19:56-kor váratlan gesztussal tért vissza a közmédia: a Tanú című kultikus film vetítésével és egy olyan felirattal, amelyben bocsánatot kértek a hosszú éveken át folytatott félretájékoztatásért. A gesztus egyszerre utalás 1956-ra, a Rádió szerepére és a jelen politikai helyzetére, amelyben a közmédia elveszítette korábbi jelentőségét, miközben a Fidesz kommunikációs rendszere látványosan megrendült.
Pontban 19:56-kor a közmédia a Tanú című filmre váltott, és a képernyőn ez a felirat jelent meg:
„A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, hogy hosszú éveken át mégis ezt tettük.”
A gesztus szimbolikus: 1956-ban a fegyveres felkelés a Magyar Rádiónál kezdődött, abban az intézményben, ahol írók és újságírók megfogalmazták a híres „hazudtunk, hazudtunk” kiáltványt. Gimes Miklós újságíró személyesen is igyekezett bocsánatot kérni mindazoktól, akiket a Rákosi-korszakban hamis vádakkal illetett. Gimest 1958-ban Nagy Imrével együtt felakasztották.
A Tanú éppen azt a korszakot mutatja be, amikor a hatalom minden eszközzel igyekezett átírni a valóságot – egy törekvést, amely a rendszerváltásig, 1989–90-ig tartott, bár sokat enyhült az évtizedek során.
Orbán Viktor visszaállította a régi médiamodellt
A nemzeti együttműködés rendszere a Kádár-korszak médiamodelljét idézte: a valóság átformálását, a politikai narratívák központi irányítását.
Orbán Viktor felismerte, hogy olcsóbb az emberek tudatát alakítani, mint valódi eredményeket felmutatni egy modern Magyarország megteremtésében.
Eredmények híján a közmédia ismét a hallgatás eszközévé vált. Nem abban hazudott, amit kimondott, hanem abban, amiről nem beszélt: arról, hogy Magyarország az EU egyik legszegényebb és legkorruptabb tagállamává vált a 16 év alatt.
Pedig nem volt ez szükségszerű. 1990-ben Magyarország a szocialista tábor legsikeresebb államai közé tartozott, reformjait más országok – köztük Kína – is tanulmányozták. Kína 1978-ban indította el reformjait egy sokkal elmaradottabb helyzetből, és mára az USA és az EU kihívójává vált. Orbán Viktor a kínai modellből csak a korrupciót vette át, a versenyképes piacgazdaság létrehozását nem.
A közmédia elveszítette jelentőségét
Orbán Viktor elavult médiaképét jól mutatja, hogy évente 160 milliárd forintot költött a közmédiára, amelynek legnépszerűbb műsorai a sportközvetítések voltak – akárcsak az ötvenes években.
Magyar Péter joggal jegyezte meg: „Két éven keresztül be sem engedtek a közmédiába, a Tisza mégis kétharmados győzelmet aratott.”
Magyar Péter a Facebookon és más digitális platformokon érte el a választókat, míg Orbán propagandája a hagyományos médiára koncentrált – arra a térre, ahol ritkaság a 40 év alatti érdeklődő.
Közben Kövér László a Hír TV-ben büszkén mondta Bayer Zsoltnak: „Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok benne a digitális világban, és nem tartom sokra azokat a fiatalokat, akik ott szocializálódnak.”
Fidesz a panoptikumban?
Orbán Viktor Áder Jánost hívta elő a kalapból: a volt köztársasági elnök beszél majd csütörtökön a Fidesz gyűlésén a Sándor-palota előtt. Miért éppen ő?
Áder kevésbé kompromittálta magát a 16 év alatt, mint Orbán, Kövér, Lázár, Rogán vagy Szijjártó. Nevéhez nem fűződnek korrupciós botrányok, környezetvédelmi fellépése pedig némi népszerűséget is hozott számára – különösen, amikor szembement Orbán ismert nézetével, miszerint „a környezetvédelem a gazdag országok luxusa”.
Ennek a felfogásnak a következménye lett több olyan kínai gyár importja, amelyek veszélyeztethetik például Debrecen vízkészletét.
Mi lesz a fideszes médiával?
A Hír TV-ben megkérdezték Havasi Bertalant, a Fidesz kommunikációs igazgatóját:
„Mi lesz a fideszes médiával?”
Havasi így válaszolt:
„Nem a Fidesz feladata ennek a médiának a fenntartása, hanem a tulajdonosoké. Piacgazdaság van, ott kell megélni, még ha nehéz is. A bosszúszomjas Magyar-kormány terve az, hogy buldózerrel tolja ezt a jobboldali médiát a szakadék felé, és ez meg is fog történni.”
