolt volna az említett épületkerámiából.  Csakúgy, mint a eozinból, vagy az úgynevezett fehér kerámiából, de sehol nem sikerült megfelelő kereskedelmi hídfőállásokat kialakítani. Herendhez képest szánalmas teljesítményt nyújtott a Zsolnay gyár.

Ennek ismeretében készített egy közgazdaság tanulmányt a gyár finanszírozási pozícióinak javítására. Ön a privatizáció előkészítésére kapott felkérést, vagy az volt a feladata, hogy az önkormányzati tulajdon mellett tegyék gazdaságossá a nagymúltú manufaktúrát?

A privatizáció első lépése az volt, hogy az állam kezéből először a város kezébe került a    gyár.  Ez roppant terhet jelentett az önkormányzatnak, ugyanis miután tulajdonossá vált, természetszerűen

a veszteség finanszírozása is a város feladatává vált.

Ez nagyon komoly kockázatot is jelentett. Emlékeim szerint évente 250 milliós volt a veszteség, tehát Pécs város költségvetésből kellett fizetni a deficitet, ami havonta több, mint 20 millió forint volt. Pécs soha nem számított olyan gazdag városnak, hogy ezt az összeget a mellényzsebből kifizethette volna.

A feladatunk közvetve az volt, hogy a Zsolnay pénzügyi stabilitásának megteremtése által a várost szabadítsuk meg ettől a komoly tehertől. A helyzet ismeretében azt javasoltuk, az önkormányzatnak, hogy a Zsolnay gyár vagyonának legértékesebb részét tehát a szellemi jogokat, a gyártással kapcsolatos oltalmakat, szabadalmat szervezzék ki egy tisztán önkormányzati tulajdonú non-profit gazdaság társaságba. Aztán ennek a használatát adják egy jó befektető kezére, akár koncesszió formájában, vagy valamilyen más jogi konstrukcióban. Hisz a gyár működtetése nem lehet önkormányzati feladat, egy városvezetésnek nem a porcelángyártás a feladata.

Önök tehát azt nem támogatták, hogy a gyárat szőröstől-bőröstül eladja az önkormányzat?

Tőkebevonást mindenképp javasoltunk, tehát a privatizáció pártján voltunk, de azzal a megszorítással, hogy a szellemi tulajdon, a város kulturális öröksége nem kerülhet magánkézbe! Javaslatunk szerint a Zsolnay legértékesebb része továbbra is Pécs közössége, tehát az önkormányzat tulajdona maradt volna, csak a gyártáshoz szükséges tudást adták volna koncesszióba.

Ez nagyon logikusnak tűnik, elfogadta a javaslatot az önkormányzat is?

A gyár privatizációjának kényszerét tudomásul vették, hisz a veszteség, tehát az évi 250 millió forint pluszkiadás vállalhatatlannak tűnt. De tudomásom szerint a gyártási „titkokat” a 74, 5 százalékos tulajdonrésszel együtt eladták, ahelyett, hogy azt kizárólag önkormányzati tulajdonban tartották volna.

Ez meglepő, a pécsi önkormányzatot ennyire nem érdekelte az önök javaslata?

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a végül megkötésre kerülő részvény adás-vételi szerződés nem képezte megbízásunk tárgyát, a szakértő kollektíván, az MSB Zrt. mandátuma csakis a gyár pénzügyi konszolidációjával összefüggő tanácsadásra szorítkozott. Egyébként Pécs a mai napig tulajdonosa maradt a Zsolnaynak, tehát valamennyire még képesek védeni a kulturális örökséget.  Viszont a jelenlegi tulajdonos, tehát a Zsolnay Gyár szír gazdája kísérletet tett arra, hogy egy svájci cégbe kivigye mindazokat a szellemi javakat, kulturális értékeket, amelyeket javasoltunk magyar tulajdonban tartani.

Lehet, hogy neki jobban tetszett az önök javaslata?

Vagy rájött magától, hogy ez a gyár legértékesebb része. Az épület, a technológia szinte értéktelen. A gyártás egy hihetetlen méretű csarnokban zajlik, nagyon elavult módszerekkel. A szakértők szerint a brutális technológiai elmaradás miatt

a selejt-arány kirívóan magas, 40-50 százalék,

ebből következően borzasztóan drága az egész gyártási folyamat.

Tulajdonosként sokféle figura feltűnt, még Simicska Lajos cége is irányította a manufaktúrát, de nem tudott vele mit kezdeni, visszaadta az önkormányzatnak. Ennek mi volt a magyarázata?

Az, hogy mindenki azt látta, amit már vázoltam. Szükség lenne modern technikára, technológiára, amire néhány százmilliót, de leginkább milliárdokat kéne költeni. Ezt pedig senki nem akart. A menyasszony tehát nem volt olyan szép, mint sokan hitték.

Ezek után tűnt fel konkrét ajánlattal a szír Bachar Najari, akkoriban önök az önkormányzat holdingjának a szakértői, Pécs pedig kisebbségi tulajdonosa volt a cégnek. Az eladáskor látszott, hogy az új befektető jó gazdája lesz a gyárnak?

A befektető érkezésével mindenekelőtt a 250 milliós veszteség finanszírozása oldódott meg. Mint mondtam, ezt korábban a város fizette. De a Bachar feltűnése hozott egy olyan reményt, hogy az ő közel-keleti és a svájci kapcsolatai révén megteremti a Zsolnay kereskedelmi piacait.

Kétségtelen, beesett néha egy-egy szaúdi herceg, vett porcelánt néhány millióért, de aztán soha többé nem látták.

Vagyis úgy látom, az új tulajdonos sem képes stabilizálni, felfuttatni, illetve fejleszteni a gyárat. Technológiai oldalról pedig komoly változás nem történt.

Pedig tudomásom szerint a fejlesztés kifejezetten része volt a privatizációs szerződésnek. A vételár 180 millió forint volt, a fejlesztésre viszont 500 milliót kellett költeni. Senki nem ellenőrizte?

Per lett belőle, amelyet meg is nyert az önkormányzat. Bachar Najari fejlesztésre szánt pénzének jó része egy Hajmáskéri lőtér formájában létezett, ami a vállaltnál viszont sokkal kevesebbet ér.  Tehát az új tulajdonos nem tett be érdemi pénz a cég fejlesztésébe.

Az ítélet szerint 300 milliós kötbért kellett volna Bachar Najarinak fizetni. Az állam ezért akarta visszavenni a szír befektetőtől a Zsolnay gyárat?

Nem értettem, hogy ha Bachar Najarinak volt pénze – márpedig volt, mert kifizette a Zsolnay 400 milliós adóságát – akkor miért nem költött a gyár fejlesztésére?  Furcsa nekem a befektető viselkedése is, de az önkormányzati vezetőket sem értem, hisz belementek az üzletbe, majd amikor úgy érezték, hogy átverték őket erőből próbálták megoldani a konfliktust. Ez szerintem csak újabb és újabb frontok megnyitásához vezetett, nem a megoldáshoz.

Megalakították a semmit nem gyártó Ledina nevű céget, ahová átcsábították a Zsolnay dolgozóit. Értette ezt az akciót?

Nem, az egész akciónak  csak annyi értelme lehet, hogy az így elcsábított dolgozókat már nem kellett kirúgni a Zsolnaytól, ahol egyébként a kelleténél sokkal több alkalmazott volt. Tehát az önkormányzat a saját ellenfelének tekintett Bachar Najari kezére játszott, mert megszabadult egy csomó bérköltségtől, végkielégítéstől.

A cél azonban mégis a Zsolnay ellehetetlenítése lehetett, Pécs egyébként is híres arról, hogy a vízmű francia tulajdonosát őrző-védő céggel vezeti ki az irodaházból, s valami hasonló történt a közlekedési cégnél is.

Ezekről a dolgokról nem tudok érdemben nyilatkozni. Csak azt tudom mondani: nagyon sajnálom, hogy az önkormányzat nem hallgatott ránk, s nem helyezte biztonságba – tehát nem tartotta önkormányzati tulajdonban – a Zsolnay szabadalmait, az oltalmat, tehát az egész szellemi tulajdont. Ha ez megtörtént volna, akkor jöhetne válság, vagy a fellendülés, lehet csaló a befektető, a lényeg biztonságban lenne.

Nem azért akarja az önkormányzat visszaszerezni a Zsolnayt, mert – ahogy ön is említette – a pirogránit kurrens termék, szükség van rá a műemlékek rekonstrukciójánál, amire most bőven van uniós pénz. Állítólag 30 milliárd forint körüli a tét!

Biztos, hogy nem. Már a Simicska tulajdonában lévő Közgép is hasonló megfontolásból volt a Zsolnay tulajdonosa, de a működtetéstől sikítva elmenekült, mert rájött, hogy ezzel a technológiával, kapacitással a szükséges pirogránitot lehetetlen előállítani. Nem alkalmas rá a gyár! Ráadásul drága, ami eleve bukást jelent a közbeszerzési pályázaton.

Egyébként a pirogránitot más is elő tudja állítani?

Persze, a kínaiak. Van néhány ezer éves tapasztalatuk. De tudják a csehek is.

Akkor hogyan lehet a holtpontról az ügyet elmozdítani?

A megoldás az, hogy a jogi eljárások befejeztével egyezségre kell jutni és konszolidálni kell a vállalatot. Najarival, vagy nélküle, esetleg valamilyen állami szerepvállalás formájában. A jelenlegi helyzet ugyanis nem jó sem az városnak, sem Bachar Najarinak, de a Zsolnaynak, illetve a kulturális örökségnek sem.  Ez azonban már politikai kérdés, amihez nem értek. Ami biztos: érdemi technológiai fejlesztés és a gyár pozícióinak megerősítése nélkül a Zsolnay örökségből semmi sem marad.

Egy baloldali ország, amely a jobboldalra szavaz

Az Új Egyenlőség című társadalomelméleti magazin elkészített egy politikai tesztet, amely kitöltőinek segít tisztázni, hogy ki számít ma baloldalinak vagy jobboldalinak Magyarországon. Az interneten elérhető kérdéssort a politizáló célközönségnek ajánlja Pogátsa Zoltán. Az internetes magazin főszerkesztője azt állítja, hogy a magyar nép annak ellenére baloldali maradt, hogy a jobboldali Orbán Viktort harmadszor választotta kétharmados többséggel miniszterelnöknek.

A tíz perc alatt kitölthető teszt segít tisztázni, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali. Gondolja, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen politikai értékek alapján élnek?

De, nagyon sokan tudják. A teszt azon kívül, hogy segít az értékek megfogalmazásában, a megerősítést is szolgálja, hiszen a konkrét kérdéseken, válaszokon keresztül jelzi a különböző elméleti irányokat. Alapvetően mi is a gazdasági bal-jobb értékfelfogást különböztettük meg, amely az elhanyagolt újraelosztáshoz való viszony alapján tesz különbséget. Azt tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta a magyar politikai viták logikája alapvetően kulturális jellegű. Ezen a tengelyen az etnikai, a szexuális kisebbségekhez való viszonyulás, a hagyományos női-férfi szerepekkel kapcsolatos vélemények alapján szóródnak a vélemények, egy alapvetően zárt, vagy nyitott társadalom értékeinek megfelelően. Mi fontosnak láttuk, hogy a választókban tudatosodjon a gazdasági tengely is, amely a piacpártiság versus újraelosztás pólusok között mozog.  Mind a két témakört nagyon fontosnak tartjuk, ezért szeretnénk mindkét tengelyt bevinni a magyar közbeszédbe.

Nem létezik ugyanis az úgynevezett „balliberális” kategória. Ez egy oxymoron, vegetáriánus steak. A baloldaliak, más néven szocdemek újraelosztás pártiak, a liberálisok gazdaságilag jobboldaliak, piacpártiak. Összeköti őket, hogy a kulturális tengelyen mindketten nyitottak.

Úgy gondolja, egy ilyen teszt sokat segít abban, hogy sikerüljön megvilágítani, a mai politikai dzsumbujban ki merre tart?

Mielőtt a tesztet kitettük a honlapunkra, a Policy Solutions a Závecz Research-el, egy országosan reprezentatív mintán lefuttatta. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar társadalom alapvetően újraelosztás-párti, ami azt jelenti, hogy Magyarország valójában baloldali, szociáldemokrata nézeteket vall. Ezt az eredményt kaptuk a teszt próbáján is, ami a jövő formálásának lehetőségeit is megmutatja. Ha ugyanis valaki valóban le akarja váltani az újraelosztást ellenző és mellőző Orbán Viktor kormányát, akkor a jelenlegi rendszerrel szemben nem a piaci liberalizmus nevében kell programot kínálni, mint eddig, hanem a gazdasági újraelosztás irányából. Ezen kívül az Orbán-féle „nemzeti” érzés helyett – ami identitást ad a társadalomnak – inkább a „nép” fogalmát lehet hatásos azonosság-képző tényezőnek használni, ami az igazságos, szolidáris társadalom elvére épül.

Ilyen politikai teszt, vagy értékmérő sokféle van a világban, de vajon a néhány perc alatt kitöltött kérdőív a maga 30 kérdésével képes pontosan megmutatni kiállítója politikai világképét?

Viszonylag nagy pontossággal. Sok forgalomban lévő tesztet megnéztük, a legegyszerűbb az lett volna, ha a piacon találunk megfelelőt. A nemzetközi tesztek tematikája, szóhasználata azonban nem alkalmas a magyar viszonyokra. A korábban Magyarországon használatos kérdések pedig a különböző pártok holdudvarából érkeztek, s a feladatuk is az volt, hogy a pártok felé tereljék a szavazókat. Ezért döntöttünk úgy, hogy szerkesztünk egy saját kérdéssort, amelynek a valós célja valóban a különböző vélemények kategorizálása volt. A végső formájában a tesztet kipróbáltuk a politikusokkal is, összevetettük például a rendszerváltás utáni Orbán Viktor véleményét a 2018-as Orbán Viktoréval. A kormányfő meggyőződésében bekövetkezett változást jól mutatta a koordináta-rendszerben bekövetkezett mozgás; a korábbi nyitott, baloldali értékeket valló kormányfő az idők során egy zárt, jobboldali politikussá formálódott. De a tesztünkön megmutattuk Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett helyét is, tehát akik kitöltik a tesztünket, hozzájuk képest is térbe tudják helyezni önmagukat.

A legnagyobb vélemény-változást valóban Orbán Viktor produkálta, de vajon vele együtt a szavazói is megváltoztatták a véleményüket, vagy a miniszterelnök karizmája, esetleg a gazdasági érdekeik vezérleték a választókat?

Valószínű, ma Orbán Viktorra nem ugyanazok szavaznak, akik ’98-ban, de ezt külön kutatás igazolhatná. Az bizonyosnak látszik, hogy például egy olyan személyiség, mint Jeszenszky Géza tíz éve még Orbán Viktor híve lehetett, de ma már biztosan eltávolodott a miniszterelnöktől, s vele együtt a tömegek is. De a képlet fordítva is igaz lehet, hisz manapság Orbánnak olyan hívei is vannak, akik ’98-ban biztosan ellene szavaztak. Mindez a Fidesz változásával magyarázható.

A konkrét tesztekben standard témák szerepelnek: ki hogyan vélekedik az abortuszról, a halálbüntetésről, a gazdagságról. Mindig ezek az alapkérdések?

Minden kérdés alapkérdés, mi nem akartunk rangsort felállítani. A témákat úgy válogattuk össze, hogy az elmúlt harminc évben ezek voltak a magyar társadalom kulturális és gazdasági vitatémái; nem tudnék olyat kiemelni, amely csak néhány embert érint. Az abortusz ma ugyanolyan fontos, mint az állam ingyenes oktatási-, vagy egészségügyi rendszere, mindkettő az utolsó három évben vált éles vitatémává. Korábban a romák, vagy az Európához tartozás osztotta meg ennyire a társadalmat.

Az Új Egyenlőség kérdőíve csak néhány napja került ki az internetre, egészen pontosan meg tudja mondani, hogy mennyire vált népszerűvé?

Igen, pontos számot tudok mondani. Tízezrek fedezték fel.

Azt tudják már, hogy inkább jobb, vagy baloldali emberek töltik ki az anonim kérdőíveket?

Persze, ismerjük a kitöltők korát, nemét, s úgy gondolom, hogy a mi közönségük inkább balos, aki híve az úgynevezett skandináv modellnek, ami a magyar viszonyok között radikális baloldalnak számít, Nyugaton mérsékeltnek. Ez a része a társadalomnak egyébként is nyitottabb, kulturális értelemben befogadóbb, ebben a szociáldemokraták a piacpárti liberálisokkal hasonló nézeteket vallanak.

Vannak a vállalt politikai értékek, s persze van maga a választás, amely során tapasztalatok szerint még a baloldali szavazók inkább személyre, és nem pártra szavaznak. Ebből eredően előfordulhat, hogy egy demokratikus ország diktátort választ magának?

A Policy Solutions és a Závecz Research készített egy másik reprezentatív kutatást, amely azt bizonyította, hogy a magyar társadalom fele, kétharmada részben elfogadja a különböző skandináv szociáldemokrata értékeket.

Az ország tehát baloldali, de azért már harmadik alkalommal kétharmaddal megszavaz egy jobboldali, időnként egészen a szélre csúszott magyar kormányt?

Igen, mert a baloldali politikus gárda gyakorlatilag szétesett, s nem képes talpra állni. Emlékezhetünk, hogy 2006-ban a baloldali MSZP és a liberális SZDSZ 2 millió 600 ezer szavazó támogatásával került kormányra, a Fidesz pedig az MDF-fel együtt szerzett 2 millió 500 támogatót. Abban az évben tehát úgy nyert a baloldal, hogy nagyjából azonos szavazót nyertek meg.

Ha megnézzük, hogy mi történt 2010-ben, akkor láthatjuk, hogy Orbán nagyon sok plusz szavazót nem szerzett, de megőrizte a korábbi szavazóbázisát, viszont a baloldal Gyurcsány kormányzása után először 1 millió 300 ezer, majd 1 millió alá küzdötte magát. Vagyis Gyurcsány Ferenc kormányzása a baloldal számára felért egy katasztrófával.

A közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor semmit sem csinál különösebben jól, zseniálisan semmiképp. A 8 millió választóból megtart 2 200-700 ezret, ami nem rossz eredmény neki, tisztességesen elvégzi a jobboldali politikusgárda a munkáját, de ez nemzetközileg nem kiemelkedő eredmény. Semmiképp nem jelenti azt, hogy Magyarország jobboldali többségű lenne. Csak annyi történik, hogy a jobboldal képes hozni a jobboldali szavazatokat, a baloldal viszont nem. Ez nemzetközi szinten is katasztrofálisan alacsony, az okáról érdemes lenne őszintén beszélni.

Manapság sokszor elmondják a politikusok, hogy a bal-jobb felosztásnak semmi értelme. Ezzel egyetért?

Semmiképp, aki ezt állítja az szinte bizonyosan jobboldali, aki nem érti, hogy a jövedelmek állam általi újraelosztása, a szegények, a rászorultak segítése alapvető eleme a politikának.

De hol vannak a baloldali szavazók?

A meglévő baloldalra egyáltalán nem hajlandók szavazni, passzívvá váltak.  Inkább el sem mennek a választani, mert nem akarják a hiteltelen baloldali politikusokat támogatni. Ha mégis voksolnak, akkor nem egyszer a kispártok mögé sorakoznak fel, ritkán még a Jobbikot is támogatják, vagy a Fidesz mellé állnak, mert programjukban vannak baloldali elemek. A baloldali szavazók a levitézlett utódpártokat már nem, vagy alig támogatják.

Miután a jogállamot már leépítették, s ma a hatalom egyre inkább tekintélyuralmi, mondhatni diktatórikus eszközökkel kormányoz, ilyen körülmények között érdemes demokratikus értékek után kutatni?

Nem, de nem azért mert az ország fele félelemben él, – ami demokráciában elképzelhetetlen – hanem mert az ország fele nem kötődik a demokratikus jogokhoz. Ugyanis a köztársaság, amely a rendszerváltás után elkezdett működni, az emberek többségének nem hozott jólétet, gazdagságot, biztonságot. Ezért a választók azt mondják, hogy őket nem érdekli az alkotmányosság, a jogbiztonság, a médiaszabadság, mert ezt nem tudják egy jobb élethez kötni. Csak akkor hajlandóak újra az igazságosságra, az elszámoltathatóságra, a számon kérhetőségre szavazni, ha azt hiteles emberek képviselik, akik garanciát jelentenek arra, hogy egy demokratikus, jogállami negyedik köztársaság igazságos lesz, újraelosztó, esélyteremtő, és nem csak kevesek gazdagodását hozza el. A levitézlett emberek alkotmányos ígéretei ma már fabatkát sem érnek! Nem lehet visszatérni a 2010 előtti időkbe.

Az önök által szerkesztett kérdőív egy ma még nem látható baloldal kialakításában kíván aktívan részt venni?

Igen, mégpedig egy skandináv típusú baloldal kialakításának serkentése lenne a cél, amelyben még megőrizték a szociáldemokrácia alapértékeit. A mai parlamenti ellenzéket képviselő baloldal beállt abba a sorba, amelybe Blair, vagy Schröder, amely valójában már nem volt szociáldemokrácia, hisz az újraelosztást, tehát a szegények, a hátrányos helyzetűek támogatását nem tartotta szem előtt. Ez Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenc fellépéséhez és miniszterelnökségéhez kötődik, s az ide tartozó politikusok már rég elvesztették népszerűségüket. Ugyanezért népszerűtlen Amerikában Hillary Clinton, vagy a briteknél Blair, illetve Németországban az SPD teljes garnitúrája; ezek a politikusok elvesztették a választóikat. Az igazi, tehát a hagyományos, valódi ’60-as évek szociáldemokráciája csak Skandináviában működik, s csak manapság tér vissza olyan emberekkel, mint Corbyn, Varufakisz vagy Sanders…

Érzésem szerint Magyarországon ilyen még csak nyomokban sem található!

Volt ilyen, hisz a napokban lemondott Szél Bernadett többször szóba hozta, hogy pártelnökként a skandináv modellt támogatja. Végül azonban az LMP elment valami teljesen követhetetlen irányba, Szél pedig távozott a politika élvonalából, ezzel az esély is távozott a politikából. Botka László is hasonlót akart az MSZP-ből, de őt a saját pártja megpuccsolta. A Momentum pedig bár tiszták és hiteles arcok, de már liberális irány. Vagyis manapság nincs olyan politikai szereplő, aki hitelesen képviselni tudná a skandináv típusú zöld baloldalt. Azt az irányt tehát, ami egyébként megfelelne a magyar nép értékeinek.

Akkor maradunk egy olyan ország, amelynek állampolgárai ugyan baloldali érzelműek, de azért megválasztanak egy diktátor-hajlamú jobboldali vezért?

Orbánt csak a jobboldali szavazók választják, a valódi baloldali szavazók pedig várnak arra, hogy egy hiteles új politikai csoport baloldali politikát csináljon Magyarországon.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK